Aki a Nyírerdő Zrt. Guthi Erdészetének telephelyét megilletődöttség nélkül végig tudja járni, az igencsak elvetemült aszfaltkoptató lehet! Merthogy van itt istálló, tucatnyi gyönyörű, sárga gidránnal és magyar félvérrel, külön szín a kocsiknak, hintóknak, szánoknak, mindezek mellé, ahogyan a fogatok működtetése megkívánja, kovács- és szíjjártóműhely is. Amint megtudtuk, egy fogat fenntartása többe kerül, mint egy terepjáróé, de a hintóval vagy a szánnal való barkácsolás hangulatát a vadászvendégek olyan sokra tartják, hogy a kiadások azért csak megtérülnek valahol. A zöldre festett szénatárolók egy kúria udvarán is megtennék kerti pavilonnak, akárcsak a faszénraktár, vagy a fűrészáru elhelyezésére szolgáló szín. Aztán ott vannak a szolgálati lakások: egységes a stílus, még a kukoricagórék és a melléképületek is azonos terv szerint épültek egykor. Maga az erdészet valóságos kastély, az irodák felett konferenciateremmel, a torony teraszán kilátóval és a tetőtérben még négy vendégszobával a híres Zöldház, vagy a Kisvadászház zsúfoltsága esetén itt is megszállhatnak nyolcan. Áll a telepen egy háromszáz éves kocsányos tölgy is, közelében kopjafa emlékeztet az elmúlt századok guthi szakembereire. Ezek csak a főbb külsőségek, s amikor reggel patacsattogásra ébred az ember, valóban olyan, mintha visszament volna az időben, ha nem is száz évet, de legalább pár évtizedet... Emellett a kiváló trófeát felrakó dámállományt a világranglista első húsz helyezettje között hat guthi bika van, közöttük a két első is még csak nem is említettük! Az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakosztálya őszi ülését ez évben a Nyírerdő Zrt. Guthi Erdészeti Igazgatóságánál tartotta. A házigazda, Bartucz Péter igazgató fogadta a vendégeket és mutatta be a világhírű vadászterületet. Szólt Guth történetéről, az itt földeket kapó, német eredetű Guth-Keled nemzetségről, a középkori faluról, a zárványterületként birtokot szerző Debrecen erdőgazdálkodásáról. A vadászterület 13 ezer hektár, nagy előnye, hogy az erdészházakon kívül alig akad lakott hely. A régi, sok százas tanyavilág eltűnt, ma már csak négy-öt házban élnek mondta Bartucz Péter. A terület központi részét egy ötezer hektáros állami tulajdonú erdőtömb alkotja. Jelentős a magántulajdon aránya, de mezőgazdasági terület alig van. Az adottságokat jól jellemzi, hogy a leghosszabb nyiladék, ami sehol nem jön ki az erdőből, 14 kilométer hosszú! Bár a fő téma a vadgazdálkodás volt, nem lehetett megkerülni az erdőművelés kérdéseit sem. A vidékre az 1800-as évek közepén hozták be az akácot, a Nyírség e meghatározó fafaját az itteni állomány, a hosszú, egyenes törzset növesztő árboc akác nem csak a Nyírség kincse lett, hanem még az őshazát jelentő USA tudósai is felhasználták saját állományuk nemesítésére. Az akác mellett a kocsányos tölgy a másik fő fafaj, de másnap a területbejáráson láthatott az ember a bükktől a nyírig, a vöröstölgytől a nyugati ostorfáig, az erdei fenyőtől a fekete dióig, a vörösfenyőtől a szürkenyárig szinte mindent, ami csak ezen az éghajlati övön megél... Bartucz Péter elmondta, hogy régen Guth jellemzően apróvadas terület volt, a mezei nyúl, a fácán és a fogoly mellett egy kevés őz képezte a vadállományt. A XIX. századig előfordult a farkas és a kajtatóebekkel vadászott nyírfajd is utóbbiról még szó lesz. 1 / 5
A második világháború után Guth szabad vadászterület lett, 1957-től pedig tízezer hektáros üzemi vadászterület. A ma fő vadfajt jelentő dám telepítése az 1970-es évek elején kezdődött, az első öt kiló feletti trófeát viselő bika a '80-as évek elején került puskavégre. Jelenleg ezer darabos törzsállomány él a területen, ebből az éves teríték 300 darab körül alakul. Ebből 100 120 bika, aminek kétharmada lapátos, egyharmada pedig nyársas és kanalas. Bartucz Péter a selejtezés fő irányelveként említette, hogy a bikaborjakat egyáltalán nem lövik, hanem megvárják az első vagy a második agancsát: ebben a korban a dám jól selejtezhető, de az idősebb bikák korbecslése már nehéz. Tudományos alapja kevés volt ennek az elvnek, viszont következesen így gazdálkodunk. Nálunk tízből nyolc bika már visszarak, amikor puskavégre kerül. Ekkorra bekeskenyedik a lapát, de a szárméretnek köszönhetően a súly nem csökken, sőt, akár még nőhet is az előző évihez képest. Azt tartjuk, hogy inkább emiatt veszítsünk pontot a trófeabírálaton... Aztán az előbb említett tíz golyóérett bika közül kettő nem veszít sem a szárhosszból, sem a vastagságból. Ezek lesznek a legjobb trófeáink! A többi vadfajról elmondta, hogy 300 350 gím is él a területen, a dámhoz hasonló elvek szerint selejtezik őket. Az állomány jelentős része a kárpáti vérvonalból való, a szárhossz 120 130 centiméteres, viszont nem ritka az ötágú korona sem. Eddig évi öt-hat gímbika és 15-20 tarvad került terítékre, ez a mennyiség néhány év múlva terveik szerint nőni fog. Guthon a disznóállomány is jó, a szabad terület mellett két kert is várja a vadászvendégeket. Őz főleg az erdőtömb körüli mezőgazdasági területeken él, estek már 400 500 grammos trófeát viselő bakok is, de a gyengébb minőség a jellemző. Előfordul a róka, a nyest, a nyuszt, a görény, a menyét, a hermelin. Az utolsó farkast 1995-ben lőtték. Guth jó szalonkázó hely volt, hogy a múltról is beszéljünk említette sokunk szívfájdalmát Bartucz Péter. Az ismertetőt rögtönzött trófeabemutató követte, amelyen kiderült: a 2008-ban november elejéig elejtett 46 guthi bika közül öt bronz-, öt ezüst-, 28 pedig aranyérmes lett, úgy, hogy a jövőre is gondolva jó pár öt kiló körüli trófeát viselő bikát is meghagytak! A lapátosok 90 százaléka barcogásban kerül terítékre, egyfajta kultuszt teremtve ezzel a guthi vadászatnak: a bikát ugyanis bőgésben, barcogásban kell elejteni! Láthattunk két agyarpárt is, egyik 26,2, a másik 24,3 centiméres Guthon a kanoknak is hagynak időt az öregedésre. Az állami erdőterületekhez hasonlóan a Guthi Erdészeti Igazgatóság tíz erdészkerület vezetője ellátja a hivatásos vadász feladatkörét is. A telep megtekintése során Bartucz Péter elmondta, hogy a tervek között szerepel egy erdészeti skanzen kialakítása is. A program az erdészet konferenciatermében filmvetítésekkel folytatódott ezek témája mi más is lehetett volna, mint az akác és a dám. Az esti program első előadójaként Pintér István, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának helyettes vezetője adott tájékoztatást a vadászati törvény módosítása során várható változásokról. A fontosabbak között említette, hogy a törvény hatálya az állatkertben tartott vadat kivéve a jövőben ki fog terjedni mindenre, így a vadaskerti és a vadasparki 2 / 5
állományokra is. Szintén a jelentősebb változások közé sorolható, hogy a földtulajdonosok vadászati közössége vitás ügyeiben a jövőben önállóan perelhet és perelhető is lesz, ugyanakkor kötelezettségeket vállalhat, jogokat és képviseletet szerezhet. Előadásában szó esett a különleges rendeltetésű vadászterületek 2010 utáni egyben tartásának kérdéseiről ez biztosítottnak tűnik a haszonbérletekről, az uniós vadvédelmi irányelveknek való megfelelésről, illetve az ettől való eltérés lehetőségéről. Az elmondottak alapján a tavaszi szalonkavadászat körül kialakult helyzet aligha változik majd - bár, mint vadászidénnyel nem rendelkező vadfajra, még kedves hosszúcsőrű madarunkra is állapíthatnak meg vadászati időszakot... Kondor Endre, az Ipoly Erdő Zrt. vadászati tanácsadójának témafelvető kérdéseire válaszolva a trófeabírálatról elmondta, hogy ez jobbára a közép-európai, német eredetű vadászati kultúrkörre jellemző, fenntartása pedig kívánatos, a CIC sem akarja azt megszüntetni. A korosztályok azonban kedvezőtlenül alakulnak a szankciók eltörlése miatt. A jó példák között említette viszont a Dél-Dunántúlt, ahol a főosztályvezető-helyettes közlése szerint a trófeák kétharmada érmes. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fiatalodik az állomány figyelmeztetett Pintér István. Ha a kilövés az állomány korszerkezetére kedvezőtlenül hat, akkor bírság is kiszabható! Előadása után Szendrei László, a Nyírerdő Zrt. vadgazdálkodási szakreferense adott részletes tájékoztatást a cégről. 2007. március 1-e után az ömbölyi vadászterületet elvesztették, helyette azonban sikerült megszerezniük a bagamérit, így változatlanul négy vadgazdálkodási egységet működtetnek. Az összesen 22.739 hektárnyi vadászterület 52 százaléka, 11.728 hektár van állami tulajdonban. A vadállományról szólva elmondta, hogy a kárpáti vérvonalat képviselő gímszarvassal komoly terveik vannak, az állományt növelni szeretnék. Ami a vadföld-gazdálkodást illeti, 2007 2008-ban 332 hektárt műveltek, a zömét Guthon. Ugyanebben az időszakban 482 tonna szemes, 20 tonna szálas és 323 tonna lédús takarmányt etettek fel. A vadgazdálkodás bevételei valamivel a költségek felett vannak mondta Szendrei László. A cég vadaskertjeiben intenzív vadásztatás folyik, ezek összesen 1751 hektáron fekszenek és két új kialakításába is belekezdtünk. A lónyai kert és vadászház különösen jó helyen van, az unió és Ukrajna határán. Ami a vadászvendégeket illeti, kelet felé kell tekintenünk! Ugyancsak híres a guthi Kisvadászház és a Zöldház. Az oktatás és kutatás helyzetéről elmondta, hogy Debreceni Egyetemmel és az erdészeti szakiskolákkal is gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki az elmúlt években, Kaknics Lajos vezérigazgató és Bartucz Péter címzetes egyetemi docensként segíti a kutatómunkát, amiből persze a hallgatók is kiveszik részüket. Dr. Juhász Lajos a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar, Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője a Nyírerdő Zrt. nyírfajd visszatelepítési programjáról adott részletes tájékoztatást: Magyarországon egyedülálló kezdeményezést vállalt fel ezzel a cég. Az európai állományról elmondta, hogy a 30 50 ezer párból álló skandináv és a 28 ezres 3 / 5
osztrák a legjelentősebb, a szlovák 500 600, a román 200 300, az ukrán pedig 2500 pár körül lehet. A faj elterjedése Magyarországra sehol nem húzódik át. Az élőhelyekről elmondta, hogy a magashegyi és a középhegységi területek mellett a síksági lápvidékeken is kielégíti a nyírfajd igényeit. Szólt a faj hazai elterjedéséről: a XIX. századig a Bükk, a Mátra, a Zemplén, a Karancs-Medves, a Kőszegi-hegység, Vas megye és a Nyírség tartozott ide. Az utolsó megfigyelés 1966-ból a Bükk-fennsíkról származik. Az eddigi telepítési kísérletek Gödöllőn 1889-ben és 1891-ben, Sopronban 1927-ben, Lábodon 1977-ben nem vezettek eredményre. Lengyel-, Cseh- és Németországban, Ausztriában és Skandináviában a meglévő állományt azonban rendszeresen dúsítják nevelt egyedekkel. A nyírfajdprogram célja ezen őshonos madárfaj önfenntartó állományának létrehozása a Nyírség természetközeli élőhelyein mondta dr. Juhász Lajos. Az előttünk álló feladatok közé tartozik a megfelelő genetikai adottságokkal rendelkező és létszámú tenyészállomány létrehozása, a repatriálásra alkalmas élőhelyek feltárása, a támogatások, pályázati források felderítése és nem utolsó sorban a nyírfajdprogram megismertetése a nagyközönséggel. Utóbbihoz kapcsolódva megterveztünk már egy bemutató-állomást is. A technológiáról szólva elmondta, hogy a madarakat zárt volierekben tenyésztik. A lábazatot egy méter mélyre a földbe süllyesztik, hogy a fertőzéseket terjesztő rágcsálók ne juthassanak be, a lábazat felső részén visszahajló lemezpárkány a szőrmés ragadozókat is akadályozza. A halápi erdészetnél elhelyezett nyírfajdokat foncsorozott ajtókon keresztül figyelheti meg az ember, a madár viszont felnőhet anélkül, hogy gondozóját látná. Az első példányok 2005-ben érkeztek: oroszországi eredetű nyírfajdokat hoztak be Németországból. Ez azért is kedvező, mert ezek ősei síksági láperdőkben éltek. Az állomány 2008-ra 128 egyedre gyarapodott, ebből 111 behozott, 17 pedig már saját tenyésztésből származik. Az 57 kakasra 71 tyúk jut az ivararány a természetben 1:2-höz, vagy 1:3-hoz. A madarak táplálkozása változatos, a magkeverékek mellett szerepel benne reszelt alma és répa, de még pulyka nevelőtáp is a fiatalok esetében. 2008-ban a nyírségi nyírfajdok 204 tojást raktak, amiből 47 kelt ki gépet és japán tyúkokat használnak erre a célra, mert a fajdfélék nehezen kotlanak fogságban. A csibék közül 11 nőtt fel, szemben a 2007-es hattal. Az élőhelyi igényekről elmondta, hogy a tölgy-kőris-szil ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek, nyír- és égerlápok többfelé fennmaradtak, az öreg erdők és a fiatalosok mozaikosan helyezkednek el, tehát kedvező életfeltételeket jelentenek. A nyírfajd a vizet is szereti, a területen az úgynevezett nyírvizek mélyedésekben vagy volt folyómedrek helyén jönnek a felszínre. Az őszi-téli táplálkozásban a kedvenc kökény mellett a fagyal, a galagonya, a fekete bodza termése jelentős. A vidéken tájidegen sajmeggy az eredeti élőhelyeken fontos vörös- és feketeáfonyát helyettesíti. Ott, ahol a nyírfajd megtelepszik, a vadászatot és az erdőgazdálkodást persze korlátozni kell. A faj fő predátoraként említette a héját, ami a kifejlett egyedeket is elfoghatja, a fészekaljakra pedig a vaddisznók, a rókák és a hollók jelentenek veszélyt. Ha a tenyésztés sikeres lesz, az első egyedek kibocsátása 2010-re várható. Reméljük, láthatunk még a szabad természetben dürgő nyírfajdkakast! zárta előadását dr. Juhász Lajos. Dr. Hőnich Miklós állatorvos a vadegészségügy időszerű kérdéseiről tartott előadást, majd Kaknics Lajos, a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója és helyettese, Fekete György mutatta be a társaság erdőgazdálkodását. Másnap a terepi programmal folytatódott a látogatás, amelynek során a vendégek fogatokkal 4 / 5
keresték fel az 1991-ben és 2006-ban világrekord dámbikák elejtésének kopjafával jelölt színhelyét. Bizonyára az is világrekord, hogy a vendégek mindkettőt Baráth Béla kerületvezető erdész-vadász kíséretében ejtették el. A helyszínen így ő emlékezett vissza a 17 évvel ezelőtt történtekre, majd a vadgazdálkodási szakosztály emléktáblájával is ellátott kopjafánál a korábbi elnök, Kondor Endre idézte fel a korábbi látogatását. A jelenleg is élő világrekord elejtési helyét jelölő kopjafa egy vadkörtefa mellett, vadföldön áll. Amint Bartucz Péter elmondta, 2006-ban a szerencsének is köszönhető, hogy sikerült a szemmel láthatóan beteg vadat meglövetni: a bika jobb első lába törött volt, amiből ugyan kigyógyulhatott volna, de akkor a következő évben már nem rak fel világrekord lapátot... Erre a kopjafára is felkerült a vadgazdálkodási szakosztály emléktáblája. Ezután egy szép fekvésű erdőrészben a vendégek és a házigazdák közösen emlékeztek meg a 39 évesen elhunyt Géber Miklós erdészről. Amint Bartucz Péter mondta, kiváló munkatársuk tragikusan korán hunyt el, de teljes életművet alkotott. November 5-től az általa tájesztétikai szempontból ültetett platánfasor ezért a Géber-allé nevet viseli. A terepi program az egyik nyírfajd-volier meglátogatásával ért véget. A remekül szervezett, tartalmas rendezvény számos új ismeretet, kiváló konzultációs lehetőséget adott a résztvevőknek, bemutatva a házigazdák világszínvonalú felkészültségét. Forrás: ForestPress 5 / 5