ASZÓD HELYŐRSÉGPARANCSNOKSÁG KÜLÖNSZÁMA A H E L Y Ő R S É G E L K Ö S Z Ö N Megyünk? Maradunk! Sztán István nyá. ezredes Nem emlékszem a pontos dátumra, amikor először röppent fel a hír: - Az új Honvédelmi Törvény értelmében megszűnik az aszódi MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred és így megszűnik a Helyőrség is. Hosszú hónapok teltek el azóta. Az alakulat tagjai változó tájékoztatásokat kaptak, s ettől függően változott a hangulat is. Hol bizakodtunk, hol reményünket elveszítve kérdeztük egymást: - Megyünk? Maradunk? Mi lesz velünk? Végre megszületett a kedvezőtlen döntés: - Elmennek a katonák Aszódról! Voltak társaim, akiknek a sorsa bizonytalanná vált. Voltak, akik kilátástalannak látták a jövőt. Mások fájdalmasan, de tudomásul vették az áthelyezésüket, s akadtak, akik más vizekre eveztek. Én a korommal nyugtattam magam, mert tudtam, hogy a honvédelmi miniszter nyugállományba helyez. De nem volt könnyű tudomásul vennem a határozatot. Itt élek Aszódon. Itt él fiam, menyem, az unokám. Az egyik közeli településen talált szerető otthonra a lányom, vejem és unokáim. Családommal együtt életünk minden szálával ehhez a városhoz és körzetéhez kötődünk. Már 1969-ben megismertem Aszódot, amikor egy esztendeig szolgáltam az akkori Lövészezrednél. Ezt követően éltem a katonák hányódó életét: - ott álltam helyt, ahová a parancs vezényelt. 1979-ben amikor elvégeztem az Akadémiát egy elöljáróm megkérdezte tőlem: - Hol szeretne szolgálni? Aszódon válaszoltam. A vágyam teljesült. Végigjártam a katonaélet ranglétráját. Voltam törzsfőnök, parancsnokhelyettes, majd 1989-től az alakulat és a helyőrség parancsnoka. Bizony, ez egy negyedszázadnál is több. Mennyi minden belefért ebbe a két és fél évtizedbe: dicséretek, elismerések, barátságok, egymás segítése, a közjó szolgálata. Arra biztattak katonatársaim, hogy az alakulat nevében, mint volt parancsnok búcsúzzam el Aszódtól és a Galga mentétől. Teljesítem a kérést: - Búcsúzom valamennyi tiszttársam, s az állományhoz tartozó minden munkatársam nevében. Megköszönöm minden aszódi lakosnak, az intézmények vezetőinek, munkatársainak, a politikai pártoknak és szervezeteknek a több éves együttműködést, azt a munkát, amely céljaink elérésében önzetlen segítséget nyújtottak. Megköszönöm a Galga mente vezetőinek, munkatársainak, azon lakosoknak, akik tiszta szívvel, önzetlenül segítették munkánkat. Megköszönöm a munkáját mindazon kollégáknak, akikkel együtt szolgáltunk, azoknak a katona fiataloknak, akik becsülettel teljesítették a haza iránti kötelezettségüket és öregbítették az alakulat jó hírnevét. Megköszönöm elöljáróink gondoskodását, irányunkban végzett segítő munkájukat. De csak egykori parancsnokként köszönök el és mondok köszönetet Aszódnak, a községeknek, mert emberként, barátként, a város polgáraként itt maradok, s egyetlen pillanatra sem kívánok elszakadni annak a tájnak emberi melegétől, amely otthont biztosított számomra. Úgy vélem, ha még évtizedek vannak hátra az életemből, akkor sem férne el bármilyen bőre kiszabott időben az a fajta tettvágy, amely életemet eddig kísérte és a jövőben is kísérni fogja. A katonák elbúcsúznak. Sztán István ezredes, helyőrség parancsnok pedig szolgálatra jelentkezem: Aszód és a Galga mente embereinek szolgálatára.
Tisztelt Olvasó! Ez a kiadvány, amibe most e néhány sort leírom, egy katonai szervezet utolsó hat hónapját hivatott bemutatni a teljesség igénye nélkül. A haderőreform szele az alakulatot többször megérintette, de nem gondoltam, hogy 2005. július 1-én ez valósággá válik. A HM HVKF úr 20/2005. számú parancsa egyértelművé tette, hogy a MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred 2005. július 1-én megkezdi a felszámolási feladatokat, és 2005. december 31-én megszűnik. Gál Gyula alezredes mb. parancsnok Sajnos, a bizonytalanság miatt sok szerződéses legénységi állomány nem vállalt beosztást. A közalkalmazotti állománynak pedig nem tudtunk beosztást felajánlani. Az elmúlt időszakban folyamatosan kerültek az anyagok leadásra. A laktanya raktárai leürítésre kerültek és a kiadott ütemtervnek megfelelően hajtjuk végre feladatainkat. A nagytarcsai objektum átadása folyamatban van. Még vannak tisztázatlan kérdések, de bízom benne, hogy ezen kérdések is megoldódnak. Nehéz papírra vetni azokat a történéseket, amelyek az elmúlt időszakot meghatározták. 2005. július 1-én az ezredet törölték a Magyar Honvédség hadrendjéből. Július 8-ig elkészítettük a felszámolási ütemtervet, ami meghatározza a laktanya bezárásával kapcsolatos feladatokat. Az ütemterv jóváhagyását követően elkészítettük a logisztikai felszámolási tervet, felvettük a kapcsolatot az ellátó központokkal, majd azt követően megkezdtük az anyagok leadását. A felszámolás mellett részt vettünk a kecskeméti Haditechnika és Repülő bemutató komendáns biztosításában, valamint az aszódi Laktanya búcsún. Szeptember hónapban átadtuk a püspökszilágyi Kiképző Bázist a Támogató Ezred részére. Az ezred személyi állománya az elmúlt időszakban folyamatosan csökkent, a Támogató Ezred részére átadtunk közel 70 főt, illetve más alakulatokhoz is folyamatos az áthelyezés. Befejeződött a felszámolás (technika leadása) Az elmúlt időszakról elmondható, hogy nehéz időszak áll mögöttünk, emberi sorsok dőltek el, a laktanya kiürült. Technikai eszközök előkészítése leadásra A személyi beszélgetések mind a három körben lefolytatásra kerültek, az állomány nagy részének sikerült beosztást találni. Amikor a laktanyát végigjárom, látom az üres raktárakat és telephelyet, szomorúsággal tölt el, hogy az egykor virágzó laktanya december 31.-re kiürül és vele együtt megszűnik Aszód helyőrség és vele együtt egy fegyvernemi kultúra is. - 2 -
1991. nyarán hasonló észérvek kavarogtak bennem, mint most az elmúlt napokban, hónapokban. Akkor Hatvanban teljesítettem szolgálatot, ott találkoztam először egy laktanyát bezáró érzéssel. Iszonyú volt. Mint mindenkiben, aki ilyen helyzetbe kerül, bennem is felmerült a hogyan tovább kérdése. Akkor aránylag gyorsan rendeződött saját sorsom. Aszódra kerültem, ahol munkahely, beosztás, kollégák, későbbi barátok vártak. Mozgalmas hónapok, évek következtek. Sok mindent elértem, amit egy katona elérhet. A munkás hétköznapok mellett nehéz gyakorlatok, külföldi szolgálati utak, sok-sok rendezvény színesítette az elmúlt 15 évet. Innen kerülhettem el életem egyik nagy élményét jelentő feladatára, a boszniai hadszíntérre. Kilenc hónapot töltöttem itt, ahol megtapasztaltam, hogy egy katonai szervezet hogyan működik harci körülmények között, mit jelent az egymásra utaltság, a bajtársiasság. Aztán jött 2005. tavasza, ami a természetnek a megújulást, az újjászületést jelenti, nekünk Galgásoknak az elmúlást hozta meg, amit igazán csak az érthet meg, aki már átélt hasonlót, akinek megszűnt a munkahelye. Mégsem erről az elmúlásról, megszűnésről szeretnék beszélni, hanem egy olyan dologról, amiben a sok egyéb más mellett úttörő volt a MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred. Alapítványi kirándulás Zeher Zoltán alezredes parancsnokhelyettes A katonai alakulatokra egyáltalán nem jellemző módon 1996. elején létrehoztuk az Aszód Helyőrség Szociális és Kulturális Alapítványt, ami az Aszódon élő aktív és nyugdíjas katonák érdekeit szolgálják. Kiemelt feladatunk az aszódi Fesztivál és Laktanya búcsú szervezésében való részvétel és a rendezvények anyagi támogatása, úgy gondolom, eddig ennek is sikeresen eleget tettünk. Rendszeresen segítettük az aszódi és hatvani nyugállományú klubokat, ahol Az Év katonái (2004) döntő többségében volt kollégáink dolgoznak. A közel tíz éve működő közhasznú alapítvány minden évben megvalósította a kuratórium által megfogalmazott célokat. Sajnos, a laktanya bezárása az alapítvány működését is veszélybe sodorja, elméletileg a kettő között semmilyen összefüggés nincs, gyakorlatban azonban ezer és ezer szállal kötődünk össze. Mivel a személyi állomány elmegy a laktanyából az alapító okiratban megfogalmazott célok jelentős része, az alapítvány teljes mértékben december 31-ével megszűnik Az alapító Sztán István szeretné, ha az alapítvány tovább működne, természetesen bizonyos változtatásokkal, aminek személyi konzekvenciái is lehetnek. Mint a kuratórium elnöke, bízom benne, hogy erőfeszítését siker koronázza majd. - 3 -
Hogyan érintette a laktanya bezárása, hogyan tovább? Bábosik Dezső főtanácsos (elhelyezési szolgálatfőnök) 1950-ben születtem Jászberényben. 1976. augusztusában költöztünk pedagógus feleségemmel Aszódra. Ma már aszódiaknak valljuk magunkat. 1987. májusától dolgozom a laktanyában polgári alkalmazottként az elhelyezési szolgálatnál. Ma az üres őrzött objektum 2005. december 31-ei cél elérése érdekében feladatom a már kiürített, lepecsételt bezárása, szomorúság és keserűség tölt el. Két éve az országos szakmai továbbképzés az alakulat legsikeresebb évének minősítette 2002. évet, az elhelyezési feltételek, az élet- és munkakörülmények a kor követelményei szintű felújítási feladatok elvégzése miatt. A tapasztalt kollégák az elismerés melletti általam ironikusnak minősített megjegyzése, miszerint bezárásra megérett, mint egyik logikus magyarázat sűrűn eszembe jut. 2006. január 01-től a Magyar Honvédség Támogató Ezred Elhelyezési Főnökségének közalkalmazottjaként remélem, hogy az aszódi laktanya nem jut a hatvani, a váci és a nagyoroszi laktanyák sorára. Garda Zoltán törzszászlós (ezred vezénylő zászlósa) Kiképzésen Garda Zoltán törzszászlós vagyok, az Ezred vezénylő zászlósa. Pályafutásomat 1988- ban kezdtem a kalocsai tiszthelyettes iskolában, majd 1990-től, első beosztásomtól Aszódon szolgálok. 17 éve tartó szolgálati időm Sok elért eredmény közül néhány alatt másfél évet békefenntartó kiképző központban, egy évet Cipruson és egy évet Boszniában töltöttem, mint békefenntartó. Két nyelven beszélek, angolul és olaszul. Jelenleg, mint ezred vezénylő zászlós, karrierem csúcsán vagyok. Mindezek ellenére még mindig nincs új beosztásom. Ígéretekkel már tele van a telefonon memóriája, de a megvalósítás valahogy mindig elmarad. A laktanya bezárásának bejelentésével még megbirkóztam volna, de pár hét múlva a feleségemet, aki szintén katona, rendelkezési állományba tették (jelenleg GYED-en van a kétéves és az egy hónapos fiaimmal). Ezek után jó a kérdés: Hogyan tovább? Azt már bizonyítottam, hogy szeretek katona lenni és a jövőben is szeretnék hivatásos katonaként szolgálni. Pár napja újra érdeklődtem, van-e már új beosztásom. A válasz biztató volt: nyugodjak meg és keményen, becsülettel dolgozzak a végsőkig. Valaki megmondhatná, mi az a BECSÜLET? Mindezek ellenére Én bízom az elöljáróimban, végzem a munkám és várom a január 1.- t. mint tudjuk a remény hal meg utoljára! Szuhánszki Attila zászlós (üzemanyag szolgálatvezető) Szuhánszki Attila zászlós vagyok, 1993. szeptembere óta szolgálok Aszódon a MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred állományában. Voltam szolgálatvezető századnál, nyilvántartó zászlóaljnál, üzemanyagos az ezred törzsében. A laktanya bezárásának egyik legfőbb és legnehezebb feladata az, hogy fel kell számolni az alakulat üzemanyag szolgálatát.. Pontosan tisztában kell lenni az alegységeknél a raktáron nyilvántartott anyagok és eszközök számával és minőségével, a leadások sem mennek mindig - 4 -
zökkenőmentesen, ami nem feltétlenül az alakulatnál lévő személyi állomány hibája. Nagyon nehezen sikerült új beosztást kapnom, csak a második körös beszélgetés után kaptam befogadó nyilatkozatot, egy budapesti alakulatnál. A bejárás okoz egy kisebb bizonytalanságot számomra. Feleségem is az alakulatnál dolgozott, a laktanya bezárása után az ő helyzete egyenlőre bizonytalan. Simóné Kluk Krisztina százados (személyügyi tiszt) 2001. december 01.-én kerültem a MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred állományába. Kötődésem nagyfokú volt az alakulathoz és az itt szolgálatot teljesítő állományhoz, mivel szüleim és nagyszüleim is itt dolgoztak. Már gyermekként is rálátást kaptam a katonai életre, illetve munkára, mely iránt vonzódást éreztem. Az itt eltöltött évek során ez csak erősödött bennem. A Magyar Honvédségben elkezdődött szervezeti változások során aggódva figyeltem, mi lesz alakulatunk sorsa. Sajnos, a haderőátalakítás minket is érintett. Személyemet többszörösen is, hiszen Aszódon nemcsak a munkámat, a kollégáimat, barátaimat veszítettem így el, hanem a családom közelségét is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy sikerült új beosztást találnom 2006. január 01.-i hatállyal, a MH Veszélyesanyag Ellátó Központ pusztavacsi telephelyén. Remélem, hogy a MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezrednél tapasztaltakat, tanultakat a jövőben is kamatoztatni tudom. és ma Kiképzés régen. Gubáné Urr Andrea szerződéses szakaszvezető: 2003-ban lettem katona, előtte 1987-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, mint honvédségi közalkalmazott dolgoztam a laktanyában. Voltam könyvtáros, hírközpontkezelő, végül parancsnoki előteres. Szinte az egész eddigi életem ehhez a helyhez kapcsolódott: édesapám itt volt katona, férjemet itt ismertem meg, ő is itt dolgozott. Hogyan érint a laktanya bezárása? Vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt. Fáj, mert aszódi lévén tudom, hogy mit jelent az itt lakóknak ez a hely. Fáj, mert el kell válni barátoktól, ismerősöktől, akikkel jó volt együtt dolgozni. Én szerencsés vagyok, hiszen egy budapesti alakulatnál folytathatom a munkát. Remélem, sikerül beilleszkednem az új helyre, talán ott is jó csapat lesz, de olyan, mint itt volt, nem lesz már soha. Sajnálom, hogy vége? Varga Istvánné közalkalmazott (étkezdevezető) Aszódinak vallom magam 1975-ös letelepedésünk óta, mivel férjem is itt teljesített szolgálatot. Ezen munkahely által neveltük fel három gyermekünket. Munkahelyem által is aszódinak vallom magam. Így 52 évesen úgy éreztem, hogy innen fogok nyugdíjba menni, de sajnos nem így történt. Elkeseredett vagyok és megviselnek a laktanya bezárásával történő események. Munkahelyem mellett úgy érzem, hogy sok év alatt szerzett ismerőseimet és barátaimat is elveszítettem. Számomra új munkahely szerzése kilátástalan, mivel egészségi állapotom is megromlott. - 5 -
Kartalon, Bagon, Galgamácsán, Ikladon és a községek sokaságában volt otthon, s mindenütt barátokra talált. Tisztelték az akarásáért, következetességéért. Valamikor a rendszerváltás idején végre személyesen is összeismerkedtünk. A Galga menti népdalkörök, tánccsoportok, népi együttesek vezetőit hívta baráti beszélgetésre Aszódra, a Helyőrség Művelődési Házába. Energikus, határozott mondatai a parancsoláshoz szokott katonát idézték, de ötleteiből, meggyőzést és hitet sugalló mondataiból a cselekedni, s a tenni akaró lokálpatrióta kurázsija sugárzott. Arról beszélt, hogy a Helyőrségi Művelődési Házat a honvédség és a város együtt működtethetné. Ha az anyagi és a szellemi erőket sikerülne közösen felhasználni, Aszód ismét a Galga mente kulturális életének a valóságos központja lehetne. Cselekedni kellene! mondta, s javasolta: - Lássunk munkához! És máris arról szólt, hogy augusztusban Aszód Fesztivál elnevezéssel ezreket megmozgató eseménynek lesz színhelye a település. Nem tudom, kik és miért hittek Sztán Istvánnak, de megtörtént a csoda. 1992 nyarán soha nem látott összefogás alakult ki Aszódon. Mindenki dolgozott, mindenki tette a dolgát. Sztán István szponzorokat keresett. Azóta évről évre ismétlődött az esemény, s ma már minden aszódi várja az ünnepet. De várják azt az egész Galga mentén. A fesztivál sikere azt is bebizonyította, hogy a honvédség volt ennek a tájnak az életében az aranyalap, amellyel Sztán István sáfárkodott, s amire mindig és minden esetben tervezni, támaszkodni lehetett. Egy általam nem vitatott törvény alapján most búcsúzunk. Elmennek a katonák, elérkezett az igazi katonabúcsú ideje. A közelmúltban hosszan beszélgettem a már nyugdíjas parancsnokkal. Mit hoz a holnap? erről faggattam. Sztán István így válaszolt: - A legutóbbi fesztiválon már tudtuk, mindenki tudta, hogy Aszódot elhagyják a katonák. Amikor az utolsó nap éjszakáján véget ért a tűzijáték, sokan jöttek oda hozzám, s aggódva kérdezték: - Ugye, jövőre is lesz Aszód Fesztivál? Megígértem Azt hallottam fiatal tiszt koromban egyik elöljárómtól, hogy nem megmenteni kell a népet, hanem be kell állni mellé segítőtársnak. Katonaéletem évtizedei után ezt a mondást mára így módosítottam, illetve egyszerűsítettem: - Vállalni kell az emberek szolgálatát! Megértettem: - Sztán István tovább kívánja hát szolgálni Aszód és a Galga mente polgárait. Így búcsúzott tőlem, s azoktól, akik ismerik őt: - Nyugdíjasként sem kívánok egyetlen percig sem elszakadni eddigi életemtől. Hiszem, hogy együtt megvalósíthatjuk régi és a jövőben születő terveinket. Lesz hozzá erőnk, lesz akaratunk! Ezeknek a szavaknak van alapja, hisz Sztán István és katonái tetteikkel, eredményeikkel jogosan büszkélkedhetnek. Azt sem vitatja senki, hogy az egykori parancsnok nem éli majd a nyugdíjasok nyugalmas, munkátlan életét. Hadd mondjam el még, hogy néhány évvel ezelőtt kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy írjam meg az aszódi laktanya és helyőrség történetét. Munkám közben nagyszerű embereket ismertem meg, akik hivatástudatból, esetleg egy gyermekkori olvasmányélményük hatására vagy egy igaz ember életének példáját követve választották és vállalták a haza fegyveres szolgálatát. Gál Gyula, Zeher Zoltán alezredesek, Ficzere József őrnagy és mások ismertettek meg a katonaélet szépségével és terheivel. Segítettek, hogy leomoljon az a mesterségesen emelt fal, ami a honvédséget elválasztotta a polgári lakosságtól, Nagy részük van abban, hogy elkészült a Katonák a Galga mentén című kötet. Most elmennek az egyenruhások. De megmaradnak a barátságok, a kapcsolatok, az egymástól kapott és egymásnak adott tiszta emberséget sugalló tettek és gondolatok. Köszönjük! - 9 -
Galambos Lajos Lajcsi többször megfordult Aszódon az ezred vendégeként. Hagyományt teremtettünk Aszódon Az alakulat könyvtára tartalmas kikapcsolódást nyújtott mindenki számára Az alakulat étkezdéje Az utolsó sorkatona is leszerel Aszód város által adományozott csapatzászló - 11 -
A Helyőrség rövid története (Részletesen megjelent Fercsik Mihály Az aszódi kaszárnya bádog a teteje és a Katonák a Galga mentén című könyvében. (Részlet) Aszód város helytörténeti vetélkedőjén hangzott el a kérdés: - Mióta vannak katonák Aszódon? A versengő fiatalok között izgatott suttogás, találgatás kezdődött, de pontos választ egyik sem adott. Aszód, kartali úti laktanya (1940) Dr. Asztalos Tamás nyugalmazott múzeumigazgató Kisváros a Galga mentén című monográfiájának II. kötetéből ismerhetik meg az érdeklődők a katonák Aszódra telepítésének, a helyőrség megalakulásának történetét. A község főjegyzője a képviselőtestület 1938. június 1.-i ülésén fontos bejelentést tett: a községnek régen óhajtott kívánsága van teljesedőben, amennyiben helyőrséget nyer. A helyi elöljáróság a község gazdasági - társadalmi helyzetének fellendítése céljából már hat éve foglalkozott a helyőrség telepítésével. Hivatalosan 1934. július 8.-án a Honvédelmi Minisztériumnak küldött beadványában kérte helyőrség telepítését. A gazdasági válságból alig kilábaló országnak akkor nem, ám a háború előestéjén, 1938-ban már fontossá vált a beadvánnyal foglalkozni. A HM leirata szerint két laktanya létesítéséről lenne szó, mégpedig egy gyalogos zászlóalj és egy tüzérosztály számára kellene terület. Ennek megtárgyalása céljából 1938. június 27.-én katonai bizottság érkezett Aszódra A laktanya építését 1938. július 5.-én kezdték meg és november 1.- re fejezték be Az új épületeket elfoglalták az első katonai alakulatok: a M. kir. 22. gyalogezred II. zászlóalja 1938. december 12.-én, 0 óra 21 perckor, parancsnok vitéz Török Zoltán honvéd alezredes. A M. kir. I. tüzérezred I. osztálya 1939. január 14.-én 16 órakór, parancsnok Billnitzer Ernő honvéd tüzér alezredes. A község első helyőrsége a M. kir. I. honvéd tüzérezred I. osztály volt, melynek a csapatzászlaját Aszód község adományozta. Ha az írásom elején említett vetélkedő aszódi fiatalok már kezükbe vehették volna Asztalos István tudományos igényességgel megírt munkáját, bizonyára helyes választ adhattak volna a kérdésre: - Mióta vannak katonák Aszódon? Megtudjuk az írásból azt is, hogy az Aszód központjában a hősök emléke címet viselő emlékmű létesítésére alakított bizottság kilenc tagja közül hárman: -Billnitzer Ernő alezredes helyőrségparancsnok, Linhardt Ferenc alezredes gyalogzászlóalj parancsnok, dr. Buzás Béla alezredes, járási katonai parancsnok a M. kir. honvédség állományába tartoztak, s mint katonák, szinte Aszódra kerülésükkel egy időben, bekapcsolódtak a helyi közéletbe. A két laktanya jelenléte erősítette Assód központi szerepét a Galga mentén, de erősítette ezen túl is: - a Hősi emlékmű 1941. november 4.-i avatási ünnepségén vitéz József főherceg tábornagy mondott ünnepi beszédet, s díszmenettel tisztelgett a két helyi alakulat tagjaiból összeállított díszelgő alegység a megyéből és a járásból megjelenteknek. A szobrot a II. világháború után lebontották, és csak a rendszerváltás után, néhány évvel állították vissza eredeti helyére. Gimnazista voltam még, s ezen a téren, a szobor közelségében hallgattam a katonazenekar lelkesítő indulóit, amikor páncélsisakjukat Az aszódi főtér - 14 -
tölgyfalevéllel díszített, elszánt tekintetű honvédek búcsúztak az egységeiket körülvevő hozzátartozóiktól: - apró gyerekek az édesapától, zokogó, barázda arcú, hajlott derekú szülők a gyereküktől, fiatal lányok, asszonyok a kedvesüktől, vagy éppen férjüktől. PAJZS 72 Akkor kamaszként -, még nem tudtam, hogy minden színre lépő nemzedéknek más a dolga. Az egyik jobb, a másik rosszabb kilátásokkal, az egyik előnnyel, a másik hátránnyal veszi át elődeitől a stafétabotot. Ma már tudom, ha egy nép elbukik is a túlerővel szemben, jogosnak érzett fegyveres harcában a közös veszedelmek, a közös áldozatok friss élményeivel, igazságát tudva, megtizedelve is megőrzi életképességét. Túlerő ellen, igaz ügyért elbukni a történelemben soha nem jelent bukást. A 48 49-es kétségkívül bukott forradalom és szabadságharc ma is forrása nemzeti önérzetünknek, öntudatunknak, ha úgy tetszik, büszkeségünknek. A sikereket és kudarcokat, a győzelmeket és vereségeket, a forradalmakat és az ellenforradalmakat együtt örököltük mai magyarok. József Attila szavaival: - Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa közös örökségünk ma már. Aszód hős katonái emlékére A József Attila által megfogalmazott szavak bizonyságát láthatták a megjelentek az újjáépült emlékmű avatásán. Ott voltak ismét a katonák! Nemcsak az ünnepségen, de a munkában is, az ünnep előkészítésében is. Aki figyelte láthatta és meggyőződhetett róla: - Ma már nem a háborúra kell a katonaság, hanem a békére. Olyan békére, amely nemes küzdelmekre nyit teret: - tisztes feltételekkel a versengésre, a harcra a gazdaságban, a szellemi, a művészeti életben s mindenütt. Akár azt is mondhatnám: - a honvédség dolga ma is a küzdelem nemes küzdelem, amely minden eddiginél szélesebb teret nyit az erők tisztességes próbájának, versengésnek vetélkedésnek. Jamrik László (polgármester, Bag) Szegényebbek leszünk. Régóta hallottuk már a hírt, de nem hittük, ám mára kiderült, hogy igaz a mendemonda 2005. december 31-én az utolsó katona is elhagyja Aszód és a Galga mente területét. Nem túlzok, ha leírom, amit érzek: - szegényebbek leszünk! Szegényebbek leszünk, mint akkor, ha évtizedek múltán elköltözik a kedves szomszédunk, vagy elszakad tőlünk egyik jó barátunk. Mert az aszódi laktanya állománya a tisztektől a sorkatonáig a bagiaknak olyan szomszédjai voltak, akik mindig számíthattak egymásra. Velünk voltak ők az ünnepeinken, velünk voltak hétköznapjainkon. Ha elhangzott a kérés, hogy valamelyik kiskatonának rendkívüli szabadság kellene, mert váratlan baj érte a családot, máris teljesült a kívánság. És mindazok a fiatalok, akik részt vettek Bag sport-, vagy kulturális életében mindig civilek lehettek arra az időre, amikor szükség volt rájuk, hogy társaikkal együtt szerezzenek falujuknak újabb elismeréseket, sikereket. Összenőttünk. És most elmennek a katonák. Sokunkat kötnek egymáshoz eltéphetetlen baráti szálak, amelyeket egy rendelettel nem lehet elszakítani. A mi barátságunk örökre megmarad. Ha felnézünk az aszódi dombra bármi történik is az egykori laktanyával nekünk mindig a katonák jutnak eszünkbe, s a régi nótát dúdoljuk az aszódi kaszárnya, bádog a teteje - 15 -
Tudjuk, sok mindent szerveztek újjá, alakítottak át az elmúlt másfél évtizedben. Ennek a megújulási folyamatnak szerves része volt honvédségünk átszervezése. Egyetlen pillanatig sem tagadhatjuk, hogy ennek az átszervezésnek voltak és vannak vesztesei. A veszteségi oldalra írjuk mi, bagiak, Galga mentiek az aszódi laktanya felszámolását, barátaink távozását. Még akkor is, ha a döntés szükségszerű volt. A Magyar Köztársaság a NATO tagja lett. Új helyzethez kell alkalmazkodnunk, új módon kell honvédelmi kötelezettségeinket teljesítenünk. Ki vitatná, vitathatná a történelmi döntés helyességét? Ki vitathatnák, hogy az aszódi katonák bárhová szólítja is őket a parancs helytállnak a jövőben is. Biztatni szeretném a távozókat, a helyben maradókat: - Barátságunk ne szakadjon meg! Végezzék katonabecsülettel a munkájukat, legyenek a legjobbak között vitézségben, emberségben, s néha-néha gondoljanak szeretettel Aszódra, a Galga mentére. Bagyin József polgármester A laktanya megszűnése apropóján Egy aranyigazság szerint az elbúcsúzás annak nehezebb, aki marad. Lélekben egészen biztosan így van. Az aszódi helyőrség, illetve a Galga Vezetésbiztosító Ezred megszűnése következtében így érzünk a Galga mentén, Aszódon és személy szerint jómagam is. Számomra azért is nagyon erős a lelki kötődés az aszódi laktanyához, mert a szüleim emlékeivel itt kezdődött a kapcsolatunk. Folytatódott a munkámon keresztül, ami nagyon erős emberi kötelékeket alakított ki bennem. De szinte ugyanez mondható el a városban élőkről és a galga-menti emberekről is, amit nagyon szépen írt meg Fercsik Mihály egy a laktanyáról írott könyvében. A helyőrség is sokat köszönhetett az aszódi katonáknak, mert a helyőrség több megye, száznál is több településének katonai felelőse volt. Nézzük sorra, mi alakította ki ezt a véleményemet. Apám aki a II. világháború előtt, majd közben is az aszódi alakulat sorkatonája volt elbeszéléseivel indulásból szimpatikussá tette számomra ezt az intézményt. Gyermekként a felnőtté válás, a férfivé alakítás szinonimája lett a katonaság. Az pedig, hogy ezt Aszódon lehetett elérni, ez még büszkévé is tett. Nekem nem adatott meg az, hogy Aszódon lehessek katona. De olyan patinás helyeken töltöttem a sorkatonai szolgálatot, mint Szabadszállás, Vác, Szolnok. Ezek híres helyőrségek, elismert alakulatok voltak. Idegen városokban is módom volt tapasztalni a katonaság respektjét. Ezért, amikor ezekben a városokban hallottam dicsérni az aszódi alakulatot, a helyőrséget, akkor is éreztem, hogy jó aszódinak lenni. Aszódi kortársaim, barátaim közül sokan töltötték katonai szolgálatukat Aszódon. Az ő katonaéletükben már nem tűnt olyan gyermekien ideálisnak a felnőtté válást Aszód főtere elősegítő képzés, a katonai szolgálat, de ezt a tapasztalás számlájára írom, amit az idő természetesen megszépít. 1980-tól megadatott az a szerencse, hogy a napi munkám része lett a helyőrséggel, az aszódi katonai alakulatokkal való együttműködés. Miután Aszódon tradicionálisan jó volt a katonák és a civil emberek kapcsolata munkámat ez nagyon megkönnyítette. A városban teljesen általános, megszokott és természetes volt, hogy a katonák mindig segítenek. A tisztességes és baráti emberi kapcsolatok pedig tovább könnyítették az együttműködést. Gondolok itt például a néhai Bank Lászlóra, az alakulat egykori parancsnokára, akit gyermekkoromtól ismertem. Nevelt fiának osztálytársa, barátja voltam aki ma a Nemzetvédelmi Egyetem tanára ezért családi, baráti kötelékek emlékeztetnek rá. Nem beszélve katonatörténészi munkájáról a Petőfi Múzeumban. Gyulai Sándorról, Béres Lászlóról is szép emberi emlékeim vannak. - 16 -
EURO-PARTY (2004) Rigó Pál pedig számomra a civil és a katona kettősségét mintaszerűen egyesítette. Leghosszabb időt Sztán Istvánnal dolgozhattam együtt. Ő az-az ember, az a katona, aki az alakulatában, a városban és a helyőrségben mindent egyformán elhivatottsággal, lelkesedéssel és eredményességgel csinált. Szakmailag kiváló, eredményes és elismert. Munkáján és elődei tevékenységén keresztül sikerült megismerkedni és munkakapcsolatba kerülni az országunk katonai vezetőivel. Civil gondolatai, ténykedése pedig a várost, a Galga mentét és a helyőrséget egyaránt segítették. Mindezért Aszód mind Őt, a parancsnokot, mind pedig az alakulatát a legmagasabb helyi civil elismerésekben részesítette. Építkezések, ünnepek meghatározó résztvevői voltak. A sport jelentős támogatást kapott tőlük. Az egészségügyi is sok segítségben részesült a helyőrségen keresztül. A sorkatonák és nyugdíjas katonák életének segítése is az EURO-PARTY (2004) életük, munkájuk része volt. Több száz lakásépítésnél működtünk együtt Aszódon. A Vécsey Károly Helyőrségi Klub tevékenysége jelentős színfolt. A Katonabúcsú és a Fesztivál a teljes környéket megmozgató rendezvény. A katonai szakmai rendezvények, a kulturális rendezvényeik a civilek számára is nyitott lehetőségek voltak. A rendkívüli események, balesetek, árvízkárok elhárításakor elsőként segítettek. Csak a legjellemzőbbeket említem, mert a teljességre több okból sem törekszem. Egyszóval 2006-ig Aszód és a Galga mente életének szerves része voltak az aszódi alakulatok, ami most megszűnik és hiányozni fog. Hiányozni a közösségeknek és hiányozni az embereknek. Laktanya egyik épülete felújítás után Tehát az elbúcsúzás annak a nehezebb, aki marad. Bizonyára a legsúlyosabb feladat Gál Gyulának jutott, a felszámolás. Tisztességgel, emberséggel megoldotta. Neki lehetett a legnehezebb! De nagyon nehéz azoknak is, akik elmennek. Egzisztenciák alakulnak át. A változás a családjaikat is érinti ez is nehezíti az életüket. Ismerve a katonák életerejét, biztosan túlteszik magukat az aszódi alakulat megszűnésén és jó egzisztenciát alakítanak ki maguknak, családjuknak. Az a véleményem, hogy nem írhatók le teljes alapossággal azok az érzékek, melyek bennünk kavarognak. Ezért talán az a legegyszerűbb, ha megköszönjük minden Aszódon szolgált katonának azt, hogy dolgozott értünk, segített nekünk. Aszód történetébe, történelmébe beírták magukat. Beírták magukat a szívünkbe és az emlékezetünkbe egyaránt. - 17 -
Vezérőrnagy Úr! Kérem értékelje a 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred több évtizedes munkáját. Volt egyszer egy Galga Valakitől vagy valamitől végleg elköszönni nem egyszerű dolog. Nehéz helyzetben van a parancsnok, amikor egy alárendelt katonai szervezet megszűnik. Mit lehet ilyenkor mondani? Az MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred 42 évet élt. Az alakulat megalakulásának időpontja 1963. augusztusa, amikor a honvédelmi miniszter budapesti székhellyel elrendelte a 40. HM Komendáns Zászlóalj felállítását. Több átszervezést követően az egység 1975 ben diszlokált jelenlegi helyőrségébe, Aszódra. Neve az évek során többször változott, 1967-től 40. Önálló Rendészeti Komendáns Ezred, 1978-tól Önálló Komendáns Ezred, 1990- től Petőfi Sándor Önálló Vezetésbiztosító Ezred. Jelenlegi nevét 1991. december 9-én kapta, csapatzászlaját Aszód város önkormányzata adományozta. Az ezred a felszámolás kezdetéig a legfelsőbb katonai vezetés által meghatározott komendáns, biztosítási és protokoll feladatokat látott el. Az alakulat nagy teljesítményű terepjáró szállító eszközeivel számos esetben nyújtott segítséget a szélsőséges téli időjárás okozta akadályok leküzdésében, árvízvédelmi csoportja pedig szükség esetén hatékony segítséget nyújtott az árvízi védekezésben, a polgári lakosság ellátásában. Az ezred állománya feladatait mindig, minden körülmények között magas színvonalon hajtotta végre. Biztos, hogy a jövőben sokan és sokszor fogják még automatikusan egy-egy feladat kapcsán azt mondani: Majd a Galga A város és a környező települések is meg fogják érezni az ezred hiányát. Az alakulat hírnevéhez nagymértékben hozzájárult a Parancsnok, Sztán István (ma már) nyugállományú ezredes. Sztán ezredes 1948. június 16-án született a Békés megyei Kétegyházán. 1969-től hivatásos katona, különböző alegységparancsnoki beosztásokat látott el. 1976-79 között a Zrínyi Miklós Katonai Dr. Gáspár Tibor mk. vezérőrnagy MH ÖLTP parancsnok Akadémia hallgatója. Az akadémia elvégzése után 1979-től ezred törzsfőnöki, 1982-től parancsnokhelyettesi, 1989-től ezredparancsnoki teendőket látott el. 1998-ban Bukarestben a Nemzetvédelmi Kollégiumban magasabb képesítésű diplomát szerzett. Több más magasabb kitüntetés mellett a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével is kitüntették. Azon kevesek közé tartozik, akik a felső korhatár elérésével, 57 éves korukban vonulhattak nyugállományba. Szerencsére a hosszú évek során felhalmozott tapasztalata nem veszett el, mert sikerült azt időben átadnia az őt követő fiatalabb korosztályoknak. A 2001-ben indított stratégiai felül-vizsgálat célul tűzte ki a haderő nemzeti és szövetségi kötelezettségeivel harmonizáló szervezeti struktúra, vezetési és irányítási rend, diszlokáció, kiképzési rendszer kialakítását. Az új kihívásoknak megfelelően megváltozott a Magyar Honvédség feladatrendszere. A 2002-2003-ban lefolytatott védelmi felülvizsgálat egy könnyű, mobil, professzionális alapokon felkészített és kiképzett önkéntes haderő kialakítását és fejlesztését határozta meg. A haderő-átalakítás folyamata az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Gyakorlat értékelése Parancsnokságot és az alárendelt katonai szervezeteket is jelentős mértékben érintette, a szervezési időszak során az MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred megszűnt. 2005. második félévében megkezdődött az alakulat felszámolása - 18 -
Az alakulat személyi állománya az ezred felszámolásával kapcsolatos feladatainak maradéktalanul eleget tett. A más katonai szervezeteknek átadandó feladatok és objektumok átadása rendben megtörtént. A vezető állomány az objektumok átadásával, eszközök és anyagok leadásával egyidőben a beosztottak sorsának alakítására is kiemelt figyelmet fordított. Külön köszönetemet és elismerésemet fejezem ki az ezred személyi állományának ezért az áldozatkész munkáért. Az ezred ebben az évben utolsó alkalommal részt vett a Logisztikusok Napi rendezvénysorozat keretein belül rendezett sportversenyeken is, melyekre 2005. október 27-én került sor. A katonák itt is helytálltak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az elért eredménye: az úszóváltók versenyében 1. hely: pisztolylövészetben egyéni 1. hely. Összesített versenyben pedig a 2. helyet szerezte meg a Galga. Az MH 40. Galga Vezetésbiztosító Ezred nem tűnik el nyomtalanul. A hosszú évek áldozatos munkájának eredménye tovább él azokban az alakulatokban, amelyek feladatokat vettek át. A jövőben új helyeken szolgáló galgások pedig továbbviszik az ezred szellemiségét. Az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság történetében az alakulat meghatározó szerepet töltött be, ezért az utókor tudni fogja, hogy volt egy olyan ezred, amelyre habár elsodorta a változó világ, a haderő-átalakítás folyamata mindig lehetett számítani, még az utolsó pillanatokban is. Az ezred történetének relikviái pedig bekerülnek elfoglalva méltó helyüket a Logisztikusok Múzeumába, gyarapítják a gyűjteményt. Remélem, hogy sok-sok év múlva is emlékeztessék majd az akkori fiatalokat arra, hogy volt egyszer egy Galga Még egyszer köszönöm minden kollégám legyen az nő vagy férfi, tiszt, tiszthelyettes, vagy szerződéses legénységi állományú áldozatos munkáját. Nekem mint parancsnoknak hiányozni fog a Galga. Bál a helyőrségi klubban (Ez az utolsó tánc ) - 19 -