Somogy megye élővilágának áll and természettudomáii yi kiáiiításahj " \\tks r 4fc.
Somogy megye, a Dunántúl legnagyobb megyéje, a Balatontól délre helyezkedik el. Területe: 6036 km', földrajzilag a Dunántúlidombsághoz tartozik. Állandó népessége 1998- ban: 345 279 fő volt; átlagos népsűrűsége: 56 fő/km a. Természetes határai nyugaton a Zalai-dombvidék, keleten a Mezőföld és a Tolna-Baranyaidombvidék, északon a Balaton és délen a Dráva. A somogyi táj a Dunántúli-dombság színes, változatos tájegyütteseinek keveréke. A somogyi középtájak között a domborzat, az éghajlat, a vízrajz stb. átmenetet teremtő, elkülönítő és közvetítő hatása egyaránt megfigyelhető. A megye északkeleti része, Külső-Somogy, lösszel fedett dombság. Ezen a tájon északnyugat-délkeleti és erre merőleges völgyszerkezeti rendszer alakult ki. Itt található a megye legmagasabb pontja is, a Gyúgy-hát (311 m). A megye nyugati részén, a Balatontól egészen a Dráváig, Belső-Somogy homokos síksága húzódik, melyből csak a lösszel fedett Marcali-hát emelkedik ki. A megye keleti területén, a Kapós folyótól délre a Zselici dombvidéket találjuk, melynek lankás hátai szinte egybeolvadnak a Mecsekkel. E tájhoz tartozik még a Balaton medencéje is, melynek nagy részét a tó foglalja el, míg máshol kiterjedt mocsár- és lápvilág (Kis-Balaton) jellemzi ezt a középtájat. Az átmenetiség az éghajlati viszonyokban is megmutatkozik. A szomszéd tájakhoz képest kiegyenlítettebb, viszonylag nedves, szubatlanti-szubmediterrán éghajlati jellegű terület, ahol a kelet-európai kontinentális hatás már elmosódottabban érvényesül. Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga: 10-10,5 C. Az évi csapadékösszege: 600-800 mm, mennyisége DNY- EK-i irányban csökken. A megye területét az aprólékosan tagolt felszín, a fejlett völgyhálózat és a nedves éghajlat miatt számtalan nagy és apró vízfolyás, tó, láp teszi felszíni vizekben gazdag vidékké. Itt található hazánk harmadik legnagyobb folyója, a Dráva és Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton is. A lápok között a leghíresebb a Bal át a- tó. Változatos a talajtakaró, túlnyomóan a barna erdőtalajok az uralkodóak. A megye területének legnagyobb részét állatföldrajzilag az Illyricum faunakörzethez, növénvföldrajzilag a Praeillyricum flóratartományhoz sorolják. A kiállítás megtekinthető: Somogy Megyei Múzeum Kaposvár Fő utca 10. I. emelet Nyitvatartás: április I - október 30. 10-16-ig november 1 - március 31. 10-15-ig Információ: Tel.: (82) 314-011 Fax :(82) 312-822 A kiállítás forgatókönyvét írta és rendezte: Ábrahám Levente, Juhász Magdolna, Nagy Lóránt és Dr. Szakáll Sándor Művészeti vezető: Bánkuti Albin A kiállításvezetőt írta és szerkesztette: Dr. Ábrahám Levente Ötletek: Juhász Magdolna, Nagy Lóránt Lektorálta: Héra Zoltán Technikai szerkesztő: Matucza Ferenc Fotók: Ábrahám L., Juhász M., Nagy L., Gőzsy G-né, Tóth S., Török J., Szinetár Cs., Bécsy L., Szőcs D. Seregélyes T, Frank T, Szollát Gy, MTI fotó Grafika: Matucza E, Sovány R., Zsoldos V Felelős kiadó: Dr. Király István Szabolcs PhD. megyei múzeumigazgató Készült: a Pethő és Társa nyomdájában Kaposvár, 1999 A kiadványt támogatta: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Nemzeti Kulturális Alapprogram Amegye természeti értékeit bemutató kiállítás bevezetőjében Somogy megye földrajzi helyzetének, domborzatának ismertetése után annak földtörténeti kialakulásával ismerkedhetünk meg. Négy vitrinben mutatjuk be a Földtörténeti korok jellemző kőzeteit és ősmaradványait. A folyosóról nyíló termekben Somogy legfontosabb természetes életközösségei, azok növény- és állatvilága tekinthető meg. Egy-egy nagyméretű, látványosan berendezett dioráma (életkép) mutatja be az egyes élőhelyek - az erdő, a tó, a láp, a homoki erdők és gyepek - élővilágát. A vitrinekben gerinctelen állatok mini életképeiben, préselt növényekben és rovarpreparátumokban gyönyörködhetünk. A gombák formagazdagsága, a lepkék pompás színvilága és a nagyméretű színes fotók megkapóak. Egy további teremben információt kaphatunk a környezetvédelem néhány aktuális helyi problémájáról. Végül a kiállításhoz egy audiovizuális terem is csatlakozik, ahol a somogyi növény- és állatritkaságok mellett természetfilmeket nézhetünk meg. Homoki gyepek Lápok Vizek Környezet védelem Audiovizuális terem. BEJÁRAT Erdők AFöld és az élet története nem évekb'en, hanem évmilliókban, évmilliárdokban mérhető. A földtörténetet időkre, időszakokra, korokra osztjuk fel. A Föld 4,6 milliárd éves. Természetesen ezt az időszakot kiállításunkon nem tudjuk nyomon követni, hanem csak az utolsó pár százmillió évről, a földtörténeti Óidő, Középidő, Harmadidőszak és Negyedidőszakról rendelkezünk kiállított tárgyi anyaggal, melyet különböző kőzetek, ősmaradványok képviselnek a földtörténeti idők és időszakok szerint csoportosítva a vitrinekben. Ha egy területen az egyes üledékek lerakódásában időrendbeli folytonosság van, akkor a legrégebbi üledékek a legmélyebben helyezkednek el, míg a legfiatalabbak a felszínen vannak. Az üledékeket azonban a Föld felszínének külső erői (víz, szél stb.) lekoptathatjákm, s így a hegységekben az idősebb kőzetek, kövületek a felszínre kerülhetnek. Ezek azonosítását segítik elő a csak egyetlen időszakra jellemző ősmaradványok, az ún. vezérkövületek. ELOIDO 2600-580 millió év
KÖZÉPIDŐ - MEZOZOIKUM 240-65 millió év UJIDO - KAINOZOIKUM 65 millió év ÓKIDŐ - PALEOZOIKUM 580 240 millió év Somogy földtörténetében az Óidő, a Középidő és a Harmadidőszak folyamán képződött kőzetek csak a felszín alatt, a mélyfúrások tanúsága szerint, mintegy 500-4000 m mélységben vannak. A mélyben lévő kőzetek tanulmányozása során megállapították, hogy a Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc vonaltól északra és délre más-más kőzettípusok jelennek meg a medencealjzatban. A két eltérő egységet az úgynevezett Igali-öv választja el egymástól, mely a földtörténeti Középidőben az afrikai és eurázsiai kéreglemezek találkozása és ütközése révén jött létre. Az óriási erők hatására az ütközési frontokon az egyes lemeztöredékek elmozdultak; e folyamatok hatására alakult ki, már a Középidőtől fogva a Dunántúli-középhegység, és kerültek az óidéi kőzetek ismét itt a felszínre. Ennek a kornak a legjellegzetesebb képződménye a vörös homokkő és a gránit, amelyet Somogy területén a mélyfúrások 2000 m-es mélységben értek el. Ezt tanúsítják a vitrinben bemutatott fúrómagvak is. A földi életformákat a virágtalan növények és a mai kétéltűeldiez hasonló fejlettségű élőlények uralták. Agránit a legelterjedtebb magmás kőzet; szabad szemmel is jól megkülönböztethető ásványszemcsékből áll. A kvarc és a többi alkotórészének egymáshoz viszonyított aránya befolyásolja a gránit típusát A kvarc mellett nagy mennyiségben fordul elő a káliföldpát és a plagioklász, kisebb mennyiségben pedig a biotit, muszkovit és az amfibol.
'KÖZÉPIDŐ - MEZOZOIKUM AKözépidő kőzetei a paleozóos képződményekhez hasonlóan Somogy megyében csak a mélyfúrások során váltak ismertté. A medencealjzatban a legnagyobb tömegben megjelenő kőzetek (mészkő, dolomit, márga) elsősorban a triász időszakból származnak. A térségben, a Mecsekben és a Bakonyban, e földtörténeti idő képződményei széles körben elterjedtek. A Középidőben jórészt tenger borította a somogyi területeket, melyek jellegzetes ősmaradványai a különféle csigák, kagylók és a tintahalak, poli pok rokonai, az ammoniteszek voltak, A So- mogy területét borító trópusi, mélv és sekély tengerekben is rendkívül gazdag kagyló és csigafauna élt. A Felső-triász kor jellemző kagylótípusa a Megalodus. Itt látható a hazánkban található dinoszaurusz tojások egyike is, mely egy Tarboszaurusz megkövesedett te jásmaradványa (a képen). Ennek a 240 és 6 millió évvel ezelőtti időszaknak a legjellerr zőbb élőlényei a szárazföldi, a nyúl nagyságú tói az elefántnál is nagyobbra megnövi növényevő és ragadozó életmód dinók voltak. Hazánkba csak a komlói szénbányj ban találtak dinoszai rusz maradványokat., mintegy 2,5 m nag) ságú állatc Komlosaurus névi keresztelték el.. Középidő növényv lágát még jórészt nyitvatermők jelh mezték, de már e per ódus vége felé a krét; ban a zárvatermő növénye nagy fajgazdagságban jelente meg. A virágos növények megjeleni sével a rovarvilág törzsfejlődésében is óriási fe lendülés volt. Ekkor alakultak ki a viráglátc gató lepkék, méhek, legyek ősi képviselői. A korszak legjellemzőbb élőlényei a dinoszauruszok
ÚJIDŐ - HARMADIDŐSZAK
ÚJIDŐ - HARMADIDŐSZAK AHarmadidőszakban a dinoszauruszok kipusztulása után nemcsak a Föld állatvilága, de fel színe is jelentősen megváltozott. A Dunántúlon ekkor tengerek, szigetek, nagy tavak és vul kani kitörések alakították tovább a felszínt. Az időszak jellemző kövületei a Harmadidőszak ele jéről (az eocénből) származó nagyon gazdag csiga, kagylófauna, melynek megkövesedett példa nyai láthatók kiállításunkon. Az eocén kor másik jellemző képződménye a Nummuliteszeket i; tartalmazó mészkő. Ez egy megkövesedett vázú, köralakú, lapos, egysejtű állat héjmaradványa hazánkban a népnyelv a kövületeket "Szent László pénzeként" is emlegeti. A tihanyi kecskekö röm viszont már fiatalabb korú, a pliocénből származó kagyló, meh nemcsak közismert előfordulási helyén Tihanyban, hanem a Balator déli partján is többfelé megtalálható pl.: Szántódon és Fonyódon. Ugyancsak fellelhetők ezen a tájon a 25 millió évvel ezelőtt (miocét kor) kitört vulkánok maradványai is. Európa egyik legszebb panoráma ját láthatjuk a fonyódi magaspartról, ha a Balaton északi oldalára ; vulkanikus eredetű Badacsonyra és tanúhegy társaira tekintünk. Án maga a fonyódi Vár-heg)' és a boglári Vár-hegy is egyszeri vulkán kit(')rés eredményeképpen jött létre. A bazalt és andezit e vulkaniku időszak jellegzetes kőzete. Az élővilág fejlődésében is nagy változásol történtek, ugyanis a Harmadidőszaktól kezdve már a zárvatermő nővé nyék uralták a kontinenseket, és emlősök népesítették be a dinoszauru szók után üresen maradt élőhelveket. A balatonszentgyörgyi téglagyá agyagbányájából nagyon gazdag ősmaradvány leletanyag vált ismertté A növények vizes körnvezetben konzerválódott lenyomatai már, jelenkori növényekhez hasonló szerkezetű felépítésről tanúskodnak. egy kozmikus katasztrófa következtében az Újidő elejére már kihaltak.
ÚJIDŐ - HARMADIDŐSZAK
ÚJIDŐ - NEGYEDIDÖSZAK Az cg\'ik ilyen, külalakjában nem valami szép gyepvasérc darab belsejéből került elő hazánkban a legnagyobb, csodálatos égszínkék színű vivianit kristály, mely kb. fél cm nagyságú. SíS^I?^ homok 2 mm-0.2 mm Aföldtörténeti időket, időszakokat bemutató utolsó vitrinben kaptak helyet a ma Somogy felszínét borító kőzetek. Külső-Somogyban, a Zselicben és a Marcali-háton nagy területeket borít a lösz, melyben a különböző alakú mészkiválásokat nevezik löszbabáknak. Belső-Somogyot nagyrészt folyami eredetű homok fedi. A lápokban, oxigéntől elzárt környezetben keletkezik a tőzeg és a gyepvasérc is. Nagy tőzegtelepek a Balaton déli partvidékén, a Nagyberekben találhatók. Gyepvasércre elsősorban a patakok mentén lelhetünk rá. A negyedidőszak ősföldrajzi képet a jégkorszakkal jellemezhetjük. A mintegy 650 ezer évig tartó jégkorszak sem azonos időszak, hiszen meleg ún. interglaciálisok és hideg glaciális időszakok követték egymást. Ekkor a jellegzetesen nagy testű állatok együtt éltek már itt a mi emberelődeinkkel. A kiállításon mamut-, barlangi medve-, őstulok csontmaradványok képviselik ezt az időszakot. Az ősmaradványok tanúsága szerint a mamut egyáltalán nem volt ritka élőlény ekkor Somogyban. A hazai legteljesebb őstulok maradvány a nagybajomi homokbányából került elő. A jégkorszak után a Kárpát-medence növény- és állatvilága főként déli irányból, délnyugatról és délkeletről települt vissza. lösz < 0.2 mm
A jégkois/aki Luiopai LÍ Berlin-Varsó-Moszkva vonaltól északra ^L egybefüggő jégtakaró fedte be. Több helyen nagy kiterjedésű ég borította a magashegységeket is. A Kárpát-medencében ekkor endkívül zord körülmények uralkodtak, az alföldet hideg-száraz öszpuszta és erdőstundra, a középhegységet havasi növényzet boította. A többszöri lehűlést és felmelegedést a növény- és állatfajok a középhegység déli kedve- ;őbb klimatikus lejtőin vagy a Földközi-tenger mellékén vészelték át. A hidegkedvelő élőlényeklek a síkvidéki lápok párás, hűvös környezete nyújtott menedéket a többszöri felmelegedés dőszakában; ezek néhol (pl.:baláta-tó) ma is nagy fajgazdagságban élnek. A 10 ezer évvel ezelőtt véget ért jégkorszak után a folyamatos éghajlatváltozás következtében vázánk növénytakarója is megváltozott: fenyő-nyír, mogyoró, tölgy, bükk I., és bül<j<. II. éghajlati ázisok követték egymást, erre utal az egyes időszakok jellemző fásszárú növényének neve. t őstulok t gyapjas orrszarvú ÚJIDŐ - NEGYEDIDŐSZAK ^ t barlangimedve
ERDŐK! Somogyban a természetes életközösségek legnagyobb részét az erdők akotják. E táj még ma is az ország egyik legerdősültebb megyéje, felszínét mintegy 27%-ban erdők borítják. Az erdők életközösségét bemutató teremben egy téli zselici erdős táj diorámájában gyönyörködhetünk. Amikor a diorámát a fény teljes egészében bevilágítja, a nappal aktív állatok láthatók, amikor pedig csak fénypontok látszanak, akkor az éjszaka mozgó állatokat figyelhetjük meg. így a tölgyfa ágai közt ülő macskabaglyot vagy az egerekre, pockokra vadászó vörös rókát. A diorámában számtalan apró madarat: csonttollút, fenyőrigót, citromsármányt és az avarkuckójában alvó süncsaládot fedezhetünk fel. Egy adott régióban a zonális erdőtípusok előfordulása a földrajzi szélesség és tengerszint feletti magasság következtében törvényszerűen változik. Azonban a klimazonális erdők - főleg a kitettség miatt megerősödő egyéb ökológiai tényezők következtében saját zónájukon kívül (extrazonálisan) is előfordulhatnak. Vannak olyan erdőtípusok is, melyek kialakulása nem klimatikus okokra, hanem lokális ökológiai tényezőké, (pl.: folyóvíz hatásra) vezethető viszsza. Ezeket azonális erdőknek nevezzük, megjelenésük a sónától független. Somog\'ban zonálisan legelterjedtebbek a cseres-tölgye- 'sek; szép extrazonális állomán^ií bükkösök vannak a Zselicben, míg azonális erdőkkel a folyók és patakok mentén találkozhatunk.
Az élet hajtómotorja a Nap sugárzása, ami a Földön 3,2 milliárd év óta tart fenn különböző élő szervezeteket. A Nap sugárzási energiáját a növényvilág zöld színtestjei gyűjtik össze, széndioxid és víz segítségével szénhidrátokat építenek fel, melyeket más apró sejtszervecskék tovább ala- Idtanak. A növényzet a fenti folyamatok eredményeképpen oxigént bocsát ki a légkörbe, amely minden földi lét alapja. A növényi táplálékot számtalan apró élőlény fogyaszt, hernyók, bogarak, más apró termetű növényevő állatok és nagyobbak is: nyulak, őzek stb. A növényi táplálék energiát és anyagot nyújt a a növényevő állatok testfelépítéséhez. A növényevő állatok viszont a ragadozóknak szolgálnak táplálékul. Az elpusztult növényi és állati maradványokat gombák, férgek, csigák, baktériumok bontják kis molekulájú anyagokká, melyeket a növények ismét felvehetnek. Ebben a rendszerben, melyet az erdei életközösség vázlata című táblán is bemutatunk, rengeteg a kapcsolódás élő-élettelen és élő-élő között. Az élőlények közötti anyag- és energiaáramlás az ún. táplálkozási hálózaton keresztül folyik. ERDŐK"
SZÁRAZ TÖLGYESEK Tavasszal Külső - Somogy Balatonhoz kifutó domboldalain a száraz gyepekben, erdőszegélyeken virágot bont tavaszi hérics. Levelei fonál alakúak, virágai tojássárga színűek. A nyár közepére már kiszárad, csupán elszáradt virágkocsányán ágas kodó aszmagtermése árulkodik jelenlétéről. Aszárazabb tölgyerdők a somogyi dombok tetőin, délies fekvésű lejtőin találhatók, mind cserje szintjük, mind gyepszintjük fajokban rendkívül gazdag. Jellegzetes lágyszárú növényeik: a fürtös gyöngyike, a hölgypáfrány és a fehér pimpó. Változatos rovarvilágukból, a farontó bogarakból: szarvasbogár, orrszarvúbogár, cincérek, készített kis életképet mutatunk itt be. Hazánkban a nagytestű bogarak többsége ma már ritkaságuk miatt védett. Az ilyen erdőkben él hazánk legnagyobb őshonos lepkéje is, a nagy éjjelipávaszem. A vitrinekben nagyon élethűek a gombák preparátumai. Ezeket mélyhűtve szárítottuk meg (liofilizált), így a gombák termőtestéből a megfagyott jég elpárolgott és a visszamaradt, kitint tartalmazó váz élethűen megőrizte formáját. /. Farontó bogarak 2. Királyné gyertyája 3. Tavaszi hérics 4. Nagy éjjelipávaszem
Somogyban az országos átlag feletti csapadékmennyiség következtében a megyében nagy területet foglalnak el az üde gyertyános-tölgyesek. Többnyire elegyes korona összetételűek, gyakran kettős koronaszintűek. Az ilyen erdőkben a kocsánytalan tölgy és a gyertyán mellett a hárs és a csertölgy is előfordul. Tavasszal a gyertyános-tölgyesek aljnövényzetét virágszőnyeg borítja; a hóvirág, a bogláros szellőrózsa, a medvehagyma és a szagos müge mellett számos védett faj is bontogatja szirmait: csillagvirág, szártalan kankalin. A somogyi gyertyánostölgyesek termőhelye csapadékos, de az enyhe éghajlati hatásnak köszönhetően több örökzöld is megél ezekben az erdőkben: kis télizöld, borostyán, szúrós csodabogyó. A párás, meleg mikroklimatikus környezet kedvez a kalapos gombák fejlődésének. A sok ehető gomba szedése közben óvatosnak kell lennünk, mert a legveszélyesebb gombát, a gyilkos galócát is bőven termik ezek az erdők. A változatos növényvilág mi- J^ ^"""^s^ att a rovarok nagy fajgazdagság- * ban fordulnak elő. Az avarszinten mozgó futóbogarak erős rágó szájszervükkel csigákat, más rovarokat támadnak meg az éj leple alatt. Napközben elrejtőznek. Az erdei utak, napsütötte erdőszegélyek mentén a nappali lepkék, zengőlegyek és rózsabogarak kutatnak nektárban gazdag virágok után. A dús lombozatú fák lombkoronaszintjéből zöld lombszöcskék ciripelését hallhatjuk. A gyertyános-tölgyes erdőket bemutató vitrin ezt az erdei hangulatot adja vissza, amikor a vitrin szemrevétele során már szinte érezzük a párával telt friss levegőt is. ^G YT^ tts""isí O S T Ö 'f"g' V ESEK 1. Gyilkos poloska 2. Szártalan kankalin 3. Nagy gyöngyházlepke 4. Négypettyes dögbogár 5. Cseh kucsmagomba 6. Pirítógyökér 7. Erdei sikló
Abükkerdők hazánkban elsősorban a hűvösebb és csapadékosabb hegyvidékeken találhatók meg. A Zselic magas évi csapadékösszege, tagolt felszíne, mély völgyei jó termőhelyet biztosítanak a bükkösöknek. A bükkösök előfordulása Somogyban a Zselicségen kívül ritkaságnak számít. A bükkerdő koronája zárt, gyepszintjére kevés fény jut, ezért kis számú növényfaj képes megélni az aljnövényzetében (szagos müge, bükksás, madársóska). A bükkösök egyik legszebb ízeltlábú bogara a havasi cincér; nyár közepén kidőlt fákon és farakásokon mászkál, miközben az óriás énekes kabócák muzsikájától hangos a zselici erdőrengeteg. Mindkét faj védett. Napsütötte útszegélyek mentén pedig a szintén védett nagy színjátszólepkék kergetőznek. ÍB Ü K K Ö S Ö I^ Hazánk legnagyobb termetű fullánkos darazsa a lódarázs. Nagyméretű lépekből álló emeletes fészkét faodvakba rakja. Szúrása veszélyes. Havasi cincér Lódarázsfészek Nagy színjátszólepke Erdei ciklámen Légyölő galóca
I V I Z E K "^ Somog)' megye az erdők mellett a vizek életközösségeinek is nagyon gazdag tárháza. Egy kisteremben úgy csodálhatunk meg egy víz alatti életképet, mintha búvárfelszerelést öltöttünk volna magunkra, és a vízben közvetlen közelről figyelhetünk meg szabad szemmel a természetben il\'en helvzetben soha nem látott állatokat. A tőponty, a harcsa, a sügér a leggyakoribb halaink közé tartoznak. Érdekes látványt nyújt a vízben a veresszárn^'ú keszeget fogó kormorán vagy az éppen kis halakat kiemelni készülő dankasirály Ezt a víz alatti világot színesíti a különböző vízi gerinctelen állatfajok, tányércsigák, pocsolyacsigák, kagylók, sáigaszegélyes csíkbogarak és szitakötő lárvák formagazdag sokasága.
VIZEK, VÍZPARTOK Ekiállítási teremben a vitrineket az egyes vizes élőhelyeknek megfelelően úgy rendeztük be, hogy a nyílt vizi élőhelytől haladhatunk a csak időnként vízzel borított élőhelyek felé. A vízpartokon a víz mélységétől függően a növényzetnek sajátos, kis távolságokon belül is jól tanulmányozható övezetessége fejlődik ki. A vizek szabad szemmel nem látható lakói az algák (növények) és a planktonok (állatok). A vizek felszínén gyakran cikáznak molnárpoloskák, a vízben pedig ragadozó életmódú közönséges vízi skorpiót és vízi botpoloskát láthatunk. A szitakötők lárvái a vizek félelmetes ragadozói, képesek elkapni az ebihalakat és a kistermetű halivadékokat is. Átváltozásuk után pedig a vízpartok gyorsan tovalebbenő, ügyes vadászai. Amocsári teknős Magyarországon csaknem minden síkvidéki álló- és lassú folyású vízben előfordul. Hátpáncél)a 20 cm-nél nem nagyobb, tojásait nyár elején rakja le száraz helyen a maga ásta gödörbe. A vízben különösen a sekély iszapos részeket kedveli, főleg rovarokkal, csigákkal és kishalakkal táplálkozik, de a növényi táplálékot sem veti meg. Télen az iszapba húzódva téli álmot alszik. Védett faj. Afolyami rák a síkvidéki tiszta folyóvizeket kedveli, de tavakban is előfordul. Éjszaka jár zsákmányolni, táplálékállatai: rovarok, csigák, ebihalak és döglött vízi állatok. Az ősszel lerakott petékre a nőstény potrohlábai közt a következő év tavaszáig vigyáz. Az utódok a nyár elején kelnek ki, mindenben hasonlítanak a kifejlett állathoz. Védett faj. ^Illgíjpr
A nyílt vízben úszóhínárok élnek, melynek jellegzetes képviselői a békalencsék. Ezeket gyakt\.ran kisodorja a hullámverés a parti, egy-két méteres mélységű zónába, amely egyébként a gyökerező hínárok birodalma. Közülük itt a vizilófarkot, a füzéres süllőhínárt és a sárga vízitö- <:öt figyelhetjük meg. A vízből kifelé haladva a parti övezet gyékényesei és nádasai következnek, í\elyek különféle sástársulásokban folytatódnak tovább az állóvíz partján. A változatos növényiét táplálékot, búvóhelyet, szaporodási helyet jelent az itt élő állatok számára. ADunántúli-dombságon, a völgyekben sűrű a vízhálózat. Sok helyen a földtani adottságok miatt a víz nem talál magának lefolyást, ilyen helyeken lápok, mocsarak alakultak ki. Ezek sok sajátos életmódú élőlénynek nyújtanak a megélhetéséhez megfelelő feltételeket. A mocsárrétek szép tavaszi virágai a mocsári gólyahír, a sárga virágú boglárkák. A lápréteken több védett hazai orchidea-faj is él. Csak ilyen mocsárréteken találkozhatunk a szintén védett és ritka kékszínű vérfű- és zanótboglárka lepkékkel, valamint az alhavasi tűzlepkével. Az ember szempontjából nemszeretem" állatoknak minősülnek a különféle csípős szúnyogok és bögölyök, de ezek az élőlények is ugyanolyan fontos szerepet töltenek be ennek az élőhelynek az életközösségében, mint a ritka és védett fajok. MOCSÁRRÉTEK í. Mocsári nőszirom 2. Vérfűboglárka 3. Keskenylevelű gyapjúsás 4. Vitézkosbor 5. Zanótboglárka 6. Alhavasi tűzlepke
* 'í t ifcx f«^. - 1. ' T-m!t^%.^ LIGETERDŐK Aharmadik vitrinben bemutatott ligeterdők élőhelyén a vízborítás csak időszakos. Jellegzetesen a nagyobb folyókat, patakokat kísérik ezek az erdők, és rendesen a tavaszi árvizek alkalmával kapnak elöntést. A vízhez közel a fűz, nyár alkotnak ún. puhafa ligeterdőket, míg a víztől távolabb, a magasabb ártéri szinteken találunk magas kőrissel, tölggyel, szillel ún. keményfa ligeterdőket. Az ilyen ártéri erdőkben sok a fára kapaszkodó liánnövény, mint pl.: a komló és a ligeti szőlő, ezek indái gyakran szinte áthatolhatatlan szövevényt alkotnak. A ligeterdők rovarvilága jobban hasonlít a somogyi dombvidéki erdők rovarvilágára, mint a vizek, vízpartok, lápok, mocsárrétek rovarvilágára. A fűz- és nyárfákban a bogarak között is nagytermetű, különleges illatot kibocsátó, sötétzöld színű pézsmacincér fejlődik. Ezek az erdők az övesbagolylepkék, színjátszó lepkék tipikus élőhelyei. i
rx'iállításunk előző két termében a víz állandó jelenléte határozta Lvjneg az élőhelyek jellemzőit, a víz hiánya viszont döntő ha ássál van a homokfelszínek sajátos növény- és állatvilágának ialakulására. Belső-Somogyot folyóvízi eredetű, a szél által áthalmozott lomoktakaró fedi. A homok a vizet gyorsan átengedi, könylyen kiszárad és felszíne hamar felmelegszik. A kialakuló zélsőséges környezeti viszonyokat nem minden élőlény kéles elviselni. A homokterületek vegetációja gyakran mozai-.os szerkezetű, a fás ligetek váltakoznak homoki gyepekkel, k. homoki gyepeket pedig kisebb, csupasz homokfoltok is megzakítják., s ilyen helyeken a növények nyárra teljesen kiszáradnak. A homoki gyepek sajátos világából ad ízelítőt a dioráma. Az igen gyoran felmelegedő homokfelszíneken sütkéreznek a zöld- és fürgegyíkok. A homoki gyepekben sásák százai repülhetnek fel minden lépésünknél. Itt él a kékszárnyú sáska, az olaszsáska és a saítosan kúpos fejformájú sisakos sáska is. A homokfelszínen a hangyalesők tölcséreket építenek s ezek alján lesnek a fogótölcsérbe belepottyanó különféle rovarokra. A számtalan apró lyuk peig a darazsak és méhek fészkelőhelye. Ezekre a fullánkos rovarokra vadászik előszeretettel, haánk talán legszebb madara, a trópusi színpompába öltözött gyurgyalag. A bokrokon gyakran fiyelhetjük meg a tövisszúró gébicset és az általa elkapott, de azonnal el nem fogyasztott tücsköet, szöcskéket a galagonya töviseire felszúrva. HOMOKI ERDŐK, GYEPEK
HOMOKI ERDŐK, GYEPEK Akiállításon két vitrinben a homokfelszínek jellegzetes lágyszárú növényeiből és rovarvilágából kapunk ízelítőt. Az elmúlt évek tudományos vizsgálatai során múze niunk szakemberei feltérképezte a Barcsi Borókás, Boronka-mellcl Tájvédelmi Körzet és a Dráva mente élővilágát. Megállapították sok I itka, védett faj előfordulását ezeken a természetvédelmi területeken. Afogólábú fátolyka és a homoki hangyalcső recésszárnyú rovarok. Kedvelik a száraz, meleg élőhelyeket. Mindketten ragadozó életmódúak. A fogóláb hatékony szerszámnak bizonyul a lesből támadó állat esetében. A hangyalesők nevüket ragadozó, helytülő lárváikról kapták, akik néhány cm-es fogótölcsért mélyítenek a laza talajba, és a tölcsérbe pottyanó kisebb rovaroknak már nincs esélyük az óriási rágok halálos szorításából elmenekülni. Védett fajok. A fekete kökörcsin a somogyi savanyú homoki gyepek ritka tavaszi növénye. A földben kúszó gyöktörzsén több hajtás fejlődik, ezek levélrózsákat és egyszerű, egy-két egyvirági'i szárat hoznak. Leveleik összetettek. Szirom és csésze levelei mélykék színűek, az egész hajtást pclvhcs növényi szőrzet borítja. A termésen rajta marad a megnyúlt bibe, melv repítőkc s/üiékként szolgál. A mezei homokfutrinka kb.: 15 mm hosszúságú futóbogár A nyár elején látható, de acélzöldes alapszínével és hátán lévő fehér foltjaival jól rejtőzködik, s mire megpillantjuk, már néhány métert tova is szállt. Ragadozó, minden nálánál kisebb rovart, rovar-lárvát, hernyót megtámad. Több évig fejlődő, rejtett bejáratú, csőlakó lárvája is ragadozó.. %
Az, hogy az ember folyamatosan pusztítja a Föld élővilágát, hogy a maga önkényes és anyagi tébolya szerint egyre ijesztőbb tempóban teszi tönkre a bioszférát, nemcsak szomorú, siránkozni való tény, hanem kozmikus bűn is sőt - ha egyáltalán Talleyrand-nak igaza van - több, mint bűn: hiba. A környezetvédelem célja éppen ezért az, hogy az ember mindennapos tevékenysége során kiküszöbölje, semlegesítse tevékenységéből fakadó káros következményeket az élővilág és az emberiség károsodás nélküli fennmaradásának érdekében. Nagy ellentétet fedezhetünk fel kiállításunk eddigi színes, változatos világa és az emberi tevékenység okozta környezeti problémákat bemutató terem anyaga között. Akármerre tekintünk, fekete-fehér komor fotók néznek vissza ránk, tudatosítva bennünk cselekedeteink súlyos hatását. Lehet-e együtt élni a természettel? Az egyik diorámában megoldási javaslatot kínálunk az utakon tömegesen elütött békák problémájára. A másik, gondolatban megfelezett diorámában pedig választhatunk egy természetes állapotú, gazdag élővilágú tavacska és az emberi szemét elhelyezésének következtében kialakult gusztustalan világ között. Somogy megyében is egyre több problémát jelent a víz, a levegő, a talajszennyezés és a zajártalom. Ennek bizonyítására szolgáljon itt néhány elriasztó adat. Somogy szennyvíz csatornázottsága 10,3 %. Évente 600 ezer m^ szilárd hulladék keletkezik, melynek 95%-t valahol ártalmatlanítás nélkül rakják le. Ebből 20 ezer t a veszélyes hulladék. A fáradt olaj újra hasznosítási aránya: 16%. A megyében a legnagyobb zajterhelést Balatonlellén mérték 24 óra alatt 70,8 dba (elviselhetőségi szint 65 dba). Somogy megyéből a becsült kipusztult növény- és állatfajok száma: 150 faj. t barna medve t farkas t daru t tátogó kökörcsin t narancslepke
VESZÉLYBEN A FÖLD!
iológiai természetszennyezés Ez az új fogalom szorosabb értelemben azt jelenti, hogy az emberi tevékenység következtében olyan tájidegen növény- és állatfajok kerülnek be a természetes állapotú életközösségeinkbe, melyek azok szerkezetét képesek átalakítani, sőt még az emberre is veszélyesek lehetnek. Ezek preparátumait a kiállításon külön vitrinben mutatjuk be. Az akác rendldvül agresszív fa, képes az őshonos növényvilágot és állatvilágot 90%-ban kiszorítani arról az élőhelyről, ahol egyszer gyökeret eresztett. Napjainkban egyre több és több allergiát okozó növényről is hallunk, ezek egy része szintén más kontinensekről származik, ilyen pl. a legtöbb panaszt kiváltó parlagfű is. Az állatok között is találunk hasonló fajokat, ezek egy részét mezőgazdasági kártevőként ismerjük: burgonyabogár, amerikai fehér medvelepke, vándorkagyló. KÖRNYEZET-É S'^ERMÉ SZETVÉDELEM
SOMOGY RITKAS^PAI^ #' ^#1" /. Agárkosbor 2. Farkasalmalepke 3. Réti sas 4. Fűrészlábú szöcske 5. Aldrovanda 6. Vidrafű 7. Fekete gólya 8. Lápi póc 9. Cigányréce 10. Csillagos nárcisz 11. Kakasmandikó
ABaláta-tó Somogv^ megye legnagyobb erdőtömbje mélyén, a Szentai erdőben, ICaszópuszta mellett bújik meg. E terület változatos élővilágából nyújt ízelítőt a dioráma. Ez a vadvízvilág a háborítatlan környezet miatt, természeti értékekben bővelkedik. Különösen gerinces állatvilága gazdag. Megtalálható itt a vidra, szárcsa, nagykócsag, jégmadár, különféle récék, cankók ugyanúgy mint a kecskebéka, vízisikló és a compó. A lápok lágyszárú növényeit és jellemző gerinctelen állatait a dioráma melletti vitrinben találjuk meg. A lápok legjellegzetesebb fája az éger Az égerlevelet számos ritka és védett éjszakai lepke is fogyasztja, ezek preparátumai láthatók a \'itrin bal felső részében. A láperdők állandóan párás mikroklímája biztosít megélhetési feltételeket a szálkás pajzsikának és a lápi csalánnak is. A vízpartokon a nagytermetű, különböző csibor és csíkbogarak szinte egész évben aktívak. LÁPOK
LÁPOK Alapok élővilágát bemutató kiállító teremben a dioráma mellett, egy forgatható vitrinben három kisebb életképet látunk. Ebben közvetlen közelről vehetjük szemügyre a keresztes vipera fekete változatát, egy törpeegér családot és a leveli békák, gőték tavaszi párzó és szaporodóhelyét. A keresztes vipera fekete színű változata, a faj egy külön alfaja, Magyarországon csak Somog\' megyében él. Mérges kígyó, de rendkívül félénk, így a természetben is ritkán lehet látni. Védett. A leveli békákkal ugyan legtöbbször csak árnyas fák lombjai között találkozhatunk, de a tavaszi szaporodási időszakban a peterakáshoz mindenféleképpen fel kell keresniük a kisebb nagyobb vizeket éppúgy, mint minden más kétéltű fajnak. Hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett. A törpeegerek jellegzetes alakú fészküket, a növények szárai közé, a nádasok szegélyére építik. A nőstények egyszerre 3-12 utódot szoktak elleni. Éjszaka aktívak, magvakkal és rovarokkal táplálkoznak, p
Jelmagyarázat: Hűl t!2h> Duna-Dráva Nemzeti Park Tájvédelmi Körzet Természetvédelmi Terület Főútvonal Vasút Kis-Balaton TK 1. Látrányi puszta TT 2. Somogyvári Kapuvár-hegy TT 3. Nagybereki Fehér víz TT 4. Baláta-tó TT 5. Rinyaszentkirályi erdő TT 6. Babócsai Basa-kert TT 7. Csokonyavisontai fás legelő TT
~Ü U 'Í*Í 0AÍ0AÍ05A0A i'üh