Pleuropulmonalis rosszindulatú daganatok és becsült foglalkozási azbesztexpozíció Magyarországon *

FOGLALKOZÁSI ÁRTALMAK Pleuropulmonalis rosszindulatú daganatok és becsült foglalkozási azbesztexpozíció Magyarországon * Mándi András dr. 1, Posgay Mária dr. 1, Vadász Pál dr. 2, Major Katalin dr. 2, Rödelsperger Klaus dr. 3, Tossavainen Antti dr. 4, Ungváry György dr. 1, Woitowitz Hans-Joachim dr. 3, Galambos Éva dr. 1, Németh László dr. 1, Soltész Ibolya dr. 2, Egerváry Márta dr. 2 és Böszörményi Nagy György dr. 2 Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet, Budapest (igazgató: Galgóczy Gábor dr.) 1 Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, Budapest (főigazgató: Ajkay Zoltán dr.) 2 Justus Liebig Egyetem Munka- és Társadalomegészségügyi Intézete, Giessen, Németország (igazgató: Woitowitz Hans-Joachim dr.) 3 Központi Munkaegészségügyi Intézet, Helsinki, Finnország (igazgató: Rantanen Jorma dr.) 4 Magyarországon a nemzetközi tapasztalattal szemben csak kivételesen regisztrálnak azbeszt által okozott tüdõrákot, noha a tüdõrák-incidencia rendkívül magas. A szerzõk ezért 300 légzõszervi daganatos betegnél részletes, célzott kérdõívet vettek fel, abból a célból, hogy megbecsüljék a foglalkozási azbesztexpozíció gyakoriságát e populációban. A kérdõív lehetõvé tette a beteget ért kumulatív azbesztterhelésnek az általánosan elfogadott rostév -ben történõ becslését. A felmérés során 14 daganatos betegen (4,7%) 11 tüdõrák, 3malignus pleuralis mesothelioma lehetett 25 rost-évnél nagyobb azbesztterhelést becsülni, aminek alapján betegségük foglalkozási eredete elfogadható, további 72 betegen (24%) a becslés ennél kisebb azbesztterhelésre utalt. A kérdõíves becsléseket a tüdõreszekátumokból végzett azbesztrost-meghatározások alátámasztották. Ez az arány a jelenlegi incidencia mellett legalább évi 150 tüdõ-, ill. mellhártyadaganat foglalkozási eredetét valószínûsíti. A reális értékeket csak a daganatos betegek teljes körében végzett kérdõíves szûréssel lehetne megközelíteni. Kulcsszavak: foglalkozási becsült azbesztexpozíció, kérdõíves vizsgálatok, tüdõcarcinoma, malignus pleuralis mesothelioma Pleuro-pulmonal malignant tumors and estimated occupational asbestos exposure in Hungary. In contrast to the high incidence rate of lung cancer in Hungary the asbestos caused respiratory malignancies only exceptionally has been registered. In order to study the real incidence for 300 lung cancer patients a specially detailed questionnaire was completed. The data of the questionnaire enabled us the assessment of the individual cumulative asbestos burden expressed in fibre-years. In 14 cases (4,7% of the total) 11 lung cancer and 3 pleural mesotheliomas a cumulative asbestos burden over 25 fibre-years was assessed, e. g. in these patients the occupational origin of the disease was acceptable. In 72 other patients (24% of the total) a lower asbestos burden was detected. The data of the questionnaire correlated with the asbestos fibre concentrations counted electronmicroscopically in the resecated lung tissue specimens. On the basis of these rates the annual asbestos related occupational lung tumor incidence may be estimated to about 150 or more. To detect the real incidence the screening of every newly diagnosed patient with a voluntarily filled short questionnaire is recommended. Key words: estimated occupational asbestos exposure, questionnaires, lung cancer, malignant pleural mesotelioma * Az Európai Unió INCO Copernicus témája (IC 15 CT 96 0301) Az azbeszt többféle rostos ásványi szilikát összefoglaló neve. Elterjedését szilárd, hőálló, korrózióval szemben ellenálló rostos szerkezetének köszönheti, kiváló hőszigetelő, különösen alkalmas súrlódó betétek előállítására. Alkalmazása hőálló textíliák gyártásában, közlekedési eszközök, épületek, csövek, födémek, kábelek, kemencék szigetelésében, a gépkocsiiparban fékbetétek, hengerfejtömítések terjedt el a XIX. sz. végén és a XX. században. Az azbesztrostok tartós belégzését követő tüdőfibrózis, az azbesztózis 1907 óta ismert (13), az 50-es és 60-as évekre pedig nyilvánvalóvá váltak a foglalkozási azbesztexpozíciónak a tüdőrákkal és a malignus pleuralis ritkábban peritonealis mesotheliomával való összefüggései (6, 20). Bebizonyosodott, hogy a tüdőcarcinoma genezisében a dohányzás mellett az azbeszt a második legfontosabb külső etiológiai tényező (8), ill., hogy a malignus pleuralis mesotheliomában megbetegedett személyek több mint 80%-ában mutatható ki foglalkozási azbesztexpozíció (15). Bebizonyosodott továbbá, hogy az expozíció kezdete és a daganatos megbetegedés megjelenése közötti idő általában 30 év, s hogy a karcinogén hatás függ a rostok minőségétől a kék és barna azbeszt (amfibol) erősebben karcinogén, mint a fehér azbeszt (krizotil), a belégzett rostok méretétől, a levegő rostkoncentrációjától és az expozíciós időtől, valamint, hogy a daganat olyanoknál is kialakul, akiknél az előzetes orvosi vizsgálatoknál semmiféle tüdőfibrózisra utaló radiológiai eltérést nem lehetett kimutatni (4). A belégzett azbesztrostok perzisztensek, ezért az expozíció mértékét évtizedek múlva is jelzi a tüdőszövet azbesztrost-koncentrációja, ami elektronmikroszkópos módszerrel mérhető, és amelyet Orvosi Hetilap 2001, 141 (1), 9 13. 9

1 g tüdő szárazanyag-tartalomra vonatkoztatnak. Jelzik az azbesztexpozíciót a fénymikroszkóppal felismerhető azbeszttestek is, melyek az egyes rostok vasproteinekkel bevont képződményei (19). Magyarországon az azbesztózis tüdőrákkal vagy anélkül több évtizede bejelentendő foglalkozási megbetegedés. Incidenciájáról viszonylag megbízható adatokkal rendelkezünk, évenként 15 30 esetbejelentés történik, az azbesztózishoz társuló tüdőrák regisztrálására azonban csak elvétve kerül sor. Valamivel jobb, de távolról sem teljes az azbeszt okozta malignus pleuralis mesotheliomák bejelentése. Felismerve az azbeszt késői hatásait, a nyugat- és észak-európai országokban már a 70-es évek végétől igyekeztek korlátozni az azbeszttartalmú termékek előállítását és forgalmazását, ami 1999-ben elvezetett a teljes tiltáshoz. Magyarországon 1988 óta tilos az amfibol azbeszt felhasználása, megszűnt az azbeszttextilgyártás, jelentősen csökkent az egyéb azbeszttermékek felhasználása és csökkentették a krizotilrostok megengedett munkahelyi határértékeit is. A korábbi évtizedek rekordmennyiségű azbesztfelhasználása alapján azonban az azbeszt okozta tüdőrák és mesothelioma incidenciájának 1990-es és 2020-as évek közötti tetőzését prognosztizálják (14). Ezért nagyon indokolt annak a szakértői értekezletnek az ajánlása (4), mely szerint szükséges az egyes egyént ért azbesztexpozíció becslési módszereinek javítása és annak tanulmányozása, hogy a foglalkozástörténet részletes feltárásával légzőszervi daganatos betegek milyen arányában mutatható ki azbesztexpozíció, ill., mennyiben támasztja alá a tüdő azbesztrosttartalma a foglalkozástörténeti becsléseket. Az Európai Unió Inco Copernicus pályázatán elnyert Az azbeszttel összefüggő betegségek prevenciója Magyarországon, Észtországban és az Orosz Föderáció Karéliai Köztársaságában című multicentrikus vizsgálatnak ez volt az egyik célja. A Magyarországra vonatkozó kutatási tervben és annak kivitelezésében részt vett a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OKK OMFI), az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet (OKTPI), a Giessen-i Egyetem Munkaegészségügyi Intézete és koordinátorként a Finn Munkaegészségügyi Intézet. Azt vizsgáltuk, hogy a Magyarországon tüdőrákban, vagy malignus pleuralis mesotheliomában megbetegedett személyek között milyen gyakorisággal lehet foglalkozási azbesztexpozíciót valószínűsíteni, és hogy ez mennyiben támasztható alá a tüdőszövet azbesztrost-koncentrációjával. Beteganyag és vizsgálati módszerek Háromszáz, malignus légzőszervi daganatos betegnél személyes beszélgetés formájában a beteg egész munkás életére kiterjedő kérdőívet vettünk fel (2). A betegeket a magyarországi reprezentativitás szempontjai szerint válogattuk ki (1), összefoglaló adataikat az 1. táblázaton mutatjuk be. A kérdőívek felvételét és radiológiai dokumentációjuk ettől független értékelését az OMFI munkatársai végezték az OKTPI betegeinél 1997. január és 1999. június között. A kérdőív felvételéhez minden beteg szóban és írásban hozzájárult. 297 beteg különböző hisztológiai típusútüdőrákban, 3 beteg malignus pleuralis mesotheliomában szenvedett. 220 férfit (73%) és 80 nőt (27%) vizsgáltunk. Minden betegnél hisztológiai vizsgálat támasztotta alá a diagnózist, mely fénymikroszkópos módszerrel a WHO 1981-es tüdőtumor-osztályozása alapján történt. A mesotheliomák szövettani diagnózisának felállításakor immunhisztokémiai vizsgálatokat végeztünk, minden esetben rutinszerűen citokeratin koktélt, EMA-t (epithelialis membrán-antigén), vimentint és CEA-t (karcinoembryonalis antigén) alkalmaztunk. 1. táblázat: A vizsgált populáció összetétele Férfi Nő Összesen Diagnózis tüdőcarcinoma 219 78 297 mesothelioma 1 2 3 Dohányzási szokások nem dohányzó 6 12 a 18 a aktív dohányzó 144 54 a 198 a leszokott 68 a 14 82 a nincs adat 2 2 Életkor medián 61 58,5 60 átlag±sd 60,3±9,5 58,2±9,9 59,7±9,6 minimum 42 35 35 maximum 84 77 84 a = egyikük mesotheliomás A kérdőív 29 főkérdést tartalmazott, ami felölelte a foglalkozási azbesztexpozíció minden lehetséges fajtáját (azbeszttextil-, azbesztcementgyártás és -felhasználás, szigetelések az építőiparban, gépkocsijavítás, fék-, kuplungbetét-javítás, járműszigetelés, hűtőipar stb.). Igen válasz esetén minden főkérdést további feltáró alkérdések egészítettek ki. Ezek alapján viszonylag pontosan megbecsülhető volt minden egyes azbesztexponált személy expozícióban töltött munkaóráinak száma. Az egyes munkahelyek expozíciójának becslésére a Faserjahre (3) jelentés NSZKra és az egykori NDK-ra vonatkozó, 40 évre kiterjedő retrospektív táblázatait alkalmaztuk, amelyek segítségével kifejezhető az egyes egyént ért kumulatív azbesztrost-expozíció rostév -ben kifejezve. 1 rost-év = 1 év (240 munkanap) teljes idejű (8 óra) munka olyan munkahelyen, ahol a légtérben az azbesztrost-koncentráció 1 10 6 /m 3 (az 5 µm-nél hosszabb és 3 µm-nél kisebb átmérőjű rostokra vonatkoztatva). Példa a rost-év kiszámítására: B. Gy. építőipari dolgozó panelház-építéseken 30 évig főmunkaidőben. Munkahelyi azbesztrost-koncentráció: 2 rost/cm 3. Kumulatív azbesztterhelés: expozíciós idő (30 év) munkahelyi azbesztrost-koncentráció (2 rost/cm 3 ) = 60 rost-év. G. I. öntődei munkás, hőálló kesztyűt és kötényt viselt 3,5 évig főmunkaidőben. Munkahelyi azbesztrost-koncentráció: 3 rost/cm 3. Kumulatív azbesztterhelés: expozíciós idő (3,5 év) munkahelyi azbesztrost-koncentráció (3 rost/cm 3 ) = 10,5 rost-év. Minthogy nemzetközi tapasztalatok szerint a tüdőrákrizikó 25 rost-év kumulatív azbesztexpozíció fölött megkétszereződik, az ennél magasabb expozíciót ért személyek malignus légzőszervi daganatos betegségét foglalkozási betegségnek tekintik (19), aminek érvényesítését egyes országokban törvény is biztosítja (12). Az első esetben tehát a tüdőrák foglalkozási betegségnek tekinthető, a második esetben a foglalkozási eredet nem fogadható el. A kérdőíves adatok és a tüdőszövet azbesztrost-koncentrációjának összehasonlítása céljából az operábilis betegek közül 25 beteg tüdőreszekátumából további fénymikroszkópos, ill. elektronmikroszkópos vizsgálat történt. A reszekált tüdőszövetnek mindig a tumormentes részéből több helyről, egyenként legalább 1 cm 3 -nyi tüdőszövetet metszettünk ki, amelyet azbesztmentes formalinban rögzítettünk. A mintából fénymikroszkópos azbeszttest-meghatározás és scanning transzmissziós elektronmikroszkópos (STEM) módszerrel azbesztrost-meghatározás történt a Giessen-i intézetben (17) a korábban publikált módszer segítségével (16, 18). A statisztikai kiértékeléshez Spearman rank-korrelációt és Pearson-korrelációt alkalmaztunk. 10

Eredmények A 2. táblázatban mutatjuk be a kérdőíves eredményeket. Eszerint 214 betegen, a teljes populáció 71,3%-ában bárminemű foglalkozási azbesztexpozíciót nagy valószínűséggel ki lehetett zárni. 86 betegen, 28,7%-ban (a férfiak 36,8 és a nők 6,2%-ában), az interjúfoglalkozási azbesztexpozícióra utaló adatokat tárt fel, ami 72 beteg esetében mérsékeltnek (25 rost-évnél kisebbnek), 14 beteg esetében azonban kifejezettnek (25 rost-évnél magasabbnak) bizonyult. Ez az összes eset 24, ill. 4,7%-a. A kumulatív azbesztexpozíció értéke ez utóbbi csoportban minimálisan 35,25, maximálisan 445 rost-év volt. A várakozásnak megfelelően mindhárom mesotheliomás beteg rost-év értéke igen magas volt: 445, 128 és 70 rost-év. A 3. táblázatban az exponáltak foglalkozási adatait tüntetjük fel. 25 rost-év expozíció alatt a gépkocsivezető és karbantartó, a különböző épület- és csőszerelő, építőipari és villanyszerelő foglalkozások voltak a leggyakoribbak, a 25 rost-évnél magasabb expozíciót elszenvedett személyek közül viszont hatan az azbesztcement (eternit-azbeszt) termékeket gyártó iparban dolgoztak és ehhez a munkaköri csoporthoz tartozott mindhárom mesotheliomás beteg is. Amint az előrelátható volt, a teljes populáció 94%-a volt dohányzó, vagy ex-dohányzó, mindössze 18 olyan betegünk volt, aki soha nem dohányzott. Ők, kettő kivételével a nem exponáltak közül kerültek ki. Három mesotheliomás betegünk közül viszont egy volt aktív, egy ex-dohányzó, egy pedig soha nem dohányzott. A 4. táblázatban mutatjuk a betegek radiológiai dokumentációjáról készült összeállítást. Mint már említettük, a betegek hagyományos mellkasröntgen-felvételeinek, ill. mellkas-ct-leleteinek értékelését két radiológus szakorvos végezte anélkül, hogy a kérdőív eredményeit ismerte volna. A megkérdezett betegek egyikén sem lehetett korábban tüdőazbesztózist diagnosztizálni, még a pleuralis mesotheliomásoknál sem, akik pedig, minthogy munkahelyük közismerten azbesztexponált volt, korábban rendszeres szűrővizsgálaton vettek részt. A fibrosis kategóriába ennek megfelelően nem olyan betegek kerültek, akiknél típusos azbeszt okozta tüdőfibrosis lett volna látható, hanem olyanok, akiknél elsősorban a CT-eredmények alapján minimális fibrotikus léziók voltak feltételezhetők. Annál a 291 betegnél, akinél a tényleges radiológiai értékelést el lehetett végezni, a nem exponált csoport valódi negatív radiológiai lelete és az exponált csoport valódi pozitív eltérése 0,85-ös értékű specificitást és 0,27-es értékű szenzitivitást mutat. (Vagyis kevés az álpozitív radiológiai lelet a nem exponált csoportban, viszont aránylag sok az álnegatív lelet az exponált csoportban.) Ennek megfelelően a pozitív radiológiai lelet azbesztexpozíciót jelző prediktív értéke 43%, szemben a negatív leletűek 26%-os értékével. A különbség szignifikáns (p = 0,03). 274 betegen egyértelmű volt a hisztológiai diagnózis. A betegek 43%-a adenocarcinomában szenvedett. Planocellularis típus fordult elő az esetek 16%-ában, mikrocelluláris 39%-ában és egyéb 2%-ban. Az exponált és nem exponált betegek hisztológiai daganattípusainak megoszlása között nem volt különbség, kivéve a 3 mesotheliomás beteget, akik mindegyike azbesztexponált volt. 2. táblázat: A kérdõíves adatok összesített eredménye 297 tüdõrák, 3 malignus pleuralis mesothelioma Nem azbesztexponált n (%) Azbesztexponáltak n(%) <25 rost -év >25 rost-év összesen 0,01-4,99 5-25 Férfi 139 (63,2) 39 (17,7) 30 (13,6) 12 a (5,5) 220 (100) Nő 75 (93,8) 3 (3,8) 0 2 b (2,5) 80(100) Összesen 214 (71,3) 42 (14,0) 30 (10,0) 14 (4,7) 300 (100) a = egyikük mesotheliomás; b = mindkettő mesotheliomás 3. táblázat: Az azbesztexpozícióban dolgozott betegek megoszlása foglalkozások szerint a 25 rost-év alatt és e felett exponált csoportokban Rost-év Foglalkozások <25 >=25 Azbesztcementgyártás 0 6 b Járműszerelés, karbantartás 15 Vízvezeték-szerelés, szigetelés 15 Azbesztcement-felhasználás 12 Kohászat 8 2 Építőipar 11 a 2 Villanyszerelés 5 Szigetelés 2 1 Hőálló ruha és kesztyű viselés 2 1 Járműgyártás (hajó és vasút) 1 1 Vegyipar 1 Hajógyári munkás 1 Összesen 72 14 a = 3 betegen az expozíció valószínű, de pontos nagysága nem volt meghatározható; b = 3 közülük mesotheliomás 4. táblázat: A vizsgált betegek mellkas-rtg és CT-lelete Expozíció negatív fibrosis pleuraplakk Mellkas-rtg és CT-lelet (%) fibrosis+ pleuraplakk fibrosis+diffúz pleuralis eltérések nem értékelhető Nem exponált a 175 (81,8) 11 (5,1) 1 (0,5) 2 (0,9) 17 (7,9) 1(0,5) 207 (100) <25 rost-év, 55 (76,4) 7 (9,7) 2 (2,7) 1 (1,4) 7 (9,7) 0 (0) 72 (100) >=25 rost-év 7 b (50,0) 1 (7,1) 0 3 c (21,4) 2 (14,3) 1 (7,1) 14 (100) Összesen 237 (79,0) 19 (6,3) 3 (1,0) 6 (2,0) 26 (8,7) 2 (0,7) 293 a (100) a = 7 beteg rtg-dokumentációja nem állt rendelkezésre; b = egyikük mesotheliomás; c = három közülük mesotheliomás összes 11

5. táblázat: B. Gy. foglalkozástörténete, számított rost-év expozíciója és a tüdõszövetben mért rostkoncentráció A beteg adatai: nem férfi született 1940 dohányzás 3 éve leszokott, addig napi 40 cigaretta, összesen több mint 60 csomag-év diagnózis laphámrák a jobb tüdőban Foglakozástörténet: Építőipari dolgozó 1957-1996 teljes munkaidőben panelház épitkezésen, panelek fel- és leszerelése, tetők, csövek és teraszok szigetelése A műtéti reszekátum azbeszttest és azbesztrost-koncentrációjának meghatározását szolgáló mintavételeket több okból sem lehetett a kérdőíves adatokhoz igazítva tervezni. A mintavétel elsősorban az operabilitástól függött, továbbá attól, hogy a reszekátumban volt-e a mintavétel nagyságához megkívánt tumormentes szövet. E vizsgálatokról más helyen részletesen beszámolunk (17), a jelen közleményben az alábbi eredményeket ismertetjük. A magyarországi műtéti anyagot a németországi anyaggal összehasonlítva megállapítható, hogy a krizotilrostok mennyisége a két országból származó reszekátumokban hasonló, az amfibol mennyisége azonban a magyar mintákban lényegesen kisebb, mint a németekben, ugyanakkor a magyarországi anyagban nagyobb az egyéb ásványi rostok mennyisége. A Németországban referenciaértéknek számító 0,2 millió rost/1 g szárazanyag-tartalom rostkoncentrációt a magyar anyag 6 mintája, az esetek mintegy 24%-a haladta meg. Egy személynél rendkívül magas 7,4 millió 5 µm-nél hosszabb krizotilrost/1 g szárazanyag-tartalom rostkoncentrációt lehetett mérni. A beteg foglalkozástörténetét és a számított rost-év értékét az 5. táblázatban mutatjuk be. Szignifikáns Spearman rankkorreláció állott fenn a tüdőszövet amphibolrost-koncentrációja és a kérdőíves módszerrel becsült kumulatív azbesztexpozíció között (p < 0,001), ugyanezt a krizotilrostokat illetően rang-korrelációval nem lehetett kimutatni (p = 0,13), a Pearson-korreláció azonban szignifikáns volt (p = 0,02). Megbeszélés 1959-1975 és 1981-1993 között Azbesztexpozícióban töltött munkaórák 53 800 óra (becsült) Kumulatív azbesztexpozíció (számított) 60 rost-év Rost- és azbeszttestanalízis a tüdőszövetben: n koncentráció krizotil 72 7,4* amfibol 2 0,21* egyéb ásványi rost 6 0,62* azbeszttest 33 320** ** = millió 5 µm-nél hosszabb rost/gramm száraz tüdőszövet; **azbeszttest/g nedves tüdőszövet Bár Magyarországon a tüdőazbesztózis és a malignus pleuralis mesothelioma bejelentendő és kártalanítandó foglalkozási megbetegedésnek minősül, a bejelentett esetek száma kevés: 15 30 tüdőazbesztózis, 8 12 pleuralis mesothelioma és legfeljebb 2 3 azbeszt által okozott tüdőcarcinoma. Az irodalmi adatok ezzel szemben arra utalnak (19), hogy a különböző országokból származó tüdőrákos populációk 5 7%-ánál lehet 25 rost-évnél nagyobb foglalkozási azbesztexpozíciót kimutatni és az esetek több mint 30%-ánál bizonyítható ennél kisebb azbesztexpozíció (11). Saját kérdőíves eredményeink szerint reprezentatívnak tekinthető 300 légzőszervi daganatos beteg közül mindhárom mesotheliomás esetben, a 297 tüdőrákos beteg közül pedig 11 esetben 25 rost-évnél magasabb kumulatív foglalkozási azbesztterhelést lehetett feltárni. Ez az összes eset 4,7%-a. További 72 betegnél (24%) volt ennél kisebb azbesztterhelés becsülhető. A 25 rost-év terhelést a foglalkozás által okozott daganatos megbetegedés határértékének tekintve feltételezhetjük, hogy az ilyen betegek legalább 50%-ában a kóroki tényező az azbeszt volt, és az is valószínűsíthető, hogy ez több-kevesebb szerepet játszott annak a 72 betegnek a daganatképződésében is, akik azbesztterhelését ez alattinak becsültük. E számok alapján az azbeszt által okozott tüdőtumorok reális incidenciája Magyarországon évi 150 körülire tehető, ami a ténylegesen regisztrált esetszám sokszorosa. Feltételezésünk szerint ezért az azbesztexpozíció szerepe a tüdőtumorok genezisében Magyarországon erősen alábecsült. Jelenleg tehát évenként mintegy 150 légzőszervi daganatos megbetegedés foglalkozási eredetét nem tárjuk fel, amiből a betegnek, hosszútávon pedig az egész társadalomnak kára származik. Minthogy a problémával még legalább 15 20 évig kell számolnunk, minden frissen diagnosztizált tüdődaganatos betegnek egy rövidített, foglalkozásaira vonatkozó kérdőívet kellene az első diagnóziskor átadni, amelyet ő önkéntesen kitölthetne és az Országos Közegészségügyi Központnak visszajuttatna feldolgozás, ill. a szükséges intézkedések megtétele céljából. A vizsgálatok további eredményei a nemzetközileg elfogadott ismereteket támasztják alá. Az azbeszt és a dohányzás közötti interakció multiplikatív (5, 8, 21). 83 azbesztexponált tüdőrákos betegünk közül mindössze egy nemdohányzó volt, akinek kumulatív azbesztexpozíciója azonban igen magasnak, 415 rost-évnek bizonyult. A kérdőíves eredmények és a radiológiai kép összehasonlítása arra utal, hogy az azbesztexpozíció egyaránt vezethet tüdőfibrózishoz és tüdőcarcinomához, a kettő együttes megjelenése nélkül is (7, 9). A betegek hisztológiai típusmegoszlása nem mutatott az azbesztexpozíció meglétével vagy hiányával kapcsolatos összefüggéseket, ami megfelel a tapasztalatoknak (10). A szövetminták rostanalízis eredményének és az azbesztexpozícióval való összefüggéseinek részletes elemzésére mint említettük másutt térünk ki (17). Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetet mondanak Elek Sándorné és Béres Istvánné szakasszisztenseknek a kérdőívek kitöltése során végzett kiemelkedő munkájukért. IRODALOM: 1. A pulmonológiai intézmények 1998. évi epidemiológiai és működési adatai. Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, Budapest, 1999. 2. Ahrens, W., Bolm- Andorff, U., Rödelsperger, K. és mtsai: Retrospective assessment of asbestos exposure. Questionnaire. European concerted action: retrospective evaluation of occupational exposures in cancer epidemiology. Case-control studies in the general population (Coordinator: D. Hemon), 1991. szeptember, Kézirat. 3.Bauer, H. D., Blome, H, Blome, O. és mtsai: Faserjahre. BK-Report 1/97. Hauptverband der gewerblichen Berufsgenos- 12

senschaften (HVBG). Sankt Augustin, 1996. 4. Consensus report. Asbestos, asbestosis and cancer: the Helsinki criteria for diagnosis and attribution. Scand. J. Work. Environ. Health, 1997, 23, 311 316. 5. De Vuyst, P.: Guidelines for the attribution of lung cancer to asbestos. Asbestos, asbestosis and cancer. Proceedings of an International Expert Meeting. Finnish Institute of Occupational Health, Helsinki, 1997. 92 96. old. 6. Doll, R.: Mortality from lung cancer in asbestos workers. Brit. J. Med., 1955, 12, 81 86. 7. Egilman, D., Reinert, A.: Lung cancer and asbestos exposure: asbestosis is not necessary. Am. J. Ind. Med., 1996, 30, 398 406. 8. Hammond, E. C., Selikoff, I. J., Seidman, H.: Asbestos exposure, cigarette smoking and death rates. Ann. N. Y. Acad. Sci., 1979, 330, 473 490. 9. Henderson, D. W.: Asbestos and cancer: Introductory remarks. Asbestos, asbestosis and cancer. Proceedings of an International Expert Meeting. Finnish Institute of Occupational Health, Helsinki, 1997. 5 7. old. 10. Henderson, D. W.: Asbestos and lung cancer. Asbestos, asbestosis and cancer. Proceedings of an International Expert Meeting. Finnish Institute of Occupational Health, Helsinki, 1997. 67 71. old. 11. Huuskonen, M. S., Karjlainen, A., Tossavainen, A. és mtsa: Asbestos and cancer in Finland. Med. Lav., 1995, 86, 426 434. 12. Liste der Berufskrankheiten. Bundesanstalt für Arbeitschutz und Arbeitsmedizin. Berlin, 1997. 13. Murray, M.: Departmental committee for compensation for industrial diseases. Cd 3495 and 3496. His Majesty s Stationery Office, London, 1907. 127. old. 14. Rantanen, J.: Global asbestos epidemic is it over? Asbestos, asbestosis and cancer. Proceedings of an International Expert Meeting. Finnish institute of occupational Health, Helsinki, 1997. 1 4. old. 15. Rantanen, J., Henderson, D. W.: Criteria for diagnosis and attribution of asbestos diseases. Proc. of the Asbestos Symposium for the Countries of Central and Eastern Europe. Budapest, Hungary, 1997. december. People and Work. Research Reports No. 19. Helsinki, 1998. 12 18. old. 16. Rödelsperger, K.: Anorganische Fasern im menschlichen Lungengewebe. Lungenstaubfaseranalytik zur Epidemiologie der Risikofaktoren des diffusen malignen Mesothelioms (DMM). Bundesanstalt für Arbeitsmedizin. Wirtschaftsverlag N W Bremerhaven, 1996. 1 366. old. 17. Rödelsperger, K., Mándi, A., Brückel, B. és mtsai: Inorganic fibers in the lung tissue of Hungarian and German lung cancer patients. (In press) 18. Rödelsperger, K., Woitowitz, H. J., Brückel, B. és mtsai: Dose response relationship between amphibole fiber lung burden and mesothelioma. Cancer Detection and Prevention, 1999, 23, 1983 1993. 19. Tossavainen, A.: Exposure criteria for clinical diagnosis. Asbestos, asbestosis and cancer. Proceedings of an International Expert Meeting. Finnish Institute of Occupational Health, Helsinki, 1997. 8 27. old. 20. Wagner, J. C., Sleggs, C. A., Marchand, P.: Diffuse pleural mesothelioma and asbestos exposure in the North Western Cape Province. Br. J. Ind. Med., 1960, 17, 260 271. 21. Woitowitz, H. J., Hillerdal, G., Calavresos, A. és mtsai: Risiko- und Einflussfaktoren des diffusen malignen Mesothelioms (DMM). Schriftenreihe der Bundesanstalt für Arbeitsschutz Forschung Fb 698. Bonn, 1993. (Mándi András dr., Budapest, Pf. 22. 1450) 13