Mitõl jók a legjobbak?

Tartalom Jegyzet Tartalomjegyzék Reflektorban az útépítések Brüsszelbõl jelentjük A régióknál a területfejlesztés Kistérségek: elnöki vétó Közbeszerzési tanácsok A Szonda-Ipsos életminõség mérése Mitõl jók a legjobbak? Pályázatfigyelõ Visszatekintõ Nyitott Pincék Napja 4 6. oldal 7 oldal 8 10. oldal 11. oldal 12. oldal 17 19. oldal 20 21. oldal 22 23. oldal 24 25. oldal 26. oldal A Localinfo szerkesztõsége szakmai lapunkon keresztül is igyekszik friss, hasznosítható információkkal és tartalmas, az álláspontok kialakítását elõmozdító cikkekkel segíteni az önkormányzati tisztségviselõk és közalkalmazottak mindennapos felelõsségteljes munkáját. Kiadványunk azonban támaszkodni kíván olvasóink észrevételeire is, ezért várjuk az önök véleményét, reflexióit az önkormányzati hírekre, megjelent cikkeinkre és konferenciáinkon elhangzott elõadásainkra. Címünk: 1106 Budapest, Fehér út 10. Telefon: 264-3333, fax: 264-3232, e-mail: szerkesztoseg@localinfo.hu Mitõl jók a legjobbak? Leninnek mégis igaza volt? Mármint abban, hogy az egyik legfontosabb feladatunk: tanulni, tanulni, tanulni. Nyugaton ezt a ma népszerû elvet lifelong learningnek, vagyis élethosszig tartó tanulásnak nevezik. Ez csak azért jutott eszembe, mert egy minap közzétett tanulmány szerint, mely a legfejlettebb országok növekedésének titkait vizsgálta, a folyamatos tanulás is a gyors fejlõdés egyik kulcstényezõje. A kutatást magyar nyelven közzétévõ Állami Számvevõszék szerint sok megszívlelendõt találhatnak az eredmények között a hazai önkormányzatok is. Elsõ hallásra valószínûleg mindenki csak legyint majd, mondván: hol vagyunk mi még ettõl! Hiszen a tudósok szerint a növekedés négy legfontosabb motorja a következõ: a legfejlettebb infokommunikációs eszközök használata, az innováció és az új technológiák terjesztése, a humán erõforrás fejlesztése minden eszközzel, a vállalkozások támogatása az állam és az önkormányzatok által. És tényleg, nehéz visszafojtani a keserû indulatokat, hiszen ha nekünk minderre lenne pénzünk akkor már fejlõdnünk se kellene! mondhatnánk, látszólag joggal. Mégis érdemes kicsit lehiggadni, és jobban belegondolni ebbe. Elõször is tudomásul kell vennünk, hogy ez a recept az, ami bizonyítottan mûködik. Másodszor, ha elemeire szedjük az egyes témaköröket, és elolvassuk az egész tanulmányt, egyértelmûvé válik, hogy azért nekünk is van itt mit keresnünk. Mert például a vállalkozások támogatása egyáltalán nem csak azt jelenti, hogy az önkormányzat anyagi forrásokkal segíti a piaci alapon mûködõ cégeket. Mint kiderült, a finneknél, Amerikában vagy épp Angliában az üzleti életben elért sikerek egyik titka, hogy már az általános iskolában elkezdik tanítani a vállalkozói ismereteket. Vagy valljuk be õszintén, egy-egy polgármesteri hivatal alig különbözik ma attól, mint, amilyen mondjuk a XIX. században lett volna, márpedig a modern technika alkalmazása gyakran megtakarítást jelent. Nem egy településen bizonyosodott be, hogy ha valamennyi intézményt saját telefonközpontra kapcsolták, és belsõ hálózaton folytak ezentúl a beszélgetések, akkor hónapok alatt töredékére csökkent a telefonszámla. Azok a vezetõk és azok a települések, akik és amelyek bátor lépeseket is meg mernek tenni, nyitottak az újra, a szokatlan ötletekre, bevonnak tudósokat, mûvészeket munkájukba, meglepõdve tapasztalják, hogy olyan pozitív folyamatok indulnak el, amilyenekre álmukban sem számítottak Na jó dünnyöghetnek valószínûleg sokan, mi mégis szerettünk volna kimaradni ebbõl. Nekünk nem kell az ITtechnológia, nem akarunk e-kormányozni, megvagyunk mi lifelong learning nélkül is, pláne nincs szükségünk innovációra, vezetõi teamekre és tenderekre. Rossz hírem van: senki nem fogja megúszni! L. László János laszlo.janos@localinfo.hu 3 w w w. l o c a l i n f o. h u

Reflektor Útépítés Vetélkedõ települések az autópályák mentén A városokban milliárdok kellenek a belterületi utak felújítására is Versenyképesség-növekedés, gazdasági, illetve idegenforgalmi fellendülés általában ezt várják a települések az autópályáktól. Ahova már elért valamelyik, ott örömmel számoltak be az új vállalkozók érkezésérõl ahová a közeljövõben érnek el, keményen készülõdnek, közben egymással is versenyeznek. Mindenki megpróbál minél több kedvezményt adni a betelepülni vágyó cégeknek, hiszen ezek nemcsak az árbevételt növelik, hanem, ami gyakran fontosabb, munkahelyeket is teremtenek. Nagykanizsának többféle elõnyt is jelent, hogy elérte az autópálya, hiszen sok vállalkozás azért költözött a városba, mert számítottak a könnyebb elérhetõségre; nõtt a város versenyképessége tudtuk meg Tárnok Ferenctõl, a Városfejlesztési Osztály vezetõjétõl. Az autópályának köszönhetõen jelenleg Nagykanizsán keresztül bonyolódik a tranzit teherforgalom az ország belseje és a letenyei, valamint a lenti határátkelõ között, ami több céget is településre vonzott. További elõny, hogy a túlterhelt 7-es út helyett immár sokan választják az autópályát, ennek köszönhetõen jelentõsen csökken az egyes városrészek közlekedési terhelése. A város szerint, ha megépül a 74-es és a 61-es elkerülõ út is, akkor még élhetõbbé válhat Nagykanizsa; ezt kihasználva szeretnék növelni a település idegenforgalmát, hiszen a már csöndesebb, nyugodtabb városba szívesebben látogatnak a turisták, mint a korábbi túlzsúfoltba. Ennek kapcsán tervezik egy termálfürdõ kialakítását is, ami számításaik szerint további szállodaépítéseket, ezúton turisztikai vonzerõ növekedést hozhat. Hogy a vállalkozóknak is kedvezõ feltételeket tudjanak nyújtani, az önkormányzat modernizálná a már meglévõ ipari parkot, épp közlekedésfejlesztéssel is ennek célja az lenne, hogy könnyebben érhessék el az autópályát az érintettek. A cégek könnyebb betelepülése érdekében már 2005-ben olyan rendeletet alkotott a település melyet 2006-ban még kedvezõbbé tettek, amellyel kedvezményeket nyújtanak a beruházni kívánó vállalkozóknak. Az autópálya megérkezése természetesen nem csak örömmel járt, hiszen az építkezés ideje alatt jelentõsen növekedett a forgalom a kisebb utakon például az anyagszállító jármûvek miatt, s ennek természetes velejárója volt, hogy ezeken az utakon gyakrabban jelentkeztek hibák Ám ezek a bosszúságok elhanyagolhatóak a városnak nyújtott elõnyökhöz képest, hiszen tudatos felkészüléssel az autópálya jelentõs gazdasági fellendülést is hozhat Nagykanizsának. N YÍREGYHÁZA KEDVEZMÉNYEKKEL CSALOGAT Az autópályának köszönhetõen jelentõsen javult Nyíregyháza megközelíthetõsége, ami több beruházást is generált nyilatkozta a Localinfo megkeresésére Zolnai Gábor, a település közlekedésmérnöke. Hozzátette: a vállalkozók növekvõ érdeklõdése már akkor látható volt, amikor még csak terv volt, hogy az új út eléri a várost. Ennek megfelelõen a helyi ipari park jelentõs mértékben fejlõdött az elmúlt idõszakban, s hogy ne más városokba menjenek a nagy mamutcégek, Nagykanizsához hasonlóan itt is kedvezményeket adtak nekik. Ám hogy milyeneket, az mindig különbözõ: minden egyes érdeklõdõvel külön tárgyalnak, és megeshet, hogy az építkezéseknél gyors engedélyezést ígérnek, esetleg adókedvezményeket ajánlanak fel az érdeklõdõknek. Az idetelepülõ cégeknek a közlekedésmérnök szerint elõnyt jelenthet a határ közelsége, a jó forgalmi kapcsolatok (reptér, vasút is található itt), éppen ezért sok cég látja úgy, hogy akár logisztikai bázist is kiépíthetnek Nyíregyházán. A beruházásokkal kapcsolatban azonban nem az árbevétel a legfontosabb, hanem az, hogy több száz, sõt néha akár ezer munkahelyet is tudnak teremteni, ami nemcsak a városban, hanem az agglomerációjában élõknek is jobb megélhetést jelenthet emelte ki Zolnai Gábor. Munkahelyeket nem- 4 w w w. n y i r e g y h a z a. h u

Reflektor Útépítés csak a cégek, hanem az önkormányzat is próbál teremteni, hiszen az autópályának köszönhetõen számolnak az idegenforgalom növekedésével, így õk is próbálnak fejleszteni. E beruházások közül kiemelkedik a Sóstói élményfürdõ megépítése, ami több száz millió forintba kerülne, ezt a település zömmel önerõbõl, részben pedig pályázati pénzbõl fedezné. Ehhez a beruházáshoz kapcsolódna szállodaépítés is, és hogy igényes programokkal tudják várni az idelátogatókat, fejlesztenék a helyi programkínálatot is. Hátrányként itt is a jelentõs forgalomnövekedést emelték ki, amit nagymértékben enyhítene, ha megépülne egy, a várost nyugatról megkerülõ út. A keleti kerülõút már megépült, a nyugatiról azonban a kormánynak kell határoznia?: így egyelõre nem tudni, hogy mikor készülhet el bár a tervek már készen állnak. Zolnai Gábor tájékoztatása szerint ígéretet már kaptak, ám az állandó pénzhiány miatt egyelõre húzódik a kivitelezés. Az autópálya megérkeztével, azonban nemcsak a városon kívül, hanem azon belül is szükség van közlekedésfejlesztésre, hiszen a mostani úthálózatnál ha valaki csak át akar utazni Nyíregyházán, akkor is be kell mennie a városközpontba márpedig egy úgynevezett gyûrû irányú úthálózattal elérhetõ lenne, hogy csak az menjen be a centrumba, akinek dolga van ott. S ZOLNOKON MÉG CSAK NYOMVONAL VAN Bár Szolnokot csak évek múlva érheti el az autópálya, a város már készül nyilatkozta a Localinfónak Szabó István, a település alpolgármestere. Szerinte Szolnok és a térség érdeke az lett volna, ha már tíz éve odaért volna a pálya, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek köszönhetõen nõ a beruházókedv. Szerinte jó példa erre Nyíregyháza, ahol sok munkahely jött létre az autópályának köszönhetõen, és éppen ez az a pont, ahol az Alföldi régió egyelõre le van maradva. A vállalkozók még nem jelentkeztek az önkormányzatnál, ám mint azt Szabó István elmondta, az autópálya tervezésének kezdetekor lesz igazán érdekes, hányan érdeklõdnek. Bár az építkezés még nem kezdõdött el, már több egyeztetés is lezajlott Szolnok és a környékbeli települések között, hogy merre lenne érdemes vezetni az autópályát. A megbeszéléseken két lehetõség merült fel: a várostól délre avagy északra épüljön az út. A helyzetet bonyolítja a Tisza közelsége, mert így mindkét verziónál komoly környezetvédelmi szempontokat kellett figyelembe venni. A felek végül márciusban egyeztek meg; eszerint a várost északról fogja megközelíteni az autópálya, ami jó hír Szolnoknak, hiszen településük mûködtetése szempontjából régebben is ezt támogatták magyarázta Szabó István. A déli út vezetés kettészelné a várost, egy kertvárosi részt és az ipari parkot is evágná a többi résztõl. Ráadásul a település keleti és déli irányból eddig is megközelíthetõ volt a Tisza-hidaknak köszönhetõen, így az északi kapu tehermentesíthetné ezeket a részeket is, s szinte egy teljes körgyûrû jöhet létre. Ezekkel az érvekkel szemben a déli út egyetlen elõnye az alpolgármester szerint az lett volna, hogy könnyebben elérhetõvé vált volna a kereskedelmi központ: ez elhanyagolható az elõbb említettekhez képest. ÁSZ: MILLIÁRDOS TÖBBLETKÖLTSÉG Az állami beruházásokra vonatkozó normatívákat tartalmazó, egységesen alkalmazandó jogi szabályozás hiányában az állami beruházások kormányzati szinten nem koordináltak, megvalósításuk a piaci körülmények hatásai alapján esetleges, szervezetfüggõ, elsõsorban finanszírozási és nem rendszerszemléletû áll az Állami Számvevõszék 2006-ban lezárt, autópálya-beruházások ellenõrzésérõl szóló anyagában. A gyorsforgalmi úthálózat (autópályák és autóutak) fejlesztése a 2000- es években kiemelt állami feladattá 5 w w w. s z o l n o k. h u

Reflektor Útépítés vált, amelynek koncepcióját 2003 végéig a kormány határozatokban rögzítette. Ez azonban az ÁSZ szerint nem lett idõtálló, mert a fejlesztési célok összetétele és prioritásai folyamatosan változtak (autópályává fejleszthetõ autóút-, majd autópálya-építés; a beruházások eltérõ szakaszolása; a kezdési és befejezési határidõ módosulásai). 2004 eleje óta a gyorsforgalmi közúthálózat közérdekûségérõl és fejlesztésérõl, a megvalósítandó beruházásokról és azok határidejérõl törvény rendelkezik (Aptv.), amely hatályba lépése óta nyolc alkalommal módosult. Ez nem segítette az autópálya-fejlesztések törvényi szabályozásának kiszámíthatóságát, növelte a végrehajtás kockázatát állapította meg az ÁSZ. Szerinte mindez szerepet játszott abban, hogy a 2006 végéig átadni tervezett 313 km gyorsforgalmi út (17 szakasz) 68 százalékát (10 szakasz, 212 km) helyezték ideiglenesen forgalomba. A jelentés szerint a 2006-ban átadott autópályák és fõutak 143,4 milliárdjába kerültek az országnak, ám ezen felül is el lehet számolni 136 milliárdot az M5-ös és M6-os új szakaszainak építési költségeként, de mert ezeket koncessziós szerzõdés keretében építették, a költségek késõbb jelentkeznek. Bár a kivitelezõi pályázatokat minden esetben a legalacsonyabb árat ajánló pályázó nyerte, ugyanekkor az ÁSZ szerint a legalacsonyabb ár önmagában nem jelenti a leggazdaságosabbat. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt-nél (NIF) nem készültek olyan elõzetes számítások a tulajdonosi jogokat gyakorló sem követelte meg ezeket, melyek alapján a beruházások gazdaságossága megítélhetõ lenne. Problémát okozott az ellenõrzés szerint, hogy az NIF egységár adatbázisa nem adott viszonyítási alapot az ajánlatok értékeléséhez, mert az abban szereplõ árak képzése és elemei nem ismertek. (A mélyépítésekre köztük az autópálya-építésekre egységes árképzési elv országos szinten nem áll rendelkezésre.) Az Aptv. alapján az ellenõrzött gyorsforgalmi útszakaszokat 2006. végéig kellett átadni. A gazdasági és közlekedési miniszter által jóváhagyott, illetve aláírt kivitelezési szerzõdésekben a befejezési határidõket a törvényi elõíráshoz képest több hónappal elõrehozták (2006. március 30-ra, az M7- nél április 30-ra), amelynek azonban az ÁSZ szerint nem volt szakmai indoka, mert meghatározásakor nem vették figyelembe az elõkészítettség tényleges helyzetét és a kivitelezés idõszükségletét. Ennek következtében például az M7 beruházásánál a határidõ betartása érdekében a mûszaki tartalmat megváltoztatták, s ennek többletköltsége nettó 987,4 millió forint volt. B UDAPESTEN FOLYTATÓDNAK AZ ÚTFELÚJÍTÁSOK Ha el is ért egy települést az autópálya, akkor sem rendezett okvetlen minden, hiszen Nyíregyházán is szükség lesz a belterületi utak fejlesztésére. Ezen utak hiányosságai hátrányként is érheti a településeket, mivel a befektetõknek az is fontos, hogy a településen belül is rendezett legyen a közlekedés. A legnagyobb útfenntartó önkormányzat a fõvárosi, amely 2005-ben a Podmaniczky Program keretében három éves útfelújítási programot indított. A beruházás során a tervek szerint 2007 végéig a fõvárosi kezelésû utak negyven százaléka újul meg, ami a városvezetõk szándékai szerint gyorsabb közlekedést, kevesebb kátyút és átjárhatóbb Budapestet jelent. A fõvárosban nem minden halad az eredeti tervek szerint, hiszen januárban az önkormányzat a közmûvállalatokkal Fõvárosi útfelújítás egyeztetve átdolgozta a korábbi tervezetet, majd a közlekedési ügyosztály javaslatot tett néhány, a csatornázásban érintett útszakasz elhagyására mivel felújított útra a fõváros öt éven belül nem adhat ki burkolatbontási engedélyt. Az új listán nem szerepelnek a Budapest Szíve projekt által érintett belvárosi útszakaszok sem, mivel ezek a városrehabilitációs program során teljesen átépülnek. Ennek megfelelõen idén az említett okok miatt, illetve mivel a kormány a tervezetthez képest ötmilliárddal kevesebb összeggel járul hozzá az útfelújításokhoz, a teljes útfelújítási programot valószínûleg nem fogják tudni végrehajtani. Örülhetnek viszont a biciklisek, hiszen az önkormányzat dekralált célja, hogy 2015-re a hétköznapi közlekedésben a kerékpározás részaránya elérje az öt százalékot. Ennek érdekében még legalább száz kilométer bicikliutat terveznek átadni. Az elmúlt években 2005-ben a Bajcsy-Zsilinszky úton épült kerékpárút, míg tavaly közel harminc kilométert avattak fel. Az idei tervek között tizenhét kilométer átadása szerepel. Z ALAEGERSZEGEN TÍZMILLIÁRDOK KELLENÉNEK A BELSÕ UTAKRA Országos viszonylatban megfelelõ Zalaegerszeg úthálózata, az igényektõl azonban messze elmarad közölte a Localinfo érdeklõdésére Tombi Lajos, a település alpolgármestere. Hozzátette: bár az elmúlt idõszakban jelentõs hangsúlyt fektettek az útfelújításra, a kétszáz kilométeres belterületi úthálózat negyven százaléka így is felújításra vár. Valamivel jobb a helyzet a külterületeken, a teljes felújítás azonban így is több tízmilliárd forintjába kerülne a városnak. Erre azonban nincs fedezete Zalaegerszegnek, így egyelõre különféle (hazai és uniós) pályázatokon szeretnének támogatást kapni erre a célra. Probléma, hogy egyre kevésbé tudják kifizetni a kért önerõt, ráadásul a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által meghirdetett burkolatjavítási pályázatok összege is egyre csökken: korábban ötvenmillió forintra lehetett tenderezni, majd harmincra, míg mára már csak tizenötmillió az elnyerhetõ összeg magyarázta Tombi Lajos. Elmondta, hogy a jelenlegi finanszírozási keretek között hiába költenek évente kilencvenszázmilliót útfelújításra az elmaradásaikat nem tudják pótolni, véleménye szerint ha öt éven keresztül kapnának egymilliárd forintot, akkor utána csak szintentartási beavatkozásokra lenne szükség. Dzindzisz Sztefan sztefan@localinfo.hu 6 w w w. n i f. h u

Európai Unió Tarolnak a magyarok az Unióban Az újonnan felvett köztisztviselõk ötöde hazánkból érkezett Bár Magyarország már több mint három éve az Európai Unió tagja, a csatlakozás folyamata bizonyos értelemben még nem ért véget. Javában folyik például az uniós intézmények feltöltése az új tagállamokból érkezett tisztviselõkkel és alkalmazottakkal, akiknek száma csak a jövõ év végére érheti el a bõvítéskor elõirányzott szintet. Noha nem léteznek hivatalos nemzeti kvóták arra, hogy az egyes tagállamokból hány tisztviselõt és alkalmazottat vesznek fel az uniós intézményekbe, az Európai Unió, és mindenekelõtt a Bizottság igyekszik bizonyos arányosságot tartani a különbözõ tagok között. Az Európai Bizottság, legfrissebb adatai szerint, jól halad az új tagállamokból érkezett tisztviselõk felvételével. Ez év május 1-jéig már 2 701 tisztviselõt és ideiglenes alkalmazottat vettek fel a tizenkét új tagállamból, és ezen a számon belül 2 520 fõt a 2004. május 1-jén csatlakozott országokból. Ez a létszám a 2004-2007-es idõszakra kitûzött felvételi célok több mint kilencven százalékát jelenti. Csak az év elsõ négy hónapjában 350 állást töltöttek fel a tíz új tagállam tisztviselõivel, ez az éves elõirányzat 57 százalékának felel meg. A május 1-jéig felvett új tagállami tisztviselõk közel ötöde, összesen 434 fõ Magyarországról érkezett, ami megerõsíti azt a trendet, hogy honfitársaink a Basch Péter Siegler András Terták Elemér Zupkó Gábor legeredményesebben pályázók közé tartoznak a 2004-es EU-tízek közül. A hazánkkal nagyjából azonos lélekszámú Csehországból például csak 324 fõ került eddig az Európai Bizottság állományába, míg a négyszer nagyobb népességû Lengyelországból is csak 753-an találtak állást az EU legnagyobb intézményében. A magyarok jó szereplése különösen a vezetõi és középvezetõi posztokon szembetûnõ. Eddig összesen nyolc, új tagállamból érkezett hivatalnokot neveztek ki fõigazgató-helyettesnek (ez a második legmagasabb funkció a hierarchiában), és közülük ketten magyarok (két-két lengyel és cseh, egy szlovén és egy ciprusi mellett). Kazatsay Zoltán korábbi helyettes államtitkár az energia- és közlekedésügyi fõigazgatóság fõigazgató-helyettese lett, míg Balás Péter ugyanezt a tisztséget kapta meg a külkereskedelmi fõigazgatóság felsõ vezetésében. Igazgatói és vezetõ tanácsadói posztokra eddig 27 személyt vettek fel az új tagállamokból, és a magyarok itt is nagyon jól reprezentáltak. Összesen heten vannak, noha a bizottság csak hat ilyen magas beosztást tervezett a magyaroknak. A hét magyar: Basch Péter (gazdasági és pénzügyi fõigazgatóság), Csiszár Pál (versenyügyi fõigazgatóság), Herman János (külkapcsolatokért felelõs fõigazgatóság), Siegler András (kutatási fõigazgatóság), Szûcs Tamás (kommunikációs fõigazgatóság), Terták Elemér (belsõ piaci fõigazgatóság) és Zupkó Gábor (infrastrukturális és logisztikai iroda). Összehasonlításképpen: a cseheknek elõirányzott hat igazgatói hely közül négy még mindig betöltetlen, a lengyelek pedig csak hat posztot töltöttek be a nekik szánt tizenhatból. Ezek a számok azonban nincsenek kõbe vésve, csupán indikatívak, hiszen a felvételi vizsgák során a Bizottság szerint legalábbis az alkalmasság számít a legfontosabbnak. A tíz új tagállamnak fenntartott 54 helynek egyébként eddig csak a felét foglalták el, a többi még betöltésre vár. Közülük tizenét igazgatói tisztséget a következõ hónapokban hirdetnek meg. Középvezetõi szinten a Bizottság eddig 111 fõt vett fel a tíz 2004. május elsején csatlakozott tagállamból, ami a 2009 végére elérendõ indikatív célkitûzés közel 60 százalékának felel meg. A magyarok felvétele az átlagnál itt is jobban halad, hiszen a számunkra elõirányzott huszonhét középvezetõi poszt közül huszonnégyet már betöltöttek. Egyetlen ország sem ad ennyi középvezetõt az Európai Bizottságba, az utánunk következõ lengyelek is csak huszonkettõt. Igaz, itt a kis országok még jobban teljesítenek, Ciprust például az elõirányzott hat helyett tízen, Máltát öt helyett heten képviselik a középvezetõi szinteken (osztályvezetõk és helyettesek). A fenti adatokból is látszik, hogy nincs még egy új tagország, amelynek polgárai ilyen magas számban nyertek volna el fel- és középvezetõi posztokat az Európai Bizottságban. Ennek megfigyelõk szerint több oka is lehet. Az egyik, hogy a magyarok a többieknél nagyobb arányban pályáznak uniós állásokra, így a nagyobb létszámból matematikailag is nagyobb az esély a sikerre. Emellett az is sokat nyomhat a latban, hogy a magyar közigazgatásban dolgozók, úgy látszik, átlagon felül megütik az Európai Unióban elvárt szintet. Gyévai Zoltán Brüsszel 7 w w w. e u r o p a. e u

Kistérségek A régiók kezében a fejlesztéspolitika Finomodnak a települések és a kistérségek fejlettségét megállapító mutatók Önkormányzati és területfejlesztési miniszterként Lamperth Mónika egyik utolsó expozéját az utóbbi évek önkormányzati slágertémájának, a területfejlesztésnek szentelte. A fejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveirõl, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételeirõl szóló országgyûlési határozati javaslat a nyári ülésszak finisében összetorlódott feladatok ellenére élénk érdeklõdést váltott ki a parlamentben. Ékes bizonyítékául annak, hogy a képviselõk meghatározó többsége kezdi belátni: a választóik jól felfogott érdekében lassan be kellene fejezni az árokásást; még ha egyelõre a zárószavazásnál a frakciófegyelem felül is írja ezt a politikai szentenciát. Amikor 1996-ban a Magyar Országgyûlés megalkotta a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló törvényt, úgy határozott, hogy a kedvezményezett térségek besorolási feltételeirõl országgyûlési határozat döntsön. Ezért meghatározott idõnként az Országgyûlés górcsõ alá veszi a feltételeket. Ez 97- ben és 2001-ben is megtörtént, és most is eljött az igazság pillanata. A 2007-es felülvizsgálat során egyszerre került mérlegre a támogatáspolitika jövõje és eddigi egész gyakorlata. L APOS BUKSZA AMBICIÓZUS TERVEK Természetes, hogy még a legkisebb település is szeretne egy saját kis zsebet látni, amibõl támogatást kap fogalmazott a plénum elõtt a miniszter. Ám e tisztességes szándék és az ezt mérlegelés nélkül kiszolgáló döntéshozatali eljárás manapság mégis gyakran oda vezet, hogy a területfejlesztési támogatás hatékonysága itt-ott mérsékelt, nem képes egy-egy térséget egy adott, netán hátrányos helyzetbõl kibillenteni. A kormányzat ezért, a fejlesztéspolitika prioritásait újra értékelve, bõvítené a regionális fejlesztési tanácsok döntési hatáskörébe utalt fejlesztési források körét. További célkitûzés, hogy a leghátrányosabb helyzetû kistérségek gyorsabban fejlõdjenek, kapjanak nagyobb támogatást, hogy a hátrányos helyzetbõl ki tudjanak törni. Nem mellesleg, a fejlett régiók is kapjanak megerõsítést, muníciót, lendületet. Csakhogy pusztán európai uniós pénzekkel nem lehet minden területen kiváltani a területfejlesztési támogatási rendszert. A kormányzat ezért világossá tette: középszinten a régióé a fejlesztés, és a fejlesztéspolitika, tehát a régiót, a regionális területfejlesztési tanácsot szeretné erõsíteni. A parlament által tárgyalt elõterjesztés célja épp az volt, hogy a leszakadó avagy már leszakadt térségek felzárkóztatását segítse, és partnerkapcsolatot építsen a kormány, a területi szereplõk, a régiók és a kistérségek, a helyi szereplõk között, egymást erõsítõ folyamatokat indítva kistérség, régió és kormányzat szintjein. Miután a magyar népesség 67 százaléka városokban él, érthetõ a városok kitüntetett szerepe: fejlõdésük húzza magával az egész térséget mondatja a tapasztalat. Azt a tévhitet azonban a jelek szerint a parlamentben is el kell idõnként oszlatni, hogy minden faluban biztosan lesz elegendõ munkahely. Ugyanakkor, ha egy városban lehet munkahelyet teremteni, az húszharminc kilométeres körzetben adhat munkát az embereknek. Nemrég tárgyalta az Országgyûlés a kistérségek elhatárolásának módosításáról szóló elõterjesztést is, amelybõl kiderült: az kistérségek eddigi 168-as száma 174-re nõ. Azt azonban gyakran nehéz eldönteni, hogy kedvezményezett egy-egy kistérség a hátrányos vagy leghátrányosabb besorolást kapja-e vagy sem. Ezért döntött úgy a kormány sok hatástanulmányt nyomán, hogy olyan komplex mutatórendszert visz az Országgyûlés elé, amely magában foglalja nemcsak a gazdasági, foglalkoztatási mutatókat, hanem erõs hangsúlylyal a társadalmi és a szociális mutatókat is. A polgármesterek természetesen azt is joggal igénylik, hogy informálják õket: mi alapján dönt a kormány a besorolásnál, s hogy ezt transzparens módon, alkotmányosan tegye. A tények makacs dolgok: tudjuk, 168 kistérségbõl 95 az úgynevezett hátrányos helyzetû kistérség, és 48 úgynevezett leghátrányosabb helyzetû. Az új országgyûlési határozat nyomán körülbelül hasonló a nagyságrend. Az ország lakosságának leghátrányosabb, alsó tíz százalékát érintõ kistérségeknél egy Zászlóshajó programot indít a kormány, ami az európai uniós források koncentrált, célzott felhasználását jelenti épp a leghátrányosabb helyzetû kistérségek érdekében ezt jelentette be a kabinet képviselõje a parlamentben. (VEZÉR) SZÓNOKI FOGÁS? A felszólalások visszaigazolni látszottak, hogy mindez nem puszta (vezér)szónoki fogás. Határozott szándék áll a javaslat mögött. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság elõadója szerint összességében az alapvetõ célt jól szolgálja a tervezet, és biztos, hogy a beterjesztett országgyûlési határozat 2013-ig eredményesen szolgálja a magyar területfejlesztés ügyét. Voltaképp az országgyûlési határozat megújításáról van szó, amelyet az Orbán-kormány 2001-ben terjesztett a parlament elé. A bizottság egyetértett azzal, hogy a jövõbeli változásokra is kellõ rugalmassággal kell reagálnia a szabályozásnak; ennek megfelelõen a szervezeti és jogi hátteret is korszerûsíteni kell. 8 w w w. k i s t e r s e g. l a p. h u

Kistérségek Ami a legtöbb vitára, kritikára, észrevételre okot adott, hogy a regionális fejlesztési tanácsok amelyek delegált képviselõkbõl állnak mire jogosultak, és helyes-e, hogy a régiók egészére vonatkozóan nagy fontosságú és igen jelentõs anyagi vonatkozású döntéseket hozzanak. Ám tudomásul kell venni: a regionális átszervezés úgy, ahogy a kormányzat szerette volna, az ellenzék ellenállása miatt nem valósulhatott meg. Így egyre inkább fókuszba került a delegált régiók gondolata. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetõje szerint a kormányoldal végérvényesen temeti a megyei szintet, és a kormány szándékosan gyengíti az átláthatóságot, miközben úton-útfélen azt sulykolja: csak egy úton lehet a forrásokhoz jutni. Felrója az ellenzék, hogy a kistérségi fejlesztési tanácsok szerepét nem erõsítik. A kitörölt megyei szint helyett az ellenzék szerint a kistérségi területfejlesztési tanácsokat kellene forráselosztó szerephez juttatni, így a választott tisztségviselõk közvetlenül gyakorolnák a rájuk ruházott hatalmat. Az ellenzéki és kormánypárti honatyák ugyanakkor vállvetve szorgalmazták, hogy a jelenlegi besorolás felülvizsgálata történjen meg, különben több hátrányos helyzetû kistérség is kimaradhatna a többlettámogatásból. Ez kistérségenként pluszban három-négymilliárd forintot, de jobb esetben hatmilliárd forintot is jelenthet. E LÕREMUTATÓ MUTATÓK A mutatók is kaptak hideget-meleget. Le kellene számolnunk az álszeméremmel, és az egyszeri, soha vissza nem térõ lehetõséggel élve figyelembe kellene venni, hogy azokon a településeken, ahol a roma lakosság aránya nagyobb, mint az országos átlag, ott a megoldandó probléma is nagyobb az országos átlagnál fogalmazott a vitában az egyik honatya. A legsúlyosabb ellenzéki kritika továbbra is az, hogy a kormány úgymond megerõsíti a jelenlegi viszonyokat, a közvetlenül választott tisztségviselõket pedig kiszorítja a döntéshozatal minden szintjérõl, és egy újabb hálózattal csak bonyolítja a túlszabályozott rendszert. Amíg a költségvetési, pénzügyi és számvevõszéki bizottság kormánypárti elõadója beérte azzal, hogy felértékelõdik a kistérségek szerepe, a kisebbségi vélemény képviselõje bõbeszédûbb volt. Súlyos hibaként értékelte a területfejlesztési hierarchia módosulását, a megyei területfejlesztési tanácsok súlyának csökkenését, a túlzott koncentrációt a regionális tanácsoknál, amelyek nem választott testületként fogják majd elosztani a pénzeket. Új szervezetek jönnek létre, és mindig, amikor a rendszer bonyolódik, az átláthatóság egyre nehezebb lesz fogalmaztak. MSZP: CSAK JÓT, VAGY SEMMIT A vezérszónoki felszólalások hasonló nyomon haladtak. Kárpáti Tibor az MSZP nevében azzal kezdete, Mérleget vonva jót és rosszat is tudok mondani. Persze inkább az elõzõre helyezte a hangsúlyt. A komplex mutatórendszer módosul a 2001-es szabályozáshoz képest: olyan részmutatók kerülnek a rendszerbe, amelyek révén pontosabb kép kapható egy-egy kistérség fejlettségérõl. Nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi és szociális mutatócsoport: huszonöt százalék helyett negyven; és kisebb súllyal szerepelnek a gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási mutatók, hetvenöt százalék helyett hatvan százalékkal. Csak néhány közérthetõ példa erre: A gazdaság területén a helyi iparûzési adóerõ-képesség is megjelenik, amely sokkal jobban fejezi ki a gazdasági erõt egy településen. Infrastrukturális területen a hétköznapi elérés mutatója, tehát a kistérségi központ elérési lehetõsége; a kábeltelevízió elõfizetõinek aránya. Társadalmi vonatkozásban a személygépkocsik kor szerint súlyozott, ezer lakosra jutó száma például egy meghatározó és pontosabb mutató a korábbinál szociális területen a rendszeres önkormányzati szociális segélyben részesítettek átlagos évi száma, vagy a foglalkoztatási mutatóknál a nyilvántartott álláskeresõk aránya a munkaképes korú népességbõl, az aktivitási ráta. Az új feltételrendszer politikamentesen, egyszerre biztosítja a kiválasztottak részére az esélyegyenlõséget, a versenyt, és remélhetõleg a megfelelõ pénzforrást is a felzárkózáshoz szögezte le az MSZP vezérszónoka. A Fidesz-képviselõcsoport fejtegetéseiben a kritikai elem dominált, s ebbõl a média is megkapta a magáét. Az uniós források érkezése, azok várható és remélt hatásai, felhasználásuk formája és körülményei erõsen foglalkoztatják a közvéleményt. A média világának szereplõi természetesen hovatartozástól függõen eltérõ információkat és alkalmanként mesterséges híreket is terjesztenek, szándékosan vagy éppen akaratlanul is megtévesztve a tájékozódókat érvelt Tasó László. Persze, nincs olyan polgármester, nincs olyan képviselõ, nincs olyan országgyûlési képviselõ vagy gazdasági vezetõ, aki ne rendelkezne konkrét elképzelésekkel az uniós források számára legkedvezõbb felhasználási rendjérõl. Az ellenzéki párt szerint azonban az elõterjesztés meghagyja a jelenlegi szabályozásban rejlõ centralista törekvéseket és gyakorlatot, miközben jó tanulónak látszó módon ismétli a területfejlesztés alapvetéseit. Nincs még egy esély, és ezen kívül nem lesz újabb rendkívüli élethelyzet; közös európai létünkben ez az utolsó nagy jelentõségû és mindent eldöntõ lehetõség. M IRE AZ GONDOLTAK EU-BAN? Ezért nem teheti meg egyetlen kormány, egyetlen politikai erõ sem azt, hogy sajátjaként kezelje a magyarok évszázados teljesítménye alapján kiérdemelt jogosultságot, az erõs Európa létrejöttében meghozott áldozataink jóváírását, és a legújabb Európa-paradigma elfogadásával járó lemondások értelmét intett egy ellenzéki honatya. Bár elismerte, hogy az ország szeme elõtt zajlik a folyamat, mégis úgy vélte, a klientúra helyzetbe hozásával pártkatonákat illesztenek be a rendszerbe. Vajon erre gondoltak-e az Európai Parlament képviselõi, amikor jóváhagyták a közösségi költségvetésben az erre a célra meghatározott forrásokat? Vajon egyetértenek-e azzal a módszerrel és rendszerrel, amelynek az esélyegyenlõség, a kiegyenlítõdés megteremtése, a felzárkóztatás és a szintre hozás az elsõdleges célja? tette fel sorjában a szónoki kérdéseket, rögtön megelõlegezve a választ is: Meggyõzõdésem, hogy nem erre gondoltak. Többen historizálva felrótták, hogy másfél-két évvel ezelõtt, még a megyék azonosságtudatának erõsítésérõl, a megyei önkormányzatok új küldetésérõl, imázsának formájáról zengett a szocialista tábor, közpénzek milliárd- 9 w w w. o t m. g o v. h u

Kistérségek jait áldozták fel a megyei szint megerõsítésére, milliárdos presztízsberuházások hirdették a megyei szint fontosságát s most újra meg kell fizetni a pálfordulást. A szenvedélyes vitákból kitûnt: az ellenzék saját befolyása csökkenésének veszélyét már érzékeli, de a kormányzat lépéseit valójában nem tudja parlamentáris módszerekkel megakasztani. Talán épp ez a patthelyzet vezethet a politikai kompromisszumig Herényi Károly, az MDF-képviselõcsoport vezérszónoka az eddigi elosztási rendszer legnagyobb hibájaként a szubjektivitást említette talán okkal. Ugyanakkor összességében elõrelépésként könyvelte el a javaslatot. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja korábban az volt, hogy a megyét, a megyerendszert mint közigazgatási egységet meg kell õrizni, de ez nem jelenti azt, hogy fejlesztési egységként a régió nem léphet be ebbe a rendszerbe. A kormány javaslata az MDF szerint nagyjából ennek tesz eleget, hiszen itt a régió mint fejlesztési egység jelenik meg. Mindazonáltal az ellenzéki párt vezérszónoka a magyar önkormányzati rendszert is bírálta, utalva arra, hogy ennek a kis országnak van háromezer-kétszáz önkormányzata, és legalább ezerötszáz az olyan település, ahol a legnagyobb munkaadó az önkormányzat: Európában kétféle a gyakorlat. Az egyikre példa Anglia, amely szinte egy birodalom, mégis mindössze négyszáz önkormányzata van hivatallal, nagy hatáskörrel. Az ellenkezõ példa Franciaország, amely szintén nagy ország, ott majdnem negyvenezer önkormányzat van, de mindössze ezerkétszáz olyan hivatal, mely a negyvenezer önkormányzat ügyeit intézi. Mi a kettõ között megtaláltuk a legrosszabb és legdrágább megoldást: 3 200 önkormányzattal, elvileg 3 200 hivatallal. fogalmazott Herényi. Egyébiránt Franciaországban, ahol nagyszámú önkormányzat található, legfeljebb a város zászlaját, címerét meg a település indulóját határozhatja meg az önkormányzat, tehát meglehetõsen korlátozott a hatásköre fûzte hozzá, társaira bízva a tanulságok levonását. Bár ellenzéki oldalon visszatérõ félelem a centralizáció, kormányoldalról igyekeztek eloszlatni ezt az aggodalmat, mondván, a kistérségek még nem oly mértékben felkészültek, hogy önállóan és egyedül hozzanak döntéseket. Másrészt a kistérségi fejlesztési tanácsokban döntõen polgármesterek ülnek, hiányoznak a gazdaság és a társadalom egyéb szféráinak a képviselõi. Így esetenként belterjes különalkuk is születnek. Ám a pártkatonák és hivatalnokok a regionális fejlesztési tanácsban címû ellenzéki észrevételekre adott válaszból sem hiányzott az irónia: Kérem, tetszettek volna megszavazni a választott regionális önkormányzatokat, akkor a kormánynak sokkal kisebb lenne a felelõssége, és nem kellene odaküldeni szakembereket a kormány érdekeinek a képviseletére. Pozitívum, hogy négy parlamenti vezérszónok, köztük a fideszes és MDFes is üdvözölte az új mutatórendszert. Ez pedig egyfajta elõzetes garancia arra, hogy Magyarország egészének érdekeit nézve jövõbe mutató, modern rendszer alapjait rakta le az Országgyûlés. Bodnár Lajos stentor2000@freemail.hu A kistérségek és települések társadalmi-gazdasági és infrastrukturális elmaradottságát/fejlettségét mérõ komplex mutató kiszámításánál használt adatok köre I Gazdasági mutatók : 1. A mûködõ gazdasági szervezetek 1000 lakosra jutó száma, db. 2.A kereskedelmi és magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 1000 lakosra jutó száma, db. 3.A kiskereskedelmi boltok 1000 lakosra jutó száma, db. 4.A mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakból 5.A szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakból 6.A mûködõ gazdasági szervezetek számának változása 7.Az önkormányzatok helyi adóbevétele, Ft. 8.A tudományos kutatók, fejlesztõk 1000 lakosra jutó száma, db.* II. Infrastrukturális mutatók : 1.A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, 2.Az egy km vízvezeték-hálózatra jutó zárt csatornahálózat hossza, méter 3.A vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma a lakásállomány százalékában 4.A rendszeres hulladékgyûjtésbe bevont lakások aránya 5.A hétköznapi elérés mutatója 6.A telefon-fõállomások (ISDN-nel együtt) 1000 lakosra jutó száma, db. 7. A kábeltelevízió elõfizetõinek 1000 lakosra jutó száma, db. IIL Társadalmi mutatók: 1.Az épített 3-x szobás lakások aránya az idõszak végi lakásállományból 2.Személygépkocsik kor szerint súlyozott 1000 lakosra jutó száma, db. 3.Vándorlási különbözet ; idõszak közepi 1000 fõ népességre jutó évi átlag, fõ 4. Halálozási ráta (az 1000 lakosra jutó halálozások száma), db. 5.Az egy áilandó lakosra jutó szjaalapot képezõ jövedelem, Ft. 6. Urbanitás/ruralitás indexe (az adott kistérség népességének hány %-a él 120 fõ/km2 -nél nagyobb népsûrûségû településen), % 7.Népsûrûség, fõ/km2 IV. Szociális mutatók: 1.Fiatalodási index (a 15 évesnél fiatalabbak a 60-x népesség százalékában) 2.A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya 3.A 18-x éves, legalább középiskolai érettségivel rendelkezõk aránya, 4.Az önkormányzatok által rendszeres szociális segélyben részesítettek évi átlagos száma1000 lakosra, fõ 5. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesítettek aránya a 0-24 éves népességbõl V. Foglalkoztatási mutatók : 1.Nyilvántartott álláskeresõk aránya a munkaképes korú népességbõl, % 2006 átlaga 2.Tartósan legalább 12 hónapja folyamatosan nyilvántartott álláskeresõk aránya a munkaképes népességbõl, 3. Aktivitási ráta, % 10 w w w. p a r l a m e n t. h u

Kistérségek Államfõi nem a kistérségi átsorolásra Az új miniszter több támogatást ígér a hátrányos helyzetben lévõknek Mérföldkõnek nevezte az egykori, de az új önkormányzati és területfejlesztési miniszter is, hogy az ország egész területét lefedték a kistérségek. Lamperth Mónika szerint az elsõ szakaszon már túl vagyunk, az új vezetésnek új irányokat kell találnia. Bajnai Gordon védettséget ígért az elmaradott kistérségeknek, mondván, hogy több támogatást kapnak a jövõben, és az állam jelentõs forrásokkal támogatja a humán infrastruktúra fejlesztését is. Ami a kistérségi rendszer beindulásakor még csak remény volt, az mára megvalósult: az egész országot behálózták a kistérségi társulások vont mérleget az elmúlt évek eredményeirõl Lamperth Mónika, a június végéig hivatalban lévõ önkormányzati és területfejlesztési miniszter. Hozzátette: egy eredményes, sikeres folyamat elsõ szakaszán vagyunk túl, most az a feladat, hogy új irányokat határozzanak meg. A miniszter asszony szerint a rendszernek több elõnye is van: területfejlesztési szempontból nem elhanyagolható, hogy beleilleszkedik az európai NUTS rendszerbe, így könnyebben tud uniós forrásokra pályázni; de ami még ennél is fontosabb, hogy a kistérségi szereplõk megtanultak együttmûködni, megismerhették egymás gondjait és közös projekteket indítottak. Lamperth Mónika szerint a fejlesztések igen fontos elemét alkotják a kistérségek, amelyek a létrehozandó szolgáltatóközpontok segítségével képesek lehetnek a legjobb minõségû ellátást nyújtani az ott élõknek. A kistérségi szolgáltatóközpontokat a fejlesztési programok megindítására, míg velük párhuzamosan az úgynevezett fejlesztési irodákat a fejlesztési tanácsok, a kistérségi elnökök, illetve a polgármesterek és a szaktárcák közötti információáramlás érdekében hozzák létre. Az önkormányzati minisztérium volt vezetõje elmondta, hogy jelenleg 98 kistérség tartozik a hátrányos helyzetû kategóriába, ebbõl 48 a leghátrányosabba. Ez azonban hamarosan változni fog, mivel jelenleg egy modellszámítást végeznek, ami alapján újra besorolják a kistérségeket. Mérföldkõnek nevezte az ország lefedését Bajnai Gordon új önkormányzati és területfejlesztési miniszter is, aki szerint ezzel eredményesebb és hatékonyabb fejlesztéseket lehet majd végrehajtani. A mostani legfontosabb feladat, hogy július végéig sikerüljön lezárni a kétéves akcióterveket, mivel ebben az idõszakban 633 milliárd forint sorsáról döntenek. Az uniós tapasztalatok szerint a fejlett régiók gyakran elszívják a forrásokat a szegényebbek elõl, ezért Bajnai Gordon szerint oda fognak figyelni, hogy valamilyen védettséget adjanak a lemaradottaknak: minél hátrányosabb helyzetben van valaki, annál több pénz kaphat. Az önkormányzati társulásokkal kapcsolatban elmondta, hogy megint lehet majd pályázni ipari parkok, innovációs területek létrehozására. Figyelni kell azonban arra, hogy ezek tényleg jó célokat szolgáljanak, ugyanis az elsõ fejlesztési terv során sok olyan park is létrejött, amelyet még mindig nem sikerült rendesen kihasználni. Jelentõs források jelennek meg a közeljövõben a humán infrastruktúra erõsítésére, fõként az egészségügy, az oktatási intézmények fejlesztésére, akadálymentesítésekre. Az ígéret szerint ennek a programnak a részeként az elkövetkezõ hét évben mintegy hétszáz iskolát újítanak fel. Mivel az uniós szabályozás szerint a kétezer fõnél nagyobb településeken 2015 után kötelezõ lesz a szennyvízhálózat kiépítése, ezért a központi kormányzat nagyobb támogatást ad majd erre a célra. Könnyíteni is próbálnak a pályázati lehetõségeken, elképzelhetõ, hogy az erre a célra igényelhetõ eddigi tíz százalék helyett a közeljövõben húsz százaléknyi önrészt támogatna az állam. Sólyom László visszaküldte az Országgyûlésnek a kistérségek társulásáról szóló törvény módosítását. Indoklása szerint bár a kormány által eredetileg benyújtott törvényjavaslat csak olyan átsorolásokra tett javaslatot, melyet a törvényi elõírásoknak megfelelõen az érintett önkormányzatok kezdeményeztek, azonban a parlamenti vita során az Országgyûlés elfogadott két módosító indítványt, melyekben olyan települések Sarkad és Debrecen kistérségi átsorolása is szerepel, amelyek képviselõtestülete az átsorolást nem kezdeményezte. Munkatársunktól w w w. n f u. g o v. h u

Közbeszerzés Egy ajánlatkérõ kettõs minõsítése Lehetséges az, hogy egy szervezet duplán tartozzon a közbeszerzési törvény hatálya alá? Igen. Esetünkben egy városi önkormányzat részvénytársaságot hozott létre vagyongazdálkodási feladatok ellátására. A részvénytársaság (rt.) részvényeinek 100%-os tulajdonosa az önkormányzat, az ellátandó feladatok között szerepel a gõz-, melegvíz ellátás, a szennyvíz gyûjtése, kezelése, a hulladékgyûjtés,-kezelés, és temetkezési tevékenység. Az rt. saját üzletági tevékenységként látja el a település közigazgatási területén található önkormányzati tulajdonú erdõk, parkok fenntartásával kapcsolatos tevékenységet, valamint a piac és vásár rendezésével és üzemletetésével kapcsolatos feladatokat, továbbá az önkormányzati tulajdonú helyi köztemetõ üzemeltetésével kapcsolatos teendõket. Ezen kívül ellátja az önkormányzati tulajdonú lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiségek kezelésével kapcsolatos feladatokat. Az elsõ kérdés az, hogy klasszikus ajánlatkérõnek minõsül-e az rt., tehát közbeszerzéseiben alkalmazni köteles-e a Kbt. általános eljárásokra megállapított szabályait. E minõsítés megállapításánál azt kell vizsgálni, fennállnak-e a Kbt. 22. (1) bekezdése i) vagy j) pontjában meghatározott ismérvek. Az rt. mindkét pontban elõírtaknak megfelel. Egyrészt olyan jogi személy, amely közérdekû tevékenységet lát el, és az önkormányzat meghatározó befolyást képes felette gyakorolni. Tevékenységének közérdekû jellege a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI.tv. 26. -ának c) pontjából levezethetõ, hiszen az erdõ és park fenntartás, a köztemetõ üzemeltetése, az önkormányzati tulajdonú lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiségek kezelése, a közmûves ivóvízellátással és szennyvízelvezetési szolgáltatásokkal valamint a távhõ szolgáltatással kapcsolatos tevékenysége a köz érdekében végzett szolgáltatás, még akkor is, ha a gazdasági élet szereplõjeként piaci versenyben vesz részt, és mint részvénytársasági formában mûködõ gazdálkodó szervezet nyereségorientált. Másrészt az rt.-t részben olyan feladatok ellátásra hozta létre az önkormányzat, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. (1) bekezdése szerinti alaptevékenysége körébe tartozik, pl. lakásgazdálkodás, vízrendezés és csapadékvíz-elvezetés, ivóvízellátás, csatornázás, köztemetõ- és közterület-fenntartás, településtisztaság biztosítása és közremûködés a helyi energiaszolgáltatásban. Az elõzõekben kifejtettek alapján megállapítható, hogy az rt. egyaránt megfelel a Kbt. 22. (1) bekezdése i) pontjában és a Kbt. 22. (1) bekezdése j) pontjában meghatározott feltételeknek, azaz a Kbt. alanyi hatálya alá tartozó klasszikus ajánlatkérõnek minõsül. De még nem fejeztük be! A Kbt. V. és VII. fejezete a vízügyi, az energia, a közlekedési és a postai SDR KÖZBESZERZÉSI IRODA ÉS PÁLYÁZATI TANÁCSADÓ KFT. közbeszerzési, tervpályázati és koncessziós eljárások teljes körû bonyolítása bírálati szempontok kidolgozása, az értékelésben való szakértõi közremûködés építési beruházásoknál mûszaki (tervezõi szakértelem és mûszaki ellenõri háttér) biztosítása Tel: 0620 9270-910 littmann@sdrkozbesz.hu ágazatokban mûködõ egyes ajánlatkérõk esetében speciális eljárási szabályokat állapít meg, ezek a különös közbeszerzési eljárások. Az érintett ajánlatkérõk a közszolgáltatók. A klasszikus ajánlatkérõ abban az esetben köteles a különös közbeszerzési eljárások szabályai szerint eljárni, ha a Kbt. 163. (1) bekezdése szerinti tevékenységek valamelyikét folytatja. Idetartozó tevékenység az ivóvíz, vagy hõenergia termelése, szállítása vagy elosztása. Az rt. tehát olyan a Kbt. 22. (1) bekezdése i) és j) pontja hatálya alá tartozó klasszikus ajánlatkérõ, amelynek feladata az ivóvíz, és hõenergia hálózat üzemeltetése, tehát közszolgáltatói minõsége is megállapítható. Mit tegyen az olyan ajánlatkérõ, amely klasszikus és egyben közszolgáltató is? Klasszikus ajánlatkérõi minõségében az általános közbeszerzési eljárások lefolytatására köteles mint közszolgáltatónak minõsülõ ajánlatkérõ a Kbt. V. és VII. fejezete szerinti különös közbeszerzési eljárások lefolytatására köteles, azokban a közbeszerzésekben, melyek közvetlenül összefüggenek az általa végzett közszolgáltatói tevékenységgel, ún. releváns tevékenységgel (esetünkben ezek az ivóvíz-, és hõenergia-hálózat üzemeltetése), és ezen eljárások becsült értéke eléri a különös eljárásokra megállapított közbeszerzési értékhatárt. Ezért rt.-nél felmerülõ minden beszerzési igény esetén meg kell vizsgálni, hogy az adott közbeszerzés a közszolgáltatói tevékenységhez kapcsolódik-e (ez esetben a különös eljárások szabályai szerint kell lefolytatni az eljárást), vagy nem (akkor az általános szabályok szerint kell lefolytatni a közbeszerzési eljárást). Dr. Littmann Éva hivatalos közbeszerzési tanácsadó 12 w w w. k o z b e s z e r z e s. h u

Manapság az önkormányzatok szinte egyetlen módon tudnak fejleszteni, ha sikerül pályázati forrásokhoz jutniuk. Ezért kulcskérdés, hogy a települések vezetõi, a helyi képviselõk, és a vezetõ tisztségviselõk tájékozottak legyenek ezen a területen. Ezért döntött úgy lapunk szerkesztõsége, hogy a piacon legjobbnak tartott céget, a K+F Tanácsadó Központ Kft. Pályázati Irodáját kéri fel, hogy hónapról-hónapra tájékoztassa olvasóinkat az aktuális pályázati lehetõségekrõl. Aki nyerni akar, annak biztosra kell mennie... KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT az Országos Pályázati Minõsítõ Testület által auditált szervezet (2005, 2006) a Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetsége teljes jogú tagja (2005) ISO 9001:2002 tanúsítvány: Fejlesztési tervek és pályázati dokumentációk kidolgozása (2004) a Joint Venture Szövetség tízéves jubileumi elismerõ oklevéllel kitüntetett tagja (2003) A legjobb cégek pályázati tanácsadója Világgazdaság (2003) Referenciáink: több mint tízéves pályázatkészítési tapasztalat, több mint ötszáz nyertes pályázat, több mint százmilliárd forint elnyert támogatás és adókedvezmény. A cég 1993-ban alakult, az elmúlt több mint tíz év alatt a megbízóik köztük számos önkormányzat számára több mint ötszáz nyertes pályázatot dolgoztak ki különféle kormányzati támogatások elnyeréséhez, és sikeresen közremûködtek a támogatások folyósításához szükséges szakértõi munkákban is. Megbízóik elsõdlegesen gazdálkodó szervezetek, a pályázatkészítés terén szerzett széleskörû tapasztalatok azonban az önkormányzatok számára is jól hasznosíthatók: megbízóiknak mostanáig közel kettõszázmilliárd forint vissza nem térítendõ támogatást és fejlesztési adókedvezményt sikerült megszerezni, a pályázatokon kívüli pénzforrások megszerzéséhez pedig széleskörû banki kapcsolatrendszert sikerült kialakítani, ami lehetõvé teszi a legkedvezõbb finanszírozási forrásszerkezet kialakítását a megbízók számára. A K+F Tanácsadó Központ Kft. 2004 óta rendelkezik ISO 9001:2002 szerinti minõségbiztosítási tanúsítvánnyal ( Fejlesztési tervek kidolgozása, pályázatírás és tanácsadás), valamint 2005 óta az Országos Pályázati Minõsítõ Testület által tanúsított pályázatíró / tanácsadó / pályázatmenedzselõ cég. A cég húsz fõs fõállásos és hasonló külsõs létszámmal mûködik, évente 180-200 pályázatot dolgoz ki, és emellett 20-30 projektmenedzselési feladatban közremûködik. Éves árbevétele folyamatosan növekszik, 2006-benmeghaladta az 530 millió Ft-ot. A K+F Tanácsadó Központ Kft. a Budapest Business Journal Listák Könyve 2007 címû kiadványa szerint a pályázatíró cégek összesített rangsorában országos elsõ helyezést ért el. A K+F TANÁCSADÓ KÖZPONT KFT. PIACI POZÍCIÓJA: a legrégebben alakult magántulajdonú pályázati tanácsadó cég Magyarországon, mostanáig az összes többi tanácsadó céghez képest a legtöbb pályázatot nyújtotta be, a legnagyobb számú nyertes pályázattal ez a tanácsadó cég rendelkezik, elsõ helyezett az összes pályázati úton elnyert és az egyedi kormánydöntés alapján odaítélt támogatások darabszáma tekintetében, elsõ helyezett az elnyert támogatások és fejlesztési adókedvezmények összege tekintetében, a pályázati tanácsadó cégek közül a legnagyobb szerzõdésszámmal, legnagyobb rendelésállománnyal és a vállalkozások, gazdasági társaságok körében a legnagyobb ügyfélkörrel rendelkezik. Az egyedüli pályázati tanácsadó cég, mely tagja az összes hazai és külföldi gazdasági kamarának valamint több mint tíz szakmai szövetségnek, és abban is egyedüli, hogy évek óta naponta jelentet meg hirdetést a szolgáltatásairól a Világgazdaságban és a Napi Gazdaságban. Az egyes pályázati fajtákon belül a K+F Tanácsadó Központ Kft. piacvezetõ az alábbi területeken, dbszám és összeg tekintetében egyaránt: kiemelt egyedi kormánydöntéses támogatások terén, fejlesztési adókedvezmények odaítélése terén, a gazdaságfejlesztési pályázatok esetében a 100 millió Ft-nál nagyobb beruházású pályázók körében, a feldolgozóiparból benyújtott pályázatok körében, a beszállítói típusú beruházási és mûszaki fejlesztési pályázatok tekintetében, a Magyarországon létesült egyetemi és vállalati kutatóközpontok támogatása tekintetében. A K+F Tanácsadó Központ Kft.-nek van a legtöbb ügyfele a legnagyobb vállalkozások körében (TOP 100 estében, TOP 200 esetében, valamint a TOP 50 exportáló esetében) és a legnagyobb külföldi befektetõk körében (TOP 100 Foreign Investors esetében). A KUTATÁS-FEJLESZTÉSI TANÁCSADÓ KÖZPONT KFT. ÖNKORMÁNYZATOKNAK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSAI A PÁLYÁZATI LEHETÕSÉGEKRÕL ÉS A LEGKED- VEZÕBB BANKI FINANSZÍROZÁSI FORRÁSOKRÓL FOLYAMATOS ÉS INGYENES TÁJÉKOZTATÁS MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK, ÜZ- LETI TERVEK ÉS PÁLYÁZATI DOKUMENTÁCIÓK KI- DOLGOZÁSA A FEJLESZTÉSEK FINANSZÍROZÁSÁ- HOZ AZ EURÓPAI UNIÓS ÉS HAZAI PÁLYÁZATOK- HOZ, VALAMINT AZ ÖNERÕPÓTLÓ BANKI HITE- LEKHEZ SZÜKSÉGES ADMINISZTRATÍV FELADA- TOK ELVÉGZÉSE TELJESKÖRÛ SZAKÉRTÕI SEGÍT- SÉG A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓTÓL A ZÁRÓJELEN- TÉSEK ELFOGADÁSÁIG, SIKERDÍJAS KONSTRUKCI- ÓBAN. CÉGÜNK ALKALMAZÁSÁNAK ELÕNYEI AZ EURÓPAI UNIÓS ÉS HAZAI TÁMOGATÁSOK VALAMINT A BANKI FINANSZÍROZÁSI LEHETÕSÉ- GEK NAPRAKÉSZ ISMERETE ÁLLANDÓ MUNKAKAPCSOLAT A PÁLYÁZATO- KAT KIÍRÓ KORMÁNYZATI HIVATALOKKAL, VALA- MINT A KERESKEDELMI BANKOKKAL ÉS MÁS PÉNZINTÉZETEKKEL IGÉNYES, MAGAS SZÍNVONALÚ PÁLYÁZATI ÉS BANKI DOKUMENTÁCIÓK KÉSZÍTÉSE ÉS GYORS SZERZÕDÉS ELÕKÉSZÍTÉS ISO 9001 ÉS KAMARAI MINÕSÍTÕ AKK- REDITÁCIÓ, SOKÉVES GYAKORLATI TAPASZTALA- TOK, SZÉLESKÖRÛ SZAKÉRTÕI HÁTTÉR, SZÁMÍ- TÓGÉPPEL SEGÍTETT ÜZLETI TERV ÉS FEJLESZTÉSI STRATÉGIAKÉSZÍTÉS ELSÕRE JÓ PÁLYÁZAT, KISEBB ELUTASÍTÁSI KOCKÁZAT ÉS IDÕMEGTAKARÍTÁS A SZAKÉRTÕI KÖZREMÛKÖDÉS EREDMÉNYEKÉPPEN FORRÁSHIÁNY ELKERÜLÉS ÉS OPTIMÁLIS FI- NANSZÍROZÁSI SZERKEZET AZ ÖNKORMÁNYZAT- OK SZÁMÁRA Székhely: 1055 Budapest, Alkotmány utca 12. Tel:06-1-354-2250 Fax: 06-1-354-2259 Telephely: Székesfehérvár, Kadocsa u 3/A. Tel/FAX: 22-327-940, 327-939, FAX: 22-327-595 Postacím: 8003 Székesfehérvár, Pf. 59. E-mail: info@consultingcenter.hu www.consultingcenter.hu Ingyenes zöld számunk: 06-80-204-327

Aktuális pályázati összeállításunk a 22 23. oldalon található Tisztelt Érdeklõdõnk! A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2007-ban számos pályázati kiírást jelentet meg önkormányzatok számára. Ezen pályázatok esetében a K+F Kutatás-fejlesztési Tanácsadó Központ Kft. ingyenesen vállalja az érdeklõdõ önkormányzatoknak a kiválasztott pályázatokról a bõvebb tájékoztató anyagok megküldését, a pályázati feltételek részletes ismertetését személyes konzultáció keretében, valamint igény esetén a pályázati dokumentáció teljes körû kidolgozását, majd a beadott pályázattal kapcsolatos összes adminisztratív feladat elvégzését, megbízási szerzõdés keretében, figyelembe véve a közbeszerzési elõírásokat és együttmûködve az önkormányzat saját pályázati referenseivel. Éljen Ön is az ingyenes konzultáció lehetõségével, válassza az ország piacvezetõ pályázati tanácsadó cégének szolgáltatásait! Referenciáink: több mint tízéves sikeres mûködés, több mint ötszáz nyertes pályázat, több mint százmilliárd forint elnyert támogatás és fejlesztési adókedvezmény. Várom szíves válaszát. Kutatás-fejlesztési Tanácsadó Központ Kft. Központ: 1055 Budapest, Alkotmány u 12. Pályázati iroda: 8000 Székesfehérvár, Kadocsa u 3/A. Regionális hálózat: Gyõr Miskolc Nyíregyháza Szeged Zalaegerszeg Honlap: www.consultingcenter.hu Tisztelettel: Dr. Lõrincz Sándor ügyvezetõ igazgató VÁLASZLAP az aktuális önkormányzati fejlesztési feladatok tervezéséhez Önkormányzat neve:........................... Címe:...................................... Polgármester neve, elérhetõsége (tel., fax, e-mail): A település lakossága:...... fõ Munkaképes korúak száma kb..... fõ Munkanélküliek aránya kb....% Önkormányzatunknál 2007-2008 között az alábbi fejlesztési feladatok megvalósítását tervezzük, amennyiben a feltételek kedvezõen alakulnak számunkra:................... (zárójelben kérjük megadni azok becsült pénzigényét is, amennyiben lehetséges) A fejlesztések elkezdésének hiányzó feltételei: Az elmúlt három évben sikeresen megvalósult ill. folyamatban lévõ fejlesztések (zárójelben kérjük megadni azok finanszírozási forrásait is, pl. saját erõ, címzett támogatás, valamilyen nyertes pályázat).......................... A pályázati úton az elmúlt három évben pályázati úton elnyert támogatások összege, témakörönként: A fejlesztési témakörben önkormányzatunk részérõl illetékes vezetõ (név, beosztás, tel. és fax szám): A válaszlapot kitöltötte (név, beosztás, tel. és fax szám): Dátum:........................................................ aláírás

Piackutatás A helyi életminõség fogalma és mérhetõsége III/II. Bõrünkön érezzük A Localinfo júniusi számában bemutattuk a helyi életminõség vizsgálatának elméleti alapjait. Ebben az írásunkban vizsgálati eredményekre támaszkodva folytatjuk az ismerkedést az életminõségbarométerekkel. A júniusi számban közölt cikkünkben már említettük, hogy a helyi lakossági barométerek által szolgáltatott adatok egy része a mindennapi életet meghatározó (továbbá a várospolitika által befolyásolt) tényezõk minõségét számszerûsítõ mutató, ún. minõség-indikátor. A minõség ebben az értelemben a lakosság által megélt valóságot, nem pedig az objektív, mûszaki paraméterekkel leírható (instrumentális) állapotokat jelenti. Ez a közszolgáltatások minõségmérésének alapvetése. Jelentõségét könnyû belátni: a lakosság attitûdjeit, viselkedését nem mellékesen pedig szavazatát nem a közszolgáltatások papíron nyilvántartott normáknak való megfelelése, hanem azok mindennap tapasztalt állapota befolyásolja. Lehet például a tömegközlekedés színvonala a hivatalos normák alapján megfelelõ, végeredményben (ha úgy tetszik, a szavazóhelyiségben) kizárólag az számít, hogy a lakosság milyennek éli meg a tömegközlekedést. Ha a normák alapján végzett állapotfelmérésbõl, illetve a kutatásokból kirajzolódó kép túl távol áll egymástól, akkor nem a lakosság percepciójával van baj, hanem a normákkal. Ez még akkor is így van, ha egy szolgáltatás lakossági megítélése akár komolyabb erõfeszítések hatására sem javul. Ez szinte szükségszerûen bekövetkezik, ha bizonyos fejlesztéseket nem lakossági igények, hanem a valóságtól elszakadt bürokratikus szemlélet alapján terveznek. Az életminõség-barométerek legfontosabb célja így nem is lehet más, mint az adminisztratív logika közelítése a felhasználói logikához. Az ezen a téren elért sikerekben gyökerezik a szolgáltatói szemlélet. A helyi életminõség-barométer módszertanát egy budapesti kutatás eredményein keresztül mutatjuk be. Az elemzéshez egy, a Szonda Ipsos által 2007 májusában készített felvételt használtunk. Ez a kb. 300 fõs minta nem, korcsoport, iskolai végzettség és kerületek alapján reprezentálja a budapesti választókorú (18 évesnél idõsebb) népességet, összesen kb. 1,44 millió lakost. (A továbbiakban lakosság alatt mindig a budapesti választókorú népességet értjük.) A mintában nem szerepelnek a budapesti agglomerációban, a fõváros közigazgatási határán kívül élõ lakosok. E népesség nagy hányada kvázi-budapestinek tekinthetõ, amennyiben rendszeresen használják a város infrastruktúráját. Bár a budapesti közállapotok az õ életminõségükre is hatással vannak, attitûdjeik és preferenciáik nem (vagy csak áttételesen) befolyásolják a fõváros, illetve az egyes kerületek politikáját. A közölt eredményekkel kapcsolatban szükséges még hangsúlyozni, hogy a vizsgálat középpontjában a fõvárosi életminõség és a budapesti közszolgáltatások, nem pedig egyes kerületek megítélése áll. Az ismerkedést a barométer legalapvetõbb adataival kezdjük. Ezek között kiemelt jelentõségû a vizsgált város életminõségének globális megítélése. Ez leginkább spontán reakciókban érhetõ tetten. A mindennapi életüket az emberek nem bonyolult intellektuális szûrõkön keresztül értékelik, hanem rendelkeznek egy jól kialakult képpel arról, hogyan is mennek a dolgaik. Egy életminõség-vizsgálattal szemben alapvetõ elvárás, hogy képes legyen megragadni ezt a primér, zsigeri reakciót. A megkérdezés során gyûjtött további információk is mind ennek a globális képnek az alakítását befolyásoló tényezõk és mechanizmusok feltárására szolgálnak. A budapesti életminõség általános megítélése önmagában is tanulságos (1. ábra). Ezt egyértelmûen jónak a választókorú lakosság 60%-a (kb. 860 ezer fõ) gondolja. A válaszadáshoz használt négyfokú skála két szélsõséges kategóriáját választók aránya még érdekesebb: míg 3% (~40 ezer fõ) nyilatkozott úgy, hogy a budapesti élet irigylésre méltóan jó, addig 8% (110 ezer fõ) számára borzalmas, nagyon rossz. Az enyhébb mértékben elégedetlen további 30%-ot figyelembe véve kb. félmillióra, a választókorúak közel 40%-ára tehetõ azon fõvárosi felnõttek tábora, aki szerint nem jó Budapesten élni. Mindent figyelembe véve Ön szerint a mai Budapesten élni: 1. ábra A budapesti életminõség globális megítélése Ez a félmillió választó jelentõs tömeg. A minõségvizsgálatokban járatos szakemberek számára szinte közhely, hogy akár kis arányú elégedetlen is kritikus tömeggé válhat, azaz veszélyeztetheti egy szervezet, szolgáltató sikerét, hosszabb távon pedig az azt irányító menedzsment túlélését. A többség viselkedését befolyásoló hangadók ugyanis jellemzõen nem az elégedettek, hanem az elégedetlenek közül kerülnek ki. Miért? Egyszerûen azért, mert a kielégítõ, jó minõségre az emberek nem mint rendkívüli kegyre, különlegességre, hanem alapelvárásként tekintenek. Különösen akkor, ha fizetnek is érte. Ugyanez a közszolgáltatásokról is elmondható. A jó életminõséget lehetõvé tevõ infrastruktúrától önmagában még senki sincs elragadtatva, senki sem hálás érte. Nincs is miért. (A nem is várt, extrának számító életminõségnek esetünkben az irigylésre méltóan jó kategória felel meg.) A kielégítõ színvonalú mûködés normális, a diszfunkció abnormális. A 17 w w w. s z o n d a i p s o s. h u

Piackutatás 2. ábra A budapesti városi lakókörnyezet higiéniai szempontjainak értékelése versenypiacon elérhetõ szolgáltatásokhoz képest azonban némi különbséget jelent, hogy a közszolgáltatásokat kötelezõen befizetendõ adókból tartják fenn, így elégedetlenség esetén a választópolgárnak (a büntetõjog tárgyát képezõ adókerülést leszámítva) igen korlátozottak a lehetõségei költségei mérséklésére. A helyi lakosság globális közérzetét persze rendkívül sok tényezõ bonyolult interakciója alakítja. Kérdés tehát, hogy mik ezek a tényezõk, és milyen mértékben befolyásolják az életminõségét. Az alábbiakban (valamint a Localinfo következõ számában esedékes folytatásban) az erre a kérdésre adott válaszhoz vezetõ utat járjuk végig a budapesti felvételre támaszkodva. A városi életminõség egyik dimenziója az ún. higiéniai (vagy infrastrukturális) tényezõk. Ez a halmaz az élhetõ mindennap alapfeltételeit tartalmazza, amelyekkel kapcsolatban hangsúlyozottan igaz, hogy akár kiváló minõségük sem eredményez önmagában elégedettséget, jó közérzetet. Ha ezekkel minden rendben van, az legfeljebb az elégedetlenség hiányához elég az elfogadható szintet meghaladó, a kiváló életminõség gyökereit azonban nem itt, hanem a másik dimenzióban, az ún. humán tényezõk között találjuk. Ez utóbbiak magas színvonala szükséges ahhoz, 3. ábra A budapesti életminõség néhány humán összetevõjének értékelése hogy a polgár egyértelmûen jónak lássa a városi életet. Az elégedetlenség tehát elsõsorban a higiénés, az elégedettség a humán tényezõkre vezethetõ vissza. A budapesti élet higiéniai szempontú értékelése sajátos képet mutat (2. ábra). Sõt, a diagnózis szinte zavarba ejtõen egyértelmû. Egyöntetûen jó megítélésrõl ugyanis csupán pár kommunális szolgáltatás (áram- és vízellátás, csatornázás, szemétszállítás, világítás) tekintetében beszélhetünk ezek értékelése közel áll a tökéleteshez, vagy legalábbis elfogadható viszonyokra utal. Az összes többi higiéniai tényezõ tekintetében azonban éppen ellentétes a helyzet. (Az értékeléshez a válaszadók itt is négyfokú, szimmetrikus két pozitív és két negatív válaszlehetõséget tartalmazó skálát használtak. A gyorsabb átláthatóság érdekében a skála negatív tartományán tüntettük fel az egyes tényezõket nem megfelelõnek illetve nagyon rossznak értékelõk arányát.) A fizikai környezettel kapcsolatos tényezõk az ábrán feltüntetett elsõ kilenc szempont értékelése komoly hiányosságokról árulkodik. Ezeket a budapesti lakosság nagyobbik hányada nem megfelelõ minõségûnek tartja. Nagyvárosban magától értetõdõen a fizikai környezet részét képezik a közlekedéssel összefüggõ szempontok is. Az összképet így jelentõsen rontja az elvárható szintet sem elérõ közlekedési infrastruktúra megítélése. A legkritikusabb a parkolási helyzet (az erre vonatkozó kérdésben a város belsõ körzeteinek parkolási körülményeit értve ez alatt), ezt ugyanis a fõvárosiak többsége nagyon rossznak értékeli. A humán szempontok közül hely hiányában csak a legfontosabbakat emeltük ki (3. ábra). Ezek megítélése a szociális ellátórendszer kivételével viszonylag kedvezõ. Jó lakossági közérzetet azonban csak akkor eredményeznek, ha a mindennapi élet tekintetében elsõdleges dimenzió, azaz a higiéniai szempontok minõsége megfelelõ. Analógiaként az emberi szükségletek hierarchiáját ábrázoló, ún. Maslow-piramis kínálkozik: a magasabb szintû emberi szükségletek kielégítése csak abban az esetben vezet jó közérzethez, ha az elementárisabb igények nem kielégítetlenek. Sõt, ennél többrõl van szó: magasabb szintû igények csak akkor jelentkeznek, ha az alacsonyabb szintû igények tekintetében az emberek nem szenvednek hiányt. Az emberek többségében nem merül fel az önmegvalósítás vagy az esztétikai kiteljesedés igénye mindaddig, amíg éheznek vagy fizikai biztonságuk nem garantált. Lényegében ugyanerrõl van szó a helyi életminõség tekintetében is: hiába gazdag egy város kulturális kínálata, ha a higiéniai (mindenekelõtt a fizikai környezettel összefüggõ) szempontok nem felelnek meg a lakosság elvárásainak. Amíg a lakosság ezeken az elementáris szinteken küszködik mindennapi gondokkal, a magasabb szintû igényeknek megfelelõ kínálat nem képes pozitív irányba befolyásolni az életminõséget. Ezekre a gondokra vezethetõ vissza, hogy a budapestiek sok- 18 w w w. s z o n d a i p s o s. h u

Piackutatás életminõség nem javult. Az életminõség romlását tapasztalók aránya pedig a javulást észelõkéhez képest közel öt az egyhez. Júniusi cikkünkben említettük, hogy a helyi közéletben a pártpolitika egészen mást jelent, mint országos szinten. A helyi életminõség megítélésében a pártokat az országos politikában szembeállító ideologikus és szimbolikus küzdelmek alig számítanak. Ezt 2007. májusi kutatásunk eredményei sem cáfolják. Kimutathatók ugyan eltérések az életminõség alakulásával kapcsolatos véleményekben aszerint, hogy valaki a jelenlegi fõvárosi koalíciót vagy az ellenzéket támogatja, de ezek a különbségek igen kismértékûek (5. ábra). (A koalíció támogatóinak egy most vasárnap tartott esetleges választás alkalmával a fõvárosi listán az MSzP-t és az SzDSz-t, az ellenzék támogatóinak a többi a Fõvárosi Közgyûlésben nem feltétlenül képviselt pártot vá- Ön szerint a budapestiek életminõsége lasztókat tekintjük.) A az utóbbi öt évben összességében: fõvárost irányító koalíciót támogatók nagy többsége (közel 70%-a) is úgy gondolja, hogy az elmúlt öt évben Budapesten nem javult az életminõség. A politikai preferencia legfeljebb a hangsúlyokban érhetõ tetten: a fõváro- 4. ábra A budapesti életminõség változásának megítélése si ellenzéket támogatók között a javulást nem észlelõk között túlsúlyban vannak a romlást tapasztalók, míg javulást egyedül a koalíció szavazótáborában észlelnek értékelhetõ arányban. Ugyanakkor még ez utóbbiak között kb. ugyanannyian ta- kal nagyobb hányada (~40%-a, kb. félmillió polgár) érzi úgy, hogy életminõsége az elmúlt években romlott, mint ahányan javulást észleltek (4. ábra). Figyelembe véve, hogy a higiéniai szempontok tekintetében milyen kedvezõtlen Budapest megítélése, a lakossági közérzet egyik kritikus mutatójaként is értelmezhetjük ezt az eredményt. Hiszen ahol a mindennapokat ilyen alapvetõ infrastrukturális gondok terhelik, ott elvárható, hogy a polgárok legalább érezzék, hogy a körülmények, ha lassan is, de évrõl évre javulnak. Budapesten azonban tíz emberbõl kilenc (!) úgy gondolja, hogy a fõvárosi 5. ábra A budapesti életminõség változásának megítélése pártpreferenciák alapján Az Ön elvárásaihoz képest Budapest fejlõdése az utóbbi öt évben? 6. ábra Budapest észlelt fejlõdése Ön szerint hogyan látja el feladatát Budapest jelenlegi vezetése? 7. ábra Budapest vezetésének globális megítélése pasztalnak romlást, mint javulást. Még fontosabb azonban, hogy a fõvárosi koalíciót támogató polgárok körében a pozitív változást nem tapasztalók aránya a javulást észlelõkéhez képest több mint három az egyhez. A városi élet minõségérõl kialakult kép tehát a fõbb kontúrokat tekintve meglehetõsen egységes, azt a helyi pártpreferencia nem írja felül, legfeljebb árnyalja. (Ez annak ellenére is így van, hogy a többi magyar várossal összehasonlítva Budapesten élesebbek a pártpolitikai konfliktusok. A kisebb településekben vagy budapesti kerületekben alighanem még egységesebb a fejlõdés megítélése.) Az 5 7. ábrák szerint logikusan következik, hogy a többség a fõváros fejlõdését túl lassúnak érzi (6. ábra), és csak egy kisebbség (a választók kb. egyharmada) gondolja úgy, hogy a fõvárosi vezetés megfelelõen látja el a feladatát (7. ábra). (A fõvárosi vezetéssel kapcsolatos kérdésnél a megkérdezetteket a Fõpolgármesteri Hivatalt irányító pártok és személyek globális teljesítményének értékelésére kértük.) Ne feledjük: a budapestiek életminõségét szignifikánsan befolyásoló tényezõket keressük, ezeknek a lakosság közérzetében játszott szerepét szeretnénk megérteni. Mélyebb elemzés nélkül is jó okkal feltételezhetõ, hogy a fõvárosi életet szélsõségesen rossznak ítélõk problémái a higiéniai tényezõkre, azon belül is a fizikai környezet kritikusnak ítélt állapotára vezethetõk vissza. Ezt a polgárok a bõrükön érzik. Elsõsorban tehát ezen a területen szükséges elõrelépés annak érdekében, hogy a budapesti élettel elégedetlenek aránya csökkenjen, és a fõvárosiak életminõségének fókuszába a fizikai dimenzión túli, humán tényezõk kerüljenek. A sorozat következõ fejezetében az imént ismertetett tényezõk relatív fontosságát és a választói magatartásra gyakorolt hatását vesszük nagyító alá. Lakatos Zoltán vezetõ kutató, Szonda Ipsos 19 w w w. s z o n d a i p s o s. h u

Településfejlesztés Mitõl jók a legjobbak? OECD-elemzés a legfejlettebb országok bevált gyakorlatairól Melyek egy ország versenyképességének mozgatói, és hogyan tudja ezeket a közszféra pozitívan befolyásolni? Ezekre a kérdésekre keres választ A növekedés és termelékenység mikropolitikái címmel megjelent OECD-tanulmány, tanulságos szempontokat kínálva az önkormányzati szféra számára is, fejlesztési stratégiáik súlypontjainak meghatározásához. A nemzetközi tendenciákat elemezõ OECD-tanulmány fõbb megállapításait Czakó Erzsébet, a Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézete igazgatója foglalta össze az Állami Számvevõszék által az elmúlt hetekben kiadott A közszféra és a gazdaság versenyképessége címû tanulmánykötetben. Az OECD tanulmány a XXI. század elején legeredményesebbnek bizonyult országok közpolitikai tapasztalatait dolgozta fel, és úgy találta, hogy négy tényezõ jelenti a növekedés motorját (growth drivers). Ezek a következõk: az információs és kommunikációs technológiák (IKT) jótékony eredményeinek kihasználása; az innováció és technológia terjedésének ösztönzése; a humántõke megerõsítése és potenciáljának kihasználása; végül a vállalatalapítás és a vállalkozási tevékenység ösztönzése. E négy hajtóerõ úgynevezett mikroszintû politika együttes hatása szükséges a növekedéshez állapítja meg a tanulmány. Az alábbiakban nem ismertetjük a teljes tanulmányt, illetve annak valamennyi megállapítását, csupán azokra az elemekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek a helyi tervezésnél is irányadók lehetnek, s amelyekre helyi szinten is befolyással lehetnek az önkormányzatok. V ÁLLALKOZÁSBARÁT POLITIKA Az elsõ vizsgált mikropolitika a vállalatalapítás és vállalkozási tevékenység ösztönzése. Ezen a téren az Egyesült Államok, Finnország, Kanada és Dél- Korea teljesítményét találták az OECD kutatói kiemelkedõnek. A vállalkozásbarát környezet kialakításában meghatározó szerepe van többek között a vállalkozói ismeretek oktatásának. Ezen a téren az USA és Anglia példája kiemelkedõ ahol a 1970-es évek óta része az általános és a középfokú oktatásnak a vállalkozói ismeretek tanítása ; Finnország a vállalkozói készségek fejlesztésében ért el kiemelkedõ eredményt. A tapasztalatok alapján megfontolandó a vállalkozói ismeretek tanításának bevezetése, a vállalkozói attitûdök közvetítése már az oktatás korai szakaszában is, az egyetemi tantervekbe pedig a magasabb szintû vállalkozói ismereteket célszerû integrálni. A vállalkozásbarát politika részei a vállalkozásoknak adott közigazgatási könnyítések, egyszerûsítések, a közpénzekbõl támogatott képzések, üzleti és technológiai szolgáltatások, továbbá a vállalkozási tevékenységet népszerûsítõ kampányok is. Mindezek helyi szinten is elõsegíthetik a térség prosperitását. IKT-TECHNOLÓGIÁK ALKALMAZÁSA Szintén kiemelkedõ szerepe van az oktatásnak a második vizsgált területen, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) adta lehetõségek megfelelõ kihasználásában. Ezen a téren az USA, Ausztrália és Finnország, némileg lemaradva tõlük Svédország végzett az élen. Ezekben az országokban stratégiai szintû döntést hoztak arról, hogy az IKT-ismeretek szerepeljenek már az általános iskolai tananyagban. Az e-kormányzási megoldásokkal kapcsolatban a tanulmány azt hangsúlyozza, hogy az élbolyba tartozó országokban az e-kormányzási megoldások bevezetése igen fontos szerepet játszott abban, hogy az üzleti világ és a társadalom is profitálni tudjon az IKTtechnológiák nyújtotta lehetõségekbõl. Elengedhetetlen azonban a digitális tartalomfejlesztés is, ezen belül a közintézmények információinak digitalizálása és hozzáférhetõvé tétele. Igaz, ezen részterületeknek nincs közvetlen befolyása az IKT-szektor által kiváltott termelékenységjavulásra, azonban e téren a kormányzat mintaadása, elkötelezettsége nagymértékben ösztönzi a magáncégeket arra, hogy befektessenek ebbe a szektorba. T UDOMÁNY ÉS INNOVÁCIÓ Noha a harmadik növekedési motor, a tudományos és technológiai eredmények felhasználása terén az üzleti és magánszektor vállal meghatározó szerepet, az IKT-fejlesztésekhez hasonlóan ebben is mintaadó szerepet játszhat az állami, önkormányzati szféra az innovációk alkalmazásával. Ennek eszköze például, hogy a közszféra beszerzéseinél elõnybe részesítsék az új, innovatív termékeket. Emellett szerepe lehet az innovatív megoldások támogatásában, az új termékek, eljárások és szolgáltatások iránti kereslet ösztönzésében, az új technológiák társadalmi elfogadottságának növelésében. Az elemzések során az OECD kimagaslóan fontosnak ítélte az állami, közpénzekbõl végzett kutatások színvonalának növelését, amely szempont az önkormányzatok, mint lehetséges megrendelõk számára szintén megszívlelendõ. A tudományos és techno- 20 w w w. a s z. h u