8. évfolyam 5. szám 2001.október VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa AZ ALCSI HOLT-TISZA Az Alcsi Holt-Tisza mint tartalék ivóvízbázis Az 1910-ben épült, és az évek során több ízben átalakított szolnoki felszíni vízkivételi mű, - figyelembe véve az elmúlt években a Tisza folyón levonult rendkívüli vízszennyezéseket- igen kiszolgáltatott helyzetben van. Ez a tény különösen kiéleződött a cianid és a nehézfém szennyezéseket követően, melyek megerősítették a tartalék ivóvízbázis mielőbbi létrehozásának szükségességét. A szennyezések levonulását követő nemzetközi összefogás eredményeként számos felmérés készült a Tisza folyó vízgyűjtő területén lévő potenciális szennyező forrásokról, melyek számos színes-, és nemesfém bányászattal (Románia) cellulóz és papíripar (Ukrajna), szénhidrogén tárolás- feldolgozással összefüggő tevékenység (Magyarország) jelenlétéről számolnak be. Szolnok város vízkivételi műve közel 105 ezer ember ivóvízellátást biztosítja, Szolnok és további hat kistelepülés részére. Mint ismeretes a cianid szennyezés kezdeti időszakában végzett vizsgálatok egyértelműsítették, hogy a vízkivételi mű a szennyezés levonulása idején nem üzemeltethető, és csak a szakma és a széles lakossági összefogásnak volt köszönhető, hogy a szennyezés nem okozott hosszabb kimaradást a vízellátásban. Mindezek a város vezetésében és a vízmű üzemeltetőjében megerősítették azt a meggyőződést, hogy a város vízellátása a továbbiakban tartalék vízbázis nélkül nem üzemeltethető. A tartalék ivóvízbázis szükségessége már a A SZÁM TARTALMÁBÓL 1 Az Alcsi Holt-Tisza mint tartalék ivóvízbázis 2 A holtág keletkezése 3 A holtág épített környezete 4 Szolnok Felszíni Vízmű Alcsi Holt-Tiszáról történő nyersvízellátása 5 A holtág MSZ 12749 szerint minősítése 6 Algológia és klorofill tartalom 7 A holtág terhelései 8 A holtág halállománya korábbi időszakban is felmerült. Erre az ipari fejlődés hetvenes években történő kiteljesülése hívta fel a figyelmet számos olyan rendkívüli vízszennyezéssel amelyek nem okoztak a vízkivételi műnél korlátozást de előrevetítették annak eshetőségét. Mérlegelve a terület vízgazdálkodási adottságait, a műszaki megvalósíthatóság feltételeit, két lehetőség kínálkozott: az Alcsi Holt-Tisza, és Tiszazug a rendkívül kedvező vízföldtani adottságaival. Ez utóbbi egy széleskörű vízellátó rendszer kiépítését feltételezte Szelevénytől Szolnokig. A felszíni vízkivételi mű hosszú éveken át történő biztonságos üzemelése, ez utóbbi költséges ám biztonságos megoldást elvetette, és lebegtette az Alcsi Holt-Tiszai vízbázist mint potenciális megoldást. Ennek fényében, az elmúlt 20-25 évben az Alcsi Holt-Tisza mint egyedüli lehetséges megoldás a köztudatba a város tartalék ivóvízbázisaként épült be. Az urbanizáció során minden szennyvíz elhelyezési igény elhárításra került, a korábbi bekötések megszüntetésére került sor. A végleges megoldást egy 1998-ban készült tervdokumentáció szentesítette. A műszaki megoldást az evezőspálya holt-tiszai végpontjánál kialakított szivattyúállomás, és az ártéren és a meder alatt kiépített átvezetés képezi. Egyidejűleg a vízmű nyersvízi oldalán szükségeltetik átalakítás a Tisza víztől eltérő vízminőség fogadása érdekében. A holtág, átlag vízszintjét figyelembe véve, 10 napos tartalékot jelent az ökológiai vízszint megtartása mellett, illetve a Nagykunsági öntözőrendszeren történő utánpótlás esetén további tartalék hozható létre. Az elkövetkező 1-2 évben megépítésre kerülő rendszer ezzel függetleníti Szolnok vízellátását a vízgyűjtőn bekövetkezhető vízszennyezésektől, melyekkel szemben a Tisza folyó értékeinek megőrzése érdekében további erőfeszítésekre van szükség a megelőzés és az előrejelzés terén egyaránt. Dr. Háfra István igazgató 1
A holtág keletkezése A Tisza folyó hajdanán egy lomhán kanyargó síksági vízfolyás volt. A Tisza vízgyűjtő területét az árvízi kiöntések következtében évszázadokon át lápok és mocsarak borították. A síkságra érkező mellékvízfolyások egy részének esés hiányában nem volt határozott lefolyása, ezért bizonytalanul kanyargó, helyenként mocsárba vesző erekké váltak. Ez a szinte lefolyástalan síkság az egyik oka, hogy alkalmanként annak idején igen sekély víz csordogált a Tisza széles völgyében, mederről alig lehetett beszélni. A lomhán folyó vizet a legkisebb akadály ki tudta téríteni útjából. Innen a Tisza kanyargóssága és a meder szinte szakadatlan ide-oda vándorlása. A nyolcszázas évek elején végzett felmérés alapján a tiszai árvizek 18 vármegyében 854 települést veszélyeztettek. Ez részben annak volt tulajdonítható, hogy az évszázadokon át végzett folyamatos erdőirtás és legeltetés következtében fokozatosan növekedett a hegyvidékről a síkságra lezúduló eső és hólé mennyisége, s ez az időjárási viszonyokkal párosulva egyre emelkedő árvízszinteket eredményezett. Így aztán egykor biztonságosnak tekintett ármentes vidékek is veszélybe kerültek és a szántóföldi gazdálkodás kiszámíthatatlanabbá vált. Az 1838-as katasztrofális árvizek hatására meghozott A Duna és egyéb folyók szabályozásáról szóló törvény alapján került sor többek között a Tisza szabályozására is. Az időközben elhunyt Vásárhelyi Pál elképzelései alapján, a munkálatok 1845 nyarának végén kezdődtek el az ünnepélyes tiszadobi kapavágással. Hosszú időben telt azonban, amíg a több mint száz átvágás elkészülte után a nem egészen kétharmadára csökkent, gátak közé szorított (a)tisza-meder megfelelően kifejlődött, s a folyó elfogadta új mederviszonyait. Ahány átvágásra került sor annyi holtág keletkezett. A 101 átvágásból a 66-83. számú átmetszések estek a Közép-Tisza vidékre. Az 1846-1866 közötti időszakban 18 holtág valósult meg, nem került sor a 79. és a 82. számú átvágásokra, a többi kisebb módosításokkal a Vásárhelyi Pál tervei szerint létesült. Így jött létre az Alcsi Holt-Tisza is 1857-ben a 77/II. számú Szapáry-féle átmetszéssel. A holtág a 336,0 és a 338,0 fkm között, a bal parti mentett oldalon helyezkedik el, hossza 14,17 km, átlagos szélessége 75 m. A holtág területe 108 ha, befogadóképessége 4 millió m 3. A holtág épített környezete A holtág mederviszonyaiba megléte óta több mesterséges beavatkozás történt. A vízpótlási vízszint-szabályozási igények kielégítése érdekében létesült az úgynevezett Alcsi zsilip, mely a Tisza alacsony vízállása esetén lehetővé teszi a holtág vízszintcsökkentését, illetve esetleges vízpótlását. A torkolati zsilip 0,80x1,20 m, hossza 57 m. A zsilip és a Tisza folyó közötti fedett csatorna hossza 658 m. Az 2
itt lévő szivattyú kapacitás 0,5 m 3 /s stabil és 0,5 m 3 /s félstabil. Kedvezőtlen alacsony Tiszai vízállás esetén vízpótlásra a Nagykunsági öntözőrendszer NK-X-2 öntözőcsatornából történő leadással a Kengyeli belvízcsatorna igénybe vételével van lehetőség. A holtág vizét nagyparcellás öntözésre, illetve a holtág mentén kialakult kertváros kiskertjeinek öntözésére hasznosítsák. A Szajoli Bázistelep tűzivíz igényét egy nagykapacitású vízkivételi mű segítségével szintén a holtág biztosítja. A holtágat érintő közcélú létesítménynek minősíthető továbbá a 4. számú főközlekedési út Szolnok várost elkerülő szakaszán létesített híd. Továbbá üdülés rekreációs céllal létesült a holtágon két horgász versenypálya, illetve egy kajak-kenu evezőpálya, mely több esetben biztosított felkészülési és megmérettetési lehetőséget az ország legjobb evezősei részére. Említésre érdemes továbbá a Kertvárosnak nevezett városrész holtágra épült lakóövezete, mely a korábbi években korlátozás nélkül elfoglalta a parti sávot, számtalan épülettel és horgászstéggel melyek küllemükben, sok esetben kifogásolhatóak, nem illenek a holtág amúgy festői látványában. További beavatkozást jelenthet a már engedélyezett mederkotrás, mely a holtág egy szakaszát érinti, illetve a már említett Szolnok város tartalék nyersvíz ellátása a holtágból. Szolnok Felszíni Vízmű Alcsi Holt-Tiszáról történő nyersvízellátása A tervezési feladat 30.000 m 3 /nap teljesítményű vízkivételi-, vízszállító rendszer kiépítése, és ehhez kapcsolódó meglévő vízkezelő rendszer technológiai, gépészeti és működtetés intenzifikálása. Vízmennyiség tekintetében a holtág vízgazdálkodásától függően a tervezett vízkivételi ütem 15 napon át üzemeltethető vízpótlás nélkül, illetve a Kengyeli betáplálás üzembe helyezése esetén ez meghosszabbítható akár 25 napra is. A tervezett vízellátó rendszer főbb létesítményei a rács, szivattyú és szerelvényakna illetve a nyersvíz vezeték és szerelvényaknák. A Holt-Tisza medrébe lesüllyesztett rácsműtárgy a partélttől mintegy 13 méterre, 4 méter mély vízbe a fenék alá 1,5 méterre kerül. A műtárgy vasbetonból épül, horgonyzott acélszerkezetű 15 mm-es pálcaközű durvarács. A szivattyú és szerelvényakna terepszint alá süllyesztett 3,0x3,5 m alapterületű vasbeton műtárgy. A műtárgyba két Flygt CP3230 HT455 típusú búvárszivattyú kerül beépítésre. A tervezett vízszállításnál mindkét szivattyú üzemel. A szerelvényaknába klóros-víz bekeverő csonk kerül kiépítésre. Az előirányzott mobil klórozó berendezés 4000g/h teljesítményű 4 db klórpalackkal, automata átváltóval, injektorral, 1 db klór tápvíz-szivattyúval felszerelt. A nyersvíz nyomóvezeték Ø500x28,3 mm-es KPE P6 nyomócső, hossza 1548 m. A Tisza folyót keresztező vezeték 2x Ø315x28,3 mm, hossza 2x237 fm. Szolnok Felszíni Vízmű Az állóvíz jellegű vízminőség a megszokott tiszai víztől eltérő kezelést igényel, ezért az új vegyszeres kezelés a tisztítási technológia megfelelő átalakítását is igényli. A holtág MSZ 12749 szerint minősítése A Holt-Tisza vízminőségének jellemzése 9 minta/év (március-november) gyakorisággal vett vízminta alapján történik. A minősítési alapot a Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés ről szóló MSZ 12749 szabvány adja. A 2000. év vizsgálati eredményei alapján a holtág vizének minősége tűrhető víznek mondható, ugyanis a vizsgált komponensek csoportonkénti elemzése alapján a III. osztályba sorolhatók. Amint a minősítés is sugallja, a holtág minősége egy kedvezőbb vízminőséget tükröz, mely nagy részben tulajdonítható annak, hogy a holtág a Tisza völgy egyik legértékesebb vízfelülete, így nagyobb odafigyelés gondoskodás tárgya is. Ez a rekreációs, 3
sportolási, horgászati, vízhasznosítási lehetőségeknek köszönhető. Oxigénháztartás szempontjából majdnem minden vizsgált komponens a II. osztálynak megfelelő érték tartományában található, általában jellemző az adatok kis mértékű szórása, vagyis nem tapasztalhatóak kiemelkedően szélsőséges (korlátozó jellegű) értékek. Inkább megfigyelhetőek az időszakos alga túlprodukcióból adódó oxigén telítettség 100% fölötti értékek. A tápanyagháztartás III. osztályba való besorolását a foszforformák határozzák meg. Az egyéb komponensek közül a meghatározó az elektromos vezetőképesség, melynek átlag 913µS/cm értéke öntözővíz hasznosítás szempontjából inkább közelebb van a kívánatos értékhez (800 µs/cm) mint a tűrhető értékhatárhoz. Algológia és klorofill tartalom A holtág vizén adott hidro-meteorológiai körülmények hatására gyakran tapasztalható az úgynevezett vízvirágzás, amelyet a kékmoszatok okoznak. A holtág a-klorofill tartalma 2,7-264 mg/m 3 között ingadozik, az átlag 30 mg/ m 3. Az összes algaszám (0,5-858 x 10 6 ind/l) erősen változó, a holtág felső végén a legmagasabb értékű. A holtágban az eutrof vizekre jellemző fitoplankton található, a vízvirágzást okozó kékalgák nem torzítják el a fitoplankton fajösszetételét, toxikus hatást más algákra nézve lehet kimutatni. Ugyanakkor a rendszer terheltségét jelzi, hogy az a-klorofill tartalom és az összes algaszám nem mutat időszakos változást, hanem tartósan magas egész évben. A külső-belső hatások következményeként a holtág vizének növényi tápanyag tartalma magas, mely ideális környezetet nyújt az algák számára. Az holtág terhelései A holtág vízminősége különböző szempontok szerint értékelhető. A felszíni vizekre vonatkozó általános minősítési rendszerben általában tűrhető, de gyakran szennyezett, vagy erősen szennyezett osztályba sorolás is előfordul. A holtág vize halgazdálkodási szempontból átlagosan I. osztályú, bár a magas szerves anyag és nitrát ion tartalma kifogásolható. Ipari és öntözővíz felhasználás szempontjából a vízminőség kiváló. Fürdésre a közegészségügyi hatóság álláspontja szerint nem ajánlott. A holtág vízminőségét a szennyezőanyag- és tápanyagterhelés határozza meg. Ez a terhelés két részre bontható: külső és belső terhelés. Külső terhelésként számításba jönnek az esetleges illegális szennyvíz bevezetések, a talajvízzel bemosódó szennyező anyagok, a talaj felsőbb rétegeiből bemosódó szennyeződések, illetve egyéb szennyeződések melyek a holtág jóléti hasznosításához kötődnek. A belső terhelés forrása egy ilyen korú holtágnál, mint az Alcsi Holt-Tisza szinte kimeríthetetlen. Az iszapban hosszú évek alatt felhalmozódott tápanyagok fokozott növényi termeléshez biztosítják az utánpótlást, ha külső forrás elégtelenné válik, gyakorlatilag körfolyamatot okozva. A civilizált területek tavainak, holtágainak legveszélyesebb betegsége: az eutrofizálódás. A vizeknek ez az "elnövényesedése" elsősorban a külső anyagok az előzőekben felsorolt módon történő vízbe jutásán múlik, de holtág hosszú távú megőrzése, hasznosíthatósága és a belső terhelés megszűntése érdekében az iszaptalanítást is szükséges megoldani. A megoldásra váró legfontosabb feladatok közé sorolható a talaj-, talajvízszennyezés megszüntetése. Az ilyen jellegű szennyezés megszüntetése, csökkentése jelenleg csak a part menti, part közeli ingatlan tulajdonosok jó szándékán múlik, bár hathatós szabályozással és egy jól kidolgozott ellenőrzési metodikával javítható a helyzet. Ahol lehetséges, kötelezni kell az ingatlan tulajdonosokat a csatornahálózatra történő rákötésre. Lehetőség híján a keletkező szennyvizek zárt, szigetelt tárolóba történő gyűjtését, szabályos elhelyezését kell kötelezővé tenni és szigorúan ellenőrizni. A felszínről bemosódó szennyezések csökkentése, a tiszta part biztosítása, további lehetőségek a holtág vízminőségének megóvásához. A partmenti mezőgazdasági területeken a biogazdálkodás ösztönzésével, megfelelő szabályozással a műtrágya és vegyszer felhasználás korlátozható. A közúti forgalomból származó szennyezések, káros hatások kiküszöbölése, csökkentése érdekében, 4
az utak mentén folytatni kell a fásítást, a védő zöldsáv létesítését. A horgászhelyek környezetében sajnos megszokott látvány az üres, "eldobható" csalis doboz és a békés időtöltés egyéb fölöslegessé vált, hátrahagyott eszközei, csomagolóanyagok, amelyek természetesen nem minden esetben függnek össze a horgászattal, de.. E területen több szempontból jelentős a lemaradás úgy szemléleti mint gyakorlati területen. A környezetbarát csomagolás bevezetésére a horgászcikk gyártókat, kereskedőket volna célszerű ösztönözni. Rengeteg a horgász Szolnokon szokták mondani és ez rengeteg horgász sajnos nem jár jó példával a vízparton. Talán az egyesületeknek nem csak a kötelező regisztráció elvégzésére szorítkozhatnának, tisztelet a kivételnek. És végül de nem utolsó sorban a horgászújságok fizetett reklámhirdetései mellett a vizikörnyezet megóvásáról szóló felhívások is helyet kaphatnának. A holtág halállománya A Tisza folyó valamikor halban leggazdagabb vizek közé tartozott Európában. A vízügyi szabályozást követően a bőség fokozatosan csökkent. A volt kanyarulatok helyén kialakult holtágakra, így az Alcsi Holt-Tiszára is ez jellemző. A holtág még megfelelő élőhelyet nyújt az érzékeny, nemes halak táplálkozására, növekedésére. A természetes szaporodás eredményességét viszont csak a keszeg félék és a törpeharcsák esetében tapasztalhatjuk. A megmaradt élő- és elveszett ívóhely ellentmondásait halgazdálkodással oldhatjuk fel. A holtágon ennek a halászati jogot gyakorló szervezet tesz eleget. A holtág partján évente több ezer horgász hódol szenvedélyének, ahol egyébként két nemzetközi minősítésű versenypály a is épült. A korábbi évek tapasztalata alapján a következő halfajok fordulnak elő jelentősebb mennyiségben: ponty, amur, csuka, süllő, fehér busa, balin, harcsa, angolna, keszegfélék (dévér-, bagoly-, vörösszárnyú keszeg). A kifogott összes halmennyiség 1986-ban 52546 kg volt, átlag mennyiség 36000 kg /év. A továbbiakban az Alcsi Holt-Tiszában előforduló halfajok rövid főleg halászati és horgászati szempontból jelentős jellemzését adjuk: A ponty élőhelyét eredetileg az alföldi jellegű, nyáron felmelegedő sekély vizű tavak, holtágak, a folyók alsó és középső folyásának mellékágai, kiöntései képezték. Mind a víz hőmérséklete, mind kémiai tulajdonságai vonatkozásában a ponty rövid időn át rendkívüli tűrőképességet mutat. Mindenevő. Zsenge ivadékkorban apró, majd egyre nagyobb planktonállatok, 1-2 hónapos korban fenéklakó férgek, rovarlárvák, majd egyre nagyobb állatok, csigák, kagylók, vizirovarok szolgálnak táplálékul, de közben vízinövényekből is csemegézik. Az idős nagy példányok apróhalat is esznek. A magyar horgász legkedveltebb zsákmánya, mondhatjuk hazai specialitás a pontyfogás művészete. Vizeink legnagyobb termetű gazdaságilag is jelentős halfaja a harcsa. Előfordulási területén viszonylag nagyon eltérő vizekhez alkalmazkodik, ezért hazánk legtöbb jelentős vizében megtaláljuk. Alacsony oxigénigénye, jó kezelhetősége tovább növeli előnyeit. Kedveli az iszapos aljzatot, a parti szakaszt, ahol vízinövényeket, úszó nádszigeteket, vízbe dőlt fákat, ágas-bogas gyökereket talál magának fekvőhelyként. Elsősorban halakat fogyaszt. Kiegészítő táplálékként megeszi a békát. a vízimadarat és víziemlőst. Alkalmasint rovarlárvákat, piócát, gilisztát is eszik. A keszegfélék jól megtalálják a holtágban természetes szaporodásuk feltételeit. Erre utalnak a telepített ragadozóhalak jó növekedési és megmaradási feltételei, hiszen ezek biztosítják táplálékbázisukat. Ugyanerre utal az a tény is, hogy általában mesterséges telepítés nélkül is a fogások 50%-át adják. Mint oxigénigényes fajok (a süllőkkel és busafélékkel) bioindikátorként is szerephez jutnak a holtág oxigénhiányos részein. Az iszapban keresi táplálékát, csigákat kisebb kagylókat, árvaszúnyog-lárvát, amely a legsikeresebb csalija is. Mint szájállása is 5
elárulja élelmét elsősorban a fenéken keresi, de állóvizekben gyakran található vízközt is, ritkán feljön a felszínre is főleg a hajnali órákban. Az angolnát Magyarországon 1961-től telepítik rendszeresen. A szakirodalom az Alcsi Holt-Tisza telepítéséről pontos adatot nem közöl, de megemlíti, hogy jelentős angolnakihelyezésre került sor a 70-es évekig. Fenéklakó, a sekélyebb és a mélyebb vizeken egyaránt előfordul. Szívesen tartózkodik a víz alatti kövek hézagaiban és az iszapban. Ragadozó, illetve apróállat evő. Nagyobb planktonrákok, férgek, rovarlárvák, ikra, halivadék, csiga, kagyló, rák, béka a tápláléka. Miután a fejlődési időszaka 12-16 évre tehető, kérdésként feltehető, hogy az Alcsi Holt-Tisza angolnamentessé válik-e egy idő múlva. Egyenlőre a fogási eredmények nem utalnak ilyen jelenségre. Az amur őshazája Kína, az Amur folyótól délre. Mesterséges úton minden földrészre bevitték. Hazánkba 1963-ban telepítettük be. Folyóvízi hal, de a nagyobb jól érzi magát az állóvizű élőhelyeken is. A hínáros részeken tartózkodik. Növényevő. Békanyálat, hínárt, idősebb korban nádat, sást fogyaszt. Természetes ívóhelye a homokos, sebes, folyószakasz, ahol május-júniusban csoportosan szaporodik. Ikrája lebeg, mivel sok vizet felvéve megduzzad. A nőstény évente és testsúly-kilogrammonként 60-80 ezer ikrát rak. Egyre népszerűbb horgászhallá válik. Nehezen csalható horogra, harcos hal. A horgászvizek hínártalanításában is szerepet kap, mivel így nagyobb és jobb élőhelye lesz a pontynak, süllőnek. Az anyagban felhasznált képanyag egy részét Lendvai Krisztina szakdolgozatából vettük át. További források: KÖTIKVF: Az Alcsi Holt-Tisza vízgyűjtője. 1986.; www.kapasvan.co.hu; www.mtsz.hu. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. Felelős szerkesztő: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2001. október 2. Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség Szolnok, Ságvári krt. 4 Előfizető neve : Város : Utca, házszám : Irányítószám 6