A hónap napórája (2010 szeptember) (2010. September 19., Sunday) - Szerzõ: Vilmos Mihály
Meridián napóra Nagykanizsán Talán sejteni lehetett tavaly a kecskeméti Napórás Találkozón, hogy a napórafajták közül a meridián napórák különösen érdekelnek. Sokáig dédelgettem a megvalósítási szándékomat, mert nem tudtam elhatározni, hova helyezzem, milyen anyagból legyen és mekkora legyen a mérete, amin valami mérésfélét is lehet végezni.
A lányomtól kaptam egy érdekes szimbólumot a Napról. Ez a kis kerámia Szicília jelképe is egyben, gondoltam jó lesz díszítésül. Tavaly megvalósítottam egy másik, évtizedekig halogatott álmomat, egy magán csillagvizsgálót. Nem mindennapi megoldás ez sem, aki kíváncsi rá, az egyesületünk honlapján, vagy a Csillagváros oldalán a csillagdaépítõk csoportjában is megtalálhatja (www.nae.hu). Nos, elõször a csillagvizsgáló oldalára akartam tenni, de rájöttem, hogy a tetõmozgatásom miatt nyáron túl sok részt fed el a tetõ széle, ezért a mellette lévõ faház oldalára szorult. Idõjárásálló anyag sokféle van, én égetett kerámia mellett döntöttem. Egy pestkörnyéki keramikus hajlandó volt 500 mm méretû korongot készíteni fagyásálló kerámiából, vastagsága 18-20 mm, színe világos vöröses, téglaszín. Ezen elég jól látható az árnyék, gondoltam. A napóra tervezõ programok közül választottam egyet, a francia eredetût, amivel a
vertikális, meridián napórát 400 mm hosszú függõleges meridián vonalra, analemmával megrajzoltattam. A program hozzárendeli az árnyékvetõ helyét, miután megválasztottam az árnyékvetõ magasságát. Megrajzoltattam az óravonalakat és a hónapvonalakat is 10- naponként. A program hajlandó az eredeti méretben kiadni a nyomtatási parancsot, amit több lapra elosztva el is végez a nyomtató. Háttérrácsot is nyomtattam, hátha jó segítségül szolgál a résznyomtatványok összeragasztásához. Úgy terveztem, hogy az összeragasztott, 1:1 méretarányú ábrát egyszerûen átmásolom a kerámia korongra. Mivel a papír nem átlátszó, pontozóval igyekeztem finoman átjelölni néhány száz pontot, amit aztán filctollal, jobb híján szabad kézzel, összekötök majd. A filctollak közül használtam alkoholosat is és olyat is, ami kerámiára és enyhe kiégetésre alkalmas. A kiégetésrõl aztán le kellett mondanom, mert nem fért a bele a korong a sütõnkbe. Védelemül még akril színtelen lakkot is ráfújtam. Hát ez nem sikerült túl jól, foltos lett. Még nem tudom az okát és nincs bátorságom leszedni az egészet, hátha más is lejön vele együtt. Majd követem az életútját, hová fejlõdik az állaga. A képekrõl látszik, hogyan oldottam meg azt, hogy a napórát minden irányban tudjam mozgatni, hogy függõleges tengely körül, K-Ny irányba elforgatható legyen. További problémát okozott, hogy milyen legyen az árnyékvetõ alakja és fõleg, hogy térben hogyan fogom a helyére rögzíteni. A napórát ezen a házfalon is ki kellett emelnem kicsit a faltól messzebb, hogy nyáron is teljesen meg legyen világítva. Szerencsére tetettem a korongba néhány furatot még kiégetés elõtt, ami most jó szolgálatot tett. Egy tartó rudat építettem be a legfelsõ furatba, amire állítható módon, lemezbõl, elõször egy lyukvetítõt, egy fénypontot készítettem. Azért fénnyel és nem árnyékkal dolgozom, mert a kontrasztot jobban kiemeli. (A lakkozás után elég sötét lett a felület) A fénypont egyébként nem Camera obscura elven készült, hanem egyszerûen próbálgatással, hogy jól látható legyen. A C.o. ilyen rövid, kb. 500 mm-es távolságban igen kis Nap képet adna, továbbá a vetítõ lemezemet nem kívánnám az évszakoknak megfelelõ napállás szerint is még döntögetni, hogy a lehetõ legélesebb fénypontot kapjam a függõleges (ill. kissé domborúra sikerült) kerámialapon. Aztán, a képen látható eredmények után úgy döntöttem, hogy mégsem fénypont, hanem fénykereszt legyen az árnyék. Talán jobban kijelöli a kereszt alakú forma a látni kívánt pontot. (a kereszt rése 3mm, és 10mm hosszú) Összegzés: - meglepett, hogy a napóratervezõ program által megrajzolt, kinyomtatott részletek nem passzoltak tökéletesen. Pici eltolódás a hálózat vonalaiban néhány mm eltérést okoztak a görbék helyében. Ehhez persze hozzá járult a szabadkézi rajz pontatlansága is és maga az átpontozás pontatlansága is. Sebaj. Ilyen a szabadfogású mûvészet az én stílusomban.
- kíváncsian nyomon követem a festési technológia életképességét. Meddig marad jól látható az alkoholos filc és a kerámiafilc színe? - meddig véd az akril lakk? Lesz bõven terheléspróbája: tûzõ nap, esõ, hõfok és páraingadozás. Vilmos Mihály