A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME 6.6 Vérhiganyszint és vérnyomás összefüggése a halfogyasztással Tárgyszavak: higany; halfogyasztás; vérnyomás; expozíció. A higany igen reaktív, toxikus nehézfém, amely széles körben elterjedt a környezetben. A környezetben levő higanynak három típusa van: elemi higany (pl. hőmérőkben és fogászati amalgámban), szervetlen (pl. kozmetikumokban, hashajtókban és antiszeptikumokban) és szerves higany (egyes halfajokban és peszticidekben). A metil- vagy etil-higany a legtoxikusabb és leggyakoribb környezeti higanyexpozíció Észak- Amerikában, amely elsősorban halfogyasztás esetén fordul elő. Kimutatták, hogy nagy kontcentrációjú metil-higany expozíciója károsan befolyásolja a neurológiai és veseműködést, de egyéb ártalmas egészségi hatásai alig ismertek. Megállapították, hogy a metil-higany-expozíció befolyásolhatja a szívfrekvencia változását, a szívbetegségeket és a vérnyomás szabályozását. Mivel a gyermekek különösen érzékenyek a metil-higany-expozíció káros hatásaira születés előtt, az Országos Egészségi és Táplálkozási Felmérés (NHANES) 1999 2000-ben elemzéseket végzett a higanyexpozíció mértékének meghatározása céljából, reprodukciós korú nők körében. Módszerek Egy rétegezett, többfokozatú valószínűségi konstrukciót használtak, hogy megkapják az USA polgári (nem intézetben élő), általános populációjának reprezentatív mintáját. A meghatározások pontosságának javítása céljából a felmérés kiterjedt a spanyol eredetű populációra, nem hispán feketékre, 12 19 éves serdülőkre, 60 év feletti személyekre és
kis jövedelmű lakosokra. Összesen 12 160 személyt kértek fel a vizsgálatban való részvételre, az általános válaszadási arány 76,3% volt. A vérhiganyt 1709 16 49 éves nőnél határozták meg. Az adatgyűjtésbe beletartozott egy standardizált beszélgetés és egy részletes fizikai vizsgálat a résztvevő otthonában vagy egy mozgó vizsgáló központban. Az otthoni beszélgetés során gyűjtötték össze a szociodemográfiai, orvosi kezelési, táplálkozási és családi betegségekre vonatkozó adatokat. Három vérnyomásmérést végeztek higanyos vérnyomásmérővel, és ezek átlagát számították ki. A halfogyasztást a kérdőív alapján állapították meg és megkérdezték, hogy az utóbbi 30 nap alatt hányszor és milyen fajta halat ettek. Nem éhgyomori vérvételt végeztek. A teljes vér összes és szervetlen higanykoncentrációját hideggőz-atomabszorpciós elemzéssel mérték, online mikrohullámú feltárás alkalmazásával. Ebben a populációban a vér összes higanytartalmának zöme metil-higany volt. Mivel a nőknél a szervetlen higanymérések 97%-a a kimutatási határérték alatt volt, ezeket kihagyták az adatelemzésből. Az összes higanyértéknek csak 6%-a volt a kimutatási határ alatt (0,2 µg/l), ezeket mind tekintetbe vették az analízisnél. Ellenőrizték vizsgálat előtt, hogy a vérminták nem tartalmaznak-e háttér higany szennyeződést. Standard statisztikai diagnosztikát végeztek, hogy megvizsgálják az összes vérhigany eloszlását, valamint a vérhigany és a vérnyomás öszszefüggését. Varianciaanalízises (ANOVA) módszereket használtak a vérnyomás legkisebb négyzetek módszerével való kiszámításához az összes vérhiganyszint minden kvintilise esetében. Életkorhoz, rasszhoz és több tényezőhöz igazított lineáris regressziós modelleket alkalmaztak a vérhiganyszint, valamint a szisztolés és diasztolés vérnyomás összefüggésének megállapításához. A többtényezős modellek figyelembe vették az életkort, rasszot, jövedelmet, testtömeget (BMI), valamint a nátrium, kálium, összes energia és hal felvételét. Eredmények A vizsgált 1240 nő átlagéletkora 32,9 év, átlagos szisztolés vérnyomása 111 Hgmm, diasztolés vérnyomása 69,8 Hgmm volt (1. táblázat). A 30 napon belül halat fogyasztók közül 430 (51,6%) egyén 1-2 alkalommal evett halat, 175 (22,81%) személy 3-4 esetben, míg 154 (25,6%) öt vagy még több alkalommal. A halfogyasztók átlagosan kissé idősebbek voltak és nagyobb évi bevételük volt, mint a halat nem evőknek.
Ezenkívül a halfogyasztók több nátriumot, káliumot és nagyobb energiatartalmú táplálékot vettek fel. A BMI és a szisztolés/diasztolés vérnyomás mindkét csoportban hasonló volt, azonban az összes vérhiganyszint magasabb volt a halfogyasztóknál. A 16 49 éves nők halfogyasztási jellemzői 1. táblázat Összes (N = 1240) Halat nem fogyasztók (N = 481) Halfogyasztók (N = 759) Életkor (év) 32,9 30,7 33,9 Rassz/etnikum (%) nem spanyol fehér nem spanyol fekete mexikói amerikai 79,1 12,7 8,2 79,5 11,3 9,3 78,9 13,4 7,7 Jövedelem 20 000 USD/év (%) 77,9 75,1 79,2 Testtömegindex (kg/m 2 ) 27,2 26,8 27,4 Étkezési nátrium (mg/nap) 3140 2930 3250 Étkezési kálium (mg/nap) 2390 2220 2470 Összes energia (kcal/nap) 1 kcal = 4,1868 kj 2010 1910 2060 Szisztolés vérnyomás (Hgmm) 111 110 112 Diasztolés vérnyomás (Hgmm) 69,8 68,9 70,2 Összes vérhigany (µg/l) 1,8 0,8 2,3 Átlagos vérhigany (µg/l) 0,9 0,5 1,2 Míg a szisztolés vérnyomás nem mutatott emelkedést a vérhiganyszint növekedésével, az összes vérhigany és a halfogyasztás között kölcsönhatás mutatható ki. A kölcsönhatás szignifikáns volt a szisztolés vérnyomás esetében (P = 0,02), de nem a diasztolés vérnyomásra vonatkozólag (2. táblázat). Megállapították, hogy az összes vérhigany és az életkor kölcsönhatásai nem szignifikánsak sem szisztolés, sem diasztolés vérnyomás esetében.
2. táblázat Vérnyomásváltozási regressziós együtthatók és 95%-os megbízhatósági határok 1,3 µg/l-nél nagyobb vérhiganyszint hatására Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Életkorhoz és rasszhoz igazítva Többtényezős igazítás Diasztolés vérnyomás (Hgmm) Életkorhoz és rasszhoz igazítva Többtényezős igazítás Halat nem fogyasztók (N = 481) 1,47 ( 0,38, 3,32) 1,83 (0,36, 3,30) 0,77 ( 1,38, 2,92) 0,61 ( 1,58, 2,80) Halfogyasztók (N = 759) 0,30 ( 1,06, 0,47) 0,14 ( 0,83, 0,55) 0,21 ( 0,79, 0,37) 0,17 ( 0,71, 0,37) Értékelés A NHANES-adatok elemzése nem mutatott általános összefüggést az alacsony vérhiganyszint és a szisztolés/diasztolés vérnyomás között reprodukciós korban levő nőknél. Az analízis rámutatott egy pozitív öszszefüggés lehetőségére a higany és a szisztolés vérnyomás között a halat egyáltalán nem fogyasztó nőknél. Ez arra utal, hogy az emelkedett vérnyomás és a higany összefüggése módosulhat halevés hatására, de ez a hipotézis még megerősítésre szorul. Napi 2 mg/kg metil-higany hatására 26 napon át emelkedett a vérnyomás spontán magasvérnyomásos patkányokban. A főemlősökön végzett vizsgálatok szerint tartós, toxikus higanyszint expozíciója olyan agyérkárosodást eredményezett, amely magasvérnyomásos embereknél észlelhető. Egyik vizsgálat szerint a fogászati amalgámmal mérgezett személyeknek szignifikánsan magasabb a vérnyomása, valamint gyakoribb a mellkasi fájdalom és a szapora szívverés. Mások megfigyelték, hogy a magzat méhen belüli metil-higany-expozíciója magasabb szisztolés és diasztolés vérnyomással járt 7 éves korban. A hosszú láncú n-3-zsírsavak (halolajokban találhatók) védőfaktorként működhetnek felnőttkori szív-/érrendszeri betegségben. Epidemiológiai felmérések szerint hal vagy halolajok fogyasztása megelőzheti a koszorúér-betegséget és a vérnyomás csökkenését okozhatja. Ezek a megfigyelések azonban nem egybevágóak, valószínűleg azért, mert a halban levő higany esetleges káros hatásait ritkán észlelték. Szívinfarktusos európai férfiak vizsgálata szerint a lábujjköröm higanytartalma pozitív összefüggést mutatott az infarktus kockázatával, míg a zsírszövet
n-3-zsírsavtartalma ezzel fordított kapcsolatban volt. Ebből arra következtettek, hogy az emelkedett higanyszint csökkentheti a halfogyasztás szív-/érrendszeri betegségre gyakorolt kedvező hatásait. Hasonlóképpen lehetséges, hogy a higanyexpozíció vérnyomásra gyakorolt káros hatásait kiegyensúlyozza a halfogyasztás, amely csökkentheti a vérnyomást és pulzusszámot, valamint az erek merevségét. A jelenlegi vizsgálat is arra utal, hogy a vérhigany csak olyan személyeknél áll pozitív összefüggésben a vérnyomással, akik egyáltalán nem esznek halat. A halfogyasztóknál a higany ártalmas hatásai ha egyáltalán vannak nem észlelhetők. Az egyes csoportok korlátozott nagyságától eltekinve az eredmények mérsékelten alátámasztják azt a hipotézist, hogy a halolajok kedvező hatásai ellensúlyozhatják a higany vérnyomásra gyakorolt káros hatásait. A hipotézis közegészségügyi vonatkozásai hogy a higany növeli a vérnyomást potenciálisan fontosak. Még a vérnyomás kisfokú, lefelé való eltolódása is lakossági szinten várhatóan csökkenti a szív- /érrendszeri betegségeket. Így pl. a becslések szerint a diasztolés vérnyomás 2 Hgmm-es csökkenése 18%-kal csökkentheti a magas vérnyomás gyakoriságát, 15%-kal csökkentheti a szélütés és isémiás rohamok kockázatát, a szívkoszorúér-betegség rizikója is 6%-kal csökkenhet. 2003-ban közölték, hogy az észlelt higanyszintek alacsonyabbak voltak, mint a korábban meghatározott referenciaértékek nem foglalkozás körében exponált személyek között, de kissé nagyobbak voltak, mint az átlagos vérhiganyszint egy 143 terhes nőből álló, hasonló korú New Jersey-i populációban. Egy németországi felmérés során (2000) a NHANES-értékeknél alacsonyabb átlagos higanyszintet észeltek. Sok előnye mellett a jelenlegi vizsgálatnak vannak korlátai is. Először is az elemzett minták mérete viszonylag kicsi, ami korlátozza a kis összefüggések pontos meghatározásának lehetőségét, különösen az alcsoportokban. Másodszor bár a NHANES keretében mért összes higanyszintek elősorban a metil-higanyt tükrözik valószínűleg a szervetlen higany is hozzájárul az összes higanyexpozícióhoz (pl. az amalgámtömések, különösen halat nem fogyasztóknál). Ugyanebben a felmérésben kimutatták, hogy kis összhiganyértéket mutató nőknél a szerves higany kisebb hányadot képezhet az összes vérhiganyon belül. Bár a kérdőíves táplálkozásfelmérés pontatlanságát széles körben elfogadják, a halfogyasztásra vonatkozó közlések megbízhatónak tekinthetők, mivel a kérdőívek adatai jól egybevágnak a zsírszövet n-3-zsírsavtartalmával.
Mivel ez a felmérés keresztmetszeti kísérleti terven alapult, nem tette lehetővé az expozíció és a következmény közötti lappangási időszak meghatározását, valamint az ok okozati összefüggés megállapítását. Következtetések A vizsgálatban részt vevők körében nem találtak szignifikáns összefüggést az összes vérhigany és a vérnyomás között általában. Azoknál a nőknél azonban, akik nem fogyasztottak halat az előző 30 nap folyamán, a szisztolés vérnyomás emelkedését észlelték a higanyexpozíció növekedésével párhuzamosan. Ez az észlelés alátámasztja azt a hipotézist, hogy a halolajok fogyasztása gátolhatja a higany vérnyomás-szabályozásra gyakorolt káros hatásainak kialakulását. Ezeknek az eredményeknek az alapján, nagyobb és változatosabb populáció vizsgálatával tisztázható ez a probléma. Összeállította: Dr. Pálfi Ágnes Vupputuri, S.; Longnecker, M. P. stb.: Blood mercury level and blood pressure among US women: results from the National Health and Nutrition Examination Survey 1999 2000. = Environmental Research, 97. k. 2. sz. 2005. p. 195 200. Stern, A. H.; Gochfeld, M. stb.: Mercury and methylmercury exposure in the New Jersey pregnant population. = Archives of Environmental Health, 56. k. 1. sz. 2001. p. 4 10. Flegal, K. M.; Carroll, M. D. stb.: Prevalence and trends in obesity among US adults, 1999 2000. = Journal of American Medical Association, 288. k. 14. sz. 2002. p. 1723 1727.