Kábítószerrel kapcsolatos halálozás Budapesten és a heroin használat neurobiológiája. Doktori tézisek Dr. Horváth Monika Csilla Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok Doktori Iskola Programvezető: Dr. Sótonyi Péter, egyetemi tanár Témavezetők: Dr. Keller Éva, egyetemi tanár Dr. Yasmin Hurd, egyetemi tanár Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Fürst Zsuzsanna, egyetemi tanár, orvostudomány kandidátusa Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Baraczka Krisztina, osztályvezető főorvos, orvostudomány kandidátusa Dr. Jegesy Andrea, egyetemi docens Opponensek: Dr. Borsodi Anna, tudományos tanácsadó Dr. Riba Pál, egyetemi adjunktus Bíráló bizottság elnöke: Dr. Schaff Zsuzsa, egyetemi tanár Bíráló bizottság tagjai: Dr. Rácz József, tudományos főmunkatárs, orvostudomány kandidátusa Dr. Wenger Tibor, egyetemi tanár Budapest 2007.
BEVEZETÉS A heroin használat az elmúlt 15 évben növekvő tendenciát mutat szerte a világon, s így hazánkban is. Az illegális kábítószerek megjelenése Magyarországon a rendszerváltást követően a határok megnyitásával felgyorsult és könnyebbé vált a hozzáférés az illegális kábítószerekhez. Magyarország a kezdetben csak tranzit ország volt a kábítószerkereskedelem láncolatában, azonban fokozatosan cél országgá vált. A kábítószer fogyasztás növekedésével, s főleg az intravénás heroin használat gyakoribbá válásával, a drogkövető magatartás összes jellemzője és szövődménye megjelent a populációban. A kábítószerrel összefüggésben bekövetkező halálozás és az intravénás droghasználat okozta fertőzőbetegségek a fiatalok morbiditási és mortalitási mutatóinak jelentős tényezőjévé vált. A Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében kerülnek boncolásra a rendkívüli halál esetei, ezen belül; illegális drogfogyasztás, önkezű - idegenkezű cselekmény, tisztázatlan körülmények között elhaltak. Az Intézetben a magyarországi droghalálozás közel 70%-a jelenik meg, s így a nemzeti kábítószerhalálozás egyik koordinációs központja is itt létesült, melyhez szorosan kapcsolódott a droghalálozás hátterének vizsgálata. A kutatásunkat ennek megfelelően epidemiológiai szempontok figyelembevételével a kábítószer okozta agyelváltozásokra összpontosítottuk a kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett halálozásoknál. A heroin használat neurobiológiája és a heroin függőséghez kapcsolódó események, úgy, mint a hozzászokás, tolerancia, elvonás, sóvárgás és visszaesés mechanizmusai még nem ismertek. Az elmúlt évtizedekben állatmodellek segítségével vizsgálták a kábítószerek hatását az agy működésére, mely vizsgálatok betekintést biztosítanak a rágcsálóknál és főemlősöknél a kábítószer használat neurobiológiájába, azonban megbízható adatok továbbra sem állnak rendelkezésre a heroin emberi agyra kifejtett közvetlen hatásáról. A Karolinska Intézet Klinikai Agytudományok laboratóriumának vezetőjével, -Prof. Dr. Yasmin Hurd-, kötött együttműködés keretén belül lehetővé vált a molekuláris és biokémiai vizsgálatok elvégzése humán heroin függők eseteiben. Munkánkban a heroin használattal leginkább összefüggő két rendszer markereit az opioid és dopaminerg rendszereket tanulmányoztuk. Vizsgáltuk ezzel párhuzamosan a humán agyszövet minőségét befolyásoló poszt-mortális tényezőket, az agonális állapot befolyását az agy ph-ban bekövetkező változásokra, mely szoros összefüggést mutat a dopaminerg és opioid markerek mrns expressziójával. CÉLKITÚZÉSEK 1. A Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében.1994-2006 között kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett halálesetek vizsgálata: a. A kábítószer használat trendjének és struktúrájának meghatározása a demográfiai és toxikológiai adatok figyelembevételével. b. A fertőző betegségek prevalenciájának meghatározása a vizsgált populációban, és az eredmények összehasonlítása a nemzetközi adatokkal. 2. A humán heroin használat neurobiológiájának vizsgálata: a. A neurobiológiai markereket poszt-mortálisan befolyásoló tényezők vizsgálata a humán agyban. b. A limbikus idegrendszerhez és jutalmazáshoz kapcsolódó dopamin és opioid rendszerek vizsgálata molekuláris biológiai módszerekkel. c. A genetikai faktorok hatásának vizsgálata a heroin használattal összefüggésben.
MÓDSZEREK ÉS ANYAG Poszt-mortális humán agyminták A Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében 1996-2006 években, a heroin használattal összefüggésben elhunytaknál és kontroll csoportnál (önkezű cselekmények, hirtelen halott) a halál beálltát követő 24 órán belül agyszövet-mintákat biztosítottunk. (TUKEB 113/1995, 180/2001). A jobb agyféltekéből kimetszett 2 cm-es szeleteket száraz jéggel hűtött 2- metilbután-isopentánban fagyasztottuk, majd 20µ vastagságú metszeteket készítettünk a köztiagy és a törzsdúcok területéről. A fagyasztott metszetek Superfrost-plus üveglapokon rögzítettük, és további vizsgálatokig -30 C hőmérsékleten tároltuk. A fagyasztott metszetek készítése előtt a törzsdúcokhoz tartozó dorzális nucleus caudatusból mintát biztosítottunk peptid-szint mérések végzésére. A bal agyféltekét legalább 6 hétig 4% formaldehidban fixáltuk az agyboncolás és parafinos beágyazás előtt. Az immunhisztokémiai vizsgálatokhoz a formalinban fixált agyból a törzsdúcok azon területét ágyaztuk parafinba, melyen mind a dorzális területek, mind a nucleus accumbens jól kivehetők voltak. Minden agymintából, a kisagy területéről egy kicsiny (kb 0.9-1.4 g tömegű) kéreg területet homogenizáltunk, 7.0 ph-val rendelkező desztillált vízben, 10x térfogatban. A ph-t a felülúszó folyadékban mértük meg háromszorosan ph-mérővel. Szerológiai vizsgálatok (HIV, HCV, HBV, Lues) 2000.01.01.-től minden kábítószerrel kapcsolatos haláleset boncolása előtt a kulcscsont alatti visszérből, vért biztosítottunk és a vérsavót további vizsgálatok elvégzéséig -40 C-on tároltuk. A szerológiai vizsgálatok elvégzése a Szt. László Kórház, Immunológiai Laboratóriumában történt. A fertőző betegségek vizsgálatához az Organon Teknika Vironostika kitjeit használtuk. In situ hibridizációs hisztokémia(ishh) és [ 35 S]GTPγS autoradiográfia A DAT, DAD2, PENK és PDYN mrns mintákat plazmidokba klónozott humán cdns-ből szintetizáltuk. A TH, α-synuclein, PC2 és HERC1 próbákat humán cdns-ből szintetizáltuk beágyazott PCR-t használva. Az ISHH segítségével határoztuk meg az mrns szint expresszióját az általunk kiválasztott területeken. A [ 35 S]GTPγS kapcsolódás során a metszeteket μ opioid receptor agonistát, [D-Ala 2, MePhe 4, Gly-ol 5 ] enkephalin (DAMGO), vagy 0.5 μm U69-593 (κ opioid receptor agonistát) tartalmazó vizsgálati pufferben inkubáltuk. Az alap (bazális) aktivitást agonista hiányában értékeltük ki. A metszeteket Kodak Biomax MR filmre exponáltuk 5-21 napig a markertől függően, 14 C standardokkal együtt, majd a filmek előhívásra kerültek. A dopaminerg és opioid markereket egymástól független kísérletekben, különálló metszeteken vizsgáltuk. Az autoradiogrammok mennyiségi meghatározása Az autoradiogrammokat az in situ hibridizációs és a [ 35 S]GTPγS kapcsolódási kísérletekből 300 dpi felbontással szkenneltük. Az optikai denzitást a digitalizált képekről megfelelő analízis szoftverrel mértük. Az optikai denzitás értékeit az in situ hibridizációs kísérletekben átváltottuk dezintegráció/perc/miligrammra (dpm/mg), míg a [ 35 S]GTPγS kapcsolódás kísérletek optikai denzitás eredményeit μci/mg-ra váltottuk referenciaként a 14 C standardokat és a Rodbard kalibrációs görbét használva.
Peptid mérések Az opioid peptidek koncentrációját (MEAP és dinorfin peptidek) a nucleus caudatusból nyert szövetmintából határoztuk meg radioimmunoassay segítségével. Az OPMR1 gén allelikus analízise A genotípus vizsgálata céljából tisztított DNSt nyertünk a kisagyi szövetekből heroin és kontroll csoportoknál. Az OPMR1 A118G SNP genotípust PCR segítségével határoztuk meg, az alábbi primereket használva: ArtUp (5 CCG TCA GTA CCA TGG ACA GCA GCG GTG ) és R2-D2 (5 GTT CGG ACC GCA TGG GTC GGA CAG AT). Statisztikai analízis A statisztikai számításokat JMP és STATISTICA programok segítségével végeztük. Az eredmények normális eloszlás vizsgálatára Shapiro-Wilk W tesztjét használtuk. A nem normális eloszlás esetén az eredményeink természetes logaritmusát használtuk a további számításokban. Többváltozós regressziószámítást végeztünk a csoportkülönbségek kiértékeléséhez és a kovariánsok felderítéséhez. A vizsgált kovariánsok az alábbiak voltak: kor, agy ph, posztmortális idő (<12 óra, <24 óra), nem, véralkohol szint és tárolási idő. A statisztikailag kiugró értékeket a számításokból kizártuk. A IV publikációban a heroin A/A és A/G csoportokat érintő analízist Fisher egzakt tesztjével végeztük. EREDMÉNYEK Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett haláleseteinek vizsgálata 1994-2006 időszakban. Heroin túladagolás Az összes haláleset 66%-a (203 eset) következett be heroin túladagolás miatt. 86.7% férfi volt és 77.3%-ban 30 év alatti korosztályhoz tartozott. A halál, 21 eset kivételével, un tűvégi halál volt. A halál legtöbbször a lakóhelyen, vagy közeli közterületen következett be. A heroin használat időtartamára vonatkozóan 51 esetben kaptunk információt. Az átlag heroin használat ideje 3.91 év ± 0.39, 0.3-13 év volt. A heroin okozta halálozással összefüggésben vizsgáltuk, az egyidejűleg használt alkohol, benzodiazepin vagy egyéb legális - illegális szer hatását a halál beálltában. 78 esetben (a heroin túladagolások 38.4%- ban) a morfin, kodein és 6-MAM-on kívül egy vagy több aktív komponenst is észleltünk. Az alkohol (n=40), és nyugtató-altatószerek (n=12) voltak a leggyakrabban jelen lévő központi idegrendszeri depresszánsok. (az átlagos véralkohol koncentráció 1.14 ± 0.12 a vizeletalkohol koncentráció 1.71 ± 0.19 volt. Fertőző megbetegedések 2000 óta csak 1 HIV pozitív esetet észleltünk; 28 esetben (23%) C típusú májgyulladást figyeltünk meg és 7 esetben (7%) a tesztek lues pozitivitást igazoltak. 4 akut vagy krónikus hepatitis B esetet észleltünk (7%); 8 esetben hepatitis B elleni védőoltás általi védettség, 8 esetben pedig korábbi hepatitis B megbetegedés volt megállapítható, krónikus gyulladás fennmaradása nélkül.
Az agy ph mérés jelentősége a forenzikus és molekuláris biológiai szempontból Vizsgálataink kezdeti szakaszában, megfigyeltük, hogy a heroin túladagolásban elhalt egyének agy ph szintjei számottevő különbségeket mutattak. Meghatároztuk azokat a körülményeket melyek egy halálos heroin túladagolásban (melyet egy viszonylagosan gyors halálnak tartanak) megváltoztathatják az agy ph-t és ezáltal befolyásolják az mrns mennyiségét. A kontroll csoportot két részre osztottuk, az ismert rövid idő alatt bekövetkező, rövid agonális stádiumú (önkezű, akasztott), és az ismeretlen agonális idejű (hirtelen halott) csoportra. Az agonális idő fogalmát a heroin túladagolásos esetekben, a légzési dissztresz fogalmával definiáltuk, melyet először az agy ph-val kapcsolatban olyan állapotok leírására használtak, mikor a szervezet oxigén hiányában anaerob glikolízist kezdeményez és az összegyűlő laktát csökkenti az agyi ph-t. Vizsgálatunkban a légzési disztressz csoportba az alábbi körülményeket számítottuk be: hányadékbelehelés, tüdőgyulladás, szeptikus állapot, fulladás vagy újraélesztés. Ezen információkat a boncolási jegyzőkönyvekből gyűjtöttük össze, az agyi ph értékek ismerete nélkül. Agyi ph-t 3 alcsoportban mértünk: heroin túladagolás (n=70), kontroll (n=45) és öngyilkos esetekben (n=31). A 146 eset agy ph szintje 6.06 és 7.16 között helyezkedett el (6.69 ± 0.019). A heroin csoport agy phja szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrol és öngyilkos csoporté. A statisztikai analízis nem mutatott ki összefüggést az agy ph és a kor, nem, posztmortális idő vagy tárolási idő között. Azonban a légzési disztressz szignifikánsan befolyásolta az agyi ph értékeket. Az összes esetet vizsgálva, megállapítható volt, hogy a pozitív légzési disztressz alacsonyabb agy ph értékekkel korrelált a negatív légzési disztresszhez viszonyítva. A pozitív légzési disztressz csoporthoz főleg a kontrol és heroinos esetek tartoztak. A kontrol csoportban az összes alacsony ph-val rendelkező eset (< 6.5) csak a pozitív légzési disztressz csoportban volt fellelhető. Az öngyilkos csoportban a negatív légzési disztressz alcsoporton belül az értékek nagyon közel helyezkedtek el egymáshoz 6.73 7.08 között (átlag: 6.91 ± 0.021). Az öngyilkos csoporton belül csak 2 eset tartozott a pozitív disztressz csoportba: mindkét esetben újraélesztés történt, mindkét esetben az agy ph értéke alacsony volt. A légzési disztressz hiánya szignifikáns ph szint emelkedéssel járt. Az agy ph hatása az mrns szintekre Kontrol és heroin alcsoportokban vizsgáltuk a kábítószer-használat szempontjából meghatározó gének mrns szintjét a köztiagy és törzsdúcok szintjében. A vizsgált gének vagy a dopamin rendszerrel voltak kapcsolatban (tirozin hidroxiláz, dopamin D2 receptor, dopamin transzporter) vagy az opioid rendszerrel (preproenkephalin). Mindkét rendszernek nagy jelentősége van a kábítószer-használat neurobiológiájában. Kimutattuk, hogy az alacsony agy ph-val rendelkező esetek, a csoporthoz tartozástól függetlenül (heroin vagy kontrol), alacsony mrns ekszpressziót mutattak, mely leginkább a magas ekszpressziót mutató területekre volt jellemző. Humán heroin használókra jellemző elváltozások a dopaminerg és opioid rendszerekben Dopaminerg rendszer A mezokortikolimbikus dopaminerg sejtek eloszlása szerint a nucleus paranigralis-ból (PN) eredő agypályák főként a mezolimbikus rendszert alkotják, míg a nucleus parabrachial pigmentosus-ból (PBP) és a substantia nigra pars dorsalisból (SNd) eredő agypályák a
mezokortikális rendszert képezik. A nigrostriatális rendszer, melyre motoros funkciók jellemzők a substantia nigra pars ventralis és lateralis-ból (SNv, SNl) ered. A dopaminerg (DA-erg) sejteket több marker jellemzi. Az egyik ezek közül a dopamin transzporter (DAT), mely egy szállító fehérje és a dopamint (DA) távolítja el a szinapszisból. A tirozin hidroxiláz (TH) a DA (és egyéb katecholaminok) sebességmeghatározó enzime. A DA D2 receptor egy fontos autoregulátora a DA sejt működésének. Másik fontos marker az α-szinuklein, mely a szinaptikus vezikulák transzportjával és fenntartásával foglalkozó preszinaptikus fehérje, nagy valószínűséggel fontos szerepet játszik a szinaptikus plaszticitás kialakulásában. A Nurr1 transzkripciós faktor az ún. "orphan" nukleáris receptorok alcsaládjába tartozik, s főleg a fejlődő DAerg neuronokban expresszálódik, fontos szerepet játszva a DAerg sejtek fejlődésében és fenntartásában. A vizsgálatainkban a DAT mrns szintje szignifikánsan alacsonyabb volt a PN területén a heroin csoportban, a kontrol csoporthoz viszonyítva. Hasonló irányú változást, azonban nem szignifikáns trend formájában, észleltünk egyéb dorzális alrégiókban, a PBP magban és a SNd területén. A ventrális rész magvaiban nem találtunk szignifikáns különbségeket. A TH mrns expressziójának változása szignifikánsan 3 alrégióban volt kimutatható. Minden esetben a heroin csoportban a TH mrns szint növekedését észleltük a kontrol csoporthoz képest, a PN, SNd és SNl régiókban. A dopamin D2 receptor mrns szintje csoporthoz való tartozástól, vagy alrégiótól nem függött. A heroin okozta elváltozások a Nurr1 gén expressziójában a PN magra korlátozódtak. Az életkor kifejezetten befolyásolta a Nurr1 gén expresszióját és egy erős szignifikáns csoport x életkor interakciót találtunk. A Nurr1 gén mrns szintjei az életkor növekedésével, sokkal alacsonyabbak voltak a heroin csoport PN magjában, mint a kontrol csoportban. Limbikus DAerg sejt Motoros DAerg sejt pfctx Mezokortikális agypálya TH mrns PBP+SNd PN SNv+SNl GABA PENK mrns PDYN mrns Nacc κor DAT mrns NURR1 mrns TH mrns GABA DAT prot Mezolimbikus agypálya α-syn mrns μor GABAerg sejt κ opioid recetor μ opioid receptor PENK mrns PDYN mrns Put+CN Nigrostriatális agypálya TH mrns α-syn mrns 1. sz. Ábra. A heroin használók dopamin és opioid rendszereiben észlelt legfontosabb neurobiológiai elváltozások sematikus ábrázolása. (α-syn α synuclein, CN nucleus caudatus, DAT dopamin transzporter, Nacc nucleus accumbens, PDYN preprodinorphin, PENK preproenkephalin, pfctx prefrontális cortex, PBP parabrachiális pigmentalt mag, PN paranigrális mag, PUT putamen, SNd substantia nigra pars dorsalis, SNl substantia nigra pars lateralis, SNv substantia nigra pars ventralis, TH - tirozin hidroxiláz)
A heroin csoport ugyancsak eltéréseket mutatott az α-synuclein mrns szintjeiben. Az α-synuclein expressziója szignifikánsan emelkedett a PN és SNv régiókban. A dopaminerg markerek mrns expressziója nem állt kapcsolatban a morfin vagy kodein toxikológiai eredményeivel. A heroin használók csoportjában a DAT immunoreaktivitás sűrűsége szignifikánsan, 55%-al csökkent a nucleus accumbensben a kontrol csoporthoz viszonyítva. A nucleus caudatusban és a putamenben szignifikáns változásokat nem észleltünk. A nucleus accumbens alrégióinak a vizsgálata szignifikáns csökkenést mutatott mind a mag (42%), mind a héj területén (39%) a heroin használók csoportjában. Opioid rendszer A köztiagy területét [ 35 S]GTPγS kapcsolódással vizsgálva, mind a bazális, mind, az agonista-stimulált metszetek csak a PN és a substantia grisea centralis (PAG) régióban mutattak elváltozásokat. Minden esetben a [ 35 S]GTPγS kapcsolódás növekedését találtuk a heroin csoportokban a kontrol csoportokhoz viszonyítva. A törzsdúcok területén, mind a preproenkephalin (PENK), mind a preprodinorphin (PDYN) mrns szintjei csökkenést mutattak a heroin használók csoportjában, minden alrégióban, kivételt képezett a Nacchéj régiója a PDYN esetében. Az opioid neuropeptidek szintjei a nucleus caudatusban (CN) szignifikáns emelkedést mutattak a dinorphine A és Arg-Leu enkephalin esetében. Mindkét neuropeptid a PDYN génből származik. Genotípus hatása az opioid markerekre A μ opioid receptor (MOR), mely az enkephalin és β-endorfin hatását közvetítik, nagyon erősen kapcsolódik a jutalmazáshoz és pozitív megerősítéshez. Ennek alapján a polimorfizmus vizsgálatinkat a MOR génre (OPRM1) összpontosítottuk. Az irodalmi adatok alapján az eddig leggyakrabban vizsgált OPRM1 variáns az A118G volt, mely a humán OPRM1 gén 1 exonján található. A vizsgálataink során az A/G genotípus szignifikánsan gyakrabban fordult elő a heroin, mint a kontrol csoportban. Az A/G genotípus gyakorisága a kontrol esetek között 3.8% volt (1 a 26 esetből), míg a heroin csoportban 25,6% (10 a 39 esetből). Az A/G genotípussal rendelkezők 91%-a a heroin csoporthoz tartozott. Annak meghatározása céljából, hogy az A118G OPMR1 polimorfizmus befolyásolta-e az opioid peptidek gén-expresszióját, a fenti eredményeket a genotípus szempontjából is vizsgáltuk. Tekintettel arra, hogy a kontrol csoportban kevés A/G és G/G egyén volt (n=2), így csak az A/A kontrol csoportot tudtuk figyelembe venni. Megállapítottuk, hogy a PENK mrns szintek a putamen és Nacc-héj régióban a heroin használók csoportjában 20,4% és 41,1%-al voltak alacsonyabbak a G allelt hordozó személyeknél, mint az A/A genotípussal rendelkezőknél. A PDYN esetében a legnagyobb elváltozás a Nacc magban volt található, ahol az A/G heroin alcsoport 19,7%-al alacsonyabb mrns expressziót mutatott, mint a A/A heroin alcsoport. Az A/G genotípussal rendelkező heroin függő személyek kb. 2x nagyobb MEAP, dinorphin A és Arg-Leu enkephalin szinteket mutattak, mint akár a heroin A/A, vagy kontrol A/A csoportok. ÖSSZEGZÉS A kábítószerrel kapcsolatos halálozás Budapesten 1994-től 2006-ig növekvő tendenciát mutatott A kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett halálesetek 66%-át heroin túladagolás képezte. Az elhunytak többsége magyar
állampolgárságú, 30 év alatti korosztályhoz tartozó férfi volt, átlagosan 4 éves megelőző heroin fogyasztással. A heroin túladagolások 62%-át tiszta heroin túladagolás okozta, egyéb legális vagy illegális szer használata nélkül. A fennmaradó 38%- ban leggyakrabban központi idegrendszeri depresszánsok, így alkohol és nyugtató-altatószerek voltak kimutathatóak. A kábítószerrel kapcsolatos halálesetek között a fertőző betegségek gyakoriságát vizsgálva megállapítottuk, hogy a HIV prevalenciája 1%, míg a C és B típusú májgyulladás illetve lues prevalenciája 23%, 7% és 7% volt. Kimutattuk, hogy olyan heroin túladagolásos esetekben, ahol a légzési disztressz jelen volt az agonális fázisban az agy ph alacsonyabb értékeket vesz fel. Az alacsony agy ph csökkentette több olyan gén mrns szintjét, melyeknek nagy jelentősége van a kábítószer-használat neurobiológiájában. A mezolimbikus dopaminerg agypályák nagyobb érzékenységet mutattak heroin használóknál, mind az opioid mind a dopaminerg rendszer tekintetében, mint a kontrol esetek. A legtöbb elváltozást a VTA egyik magjában a nucleus paranigralisban találtuk, mely csökkent DAT és Nurr1 expressziót, és emelkedett α-szinuklein és TH expressziót mutatott a μ és κ opioid receptorok aktivitásának növekedésével. A PN magban talált szignifikáns DAT mrns szint csökkenés mellett, kizárólagosan a Nacc területén (a törzsdúcok limbikus régiója, a jutalom agypálya része) észleltünk szignifikáns DAT protein-szint csökkenést. Kimutattuk a μ és κ opioid receptorok aktivitásának növekedését a PAG régióban, mely magyarázhatja a megváltozott fájdalom-érzet jelenségét, humán heroin használóknál. Szoros összefüggést ( 90%) állapítottunk meg a heroin használat és a μ opioid receptor 118G SNP polimorfizmusa között, mely egyértelműen befolyásolja a striatális opioid neuropeptidek transzkripcióját. A 118G SNP polimorfizmussal rendelkező egyedeknél a Nacc héj régiójában észleltük a legkiugróbb változást, mely a drog-jutalmazás zavarát igazolja. Az opioid neuropeptidek (PENK és PDYN) mrns szintjének csökkenésével párhuzamosan, a dinorphin és enkephalin peptidek koncentrációjának a növekedését találtuk, kizárólagosan a 118G heroin csoportban. Ezen elváltozás az opioid neuropeptidek szintézisének és lebontásának kapcsolatát mutatja az OPRM1 genotípussal. PUBLIKÁCIÓk Keller E, Horváth M, Soós M, Újhelyi E. (2002) Hepatitis/HIV fertőzöttség a drog-használattal összefüggésben elhaltaknál (Hepatitis/HIV infections among drug-related death cases). Addictologia Hungarica, I. évfolyam, 1. szám, 62-67 Horváth M, Ujhelyi E, Keller E. (2005) A fertőző betegségek alakulása a kábítószerrel összefüggésben bekövetkezett haláleseteknél (Infectious diseases in drug-related death cases). Addictologia Hungarica, IV. évfolyam, 4. szám Drakenberg K, Nikoshkov A, Horvath MC, Fagergren P, Gharibyan A, Saarelainen K, Rahman S, Nylander I, Bakalkin G, Rajs J, Keller E, Hurd YL. (2006) Mu opioid receptor A118G polymorphism in
association with striatal opioid neuropeptide gene expression in heroin abusers. Proc Natl Acad Sci U S A. May 16;103(20):7883-8. Epub 2006 May 8, IF=10,231 Horvath MC, Hurd YL, Rajs J, Keller E. (2006) Variations in respiratory distress characterize the acute agonal period during heroin overdose death: relevance to postmortem mrna studies. Brain Res Bull. Jul 31;70(3):251-9. Epub Jun 15, IF=2,481 ABSZTRAKTOK Keller E., Rékó Gy., Horváth M. - Epidemiology and pathology of drug-related deaths in Budapest, Hungary - 8-13. 06. 2002 Canada, Quebec, 64th annual meeting of CPDD Keller E., Horváth M., Sótonyi P. - Drug related death in Budapest, Hungary 03.-06. 09. 2003 Milan, Italy, IALM (International Academy of Legal Medicine) XIX Congress Horvath M., Keller E., Hurd Y.L. - Specific alterations of dopamine and opioid systems in limbic-related neuronal populations of the midbrain in human heroin abusers. 01.-04. 10. 2005, Lacco Ameno, Ischia, Italy, National Congress of the Italian Society of Neuroscience and Joint Italian-Swedish Neuroscience Meeting Horvath M., Keller E., Hurd Y.L. - Limbic specific alterations of the dopamine and opioid systems in the midbrain of human heroin abusers - Abstract of the Society for Neuroscience 35th Annual Meeting, 2005 Keller E., Hurd Y., Ujhelyi E., Horváth M. - Drug related death cases in Budapest, Hungary between 1994-2004 - 2006 NIDA International Forum, June 16-19, 2006,Scottsdale, Arizona, USA Horvath M.Cs., Keller E., Hurd Y.L. - Limbic-related alterations of dopamine and opioid systems in midbrains of human heroin abusers - 2006 NIDA International Forum, June 16-19, 2006,Scottsdale, Arizona, USA Kovacs GG, Kovari V, Horvath M, Keller E, Majtenyi K. - Decreased expression of dopamine transporter immunoreactivity in the nucleus accumbens in human heroin users. - Brain Pathology 16: S152-S152, 339 Suppl.1, Sep 2006 KÉZIRATOK Horvath M.Cs., Kovacs G.G., Kővári V., Majtényi K., Hurd Y.L., Keller E. - Mesolimbic dopamine and opioid abnormalities characterize heroin abusers and exaggerated Nurr1 transcriptional decline with age. Molecular Psychiatry folyóirathoz beküldve véleményezésre. Horvath M.Cs., Hurd Y.L., Keller E. - Mortality of illicit drug abusers in Budapest, Hungary between 2000-2004 a demographic, epidemiological, toxicological and serological examination of the population Addiction folyóirathoz beküldve véleményezésre.
KÖSZÖNETNYILVÁNITÁS Munkámat részben a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében, részben a Stockholmi Karolinska Egyetem Klinikai Agytudományok Intézetében végeztem. A külföldi tartózkodásomat több pályázat és ösztöndíj támogatta, mint a Swedish Institute által biztosított Guest Scholarship illetve a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak köszönhetően a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj és a Hosszú Tanulmányút. Nagyon köszönöm Prof. Dr. Sótonyi Péternek, hogy programvezetőmként és intézetvezetőként a tudományos munka elvégzéséhez szükséges szakmai és személyi feltételeket biztosította. Őszinte hálámat szeretném kifejezni témavezetőimnek: Prof. Dr. Keller Évának és Prof. Dr. Yasmin Hurd-nak, akik a kezdetektől fogva irányították tudományos munkámat és éveken keresztül mindig nagy odafigyeléssel, türelemmel segítettek mind tudományos, mind egyéb problémák megoldásában. Tanácsuk és támogatásuk nélkül ez a dolgozat nem készülhetett volna el. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Dr. Újhelyi Eszternek, a Fővárosi Önkormányzat Szent László Kórház Immunológiai Laboratóriumának vezetőjének a szerológiai vizsgálatok elvégzéséért, szakmai kérdésekben adott segítségéért. Köszönettel tartozom Szladovics Antal rendőralezredes és a Rendkívüli Haláleseti Alosztály munkatársainak a budapesti kábítószeres halálozásokkal kapcsolatos adatgyüjtés során nyújtott segítségükért. mellett tudományos munkával is foglalkozhattam. Nagyon hálás vagyok Dr. Dunay Györgynek és Dr. Soós Margitnak a barátságukért, a kávéidőért és azért a sok gyakorlati és elméleti segítségért, amit tőlük kaptam. Köszönöm Dr. Danics Krisztinának és Dr. Szlávik Nórának, hogy segítették a kábítószerrel összefüggésben beállt halálozásokkal kapcsolatos munkámat svédországi ösztöndíjam során. Külön köszönet Krisztinának, hogy ezt most is folytatja. Köszönettel tartozom az Igazságügyi Orvostani Intézet boncmestereinek: Kiss Jánosnak, Lenner Viktornak, Urzuj Gábornak, Bartók Antalnak és Major Attilának, amiért áldozatkész segítséget nyújtottak a boncolások elvégzésében és a szövetminta-vételben. Nagyon hálás vagyok az Intézet többi dolgozójának segítségükért, barátságukért és türelmükért. Nagyon köszönöm elő-opponensemnek, Dr. Lászik Andrásnak és a házivédésen részt vevő összes patológus és igazságügyi orvosszakértő kollégának az értekezésemmel és előadásommal kapcsolatban adott kritikai és elismerő megjegyzéseiket. Köszönet mindkettő Irénke néninek, Barbarának és Ferinek, hogy befogadtak családjukba. Külön köszönet Irénke néninek a hétvégi ebédekért. Köszönöm szüleimnek és öcsémnek szeretetüket és minden támogatásukat. Legfőképpen köszönöm Attilának, hogy mindvégig kitartott mellettem és eljött velem Svédországba. Nagyon köszönöm közvetlen kollegáimnak az Igazságügyi Orvostani Intézetben, hogy lehetővé tették számomra, hogy a rutin munka