Közgazdaságtan II. Pénz és infláció (előadásvázlat) Budapest, 2011. március. 1

Közgazdaságtan II. Pénz és infláció (előadásvázlat) Budapest, 2011. március. 1

Tartalom I. Bevezetés II. Pénz fogalma III. A pénzrendszerek fejlődése IV. Az infláció fogalma V. Az infláció negatív hatásai VI. Az infláció fajtái VII. Az infláció mérése VIII. Infláció és munkanélküliség Colosseum Budapest Kft. 2

Külső változók Gazdaságpolitikai eszközök I. Bevezetés: Infláció, árszínvonal stabilitás, mint a gazdasági teljesítmény kulcsmutatója Makroökonómiai modellek Indukált változók Költségvetési politika Monetáris politika Jövedelem politika Külgazdaság politika Szabályozás és intézmény rendszer Beruházás (I) Kormányzati fogyasztás (G) Nettó export (NX) Magánfogyasztás (C) Aggregált Kereslet (AS) AS és AD kölcsönhatása Kibocsátás, növekedés, gazdasági ciklusok Foglalkozta -tottság, munkanélküliség világgazdaság Munka (L) Aggregált Kínálat (AD) Infláció, árszínvonal stabilitás időjárás Tőke (K) háborúk kultúra, etika, hagyomány Technológia, természeti erőforrások Árfolyam stabilitás, külső egyensúly Stb.

II. A pénz fogalma: versengő elméletek A filozófiában, a közgazdaságtanban sokféle pénzelméleti megközelítéssel találkozunk. Ezek a pénzügyi rendszer szerepét, fejlődését és működését sokféleképpen magyarázzák. Megegyezési elmélet (Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás) Munkaértékelmélet (Smith, Riccardo, Marx) Mi valójában a pénz? Milyen eszköz lehet pénz? Hogyan jött létre a modern pénzrendszer? Áruelmélet (Montesquieu, Berkeley) Szervetlen elmélet (Max Weber) Romantikus elmélet (Fichte, Müller) még a szerelem sem bolondított meg több embert, mint a pénz lényegén való töprengés. (W. Gladstone angol politikus)

II. A pénz fogalma: megegyezés elmélet A megegyezés elmélet a pénz kialakulását gazdaságon kívüli, szociológiai, politikai késztetésekkel magyarázza. A megegyezés elmélet a legrégebbi elméleti iskola. Platón, majd Arisztotelész ezen az alapon magyarázta a pénz keletkezését. Gondolataik lényegét átvette a vallásos középkor is (Aquinói Szent Tamás), sőt később is fennmaradt (pl. Locke, Hume). Az elmélet lényege, hogy a nemesfémek, mint közönséges áruk a mindennapi életben nem túl jelentősek. Különleges szerepük csak abból adódik, hogy a csere általánosan elfogadott eszközeként működnek illetve a gazdagság tárgyi formájaként jelennek meg. E különleges szerepre az emberek közötti megegyezés révén tesznek szert. Az elméletnek két változata alakult ki: Az egyik szerint az emberek hallgatólagos egyezsége alapján váltak pénzzé a nemesfémek. A másik változat szerint az uralkodó (az államfő) volt az, aki alattvalóinak problémáit látva, megajándékozta őket a pénzzel. Az elmélet tartós fennmaradását épp az magyarázza, hogy ez az érvelés kapóra jött az uralkodóknak, mivel az a pénz forgalomba hozatalára való jogaikat hangsúlyozta. Az elmélet lényege az a felismerés, hogy a pénz létének feltétele az általános bizalom: a pénzt mindenki mindenkor elfogadja, mert érte bármikor, bárhol bármely más árut megkaphat. Az elmélet alapvető fogyatékossága, hogy a pénz eredetét és lényegét gazdaságon kívüli tényezőkre vezeti vissza, s ezzel a gazdasági élet törvényein kívüli kategóriaként kezeli. Ezzel szemben a klasszikus közgazdászok azt állítják, hogy a közvetlen csere nehézségei minden különösebb meggyezés nélkül is elvezettek volna a pénz kialakulásához.

II. A pénz fogalma: a pénz kialakulásának szervetlen elmélete Max Weber lényegében a megegyezés elmélet modern kori interpretációját adja: a pénzt az adófizetés egyszerűsítése érdekében az állami akarat hívta életre. A pénz kialakulásának nem az árutermelés kibontakozása és elterjedése a fő oka. Az ókorban és a középkorban ugyanis, amikor szintén elég kiterjedt módon használtak pénzt, az árutermelés még csökevényes volt, a társadalom fő elosztási formája a redisztribúció volt, a gazdasági termelés alapvetően önellátó gazdaságokban folyt. Valójában a pénz kialakulásában az állami akarat játszott nagyobb szerepet. Weber gondolatmenete a következő: Az államot az emberek a kollektív biztonsági és gazdasági igényeik kielégítésére hozzák létre. A külső ellenségtől való védekezés és az öntőző-rendszerek fenntartásának igénye vezetett az első nagy ókori államok megalakulásához. Ezen államoknak hadsereget, bürokráciát kellett fenntartaniuk, hogy az alattvalóik igényeit kielégíthessék. Ezért adót kellett szedniük. Max Weber szerint tehát a pénz (adó)fizetési eszköz funkciója az elsődleges, ami betölti ezt a funkciót, később be fogja tölteni az összes többit. Tehát Weber szerint egy áru nem azért lesz pénz, mert az áruforgalomban keresett termék, hanem azért lesz az áruforgalomban keresett termék, mert már pénz, ugyanis az állami akarat már pénzzé tette azáltal, hogy ebben követeli az adót. Az állami akarat hívja életre a pénzt, nem pedig a spontán fejlődés. Ez a pénz kialakulásának szervetlen elmélete. Véleménye szerint a klasszikus közgazdászok koruk társadalmi viszonyainak idealizált változatát vetítették vissza a régmúltba, mikor egymástól független árutermelők akciójának tartották a pénz kialakulását.

II. A pénz fogalma: funkcionalista közelítés a munkaérték-elmélet alapján A közgazdasági gondolkodás leginkább a munkaérték elméleti közelítést tudta hasznosítani. A klasszikus közgazdászok (Smith, Ricardo, Marx) szerint az emberek társadalmi közmegegyezés révén a közvetlen csere problémáinak megoldására hozták létre a pénzt. A kereskedelem kezdeti stádiumában az árucsere közvetlen volt. Ennek keretében azt a többletjószágot cserélték el, amire már nem volt szükségük, olyan dolgokra, amiben hiányt szenvedtek. Ezt a cserét barternek nevezzük. A közvetlen csere (barter) alapvető nehézségei a következők: A csere kölcsönös szándékának szükségessége. Egy termelő, aki búzát ajánl cserére, nem fogja termékét eladni, ha a másik csak rozst tud ajánlani, és nem mondjuk ekevasat, amire a búzatermelőnek szüksége lenne. Mindkét félnek azt kell akarnia, amit a másik adni tud. A cserearányok megállapítása. Tételezzük fel, hogy termelőnk talált magának olyan partnert, aki ekevasat tud ajánlani a búzáért. Mindkét fél most azzal a problémával néz szembe, hogy mennyi búzát kell adni az 1 darab ekevasért cserébe? Ha nem tudnak megegyezni egy kölcsönösen kielégítő cserearányban, a csere nem jön létre. A probléma nem egyszerűen az, hogy mekkora súlyú búza ér 1 darab ekevasat. Bizonyos állandó arányokat kell megállapítani, ami összehasonlíthatóvá tudja tenni a különböző minőségű árukat, hiszen ekevas és ekevas között különbségek lehetnek, ugyanígy a búzafajták minősége is eltérő. A volumenek eltérései. Tételezzük fel, hogy a partnerek hosszas alkudozás után megállapodtak, a cserearányokban. Ezek szerint mondjuk 1 darab adott minőségű ekevas 5 mázsa adott minőségű búzát ér. De mi van akkor, ha tegyük fel az ekevas tulajdonosa csak 2 mázsa búzára tart igényt. Ekkor egy harmadik, negyedik stb. felet is be kell vonni a cserébe, akik hajlandóak kifizetni a maradék ekevasat valamilyen másfajta termékben, és cserében hajlandóak elfogadni a 3 mázsa búzát. Az időtényező. A szükségletek kielégítésének idő dimenziója is van. Bizonyos szükségletek kielégítése időben nem kitolható. Ha nem kapok időben táplálékot, elpusztulok. A közvetlen árucserét gyakran akadályozza az is, hogy egyes javak minősége idővel romlik (pl. hal, hús), így értékesítésüket gyorsan kell megoldani, míg a megfelelő cserepartner megtalálása időigényes.

II. A pénz fogalma: funkcionalista közelítés a munkaérték-elmélet alapján.. A közvetlen csere nehézkessége miatt kezdtek el közvetítő termékeket használni a korai társadalmakban, amelyek azután betöltöttek bizonyos a pénzfunkciókat. Ezzel a csere közvetetté vált. Konkrét formájától függetlenül a pénzként funkcionáló jószágnak megfelelő tulajdonságokkal kellett rendelkeznie. A pénzfunkció betöltéséhez szükséges fizikai és társadalmi tulajdonságok a következők voltak: Elfogadhatóság Egy tárgyat csak akkor tekintünk pénznek, ha mindenki bízik abban, hogy elfogadják áruk ellenértékeként, vagy kötelezettségek teljesítésekor Felismerhetőség A pénzzel szembeni bizalomnak a könnyű azonosíthatóság feltétele. A gazdasági szereplők elutasíthatják a pénzt, ha nem biztosak benne, hogy felismerik. Hordozhatóság A pénz fontos jellemzőjének kell lennie, hogy kis tömegben nagy értéket képviseljen, és ezért könnyű legyen szállítani. Homogenitás Minden pénzegységnek egységesnek és minden tekintetben azonosnak kell lennie más pénzegységgel. A pénzzel szembeni elvárásoknak leginkább az ókortól pénzként használatos nemesfémek, az arany és az ezüst feleltek meg. Ritkaság Akármit is használjanak pénzként, ritkának kell lennie, mivel így testesít meg értéket. Oszthatóság Egy hatékony pénzrendszernek különböző egységű pénzeket kell tartalmaznia, hogy a különböző értékű tranzakciókat le tudja bonyolítani. (Nem véletlen, hogy a középkor folyamán az egyik legjövedelmezőbb tevékenység, amiből a bankok ősei is származnak, a pénzváltás volt. Minden király, fejedelem különböző súlyú és anyagú pénzeket vert és ezek összehasonlítása, csereértékük megállapítása nagy hozzáértést igényelt.) Tartósság A pénzrendszerekben olyan dolgokat kell használnia, amelyek nem romlandóak, minőségük tartós.

II. A pénz fogalma: definíció A pénzt úgy definiálhatjuk, hogy mindazon dolgok pénzként foghatóak fel, amelyek az előző dián ismertetett elvárásoknak megfelelnek és az alábbi funkciókat képesek betölteni: elszámolási egység, tranzakciós eszköz és tartalékolási eszköz funkciót Elszámolási egység Tranzakciós eszköz Tartalékolási eszköz a pénz a gazdasági elszámolások eszköze. Mint ilyen az egyes gazdasági szereplők kalkulációs tevékenységének, az ehhez kapcsolódó döntéseiknek és a gazdasági tevékenységek eredményei összegzésének, az aggregálásnak és a mérésnek instrumentuma. E funkciócsoportban a pénz fizikai jelenléte, birtoklása nem szükséges, így ez a gazdasági szereplők pénz kereslete szempontjából semleges funkció. A pénz a különféle gazdasági tranzakciók lebonyolításának eszköze. Két alapvető tranzakció típus elkülönítése fontos: A tranzakciók egyik típusában a pénz az árucserét segíti. A pénz, amikor az áruk cseréjét közvetíti, csereeszköz, vagy forgalmi eszköz. A tranzakciók másik nagy csoportja, amikor a pénzmozgás ideiglenesen, vagy ab ovo elszakad az árumozgástól. Ebben az esetben a pénz jövedelmek végleges, vagy ideiglenes, térbeli és időbeli átcsoportosítását végzi. Ekkor a (pénz)fizetési eszközként funkcionál. A különböző típusú gazdasági tranzakciók esetében fontos közös sajátosság, hogy ezek lebonyolításához a pénz birtoklása szükséges, így e funkciók hozzájárulnak a gazdasági szereplők pénz keresletéhez. A pénz a vagyontartás egyik eszközeként is funkcionál. A gazdasági szereplők vagyona különböző reál javakból, pénzből és pénzügyi instrumentumokból tevődik össze. E vagyon összetétele a gazdasági fejlődéssel szintén sok változáson ment keresztül. A pénzügytan számára különösen fontos kérdés, hogy milyen tényezőktől függ a gazdasági szereplők által tartott pénz és pénzügyi eszközök aránya. E vagyontartási funkció csoporthoz tartozik a különböző tartalékolási és spekulációs célú pénztartás. E funkció értelemszerűen megköveteli a pénz fizikai jelenlétét, birtoklását, így jelentősen befolyásolja a gazdasági szereplők pénz keresletét.

III. A pénzrendszerek fejlődése A pénzrendszerek fejlődése felfogható úgy, mint az arany demonetizálódásának folyamata Árupénz-rendszer Az arany csökkenő szerepe a pénzrendszerek működésében (az arany demonetizálódása) Fémpénz-rendszer Aranystandard Aranydeviza standard Mai pénzrendszer Belső értékkel rendelkező pénzrendszerek Belső érték nélküli pénzrendszerek

III. A pénzrendszerek fejlődése A pénzrendszerek kialakulása az árupénz-rendszer megjelenésével kezdődött. Árupénz-rendszer Árupénzek azok a belső értékkel rendelkező pénzek, amikor a pénz funkcióit valamilyen az adott társadalom szempontjából fontos termék töltötte be. Ilyen árupénz volt a só, gabona, prém, az élőállat, a kagyló, a dohány a cigaretta. Ezek az árupénzek minden esetben lokálisak voltak, az adott közösségen kívül nem, vagy csak korlátozottan töltötték be a pénz funkcióit. E pénzrendszerekben a pénzfunkciók korlátozottan jelentek meg, de a pénz kialakulása szempontjából döntő lépést megtették. A pénz funkciókat betöltő áruk speciális, kedvező fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeztek.

III. A pénzrendszerek fejlődése A nemesfémeket fizikai tulajdonságai (ritkaság, így nagy belső érték, oszthatóság, tartósság stb.) predesztinálták arra, hogy a legelterjedtebb árupénzként funkcionáljanak. E pénzrendszerekben a tényleges pénz a nemesfém és az egyéb fém váltópénz volt. E mellett kvázi pénzként funkcionáltak a pénzhelyettesítők: kereskedelmi váltók, bankjegyek, állam által kibocsátott papírpénz. Fémpénz-rendszer * A pénzláb azt mutatja meg, hogy adott országban egységnyi nemesfémből mennyi pénzérmét vernek. (például 1892-ben Magyarországon 1 kilogramm színaranyból 3800 koronát vertek - így a pénzláb 3800 volt). A pénz fémtartalmát másféleképpen is kifejezhetjük. Az aranyparitás megmutatja, hogy egységnyi pénzt mekkora mennyiségű aranyra lehet beváltani. (például 1 dollárt 1/35 uncia aranyra lehetett beváltani 1938-ban).

III. A pénzrendszerek fejlődése A kereskedelmi váltó működésének alapmechanizmusa: áru 1. lépés termelő váltó kereskedő áru 2. lépés kereskedő pénz fogyasztó váltó 3. lépés termelő kereskedő pénz

III. A pénzrendszerek fejlődése A váltóleszámítolás mechanizmusa: a bankjegy kialakulása áru 1. lépés termelő váltó kereskedő váltó 2. lépés termelő Pénz 1. bank (bankjegy keletkezése váltóleszámítolással) váltó 3. lépés bank kereskedő Pénz 2. áru Pénz 3. fogyasztó Pénz 1. Pénz 2. Pénz 3.

III. A pénzrendszerek fejlődése Az aranystandard rendszer jellemzője, hogy a pénzhelyettesítők (bankjegyek, papírpénz) lényegében kiszorítják a fémpénzeket a belföldi és nemzetközi forgalomból. Ugyanakkor a nemzeti pénzek korlátlan aranyra való átválthatósága fennmaradt. Aranystandard A rendszer működésének három pillére volt: 1. a pénzhelyettesek zavartalan átválthatósága aranyra és fordítva; 2. az arany akadálytalan nemzetközi mozgása; 3. egy olyan szilárd szabályozó rendszer, amely az egyes országokban a forgalomba lévő pénzhelyettesítők (bankjegyek, papírpénz) mennyiségét az aranytartalékokhoz kötötte. Az aranystandard működése során az árfolyamok igen stabilak voltak és ez a világkereskedelem robbanásszerű növekedését, illetve az aranystandardba bekapcsolódó gazdaságok fejlődését eredményezte. A stabilitás alapja az aranyautomatizmus volt. Az egyes országok bankjegyeinek árfolyama egy nem túl széles sávban ingadozhatott. A sáv a felső és az alsó aranypontok által volt meghatározva. Az automatizmus működését az tette lehetővé, hogy az exportőr, vagy importőr két módon fizethetett. Vagy bankjegyeket váltott át közvetlenül adott árfolyamon, vagy a rendelkezésére álló bankjegyet a kibocsátó jegybanknál aranyra váltotta, az aranyat a partner országba szállította, és ott ismét bankjegyre váltotta. A felső, vagy kiviteli aranypont az adott valuta azon legalacsonyabb árfolyama, amelyen túl már érdemes az aranyat az országból kiszállítani és a partner jegybankjának eladni. Az alsó, vagy behozatali aranypont az a legmagasabb jegyzett árfolyama, amikor érdemes a külföldi követelést aranyban behozni és ott bankjegyre váltani. Az aranyparitáshoz képest túl magas árfolyam arany beáramlást, alacsonyabb árfolyam arany kiáramlást okozott.

III. A pénzrendszerek fejlődése Az aranydeviza-rendszerben már csak egyetlen valuta a kulcsvaluta volt aranyra váltható. Ezt a szerepet 1945-1971 között a dollár töltötte be Aranydeviza standard Az arany deviza standard rendszerben a nemzetközi pénzügyi stabilitás már nem az aranyra, hanem a világ vezető gazdasági erejének hegemóniájára és a résztvevő országok közötti bizalomra épült. Az arany standard és aranydeviza standard rendszer közötti fő különbségek a következők: 1. Az arany deviza standard esetében csak egyetlenegy valutát, a dollárt lehetett beváltani aranyra. Az amerikai kormányzat csak a nemzetek jegybankjai számára tette lehetővé, hogy tőle a megadott paritáson aranyat vásárolhassanak, de a fejlett államok közössége kötelezettséget vállalt arra, hogy a rögzített 1 uncia=35 dollár paritást a szabadpiacon is fenntartja. A rögzített szabadpiaci aranyárat biztosító mechanizmust nevezték aranypool-nak. 2. A nemzetek valutái nem voltak közvetlenül beválthatók aranyra, hanem csak dollárra. A konvertibilitást azonban fokozatosan és részlegesen vezették be, a folyó tételek esetében a nyugat-európai valuták esetében csak 1958-ban. 3. Mivel az árfolyamok kiegyensúlyozására nem működött olyan automatikus mechanizmus, mint az aranystandard esetében, az egyes valuták az országokban uralkodó eltérő árszínvonal- és termelékenységváltozások következtében felül- vagy alulértékeltté váltak a paritáshoz képest. Ezért időnként az árfolyamokat korrigálni kellett le- illetve felértékelési aktusokkal.

III. A pénzrendszerek fejlődése A mai pénzrendszer belső érték nélküli pénzrendszer, amely a bizalomra épül. A bizalom megléte legfontosabb a pénzkibocsátási joggal rendelkező állammal, mint szuverén adóssal, és a pénzteremtéssel foglalkozó bankrendszerrel szemben. Ezért kiemelten fontos a kiszámítható gazdaságpolitika, a bankrendszer átlátható és szabályozott működése, a pénzügyi stabilitás nemzetközi és hazai garanciái. Mai pénzrendszer A dollár nemzetközi pénzzé, kulcsvalutává vált, ebből következően a nemzetközi fizetési forgalomnak dollárra volt szüksége. Az USA hegemóniájára épülő pénzrendszer alapjai a hegemón helyzet változásával megrendültek. Az aranydeviza rendszert a kezdettől fogva terhelte a világpénz funkció és a nemzeti valuta közötti ellentmondás. A rendszer zavartalan működésének feltétele volt, hogy USA pénzpolitikáját a világgazdaság likviditási igényének alakulása szerint alakítsa. E követelmény teljesítése az USA gazdaságpolitikai önállóságának feladását jelentette. Ez az ellentmondás az 1960-as évek végére tarthatatlanná vált. Az USA költségvetési politikájának expanzív jellege, a kulcsvaluta gyengülését eredményezte. Ez a rendszerben résztvevő országok, különösen Franciaország, fokozott dollár-arany konverziójához vezetett. Ezt az USA aranytartalékai nem fedezték. A dollár arany konverzió ismétlődő felfüggesztései, majd hivatalos megszüntetése lezárta az arany demonetizálódásának folyamatát és egyben a második világháború után kialakult, pénzrendszer végét is jelentette.

III. A pénzrendszerek fejlődése Monetáris aggregátumok Magyarországon Jelölés M0 Monetáris aggregátumok Magyarországon Beszámított eszközök Monetáris bázis = bankjegy- és érmeállomány + hitelintézetek jegybanki tartalékai Mennyiség 2006.08.30. (MrdFt) 2,535 M1 M2 M3 Bankrendszeren kívüli készpénz + látra szóló betétek M1 + Kvázi pénz (lekötött forintbetétek + devizabetétek) M2 + visszavásárlási megállapodások + hitelintézeti értékpapírok 5,506 11,429 12,236

IV. Az infláció fogalma Az infláció eredetileg orvosi szakkifejezés volt, a felfúvódás latin neve. A közgazdaságtanban az általános és tartós árszínvonal emelkedést jelöli. Infláció Defláció Dezinfláció az árak tartós és általános emelkedése, az árak tartós és általános csökkenése az infláció dinamizmusának mérséklődése A közgazdasági jelenség a fémpénzrendszerek megjelenése óta ismert: ázsiónak hívták a fémpénznek a papírpénzhez képest mutatkozó többletértékét, illetve diszázsiónak a papírpénznek a fémpénzhez képest bekövetkező értékcsökkenését. Az infláció közismert, általánosan használt fogalommá az I. világháború és az azt követő nagymértékű pénz elértéktelenedés idején vált.

IV. Az infláció fogalma: egy ellenpélda A hatóságilag rögzített árak esete: létezhet-e infláció áremelkedés nélkül? Fix, hatósági árrendszer mellett természetesen nincs spontán áremelkedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy pénzromlás sincs. Hatósági árrendszerben nem az árak nőnek a kereslet növekedésére válaszul, hanem hiány alakul ki: a kurensebb áruk eltűnnek a pult alatt vagy a raktárak mélyén. Ilyenkor a vevő csak úgy juthat hozzá az áruhoz, ha csúszópénzt ad, egyéb szívességet tesz, vagy megvásárol olyan árut is, amire semmi szüksége (kényszerű árukapcsolás) Ilyen esetekben tehát csak látszólagos a változatlan ár, mivel a fogyasztónak valójában a hivatalos árnál többe kerül a termék. A hiánygazdaság jellemző kisérőjelensége a sorbanállás és a kényszermegtakarítás. A kényszermegtakarítás az általános áruhiány következménye, amikor jövedelmek keletkeznek, de a megkeresett jövedelmet nincs mire elkölteni. Ez többnyire háború idején vagy a tervgazdálkodás erőltetett növekedési szakaszaiban fordult elő. Amikor a költségoldalról jelentkező nyomás nem érvényesülhet áremelkedés formájában, akkor megjelenik a burkolt áremelés és a minőségrontás, ami szintén pénzromlást eredményez: az egységnyi pénzzel elérhető ár/érték arány romlik.

IV. Az infláció fogalma: akkor a defláció pedig jó? Az árszínvonal tartós csökkenésének negatív hatásai Ha az árak csökkennek, az idő múlásával a pénz egyre többet és többet kezd érni. Ekkor, a nagyobb haszon reményében vásárlás helyett mindenki inkább a bankban tartja a pénzét, bízva abban, hogy később az még többet fog érni, mivel minden olcsóbb lesz. A probléma abban rejlik, hogy a vásárlások elhalasztása csökkenti a keresletet, amihez a kínálatnak is alkalmazkodnia kell. A csökkenő kereslet miatt gyárak, üzemek zárnak be, és mindez nagyarányú munkanélküliséget okoz. A defláció azokat érinti a legsúlyosabban, akiknek olyan pénzügyi tartozásai vannak, amelyeket minden áron teljesíteniük kell. Ezek a háztartások, vállalatok ezért kénytelenek pénzhez jutni, árukészletüket és vagyontárgyaikat azonban csak alacsony árakon tudják eladni. Ennek az az oka, hogy deflációs környezetben a pénz vásárlóerejének emelkedése miatt a lehetséges vevők tartózkodnak a vásárlástól a későbbi, még alacsonyabb árakra számítva. Példák a deflációra: Az árak esése nem volt szokatlan jelenség a II. világháború előtt. A gazdaság ciklikus mozgásához rendszerint hozzátartozott, hogy fellendülés idején nőttek az árak (infláció), gazdasági lassulás esetén pedig estek (defláció). A mai modern gazdaságok történetében az eddigi legjelentősebb defláció az 1929-33-as, USA-ból kiindult válság idején volt tapasztalható. A második világháború utáni évtizedekben sokáig nem jelentkezett defláció a modern gazdaságokban. Az 1990-es években kibontakozott japán válság szolgáltatott ismét példát a tartós deflációra, kísérőjelenségeit és lefolyását tekintve ez ugyanakkor igencsak eltért az 1929-33-astól. Ebben szerepe volt a kiterjedtebb állami beavatkozásnak, és a sajátos japán gazdasági intézményrendszernek is.

V. Az infláció negatív hatásai Az árak veszítenek orientációs szerepükből: A gyors árváltozások és a relatív árak változása egyaránt megnehezíti az árak összevetését. Nő a kockázata a nem racionális fogyasztói, beruházási döntéseknek Inflációs adó: ha az adózás progresszív, akkor az inflációs ráta a nagyobb adósávok felé tolja a jövedelmeket. így a kormányzat az adókulcsok növelése nélkül is több adót szedhet a váratlan infláció az adósávok valorizációját is ellehetleníti kamatadó: a kamatokba beépülő inflációs felár is megadóztatásra kerül Növekvő tranzakciós költségek a mindennapokban : Ha az árak gyakran emelkednek, a folytonos átárazás (pl. az étlapok újranyomtatása) egy idő után komoly költséget jelent az eladók számára. Ezt az inflációs költséget szokták étlapköltségnek is nevezni. Hasonlóan szemléletes név az ún. cipőtalp költség. Ennek lényege abban rejlik, hogy általában nem otthon, hanem a bankban tartjuk a pénzünket. Készpénzben csak annyit éri meg tartani, amennyire feltétlenül szükségünk van a mindennapok során. Ha az árak emelkednek, adott mennyiségű pénzünk hamarabb fogy el, mint korábban, így egyre többször kell a bankból pénzt kivenni. Ebben pedig akár el is kophat az ember cipőjének a talpa Ezek a költségek érezhető mértékben inkább magas inflációs környezetben jelentkeznek.

V. Az infláció negatív hatásai Nehezedik, ellehetetlenül a hosszú távú megállapodások betartása: Amikor a tényleges infláció eltér attól, mint amit a megállapodás megkötésekor vártunk, akkor a megállapodás tartalma torzul, és eltér a felek eredeti szándékától. Nézzük a következő példát: egy család új házának felépítését az építőipari vállalkozás 20 millió forintért vállalja el, ami a szerződéskötéskor elkészített költségterv alapján fedezi az építés tényleges költségeit, és a vállalkozás nyereségét. Ha az infláció miatt a ház felépítéséhez szükséges alapanyagok és energia ára megemelkedik, az építőipari vállalkozás nem lesz képes (vagy csak nyeresége bizonyos részének feláldozásával) elvégezni a munkát a szerződésben vállalt keretösszegből. Mivel a vállalkozásnak nem célja a veszteséges tevékenység, ezért a felek kénytelenek újratárgyalni a szerződés feltételeit. Növekvő reálkamatok, csökkenő hitelkínálat : Ha a megtakarítók nem lehetnek biztosak abban, hogy az árszínvonal a jövőben csak lassan és kiszámíthatóan fog változni, akkor plusz hozamra tartanak igényt (ez az ún. inflációs kockázati felár), amely a megtakarítások vásárlóerejét veszélyeztető, hosszabb időtávon jelentkező inflációs kockázatokat ellensúlyozza. Emiatt a vállalkozások kedvezőtlenebb feltételek mellett juthatnak hitelhez, ami visszavetheti a gazdaság növekedését. (Inflációs felár alatt a kamat aktuális inflációt vagy az inflációs várakozást meghaladó részét értjük.) Csökkenő megtakarítások: A magas infláció a lakosság pénzügyi megtakarítási kedvére negatív hatással van: a gyorsan növekvő áraktól és a korábbi megtakarítások értékvesztésétől való félelem miatt a háztartások egyre inkább felélik megtakarításaikat (amit csak lehet, hamarabb vásárolnak meg, hiszen később várhatóan drágább lesz!), illetve a pénzügyi megtakarítások helyett értéktartónak vélt reáljavakba (pl.: nemesfém, ingatlan, műtárgy) fektetnek be.

V. Az infláció negatív hatásai Nehezebb tervezhetőség, alacsonyabb beruházási hajlandóság: Az árszínvonal nem várt ingadozása csökkenti az árak (mind a beszerzési, mind az étékesítési árak) tervezhetőségét, így a befektetési lehetőségeket a vállalkozások nem képesek megbízhatóan mérlegelni. Ezért az árszínvonal kiszámíthatatlan változásai megnövelik a vállalkozások (és általában a vagyonnal való gazdálkodás) kockázatát. Emiatt összességében csökkenhet a vállalkozások beruházási hajlandósága, és csökkenhet a gazdaság növekedési üteme. A jövedelmek újraelosztása: Az árszínvonal hirtelen megugrása jellemzően a társadalom valamennyi rétegét negatívan érinti. Ugyanannyi pénzért kevesebb terméket lehet vásárolni, és a magtakarítások egy része elértéktelenedik. A legjelentősebb újraelosztás a rögzített kamatozású aktívák (megtakarítások) és rögzített kamatozású passzívák (adósságok) között megy végbe. Akinek fix kamatozású befektetése vagy készpénze van veszít az infláción, akinek fix kamatozású (nem indexált) tartozása van az nyer az infláción. A káros hatások azonban a társadalom peremén élőket sújtják a legjobban: a szegényebbek jellemzően nem rendelkeznek számottevő megtakarítással, így az árak hirtelen emelkedése közvetlenül csökkenti a fogyasztásukat. Megtakarításaikat is jellemzően olyan formában tartják (pénzben, vagy fix kamatozású betétekben, esetleg értékpapírokban), ami a megugró infláció hatására jelentősen veszít az értékéből, szemben a tehetősebbekkel, akik a megtakarításaik egy részét általában részvényben, ingatlanban, esetleg műtárgyban tartják. Inflációs időszakban mindig azok járnak a legrosszabbul, akik nem tudják bevételeiben azonnal érvényesíteni az infláció hatását. Ez a lakosságon belül leginkább az alacsony képzettségű, könnyebben helyettesíthető munkavállalókat érinti. A gazdasági szférában pedig a kis és közepes vállalkozások számára hátrányos leginkább.

VI. Az infláció fajtái: stabil árak vs. inflációs környezet Az alábbi táblázat jól illusztrálja, hogy 100 egységnyi mai pénzünk vásárlóereje hogyan csökken a jövőben az infláció mértékének függvényében. A pénz vásárlóerejének megőrzése az árstabilitás megteremtésével válik lehetségessé, ami tartósan alacsony inflációs környezetet feltételez.

VI. Az infláció fajtái:áttekintés Alacsony, tehetetlenségi Mértéke Mérsékelt Vágtató Infláció Kiváltó ok Várakozások Relatív árak hiperinfláció Keresleti sokk Kínálati sokk Pénzmennyiség változása Anticipált Nem anticipált Kiegyensúlyozott Kiegyensúlyozatlan

VI. Az infláció fajtái: mérték alapján Az infláció mértéke alapján az alábbi típusok különböztethetőek meg: alacsony vagy tehetetlenségi, mérsékelt, vágtató és hiperinfláció. Alacsony vagy tehetetlenségi infláció Alacsony infláció esetén az áremelkedés mértéke néhány százalék évente. Az árszínvonal csak lassan és kiszámíthatóan változik, így a gazdaság stabil működését nem gátolja. A tehetetlenségi infláció előre látható. Ez az az inflációs ráta, ami beépül a szerződésekbe, a várakozásokba és a szóbeli megállapodásokba. Tehetetlenségi infláció tehát az amire mindenki számít: költségvetés, munkáltatók, munkavállalók, szakszervezetek, beruházók, pénzintézetek stb. Ez az infláció addig marad fenn ameddig a sokkok valamilyen irányba el nem mozdítják. Mérsékelt infláció Mérsékelt (moderált) inflációs környezetben az éves áremelkedés üteme 10% alatt marad. Az árak növekedése ellenőrzés alatt tartható, a gazdaság működésében jelentős zavarokat nem okoz. Vágtató infláció Vágtató infláció esetén az árszínvonalváltozás éves mértéke két- vagy három számjegyű. Az árak hirtelen változhatnak A gazdaság instabil, a háztartások vagyonukat, megtakarításaikat értékálló befektetésekbe helyezik, erőteljesen megnőhet az ingatlanok és az értékálló, külföldi devizák iránti kereslet. A gazdasági környezet bizonytalansága miatt a vállalkozók termelése és beruházási hajlandósága is visszaesik Hiperinfláció Hiperinfláció az árszínvonal egyre gyorsuló emelkedésében nyilvánul meg, jellemzően rendkívüli gazdasági helyzet, pl. háború következményeként. A hiperinfláció mértéke szélsőségesen különbözhet, lehet százalékban mérve három-négy számjegyű, de volt már Magyarországon a második világháború után közvetlenül 27(!) jegyű is, ami egyébként a XX. század inflációs világrekordja volt. Hiperinfláció esetén a pénzvagyon akár napok, órák leforgása alatt értéktelenné válhat.

VI. Az infláció fajtái: példák hiperinflációra A német hiperinfláció hatására egy napilap ára 1921 és 1923 között 0,3 márkáról 70 millió márkára nőtt. Egy napilap ára Németországban, 1921-23, márkában January 1921 0.30 May 1922 1 October 1922 8 February 1923 100 September 1923 1,000 October 1, 1923 2,000 October 15 20,000 October 29 1,000,000 November 9 15,000,000 November 17 70,000,000

VI. Az infláció fajtái: példák hiperinflációra A magyar hiperinfláció hatására 1 kenyér ára 10 hónap alatt 6 pengőről 5,8 milliárd pengőre nőtt. 1 kenyér ára Magyarországon 1945-46 1 kenyér ára pengő 1945. augusztus 6 1945. október 27 1945. november eleje 80 1945. november végén 135 1945. december eleje 320 1945. december vége 550 1946. január eleje 700 1946. január vége 7000 1946. május eleje 8 000 000 1946. május vége 360 000 000 1946. június 5 850 000 000 1946. augusztus 1. 1 forint = 400 ezer kvadtrillió pengő (400 000 000 000 000 000 000 000 000 000) 100 000 000 000 000 000 000 pengő A világtörténelemben kibocsátott legnagyobb névértékű bankjegy

percent growth VI. Az infláció fajtái: példák hiperinflációra A XX. századi gazdaságtörténetet végigkísérik a hiperinflációt eredményező pénzügyi rendszerhibák. 10000 1000 100 10 1 Israel 1983-85 Poland 1989-90 inflation Brazil 1987-94 Argentina 1988-90 Peru 1988-90 Nicaragua 1987-91 growth of money supply Bolivia 1984-85 ( ) Ausztria: 1921-24 Magyarország: 1921-24 Görögország: 1942-44 Chille: 1971-73 Jugoszlávia: 1991 Angola: 1991-95 Oroszország: 1992-94 Ukrajna: 1993-95 Zimbawe: 2008

VI. Az infláció fajtái: kiváltó ok alapján keresleti sokk Keresleti infláció: a fogyasztóknak nő az elkölthető jövedelmük, de ezzel szemben a korábbi árumennyiség áll. Keresleti infláció lényege: összkereslet növekedésére a kínálat nem reagál, így az árak emelkedése állítja helyre az egyensúlyt. Keresleti sokkról akkor beszélünk, ha a makroszintű kereslet váratlanul jelentős mértékben megnövekszik, anélkül, hogy a kínálat változni tudna (túl van a potenciális kibocsátáson) Eredménye a keresleti infláció, amikor a keresleti görbe jobbra felfelé tolódik el. A piacon ilyenkor a megnövekedett kereslet szívása következtében emelkedik meg az árszínvonal. Ilyen hatást például a költségvetési deficit növekedése vagy a megtakarítások állományának csökkenése és fogyasztói keresletté változása eredményez.

VI. Az infláció fajtái: kiváltó ok alapján kínálati sokk Kínálati sokkról akkor beszélünk, ha a makroszintű kínálat adott árszínvonal mellett váratlanul jelentős mértékben csökken. A kínálati (költség)infláció leggyakoribb okai Nyersanyagok, alapanyagok árának emelkedése Importtermékek árának emelkedése Bér-ár spirál Kormányzat adópolitikája Anticipált infláció Hazai valuta leértékelése import oldalról Túlkereslet Árnövekedés Ár- bér spirál Kibocsátás csökken Bérnövekedés Munkakereslet csökken

VI. Az infláció fajtái: kiváltó ok alapján pénzmennyiség változása A pénz mennyiségi elmélete az árszínvonal változásban a pénzmennyiség változásának hatását tartja elsődlegesnek. A forgalmi egyenlet: P T = M V P = árszínvonal T=tranzakciók száma V = pénz forgási sebesség Tranzakciós forgási sebesség (V): adott idő alatt végbemenő pénzcserék száma M = pénzmennyiség az egyenletben a tranzakciókat a jövedelemmel (Y) helyettesíthetve: P Y = M V (Y a reál GDP, P árszínvonal, PY a nominális GDP.) Ha adott időpontban a reál GDP (Y) és a pénz forgási sebessége (V) állandó, akkor az árszínvonal változását a pénzmennyiség változása okozza.

Infláció (%, logaritmikus skála) VI. Az infláció fajtái: kiváltó ok alapján pénzmennyiség változása A pénz mennyiség és az infláció változása közötti összefüggést empirikus adatok is alátámasztják. Ecuador Belarus Indonesia Turkey Argentina Singapore Pénzkínálat növekedése (%, logaritmikus skála)

VI. Az infláció fajtái: kiváltó ok alapján pénzmennyiség változása Feladat Tételezzük fel, hogy egy szigeten kizárólag burgonyát termelnek. Egy adott időszakban 1000 kg burgonyát értékesítenek 0,15 dolláros áron. A szigeten a gazdasági szereplők rendelkezésére 50 dollár pénz áll. Mennyi ilyen körülmények között a pénz forgási sebességének értéke? P Y = M V (1000 0,15)/50 = 3 Mekkora a nominális jövedelem? P Y=150 Mit jelent, az ha a pénz forgási sebessége 3? (P Y)/M = V 1 dollár a vizsgált időszakban átlagosan 3x cserél gazdát

VII. Az infláció mérése: alapkérdések Az inflációs adat két időpont közötti árváltozást mutat meghatározott termékkörre. Az infláció mérésekor két alapvető kérdést kell megválaszolni: Hogyan választom meg a termékkört? Fogyasztói árindex (CPI) termelői árindex (PPI) GDP deflator Hogyan választom meg az időpontot? hó/hó december/december hó/előző hó Év/év Magyar CPI 1993-2010 PPI és CPI GDP deflátor és CPI

VII. Az infláció mérése: árindex számítás egy példa Vegyünk egy egyszerű példát! Nézzük, meg, hogy elméletileg milyen indexek számíthatók? Egy utcai gyorsbüfé fontosabb értékesítési adatai: Termék Mértékegység Értékesítés mennyisége Egységár (Ft) Június Július Június Július Hamburger Db 3000 3300 150 155 Hot-dog Db 2000 1800 120 140 Sült burgonya adag 2600 300 80 80 Egyedi Átlagos Ár Egyedi árindex Átlagos Árindex Volumen Egyedi volumenindex Átlagos Volumenindex Érték Egyedi értékindex Átlagos Értékindex

VII. Az infláció mérése: árindex számítás egy példa Hogyan számíthatók ki az egyedi ár-, volumen-, értékindexek? Termék i q % Hamburger (3300/3000) * 100 = 110,0 Hot-dog (1800/2000) * 100 = 90,0 Sült burgonya (3000/2600) * 100= 115,4 Termék i p % Hamburger (155/150) * 100 = 103,3 Hot-dog (140/120) * 100 = 116,7 Sült burgonya (80/80) * 100= 100,0 Termék i v % Hamburger 3300*155 * 100 = 113,7 3000*150 Hot-dog 1800*140 * 100 = 105,0 2000*120 Sült burgonya 3000*80 * 100 = 115,4 2600*80 Egyedi volumenindex Az egyedi volumenindex az egyes termékek értékesített mennyiségében bekövetkezett változást mutatja i q = q 1 / q 0 Tehát a hamburger értékesített mennyisége 10%-kal nőtt, a hotdogé 10 %-kal csökkent, míg a sült burgonyáé 15,4%-kal nőtt. Egyedi árindex Az egyedi árindex az egyes termékek árában bekövetkezett változást mutatja: i p =p 1 /p 0 Tehát a hamburger ára 3,3 %-kal, a hot-dog ára 16,7-%-kal nőtt, míg a sült burgonya ára nem változott. Egyedi értékindex Az egyedi értékindex az egyes termékek bevételében, forgalmában (értékében) bekövetkezett változást mutatja: i v =v 1 /v 0 = q 1 p 1 / q 0 p 0 Tehát a hamburger forgalma 13,7%-kal, a hot-dogé 5%-kal, a sült burgonyáé 15,4%-kal nőtt.

VII. Az infláció mérése: árindex számítás egy példa Mi jelent kihívást az átlagos ár és volumenindex kiszámításánál? Átlagos volumenindex Hogyan szűrhető ki az árhatás? Átlagos árindex Hogyan szűrhető ki a volumenhatás? Árindex (jele: I p ) a különböző termékek, árucikkek, szolgáltatások árainak átlagos változását, az árszínvonal alakulását fejezi ki. A mennyiség csak a súlyszám szerepét tölti be, így kétféle árindex számítása lehetséges. Bázisidőszaki súlyozású Laspeyres- féle árindex Tárgyidőszaki súlyozású Paasche féle árindex (0) I p q * p 0 0 1 q * p 0 (1) I p q * p 1 1 1 q * p 0 Mivel csak az árváltozást akarjuk mérni, ezért a mennyiségi változást ki kell szűrni, ezért a mennyiség mindkét időszakra azonos ez tölti be a súlyszám szerepét. attól függően, hogy melyik mennyiséget tekintjük állandónak beszélhetünk bázis időszaki q 0 és tárgyidőszaki súlyozásról q 1. a két árindex nem ad azonos eredményt!

VII. Az infláció mérése: árindex számítás egy példa Vegyünk egy egyszerű példát! Nézzük, meg, hogy elméletileg milyen indexek számíthatók? Egy utcai gyorsbüfé fontosabb értékesítési adatai: Megnevezés Értékadatok (Ft-ban) Tényleges Fiktív v 0 = q 0 p 0 v 1 =q 1 p 1 q 0 p 1 q 1 p 0 Hamburger 3000*150= 450e 3300*155=511500 3000*155=465e 3300*150= 495e Hot-dog 2000*120=240e 1800*140=252000 2000*140=280e 1800*120=216e Sült burgonya 2600*80=208e 3000*80=240000 2600*80=208e 3000*80=240e Összesen 898 000 1 003 500 953 000 951 000 Bázisidőszaki súlyozású Laspeyres- féle árindex: 953.000/898.000=1,061 (6,1 %) Tárgyidőszaki súlyozású Paasche féle árindex: 1.003.500/951.000=1,055 (5,5 %)

VII. Az infláció mérése: fogyasztói árindex számítása gyakorlatban Magyarországon árindex számításához a KSH mintegy 900 terméket (áru és szolgáltatás) figyel meg havonta. Havonta 100 ezer körüli ármegfigyelés gyűlik össze. A fogyasztói kosár összeállításához a súlyokat két forrásból nyerik: nemzetgazdasági elszámolások makroadataiból háztartás-statisztikai felmérésekből származnak (A háztartási költségvetési felmérésben résztvevő mintegy 10000 háztartás naplót vezet arról, hogy mire mennyit költenek; ezekből kiindulva állapítják meg, hogy a javak milyen súllyal vesznek részt kiadásaikban) Az árindex Laspeyres-féle (bázis súlyozású).

VII. Az infláció mérése: az inflációs illúzió Miért érzékeljük néha úgy hogy az árak jobban emelkednek mint ahogyan a hivatalos statisztika mutatja? A vélt és a valós infláció gyakori eltérésének alapvetően két oka van: 1) egyrészt a mindennapos készpénzes vásárlások (pl. tej, kenyér) sokkal jobban befolyásolják az árváltozással kapcsolatos benyomásainkat, mint azoknak a cikkeknek az árváltozása (akár árcsökkenése), amelyeket csak ritkábban vásárolunk (pl. számítógép), és ezért kevésbé emlékszünk rá. Ugyancsak kimutatható, hogy az áremelésekre a vásárlók érzékenyebbek, mint a csökkentésekre, és ez jobban meg is marad az emlékezetükben. 2) Ezen kívül egyéni fogyasztási szokásaink miatt saját személyes fogyasztói kosarunk eltérhet az átlagos (azaz a hivatalos számítás alapját képező) fogyasztói kosártól.

IX. Infláció és munkanélküliség: Phillips görbe A Phillips görbe alapján az infláció és a munkanélküliség alakulása fordítottan arányos: a foglalkoztatás csak úgy növelhető, ha az árszínvonal is növekszik. Inflációs ráta A Phillips-görbe egy empirikus eredetű közgazdasági modell, ami a nominálbérek növekedési üteme (az infláció) és a munkanélküliség szintje közötti kapcsolatot írja le: egy adott gazdaságban minél alacsonyabb a munkanélküliség szintje, annál gyorsabban emelkednek a munkabérek. 4 3 B A Munkanélküliségi ráta Nevét az összefüggést először, 1958-ban részletesen publikáló Alban William Phillips statisztikus közgazdászról kapta. 1926-ban már Irving Fisher is utalt egy írásában erre az összefüggésre az USA gazdaságára vonatkoztatva. A Phillips-görbe modelljét azóta többször is módosították, mint például Paul Samuelson és Robert Solow 1960-ban.

IX. Infláció és munkanélküliség: Misery index A misery index az infláció és a munkanélküliségi ráta összege. Először Jimmy Carter kampánystábja használta a Ford adminisztráció működésének kritikájaként. Rank President Time Period Low High 4 Harry Truman 1948 1952 Dec 1952 = 3.45 Jan 1948 = 13.63 1 Dwight D. Eisenhower 1953 1960 Jul 1953 = 2.97 Apr 1958 = 10.98 3 John F. Kennedy 1961 1962 Jul 1962 = 6.40 Jul 1961 = 8.38 2 Lyndon B. Johnson 1963 1968 Nov 1965 = 5.70 Jul 1968 = 8.19 8 Richard Nixon 1969 1973 Jan 1969 = 7.80 Jul 1974 = 17.01 10 Gerald Ford 1974 1976 Dec 1976 = 12.66 Jan 1975 = 19.90 11 Jimmy Carter 1977 1980 Apr 1978 = 12.60 Jun 1980 = 21.98 9 Ronald Reagan 1981 1988 Dec 1986 = 7.70 Jan 1981 = 19.33 7 George H. W. Bush 1989 1992 Sep 1989 = 9.64 Nov 1990 = 12.47 6 Bill Clinton 1993 2000 Apr 1998 = 5.74 Jan 1993 = 10.56 5 George W. Bush 2001 2008 Oct 2006 = 5.71 Aug 2008 = 11.47 Barack Obama 2009 Present July 2009 = 7.30 Dec 2009 = 12.72