két aszályos év után Gyomirtási tapasztalatok és tanulságok nem csak kukoricában Benécsné dr. Bárdi Gabriella Neutex Bt., Gödöllő Az extrém időjárási körülmények között megvalósuló gazdálkodás ezen belül is az egyik fontos növényvédelmi elem, a gyomirtás tapasztalatairól két évvel ezelőtt, nyár végén számoltam be az Agrofórum hasábjain. Csak akkor éppen az árasztásos kukorica- és búzatermesztés nehézségeiről, az özönvízszerű záporokról és a sok helyen az 1200 mm-t is meghaladó éves csapadékról tudósítottam. Sokan már a bibliai Noé bárkáját emlegették, de a rákövetkező 2011- es és a mostani 2012-es esztendő is már egy másik bibliai fogalom, a hét szűk esztendő gyakori felemlítését hozta magával. A 2012. év időjárásáról A meteorológiai adatok szerint 2010 az elmúlt 100 év legcsapadékosabb, 2011 a legszárazabb éve volt (1. kép). 2012-nek még nincs vége, s remélem, nem jönnek be újabb leg -ek. De tény, az utóbbi két év aszályos volt, és 2012 már nemcsak meteorológiai, hanem hidrológiai és mezőgazdasági értelemben is. A tavalyi aszályt még jól kibekkelte az ágazat, hiszen volt bőséges víztartalék a talajokban, és a kevés csapadék eloszlása a 2011-ben betakarítással záruló kultúrák vegetációja szempontjából viszonylag jól alakult. 2011 őszének rendkívüli szárazsága megnehezítette a tarlók hántását, ápolását, és sem az őszi káposztarepcének, sem az őszi kalászosoknak nem lehetett igazán jó, megfelelő minőségű magágyat készíteni. A november hónap szinte teljes csapadékmentessége pedig már komoly aggodalomra adott okot. A szokatlanul enyhe decembert átlagos január követte, aztán február közepén érkezett egy kis hópaplan, azzal a szépséghibával, hogy a megérkezése előtti héten nappali és éjszakai hidegcsúcsok dőltek meg az országban, megsanyargatva az egyébként sem túl jó kondícióban lévő őszi vetéseket. A száraz tél után március közepétől gyorsan kitavaszodott, és a hóolvadás után, április első dekádjáig már szinte egyáltalán nem esett eső. Ez a körülmény a kalászosok mérsékelt bokrosodását és terméskilátásait nagyjából be is határolta. Gondok voltak a tavasziak vetés-előkészítő talajmunkáinál, azután a májusi, júniusi csapadéknál mennyiség és eloszlás tekintetében is óriási szórás jelentkezett az ország egyes területei között, de sokszor egy megyén belül is. Például májusban a zsámboki búzakísérletemben 27, a versegiben 6, a tápiószentmártoniban 67 mm eső hullott. Június végétől aztán országosan egalizálódni kezdtek a kedvezőtlen körülmények. Sorozatos hőségnapok, égető napsütés, szárító szél, súlyos légköri és talajaszály (2. kép) következett a már mindenki által ismert negatív következményekkel a napraforgó, a kukorica és egyéb tavasziak termésfejlődésében és terméseredményeiben. A 2012-es év nem indult ígéretesen és sajnos nem is zárul így, de minden rosszból tanulni lehet és érdemes. Ezért megpróbálom öszszegezni e szélsőséges év gyombiológiai és gyomirtási tapasztalatait, tanulságait. Kukorica, napraforgó 1. kép: Ugyanaz a búzatábla június 3. hetében 2010-ben és 2012-ben A viszonylag gyorsan meginduló kitavaszodás sokakat késztetett arra, hogy a szokásosnál korábban kezdjék meg a napraforgó, majd a kukorica vetését is. Tény, hogy 90
2. kép: Súlyos légköri és talajaszály 2012-ben kukoricatermesztőknek egyre több olyan kukorica hibrid van, amelynek talajhőmérséklettel szemben támasztott csírázási igénye alacsonyabb 11-12 C-nál, és a napraforgó is sok mindent kibír, de azért nem kell átesni a ló túloldalára. A kifejezetten korán, április első hetében elvetett kukoricák károsodtak a leglátványosabban a hőség és aszály okozta csőképződési és termékenyülési problémáktól, valamint a kései és elhúzódó gyomkelés miatt megcsúszott posztemergens gyomirtások negatív hatásaitól. A májusi és júniusi csapadék eloszlása és mennyisége, ennek országon belüli sokszínűsége változatos helyzeteket eredményezett a két fő kapáskultúra gyomviszonyaiban és gyomirtásában. Amik közös tanulságként megfogalmazhatók, azok a következők: Akár száraz, akár csapadékos évjáratról van szó, a posztemergens gyomirtásoknál nem szabad lemondani a tartamhatást is biztosító hatóanyagokról. (Ezt a növényvédőszer-gyártók és -fejlesztők is érzékelik, hiszen egyre másra jelennek meg ilyen hatóanyagokat kombinációkban tartalmazó herbicidek, vagy technológiai csomagok.) A kapásoknál elsősorban a kukoricában is előtérbe került újra a nehezen irtható egyszikűek problémája. A kakaslábfű, a fakó és zöldmuhar (3. kép), pirók ujjasmuhar nem is beszélve a laza talajokon egyre gyakoribb, inváziós átoktüskéről, vagy az újabban megjelent köles fajokról nagyon eltérő időpontokban csíráznak. Ezért újra megnő a jelentősége az osztott kezeléseknek, a talajon keresztüli tartamhatást is adó korai poszt poszt hatóanyagoknak, valamint komolyan foglalkoznunk kell egyes hatóanyagcsoportok, vagy hatóanyagok egyszikű spektrumbeli hiányos sá gaival, akár rég ismert (pl. klóracetanilidek Setaria fajok elleni mérsékeltebb hatékonysága), akár új (HPDD-gátlók hatástalansága egyes köles fajok ellen) tényekről van szó. Egyre többen számoltak be a fenyércirok csökkent érzékenységéről, feltételezett nikoszulfuron rezisztenciájáról. Az idei száraz időben, amikor a gyomnövények morfológiai és fiziológiai változásai miatt egyébként is csökkent a herbicidekkel szembeni érzékenység, a legtöbb készítmény esetében az engedélyezett dózisokból a leg- 3. kép Kakaslábfű (2010) és fakó muhar (2012) gyomosítása kukoricában 91
4. kép Posztemergens gyomirtások fitotoxikus hatása a kukoricán magasabbak, a sokak által szakmérnöki -nek nevezett dózisok működtek megfelelően. A posztemergens gyomirtásoknál óriási szerepe volt a különböző, technológiában is előírt, vagy a szakember döntése alapján alkalmazható segédanyagoknak, amelyek nélkül a viaszos, szőrözött levelű gyomok, vagy általában a fűfélék ellen esélyünk sem lett volna. A különböző műtrágyák (pl. ammónium-nitrát, ammónium-szulfát) permetlébe oldása, vagy műtrágyaoldatok alkalmazása szintén javította a herbicid-hatást, de ezekkel könnyen lehetett túllőni a célon és pl. UAN-oldattal komolyabb perzseléseket is előidézni a kultúrnövényeken. Általában a forró napokon a kora reggeli permetezések hatásosabbak és kevésbé fitotoxikusak voltak, mint a késő estiek, köszönhetően az alacsonyabb hőmérsékletnek, a relatíve magasabb páratartalomnak és a kultúrnövények reggel még kevésbé stresszelt, kevésbé dehidratált állapotának. Az idei aszályban, a gyengébb termőhelyeken a kései poszt gyomirtások és sorköz-kultivátorozások egy része után még megfelelő gyomirtó hatás esetén is a kukorica állományok már nem tudták kinőni a korábbi erős gyomosodás okozta depressziót és vízvesztést, hamarabb felszáradtak. Tehát szélsőségesen száraz időben a kukorica és a gyomok versengésének minél korábbi kikapcsolására kell törekedni, ilyenkor nem szabad a megszokott posztemergens technológiáink rugalmasságára számítani. Napraforgóban egyre gyakrabban választott technológia volt, hogy IMI-napraforgót vetettek, elvégezték az alapgyomirtást (sokszor nem is csak az ajánlott Winggel vagy más, alapvetően inkább egyszikű-spektrumú szerrel, hanem pl. Dual Gold + Racerrel, vagy pl. Spectrum + Goallal) és aztán a preemergens gyomirtás eredményességétől függően vagy sor került a Pulsar alkalmazására, vagy nem, vagy csak egyes táblarészeken kiegészítő jelleggel. A napraforgó hibridválaszték és a növény jelenlegi jövedelmezősége elbírja ezt a technológiát és nagyobb biztonságot ad a gyomirtásban. A túl korai vetések mellett az utóbbi két esztendőben egyre gyakrabban találkozni azzal, hogy korán lekerült kultúrák (pl. zöldborsó) után júniusban még napraforgót, ritkábban kukoricát vetnek, alapozva az egyre gyakoribb hosszú, enyhe őszökre és bevállalva az esetleges korai fagyok okozta rizikót is. Ez a 19-re még lapot húzó technológia idén elég sok helyen bejött, de a gyomirtások tervezése, kivitelezése júniusban, júliusban a forró nyarakon elég kockázatos, nem beszélve az alkalmazott szerek lehetséges utóhatásairól, hiszen a következő kultúra vetéséig a szokásosnál kevesebb az idő, és a nyári alkalmazás miatt általában kevesebb lebontó csapadék áll majd rendelkezésre. A posztemergens gyomirtásoknál a kukoricában idén is sok helyen lehetett érzékelni fitotoxikus hatást (4. kép). A károsodás mértéke, jellege elég széles skálán mozgott. Például a május eleji, közepi korai poszt kezelések idején reggel általában még elég alacsony volt a hőmérséklet, amit délre hirtelen felmelegedés, erős napsütés, majd koraestétől ismét lehűlés, hideg éjszaka követett. Az ALSgátlóknál lilulás, antociánosodás, a HPDD-gátló hatóanyagoknál jellegzetes sárgászöldes, egységes klorózis (pl. az egyébként kiváló szelektivitással rendelkező Laudisnál is) vagy gyenge márványozott klorotikus foltok jelentkeztek, de ezeket a tüneteket hamar kinőtték a nö- 92
5. kép: Megkésett hormonos gyomirtások hatása a búzakalászon vények következmények nélkül. A megkésett hormonos, 2,4-D-s, dikambás kezelések után azonban elég csúnya torzulások, levélkibomlási zavarok, támasztógyökér szalagosodás, kardo sodó levelek mutatkoztak, amiket nem nőtt ki mindenhol, maradéktalanul az állomány. Néhol egy-egy ilyen hatás súlyosbodva a mocskospajor kártételével és az aszállyal már nagyon komoly terméskiesést okozott, amit a gazdálkodók egy része sajnos gondolkodás nélkül csak az aszályra fogott. 2011-ben egyértelműen megmutatkoztak és 2012-ben is láthatóvá váltak az előveteményhatás negatív oldalai. A napraforgó után vetett kukoricák és kalászosok a vízkészleteiből végletesen kizsarolt talaj miatt a gyengébb termőhelyeken elsőnek adták meg magukat. kukoricatermesztőknek kifejlődésében, kalászdifferenciálódásában javított a helyzeten. Hasonlóan jótékonyak voltak a sajnos már nem mindenhol érkező, aranyat érő májusi esők is. A gyomosodás viszonylag későn indult meg, és a gyomok növekedése is korlátozott volt. Még az olyan egyébként nagy vízfelvevő, vízmegszerző képességgel rendelkező évelő gyomok, mint pl. a gyökértarackos mezei acat is csak június közepére, végére nőttek fel a gabona magasságába. Számos termelő a szokásosnál később és sokszor csak egy-egy gyomosabb táblarészen (pl. csak a forgón) végezte el a vegyszeres gyomirtást, amit az is lehetővé tett, hogy a vegetáció indulásakor szinte forrt a határ a kalászos vetéseken járó fogasoktól, hengerektől, amelyeknek egyben jó kezdeti gyomirtó hatása is volt. A kései gyomirtások után a táblákat bejárva elég gyakran tapasztaltam, hogy nemcsak az aszály miatt mutatkoztak furcsa, elhaló kalászok, hanem bizony egyes herbicid hatóanyagok is belejátszottak a fejlődési zavarokba. Idén sokszor lehetett látni nehezen, vagy ki sem bomló zászlóslevél által fogvatartott, torz kalászokat, amelyeken részben ki sem fejlődtek, vagy elsorvadtak a kalászkák, görbült a kalásztengely (5. kép). A bokrosodás végéig, szárbaindulás kezdetéig, esetleg 1-2 nóduszos korig használható gyomirtó szerek megkésett kijuttatását nemcsak a későn meginduló gyomosodás, hanem az is magyarázta, hogy a gazdálkodók egy része nem vette figyelembe, hogy a szárazság és a gyors kitavaszodás miatt a gabonák fejlődése nem a szokásos módon megy végbe. Egyesek nyugodtan szórták a 2,4-D és dikamba, vagy egyéb hormonhatású herbicideket mondván, hogy még be sem fejeződött a bokrosodás, amikor valójában az volt a helyzet, hogy elmaradt a bokrosodás, az állomány pedig drámai gyorsasággal ment szárba és lökte Kalászosok A rendkívül száraz ősz, tél és az áprilisig hasonlóan csapadékszegény tavasz miatt sok helyen szinte teljesen elmaradt, vagy gyenge volt a bokrosodás. A kiszórt tavaszi szilárd fejtrágya nem tudott igazán hasznosulni. Az áprilisi csapadék az utolsó pillanatban érkezett, és bár a bokrosodás mértékén már jelentősen nem segített, de a növények 6. kép Erős héla zab fertőzés 93
ki a zászlóslevelet. Ez pedig azt jelenti, hogy a kalász már hasban van és éppen a terméselemek differenciálódása folyik. Tanulság, hogy mindig alaposan és közelről nézzük meg a kultúrnövény állományokat, mert a méret, a vegetatív növekedés, a mellékszárak, nóduszok száma az évjárat, az időjárás hatásai miatt (csapadék és hőmérséklet együtt!) megtéveszthet minket a növény valódi fenológiai állapotát illetően, ami a megkésett gyomirtásokon keresztül fitotoxicitáshoz és rejtett termésveszteséghez vezet. Persze nemcsak a szárazság okozhat ilyen problémát. 2010-ben a bőséges tavaszi csapadék hűvös áprilissal, májussal társult, az alig 20-22 cm-es, fázós kukoricák 6-7 levélben voltak, míg pl. idén az áprilisi esők után sokszor 3-4 levélben már elérték ezt a magasságbeli fejlettséget. Az extrém időjárás extrém növényi fejlődésbeli alkalmazkodást indukál, ami tőlünk is megkívánja, hogy ne sablonosan döntsünk a növényvédelmi beavatkozásokról, hanem alapos megfigyelések után. A 2012-es év gyomosodási viszonyai is rávilágítottak arra, hogy a gabonafélékben napjainkra megnövekedett a fűféle gyomok jelentősége. Elsősorban a nagy széltippan, másodsorban a héla zab (6. kép), egyes helyeken pedig speciális jelenségként a rozsnok fajok (7. kép) gyomirtása nehéz helyzet elé állította a termelőket. Akik későn ébredtek, nem is mindig jutottak hozzá a szaktanácsadóik által javasolt speciális készítményekhez, vagy ha mégis, akkor a készítmények többségének alkalmazása után csalódottan tapasztalhatták a részleges, gyenge hatást. Ennek több oka is volt: az időjárás miatt a gyompázsitfüvek is gyorsan bokrosodtak, szárba indultak, 3-5 leveles állapot felett pedig a legtöbb hatóanyagnál csak mérsékeltebb gyomirtó hatással lehet számolni; a száraz, meleg időben a fűfélék levelei besodródnak, viaszosabbak, nehéz biztosítani a permetlevek megfelelő meg tapa dását, bejutását a növénybe; a száraz, meleg idő a növények metabolikus aktivitását is jelentősen csökkenti, ami gátja a megfelelő transzlokációnak és herbicidhatásnak; széltippannál egyre inkább felvetődik a szulfonil-karbamid rezisztencia lehetősége, hiszen az elmúlt 5-6 évben német, lengyel és cseh kutatók is beszámoltak ALS-rezisztens széltippan biotípusokról. A széltippan probléma és a hoszszabb szárazság következtében a talajban elfekvő és az esők jelentkezése után robbanásszerű csírázásnak induló gyomok erősebb őszi gyomosodást válthatnak ki, ami a szokásosnál nagyobb területen teszi szükségessé kalászosokban az őszi gyomirtást. A növényvédelmi szakemberek és szaktanácsadók feladata, hogy gondolva a lehetséges rezisztenciára, a széltippant kísérő gyomokra és a tervezett vetésváltásra, megfelelő herbicideket ajánljanak. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az újra felfedezett régi (pl. izoproturon, klórtoluron) és az újabb (pl. flumioxazin) hatóanyagok megfelelő hatékonysággal csak a széltippan gyökérváltása előtt, főként 1-2 (max. 3) leveles korban dolgoznak, tehát idejében ki kell őket juttatni. 2012-t a gabonafélékben a szokásosnál libaparéjosabb évnek tapasztaltuk (8. kép). A libaparéj fajok (főként a fehér és a hibrid libaparéj) a ritka kalászosban akadálytalanul csíráztak és fejlődtek, betakarításra a kalászok fölé nőttek. Idén a tarlókon is jóval több volt belőlük, mint szokásos. Sajnos sok helyen hagyták a növényeket magot is érlelni. Mivel szaporodásbiológiai szempontból a barna és fekete színű magvak eltérő nyugalmi periódusokkal és csírázási ütemmel rendelkeznek, így 5-6 évre biztosították a folyamatos csírázási és fennmaradási lehetőséget szántóföldi területeken. Idén a kapásokban is gond volt velük, 7. kép Bromus arvensis a ritka búzában 8. kép 2012 libaparéjos év volt 94
kukoricatermesztőknek 9. kép Klomazon utóhatás tünetei őszi kalászoson az esők után szuperszonikus sebességgel csíráztak és 2 cm-esen már 6-8 levelesek voltak, erős viaszos, lisztes bevonattal, csökkent herbicidérzékenységgel. A kalászosok tarlóin a szárazság miatt lassan indult meg a gyomosodás. Ehhez hozzájárultak a szalmazúzás és -terítés hiányosságai is. A sávokban szalmaszecska-tömeggel terített tarlón a mulcstömeg alól a magról kelők nem, inkább csak az évelők tudtak kihajtani. A gazdálkodók nem siettek a mechanikai tarlóápolásokkal, mondván, hogy így talán több vizet megőrizhetnek a talajban. Sajnos sokan akkor sem léptek, amikor már a gyomosodás mértéke indokolta volna, így a gyomok miatt a talaj végül több vizet veszített, mint amit addig megőrzött a művelés elmaradása révén. Ilyen időjárási és tarló-gyomosodási körülmények között nagyobb szerepet kellene szánni a vegyszeres tarlókezeléseknek. Ezt a vízmegőrzésen kívül az évelő gyomok (pl. az acat) újbóli erősebb felfutása is indokolja. A szárazság, az elmaradt mechanikai tarlóápolási munkák miatt gyenge volt a kalászosok árvakelése a tarlón. Emellett egyre többen lazítókkal és speciális, forgatás nélküli egymenetes, víztakarékos talajművelő eszköz-kombinációkkal készítik elő repce alá a talajt. Ezért az idei őszön a káposztarepcében komolyan foglalkozni kellett a gabona árvakelés problémájával, vegyszeres gyomirtási megoldásaival, de sok helyen október 2-3. hetére a kétszikűek is olyan tömegben keltek (tipikus őszi repce gyomok és a T4-es libaparéj, csattanó maszlag, disznóparéj is), hogy a 3-6 leveles repcében ezek ellen is védekezni kellett. Gyomirtó szerek lebomlási zavarai, utóhatás problémák Az utóbbi két esztendő konzekvens szárazsága és az idei nyár rendkívül forró és aszályos időjárása egyértelműen lassította és kedvezőtlenül befolyásolta a herbicidek degradációját. A talajban a víz hiánya közvetlenül a kémiai jellegű lebontást, közvetve pedig a csökkent talajéleten keresztül a biológiai lebontást akadályozta. További problémaként jelentkezett, hogy 2010 özönvizes időjárásában számos területen tömődött, levegőtlen talajrétegek alakultak ki, amely talajhibákat normál időjárás esetén 1-2 éven belül korrigálni lehetett volna. Azonban a sok víz után következő két extrém száraz év és a gazdálkodók gépesítettségi lehetőségei nem mindenhol biztosították a megfelelő talajállapot korrekciót. Sajnos sok helyen sokáig megőrződött a csapadékstressz negatív következménye, a levegőtlenség és tömörödöttség, illetve a mélyben 10. kép Aminopiralid utóhatás tünetei paradicsomon lévő esetleges lazítás után keletkezett nagy hantok, rögök újbóli összeállása. Az anaerob viszonyok szárazsággal párosulva szintén jelentősen módosították a hatóanyagok lebontási idejét. Az utóhatás problémák már 2012- ben is megmutatkoztak, és ha nem lesz tisztességes téli, tavaszi csapadék, akkor jövőre is találkozni fogunk a gyomirtó szerek káros maradékaira visszavezethető tünetekkel. A teljesség igénye nélkül sorolok fel példákat, amikor az idei vegetációban az elővetemény gyomirtó szerére visszavezethető bár nem mindig egyértelműen bizonyított tünetek és károsodások jelentkeztek, sokszor egy-egy komolyabb eső, vagy öntözés megkezdése után: őszi búzában klomazon után (9. kép); napraforgóban klopiralid, izoxaflutol után; borsóban, burgonyában me zotrion után; paradicsomban (10. kép), burgonyában aminopyralid után stb. Tudomásul kell vennünk, hogy a herbicidek megadott felezési idejei és vetésváltási előírásai átlagos termőhelyi, időjárási és agrotechnikai körülményekre vonatkoznak, nem extrém helyzetekre. Arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a vetésváltásra, utóhatásra vonatkozó 95
adatokat nem mindig csak az engedélyokiratokban, hanem gyakran csak a címkén és/vagy a termékkatalógusokban, technológiai útmutatókban közlik. A vetésterv és a kapcsolódó gyomirtások tervezésekor érdemes alaposan átnézni a lehetséges utóhatásokat tartalmazó valamennyi potenciális információforrást, és kétségek esetén nyugodtan forduljunk kérdésekkel a cégek képviselőihez, tanácsadóihoz is. Felelős növényvédőszer-gyártók, -forgalmazók maguk is ellátják a termékeik lehetséges utóhatás kockázatára vonatkozó ismeretekkel a termelőket. Ezek a tudnivalók, ajánlások a cégek honlapjain (pl. Bayer) legtöbbször már idejében hozzáférhetőek voltak. A vonatkozó külföldi és hazai szakirodalmi adatok alapján a következő herbicidcsoportoknál és hatóanyagoknál jelentkezhetnek esetleges utóhatás problémák ( carryover potential ), figyelembe véve a hazai herbicidhasználatot: Triazinok: metribuzin, (metamitron, terbutilazin) Dinitroanilidek: benefin, pendime ta lin Benzamidok: napropamid Szulfonilureák: triaszulfuron, szulfoszulfuron, flazaszulfuron, metszulfuron-metil, proszulfuron, (jodoszulfuron-metil-na, nikoszulfuron, foramszulfuron) Imidazolinonok: imazamox Karotinoid bioszintézis gátló vegyületek közül (vegyes kémiai csoport): klomazon, (fluorkloridon) HPDD-gátlók: izoxaflutol, mezotrion, tembotrion, topramezon Protox-gátlók: Feniléterek: oxifluor fen, bifenox Dikarboxamid: flumioxazin Aromás karbonsavak: klopiralid, aminopiralid, pikloram Piridazonok: kloridazon Karbamidok: izoproturon, klórtoluron, linuron Bisz-fenilkarbamátok: fenmedifam Uracilok: lenacil Hormon, illetve regulátor jellegű hatás: 2,4-D, fluroxipir, (quinmerak, MCPA) Csírázás és növekedés gátlás: acetoklór, propizoklór, metazaklór, dimetaklór, S-metolaklór, petoxamid, (dimetenamid-p) A felsorolt hatóanyagok egy részénél az engedélyokiratok vagy a prospektusok tartalmazzák azokat a lehetőségeket és körülményeket (pl. extrém talaj-ph, vagy extrém alacsony szervesanyag-tartalom stb.), ahol utóhatás probléma jelentkezhet, valamint legtöbbször az érzékeny növényeket is ismertetik. Ugyanakkor szerepelnek a felsorolásban olyan hatóanyagok is, amelyeknél a lehetséges talajbani megmaradásra, vagy a szokásosnál lassúbb lebomlásra nem szokták felhívni a figyelmet, mert csak nagyon ritkán fordulnak elő, és adott extrém, egyedi esetben 1-4 hónapos, előre nem várt reziduális hatást produkálhatnak. Ma már ezekre a rövid utóhatás kockázatokra is figyelni kell, mert a szélsőséges időjárásban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az elvetett kultúra kipusztul a területen, vagy éppen nekünk kell felszámolni (gondoljunk az idei év vetőmag problémáira). Ilyenkor a terület újrahasznosításánál ezekkel a ritka utóhatás lehetőségekkel is számolnunk kell. Természetesen a herbicid degradáció gyorsaságát és minőségét nagyban befolyásolja még az alkalmazott dózis (pl. átfedések a permetezésnél), valamint az alkalmazás ideje és esetleges gyakorisága is. A károk megelőzésének lehetőségei A szermaradványok okozta kellemetlen és a termesztés jövedelmezőségét csökkentő negatív hatások a következők megvalósításával elkerülhetőek: A vetésváltás gondos tervezése. Forgatásos és keverő jellegű műveletekkel a feltételezett maradékok eloszlatása, felhígítása a talajban. A talajélet serkentése minden lehetséges módon (pl. szerves trágyázás, baktériumtrágyák, mikrobiális oltóanyagok, talajkondicionáló szerek alkalma zása, folyékony műtrágyák a szilárd helyett, a bontó tevé kenységhez a talajbaktériumok megfelelő N-ellátása, öntözés stb.). Az érintett tábla talajadottságainak gondos mérlegelése (pl. kémhatás, kötöttség, szervesanyag-tartalom). A herbicidek lebomlásával, viselkedésével kapcsolatosan tanultak felidézése (pl. míg a szulfonil-karbamidoknál a magasabb, lúgos ph, addig az imidazolinonoknál pedig a savas, 6 ph alatti kémhatás okozhat a talajokban csökkent degradációt). 2013 tavaszán a túl korai vetések tudatos kerülése, a növény vetéséhez és kezdeti fejlődéséhez a minél jobb kondíciók biztosítása. Kétségek esetén házi bioteszt elvégzése: Az érintett területről lehetőleg még az őszi szántás előtt a felső 15-20 cm-ből legalább 10-15 helyről vegyünk talajmintát, majd a tábla közeléből, gyomirtó szerrel bizonyítottan nem kezelt részről szintén gyűjtsünk be talajt. A mintákból az esetleges növényi maradványokat, kavicsokat távolítsuk el, töltsünk meg műanyag (ne agyag!) cserepeket a kétféle talajjal, és megfelelő ismétlésben (pl. 4-4) vessünk bele a feltételezett hatóanyag-maradék kimutatására alkalmas érzékeny növényeket (pl. szulfonilureáknál repcét, klomazonnál zabot, klopira lidnál borsót, metribuzinnál fehér mustárt stb.). A csíráztatás alatt tartsuk a tenyészedényeket 22-25 o C- on, kelés után pedig eleinte némileg alacsonyabb, 15-20 o C hőmérsékleten. A herbicidek okozta szimptómák vagy már a csírázáskor (kelési problémák), vagy a nevelési körülményektől függően a kelés utáni 2-3. hétben, általában a valódi lomblevelek kifejlődésekor jelentkezhetnek. a talaj laboratóriumi vizsgálata nagy értékű kultúra tervezett vetése előtt. Fotó: 1-8. és a 10. kép a szerző, a 9. kép Hornyák Attila felvétele n 96