POLGÁRI JOGI ÖSSZEFOGLALÓ A TŐKEPIACI ALAPISMERETEKHEZ

DR. TOMORI ERIKA POLGÁRI JOGI ÖSSZEFOGLALÓ A TŐKEPIACI ALAPISMERETEKHEZ Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda 2015. szeptember 14.

1. TARTALOM 2. Bevezetés 7 3. Általános értelmezési kérdések 8 4. A jogalanyok 9 4.1 Az ember 9 4.2 A cselekvőképesség és annak korlátozása 9 4.3 A házastársak által kötött ügyletek 10 5. A jogi személyek és a gazdasági társaságok 11 5.1 A jogi személy jogképessége 11 5.2 A jogi személy létesítése 11 5.3 A jogi személy nyilvántartása 12 5.4 A nevesített jogi személyek 12 5.5 A gazdasági társaságok 12 5.5.1 A gazdasági társaságok formakényszere 12 5.5.2 A gazdasági társaság fogalma 13 5.5.3 A gazdasági társaság szervezete 14 5.5.4 A gazdasági társaság megszűnése 14 6. A birtok és a tulajdonjog 15 6.1 A birtok 15 6.1.1 A birtok fogalma 15 6.1.2 Birtokátruházás 16 6.1.3 A birtok elvesztése 16 6.1.4 A birtokost megillető birtokvédelem 16 6.2 A tulajdonjog 16 6.2.1 A tulajdonjog fogalma 16 6.2.2 Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása 17 6.2.3 A tulajdon megszerzése 17 6.2.4 A tulajdon átruházása 18 6.2.5 Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján 18 6.2.6 Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása 18 6.2.7 A közös tulajdon fogalma 18 7. A kötelmek 19 2

7.1 A kötelem fogalma 19 7.2 A jognyilatkozat 19 7.2.1 A jognyilatkozat fogalma 19 7.2.2 A jognyilatkozat alakisága 20 7.2.3 A jognyilatkozat hatályosulása 20 7.2.4 A jognyilatkozat értelmezése 20 7.3 A képviselet 21 7.3.1 A képviselet fogalma és alapja 21 7.3.2 A meghatalmazás 21 7.4 Az elévülés 21 7.4.1 Az elévülés fogalma 21 7.4.2 Az elévülési idő 21 7.4.3 Az elévülés joghatásai 22 7.4.4 Az elévülés nyugvása 22 7.4.5 Az elévülés megszakítása 22 7.5 Egyezség 22 7.6 A teljesítés általános szabályai 22 8. A szerződés 23 8.1 A szerződés fogalma 23 8.2 A szerződés létrejötte és tartalma 23 8.3 Ajánlati kötöttség 24 8.4 Az előszerződés 25 8.5 A szerződés értelmezése 25 8.6 Az érvénytelenség 26 8.6.1 Semmisség 26 8.6.2 Megtámadás 28 8.6.3 Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása 29 8.7 A hatálytalan szerződés joghatása 31 8.8 A szerződés módosítása 31 8.8.1 A szerződés felek általi módosítása 31 8.8.2 A szerződés bíróság általi módosítása 32 8.9 Tartozáselismerés 32 8.10 A szerződés megszűnése 32 8.10.1 A szerződés teljesítése 32 8.10.2 Megszüntetés a felek megállapodásával 34 3

8.10.3 Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal 34 8.10.4 A teljesítés lehetetlenné válása 34 8.10.5 Egyéb szerződés megszűnési okok 35 8.11 Szerződésszegés 35 8.11.1 A szerződésszegés fogalma 35 8.11.2 A késedelem 35 8.11.3 A teljesítés megtagadása 37 8.12 Változás a szerződő felek személyében 38 8.12.1 Engedményezés 38 8.12.2 Jogátruházás 39 8.12.3 Tartozásátvállalás 39 8.12.4 Teljesítésátvállalás 40 8.12.5 Tartozáselvállalás 40 8.12.6 A szerződésátruházás 40 8.13 Közreműködő igénybevétele, a közreműködőért való felelősség 41 9. A felelősség általános szabálya 41 10. egyéb intézmények 42 10.1 A határidők számítása 42 10.2 A fogyasztó fogalma 42 10.3 A vállalkozás fogalma 42 10.4 A vagyontárgy fogalma 42 10.5 A bank fogalma a Ptk.-ban 42 10.6 A tőzsde fogalma a Ptk.-ban 42 10.7 A jogalap nélküli gazdagodás 42 11. Biztosítéki szerződések 43 11.1 A kezességi szerződés 43 11.1.1 A kezességi szerződés fogalma és létrejötte 43 11.1.2 A jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettség 44 11.1.3 A sortartás kifogása/készfizető kezesség 44 11.1.4 A kezesség határideje, megszűnése 45 11.1.5 Több kezes 45 11.1.6 Azonos követelést biztosító kezesség és zálogjog 45 11.1.7 A jogszabály alapján fennálló kezesség 45 11.1.8 Fogyasztó által vállalt kezesség 45 11.2 A garanciaszerződés 46 4

11.2.1 A garanciaszerződés fogalma 46 11.2.2 A járulékosság hiánya 46 11.2.3 A garantőr fizetési kötelezettségének teljesítése 46 11.2.4 A határozatlan időre vállalt garancia megszüntetése 47 11.2.5 A fogyasztói garancia 47 11.3 A zálogjog 47 11.3.1 A zálogjog fogalma 47 11.3.2 A zálogjog létrejötte 47 11.3.3 A fogyasztói zálogszerződés 48 11.3.4 A birtokátruházás kézizálogjog esetén 48 11.3.5 A jelzálogjog nyilvántartásba való bejegyzése 49 11.3.6 Az óvadék 49 11.3.7 A zálogjoggal biztosított követelés 50 11.3.8 A zálogjog tárgya 50 11.3.9 Zálogjog több zálogtárgyon 51 11.3.10 A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt 51 11.3.11 A hitelbiztosítéki nyilvántartás 52 11.3.12 A zálogjogok rangsora 53 11.3.13 Óvadék és jelzálogjog közötti rangsor 53 11.3.14 A zálogjog érvényesítése 53 11.3.15 A zálogjog megszűnése 55 12. Egyes, a tőkepiac szempontjából kiemelt, nevesített szerződések 56 12.1 Adásvétel 56 12.1.1 Az adásvételi szerződés 56 12.1.2 Az elővásárlási jog 56 12.1.3 A visszavásárlási jog 57 12.1.4 A vételi és az eladási jog 57 12.1.5 Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai 57 12.2 A csereszerződés 58 12.3 Az ajándékozási szerződés 58 12.4 A megbízási szerződés 58 12.4.1 A megbízási szerződés fogalma, jellemzői 58 12.4.2 Megbízási díj 59 12.4.3 A megbízási szerződés felmondása 59 12.4.4 Elszámolás 59 5

12.5 A bizományi szerződés 59 12.5.1 A bizományi szerződés fogalma 59 12.5.2 A bizományos jogállása 60 12.5.3 Tulajdonszerzés 60 12.5.4 Bizományi díj 60 12.5.5 Belépési jog 60 12.5.6 Eltérés a bizományi szerződés feltételeitől 60 12.5.7 A megbízás szabályainak alkalmazása 61 12.6 A közvetítői szerződés 61 12.6.1 A közvetítői szerződés fogalma és jellemzői 61 12.6.2 A közvetítő díjazása 61 12.6.3 A megbízás szabályainak alkalmazása 61 12.6.4 A tartós közvetítői szerződés 61 12.7 A letéti szerződés általános szabályai 62 12.7.1 Letéti szerződés fogalma 62 12.7.2 A letett dolog használata, másra bízása, hasznainak szedése, kezelése 62 12.7.3 Törvényes zálogjog 63 12.7.4 A letét megszűnése 63 12.7.5 Gyűjtő letéti szerződés 63 12.7.6 Rendhagyó letéti szerződés 63 12.7.7 Számlavezetési kötelezettség gyűjtő és rendhagyó letét esetén 64 6

2. BEVEZETÉS A tőkepiac és annak szabályozása nem ragadható ki a magánjogi, illetve a gazdasági jogi általános szabályozásból. A tőkepiac a gazdaság lényeges ágazata, és bár természetesen vannak olyan jogszabályok, amelyek a piac szereplőinek magatartását az ágazat specialitásaira tekintettel külön szabályozzák, figyelemmel kell lenni az általános polgári jogi szabályokra is. A tőkepiacon is az általános szabályok szerint kerülnek megkötésre szerződések, így a piac szereplőinek megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük arról, hogy kik minősülnek olyan személyeknek, akik szerződést köthetnek, milyen körülmények hoznak létre kötelmeket, ahhoz, hogy egy szerződés létrejöjjön illetve megszűnjön, milyen feltételeket kell teljesíteni. A jelen összefoglaló célja hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül azon legfontosabb polgári jogi szabályok összefoglalása, amelyeknek ismerete a tőkepiaci szereplők számára is nélkülözhetetlen. A tőkepiacon dolgozó szakembereknek azonban ezen általános polgári jogi normák ismeretén túl természetesen rendelkezniük kell a tőkepiaci magatartási szabályokat rendező egyéb jogszabályi előírások elmélyült ismeretével is. Amint az köztudomású, a Parlament 2013-ban elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet 1, és az 2014. március 15-ével hatályba is lépett. Az új Ptk. újraszabályozta a magánjog és a kereskedelmi jog legfontosabb életviszonyait, kezdve a személyek vagyoni és személyi viszonyaira vonatkozó alapelvekkel és a személyek szabályozásával, a dologi jogon, így a birtokon, a tulajdonjogon és a zálogjogon keresztül a kötelmek - egyes szerződések és a kártérítés - szabályozásán keresztül egészen az öröklési jogig. A korábbi, az 1959-es Ptk. 2 szabályozási körén túl ez a hatalmas törvénykönyv rendelkezik ezután a családjogról és a társasági jogról is. Az új Ptk. 2014. március 15-i hatályba lépése azonban természetesen nem alakította át egy csapásra azokat a szabályokat, amelyek Magyarországon az életviszonyokat rendezik. Ennek szabályozására az átmeneti rendelkezések 3 átmeneti időt biztosítanak. A 2014. március 15-ét követően létrejövő kötelmekre, megkötendő szerződésekre, megalakuló társaságokra már az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg a korábbiakra - bizonyos átmeneti idővel - az 1959-es Ptk. szabályai alkalmazandók. Ennek alapján tehát egyrészt a Ptk. rendelkezéseit a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, azzal, hogy a Ptk. lehetővé teszi, a kötelmek körében a felek megállapodjanak abban, hogy a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik. Az átmeneti szabályok következménye másrészt, hogy a 2014. március 15-ét megelőzően megalakult gazdasági társaságokra - azoknak az új Ptk. hatálya alá helyezéséig, illetve betéti társaság és közkereseti társaság esetén 2015., kft. és rt. esetében pedig 2016. március 15-éig - a régi társasági jogi szabályokat kell alkalmazni. Emiatt fontos, hogy az olvasó ne csak az új, hanem a régi szabályokról is megfelelő képet kapjon. Ennek érdekében a jelen összefoglalónak mellékletét képezik a 1959-es Ptk. témánkat érintő legfontosabb rendelkezései. 1 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2 A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 3 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 7

3. ÁLTALÁNOS ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK A polgári jogi szabályozásra a mellérendeltség és az egyenjogúság jellemző. A polgári jog a személyek alapvető vagyoni és személyi jogait szabályozza. A polgári jog területén a Ptk. számít a legalapvetőbb normának, de természetesen az egyes életviszonyokat alacsonyabb szintű jogszabályok is rendezik. A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat azonban nem önmagukban, hanem a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. A polgári jogi viszonyokban a jóhiszeműség és a tisztesség elve kell hogy érvényesüljön, továbbá a magatartás általános zsinórmértéke az, hogy úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha valaki felróható magatartást tanúsít, arra ő maga előnyök szerzése végett nem hivatkozhat, ugyanakkor, ha az egyik fél felróhatóan járt el, ennek ellenére ő a másik fél felróható magatartására hivatkozhat. A törvény tiltja a joggal való visszaélést. A polgári jog által biztosított jogok érvényesítése főszabály szerint bírói útra tartozik. Ezen jogok akár rendes, akár az általános szabályok szerint a fogyasztó kivételével választottbíróság előtt érvényesíthetők. A Ptk. szerkezete alapvetően különbözik a többi jogszabályunk szerkezetétől, felépítésétől, emiatt annak olvasásakor és értelmezése során külön figyelmet kell fordítani az adott szabálynak a Törvénykönyvön belüli elhelyezkedésére és a többi, a Törvénykönyvben található rendelkezéssel való összefüggésére, kapcsolatára. A Ptk. egy nagy kódexként több könyvből áll, így külön könyvet alkot első könyvként a Bevezető rendelkezések ; második könyvként Az ember mint jogalany, itt találhatók az ember jogképességére, cselekvőképességére, gondnokság alá helyezésére vonatkozó szabályok; harmadik könyvként A jogi személy, amelynek keretében egyrészt megismerhetők a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok, másrészt az egyes jogi személyekre vonatkozó speciális rendelkezések, és ennek keretében a gazdasági társaságoknak korábban a Társasági törvény 4 által szabályozott alapítási, működési, átalakulási, és megszűnési szabályai is; a negyedik könyv, a Családjog, míg az ötödik könyv, amely felöleli Dologi jog cím alatt a birtoklás, a tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok, így a zálogjog, haszonélvezet használat és szolgalmak területét; a polgári jogi jogviszonyokban kiemelt jelentőségű szerződéses jogot a hatodik könyv, a Kötelmi jog tartalmazza, amely azonban nem szűkíthető le a szerződések jogára, hanem minden kötelmet megkísérel átfogó módon szabályozni egyrészt a kötelmek közös szabályain keresztül, másrészt az egyes kötelemkeletkeztető aktusok szabályozásával; hetedik könyvként az Öröklési jog, míg 4 A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 8

nyolcadik könyvként a Záró rendelkezések, amelynek körében az értelmező, valamint a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmazza az Európai Unió jogának való megfelelés mellett. A fenti, igen bonyolultnak tűnő szerkesztés célja, hogy egyrészt az egymással összefüggő kérdéseket a Törvénykönyv az egymáshoz tartozó kérdések bemutatásával tudja tárgyalni, másrészt a korábban csak esetlegesen rendezett, azonban általánosságban is érvényesülő szabályokat most már a megfelelő általánosítási szinten tartalmazza. A fenti szerkezetiszerkesztési módnak köszönhetően azonban mindenképpen óvakodni kell attól, hogy egyes polgári jogi rendelkezéseket a Törvénykönyvből kiragadva, elszigetelten, önmagukban próbáljuk meg értelmezni. Minden esetben meg kell vizsgálni az adott szabály törvénykönyvbeli elhelyezkedését, meg kell vizsgálni a rá vonatkozó esetleges általános illetve közös szabályokat és az adott vizsgált rendelkezésnek más törvénykönyvbeli rendelkezéssel való összefüggését, így fogjuk megtalálni az adott rendelkezés pontos célját és rendeltetését. 4. A JOGALANYOK A jogalanyiság annak képességét jelenti, hogy az adott piaci szereplőnek jogai és kötelezettségei lehetnek (ezt jelenti a jogképesség). 4.1 Az ember Minden ember jogképes. 4.2 A cselekvőképesség és annak korlátozása Ahhoz azonban, hogy az ember a saját tevékenységével szerződést kössön, vagy más jognyilatkozatot tegyen, a jogképességen túl szükséges a cselekvőképesség is. Minden nagykorú (18. életévét betöltött ember) cselekvőképes, ha cselekvőképességét a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. Cselekvőképtelen az, aki a 14. életévét nem töltötte be. A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője (általában a szülő) jár el. Korlátozottan cselekvőképes az, aki a 14. életévét már betöltötte, de a 18.-at még nem, és nem cselekvőképtelen. A korlátozottan cselekvőképes jognyilatkozatának érvényességéhez általánosságban a törvényes képviselője (általában a szülő) hozzájárulása szükséges. Előfordulhat, hogy a 18. életévét betöltött, tehát nagykorú személy mégsem rendelkezik teljes cselekvőképességgel, mivel őt a bíróság cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezte. A bíróság ilyen gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége mentális zavara következtében tartósan vagy időszakonként nagymértékben csökkent, és emiatt egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott ügycsoportba gondnokság alá helyezése indokolt. Amennyiben a bíróság részlegesen korlátozza valakinek a cselekvőképességét, az ítéletben meghatározza azokat az ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességét korlátozza. Az ezen ügycsoportokba nem tartozó ügyekben a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, míg a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportokra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez gondnokának hozzájárulása szükséges. 9

Ha valaki ugyan nagykorú, azonban az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége mentális zavara következtében tartósan teljes körűen hiányzik, és emiatt egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel gondnokság alá helyezése indokolt, a bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezi. Az ilyen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. Annak érdekében, hogy a forgalom többi szereplője számára is egyértelmű legyen a cselekvőképesség korlátozottságának ténye és az, hogy a cselekvőképesség milyen körben korlátozott, a gondnokoltak adatait egységes országos nyilvántartásban tartják nyilván, ez az ún. gondnokoltak nyilvántartása. A nyilvántartásban, amelyet az országos bírósági hivatal (OBH) elnöke vezet, a gondnokság ténye és terjedelme megismerhetők. Az, akinek jogi érdeke fűződik a nyilvántartásban szereplő információkhoz, a nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet. Íly módon akár a pénzügyi piacok szereplői is megfelelő, közhiteles forrásból származó információ alapján tudják megítélni, hogy a velük szerződő fél cselekvőképességét bíróság korlátozta vagy kizárta-e, és hogy ennek alapján a szerződő természetes személy által tett jognyilatkozatokhoz a Ptk. alapján joghatás fűződik-e. 4.3 A házastársak által kötött ügyletek Szintén a természetes személyek életviszonyait érintő nagy jelentőségű könyve a Ptk.-nak a családjog, amelynek vagyonjogi része kihat az egyéb magánjogi viszonyokra is, és így az egyes házastársakkal szerződő felekre. A házassági vagyonjog általános elve a törvényes vagyonjogi rendszer: a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn, kivéve, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amely ettől eltérően rendelkezik. 4.3.1 Törvényes vagyonjogi rendszer Törvényes vagyonjogi rendszer esetén a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy önállóan is tehetnek. Bár önálló rendelkezés esetén a Ptk. szerint a másik házastárs hozzájárulása szükséges, ugyanakkor a házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes - azaz nem ingyenes - szerződését a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. Ehhez képest speciális szabály vonatkozik arra, ha a vagyonközösséghez olyan vagyontárgy tartozik, amely az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása, vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgál. Ezen vagyontárgy használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, feltéve, hogy a másik házastárs ehhez hozzájárult, illetve tud - vagy tudnia kell - a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói tevékenység folytatásáról, és azt nem kifogásolja. Ha a házastárs egyéni cég, szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja (részvényese), tagsági (részvényesi jogait) önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha a vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös vagyon rá eső részével felel. Annak a házastársnak a felelőssége, aki a szerződéskötésben nem vett részt, a házastársa által a hozzájárulásával kötött 10

szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn. Ha azonban a szerződéshez nem járult hozzá és azt a fentiek szerint vélelmezni sem lehet, úgy a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. 4.3.2 Házassági vagyonjogi szerződés Amennyiben a házastársak a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, úgy vagyoni viszonyaikat ez határozza meg és a velük szerződő harmadik félnek is erre tekintettel állhat fel velük szemben követelése. A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták, és az harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződést fennállásáról és annak tartalmáról tudott, vagy tudnia kellett. A házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus nyilvántartás formájában vezeti és lehetővé teszi, hogy harmadik személy e nyilvántartásba betekintsen, vagy felvilágosítást kérjen a vagyonjogi szerződések létéről, illetve annak tartalmáról, ezzel biztosítva, hogy az adott magánszeméllyel szerződő fél megfelelő információval rendelkezhessen arról, hogy a vele szerződő házasságban élő személy vagyonára milyen szabályok vonatkoznak. 5. A JOGI SZEMÉLYEK ÉS A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK 5.1 A jogi személy jogképessége A magánjogi, illetve a kereskedelmi viszonyokban szerződő fél nemcsak természetes személy, azaz az ember, hanem olyan szervezet, személyegyesülés, illetve vagyontömeg is lehet, amely a jogszabály alapján szerződési képességgel, jogi személyiséggel bír. A jogi személy fogalom absztrakció: olyan szervezetet, személyegyesülést, illetve vagyontömeget jelöl, amely a piacon önálló szereplőként képes fellépni, alkalmas arra, hogy jogai és kötelezettségei legyenek, és emiatt a törvény jogképességgel ruházza fel. A jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet. 5.2 A jogi személy létesítése Jogi személy törvényben meghatározott típusban jöhet létre. A jogi személy olyan tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható, amelyet törvény nem tilt. A jogi személynek: saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. A jogi személy tartozásaiért való helytállás általános szabálya szerint a jogi személy kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni. A jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek. Ez alól általános kivétel, ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn. E tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni. 11

Nem kizárt, hogy a piacon létrejönnek olyan szereplők, amelyeket jogszabály jogi személyiséggel nem ruház fel. Ha azonban jogszabály egy ilyen nem jogi személy szervezet számára is biztosítja a polgári jogi jogalanyiságot, úgy e jogalanyokra is a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A jogi személy létrehozásáról az alapítók (tagok) szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek. A jogi személy szervezeti és működési szabályait maguk állapítják meg. A jogi személy létesítő okirata a jogi személy nevén, székhelyén, célján vagy főtevékenységén és első vezető tisztségviselőjén túl meghatározza a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat. Az alapító, vagy a tag által a jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon pénzből és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból (apport) állhat. Nem pénzbeli hozzájárulásként az általános szabályok szerint a jogi személy alapítója (tagja) dolog tulajdonjogát, vagy vagyoni értékű jogot ruházhat át a jogi személyre. 5.3 A jogi személy nyilvántartása A Ptk. szabályozása szerint a jogi személyek nyilvántartásba vétellel jönnek létre. A nyilvántartó hatóság lehet a cégbíróság pl. a gazdasági társaságoknál, rendes bíróság pl. a társadalmi szervezeteknél, vagy egyéb hatóság pl. a Magyar Nemzeti Bank a befektetési alapoknál. A jogi személyek nyilvántartásának alapelve a közhitelesség: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és adatok fennállnak és valósak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott, míg a jogi személy jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett nyilvántartott adat nem felel meg a valóságnak. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A nyilvántartás nyilvános, abba bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet, valamint hiteles másolatot, vagy kivonatot kérhet. Ha a Ptk. jogi személyre vonatkozó szabálya közzétételi kötelezettséget ír elő, e kötelezettségnek az általános szabályok szerint Cégközlönyben történő közzététel útján kell eleget tenni. 5.4 A nevesített jogi személyek A Ptk. a jogi személyek között nevesítve szabályozza a szövetkezet, az egyesülést, és az alapítványt, valamint az egyesületet, és külön részben tartalmazza a gazdaságban különös jelentőséggel bíró gazdálkodó szervezetek, a gazdasági társaságok szabályait. 5.5 A gazdasági társaságok 5.5.1 A gazdasági társaságok formakényszere A hatályos, a Ptk.-ba foglalt társasági jogi szabályozásunk négy gazdasági társasági formát különböztet meg, (a) a közkereseti társaságot, (b) a betéti társaságot, (c) a korlátolt felelősségű társaságot és (d) a részvénytársaságot. Újdonság, hogy mind a négy gazdasági forma számára jogi személyiséget biztosít a törvény. Megszűnt tehát a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság fogalma. 12

A szabályozás szerkezete annyiban nem változott, hogy a Ptk. gazdasági társaságra vonatkozó része tartalmaz valamennyi gazdasági társaságra vonatkozó általános, illetve közös rendelkezéseket, és külön fejezetekben szabályozza az egyes gazdasági társaságokat. A szabályozás iránya is megmaradt annyiban, hogy a nevesített gazdasági társaságok közül a személyegyesítő gazdasági társaságok irányából halad a tőkeegyesítő gazdasági társaságok irányába. Ennek megfelelően elsőként a teljesen személyegyesítő jellegű közkereseti társaságot szabályozza, majd a vegyesen személy- és tőkeegyesítő jellegű betéti táraságot és korlátolt felelősségű társaságot, végül a kizárólag tőkeegyesítő jellegű részvénytársaságot, amelynek legkifejlettebb formája a nyilvánosan működő részvénytársaság. Az a szabály sem változott, hogy gazdasági társaság kizárólag a törvényben meghatározott formában alapítható (formakényszer). A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. 5.5.2 A gazdasági társaság fogalma A gazdasági társaság üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására, a tag vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás, amelyben a tagok a nyereségből közösen részesednek és a veszteséget közösen viselik. A társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is ilyen arányban kell viselniük. A gazdasági társaságot általában több tag hozza létre. Ez alól kivétel lehet a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság, amely egyszemélyes gazdasági társaság formájában is működtethető. A gazdasági társaság tagjai a társaság tartozásaiért annál inkább felelnek, minél inkább személyegyesítő jellegű a társaság: így (a) a közkereseti társaság tagjai egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezetet kötelezettségeiért; (b) a betéti társaság esetében ez a felelősség csak az egyik tagot (beltag) terheli, míg legalább egy másik tag (kültag) a társasági kötelezettségekért az általános szabályok szerint nem tartozik helytállási kötelezettséggel. A betéti társaság kültagjának felelőssége a korlátolt felelősségű társaság tagjának felelősségéhez hasonló; (c) a korlátolt felelősségű társaság tag kötelezettsége a társassággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki, míg a társaság kötelezettségeiért az általános szabályok szerint a tag nem köteles helytállni; (d) ugyanez a felelősségi szabály érvényesül a részvénytársaság részvényese esetén is. A társaság tagja a tagsági jogviszonyon alapuló, jogokból és kötelezettségekből álló társasági részesedését, korlátolt felelősségű társaságnál az ezt megtestesítő üzletrészt, részvénytársaság esetében pedig az ezt értékpapír formájában megtestesítő részvényt a társaság más tagjára, vagy harmadik személyre átruházhatja. A jogi személy tagjai, illetve alapítói (a) az egymás közötti és (b) a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint (c) a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban eltérhetnek a Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól. E szabály alól kivétel, és a jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el a Ptk.-ban foglaltaktól, ha a) az eltérést a Ptk. tiltja; vagy b) az eltérés a jogi személy (a) hitelezőinek, (b) munkavállalóinak vagy (c) a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy c) a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. 13

5.5.3 A gazdasági társaság szervezete A gazdasági társaság létesítő okiratában meghatározott belső szervezettel bír és ott rögzített működési szabályok szerint működik. A társaság szervezeti felépítése természetesen nagyban függ az adott társaság tevékenységétől és nagyságától, a munkatársak létszámától és a működési helyek számától. Vannak azonban olyan társasági szervek, amelyek minden gazdasági társaság esetén működnek. Elsőként ilyen a gazdasági társaság legfőbb szerve, közkereseti társaság és betéti társaság esetén a tagok gyűlése, korlátolt felelősségű társaság esetén a taggyűlés, részvénytársaság esetében pedig a közgyűlés, amely a társaság tagjainak döntést hozó szerve. A legfőbb szerv feladata a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A társaság tagjai a legfőbb szerv tevékenységében való részvétel útján gyakorolják tagsági jogaikat. A legfőbb szerv munkájában gyakorolható szavazati jog mértéke fő szabályként a tag vagyoni hozzájárulásához igazodik. A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő, közkereseti társaság, betéti társaság és korlátolt felelősségű társaság esetén az ügyvezető, egyszemélyes vezetésű zártkörűen működő részvénytársaság esetében a vezérigazgató, testületi vezetésű zártkörűen működő részvénytársaság esetében az igazgatóság, míg egységes irányítási rendszerrel működő nyilvánosan működő részvénytársaság esetén az igazgatótanács látja el. A vezető tisztségviselő ennek keretében a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. Tevékenysége körében a társaság tagja nem utasíthatja és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el. A gazdasági társaságot a vezető tisztségviselők és a képviseletre feljogosított munkavállalók képviselik. Az írásbeli képviselet módja a cégjegyzés. A gazdasági társaság tulajdonosi ellenőrzését a felügyelő bizottság láthatja el. Nem minden gazdasági társaság esetében kötelező felügyelőbizottság létrehozatala: akkor kötelezető, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a száma éves átlagban a 200 főt meghaladja és az üzemi tanács nem mondott le a felügyelő bizottságban való munkavállalói részvételről. Ezen kívül kötelező a felügyelő bizottság a nyilvánosan működő részvénytársaságnál. A nyilvánosan működő részvénytársaság egységes irányítási rendszere azt jelenti, hogy az alapszabály rendelkezhet úgy, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság helyett egy testület, az igazgatótanács működik. Ilyen esetben gondoskodni kell arról, hogy az igazgatótanács tagjainak többsége független személy legyen. Ezen túl nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező audit bizottság létrehozása is, amely a felügyelőbizottságot, illetve az igazgatótanácsot a pénzügyi beszámolórendszer ellenőrzésében, a könyvvizsgáló kiválasztásában és a könyvvizsgálóval való együttműködésben segíti. A jogi személy törvényes működésének további biztosítéka az állandó könyvvizsgáló előírása. Állandó könyvvizsgáló alkalmazására a számviteli szabályok által meghatározott eseteken túl a nyilvánosan működő részvénytársaság köteles. 5.5.4 A gazdasági társaság megszűnése A gazdasági társaság megszűnésére jogutóddal, illetve jogutód nélkül is sor kerülhet. A jogi személy jogutódlással megszűnhet úgy, hogy átalakul más típusú személlyé (átalakulás). Ilyen esetben az átalakuló társaság megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi 14

személyre, mint általános jogutódra szállnak át. Átalakulás esetén a létesítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Gazdasági társaság más gazdasági társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és szövetkezetté alakulhat át. A gazdasági társaság jogutóddal megszűnhet úgy is, hogy más jogi személyekkel egyesül (a) összeolvadás vagy (b) beolvadás útján. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadás esetén a beolvadó jogi személy megszűnik, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy. Ezzel ellentétes út a szétválás: a gazdasági társaság (a) különválás vagy (b) kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a gazdasági társaság megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a gazdasági társaság fennmarad és a vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre, mint jogutódra száll át. Az egyesülésre és szétválásra az átalakulásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A gazdasági társaság nem csak jogutóddal, hanem jogutód nélkül is megszűnhet. Jogutód nélkül szűnik meg akkor, ha a) határozott időre jött létre és a meghatározott idő eltelt, b) megszűnése meghatározott feltételek bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett, c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését (végelszámolás) vagy d) az arra jogosult szerv (tipikusan a bíróság) megszünteti (tipikusan felszámolással), feltéve minden esetben, hogy a vagyoni viszonyok lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli. Amennyiben a jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után maradt fenn vagyona, az a tagokat illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők, vagy jogelődjük a társaság javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek. A gazdasági társaságokra vonatkozó átmeneti rendelkezések szerint a Ptk. hatályba lépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság a Ptk. hatályba lépését követően első létesítő okirat (társasági szerződés, alapszabály) módosításával egyidejűleg köteles a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködéséről dönteni, és az erről szóló határozatot a cégbírósághoz benyújtani. A gazdasági társaságnak a Ptk. rendelkezéseit a fenti döntés időpontjától, ennek hiányában közkereseti társaság és betéti társaság esetén 2015. március 15-étől, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetén 2016. március 15-étől kell alkalmazni. 6. A BIRTOK ÉS A TULAJDONJOG Ahhoz hogy megérthessük a piaci szereplőknek a dolgokkal kapcsolatos jogosítványait és kötelezettségeit, meg kell ismerkedni a dologi jog alapvető intézményeivel, a birtoklással és a tulajdonjoggal. 6.1 A birtok 6.1.1 A birtok fogalma A dolog birtokát az szerzi meg, akinek a dolog tényleges hatalmába jut. 15

Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként, vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony, pl. bérlet vagy letét alapján hatalmában tartja. Az olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony, pl. letét alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos). Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került. 6.1.2 Birtokátruházás A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. (A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával akkor is megvalósul, ha a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja vagy b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja. A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak. Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak. 6.1.3 A birtok elvesztése A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg. A birtok azonban nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van. A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg. Ezekre a kérdésekre részletesen az öröklési jog szabályai adnak választ. 6.1.4 A birtokost megillető birtokvédelem A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom). A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. 6.2 A tulajdonjog 6.2.1 A tulajdonjog fogalma A tulajdonjog egy jogalanynak a dologgal szembeni legerősebb jogosítványa: a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg. 16

Tulajdonjog tárgya a birtokba vehető testi tárgy (dolog) lehet. A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell (a) a pénzre és (b) az értékpapírokra, valamint (c) a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A tulajdonost megilleti különösen a) a birtoklás, ezen belül a birtokátruházás joga és a birtokvédelem (lásd fentebb), b) a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének joga és c) a rendelkezés joga. A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni. A rendelkezési jog alapján a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, azt biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy a tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon, azzal, hogy ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet. A tulajdonos viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására. A tulajdoni igények nem évülnek el. 6.2.2 Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása A tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyára (a) elidegenítési és terhelési tilalmat vagy (b) elidegenítési tilalmat alapíthat. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. Az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez azaz a dolog átruházásához pl. eladásához, illetve megterheléséhez, pl. elzálogosításához a jogosult hozzájárulása szükséges. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik. Az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza. Az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza. Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog megszűnésével megszűnik. 6.2.3 A tulajdon megszerzése A tulajdon megszerzésére többféle módon, jogcímen is sor kerülhet. A legáltalánosabb és a tőkepiacon legjellemzőbb tulajdonszerzési mód, hogy arra átruházással kerül sor. Ugyanakkor tulajdonszerzésre sor kerülhet hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján, esetleg kisajátítással vagy elbirtoklással is. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy tulajdonszerzés 17

bekövetkezhet terméken, terményen és szaporulat növedéken történő tulajdonszerzéssel is, sőt találással, illetve olyan dolog megszerzésével is, amely még senkinek sem volt a tulajdona (gazdátlan javak), esetleg feldolgozással, hozzáépítéssel, beépítéssel, ráépítéssel, és természetesen az öröklés valamint a jogutódlás eredménye is tulajdonszerzés. 6.2.4 A tulajdon átruházása A tulajdonjog átruházással történő megszerzésére vonatkozó általános szabály, hogy a) ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez (aa) az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és (ab) erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges, míg b) ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez (ba) az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, és (bb) erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az átruházással történő tulajdonszerzés is általános kategória, amelyen belül a Ptk. kiemeli azokat a szerződéseket, amelyekkel a tulajdonszerzés átruházással történik meg. Ilyen pl. az adásvétel, az ajándékozás, a csere vagy az apportálás. Átruházással az általános szabályok szerint a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. Ez alól kivételes szabály, hogy a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek minősül az, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg. A tulajdonjognak a kereskedelmi forgalomban való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai (tehermentesség), amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt. A tulajdonostól való tulajdonszerzés általános szabálya alóli további kivétel, hogy akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. 6.2.5 Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. 6.2.6 Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása Elbirtoklás útján szerzi meg a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot a) ingatlan esetén 15, b) ingó dolog esetén 10 éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja. 6.2.7 A közös tulajdon fogalma A dolgon fennálló tulajdonjog meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő. 18

7. A KÖTELMEK 7.1 A kötelem fogalma A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A kötelem valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat. A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, kivéve, ha a Ptk. az eltérést tiltja (diszpozitivitás). Kötelem keletkezhet különösen a) szerződésből, b) károkozásból, c) személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, d) egyoldalú jognyilatkozatból, e) értékpapírból, f) jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és g) utaló magatartásból, továbbá h) jogszabályból, i) bírósági vagy hatósági határozatból, azzal hogy egyoldalú jognyilatkozatból csak jogszabályban meghatározott esetekben keletkezik kötelem. Ezen túl kötelem jogszabályból, bírósági vagy hatósági határozatból akkor keletkezik, ha a jogszabály, a bírósági vagy a hatósági határozat így rendelkezik, és az mind a kötelezettet, mind a jogosultat, mind pedig a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A kötelem megszűnik a) a szolgáltatás teljesítésével, b) abban az esetben, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, c) a kötelezett halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha kötelezettsége személyesen teljesíthető szolgáltatás nyújtására irányult, d) a jogosult halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével, ha a szolgáltatást - annak jellegénél fogva - kifejezetten részére kellett nyújtani, e) a feleknek a kötelem megszüntetésére irányuló megállapodásával, f) a jogszabályban vagy a bírósági, hatósági határozatban meghatározott egyéb okból. 7.2 A jognyilatkozat 7.2.1 A jognyilatkozat fogalma A fenti kötelem keletkeztető tények egy része egy- vagy kétoldalú jognyilatkozat. A jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. 19

7.2.2 A jognyilatkozat alakisága Jognyilatkozat az általános szabályok szerint a) szóban, b) írásban, vagy c) ráutaló magatartással tehető. Ráutaló magatartás esetén a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül. A hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás csak a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak. Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel (pl. írásbeliség), a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes. Ha a jognyilatkozat érvényesen csak meghatározott alakban tehető meg, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes. Ha a jognyilatkozatot írásban kell megtenni, az akkor érvényes, ha annak legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. A Ptk. eltérő rendelkezése hiányában, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. Ezen túl írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. 7.2.3 A jognyilatkozat hatályosulása A jelenlevők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik. A jognyilatkozat akkor jelenlévők között tett, ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez. A távollevők között tett jognyilatkozat a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével válik hatályossá. A nem címzett jognyilatkozat annak megtételével válik hatályossá. 7.2.4 A jognyilatkozat értelmezése A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A nem címzett jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell. Jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet. Ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. 20

7.3 A képviselet 7.3.1 A képviselet fogalma és alapja Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni, ennek módja a képviselet. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi. A képviseleti jog (a) jogszabályon, (b) bírósági vagy (c) hatósági határozaton, (d) létesítő okiraton vagy (e) meghatalmazáson alapulhat. Ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja. Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője. A képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott. 7.3.2 A meghatalmazás A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat. A meghatalmazást a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni. A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír. A meghatalmazás visszavonásig érvényes. A meghatalmazás korlátozásának és visszavonásának jogáról való lemondás semmis. A meghatalmazás korlátozása és visszavonása harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett. Az ügyek egyedileg meg nem határozott körére adott meghatalmazás akkor érvényes, ha teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan vagy 5 évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás 5 év elteltével hatályát veszti. A képviseleti jog kiterjed mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek. 7.4 Az elévülés 7.4.1 Az elévülés fogalma Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. 7.4.2 Az elévülési idő Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a követelések 5 év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Az elévülést kizáró megállapodás semmis. 21

7.4.3 Az elévülés joghatásai Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte akkor jár jogvesztéssel, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni. Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni azonban nem lehet. A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti. Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni. 7.4.4 Az elévülés nyugvása Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított 1 éves - 1éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 1 évnél 1 éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónapnál - kevesebb van hátra. 7.4.5 Az elévülés megszakítása Az elévülést megszakítja a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése, b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott, vagy d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése. A későbbiekben tehát nem szakítja meg az elévülést a kötelezetthez intézett írásbeli felszólítás. Ahhoz, hogy a jogosult az elévülést megszakítsa, a követelés bírósági eljárásban (fizetési meghagyás útján vagy per keretében) történő érvényesítése is szükséges. Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg. 7.5 Egyezség A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel úgy is rendezhetik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből. 7.6 A teljesítés általános szabályai A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. 22