Könyvtári éjszaka. a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában. Éjszakai kultúr-mulató. 2011. május 3. (kedd)

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Éjszakai kultúr-mulató 2011. május 3. (kedd)

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Kiadja a Kodolányi János Főiskola Felelős kiadó: Dr. h.c. Szabó Péter PhD Összeállították: Koloszárné Horinka Edit, Laczkó József, Nagy Katalin, Nagy Zsuzsa, Orosz László Szerkesztette: Lilith Event Kft. Nyomdai munkák: Komáromi Nyomda és Kiadó A Kodolányi János Főiskola Könyvtárának kiadványa az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Készült a Fejér megyei könyvtárak szolgáltatásainak összehangolt fejlesztése, az élethosszig tartó tanulás, az oktatásban résztvevők hatékonyabb könyvtári ellátása érdekében TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0029 projekt keretében. Kodolányi János Főiskola 8000 Székesfehérvár, Fürdő u. 1. www.kodolanyi.hu

2011. május 3-án a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában délutántól késő estig tartó rendezvény várta a látogatókat. Akadnak olyan egyetemek és intézmények, ahol a könyvtárat népszerűsítő hasonló rendezvények már hagyománnyá váltak, minél szélesebb olvasóközönséget megcélozva. A programokkal a gyűjtemény megismerésére és használatára ösztönzik a látogatókat. Székesfehérváron első alkalommal került sor ilyen típusú rendezvényre. Az est programjaiba nemcsak fiatalokat szándékoztunk bevonni, hanem valamennyi korcsoportot megcéloztuk. Fontos szempont volt a tervezés során, hogy könyvtárosokhoz méltóan, valamiféle rendszert is vigyünk a programokba De vajon miből is áll egy szórakoztató és kikapcsolódásra alkalmas este? Mondjuk egy jó kis vacsorából (esetünkben egy kellemes gasztronómiai kalandozásból), utána esetleg egy finom kávéból, melyet képzett barista segítségével kóstolhatunk, végül pedig kiváló borokból, a nedűket két közeli, elsőrangú borvidékről, Agárdról és Mórról választva, tanult sommelier által szervírozva. S mire van még szükség? Nos, zenére, táncra, vetélkedőre sok nevetéssel. Egyszóval könnyed kikapcsolódásra; s nemcsak a test, de a szellem számára is! Bővítsük hát ismereteinket a kulináris élvezetek mellett olyan könnyed, de tudományos igényű előadásokkal, melyekből a hazai étkezési kultúra legelemibb öszszetevőitől, a különleges ízvilágot meghatározó fűszerektől kezdve a magyar éjszakai élet pillangóin át sok mindent megtudni. Majd pedig az est végén, hogy nyugodtan tudjunk aludni térni, egy kedves és tanulságos esti mesére is szükségünk lehet. Így válik kerek egésszé az éjszakai kultúr-mulató. E kiadványunkban az igazi könyvtárosok szellemiségével megfertőzve szeretnénk rendezvényünk kiegészítéseképp egy kis olvasnivalót ajánlani mindegyik programhoz, mégpedig könyvtárunk állományából csokrot válogatva. Ezáltal megpróbáljuk feleleveníteni az est hangulatát, a képek révén pedig bemutatni a legemlékezetesebb pillanatokat. Ismerjék meg a résztvevők, a könyvtár és a könyvtárosok felhőtlenül vidám arcát, szórakozzanak velünk együtt és érezzék jól magukat! Koloszárné Horinka Edit könyvtáros

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Dr. h.c. Szabó Péter PhD, a főiskola rektora és Oszvalcsek Robin Róbert, HÖK elnök

Ünnepélyes megnyitó Dr. h.c. Szabó Péter PhD, a főiskola rektora Számomra nagy öröm, hogy ezt a kiváló kezdeményezést - amely a könyvtárak kapuit könyvtári éjszaka formájában is szélesre tárja a nyilvánosság előtt a múzeumok éjszakája mintájára - Székesfehérváron elsőként az én munkatársaim fedezték fel és adaptálták. Egyszerűen csodálatos dolog eljutni a felismerésig, hogy a könyvtár nem egy holt valami ; ám az itt dolgozók és a könyvtárba látogatók ezt pontosan tudják. Ennek kapcsán jutott eszembe egy emlék: a Városi Könyvtár Széna téri fiókkönyvtárában tíz évig magam is vezetője lehettem egy klubnak, ahol pezsgő élet folyt. Ugyanakkor viszonylag kevesen csak a rendszeres könyvtárlátogatók - látják ezt a pezsgő életet. Bízom benne, hogy egy ilyen nyitott esemény, a borkóstolás, a barista bemutató, a Galiba bemutatója, s egyáltalán egy ilyen kellemes könyvtári rendezvény képes megmutatni, hogy a könyvtárban, a dokumentum- és tudástárban, az egyszerű betévedő ember is rendkívül jól tudja magát érezni. Munkatársaim nagyon nyitottak, az ő nyitottságukat mutatja ez a rendezvény. Remélem, hogy akik eljönnek ma este, azoknak kellemes élményben lesz részük. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy felsőoktatási intézmény minden oldalról mutassa meg azt a tudást, amivel rendelkezik, és természetes, hogy a mi fehérvári központú főiskolánk Fehérváron, a fehérvári könyvtárában mutassa meg magát először. A könyvtári éjszaka eseménye egyúttal a Kodolányi János Főiskola szokásos diáknapjának is indító rendezvénye, s talán szimbolikus értékű, hogy nem bulival kezdünk, hanem egy jó hangulatú, de azért mégiscsak a tudományok tárházához kötődő rendezvénnyel. Ahogyan látom, ennek a hallgatók is örülnek. A Hallgatói Önkormányzat egyébként támogatta ezt a kezdeményezést, ők kérték, hogy a rendezvény egyben a Kodolányi Napoknak a megnyitója is legyen. (a Vörösmarty Rádióban elhangzott interjú szerkesztett változata)

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Galiba zenekar TáncolKODÓ

Kis esti galiba Budapesten, a korábbi kelet-közép európai császárvárosok legurbánusabbikában a népzene mindig kitüntetett helyet foglalt el. Így volt ez akkor is, amikor a magyar király és osztrák császár egy személyben állt a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia élén; így volt a hidegháborús években, amikor Magyarország a kommunizmus egyfajta liberális formájával kísérletezett; és így van ez az Új Európában is, ahol Magyarország kitartóan ellenáll a globalizált gazdaság csábításának. A magyar esztéták, népzenekutatók és tudósok, valamint a kulturális piac szakemberei a népzenét a történelem olyan gyorsvonatán indították útra, amely a perifériáról a központba, a falu szokásvilágából a főváros kultúrájába, a mese világából a történelembe röpítette. ( ) Az, hogy Magyarországon a népzene ilyen kitüntetett helyet élvez, számos tényező következménye. A népzenészek a nemzet elismert, kiemelkedő előadóművészei, tevékenységük szimbolikus és valódi tőkét jelent az ország számára. (Philip V. Bohlman: A világzene) A Galiba együttes húzta a talpalávalót a KJF TáncolKODÓ táncosainak. Galiba zenekar: A zenekar 1996-ban alakult 3 fővel. Magyar népzenét játszanak, a Malom utcai Táncházban próbálnak. Kezdetben a Fehérvár környéki tánccsoportok kíséretét látták el, majd a távolabbi csoportokét is bel- és külföldön egyaránt. Hosszú ideje hivatalosan is az Európa-díjas Alba Regia Táncegyüttes kísérő zenekara. A zenekar tagjai: Cserta Balázs (fúvósok) Csikós Péter (bőgő) Enyedi Tamás (cimbalom) Kömíves Zoltán (brácsa) Péter Tamás (prímás) TáncolKODÓ: A néptánccsoport 1993-ban alakult Hahn-Kakas István, majd 1996-tól Angyal Ákos vezetésével. Táncosaik az iskolai évnyitón, diplomaátadón, kulturális rendezvényeken

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában TáncolKODÓ Táncol a közönség

való részvétel mellett nemzetközi fellépéssel is büszkélkedhetnek: rendszeres résztvevői a dél-olaszországi San Salvo város nyári fesztiváljának. Az elsősorban autentikus folklórral foglalkozó csoport fontos feladatának tartja a népi kultúra megismerését, magas szintű elsajátítását, valamint továbbörökítését. Magyarországi és erdélyi tájegységek táncait tanulhatják meg a foglalkozásra járók. A csoport repertoárjában a néptánc mellett reneszánsz táncok is szerepelnek. Táncosaik fellépésein és a táncházakban az Alba Regia Táncegyüttest is kísérő Galiba zenekar szolgáltatja a zenét. Könyvajánló: Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje: 127 dallammal. Budapest, Somló Béla Kvk., é. n. Bohlman, Philip: A világzene. Budapest, Magyar Világ K., 2004. Boross Marietta - Karácsony Zoltán - Tátrai Zsuzsanna: Magyar népi kultúra: népművészet, népszokások, néptánc. Budapest, Képzőművészeti K., 2004. Hegyi József: Népzene és magyar zenetörténet. Budapest, Tankönyvkiadó, 1981. Kodály Zoltán: A magyar népzene. Budapest, Zeneműkiadó, 1984. Magyar néprajz 6.: Folklór 2.: Népzene, néptánc, népi játék. Főszerk.: Dömötör Tekla. Budapest, Akadémiai K., 1990. Néptánc kislexikon. Vál. Pálfy Gyula. Budapest, Planétás, 1997. Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához: művészeti, zeneelméleti és magyar népzenei alapismeretek. Pécs, Kulcs a Muzsikához K., 2005. Pesovár Ferenc: A juhait kereső pásztor: Fejér megyei néptáncok. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1983. Pesovár Ferenc: Béres vagyok, béres: Fejér megyei népzene. Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1982. Takács András: Csallóközi néptáncok. Pozsony, Kalligram, 2000. Varga Gyula: A néptáncok. Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1990. Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Budapest, Zeneműkiadó, 1981.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában A Kodolányi János Középiskola diákjai

Könyvpárbaj a Kodolányi János Középiskola diákjaival Két csapat vetélkedett, ki tudja legötletesebben, legszemléletesebben bemutatni a kedvenc regényét. Versenyzők: Huszár Lili (10/B): Szurovecz Kitti: Gyémántfiú Cser-Palkovics Zita (10/D): Josikava Eidzsi: Muszasi Nagy Réka (10/D): Harry Potter-regények Gombos Brigitta (9/C): Wass Albert: Hanky tanár úr Felkészítő tanáraik: Gyenei Magdolna Simon-Tar Patrícia Könyvajánló: Coelho, Paulo: A portobellói boszorkány. Budapest, Athenaeum, 2007. Coelho, Paulo: Tizenegy perc. Budapest, Athenaeum, 2007. Eco, Umberto: Loana királynő titokzatos tüze: képes regény. Budapest, Európa, 2007. Gilbert, Elizabeth: Eat, pray, love : one woman s search for everything across Italy, India and Indonesia. New York, Penguin Books, 2006. Gömöri György: Ez, és nem más. Budapest, Argument, 2007. Juhász Bence: Budapestpotting. Budapest, Masszi, 2008. Lessing, Doris: A fű dalol. Budapest, Ulpius-ház, 2007. Murakami, Haruki: Birkakergető nagy kaland. Budapest, Geopen, 2007. O Brien, Flann: The Third Policeman. London, HarperPerennial, 2007. Pirsig, Robert M.: Lila: vizsgálódás az erkölcsről. Budapest, Európa, 2007. Pirsig, Robert M.: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2007. J. K. Rowling: Harry Potter and the Deathly Hallows. London, Bloomsbury, 2007. Rushdie, Salman: A mór utolsó sóhaja. Budapest, Ulpius-ház, 2007. Történet a hetediken: mai kanadai drámák. Budapest, Európa, 2007. Závada Pál: Idegen testünk. Budapest, Magvető, 2008.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Az előadó: Csapó Katalin

Kalandozás a spanyol borstól a krampampuliig Csapó Katalin muzeológus előadása A reformkor egy nagyon érdekes korszak Magyarország gasztronómiájának történetében. Rengeteg újdonság történt ebben az időszakban. Az előadás címében is szereplő emblematikus fűszer, a törökbors, vagy más néven spanyol bors nem más, mint maga a paprika. Erről egy kicsit részletesebben is szóltam, hiszen ebben az időszakban indult el hódító útjára és teljesen perifériára szorította az összes többi fűszerünket. Ez volt az egyik központi témája az előadásnak. A krampampuli pedig már előrevetíti azt az időszakot, amely bepillantást enged a polgárosodás és a reformkor különféle törekvései mellett a polgári kultúra bizonyos területeibe is, nevezetesen a társasági élet központjaiba. Fogalmazhatunk akár úgy is: bevezet minket a cukrászdák és a kávéházak világába. Ugyanis nem csak a paprika terjedt el ekkorra, hanem például a cukorrépa termesztése is jellemző lett erre a korszakra. Ez történetesen Napóleonnak is köszönhető egy picit, hiszen az ő tengeri zárlata következtében záródtak el az útvonalak a drága, keleti fűszerek felé. Így először a nép, aztán később már a polgárság és az arisztokrácia is szorgalmazta, hogy termesszünk cukorrépát a drága nádcukor helyett. Hál istennek ez megtörtént, s egyebek mellett ez is oka volt annak, hogy megnyíltak a cukrászdák, és egy más típusú és minőségű polgári élet bontakozott ki ebben az időszakban Magyarországon: merthogy a polgárság, ha ráért - hisz több szabadidővel rendelkezett, mint a földműves lakosság -, akkor kereste az öszszetalálkozás lehetőségeit. A Habsburg birodalomban nekünk egyébként is össze kellett tartanunk a nemzeti törekvések, függetlenségi harcok kapcsán. Nemcsak a zenében, a táncban, az irodalomban, vagy akár a magyar nyelvben volt ez megfigyelhető, hanem általában is az élet minden területén, így a gasztronómia vonatkozásában is előjön az összetartozás. Azt mondhatjuk, hogy a gulyás, mint paprikás ízesítésű étel olyan nemzeti jelképpé vált akár a főurak asztalán is, amelyre büszkék lehettek az akkori arisztokraták, s szorgalmazták, hogy ezeket a népi ételeket is vegyék fel az előkelő konyhák repertoárjába. Mindez pedig meg is történt. Előadásomban szakácskönyveken keresztül, étlapokon keresztül mutattam be e fejlődési folyamatot, mely nagyon izgalmas a magyar

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Az előadó és a közönség

gasztronómia életében és tulajdonképpen egészében megváltoztatta az étkezési szokásokat a 19. század végére. Mi is az a krampampuli? A krampampuli tulajdonképpen a krampusz, vagyis az ördög itala, ugyanis ha ezt valaki megkóstolja és ízlik neki, akkor igazából ördögi alak válhat belőle Talán erre gondolhattak annak idején a névadók. Az ital valamikor a 18. században született. A szó német eredetű: a selmecbányai bányász közösségek, iskolák, diákok karolták fel készítésének szokását, majd idővel bevándorolt a kávéházi meleg italok közé. Bizonyára azért is, mert egy látványos dologról van szó. Különösen szilveszterkor, éjfélkor készítették úgy, hogy sok-sok (aszalt) gyümölcsöt tettek egy öblös tál aljára, került bele azután többféle szeszesital is, a tetejére pedig egy rostély. A rostélyra sok citrommal vagy narancshéjjal bedörzsölt kockacukrot tettek (esetleg süvegcukrot daraboltak fel, amikor még süvegcukor volt), és az egészet rummal vagy valamilyen szesszel leöntötték és meggyújtották. Amikor csak ez égett a sötétben gyönyörű kékes lánggal, sejtelmes, izgalmas, szép látvány volt. Még bizony ma is borzongunk tőle, ha látjuk. Közben persze lehetett mindenre gondolni, lehetett a jövőt kitalálni a végén pedig természetesen megkóstolni (a Vörösmarty Rádióban elhangzott interjú szerkesztett változata) Csapó Katalin könyvei: Budapest: Hagyományos ételek és gasztronómiai kultúra a vendégszerető fővárosban. Budapest, Holnap, 2009. Budapest: Traditional dishes and gastronomic culture in a welcoming capital. Budapest, Holnap, 2010. Budapest az egyesítéstől az 1930-as évekig. Budapest, Útmutató K., 1999. Budapest, Grand Hotel Margitsziget. [Budapest], Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, 1998. Cukrásztörténelem: Emlékezés a Cukrász Ipartestület centenáriumán. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2006. Reklámélet Pest-Budán és Budapesten: 1845-1945. Szerk. Csapó Katalin, Karner Katalin. Budapest, Geomédia, 2003. Reneszánsz ételek, ételek reneszánsza: Időszaki kiállítás 2008. március - május. [a kiállításvezető szöveget írta, a kiállítást rend. Csapó Katalin, Füreder Balázs, Sári Zsolt]. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2008.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Krampampuli kóstolás

Tisztelet a Gundeleknek: Gundel emlékkönyv. [Szerk. Csapó Katalin, Török Lajos]. Budapest, BGF, 2007. Sztárvendég. [Budapest], Bookmarket, [2007] Vendégváró Budapest: a fővárosi vendéglátás és idegenforgalom a városfejlődés tükrében 1873-1930. [a kiállítást rend. és a vezető szövegét írta: Csapó Katalin, Karner Katalin] Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1996. A krampampuli receptje (a la Boda János) (10 főre kb. 1 1,5 liter) Hozzávalók: nadapi rajnai 3 dl kristálycukor, aszalt szilva 10 dkg egész fahéj, mazsola 2 gramm szegfűszeg, szerecsendió, egész bors, babérlevél, vanília rúd, gyömbér (mindből) 1 gramm narancs 1 kg méz kicsi dobozosból 2 db mandula 1 dkg dió 2 dkg mokkacukor 10 dkg aszalt sárgabarack 1,5 dkg portorico rum 5 cl szilvapálinka 3 cl 10 dkg aszalt vegyes gyümölcs (füge, datolya, szárított narancs, szárított citromhéj) A hozzávalókat egy napig áztatjuk, majd kb. 70 fokra felmelegítjük. Hozzáadjuk a pálinkát, a narancslevet, a forró teát. Kockacukrot bedörzsölünk szárított narancscsal, majd a megmelegített rumot a legvégén a cukorra öntjük. (Az erősségét a cukor, rum, bor vagy tea adagolásával szabályozhatjuk.) A cukrot meggyújtva szervírozzuk. Puncsospoharakba szűrjük a párolgó italt, a gyümölcsökből mindenkinek egy-két darabkát adunk vagy az italba, vagy külön üvegtányérkára. (Nyáron friss gyümölcsből is készíthetjük!)

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Munkában a barista

Barista bemutató A kávé fekete, mint az ördög, forró, mint a pokol, tiszta, mint egy angyal és édes, mint a szerelem. (Talleyrand) A kávé származását a vallás elterjedéséhez kötik, a legenda szerint a kávét az iszlám fedezte fel, így ez az ő szent italuk. A hagyomány szerint az első csésze kávét Allah nevében Gábriel arkangyal nyújtotta át Mohamed prófétának, hogy így űzze el a fáradtságát. Így vált a kávé isteni itallá. Évszázadokkal ezelőtt orvosságként használták. (Rudnay János: A kávé) A benne lévő koffein hat az emberi szervezetre, szellemi és fizikai felfrissülést hoz, gyorsabb lesz a felfogó- és reakciókészség. A fáradtságérzet csökken, a hangulat javul. Túlzott fogyasztása azonban káros lehet, tehát a mértékletesség itt is nagyon fontos. (Tamás Jenő: Espresso: capuccino & co.) Kávékóstolás Tatai Andor barista vezetésével Az Elixír Café & Bar-t Székesfehérváron a Fő utcán, a színházzal szemben 2010 májusában nyitották meg. A kávéház egyik tulajdonosa Tatai Andor, barista. Ő látta vendégül a Könyvtári éjszaka látogatóit különleges kávéival. A barista (kávéfőzőmester, kávépincér), olyan személy, aki főként espresso és egyéb kávéfajták elkészítésével és felszolgálásával foglalkozik. Ez a szakma egyre népszerűbb itthon, hiszen a kávéfogyasztás nagyon meghatározó Magyarországon, szinte már rítussá nőtte ki magát. Andorék a Könyvtári éjszakán többféle kávékülönlegességgel várták a vendégeket, egyebek mellett Latte Macchiato-val és az egyik legsikeresebb kávéfajtával, a Baileyskávéval. A Baileys-kávé elkészítése: 1 csésze kávé 2 kávéskanál cukor 1 csipetnyi őrölt kávé 4 cl tejszín 4 cl Baileys krémlikőr

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában No végre megkaptam :) Jólesik ilyen késő este

Egy felmelegített csészébe beletöltjük a Baileys likőrt, a kávé felét és a cukrot, majd addig keverjük, amíg a cukor feloldódott, ezután a kávé másik felét is beleöntjük. Egy kávéskanálra öntve óvatosan, hogy ne keveredjen ráöntjük a tejszínt, majd leheletnyi kávéporral beszórjuk. Könyvajánló: Balla Vilmos: A kávéforrás: [Régi pesti kávéházak legendái]. Budapest, Szó K., 2008. Baxter, Jacki: Nagy kávékönyv. Budapest, Trivium, 1995. Buzás Gizella - B. Kiss Andrásné - Sahin-Tóth Gyula: Italismeret. Budapest, KIT Képzőművészeti és Nyomda Kft., 2008. Erki Edit: Kávéházi-sirató: törzshelyek, írók, műhelyek. [Budapest], Officina Nova, [1995]. Rudnay János: A kávé. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1976. Szentes Éva - Hargittay Emil: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán: az irodalom a kávéházban kávéház az irodalomban. Budapest, Universitas, 1998. Tamás Jenő: Espresso: capuccino & co. Pécs, Alexandra, é. n. Thorn, Jones - Segal, Michael: Kávé. Budapest, Gabo, cop. 2008. Zeke Gyula: Kávézók kalauza: kávéházak, kávézók és presszók Budapesten a harmadik évezred küszöbén. Budapest, Enciklopédia, 2005.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában A Jazzlingz Trio

Jazz az éjszakai mulatókban Recept a jazzmuzsikához: A jazzmuzsikus vesz egy témát, ami lehet sanzon- vagy operettdallam, lehet sláger vagy valamelyik klasszikus műből kölcsönzött motívum, egyszóval származhat bármelyik műfajból, de lehet a muzsikus saját szerzeménye is és elkezdi játszani. Vagyis: a maga módján, de feltétlenül jazzes ritmusban és jazzes harmóniákkal előadja a témát, majd ismét csak a maga módján rögtönöz a témára, aztán ismét eljátssza a témát és vége a műnek. Mindez persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű, hiszen a jazz-zenész többnyire nem egyedül játszik, hanem zenekarban. Az egyik muzsikus játssza a dallamot, a másik kíséri harmóniákkal, a harmadik hozza a basszusokat, a negyedik pedig, mondjuk a dobos, csak a ritmussal foglalkozik. A szerepkörök azonban váltakozhatnak: hol az egyik játssza a dallamot és a másik kísér, hol fordítva. A rögtönzések, a szólók is váltakozva követik egymást; a muzsikusok a szó szoros értelmében játszanak egymással: egy-egy jellegzetes motívumot vagy ritmust átvesznek egymástól, folytatják egymás zenei gondolatait vagy válaszolnak azokra, egyszóval labdáznak egymással. (Gonda János: Mi a jazz?) Jazzlingzz Trio A Jazzlingz Trio a Jazzlingz zenekar 3 tagjából formálódott, a zenészek a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékén ismerkedtek meg szeptemberben, és novemberben kezdtek el együtt zenélni. Gyakran fellépnek Budapesten is, akár a teljes hat fős, akár a kevesebb tagú felállásban, de Székesfehérváron is voltak már koncertjeik. Több saját számuk van, melyeket vagy Balogh Péter gitáros, vagy Radukov Dömötör zongorista komponált, a dalszövegeket pedig az énekesnő, Bencze Alma írja. Emellett jazz standard-eket is játszanak, főleg a blues és bossanova stílusból válogatva. Könyvajánló: Adams, Simon: Jazz. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, cop. 2006. Atkins, E. Taylor: Blue Nippon: authenticating jazz in Japan. Durham, Duke University Press, 2001. Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig. Szerk. Simon Géza Gábor. Budapest, Magyar Jazzkutatási Társaság, 2001.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Az énekesnő: Bencze Alma

Gonda János: Jazzvilág. Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 2004. Gonda János: Mi a jazz? Budapest, Zeneműkiadó, [1982] Jacobs, Michael: Fejezetek a jazz történetéből: All that jazz. [Budapest], Gemini, 1999. Jazz-zenészek lexikona: ki kicsoda a jazzben? Szerk. Larkin, Colin. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1993. Kerekes György: Jazzportrék: az ötvenes évektől az ezredfordulóig. Budapest, Pro Die, [2005] Levine, Mark: The jazz theory book. Petaluma, Sher Music, cop. 1995. Megill, David W. - Tanner, Paul O. W.: Jazz issues: a critical history. Madison, Brown & Benchmark Publ., 1995. Pernye András: A jazz. Budapest, Gondolat, 1964. Siklós Péter: Jazz fantáziák. Budapest, Magyar Jazzkutatási Társaság, 2000. Turi Gábor: A jazz ideje: írások az improvizatív zene köréből. Budapest, Orisis, 1999.

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Az előadó: Császtvay Tünde

Éjjeli lepkevadászat Császtvay Tünde előadása Éjjeli lepkevadászat: Bordélyvilág a történeti Magyarországon c. könyvem írásakor többféle motiváció vezetett. A társadalomtudományi kutatásoknak több új ágazata alakult ki egy-két évtizede. Ezek immár a szubkultúrát, ill. a nagyvárosi kultúrát is kutatják, mégpedig egészen különös aspektusból: az újabb kutatások már nem csak például az intézménytörténetet, a politikatörténetet, vagy a társadalom felépítésének centrális elemeit vizsgálják, hanem a periféria kérdéseit is fölvetik. Mivel ez egy szöveges és képes könyv, igen szervesen kapcsolódnak és hatnak egymásra a kiválasztott szövegek és a melléjük rendelt képek. Ez tehát nem egy olyan szokványos képes könyv, amelyben illusztrációképpen odarakunk valamit egy szöveg mellé, hanem rendkívül erős kötődésük révén a kép és a szöveg együtt szólal meg, egymást erősíti, illetve újabb, értelmezési lehetőségeket nyit meg és így nyújt vizuális élményt. A 19. század végének, a 20. század elejének szubkulturális világának vizuális kultúrájáról és világáról nagyon keveset tudunk, így hatalmas újdonság annak bemutatása, hogy még az egyik legtitkoltabb emberi tevékenységnek is bizony rengeteg forrása van, mégpedig nem csak szöveges, hanem képi forrása is. A meglehetősen fáradságos kutatómunkában további problémát jelentett az, hogyan is lehetne a mindenki által békebeli világnak tekintett, s nosztalgiával fölemlegetett századfordulós korszak eme csúnya és durva világát ízlésesen, mondhatni kifejezetten esztétikusan és szépen megmutatni. Célom nem az volt, hogy egy tejszínhabos békeidős korszakot az emlékek nosztalgikus fölhabosításával visszaidézzek (noha bizonyára az effajta élményanyag is átszivárog a képi anyagon), hanem inkább mindezek visszáját, a békebeli, fodros és édeskés világ hátoldalát is igyekeztem megmutatni. Hiszen mindennek - lévén, hogy kutató vagyok - tudományos szempontból is meg kell állnia a helyét, s ez szintén arra sarkallt, hogy ne egy hamis és csupán a sztereotípiákra építő, nosztalgikus kiadványt állítsak össze. A századfordulós prostitúciós iparnak - mint kiderült - bőven megvan a maga forrásbázisa: mondjuk a rendőri vagy orvosi anyagokra, az akkori kéjnők személyi anyagából való fényképekre és egyéb dokumentumokra, esetleg épp egy-egy kéjnőnek a rendőrséghez intézett levelére gondolok, s persze találunk meglehetősen sok korabeli fotóanyagot vagy képeslapokat, erotikus karikatúrákat, de a témát érintő művészi alkotásokat is. A fényképanyag kapcsán kiemelném, hogy ezt a típusú forrásanyagot nagyon nehezen

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában Az éjszaka titkai iránt érdeklődő közönség

lehetett összeszedni, de meglepő módon mégis igen sok volt. No és persze rendkívül sokfajta és sokféle műfajú: merthogy vannak benne korabeli női aktok csakúgy, mint akár magának az aktusnak különböző megjelenítése, le, egész a deviáns nemi viselkedés és a perverziók megmutatásáig. Akad továbbá a kérdéshez első látásra kevésbé kapcsolódó képanyagból is rengeteg: a korabeli nagy városképek, orvostörténeti dokumentumok, s korabeli pszichiátriai és pszichológiai dokumentumok - hiszen a prostitúció iparosodása és intézményesülése a modern nagyvárosokban történt meg, s lenyomatot hagyott a testen és lelken is. A vizuális dokumentáció is sokfélesége mellett pedig a szöveges anyag is rendkívül sokrétű, sok műfajú és eltérő társadalmi nyilvánosságú. Nem mondható, hogy mindenféle előtanulmány, magyar és nemzetközi alapkutatások nélkül született volna e könyv. A saját kutatások alapján nyert ismeretanyagon túl mégis leginkább abban tekinthető igazán nóvumnak, hogy oly sokféle tudományterületet kapcsol össze és a prostitúció problémáját oly sokféle irányba tárja ki és annyiféle kontextusba tudja helyezni. Mindenesetre a megnyíló ösvényeken tovább indulhatnak a legkülönfélébb diszciplínák képviselői. A prostitúciót, a pénzért vásárolható szerelem kérdését manapság igen szemérmesen kezeljük. Ugyanezt feltételezzük a szóban forgó korszakról is. Ám félrevezető lenne, ha a korszak erkölcseit tekintve a viktoriánus Anglia merev világának sztereotípiáira szorítkoznánk. Talán meglepő, de nem is volt ez annyira szemérmes időszak, ill. azt mondhatjuk, hogy e jelenséget a maga helyén kezelték. Láthatjuk mind a szöveges, mind pedig a képanyagot (leginkább talán a karikatúrák világát, hogy nagyon sok mindent ki mertek mondani). S ha a főszereplők társadalmi megítélése nem is volt valami magas, ám ők is a kor életének, kultúrájának részesei voltak. Nyomuk maradt, hisz pl. az irodalmi és a művészeti alkotások ránk hagyományozták emléküket. Köreikben is működött a társadalmi hierarchikus rend: létezett a luxuskategória, a modern hetérák világa, vagyis a magas társadalmi pozícióban lévő emberek szalonéletében részt vevő női kör, akikről leginkább az irodalmi művek szólnak. A századforduló szellemi és politikai elitjének jó része megfordult társaságukban, és töltötte idejét - mondjuk - Pilisi Róza szalonjában. Róla Krúdy regényeket írt (némiképp róla mintázta a Szindbádban Majmunka alakját), s tőle tudjuk azt is, hogy Budapest e virágárusból lett megkerülhetetlen luxusnőjéhez a legmagasabb státuszú fők is jártak. Mindez persze már egy nem kevéssé megemelt szintje az ő világuknak, hisz a valóságos életben, a polgári hétköznapokban a prostitúcióból élők nem ezt az életet kapták. Úgy, ahogyan manapság sem. (a Vörösmarty Rádióban elhangzott interjú szerkesztett változata)

Könyvtári éjszaka a Kodolányi János Főiskola Könyvtárában

Császtvay Tünde könyvei, publikációi: Császtvay Tünde: Bordélyvilág a békebeli Budapesten: a prostitúció társadalomtörténete a 19. századvégen, a 20. századelőn. Rubicon, 22. (2011) 1. sz. 42-55. Császtvay Tünde: Éhes költő a Veszprém -mel álmodik. Iskolakultúra, 12. (2002) 6-7. sz. 49-56. Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat Bordélyvilág a történeti Magyarországon. Budapest, Osiris, 2009. Császtvay Tünde: Földi angyalok: Dsida Jenő ismeretlen szerelmes levelei. Irodalomtörténeti közlemények, 97. (1993) 4. sz. 541. Császtvay Tünde: A Hét bagoly esete a magyar irodalomban. Budapesti negyed: lap a városról, 5. (1997) 2-3. (16-17.) sz. 243-264. A hím veréb és a pillangó: az akadémikus és az erotikus irodalom tusája a 19. század utolsó harmadában. Holmi, (2003) 4. sz. 477-493. Császtvay Tünde: Irodalomtörténeti összefoglaló 1867 1906. In: Magyar Kódex: A művelődéstörténet évszázadai 5. Az Osztrák-Magyar Monarchia: Magyarország művelődéstörténete, 1867 1918. [Szerk. Szentpéteri József Stemler Gyula] Budapest, Kossuth Kiadó, 2001. 131 183. Laczikonyha, kothurnus, tülök: nemzet- és lélekmentő műpártolás-próbálkozások a XIX. századvégi Magyarországon. In: Mednyánszky László. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport Magyar Nemzeti Galéria, 2003. 89-100. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 4. 1849 1905. Személyi rész II. H Zs. Szerk. Tódor Ildikó; a kötet munkatársa Császtvay Tünde. Budapest, Akadémiai Argumentum, 1997. A pornográf Lőwy. 2000: irodalmi és társadalmi havilap, (2006) 7-8. sz. 39-41. Reviczky Gyula összes verse. Sajtó alá rend., a jegyzeteket és az előszót írta, a mutatókat összeáll. Császtvay Tünde. Budapest, Argumentum, 2005. Császtvay Tünde: Sietős lesifotók. Budapesti negyed: lap a városról, 18. (2010) 3. (69.) sz. 15-50. Császtvay Tünde: Szalon-Garnitúra: az epreskerti Jókai-szalon és Feszty-szalon. ItK, (2004) 5-6. sz. 620 656. Császtvay Tünde: Szendrey Júlia. Irodalomismeret, 16. (2005) 3. sz. 5-7. Vas Gereben: 1823-1868. [Szerk. Császtvay Tünde Géczi János Mátis Lívia] Veszprém, Művészetek Háza, 1997.