Téli ellések, fialások a családi gazdaságokban- Beszélgetés dr Böő István állatorvossal A vemhesség őszi, téli hónapjaiban állataink tartási, takarmányozási körülményei mostohábbak, így a gazda az ilyenkor történő elléseket, fialásokat mindig kissé aggódva várja : vajon milyen lesz az utódok életképessége? ( A ló, a szarvasmarha, a juh és a kecske ellik, a sertés és a nyúl fial.) A vitalitásra, életerőre, életképességre az esetek döntő többségében a gyakorlott gazda már a vemhesség idejéből (fajra jellemző-e, esetleges koraszülés vagy túlhordás történt-e), az ellés vagy fialás lefolyásából, az anya tejelésre történő felkészültségéből, de leginkább a született utód külső megjelenéséből, vagyis már ránézésre következtetni tud. A magzat fejlettsége, a születési testtömeg, az anatómiai méretek, a bőr-és bőrképletek színe, állapota stb. nagy valószínűséggel tájékoztatnak, ezek némelyike főként a születéskori súly azonban félrevezető is lehet. Feltételezve, hogy az anya teljesen egészséges és az ellés vagy fialás idején biológiai állapota is ennek megfelelő, az utódok életképességére két viselkedésformából nagy valószínűséggel következtethetünk : az egyik az anya-újszülött kapcsolat alakulása, a másik az utódok szopási viselkedése már az élet első óráiban. A kanca átlagos vemhességi ideje 340 nap. A 320 nap alatti csikók koraszülöttek, a 300 nap alattiak pedig már rendszerint életképtelenek, a 360 nap fölöttiek túlhordottak. Extrém esetek természetesen előfordulhatnak, de normál időtartamú vemhességnél is születhet éretlen, gyenge életképességű csikó. Az életerős csikó születési súlya mintegy egytizede a kifejlettkori testtömegnek. A 40 kg-nál kisebb csikók és az első életnapon kellő mennyiségű föcstejet nem kapottak túlélési esélyei meglehetősen kicsik. Az ellések döntő többsége az esti, éjszakai vagy hajnali órákban zajlik le, sokkal ritkábbak a nappali ellések. A szülőút kedvező alakulása és a magzat karcsúsága, kis körmérete (hosszú lábak, vékony ízületek, fejletlen izomzat) miatt a ló könnyen ellik, ennek ellenére ellése után akár 10-30 percig is fekve maradhat, ilyenkor még az életerős csikó iránt is alig mutat érdeklődést. Az újszülött iránti viselkedésük változatos, különösen az először ellő kancáknál fordulhat elő gyakrabban közömbösség, csiklandósság, félelem, ijedtség vagy agresszivitás. Legtöbbjük azonban az ellési utófájásokat követően azonnal hozzálát az anya-csikó kapcsolat kialakításához, melynek első lényeges mozzanata a magzatmáz lenyalása. Ennek célja nemcsak az, hogy gyorsítja az újszülött felszáradását, a szag-és íz alapján történő felismerést, de ezzel a masszázzsal segíti a vérkeringést és a csikók esetében különösen fontos bélszurok-eltávozást. Mivel közvetlenül a megszületés után a nedves bőr miatt nagy a csikó hő vesztesége, ha bármely okból elmarad a magzatmáz lenyalása, az újszülöttet nekünk kell szalmacsutakkal vagy törölközővel szárazra törölni. Az első napok normál testhőmérséklete: 37-38 C, legfeljebb pár tizeddel több is lehet, a légzésszám: 60-80/perc. A külső környezet hőmérsékletére a csikó nem különösebben érzékeny, sokkal rosszabbul érzi magát a poros, ammónia-dús levegőjű istállóban. Aki született csikót még nem, vagy keveset látott, annak megítélése legtöbbször kedvezőtlen, hiszen az életerős újszülött is igen furán néz ki. Vézna, rövid testéhez, hosszú, vékony, görbe lábaihoz képest aránytalanul nagy feje van, ráadásul az nem kecses lófej, hanem birkafej formájú. Testét tömör tapintású, sűrű, tompa- fényű, pehelyszőrökből álló szőrzet fedi, a sörény-és farok-szőrök rövidek, bodrosak. A későbbi alapszínek (pej, tarka, sárga, fakó, deres
stb.) a szürke kivételével már születéskor felismerhetők, a szürke szín ugyanis az életkorral járó vedlések nyomán alakul ki. Az életerős, egészséges csikó születése után legkésőbb egy órán belül megkísérli a felállást és imbolyogva, rogyadozva,,csetlő-botló módon, ügyetlenül igyekszik felkeresni anyja csecsét. Ez nem mindig sikerül neki, gyakori, hogy teljesen más irányban, a kanca elülső lábainál keresi a csecset, de a jó anyai ösztönű kanca orrával igyekszik a megfelelő helyre terelni. Amennyiben az anya csiklandós, vagy bármely más okból idegenkedik az első szoptatástól, megfogjuk a fejét, a szoptatás ideje alatt beszélünk hozzá, rosszabb esetben felemeljük egyik mellső lábát, de pipát semmiképpen ne használjunk! Néhány ilyen szoptatás után már elfogadja csikóját. A csikó a csecsbimbókat váltogatva anyja jobb-és bal oldalán egyaránt szopik. Mivel élete első két napján legalább két liter föcstejet kell elfogyasztania ahhoz, hogy kellő mennyiségű tápanyaghoz és ellenanyagokhoz jusson, lehetőséget kell teremtenünk ahhoz, hogy bármikor szophasson. A kanca csecse kicsi, ezért az életerős csikó kis szüneteket tartva szinte állandóan, naponta minimum negyvenszer, de nem ritka, hogy óránként ötszörhatszor is szopik. Az előbbiek miatt, ha ellés után két-három órán belül sem képes felállni vagy a duzzadt, fájdalmas csecsek miatt anyja nem engedi szopni, hideg-vizes törlővel csökkentjük a csecsek feszültségét vagy a tejet óvatosan kifejjük és tőgy-melegen megitatjuk. Az elvárt súlygyarapodás az első napokban minimálisan fél kilogramm (500-1500 gramm). Az anyatej végleges összetétele a harmadik-negyedik napra alakul ki. Az éretlen, gyenge vitalitású csikó felállni sem tud, vagy késve áll fel, szopási képessége hiányzik, vagy igen gyenge. Testtömege és testméretei nemcsak kisebbek, de gyakoribbak az aránytalanságok is. Nyelve feltűnően vörös, esetleg lilás-színű, fülei nem felállóak, hanem lógnak, bőre olyan vékony, hogy szinte áttetsző, különösen a hát-és a hátulsó lábak tájékán szinte selyemszerű. Ajkai gyengék, de az egész arcorri rész puha, az ízületek, különösen a csüdízületek mozgása rendellenes. A lábvégek csontosodása nem megfelelő, a paták igen puhák. Testhőmérsékletük már tapintásra is alacsonyabb, viszont a légzésszám rendszerint magasabb a normálisnál. Oldalán és nem a mellkasán fekszik, nyakát és fejét felemelni nem tudja. Az anya-csikó közötti kötődés tulajdonképpen már az ellés utáni első két órában létrejön. Biztosak lehetünk a meghitt kapcsolatban, ha anya és csikója együttfekvésekor azt látjuk, hogy a kanca oldalán úgy fekszik, hogy nyakát vagy fejét csikóján nyugtatva helyezi el, a kiscsikó pedig nagyon szívesen fekszik anyjának hasa és hátulsó lábai közti területen, szorosan anyja mellett, ez a testi kontaktus egyúttal biztonságérzetét is fokozza. Az életerős kiscsikó kezdetben sokat alszik, pihenését csak a gyakori szopások szakítják meg, de néhány nap után már, ha lehetősége van rá- egyre többet mozog, de mindig anyja közelében. Az első szilárd takarmányfelvétel már az első hét után megtörténik, ha az első zúzott zabkeverékhez kevés porcukrot teszünk, könnyebb a szilárd takarmányokhoz való szoktatás.
A szarvasmarha átlagos vemhességi ideje 285 nap, de ettől 10-15 napi eltérés még megengedett, ugyanis a vemhesség idejét számos tényező befolyásolhatja. Bár a szarvasmarha elsősorban medencéjének kedvezőtlen alakja miatt nehezebben ellik, a megfelelően tartott és takarmányozott tejelő fajták szabályos elléskor segítséget nem, vagy alig igényelnek, a kettőshasznosítású fajták nehezebben ellenek. Sokan követik el azt a hibát, hogy türelmetlenségből vagy az ellés lefolyásának hibás megítélése miatt indokolatlanul is beavatkoznak, siettetik az elletést, ezzel veszélyeztetik a borjú életesélyeit is. Az ellés megnyílási szakasza üszőkben 6-8 óráig, tehenekben 3-4 óráig is eltarthat. A megnyitófájások látható tünetei mellett a ritmikus méhösszehúzódások hatására a magzatburkok, vagyis a vízhólyag és a lábhólyag a lágy szülőutat kíméletesen feltágítják, majd megjelennek a pérarésben. Először az emberfejnyi nagyságú, fénylő, kékes barna színű vízhólyag, melynek fölrepedése és mintegy 10-liter sötét sárga folyadék kiürülése után 20-30 perces nyugalom következik. Az újbóli méhösszehúzódások hatására jelenik meg a lábhólyag, ebben érezhetjük a magzat lábait. Ennek megrepedésekor mintegy 5-liternyi sárgás árnyalatú, híg, tojásfehérjeszerű, nyúlós, zavaros, rendkívül sikamlós váladék ürül. A hólyagok gyakran már a hüvelyben felrepednek, ilyenkor csak a magzatvíz elfolyását látjuk. A víz-és lábhólyag szerepe éppen az, hogy tágítja és sikamlóssá teszi a szülő-utat, ezért hibát követünk el akkor, ha már a vízhólyag felrepedése után belenyúlunk a tehénbe és idő előtt elletjük, a borjút erőszakkal kihúzatjuk. Azt, hogy mikor és hogyan indokolt ellésnél a segítségnyújtás, jó, ha szakember dönti el. A borjú 30-40 kg. testtömeggel születik (fajtától is függ), de ez egymagában nem bizonyítja életerejét. Az életerős borjút anyja szárazra nyalja, a masszázs szerepe hasonló, mint a csikóénál. Születése után egy órán belül feláll, ez után figyelmét azonnal anyja hátsó része felé fordítja, de a tehén a szopni készülő borjának helyezkedésével maga is segít. Bökdöséssel, tologatással segíti a tőgybimbók elérésében, melyeket azután az első szopást követően már általában nehézség nélkül megtalál. A szopás alatti viselkedés öröklődő. Szopás közben a borjú fordított testtartással áll a tehén mellett, testhelyzete anyjával párhuzamos vagy azzal hegyes szöget zár be, a hátulról történő szopás csak a legelő tehénnél gyakori. A bal-és a jobb oldalon felváltva szopik, a tőgybimbókat viszont már meghatározott sorrendben szopja ki, gyakran váltogatja. Naponta 6-8-szor szopik, a szopási idő alkalmanként 8-12 perc. A tehén szopás alatt is gyakran szagolgatja borja farok-tájékát. Az anya-borjú kapcsolat kialakulása után a tehén csak saját borját engedi szopni. Kívánatos, hogy a borjú a születése utáni első hat órában 2-liter föcstejhez jusson. Születése után pár órával összegömbölyödve fekszik, később inkább a szegycsontján pihen, az oldalfekvés csak a második-harmadik napon tapasztalható. A kérődzés egy-hetes kortól kezdődik. Elégedettek lehetünk, ha egy tejelő típusú, 35 kg. testtömeggel született borjú kéthetes korára 42-44 kg-s lesz, ez napi 500-600 grammos súlygyarapodásnak felel meg.
A juh átlagos vemhességi ideje 150 nap. Valamivel rövidebb ideig vemhesek a korán érő fajták, a már többször ellett anyák, a nyáron és kora ősszel ellő anyák. Valamivel később születnek a hímivarú utódok, az előhasi anyák bárányai, a tavasz bárányok, de a vemhesség időtartama egyedi sajátosság is lehet. A legtöbb anya könnyen ellik. Az újszülött bárány testtömege elsősorban attól függ, hogy hány magzat volt a méhben. Egyet-elléskor a születési testtömeg fajtától függően is 2,5-4,5 kg között változik, a kettes-ikreké 2,2-3,6 kg, a hármasikreké 1,6-3,2 kg. Az életerős merinó bárányok 3,5-4,5 kg-mal születnek, ezek között a kosbárányok mintegy 0,5 kg-mal nehezebbek a jerkéknél. Közvetlenül a bárány megszületése után az anya egyszer-kétszer néhány lépésnyire eltávolodik újszülöttjétől, majd lefekszik mellé és a bárány fejétől indulva a magzatmázat lenyalja róla, miközben sajátságos, morgásszerű hangot hallat. A magzatmáz lenyalása az anya-újszülött kapcsolatban az első, de talán a legfontosabb mozzanat. E-nélkül a kapcsolat ki sem alakul. Bárányát addig szopni sem engedi, míg fel nem szárította, de azután, amint a kicsi lábra tud állni, szopni próbál, a tőgy megtalálása azonban nem könnyű számára. Gyakran keresi anyja tőgyét annak mellső lábai között. Anyja azzal segít, hogy farát a bárány feje felé fordítja, miközben egyik hátulsó lábát megemeli, szopás közben kicsinyét szagolgatja. Az egyes bárány felváltva szopja a két tőgybimbót, az iker-bárányoknak rendszerint saját tőgybimbójuk van. Egy-egy szopás kb. 2-5 percig tart, a szopások száma az első héten naponta kb. 30. Az első napokban az anya bármikor, éjjel-nappal hajlandó szoptatni. Jóllehet az anya teje 4-5 napig föcstej-összetételű, a felszívódási viszonyok miatt igen fontos, hogy a bárány a születése utáni első két napon minél több föcstejhez jusson. Saját bárányát színe alapján is azonosítani tudja, erre bizonyíték, hogyha a báránya gyapját befestik, azt nem fogadja el. A hangadásoknak fontos szerepe van. Hang alapján kb. két nap alatt tanulják meg egymás felismerését. A magzatmáz, szín, hang kialakította kötődés után a bárány mindenhova követi anyját. Öt-napos koráig állandóan mellette tartózkodik, csak néhány méterre megy el tőle.
A kecske átlagos vemhességi ideje 150 nap. Ellése általában könnyű, az anya-újszülött kapcsolat kialakulása hasonló a juhokéhoz. Az újszülöttek testtömege számuktól függően 1,5-4 kg., az anyák közel 60 %-a ikreket ellik. Az újszülött gidák valamivel nehezebbek a gödölyéknél. Legfontosabb itt is az újszülöttek föcstejhez-jutása, hiszen a föcstej nemcsak a számukra nélkülözhetetlen táplálóanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmazza, hanem azokat az ellenanyagokat is, amelyek megvédik őket a környezet ártalmaitól. Mivel a föcstejben lévő ellenanyagok ellés után 30-órán belül elbomlanak, másrészt csak az első napokban szívódnak fel, fontos, hogy az utódok ekkor 30-40-szer szopjanak naponta. A kiskecske egyetlen tápláléka a második élethét végéig a tej, csak ezt tudja hasznosítani.
A sertés átlagos vemhességi ideje 115 nap. A fialáskor az eddigi állatfajokénál jobban kell ügyelnünk a környezeti hőmérsékletre, nevezetesen arra, hogy a koca hőigénye ekkor 16-18 C, a született malacoké 32-34 C. Ennek magyarázata az, hogy az újszülött malacnak testtömegéhez képest nagy a testfelülete, és mivel szőrtakarója, zsírrétege, önálló hőszabályozása nincs, ezen a nagy felületen belső hőjét gyorsan leadja. Születése után az első fél órában testhőmérséklete normálisan is csökken pár fokkal, de ha ez a csökkenés eléri a 6 C -ot, a malac elpusztul, mert energiatartaléka rövid idő alatt kimerül. Hidegben nem szopik, egyszerűen eléhezik még akkor is, ha anyjának bőven van teje. Egyébként gazdasági állataink utódai közül legkisebb energiatartalékkal a malac születik. A születés utáni első héten a malacok szopását korlátozni nem szabad, annyiszor szopjanak, ahányszor csak akarnak. Erre több okból is szükség van. Az első héten a malacok élőtömege megduplázódik, ehhez az óriási növekedési energiához szükséges összes táplálékot ekkor még kizárólag a kocatej fedezi. Ennél is fontosabb azonban az a védelem, amelyhez az újszülött az első anyai tej, a föcstej által jut az élet első 36 órájában. Fialás után a koca két napig termel föcstejet, de az ebben lévő ellenanyagok csak az első 24-36 órában szívódhatnak fel. Érthető tehát, hogy a malacoknak minél előbb és az első napokban minél többször, naponta akár 20-22-szer is szopniuk kell, mert az első 12 órában legalább 150 gramm, az első 24 órában legalább 250 gramm föcstejet képesek megemészteni, s fejlődésükhöz kb. 0,5 liter szükséges naponta. Arra, hogy a kocának elegendő teje van-e, illetve hogy a malacok eleget szoptak-e, a koca szoptatási és a malacok szopási viselkedéséből következtethetünk. Mivel a koca tejmirigyében ellentétben a tehén tőgyével nincs a tej tárolására alkalmas üreg (ciszterna), nem tudja a tejet raktározni, ezért azt sok kis részletben juttatja malacainak. A tejleadás kezdetét a koca jellegzetes hanggal jelzi. Erre a hívó hangra a malacok felveszik a szopáshoz szükséges testhelyzetet. Ha akár a tejhiány miatt, akár más okból a koca nem tud, vagy nem akar szoptatni, hasra fekszik. A megfelelő testtömeggel született, életerős malacok a köldökzsinór elszakadása után azonnal keresik a csecset. Az első életnapon a malacok helyválogatás nélkül szopnak, de főként az elülső csecsbimbókat keresik. Az életerősebb malacok ezért elöl szopnak. A szopási rangsor kialakítása azonban már az első napon megkezdődik. Ez a harc az elülső és a hátulsó csecseken 3-4 napig, a középsőkön egy hétig is eltart. A szoptatás ideje sokkal kevesebb, mint az -az idő, amit a malac a csecsbimbón eltölt. A tejleadás mindössze fél perc, ekkor nincs is szükség tulajdonképpen szopásra, a tejet a malacnak csak nyelnie kell. Amit mi szopásnak látunk, valójában az elő-illetve utómasszázs, amely 3-4 percig is eltart. Első napokban a koca hívja szopáshoz malacait, később a malacok jelzik éhségüket. Egy-egy szopáskor kb. 30 gramm tejhez jut a malac, két szopás közötti idő kb. egy óra. A tejjel jóllakott malac nyugodtan pihen, anyját nem zaklatja. Bőre feszes, rugalmas, szőre fényes, testhőmérséklete az emberi kéznél melegebb, bélsara nem bogyós és nem híg, tekintete élénk, a nem pigmentált malacok bőrszíne halvány-rózsaszínű. Az éhes malacok anyjukat döfködik, de igen hamar elerőtlenednek. Ilyenkor egy csomóban fekszenek, legtöbbször anyjuk mellett, nemegyszer a fekvő koca hasán vagy a kutrica sarkában. Bőrük ráncolt, szőrük borzolt, testhőmérsékletük az emberi kéznél hidegebb, a bélsár legtöbbször híg, a szemek beesettek, a nem pigmentált malacok bőrszíne porcelánfehér.
A házinyúl átlagos vemhességi ideje 30 nap. Legtöbbjük a hajnali órákban fial, általában könnyen. A 40-grammosnál kisebb tömegű fiókák életképtelenek. Akkor érzik legjobban magukat, ha a külső hőmérséklet 20C -körüli, az elletőládában pedig 25-28 C van. Ennél alacsonyabb vagy lényegesen magasabb hőmérsékleten nem szopnak, bőrük elsötétül, ráncosodik, majd elhullanak. Az anya naponta egyszer szoptat, rendszerint a kora-reggeli órákban. Sajátos testhelyzetet vesz fel, bakszerű a testtartása, meghajlított háttal, felhúzott hassal, kissé merev fejtartással szoptat. Az egészséges, jóllakott fióka hasa feszes, teste, a has felülete rózsaszín, végbéltájéka száraz, nyugodtan pihen. Szeme 10-napos kora körül nyílik ki, kéthetes kor után kimászik az elletőládából, háromhetes kora után megkezdi a szilárd takarmány fogyasztását. Mivel az anya-újszülött kapcsolat kialakulását igen sokszor az anya valamely betegsége (pl. tőgy-gyulladása) akadályozza, rendellenes szopási viselkedésnél mindig forduljunk állatorvoshoz.