Kádár István 75 éves Bensőséges hangulatú baráti találkozóra jöttek össze volt tanítványok, kollégák, tisztelők, családtagok 2002. december 13-án Székesfehérváron, a Geoinformatikai Főiskolai Karon. Kádár Istvánnak, a kar nyugalmazott tudományos főmunkatársának, tanárának 75. születésnapja adta az alkalmat, hogy egy, a szakmában mindenképpen különleges életutat méltassunk. Nem célunk itt az életút bemutatása, de néhány állomáshelyét azért helyénvaló megemlíteni. A szakmai pálya indulását a második világháború (munkaszolgálat és koncentrációs tábor) alaposan késleltette: Kádár István 1949-ben, 22 évesen kezdte el a térképész tiszti tanfolyamot a Honvéd Térképészeti Intézetben, 1951-ben avatták terepfelmérő hadnaggyá. Ezután a BME Hadmérnöki Karán tanult. 1956 és 1959 között a BGTVnél dolgozott topografusként és háromszögelő mérnökként. 1963-tól az ÁFTH-nál, majd 1967-től a BGTV-nél volt kutató. 1969 óta munkatársa a fehérvári főiskolának. Tehetsége már hallgató korában megmutatkozott: diplomamunkáját 700 oldalas, 5 nyelvből végzett saját szakfordítás alapján írta, már 1956-ban felszólalt egy akadémiai elméleti tanácskozáson. A BGTV-nél számos újítási javaslatot adott be. Szakcikkeiben, előadásaiban a lokális fotogrammetriától az egydimenziós koordináta-rendszerekig, az összeadóállandó meghatározásától a helymeghatározás természetes mérőszámáig sokféle, kezdetben idegenül ható témával foglalkozott, melyekről utóbb kiderült, hogy a szakma alapkérdései. Sokat tett az információelmélet szakmai bevezetésért, megalapozásáért. Az ünnepség elején elhangzott a Topografus búcsúztató című vers, amelyet Kádár István még 1954-ben írt s mindeddig asztalfiókban pihent. Az életút fontosabb állomásait földrajzi helyszínekhez kötve 1
mutattuk be. Dr. Karsay Ferenc, a pályatárs és szerzőtárs szemével azokat a tulajdonságokat emelte ki előadásában, amelyekkel a tudomány művelőjének rendelkeznie kell s amelyek Kádár Istvánban szerencsésen együtt vannak. Podolcsák Ádám a tanítványok, véleményét is közvetítve, összefoglalta azokat az üzeneteket, amelyek ma is hatnak az egykori, konzultált hallgatókra. Papp Erik az előzetes koordináták nélküli kiegyenlítés eseteivel foglakozott, amely téma még a 60-as években egy Kádár-féle újítási javaslattal indult. Dr. Csepregi Szabolcs aki a kezdeti főiskolai évektől végig közeli munkatársa a Tanár úrnak, elsősorban a kiegyenlítő számításokat érintő szakmai javaslatokat, újításokat foglalta össze. Kádár Tanár úr előadásában a legújabb számítógépes kísérleteiből adott ízelítőt: a minimális lefedő fa értelmezéséről térbeli és síkbeli hálózatokban. A kar munkatársai nevében a köszöntő és köszönő szavakat Dr. Márkus Béla főigazgató úr tolmácsolta a főiskolán eltöltött több mint 32 éves szolgálatért. Egyúttal átadta a kar dolgozói által aláírt, A hely felelőse című kiadványt, amelyet egyébként a találkozó minden résztvevője megkapott. A szünetet, a fogadást követő második rész ismét az ünnepelt versével kezdődött, melyet József Attila parafrázisaként 75. születésnapjára írt. Ezt követően a jelenlévők elevenítették fel emlékeiket a Tanár úrral történt találkozásokról, élményekről. A felszólalók között volt: Dr. Nagy Sándor, Cser-Palkovics József, Janurik János, Mizseiné dr. Nyiri Judit, Mizsei Ferenc, Árkné Kerényi Ildikó, ifj. Kádár István, Baksay Judit, Blahó Imre, Borza Tibor, Esztergomi Imre, Hankó András, Hujber Csaba, Kovács István, Majoros Ildikó, Márfai Tibor, Milos István, Németh Ottó, Polák István, Rácz Kálmán, Sipos Tamás, Dr. Varga József, Varga Katalin, Walch Ottó. Néhány meghívott, aki nem tudott személyesen eljönni, levélben vagy e-mailben fejezte ki jókívánságait; így Dr. Ágfalvi Mihály meleg hangú levelet írt, Füle György és családja valamint Zalezsák Tamás Ausztráliából jelentkezett, Dr. Mihály Szabolcs főigazgató és Winkler Péter főigazgató-helyettes a FÖMI-ből, Dr. Bácsatyai László tanszékvezető Sopronból, Németh András Paksról, Ribár András Gyuláról, Berényi Gábor Pécsről. Szabó Gyula ezredes úr a katonai 1:25000-es térképhelyesbítés 50 éves évfordulóján rendezett ünnepségen külön ajándékot adott át az ünnepeltnek. Reméljük, hogy a Tanár úr alkotóereje még hosszan megmarad, gondolatait még sokáig követhetjük. Busics György 2
A tudomány művelőjének tulajdonságairól Itt, a geodéziatudomány egyik fellegvárában és most, e nevezetes napon Kádár István barátommal kapcsolatosan miről is beszélhetnék legideillőbben, mint arról, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki a tudomány művelésére adja fejét? Azért kívánnék erről beszélni, mert ünnepeltünkben olyan kiváló tudós-kutatót ismertem meg, akinek élete, tehetsége, invenciózussága mindnyájunk számára jó néhány megszívlelendő vonást mutat. Ki lehet tehát a tudomány eredményes művelője, milyen tulajdonságok birtokában lehet meghódítani az ismeretek csúcsait? Vegyük elsőnek azt, hogy akinek elhivatottsága van rá. Minden elmélyült vizsgálódáshoz belső emberi vonzódás, céltudatosság, teljes odaadás, mondhatnám, megszállottság kell. Különösen a geodézia és a számítástechnika matematikai műveléséhez, a logikus okfejtésekhez. Kádár István munkásságában mindez megvolt, sőt, hála Istennek, meg is van, így dolgozhatta ki a tetraedrometriát (azaz a térbeli háromszögelés vektoralgebrai vonatkozásait), a különféle számrendszerek geodéziai hasznosítását, a lineáris egyenletek alkalmazását több fajta kiegyenlítéshez, a vektoraritmetikát, a fastruktúrát stb. Ez a szenvedélye talán akkor ébredt benne, amikor először került terepi munkakapcsolatba professzorunkkal, Rédey Istvánnal. Táplálkozott ez azután a katonai térképészetnél, a BGTV-nél, a FÖMI-nél nyert ösztönzésekből, mindenütt az alkotásra serkentő közegből. Az elhivatottság szorgalom, kitartás és szívósság nélkül kevés eredményre vezet. Pista barátom mindezekkel a tulajdonságokkal teljes mértékben rendelkezik. Ezekhez járul még az új iránti rendkívüli fogékonysága. Jó érzékkel tudta mindig kiválasztani azokat a témákat, amelyek mindenkor nagyon aktuális szakmai kulcskérdések voltak. Ilyen szakterületi témák voltak: a hatvanas években a fotogrammetria (amelynek pontsűrítési kérdéseit vizsgálta és szótárát készítette), majd az ország háromszögelési hálózatának kiegyenlítése (amelyre az akkori felfogással ellentétben a koordináta-kiegyenlítést javasolta), azután a szatellita-geodézia (ahol a műholdmegfigyelések és -értékelések geodéziai célú automatizálásával foglalkozott), ezt követően kerültek előtérbe nála a gráfok (melyet több tanulmányban tett közzé), majd az adatbázisok tömörítése (ahol eddig erre nem használt számrendszereket alkalmazott és beható vizsgálatokat végzett a földnyilvántartási adatok és térképek információ-tartalmának megállapítására, integrált tárolási módszereire) s folytathatnám tovább, de nem ismétlem az előttem elhangzottakat. Tény, hogy mindig merészen nyúlt az újdonságokhoz, hogy érvényre juttassa a fejlettebb módszereket sokszor nem is törődve az azonnali megérthetőséggel. Az újdonságok iránti vonzalma tűnik ki abból is, hogy több újítása volt, részt vett pályázatokon és gyakorta mutatott rá elméleti eredményeinek gyakorlati felhasználhatóságára. Itt, e falak között születtek dolgozatai például az elektronikus távmérők összeadóállandójának meghatározására, a lokális (szekvenciális) kiegyenlítésre, az információszűrésre... Szólnom kell arról is, hogy mindezekhez még elengedhetetlen a tárgyi tudás, a tudományok világában való tájékozottság. Mindenki tudja, aki ismeri őt, hogy sohasem kímélte idejét, amikor a könyvtárak 3
látogatásáról, könyvek beszerzéséről és olvasásáról, valamint az ismeretek megszerzéséről volt szó. Elég utalnom arra, hogy elvégezte a szakmérnöki szakot, rendkívüli szakmai nyelvismeretre tett szert és beásta magát a matematika és a számítástechnika nyelvezetébe, mélységeibe. Tájékozottságának eredménye a geodézia legtöbb szakterületét átfogó kitekintése, például A szatellita-geodézia néhány alapkérdésé -ről írt, társszerzős munkája, vagy az országos asztrogeodéziai hálózat kiegyenlítéséről vagy a dinamikus hálózatok kialakításáról vagy éppen a helymeghatározás természetes mértékeiről szóló tanulmányai stb. Ebben kevesen érhetik utol, pedig ilyen vagy ehhez hasonló felkészültség ma már nélkülözhetetlen az eredményes kutatáshoz. Végül, de nem utolsó sorban szükség van arra, hogy a kutató tudását át tudja adni. Kádár tanár úr arra is rengeteg időt áldozott, hogy olyan tanítványokat neveljen, hangsúlyozom: neveljen, akik képesek mélyreható matematikai megfontolásokra és gondolkodással párosuló szakmaszeretetre. Ismereteit megosztotta kollegáival, együtt vitattuk, csiszolgattuk, öntöttük közelítő formába elgondolásait. Megszerettette szakterületét azokkal, akik vonzódnak az elmélyültebb vizsgálódásra, ezt bizonyítja több tanítványának pályafutása, konzulensi munkája és egész itteni, főiskolai tevékenysége. Kedves Pista! Eddigi életutadon sok nehézséggel küzdöttél meg, kívánom, hogy a folytatás könnyebb, szebb és mindnyájunk számára is még gyümölcsözőbb legyen! Dr. Karsay Ferenc (A Kádár István 75. születésnapján elhangzott előadás szerkesztett változata) Három üzenet Kádár István Tanár úr tanítványai közé tartozom, aki az üzleti életben igyekszik hasznosítani a Tanár úrtól tanultakat. Az üzleti célú fejlesztések alanya a szervezet, egy olyan rendszer, amelyet az operatív vezetők tartanak egyensúlyban. A menedzserek feladata annak biztosítása, hogy a szervezet minden tevékenysége összhangban legyen. A szervezetnek jövőképpel is kell rendelkeznie. A vezetés célja kell legyen, hogy jól szervezett, vektor-szerű lépésekkel e jövőkép felé vezesse a szervezetet. A Tanár úr nevének emlegetésével földhivatali körökben az 1990-es évek elején találkoztam gyakrabban, amikor beindultak a fejlesztési projektek. Ekkor tudatosult a hivatali vezetőkben és munkatársakban, hogy az a rendszer, amiben addig dolgoztak, amelynek határozott funkciókkal bíró alrendszerei vannak, meg fog változni. Amikor kollégákkal erről beszélgettünk, számos alkalommal előjött, hogy valami ilyesmit tanultunk egykor Kádár tanár úrtól. Az első üzenet tehát a rendszerszemlélet. A szakmánk számára, a nem elméleti kutatással foglalkozó kollégák számára a rendszerszemléletet tartom a legfontosabb üzenetnek. A rendszerszemlélet ma a legtöbb tudományos és szakmai területen meghatározó szerepet tölt be. Tanár úr ennek a szemléletnek egyik úttörője volt a szakmában. Egy animációs ábrán kívánom bemutatni, hogy szakmánkban az adattól eljutunk az információig, majd az információk alapján a szervezet tudása fejlődik s még jobb kérdéseket és válaszokat tud megfogalmazni. Ugyanakkor a szervezet működési folyamatának része, hogy külső tudást sajátítson el. 4
A második üzenet a nyitottság. Első gondolatom az volt, hogy a folyamatos tanulást kellene a második helyre tennem, de rájöttem, hogy a nyitottság sokkal szélesebb fogalom. Tanítványként azt láttuk, hogy a Tanár úr életkorától függetlenül ha valamilyen problémába ütközött, mindig nekiállt tanulni. Elővette a szakcikkeket, könyveket bármilyen nyelven is voltak megírva s addig nem nyugodott, amíg a megfelelő ismeretet meg nem szerezte. Nemcsak a tudás befogadásában volt nyitott, hanem felénk is. Mi fiatalok, akik körülötte voltunk, magunk is éreztük, hogy megkapjuk azt az odafigyelést, bátorítást, ami szükséges a megfelelő motivációhoz. A Tanár úrnál, az alkotásban nagyfokú bátorsággal találkoztunk, amivel ízekre szedte az addigi tudást, majd újraépítette azt. Nem voltak dogmák: érdemes volt mindent meggondolni, újragondolni. A Tanár úrnál a közlésben nem volt szakmai titok, nem volt olyan ismeret, amelyet ne osztott volna meg azzal, aki kérdezett. Azt tanultuk, hogy a tudást nem titkolni, hanem hirdetni kell. Ez manapság nem mindenütt van így: sok élenjáró vezető, hazai cég a megszerzett tudást házon belül tartja. A nyitottságot azért tartom fontosnak egy szervezet életében is, mert a nyitott szervezet működése nagyobb hatékonyságú, és sokkal nagyobb hatást tud kifejteni a külvilágra is. A következő gondolat felvezetéséhez a változásokból indulok ki. A változások véghezvitele kibillenti a rendszereket a korábbi stabil állapotból, de a szervezet az egyensúlyi állapot felé igyekszik elmozdulni. Ha egy bürokratikus szemléletű vezető próbál menedzselni egy változást, akkor az ő tevékenysége a papír és az utasítás szintjére korlátozódik. Közben azonban a szervezet az informális struktúrákon keresztül igyekszik visszatérni a korábbi helyzethez. A bürokratikus menedzsment nem képes hatni a számára láthatatlan struktúrákra. A változások irányítása különleges felfogást követel meg. A harmadik üzenetnek az eltökéltséget tartom. Tanár úrtól azt tanultuk, hogy nagyfokú eltökéltség kell ahhoz, hogy változást érjünk el a fejekben. Az eltökéltség alapja a közérthetőség és önelégületlenség. Az az eltökéltség, amivel a Tanár úr közérthetően bevezette az új szakmai fogalmakat, meg tudta értetni a hallgatósággal azok fontosságát, nagy kitartásra vallanak. Ugyanilyen eltökéltség szükséges ahhoz, hogy változást érjünk el egy szervezet működésében. Annak idején, hallgatóként sok olyan dolog volt, amit nem értettünk, mégis közérthetőnek találtuk, ha mondjuk az almát szoroztuk össze a pirossal. A kíváncsiság felkeltése fontos az oktatásban: a kíváncsiságon keresztül megértettük a problémát, közelebb kerültünk hozzá. Összefoglalva: kétféle hatás ért bennünket. Az egyik az inicializáló hatás, amivel Tanár úr szakmai pályánkat befolyásolta, elindította. A tanár inicializáló ereje a még megvalósításra váró célok felé 5
indítja diákjait. A tanár diákokba plántált szemlélete egy életen át is hatással lehet. Azok közül, akik egykor a Tanár úr Geodéziai információ című fakultatív tantárgyát választották, sokan ma térinformatikai fejlesztésekkel foglalkoznak: pályaválasztásukban biztosan meghatározóak voltak azok az impulzusok, amelyek az órákon érték őket. A három üzenet, amelyeket közvetett módon a Tanár úrtól kaptunk, nemcsak ránk, tanítványokra volt hatással, hanem széles körben befolyásolja az egész szakmát. Kádár István szellemisége tanítványai révén az üzleti célú fejlesztésekben is megjelenik. Podolcsák Ádám (A Kádár István 75. születésnapján elhangzott előadás szerkesztett változata) Kedves Pista! Tisztelt ünneplő kollégák! Mivel is kezdhetném köszöntőmet mással, mint a szabadkozással. Nagyon szerettem volna együtt lenni veletek, abból az egyszeri és vissza soha nem térő alkalomból, hogy kedves kollégánkat, Kádár Istvánt nevezetes születésnapján, a 75-diken köszönthetjük. Sajnos, rajtam kívül álló okokból nem ünnepelhetek veletek. Nem szeretnék azonban teljesen kimaradni a köszöntők sorából, ezért úgy gondoltam, hogy megkérem Busics Gyurkát, az esemény spiritus rectorát, olvassa fel azt a néhány sort, amit ebből az alkalomból írtam. Tudom, hogy hosszú a sora az előadásoknak, a megemlékezéseknek, ezért rövid leszek. A legfontosabb, amivel kezdenem illett volna: Isten éltessen sokáig! Gondolom mindenki, aki köszönti Pistát, személyes emlékein át idézi fel azokat az éveket, melyeket együtt tölthetett vele. Én sem tudom (és nem is akarom) elkerülni a visszaemlékezésnek ezt a motívumát. Ha jól emlékszem a most 111-es és 112-es szoba (vagy a környékük) volt a Geodézia Tanszék, ahova 1970. januárjában, mint új tag, beléphettem. Már az első alkalommal megfogott Pistának az a fajta közvetlensége és bizalma, mellyel úgy mondta el éppen aktuális-kedvenc mániáját legyen az a zögtan, vagy a koordinátateodolit megvalósításának ideája, mintha évtizedek óta együtt dogoztunk volna az adott témán, mintha egyenrangú vitapartnere és alkotótársa lehetnék. Mániát írtam és nem véletlenül, mert azt gondolom, hogy minden újat alkotó embernek alapvető tulajdonsága, hogy jó értelemben vett mániával dolgozik, beszél, és ha szükséges, vitázik azokról a teóriáiról, eredményeiről melyekről úgy gondolja, hogy hasznára válnak környezetének, szakmájának. Sok együtt töltött fehérvári és soproni napra (éjszakára) emlékszem vissza, amikor fáradhatatlanul és szuggesztíven próbálta őszintén bevallva, gyakran lankadó figyelmemet (és ezzel még finoman fogalmaztam) visszaterelni a témához. Ez volt az egyik olyan tulajdonsága a Pistának, melynek hatása alól sohasem tudtam kikerülni. Olyan környezetben nőttem fel, mely kétnyelvű, sőt többnyelvű volt, ha az így egy kicsit talán túlzás is. Ezért magától értetődő volt mindig bennem a nyelvtudás tisztelete. Azt azonban kedves volt tanáromnak, Blahó Imrének sem akartam elhinni, amit a Pistáról állított, ha nem tapasztalom meg nap mint nap, hogy: te a Kádár eszkimóból is fordít, ha adsz neki egy jó szótárt. Ez a másik olyan tulajdonsága volt a Pistának, amit nagyon tudtam tisztelni. Nem véletlen az a tájékozottsága és naprakészsége az élet sok területén, amellyel még ma is rendelkezik, s amellyel még ma is sokszor elkápráztat bennünket. Ígéretem ellenére mégis hosszú lettem. Nem akarom elvenni a teret és az időt senki elől, így távol tőletek, de azért lélekben veletek ismétlem még egyszer: Isten éltessem Pista! Jó egészséget feltétlen kívánnom kell, ahhoz, hogy még sok éven át beszélgethessünk kedvenc mániáidról, fenntartva bennünk (bennem) egészen biztosan, egy kis lekiismeretfurdalást, hogy nem elég időt fordítunk a magunk művelésére. Ágfalvi Mihály a. Misi 6