1 / 7 2010.11.08. 14:25 Kisalföld, www.kisalfold.hu Minden jog fenntartva. 56-os menekültek: `ez a legjobb bevándorló csoport, amely valaha az USA-ba érkezett SZEGHALMI BALÁZS 2010.11.08. 04:07 Hegyeshalomtól a Fertı tó környékén át Sopronig terjedt az a határszakasz, ahol a legtöbben távoztak hazánkból 1956 novemberében. Interjú Tischler János történésszel. - Lehet-e megközelítıleg pontosan tudni, hogy 1956. november 4-ét követıen hány magyar hagyta el az országot? - A Központi Statisztikai Hivatal 1957-ben titkos felmérést készített arról, hányan hagyták el az országot a forradalom leverése után. Hírlevél feliratkozás Értesülni szeretnék a napi friss helyi hírekrıl! E-mailemre levél érkezik, amelyben megerısítem a feliratkozást. Az Ausztria és Jugoszlávia felé való menekülést az tette lehetıvé, hogy az 1940-es évek végétıl a két hosszú határszakaszon kiépített mőszaki zárat (aknamezık, drótakadályok, ırtornyok, figyelı berendezések) 1956 nyarán a magyar kormány túlnyomórészt felszámolta. Ráadásul a forradalom alatt a határırizet szétzilálódott, a szovjet csapatok pedig egy ideig ilyen jellegő feladatokat nem láttak el. Ezáltal a határ lényegében ırizetlen maradt, nyugaton egészen 1956. december közepéig-végéig, délen még 1957 elsı heteiben is. A KSH adatai szerint Ausztria felé kerekítve 175 ezren, míg Jugoszlávia irányában csaknem 20 ezren hagyták el Magyarországot. Az ENSZ Menekültügyi Biztosságának adatai ettıl kissé eltérnek, az általuk összesített létszám 197 ezer körül mozog. név e-mail cím OK Milyen a legutóbbi hírlevél?
2 / 7 2010.11.08. 14:25 Tischler János történész, az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. A legtöbben Hegyeshalomnál és a Fertı tónál távoztak - A hegyeshalmi vagy a soproni határnál emigráltak többen? Mivel a nyugati határ egész hosszában nyitva volt, nehéz pontosan válaszolni erre a kérdésre. Az biztos, hogy a Hegyeshalomtól a Fertı tó környékén át Sopronig terjedt az a (zöld)határszakasz, ahol a legtöbben távoztak Magyarországról. - Milyen büntetésben részesült, akit 1956 decemberétıl, 1957 januárjától elkaptak tiltott határátlépésért? - A szovjet csapatok véglegesen 1957 január végéig zárták le a nyugati és a déli határt, onnantól kezdve a töredékére esett vissza az országot elhagyók száma. 1957-ben még viszonylag sokan próbálkoztak, de ıket túlnyomórészt elkapták, s ırizetbe vették. Akit tiltott határátlépésen kaptak s más "bőnt" nem tudtak rábizonyítani, enyhébb esetben megúszhatta felfüggesztett börtönbüntetéssel, rosszabb esetben három évig terjedı letöltendıvel, a kiszabott ítéletet jó (vagy a hatóságokkal együttmőködı) magatartás esetén csökkentették.
3 / 7 2010.11.08. 14:25 Menekülés szekérrel, útban az osztrák határ felé 1956. novemberének elején. "És sokan voltak, akik nem akartak ebben a diktatúrában élni" - Valóban többségében értelmiségiek ("az ország krémje") hagyták maguk mögött Magyarországot a forradalom leverése után, s kerestek jobb életkörülményeket nyugaton? - A menekülési hullám november 4-vel vette kezdetét, aminek oka a szovjet fegyveres beavatkozás és a kommunista diktatúra visszatérése volt. 1956-ig a magyar társadalom többsége úgy gondolta, hogy a Rákosi-féle rezsim átmeneti, s hamarosan megbukik. 1956 októbere ezt látszott igazolni, a forradalom leverése azonban végérvényessé tette, hogy mostantól hosszú ideig fog berendezkedni a restaurált kommunista rendszer. És sokan voltak, akik nem akartak ebben a diktatúrában élni; akár részt vettek tevılegesen a forradalomban, akár a szabadság, vagy a jobb élet reménye vonzotta ıket. "Ez a legjobb minıségő bevándorló csoport, amely valaha is az USA-ba érkezett" Ezzel magyarázható, hogy az 1956-os magyar exodus lett a legnagyobb menekültáradat Európában a második világháború vége és az 1990-es évek eleje (a délszláv háborúk kitöréséig) Európában. Szociológiai értelemben valóban távozott a magyar értelmiség "színe-virága", ez alatt elsısorban a magasan képzetteket értem (orvosok, mérnökök, közgazdászok, szakképzett munkások), illetve az egyetemistákat, az értelmiségi utánpótlást. Ez utóbbiak mobilisak voltak és teljes egzisztenciájukat valahol Nyugaton teremtették meg. Nem véletlenül hangzott el az Egyesült Államok Szenátusában a következı mondat, amely az amerikai földön letelepült magyarokra vonatkozott: "Ez a legjobb minıségő bevándorló csoport, amely valaha is az USA-ba érkezett".
4 / 7 2010.11.08. 14:25 Igaz, ha a számadatokat nézzük, akkor a fizikai és mezıgazdasági dolgozók száma háromszorosa volt a szellemi dolgozókénak. A gyermekeknek forró kakaót adtak az osztrákok - Ausztriában milyen körülmények fogadták a magyar "hısöket"? - Miután Bécs volt a központja/elosztóhelye a Nyugatról Magyarországra küldött segélyszállítmányoknak - mint az utolsó állomáshely a "vasfüggöny" elıtt - s a november 4-i szovjet intervenció hírére a bécsi és a kelet-ausztriai kórházak felkészültek az ellátásra szoruló magyar menekültek fogadására, mondhatjuk azt, hogy Ausztria felkészülten és szívélyesen, együtt érzıen fogadta a Magyarországról érkezetteket. Ebben közrejátszott az is, hogy Burgenland, illetve Bécs egy része 1955-ig, az osztrák semlegesség aláírásáig szovjet katonai megszállás alatt volt, amirıl nem voltak túl jó emlékei az érintett osztrák térségek lakóinak. Átérezték tehát, milyen lehet a helyzet ott, ahonnan a magyarok érkeznek. Egyébként az osztrák határırök és csendırök - s az egyszerő határ menti osztrák lakosok is - segítıkészek voltak, rögtön pártfogásukba vették az érkezı magyarokat, elkísérték ıket a legközelebbi vöröskeresztes menhelyre, de az is elıfordult, hogy elıször helyben megmelegedhettek, a gyermekeknek forró kakaót adtak. Minderrıl egyébként megható tudósítások jelentek meg a nyugati sajtóban. "1957 végéig az USA 35 ezer, Kanada 24 ezer, Ausztrália több mint 9 ezer magyart fogadott be" - A nyugat miben tudta segíteni az '56-os magyarokat, milyen lehetıségeket biztosított számukra? - A menekültek táborokba kerültek, ahol felkeresték ıket egyes nyugati országok képviselıi és felajánlották a letelepedés lehetıségét (felsıfokú továbbtanulással vagy munkahellyel). Az ajánlatok különbözıek voltak; akadt olyan ország, amely például nem óhajtotta, hogy területén egykori párttag magyarok legyenek. Az Egyesült Államok az érvényben lévı bevándorlási törvény kvótáit jelentısen megemelte, nagy aktivitást mutatott a korábban rendkívül merev kanadai kormány, de a menekültekkel szemben inkább elzárkózó svájci kormány is igen sok magyar elıtt nyitotta meg határát. 1957 végéig az USA 35 ezer, Kanada 24 ezer, Ausztrália több mint 9 ezer magyart fogadott be. Ugyanekkor például Nagy-Britanniát 20 ezren, Nyugat-Németországot 14 ezren, Svájcot 12 ezren, Franciaországot 10 ezren, Ausztriát 19 ezren választották új hazájuknak. De kerültek magyarok Svédországba vagy éppenséggel Latin-Amerikába is. Nagylelkő gesztus hosszútávon kifizetıdött a nyugati államoknak - Bár tudom, hogy ezt nehéz összegezni, de a nyugati államokban mennyire váltak
5 / 7 2010.11.08. 14:25 sikeressé, elfogadottá szakmájukban az '56-os magyarok? - Erre a kérdésre valóban nehéz válaszolni. Kétségtelen, hogy nem minden emigráns magyar találta meg a számítását és nem mindenki boldogult úgy, ahogyan elképzelte. A túlnyomó többség azonban igen, és az 1956-os "magyar példa" éppen azt bizonyította szemléletesen, hogy a menekültek befogadása kezdetben ugyan pénzügyi és szociális terhet jelenthet a befogadó ország számára, ám ez a nagylelkő gesztus hosszú távon kifizetıdik. "A kamera mindig mosolygós és derős hazatérıket mutatott a hegyeshalmi határátkelıhelynél" - A gyıri Török István tragikus története - a forradalomban résztvevı fiatalember kijutott Amerikába, de honvágya hazahívta, mire elkapták és kivégezték - mennyire egyéni dráma? Hányan tértek vissza Nyugatról az ötvenes évek végen? - A Kádár-kormány nagy erıfeszítéseket tett arra, hogy a Nyugatra menekülteket minél nagyobb számban hazacsábítsa, s így bizonyítsa a külvilág számára, hogy nincs terror és bosszúállás Magyarországon. Kádár már 1957 elején amnesztiát ígért azoknak, akik engedély nélkül távoztak, de bizonyos határidın belül hazatérnek. Amerikai adatok szerint 1957 végéig mintegy 11 ezren jöttek vissza Magyarországra, a regisztráció nélküli és késıbbi visszaszivárgás legfeljebb még néhány ezer fıt érintett. A korabeli magyar filmhíradó kiemelt figyelemmel követte a hazatelepüléseket, a kamera mindig mosolygós és derős hazatérıket mutatott a hegyeshalmi határátkelıhelynél. "Kádár és társai nemegyszer megszegték a büntetlenséggel kapcsolatos ígéretüket" Többeket meg is szólaltattak, akik engedelmesen felmondták a leckét a kapitalizmus szörnyő kizsákmányoló és nyomorba taszító voltáról, arról, hogy nyugaton sincs kolbászból a kerítés, meg hogy a nyugati kémszervek be akarták szervezni ıket saját szülıhazájuk ellen. A hazatérık általában azért szánták rá magukat erre a döntésre, mert semmilyen idegen nyelvet nem beszéltek, emiatt idegennek tartották magukat, akik képtelenek beilleszkedni vagy elegük lett a tábori létbıl vagy úgy érezték, hogy nem tudnák megszokni a befogadó közeget, mert ott más a mentalitás. Vagy egyszerően honvágyuk volt - minden itthon tapasztalt szörnyőség ellenére. Kádár és társai nemegyszer megszegték a büntetlenséggel kapcsolatos ígéretüket. Nemcsak az említett Török Istvánt vonták a legsúlyosabb ítélettel felelısségre, hanem meg kell említeni például Steiner Lajos Budapest VII. kerületi nemzetırparancsnokot, aki az NSZK-ból jött vissza és 1958 nyarán kivégezték, vagy Wittner Máriát, aki szintén bízott Kádár szavában, aztán halálra ítélték, s végül 1970-ben szabadult. "Az állambiztonsági szervek szigorúan megfigyeltek a minden hazalátogatót"
6 / 7 2010.11.08. 14:25 - A Kádár-rendszer mikortól kezdve "nézte el", hogy egykori '56-osok hazalátogassanak Magyarországra, s találkozzanak rokonaikkal? - Nagyjából az "ellenforradalom" tizedik évfordulója, azaz 1960-as évek közepe után kezdte a kádári vezetés engedélyezni a "disszidens" magyarok hazalátogatását. Leginkább azok jöhettek, akik 1956-ban nem játszottak érdemi szerepet, "csak" elhagyták az országot. Persze az állambiztonsági szervek szigorúan megfigyeltek minden hazalátogatót. Idıvel enyhült a hivatalos szóhasználat is. Az 1970-es években már nem "disszidensek" voltak, hanem "idegenbe szakadt hazánkfiai". A hazalátogatási engedékenység egyrészt politikai propaganda üzenetet hordozott a külvilágnak, azaz a Kádár-rendszer megszilárdulását volt hivatva igazolni ("hazalátogathatnak, ez nem rendíti meg a fennálló rendet"). Hazatérés három évtized után Másrészt Magyarországnak égetı szüksége volt a keményvaluta bevételre, és a hazalátogatókból igyekeztek is a lehetı legtöbb dollárt vagy márkát kisajtolni (például a kötelezı beváltás révén, nyomott árfolyamon). Természetesen az 1956-ban fegyvert ragadók vagy vezetıi szerepet betöltık túlnyomó része csak Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i ünnepélyes újratemetésekor léphetett ismét magyar földre - több mint három évtized után. Névjegy - Tischler János Budapesten született 1967-ben. Lengyel-történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1993-ban. 1991 és 1998 között, illetve 2001-tıl az 1956-os Intézet tudományos fımunkatársa. 1998-2001-ben a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese. Fı érdeklıdési területe a lengyel-magyar kapcsolatok története a 20. században, különösen 1945 után. E témakörben közel háromszáz publikációja jelent meg. 2000-ben summa cum laude minısítéssel védte meg PhD-disszertációját, amelynek címe: Lengyelország és Magyarország a két nemzet sorsfordító történelmi eseményei idején, 1956-ban és 1980-81-ben. A doktori munkát 2001-ben könyv alakban kiadták lengyel nyelven. A mő jelentıs sikert aratott a szakma és az érdeklıdı olvasók körében egyaránt. Csaknem húsz ismertetés és kritika jelent meg róla a legtekintélyesebb lengyel sajtóorgánumokban, valamint hangzott el a rádióban és a televízióban. A kötetet, kiegészítve s némileg átdolgozva 2003 októberében jelentette meg közös kiadásban az 1956-os Intézet és a pécsi
7 / 7 2010.11.08. 14:25 Jelenkor Kiadó "Hogy megcsendüljön minden gyáva fül" - Lengyel-magyar közelmúlt címmel. 2006 októberében az ı szerkesztésében adta ki az 1956-os Intézet a Budapestrıl jelentjük címő vaskos könyvet, amely az ötven évvel ezelıtti nyugati és keleti sajtó magyar vonatkozású írásaiból összeállított válogatást tartalmazza. 1999-ben Göncz Árpád köztársasági elnöktıl a Nagy Imre Emlékplakettet vehette át, 2001 novemberében pedig a lengyel-magyar kapcsolatok terén végzett addigi kulturális és tudományos tevékenysége elismeréseként, lengyel közéleti személyiségek kezdeményezésére, Aleksander Kwaśniewski államfıtıl egyénileg megkapta a Lengyel Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a Szabadság Hıse kitüntetést adományozta neki Sólyom László köztársasági elnök. 2001 óta részt vesz az 1956-os Intézet keretében folyó kutatásokban is, melyek célja Magyarország történetének feldolgozása az 1960-as és 70-es években. Ebben a témakörben is számos publikációja látott napvilágot.