Juhász Attila Krekó Péter László Róbert Molnár Csaba Politikai stratégiák a szélsőjobboldallal szemben Fókuszban a keresletcsökkentés kutatási összefoglaló 2012. október Telefon: +36 1 430 66 99
A tanulmányt a Friedrich Ebert Stiftung támogatta. A tanulmány épít az Open Society Institute, a Task Force for International Cooperation on Holocaust Education, Remembrance, and Research, és az International Visegrad Fund támogatásával megvalósuló, két éves radikalizmuskutató programjának eredményeire is.
Tartalomjegyzék Bevezetés 4 Szélsőjobboldal Európában - Tévhitek és javaslatok 5 Szélsőjobboldali stratégiák és tévhitek 5 Lehetséges ellenstratégiák és javaslatok 7 Kereslet és kínálat - Kelet és Nyugat 9 A szélsőjobboldal iránti kereslet társadalmi-politikai hatásai 11 Kereslet és kínálat találkozási pontjai 11 A kereslet hatása a demokráciára 12 Bevándorláspolitika és a kereslet 16 Keresletvezérelt szélsőjobb: esettanulmányok 17 Franciaország 17 Görögország 19 Hollandia 21 A keresleti különbségek szerepe a szélsőjobboldallal szembeni stratégiákra 23 Kormányzati politikák és pártstratégiák 25 Tiltsuk-e a szélsőjobboldalt? 26 A szélsőjobboldal három rétege 26 Németország példája: alkotmányos rend vs. pártszuverenitás 28 Magyarország példája: a gárdajelenség 31 Beengedjük-e a parlamentbe a szélsőjobbot? A választási rendszerek hatása 36 A legfőbb akadály: a többségi rendszer 36 A mérsékeltebb akadály: a küszöb 39 Összeomlik-e a hatalomban a szélsőjobb? 40 A szélsőjobboldal hatása a kormányzati politikára 49 Függelék 51 8. Táblázat: A kormányt támogató szélsőjobboldali pártok Európában 51 9. Táblázat: Radikális jobboldali pártok Európában 52 3
Bevezetés Európa társadalmai mély átalakuláson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben. Az európai integrációval és a bevándorlással összefüggő jelentős társadalmi változásokra való válaszként, egyfajta ellenhatásként felértékelődött az etnikailag homogén nemzetállamok iránti állampolgári igény, amelyet politikailag elsősorban a rendre megújuló populista (szélső)jobboldal erői tudtak és tudnak saját javukra fordítani. Értelmezésük szerint az európai civilizáció és a nemzet veszélyben van, ennek a gondolatnak a terjedését pedig segíti, hogy európai identitás hiányában az uniós tagság nem feltétlenül csökkenti, hanem egyfajta biztos pszichológiai menedékként sokkal inkább erősíti a nemzeti önazonosság szerepét. Politizálásuk nyomán a politikai korrektséget előtérbe helyező beszédmóddal szemben ma egyre vonzóbbá válik a kisebbségekkel kapcsolatos állítólagos igazmondás, a tabudöntögetés jelszavával hirdetett durván általánosító retorika, amely az etnikai (vagy más) társadalmi közösségek kapcsán végső soron ugyanúgy a különbözőségnek hangsúlyozására, megőrzésére és felerősítésére helyezi hangsúlyt, mint például a multikulturalizmus doktriner felfogása. Látni kell azonban azt is, hogy a bezárkózó, az egymásra egyre inkább ellenségként tekintő különböző társadalmi csoportok konfliktusának gerjesztése nem egyoldalú folyamat Európában. Megközelítésünkben szélsőségesek azok is, akik például a radikális iszlám vagy bármilyen más kisebbség nevében hirdetnek harcot a társadalmi béke ellen. Az európai demokráciák számára éppúgy kockázatot jelenthet a többség kisebbségellenessége, mint a kisebbség többségellenessége. Az ideológiájukban, ellenségképeikben és üzeneteikben rendkívül heterogén populista (szélső) jobboldali erők Európa-szerte három fő probléma köré szervezik politikájukat. Ezek a következők: 1. a bevándorlással összefüggő társadalmi konfliktusok; 2. a megrendült bizalom a képviseleti demokráciák politikai elitjében; 3. az Európai Unióval szembeni erősödő távolságtartás. Ebben a tanulmányban azt kívánjuk bemutatni, hogy nincs általánosan alkalmazható sikerrecept a radikalizálódás ellen, ám néhány tévhit és általános alapelv felismerése segíthet a szélsőségek visszaszorításában. 4
Szélsőjobboldal Európában - Tévhitek és javaslatok Miért indokolt kiemelten odafigyelni a szélsőjobboldal szereplőire? Mert fenyegetést jelentenek a képviseleti demokráciákra és azok egyes alapelveire, társadalmi attitűdöket és politikai folyamatokat formáló, illetve erőszakot gerjesztő hatásuk pedig Európában összességében növekedni látszik. A demokráciák életképes működéséhez szükségesek bizonyos önvédelmi reflexek ; ennek része az is, hogy szereplői fellépnek a demokratikus berendezkedés és annak értékei elleni fenyegetésekkel szemben, a kellő időben és a kockázatokkal arányosan. Nagyon fontos ugyanis, hogy ne értékeljük és reagáljuk túl a szélsőjobboldal által gerjesztett veszélyeket. Bár Európa néhány országában (Magyarországon, Franciaországban, Görögországban, Svédországban) az utóbbi években látványos előretörésnek lehettünk tanúi, más országokban gyengült (Belgiumban, Olaszországban, Norvégiában), vagy akár el is tűnt (Lengyelország) a politikai szélsőjobboldal. Nincsenek általános tendenciák, mint ahogyan nincsenek általánosan alkalmazható szélsőjobb-ellenes receptek sem. Nem beszélhetünk összességében arról sem, hogy a szélsőjobboldal Európában mindenütt erősödésben lenne. A politika világa változó és esetleges, a folyamatos figyelem és vizsgálat tehát azért szükséges, hogy nagyobb eséllyel találjuk meg az éppen megfelelő válaszokat a demokráciát érő kihívásokra. Szélsőjobboldali stratégiák és tévhitek Az utóbbi években különösen meghatározóvá vált négy tévhit a szélsőjobboldallal és az arra adandó válaszokkal kapcsolatban: 1. Újraélednek a harmincas évek. A szélsőjobboldallal kapcsolatos politikai közbeszéd szinte kizárólagosan a válság következményeként láttatja a radikalizálódást. A magyarázat vonzó, de téves. Nem beszélhetünk arról, hogy a válság hatásaként az elmúlt években összeurópai szinten jelentősen és egyenletesen emelkedett volna a szélsőjobboldal iránti társadalmi kereslet 1, és a szélsőjobboldali pártok támogatottsága sem nőtt minden országban. Ahol előretört a szélsőjobboldal, ott ennek okai sokkal inkább politikaiak és kulturálisak, mint gazdaságiak. Az a materialista megközelítés sem állja meg a helyét, mely szerint a szélsőjobboldal jóléti juttatásokkal, és direkt transzferekkel visszaszorítható lenne, hiszen rendszerint nem a legszegényebb szavazók, és nem egzisztenciális okokból szavaznak a szélsőjobbra. A populista jobboldali pártok számára kedves toposzok, mint a bevándorlás- és kisebbségellenesség, az elitellenesség és az Unió-ellenesség politikai jelentősége és jelenléte erősödik ugyan, de leegyszerűsítő és káros a harmincas évekéhez hasonló fasizálódási hullámot vizionáló válság-retorika. A mai szélsőjobboldal nem azonos a harmincas évekbeli elődjével. Nyugat- és Észak-Európa jobboldali radikálisai nagyon távol kerültek a fasizmus hagyományától. Figyelemreméltó ugyanakkor a markánsabb szélsőségeket kitermelő, a tekintélyelvűség hagyományát erősebben őrző Kelet- és Dél- Európa eltérő példája: a válsággal leginkább sújtott Görögország az első olyan állam az Unió 1 Political Capital: Attitűd-szélsőségesek Magyarországon nemzetközi kontextusban. http:///wpcontent/uploads/fes_derex_20120229.pdf 5
történetében, ahol kristálytisztán neonáci erő került be az ország parlamentjébe. 2. A szélsőjobboldal a hatalomban összeomlik. Általános, de téves elképzelés, hogy amennyiben a szélsőjobboldal közhatalmi pozícióba kerül, az automatikusan támogatottságának megroppanásához vezet. Túl azon, hogy ebből az elvből csak meglehetősen bizarr ellenstratégiákat vezethetnénk le (emeljük hatalomba mindenütt a szélsőjobboldalt?), találunk példákat az ellenkezőjére is. Míg a szélsőjobboldal kormányra kerülve valóban meggyengült például Lengyelországban, Ausztriában (igaz, csak átmenetileg) és Hollandiában, addig Szlovákiában és Olaszországban egyes ciklusokban növelni, Lettországban és Dániában pedig stabilizálni tudta támogatottságát. A szélsőjobboldali pártok a parlamentbe jutva pedig szinte minden esetben erősödnek, vagy stabilizálják támogatottságukat. 3. Választási rendszerrel a szélsőjobboldal visszaszorítható. A másik, az előzővel szemben kialakult tévhit szerint a választási rendszerrel való játszadozással a szélsőjobboldal könnyedén távol tartható a hatalomtól, és ezzel a probléma megoldottnak tekinthető. Ahogy azonban arra a magyar és a francia példa rámutat, a választási rendszer nem feltétlenül elégséges eszköz a szélsőjobboldal hatalomból való kizárására és társadalmi hatásának visszaszorítására, arról nem is beszélve, hogy a jogállam koncepciójával ellentétes és indokolatlan feszültséget kelt a rendszerben a konkrét szereplőkre szabott szisztéma. 4. A törvények mindent megoldanak. Különösen Kelet-Európában nagyon jellemző az a jogfetisiszta felfogásmód, mely a szélsőjobboldal ellen alkotott törvényektől és az erősebb jogalkalmazói fellépéstől várja minden probléma megoldását. Túl azon, hogy ez a megközelítés látványos kudarcot vallott például Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában 2, teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a szélsőjobboldal működését végső soron a támogató társadalmi környezet alapozza meg, amelyet nem lehet pusztán jogalkotási és jogalkalmazási eszközökkel megváltoztatni. Különösen igaz ez a posztszocialista országokban, ahol a jogalkalmazó szervek fellépése rendszerint nélkülözi a stratégiát, következetlen és nem egységes 3, ez pedig segíti a radikálisokat, akik éppen ezt a kaotikus és bizonytalan helyzetet tudják sokszor saját javukra fordítani, és ezzel gúnyt űzni a jogállamból. Ezekben az országokban a szélsőjobboldal elleni hatékonyabb hatósági fellépéshez elsősorban nem újabb és újabb törvényekre, hanem korrekten, konzekvensen és hatékonyan érvényesített szabályokra van szükség. A problémák kezelésének ugyanakkor túl kell nyúlnia a jog világán: bár az állam fellépése az erőszakos vagy erőszak veszélyét hordozó szervezetekkel szemben természetesen fontos, a hatékony politikai és társadalmi válaszok megtalálása sokkal húsbavágóbb feladat. 2 Magyarországon a Magyar Gárda betiltása után is működnek annak utódszervezetei, a szlovák belügyminiszter Szlovák Testvériség betiltásáról szóló döntését végül a Legfelsőbb Bíróság felülírta, a cseh Munkáspárt pedig, melyet hosszas huzavona után betiltott a bíróság, a 2010-es választás előtt újraalakult. 3 Ez egyszerre köszönhető annak, hogy a jogalkalmazók oldalán nincsenek kikristályosodott normák és gyakorlatok, nincs egységes jogértelmezés, de annak is, hogy az eltérő demokráciafelfogások (liberális vs. represszív megközelítések) között nincs tudatos stratégiai választás, így a jogalkalmazás esetlenül billeg a két megközelítés között. 6
Lehetséges ellenstratégiák és javaslatok A szélsőjobboldali populista pártok a politikai palettán való időszakos felbukkanása és eltűnése a demokratikus rendszerek természetes velejárója. Nem reális, és a politikai pluralizmus elvét figyelembe véve nem is kívánatos cél, hogy a demokrácia alapvető játékszabályait tiszteletben tartó, jelentős választói támogatást felmutató politikai erőkkel szemben az állam végletesen represszív eszközöket (pl. betiltás) alkalmazzon. A szélsőjobboldallal szembeni általános politikai-, média- és társadalmi stratégiáknak ezért három fő célja lehet: 1) a szélsőjobboldali erők politikája, vagy szavazóik a demokratikus mainstreamhez közelítsenek; 2) az etnocentrikus, kisebbségellenes álláspont, illetve a retorika hatóköre lokalizált maradjon, és ne terjedjen át a politikai közösség egészére; 3) az előítéletekre és ellenségképekre alapozó retorika ne fusson ki erőszakos cselekedetekben. A szélsőjobboldal ugyanakkor témáiban, szervezeti formáiban, radikalizmusában rendkívül heterogén Európa-szerte, és különböző az a társadalmi kontextus is, amelybe ágyazódik. Éppen ezért nem is létezik minden országban egyaránt alkalmazható sikerrecept. Az alábbiakban négy olyan általános alapelvet sorolunk fel, amelyek a különböző kontextusokhoz illesztve is működőképesek lehetnek: 1. A hangsúly a keresletcsökkentésen. A radikális jobboldallal kapcsolatos hagyományos represszív megközelítés elsősorban a kínálati oldalt igyekszik jogi eszközökkel ellehetetleníteni (a szélsőségesekkel szembeni tiltás és szigorú jogalkalmazás révén), aminek hatékonysága több oldalról is megkérdőjelezhető. Egyrészt, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a represszív jogi környezet nem csak a föld alá szorítja és láthatatlanná teszi a problémát (lásd a német terrorsejt, a Nationalsozialistischer Untergrund példáját 4 ), másrészt az állam kapacitáshiány okán sem vállalhatja magára a szélsőségek elleni fellépés minden feladatát. A hatékony keresletcsökkentő preventív stratégiák az állami és civil szervezetek együttműködésén alapulva, oktatás, közösségépítés és ellen-narratívák kidolgozásán keresztül 5 nem csak tüneti kezelést adnak a problémákra, hanem a szélsőséges jelenségek újratermelődését akadályozhatják meg. Kiemelten fontos, különösen Kelet-Európában a demokráciaoktatás és a vitakultúra fejlesztése, melynek hiánya fogékonyabbá teszi a közvéleményt a szélsőjobboldal érvrendszerére, a demokráciát pedig sérülékenyebbé az intézményeit kikezdő retorikával szemben. 2. Hiszterizálás és stigmatizálás helyett nevetségessé tétel. A szélsőjobboldal lételeme a provokáció. Éppen emiatt lehet, hogy számos példa mutatja (a magyar Jobbik, a francia Nemzeti Front vagy éppen a holland Szabadságpárt példája), hogy a populista jobboldali politikai erőkkel szembeni hisztériakeltés és diabolizálás sokszor visszaüthet, és csak növelheti ezen politikai szerveződések jelentőségét és erejét. A szélsőjobboldal ugyanis abból a dichotómiából meríti az erejét, mely szerint ők az igazság egyedüli bajnokai akik a politikai 4 A szervezet 2000 és 2006 között több mint 10 gyilkosságot és 14 bankrablást követett el. A német hatóságok csak 2011-ben kapcsolták le a szervezetet. 5 Erre az elvre épül az Európai Bizottság radikalizmusellenes munkacsoportja (Radicalisation Awareness Network) is. 7
elit többségével szemben ki merik mondani a valóságot, a felháborodást velük szemben pedig éppen ez okozza. A szélsőjobboldali szervezetek egy része (mint a magyar Jobbik, a brit EDL, a görög Arany Hajnal) ráadásul éppen mozgalmi, szubkulturális jellege, illetve az általuk teremtett divat miatt tud vonzóvá válni a fiatalok számára, a politikai környezet által teremtett félelmetes imázs még vonzóbbá is teheti ezeket a szerveződéseket. Nézeteik nevetségessé tétele (melyre a szélsőjobboldal leegyszerűsített, dagályos, túlzásokon alapuló és egyoldalú ideológiája lehetőséget is ad) ezért sokkal hatékonyabb stratégia lehet, mint a túlzott félelemkeltő próbálkozások. Ebben pedig a politikai szereplőkön túl az oknyomozó újságírásnak is jelentős szerepe lehet. A demokrácia írott és íratlan szabályrendszerének megsértését persze a politikai erők nem kell, hogy szó nélkül hagyják, de az erre való hivatkozás elsősorban olyan országokban lehet hatékony eszköz, ahol erősek a demokratikus normák. A radikális erők és főleg támogatóik stigmatizálása ( nácik ), pedig sokszor csak megnehezítheti azt, hogy ezen választók visszataláljanak a politikai mainstreamhez. 3. Intenzívebb személyes kapcsolat a választókkal. A szélsőséges politikai erők a korrupt, választóktól eltávolodott politikai elittel szemben tudják kiépíteni saját politikai táborukat. Ezt jellemzően olyan módon teszik, hogy erős grassroots mozgalmakat és intenzív személyes kapcsolatot építenek ki a választókkal. Ez hatalmas előnyt jelent számukra a választóktól sokszor valóban elidegenedett, megcsontosodott szerkezetű politikai pártokkal szemben. A képviseleti demokráciákkal szemben Európa-szerte erősödő ellenérzéseket csak abban az esetben lehet visszaszorítani, ha a választók úgy érzik: a politika valóban róluk szól, ebben pedig kiemelt szerepe van a személyes kapcsolatoknak. 4. Az első szavazók politikai aktivizálása. A szélsőjobboldali pártokat gyakorta marasztalják el populizmusuk miatt, e mögött sokszor retorikai és politikai sikereik irigylése is meghúzódik. Az érzelmi mozgósítás és az egyszerű, közérthető nyelven folytatott politikai beszéd ugyanis olyan jellemzői a tágan értelmezett populizmusnak, melyet minden demokratikus politikai erőnek érdemes lenne magáévá tenni. Ha a centrumpártok képesek volnának ebben az értelemben vett populista (azaz kevésbé technokrata) módon politizálni, az szűkíthetné a szélsőjobboldali populizmus terét a szélesebb lakosság és a fiatalok körében egyaránt. Az új szélsőjobboldali mozgalmak több országban (Nagy- Britannia, Magyarország, Olaszország, Görögország) is kifejezetten alkalmasnak tűnnek arra, hogy a politikailag passzív, bizonytalan és politikai véleménnyel nem vagy csak alig rendelkező fiatalokat és első szavazókat megszólítsák hatásos mozgósító technikákkal, közérthető és látványos szimbólumokkal, hangos, más pártokat túlkiabáló kampánnyal és a végletekig leegyszerűsített, közérthető, de provokatív üzeneteikkel. A hagyományos politikai pártoknak új szervezeti struktúrákat, kommunikációs felületeket (különös tekintettel az egyre szélesebb hatókörű közösségi médiára) és beszédstílust kell kifejleszteni ahhoz, hogy vonzóvá tudjanak válni ebben a versenyben a fiatalok számára is. 8
Kereslet és kínálat - Kelet és Nyugat Mint azt korábbi tanulmányunkban kifejtettük 6 a szélsőjobboldal növekedési lehetőségeit, karakterét és témáit alapvetően befolyásolja az etnocentrikus, tekintélyelvű ideológiák és politikai megoldások iránti társadalmi kereslet. A társadalmi igény szempontjából jelentős eltéréseket tapasztalunk a fiatal, szocialista múlttal terhelt kelet-európai demokráciák és a déli, szélsőjobboldali politikai rezsimek által dominált országok, illetve a nyugati blokkhoz sorolható társadalmak között. Az eltéréseket az egyes kategóriák (rendszerellenesség, előítéletesség, jobboldali értékorientáció, félelem) vizsgálatával lehet tovább árnyalni 7. A kategóriák szintjén a rendszerellenességben és a jobboldali értékorientációban tapasztalható a legnagyobb különbség a két csoport között, bár a rendszerellenesség a nyugati demokráciák között nagy eltéréseket mutat. Közös vonás mind a keleti, mind a nyugati blokkban, hogy jelentősen visszaesett az EU iránti bizalom 8. A két blokk között a legkisebb különbség az előítéletesség vonatkozásában jelenik meg. Ezt az utóbbi időben két folyamat is erősítette: egyrészt a nyugati országok többségében az elmúlt években ami nem csak a válságnak tulajdonítható a bevándorlókkal szembeni előítéletek erősödése figyelhető meg, ami növelte azok arányát, akik megfelelnek a DEREX Előítéletesség kategóriája feltételeinek. Másrészt a volt szocialista országokban inkább a homofóbia és az előző hullám során mért magas bevándorlásellenesség visszaszorulása érhető tetten. A társadalmi attitűdökben a kelet-nyugat törésvonal mentén meglévő különbségek mivel a közvélemény igényeire érzékeny populista formációkról beszélünk meghatározzák a politikai kínálati oldal, azaz a szélsőjobboldali pártok főbb jellemzőit, struktúráját, témáit és retorikáját. Így Nyugaton ezen pártok kommunikációjában elsősorban a bevándorlók elleni üzenetek dominálnak amit ugyanakkor sok helyen (Franciaországban, Hollandiában) egyre inkább egyfajta erős euroszkeptikus vagy egyenesen unióellenes politikai pozíció egészít ki. Ezen belül is a muszlimokat és egyes esetekben a Kelet-Európából érkezetteket állítják be, mint a nemzeti társadalom ellen ható csoportokat. Keleten a migránsok mellett sokkal hangsúlyosabban jelennek meg más kisebbségi csoportokkal elsősorban a romákkal kapcsolatos kirekesztő vélemények. A keleti blokkban jelenlévő magas előítéletesség és rendpártiság iránti igényen alapul egy másik érdemi különbség, mégpedig az úgynevezett gárdajelenség, amely lényegében hiányzik Nyugat-Európából, míg Közép-Kelet-Európa több államában (Bulgáriában, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában) is megjelentek militáns külsőségekkel rendelkező, és az államhatalom alternatívájaként a rendteremtés igényével fellépő szervezetek 9. 6 Attitűd-szélsőségesek Magyarországon- nemzetközi kontextusban http:///wp-content/uploads/fes_ derex_20120229.pdf 7 A DEREX módszertanáról és legfrissebb értékeiről ld. részletesebben: http:///2012/02/attitudszelsosegesek-magyarorszagon-nemzetkozi-kontextusban/ 8 Ez várhatóan a 2012-es ESS adatfelvétel során válik majd igazán látványossá. 9 Lásd erről bővebben: A Gárdázás második hulláma, http:///blog/?p=1937938 9
Az elmúlt években Európa egyes országaiban (például Görögország, Franciaország, Svédország, Magyarország) a radikális erők előretörését tapasztalhattuk. Úgy tűnik, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal egyes országokban (de nem mindenhol, lásd például a legutóbbi holland választások példáját) profitálni tudott a pénzügyi-gazdasági válság negatív hatásai, illetve az azokra adott kormányzati intézkedések nyomán megnövekedett lakossági elégedetlenségből, mely ráépült az Európában egyre erősödő kulturális konfliktusra (pl. muszlim-keresztény ellentét). Bár sok hasonló mögöttes okot találunk az egyes országokban, vannak lényeges különbségek is. 1. Táblázat: A DEREX és a kategóriák értékei 2011-ben 10, zárójelben a változás 2009 és 2011 között DEREX (változás, %) Előítéletesség (változás, %) Rendszerellenesség (változás, %) Jobboldali értékorientáció (változás, %) Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus (változás, %) Belgium 3% (0) 24% (+5) 13% (+2) 10% (-2) 7% (0) Dánia 1% (0) 13% (-1) 4% (+1) 12% (-1) 3% (-1) Egyesült Királyság 4% (-1) 27% (+2) 19% (+2) 14% (+1) 10% (-1) Finnország 1% (0) 21% (+5) 6% (+2) 15% (0) 3% (0) Franciaország 6% (+1) 21% (+3) 20% (+5) 15% (0) 14% (-) Hollandia 1% (0) 16% (+3) 5% (0) 10% (+1) 3% (-1) Írország 5% (+1 25% (+7) 20% (+1) 20% (-5) 12% (+3) Németország 3% (0) 16% (+1) 15% (+4) 12% (+2) 9% (0) Norvégia 1% (0) 10% (0) 3% (-1) 11% (+1) 3% (0) Svájc 1% (0) 15% (+4) 7% (+2) 15% (+3) 4% (+1) Svédország 1% (0) 4% (-1) 3% (-2) 10% (+2) 4% (0) Nyugati és északi 4% 20% 15% 13% 9% országok Keleti és déli országok 11% 30% 33% 24% 20% Bulgária 18% (-7) 29% (-6) 45% (-13) 30% (0) 39% (-4) Ciprus 12% (+8) 47% (+4) 16% (+9) 45% (+6) 19% (+8) Csehország 8% (+1) 35% (+4) 28% (+2) 20% (0) 14% (+1) Észtország 4% (-2) 41% (-5) 15% (-5) 11% (0) 12% (-1) Görögország 33% (+16) 57% (+11) 62% (+31) 31% (-4) 41% (+11) Horvátország 11% (-1) 28% (-4) 48% (+10) 26% (-1) 17% (-3) Lengyelország 5% (-1) 16% (-1) 22% (-5) 30% (+2) 12% (-2) Magyarország 11% (-10) 48% (-5) 20% (-26) 32% (+5) 19% (-8) Portugália 11% (+4) 30% (0) 37% (+10) 10% (0) 19% (+1) Spanyolország 4% (+1) 17% (-2) 18% (+8) 20% (-5) 8% (+1) Szlovákia 11% (+4) 36% (+3) 30% (+13) 31% (+2) 22% (+4) Szlovénia 8% (+2) 26% (0) 35% (+20) 19% (0) 14% (+3) Ukrajna 19% (-8) 42% (0) 51% (-14) 21% (-9) 33% (-10) 10 Nyugati és északi országok: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország, Norvégia, Svájc, Svédország adatainak népességszámmal súlyozott átlagai. Keleti és déli országok: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna adatainak népességszámmal súlyozott átlagai. 10
A Jobboldali értékorientáció terén jellemző módon magasabb értékeket találunk a déli országokban, ami a tradicionális értékminták (és benne a vallásosság) erősebben továbbélő mintázatainak tulajdonítható. A keleti blokk magas értékeit döntően a rendpártiság, az erős állam iránti igény határozza meg, ugyanakkor az előítéletesség magasabb szintje is látványos. Ezek nagyrészt a szocialista államrendszer beidegződésein alapulnak. A szélsőjobboldal iránti kereslet társadalmi-politikai hatásai Kereslet és kínálat találkozási pontjai Az attitűd-radikálisok arányának változása megmutatja, hogy miként módosul a társadalmi kereslet a szélsőjobboldali ideológiák iránt. Azt, hogy egy adott országban a kínálati oldal milyen mértékben követi ezt a trendet, a szélsőséges jobboldali pártok támogatottságával lehet a legjobban vizsgálni 11. Az alábbiakban a választási eredmények segítségével próbáljuk összehasonlítani a keresleti és a kínálati oldalak találkozási pontjait. Az összehasonlítás alapján változatos mintázat alakul ki: a legtöbb esetben az attitűd-radikálisok arányának emelkedését követően a radikális jobboldali pártok is növelni tudták választási eredményüket, ami azt mutatja, hogy sikeresen alkalmazkodtak a választók körében megváltozott attitűdökhöz és a kampány során olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amelyek reagáltak ezekre az attitűdökre, és a szavazók egy csoportja körében népszerű válaszokat javasoltak kezelésükre. Ebbe a csoportba sorolható például Ausztria, Görögország és Magyarország. Voltak olyan országok is, ahol bár a DEREX értékei alapján nőtt a társadalom fogékonysága, a politikai palettán jelenlévő szélsőséges alakulatok nem tudták azt (további) voksokra, mandátumokra váltani. Ilyen például Belgium. Finnországban ugyanakkor az attitűd-radikálisok stagnáló aránya mellett az Igazi Finnek jelentősen növelni tudták támogatottságukat. 2. Táblázat: Az attitűd-radikálisok arányának és a szélsőjobboldali pártok támogatottságának változása 12 A DEREX nőtt A DEREX nem változott érdemben A DEREX csökkent A szélsőjobb támogatottsága nőtt Ausztria, Franciaország, Görögország, Magyarország, Szlovákia Finnország, Hollandia, Norvégia A szélsőjobb támogatottsága nem változott érdemben Dánia, Hollandia Németország A szélsőjobb támogatottsága csökkent Belgium, Svájc Szlovákia 11 A magas kereslet további hatása lehet, hogy a mainstream pártok politikájuk részévé teszik a korábban a szélsőségek által képviselt célokat, ideológiai elemeket és retorikai eszközöket, ezt azonban szinte lehetetlen számszerűsíteni. 12 Egyes országok többször is szerepelhetnek a más-más időszakban megfigyelt trendek alapján, illetve egyes országok ki is maradhatnak, ha a rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé az összehasonlítást. 11
A szélsőjobboldali pártok térnyeréséhez a kellő társadalmi fogékonyság mellett szükségesek bizonyos politikai-anyagi erőforrások, a politikába lépés alacsonyabb küszöbe, illetve a párt politikusainak megfelelő helyzetfelismerése és alkalmassága is. Önmagában csak az egyik tényező nem elégséges a sikerhez. Az elért eredmények stabilizálásához pedig elengedhetetlen a belső kohézió. Ennek hiánya olyan törésekhez, szakadáshoz vezethet, amelyek miatt legyen akármilyen erős keresleti nyomás, a párt veszíteni fog népszerűségéből. Fontos azonban látni, hogy a kereslet és a kínálat kölcsönösen hat egymásra: egy jól felépített radikális jobboldali kommunikációs kampány képes felerősíteni a társadalomban rejtve meglévő szélsőséges véleményeket, illetve a társadalom változásaira reagálva módosulhatnak a radikális pártok által megfogalmazott üzenetek, azok témái, stílusa. És itt egyaránt szó van a pozitív és negatív irányú attitűdváltozásról. A szélsőjobboldali pártok térnyerését a kereslet/kínálat kettősén kívül más tényezők is nehezíthetik, például a választási rendszerbe tudatosan beépített, vagy az abból következő korlátok (erről lásd részletesebben a Beengedjük-e a parlamentbe a szélsőjobbot? A választási rendszerek hatása című fejezetet). A kínálati oldal eredményességét tehát számos tényező hatása befolyásolja, amelyekből a társadalmi igény csak az egyik. Az attitűd-radikálisok arányának emelkedése kedvező feltételeket teremthet a szélsőjobboldali erők támogatottságának fokozódásához, de ez nem garancia a sikerre. Találóan fogalmazta ezt meg Matthew Goodwin brit szélsőséges-kutató egy a Brit Nemzeti Párt (BNP) sorsáról szóló írásában: Általánosságban, a BNP-EDL rivalizálás azt is jól mutatja, hogy a szélsőjobboldal bukása gyakran sokkal inkább a belső széthúzásnak, mint a külső tér hiányának köszönhető. 13 A keresleti oldalon mutatkozó konjunktúra felhívhatja azonban a radikalizmus ellen küzdő szereplők figyelmét a kockázatok növekedésére, ami elősegíti a politikai stratégiák kellő időben történő kidolgozását. A kereslet hatása a demokráciára A politikai intézményrendszer, a kormányzás mikéntje hatással van a társadalmi attitűdökre, de a kapcsolat minden bizonnyal a másik irányban is fennáll, a társadalom igényeinek igyekszik megfelelni az éppen aktuális hatalom is, elsősorban pozíciója stabilitásának megőrzése érdekében. A politikai és a társadalmi szint közötti kölcsönös hatás igazolására megvizsgáltunk több, a politikai intézményrendszer működését mérő nemzetközi mutató-rendszer és az attitűdradikálisok arányát mérő DEREX, valamint összetevőinek kapcsolatát. Vizsgálatunkba három nemzetközi indexet vontunk be: (1) Economic Intelligence Unit Democracy Index; (2) World Bank Governance Indicators; (3) British Council & Migration Policy Group Migrant Integration Policy Index (ezt lásd a következő részben). Az elemzés során a DEREX a 13 http://m.guardian.co.uk/commentisfree/2012/aug/19/far-right-fragmenting-bnp?cat=commentisfree&type=article 12
European Social Suvey (ESS) ötödik hullámának adataira épülő legfrissebb, az említett indexek közül pedig az ESS adatfelvétel időszakára (2010-2011) vonatkozó értékeit hasonlítottuk össze. Az Economic Intelligence Unit Demokrácia Indexe 14 a politikai véleménynyilvánítás, a civil szabadságjogok állapota alapján értékeli a vizsgált országokat 15. 3. Táblázat: A 25 országot tartalmazó adatsorokra kapott korrelációs együtthatókat az alábbi táblázat tartalmazza: EIU Demokrácia Index Összesített pontszám I Választási eljárás, pluralizmus II A kormányzat működése III Politikai részvétel IV Politikai kultúra V Polgári szabadságjogok DEREX Előítéletesség és jóléti sovinizmus -0,67-0,51-0,71-0,54-0,47-0,54 Rendszerellenesség -0,76-0,57-0,85-0,50-0,70-0,44 Jobboldali értékorientáció -0,62-0,50-0,58-0,31-0,63-0,51 Félelem, bizalmatlanság, -0,74-0,52-0,84-0,52-0,71-0,31 pesszimizus DEREX -0,66-0,55-0,77-0,37-0,58-0,44 A DEREX Rendszerellenesség és Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus alindexei mutatnak erős együttjárást az EIU DI második összetevőjével (Functioning of government). Az összesített DI is ezzel a két DEREX-alindexszel mutat magasabb korrelációt. A DEREX Rendszerellenesség - gel mutatott erős együttmozgását részben indokolja a módszertani hasonlóság. Ha megnézzük ugyanis, hogy a Functioning of government mutatóban mely indikátorok szerepelnek, akkor több közös pontot is találhatunk. A Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus ugyanakkor szintén magas korrelációs együtthatót mutat, ami azt jelzi, hogy a demokratikus deficittel működő kormányokhoz olyan társadalmak kötődnek, amelyekben alacsony a bizalmi tőke szintje és ezzel párhuzamosan magas a bizonytalanságérzet. 14 https://www.eiu.com/public/topical_report.aspx?campaignid=democracyindex2011 15 A készítők öt kategória mentén mérik a demokrácia szintjét: (1) választási rendszer, pluralizmus [electoral process and pluralism]; (2) polgári szabadságjogok [civil liberties]; (3) kormányzóképesség [the functioning of government]; (4) politikai részvétel [political participation]; (5) politikai kultúra [political culture]. A módszertan 60 indikátort sorol be az öt kategóriába, melyek értékei a 0-10 skálán mozognak, az összesített index pedig ezek átlaga. Az indikátorok között közvélemény-kutatási adatok (főként World Values Survey (WVS), ezen kívül Eurobarometer-adatok, Gallup-kutatások stb. szerepelnek), választási részvételi adatok, valamint a törvényhozói és a végrehajtói hatalmi ágak közötti egyensúlyt mérő kérdőíves kutatási eredmények szerepelnek. 13
Az alábbi ábra a 25 ország DEREX Rendszerellenesség (vízszintes tengely) és az EIU Functioning of government (függőleges tengely) adatpárjait mutatja. Jól látszik a két változó negatív együttjárása (R=-0,85). 1. ábra A World Bank Governance indikátorai hat dimenzió mentén ragadják meg a vizsgált területet. Az értékelés során a kormányzás észlelt szintjét vizsgálták, melyekhez lakossági és vállalati közvélemény-kutatási adatokat, nemzetközi szervezetek, NGO-k, üzleti információs szervezetek által közölt indexeket használtak fel. A hat dimenzió a következő: (1) Voice and Accountability; (2) Political Stability and Absence of Violence/Terrorism; (3) Government Effectiveness; (4) Regulatory Quality; (5) Rule of Law; (6) Control of Corruption. 14
DEREX 4. Táblázat: A kapott korrelációs együtthatókat az alábbi táblázat tartalmazza: WGI Kormányzati Indikátorok Political Voice and Stability and Government Regulatory Control of Accountability Violence/ Absence of Rule of Law Effectiveness Quality Corruption Terrorism Előítéletesség és jóléti soviizmus -0,63-0,59-0,55-0,49-0,59-0,71 Rendszerellenesség -0,83-0,50-0,84-0,85-0,84-0,88 Jobboldali értékorientáció Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus -0,58-0,51-0,46-0,38-0,54-0,61-0,76-0,38-0,84-0,77-0,81-0,84 DEREX -0,72-0,59-0,73-0,71-0,73-0,80 A korrelációk alapján a DEREX Rendszerellenesség alindexe erős együttjárást mutat a hat Governance indikátor közül öttel. Ezek a DEREX-szel kevésbé erős, de egyértelmű korrelációt mutatnak. Megállapítható tehát, hogy azokban az országokban, ahol az attitűd-radikálisok aránya, különösen pedig a szélsőségesen rendszer- és intézményellenesek aránya magasabb, ott a kormányzás alacsonyabb szinten van. A fejlett kormányzású országok társadalmában pedig alacsonyabb a radikális nézeteket vallók aránya. Az alábbi, 2. ábra a 25 ország DEREX-Rendszerellenesség (vízszintes tengely) és WGI-Voice and Accountability (fggőleges tengely) adatpárjait mutatja. Jól látszik a két változó negatív együttjárása (R=-0,83). Két ország került messze a képzeletbeli trendvonaltól: Görögország, ahol az egymást követő megszorító intézkedések miatt drasztikusan megnőtt a rendszerellenesek aránya, illetve Ukrajna, amely egyedül kapott negatív értéket a WGI indikátorára. 15
2. ábra Bevándorláspolitika és a kereslet A Migrant Integration Policy Index 16 (MIPEX) a bevándorlók integrációjának erősítésére irányuló politikák vizsgálata alapján értékeli az országokat. Az ESS-kutatásban több kérdés is vizsgálja a társadalom bevándorlókkal, bevándorlással kapcsolatos nézeteit. A DEREX Előítéletesség és jóléti sovinizmus kategóriája azt méri, hogy a megkérdezettek mekkora része válaszolt szélsőségesen elutasító módon ezekre a kérdésekre (kiegészítve azokkal, akik erősen homofób kijelentést tettek). Az Előítéletesség és jóléti sovinizmus kategória értékeit összehasonlítva a MIPEX adatokkal R=- 0,53-os korrelációt kapunk. A kapcsolat bár nem erős, annak negatív értéke jelzi, hogy azokban az országokban, ahol kedvezőbb a jogszabályi háttér, ott a társadalom is kevésbé elutasító a bevándorlókkal szemben. Az elutasítást igénylő társadalom pedig általában kevésbé megengedő jogszabályi környezetet jelent. 16 http://www.mipex.eu/ 16
3. ábra Keresletvezérelt szélsőjobb: esettanulmányok Az alábbiakban összefoglaljuk néhány országban a szélsőjobboldal iránti igény társadalmi mintázatait, a szélsőjobboldali pártok választási szereplését, a kampány során előkerült legfontosabb témákat és az ezek kapcsán megfogalmazott üzeneteket. Franciaország 2012-ben elnök-, majd nemzetgyűlési választásokat is tartottak Franciaországban. A végül Francois Hollande győzelmével végződő köztársaságielnök-választás egyik legjelentősebb eredménye a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) jelöltjének szereplése. A harmadik helyen befutó Marine Le Pen az FN minden idők legjobb eredményét tudta felmutatni. A majd 6,5 millió szavazat lényegesen meghaladja a pártvezér édesapjára, Jean-Marie Le Penre 2002-ben és 2007-ben leadott voksok számát. 4. Ábra: A szélsőjobbra leadott voksok a francia elnökválasztásokon (* a második fordulóban) 17
A szavazatok számának markáns emelkedése mögött nem a francia társadalom értékrendszerének jobbratolódása áll, sokkal inkább a politikai elittel, a köztársaság intézményeivel és a bevándorlókkal szembeni negatív attitűdök elmúlt pár évben megfigyelt erősödődése. A DEREX által mért Rendszerellenesség szintje 15-ről 20 százalékra emelkedett 2009 és 2011 között, ami a legmagasabb mért érték 2002 óta. Az Előítéletesség, ami a homofób vélemények mellett elsősorban a bevándorlókkal szembeni általános diszkriminatív hajlamot méri, a 2009-es minimum után ismét emelkedést mutatott. Ugyanakkor sem a Jobboldali értékorientáció, sem pedig a Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus szintje nem emelkedett, inkább az eddig megfigyelt csökkenő trend folytatódott minimálisan. 5. Ábra: A DEREX értékei Franciaországban Édesapjával összehasonlítva Marine Le Pen másképp megfogalmazott üzenetekkel próbált építeni a francia társadalomban meglévő előítéletességre. Az egykor Hitlerrel együttműködő Vichy-kormány szimpatizánsait tömörítő, holokauszttagadó, antiszemita párt Jean-Marie Le Pen lányának elnöksége alatt egyre inkább modern, radikális jobboldali, elit-, EU- és bevándorlásellenes szervezetté vált, amely mostani kampányában már igyekezett megszólítani a zsidó identitású szavazókat is, sőt legalábbis szóban, a modernitás egyes értékeit (így a feminizmust, a szólásszabadságot) is védte a bevándorlóktól. Az üzenetek átcsomagolásaként értelmezhető az iszlamizálódás fogalmának bevezetése is: Marine Le Pen nem szólított fel az iszlám elleni harcra, helyette a muszlim bevándorlás következményei, az iszlamizálódás elleni fellépést hangsúlyozta. A 18 százalékos támogatottság mögötti okok közül kétségkívül a rendszerellenes attitűdök erősödése tekinthető a legnagyobb hatásúnak. A társadalom jelentős csoportjai egyre inkább érezték úgy, hogy a politikai rendszer (az uniós struktúrába beépülő és az azt kiszolgáló nemzeti kormány) nem képes megfelelő válaszokat, megoldásokat adni a mindennapi életük legégetőbb problémáira, és növekvő elégedetlenségüket kivetítették a teljes politikai elitre. Ezt a csalódottságot használta ki Le Pen a kampányban, amikor az elitről és a felső osztályt szimbolizáló 18
Párizsról negatív tónusú üzeneteket fogalmazott meg. A rendszerről is kritikus véleményt formált, kiemelve az elesettek, szegények helyzetének javítását. A júniusi nemzetgyűlési választásokon az FN az 1980-as évek óta először tudott mandátumot szerezni. Igaz, a párt csak két képviselői helyhez jutott, ráadásul Marine Le Pen pártelnök ki is kapott a körzetében, de unokahúga, a 22 éves Marion Marechal-Le Pen győzelme annyit azért biztosan jelez, hogy erősödött a bevándorlásellenes és EU-kritikus politikai erők hatása a válságtól leginkább sújtott déli államoktól nyugatabbra és északabbra is. Az FN szavazói két csoportra oszthatók: az elkötelezett radikálisokra és az erős pártkötődéssel nem rendelkező, jobb híján a pártra szavazó vonakodó radikálisokra. A brit Counterpoint elemzése 17 azt mutatja, hogy a párt mostani szavazóinak többségét utóbbiak adják. A vonakodókat szociodemográfiai változók mentén összehasonlítva az FN-re nem szavazókkal a kutatásban az a kép rajzolódott ki, hogy többségük férfi bár Franciaországban a nemek közti különbség nem annyira erős, mint a vizsgált országok többségében, ami azt mutatja, hogy Marine Le Pen sikeresen tudta megszólítani azokat a potenciálisan radikális nőket, akik korábban a szélsőjobbról kialakult erőszakos, militarista sztereotípiák miatt nem voksoltak a pártra. A legerősebb disztinktív tényezőnek az iskolai végzettség bizonyult. A mainstream pártok szavazóihoz képest a vonakodó radikálisok lényegesen alacsonyabban képzettek. Ez azonban elsősorban a középfokú végzettségűek felülreprezentációját jelenti, a végzettség nélküliek arányában ugyanis nincs érdemi különbség. Az ingadozó radikális szavazók politikai érdeklődése nem csak az elkötelezettekhez képest, de a fősodorral szimpatizáló választókhoz viszonyítva is sokkal lanyhább. Ez a távolságtartó attitűd és a velejáró gyenge politikai elköteleződés részben felelős a szélsőjobboldali pártok hektikus politikai teljesítményéért (nem csak Franciaországban, hanem általában véve is). Görögország A 2012. május 6-ai görög országgyűlési választásokon több mint négyszázezren szavaztak a Chrysi Aygira (Arany Hajnal). Az így megszerzett 21 mandátummal a görög szélsőjobboldali párt lett a legradikálisabb parlamenti párt az EU-ban. Bár a júniusi megismételt választásokon a párt hárommal kevesebb képviselői helyet tudott csak szerezni, az Arany Hajnal 2009-ben elért egy százalék alatti eredményét 2012-re jelentősen növelte, és ezzel az Európai Unió történetében először kerülhetett egyértelműen, szimbolikáját, üzeneteit és mozgalmi jellegét tekintve egyaránt neonáci párt egy tagállami parlamentbe. 17 Recapturing the Reluctant Radical. http://counterpoint.uk.com/wp-content/uploads/2012/09/counterpoint_recapturingthe-reluctant-radical-_2012.pdf 19
6. Ábra: Szélsőjobboldalra leadott voksok a görög parlamenti választásokon (a LAOS-ra és az Arany Hajnalra leadott voksok száma) Az Arany Hajnal a nemzetközi szervezetek ellen uszító ultranacionalista retorikája mellett idegenellenes demagógiájával hívta fel magára a figyelmet, az illegális bevándorlók azonnali kiutasítása mellett többek között a görög szárazföldi határok elaknásítását is javasolta a párt, hogy így nehezítsék meg a Görögországban való engedély nélküli letelepedést. Az Arany Hajnal hosszú távú terve az, hogy a görög történelemben egyébként még sosem látott módon egyáltalán ne legyenek bevándorlók az országban, és ennek megítélésében semmilyen vallási, kulturális vagy egyéb megkülönböztetést nem tesznek, csak a görög vér számít. A párt felfutásának előzménye, hogy a DEREX adatai alapján soha nem látott magasságba emelkedett Görögországban a rendszerellenesség és az előítéletesség. 2011-ben a megkérdezettek 57 százaléka fejezett ki szélsőségesen elutasító véleményt a bevándorlókkal kapcsolatban, 2009 és 2011 között pedig duplájára (31-ről 62 százalékra) emelkedett a rendszerellenesek aránya. A Félelem, bizalmatlanság, pesszimizmus szintje is számottevően nőtt (30-ról 41 százalékra), egyedül a Jobboldali értékorientáció nem változott. A görög gazdasági-politikai válsághelyzet eredményeképpen a görög közvélemény olyan mértékben radikalizálódott, hogy ez feltámasztotta a görög belpolitika mainstreamből eltűntnek hitt erőit, a junta-párti, az erőszakot fetisizáló (és ezt a gyakorlatba is átültető 18 ) neonáci erőket. Ez pedig nem ritka jelenség: a válságok önmagukban rendszerint csak akkor tudnak valóban szélsőséges politikai mozgalmak megerősödéséhez vezetni, ha azt a történelmi előképek megalapozzák. A rend iránti erőteljes társadalmi igényt jól mutatja, hogy az athéni választókerületek választási eredményének elemzése során az egyik görög lap arra a következtetésre jutott 19, hogy a görög rendőrök több mint fele az Arany Hajnalra szavazott májusban. Annak, hogy a rendvédelmi erők a szélsőséges pártban látják az egyetlen megoldást, nem kizárólag ideológiai, hanem praktikus okai is vannak. A baloldali tüntetésekre kivezényelt fiatal görög rendőrök akik gyakran vajmi 18 Lásd például: http://newsfromatlantis.blogspot.hu/2012/06/golden-dawn-controlled-opposition-and.html 19 http://greece.greekreporter.com/2012/05/11/more-than-half-of-police-officers-voted-for-neo-nazi-party/ 20