AZ OLVASÁSTANÍTÁS NYOMORÚSÁGA



Hasonló dokumentumok
Nyelvtan. Most lássuk lépésről lépésre, hogy hogyan tanítunk meg valakit olvasni!

Mesénkben a példák, amelyeket az óvodáskorú gyermekek könnyen megérthetnek, elemi matematikai információkat közölnek. Könyvünk matematikai anyaga

1. ÉVFOLYAM 2. ÉVFOLYAM. Ábécés olvasókönyv 1. osztályosoknak. AP Első daloskönyvem 1. AP Ének-zenemunkafüzet 1-2.

Isten nem személyválogató

Prievara Tibor Nádori Gergely. A 21. századi szülő

1. ÉVFOLYAM TÉRÍTÉSMENTES KIADÓI KÓD CÍM ÉRTÉKE/FT

Akárki volt, Te voltál!

AP A mi világunk AP A mi világunk környezetismeret munkafüzet FI /1 Ábécés olvasókönyv 1. osztályosoknak 500

Műszaki Könyvkiadó Kft. A 2014/15-ös tanév tankönyvjegyzékére kérvényezett közismereti tankönyvek listája

E D V I N Írta Korcsmáros András

Kerettanterv Alapfokú nevelés-oktatás szakasza, alsó tagozat, 1 4. évfolyam

Hogyan kell használni a SZÓKINCSEM füzeteket? SZÓKINCSEM füzetek

KÁRPÁT-MEDENCE KINCSEI VETÉLKEDŐ 2. FELADAT AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK INTERJÚ KÉSZÍTÉSE

Miért tanulod a nyelvtant?

1. ÉVFOLYAM TÉRÍTÉSMENTES

EVALUAREA COMPETENȚELOR FUNDAMENTALE LA FINALUL CLASEI a II-a Model de test 2. CITIT Școli cu predare în limbile minorităților naționale

15. BESZÉD ÉS GONDOLKODÁS

Tandori Dezső. Réváldozat. Forrás-mű. Ha ismertetek volna, most nem ismernétek rám!

Hogyan kell használni a SZÓFOGADÓ füzeteket? SZÓFOGADÓ füzetek

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

A Mozaik Kiadó kiadványai 3., 7. és 11. évfolyam (2018/2019) 3. ÉVFOLYAM

Egy híján húsz. 1. Mit olvasol a legtöbbször? Többet is megjelölhetsz! a) kötelező olvasmányokat

nyelv: 2) Kérdezz meg 3 embert a környezetedben arról, milyen nyelven tud beszélni, írni, olvasni. Írd le a válaszaikat!

a kezdetek kezdetén nem mesélt eleget a gyerekének, mert nem ért rá?

Tanulási piramis. Valódi dolgokat csinálni. Szimulálni valódi gyakorlatokkal. Drámai gyakorlattal bemutatni. Beszélgetni, beszélni róla

A Mozaik Kiadó kiadványai 4., 8. és 12. évfolyam (2018/2019) 4. ÉVFOLYAM

Irányítószámok a közigazgatás szürke zónájában

Magyar nyelv és irodalom

Kerettanterv Alapfokú nevelés-oktatás szakasza, alsó tagozat, 1 4. évfolyam

Pedagógusoktól érkezett

Állapottér-reprezentálható problémák

Hangos mesék, versek és ismeretterjesztő cikkek a szövegértés fejlesztésére. Pirosmalac. Hangos mese

Az elemzés részletes összefoglalását táblázatban mellékeljük. Tapasztalataink alapján

MIÉRT SZERETNÉK SZOCIÁLIS MUNKÁS LENNI?

Olvasásnépszerűsítő játék I. írásbeli forduló Beküldési határidő: április 6.

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Korrektúra: Egri Anikó

FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ a 2012/2013-es tanévre

A szerb nemzeti kisebbség jogainak érvényesítése a magyarországi köznevelésben (2014)

2014. március TÉMA HÉT

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Üzenet. A Prágai Református Missziói Gyülekezet Hetilapja V. Évfolyam 9. szám, márc. 4. Kedves Testvérek!

A könyvet az Oktatási Hivatal TKV/5-14/2013. határozati számon augusztus 31-ig tankönyvvé nyilvánította. Sorozatszerkesztô: Kuknyó János

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

Bán Zsófiával, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének docensével Szöllõsi Adrienne beszélget

Pintér-Schéner, Schéner-Pintér

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

Egy probléma, többféle kifutással

A nevelés és iskoláztatás kérdései a XIX. század végén és a XX. század elején a székelyudvarhelyi lapok tükrében

A hivatkozások megkönnyítése végett a sorokat beszámoztam, jelezve, hogy hányadik versszak melyik felének melyik sora. Temetésre szól az ének

isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába!

MAGYAR IRODALOM ÓRAVÁZLAT

környezet megteremtésérõl, amelyben a hallgatag kisgyermeket megszólítják,

Alsós és felsős munkaközösség munkaterve

A BÖJT GYÜMÖLCSEI. Pasarét, március 22. (vasárnap este) Cseri Kálmán. Énekek: 679, 643, 455,1 és 4-6.

Alig kezdődött el a NAT, illetve az iskolák által elkészített pedagógiai programok és

Ára: 200 Ft, mely összeggel gyülekezetünk gyermek- és ifjúsági munkáját támogatja. I. évf. 1. szám május

8. OSZTÁLYOS FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ 2016/2017

Kedves Igazgató, Tanító, Tanár Kollégáink! Kedves Tankönyvfelelős Munkatársunk!

Szerintem ez igaz. Teljesen egyetértek. Ezt én is így gondolom. Ez így van. Fogalmam sincs. Nincs véleményem. Talán így van. Lehet.

Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz

REFORMOK AZ OKTATÁSBAN

GIMNÁZIUMOK REKRUTÁCIÓJA. Andor Mihály MTA Szociológiai Kutatóintézete. A szülők iskolai végzettsége

Državni izpitni center MAGYAR NYELV MINT ANYANYELV. 1. feladatlap augusztus 25., csütörtök / 150 perc

Verseny, rugalmasság, átjárhatóság BESZÉLGETÉS SZELÉNYI IVÁNNAL AZ AMERIKAI EGYETEMI VILÁGRÓL ÉS AZ EURÓPAI BOLOGNA-REFORMRÓL

COWBOY ERDEI FOTELBEN

A tudatosság és a fal

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam

Örömre ítélve. Már jön is egy hölgy, aki mint egy

1. évfolyam Érvényes Ár FI Ábécés olvasókönyv 1/1. tartós 400 FI Ábécés olvasókönyv 1/2. tartós

Akikért a törvény szól

8. OSZTÁLYOSOKNAK FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ

Testi fenyítés az iskolában. Kutatási eredmények

A 2018/2019-es tanévben használt tankönyvek

A Taní tó i/tana ri ké rdó ívré békü ldó tt va laszók ó sszésí té sé

sorszám osztály

TÖRPE GONDOLATOK TÖRPE JÖVŐ*

1. Hány király él a mesében? egy... Hány lánya van neki? három... Hány országa van? három...

PUSZTASZABOLCS VÁROS ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE ÁPRILIS 18-I RENDKÍVÜLI NYÍLT ÜLÉSÉNEK

Helyi tanterv alsó tagozat

Pápai Református Kollégium Gimnáziumának és Művészeti Szakközépiskolájának Dadi Tagintézményei

3 18 éves vagy idősebb I.a. Van 18 éven aluli tagja a háztartásnak? X 1 van 2 nincs X

A legnagyobb cél pedig itt, e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben (Arany János) Az igazat mondd, ne csak a valódit.

KÁROLYI PÁLYÁZAT 2015/16.

Csoportprofil A 4.B OSZTÁLY KIEMELKEDŐ KÉPESSÉGŰ TANULÓIRÓL. Tarné Éder Marianna ÚJPESTI CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Gyerekszoba - pszichológus szemmel

A Mozaik Kiadó kiadványai 3., 7. és 11. évfolyam (2016/2017) 3. ÉVFOLYAM

A minõségbiztosítás konfliktusai az iskolavezetésben

A kultúra menedzselése

A Mozaik Kiadó kiadványai 3., 7. és 11. évfolyam 3. ÉVFOLYAM

SORSKÉRDÉSEK és a SEGÉLYEZÉSI IPAR

FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ a 2013/2014-es tanévre

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24

8. OSZTÁLYOS FELVÉTELI TÁJÉKOZTATÓ 2017/2018

Tankönyvcsomagok tanév

Nézzünk meg találomra néhány ország különböző rádióinak logóit és végül az ország zászlóját! Milyen összefüggést látunk?

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS

A HMJVÖ Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola és Óvoda Jó gyakorlatai: SZÓ-TÁR idegen nyelvi nap

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

Átírás:

BÁRDOS JÓZSEF AZ OLVASÁSTANÍTÁS NYOMORÚSÁGA Hogy az általános iskolai oktatásban az olvasás, a könyv, az irodalom szeretetére neveléssel valami nagy baj van, az teljesen nyilvánvaló. Aki belülrõl vagy kívülrõl (tanárként vagy szülõként) találkozott mostanában alsó tagozatos gyerekekkel, az igazolhatja azt a tapasztalatot, hogy azok a gyerekek, akik öt-hat éves korban nagy izgalommal készülnek az írás és az olvasás meghódítására, azok nagyjából harmadik osztályra eljutnak oda, hogy nem szeretnek olvasni, és mire elhagyják az általános iskolát, nem olvasnak, és gond van az olvasási, szövegértési képességeikkel is. Nem sokban különbözik ettõl azoknak a gyerekeknek az útja sem, akik már otthonról hozzák az olvasás valamilyen szintû képességét. Az elsõ két-három évben könnyebben veszik az akadályokat, de az alsó tagozat végére ugyanott tartanak, ahol a többiek. Némileg szélsõségesen úgy is fogalmazhatnék, hogy aki ma olvasó felnõtté válik, az nagyjából egészében iskolai tapasztalataitól függetlenül (netán annak ellenére) válik azzá. A következõkben azonban egyetlen részkérdéssel szeretnék foglalkozni, az irodalomolvasás, azon belül is az úgynevezett kötelezõ olvasmányok kérdésével, szerepével. A sok összefüggés elhanyagolásával itt csak egyetlen részletre szeretném felhívni a figyelmet. az olvasókönyvek szerepére. A probléma annál is élõbb, mert a Nemzeti Alaptanterv illetve a Kerettanterv elõször a negyedik osztálynál említ házi olvasmányt. Ez azt jelenti tehát, hogy a központi szabályozás az alsó tagozat elsõ három éve alatt nem látja szükségét semmiféle kötelezõ (házi) olvasmánynak. Természetesen iskoláink (szerencsére) a helyi tantervek alapján másfajta követelményeket is megfogalmazhatnak. Látszólag egy olyan döntés, mint amit a Kerettanterv tartalmaz, tehát hogy az alsó tagozatban ne terheljük házi olvasmánnyal az olvasás technikájával illetve az olvasásmegértéssel még birkózó tanulókat, akár helyesnek is tûnhet. Általában meg szokás azonban ilyenkor feledkezni néhány fontos vonatkozásról. A legfontosabb, hogy ebben az esetben a tanulók egyetlen forrásává (irodalom tekintetében) a tankönyv (olvasókönyv, szöveggyûjtemény) válik. Ez már önmagában is rossz üzenet: azt sugallja, hogy ennyi (és csak enynyi) az iskola által ajánlott irodalom. Azaz valójában nem jön létre kap- 93

csolat a tanulók és a könyvek világa között. Ahogy például az általános iskolában elvárt anyanyelvi vagy történelmi ismeretek teljes körét tartalmazzák a nyelvtan vagy a történelem tankönyvei, úgy látszólag ugyanez történik az irodalommal is. Így a diákjaink sosem jutnak el a könyvekig, az irodalomig. Az egykönyvûség további (rejtett) üzenete, hogy az iskola által kézbe adott szövegek az iskola által képviselt értékrend csúcsán állnak. Errõl pedig a tankönyvek többsége esetében nemigen beszélhetünk. Magának az iskolának egyébként sem sok lehetõsége van arra, hogy beleszóljon a szövegek kiválasztásába. Hiszen a kész tankönyvek közül lehet csak választani: ott pedig (kapcsolt áruként) kavarognak a jobb és a gyengébb szövegek. A gyerek viszont, amikor azt tapasztalja, hogy az olvasókönyve, szöveggyûjteménye (az egyetlen irodalmi forrás tehát, amit az iskola ajánl!) gyenge irodalmi szövegeket (is), és esetleg téves, elavult nem irodalmi szövegeket is tartalmaz, mindenestõl el fog fordulni nemcsak az iskolai kínálattól, de az olvasástól is. Ebben a központilag is sugallt egykönyvûségben érdemes szemrevételezni, mi is az, amit végül gyermekeink kezébe adunk (többek között) azzal a céllal, hogy megszerettessük velük az olvasást, a könyvek világát. Választásom teljesen véletlenszerû volt. Vettem az elsõ kezem ügyébe került elsõ osztályos olvasókönyvet* (illetve négy évre szóló olvasókönyvsorozatot), és belelapoztam. Anélkül, hogy messzemenõ következtetéseket akarnék levonni belõlük, beszámolok tapasztalataimról. A könyv, amelyrõl szó lesz, elsõre nagyon bizalomgerjesztõ: jó nevû kiadó adta ki, a sorozat elsõ kiadása a kilencvenes évek végén jelent meg. Ábécés olvasókönyv (általános iskola 1. osztály) mondja a borító.* Vannak dolgok, amelyeket épp csak megemlítek. Nem értek hozzá, hát nem szeretnék belebonyolódni. Épp csak megemlítem tehát, hogy a könyv nehéz, mert fölöslegesen vastag, kemény borítója van, mert a papírja is nehéz, a súlya több mint fél kiló. A képeihez sem értek, azt hiszem, leginkább jellegtelenek. Ha belegondolunk, hogy elméletileg ez az a könyv (hiszen iskolai ábécéskönyv), amely a legtöbb gyerekhez jut majd el a kiadó könyvei közül, felmerülhet a kérdés, vajon nem itt kellene-e a legjobb, a legmodernebb, a leginkább mûvészi ízlést formáló illusztrációs anyagnak lennie. 94 az olvasókönyve az egyetlen irodalmi forrás

Ami ennél érdekesebb, az a könyv társadalom- illetve családképe. Férfialak az egész könyvben alig van (tûzoltó, juhász, rendõr, no meg persze az iskolaigazgató). Apafigura az egész könyvben mindössze három rajzon szerepel, egyébként mindig mindenütt csak az anya látható a gyerekkel. De ahol az apa megjelenik, az is megéri a pénzét. Az elsõ ilyen kép A család címet viseli. Akár száz évvel ezelõtt is rajzolhatták volna. A család pihenõidejét látjuk. Az apa papucsban terpeszkedik, újságot olvas. A kisfiú játszik. Az anya ezzel szemben természetesen dolgozik, talán éppen megvarrja a kisfiú elszakadt harisnyáját, netán éppen stoppol (micsoda korszerûség!) A kislány szintén munkában van elmerülve: csinálja a házi feladatát. Hogy aztán van egy számítógép is hátul? Igaz, de az senkit sem érdekel: szék sincs, amivel oda lehetne ülni hozzá. Nos, a könyv szerint ez a mai, korszerû családi munkamegosztás, a korszerû családi élet. Ennél már csak az furcsább, ami a Névnap címû képen látható, illetve ott olvasható itt megtudhatjuk, hogy Bori a mamától (édesanyjától) tortát és babát kapott névnapjára. De mindez nem számít, mert az ábécéskönyvben váratlanul feltûnt az apa idézem: Apa babaházat vett neki. Ez igazi meglepetés volt. Tessék figyelni, az apa egyedül, külön! babaházat vett Borinak. Hogy nem én magyarázom bele a váratlan feltûnést, azt a szöveg bizonyítja: Ez igazi meglepetés volt. És a kérdéseknél meg is ismétli a könyv, meg is erõsíti: Mi volt a meglepetés? Vajon miféle család ez? Elvált szülõk? Ahol az anya neveli a gyerekeket, és az apa egy évben háromszor tûnik fel? De akkor aztán kitesz magáért? De lépjünk most még eggyel közelebb a témánkhoz: nézzük a lényeget. Mint a cím is jelzi, valójában két különbözõ könyvvel van dolgunk: egy ábécéskönyvvel, és egy olvasókönyvvel. Már a kettõ megoszlása is figyelemre méltó. Gyakran halljuk, hogy az iskola vagy a tanítónõ sietteti az olvasni tanulást, hogy a gyerekek fölöslegesen versengenek, hogy karácsonyra megtanuljanak olvasni, holott hát annyi idejük volna még elsõ osztály végéig. Nos lehet, hogy a tanterv engedné a lazább elõrehaladást, 95

a tankönyv azonban nem. A 120. oldalon már Mikulás és Karácsony között járnak a szövegek és a képek, a 141. oldalon még mindig Karácsony van, a 147. oldalon pedig már az olvasókönyv kezdõdik, azaz véget ért az olvasástanítás nagyja: a gyerekeknek már minden betût, elõre-hátra, kicsit és nagyot egyaránt tudni kell, véget ér a szótagolás is, összeolvasni is tudni kell. És mivel egy ábécéskönyv oldalai nem cserélhetõk fel (hiszen a korábban elõfordult betûk késõbb már szerepelnek, tehát nem lehet elõreszaladni a karácsonyi szövegekre, majd visszamenni hat betûvel korábbra, aki ezt a tankönyvet választotta, az legkésõbb az elsõ félév végére befejezi az ábécéskönyvet. Mese nincs. Illetve lesznek itt mesék, majd mindjárt arról is lesz szó. De elõbb még szeretnék tenni egy kitérõt. Az ábécéskönyv egyik legfõbb jellemzõje, hogy szinte egyetlen értelmes, elolvasható szöveg sem található benne egészen a 100. oldalig. Azaz nagyjából november végéig arra a szülõi kérdésre, hogy na, mit olvastatok ma az iskolában, csak azt válaszolhatja a gyerek, hogy semmit. Fél év eltelik anélkül, hogy a betûkért való munka és szenvedés (a munka szó szláv eredetû, ne feledjük, eredeti jelentése kín, gyötrelem) bármi hasznot hajtott volna, egy fél évi tanulás a lehetõ legkisebb információhoz sem juttatta hozzá a gyerekeket. Pedig ez nem szükségszerû. Lehet úgy megszerkeszteni egy ábécéskönyvet, hogy már három-négy betû ismeretében kis történeteket olvashasson a gyerek (képek egészíthetik ki a szöveget, de a lényeg itt is a kiegészítés). Az, hogy a kezdet kezdetétõl legyenek olyan információk, amelyeket csak a szöveg tartalmaz. Azaz érdemes elolvasni. Persze a kép is tele lehet olyan információkkal, amelyek nem szerepel(het)nek a szövegben. Akkor aztán lehet nézegetni, ábrándozni, netán beszélgetni róla. Ezzel szemben könyvünkben a 100. oldalon található elsõ szöveg is csak olyasmit tartalmaz, amit meg is rajzoltak. Érdemes megnézni, annál is inkább, mert ez a harmadik olyan kép, amelyen az apa szerepel. Tibi biciklizett. Nem nézett körül. (mondja a szöveg, és egy biciklizõ gyerek van a képen, aki oldalt tartja a fejét). Ezért nem 96

látta a cicát. Elesett. (mondja a szöveg, és a képen a biciklizõ gyerek épp átesik a macskán, és esik le a biciklirõl). Tibi sírt. Megütötte a lábát (mondja a szöveg, és a képen a gyerek ül a földön, sír, és fogja a lábát, véres a térde.) Apa bekötözte a sebét. Ne sírj. Katonadolog! (mondja a szöveg, és a képen egy kissé gnóm apa éppen kötözi be a gyerek térdét). Nos ezt a szöveget nem érdemes elolvasni! Mert a gyerek a képek alapján ennél értelmesebbet ki tudott volna találni. Úgyis ezt preferálja a könyv: korábban szöveg helyett ilyen primitív képregényszerûségek szerepeltek, és el kellett mesélni, mi látható a képeken (mintha legalább is beszélgetés, fogalmazás vagy nemtudommilyen órán volnánk, és nem az olvasás volna a cél). Persze nyilván nem könnyû néhány betûvel értelmes szöveget szerkeszteni. De ez talán beletartozik abba a tudásba, ami nélkül nem szabadna ábécéskönyv írásába fogni. A tankönyv második fele olvasókönyv. Ennek szövegei kétfélék: irodalmiak és nem irodalmiak. Elõbb ez utóbbiról szólnék néhány szót. A könyv a tudás forrása, gondolhatja a gyerek (legyünk optimisták). De csak addig gondolhat ilyet, amíg el nem olvas néhány gügyögõ szöveget ebbõl a könyvbõl. Mert mit fog gondolni, ha azt olvassa például, hogy (idézem): A világon mindenütt, ahol fák vannak, mókus is van. Mert ez ugye tévedés. Vagy azt olvassa: Valamikor az õsember kis farkaskölyköt talált az erdõben. Hazavitte, megszelídítette, és így lett a vad farkasból háziállat. Így lett az ember elsõ háziállata a kutya. Hát igen, a kutya meg a farkas valóban rokon állatfajták, de nem hiszem, hogy ha hazavinnénk egy kis tigriskölyköt, megszelídítenénk, akkor macska lenne belõle. Pedig azok is rokonok. Mellesleg ezt a szöveget majdnem szó szerint tartalmazza a másodikos könyv is. Úgyhogy nagyon fontos lehet. A kedvencem is a másodikos könyvben* található (mert az is tele van ilyen bölcs tudományokkal), íme: Tudjátok, hogy a tehéntõl származik a tej, amelyet a boltban vásároltok? A tehén növényevõ, szénát legel a mezõn. A tejet a tõgyébõl fejik. A vajat, a sajtot és valamen- 97

nyi tejterméket a tehén tejébõl készítik. Ezek finomak és egészségesek. Elõször is ez nem igaz, mert például a juhtúrót vagy a kecskesajtot (remélem) nem tehéntejbõl készítik, pedig ezek is tejtermékek. Másodszor meg a szöveg szerzõjét megkérdezném, hát te, néni, tudod-e, mi a széna? Mert ha nem, akkor ne oktass ki másokat. Különben még elképzelem, amint a szénát szépen, gépecskékkel kiszórják a mezõcskére, és ott a tehenecskék le(fel)legelik (hogy gügyögjek is hozzá). Képzeljük el ezt a másodikos gyereket, aki, ha ezek után hazamegy, leül a számítógép elé, fölmegy az a tankönyvsorozat szerkesztõi egymás könyvét sem ismerik Internetre. Miért gügyögünk mi vele? Végére maradtak a könyv irodalmi szövegei (nem sok az egész). Azaz most érkeztünk a lényeghez. Hát ez is megér egy misét. Hogy egy mai tankönyvsorozat mennyire átgondoltan készül, azt jelzi, hogy szerkesztõi egymás könyvét sem ismerik. Ugyanaz a szöveg (Móricz: A török és a tehenek) benne van az elsõs és a másodikos könyvben is. De amíg az elsõs könyv szerzõje legalább azt tudja, hogy ez egy vers, a másodikos könyvben a szöveget próza formában szedték ki (nyilván papírtakarékosságból.). Esetleg a többi verssel is így járhattak volna el, mennyi papírt megmentettek volna! A tanító néni, vagy a tanár néni késõbb majd kérje számon a gyereken, hogy milyen jelentõsége van a vers tipográfiai megjelenésének a hatása szempontjából. Kevéssé érti az ember, miért maradt ki mára az elsõs könyvbõl Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Jókai Mór, nem tudni. Igaz, van helyettük mai másod-harmadvonalbeli elég (hadd ne nevezzek meg senkit). Jellemzõ, hogy Petõfi ebben a kötetben egyetlen egy alkalommal szerepel (a Nemzeti dal elsõ versszakát kivételesen elõírja a központi szabályozás). Ezzel teljesen alkalmi versszerzõvé degradálja a könyv. A világirodalom is képviselteti magát ebben az olvasókönyvben. Itt azonnal szembe kell néznünk egy fontos elméleti kérdéssel: anyanyelvi szövegek legyenek az elsõs olvasókönyvben, vagy fordítások is? Persze kár volna belemerülni az ezzel kapcsolatos lezárhatatlan vitákba. Hogy lehete egyáltalán fordítani, hogy mik a jó fordítás kritériumai. De egy dolog biztos: ha idegen nyelvbõl származó szöveget választunk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy elsõsorban a fordító kezében vagyunk. Ezért csak olyasmit érdemes választani, ami nagyon jó, értékes nemcsak eredetileg, hanem fordítását, fordítóját tekintve is 98

nem biztos, hogy Ezopus is vállalná Tankönyvünk meglehetõsen érdekes ebbõl a szempontból is. Összesen négy nem magyar szerzõ neve olvasható benne. Ebbõl egy Ezopus. Neve egy mese alatt olvasható, nem tudom, mennyire eredeti ez a fabula, kissé sutának tûnik, nem biztos, hogy Ezopus is vállalná. De ami még érdekesebb, hogy rajta kívül kik szerepelnek: Tolsztoj neve olvasható egy meserövidítmény alatt, a Puskin nyomán megjegyzés valami nem tudni honnan vett történet alatt, szerepel Tuwin (éljen a lengyel magyar barátság, ez nyilván elõbbre való, mint Arany János), és végül a kedvencem: Ma-fanto, hogy is mondjam, az ismeretlen kínai költõ. S ha most elõveszünk egy 1954-es (a legvadabb Rákosi-korszakból származó) olvasókönyvet, meglepõdve tapasztalhatjuk, hogy a Tolsztoj-szöveg, a Puskin-történet no meg Ma-fan-to már abban is benne volt. Persze akkor még világos volt, a nagy szocialista orosz, és a népi Kína irodalmának jelen kell lennie. Akárhogyan is. De ma? Egy szót se szólnék, ha valami értelmes szövegekkel volna dolgunk. De nem. A Tolsztoj-szöveg egy közismert mese egy változata, nagyon lerövidítve, ráadásul nyelvileg igénytelen, hibás formában. Ez a beszélgetés olvasható benne: Tiéd ez a fejsze? Az enyém, az enyém! kiáltotta örömmel a favágó. A vízitündér azonban nem adta oda az aranyfejszét, sõt még a sajátját sem kapta vissza, mert hazudott. Ki nem kapta vissza a sajátját? A mondat szerint a vízitündér, hiszen õ az elõzõ mondat alanya és egyetlen szereplõje. És ki hazudott? A mondat szerint ugyancsak a vízitündér. Hogy rossz a mondat? Istenem. Ötven év alatt nem sikerült kijavítani. Van ilyen. A Puskin-történet nagyon korszerûnek tûnik: környezetvédelmi üzenete van (lám-lám!). Fát ültetnek a gyerekek. Így-úgy letörik, levágják rossz gyerekek az összes ágat, és mit ad Isten, a fa elpusztul. Eddig rendben is van, de amikor ezek után visszajönnek a jó gyerekek, meglepetés ér bennünket. Idézem: Jöttek a gyerekek, akik ültették. Azon tanakodtak, vajon miért pusztult el a fa. Hát ezek a gyerekek nem lehetnek valami nagy lángelmék: megnézik a csonkot, ami maradt a fájukból, tört ág, levél egy se (rajz is van hozzá), és nem értik, miért száradt el. Tanakodnak. Ötven éve. 99

A legborzasztóbb azonban a Ma-fan-to-vers. Ez ugyanis a szokásos, két-három éveseknek örömet okozó állatbemutató, állathangutánzó versike. Már eleve kérdéses, hogy lehet egy állathang-utánzó verset lefordítani, tekintve, hogy minden nyelvben másként hallják és másként utánozzák az állatok hangját. Sejthetõ, hogy errõl a fordító eleve lemondott. Mi maradt? Az állatnévre rímet kellett gyártani. S esetleg valami jellemzõt mondani az állatról. Íme: Tejfeltõl fénylik a bajsza, egeret fog, ez a macska! Csontrágástól fénylik foga, házat õriz: ez a kutya! Hát ez nem sikerült: a bajsza macska, de a foga kutya is képtelen rossz rím, aki ezeket leírta, enyhén szólva kontár volt. Már csak a kedvenc versszakom idézem: Csõre sárga, nem lila, tollpelyhet ád, ez a liba. Ostobaság, ennél csináltabban rossz rímet találni se lehetne, nincsenek lila csõrök. Csak tehetségtelen fordítók vannak. És mi az, hogy ád? Hogy kerül ez a régies alak ebbe a szövegbe? Ráadásul még a primitív ritmus is elromlik, mert a második sor egy szótaggal hosszabb. Itt van tehát egy kétévesnek való mûfaj, egy rettenetes, amatõr verselmény, és ötven éve szilárdan tartja magát egy jó nevû kiadó ábécés könyvében, amelyet (képletesen szólva) elméletileg tegnap szerkesztettek, amelynek nívós szerzõi, lektorai voltak. Ezek a mûvek képviselik az irodalmat az elsõ osztályos olvasókönyvben. Tényleg ez az az irodalom, amelynek a szeretetére nevelni akar (elméletileg) az iskola? Tényleg el lehet így jutni a nyomtatott betû tiszteletéig? Tényleg meg lehetne szeretni ezek alapján az olvasást? Úgy gondolom, legföljebb azoknak, akiknek tényleg lila a csõre. JEGYZET * Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004 100