A DEBRECENI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA ÖTVEN ÉVES TÖRTÉNETE 1 8 86-1 936. ÍRTA: ELEFÁNTY SÁNDOR IGAZGATÓ-TANÍTÓ. Nyomta Beke Zoltán könyv- és lapkiadóvállalata Debrecen, Füvészkert u. 9. sz.
A DEBRECENI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA ÖTVEN ÉVES TÖRTÉNETE, 1 8 86-1 936. ÍRTA: ELEFÁNTY SÁNDOR IGAZGATÓ-TANÍTÓ. Nyomta Beke Zoltán könyv- és lapkiadóvállalata Debrecen, Füvészkert u. 9. sz.
Iskolánk igazgatója kérésére előszót kellene írnom iskolánk történetéhez. Őszintén szólva, nehéz feladat ez az én számomra. Mint a reálizmus híve nem vagyok barátja a történelemnek. Akárhányszor átértékeljük, helyesbbítjük, bővítjük, szűkítjük, újra írjuk egy-egy kornak a történelmét, hiú illúzió az, ha azt hisszük, hogy ez az így megírt oknyomozó avagy szellemtörténet fedi annak a kornak a letűnt életét. Az Élet-csoda olyan mély, kifürkészetlen és kifürkészhetetlen, annyi ismeretlen erő és törvény mozgatja, annyi misztériummal érintkezik a határain, annyira megismerhetetlenek a történelemben szereplő neves és névtelen emberek, egyének és tömegek, hogy a történetírás, ne nehezteljenek reám a történet-írók és történet-tanárok e vélemény-mondásért, nemes, tiszteletreméltó, de hiú igyekezet, amely csak vázlatos rajzát adhatja egy kornak, de nem annak a kornak az életképét." így van ez egy iskola, kivált a mi iskolánk élet-történetével is. Elefánty Sándor igazgatónk hosszú évek alatt szorgalommal, hűséggel, buzgalommal gyűjtögette az anyagokat, rajzolgatta a grafikonokat, írt, számolt, rajzolt, rendszerezett, statisztikai táblákat állított össze, fel akarta markolni féltő gonddal iskolánk 50 esztendei életét, de nem ő rajta múlt, hogy ebben az alapos, pompás történetben még sincs benne a mi iskolánk 50 éves élete : az a sok báj, szépség, kedvesség, üdeség, tréfa, aranyos humor, csengő kacagás, áhítatos gyermekima és ének, tágranyílt szemű csodálkozás, bohó gyermekboldogság, épen az, ami iskolánk életének ízt, színt, kedvességet, felejthetetlen élményszerűséget adott. Iskolánk történelméből csak azt lehet megírni, ami elmúlt, ami a Múlté, de ami él, ami örök, ami ott él még ma is frissen, ragyogó, mosolygó, könnyes szemű emlékképen az édesanyák képe mellett a deresedő hajú volt tanítványok szívében, azt nem lehet, de nem is kell megírni. Be van az oda írva a szeretet aranyával örökre. Iskolánk történetéről annyit lehet írni röviden: mindenki szerette, mindenki szereti és reméljük, hisszük, ezután is szeretni fogja mindenki. Ebben az élő, el nem múló szeretetben van benne a mi iskolánk élete, múltja, jelene, jövője, tanítóink hűséges munkája, átélt hivatása, áldozatos elégése, iskolánk nemes hagyománya, szelleme, hűsége és áldásos missziója. Erről azonban mások ítéljenek, iskolánké csak az igyekezet. Pass László. alesperes, ískolaszéki elnök.
1. AZ ISKOLAALAPÍTÁST MEGELŐZŐ ÉVEK. Debreceni evang. egyházunk 1883-ban megalakulván, híven evangélikus múltúnkhoz, elemi iskolát állított 1886-ban a maga erejéből, tudván, hogy egyházunk megerősödését, fejlődését, majd felvirágzását elsősorban az iskola munkálja. 1883. februárjában Materny Lajos beiktatásakor azt mondta: A köztudat szerint az a nemzedék lesz erős oszlopa egyházának, amely már gyermek korában szívja magába azt a levegőt, mely egyházát élteti. Ehhez azonban szükséges, hogy iskolája legyen az egyháznak. Az iskola élén álló tanerők ne legyenek felekezetközi gondolkozásúak. (Materny Lajos Visszaemlékezései 16. lap.) Beiktatása közebédjén ő maga kezdte meg az iskolaállításra való gyűjtést 50 frt-tal. Ez a mustármagnyi öszszeg indította el híveink buzgalmát: gyűjteni a magunk iskolájára, ahol nem kell gyermekeinknek tandíjat fizetni, mint a ref. iskolákban. Már 1884.-re fel akarta állítani Materny Lajos az iskolát, de bizony két év telt el, mire az iskola megnyílt. Az előkészítő évek idején letárgyalta egyházunk az iskola felállításának minden kérdését: kérvényezett a tanfelügyelőség útján a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, felsőbb egyházi hatóságainknál, Debrecen szab. kir. város tanácsánál, emellett híveinket is áldozatkészségre hívta fel. Megalkotta az iskola szervezeti szabályzatát, ahogy a régi jegyzőkönyvek mondják: a Rendezethet, (Lásd később.) Materny Lajos az iskolával egyidőben templomot is akart építtetni. Ez ugyan csak 1889-ben következett be. Ezért 1885 nyarán Németországba átázott. Támogatást kért a különféle német Gotteskastenektől, mindenütt agitálva az evang. iskoláért és templomért. Útja sikerrel járt, mert 1886-tól 1918-ig, az összeomlásig, a német jótékonyegyesületek korsójából sose fogyott ki az olaj : a Gusztáv Adolf Egylet, a Leipziger Hauptverein, a bajor, a hamburgi, meklenburgi, a szász, a würtenbergi Gotteskastenek segítsége mindig eljutott Debrecenbe. Ezek az adományok segítették az egyházat a hívek áldozatkészségét is hozzászámítva. Ebből építették fel a templomot és az iskolát. A hívek áldozatkészsége az iskola felállításáért szépen nyilatkozott meg. Álljon itt az áldozatos nemes lelkek neve okulásul, példamutatóul a jövendőnek: Adakoztak: 1883-ban és 1884-ben: Materny Lajos ívén: Materny Lajos 50 írt, Szojka Gyula 5 frt, Liszka Nándor 5 írt, Posszert János 4 frt, Forgách Károly 2 frt, Oszterlamm Ernő 10 frt, összesen 79frt-ot. 5
1885-ben: Alibán Mihályné. özv. Beczner Jánosné, Forgách Károly, Géressí Kálmánné, Handtel Vilmos, Kalapos Társulat, özv. Kenderessy Jánosné, Kun Béláné, László Józsefné, Lux Lajosné, Makkay Ferencné, Malatinszky Ferenc, Materny Károly, Materny Lajos, Osterlamm Ernő, Osterlamm Ármin, Petrisiny Jakab, Tamássy Károly. Öszszesen 453 frt-ot. 1886 bán : tíálint Sámuel, Bárdoss Géza. id. Benyáts Emil, Böhm Sámuel, Forgách Károly, Gáli Ferenc, Ganofszky Lajos, Gréh Mihály, Hrabéczy Antal, Hüse György, Kacskovics Ivánné, Kaszanyitzky Endre, id. Krausz Gyula, Kolossá Ádám, Mayer Ferenc, Materny Lajos, Oláh Károly, Petrisiny Jakabné, Posszert János, Prunyi Gedeon, Róth Márton, Steinacker Sándor, Sesztina Lajos, Schäfer Ferdinánd, dr. Széchy Emil, Szliuka István, Thassmer Hugó, Tamássy Károly, Thieszen Henrik, Weszter István, Záthorszky Istvánná. Összesen 587 frt-ot. 1881-ben: id. Benyáts Ernő, Forgách Káro'y, Kaszanyitzky Endre, Kolossá Ádám, Kom ád János, Materny Lajos, Materny Károly, Schäfer Ferdinánd, Szepessy Géza, Sztankóczy Mihályné Tamássy Károly, Debreczeni Első Takaré cpénztér, Ipar- és Kereslted ;lmi Bank, István gőzmalom, Takarék- és Hitelintézet. Összesen 675 frt-ot. Összes adomá \y iskolcfelállitásra : 1794 irt. Ferenc József király őfelsége 200 frt-ot adott iskolánk felállításához, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur saját kíadványú tanszereit, képeit, térképeit adományozta iskolánknak. Városunk előbb említett pénzintézetei: a Debreczeni Első Takarékpénztár, az Ipar- és Kereskedelmi Bank, a Takarék- és Hitelintézet, az István gőzmalom 1887. óta 50 éven át, évről-évre kisebb-nagyobb összeggel támogatták iskolánkat. Közegyházunk hazai jótékony egyesületeitől, mint az evang, egyet, gyámintézet és egyéb egyesületektől is remélt és kapott egyházunk segítséget minden évben 1918-ig. Tandíjakból is remélt pár száz forintnyi bevételt. így az első iskola-év fenntartása anyagilag biztosítva volt. Az iskola szervezeti szabályzata, a Rendezet", főbb vonásokban ezt mondja: Az iskola két tanító vezetése alatt egy fiú- és egy leányiskolából áll négy-négy osztállyal (két osztatlan iskola egy fedél alatt), ahol csoportos tanítás folyik (I. II. III. IV. o.) a Tiszai evang. egyházkerület 1880-ban kiadott népiskolai tanterve szerint. A III. sztálytól a német nyelv kötelező tantárgy." Okleveles tanítókat alkalmaz egyházunk próbaidőre, segédtanítói minőségben. A tanítók fizetése, ha rendes tanítókat alkalmaz, 360 frt fizetés és 100 frt lakbér, ha pedig segédtanítókat 240 frt fizetés és 100 frt lakbér. Ehhez a fizetéshez megadja az egyház azt a fizetéskülönbözetet, amit a helybeli hitfelekezeti iskolák tanítói kapnak, ha fedezet mutatkozik rá. (1887-ben meg is kaptak a tanítók a 60 60 forintnyi különbözetet.) Az iskola igazgatója a lelkész, felügyeleti hatósága az iskolai tanács" (iskolaszék.) 6
Az első iskolaszék tagjai voltak : Materny Lajos iskolaszéki elnök és igazgató, Posszert János egyházfelügyelő, Schäfer Ferdinánd iskolafelügyelő, Boczkó Sámuel, Handtel Vilmos, Konrád János, Liszka Nándor, Oszterlamm Ernő, Roth Márton, Steinacker Sándor, Szojka Gyula, Weszter István. Evang. tanulók tandíjat nem fizetnek. Vegyes-házasok féltandíjat, másvallásúak 4 frt-ot fizetnek. Mire 1886. szeptembere beköszöntött, az iskolát 120 frt külön adományból bebútorozták, a közoktatásügyi miniszter és magánosok által adományozott taneszközökkel, térképekkel, képekkel, természetrajzi és természettani gyűjteményekkel úgy felszerelték, hogy mint a Rendezet az iskolai év megnyitása előtti napokban mondja : így felszerelt iskola nincs Debrecen városában. Iskolahelyiségünk egyelőre bérelt helyiségben, a régi Nagyváradutca 2087. számú, ma Ferenc József-út 79. sz. alatti Gaál-féle házban volt két udvari szobában, ami egyúttal egyházunk imaterme is volt. Az iskola első évi költségvetése 1126 forint bevétellel szemben ugyanannyi kiadást mutat. 2. AZ ISKOLA ELSŐ ÉVTIZEDEI. 1886. nyarán választotta meg egyházunk Kézdy (Kubacska) Istvánt a leányiskola, Hollós (Holczhammer) Istvánt a fiúiskola tanítójává, próbaidőre, segédtanítói minőségben." (1886. VIII. 8. jzkv.) 1886. évi szeptember hó 5-én, ünnepi istentisztelet keretében nyílt meg iskolánk. Zelenka Pál hegyaljai főesperes, később püspök, avatta fel az imaházat és az iskolát Éarbaky János egyházkerületi főjegyző segédletével. A Debreczeni Ellenőr így ír az iskola megnyitásáról 1886. év IX. 6-iki számában : Iskola megnyitás. A helybeli ág. h. evang. egyház szept. 5.-én nyitotta meg két tanteremmel ellátott új iskoláját, mely a Nagyváradutcai Gál-féle házban van, ott az egyház imaterme is, rendes, tágas, célszerű helyiségben. A megnyitáson Zelenka.Pál főesperes és Farbaky János egyházkerületi főjegyző jelentek meg. Örömmel szemlélték és üdvözölték az egészen ifjú, de gyors szilárdulásnak indult egyház ezen újabb haladó lépését. Az imaterem megtelt intelligens női- és férfiközönséggel erre az alkalomra. A városi hatóság Csurka János szenátorral, a tanügyi hatóság Kiss József kir. tanfelügyelővel volt képviselve, Nyíregyházát hat tanító képviselte. Igen szépen orgonázott a kis 10 éves Pazár István és Holczhammer (Hollós) István tanító." Az iskolamegnyitó programmját így mondja el az egykori tudósítás : 1. Prelúdiumot orgonái: Pazár István 10 éves kis fiú. 2. Jóra vezérlő mennyei fény, Ének orgonakísérettel: Holczhammer István. 3. Zelenka Pál felavatja az iskolát. 7
4. Erős vár a mi Istenünk. Pazár István orgonajátéka. 5. Steinacker Sándor alkalmi énekkara énekel. 6. Beszél: Farbaky János. 7. Maradj meg kegyelmeddel. Közének. Offertorium az iskola javára. A hívek, egykori elbeszélők szerint, boldogsággal, örömmel szemlélték az új iskolát, üdvözölték az új tanítókat, gyönyörködtek az új tanulóseregben. Beiratkozott a leányiskola négy osztályába 29 tanuló (14, 7,5, 3), akik közül evang. 18, ref. 1, róm. kath. 5, izr. 5. A fiúiskola négy osztályába 19 tanuló (6, 4, 2, 7j, vallás szerint: 17 evang, 2 ref. Öszszesen 48 tanuló. Vallás szerint: 35 evang., 3 ref., 5 róm, kath., 5 izr. így indult el a piciny evang. iskola kicsi létszámmal, a kezdet minden nehézségével küzködve, idegenül Debrecenben, ahogyan Matemy Lajos mondja 1887. évi lelkészi jelentésében: Az evang. iskola egészen szokatlan új dolog volt Debrecenben s minden eddigi intézkedésünk a nagy közönség részéről némi bizalmatlansággal fogadtatott mégis rendíthetetlen bizalommal, hittel a jövendő iránt elindult, hogy nevelve tanítással haladjon töretlen úton, új csapásokon előre. Se gáncsvetés, se rosszakarat, se kritika meg nem ingatta útján ; szeretet teremtette, az is tartotta fenn. Az Evang. Filléregylet, 1885-ben megalakulván, főfeladatának tekintette,, alapszabályai is ezt írják elő, az iskola istápolását, a tanítói illetményekhez való évről-évre való hozzájárulást. Egyházunk is évrőlévre többet áldozott költségvetésében iskolájára, természetesnek találta, hogy iskola nélkül nincs is egyházi élet, jövendő egyháztagok nevelése, új jövendő. Adassák hála, elismerés mind a kettőnek: Egyháznak, Filléregyletnek. Az iskola veteményes kertje lett ez egyháznak, abból új jövendők eszméi keltek életre, erősítették, nevelték az egyházat, tekintélyt szereztek az evangélikus névnek, az iskola jó híre-neve látogatottságot, társadalmi elismerést teremtett Debrecen határán kívül is. A hívek iskolaáilítási munkája nem fellobbanó lelkesedés szalmalángja volt, hanem tervszerű munka. Mutatja tervszerűségüket, hogy az iskolaszék tagjai következetesen látogatták az iskolát, hallgatták a tanításokat hétről-hétre, egykori feljegyzések szerint, minden egyházi elöljáró be volt osztva látogatásokra. Gyűléseken tárgyalták az iskola anyagi, szellemi ügyeit, meglátták a hiányokat, fogyatékosságokat. Schäfer Ferdinánd iskolafelügyelő áldozatkészsége sok mindent pótolt, megszerzett az iskolának, amiben szükséget szenvedett. A két fiatal tanító is lelkesedéssel fogott munkájához. Azt írja róluk Materny Lajos élete alkonyán: A két fiatal tanító, dicséretükre legyen mondva, hogy a csekély javadalom dacára, nem saját anyagi érdekük előmozdítására fektették a fősúlyt, hanem arra, hogy a rájuk bízott iskolát felvirágoztassák és megkedveltessék. Az evang. iskola hamarosan a középosztály kedves iskolája lett s már néhány év múlva az volt az általános vélemény, hogy az evang. iskola a legjobb iskolája Debrecennek, (Materny Lajos Visszaemlékezései, 17. lap.) 8
így emelkedik iskolánk Debrecenben, az iskolák városáéban az elsők közé. Mustármag lesz, kelesztő, kultúra-nevelő intézmény, világossága emelte a debreceni kultúrát, fénye összefonódott a testvéridézet négy évszázados evangéliumi fényességével. Hogy milyen szívósággal éltek, áldoztak eleink iskolánkért, mutatja az egyház 1905. évi költségvetése Eszerint 1283 K-át illeszt be a iskolára, hozzáad a Filléregylet 800 K-át, így 2,000 az iskolahozzájárulás összege. Méltó elődeinkhez. S ezt az áldozatot olyan természetesnek találták, hogy gyűléseiken zokszó se hallatszott a nagy iskolai kiadások miatt. Akkor 2000 K, ma 2000 P az egyházi hozzájárulás mértéke az iskolai kiadásokhoz. Akkor két osztálytanítóért 2000 K,ma négyért 2000 P. Az iskola 1886. december 23-án mutatta be első nyilvános munkáját, megrendezve Debrecenben az első karácsonyfa-ünnepélyt. Ezt az ünnepet Materny Lajos kezdeményezte először Debrecenben. Az Evang. Filléregylet áldozatkészsége teremtette elő a tátrai fát, a szegények felruházásához szükséges holmikat, az iskola két tanítója tanította be a szép ének- és szavalati számokat. A kéthangú dalok, a jellegzetes karácsonyi dalok, a gyertyák fénye, az ajándékok sokfélesége maradandó érzéseket nevelt a lelkekben: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! mondta Jézus s azóta 50 éven át mindig kigyul a szeretet fája templomunkban 46 éven a Filléregylet, 4 év óta a szülők áldozatából. Elindulnak a szeretet angyalai, hogy felruházzák az elhagyottat, az éhezőket megelégítsék, hogy leolvasszák a lelkekről a gyűlölet jegét. Ennek az ünnepnek nevelő értéke lassan megmutatkozott Debrecen további életében : a tanítványok serege elterjesztette városszerte s ez a hatás ma is épít, nevel, mélyít, szíveket, lelkeket. Az első iskolai év munkájának folytonosságát megszaggatta a himlőjárvány pusztítása. Még az egészségesek se jártak iskolába. így védekeztek a himlőjárvány ellen, nem lévén kötelező a védhímlőoltás. Az első év vizsgái eredménye így is bíztató volt. Az egyház és az egyházmegyei jelentések elismeréssel nyilatkoztak tanítóink működéséről. Év végén Kézdyt is, Hollóst is véglegesítették állásukban évi 400 frt fizetéssel és 100 frt. lakbérrel. A szülők érdeklődése az iskola iránt oly nagy volt, hogy a második évre a tanulók száma 48-ről 78-ra emelkedett. (29 fiú 49 leány,) Ebből 43 az evang. (előbb 35), 35 a másvallású (előbb 13) Az izr. vallású tanulók nagyszáma is feltűnő, 5-ről 16-ra, pedig a státusquo hitközség iskolája is új volt, 1886-ban alakult. Az 1889-890, iskolaévben 11 gyei több, 89 tanuló iratkozott be, (46 fiú, 43 leány), ebből 39 az evang., 50 a másvallású, köztük 24 az izraelita. Ettől az évtől megnyílik az V. leányosztály 6 tanulóval. Az I VI. fiúosztályt Hollós István, a IV V. leányosztályt Materny Lajos vezeti félévig, azután Kézdy veszi át az I III. osztályhoz a IV V. osztályt is. Ebben az iskolai évben már az egyház Miklós-uica 3. számú saját házában, az átalakított földszintes iskolahelyiségbe költözik iskolánk. Akkor épült templomunk is. Itt négy helyisége volt iskolánknak. 9
A mai lépcsőház és az I. osztály helyén volt a fiúiskola, középen az előszoba, jobbra a kézimunka, belül a leányok terme. A termek alacsonyak voltak, mély ablakokkal, Materny Lajos már az átköltözködés előtt felvetette a vegyes osztályok tervét, de az iskolaszék, számolva a debreceni viszonyokkal, a szülők felfogásával, akik idegenkedtek a fiú-leányosztályoktól, a tervet elvetette. Féltek az iskola elnéptelenedésétől. Az V. leányosztály felállításával egy harmadik tanerőt is alkalmazni kellett, aki a leányok női-kézimunkaoktatását is vezette. A Filléregylet 120 frt évi segítséget ajánlott fel az egyháznak e célra, mint eddig is. Külön gyűjtés 100 frt-ot hozott. 1890. őszén megválasztották segédtanítónőül Rohács Idát, aki az 1890-91. iskolaévben működött iskolánknál, tanítva az időközben megnyílt VI. osztállyal a IV. és V. osztályt, Az iskolai létszáma 90-re emelkedett (42 fiú, 48 leány), abból evang. 52, másvallásű 48. Oszterlamm Ernő ref. főiskolai tanár, hítsorsosunk, Géressi Kálmánná édesapja, 1890-ben az evang. Filléregyletnek az iskolánál működő kézimunkatanítónő javadalmazásara három raktárpénztári részvényt ajándékozott A következő évben pedig az Oszterlamm Ernő alapítványt teremtette meg egyházunknál azzal a tizenöt drb. pénzintézeti részvénnyel (11 vidéki, 4 helybeli takarékpénztári), melynek jövedelme felerészben 14x25 frt. egyedül az iskola fenntartására fordíttassék, másik felerésze családi igényeket elégítsen ki. így átlag 300 frt, évi jövedelemhez jutott iskolánk. Ma is meghatottsággal gondolunk a nagy alapító nemes tettére, aki szívvel, lélekkel, anyagiakkal is sietett az iskola jövendőjének biztosítására. Emlékét iskolánk lapjaira írjuk fel örök emlékezetül. 1891. 92. évben Nagy Júliát, 1892.-93.-ban Blósz Júliát alkalmazták segédtanítónőül. Kézdy Istvánt, 1892. augusztus végén Nyíregyházán választották meg rendes tanítóul, megvált iskolánktól, ahol nagy. ügyszeretettel, hivatással dolgozott, emberfeletti mimkát végezvén a teljesen osztatlan leányiskolában 1886.-tól 1892.-ig. Helyére Topscher Lajost választotta meg egyházunk, aki az I.-VI. leányosztályt vezette, Blósz Júliára bízatván az I.-IÍI. leány és az I. fiúosztály. Az iskola felettes hatósága idők folyamán belátta, hogy évről-évre változó tanerőkkel nem lehet érdemleges munkát végeztetni, azért a segédtanítónői állást megszüntette, kimondván: Tanítóinknak olyan fizetést akarunk adni. hogy ne gondoljanak eltávozásra, olyan iskolai rendtartást készítsünk, ami a tanítói munkát egyöntetűbbé, módszeresebbé, a tanítást értelem és gondolkodást fejlesztőbbé tegye. Az értelem fejlesztése, az önálló gondolkodás emelése mellett el kell tűnnie iskolánkból a magoltatásnak, a lélekölő könyvnélkül való tanításnak, mert ez nem nevel gondolkozó embereket. (1893 évi VI. 30-iki iskolaszéki gyűlés jegyzőkönyvéből.) Olyan magas gondolkodásra valló tanítási elvek ezek, amiket 50 év után a mai népiskolai tanterv tűzött ki célul. ' Effelé az örökérvényű cél felé haladt evang. iskolánk állandóan, félszázadon át. Azóta világnézeti válságok forgatták a magyar életet, 10
tantervek változtak, módszerek elavultak, vagy megújúltak, új pedagógiai felfogások támadtak vagy módosultak, de a mi célkitűzésünk változatlanul maradt. Értelemfejlesztés, önálló gondolkozásra nevelés, nem a betű, hanem a lélek eleven ereje uralkodott az iskola munkájában," Azóta új tanítói nemzedék váltotta fel egymást, más ívásúak. más lelki dispoziciókkal, de céljuk egy maradt: Az élet evangéliumáé, a lélek önállóságára emelése, gondolkodó emberek nevelése, mert ez a világ fellődésének útja a tökéletesség, az Isten felé Az egyháztanács az igazgatói tiszttel, 1893-tól Zimmermann Gyula reáliskolai tanárt bízta meg, akit megbízott a tanulmányi felügyelettel, iskolalátogatási teendőkkel, tanítói értekezletek tartásával Zimmermann ezt a tisztet csak egy évig töltötte be. Lemondása után az iskolaszék 1897. októberében az igazgatói állást nem tölti be, hanem az állás teendőit a lelkészre bízta," Hollós István 1894, júniusában, a győrszabadhegyi iskola tanítójává választatván, megvált iskolánktól, helyére Polster Adolf János tornaallyai magániskolái tanítót választotta meg egyházunk. 1894szept. óta működött iskolánkban. Fizetése 350 írt, 100 frt kántordíj, 150 frt lakbér. Próbaidőre választották. Ugyancsak Mobr Béla segédlelkészt káplántanítónak alkalmazták, akire az V-VI. leányosztály tanítását bízták. Hollós István keménykötésű, megalkuvást nem tűrő tanító volt, aki meggyőződéséből, elveiből nem engedett, inkább viselte magatartása következményeit. Hálával gondolunk őrá is az iskola másik úttörőjére. A következő év tanítói változásai nem voltak jó hatással az iskolai munkára. Topscher Lajos és Moór Béla eltávoztak. Polster Adolf az I IV. fiúosztályt vezette tovább is, az I VI. leányosztályt 1895. évi szept. októberében Plachta Albert, majd november 1-től Keller Sándor vezette. 1896-ban Geislinger Pál segédlelkészre bízta az iskolaszék az I. leányosztály vezetését, Kellerre a II VI. leányosztályt, Polsterre az I IV. fiúosztályt. Mivel az V VI. leányosztály létszáma leszállt (4 5), az iskolaszék e két osztályt beszüntette. Azt a 4 5 leányt pedig, aki az V VI. osztályba jelentkezett, beíratta a ref; leányiskolába, fizetvén értük a tandíjat és a beíratásí díjat. A milléneum évében, 1896-ban vásosunk nagy ünnepségeket rendezett. Iskolánk az összes debreceni elemi iskolákkal együtt népünnepet rendezett a Nagyerdőn. A jövedelemből 50 frt jutott iskolánknak. A Debreczeni Éllenőr (1896. V. 3.) azt írja: Az összes debreceni elemi és középiskolák kirándultak a Nagyerdőre, ahol a sportpályán felejthetetlen szép ünnepélyt rendeztek. Már az árvalányhajas kalpagos gyermek- és ifjúsereg felvonulása megkapó volt: 3000 gyermek és ifjú árvalányhajas erdeje. A sportpályán elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, a város kulturtanácsnoka hazafias beszédet intézett a gyermeksereghez. Aztán zászlók tisztelgése közben kezdetét vette a népünnepély." Schäfer Ferdinánd iskolánk felügyelője, nagy mecénásunk, 1896. 11
január hóban meghalt. A tanítói munkát megbecsülő ember volt. Gyakran ellátogatott iskolánkba, ha valami hiányzott, azt rögtön megszerezte, Igazi jóltevő volt, szerény köntösben, hivalkodás nélkül. Nemes alapítványt tett a tanítói fizetések javítására 5000 frtnyi összegben. Ennek az összegnek kamatai emelték a két tanító fizetését hivány szerint évről-évre 1920-ig 100 100 frt tál. Az összeg a háború utáni években takarékbetétben is elértéktelenedett; azóta a két tanító anyagi veszteséget szenved. 1896 óta Keller Sándor az I IV. leány-, Polster Adolf az I IV. fiúosztályt vezették. A németet mind a négy osztályban (III IV. fiú-, leányoszt) Polster Adolfra, az éneket mind a nyolc osztályban Keller Sándorra bízták. Az 1900 as évek egyházunkat olyan anyagi viszonyok közé juttatták, hogy a két tanítói állás illetményeit korszerűen, a városi élethez tudta alkalmazni. Kiadta a tanítói állások hiványát. Eszerint tanítói fizetés 1200 K, Schäfer-alapítvány 200 K, városi failletmény 100 K., lakbér 300 K, ötödéves korpótlék államsegélyből. Polster Adolfot, mint tanítói szolgálatban idősebbet, bízta meg a tandíjszedéssel, (1898 99.) A tandíj összege 8, 12 és 16 K. Több egyháztagunk áldozatkészsége tanítói könyvtárt teremtett, Nagy jótétemény birtokába jutott egyházunk s iskolánk kormányhatósági engedéllyel az egyház rendeltetésére és kezelésére bízott Márül Terézia árvatartó alappal. Ennek 13.000 K tőkéje jövedelméből, az alapítólevél rendelkezései szerint oly debreceni ev. vagyontalan egész- és félárvák segélyezendők pénzzel, ruházattal, tandíjjal és tanszerekkel,akik az evang. iskola tanulói, kik ilyen minőségüket igazolni tudják. A segélyezés megszűnik az árva 14 évével. Ha azonban jeles szellemi képességű, a segélyezés kitolható a középiskolai tanulmányok bevégzéséig. (Alapítólevél 4., 5., 6. sz.) Ennek az alapítványnak áldásait élvezték iskolánk szegényei, míg a devalváció meg nem semmisítette az összeget. 1904 nyarán Keller Sándor fővárosi községi tanítóvá váiaszt-tván, lemondott állásáról Helyébe Elefánty Sándor losonci tanítót választotta meg egyházunk, aki 1904. szeptembere óta tanít iskolánkban. Sesztína Lajosné, Böőr Julianna 1.000 K-ás alapítványt tett Iskolába járó gyermekek ingyen ebédeltetésére." (1905. IV. 2. egyháztanács jegyzőkönyve.) 1903-tól állandó tanácskozások folytak Debrecen szab. kir. város tanácsa és egyházunk közt az iskola építés dolgában. Egyházunk a várostól vagy pénzbeli segítséget kért, vagy az iskola felépítését. A tárgyalások lassan haladtak előre, a város kisebb összeget akart juttatni egyházunknak, mi pedig korszerű iskolát akartunk építeni, modern berendezéssel, mindazzal a kívánságokkal, ami annak az időnek megfelelt. Végre 1905-re az iskolaépítés valósággá lett, Debrecen szab. kir, város 20 418 K.t adott szerződésileg egyházunknak. Az iskolaépületet Stégmüller Árpád építész tervezte és építette fel. Az iskolaépületet gázvilágítással, csatorna,- és vízvezetékkel rendezték be. 12
1905. májusától, míg az iskolaépítés folyt, a Ferenc József út 89. számú ház keresztépületébe költözött iskolánk. Szeptemberre az iskolaépület nem készült el, az új évet (1905.-906.) a városi ipariskola burgundia-utcai új helyiségében kezdtük meg. 1906. februárjában vonultunk be az új iskolába. Iskolánk létszáma az első kilenc év alatt 80-90 között mozgott. Korlátot szabott az emelkedésnek a termek szűk volta s az iskolák osztatlansága. Az 1904-905. iskola évtől 41 leány, 67 fiú iratkozott be, a létszám felülemelkedett a 100-on. 3. AZ ÚJ ISKOLÁBAN. Űj iskolánk 1906.-ban, a város első modernül berendezett iskolája volt. Bernhardt-féle padjai máig is a legjobbak. Bútorberendezése Gebauer Károly felügyelő áldozatkészségét dicséri. Az iskolaszék végre a két négy-osztályú osztatlan fiú, osztatlan leányiskolát megszüntette s megosztásukat határozta el. így az 1906-907. évtől kezdve az I-II. vegyesosztályt Elefánty Sándor, a III-IV. vegyesosztályt Poster Adolf vezették. Az iskolai létszám valamivel leszáljt, 106-ról 95-re, mert akkor nyílt meg a műhelytelepi áll. elemi iskola; sok műhelytelepi evang. munkáscsalád a telepen levő áll. iskolába adta gyermekét. De egy-két év múlva újra felszökött a létszám 111-re, majd 115-re, 1910-től pedig 120-130 között mozgott. A Sesztina-alapítvány kamataiból, Gebauer Károly és Bavlicza Pál adományával gyarapodva 1907. telén mintegy 260 ebédet főzött Materny Lajosné áldozatos jósága iskolánk szegényeinek. Míndenképen új iskolát igyekeztünk varázsolni az új falak közé. Az iskolaszék 1906-tól a vegyesosztályok szerint való tanítást rendelte el. 1907-től, igazodva a városi lakosok napi életbeosztásához, a délelőtti egyhuzamban való tanításra tértünk át s azóta is így folyik a tanítás. Ekkor jelenik meg az 1905. miniszteri tanterv. Mivel egyházi hatóságaink egyházi tantervet nem készítettek, amit készítettek csak 1911- re lett kész, az 1906-907. iskolai évtől az iskolai munkában az új tantantervet vezettük be, ahhoz igazodtunk mindenben. Az egyetlen állami iskolán kívül mi voltunk az új tanterv alkalmazói Debrecenben. Az állam kiadta olvasó -és tankönyveket hoztuk be, az akkor legjobb Kozma- Somogyi-Szőllősi-Ember olvasó- és nyelvtani könyveket, a fővárosi Sziklás-Walther számolókönyveket. 1907.-től a tanterv elrendelte a slöjdoktatást, apostolai lettünk a fiúgyakorlóval együtt. Csakhogy míg a slöjd másutt megmarad tantárgynak, nálunk lassanként intenzív munkaeszközzé vált, hogy mint eszközzel eljussunk a munkaiskolához Évrőlévre a slöjdbe, helyesebben ebbe a munkaeszközbe olvasztottuk be mindazt a munkaanyagot, amit gyermeki kézzel feldolgoztathattunk. Demonstráló eszközzé vált az iskola valamennyi tantárgyánál. Sok évtizedes fejlődés eljuttatott minket a munkaiskolához, Levonva e munkaesz- 13
közből, alkalmazva tanításunkban mindazt a tanítói nevelő értéket, amit részben osztottságunk mellett megvalósíthattunk. Ez volt iskolánk fejlődésében, kiemelkedésében a legértékesebb időszak: ideálizmus az élet gyakorlatiasságával, munkaszeretetre nevelés, tanítás. E változások az iskola tanítási eredményén is meglátszottak. Azt mondja az 1908, esperesi jelentés: Az a változtatás, hogy a tanítók nem a fiú- és leányosztályokba osztották a növendékeket, hanem I.-II. vegyes- és DL-IV. vegyesosztályra, kitünően bevált. Mind a két vizsgálat igen szép eredményt mutatott." (1908 évi tiszavidéki egyházmegye jelentése.) Az 1909. évi esperesi jelentés azt mondja: A vizsgálat arról tett bizonyságot, hogy az iskolában buzgón, lelkiismeretesen dolgoznak, szakavatott körültekintés, mindenre kiterjedő figyelem, a gyermekek iránti szeretet, pedagógiai jártasság nyilatkozott meg. Ezt mutatja a kiváló tanítási eredmény. A tanulók értelmes feleletei, olvasás, a tananyag okszerű, együttes feldolgozásra vall. A leányok a női kézimunkában, tanítójuk Perwolf Ferencné, a fiúk tanítóik vezetése mellett a slöjdszerü kézimunka-oktatásban tettek szép előrehaladást. Az 1905. ős új tanterv célkitűzése, a következő évek tapasztalatai, gyakorlati tanulságai alapján készült el az iskola több kötetbe foglalt részletes tanmenete, tanítási vázlatokkal bővülve vezérkönyvszerüen, ami a további idők munkájában nagyon nagy segítségünk volt. Evang. egyetemes egyházunk 1910.-es új vallási tanterve alapján, utasítása figyelembe vételével rendeztük be az új vallástanítást és az egyházi énektanítást. Sok évi tapasztalat, megfigyelés alapján épült fel az a vallástanítási vezérkönyv, ami 1931.-ben jelent meg (lásd Az iskola tanítói cím alatt!) Elefánty Sándor a tanterv alapján s az akkori gyülekezeti énekeskönyvhöz igazodva készítette el a miniszteri tan terv énektantervét is figyelembe véve az iskola énektanmenetét, nyolc osztályra osztva el a 90 előírt koráit, amelyből 40-et az elemi iskola négy osztálya, 50-et a középiskolás ev. tanulók a középiskola négy alsó osztályaiban végeztek el. Eszerint folyik a tanítás egészen 1923.-ig, amikor az új Dunántúli Énekeskönyv bevezetésével teljesen megváltozott az énekanyag, de a feldolgozás módja is. Az egyházi énektanítást mind a nyolc osztályban Elefánty Sándor végezte. Egyházunk mély szociális gondolkozását mutatja azon nemes tette, hogy 1912.-től vállalta a tanítói állások nyugdíjjárulékának teljes öszszegben való fizetését (1912 VII. 8., Nagy József indítványa) s azóta azt teljesíti is. Handtel Vilmos egyházunk tevékeny, szerény régi tagja 1913.-ban 800 K-ás alapítványt tett az Ev. Filléregyletnél azzal a rendeltetéssel, hogy az alapítvány kamataiból iskolánk szorgalmas tanulói könyvjutalomban részesíti essenek." Az alapívány jövedelmét élvezte iskolánk, míg az alapítvány el nem értéktelenedett. Ha 1914.-ig tekintjük az iskola 28 évi fejlődését, azt látjuk, a tanulói létszám emelkedik a terem befogadó képességének határán túl is (120) de emelkedik az iskola társadalmi nívója is, lassú társadalmi 14
kíválogatódás megy végbe iskolánkban. Magas legmagasabb társadalmi körök, vezető állású egyének gyermekei özönlik el az iskolát A jelentkezők sokszor félévvel a beíratások előtt biztosítani akarják a helyet iskolánkban gyermekeik számára. Ezt diktálta a termek szűk volta, az iskola részben osztottsága. (Egy-egy tanító kezén volt 1913-14.-ben I.- Il.-ban 64 a 6x7 m. teremben, a ÍIL-IV.-ben 56 tanuló. Az iskola jó híre-nevéhez hozzájárult a tanításnak, nevelésnek az a megkülönböztetett módja, a tanulókkal való egyéni bánásmód és foglalkozás, a tanítás nevelésnek az az egyetlen helyes módja: a gyermekhez való leszállás, ami mindig más iskolai eredményeket mutatott évek után, mint másutt. Vegyük ehhez a középiskolára való előkészítésnek azt a gyakorlat teremtette tanítási eredményét, mely minden középiskolába került tanítványunk további tanulásán meglátszott, a német nyelvnek kezdettől fogva való fokozatos tanítását, a III IV. osztályban a természetrajz és történelem intenzív tanítását, amit a tanterv nem írt elő, de az 1925-ös tanterv igazolt, amikor a természetrajzot beállította a tantárgyak közé a III IV. osztályokban, sőt a történelmet is, nem ugyan külön tantárgynak, de anyagát a besz.- és ért.-gyakorlatok tanmenetébe. E tárgyak tanításával részben befejezett elemi iskolai tudást szándékoztunk adni. íme előttünk áll a tanítók tanító-nevelő minőségét nem említve a debreceni evang. elemi iskola városszerte elismert vezetői mivolta, az a köztudatba beivódott általános vélemény, hogy aki iskolánkba jár, jó alapon indul el a középiskolába. Ezt igazolta a fokozatos létszám-emelkedés, 1915 16-ban ugyan leszáll 120-ról 106-ra, helyettesi évek, de fokozatosan emelkedik a háborús években 113, 147, 176-ra, ameddig a tantermek kimért volta engedi. Később a 920-as években oly nagy az iskola látogatottsága, hogy a szülők kevés ülőhelyünk lévén, padot csináltattak, csakhogy helyet biztosítsanak iskolánkban gyermekeiknek. Mindez nem az iskola, a tanítói munka dicsérete, történelmi igazság, amit nem hallgathatunk el, ha tárgyilagosan akarjuk megítélni az iskola múltját. Lichtstein Sámuelné szegény gyermekek felruházására 1000, majd négy évvel később 500 K-t ajánlott fel, amit iskolánk évekre beosztva használt fel téli felruházásokra. 4. AZ ISKOLA NEHÉZ ÉVEI. A háborús évek hatása iskolánk tervszerű munkáján meglátszott. Egyik tanítónk hadbavonul (Elefánty Sándor 1914 1918-ig.) Négy évig három helyettes munkája próbálja az alapvető osztályok tanítási eredményét a régi nívón tartani. Az iskola sok évi tapasztalatok alapján készült részletes tanításmenete, tanítási tervezetei szerint dolgoztak sok jóakarattal, a kezdők minden ambíciójával. Azt mondja az egyik helyettes működéséről szóló hivatalos iskolavizsgálat: A tanításban most is tervszerű a munka, az a szeretetteljes szellem, gyermeki ragaszkodás, 15
szép bánásmód volt látható, mint előző években, így erkölcsi csökkenés nem volt tapasztalható. Mindez a tanítót jellemző kiváló pedagógiai érzékben keresendő." (Egyházmegyei jegyzőkönyv 1915. 28 29,1.) A másik két helyettes tanítónő működéséről hivatalos írást nem találtunk. Itt működtek az I II, osztályban Kardeván Hermin (1914-915), Sándor Mária (1915 1917. I.), Kiss Ilona (1917. I. 1918. XI. 3-ig.) 1916. őszén, az erdélyi oláh betörés elől városunkba menekülő magyar és szász családok gyermekei özönlötték el iskolánkat. Az I, II. osztályban felszökött a létszám 82-re, a III IV.-ben 94-re (176). 1917 elején, a győzelmes erdélyi harcok után hazahúzódva a menekültek, leolvadt létszámunk 113-ra. A menekült családok leginkább evangélikusok és reformátusok voltak. Az elnyúló háborús évek megpróbáltatásai: az évről-évre fellépő járványok hosszadalmassága, a gyermekek ellenállóképességének legyöngülése, az 1918. őszén bekövetkezett spanyoljárvány annyira megbénította az iskolai munkát, hogy 1918. szeptemberétől 1919, január 3-ig alig 20 tanítási napot találunk feljegyezve naplóinkban. 1919-ben a kommün izgalmaiból is kijutott iskolánknak. Kormányrendelet egységesíteni akarta az öt-hat féle felekezetű debreceni népoktatást, iskolánk evangélikus jellegét megszűntetve, beosztotta iskolánkat a Míklós-utcai és az ispotályi ref. iskolákkal egy igazgatás alá. idegen igazgatóhoz. Gyermekeinket helyi közös fürdőzéshez akarta szorítani, stb. A kommunizmus rövid debreceni életét az oláh megszállás bizonytalansága követte, amit növelt a téli tüzelő hiánya. 1919. telén szén és fa szűkében voltunk, 1920-ban azonban a szülők segítségével elkerültük a téli fűtési szünetet, mig más iskolák szüneteltek városszerte. E háborús nyomorúságokhoz kapcsolódott egyházunk több súlyos megpróbáltatása: Malerny Lajos lelkészünk hosszas betegsége, majd nyugdíjaztatása után az évekik tartó interregnum, átmeneti lelkész-helyettesek váltakozása, mind-mind éreztették kedvezőtlen hatásukat. 1919. szeptember 25-vel Földes Elek menekült mezőtelegdi, 1920 januárjában Urbán Gusztáv gencsi áll. tanítót osztotta be a tanfelügyelő iskolánkba. Földes Elek átvette a III. osztály tanítását, Urbán Gusztáv pedig egy-két hónapi itt-működés után a pacsirta-utcai, majd a nyilastelepi ref. iskolához került. Az 1921 22. iskolai évre újra iskolánkhoz került Urbán Gusztáv, így az ő beosztásával megvalósulhatott a teljesen osztott iskolai tanítás. Az I. osztályt Elefánty Sándor 40 tanulóval, A II. osztályt Urbán Gusztáv 38 tanulóval, A III. osztályt Földes Elek 37 tanulóval, A IV. osztályt Polster Adolf 31 tanulóval, összesen 146 tanulóval vezették. 1922. márciusában új lelkészt és iskolaszéki elnököt kaptu Farkas Győző személyében, aki fiatalos tetterővel, gyors tájékozódni tudó képességgel, 'szervező erővel, baráti összeköttetések ápolásával, megnyerő modorával sok jó barátot, jóakarót, szerzett egyházunknak, iskolánknak. Rendbe hozta egyházunk ügyeit. Hamar meglátta evang. iskolánk kulturértékét, a város előkelő társadalmának meleg érdeklő- 16