Európai szárazföldi teknősök terráriumi tartása Az összes hüllőn belül az egyik legnépszerűbb csoport a szárazföldi teknősök. Nagyon sokan szeretnének teknősöket otthonukban gondozni, bár ahogy a későbbiekből kiderül ez nem éppen könnyű feladat. Az összes európai szárazföldi teknős a kipusztulás szélén álló védett faj, és sajnos számuk csökkenésében a hobbiállattartóknak fontos szerep jut. Manapság is előfordul illegális befogásuk, és csempészetük. Az utolsó évtizedekben ezeknek a teknősöknek a szaporítása már nem tartozik a ritka események közé. Magyarországon is lehetőség van itthon tenyésztett kis teknősök vásárlására. Ez a természet iránt felelősséget érző emberek számára a megfelelő megoldás. A szárazföldi teknősök tartási és takarmányozási igényeinek kielégítése a terráriumban nem lehetetlen feladat. Ennek ellenére évente teknősök ezrei pusztulnak el világszerte a helytelen tartás és táplálás következtében. Magyarországon a görögteknőst (Testudo hermannii) a mór teknőst (Testudo graeca) és a szegélyes teknőst (Testudo marginata) tartják leggyakrabban terráriumban. A három faj igényéi és életmódja csaknem megegyezik egymással, ezeket együtt tárgyaljuk. A mór teknős Észak-Afrikai alfajai (manapság már többnyire önálló fajokba sorolják őket) fogságban rendkívül nehezen tarthatók, terráriumi tartásukról mindenkit lebeszélünk. Ahhoz, hogy teknőseinket hosszú ideig sikeresen tarthassuk otthonunkban ismerni kell igényeiket. Ehhez természetes életkörülményeik ismerete elengedhetetlen. A szárazföldi teknősök a téli hónapokat mélyen a talajba ásva töltik. Ősszel, amikor a hőmérséklet csökken, keresnek egy megfelelő területet ahol a csapadékos időszakban sem árasztja el a víz pihenőhelyüket, és itt olyan mélyre ássák el magukat, ahová a fagy biztosan nem ér el. Tavasszal, amikor az idő felmelegíti a talajt, előbújnak és hamarosan táplálék után néznek. Ilyenkor van a teknősök párzási időszaka is. A szárazföldi teknősök alaposan ismerik környezetüket. Tudják hol érdemes táplálékot keresni, merre vannak megfelelően védett búvóhelyek. Az éjszakát talajba ásott gödrökben, az avar közt megbújva, kövek alatt töltik. Reggel előbújnak, és (különösen a fiatal példányok) a harmatcseppekből jutnak ivóvízhez. Rövid napozás után testük eléri a megfelelő hőmérsékletet, ekkor indulnak táplálkozni. Az európai szárazföldi teknősök növényevők. Szinte kizárólag (80-95%) talajon növő kétszikűek leveleivel táplálkoznak. Amennyiben a közelben gyümölcsfát találnak, és az éppen érik, gyümölcsöket is esznek. Elfogyasztják a különböző" állatok (nyulak, patások) ürülékét, elpusztult rovarokat stb. Gyomortartalom és bélsárvizsgálatok alapján tudjuk, hogy utóbbiak az összes megevett takarmány elenyésző részét képesek csak. Á táplálékkal együtt jelentős mennyiségű föld is bejut az emésztőrendszerükbe ásványi anyag igényüket fedezve. Amint a meleg túlzottan nagy lesz félárnyékos
helyre húzódnak emészteni. A táplálékuk tehát nagy rosttartalmú, és alacsony fehérjetartalmú. Ezeknek a teknősöknek a bélrendszerére jellemző a vastagbél vakbélszerű tágulata, ahol a rostok emésztése folyik. A nehezen emészthető növényi részeket bélbaktériumok és egysejtűek bontják le. A keletkező illó zsírsavak (propionsav, vajsav stb.) képezik az energiaellátásuk jelentős részét. A lassan lebomló (megemésztődő) baktériumok pedig a fehérjeforrást. A folyamat a nyulak és lovak vakbélemésztéséhez nagyon hasonló. A délutáni hűvösebb időt kihasználva ismét táplálkoznak, majd nem sokkal a sötétedés előtt elbújnak éjszakai pihenőhelyükön. Terráriumi tartás A terráriumban le kell utánoznunk a természetes élőhely körülményeit ahhoz, hogy állataink hosszú boldog életet élhessenek. A terrárium mérete, berendezése A szárazföldi teknősök mozgékony, élénk állatok. Meglehetősen tágas terráriumra van szükségük. Két-három újszülött állatnak az első néhány hónapban elegendő egy 40x60 cm nagyságú terrárium. Növendék példánynak legalább 1,5 m2, felnőtt állatnak 2,5 m2 alapterület szükséges. További állatok esetén az alapterületet teknősönként 25%-al növelni kell Kisebb terrárium esetén jól használható a hagyományos üvegterrárium, nagyobb terráriumok céljaira a kombinált megoldások a célravezetők. Készíthetjük a terrárium elejét üvegből, a többi oldalát bútorlapokból, de megfelelő, olcsó megoldás egy bútorlapokból készült 50-60 cm mély láda is. Ha a terráriumot a padlóra helyezzük, rakjunk alá valamilyen hőszigetelő anyagot, hogy csökkentsük a hőveszteséget. A terrárium talajának leginkább megfelelő a természetes talaj, kerti vagy erdei föld, esetleg sóderral keverve. Ez a legtermészetesebb, legszagtalanabb megoldás. Nem alkalmas talajnak a virágföld, homok, fakéreg zúzalék, tőzeg, faforgács. Semmi olyan, ami nagyon porzik, vagy nem tartalmaz kellő mennyiségben ásványi anyagokat. A földet kb. 10 cm vastagságú rétegben helyezzük a terráriumba. A berendezést nagyobb kövek, fatuskók, száras fűcsomók jelentik. Száraz széna vagy avar kupacok búvóhelyet képeznek. A teknősök ugyanis az olyan helyeket érzik biztonságos búvóhelynek, ahol valami érintkezik a hátpáncéljukkal. A terrárium egyik sarkában a talajt naponta öntözzük meg. A sarokban kissé nedves legyen a föld, a terrárium többi részén maradjon szárazon. Ezáltal a terrárium levegőjének páratartalma kissé magasabb lesz. A teknősök a szabadban a nap nagy részét az aljnövényzet között az avarban töltik, ahol a levegő páratartalma magasabb a lakásunk páratartalmánál.
Világítás, fűtés A teknősök a szabadban a bokrokkal, gazokkal többé-kevésbé benőtt területeken élnek. Itt napos foltok váltakoznak árnyékos területekkel, így különböző hőmérsékletű területek alakulnak ki a terráriumban is hasonlót alakítsunk ki. A terrárium nagy részének hőmérséklete 25-27 C között, míg a legmelegebb területen 38-42 C. A terrárium tehát mindenképpen kiegészítő fűtésre szorul. A fűtésre és világításra tökéletesen beváltak az egyszerű 25-40 W-os spotlámpák. Ha az izzót egy üres virágcserépbe szereljük be, és a terrárium belsejében függesztjük fel, a lámpa teljes melege a terráriumban marad. Hőmérővel ellenőrizzük a terrárium hőmérsékletét a sarkokban, melegítőlámpák alatt, búvóhelyeken stb. A teknősök naponta több órát hevernek elnyúlva a lámpa alatt sütkérezve. Ha a lámpa alatti terület legmelegebb pontján ülnek, elképzelhető, hogy még melegebbet szeretnének. Ilyenkor eresszük néhány cm-rel lejjebb az izzót, így melegebb lesz alatta. Állataink pontosan kiválasztják a legmegfelelőbb hőmérsékletű területet pihenésükhöz. A világítást naponta 12-14 órán keresztül működtessük, éjszaka a hőmérséklet szobahőmérsékletre csökkenhet. Szabadtéri terrárium Bármilyen jól berendezett és tágas is egy terrárium a szárazföldi teknősök legjobban a szabadban érzik magukat. Hazánkban áprilistól szeptemberig legtöbbször a szabadban tarthatók. A kiszemelt - természetesen minél nagyobb területet jól be kell keríteni. A kerítést mélyen ássuk a talajba, hogy ki ne áshassák magukat. Gondoljunk arra is, hogy kitűnően kapaszkodnak, és akár az aprószemű dróthálón is felmászhatnak. A kertben tartott teknősök legnagyobb ellensége a kutya, más állat ritkán támadja meg őket. A terráriumot kisebb bokrokkal, egyéb növényekkel úgy rendezzük be, hogy napos és árnyékos területek egyaránt legyenek. Egy esővédett, szalmával töltött búvóhelyről szintén gondoskodnunk kell. Azokat az állatokat, amelyek eddig lakásban éltek csak a nyári meleg beköszöntésével engedjük a kinti kifutókba, a kellően edzett példányokat már áprilisban kitehetjük. A hosszabb, hideg, esős időszakokban érdemes őket a benti terráriumban tartani. Teknőseink takarmányozása A szárazföldi teknősök takarmányozásakor figyelemmel kell lenni természetes szükségleteikre. Szó volt róla, hogy a szabadban szinte kizárólag növények leveleivel táplálkoznak. Szerencsére az év nagy részében könnyen gyűjthetünk nekik megfelelő takarmányt. Az előre összegyűjtött növények hűtőszekrényben akár egy hétig is
felhasználhatók maradnak. Teknőseink takarmányozására legjobbak a szabadban növő lágyszárúak. Ezek tegyék ki a takarmány 70-90%-át. A következő növények alkalmasak teknősetetésre: gyermekláncfű (Taraxacum officinale), papsajtmályva (Malva neglecta), keszegsaláta (Lactuca serriola), szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus) pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), nagy útifű (Plantago major), tyúkhúr (Stellaria media), vadszázszorszép (Bellis perennis), mezei katáng (Cichorium intybus), bükkönyfélék (Vicia spp.). lednek félék (Lathyrus spp.), szarvas kerep (Lotus corniculatus), lucerna (Medicago sativa), csüdfűfélék (Astragalus spp.), martilapu (Tussilago farfara), őszi oroszlánfog (Leontodon autumnalis), ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella), galambbegysaláta (Valerianella locusta). varjúhájfélék (Sedum spp.), porcsin (Portulaca oleracea), vadrezeda (Reseda lutea), gyujtoványfű (Linaria vulgaris), kerti zsázsa (Lepidium sativum), útszéli zsázsa (Lepidium draba), közönséges cickafark (Achillea millefolium), apró gombvirág (Galinsoga parviflora), halvány aszat (Cirsium oleraceum), mezei csibehúr (Spergula arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), repcekáposzta (Brassica napus), borbálafű (Barbarea vulgaris), labodafélék (Atriplex spp.). Érdemes ezekhez keverni némi pázsitfűfélét is. A szárazföldi teknősök a legtöbb növényi méreggel szemben ellenállóak, ill. a mérgező növényeket meg sem eszik. Bátran szedhetünk nekik tehát mindenféle mezei növényt. Téli időszakban adható növények: különböző salátafélék (legkevésbé a fejes saláta), madársaláta, jégsaláta, sárgarépa és sütőtök reszelve, uborka, cukkini endívia, kínai kel, különböző káposztafélék (pl. karalábé, bimbóskel) levelei, csíráztatott gabonafélék, zöldborsó levele, mángold, répafélék zöldje, stb. Gyümölcsöket 10-30% mennyiségben adjunk nekik. A fenti módon etetett teknősöknek a szabadtéri terráriumban nincs szükségük külön vitamin és ásványi anyag adagolásra. Szobai körülmények között tartott állatoknak azonban ásványi anyag és vitaminkiegészítésre szorulnak. A talajra szórhatunk takarmányboltban Mészgrit vagy Mészgríz néven kapható lágymészkő-zúzalékot. Ugyanilyen jól használható az összetört szépia, tojáshéj zúzalék stb. Ennek darabkáit a teknősök szükségleteiknek megfelelően fogyasztják. A vitamin és ásványi anyag készítmények a szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat egyaránt tartalmazzák. A vitaminok a megfelelő arányban vannak jelen. Sok készítmény esszenciális aminosavakat is tartalmaz, ezek a fehérjék felépítésében játszanak kulcsszerepet. A kalcium és foszfor aránya az élettani szükségleteknek megfelelő. Fontos, hogy a kiegészítőket folyamatosan, minden etetéskor adagoljuk. A növekedésben lévő állatok vitamin- és ásványi anyag igénye különösen nagy. Ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, megfelelő minőségű terméket használjunk. A felbontott keveréket gondosan visszazárva, hűvös sötét helyen tároljuk. A vitaminok fény, oxigén vagy meleg hatására gyorsan bomlanak. Ezért a terrárium mellett csak 1-2 hétre való mennyiséget tároljunk, a többit tegyük hűtőszekrénybe.
Sajnos a teknősök nem képesek kiválasztani a nekik megfelelő összetételű takarmányt. Sok, teknősök számára káros hatású táplálékot is szívesen elfogyasztanak. Az édes gyümölcsök, elsősorban a banán sok foszfort és kevés kalciumot tartalmaznak. Nagy mennyiségben etetve felborítják a szervezet kalcium-foszfor egyensúlyát, és csont- és páncélfejlődési rendellenességekhez vezetnek. Más növények, így a paradicsom, a sóska, fejés saláta megkötik a kalciumot, és nem engedik felszívódni a bélcsatornából. Ezeket a takarmányokat csak kisebb mennyiségben etessük, és közben ne feledkezzünk el a megfelelő vitamin és ásványi anyag utánpótlásról sem. A legfontosabb takarmányozási hiba a nagy állati fehérje tartalmú eleségek etetése. Ilyen a hús, túró, tojás, kutya- és macskaeledel és a víziteknősök számára gyártott eleségek. A feleslegben bejutó fehérje hat a rothasztó baktériumok az emésztők rovására szaporodnak el. A fölös mennyiségben bejutó fehérje energiaként hasznosul. A fehérjék a szárazföldi teknősökben oldhatatlan húgysavkristályok formájában választódnak ki. A vese kapacitásán felüli húgysav felhalmozódik, lerakódik a szervezetben, és onnan nem távolítható el. (Ezt nevezzük köszvénynek.) A vese húgysav kiválasztó kapacitását is sok minden befolyásolja. Elsősorban a keletkező vizelet mennyisége. Ez főleg kis teknősökben jelentős probléma. A terrárium általában sokkal szárazabb a természetes élőhely mikroklímájánál. A teknősök a nap jelentős részét az avar, növényzet között párás töltik Száraz szobalevegőben túl nagy a teknősök vízvesztése, ha ezt itatással, enyhe párásítással nem pótoljuk. A másik fontos tényező a vesehám állapota, ezt A-vitamin hiány, vitamin túladagolás, egyes antibiotikumok rontják le. Ha a szervezetben több húgysav keletkezik, mint amennyit kiválasztani képes, köszvény alakul ki. A köszvény rendkívül alattomos, gyógyíthatatlan betegség. Az első tünetek kis teknősökön 1-5 év múlva, nagyokon akár 5-10 év után jelentkeznek. A betegség vérvizsgálattal diagnosztizálható. Itatás A teknősök folyadékigényük jelentős részét a takarmányukból nyerik, de emellett rendszeres itatásukról is gondoskodnunk kell. Kellően nagy terráriumban egy sekély itatótálat is elhelyezhetünk, de még jobb, ha állatainkat a terráriumon kívül itatjuk. Kis teknősöket két-háromnaponta, a nagyokat hetente egyszer itassunk. Az állatot sekély, szobahőmérsékletű vízbe helyezzük. Megfelelő mélység esetén a víz eléri az állat száját Ha szomjas teknősünk, akkor mohón inni fog, majd kiüríti húgyhólyagját és friss vizet szív fel bele. Ez a jelenség csak a teknősökre jellemző. Képesek a húgyhólyagjukból vizet visszanyerni, ez a tulajdonság nagyon hasznos száraz forró nyarakon. Öt-tíz perc után állatunkat a terráriumba visszahelyezhetjük.
Teleltetés Az európai szárazföldi teknősök megfelelő körülmények között teleltetés nélkül is tarthatók. Ha a magvilágítás és a hőmérséklet nem csökken, állataink egész télen aktívak maradnak. Ha a terrárium hőmérséklete csökken, a teknősök abbahagyják a táplálkozást. Ha nem kellően alacsony hőmérsékleten teleltetjük őket, anyagcseréjük nem lassul le, és a telelés alatt éhen vagy szomjan halhatnak. Ha túl is élik a kényszerű telelést, szervezetük maradandó károsodást szenvedhet. Ha a teleltetés mellett döntünk, a következőket kell tennünk. A terráriumban a telelés előtt két-három héttel elkezdjük csökkenteni a hőmérsékletet és a megvilágítást. Az utolsó héten már ne etessük őket, de naponta röviden itassuk meg őket. A növényevő szárazföldi teknősök "kikoplaltatása", bélcsatornájuk kiürítése, például hosszabb meleg fürdőkkel, nem szükséges. Az állati táplálékot fogyasztó hüllőkkel ellentétben itt nem kell attól tartanunk, hogy a bélműködés lelassulása illetve leállása miatt a béltartalom bomlásnak indul, és káros hatással lehet. A bélcsatornában maradó kis mennyiségű, nagy rosttartalmú takarmány segíti a hasznos bélbaktériumok és egysejtűek áttelelését, és a teknősök a teleltetés után hamarabb kezdenék el táplálkozni, és a teleltetés utáni étvágytalanság is ritkább. A telelésre előkészített állatokat egy jól záródó dobozba vagy ládába helyezzük egészen enyhén nedves lomb vagy moha közé. Használható a rágcsálóalomként használt gyaluforgács is. A láda oldalán persze néhány nyílásra szükség van a levegő cseréje miatt. A telelési hőmérséklet 2-6 C között optimális. Lehetőleg ne emelkedjen tartósan 10 C fölé, és természetesen 0 C alá se csökkenjen. A telelési hőmérsékletre csak körülbelül egy hetes átmenettel hűtsük őket. A legjobb telelőhelyek a vízóraaknák, garázsok, körülbelül azok a helyek, ahol a téli zöldség is a legjobban tartható. Vigyázzunk, nehogy rágcsálók, nyestek vagy egyéb állatok kárt tegyenek a teknősökben. A telelőhelyen mindenképpen legyen hőmérő, ezt rendszeresen ellenőrizzük. Megfelelő hőmérsékleten nem halljuk teknőseinket a dobozban kaparászni. Telelés alatt néhány alkalommal ellenőrizhetjük az állatokat, anélkül, hogy túlságosan megzavarnánk őket. Ha tavasszal egyik másik állat minduntalan változtatja a helyét, nyugtalan, azt hamarabb ébresszük fel. A telelés időtartama európai fajok esetén 5-6 hónap, bár a szegélyes teknősöknek egy-két hónappal rövidebb is lehet. A tavaszi ébresztés során az őszi teendők ismétlődnek, persze fordított sorrendben. A lassú, több napig tartó felmelegítés rendkívül fontos. A felébresztett teknősök többsége egy héten belül elkezd táplálkozni. Ha az étvágytalan teknős 26-28 C között tartva, megfelelő megvilágítás mellett sem táplálkozik, állatorvosi kezelésre van szüksége.