Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban 5 Csillei, Béla: Intention and Reality: Young Romani People in Higher Education

Tartalom Tartalom Table of Contents I. A romák helyzete a felsőoktatásban I. The Situation of the Roma in Higher Education Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban 5 Csillei, Béla: Intention and Reality: Young Romani People in Higher Education Nagy Melinda: A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben 14 Nagy, Melinda: The Health Status of the Romani Population in the Context of Societal Crisis Molnár Edina: Osztojkán Béla Roma Szakkollégium a Szolnoki Főiskolán 24 Molnár, Edina: The Béla Osztojkán Roma College at the College of Szolnok II. A Bethlen István Szakkollégium kutatásai II. The Researches of the István Bethlen College Horváth Pál: A Bethlen István Szakkollégium kutatócsoportjainak munkája a 2011/2012-es tanévben 29 Horváth, Pál: The Work of the István Bethlen College in the 2011/2012 Academic Year Dávid Éva Szűcs Róbert Sándor: 32 A kereskedelmi csatornák műsoraiban elhelyezett termékmegjelenítések hatásai a magyar fogyasztókra Dávid, Éva Szűcs, Róbert Sándor: The Effects of Product Placement of Commercial Television Channels on Hungarian Consumers Szőllősi Szabolcs Szűcs Róbert Sándor: A Népegészségügyi termékdíj 2011-ben és 2012-ben 40 Szőllősi, Szabolcs Szűcs, Róbert Sándor: The Fat Tax in 2011 and in 2012 Horváth Marianna Pakai Katalin Pethő Anita: Kutatási eredmények a logisztikában 48 Horváth, Marianna Pakai, Katalin Pethő, Anita: Research Findings in Logistics Varga Csaba Stréling Norbert Domján Anita Pólya Éva: Családi szerepek a mosószer vásárlás esetében és a vásárlásra ható befolyásoló tényezők 53 Varga, Csaba Stréling, Norbert Domján, Anita Pólya, Éva: Family Roles and the Factors Influencing Purchases in the Case of Detergents Horváthné Kökény Annamária Bálint Ádám Kulcsár Petra Oravecz Gabriella: Lakossági megtakarítások ösztönzése 61 Horváthné Kökény, Annamária Bálint, Ádám Kulcsár, Petra Oravecz, Gabriella: The Encouragement of Household Savings (Folytatás a 2. oldalon) 1

Tartalom Hojsza Gyöngyi: A külföldi tőke szerepe a magyar gazdaság versenyképességében 71 Hojsza, Gyöngyi: The Role of Foreign Capital in the Competitiveness of the Hungarian Economy Földi Katalin Bajdó Anita Balogh Brigitta Halász Judit Ecsédi László: A gyerekek befolyásoló szerepe az élelmiszervásárlási döntési folyamatban 78 Földi, Katalin Bajdó, Anita Balogh, Brigitta Halász, Judit Ecsédi, László: The Children s Role in the Food Purchase Decision-Making Process Fodor Mária Fekete Hajnalka Csáki Rita Nagy Brigitta Nyilas Tünde Emese Balogh Andrea Bíró Ágnes Gellért Bence Bakos Róbertné: Vendéglátás a jövő étkező kocsijában 87 Fodor, Mária Fekete, Hajnalka Csáki, Rita Nagy, Brigitta Nyilas, Tünde Emese Balogh, Andrea Bíró, Ágnes Gellért, Bence Bakos, Róbertné: Catering in the Dining Cars of the Future III. TDK műhely III. The Workshop of the Scientific Circle of Students Földi Katalin: Tudományos diákköri tevékenység a Szolnoki Főiskolán 93 Földi, Katalin: The Activity of the Scientific Circle of Students at the College of Szolnok Bacsik Mária: Vissza a munka világába: A közfoglalkoztatás útján Jász-Nagykun-Szolnok megyében 96 Bacsik, Mária: Back to the World of Work: On the Way to Public Employment in Jász-Nagykun-Szolnok County Baranyai Andrea: A som és a homoktövis mikroszaporítása 105 Baranyai, Andrea: The Micropropagation of Cornus mas and Hippophae rhamnoides Orgovány Andrea: Huszonévesek energiaital-fogyasztási szokásai 113 Orgovány, Andrea: The Analysis of Energy Drink Consumption Patterns among the Residents of Budapest in their Twenties Abonyi Andrea: E-book reader és a hazai fogyasztók viszonya 128 Abonyi, Andrea: The Attitude of Hungarian Consumers to e-book Readers Csapó Ildikó: A fair trade termékek szerepe a magyar kiskereskedelemben 136 Csapó, Ildikó: The Role of Fair Trade Products in Hungarian Retail Trade Szerzőink 149 Our Authors 2

Előszó Előszó A tehetség is a természet azon értékei közé tartozik, amely gondozást kíván. Nem kapálást, nyírást, permetezést, csak dús termőtalajt, odafigyelést és szabadságot a növekedéshez. (Gyarmathy Éva) A tehetségek gondozása olyan feladatot jelent a szakember számára, amiért érdemes a napi feladatokon túl is energiát áldozni, mert megtérül. Amikor a mester olimpiai bajnokként köszöntheti a tanítványát, vagy sok ezer ember arcán látja tanítványa előadó-művészetének hatását, ezek olyan pillanatok, amelyek nem csak a tanítvány, hanem a mester életében is nyomot hagynak. A Szolnoki Főiskolán is igyekszünk megtalálni és felkarolni a tehetséges hallgatókat, sőt esetenként a középiskolás tanulókat is, főként a logikai-matematikai intelligencia területén, hiszen a felsőoktatásban a tehetség a kutatómunkában teljesedik ki, a doktori képzésben válik intézményesített formájúvá. A szívósság talán a tehetség egy neme. Nem megalkudni, veszély, nyomorúság, betegség, sikertelenség közepette sem; minden nap mindent elölről kezdeni, egy buldog makacs erőszakosságával, céltudatosan, engesztelhetetlen következetességgel. (Márai Sándor) Az elkötelezettség, a motiváció, a tenni akarás, a választott terület fel nem adása olyan képességek, amelyeket egyedül nagyon nehéz megtartani, mindig szükség van a társakra, a mentorokra, a mesterekre. A Szolnoki Főiskola oktatói elkötelezettek a fiatal tehetségek segítésében, a szakkollégiumokban, a tudományos diákkörben, a demonstrátori csoportban pedig az érdeklődő hallgatók megtalálják azt a közösséget és azt a légkört, amely elősegíti a közös tudományos munkát. A Hallgatói Szolgáltatások Központja nevében szeretettel köszöntöm az Olvasót és tisztelettel figyelmébe ajánlom az Economica tudományos folyóirat tehetséggondozási különszámát, amelyben beszámolunk a tehetséggondozás, mint a hallgatóknak nyújtott extrakurrikuláris szolgáltatás jelen állapotáról, eredményeiről, valamint a tehetséggondozási rendszer keretében tudományos tevékenységet végző tehetséges hallgatók munkáiról. Az Economica tehetséggondozási különszámának kiadása a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0005 azonosító számú A tehetséggondozás műhelyeinek (TDK és Szakkollégium) fejlesztése a Szolnoki Főiskolán című pályázat keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulhatott meg. A különszámban megjelent hallgatói publikációkat nagyrészt a kutatást és a dolgozat megírását segítő téma- és kutatócsoport-vezetők lektorálták: Szerző(k) Cím Kutatásvezető/lektor Dávid Éva Szűcs Róbert Sándor Szőllősi Szabolcs Szűcs Róbert Sándor Horváth Marianna Pakai Katalin Pethő Anita A kereskedelmi csatornák műsoraiban elhelyezett termékmegjelenítések hatásai a magyar fogyasztókra A Népegészségügyi termékdíj 2011-ben és 2012-ben Kutatási eredmények a logisztikában Szűcs Róbert Sándor Szűcs Róbert Sándor Horváth Mariann 3

Előszó Szerző(k) Cím Kutatásvezető/lektor Horváthné Kökény Annamária Bálint Ádám Kulcsár Petra Oravecz Gabriella Lakossági megtakarítások ösztönzése Horváthné Kökény Annamária/Nagy Rózsa Hojsza Gyöngyi Földi Katalin Bajdó Anita Balogh Brigitta Halász Judit Ecsédi László Fodor Mária Fekete Hajnalka Csáki Rita Nagy Brigitta Nyilas Tünde Emese Balogh Andrea Bíró Ágnes Gellért Bence Bakos Róbertné Bacsik Mária A külföldi tőke szerepe a magyar gazdaság versenyképességében A gyerekek befolyásoló szerepe az élelmiszervásárlási döntési folyamatban Vendéglátás a jövő étkező kocsijában Vissza a munka világába: A közfoglalkoztatás útján Jász-Nagykun-Szolnok megyében Szentesi Ibolya/Túróczi Imre Földi Katalin Bakos Róbertné Nagy Rózsa Baranyai Andrea A som és a homoktövis mikroszaporítása Dencső István Orgovány Andrea Abonyi Andrea Csapó Ildikó Huszonévesek energiaital-fogyasztási szokásai E-book és e-book reader vásárlási és használati szokásai A Fair Trade termékek szerepe a magyar kiskereskedelemben Földi Katalin Földi Katalin Földi Katalin Molnár Edina a Hallgatói Szolgáltatások Központjának vezetője 4

I. A romák helyzete a felsőoktatásban Csillei Béla Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban Csillei, Béla: Intention and Reality: Young Romani People in Higher Education Are we prepared for the fact that young Romani people enter higher education in large numbers? Is the labour market ready for the reception of this newly appearing graduate group? Will these young people possess Romological knowledge acquired in higher education? Do we know what the Romani are like? Keywords: young Roma, higher education, labour market, degree Fel vagyunk-e készülve arra, hogy komoly létszámban jelennek meg roma fiatalok a felsőoktatásban? Készen áll-e a munkaerő-piac ennek az újonnan megjelenő diplomás csoportnak a befogadására? Rendelkeznek-e majd ezek a fiatalok a felsőoktatásban elsajátított romológiai ismeretekkel? Tudjuk-e, milyenek a romák? Kulcsszavak: roma fiatal, felsőoktatás, munkaerőpiac, diploma HELYZETGYAKORLATOK Első lecke Jó estét kívánok! mondja az aranyláncokkal, aranygyűrűkkel bőségesen felöltöztetett középkorú férfi a riadtan bámuló recepciósnak Végre leérettségizett a lányom, úgyhogy kibérelnénk ez a szállodát. Kellene nekem szombat estére, nyolcvan főre vacsora, meg tizenegy szoba, a rokonoknak. KÉRJÜNK-E FOGLALÓT? Második lecke Drága tezsvírem mondja a fenti apuka a roma származású recepciósnak, ugye elintézed nekem, hogy szombatra meglegyen a vacsora meg a szállás? TEGEZŐDJÜNK-E? Harmadik lecke Cicám mondja a fentebb megjelölt apuka a roma származású recepcióslánynak, ugorj, aztán csináld, amit mondok, mert kevés az időm! Lehet-e valaha is tekintélye egy roma származású diplomásnak az aranygyűrűs előtt? ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK A KÉPZÉSBEN, OKTATÁSBAN A foglalkoztatás mindenkori szintje teljes mértékben összefügg az oktatási rendszerrel. Szoros kapcsolatban állnak ugyanakkor az oktatás-szakképzés színvonala és a foglalkoztatás mutatói is. Nincs ez másként nálunk sem. Hazánkban az elmúlt esztendőben a nem tankötelesek, azaz a fiatalok és a nyugdíjkorhatárt még nem, vagy éppen elérők foglalkoztatási rátája 56% volt, ez közel négymillió dolgozót jelent. Ezzel a mutatóval az Unió tagállamai között az utolsó előttiek vagyunk. A lakosság elöregedésével mind inkább növelni kell a foglalkoztatottak arányát és számát, ez elkerülhetetlen lépés lesz. A foglalkoztatási helyzet a képzettség tükrében egyértelműen jelzi, melyek azok a területek, amikre nagyobb figyelmet kellene 5

Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban fordítani, melyek több erőforrást és koncentrációt igényelnek. Ez jelenti a nyugdíjkorhatár emelését, a bevándorlók mind nagyobb tömegeinek befogadását és az eddig mellőzött, vagy önhibájukból munkát vállalni nem tudó, de akaró cigányság mind nagyobb tömegeinek a munkaerőpiacra történő bevonását. A kutatások igazolják, hogy a foglalkoztatottság alakulásában a képzettségnek van a legfontosabb szerepe. Az általános iskolát végzettek ötöde, a szakmával rendelkezők közel kétharmada, a diplomával bírók majd háromnegyede foglalkoztatott. Ez is azt jelzi, a szakképzetleneknek, illetve az alacsony végzettségűeknek, adott esetben az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezőknek alig van esélye hasznos és tartós munkát találni. Ez a helyzet a regisztrált munkanélküliek végzettségének és életkorának összehasonlítása során is. Tény, hogy a különböző korosztályok és végzettségek között komoly különbségek találhatók a munkaerő-piaci lehetőségeket és esélyeket illetően. Itt a lényegi szempont a végzettség. A mai magyar oktatási rendszer minden előnyével szemben sem teszi lehetővé, hogy a tanulók megfelelő képzettséggel jelenjenek meg a munkaerőpiacon. Bár végzettségről azaz a papírról -, beszélhetünk, de az iskolából a használható tudás és különösen a konvertálható szakmai tudás nélkül kikerülők alig képesek a foglalkoztatottak körét bővíteni. Ez a probléma az alacsony képzettségűek és a különösen a romák foglalkoztatottsági problémái között felismerhető határozott kapcsolat miatt sem mellőzhető. A hosszas munkanélküliség olyan helyzetet idéz elő, hogy az ebben résztvevők részére szinte lehetetlenné válik a munka világába való ismételt bejutás. Hosszas munkanélküliség esetén eltűnnek - elkopnak azok a készségek, képességek, amelyek lehetővé teszik a foglalkoztatást vállalni akarót a munkaerőpiaci viszszatérésbe. Sajnos nálunk a Life Long Learning csak szűk csoportokat érint, meglehetősen kisszámú munkavállaló vesz részt a továbbképzésben, a felnőttoktatásban. A legmagasabb azok száma, akik felnőtt-, illetve továbbképzésben 6 egyáltalán nem vesznek részt. És ez jelenti az értelmiségi réteget is, akinek pedig napi munkájuk minőségi végzéséhez elengedhetetlenül szükség volna erre. Hazánkban úgy tűnik, a kötelező iskolába járás befejeztével gyakorlatilag a tanulási szakasz is lezárul. A tankötelezettségi kor lecsökkentése ezt minden bizonnyal csak tovább fogja erősíteni. Valójában tehát meglehetősen komoly felelősség hárul a tanulás időszakában az oktatást végző szakemberekre, illetve magukra a tanulókra is. Ez nemcsak az alsóbb, és a középfokú oktatást jelenti, hanem a felsőoktatást is, amely szervezett keretek közé fogja a tanulni szándékozók esélyteremését. Egyértelmű, hogy akkor lehetséges a munkaerőpiacra való bejutás esélyét számottevően növelni, ha mind többen vesznek részt a szervezett keretek között történő oktatásban, ami azt is jelenti, hogy a felsőoktatásnak komolyabb teret kell biztosítani az ún. felsőfokú szakképzés horizontális és vertikális bővítésére is. Sajnálatos tény, hogy míg hazánkban az alacsony végzettségű szülők gyermekei közül alig több mint néhány százalék tud felsőfokú végzettségre szert tenni, addig az Unióban az ilyen szociális és szociokulturális háttérrel rendelkező fiatalok szinte tízszer nagyobb eséllyel jutnak diplomához. Tény, nálunk a deprivációs helyzetet tekintve a cigányság sorsa a leginkább aggasztó. Körükben nem csak az oktatási, a foglalkoztatási helyzet reménytelen, de az egészségügyi mutatók is ezt bizonyítják. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a marginális helyre szorult, a kitörés legcsekélyebb reménye nélkül élők négyötöde, a csecsemők szinte egynegyede roma származású. Erre fel kell készülni az oktatásban és a képzésben egyaránt. És ugyanúgy fel kell készülnünk a felsőoktatás területén is, hiszen ha valóban esélyt, kitörési lehetőséget szeretnénk adni ennek a munkaerőpiacra becsábítandó rétegnek, akkor új lehetőségeket, más, eddig még nem próbált formákat kell kialakítanunk. Fel kell készülnie azoknak az intézményeknek is, amelyek eddig nem fordítottak különösebb figyelmet ennek a rétegnek a bevonására. Esélyteremtéssel, ösztöndíjakkal,

I. A romák helyzete a felsőoktatásban romológiai kurzusok beindításával, mert ami eddig volt, az látványosan bebizonyította alkalmatlanságát. Korunk egyik leggyakrabban hangoztatott vélekedése, annak elismerése, hogy a hazai cigányság olyan társadalmi csoportot alkot, amelyre a vagyonbéli, a szociális, a kulturális és a politikai hátrány valamennyi jegye érvényes. A félmilliót jóval meghaladó létszámú cigányság jelentős része teljességgel a társadalom perifériájára került. A munkaképes cigányok nyilvánvaló módon kiszorultak a legális gazdagság munkaerőpiacáról, számukra a szürke -, és a feketegazdaság maradt csupán, mint elérhető cél. Míg korábban a cigány családok több mint felének jövedelme bérből és fizetésből származott, mára a meghatározó bevételi forrás majdhogynem kizárólag a családi pótlék, és az egyéb jellegű segélyek. Ha pedig ehhez hozzá vesszük azokat az adatokat, melyek a cigányság képzettségi viszonyait, deviancia - hajlandóságát, egészségi, halálozási és életviteli állapotát jelzik, minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy olyan kisebbségről van szó, amelyik naponta a közvetlen túlélés kényszerével szembesül. És ehhez csatlakozik az egyre nagyobb lélekszámú elszegényedő nem cigány családok köre, akik ugyanazokkal a gazdasági szociális hátrányokkal és fokozódó előítélettel néznek szembe, mint az eddig általuk is kirekesztett cigányok. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására pedig szinte egyetlen kizárólagos út, az oktatás és legfőképpen az iskolarendszerű oktatás képes csupán. Az olyan iskoláknak a létrehozása, melyek vallják: Ha a gyermek eltávolodott az iskolától, az iskolát kell közelíteni a gyermekhez. - ahogy ez a szolnoki Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskola, Középiskola, Általános Iskola és Kollégium Pedagógiai programjában szerepel. A kiút egyedül a halmozottan hátrányos helyzetű cigány és nem cigány fiataloknak a nevelése oktatásában van. Akiknek a szociális helyzetéből és az általános és szakirányú műveltsége hiányából eredő hátrányok ellensúlyozására fel kell készülnie a felsőoktatásnak is. Erre ma már elengedhetetlenül reagálni kell. Elsősorban tehát az egyéni képességeik kibontakoztatására, fejlesztésére, fejlődésük elősegítésére, a továbbtanulási esélyeik kiegyenlítésére, a felsőoktatásba történő bejutásuk segítésére van szükség, a munkaerő-piaci helytállásuk megalapozása érdekében. Ma már egyértelműen látható, a rendszerváltás évtizedének radikális átalakulási folyamata alapjaiban rázta meg a képzésben, és különösen a szakképzésben részt vevő speciális intézményeket. Komoly terhek kerültek az amúgy is ingerszegény, vagy csupán eltérő szociokulturális környezetből érkező többnyire cigány származású munkavállalókra, alulképzettségük miatt szinte a teljes esélytelenséggel induló emberekre. Az általános iskolában folyamatosan utolsó helyen álló, kudarcélményekkel gazdagon rendelkező, elégségessel átbukdácsolók keresik ma is a szakképző intézeteket, hogy akár a legcsekélyebb értékű, de mégis valamiféle végzettséggel rendelkezzenek. A kutatások azt igazolják, szakmunkástanuló az lesz, akit a kemény társadalmi hatások erre a területre sodornak. A fiatalok értékorientációját, értékválasztását jelentős mértékben befolyásolja ez az indulás-indíttatás. Ugyanakkor az is tény, hogy a szakképző iskolákba felvett cigánygyerekek túlnyomó többsége jelentős szociális, művelődési-műveltségi hátránnyal érkezik. Szegény családból, munkanélküli felnőttekkel, hozzátartozókkal körülvéve, folyamatos mindennapi konfliktusok kezelhetetlen hálójában, kitörésre képtelenül. Az a szociokulturális mező, mely társas viszonyaikat befolyásolja, eleve szükségleteiket is visszafogja. A társadalmi-történelmi okok, a halmozottan hátrányos helyzet folyamatos újratermelődése, valamint a meglévő infrastrukturális különbségek következtében a lecsúszott, elszegényedett 7

Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban és helyenként a perifériára csúszott cigányság pedig nem képes lélekszámának megfelelő arányban iskoláztatni gyermekeit. Az a szubkultúra, amely úgy érzi, hogy saját fizikai és társadalmi és környezetének alárendeltje, aligha erősíti az egyéni biztonságérzetet. Az ebben élő cigány szülők aligha értik meg, gyermekeik akár csak egyszer is magasabbra emelkedhetne. Látens szinten tehát akkor is lehet összeütközés, ha ez közvetlenül nem jelenik meg, csupán abban, hogy a gyermek nem tanul tovább. A leszakadó rétegekhez elsősorban a sikertelen csoportok sorolhatók, az általános iskolát nem végzettek, a speciális iskolába járók, a középfokon tovább nem tanuló, a szakképzésből és a középiskolából lemorzsolódók, a munkaerő-piaci igényeknek nem megfelelő szakképzésben részesültek. A fenti csoportok közös jellemzője, hogy a pályafutásokat kudarc kísérte. A sikertelenségükben ugyanakkora nagyságrendben szerepel a gyenge tanulmányi eredmény és a gyerekek szembefordulása az iskolával, mint intézménnyel. A statisztika kimutatja, az érettségit adó intézményekben alig érezhető a cigány tanulók száma. Bár napjainkra ez a trend kezd megváltozni, még messze vagyunk a lélekszámnak megfelelő arányú iskolai részvételtől. Ennek egyenes következményeként pedig tovább szűkül a cigányság felemelkedésének esélye. A felsőoktatás, amennyiben valóban ezeket a fiatalokat kívánja megszólítani, új módszereket, megközelítéseket és a benntartás érdekében sajátos megoldásokat, változatos kínálatot azaz új stratégiát kell kidolgoznia. AZ ÚJ GONDOLKODÁS OKA ÉS KÉNYSZERE 8 Ma a karrier útja az iskolázottságon, az általános és szakirányú műveltség megszerzésének az útján keresztül vezet. A cigány származású fiatal pedig, átbukdácsolva az általános iskola útvesztőin, már be sem kerül a középiskolába, vagy a felsőoktatásba. Ha mégis, valami szerencse folytán felvételt nyer, hamar megérti, a sikerhez többnyire önazonosságának a feladása kell. Miközben identitásuk megléte a többségi társadalomhoz viszonyítva létező valóságként értelmezhető. A jelenlegi magyar iskola merev rendszere kizárólag a beilleszkedést, a szokások, az életmód elfogadó magatartást teszi lehetővé. Ami ezzel ellentétes, csupán ellenérzést, vagy ellenállást vált ki. A bekerülő fiatalnak össze kell egyeztetnie egy-egy konfliktushelyzetben a két meglehetősen eltérő normát és cselekvésmódot, miközben a többség nem képes elfelejteni, vagy megérteni ennek kettősségét. Továbbá be kell hozniuk azt a hátrányt, ami általános iskolájuk alacsony színvonalából következik, másrészt be kell illeszkedniük egy számukra idegen világba, amely teljesítményorientált és szinte személyiség független. A mai magyar iskola a tanulmányokban és emberi kapcsolatokban egyaránt kudarcsorozatok helye jó néhány fiatal számára. Hiába a tiszteletre méltó reformok sora, messze még az az állapot, ami ezt a konfliktushelyzetet feloldaná. Az iskolai szembeszegülés pedig a pedagógust irritálja. És a konfliktushelyzetből mindig a gyerek kerül ki vesztesen. Nem tanították erre, nem tanult meg ilyen és ehhez hasonló problémákat kezelni, tanácstalanul áll előtte. És a pedagógus sincs könnyebb helyzetben. A tanárképzés során még mindig nem hangzik el, hogy nehezen kezelhető gyerekekkel is találkozhat a leendő tanár - tanító későbbi munkahelyén. A munkaerőpiacon vezető beosztásba lévő munkáltatók sem rendelkeznek semmiféle információval erről a területről. Legyen ez akár szállodavezető, ügyvéd, orvos, vagy akár étteremtulajdonos. A közoktatásban, de a felsőoktatásban sem esik szó arról, hogy a más kultúrájú, szokás és hiedelemvilágú hallgatókkal nem lehet a hagyományos, tankönyvízű módon bánni. Az ide bekerülők továbbtanulási álmai hamarosan semmivé válnak, az értelmiségi pálya elérhe-

I. A romák helyzete a felsőoktatásban tetlenné foszlik. Egyedül maradnak, szemben az általuk érthetetlen, értékelhetetlen és ennek okán nem elfogadott intézménnyel. Napjainkra az iskolák mindinkább egységes követelményű tömegintézménnyé válnak, melyekben nincs mód az egyéni sajátosságok figyelembevételére. Az egyéni sajátosságok elvesztése pedig a cigány fiatalok identitásválságát eredményezheti. Ezt a körülményt ezek a társadalmi távlatokban számítva messziről jött fiatalok sínylik meg legjobban, hiszen őket óriási életmódbeli különbségek választják el a pedagógusok számára megszokott és kedvelt átlagtól. Ennek feloldásához pedig nélkülözhetetlen lenne az oktatási felsőoktatási intézmény szerepe, a sajátos nevelés módszereinek és eszközrendszerének a vállalása, az igényeiknek, lehetőségeinek megfelelő sajátos szakképzés megszervezése. Végleges megoldást ugyanis csak ezeknek a nehéz sorsú és hátrányos indíttatású fiataloknak az iskoláztatása, sikeres előrehaladás hozhat. Erre pedig a leghatékonyabb eszköz a szakképzés, és az erre épülő - a tehetségesek számára kitörést jelentő -, érettségit adó képzés lehet, amely esélyt adna a felsőoktatásba történő bekerülésre. Ez mindenképpen előrelépés lenne, még akkor is, ha döntő mértékben ez a felsőfokú szakképzést jelentené számukra ESÉLY A KITÖRÉSRE Ha valódi segítés szándéka vezérel bennünket, nem érhetjük be annyival, hogy a cigányságot legmerészebb álmainkban is csak jól képzett szakmunkástömegként képzeljük el, hanem abban kell gondolkodnunk, hogy a tehetséges, jó képességű és a felemelkedésért tenni, teljesíteni kívánó fiatalok bekerülhessenek a maguk választotta közösségbe. Olyan világban élünk, amelyben a magunk választotta elitbe való bekerülés, vagy az ott maradás egyre kevésbé képzelhető el felsőfokú végzettség nélkül. A hazai szakirodalomban az elitképzéssel kapcsolatban megjelent tanulmányok szerint a közeljövőben szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az oktatási rendszeren belül az elitképzés terepe ismét áttevődik. Abban a korszakban, amikor a középfokú oktatásban (főleg annak gimnáziumi jellegű típusában) csak a társadalom igen szűk rétege részesült, az jelentette az elitképzést. A felsőoktatási létszám növekedésének kezdetén ez a teljes felsőoktatásra, majd később az egyetemi oktatásra tevődött át, amikor már a releváns csoport harmada megszerzi az első diplomát, az szükségképpen elveszti elit jellegét, s ezt a szerepet a második diploma, szakdiploma, kutatói diploma, a tudósképzés veszi át. Ha ezt a jövőképet egybevetjük a cigányság sorsáról bennünk élő képpel, megállapíthatjuk, hogy a szakadék még nagyobb: a valódi mércét, a felső lécet már nem is az egyetemi felvételi, és az egyetemi diploma megszerzése jelenti, hanem a posztgraduális szint. A hazai és a külföldi szakirodalomban is a művelődési esélyegyenlőtlenségek újratermelődésével kapcsolatos kérdésfeltevés dominál. A fordított útra azaz, hogy milyen tényezők felelősek a cigány fiatalok felsőfokú továbbtanulási igényének kialakításáért - kevés példa van. Pedig elsősorban azt kellene vizsgálni, mennyiben növelte az oktatás expanziója a kisebbségi - cigány származásuk és hátrányos szocioökonómiai helyzetük miatt korábban marginalizálódott fiatalok esélyeit a felsőoktatásba jutásra. Ugyanúgy fontos annak megismerése, hogy a felsőoktatás eltömegesedése, az oktatás minőségének romlása, az elitképzés posztgraduális szintre való áttevődése menynyiben helyezi új megvilágításba a problémát. Ugyanakkor nincs szakszerűen megfogalmazva, melyek a legfőbb különbségek a cigányság és más kisebbségek oktatási, továbbtanulási helyzete között. Ha a továbbtanulást tágabban értelmezzük, akkor nem csak a vertikális irányú elmozdulást értjük alatta, hanem a horizontális szinten való 9

Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban 10 továbbtanulást, azaz az iskolában megszerezhető szakképzettség mellett még egy vagy akár több más szakma elsajátítását is. Ilyen jellegű igény szinte mindenütt megfogalmazódik, talán azért is, mert a tapasztalatok hiánya ellenére is a fiatalok érzik, hogy a jelenlegi munkaerőpiac a minél sokoldalúbb, minél többféleképpen konvertálható tudást értékeli leginkább, és hogy másfajta jártasságok nélkül még vendéglátósként is nehéz lesz elhelyezkedni, akkor még színesebb képet kapunk a továbbtanulási aspirációkról. A horizontális szinten való elmozdulás kielégítheti a továbbtanulási vágyakat anélkül, hogy a fiataloknak irreális, a teljesítményszintjüket meghaladó feladatra kellene vállalkoznia, és újabb kudarcok sorozatát kellene elszenvednie. Az először megszerzett végzettség belépő lehet más iskolákba, tanfolyamokra, ahova a tanulók friss sikerélményekkel felszerelkezve, magabiztosabban, kifinomultabb viselkedésrepertoárral érkezhetnek. A sokoldalú tudás akkor is teljesebb személyiséghez vezethet, ha nem egyetemi vagy főiskolai szintű elvontabb tanulás révén jutnak hozzá, hanem a közép szinten történő többszöri elmozdulással, akár felsőfokú szakképzéssel történik ez, amennyiben ez nem lemorzsolódásként, bukásként, kudarcként értékelődik. A külföldi tapasztalatok szerint az oktatási rendszerfejlődés nemcsak abban mutatkozik meg, hogy felértékelődik a felsőfokú végzettség szerepe, hanem hogy a középszinten szerezhető tudás is visszanyeri elvesztett presztízsét, amennyiben sokszínűbbé és többféleképpen, több irányban átjárhatóvá válik, és megszűnik az egysíkú, egykulturális kibocsátás. A hátrányos helyzetű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű cigány és nem cigány tanulóknak csak homályos elképzeléseik, ismereteik vannak a továbbtanulási, továbbképzési vagy elhelyezkedési lehetőségeikről. Nincsenek tisztában vele, hogy terveik, vágyaik megvalósításához milyen úton kell elindulniuk, hol lehet utánanézni a lehetőségeknek, kitől lehet tanácsot kérni, hol juthatnak információkhoz. Gyakran adják azt a választ, hogy még elég idejük van arra, hogy minden kiderüljön. Az még messze van, akkor meg majd csak lesz valahogy. Hiányoznak az életvezetési stratégiák, saját céljaik és lehetőségeik tisztázása, pontos megfogalmazása, tudatosítása. Hiába a jó adottságok, a tanulási, érvényesülési vágy, ha nincsenek meg hozzá az érvényesülési technikák. Amikor egy felsőoktatási intézmény elkészíti, vagy módosítja az esélyegyenlőségi szabályzatát, ennek kiemelten kell szerepelnie benne. A valós kérdés az, hogy a cigány származású tanulók miként válnak részeseivé az integráció folyamatának. Mindenekelőtt annak a folyamatnak a szükségessége, mely a többségi társadalomhoz tartozók nyelvének, kulturális kódjai alapvető elemeinek az elsajátítását jelenti. Miközben a saját anyanyelvét is ismernie és használnia kell. Ez nemcsak a más nyelvet anyanyelvként használó oláh cigányokra vonatkozik,(lovári-romanesz nyelv), hanem az un. szociolektust használó, elsősorban kistelepülésekről érkező cigány fiatalokra is. A szakirodalom és az elvégzett kutatások egyértelműen jelzik, hogy a cigány tanulók társadalmi integrációja olyan szocializációs mechanizmusokba megy végbe, melyben a koegzisztencia számos formájába tetten érhető. S ebben az összefüggésben a közösséghez való alkalmazkodás szempontja komoly mértékben jöhet számításba. Napnál világosabbá vált, hogy a cigány származású tanulók számára fokozatosan érvényüket vesztik a készen kapott tradicionális viselkedésminták. A többségi társadalmi szerepeknek való megfelelés többnyire azt eredményezi, hogy identitásuk új meghatározó elemekkel bővül. Ez fokozatosan formálódó értékszemléletet is jelent. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyre kevésbé értékelhetők az etnikai csoportra jel-

I. A romák helyzete a felsőoktatásban lemző antropológiai identitáselemek, de sokkal fontosabb szerepet töltenek be a pozícionális identitáselemek. Ám hiába vannak az etnikai csoporthoz való tartozásnak látható rasszjegyei, ennek ellenére mégsem jellemző az azzal való szakítás. Bár a tanulók egyre kevésbé kötődnek az etnikai csoporthoz, miután csoporttagságukat nem tudják, és nem akarják megszüntetni, érzéseik ellenére még a leplezett ambivalencia sem jellemző rájuk. Napjaink vizsgálatai igazolják, hogy a lényegesen differenciálttá vált érdek -, szükséglet és értékviszonyok közepette szinte lehetetlen az elvont értékfogalmak - mint például a szabadság, függetlenség -, lefordítása konkrét élethelyzetekre, az aktuális ítéletekre, döntésekre és tettekre. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a cigány származású tanulók esetében az elvont értékfogalmak különös életszervező elvekként és szimbólumként jelennek meg. Az értéktudatot alkotó ismereteik viszont folyamatos változásokon mennek keresztül. Attól függetlenül, hogy magát az értéktudatot látszatszükségletek, szellemi és életstílusbeli hatások, a média révén is egyszerűsítő mechanizmusok befolyásolják. Ha ehhez még hozzávesszük a divat jellegű hatások dömpingjét, kiváltképp jól érzékelhetővé válik a mindennapi tudat szerkezetében észlelhető elmozdulás a tradiconális értékek kárára. Azt is mondhatnánk, hogy bár az értéktudat tekintetében nőtt a mindennapi értéktudat elfogadása, beépülése, ugyanakkor szemmel láthatólag erősödött a többségi társadalom szakkifejezéssel élve -, értékinternalizációja. Miközben az is igazságként állítható, hogy a vizsgált generációnak értelmileg és érzelmileg egyaránt nehéz feldolgoznia az eltérő, sőt ellentétes hatások által közvetített normatív életformabeli elvárásokat, mindennél egyértelműbb, hogy az értéktanulásban, a hatások szelekciójában el nem választható fejlődés állapítható meg. Az a tény, hogy a szocializáció terepe hallatlanul kiszélesedett, mindenképp csökkenti a család orientáló szerepét az értékhatások belső feldolgozásában. Paradox dolog, hogy miközben a gyerekek kikerülnek a családi közegből, csökken a szülőkkel együtt töltött idő, ezzel egyenes arányban nő annak az intézménynek a felelőssége, amely ezt az esélyteremtő kitörési lehetőséget megadja. Az a felsőoktatási intézmény, amely ezt figyelembe véve teremti meg a tehetséges és tanulni vágyó cigány fiatalok bevonását, nemcsak egyszerű hallgatói létszámnövekedést érhet el, de a sikeres diplomások személyében példamutató megoldásokat alakíthat ki. A CIGÁNY TANULÓK GYAKORI ISKOLAI SIKERTELENSÉGÉNEK OKAI Napjainkban egyre inkább a versenyre képes és a versenyre képtelen társadalmi csoportok állnak egymással szemben. Az ellentét kiváltó oka az értékteremtő munka köréhez is kapcsolható, hiszen a különféle javakból való részesedés egyenlőtlensége már abból is következik, hogy ki dolgozik és ki nem. Mindez különösen szembetűnő a cigányság körében. Az életesélyek termelésének társadalmilag meghatározott formáiból végképp kiszorulnak a társadalmilag létrehozott előnyök elosztás útján, a másik pedig a munkaerőpiacon, az ott elérhető ellenszolgáltatások megszerzésének a kudarca körül. A cigányság munkaerőpiaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetének, alacsony szintű integrációjának egyik, bár nem kizárólagos oka az iskolázatlanságban, a magas arányú lemorzsolódásban, a többségi társadalomhoz képest csekély arányú szakképzettségben, valamint az elenyésző arányú érettségihez kötött középfokú képzettségben keresendő. Az eddigi kutatások egyértelműen bizonyították, hogy egyrészt a cigányság egésze, mint olyan, szenved iskoláztatási hátrányokat, másrészt ez a hátrány számtalan ok együttes eredőjének tudható be. 11

Csillei Béla: Szándék és valóság: roma fiatalok a felsőoktatásban Egyik meghatározó ok a szociális helyzet, a cigány tanulók családi szocializációja, a cigányság és a többségi társadalom család által közvetített kulturális mintáinak különbözősége, másodszor pedig a nyelvi hátrányok, elsősorban a beás és oláh cigányok nem kizárólag magyar nyelvű anyanyelvi szocializációja, valamint a nyelvváltás nehézségei. További szempont a tanulási motiváció kérdései. Több kutatás bizonyította, hogy a cigánygyerekek nem kevésbé rendelkeznek tanulási motivációval, mint a többségi társadalomhoz tartozók, de a nyelvi hátrányok, szegregáció idejekorán lerontja ezt a motivációs bázist. Sajnálatos szempont a hátrányos megkülönböztetés, valamint iskolarendszeren - és intézményen belüli szegregáció. Ez a hátrányos megkülönböztetés és a szegregáció nem feltétlenül tudatos a gyakorlatban, mindenesetre ennek következményeként a cigány gyermekek aránya a felzárkóztató és cigány osztályokban az indokoltnak mintegy ötszöröse. Erősíti a rossz helyzetet a jelenlegi pedagógiai gyakorlat, melynek értelmében a cigányok speciális oktatási-pedagógiai problémáira felkészült pedagógusok száma alacsony, elenyésző az ezirányú pedagógus-továbbképzési program, és nem kialakult a speciálisan cigány gyermekek teljesítménymérésének elve és gyakorlata. Végezetül pedig felháborodást és ellenszenvet vált ki az az iskolaszervezeti, iskolaszervezési megoldás, a hátrányos helyzetű csoportokra elkülönített alapok kezelésének intézményi gyakorlata, a szegregatív hatású cigány osztályok szervezése, az ilyen osztályokban tanítók kontraszelekciója, és a hiányzó vagy éppen előítéletes szülő-iskola kapcsolat. Mindennek következtében a 19 év alatti roma népesség közel 55 százaléka végzi el az általános iskolát, tíz százaléka fejezi be a szakmunkásképző iskolát és csupán 5 %-a szerez érettségit. Az általános iskolát befejezett roma fiatalok zöme ezért elsősorban a szakmunkásképzésben folytatja, folytathatja egyáltalán tanulmányait. 12 Ma a cigány gyermekek több mint fele olyan családban él, ahol nincsen aktív kereső, mivel a felnőttek kétharmada munkanélkülivé vált. A cigány gyermekek az anyagi feltételeket tekintve szinte minden tekintetben hátrányos helyzetben vannak, a lakás körülményektől az étkezésig. Közismertek iskolai teljesítménybeli hátrányaik is. A 14 évesek közül 4-6% azoknak az aránya, akik nem fejezték be az általános iskolát, többségük azonban cigány. A középfokú iskolázásba a becslések szerint 3,5% - a lép be, miközben az országos átlag a 14-18 évesek 58% - a. Az iskolai tárgyak és oktatási módszerek nehezen illeszkednek a cigány családok értékeihez és attitűdjeihez. A családok az iskolától gyakran kevesebbet várnak, mint általában szokás: elsősorban az oktatást, a nevelésért a család tekinti magát felelősnek. Még a jobb anyagi körülmények között élő cigány gyermekek sem készülnek fel a másnapi iskolai munkára. Nem készítik el a házi feladatot, otthon nem kapnak segítséget a tanulásban, nincs saját szobájuk, esetleg asztaluk, polcuk sem, ahol dolgozhatnának, és a tanszereiket tárolnák. Reggeli és uzsonna nélkül mennek iskolába, sokan éheznek. Gyakoriak a késések, a hiányzások, amit az magyaráz, hogy otthon kell maradniuk a kisebb testvérekre vigyázni. Az iskola természetesen nem képes és alkalmas arra, hogy a cigány családok valamennyi hátrányát orvosolja. Maguk a pedagógusok sem tudnak sokat segíteni. Sőt egyes iskolák még az ezredforduló után is a szegregáció változatos formáit alkalmazzák. Egyes esetekben a cigány tanulókat a többiektől ún. közegészségügyi indokkal választják külön. A leggyakoribb szegregációs gyakorlat az, hogy a cigánygyerekeket az enyhén értelmi fogyatékosok speciális iskoláiba irányítják. Ez azt jelenti, hogy a leghátrányosabb helyzetű családok gyermekeit, köztük a cigányokat elszakítják a kortársaik nagy részétől, kiveszik a normál közoktatás rendszeréből. A felzárkóztatás programja ilyen körülmények között ellentétébe fordulhat.

I. A romák helyzete a felsőoktatásban AZ ÉRTELMISÉGI UTAT VÁLASZTÓ ROMA FIATALOK Vitathatatlan tény, hogy a magyar közoktatás kimeneti szabályozású. Ez intézményünk esetében azt jelenti, hogy miközben a tanórai nevelő - oktató munka hatékonysága növelése mellett ugyanolyan fontossággal bír a tanórán kívüli tevékenység eszközrendszerének felhasználása, a követelményeknek való megfeleltetés elsőrendű szempont. A felsőoktatásba bejutatni szánt fiatalok számára a feladat az alacsonyabb évfolyamokról való kimeneti és a magasabb évfolyamok bemeneti szintjének mind nagyobb közelítése. Ennek az elvnek a gyakorlati eredményességét a bukások elviselhető száma, a lemorzsolódás alacsony volta és az érettségi szakmunkásvizsga sikeres teljesítése mutathatja. A felsőoktatási intézményekbe történő bekerülők számának imponáló növekedése tovább erősíti pedagógiai elkötelezettséget. A felsőoktatásnak választania kell, a régi, hagyományos utat tovább folytatva próbál újabbakat bevonni, vagy megszólítja az eddig elhanyagolt, de a munkaerőpiacon előbb-utóbb elkerülhetetlenül megjelenő cigányságot, azok továbbtanulni szándékozó tehetséges fiataljait. Ezt azonban nemcsak a hallgatói létszám statisztikai növelésével, hanem megfelelő szerkezetátalakítással, tantárgyak beépítésével és bármennyire is megdöbbentő és szokatlan ez a lehetőség -, személyreszóló képzési programmal kell rendelkeznie. Amelyik intézmény ebbe az irányba mozdul el, az nemcsak az EU követelményeknek tud majd megfelelni, hanem olyan új csoportot von be tevékenységébe, melyek munkaerőpiaci megjelenése átütő eredményeket hozhat. A szolnoki Dr. Hegedűs T. András Alapítványi Szakiskola, Középiskola Általános Iskola és Kollégium kiemelt figyelmet fordít a tehetséggondozásra, a hátrányos helyzetű, de tanulni vágyók segítésére. A végzős osztályok tanulóinak közel fele megy továbbtanulni, a tantestületben, a dolgozók körében tucatnyi az itt kezdett, majd diploma után visszatért munkatársak száma. Egy nemrég elvégzett kutatás megállapította, hogy az iskolában eltöltött évek során a fiatalok értékszemlélete jelentős mértékben megváltozik, s míg a beérkezéskor első helyen a pénz szerepel, érettségi előtt már a továbbtanulás a győztes. Ezt mindenesetre pozitív jelzés a felsőoktatás számára is. IRODALOMJEGYZÉK BENEDEK ANDRÁS (2003): Változó szakképzés. Okker, Budapest. BOURDIEU, P. (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest. DURKHEIM, E. (1980): A nevelés és szociológia Tankönyvkiadó, Budapest. FORRAY R. KATALIN HEGEDŰS T. ANDRÁS (1990): A cigány etnikum újjászületőben. Akadémiai Kiadó, Budapest FORRAY R. KATALIN - HEGEDŰS T. ANDRÁS (1998): Cigány gyermekek szocializációja. Aula Budapest. HEGEDŰS T. ANDRÁS (1998): About the tasks of socialisation of Gypsy children in school. Social Cohesion. OM. Szolnok HEGYESINÉ O. É.- BOHN K. FLECK G. IMRE A. (2001, szerk.): Modellprogramok hatékonysága a középiskolás roma fiatalok körében. Világbank - NGO tanulmányok, Budapest. KERÉKGYÁRTÓ T. ISTVÁN (1998): Deprivation and its Treatment. Social Cohesion. OM. Szolnok LIÉGEOIS, J. P.(1998): Romák, cigányok, utazók. Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ, Budapest. NAHALKA ISTVÁN TORGYIK JUDIT (2003): Megközelítések Roma gyerekek nevelésének egyes kérdései. Eötvös József Kiadó. Budapest. TAUBER ISTVÁN (1997): A cigánysággal kapcsolatos előítéletek problémái. In. Vajda Imre (szerk.): Periférián. Roma szociológiai tanulmányok. Ariadne Alapítvány, Budapest. 471 483. 13

Nagy Melinda: A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben Nagy Melinda A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben Nagy, Melinda: The Health Status of the Romani Population in the Context of Societal Crisis The Romani population in Central Europe is fighting with many societal problems. Societal crises appear in connection with employment, housing, demographic development and backwardness in education. All these factors have a negative impact on the health of the population: the health status of the Romani is worse than that of the non-romani population living around them. The compensation of these disadvantages does not solely depend on providing equal opportunities. The Romani people s special diseases originating from their special genetic characteristics and their way of life distinguish them from the non-romani population. A uniform treatment does not offer a solution. In their healthcare we should consider and give priority to the Romani specific diseases, such as founder mutations common in the Romani population as autosomal recessive disorders. Whereas the mutations frequently observed in the Romani groups are sporadic in other, non-romani populations worldwide. Thus the founder mutation analysis is important for predicting the incidence of certain rare diseases not readily thought about in non-romani, yet possibly present in the local Romani populations, especially when diagnostic problems appear. The research of these diseases is especially important in terms of population genetics, public health, and also economically due to the expansive existence of the Romani population. The identification of these diseases allows a rapid diagnosis and in some cases it also delays the onset of symptoms. It can have a great impact on public health intervention as it makes the planning and the implementation of targeted preventative measures possible. Keywords: Romani population, health status, societal crisis, hereditary diseases, founder mutations A közép-európai roma populáció számos társadalmi problémával küzd. Válságjelenségek mutatkoznak a munkavállalás terén, a lakáskörülményekben, a demográfiai helyzettel, oktatási és szociális lemaradással kapcsolatban. Mindez hatással van az etnikum egészségi állapotára is: a romák egészségi állapota rosszabb, mint a körülöttük élő nem-roma populációé. A hátrány kiegyenlítése nem csak az egyenlő lehetőségek megteremtésén múlik. A romák speciális betegségei elsősorban sajátos genetikai jellemzőikből és a nem-romákétól eltérő életmódjukból adódnak. Nem az uniformizálás tehát a megoldás. Egészségügyi ellátásukban figyelembe kell venni és kiemelten kell kezelni a romákra jellemző betegségeket. Ilyenek pl. bizonyos founder mutációk, melyek a romáknál gyakori autoszomális recesszív betegségek lehetnek, miközben a nem-roma populációban világszerte csak sporadikusan fordulnak elő. Kiemelt kezelésük nélkül megtörténhet, hogy ezekre a betegségekre a nem-romákra jellemző alacsony előfordulás miatt még kérdéses diagnózis esetében sem gondolnak. Kutatásuk tehát a populációgenetikai szempontok mellett közegészségügyi és gazdasági szempontból is fontos, különösen a roma populáció expanzív volta miatt. A romákra jellemező betegségek 14

I. A romák helyzete a felsőoktatásban feltárása és megismerése lehetővé teszi a gyors diagnózist, bizonyos esetekben lehetőséget nyújt a tünetek kialakulásának késleltetésére, és megkönnyíti a célzott preventív intézkedések tervezését és alkalmazását is. Kulcsszavak: roma populáció, egészségügyi állapot, társadalmi válságjelenségek, örökletes betegségek, alapító mutációk 1. KIK A ROMÁK A romák körülbelül 1000 700 éve érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol letelepedtek, s mára bizonyos területeken elérik, sőt meghaladják a 10%-ot. Mai tudásunk szerint Indiából érkeztek közvetett bizonyítékok alapján feltételezzük, hogy Dél-India lehetett eredeti otthonuk (Nagy és mts., 2007), ahonnan szétrajzottak a világ számos égtája felé megtelepedve Eurázsiában, Óceánia szigetein, Afrika partjainál, s továbbvándoroltak az Újvilágba is. Számos különböző csoportjuk létezik, melyek közül elsősorban az Eurázsiában élőket (s az onnan Amerikába vándoroltakat) nevezzük romáknak, de bizonyos területeken más elnevezéseik is ismertek: cigány, gypsy, sinti, stb. Közép-Európában a roma populáció nagy része jellegzetes kultúráját és tradícióit megtartva, ma is elkülönült csoportokban él, általában a települések szélén épült telepeken. A romák bizonyos hányada pedig asszimilálódott és életmódjuk nem tér el a többségi populációétól. Magyarországon mintegy 600 ezer, Szlovákiában pedig körülbelül 450 ezer roma él. Két nagy csoportra oszthatók. Legtöbben az úgynevezett régen letelepült romákhoz tartoznak, akik a 18. századtól felhagytak a vándorló életmóddal, és állandó lakhelyhez kötődnek. Őket ezt az egyébként igen színes összetételű csoportot szokás a magyar szakirodalomban a romungrók névvel jelölni. A másik csoportba, a frissen letelepült romákhoz azokat soroljuk, akik csak a II. világháború után telepedtek le például az oláhcigányok (ČONKA POPALA, 2008). A romungrók A romunkgrókat két nagy csoportra oszthatjuk, a kárpáti romákra és a magyar-cigányokra. A kárpáti romák alapvetően roma (romani) nyelvet beszélnek, melybe a helyi többségi lakosság (szlovák, magyar, ukrán, szerb, román) számos szavát integrálták. A magyar-cigányoknak viszont magyar az anyanyelvük, és elsősorban Magyarország területén, és a környező államok magyar lakta vidékein élnek. Magukat gyakran magyar nemzetiségűnek mondják. Megélhetőségük alapvető formája a mezőgazdasági alkalmi munka volt, melyet akkoriban a gazdálkodók igényeltek. Továbbá a kovácsmesterség volt közöttük a legelterjedtebb mesterség, ennek ismeretét valószínűleg még Indiából hozták magukkal. Elsősorban a hulladékfémek feldolgozására szakosodtak, melyek különösen a szociálisan hátrányos helyzetben lévő többségi lakosság számára voltak fontosak. Ezekből szöget, patkót, láncot, kapát, vasalatokat gyártottak (ČONKA POPALA, 2008). A magyar-cigányok fontos bevételi forrása volt a zenélés is. A 19. és 20 század fordulóján egy speciális rétegük alakult ki, az un. muzsikus-cigányok, akik elsősorban kávéházakban, de akár az arisztokrácia udvaraiban is zenéltek. A többiek jellemző foglalkozása a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem volt, vagy a vályogvetés. Napjainkban a legtöbbjük, aki 1989 után nem vesztette el állását, szakképesítést nem igénylő munkahelyen dolgozik, pl. az építőiparban, a fakitermelésben, a különböző útépítéseknél, illetve a közterületek takarítását végzi. Az oláhcigányok A romák következő csoportját az oláh-cigányok képezik. Havasalföld oláh fejedelemsége irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, majd a század második felében érték el Szlovákia területeit. Vannak, akik a két világháború között már félig letelepült életformát választottak (nyáron sátoros-kocsival utaztak, a telet pedig a tulajdonukban levő állandó szálláshelyen töltötték), 15

Nagy Melinda: A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben a többieket pedig a 20. század ötvenes éveiben erőszakkal telepítették le. A romungrókhoz képest világosabb bőr jellemzi őket, kedvelik az élénk színű ruházatot és az arany ékszereket. A hagyományos megélhetési formáik a lókereskedelem, kovácsmesterség, és a teknőkészítés. Annak ellenére, hogy az ötvenes évekig (ingatlan és állandó lakhely hiányában) a legszegényebb társadalmi rétegekhez tartoztak, mára azonban a szabad kereskedelem és csempészet révén jelentősen meggazdagodtak. Magyarországon és Dél-Szlovákiában főleg a gazdagabb falvakban és városokban élnek. A romungrókkal rendszerint nem tartanak fenn semmilyen kontaktust. Az oláhcigányok nem egységesek, hanem tizenegy egymástól kulturálisan és nyelvjárás szerint elkülönülő csoportjukat tartja számon a szakirodalom. A legismertebbek a lovárik, csurárik és a kalderások. Magukat ezzel a csoport-megnevezéssel azonosítják, vagy egyszerűen csak romának nevezik. Az oláhcigány megnevezés negatív jelzőnek számit náluk, amit azokra használnak, akiket lenéznek. Beások A beások anyanyelve a román archaikus dialektusa. Önmagukat beásnak vagy cigánynak nevezik, a roma megjelölést elutasítják. Előfordulásuk Szlovákiában nem jellemző, Magyarországon viszont három csoportjuk ismert: árgyelánok, muncsánok és ticsánok. Fő foglalkozásuk a famegmunkálás (pl. fakanál és teknőkészítés, kosárfonás) volt. A hagyományos mesterségek kiszorulása óta a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgoznak segédmunkásként, a ticsánok pedig kereskedők lettek. Gábor-cigányok 16 A Gábor-cigányok (vezetéknevük jellemzően Gábor) Erdélyből származnak, de megtalálhatóak Magyarországon is. Szlovákiában csak átutazóban, kereskedőkként vásárokban fordulnak elő. Ismertetőjegyeik a férfiaknál a széles karimájú fekete kalap és a hatalmas bajusz, a nőknél pedig a hosszú, színes rakottszoknya, virágmintás kendő. Hagyományaikat hűen őrzik, házasságot is csak a Gábor-családon belül kötnek. Általában jómódúak, jellegzetes foglalkozásuk a tetőfedés és a bádogos munkák, de napjainkban már inkább Európa-szerte utazva kereskedelemmel foglalkoznak. 2. TÁRSADALMI VÁLSÁGJELENSÉGEK A ROMÁKNÁL Társadalmi válságjelenségeknek olyan átfogó jelenségeket nevezhetünk, melyek a belső vagy külső gazdasági, politikai fejlődés valamilyen negatív tendenciájának, jelenségének következményeként tartós hatást gyakorolnak az adott makroközösség egészére, fenyegetve az életminőséget, az egészséget, a szociális és gazdasági biztonságot és az alapvető értékeket. Kiváltói lehetnek olyan belső társadalmi konfliktusok is, amelyek következtében a társadalmi interakciók összeomlanak (pl. tulajdonjogot vagy más törvényi normákat nem lehet akadálytalanul érvényesíteni). Ezeknek a demokratikus intézményrendszerek működését veszélyeztető jelenségeknek pedig rövid- és hosszútávú negatív következményeik vannak a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatottságra. (MOSER ÉS MCLLWAINE, 2000) Társadalmi válság esetén koordinációra van szükség a társadalom különböző szereplői között. Ezt a koordinációt eddig elsősorban a válságkezelés irányítása szempontjából vizsgálták. A kialakított metodikák rövidtávú válságkezelésre alkalmasak (PERSSON ÉS MTS., 2010). A közép-európai romák esetében azonban a válságjelenségek állandósulni látszanak. Ellenük az érintettek nem, vagy alig tudnak tenni valamit. A romákat érintő válságjelenségek között van-

I. A romák helyzete a felsőoktatásban nak, melyek csak a roma populáció sajátosságai, s akadnak olyanok is, melyek a társadalom egészét sújtják. Ilyenek például a munkanélküliség, a rossz lakáskörülmények, a demográfiai helyzet, a szegregáltság, idegengyűlölet és diszkrimináció, oktatási lemaradás, szegénység, addikció, depresszió, a prevenció hiánya, helytelen egészségmagatartás, és a kriminalitás. Ezeknek a válságjelenségeknek az egyik következménye az az egészségügyi hátrány, amely a roma populációban általában minden érintett országban kialakul. Az alábbiakban azokat a tényezőket tárgyaljuk kiemelten, melyek a generális egészségügyi hátrány kialakulásához jelentősebben hozzájárulnak: A munkanélküliség A rendszerváltozás után a romák helyzete a posztkommunista országokban gyökeresen megváltozott. A szocialista rendszerre jellemző teljes foglalkoztatottság körülményei közt fenntartott kötelező munkavállalás feltételei megszűntek, és a romák nagy része 1990 után elvesztette munkahelyét. Mára a magyarországi roma népességnek mintegy 25%-a, a szlovákiai roma munkaképes populációnak pedig 65%-a munkanélküli. A két országban mindemellett 55, illetve 85%-uk érzi magát munkanélkülinek (UNDP BRC, 2003) munkája jellege miatt. Többségük ugyanis kvalifikálatlan munkaerőként dolgozik segédmunkásként vagy idénymunkásként alacsony jövedelemért. Sokuknak csak a többségi lakosság által nem preferált munkakörökben sikerül elhelyezkedni, ami nehéz fizikai munkát, vagy rossz munkakörülményeket jelent. A családok megélhetéshez szükséges jövedelmének a nagyobbik részét az állami támogatások teszik ki. Jövedelmük további részét a legális munkavégzésből származó bér és egyéb juttatások jelentik mintegy 20-25%-ban. További 10-20%-hoz a fekete és szürke gazdaságból jutnak hozzá (UNDP BRC, 2003). Lakáskörülmények A közép-európai romák sok esetben a település határában kialakított telepeken élnek, szegregáltan a többségi lakosságtól. Az így kialakult etnikai gettókban felcseperedő gyerekeknek az iskolán kívül nincs lehetőségük kapcsolatot kiépíteni a többségi lakossággal, távol vannak a szolgáltatásoktól, a telepek gyakran közművesítve sincsenek. A házak vagy az emberi lakóhelynek gyakran alig tekinthető bódék, viskók sokszor hulladékból épülnek, hulladékfa, pléhek és fóliák felhasználásával. A háztartások mérete és felszereltsége a benne lakók anyagi lehetőségeit tükrözi: A legegyszerűbb hajlékok egyhelyiségesek, melyek egyszerre töltik be a nappali, hálószoba és a konyha funkcióját. Az ENSZ Fejlesztési Programjának keretében 2003-ban közreadott közép-európai jelentés szerint a roma háztartásoknak csak 32-34%-a rendelkezik folyóvízzel, 45%-ukban van WC, és 39%-ukban fürdőszoba. A standard háztartási felszerelések közül a leggyakoribb a tévékészülék (94%), az óra (93%) és a hűtőszekrény (81%) jelenléte. Saját ágya minden családtagnak azonban csak a háztartások 70-88%-ában van (UNDP BRC, 2003). A családszerkezet és a demográfiai helyzet A roma népesség körében mindmáig jellemzőbb a nagycsalád, mint a nem-roma lakosságra. Ugyanakkor a roma családok 40%-ában nincs több gyermek, mint 0, 1 vagy 2. Csak a családok 20-25%-ára jellemző a több mint 5 gyermek (UNDP BRC, 2003). A többgenerációs nagycsalád együttélése a roma kultúrának és életmódnak fontos velejárója. A több gyermek vállalása bár fokozatosan visszaszorul, szintén egyszerre függ össze a roma csoportokra jellemző korábbi családmodellel, illetve társadalmi, szociális helyzetük adottságaival. Az állami támogatások ugyanis a gyermekek számával 17

Nagy Melinda: A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben emelkednek, ami a bizonyos családoknál az egyébként nehéz vagy teljesen kilátástalan szociális helyzetben megélhetésük egyetlen számottevő forrásává válhat. Életkörülményeik kedvezőtlen hatása abban is megmutatkozik, hogy a romák várható élettartama alatta marad a nem roma lakosságnál várhatónál. Ennek a két tényezőnek tudható be, hogy a roma populáció kormegoszlása jelentősen eltolódott a fiatalabb generáció javára. Idegengyűlölet és diszkrimináció Az idegengyűlölet és diszkrimináció az élet számos területén érheti a romákat: a munkaerőpiacon, iskolában, ingatlanvásárlásnál, valamint árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutásnál (pl. diszkriminatív bánásmód üzletekben, éttermekben, szállodákban, közlekedési eszközön, stb.). A fentebb már röviden jelzett okok miatt a roma népességnek amúgyis sok veszélyforrásnak kitett egészségi állapota több kutatás tanulsága szerint nem javul. Ehhez egyik lehetséges okként hozzájárul az egészségügyi ellátás során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés, ami a felmérések szerint elsősorban az egyéni interakciók szintjén történik. Az elszenvedők által fele-fele arányban azonnal vagy később felismert diszkrimináció főleg az úgynevezett aránytalan, illetve nem adekvát bánásmódban valósul meg (OEI, 2001). Oktatási lemaradás A roma családok, s azon belül a gyermekek többsége részéről minimális érdeklődés mutatkozik az oktatás iránt. Az oktatási folyamatban való részvételük különösen a falusi roma népességet tekintve az esetek nagy többségében csak a kötelező iskolalátogatásra terjed ki. A kötelező iskolai éveket is a lehető legkevesebb ráfordítással végzik el. Az ott megszerzett tudást 18 gyakran kultúrájuktól idegennek érzik, és nem tartják szükségesnek az életben való boldoguláshoz. Ezt a szubjektív felfogást, illetve hozzáállást a tények cáfolják. A kelet-közép-európai országokban a munkanélküliségi ráta egyenes arányban áll az iskolázottsággal: míg az alapfokú végzettséggel (ill. azzal sem) rendelkező romák között a munkanélküliség 45-42%, a középfokot részben elvégzők között 38%, a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezők között pedig csak 27% (UNDP BRC, 2003). A roma szülők hozzáállása a gyerekek integrált, illetve szegregált oktatásához a következő: Magyarországon és Szlovákiában is a reguláris állami, illetve önkormányzati fenntartású iskolák többségi tanulókkal közös osztályait preferálják. Magyarországon második helyen szerepel az az oktatási forma, amely az önkormányzati iskolákban többségi tanulókkal közös osztályokban, de speciális támogatást biztosítva nyújt tanulási lehetőséget. Szlovákiában ezzel szemben a második helyen az az oktatási forma áll, amely a többségi szlovák nyelv kiegészítő tanfolyamokkal támogatott elsajátítását biztosítja. Mindkét országban a válaszadóknak csak a töredéke képzeli el a roma gyerekek roma iskolákban való szegregált tanítását. (UNDP BRC, 2003) Az oktatással kapcsolatos másik megfigyelhető negatív jelenség a roma gyerekek speciális iskolákba való tömeges beíratása. A speciális iskolákban a sajátos nevelési igényű tanulók beíratása indokolt, akiknek valamilyen fogyatékossága megakadályozza az oktatásukat a reguláris iskolákban. Ebbe a csoportba tartoznak: az értelmi fogyatékos, hallássérült, látássérült vagy testi fogyatékos tanulók, vagy a rossz egészségi állapotú és a kommunikációs nehézségekkel küzdő tanulók, stb. A roma szülők azonban a gyerekek speciális iskolába járatását a fenti okok fennállta nélkül is preferálják az alacsonyabb követelmények miatt, melyek kisebb terhet rónak a gyerekekre (UNDP BRC, 2003). Itt kell megjegyezni,

I. A romák helyzete a felsőoktatásban hogy a szakirodalom gyakran a hatóságok részéről preferált elkülönítés eszközeként is leírja ugyanezt az elkülönítő magatartást. Szegénység A közép-európai így a magyarországi és szlovákiai romák többsége szegényes körülmények között él. Mindössze 1-2%-uk tartja magát gazdagnak, 30-40%-uk gondolja, hogy relatíve jól megy a sora, a maradék 60-70%-pedig szegénynek tekinti magát, vagy úgy gondolja, hogy egyenesen nyomorog (5-10%). A romáknak 1-3%-a érzi úgy, hogy folyamatosan éhezik, körülbelül 15%-uk havonta egy-két napot éhezik, további 15% évente éhezik egy-két napot, a többiek viszont soha nem éheznek. Az anyagi források hiánya esetén a elsősorban a szomszédoktól kérnek kölcsön pénzt (58-60%), vagy ételt, továbbá 8-15%-ban éheznek vagy 1-2%- ban koldulnak. (UNDP BRC, 2003) A jövedelmük nagy részét kitevő állami támogatások a következő módon oszlanak meg: Magyarországon a támogatások 22-24%-át a nyugdíj és a családi pótlék (gyermekellátás, iskolai támogatás stb. címen biztosított egyéb segély) teszi ki. A szociális segély 8, a munkanélküli segély pedig 3%-ban van jelen. Szlovákiában az arány fordított: a szociális segély aránya a legmagasabb (31%), azt követi a munkanélküli segély (18%), majd a családi pótlék 13, és a nyugdíj 7%-al. (UNDP BRC, 2003) 3. A ROMÁK HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN A szakirodalomban (OEI, 2001) az egészségügyben a hátrányos megkülönböztetésnek általában két nagy csoportját különítik el: a) A roma beteg nem jut hozzá a megfelelő kezeléshez. b) A roma beteg megaláztatást él meg az egészségügyi ellátás során. Ezek olyan diszkriminációs formák, amelyek a kisebbséghez való tartozás miatt aránytalan bánásmódot, hátrányos megkülönböztetést jelentenek az egyén számára. Ide tartozik például, ha az egészségügyi személyzet a megszokott odafigyelést is hálapénz adásához köti, s eleve hanyagolja a pácienst, azt feltételezve, hogy nem fog (tudni) hálapénzt adni. A szülészeti ellátásban hátrányos megkülönböztetésről beszélünk, ha a választott orvos hiányában az ügyeletes vezeti le a szülést, akinek odafigyelése és gondossága anyagi érdekeltség hiányában nem megfelelő bánásmódhoz vezet. A szakorvosi ellátásokhoz való hozzájutás, illetve kórházi kezelések elérése is azt jelzik, hogy a kisebbségi helyzetben élő romák kevésbé jutnak hozzá az ilyen ellátásokhoz. A megelőző szűrések, rehabilitációs kezelések elérése terén is gyakran hátrányos megkülönböztetésük érhető tetten. A roma betegek esetében a megfelelő kezelés elérése szerintük 29%-ban nem valósul meg, a megaláztatást az egészségügyi ellátás során pedig 26%-ban tapasztalják (OEI, 2001). A diszkrimináció az egészségügyben tehát elsősorban az egyéni interakciók szintjén, főleg aránytalan, azaz nem megfelelő bánásmódban valósul meg. 4. (ESÉLY)EGYENLŐSÉG KONTRA EGYFORMA BÁNÁSMÓD AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS TERÉN Ez a megközelítés azonban nem teljes. Az aránytalan bánásmódot a roma páciens kétségtelenül negatívan éli meg. A kommunikáció stílusa, az apró figyelmességek hiánya, és a tiszteletlen bánásmód is negatívan befolyásolja a beteg hangulatát, a beteg orvosba vetett bizalmát, és ezeken keresztül a gyógyulási esélyeit is. Ezek, és a szakorvosi, preventív és rehabilitációs kezelésekben tapasztalható különbségek eliminálásával azonban még nem oldódik meg minden. 19

Nagy Melinda: A roma populáció egészségi állapota a társadalmi válságjelenségek összefüggéseiben Sokáig tartott felismerni, hogy az (esély)egyenlőség nem mindig az egyformaságban rejlik. Azonos módon kezelni két különböző igényű populációt nem a megfelelő út. Negatív hatással lehet ugyanis a romák egészségére az is, ha olyan szempontok szerint próbálnak nekik ellátást biztosítani, amelyek nem az ő életmódjuknak, a rájuk jellemző örökletes tényezőknek vagy a rájuk ható környezeti hatásoknak felelnek meg. Ezek tudatosítása a szakemberek részéről nagyon fontos, hiszen az egyén erről a hátrányról általában nem szerez tudomást. 5. KÜLÖNBSÉGEK A ROMA ÉS NEM-ROMA POPULÁCIÓ KÖZÖTT MELYEK KÜLÖNBÖZŐ IGÉNYEKET EREDMÉNYEZNEK Az egészségügyi világszervezet (WHO) összegző tanulmánya szerint egy populáció egészségi állapotának faktorai a következők: életmód (43%), genetikai állomány (27%), környezeti hatások (19%) és egészségügyi ellátás (11%) (OEI, 2001). Életmód alatt értjük mindazt, ahogyan élünk, amivel táplálkozunk, amennyit mozgunk, használunk-e függőséget okozó szereket, stb. A genetika az öröklött tényezőket foglalja magába: az esteleges genetikai betegséget, vagy hajlamot bizonyos megbetegedésekre, és azokat a genetikai jelenségeket (pl. az endogámiát és a genetikai sodródást), ami az adott populációra jellemző. A környezeti hatás azokat a fizikai tényezőket összesíti, amelyeknek ki vagyunk téve: például a passzív dohányzás, időjárási viszonyok, radon sugárzás, környezetszennyezés, stb. Az egészségügyi ellátás pedig az egészségügyi-ellátórendszer működését takarja, azaz milyen kezelést fizet a biztosító, milyen segédeszközökkel vannak felszerelve a rendelők és kórházak, mennyi idő alatt ér ki a mentő a baleset helyszínére, stb. Ha megvizsgáljuk, hogy mely tényezőkben van különbség a roma és nem-roma populáció között, megállapíthatjuk, hogy az életmódban és a genetikai tényezőkben van, a környezeti 20 hatásokban és az egészségügyi ellátásban pedig (ideális esetben) nincs. Azaz a roma és nemroma populáció egészségi állapotát befolyásoló hatás 70%-ban (43+27%) különbözik. A fenti tények ismerete mellett már egyértelműen tévesnek látszik csak az egyenlő bánásmód elvét alkalmazni, hiszen ezzel a roma és nem-roma populáció közötti különbségeket teljes mértékben figyelmen kívül hagynánk mint például a roma populáció sajátosságait a genetikai információk átörökítése terén: A roma populációk egy része endogám, és ezért tagjai között olyan számban fordul élő az inbreeding és konszangvinális (vérrokonok közötti) házasság, hogy az befolyással van a populáció genetikai jellemzőire. Ez a nem-roma társadalmakba általában tabu (mivel elősegíti a mutációk homozigóta formában való megjelenést). De Indiában, a romák őshazájában ma is vannak csoportok, ahol nem az. Ha genetikai szemszögből nézzük, ez jó stratégia a populáció számára, hiszen ily módon hamar eliminálódnak a mutáns gének a populációból, elkerülve azok feldúsulását heterozigóta formában. Az egyén számára azonban, akinél ennek eredményeképpen a mutáció homozigóta formában megjelenik, ez általában tragédiát jelent, hiszen vagy letális állapotot eredményez, vagy a betegség teljes manifesztálódását, annak minden kellemetlen tünetével és következményével. A roma populációkban ható genetikai tényezők között szerepel továbbá a szelekció és a genetikai sodródás (drift) is, melyek szintén befolyásolhatják a mutációk előfordulásának földrajzi eloszlását. A roma populáció tehát a genetikai információk átörökítése terén számos tényezőben különbözik a többségi populációtól. 6. A ROMÁKRA JELLEMZŐ GENETIKAI BETEGSÉGEK PÉLDÁJA Tapasztalható, hogy egyes betegségek a romáknál halmozottan fordulnak elő. A founder