Kecskés Éva: Közösségi szociális munka egy hátrányos helyzetű kistelepülésen A SZÉCSÉNYI GYEREKPROGRAM (SZGYEP) lakhatási programja Előzmények Az MTA Gyerekszegénység Elleni Programja 2006-ban kezdte el a Szécsényi kistérségben azt az alkalmazási kísérletet, akciókutatást, melynek célja a gyerekszegénység és az esélyegyenlőtlenségek csökkentése. Ennek részeként folyik a kistérség egyik településén, Magyargécen, egy kisebb szegregátum közösségi programja. Az alig több, mint 900 ember lakta falu foglalkoztatottsági jellemzői igen rosszak, a munkanélküliségi ráta idén májusban az országos átlag kétszeresét közelíti. Az 558 aktív korú közül 87 ember van álláskeresőként nyilvántartva. RSZS-ben 2010. májusában 11 fő részesült. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyerekek száma 210, közöttük megközelítőleg 40% a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya. A faluban két szegregátum van (Béke utca és Petőfi utca), amelyek nem csak térben különíthetők el egymástól: a lakáskörülményekben, az ott élő emberek lehetőségeiben, a helybéli nem romák viszonyulásában is jelentősek a különbségek. A Béke utca lakóinak életminősége nem sokban tér el a falu átlagától, és az itt élőket az előítéletek, a kirekesztettség is kevésbé érintik, mint a Petőfi utcaiakat. Markánsan jelen van az országban tapasztalható ítéletalkotási gyakorlat, amely érdemes és érdemtelen szegényekre, ebben az esetben jó és rossz cigányokra osztja a helyi társadalom legalsó csoportjait. A faluszéli, de a falutól minden más szempontból is messze álló Petőfi utca klasszikus cigány telep. A cigánysor hét házában élő nyolc család (összesen 58 fő, közülük mintegy negyven gyerek) többdimenziós kirekesztettsége tetten érhető a lakáskörülmények, a munkalehetőségek, valamint a helyi intézményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A faluban a Petőfi utca fogalom. A Magyargécen élő családok közül az itt élők helyzete szélsőségesen rossz, a felnőttek közül senkinek nincs bejelentett munkája, az összes család az abszolút szegénységi ráta alatti jövedelemből él, lakásviszonyaik elfogadhatatlanok. Az utcában minden közmű megtalálható, de víz egyik házban sem volt a munka kezdetén, az áramvételezés szabálytalan. Gázcsonk az utca aljában van, nem megy el a házakig. A hét házból öt szocpolból épült 1995 és 2000 között. A legrégebbi ház életveszélyes statikailag, a hetedik épület 1987-ben munkahelyi és OTP hitelből épült, utóbbi törlesztése még nem fejeződött be. A családok eladósodottsága maximális, uzsora és bolti tartozásaikat hónapról hónapra tolják maguk előtt.
A Petőfi utcai gyerekek iskolai hiányzásai nagyon magasak, továbbtanulás nem fordult elő az elmúlt években. A felnőttek iskolai végzettsége is rendkívül alacsony, a nők egyikének sincs meg a 8. általánosa. A program célzott komplex szolgáltatások nyújtását kezdte meg a Petőfi utcában. A munka célja, módszerei Lakhatási integrációs programot terveztünk, nyitva hagyva azt a kérdést, hogy elköltözést vagyis az utca megszűnését -, vagy a meglévő házak felújítását tekintjük-e az ott élők életminősége szempontjából célszerűnek. E kérdésre a lakóktól nem kaptunk egyértelmű választ, telepfelszámolási pályázattal nem volt szerencsénk, arról nem is beszélve, hogy 10-15 éves házak ledózerolása pazarló megoldásnak tűnhet. Az itt élők szegregációja nem elsősorban földrajzi. Valódi integrációt szeretnénk: közelíteni a telepieket a falu nagy közösségéhez mindenféle szempontból. Úgy véltük, s ma is azt gondoljuk, hogy ehhez minden szereplő számára elfogadható lépéseket, szolgáltatásokat kell kezdeményezni, de először a szegregált, mélyszegénységben élő családok megsegítése, az ő szükségleteikre való reagálás a legfontosabb. Két beavatkozási területre koncentráltunk: a lakhatás javítására, valamint a szociális integráció elemeire. Nem teljesen választható el a két terület egymástól, ez az írás mégis inkább az utóbbiról szól részletesebben. Első lépésként 2009. januárjában, az utcában élők teljes körű lekérdezésére, valamint a település lakóival, döntéshozóival és szakembereivel történő interjúk elkészítésére került sor. A faluban élő gyerekes, roma családok közül véletlenszerűen választottunk interjú alanyokat, nagyjából a telepen élők számának megfelelően. Ezekről a szereplőkről gondoltuk, hogy kulcsfontosságú partnerei lesznek az előkészítő munkának. A kérdőívek és a 26 interjú feldolgozásával párhuzamosan a helyzetfelmérés részeként, építészeti szakvélemény készült minden lakóházról az utcában. Az életveszélyes épületről statikai szakvéleményt készíttettünk. Szükség volt a tulajdonviszonyok tisztázására is: helyrajzi számok beszerzése, igazolások kérése az Építészeti Hatóságtól a használatba vételi engedélyekről (ill. azok hiányáról). A Petőfi utcai hét házból ugyanis öt szocpolból épült az elmúlt tíz évben, s kivétel nélkül áldozatul estek a szociálpolitikai támogatásra iparszerűen rátelepült szocpol maffiának. Emiatt, mint az országban mindenütt, ezek a házak is bontott, rossz minőségű anyagokból épültek, a befejezetlenség miatt pusztulásuk is gyorsabb, látványosabb. Adatokat gyűjtöttünk a családok adósságállományáról, kintlévőségeiről, mozgósítható erőforrásaikról, terveikről, egészségügyi, állapotukról, képzettségükről, rokonsági-, társas viszonyaikról stb. A Szécsényi Gyerekprogram 2006. őszétől van jelen a kistérségben különböző szolgáltatásokkal, ezekre a magyargéci munka során maximálisan támaszkodunk. A faluban gyerekház működött már
ekkor is, iskolai koordinátorunk jelen volt a helyi általános iskolában. Kifejezetten a lakhatási programhoz egy fő szociális munkást vett fel a SZGYEP, aki már a helyzetfelmérésben is részt vett. Intenzív szociális munka kezdődött a családokkal egyenként, egyéni esetkezeléssel indítottunk. Úgy véltük, szükséges a kapcsolat elmélyítése a közösségi szolgáltatások megalapozásához. Egyébként sem klasszikus módszerrel fogtunk a közösségi munkához, több okból sem. Egyrészt a Gyerekprogram a kistérség vezető tisztségviselőivel vette fel a kapcsolatot az alkalmazási kísérlet elindítása idején, a felhatalmazást felülről kaptuk meg így történt ez Magyargécen is. Másészt a legrosszabb helyzetű településrész lakóinál, mélyszegénységben élő roma embereknél nem hagyható ki az alapvető szükségletekre való reagálás. Az utcában élők személyes iratainak pótlása jelentős időt ölelt fel. Azt még a SZGYEP-es szakemberek sem gondolták, hogy a gyerekek diákigazolványai is hiányozhatnak, ez csak a nyári programok során derült ki, amikor a telepi gyerekeket is vinni akarták kirándulásokra, strandra, környező helyekre, de számukra nem jártak a diákkedvezmények. Tekintve, hogy az általános iskola során mindig vannak iskolai kirándulások, csoportos programok, érthetetlen, hogy ez a hiány soha senkinek nem tűnt fel. Részben azért, mert ezek a gyerekek mindig kimaradnak az ilyen eseményekből. Még azokból is, amelyek ingyenesek, mert az általános jelenség országosan, hogy mindenki belenyugszik, amikor pár száz forintot sem tudnak a szegény szülők gyerekeik számára befizetni. A gyerekek iskolai kirekesztődését az ilyen apróságok is súlyosbítják. Az iskolai hiányzások egyik markáns okaként fogalmazódott meg a gyerekek cipő, ruha hiánya. Bár nem szeretnénk leegyszerűsíteni ezt a nehéz problémát csupán a ruhanemű és egyéb ingóságok hiányára, mégis reagálni kellett erre a szükségletre is. A családgondozás során mindig nagyon hamar kiderülnek olyan elsődleges alapszükségletek, amelyeknek egy része adományozással kiváltható, vagy legalább tompítható a hiányuk. Nem volt ez másként a magyargéci munkánál sem. A megdöbbentő hiányosságok sürgős adományszerzésre sarkallták a munkatársakat. A szétosztás során mindig, mindenhol tapasztalható nehézségek némelyike nálunk is előfordult, még akkor is, ha elméletileg ismerjük ezeket. Azzal a közvélekedéssel számolni kellett, hogy ismét csak az érdemtelen romáknak segít a program, ezért kidolgoztuk az adományozás nem ad hoc jellegű módszerét. Az összegyűjtött ruhanemű, cipő, könyv, stb. meghatározott napokon, az egész település számára kerül kiosztásra. Ezen kívül, az ingyen kapott portéka értéktelenségét kiküszöbölendő, jelképes áron, 10-20-50 Ft-ért lehet a holmit elvinni. A bejövő összeget a közösségi rendezvények költségeire fordítjuk, ez nyilvános információ. Úgy tűnik, e módszer bevált, elfogadott mind a falu közvéleménye, mind a leginkább rászorulók számára. A megkezdett mindennapi munka során gyorsan jól kirajzolódott, hogy mely területeken kell erősíteni egyrészt a program és az adott ellátó együttműködését, másrészt a családok érdekérvényesítését a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
Együttműködések A munkafeltételek minimális biztosításához szükségünk volt egy saját használatú helyiségre. Az önkormányzattal egyre tartalmibbá váló együttműködés eredményeként megkaptuk, az egyik üresen álló - azóta, csak bázisként emlegetett szolgálati lakást, amelyet azonnal felajánlottunk a gyerekjóléti és a családgondozó kollégáknak is használatra. Ez egy ikerház egyik fele, a munka kezdetén a másik lakásban élt még egy helyi pedagógus, azóta ez is megüresedett, s ez év tavaszától a programhoz csatlakozott önkéntesünk használhatja. Mindezt csekély, leginkább a rezsit kitevő bérleti díjért bocsátotta rendelkezésünkre a képviselő testület. A bázist nem titkoltan, az egész település számára nyitott közösségi házként szeretnénk üzemeltetni. E szándék szerves része, hogy a bázison létrejött a magyargéci IT-pont. A SZGYEP keretében mára már 8 településen elsőként Szécsényben a Művelődési Házban működik teleház, vagy IT-pont. Az IT mentorok heti beosztással, forgórendszerben biztosítják ezeken a helyeken számítógépes, az internetes szolgáltatásokhoz való hozzáférést, különböző korosztályoknak tanfolyamokat szerveznek. Nem utolsó sorban találkozási hely lehetőségét is jelentik az IT-pontok, amelyet különösen a fiatalok használnak is, hiszen a legtöbb kistelepülésen klub vagy egyéb szórakozási, közösségi hely nincs a számukra. A bázis látogatottsága ugrásszerűen megnőtt az IT-pont beindításával. Nehézségek is adódtak, hiszen egy szolgálati lakás beosztása nem közösségi programokhoz való. A terek használatának konfliktusaiban nagy segítséget jelentett a másik ház-fél beüzemelése, valamint a kollégák sok-sok megbeszélése, ahol az adódó konfliktusokat, minden ott dolgozónak az okos kompromisszumokra való törekvése tudta oldani. A bázis adja a szakmaközi megbeszélések helyszínét is, amelyek az első időkben heti rendszerességgel zajlottak. Bár ez a gyakoriság megterhelő volt a résztvevők számára, de úgy gondoltuk, fontos a géci intenzív jelenlét részeként így indítani. A kistérségi programban kitüntetett szerepet szántunk a rendszeres, településenkénti szakmaközi megbeszéléseknek, s ennek kipróbálási terepe Géc volt. A többi településen indított szakmaközi megbeszélésekhez szükségesek és fontosak voltak az itteni tapasztalatok. A résztvevők kérésére ma már havi egy alkalommal jönnek össze. Állandóan jelen vannak az óvodából, az iskolából, a gyerekházból, s változó intenzitással a védőnő, a szociálisok, esetenként az önkormányzat valamelyik dolgozója, esetleg a polgármester vagy valamelyik testületi tag. A SZGYEP helyben feladatot ellátó munkatársai mindig képviseltetik magukat. A feladatok komplex ellátásában a mostani helyzet egy fázis. Súlyos gyerekügyeknél előfordultak már esetmegbeszélők is, de hosszú távon még inkább a kevésbé formalizált, sokkal inkább a feladatmegosztásokra koncentráló szakterületi együttműködéseket szeretnénk erősíteni. A szándék sok esetben már megvan. A SZGYP szupervíziót biztosít azoknak a munkatársainak, akik szociális munkát végeznek bármelyik településen, de tagja ennek a team-nek a Magyargécen dolgozó iskolai koordinátor is. Felajánlottuk ezt a szolgáltatást helyi szakembereknek is, egyelőre még csak egy másik faluban dolgozó egyszemélyes gyerekjóléti szolgáltatást nyújtó kolléga vette igénybe (egyéni szupervízióra), de a tendencia ez lehetne.
Közösségi szociális munka Az egyéni esetkezelések során kiderült, hogy a Petőfi utcában a legsúlyosabb gond a víz hiánya. A gyerekek fizikai állapotának egyik markáns kritikája a piszkosság, esetenként a tetvesség. Nagycsaládoknál óriási gond a mosás, ha több száz méterről kell a vizet hordani, különösen télen. Az első komoly intézkedést ebben az ügyben tette a SZGYEP. A higiénés viszonyok rendezése az óvodával és az iskolával való kapcsolat miatt is döntő. Közbenső lépésként eleinte a gyerekházban, majd a bázison is mosási, tisztálkodási lehetőséget biztosítottunk a családoknak. Bárkinek elérhető a faluból, de alapvetően a telepről vették ezt igénybe, olyannyira, hogy beosztást kellett csinálni, mikor melyik család hozhatja a szennyest, mikor van női segítő a beteg, idős asszony tusolásához, stb. Nem szerettünk volna újabb szegregált ellátást létrehozni, (nem tévesztendő össze a cigány fürdetőkkel ez az átmeneti lehetőség) a valódi megoldás a víz otthoni elérhetősége lehet. Számba véve a családok tartozásait, az infrastrukturális feltételeket, a program, forrást keresett és talált a vízhátralékok nagy részének rendezésére. Pár száz ezer forintról van szó, ami projekt méreteknél elenyésző, de az érintett családoknak soha nem remélt segítség, beláthatatlanul magas összeg. Családonként együttműködési megállapodást kötöttünk, annak ellentételezésére, hogy a SZGYEP a Vízszolgáltatóval és a helyi önkormányzattal közösen minden házba bevezeti a vezetékes ivóvizet. A lakók maguk ásták az árkokat, a vízóraaknákat. Ez a munka befejeződött, egy ház kivételével van vezetékes víz mindenhol. A további csatorna-költségek csökkentése miatt, az udvarokban lévő csapok nincsenek a központi csatornába bekötve, csak a lakások falikútjai. Fürdőszoba sajnos (bár helye lenne), továbbra sincs a házakban. A vízdíjak fizetése a lakásfenntartási támogatásból történik, ezt az önkormányzattal megbeszéltük. A még biztosabb fenntarthatóság miatt adósságkezelés bevezetését tervezzük a képviselő testülettel közösen. Több mint egy éve folyik ennek előkészítése. Van fogadókészség az önkormányzat részéről, hiszen a településen nem csak a Petőfi utcai családok kintlévőségei nagyok, ugyanakkor fél is az önrész vállalásától. Hosszú távon az adósságkezelés kistérségi szintű bevezetése látszik jó megoldásnak. Szécsény városában már működik a szolgáltatás. Elindításához tájékoztatással, kidolgozott példákkal, az adósság-tanácsadó kiképzésének biztosításával járult hozzá a SZGYEP. Hasonló, a lakók bevonására irányuló akció, az utcatakarítás. Az első tavaly tavasszal történt, nem sokkal a program indulása után. Ügyeltünk rá, hogy a közmunka szerződések megkötése előtt bonyolódjon, szerettük volna elkerülni azt, hogy a falu ellenszenve fokozódjék amiatt, ha a Petőfi utcát takarítják közmunkában az onnét alkalmazott lakók. Ez jó döntésnek bizonyult, az utcát a lakók kitakarították a SZGYP munkatársaival közösen, egy ideig meg is maradt a rendezettség. Idén ismét volt utcatakarítás. Integrációt növelő lépésnek gondoltuk, ezért kértük a falu vezetőit, hogy a Petőfi utcaiak és a többi falubéli közmunkás vegyesen, a település minden pontján együtt dolgozhasson. Így történik, azóta is.
Ugyanehhez a koncepcióhoz tartozik, hogy a CKÖ által biztosított eszközökkel, a lakók saját maguk kimeszelték a házaikat. Néhány család önerőből, azóta is folytatja a kisebb tatarozásokat (tetőjavítás, műanyagpadló és hidegburkolat lerakása, ablakok beüvegezése). Az egész utcában megtörtént a rovar és rágcsáló irtás a SZGYEP kezdeményezésére. A családokkal való együttműködések megállapodások sokszínűek. Az asszonyok feladatai elsősorban a mosás, betegek tisztálkodásának segítése, gyerekházban tevékenykedés, adományok rendezése a bázison. A férfiak be vannak osztva, hogy az utca melyik részének kaszálása és rendben tartása konkrétan a feladatuk, rendszeresen. Természetesen rengeteg visszaesés, változás kíséri ezeket a folyamatokat. A feladatokba való bevonások újra gondolása mindennapos, amint a kapcsolat változik a segítők és az érintettek között. Nem ritka a rendkívüli esemény, amikor minden felülíródik (legsúlyosabb eset volt az egyik család gyerekeinek kiemelése és átmeneti elhelyezése még nem zárult le az ügy) ez egy interaktív munka, kevés elemét lehet rutinból végezni. A Szécsényi Gyerekprogram nyári napközit, pótvizsgára felkészítő nyári foglalkozásokat, valamint kétszer egy hetes nyári tábort szervezett a kistérség, köztük a magyargéci, és különösen odafigyelve, a Petőfi utcai gyerekeknek tavaly nyáron is, ebben az évben is. Az idei, első bentlakásos tábor éppen ezekben a napokban fejeződik be. Nagyon fontos lenne, hogy ezek a nyári szabadidős elfoglaltságok akkor is folytatódjanak, amikor a SZGYP már nem tudja finanszírozni és generálni. Ennek érdekében (is), szervező és agitáló munkát végzünk a nyári gyerekétkeztetés meleg étellel való megoldására. Idén abban a négy hétben, amikor a nyári napköziket a program biztosítja hat településen (tavaly még csak négy helyszín volt), ez megvalósul. Ebben komoly együttműködést és erőfeszítéseket tettek a helyi önkormányzatok: átszervezték a konyhák szabadságolását, átszállítanak másik településre meleg ételt, sőt, Rimócon egész nyáron meleg ételt kapnak az arra rászoruló gyerekek, családok, csupán ételhordót kell ehhez beszerezniük. Ezek jó történések, és bár nem konkrétan a géci lakhatási program, az ottani közösségi munka eredménye, de jól mutatja a kistérségi szintű komplex gondolkodás lehetséges eredményeit. Ezek strukturális változások nélkül is megszervezhetőek, bár plusz forrást igénynek ezt egyelőre a SZGYP biztosítja pályázatokból. Nagy sikernek könyveljük el a második esélyes fiatalok programját. Ifjúsági programelemnek is nevezhetjük, hiszen fókuszban a középiskolából lemorzsolódó, vagy be sem kerülő, munkanélküli csellengő fiatalok állnak. Lényege, hogy az érintett korosztályból több településen egy-egy csoportra való (10-12 fő) fiatalt összeszedtünk a programban dolgozó egyik szociális munkás kiváló ebben, a Munkaügyi Központtal is tartja a kapcsolatot, látogatja a munkanélkülieket, csoportozik velük, stb. és egyéni terveket dolgoztunk ki, velük közösen. Mindenkinek konkrét elképzelése alakult ki, tervei vannak. Ezeknek az elképzeléseknek a realitása az utána következő munkában válik fontossá. Az önkormányzattal megállapodás történt, hogy 3 hónapra felveszik közmunkásnak a fiatalokat, de az időt a program tölti ki tartalommal. Tulajdonképpen tanulás és ráhangolás történik: néhány órás önismereti foglalkozás, majd IT tanfolyam, a következő modul a közösségi képzés, végül, akinek ez a vállalása, vizsga a hiányzó osztályfokozatból. Minden elemet a SZGYP munkatársai, szakértői
tartanak. Amikor holt idők vannak a képzések között, igyekeztünk értelmes munkát adni a fiataloknak, Gécen például teljes egészében ők újították fel a bázis épületét, festéstől a kisebb javításokon át a takarításig. Ez a tevékenység is Magyargécen indult elsőként. Hálásak vagyunk az önkormányzatoknak, hogy lehetővé tették ennek az elképzelésnek a megvalósítását, mert rengeteg konkrét haszna, valamint eszmei hozadéka van a második esélyes projektnek. 1. Minimális lemorzsolódással végig csinálták a fiatalok a kiszabott időt. 2. aki azt vállalta, letette a vizsgáit. 3. rendkívül sokat jelent az önbecsülésüknek. 4. megtanultak tanulni, fegyelmezettebbek lettek, nőtt a szolidaritásuk (bár itt még van tennivaló), 5. a külvilág felé fontos üzenet, hogy a közmunka értelmes is lehet, sőt a tanulás is munka, 6. egyéni boldogulásukban valami reménysugár felvillant. A legnagyobb haszon azonban mégis az, hogy elkezdtek önmagukból egyesületet szervezni. Volt egy ilyen nem titkolt célja is a programelemnek, de minden várakozást felülmúlt a csoport ez irányú aktivitása. Sokuknál kiderültek egyéni tehetségek (valamilyen mindenkinél), affinitások, amelyeket használni tudnak és akarnak, akár a SZGYEP szolgáltatásaiban. Ilyen volt a kistérségben nem régen lezajlott nagy egészségügyi szűrés a program szervezte a Máltai Szeretetszolgálat orvos csoportjával közösen -, amelyben 600 gyerek (6-10 éves) vett részt. Miután Gécen a második esélyes fiatalok a tanulási idejükben elvégeztek egy vöröskeresztes alaptanfolyamot is, adta magát a lehetőség, hogy segítőként részt vegyenek ebben a cseppet sem könnyű munkában. Kiválóan helyt álltak, ezt minden részrehajlás nélkül állíthatjuk. Amikor lejárt az első 3 hónapos foglakoztatásuk, értékelő megbeszélés történt, ahol nem szépített visszajelzéseket kaphattak önmagukról és adhattak egymásnak és a programot tartó szakembereknek. A következmény az, hogy többen vannak, akiket újabb időszakra felvett ill. felvesz majd a nyár folyamán a helyi önkormányzat, s a SZGYP nyári tevékenységeiben segítőként részt vesznek, szintén fizetésért. Nem kell nagyon hangsúlyozni, mekkora segítség ez ezeknek a fiataloknak, akik közül többen családosak már 1-2-3 gyerekkel. Talán a szerencse is mellénk szegődött, mert a fenti folyamattal egy időben jelentkezett egy budapesti építészhallgató lány önkéntesnek, akinek a szemlélete, a személyisége és aktivitása oly mértékben beleillett a gyerekprogram szellemiségébe, amitől az egyébként is egyre inkább közösségi helyként működő bázis igénybe vétele szélsebesen felgyorsult. Verától, az önkéntes munkatársunktól azt kértük, hogy gyerekprogramokat tartson, mert erre volt a legkevesebb kapacitása a kollégáknak, annak ellenére, hogy tudtuk, ez az egyik legjobb eszköz a húzódozó szülők bevonásához, a falu felé való nyitáshoz, és egyáltalán, iskolaidőben kevés a délutáni program a gyerekeknek. Ami van, azt is a program szervezi. Vera beköltözött a bázis másik felébe, sokszor még hétvégén is maradt, s bár ő eleinte a makrobiotikus táplálkozást szerette volna megtanítani a szegény családoknak, és ösztönözni őket a kertekben megtermelhető növények termesztésére, de elfogadta a gyerek programok szervezését, tartását is. Első perctől elfogadták, a második esélyes fiatalokkal felásták a bázis kertjét, palántákat neveltek, amelyeket már nem lop el senki, hanem csereberélik, - és tódultak hozzá a gyerekek. A változatos kézműves foglakozásokra egy idő után külön gondot kellett fordítania, mert mindenki korrepetáltatni akarta magát, kisebbek és nagyobbak egyaránt. A vizsgákra felkészítésben is derekasan kivette részét Vera, cserébe fantasztikus kapcsolatai alakultak ki a falusi fiatalokkal. Bár szem előtt tartottuk, hogy csak olyan tevékenységekbe fogjon, ami majd nem hagy űrt maga után, és folytatható, de ez hiú ábránd. A tevékenységek folytathatóak, de mint minden segítő munka, ez sem
független a szakember személyiségétől. Túl azon, hogy elindult egy immár klasszikusabbnak nevezhető közösségfejlesztő folyamat, újabb önkéntesek is csatlakoztak a géci munkához, az első áttörés mégis Vera személyéhez kapcsolódik. Az eddig settlement-féle jelzővel illetett munka (hiszen eddig is intenzíven volt jelen a program), ezen a ponton igazi settlement elemmé vált. Igaz, mindez a kistérségi gyerekprogram számtalan szerteágazó tevékenysége, a benne dolgozók munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Az önkéntes munka is beleágyazódott abba a koncepcionális folyamatba, aminek minden pontján gondolkodni, és nagyon sokszor korrigálni kell. A település lakóinak, szakembereinek, döntéshozóinak meggyőzése, elfogadása még félúton tart. Azonban, beengedtek bennünket, elnézték botladozásainkat, sokszor kritizálnak és nyilván többször jogosan, de néha már el is fogadják némelyik elképzelésünket. A programnak is alkalmazkodnia kell. Ma még inkább kompromisszumok születnek, mint konszenzusos megállapodások, de néhányan már kezdik érteni a program törekvéseit, talán el is fogadják azokat. A leírtak másfél év eredményei. Mindezzel együtt, ez a munka hosszú távon hozhat csak eredményt. A fenntarthatóság egyik záloga, a sokszor leírt intenzív, szinte settlement-szerű jelenlét, amely szakmai munkán alapul. A szolgáltatási sub és a folyamatos jelenlét jobb együttműködéseket provokál, helyzetbe hozza a helyi szakembereket is. A megkezdett tevékenységek akkor érnek valamit és akkor hoznak további eredményeket, ha a támogató munkát hosszú időre, évekre képesek vagyunk biztosítani. Ez a munka nem lehet kampány jellegű, nem projektszerű, és nem igazán látványos rövid távon, bár nem kevés történt az elmúlt időszakban. Visszaesésekre, kudarcokra számítani kell, munkánk alanyai nem gépek, meglepetéseket okozhatnak szerencsére hol ilyet, hol olyat. A jó szociális munka szinte észrevétlenül van jelen, de biztonsággal, mindig igénybe vehető. Kecskés Éva kecskeseva@t-online.hu