SOCIAL DIALOGUE AND EMPLOYMENT IN THE EUROPEAN UNION. An introductory guide

SOCIAL DIALOGUE AND EMPLOYMENT IN THE EUROPEAN UNION An introductory guide 1

Társadalmi párbeszéd Magyarországon Magyarországon a társadalmi párbeszéd fogalmát általában azonosan használjuk az érdekegyeztetéssel. Az érdekegyeztetés fogalmába a konzultációkat és a megállapodásokat egyaránt beleértjük. A 2002-2006 közötti időszakra szóló kormányprogram rögzíti:..a Kormány igényli a társadalmi párbeszédet, a folyamatos érdekegyeztetést a szakszervezetekkel, a munkaadói érdekképviseletekkel, a civil szervezetekkel. A Kormány és szociális partnerek között az EU gyakorlatnak megfelelően e komplex megközelítés és gyakorlat a jellemző. *** A makroszintű szociális párbeszéd I. Történeti áttekintés Az országos szintű érdekegyeztetés történetét vizsgálva, négy reformról, ennek megfelelően négy korszakról beszélhetünk. 1. 1988 decemberében az akkor létező munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek részvételével megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mint a munkaügyi egyeztetés országos szintű fóruma. Az új fórum létrehozásával a kormány az adminisztratív bérszabályozást a bérek alakulásának adóterhekkel történő állami befolyásolását kívánta felváltani a kollektív tárgyalások rendszerével. Az új fórum összetétele az akkori viszonyokat tükrözte: a munkavállalókat a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munkáltatókat elsősorban a Gazdasági Kamara, valamint az ipari, a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szervezetei, valamint a kisiparosok és a kiskereskedők közös delegáltja képviselte. A kormányt a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, valamint az Országos Tervhivatal és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke képviselte. Az OÉT 1988. decemberétől a rendszerváltozásig működött (ezalatt 8 ülést tartott), és elsősorban bér- és munkaügyi kérdésekkel foglalkozott. Az OÉT már ekkor jogosítványt kapott az országos minimális bér meghatározására. 2. A rendszerváltozást követően már 1990 augusztusában sor került az érdekegyeztetés átalakítására, újraszervezésére. Az új fórum Érdekegyeztető Tanács (ÉT) két ponton hozott lényeges változást. Egyrészt igazodott az időközben bekövetkezett pluralista rendszerhez, és 2

befogadta az időközben létrejött, illetve átalakult új szerveződéseket is. Ennek következtében a munkavállalókat 7 szakszervezeti konföderáció, míg a munkaadókat 9 országos szövetség jelenítette meg. A kormány képviseletét a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára látta el. Másrészt az ÉT hatásköre a munkaügyek mellett egyes gazdasági kérdésekkel is bővült. Nevezetesen az ÉT minden évben konzultált a gazdaságpolitikai lehetőségekről, valamint megvitatta a legfontosabb gazdasági jogszabályokat, mindenekelőtt a költségvetési és adótörvények tervezeteit. Emellett az ÉT rendszeresen tárgyalt a legfontosabb munkaügyi jogszabályokról, így pl. a Munka Törvénykönyvéről, a Foglalkoztatási Törvényről, a Szakképzési Törvényről. Az ÉT minden évben döntött a minimális bér mértékéről, és ajánlást fogalmazott meg a keresetek növekedésére vonatkozóan. 1996-ban az ÉT létrehozta a munkaügyi konfliktuskezelés hazai intézményét: a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatot. 3. 1999 áprilisában az Érdekegyeztető Tanács Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT) alakult át. Emellett létrejött a Gazdasági Tanács (GT), valamint az Európai Integrációs Tanács és a Nemzeti ILO Tanács. Az Országos Munkaügyi Tanács gyakorlatilag az ÉT szerepkörét töltötte be azzal a különbséggel, hogy az OMT gazdasági konzultációkkal nem foglalkozott. Utóbbi feladat a Gazdasági Tanácsba került. Ez ideig összesen a GT 6 plenáris és 2 bizottsági ülésére került sor. Alapszabályát azonban nem sikerült elfogadni. A Gazdasági Tanács létrehozásának célja volt, hogy egy asztalhoz üljön valamennyi olyan gazdasági érdekképviselet, amely képes befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A Gazdasági Tanács olyan konzultációs fórumnak indult, ahol elsősorban a gazdaságpolitika egészét, illetve egyes részeit is (pl. költségvetés, adórendszer, nemzeti fejlesztési terv, társadalombiztosítás) megfogalmazó stratégiák kerülnek megvitatásra. A Tanács feladata volt továbbá a gazdaság mindenkori állapotának értékelése, az ezzel kapcsolatos feladatok megfogalmazása és javaslatok kidolgozása a gazdaság mindennapjaiban tapasztalható, a vállalkozások működését akadályozó problémák megoldására. A célok között nyugat-európai mintára szerepelt a gazdaság, illetve a gazdaság alrendszereit értékelő összegzések (jelentés) készítése, megvitatása és elfogadása is. A nyugat-európai gyakorlatban ilyen jelentést az érdekképviseletek készítenek, és az abban foglaltakat felajánlják a kormánynak hasznosításra. A kormányokat ugyan jogi értelemben semmi sem köti a jelentés érdemi figyelembevételére, a gyakorlatban azonban a jelentések számíthatnak a kormány fokozott figyelmére. Sajnos, Magyarországon e törekvésből egyelőre semmi sem valósult meg. A GT napirendjén a gazdaság- és pénzügypolitika legfontosabb kérdései szerepeltek: a kétéves költségvetési terv irányelvei, az adórendszerrel kapcsolatos javaslatok, a gazdaság fejlődésére vonatkozó előrejelzések, a külföldiek magyarországi foglalkozatásáról szóló rendelet tervezete. A Gazdasági Tanácsban nem jött létre az oldalstruktúra, azonban az előzetes egyeztetések során megformálódott a részvétel kívánatos 3

szerkezete. E szerint a GT nem tripartit fórum. A GT funkcióit elsősorban plenáris üléseken gyakorolta, melyek a kormány által javasolt napirendek szerint zajlottak. Az üléseken megjelentek a sajtó képviselői. 2001-ben a plenáris ülés egyetértett két bizottság létrehozásával. A Stratégiai Bizottság feladata elsősorban a kormány stratégiai jellegű koncepcióinak és reformelképzeléseinek megvitatása, emellett a plenáris ülések szakmai előkészítése volt. Az Operatív Bizottság bár működésének alapelveiről megegyezés született nem ülésezett. Ennek a bizottságnak az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja a mindennapi gyakorlatban problémát okozó, túlzottan bürokratikus, életidegen szabályokat, előírásokat, és javaslatokat alakítson ki ezek megszüntetésére. A Gazdasági Tanácsot a Gazdasági Minisztérium működtette. Az ülések előkészítését, a szervezetek közötti koordinációt és az ezzel kapcsolatos ügyviteli feladatokat ugyanaz a titkárság látta el, mint az OMT-ét. Az új kormány a Gazdasági Tanácsot nem hívta össze. Ezt egyfelől az magyarázza, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ismét kiegészült gazdasági konzultációkkal, másfelől pedig az érdekegyeztetés átalakításáról szóló megállapodás tartalmazta egy Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) létrehozásának a szándékát. E szándéknak megfelelően a Gazdasági és Szociális Tanács 2004. augusztus 24-én meg is alakult. A GSZT nem az OÉT szakfóruma, hanem önálló intézmény, melynek feladatait és felépítését a későbbiekben ismertetjük. 4. 2002. július 26-án, az újonnan funkcióba lépő kormány megállapodott a szociális partnerekkel az érdekegyeztetés új rendszeréről. Ennek eredményeként újjáalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) mint a makroszintű érdekegyeztetés legfontosabb átfogó fóruma. Az új rendszer a részvétel szabályait nem módosította. A változás elsősorban a fórumok közötti kapcsolat erősítésére irányult. Emellett az OÉT-ben ismét konzultációkra kerül sor a legfontosabb gazdasági jogszabályokról (adózásról, járulékokról, költségvetési törvényről), illetve a bértárgyalásokat is e körülmények figyelembevételével egyfajta jövedelempolitikai tárgyalásként folytatják le. Új fórum az Ágazati Tanács, amelynek feladata a kétoldalú a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek közötti közvetlen konzultációk és tárgyalások erősítésére Phare támogatással folyó, ún. ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása feltételeinek kialakítása lett. 4

II. Jogi háttér Az országos szintű érdekegyeztetés Magyarországon elsősorban a részt vevő felek egyezségein nyugszik. Az Országos Érdekegyeztető Tanács akárcsak elődei alapszabályban vagy ügyrendben rögzíti működését, így szervezeti felépítését, a részt vevő szervezeteket, a jogokat és kötelezettségeket stb. (Érdekes, hogy az OÉT tagjai formálisan nem fogadták el az új fórum alapszabályát. Ez azonban a gyakorlatban semmilyen zavart nem okoz a 2002. június 26-i megállapodás, valamint az előd Országos Munkaügyi Tanács Alapszabályának hallgatólagos továbbélése okán.) Mindez nem jelenti azt, hogy a törvények ne érintenék az érdekegyeztetés intézményeit. A Munka Törvénykönyve tételesen tartalmazza az OÉT néhány jogosítványát, így pl. azokat az eseteket, amikor a kormány csak az OÉT egyetértésével hozhat döntést. A Közalkalmazottak és a Köztisztviselők jogállásáról szóló törvények, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvények ugyancsak tartalmaznak érdekegyeztetésre vonatkozó előírásokat, elsősorban a kormány néhány kötelezettségét. Miután Magyarországon 1990 után versengő modell jött létre ugyanazon a területen több szakszervezet, illetve munkáltatói érdekképviselet is működik -, a kezdetektől fogva vitatott volt: melyik szervezetnek van helye az országos érdekegyeztetésben, illetve hogyan oldjuk meg az oldalon belüli vitákat. Törvényi szabályozás híján, első alkalommal 1999-ben került be az Országos Munkaügyi Tanács alapszabályába a részvétel szabályozása, amelynek részleteiről később szólunk. III. Az Országos Érdekegyeztető Tanács felépítése Az OÉT a plenáris ülés, a szakfórumok, szakbizottságok és munkacsoportok rendszerként épül fel. 1. Plenáris ülés 2. Szakfórumok 2.1. Nemzeti ILO Tanács 2.2. Európai Integrációs Tanács 2.3. Ágazati Tanács 3. Szakbizottságok 3.1. Bér- és Kollektív Megállapodások Bizottsága 3.2. Gazdasági Bizottság 3.3. Esélyegyenlőségi Bizottság 3.4. Információs és Statisztikai Bizottság 3.5. Munkaerőpiaci Bizottság 3.6. Munkajogi Bizottság 3.7. Munkavédelmi Bizottság 5

3.8. Nemzeti Fejlesztési Terv Bizottság 3.9. Szakképzési Bizottság 3.10. Szociális Bizottság 4. Munkacsoportok 1. Plenáris ülés Az OÉT a munka világának szereplőit érintő átfogó munkaügyi kérdésekről egyeztet. Ezek elsősorban a munkaügyi jogszabályok, a versenyszféra bérezési kérdései (így mindenekelőtt a minimális bér meghatározása, valamint a keresetek növelésére vonatkozó ajánlás), a munkajog, a munkaügyi kapcsolatok, a munkaügyi konfliktusok rendezése, a foglalkoztatáspolitika, a szakképzés, a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó pénzbeli ellátások. Mindezzel az OÉT a következő célokat kívánja megvalósítani: informálás, a törekvések megismerése, a vélemények megismerése, az álláspontok közelítése, lehetőleg közös álláspont jogszabályban meghatározott esetekben megállapodás kialakítása, az intézkedések, jogszabályok szakmai színvonalának a javítása, mindezek eredményeként az elkerülhető feszültségek megelőzése, a kialakult konfliktusok közös érdekek alapján történő rendezése. Az OÉT mint valamennyi jogelődje háromoldalú szervezet. Tagjai: a kormány, a munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezetei. (A szociális partnerek munkaadói és munkavállalói szövetségek felsorolása a 2.sz. függelékben található.) Az országos szintű érdekegyeztetés talán legvitatottabb kérdése a részvétel, illetve a reprezentativitás szabályozása. Valójában ugyanis sohasem létezett semmilyen szabály arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek teljesítése esetén vehet részt egy szervezet az országos érdekegyeztetésben. 1999 ebben a tekintetben változást hozott. Első alkalommal az OMT ideiglenes alapszabálya definiálta, hogy milyen feltételek teljesítése esetén tekinthető egy szervezet országos érdekképviseletnek. Eszerint a munkavállalók, illetve a munkaadók országos érdekképviseleti szervezetének minősül: a) az a munkavállalói, illetőleg munkáltatói érdekképviseleti szövetség (konföderáció), amely aa) nyilvántartásba vételét bírósági végzéssel igazolta; ab) székhelye Magyarországon van; ac) érvényes a munkaadói, munkavállalói érdekek képviseletére jogosító alapszabállyal, képviseleti szervezettel rendelkezik, és létrejöttétől folyamatosan működik; ad) legalább három nemzetgazdasági ágban és legalább tíz alágazatban tevékenykedő és bírósági nyilvántartásba vett, igazolt tagszervezettel rendelkezik; 6

ae) tagszervezetei igazoltan legalább öt, különböző megyében működő területi szervezettel rendelkeznek; b) fentieken túl ba) a munkavállalói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy tagszervezetei együttesen igazoltan, legalább száz különböző munkáltatónál működő munkahelyi szervezettel rendelkezzenek; bb) a munkáltatói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy a szövetséghez legalább ezer munkáltató, illetve vállalkozás tartozzon, vagy amelyben a foglalkoztatottak száma együttesen legalább százezer fő. E feltételeket úgy kell értelmezni, hogy egy szakszervezet csak egy szakszervezeti szövetségnél, illetve egy munkáltató csak egy munkáltatói érdekképviseleti szövetségnél vehető figyelembe. Ugyanakkor a feltételek teljesítése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szövetségei egymással koalícióra léphetnek. A részvétel szabályait az ideiglenes alapszabály valójában a jövőre vonatkozóan fogalmazza meg anélkül, hogy ennek időpontjára vonatkozóan bármit is meghatározna. Ugyancsak nincs tisztázva az sem, hogy a fent említett feltételek teljesülését melyik szervezetnek, testületnek kellene igazolnia. Bármilyen szabályozás kialakításakor döntő jelentőségű az induló állapot meghatározása. Ebben a tekintetben az ideiglenes alapszabály úgy fogalmaz, hogy az OÉT alapító tagjának tekinti azokat a munkavállalói, illetve munkaadói érdekképviseleteket, vagy azok jogutódjait, amelyeket az Országos Választási Bizottság (OVB) 1997. évi döntése országos érdekképviseleti szervezetnek minősített. A kormányzati oldal elnöke a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára. A kormányzati oldal állandó tagja a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium illetékes helyettes államtitkára. Értelemszerűen részt vesz a kormányzati oldal munkájában a napirenden lévő témában érintett minisztérium egy vagy több képviselője. Szervezete, működése Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában, a plenáris ülésen, a szociális partnerek (munkáltatók és szakszervezetek) egy-egy képviselője, valamint a kormány illetékesei vesznek részt. A résztvevők viszonylag nagy száma miatt elvárás az előzetes közös álláspont kialakítása. Erre elsősorban az készteti a résztvevőket, hogy a szavazati jog nem az egyes szervezeteket, hanem az oldalakat illeti meg. Megállapodás csak konszenzussal hozható, egy tartózkodás azonban még nem akadályozza meg a konszenzus létrejöttét. Ugyancsak a hatékony működést segíti, hogy a kormányzati oldal elnököt, a szociális partnerek pedig rotációs rendszerben - a munkáltatói érdekképviseletek 2, a szakszervezetek 3 havonta változtatva - soros elnököt delegálnak, akik előkészítik és koordinálják az oldal munkáját, nemcsak a plenáris ülésen, hanem az ülések között is. Az egyes napirendeket írásos előterjesztés alapján 7

tárgyalják meg, amelyet az adott ülés előtt, meghatározott határidővel kell benyújtani. Az ülések nyilvánosak, így a sajtó képviselői is részt vehetnek rajtuk. Az ülésekről állásfoglalás (tájékoztató) készül, mely a Magyar Közlönyben jelenik meg. Az érdekegyeztetés természetéhez tartoznak a konfliktusok. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy nem elegendő, ha a párbeszéd csupán a formális fórumokon folyik. A nyilvánosság előtt folyó párbeszéd ugyanis időnként nehezíti az őszinte megnyilvánulást, a valós problémák feltárását. Ezért szükség van informális találkozásokra is. E célt szolgálja az un. soros elnöki találkozó, ahol kötetlen beszélgetés keretében lehetőség nyílik a plenáris ülés előkészítésére, tájékozódásra aktuális kérdésekről, valamint a konfliktushelyzetek áttekintésére. A soros elnöki találkozó nem nyilvános, azonban az ülésről emlékeztető készül. Az OÉT munkáját Titkárság segíti. Az OÉT Titkárságába minden oldal egy-egy titkárt delegált. A titkárok köztisztviselők. Feladatuk az oldalak munkájának összefogása és koordinálása. A titkárokat az érintett oldalak javaslatai alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki. A Titkárság elhelyezéséről és működésének feltételeiről a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium gondoskodik. Jogosítványai Az egyeztetéseken a szociális partnereket egyetértési, véleményezési és tájékozódási jog illeti meg. Az egyetértési jog egy része jogszabályokhoz kapcsolódik. A Munka Törvénykönyve ugyanis tételesen tartalmazza, hogy melyek azok a kormány- illetve miniszteri rendeletek, amelyek csak a szociális partnerek egyetértése esetén adhatók ki. Ezek közül legismertebb a minimális bér meghatározása, és éppen ez váltott ki kisebb vihart 2000 őszén, az Orbán-kormány idején, amikor a Parlament a Munka Törvénykönyve módosításával megváltoztatta a minimális bér döntési rendjét. Eszerint ha az OÉT-ben szeptember 10-ig nem jön létre megállapodás, és további 15 napos tárgyalás sem vezet eredményre, akkor a kormány egyoldalúan is meghatározhatja az új minimális bért. (Erre egy alkalommal került sor: a 2001. évi 40 ezer Ft-os minimális bér meghatározásakor.) A Kormány az OÉT megállapodásának megfelelően - kezdeményezte e szabályozás eltörlését, azaz a szociális partnerek egyetértési jogának visszaadását. Az Országgyűlés a Munka Törvénykönyvét 2003-ban ennek megfelelően módosította. Fentieken túl az ideiglenes alapszabály még három jogszabályhoz nem kapcsolódó témakörnél ad egyetértési jogot a szociális partnereknek. Ezek: az OÉT működési rendje (alapszabály, munkaterv stb.); a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat eljárási és működési szabályai, a közvetítők és döntőbírók listája, a Szolgálat főállású alkalmazottainak kinevezése; 8

ajánlások kidolgozása a kormány és a szociális partnerek által egyaránt követett elvekre, szabályokra vonatkozóan. Ilyen témakör a versenyszféra éves átlagkereset-növekedésére vonatkozó ajánlás. Legtöbb esetben, így a törvényjavaslatok megvitatása során a szociális partnerek véleményezési jogukkal élhetnek. Más kérdés és ezt a véleményezési jog nem zárja ki -, hogy a feleknek törekedniük kell az álláspontok közelítésére, megállapodás létrehozására. A véleményezési jog érdemi érvényesítését gyakran nehezíti, hogy nem jut elég idő a felkészülésre és a tárgyalásra. Ezért az ideiglenes alapszabály néhány jogszabály esetében legalább 30 napig tartó, míg másoknál (Munka Törvénykönyve, a sztrájktörvény, a foglalkoztatási törvénynek a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületére (MAT) vonatkozó része, valamint a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek működési és joggyakorlási feltételeire vonatkozó jogszabályok tárgyalása esetében) legalább 60 napig tartó egyeztetést ír elő. A tájékozódási jog minden olyan gazdasági, szociálpolitikai, illetve munkaügyi kérdésben megilleti a szociális partnereket, amelyek a munkaadók és munkavállalók érdekét közvetlenül, illetve közvetve de jelentősen érinthetik. 2 Szakfórumok 2.1 Európai Integrációs Tanács Az Európai Integrációs Tanács (EIT) célja a csatlakozási felkészülés segítése illetve, hogy a kormány és a szociális partnerek EU integrációval kapcsolatos belföldi és nemzetközi tevékenysége a lehető legnagyobb összhangban történjen. Ezért az EIT konzultál, illetve tájékoztatást kap a csatlakozási felkészülésről és a csatlakozási tárgyalások menetéről, továbbá a csatlakozással összefüggő nemzetközi eredményekről és fejleményekről. A Tanács ülésén a kormány megismerteti a tanács tagjait a kormányzat integrációs törekvéseivel. Emellett az EIT megvitatta a munkaadók, a szakszervezetek, vagy a kamarák által benyújtott javaslatokat, kezdeményezéseit és meghallgatta az egyes tárcák beszámolóit az ágazati felkészülés helyzetéről. Az EIT tagjai a kormány képviselői (a kormányt a külügyminiszter képviseli), az OÉT munkavállalói oldalát alkotó hat szakszervezeti konföderáció, továbbá állandó meghívottként a Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága, az OÉT munkaadói oldalát alkotó kilenc munkaadói szövetség, továbbá állandó meghívottként a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége, a gazdasági kamarák (Magyar Agrárkamara, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara). Az EIT-t a Külügyminisztérium működteti. Ülései nem nyilvánosak. 9

2.2 Nemzeti ILO Tanács A Nemzeti ILO Tanács (NILOT) feladata a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a nemzetközi munkaügyi normák elősegítése érdekében hozott Egyezményében meghatározott tripartit tanácskozások lebonyolítása, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tevékenységéhez kapcsolódó nemzeti intézkedések elősegítése, a munka világát érintő nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, a nemzetközi együttműködés fejlesztése, a kormány és a szociális partnerek nemzetközi együttműködési törekvéseinek, eredményeinek ismertetése és elősegítése. A Tanács véleményezési, illetve tájékozódási jogába tartozó témakörök körvonalazzák legjobban a fórum tevékenységét. Eszerint véleményezési jog illeti meg a szociális partnereket a következő témakörök tárgyalása során: a kormány válaszai a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia napirendjére tűzött kérdésekkel kapcsolatos kérdőívekre, a Kormány megjegyzései azokkal a szöveg-javaslatokkal kapcsolatosan, amelyeket a Konferenciának kell megvitatnia; a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkelye értelmében bemutatásra kerülő Egyezmények és Ajánlások kapcsán az Országgyűlés elé előterjesztett javaslatok; a nem ratifikált Egyezmények és végre nem hajtott Ajánlások áttekintése azért, hogy elő lehessen segíteni megvalósításukat és adott esetben ratifikálásukat; a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 22. cikkelye értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz előterjesztendő jelentések kapcsán felmerülő kérdések; a ratifikált Egyezmények felmondására vonatkozó javaslatok. A tájékozódási jog gyakorolható minden, a Tanács feladatkörébe tartozó, a munkaadók és a munkavállalók érdekét közvetve, vagy közvetlenül érintő, valamint a kormánynak az ILO felé fennálló kötelezettségeit érintő kérdésben. A NILOT tripartit szervezet, amelyben a munkaadói szervezetek, a munkavállalói szervezetek és a kormányzati oldal egyaránt hat-hat tagot delegál. A munkaadói, illetve a munkavállalói tagokat az OÉT megfelelő oldalai jelölik, míg a kormányzati oldalon a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium két fővel beleértve a NILOT Titkárságának vezetőjét -, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség egy-egy fővel vesz részt. Rajtuk kívül minden oldal jogosult azonos számú, három-három fő helyettes tag kijelölésére. A tagokat és a helyettes tagokat a javaslatok alapján az illetékes miniszter határozatban nevezi ki 4 évre. A NILOT döntő szerepet vállal a Magyarország és az ILO között 2000. december 15- én kötött megállapodás végrehajtásában, amely a tripartit együttműködést segíti elő. 10

Ennek keretében szakmai konferenciákat rendez, egy-egy szakterület helyzetét feltáró és a továbbfejlesztésre javaslatokat tevő kutatásokat és tanulmányokat kezdeményez, tanulmányutakat szervez, valamint döntően számítógépes honlapjára alapozva információs bázisként szolgál. A NILOT elnöke az Orbán kormány alatt a MEH politikai államtitkára volt. Jelenleg az FMM helyettes államtitkára irányítja az oldal munkáját. A Tanács munkaadói és munkavállalói tagjai soraikból egy-egy alelnököt választanak, akik előkészítik, összehangolják a munkaadói és munkavállalói tagok munkáját, és oldaluk nevében nyilatkozattételre jogosultak. Az üléseket a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata alapján létrehozott Titkárság segíti, szervezi. A NILOT üléseiről emlékeztető készül. Az ülések nyilvánosak. 2.3 Ágazati Tanács Az ágazati szintű párbeszéd a legutóbbi időkig a magyar gyakorlat gyenge pontja volt. Ezért is kezdte el a magyar kormány Phare támogatással -, a szociális partnerekkel együttműködve, a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek közötti kétoldalú, autonóm párbeszéd fejlesztését. A projekt célja ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása. A tripartit Ágazati Tanácsba ugyanazok a szervezetek delegáltak képviselőt, mint az OÉT-be. A Tanács feladata az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása, az ehhez szükséges szervezeti, jogi és pénzügyi feltételek kialakítása, később az új törvényi szabályozás hatályba lépését követően a rendszer működésének figyelemmel kisérése és - a tapasztalatok értékelése alapján - a fejlesztése. 3. Bizottságok A bizottsági ülés elsősorban a plenáris ülés előkészítésére szolgál. Ennek érdekében célszerű, ha a bizottság megfogalmazza a problémákat, az eldöntendő kérdéseket, valamint javaslatot dolgoz ki a szakmailag helyesnek vélt megoldásokra. Ugyancsak elvárás a közös, illetve az eltérő vélemények előzetes jelzése. A bizottsági ülés összetétele a plenáris ülésével azonos, azzal a különbséggel, hogy a bizottságban nem a delegáló szervezetek vezetői, hanem szakértők vesznek részt. Oldalálláspontot azonban itt is ki kell alakítani. A bizottság ülése ugyancsak nyilvános. Az ülésről rövid emlékeztető és/vagy állásfoglalás készül. 4. Munkacsoportok A munkacsoport - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - problémák megfogalmazásával és a megoldás közös kidolgozásával foglalkozik. A bizottság állandó, a munkacsoport ad hoc jellegű. A bizottságban általában a kormány 11

előterjesztéseit vitatják meg. Ezzel szemben a munkacsoport közösen (tripartit) készíti el javaslatait. IV. Országos érdekegyeztetés a költségvetési szférában A költségvetési szféra legátfogóbb érdekegyeztető fóruma az 1991-ben létrejött Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetési Tanácsa (KIÉT) volt. Ezt megelőzően a költségvetési érdekegyeztetés igaz meglehetős önállósággal az Érdekegyeztető Tanács egyik bizottságaként működött Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Bizottsága (KIÉB) néven. A KIÉT a költségvetés munkavállalókat érintő kérdéseivel, ezen belül elsősorban a közalkalmazottak és a köztisztviselők bérezésével, valamint a foglalkoztatás feltételeivel, mindenekelőtt a közalkalmazottak éves béremelésével és az alkalmazandó illetményrendszerrel foglalkozott. A gyakorlatban tevékenysége inkább a közalkalmazottakra szorítkozott, mivel a köztisztviselők számára a Belügyminisztérium önálló fórumot (Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum) hozott létre. A KIÉT-nek négy oldala volt: kormány, szakszervezetek, települési önkormányzatok és intézményi munkáltatók. Mivel az intézményi munkáltatók nem hoztak létre munkaadói érdekképviseleteket, ezért megállapodási joggal nem rendelkeztek, azaz megállapodás nélkülük is létrejöhetett. A KIÉT-ben a kormányt elsősorban a Munkaügyi (1998-tól a Gazdasági) Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium képviselte, de természetesen részt vettek az oldal munkájában az érintett ágazati minisztériumok, valamint a MEH képviselői is. A szakszervezetek részvétele a közalkalmazotti tanács választáshoz kapcsolódott: alapvetően a választásokon legalább 10 %-os támogatottságot szerzett szervezetek képviselői lehettek jelen. A részvétel részletes szabályait kormányrendeletek tartalmazták, amelyek a KIÉT egyetértésével születtek. A települési önkormányzatokat a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szervezetei hét érdekképviselet - jelenítették meg. Az önkormányzatok részvételét nyilvánvalóan nehezítette, hogy az önkormányzati törvény 10. -a amely az át nem ruházható hatásköröket tartalmazza számos olyan döntési területet rögzít, amely a települési önkormányzatok által elfogadott költségvetésen keresztül érdemben befolyásolja az intézmények működését, így a bérezési lehetőségeket is. A KIÉT-ben született legtöbb megállapodás ezért valójában a kormány és a szakszervezeti oldal között született. A költségvetési szféra érdekegyeztetésének átalakítása 1999 után Az Orbán kormány a költségvetési szférában az egyeztetést elsősorban ágazatialágazati szintre kívánta helyezni. Később azonban a kormány és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, valamint a csatlakozó szakszervezetek között létrejött megállapodásnak megfelelően beleegyezett egy új szektorális fórum létrehozásába. Ezzel párhuzamosan a köztisztviselői szféra érdekegyeztetési rendszere is átalakult. 12

2002-ben a korábbi fórumokat megőrizve, új, a költségvetési szféra egészét átfogó fórum jött létre. Ez az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT). Ennek megfelelően az alábbi fórumrendszer alakult ki. 1. Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (2002) 2. Szektorális fórumok 2.1 Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (2001) 2.2 Köztisztviselői fórumok (egységes fórum nincs) 2.2.1 Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (1999) 2.2.2 Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (1999) 2.3 Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (2002) 2.4 Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (2002) 3. Ágazati Fórumok 3.1 (a közalkalmazotti szférában) 3.1.1 Közoktatási Érdekegyeztető Tanács 3.1.2 Felsőoktatási Érdekegyeztető tanács 3.1.3 Egészségügyi és Szociális Tanács 3.1.4 Kulturális ágazati Érdekegyeztető Tanács 3.1.4.1 Kulturális ágazati ÉT Művészeti Szakbizottság 3.1.5 Sportlétesítményekben Dolgozók Érdekegyeztető Tanácsa 3.1.6 Környezetvédelmi és Vízügyi Érdekegyeztető Tanács 3.1.6.1 Vízügyi Fórum 3.2 (rendvédelmi ágazat) 3.2.1 Belügyi Érdekegyeztető Tanács 3.2.2 Határőrségi Érdekegyeztető Tanács 3.2.3 Katasztrófavédelmi Érdekegyeztető Tanács 3.2.4 Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács 3.2.5 Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztető Tanács (Büntetés-végrehajtás) 1. Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a valamennyi közszolgálati alkalmazottat - közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres szervek hivatalos állományú tagjait (rendvédelmi szervezetek munkavállalói) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit - érintő 13

jövedelempolitikai, bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik. Az OKÉT háromoldalú fórum. Tagjai: a kormány megbízott képviselői, a több közszolgálati ágazatot érintő, illetve több ágazati, szakmai szakszervezetet összefogó, legalább két szektorális fórumban részvételi joggal rendelkező országos szakszervezeti szövetségek, konföderációk. (Ezek a következők: a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége.) a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szervezetei. Az OKÉT-et tájékozódási, véleményezési, javaslattételi, valamint - a saját szervezetével, működésével és a munkaprogramjával kapcsolatos belső ügyekben - döntési jog illeti meg. A javaslattételi jog alapján az OKÉT jogosult megállapodni kormányzati intézkedés kezdeményezéséről, valamint a költségvetési intézményi szférában szektorális, ágazati, helyi önkormányzati és intézményi szinten folytatott érdekegyeztető tárgyalásokon követendő elvekkel, eljárással, magatartással kapcsolatos ajánlásról. A véleményezési jog különösen az alábbi kérdéskörökre terjed ki: a közszolgálati alkalmazottak összességét elsődlegesen érintő politikák kiemelt kérdései, így a hosszabb távú bér- és foglalkoztatáspolitika, a költségvetés bérezési- és foglalkoztatási vetületei, a bruttó és nettó keresetalakulást közvetlenül befolyásoló jövedelempolitikai elemek, a közszolgálati alkalmazottak összességét érintő politikák végrehajtási eszközei, ezek összehangolása (bér-meghatározási és juttatási rendszerek, teljesítmény- és hatékonysági követelmények, munkafeltételek javítása és szabályozása stb.), a közszolgálati rendszerek, jogállási törvények éves és hosszabb távú összehangolt működtetése, fejlesztése az egységes közszolgálati szabályozás irányában, az egységes közszolgálati reform tartalma, a költségvetési szféra szociális párbeszéd rendszerének működtetése, fejlesztése, 14

a jogállási törvények szerinti, szektorális érdekegyeztető fórumokon esetenként felmerülő szektorközi összehangolást igénylő kérdések. Az OKÉT, illetve az oldalak jogosultságaikat elsődlegesen plenáris üléseken gyakorolják, melyeket eseti szakértői egyeztetések, valamint az oldalügyvivők konzultációi segíthetik. Szavazáskor az oldalakat egy-egy szavazat illeti meg. Valamely szavazásra bocsátott javaslat, közös álláspont, megállapodás elfogadása konszenzussal történik. Egy oldal tartózkodása azonban a konszenzus létrejöttét nem akadályozza meg. A plenáris ülés levezető elnöki tisztét az oldalak által megbízott személy tölti be. Az OKÉT működésének feltételeiről, a titkársági feladatok ellátásáról az ülések előkészítéséről a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, illetve az e feladatra kijelölt Bérpolitikai Főosztály gondoskodik. Az OKÉT ülései nyilvánosak. A megállapodások, állásfoglalások az oldalak döntése alapján a Magyar Közlönyben megjelennek. 2. Szektorális fórumok 2.1 Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) 2001. októberében alakult, ekkor fogadta el alapszabályát is. A KOMT a kormány, a közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek és a közalkalmazottakat foglalkoztató intézményeket fenntartó önkormányzatok megbízott képviselőinek országos, ágazatközi fóruma. A KOMT intézményes keretet teremt - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó intézményi körben - a közalkalmazottak összességét érintő munkaügyi kérdésekben az országos szintű szociális párbeszéd működéséhez, továbbá a jogalkotásról szóló törvényben foglalt véleményezési jogok érvényesítéséhez. A KOMT tagjai: a.) a kormányzati oldal tagjait a FMM, a PM, a MEH, a BM, valamint az érintett ágazati minisztériumok delegálják. b.) a szakszervezeti oldalon azok a szakszervezeti konföderációk vannak jelen, amelyek tagjai az OÉT-nek és a közalkalmazotti szférában országosan jelentős súllyal vesznek részt. A KOMT-ban tehát a részvétel nem kapcsolódik a közalkalmazotti tanács választáshoz, mint korábban a KIÉT-ben, hanem egyfajta politikai alku alapján kaptak 11 helyet a szakszervezeti konföderációk az alábbiak szerint: Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (6 hely), Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (3 hely), Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (1 hely), Liga Szakszervezetek (1 hely). 15

Mint látható, az oldalban szemben a KIÉT-tel az ágazati szakszervezetek közvetlenül nem vehetnek részt, ugyanakkor a konföderációjuk tagjaként belső döntésük alapján - mégiscsak jelen lehetnek. Ez a szervezeti megoldás azt fejezi ki, hogy a KOMT-ban valamennyi közalkalmazottat érintő kérdésekkel foglalkoznak, míg az ágazati ügyek az illetékes ágazati fórumra tartoznak. c.) A helyi önkormányzati oldal tagjait a 3. sz. függelék tartalmazza. A KOMT jogosultságai: A KOMT-ot, illetve az oldalakat tájékozódási, véleményezési, javaslattételi és döntési jog illeti meg. a.) A tájékozódási jog alapján az oldalak jogosultak tájékoztatást kapni a működésüket és érdekeltségüket érintő fontos információkról. b.) A véleményezési jog különösen az alábbi témakörökre terjed ki: a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, beleértve a közalkalmazotti illetményrendszert és a Munka Törvénykönyve közalkalmazottakat érintő rendelkezéseit, a költségvetési törvény közalkalmazotti jogviszonyt közvetlenül befolyásoló elemei, a közalkalmazottakat közvetlenül érintő, államháztartásra vonatkozó szabályozás, a közalkalmazotti tanácsválasztással összefüggő szabályozás, a közalkalmazottakra vonatkozó, éves és hosszabb távú kormányzati bérpolitika, a közalkalmazottak foglalkoztatását érintő ágazatközi jelentőségű intézkedések, a közalkalmazotti jogviszony alá tartozó terület szociális párbeszéd rendszere. c.) A javaslattételi jogosultság alapján a KOMT jogosult állásfoglalásról, ajánlásról megállapodni a közalkalmazotti intézményi körben ágazati, helyi önkormányzati, intézményi szinten folytatott érdekegyeztető tárgyalásokon követendő eljárásról, magatartásról; a KOMT működési területéhez tartozó tárgykörben kormányzati intézkedés kezdeményezéséről. d.) Döntési jogosultság a KOMT-ot a saját szervezetével, munkaprogramjával, működésével kapcsolatos belső ügyekben (pl. alapszabály) illeti meg. A KOMT szervezete, működése: A KOMT plenáris ülést tart, amelynek összehívását bármelyik oldal kezdeményezheti, illetve javaslatot tehet a napirendre. Minden oldalt egy szavazat illet meg. Bármilyen javaslat, közös álláspont, megállapodás csak konszenzussal fogadható el. (Egy oldal tartózkodása azonban a konszenzus létrejöttét nem akadályozza meg.) A döntési rendszer eddig még sehol sem alkalmazott új eleme az a megoldás, amely szerint 16

kétoldalú megállapodás megkötésére is lehetőség van (ami természetesen nem tekinthető KOMT megállapodásnak). A KOMT működésével kapcsolatos döntés azonban kétoldalú megállapodás alapján nem hozható. Ugyancsak új elem, hogy a plenáris ülések levezető tisztét az oldalak által megbízott személy tölti be. Ez a megoldás szakít azzal a gyakorlattal, amely szerint a levezető elnöki tisztet rotációs elv alapján az egyes oldalak által kijelölt személy látja el. A KOMT abban állapodott meg, hogy állandó levezető elnöknek a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat igazgatóját kéri fel, és a rotációs elvet csak akkor alkalmazza, ha ő valamilyen oknál fogva az ülés időpontjában nem ér rá. A KOMT működtetéséért a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, ezen belül a Bérpolitikai Főosztályon működtetett Titkárság a felelős. Az ülésekről hangfelvétel készül, míg a munkadöntésekről a Titkárság rövid emlékeztetőt készít. Az ülések nyilvánosak. 2.2 Köztisztviselői érdekegyeztetés A köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére működtette a Belügyminisztérium korábban a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórumot, amelyben a kormány, a szakszervezetek és a települési önkormányzatok mellett a Közigazgatási Kamara képviselője is részt vett. Az Orbán kormány működése alatt a KÉF gyakorlatilag kettévált, központi és önkormányzati fórumokra. 2.2.1. A központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők fóruma a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT), amelyben a kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt. A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó témakörök tartoznak. A KÉT-nek egyetértési joga van a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályaira vonatkozó ajánlás tekintetében. Véleményezési joggal rendelkezik a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben. 2.2.2 Az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (OÖKÉT) a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az ott alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére és megállapodások kialakítására szolgál. Az OÖKÉT-ben a BM, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, valamint az önkormányzati tisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt. Az OÖKÉT hatásköre, illetve egyetértési és véleményezési jogosultsága lényegében értelemszerű eltérésekkel azonos a KÉT-ével. Ugyanakkor az OÖKÉT ajánlást adhat 17

ki a képviselőtestületek, illetve a munkáltatók köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására, így különösen az illetményalap megállapítására, a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, szociális és kegyeleti támogatásokra vonatkozó szabályozásra, a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseire. 2.3 Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma A Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (RSZTÉF) a hivatásos (szerződéses) állomány jövedelmét, foglalkoztatását, szociális és munkaügyi helyzetét befolyásoló kérdésekkel foglalkozik. Az RSZTÉF kétoldalú fórum: Tagjai: a kormány képviseletében a Belügyminisztérium vezette tárgyalócsoport; a szektor reprezentatív szakszervezetei. Egyebekben a fórum működése lényegében megegyezik a KOMT működésével. 2.4 Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum A Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF) ügyrendjét a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök, illetve a reprezentatív szakszervezetek és két érdekképviseleti feladatokat ellátó egyesület megállapodása alapján határozták meg. Ennek megfelelően a HÉF kétoldalú fórum. Tagjai: munkaadói oldalként a honvédelmi tárca: a miniszter és a vezérkari főnök, illetve kijelölt képviselői; munkavállalói oldalként egyrészt a reprezentatív szakszervezetek Honvédségi Dolgozók Szakszervezete és a Honvédszakszervezet -, másrészt a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége és a Csapatoknál Szolgálatot Teljesítő Katonák Érdekvédelmi Szövetsége. A HÉF ügykörébe a tárca költségvetésével, az illetménnyel (bérezéssel), a foglalkoztatással, jóléti (szociális, egészségügyi, kulturális, sport) ügyekkel, lakáspolitikával, a biztonságos munkavégzés feltételeivel stb. kapcsolatos kérdések tartoznak. Egyebekben a HÉF működése lényegében megfelel a KOMT vagy a RSZTÉF működésének. 18

V. A Gazdasági és Szociális Tanács A Gazdasági és Szociális Tanács (a továbbiakban: GSZT) a nemzeti gazdasági és társadalompolitikai stratégiákról való magas szintű konzultáció fóruma. Létrehozásának célja, az Európai Unió normáinak is megfelelően: a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az ehhez illeszkedő szociális modell kidolgozásának előmozdítása, a szervezett civil társadalom képviseletének bevonásával. Feladata: a gazdaságot és a társadalmat érintő átfogó makrogazdasági és társadalmi - problémák rendszeres vizsgálata, a gazdaság és a társadalom mindenkori állapotának értékelése és az ezek kezelésére javasolt nemzeti stratégiák megvitatása, különösen a gazdaság- és szociálpolitikai, a munkaügyi- és foglalkoztatáspolitikai, a társadalombiztosítási és egészségügyi, az európai integráció stratégiai kérdései, valamint minden egyéb olyan stratégiai kérdés, mellyel a GSZT foglalkozni kíván. A GSZT konzultatív fórum, mely a napirenden lévő kérdésekről véleményt formál, állásfoglalásokat fogalmaz meg, javaslatokat tesz, megállapodást köthet a követendő magatartásról. A GSZT résztvevőit a 4.sz függelékben felsorolt csoportok alkotják. A makroszintű szociális párbeszéd perspektívái Magyarországon Magyarország éppen a szociális párbeszéd viszonylag korai kialakulása okán is bezzeg-gyerek -nek számított az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó közép-kelet európai országok között. De mint ahogy a gazdaságban is - az érdekegyeztetés területén szintén válhat relatív hátrány a relatív előnyből. Az érdekegyeztetés hazai struktúrája annak ellenére, hogy többszöri átalakuláson is keresztül ment lényegében a szociális párbeszéd kialakulása idején körvonalazódott jellemzőket hordozza. Ahhoz azonban, hogy ne csupán az európai szociális dialógus formai kellékei érvényesüljenek a hazai társadalmi párbeszédben, elengedhetetlen, hogy az érdekegyeztetés igazodjon az Európai Uniónak a szociális dimenzió szabályozása során kialakított prioritásaihoz. A szociális dimenzió részét képezik az országos és az uniós szintű munkaügyi kapcsolatok, azaz a munkaadók és a munkavállalók között zajló érdekegyeztetés is. A hazai érdekegyeztetési rendszer továbbfejlesztésének iránya kettős lehet. Egyfelől - a hazai sajátosságok messzemenő figyelembe vétele mellett, differenciált intézményrendszer kialakításával - fokozatosan alkalmazkodni kell az uniós irányelvek és gyakorlat által kijelölt struktúrákhoz. (Ezt szolgálja például, hogy az ágazati szint, az autonóm párbeszéd megerősítésével jobban érvényesülhessen a szubszidiaritás 19

elve.) Másfelől és hangsúlyozottan erősíteni kell a szociális párbeszéd tartalmi elemeit. Hatékony érdekegyeztetés ugyanis csak ott alakulhat ki, ahol valós a párbeszéd iránti kormányzati szándék, s érvényesül a partnerek közötti bizalom. A civil párbeszéd hazai gyakorlata Hazánkban a civil párbeszéd a kormányzati és ágazati munkában az elmúlt években felértékelődött. A kormányprogram (2002-2006) a társadalom előtt álló feladatok megoldásában a civil szféra aktív részvételére épít. A program alapelvnek tekinti, hogy a modern társadalom sajátja az erős civil szféra és a szektorok közötti partneri együttműködés. A Kormány civil stratégiája többek között rögzíti, hogy a Kormány: tiszteletben tartja a civil szerveződések függetlenségét, természetesnek tartja és igényli a civil társadalom kontrollját; az érdekegyeztetés szerves részének tekinti a civil szervezeteket és azok által legitimált képviselőket; a nyitott jogalkotás szellemében biztosítja a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok előkészítésében, véleményezésében; kész az egyenrangú partneri kapcsolatokra a szektor által delegált, választott legitim képviselőkkel. A kormányzati szervek megkülönböztetett szerepet tulajdonítanak a közel 600 országos civil szervezet és ágazati ernyőszervezettel való párbeszédnek (jelenleg 45.000 civil szervezet végez közcélú, közhasznú tevékenységet). Az együttműködés fő formáját hazánkban is egyre inkább az EU-s normák, a követendő értékek határozzák meg, azaz: a polgárok bekapcsolása a döntés előkészítés folyamatába; naprakész, online információ- szolgáltatás a döntéshozatal minden szakaszában; a helyi és regionális önkormányzatok ésa civil társadalom szoros együttműködése; rendszeres párbeszéd az önkormányzatok, a nemzeti és európai civil szervezeteken keresztül; a konzultáció minimális normáinak kialakítása, közzététele; nyitottság és reprezentativitás alapján partnerségi megállapodások kötése. A civil párbeszéd intézményrendszerének továbbfejlesztése az EU tapasztalatok figyelembevételével, a folyamatos és párhuzamos konzultáció lehetőségével az országos ernyőszervezetek számára biztosítja a civil párbeszéd, a részvételi demokrácia kiteljesedését. 20