A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR SEGÉDLETEI 14. AZ ÁLLAMOSÍTÁS ELŐTT MŰKÖDÖTT TEXTIL-, SZŐRME- ÉS BŐRIPARI VÁLLALATOK REPERTÓRIUMA

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR SEGÉDLETEI 14. AZ ÁLLAMOSÍTÁS ELŐTT MŰKÖDÖTT TEXTIL-, SZŐRME- ÉS BŐRIPARI VÁLLALATOK REPERTÓRIUMA Magyar Országos Levéltár Budapest, 2004

A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR SEGÉDLETEI 14. AZ ÁLLAMOSÍTÁS ELŐTT MŰKÖDÖTT TEXTIL-, SZŐRME- ÉS BŐRIPARI VÁLLALATOK REPERTÓRIUMA Összeállította: Sipos Antalné Magyar Országos Levéltár Budapest, 2005

A rendezésben és a jegyzékek készítésében részt vettek: CSÁNYI GÁBOR, GÁSPÁR FERENC, KISS GYULA, KISS PÉTER, KUDOR TIVADARNÉ, LEGERSZKY JÓZSEFNÉ, NÁDRA VALÉRIA, PALÁDI ZSOLT, PATAKI JÓZSEFNÉ, PUSZTAINÉ DR. PÁSTI JUDIT, SÁRKÖZI ZOLTÁN, SIPOS ANTALNÉ, SOÓS LÁSZLÓ, SPÁNYI MARGIT, SUDÁR KORNÉLIA, P. SZIGETVÁRY ÉVA, SZILÁGYI GÁBOR, TÓTH ANNAMÁRIA, TÖRÖK MÁRIA Lektor: DR. LAKOS JÁNOS A bevezetőt írta és a mutatókat készítette: SIPOS ANTALNÉ A Magyar Országos Levéltár fenntartója: a Nemzeti Kulturális örökség Minisztériuma logo ISSN 1417-1848 ISBN 963 631 165 X Magyar Országos Levéltár, 2005. Minden jog fenntartva. A kiadásért a Magyar Országos Levéltár főigazgatója felel. A nyomdai munkát a (NÉV) nyomda végezte. Felelős vezető: (NÉV) Készült A/4-es nyomdai ív terjedelemben.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS...7 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE...16 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT...19 KÖZGYŰLÉS (Z 667)...21 IGAZGATÓSÁG (Z 668)...21 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 1349)...22 JOGI OSZTÁLY (Z 669)...37 MŰSZAKI OSZTÁLY (Z 670)...37 BELFÖLDI ELADÁSI OSZTÁLY (Z 671)...38 EXPORT OSZTÁLY (Z 672)...39 SZEMÉLYZETI OSZTÁLY (Z 674)...45 KÖNYVELŐSÉG (Z 673)...48 BUDAY GOLDBERGER LEÓ IRATAI (Z 675)...52 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. ELISMERT VÁLLALATI NYUGDÍJPÉNZTÁRA (Z 1354)...55 GOLDBERGER SPORT EGYESÜLET (Z 1353)...56 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. ALKALMAZOTTAINAK TERMELŐ-, ÉRTÉKESÍTŐ- ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETE (Z 1355)...57 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. ÜZEMI BIZOTTSÁGA (Z 1356)...58 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1357)...59 GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. MUNKÁSTANÁCSA (Z 1358)...60 KISPESTI TEXTILGYÁR RT...61 KÖZGYŰLÉS ÉS IGAZGATÓSÁG (Z 676)...61 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 677)...61 JOGI OSZTÁLY (Z 678)...71 MŰSZAKI OSZTÁLY (Z 679)...72 SZEMÉLYZETI ÉS BÉROSZTÁLY (Z 680)...73 KÖNYVELŐSÉG (Z 681)...75 ELSŐ APATINI KENDERGYÁR RT. (Z 682)...77 KUNSÁGI SZÖVŐGYÁR, KISKUNDOROZSMA (Z 683)...78 KISTEXT ÁRUKERESKEDELMI RT. (Z 1314)...79 MAGYAR PAMUTIPAR RT...80 KÖZGYŰLÉS ÉS IGAZGATÓSÁG (Z 690)...81 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 691)...81 TITKÁRSÁG (Z 692)...92 LEVELEZÉSI OSZTÁLY (Z 1444)...93 SZEMÉLYZETI OSZTÁLY (Z 693)...93 KÖNYVELŐSÉG (Z 694)...94 MAGYAR PAMUTIPAR RT. ELISMERT VÁLLALAT NYUGDÍJPÉNZTÁRA (Z 695)...96 MAGYAR PAMUTIPAR RT. ÜZEMI BIZOTTSÁGA (Z 1204)...97 MAGYAR PAMUTIPAR RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1205...98 MAGYAR PAMUTIPAR RT., ROKKA KÖTSZÖVŐGYÁR RT. ÉS COLUMBIA TEXTILIPAR RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1209)...99 MAGYAR PAMUTIPAR RT. ÉS ROKKA KÖTSZÖVŐGYÁR RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1210)...100 MAGYAR PAMUTIPAR RT. ÉS COLUMBIA TEXTILIPAR RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1211)...101 KARTONNYOMÓ-IPAR RT. (Z 1208)...102 MAGYAR VIGOGNE FONÓ RT. (Z 1206)...103 BENKŐ TEXTILIPAR RT. (Z 1315)...105 HAZAI FÉSŰSFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR RT...106 KÖZGYŰLÉS ÉS IGAZGATÓSÁG (Z 1207)...107 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 1445)...107 SOROKSÁRI TEXTILIPAR RT...114 ÜGYVITELI IRATOK (Z 697)...114 SZEMÉLYZETI ÉS BÉROSZTÁLY (Z 1193)...115 KÖNYVELŐSÉG (Z 1194)...116 MERCUR SZÖVÖDE RT. (Z 1195)...118 ALBERTFALVAI TEXTILIPAR RT...119 ÜGYVITELI IRATOK (Z 698)...119 KÖNYVELŐSÉG (Z 1196)...120 HUTTER ÉS SCHRANTZ RT. SZITAÁRUK ÉS NEMEZPOSZTÓ-GYÁRAK, BÉCS MAGYARORSZÁGI TELEPE (Z 696)...121 KENDER-, JUTA- ÉS TEXTILIT-IPAR RT...125 VÁROSI IRODA (Z 684)...125 GYÁRVEZETŐSÉG (Z 1214)...128 ELADÁSI OSZTÁLY (Z 685)...129 SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLY (Z 686)...134 5

KÖNYVELŐSÉG (Z 687)...135 KENDER-, JUTA- ÉS TEXTILIT-IPAR RT. ÜZEMI BIZOTTSÁGA (Z 1217)...136 KENDER-, JUTA- ÉS TEXTILIT-IPAR RT. IGAZOLÓBIZOTTSÁGA (Z 1216)...137 OMIKRON ÁRUFORGALMI RT. (Z 688)...138 BÁCSKAI JUTA- ÉS KENDERIPAR RT. (Z 1215...139 JUTA- ÉS KENDERIPAR RT. (Z 1186)...140 MAGYAR KENDER- ÉS LENIPAR RT. (Z 1212)...142 MAGYAR KENDER-, LEN- ÉS JUTAIPAR RT...143 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 689)...143 SZEMÉLYZETI ÉS BÉROSZTÁLY (Z 1184)...146 KÖNYVELŐSÉG (Z 1185)...149 PANNÓNIA BÁRÁNYBŐR-NEMESÍTŐ ÉS KERESKEDELMI RT...151 KÖZGYŰLÉS (Z 699)...151 IGAZGATÓSÁG (Z 700)...151 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 701)...151 KERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 1266)...155 SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLY (Z 1268)...162 KÖNYVELŐSÉG (Z 1267)...165 SZŰCS- ÉS SZŐRMEÁRUGYÁR RT...168 KÖZGYŰLÉS ÉS IGAZGATÓSÁG (Z 1269)...168 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 1270)...168 KERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 1271)...170 SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLY (Z 1273)...172 KÖNYVELŐSÉG (Z 1272)...173 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT...175 KÖZGYŰLÉS (Z 702)...175 IGAZGATÓSÁG (Z 703)...176 ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓSÁG (Z 704)...176 ÜZEMIGAZGATÓSÁG (Z 705)...183 FEKETE REZSŐ KIRENDELT VÁLLALATVEZETŐ IRATAI (Z 706)...183 JOGI OSZTÁLY (Z 707)...184 KÜLKERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 708)...185 SZEMÉLYZETI ÉS SZOCIÁLIS OSZTÁLY (Z 1155)...197 KÖNYVELŐSÉG (Z 1157)...201 HÁZKEZELŐSÉG (Z 1158)...203 HADFELSZERELÉSI OSZTÁLY (Z 1159)...203 GÉPSZÍJ- ÉS GUMIÁRUOSZTÁLY (Z 1160)...204 SZÁLLÍTÁSI OSZTÁLY (Z 1161)...204 NYERSBŐROSZTÁLY (Z 1162)...204 VÁROSI LERAKAT (Z 1163)...204 BŐRGYÁRI IRODA (Z 1164)...205 ANYAGBESZERZÉSI OSZTÁLY (Z 1165)...205 MUNKAÜGYI OSZTÁLY (Z 1166)...205 ÜZEMGAZDASÁGI OSZTÁLY (Z 1167)...206 ÜZEMMÉRNÖKI OSZTÁLY (Z 1168)...206 LEÁNYVÁLLALATOK ÉS ÉRDEKELTSÉGEK IRATAI (Z 1173)...207 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT. ELISMERT VÁLLALATI NYUGDÍJPÉNZTÁRA (Z 1156)...209 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT. SPORTEGYESÜLETE (Z 1169)...210 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT. ÚJPESTI EVEZŐS EGYESÜLETE (Z 1170)...211 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT. HADIÜZEMI SZEMÉLYZETI PARANCSNOKA (Z 1171)...212 WOLFNER GYULA ÉS TÁRSA RT. ÜZEMI BIZOTTSÁGA (Z 1172)...213 A WOLFNER CSALÁD IRATAI (Z 1174)...214 MAUTHNER TESTVÉREK ÉS TÁRSA BŐRGYÁR RT...216 KÖZGYŰLÉS ÉS IGAZGATÓSÁG (Z 709)...216 TITKÁRSÁG (Z 710)...216 KERESKEDELMI OSZTÁLY (Z 711)...218 SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI OSZTÁLY (Z 1265)...220 KÖNYVELŐSÉG (Z 1264)...220 NÉVMUTATÓ...221 HELYNÉVMUTATÓ...244 6

BEVEZETÉS A textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma három iparág államosítás előtti működése során keletkezett és fennmaradt levéltári dokumentumairól próbál képet adni, és rövid áttekintést a magyar gazdaságnak egy rendkívül heterogén területéről. Bár az egyes vállalatok egymással néha szoros kapcsolatban álltak, mindegyik egy-egy külön világ, sőt, külön szakma. Arculatát elsősorban az határozza meg, mit dolgozott fel, miből állította elő termékeit. A textil-, szőrme- és bőripar körébe sok alágazat tartozik. A bőr- és szőrmeipari üzemek durvább vagy finomabb termékeket állítottak elő, a különféle gyárakban másfajta gépek, másfajta eljárások szükségesek. A textiliparnak a ruházkodás változatosságának megfelelően még több alágazata van. A textilanyagok közös tulajdonsága, hogy belőlük szál alakítható, amely aztán fonható és szőhető. A legősibb, klasszikus fonóanyag a gyapjú: rugalmassága, rossz hővezetése, vízszívó képessége, tartóssága, megmunkálásra való engedelmessége következtében semmivel nem pótolható. A gyapjúipar nyersanyagát a hazai termelés csak részben fedezte, finomabb minőségű gyapjúszövetet importból, főleg a tengerentúlról hoztak be. Állami beavatkozás következtében 1936 1938-tól a gyapjúszükséglet felét hazai felvásárlással kellett biztosítani. A nyersanyaghiány miatt a 1930-as, 1940-es évektől használtak műrostot és műszálfonalat is, 1941-től cérnázással csökkentették az élőgyapjú és műrostfelhasználást. A pótanyag feldolgozás mélypontját jelentette 1942-től a papírfonal felhasználás bevezetése. A textilipar legelterjedtebb fonóanyaga a pamut, ennek alapanyaga a gyapot. A magyar gyárak a gyapotot kizárólag külföldről, a trópusi országokból, a Szovjetunióból és az Amerikai Egyesült Államokból szerezték be, nemes valuta ellenében. Többször is történtek kísérletek a gyapottermelés meghonosítására, de ezek rendre kudarcot vallottak. (Maga Goldberger Leó is tanulmányt írt a gyapottermelés magyarországi lehetőségeiről, ami majdnem olyan tragikomikusan optimista, mint az 1950-es évek magyar gyapottermelési kísérletei, de legalább nem valósult meg.) Az állam mindkét világháború idején megtiltotta a pamut feldolgozását polgári célokra, így a pamutipar is pótanyagok felhasználására kényszerült. A természetes nyersanyagok pótlására a 1920-as évektől az egész világon terjedt a műszál használata. A műanyagokat azonban a hazai vegyipar nem gyártotta, a műselymet és műrostot is importból kellett beszerezni, de legalább nem a tengerentúlról, hanem Európából. Az 1944-ben alakult Magyar Viscosa Rt. műrost-termelésével sokat javított a gyárak helyzetén. A kender volt az egyetlen fonóanyag, amelyből Magyarország termelése fedezte a belföldi szükségletet, és még exportra is került. A korai időkben a kenderből csak zsineget, kötelet, ponyvát és hevedert készítettek, a 1930-as, 1940-es években kidolgozott új technológiákkal már finomabb árukat is. A len klaszszikus fonalanyag, de a nagyobb teljesítményű gépek meghonosodásával a lent visszaszorította az olcsóbb pamut. Ezt a nyersanyagot is exportból szerezték be. A lenvászon mint ma is a luxuscikkek közé tartozott. A kendert és a lent ugyanabban a gyárban dolgozták fel, mivel megmunkálásuk hasonló gépeken és berendezéseken történik. A len- és kendergyárak dolgozták fel a jutát, amelyet 100%-ban Indiából importáltak. A jutából zsákokat és csomagoló vásznakat készítettek. A szőrmekikészítő gyárak juh- és báránybőr mellett nemes és kevésbé értékes ún. vadbőröket is feldolgoztak (kék- és ezüstróka, nerc, mókus, pézsma, hörcsög, nyúl). Nyersanyagaikat főleg a Balkánról és Indiából szerezték be, de szorgalmazták a hazai apróvadtenyésztést is. A magyar bőrgyárosok negyven országból importálták nyersanyagaikat: sózott és száraz nyersbőröket, borjú- és bivalybőröket. A széleskörű nyersanyag behozatal lebonyolítására importszervezetet létesítettek, amely londoni, New York-i és rotterdami ügynökségek közvetítésével szerezte be a bőröket. A háborúban ez a szervezet összeroppant. A textil-, szőrme- és bőriparnak szinte minden ága nyersanyagimportra szorult. Ehhez járult még a feldolgozásban használt vegyszerek, festékek, gépek és berendezések importja. A második világháború idején az iparágnak magának kellett gondoskodnia a külföldi vásárlásokhoz szükséges deviza megszerzéséről. Miközben a belföldi szükségletet sem tudta teljes mértékben ellátni, mindenáron exportra törekedett, mivel a nélkül a saját, de az egész ország külkereskedelmének egyensúlya felbomlott volna. * * * Az 1927 1928-as üzletévben Magyarország területén a textilipari ágazatban amelybe beletartozik a kender-, len-, juta-, pamut-, cérna-, fonal-, hímző-, kötő-, szövő- és kézműipar, konfekcióüzemek, zsákipar, szőrmeipar és kereskedelem 369 bejegyzett céget tartottak számon, a bőripari ágazatban bőrgyárak, bőrkereskedelmi, cipőipari és cipőkereskedelmi vállalatok kilencvenöt céget. (Ez azoknak a cégeknek a száma, amelyek részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában működtek.) A trianoni Magyarország területén ilyen nagyszámú vállalat működése önmagában is az iparág fejlettségére, kapacitásának nagyságára utal. Az élelmiszeriparban és a vegyiparban ennél nagyobb volt az ún. nyilvános számadásra kötelezett vállalatok (rt.-k, kft.-k) száma, egyéb iparágakban azonban kisebb. A számok, természetesen, csak felületes tájékoztatást adhatnak. A könnyűipar, azon belül a textilgyártás a gazdasági életnek nehezen felmérhető területe, termelésének értékét csak becsülni lehet. A textiliparban a kisüzemek, a bedolgozás, sőt, a háziipar szerepe felmérhetetlen jelentőségű. Míg a textilgyárakban naponta több 7

ezer méter szövet került le a gépekről, egyidejűleg még virágoztak a falusi és városi takácsok kisműhelyei. A textilgyártás bizonyos, főleg befejező folyamatainak gépesítése nem is oldható meg tökéletesen, a gépi konfekcionálás pl. nem felel meg az igényeknek. Bár az orsó és a guzsaly múzeumba került, a legfejlettebb gyáriparral rendelkező országok textilipari termelésének értéke sem mérhető fel a nélkül, hogy a szabóságok, kötödék, műstoppolók, kalaposok, kesztyűvarrók és más, textíliával foglalkozó kisüzemek által megtermelt javakról elfeledkezhetnénk. A fejlettségi szintet mégis az mutatja, hogy a gyárak mikor, milyen színvonalon képesek átvenni a géppel is elvégezhető munkákat a kisüzemektől. Az 1947 1948-as üzletévben, a háború után és az államosítás előtt, 226 textilipari és negyvenhat bőr-, cipő- és szőrmeipari bejegyzett cég létezéséről tudhatunk. Ezek az adatok az előzőtől különböző csoportosításban a termelés koncentrálódását, a gyárösszevonásokat, továbbá a háborús veszteségeket tükrözik. A textil-, szőrme- és bőripar különleges jelentősége abban áll, hogy elsőrendű társadalmi szükségleteket elégít ki, meg kell felelnie az egyre jobb minőségű termékek iránti igénynek, egyre magasabb színvonalú árukkal kell megjelennie a piacon. A textiltermékeknek, kisebb mértékben a szőrme- és bőrtermékeknek, különleges tulajdonsága az is, hogy az alapanyagtól a végső megjelenési formáig igen hosszú az út, a nyersanyagok csak többszöri feldolgozási folyamatok után válnak használhatóvá. A termék minősége igen szorosan függ a termelés fejlettségi szintjétől. A 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti irodalom az egyes országok gazdasági fejlettségének színvonalát a textilgyártás fejlettségével egyenes arányban értékelte. A textilipar körébe tartozó korszakalkotó találmányoknak köszönhetően vált Anglia a világ ipari műhelyévé, és az ipari forradalom ilyen vívmányainak megkésett térhódítása miatt tekintették a legtöbb kelet-európai országot, köztük Magyarországot iparilag elmaradott területnek. A 18. század nagy ipari forradalmának egészében is a textilipari technikák átalakulása játszott úttörő szerepet. A fejlett ipari országokban lezajlott textilipari forradalmat három szakaszra tagolják: az első a 18. század első kétharmada, az egyre sűrűbben jelentkező találmányok időszaka. A második, a robbanásszerű kibontakozás korszaka 1767-től 1805- ig, Hargreaves és Arkwright fellépésével kezdődik, amikor a textilipari technikát átformáló döntő jelentőségű találmányok elterjednek. A mechanizálás a századforduló idejére már minden részfolyamatot a fonáson és a szövésen túl a nyomást, csévélést, írezést, fehérítést, kalanderezést, mosást, perselést magával ragad, és fokozatosan teret hódít a pamut mellett a gyapjú-, len- és selyemiparban is. A harmadik a konszolidáció időszaka: a 19. század közepéig a modern technikai eljárások kiszorítják a konzervatív módszereket, és a textilgyártás gépi nagyiparrá alakul át. Az ipari forradalomnak ez a harmadik szakasza is hoz még jelentős találmányokat, mint pl. a gyűrűsfonógép, amelyet az amerikaiak 1878-ban mutattak be a párizsi világkiállításon. 1774 és 1825 között Angliában szigorú büntetőrendelkezések tiltották a textilipari gépek és alkatrészek kivitelét, rajzaik, terveik kicsempészését, szakemberek kivándorlását. A találmányok elterjedését azonban csak késleltetni tudták, megakadályozni nem. Kémek és csempészek, később a gyártási eljárásokat publikáló szakirodalom jóvoltából a találmányok eljutottak Franciaországba, Amerikába, Belgiumba, Lengyelországba, Poroszországba, Szászországba, Oroszországba, és a Habsburg Birodalomba is. A 19. század első évtizedeitől kezdve ezekben az országokban is kialakult a gyári nagyipar, és itt is a fonó-, szövő- és más textilgyárak élenjárásával. A gyáralapítás a manufaktúrákkal ellentétben nagystílű alapítási aktus, tudatos tőkeinvesztáció, hiszen új gépek beszerzése, üzemeltetése, épületek fenntartása, a manufaktúrák bedolgozásos munkáltatásával szemben az ettől eltérő munkafeltételek megteremtése tőkeigényes, és a manufaktúrára nem jellemző a tőkeerősség. A gyáripar fejlődése gyökeresen új korszakot jelentett, ami általában a manufaktúrák elsorvadásával járt együtt. Kivételt képezett az az eset, amikor a manufaktúrából fejlődött ki a gyár. Az első magyarországi gyárak megjelenése éppen ennek a kivételnek a reprezentációja. A modern gépi nagyipar kialakulásáról csal a 19. század végétől, a textiliparban az 1920-as évektől beszélhetünk. A textiliparban tapasztalt elmaradottsággal szemben a magyarországi bőriparról a 18. században az egész világon kitűnő vélemény alakult ki. Az újkor első évszázadaiban már messze földön nagy hírnévnek, jó kelendőségnek örvendtek a timsóval cserző magyar tímárok készítményei és mesterségbeli eljárásai. Az iparban használatos kifejezések átkerültek a nyugati nyelvekbe is. A 19. század első felében a timsós fehértímárság helyébe a szömörcével (sumach) dolgozó tabakosság lépett, a növényi cserzés. Ezt az eljárást is a magyar tímároktól vették át nyugateurópai szaktársaik. A szőrmeipar hasonlóképpen több évszázados múltra tekinthet vissza, és mindig egyike volt a jellegzetes magyar iparágaknak, mai szóval élve termékei igazi hungarikumoknak számítottak. Az ügyes kezű iparosok kikészített és festett báránybőrökből a magyar népviseletre jellemző subákat, kucsmákat és sokszor a népművészeti remekek színvonalát elérő cifra szűröket állítottak elő, amelyek az országos vásárok legkelendőbb árui közé tartoztak. A 19. század első felében működtek olyan bőr- és szőrmeipari vállalkozások, amelyek gyárnak nevezték magukat, és a modern kikészítési eljárások elsajátításával, több száz munkást foglalkoztató üzemükkel valóban az ország nagyobb méretű vállalkozásai közé tartoztak, de az iparágban inkább a szépen virágzó kisüzem és kézműipar termelése volt a meghatározó. A gyárak sem alkalmaztak még olyan gépeket, amelyekkel tömegtermelést tudtak volna produkálni, inkább jól szervezett manufaktúrák voltak, későbbi nagy gyárak elődei. A 18. századi Magyarországon számos textilmanufaktúra létezett, többségében egy-egy földbirtokos család uradalmán, tipikus háziipari bedolgozó rendszerben működött. A vállalkozók maguk nem rendelkeztek szakképzettséggel. Alkalmazottaik, akiknek volt szakmai gyakorlatuk, régebben esetleg céhben dolgoztak, többen külföldről ván- 8

doroltak be, jobban értették a mesterséget. Kevés manufaktúratulajdonos akadt, akit a gyakorlat képesített volna a szakszerű vezetésre. Emiatt sok manufaktúra tönkre is ment. Nem véletlen, hogy a körültekintő, józan gazdasági érzékkel megáldott manufaktúrások többsége gyakorlattal rendelkező, külföldről jött szakember, mint például Valeróék, akiknek selyemüzeme az egyik legjelentősebb és legvirágzóbb vállalkozássá vált a századfordulón. Ők megszerezték és használták a modern találmányokat, pl. a Jaquard-gépet. A kékfestő Goldberger szerény keretek között kezdte üzemét, de a 19. század közepére igazi manufaktúrássá vált. Magyarországon a 19. század első felében a tőkeszegénység és a hitellehetőség hiánya miatt nem jöttek létre a technikai újdonságokat, találmányokat felhasználó igazi nagy gyárak. Olyan arányú gyáralapítási hullám, mint a fejlett nyugati országokban, csak a kiegyezés után következett. A manufaktúrából való kifejlődésre, a manufaktúrának az új gépek felhasználásával gyárrá alakítására volt példa más iparágakban (pl. a vas- és fémiparban), de a magyar textilipar a 19. század végén elmulasztotta, hogy az ipari forradalom vívmányainak birtokában megkezdje a gyáriparrá való átalakulást. Majdnem teljes egészében megrekedt a manufaktúra korszak színvonalán, és csak jó pár évtized múltán tudott onnan kiemelkedni. Mindössze két manufaktúrából fejlődött ki gyár: az egyik a gácsi, amely 1836-ban alakult, 1920-ban lett részvénytársaság Gácsi Gyapjúszövet és Finomposztó-gyár Rt. néven, a másik a Goldberger gyár 1850 után. Az a néhány textilüzem, amely az 1840-es években keletkezett, hamarosan tönkrement. Az 1850-es évekre megszűnt a 70 éves Valeró gyár, és fejlődésképtelenek maradtak a majki, hatvani, apatini és más posztómanufaktúrák. A csekély gépi berendezés, ami egyáltalán fellelhető volt a magyar textiliparban a 19. században, a kékfestő és színnyomó üzemekben működött. A Goldberger gyár és Spitzer Gerzson kartonnyomó gyára Óbudán viszonylag modern berendezéssel és több száz munkással dolgozott. Nyomukban járt Fellmayer Antal szegedi és Fellmayer István székesfehérvári vállalata. A textilipar kiegyezés előtti elmaradottságát magyarázza az országnak a Habsburg Birodalmon belüli helyzete. Az osztrák, majd cseh manufaktúrák, később a gyárak termékei uralkodtak a magyarországi piacon is, bőségesen kielégítették az itteni szükségletet, már ami a háziipar által kielégíthető szükségleten felül volt. A birodalom gazdaságát irányítóknak nem állt érdekükben a magyarországi textilipar és általában a könnyűipar felemelése. A reformkor védegyleti mozgalma éppen a textilipar haladásának segítését tűzte ki legfőbb céljául. 1845. április 13-án, a Védegylet égisze alatt létrejött Gyáralapító Részvénytársaság alakuló közgyűlése 50 000 forintot szavazott meg egy gyapjúfonó gyár segélyezésére (30 000 forintot egy vegyészeti gyárra, 20 000 forintot egy festő gyárra). A könnyűipar fellendítésének szükségességét felismerő tervek megvalósulását a politikai események vihara elsöpörte. Már az abszolutizmus időszakában megkezdődött egy bizonyos fokú gazdasági fellendülés, a kiegyezés után pedig a gründolási láz, amelynek során valóban kezdetét vette, csaknem évszázados késéssel a modern gépi nagyipar kialakulása. Az élelmiszeripar, a bányászat, a nehézipar és építőanyag ipar fejlődésével szemben azonban a textilipar még a 19. század végén is inkább csak vegetált. A századfordulón a magyar textilipar a belső fogyasztásnak alig több mint 14%-át fedezte, a gyapjúszövet termelés 10%-át, a pamutszövet termelés pedig mindössze 3,5%-át. A textiliparnak csak egyes speciális ágai fejlődtek a kiegyezés utáni években. Az 1868-ban alakult Első Magyar Gyapjúmosó Rt. működésébe bekapcsolódott a Kohner bankház is. A gyapjúfeldolgozás és tisztítás mellett azonban csak 1922-ben alakult meg finomposztó gyára, csak ekkor kezdett nagyobb méretekben termelni. A kékfestés és a kartonnyomás az ipar többi ágazatához képest bámulatos előrehaladást tett. Az óbudai kartonnyomók kiemelkedő szerepüket a technikai fejlesztésnek köszönhették. Goldbergerék már 1845-től az akkor legmodernebbnek számító perrotin géppel dolgoztak, 1856-ban 30 lóerős gépet helyeztek üzembe. 1875-ben újabb, modern nyomógépet vásároltak. A nyomóipar azonban a textilgyártásnak csak a befejező műveletét végezte. A közös vámterületen korlátlanul érvényesülő szabad verseny révén az osztrák textilipar akadályozta a magyar fonó- és szövőipar kibontakozását. Magyarország importjának mintegy felét tették ki a textiláruk, ezeknek 90%-a Ausztriából jött. A kikészítő gyárak is Ausztriából szerezték be a nyersanyagot és a félkész árut. Míg Nyugat-Európában ebben a korszakban és nem csak Angliában egyenesen a textilipar abszolút túlsúlyáról beszélhetünk, Kelet-Európában az élelmiszeripar túlsúlyáról. A 20. század elején a magyar gyáripar termelésének 40%-át az élelmiszeripar állította elő, a textilipar részesedése 5% körül mozgott. A balkáni országokban az élelmezési ipar részaránya meghaladta az 50-60%-ot, de ez sehol nem járt együtt a textilipar Magyarországon tapasztalt elenyészően csekély részesedésével. Az osztrák és cseh textiláruk versenye mellett ezt a jelenséget magyarázza az is, hogy a textilipar nyersanyagigénye miatt csaknem 100%-ban behozatalra szorult, és magára utalva nem volt képes megtermelni azt az exportot, amellyel a nyersanyagbeszerzést kompenzálhatta volna. A bőr- és szőrmeipar az 1880 1890-es években kezdett gépi nagyiparrá alakulni, de ez nem jelentett extenzív fejlődést, csupán néhány nagy múltú vállalkozás mint az újpesti Wolfner vagy a Pannónia bőrgyár kezdett gépi erőt alkalmazni, és tömegméretekben termelni. A nyersanyaghiány megközelítette a textiliparét. A jó minőségű nyersbőrt külföldről kellett visszavásárolni, mert a hízott marhát kiszállították Ausztriába és Németországba. A bőrgyárak elsősorban talpbőröket és durvább felsőbőröket készítettek, a finomabb bőrök gyártása terén elmaradtak a nemzetközi színvonaltól. Még 1906-ban is a néhány cipőgyár 12 000 000 korona értékű termelésével szemben a mintegy 100 000 cipő-, csizmadia és papucsos kisiparos készítményeinek értékét 150 000 000-ra becsülték, és ehhez járult még a 26 000 000 korona értékű cipőbehozatal. Az 1900-as évek elejétől gyökeres fordulat következett a könnyűipar, kiemelkedő fordulat a textilipar fejlődésében. Már az első három iparfejlesztési törvény hatása megmutatkozott. Számos vállalat alakult, amely később világhíressé fejlődött. Az 1907. évi ipartörvény már nemcsak adó- 9

kedvezményeket, megrendeléseket és szubvenciókat biztosított, de tőkét és kölcsönöket is adott a gyáralapításokhoz, gyárbővítésekhez, és kiemelten támogatta a textilipart, minthogy az állami szubvenciók 57%-át ez az iparág kapta. A világméretű textilipari konjunktúra és az állami ipartámogatás biztos profittal kecsegtetett, és a hazai és külföldi tőkét egyaránt alapításokra csábította. 1900 1913-ig háromszor annyi textilgyár alakult, mint a megelőző három évezredben összesen. Az 1900-tól kibontakozó gazdasági válság a könnyűipart nem érintette, sőt, a textil- és bőripar ezekben az években indult igazán fejlődésnek. Az alapításokban rendszerint részt vett a nagybankok valamelyike, és csaknem minden vállalkozásba beszállt a külföldi tőke is. Osztrák és cseh nagyipari vállalatok a századelőn tucatjával létesítették fióküzemeiket és leányvállalataikat Magyarországon, hogy az állami ipartámogatás nyújtotta előnyöket kihasználják, és a magyarországi piacot az önálló vámterület megvalósítása esetén is megtarthassák. Ezek az új magyarországi gyártelepek a legtöbb esetben nagyobbak és korszerűbbek voltak, mint a cégek Lajtán túli üzemei. A század első évtizedeiben a textilipar termelése több mint három és félszeresére emelkedett az új alapítások és bővítések révén. A közös vámterület azonban még mindig korlátok közé szorította a fejlődést. A textilgyártás még 1913- ban is csak 30%-át elégítette ki a hazai szükségletnek, és a nyersanyagszegénységből származó hátrányokat sem számolta fel teljes mértékben az állami támogatás. 1913-ig 9%-kal nőtt a nyersanyag- és félgyártmány behozatal, ugyanennyivel csökkent a készáru behozatal, de a textilipar túlnyomórészt még mindig durva és félkész árut gyártott. A félkész termékeket Ausztriába vitték ki, és készáruvá feldolgozva hozták vissza az országba. Az import összértékéből a textiláruk még mindig 20-30%-ot tettek ki. Végül, sem a konjunktúra, sem az állami támogatás nem tudta hatékonyan megváltoztatni a textilipar előnytelen szerkezetét. A befektetett tőkék nagy részét a textilnyomó ipar egyébként szükségszerű modernizálására fordították. A kézi nyomás helyét egyre inkább elfoglalta a termelékenyebb hengernyomás, de a nyomóipar mellett fonó- és szövőipar még mindig alig létezett, és ez csaknem csődbe juttatott egyes vállalkozásokat. Mint a könnyűipar több más ága, a textilipar is az első világháborús konjunktúrának köszönhette azt, hogy a két háború között nagyvállalattá duzzadt gyárainak termékeivel nem csak a magyarországi piacot hódította meg, hanem betört a világpiacra is, exportképessé vált. A növekedésnek lendületet adtak a háborús katonai megrendelések, a hadikonjunktúra, illetve mindezzel kapcsolatban az állami támogatás további fokozódása. A háborús évek csak előrevetítették a textilipar virágkorát, az igazi kibontakozás az 1920-as években kezdődött. Elősegítette az iparág kiépítését, hogy a vállalkozók olcsón és könnyen jutottak üresen álló gyárépületekhez a volt malmok, hadiüzemek telephelyein, és olcsón megvásárolhatták az expanziós szakaszán túljutott és a nagyobb arányú rekonstrukció periódusába lépő nyugat-európai textilipar kiselejtezett, de még működő gépi berendezéseit. A textilipar számára a két világháború közötti években érvényesülő piaci elzárkózás kedvező, még a nagy válságtól is alig megzavart konjunktúrát eredményezett, lehetővé tette a termelés gyors bővítését. Az 1929-es gazdasági válságot a textil-, szőrme- és bőripar alig érezte meg, mert termelési kapacitása addigra megnőtt. A válság idején kiszorították a behozatalt, s bár a fogyasztás csökkent, a piacot a hazai gyárak termékei foglalhatták el. A textilipar rendkívüli fejlődési tempóját mutatja az iparág gépparkjának óriási ütemű bővülése. A fejlődésben öröklődtek a korábbi aránytalanságok, egyenlőtlenségek is. Megmaradt a nyomóipar előnye a szövő- és fonóiparral szemben. A háború előtt harmincöt textilnyomógép dolgozott az országban, 1933-ban ötvenhárom. A filmnyomás és más technikai újítások bevezetésével a kartonnyomó ipar amelynek neve már nem is fejezte ki az iparág lényegét a legkorszerűbb nagyipari ág lett. A textilnyomás modernizálását segítette a vegyészet fejlődése, a szintetikus festékanyagok megjelenése is. Korábban a legfontosabb festékanyag, az indigó beszerzése az indigóbörzén komoly tőkebefektetést igényelt. Az indigót Indiából szerezték be, és az árak az aratási eredményektől függtek. A szintetikus indigó színtartalmának tisztaságával, azonosságával, stabil árával és a raktározás könnyebbségével megoldotta a nyomógyárak festékgondjait. A vállalkozók egyre inkább felismerték, hogy a nyomóipar önmagában nem életképes, szüksége van a fonodák és szövödék termékeire. Az 1920-as években a textilgyárak vertikális üzemek kialakítására törekedtek. Ez történt a nagy múltú Goldberger gyárban. Az újonnan alapított vállalatokat már kezdettől vertikális felépítésűnek tervezték, mint például a Kispesti Textilgyárat. A fonó-, szövő- és más új gépek többségét kiselejtezetten vásárolták, de a külföldi érdekeltségű vállalatok, mint például a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. a legújabb és legmodernebb berendezéseket is megszerezték. A fonó- és szövőipar kibontakozása megmutatkozott abban is, hogy amikor az 1930-as évek elején a kartonnyomó-iparban túltermelési válság mutatkozott (a textiliparnak egyedül ezt az ágát érintette a válság), a veszteségeket azoknak a fonó- és szövőüzemeknek a haszna pótolta, amelyeket a 1920-as években rendeztek be, és amelyek addigra már megerősödtek. 1920 1922-ben negyvenhárom új gyárat alapítottak, és tizennégy üzemet bővítettek jelentős mértékben. A legnagyobb létesítmények közé tartozott a Goldberger gyár angol kölcsönnel végrehajtott üzembővítése: létrehozták az új kelenföldi fonó- és szövőgyárat 20 000 orsó és 1300 szövőszék kapacitással. A Magyar Pamutipar Rt. a befektetett tőke kétszeresére emelésével a gyár kapacitását 50 000 fonóorsóra és 1000 szövőszékre, ezzel az első helyre emelte. Az 1920-as évek textilipari alapítási hulláma az egész magyar gyáripar beruházásainak egyharmadát tette ki. A két világháború között ötszörösére nőtt a textilipari munkáslétszám, a termelés pedig 1938-ban négyszer akkora volt, mint a háború előtt. A textilipar a belföldi igények teljes kielégítésére alkalmassá vált, gyakorlatilag megszűnt a textilimport, a termékek külföldre is eljutottak. A legnagyobb gyárak Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Magyar Pamutipar Rt., Kispesti Textilgyár Rt. termékei betörtek a nyugat-európai piacokra is. 1939-ben az iparág 80 000 munkást foglalkoztatott. 10

Míg az első világháború előtt a hazai gyártás a piaci szükségletnek mindössze 13%-át elégítette ki, az 1920-as években már a piac felosztására szövetkeztek a textilgyárak. Számos kartell alakult: 1926-ban fonókartell és nyersárukartell, 1937-ben pamutkartell, műselyemkartell, vigonykartell, 1926-ban és 1937-ben nyomókartell. Minden jelentősebb textilgyár külföldön keresett, és talált piacot termékeinek. Az export fokozását a szükség diktálta, de a termékek eladhatósága az ipar küzdelmének, szorgalmának volt köszönhető. Goldberger Leó, a legnagyobb gyár tulajdonosa találóan fogalmazott a Textil Ipar c. lap 1939. december 15-i számában, A textilipar világháború utáni fejlődése c. cikkében: A trianoni Magyarország legnagyobb értéket előállító és legéletképesebb ága a textilipar. Nem a háború után született meg írja de korábban nem bontakozhatott ki, mert féltékeny ellenkezést váltott ki a monarchia túl hatalmas második felének politikájában. A textiliparral nem szerves kapcsolatban, de időben szinte párhuzamosan zajlott le a szőrmeipar fellendülése, és hasonló volt a fellendülés motivációja is. A magyar szőrmeipar számára nem Ausztria, hanem Németország jelentette a félelmetes versenytársat. Az első világháború előtt Lipcse volt a legnagyobb szőrmecentrum. Közvetlenül vagy Londonon át vásárolta fel a nyersbőröket, és adta el a szőrmét. Az egész orosz szőrmekivitel 80%-a Lipcsén keresztül bonyolódott le. Az Egyesült Államok szükségletének jelentős részét is Lipcse elégítette ki. Kedvező fekvésénél és nagy tradícióinál fogva versenytárs nélküli kikészítőipart fejlesztett ki. 1914-ben 300 szűcsárugyár működött Németországban. Az 1900-as években a német szőrmeipar számára Magyarország még csak nyersanyagtermelőnek és készáru felvevőnek számított. Kikészítés szempontjából nem volt jelentősége, mivel a báránybőröket jórészt külföldön adta el, a nemes prémeket pedig nem közvetlen forrásból szerezte be, hanem a bécsi vagy lipcsei közvetítő kereskedelem útján. Szűcsáru kikészítésével gyárszerűen tizennégy üzem foglalkozott, kilenc a fővárosban, családi vállalkozásként. A kikészítés sem jelentett ekkor még gépi megmunkálást, inkább csak kézi erővel végzett konfekcionálást. A termelés 89%-át a hazai piac vette fel, 10%-át Ausztria, 1,3% ment exportra, miközben a hazai szükséglet nagyobb részét importból elégítette ki. A szőrmeipar akkor lett komoly, közgazdasági szempontból fontos iparág a báránybőrből készült szőrme előállításával, amikor az első világháború után a nemes szőrme a legyőzött államokban megfizethetetlenné vált, s ez ráterelte a figyelmet a juh- és báránybőrre, amely szőrme előállítására kiválóan alkalmas. Az autonóm vámtarifa életbelépése is kedvezően hatott. Magyarországon fejlődött ki elsőként a báránybőr-nemesítő ipar, és termékei iránt a nyugat-európai, 1929 1930 körül a tengerentúli országok is érdeklődtek. A Panofix megjelenése világhírűvé tette a magyar szőrmekészítményeket. Az 1930-as években a német szőrmeipar hanyatlott. Az Egyesült Államokba való kivitel minimálisra csökkent. Anglia magas védővámokat állított fel, és több más ország is magas vámokkal vagy luxusadóval védekezett a német import ellen. A válság így a magyar szőrmeipar számára is konjunktúrát eredményezett. A termelés mennyisége nőtt bár értéke csökkent a világpiaci nyersbőrárak csökkenése miatt az export megsokszorozódott. Kedvezett a magyar szőrmének a nemes szőrme és a nemesített báránybőr közötti nagy árkülönbség kiegyenlítődése is. A nemesítési eljárások tökéletesedésével az ilyen áruk értéke megközelítette a nemes prémekét. A magyar szőrme, főleg a Panofix termékek eljutottak a világ minden részébe. A báránybőr-nemesítő ipar által termelt és forgalomba hozott áruk értéke 1933-ban 15-16 000 000 pengőt tett ki, amely 70-80%-ban nemes devizájú országokba került. Az 1910-es, 1920-as években a bőrgyártás is nagy változásokon ment keresztül. Változatosabb, sokoldalúbb lett a bőr alkalmazása. A századfordulón a növényi cserzésnek a hordócserzési eljárásokkal való korszerűsítése, később az ásványi cserzés bevezetése hozott forradalmi változást. A krómcserzésű boksz- és lakkbőrök és a zsíros felsőbőrök a két világháború között a magyar gyáripar jelentős kiviteli termékeivé váltak. A bőr felhasználását illetően pedig a gépek fokozottabb alkalmazása, az autóipar nagymérvű fejlődése, a modern ruházkodás újfajta bőrök gyártását tette szükségessé. Korábban csak durva talpbőröket gyártottak, újabban felsőbőröket is, és egyéb, cipőkhöz való bőröket finom kivitelben. Gyártottak a mezőgazdasági és a gyáripar részére növényi és ásványi cserzésű bőrszíjakat, varró- és kötőszíjakat, a textilipar részére verőszíjakat, a díszműárusok részére díszműbőröket, könyvkötő- és bőröndös bőröket, lószerszámok részére barna és színes blank-bőröket, a ruházat részére kabát- és kesztyűbőröket, az autóipar részére autóülések bevonására szolgáló bőröket. Magyarországon az 1930-as években harmincöt bőrgyár működött, átlag évi 7000 tonna talpbőrt és 3000 tonna felsőbőrt állítottak elő. A nyolcvan cipőgyár és számos cipőüzem évente átlag 4-5 000 000 pár cipőt gyártott, tíz gyár mezőgazdasági és ipari gépszíjakat és műszaki bőrárut állított elő. A bőripar termékei is fontos szerepet játszottak a külkereskedelemben a két háború között. A könnyűipari ágak két évtizedes fejlődési vonala a hadigazdálkodás periódusában megtört, a gyors növekedést általában súlyos visszaesés váltotta fel. A textilipar visszaesését elsősorban a nyersanyaghiány okozta. 1941-től erőfeszítéseket tettek a hazai műanyagbázis megteremtésére, és több gyár megkezdte a textilhulladék, lenmag, szalma, lenkóc hasznosítását. A műszáltermelés a háború előtti pamuttermelésnek mindössze egy nyolcadát tette ki. Az időközben elavult géppark felújítására, modernizálására nem is gondolhattak. A hadikonjunktúra ezúttal csak az ún. háborús nyerészkedésnek kedvezett. Az export megnehezedett, a belföldi piac felvevőképessége óriási mértékben megnőtt, a vállalatok nyeresége nagyobb lett, ezt a nyereséget azonban nem voltak képesek technikai fejlesztésekre fordítani. A háború alatt a textil-, szőrme- és bőrgyárak is nagyon sok kárt szenvedtek, a géppark súlyosan megrongálódott. A munka csökkent kapacitással indult újra. Több üzem az 1944. évi kiürítéssel elveszítette nyersanyag- és árukészleteit. A háborús károkat viszonylag hamar helyreállították, de a nyersanyaghiány csaknem teljesen megbénította a termelést. A belföldi utánpótlással az üzemek foglalkoztatását csekély mértékben tudták biztosítani. A 11

gyárak kapacitásukat a Szovjetunióból behozott nyersanyag bérmunkában való feldolgozásával használták ki. Még 1946 első felében is csak a szomszédos keleti országokból importálhattak nyersanyagot, amellyel a gyárak 30%-os kihasználást értek el. 1946 végén már tengerentúli nyersanyag behozatalra is lehetőség nyílt, az üzemek mégis főleg külföldi bérmunkaalapon vállalt munkával biztosították üzemük foglalkoztatását, mivel tőke és készletek nélkül nem vásárolhattak jelentékenyebb mennyiségű nyersanyagot saját számláikra, saját készáruval kompenzálva. Azok az országok, amelyek kisebb mértékű háborús veszteségeket szenvedtek, kihasználták előnyüket, és legyőzhetetlen konkurenciát jelentettek a világpiacon. A háborús viszonyok között a magyar és a német újítások, szabadalmak nem élveztek védelmet, és jó néhány jellegzetes és világhírű magyar márkát, mint pl. a Goldberger gyárban előállított Parisette és a Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt.-nél gyártott Panofix, Amerikában is gyártottak a szabadalom megvásárlása nélkül. 1948. márciusban a textil-, szőrme- és bőrgyárakat államosították, és szakmák szerint szervezték újjá az ipart. A textilgyárak irányítására megalakult a Textilipari Igazgatóság. Ennek osztályai hamarosan önállósultak: 1948-ban megalakult a Budapesti és a Dunántúli Pamutipari Központ és a Fonóipari Központ. A Goldberger és a Kispesti Textilgyár megtartotta önállóságát, a Budapesti Pamutipari Központ gerincét a Magyar Pamutipar alkotta. Hozzácsatolták a Magyar Textilipar szövödéjét és kikészítőjét, a Magyar Vigogne Fonót és néhány kisebb szövödét. 1950-ben a Központ megszűnt, a textilipari vállalatok a Könnyűipari Minisztérium Pamutipari Igazgatóságának irányítása alá kerültek. 1963-ban ezt is megszüntették, és megalapították a Pamutnyomóipari Vállalatot, amely közvetlenül a Könnyűipari Minisztérium irányítása alá tartozott. A kender- és lenipar vállalatai 1948 közepéig a Textilipari Igazgatósághoz tartoztak, majd létrejött a Kender-, Lenipari Központ, 1949. szeptembertől pedig a Könnyűipari Minisztérium Len- és Kenderipari Igazgatósága. 1963-ban megalakult a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, majd 1987-ben a Hungarohemp Magyar Kenderipari Tröszt, amely a rendszerváltásig fennállt. Hasonlóképpen alakították ki a bőr- és szőrmeipar állami irányítását is: 1948 tavaszán Bőripari Igazgatóság, ill. Szőrmeipari Igazgatóság alakult, 1948 augusztusában Bőripari Központ és Bőr-, Gumi- és Szőrmeipari Központ. 1949-től a Könnyűipari Minisztérium Bőripari Igazgatósága, valamint a Bőr-, Szőrme- és Cipőipari Főosztály irányítása alá tartoztak a vállalatok. 1963-ban megalakult a Bőripari Vállalat, magába tömörítve az ország nagyobb bőrgyárait, miután a kisebbeket általában beolvasztották. A szőrmeipar irányítása összeolvadt a bőriparéval. 1950- ben megalapították a Szőrmeipari Egyesülést, de a vállalatokat még abban az évben tanácsi irányítás alá helyezték. 1948 1950 között az iparág valamennyi vállalatát átszervezték. A len- és kenderiparban például a fonodákat a jutagyárakhoz csatolták, a szövödéket a kendergyárakhoz. A textiliparban is igyekeztek kialakítani a szövő-, fonóés kikészítő üzemek összevonását, a korábbi vertikális vállalatok szétválasztásával, illetve összeolvasztásával. A nyersanyagexport-függő textilipar, és részben bőripar az állami irányítás és ésszerűtlen átszervezések, és a fejlesztések elmaradása következtében elsőként omlott össze a rendszerváltás évében, részben már előtte. A privatizációs kísérletek sem segítettek, a részvénytárasággá, korlátolt felelősségű társasággá szervezett vállalatok többsége is csődbe jutott, felszámolás, végelszámolás alá került. Egyedül a len- és kenderipar ágazatában maradt életképes néhány gyár. A rendszerváltozás körüli években szinte valamennyi, a két világháború között virágkorát élt gyár csődbe jutott, felszámolással vagy végelszámolással megszűnt. Kétszáz éven keresztül talpon maradt vállalatok (Goldberger, Mauthner, Wolfner) tűntek el majdnem nyomtalanul. * * * A több száz textil-, szőrme- és bőripari vállalat fennmaradt iratanyaga az ország különböző levéltáraiban található, területi hovatartozás szerint. Valamennyi önkormányzati levéltár őriz textilipari vállalati iratokat. A budapesti alapítású, illetve a Budapest székhellyel működött vállalatok iratai részben Budapest Főváros Levéltára, részben a Magyar Országos Levéltár őrizetében találhatók. A méreteikben és az ország gazdasági életében játszott szerepüknél fogva kiemelkedő jelentőségű gyárak, illetve részvénytársaságok dokumentumait őrzi a Magyar Országos Levéltár. húsz textilipari vállalat iratanyaga, mellettük két kisebb vállalatnak csak az anyavállalattal közös igazolóbizottsági anyaga található az intézmény őrizetében, kétszőrme- és két bőrgyáré. A hozzá kapcsolódó szervezetekkel és intézményekkel együtt a textilipari vállalatok fondcsoportja harmincnégy, a szőrme- és bőripari vállalatoké tíz fondot foglal magában. A repertóriumban részletezett iratanyag összterjedelme 193,77 iratfolyóméter, ebből a textilipari vállalatoké 131,45 ifm, a szőrmeipari vállalatoké 20,99, a bőripari vállalatoké 41,33 ifm. A fennmaradt iratanyag hiányos, töredékes: nem egy nagyvállalattól csak centiméterekben mérhető mennyiségű irat került levéltári őrizetbe, és a nagyobb terjedelmű irat-együttesekben is kevesebb a jelentős forrásértékkel rendelkezők aránya. Az iratanyag a hiányokkal együtt is részleteiben és összetételében átfogó képet ad a hazai textil-, szőrme- és bőripar fejlődéséről, legkiemelkedőbb képviselőinek tevékenységéről, a gazdaság egyik fontos területéről, elsősorban a két világháború közötti korszakból. Nem csak a vállalat-, hanem a társadalom- és gazdaságtörténet kutatói számára is értékes forrásokban bővelkedik. Kiemelnénk a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. fondját, és azon belül a Goldberger Leó tevékenységét tükröző dokumentumokat, úgy üzleti, mint közéleti és magánlevelezését. Szintén említésre méltó a személyzeti osztályok állagainak iratanyaga, amely ugyan a későbbiekben részletezendő, a történeti kutatások szempontjából kevésbé értékes forrásokat is tartalmaz, de a tisztviselők és munkások életmódjáról, szociális helyzetéről, kultúrájáról rendkívül árnyalt képet nyújt. A külkereskedelmi és az export osztályok iratanyaga, illetve a külkereskedelmi 12

levelezés dokumentálja legszembetűnőbben Magyarországnak a két világháború között a világ gazdaságában betöltött szerepét. Még egy olyan iparágban is, mint a textil-, szőrme- és bőripar, amelynek fejlődése nem lehetett zökkenőmentes, a nagy cégek kapcsolatban álltak a világ összes országának nagyvállalataival, a magyar gazdaság valóban integrálódott a világgazdaságba, Magyarország Európához tartozott. A vállalat vezető szerveinek (közgyűlés, igazgatóság, ügyvezető igazgatóság, gyárvezetőség) iratanyaga képet nyújt arról, hogyan működtek a részvénytársaságok, hogyan alapítottak gyárakat, milyen szervezeti keretben dolgozott a gyár, milyen műszaki technológiai fejlettségi szinten állt a gyártás, termelés, kutatás. Ezt dokumentálja a műszaki osztályok iratanyaga is, amelyben emellett számos technikatörténeti forrás megőrződött. Folytathatnánk a sort a jogi osztályokkal és könyvelőségekkel, amelyeknek iratai elsősorban jogtörténészek, közgazdász-történészek számára hordoznak sok értékes információt. A nyugdíjpénztárak, üzemi bizottságok, igazolóbizottságok iratai szintén értékes társadalomtörténeti források, a különböző sportlétesítmények iratai kuriózumot jelentenek az ún. mikro-történelem kutatói számára. Terjedelmükben és forrásértékükben legjelentősebbek a 20. század elején alapított, de már akkor nagy múltra visszatekintő vállalatok iratai. (Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Magyar Pamutipar Rt., Wolfner Gyula és Társa Rt. Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt., Mauthner Testvérek és Társa Bőrgyár Rt., Szűcs- és Szőrmeárugyár Rt., Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt.) A korai évekből származó iratok mennyisége csekély, általában a részvénytársasággá alakulás utáni időszak iratai maradtak fönn nagyobb terjedelemben. A Budapest Főváros Levéltárának őrizetében lévő textilipari iratanyagban az 1900-as, 1910-es, 1920-as, 1930-as, 1940-es években alakult kisebb vállalatok dokumentumai találhatók, de ott van az 1868-ban létrejött Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztó-gyár Rt. fondja, amely pedig országos jelentőségű vállalkozás volt. És viszont: a Magyar Országos Levéltárban lévő textilipari vállalati anyagok között találunk kisebb jelentőségű vállalati anyagokat. (Soroksári Textilipar Rt., Albertfalvai Textilipar Rt.) A textilipari vállalatok történetére vonatkozó forrásokat nemcsak saját fondjaik tartalmaznak, hanem a bankok és takarékpénztárak anyagai is. A XX. század elejétől jelentős mértékben, de korábban is egyes vállalatoknál a bankok bekapcsolódtak az alapításokba, érdekeltséget szereztek. A két világháború közötti években alakult ki a Magyar Általános Hitelbank textil-konszernje, a Magyar Pamutipar Rt. vezetésével. A Hitelbank iratanyagában a textil-, szőrme- és bőripari vállalatok történetének kutatásához az alábbi források állnak rendelkezésükre: Columbia Textilipar Rt. (1921 1947), Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztó-gyár Rt. (1941), Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. (1921 1948), H. P. S. Hazai Pamut-, Szövő-, Festő-, Fehérítő- és Kikészítőgyár Rt. (1941 1943), Kartonnyomó-ipar Rt. (1933 1940), Magyar Pamutipar Rt. (1932 1948), Magyar Vigogne Fonó Rt. (1936 1948), Rokka Kötszövőgyár Rt. (1936 1947), Soroksári Textilipar Rt. (1946), Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt. (1941), Wolfner Gyula és Társa Rt. (1947 1948). A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. iratanyagában az alábbi vállalatok anyagait kutathatjuk: Első Magyar Gyapjúmosó és Bizományi Rt. (1893 1898), Gácsi Posztógyár Rt. (1908), Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. (1907, 1941), Magyar Kender- és Lenipar Rt., később Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. (1928 1941), Magyar Pamutipar Rt. (1904 1906). Az Angol Magyar Bank iratanyagában megtaláljuk a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. iratait (1942 1943), a Creditanstalt Bankverein magyarországi fióktelepének anyagában a Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt. anyagait (1942 1943), a Magyar Olasz Bank Rt. anyagában a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. iratait (1938 1940), a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt. anyagában a Gácsi Gyapjúszövet és Finomposztó-gyár Rt. iratait (1940) Az államosítás után működött textil-, szőrme- és bőripari vállalati iratanyagból a Magyar Országos Levéltár őrizetében találhatók a következők: XXIX F 223 Rövidáru-ipari Egyesülés, 1963 1967, 0,60 ifm, XXIX F 277 BUDAPRINT Pamutnyomó-ipari Vállalat, 1951 1989, 45,45 ifm, XXIX F 274 BUDAPRINT Goldberger Textilművek, 1948 1995, 1,92 ifm, XXIX F 287 Rábatext Győri Textilipari Vállalat, 1950 1990. 17,76 ifm, XXIX F 284 RUMES Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés, 1978 1993, 0,48 ifm, XXIX F 311 Magyar Selyemipari Vállalat, 1946 1994, 22,44 ifm, XXIX F 326 Budapesti Bőripari Vállalat 1986 1998, 0,24 ifm. Ezek közül csak a két BUDAPRINT vállalat és a Budapesti Bőripari Vállalat iratanyaga kapcsolódik az államosítás előtt működött és a MOL őrizetébe került vállalatokéhoz. Ugyanakkor Budapest Főváros Levéltárának őrizetében találjuk a Goldberger Textilgyár (XXIX. 542, 1946 1963, 2,40 ifm), a Kispesti Textilgyár (XXIX. 525, 1952, 0,12 ifm), Duna Cipőgyár (XXIX. 551, 1950 1966, 0,12 ifm, a Wolfner Gyula és Társa Rt.-ből kivált vállalat), a Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár (XXIX. 554, 1948 1949, 0,24 ifm) és a Pannónia Szőrmeárugyár (XXIX. 555, 1948 1989, 19,02 ifm) iratait. Ugyanannak a vállalatnak az államosítás előtt keletkezett iratanyaga a Magyar Országos Levéltár, államosítás után keletkezett iratanyaga pedig Budapest Főváros Levéltára őrizetében találhatók. Ezért az anomáliáért a 101/1975. MKM rendeletet bírálhatjuk, amely a fővárosi székhelyű vállalatokat a BFL illetékességi körébe utalta, és csak a trösztöket és a vidéki székhelyű nagyvállalatokat utalta az akkori Új Magyar Központi Levéltár (1992-ben integrálódott a Magyar Országos Levéltárba) illetékességi körébe. Hibáztathatjuk az államosítást követő átszervezéseket is, amikor az egy iparág egy vállalat elvet követve egyes vállalatokat feldaraboltak, másokat összeolvasztottak, és a jogelőd jogutód viszony sokszor szinte áttekinthetetlen, amint erről már szó esett, de a törzsgyárak működésének kontinuitása nyomon követhető. A kisebb méretű vállalkozások közül az Omikron Áruforgalmi Rt. és a Bácskai Juta- és Kenderipar Rt. államosítás utáni történetére vonatkozó kutatásaink viszont nem jártak eredménnyel, mivel iratanyagukból kiindulva nem tudjuk, melyik nagyvállalatba olvasztották be, ill. mivé alakult át. 13

Még kirívóbb az átfedés a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár (l. BFL XI. 533, 1922 1952, 7,92 ifm és MOL Z 1207, 1445), és a Magyar Vigogne Fonó (BFL XI. 555, 1927 1947. 0,12 ifm és MOL Z 1206) esetében. Már nagyon sokat tett a két intézmény az államosítás előtt működött vállalatok iratainak egyesítése ügyében: Budapest Főváros Levéltára átadta a Magyar Pamutipar Rt., a Kispesti Textilgyár Rt., a Wolfner Gyula és Társa Rt. iratait, de még maradtak párhuzamos fondok. Ezek egyesítése a jövő feladata: első lépésként az államosítás előtti iratok egyesítésének befejezése érdekében, következő lépésben azért, hogy ugyanannak a vállalatnak az államosítás előtti és utáni iratai egy intézménybe kerüljenek. Minden iparágnál találkozunk az államosítás előtti és utáni anyagok kettéosztottságával. Az összetartozó vállalati iratanyagok egyesítése folyamatban van, és néhány éven belül sor kerül a textiliparhoz tartozó vállalatok fondjainak egyesítésére is. Addig is közrebocsátjuk a Magyar Országos Levéltár őrizetében lévő textil-, szőrme- és bőripari vállalatok leírását tartalmazó repertóriumot, amely remélhetőleg nagymértékben fogja segíteni az iratanyag kutathatóságát. * * * Az államosítás előtti textil-, szőrme- és bőripari vállalatok iratainak átvétele több évtizedes folyamatos gyűjtőmunka eredménye. Ezek a fondok 1952 és 1989 között kerültek a Központi Gazdasági Levéltár, illetve a Magyar Országos Levéltár őrizetébe. A levéltár 1952 1954 között vette át az Első Apatini Kendergyár Rt., a Benkő Textilipar Rt., a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt., a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. és elődvállalatai, a Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt. a Kispesti Textilgyár Rt., a Kistext Árukereskedelmi Rt., a Kunsági Szövőgyár, a Magyar Pamutipar Rt. és a Soroksári Textilipar Rt. maradandó értékű iratait. Az 1953-ban az országos jelentőségű gazdasági szervek iratainak átvételére és őrzésére alakult Központi Gazdasági Levéltár 1962- ben beolvadt a Magyar Országos Levéltárba. 1964-ben újabb nagy mennyiségű irat átadására került sor. Ekkor szállították levéltárba a Magyar Pamutipar Rt., a Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt., Szűcs- és Szőrmeárugyár Rt., a Mauthner Testvérek és Társa Bőrgyár Rt. és a Wolfner Gyula és Társa Rt. anyagainak jelentős részét. 1971-ben a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. irataihoz kerültek újabb dokumentumok. 1977-ben a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., a Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt., a Wolfner Gyula és Társa Rt. és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. iratai gyarapodtak. 1981-ben ismét a Wolfner Gyula és Társa Rt. iratanyaga gyarapodott. 1983-ban és 1989-ben nagyobb mennyiségű forrásanyaggal gyarapodott a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. A többségükben iratmentő jellegű beszállítások után az 1950-es, 1960-as években elkezdődött, és a 1980-as évek elejére be is fejeződött az addig bent lévő anyagok rendezése, amelyben az akkori IV. osztálynak szinte valamennyi munkatársa részt vett. 1952 előtt a vállalati iratanyagokkal a levéltárak nem foglalkoztak. Ennek visszahatásaként a levéltárosok fontosnak tekintettek minden megmaradt forrást, amely egy adott vállalatról információt tartalmaz. Emiatt a selejtezéseket nagyon óvatosan végezték, sok olyan iratot is megőriztek, amelyek csekély maradandó értékű információt tartalmaznak. Az óvatosság indokolt is az anyag nagy részében, hiszen a dokumentumok hiányosan, töredékesen maradtak fönn, és például a termelésről készített napi jelentések is hordoznak maradandó értékű információt akkor, ha összesítő, éves jelentéseket nem maradtak fönn. A megőrzött iratanyag mennyiségének egy jelentős részét illetmény- és bérjegyzékek teszik ki. Ma ezeket csak mintavételszerűen vennénk át. Ebben az anyagban azonban, és különös módon egészen az 1920-as évekig visszamenően, rendszeresek a munkaviszony igazolási kutatások. A hozzánk forduló ügyfelek hozzátartozói nyugdíjukhoz vagy annak kiegészítéséhez olyan emberek munkaviszonyának igazolását kérik, akik az 1930-as, 1940-es években dolgoztak egy-egy gyárban. A szolgálati viszonyt többnyire csak az illetmény- és bérjegyzékek átkutatásával tudjuk igazolni. Ez az iratanyag, hasonlóan más vállalatok személyzeti anyagához, 10-15 év után elveszti jogbiztosító értékét, és mintavétel után nagy mennyisége csökkenthető lesz. Ma még nem merjük megkockáztatni olyan iratok selejtezését, amelyek állampolgári jogokat biztosíthatnak. A részvénytársaságok (vállalatok) iratainak valaha volt irattári rendszerük, ennek nyomait megtaláljuk a szervezet és működés című tételekben. A textil-, szőrme- és bőripari vállalatok iratanyaga azonban olyan mértékben öszszekeveredve, zsákokba dobálva került levéltárba, hogy az eredeti rend helyreállítására a rendezés során gondolni sem lehetett. A rendezés első feladata, a fondok kialakítása egyszerű feladatnak tűnik, pedig nem az. A IV. osztály abból indult ki, hogy minden önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet külön fond. Ezt az elvet nem lehetett következetesen érvényesíteni. 0,01-0,02 ifm terjedelmű fondok alakultak a nyugdíjpénztárak, üzemi bizottságok, hadiüzemi személyzeti parancsnok, igazoló bizottságok, különböző, a vállalat által létesített sportegyesületek anyagából, a Goldberger gyárnál működött termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezet, sőt az 1919-es munkástanács anyagából. Más anyagokban viszont ezeknek a szerveknek az iratfolyóméterben kifejezhetetlenül csekély terjedelmű iratai különböző állagokba sorolódtak: a nyugdíjpénztári iratok a személyzeti osztály állagába, az üzemi bizottság iratai az ügyvezető igazgatóságba vagy titkárságba, a hadiüzemi személyzeti parancsnok iratai pedig leggyakrabban az ügyvezető igazgatóságba, ritkábban a személyzeti osztályba. Ezeken a következetlenségeken amelyek a kutatást nem nehezítik jelenleg nem kívánunk változtatni, mivel ez együtt járna a jelenlegi IV. Gazdasági Szervek Osztályának őrizetében lévő államosítás előtti iratanyag, 6000 iratfolyómétert meghaladó mennyiség teljes átrendezésével, miután a következetlenségek minden fondcsoportban feltűnnek. 14

A rendezés következő fázisa a fondokon belül az állagok kialakítása, amennyiben ezt az iratanyag terjedelme és összetétele lehetővé teszi. Az állagok kialakításához is kevés fogódzó állt rendelkezésre. A Kereskedelmi Törvény (1875. évi XXXVII. törvény) 176 200. kötelezte a részvénytársaságokat közgyűlés és igazgatóság felállítására. Kézenfekvő volt, hogy a vállalat vezető szervei, a közgyűlés és az igazgatóság külön állagot alkossanak. A terjedelem azonban itt is arra kényszerített, hogy ha ezek csekély mennyiségben maradtak fönn, akkor közösen alkossanak egy állagot. Az ügyvezető igazgatóság iratai szintén elkülönülnek a legtöbb vállalatnál. Annak az iratnak, amelyet az ismert nevű ügyvezető igazgató írt alá, vagy amelynek fejlécén szerepel az Ügyvezető Igazgatóság megnevezés, könnyű eldönteni az állagba sorolását. Sajnos, ez nem mindig tűnik fel, sőt, az esetek többségében egyáltalán nem. Az ügyvezető igazgatóság mint testület nem is rekonstruálható hiánytalanul. Az ügyvezető igazgatók tevékenysége rendkívül széles kört ölelt fel. Ők voltak a vállalatok vezető adminisztratív, és számos esetben műszaki alkalmazottai, a gyár életének legfontosabb dokumentumai az ő tevékenységük során keletkeztek. A gyár általános gazdasági helyzetére vonatkozó iratok, minden fontosabb, a gyárat érintő beruházás, gépvásárlás, műszaki fejlesztés, szerződéskötés, kartell ügyek, leányvállalatok, érdekeltségek alapítása, minisztériumokkal, más hatóságokkal, érdekképviseleti szervekkel, intézményekkel, egyesületekkel, más vállalatokkal fenntartott kapcsolatok dokumentumai mind az ügyvezető igazgatók tevékenysége során keletkeztek. Az Ügyvezető Igazgatóság című állagok tartalmazzák általában a legjelentősebb forrásértékkel rendelkező iratokat. Azoknál a vállalatoknál, ahol ilyen állagot nem lehetett kialakítani, a Titkárság állagába kerültek a fenti ügyekben keletkezett iratok, mint például a Mauthner Bőrgyár fondjában. A Magyar Pamutipar Rt.-nél ugyanakkor Ügyvezető Igazgatóság és Titkárság című állagot is kialakítottunk, mivel a vállalatnál a két szervezeti egység elkülönült. A Kender-, Juta- és Textilit-ipar fondjában nincsenek közgyűlési, igazgatósági és ügyvezető igazgatósági iratok, mivel a vezető szervek Bécsben működtek, a magyarországi vállalatot a Városi Iroda és a Gyárvezetőség irányította. A vezető szervek iratait a Soroksári Textilipar Rt.-nél. és az Albertfalvai Textilipar Rt.-nél az Ügyviteli iratok c. állag tartalmazza. A Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.-nél és a Kispesti Textilgyár Rt.-nél külön állagot képez a Műszaki Osztály, ugyanebben a két fondban és a Wolfner Gyula és Társa Rt. fondjában a Jogi Osztály is, mivel az iratokon látható aláírásokból vagy a fejlécekből egyértelműen kitűnt, hogy ezek az osztályok működtek a vállalatoknál. Amelyik fondban a műszaki és a jogi vonatkozású iratok nem voltak egyértelműen elkülöníthetők, az ügyvezető igazgatósági vagy a titkársági állagba kerültek. Az állagokra bontott fondok mindegyikében jól elkülöníthető a személyzeti és a könyvelőségi iratanyag. A személyzeti osztály azonban különböző neveken szerepelnek: a Kispesti Textilgyár Rt.-nél, a Soroksári Textilipar Rt.-nél és a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt.-nél Személyzeti és Bérosztálynak nevezték, a Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt.-nél és a Mauthner Testvérek és Társa Bőrgyár Rt.-nél Személyzeti és Munkaügyi Osztálynak. A Wolfner Gyula és Társa Rt.-nél a Személyzeti és Szociális Osztály mellett külön Munkaügyi Osztály is alakult. Ezeket az elnevezéseket a rendezés során megtartottuk. Az eladással foglalkozó szervek iratai is különböző állagcímen találhatók. A nagyobb fondokban, a Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.-nél két külön szervezeti egységként működött a Belföldi Eladási Osztály és az Export Osztály. A Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt.-nél Eladási Osztály, a Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt.-nél, a Szűcs- és Szőrmeárugyár Rt.-nél és a Mauthner Testvérek és Társa Bőrgyár Rt.-nél Kereskedelmi Osztály, a Wolfner Gyula és Társa Rt.-nél Külkereskedelmi Osztály és Szállítási Osztály intézte a bel- és külföldi eladásokat. Ezeket az elnevezéseket szintén megtartottuk. Amelyik vállalat iratanyagában ilyen állagot nem alakítottunk ki, ott az eladásra vonatkozó ügyek iratai az ügyvezető igazgatósági vagy a titkársági állagba kerültek. A gazdasági szervek, az ipari részvénytársaságok iratanyagában általában ezek az állagok találhatók. A textil-, szőrme- és bőripari vállalati iratanyagban csak a Wolfner Gyula és Társa Rt. állagbeosztása eltérő. A több részletben beszállított iratokat ugyanis szervezeti egységenként adták levéltári őrizetbe, így a rendezés során ezek mindig új állagjelzetet kaptak. Ezek az állagok a következők: Fekete Rezső Kirendelt Vállalatvezető iratai, Házkezelőség, Hadfelszerelési Osztály, Gépszíj- és Gumiáru Osztály, Nyersbőr Osztály, Városi Lerakat, Bőrgyári Iroda, Anyagbeszerzési Osztály, Munkaügyi Osztály (l. előbb), Üzemgazdasági Osztály, Üzemmérnöki Osztály, Leányvállalatok és Érdekeltségek iratai. Ez az állagbeosztás tükrözi a vállalat szervezetét. Más vállalatoknál is működtek speciális osztályok, például Üzemmérnökség, Gondnokság, Anyagbeszerzés, stb., ezek azonban terjedelmi okokból nem alkotnak külön állagot. Állagtalan fondot képeznek azok a vállalati iratok, amelyekből kevés maradt fönn: az Első Apatini Kendergyár Rt., a Kunsági Szövőgyár, Kiskundorozsma, a Kistext Árukereskedelmi Rt., a Kartonnyomóipar Rt., a Magyar Vigogne Fonó Rt., a Benkő Textilipar Rt. a Mercur Szövöde Rt., a Hutter és Schrantz Szitaáruk és Nemezposztó-gyárak, Bécs magyarországi telepe és a már említett, önálló jogi személyiséggel rendelkező, de a vállalathoz kapcsolódó különböző szervek iratai. Az állagtalan fondokban a sorozatok kialakításával próbáltuk tükröztetni a szervezeti egységek elkülönülését. Az állagbeosztást követi a rendezési munkában a tételek kialakítása, majd sorozatokba sorolása, ahol erre lehetőség nyílik. Szintén nehéz feladat, egységes szempontrendszert lehetetlen érvényesíteni, a tétel kialakításánál több szempontot kell egyidejűleg mérlegelnünk. A vállalatok általában dossziérendben irattároztak. Ez könnyíti is és nehezíti is a rendezési munkát. Egy összefűzött dossziét fizikailag megbontani állományvédelmi okokból tilos! A tételcím megfogalmazása azonban nem mindig logikus. Példák: a hatóságokkal folytatott levelezést általában hatóságok szerint külön dossziéban helyezték el, de előfordult, hogy egy dossziét nyitottak több hatósággal folytatott levelezésnek. A Wolfner Gyula és Társa Rt.-nél. az Anyaggazdálkodás Ásványolaj-ipari Bizottságával és az Ásványolaj-gazdálkodási Miniszteri Biztossággal folytatott levelezés egy tétel, holott két különböző szervvel levelez- 15

tek, és más állagokban ugyanez külön-külön tétel. Az exportlevelezésben is nagyon eltért az irattározási gyakorlat. Egyes vállalatoknál egy külföldi partnernek nyitottak külön dossziét, másutt csak egy-egy országnak. Ennek megfelelően vagy a vállalat vagy az ország képez egy tételt. A külföldi levelezőpartner dossziéja képez egy tételt a következő vállalatok fondjában: Kispesti Textilgyár Rt., Magyar Pamutipar Rt., Kender-, Juta- és Textilit-ipar Rt., Magyar Kender Len- és Jutaipar Rt., Wolfner Gyula és Társa Rt. Egy-egy ország egy tétel a következő vállalatok fondjában: Goldberger Sám. F. és Fiai Rt., Pannónia Báránybőr-nemesítő és Kereskedelmi Rt., Szűcs- és Szőrmeárugyár Rt., Mauthner Testvérek és Társa Bőrgyár Rt. Előfordult, hogy a terjedelmesebb levelezést cégenként helyezték dossziékba, a cég nevének feltüntetésével, a néhány levélváltást tartalmazó leveleket pedig csak kezdőbetűvel jelölve. A Wolfner Gyula és Társa Rt.-nél a fontosabb bel- és külföldi levelezőpartnereknek cégenként külön dossziét nyitottak a cég nevének feltüntetésével, a kisebb cégekkel folytatott levelezést pedig elhelyezték az ábécé betűivel jelölve, illetve az adott ország cégeivel folytatott levelezést tartalmazó dossziék mögött. Így keletkeznek az A különféle cégek és a Különféle angliai, stb. cégek tétel-meghatározások, ami a cégek betűrendjébe ékelődik, de nem változtathatunk rajta, mivel 10-15 cég és egy-egy cégnek két vagy három db levele található itt, és ezek külön tételbe sorolása áttekinthetetlenül megnövelné a jegyzékek terjedelmét. A jövő feladata marad az exportlevelezések darabszintű feltárása, mert a levelezőpartnerek neve sokat elárul a cégek tevékenységéről. Ezért ott, ahol lehetett, megtartottuk az egy cég egy tétel elvet, sajnos azonban, ezt nem tehettük meg minden vállalatnál. A Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. mintegy 3600 külföldi céggel állt kapcsolatban. (A 91 csomó terjedelmű exportlevelezés iratanyagában egy csomóban átlag negyven céget találunk.) Az exportlevelezés cégek szerinti bontása mintegy 180 oldallal növelné meg a repertórium terjedelmét. Ahol megtartottuk az egy cég egy tétel elvét (l. Kispesti Textilgyár Rt., Magyar Pamutipar Rt., stb.), igen jól láthatjuk már a jegyzékekből, milyen küzdelmet folytattak a gyárak 1945 után a külföldi kapcsolatok felélesztése érdekében. A cégnevekből kitűnik, hogy a vállalatok nem csak a rokonszakmák gyáraival, hanem vegyészeti gyárakkal, gépgyárakkal, pénzintézetekkel, kereskedelmi-, szállítmányozási vállalatokkal, nemzetközi ügynökségekkel tartották a kapcsolatot. A személyzeti osztályok anyagában sem volt mód egységes tételrendszer kialakítására. Ha az illetmény- és bérjegyzékeket telephelyenként elkülönítették, akkor egy-egy telephely jegyzékei alkotnak egy tétel, ha az alkalmazottak és munkások nevének betűrendjében, akkor egyegy kezdőbetű egy tétel, ha pedig csak időrendben, akkor egy-egy év egy tétel. A könyvelőségek iratanyagában jól elkülöníthetők a mérlegek és a könyvelési könyvek. A többi tétel kialakításánál vagy a dossziét vettük alapul, ha az iratok dossziéban voltak, az ún. szálas iratok tárgyát pedig magunk próbáltuk a valóságnak megfelelően meghatározni. Elkülönítettük pl. az adó-, illeték-, biztosítási és más ügyeket, de előfordulnak nehezebben besorolható iratok is. A bel- és külföldi levelezésnél az ügyvezető igazgatóságok, kereskedelmi osztályok anyagában a régebbi rendezéseknél laza betűrend érvényesült, amit a lektori véleményben foglaltaknak megfelelően pontosítottunk szoros betűrendbe, a könnyebb kutathatóság érdekében. A tételeket ahol lehetett sorozatokba osztottuk be, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. A hasonló tárgyú tételek alkotnak egy-egy sorozatot, például az ügyvezető igazgatósági levelezés. Ha terjedelme úgy kívánja, a sorozaton belül alsorozatok is elkülönülnek. A példánál maradva: az ügyvezető igazgatók levelezése minisztériumokkal, stb. Az anyag tulajdonságaiból következően előfordul, hogy az azonos tárgyú iratok az egyik vállalatnál tételt alkotnak, a másiknál sorozatot. Legjellemzőbb példája ennek a külföldi levelezés. Ahol cégek szerint alakítottuk ki a tételt, ott a sorozatcím az ország neve, ahol országonként, ott a sorozatcím külföldi levelezés, az ország-név pedig tételcím. Csak a fentiekben felsorolt eltérések figyelembevételével állíthatjuk, hogy a repertóriumban leírt anyag tárgyilag rendezett. Az iratok jelentős részénél nem a tárgy, hanem a név vagy az időrend a tétel kialakításának alapja. Az egyenetlenségek és következetlenségek ellenére az iratanyag középszinten rendezett, egyes részei, leggyakrabban a levelezések, darabszinten. A textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma az anyag 2003. szeptember 30-i állapotát tükrözi. Az iratanyaga a repertórium alapján kutatható. A kutatónak a kérőlapon a fond/állag törzsszámát és az irat tételszámát kell feltüntetnie. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE A magyar vállalatok, bankok, egyesületek és más szervek nevének rövidítését csak abban az esetben közöljük, ha a rövidített változat a szövegben önállóan is előfordul. Ha a rövidített név mellett közvetlenül szerepel annak feloldása is, akkor a közléstől eltekintünk. Nem tudjuk megadni egyes betűszavak feloldását. Ilyen pl. az Elitex (Schwarz Elemér cége), amely ugyanúgy származhat az Elemér névből, mint az elit szóból, az iratokban sehol nem oldják fel. Hasonlóképpen feloldhatatlan betűszó a BUDAPRINT, amely a Buda városnév és a print nyomás, nyomtatás összetételéből származik. Az idegen nyelvű rövidítéseket, betűszókat sem tudjuk minden esetben feloldani, csak akkor, ha az iraton szerepel a rövidítés feloldása. L. pl. a zürichi Cimatex vállalat neve valószínűleg rövidítés, de a levelezés nem adja meg ennek feloldását. Ahol a rövidítést a fennmaradt levelekben feloldják, ott a feloldást is közöljük a jegyzék szövegében. 16

Idegen nyelvű rövidítések AB aktiebolaget részvénytársaság, svéd. AD. (l. DD.) akcionarsko/dioničarska/dioničko društvo részvénytársaság, szerb horvát. AG Aktiengesellschaft részvénytársaság, német. AS aktieselskab részvénytársaság, dán. ASCOLD Anglo Hungarian Spinning Ltd. Angol Magyar Fonógyár Rt. BRIFA British Fabrics Ltd., London Bros. brothers testvérek, fivérek, angol. Cia. compaňia társaság, spanyol. CIBA Chemische Industrie AG, Basel Cie. compagnie társaság, francia. Co. company társaság, angol. Co. Inc. company incorporation társaság és testület/egyesület az angol nyelvben, az amerikai nyelvben részvénytársaság is lehet. Co. Ltd. company limited - szó szerinti fordításban korlátolt (felelősségű) társaság, valójában részvénytársaságot jelent. Corp. corporation testület, társaság az angol nyelvben, az amerikai nyelvben részvénytársaság is lehet. DD. vagy dd. (l. AD.) akcionarsko/dioničarska/dioničko društvo részvénytársaság, szerb horvát. ETAG Elbenfelder Textilwerke AG Elbenfeldi Textilművek Rt. GmbH Gesellschaft mit beschränkter Haftung korlátolt felelősségű társaság, német. Hnos hermanos testvérek, spanyol. I. G. (Farbenindustrie) Industriegewerkschaft érdekközösség (vegyipar), német. Ltd. limited korlátolt az angol nyelvben, önmagában is használják a részvénytársaság kifejezésére. Ltda. limitada korlátolt, spanyol. NV (Maatschappij) Nederlandse Verenigde holland egyesült társaság szó szerint, a részvénytársaság kifejezésére használják. Oy. osakeyhtiö részvénytársaság, finn. Org. Organization szervezet, angol. Priv. priviliged szabadalmazott, angol S. A. - société anonyme részvénytársaság, francia. S. A. società anọnima részvénytársaság, olasz. S. A. sociedad anònima részvénytársaság, spanyol. SarL. société à responsibilité limitée korlátolt felelősségű társaság, francia. SarL società a responsibilità limitata korlátolt felelősségű társaság, olasz. SarL sociedad compaňia de responsabilidad limitada korlátolt felelősségű társaság, spanyol. WESPAG Weberei und Spinnerei AG Fonó- és Szövőgyár Rt. Magyar nyelvű rövidítések FILTEX Egyesült Filatorigáti Pestszentlőrinci Textilművek és Tessuto Rt. GYOSZ (Magyar) Gyáriparosok Országos Szövetsége HPS a Hermann Pollack s Söhne és a Hazai Pamut-, Szövő-, Festő-, Fehérítő-, Kikészítő-gyár rövidítések egybeesése KIOSZ Kisiparosok Országos Szövetsége Koksz (Magyar) Kereskedők Országos Központi Szövetkezete MABI Magánalkalmazottak Biztosító Intézete 17

Mahe azonosíthatatlan nevű egyesület MÁH Magyar Általános Hitelbank Molsped Molnár Gyula Nemzetközi Szállítmányozó, Budapest MPI Magyar Pamutipar Rt. M. T. O. E Magyar Textil-gyárosok Országos Egyesülete N. V. Nemzeti Vállalat Nyukosz Nyugalmazott Katonatisztek Országos Szövetsége OTI Országos Társadalombiztosító Intézet PANYOVA Pamutnyomó-ipari Vállalat SORTEX Soroksári Textilgyár 18

GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT. (Z 667 674, 1349) 1838, 1881 1950 Terjedelme: 417 raktári egység, 55,27 ifm A részvénytársaság 1905-ben alakult az 1784 óta fennállt magáncégből. A családi legenda szerint az alapító, Goldberger Ferenc Padovából (más változat szerint Velencéből) vándorolt Magyarországra. 1755 körül telepedett le Óbudán, és itt aranyművesként dolgozott. Ezt a névetimológiával alátámasztott hiedelmet cáfolja Jenei Károly Gáspár Ferenc Sipos Péter: A 186 éves Goldberger gyár c. monográfiájában a Helytartótanács, a Kancellária iratai és egyéb levéltári források alapján. Valójában Goldberger Ferenc Magyarországon született 1750 körül, és mielőtt kékfestő- és kartonnyomó üzemét felállította, már évekkel korábban textilárukkal kereskedett. 1780-tól a pesti vásárokon saját fabódéjában felvidéki és bécsi gyártmányú kékfestő ruhaanyagokat árusított. Mint vásározó figyelt fel arra, hogy a kékfestő anyagok milyen kelendőek, és határozta el, hogy maga is berendezkedik ilyen áruk készítésére. 1784-ben megindította üzemét Óbudán, a Lajos utcában, három segéddel és kezdetleges berendezéssel. Sikeres működésének eredményeképpen 1800-ban nagykereskedés nyitására kapott engedélyt, ahol elsősorban saját nyomott áruival kereskedett. 1817-ben lépett be a cégbe fia, Sámuel, aki 1828-tól önállóan vezette az üzletet (1787-ben született). Az ő vezetése alatt a kékfestöde jelentősebben fejlődött. Apjával szemben nagyobb jelentőséget tulajdonított a gyárnak, mint a kereskedésnek. 1845-ben vásárolt egy perrotin gépet, ami akkor a legmodernebb gépnek számított. G. Sámuel fontos szerepet vitt a Védegyletben is. Spitzer Gerzsonnal közösen Vásári Értékesítő Bizottságot szervezett a hazai gyártmányok népszerűsítésére. Az 1842-ben tartott Ipari Kiállításról szóló jelentésében Kossuth is megemlítette, hogy a gyár száztíz munkást foglalkoztat, és százhúsz különböző cikket gyárt. 1848 nyarán G. Sámuel meghalt, és a vállalat irányítását özvegye, G. Erzsébet vette át. Az 1850-es években tovább bővítették az üzemet. 1856-ban egy harminc lóerős gőzgépet és egyéb gépeket vásároltak. Jó reklámot jelentett a gyárnak, hogy megbocsátva a családnak a szabadságharc alatti dinasztiaellenes magatartását Ferenc József 1857-ben látogatást tett ott, és 1867- ben G. Erzsébetnek, tíz fiának és hat lányának buday előnévvel magyar nemességet adományozott. 1861-ben G. Erzsébet visszavonult (1869-ben halt meg), a céget kilenc fiának adta át, akik közkereseti társaságot alapítottak. 1870-től G. Károly irányította a vállalatot, majd elsőszülött fia, Berthold vette át a vezetést. 1876-tól. 1913-ig tartó működését is a fokozatos, lassú, de a körülményekhez képest nagy erőbefektetést jelentő üzemfejlesztés jellemezte. Igyekezett beszerezni a hozzáférhető legmodernebb felszereléseket, ő kezdte meg az akkora már elavult perrotin gépek lecserélését hengernyomó gépekre. 1875-ben állították fel Óbudán az első modern rullót, és hamarosan már tizenkét ilyen gép dolgozott a gyárban. Megszervezte a piacot, fellendítette az exportot, újabb gyártási folyamatokat vezetett be, addig nem használt anyagok festésével és nyomásával is foglalkozott. Mindezekhez államsegélyt is kapott. A gyár műszaki fejlettsége ebben az időben lehetővé tette, hogy versenyképes árukat termeljen, de a fonó- és szövőipar hiánya miatt a meglévő lehetőségeket nem tudta igazán kihasználni. 1900-ban lépett be a közkereseti társaságba G. Berthold fia, Leó. Az ő nevéhez fűződik a nagyvállalat kibontakozása. A részvénytársasággá alapítás eszméje a családdal rokonságban álló dr. Kelemen Gyulától, a Hazai Bank ügyvezető igazgatójától származott. A banktőke bekapcsolódása a vállalat családi jellegét alig érintette. A tizenkilenc tagú igazgatóságban dr. Kelemen Gyulán kívül a családnak hét tagja foglalt helyet, és a 10 000 részvényből mindössze 1125 db került a Hazai Bank tárcájába. Az alaptőkét 4 000 000 koronában állapították meg. A társaság nevében a Sám. (Sámuel) és F. (Ferenc) az elődök érdemeit hangsúlyozta. A cég műszaki és kereskedelmi vezetését továbbra is G. Berthold látta el mint alelnök-vezérigazgató. Az elnöki tisztet dr. Kelemen Gyula töltötte be. Közbenjárására a Hazai Bank nagy összegű hitelek nyújtásával lehetővé tette a gyár rekonstrukcióját, a géppark felújítását. A rekonstrukciót az állam is támogatta, 920 000 korona vissza nem térítendő segéllyel. G. Berthold halála, 1913 után G. Leó vette át a vállalat vezetését. Őt a háború utolsó évei rádöbbentették arra, hogy a nyomógyár önmagában nem életképes, a gyártás befejező műveletét végző kékfestő és kartonnyomó üzem rá van utalva a fonodák és szövödék termékeire. Ezért határozta el, hogy fonó- és szövőgyár létesítésével üzemét vertikális vállalattá alakítja át. 1918-ban tett erre először kísérletet, amikor a Hellmann céggel közösen megalapította a Budapesti Textilművek Rt.-t. A leányvállalat pamutfonoda és szövöde létesítését tűzte célul, de feladatának nem felelt meg. A működő textilgyárak is üzemredukciókra kényszerültek ebben az időben. A Tanácsköztársaság kikiáltása után G. Leó Svájcba utazott, és a cég vagyonának egy részét a saját nevére íratta. Az ellenforradalom első napjaiban a részvényesek között vita robbant ki. A Hazai Bank képviselői helytelenítették G. Leó svájci üzleteit. Emiatt G. Leó 1920-ban kivált a Hazai Bank kötelékéből, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal lépett kapcsolatba, és a vállalat elnök-vezérigazgatója lett. 1920-tól tárgyalásokat folytatott svájci textilérdekeltségekkel és gépgyárakkal a tervezett szövőgyár felállításáról. Tárgyalásai sikerrel jártak. 1923 elején megkezdődtek a kelenföldi szövőgyár építési munkálatai. A költségek finanszírozására G. Leó a svájci Glarusban a Schweizerischer Bankverein támogatásával megalapította a Weberei und Spinnerei A. G.-t, amelyet WESPAG Fonó- és Szövőgyár Rt. néven a Budapesti Cégbíróságon is bejegyeztetett. 19

A részvények 100%-ban az ő tulajdonát képezték. A vállalatot azért alapította, hogy cége külföldön tartalékolt tőkéjét gépi berendezés formájában könnyebben hozathassa be az országba, és hogy a szövőgyár építéséhez a svájci banktőke további támogatását biztosítsa. Az 1 000 000 svájci frank tőkével alapított részvénytársaság több mint 3 000 000 svájci frankot ruházott be a kelenföldi gyár építésébe. A szövőgyár fonoda nélkül nem oldotta meg a nyersanyagellátás kérdését. A részvénytársaság pénzeszközei kimerültek. A fonodát csak külföldi tőke segítségével és állami támogatással lehetett megépíteni. G. Leó mindkettőt megszerezte. 1926-ban Londonban létrehozta az Anglo Hungarian Spinning Ltd.-t, az ASCOLD-ot. Alaptőkéjét 40 000 fontban állapították meg. A társaság a fonoda építésére és a gépek beszerzésére1926 végéig több mint 100 000 fontot fordított. A fonógépeket Angliából hozták be. Az építés 1927 tavaszán befejeződött, és májusban megindult a gyártás. 1929 1930-ban a WESPAG és az ASCOLD vállalatokat felszámolták, és a cég saját pénzeszközeivel folytatta az üzemek fejlesztését, állandó bővítését, új üzemek felállítását. 1930-ban selyemszövödét, 1932-ben vigonyfonodát létesítettek. 1929-ben megszerezték a német Bemberg cég műselyemgyártmányai kikészítésének kizárólagos jogát. A német ügynökök ezt először Szurday Róbertnak, a legnagyobb vetélytárs, a Magyar Pamutipar Rt. igazgatójának ajánlották fel, de ő nem vállalta a kockázatot. Goldbergernek ez az új üzlet is sikert hozott, a Parisette bel- és külföldön keresetté vált. A gyár az 1930-as években lépést tartott a technikai-műszaki fejlődéssel. Jelentős haladást jelentett a filmnyomás bevezetése, a szintetikus indigó használata. A gazdasági válság a cégnek csak a kartonnyomó-ipari üzemét érintette. G. Leó a kartonnyomó-ipari túltermelési válság mérséklésére létrehozott egy nyomóipari kartellt, amely azonban hamarosan felbomlott, mert a tagok az egyezményeket nem tartották be. A nagykereskedelmi konkurencia csökkentésére G. Leó külön eladási szervet létesített. Az 1918-ban alapított Budapesti Textilművek Rt.-ből, amely csak formálisan működött, létrehozta a Goldberger Textilművek és Kereskedelmi Rt.-t. Ide helyezték át azokat az alkalmazottakat, akik addig is az anyavállalat eladási, számlázási és értékesítéssel kapcsolatos teendőit végezték. A vállalat hitelszükségletének biztosítása céljából bankári szerződést kötött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal. Ennek értelmében a cégnek a Hazai Bankon kívül minden más pénzintézettel fennállott összeköttetéseit meg kellett szakítania. A kapcsolat még szorosabbá vált, amikor 1937-ben a PMKB G. Leót igazgatósági tagjává választotta. A részvénytársaság fejlődése 1938 után újabb lendületet vett. Az óbudai és a kelenföldi gyár 1939 és 1943 között 3200-3400 munkást foglalkoztatott. Vezetőit azonban zsidó származásuk miatt egyre több támadás érte szélsőjobboldali körök részéről. Ezt G. Leó azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a részvénytársaság igazgatóságát az uralkodó körök befolyásos képviselőivel erősítette meg. Igazgatósági tag lett a társaságnál ifj. Horthy Miklós, hg. Hohenlohe Ferenc, dr. Szüllő Géza és mások. Közismertté vált G. Leónak a Horthy családdal fenntartott összeköttetése. Horthy Miklósné jótékonysági akcióiban G. Leó bőkezűségére mindig számíthatott. A cég 1934-től a Magyar Nemzeti Bank engedélyével gyártmányai értékesítésére külföldön több leányvállalatot alapított. A British Fabrics Ltd., London (BRIFA) a tengerentúli piacokat, a Les Enpression Goldberger S. A., Brüsszel a belga, a Tessile Italo Magiura S. A. az olasz, az S. A. des Soceries Goldberger, a Goldsoie a francia piacot látta el árukkal. A Kanadába és az USA-ba irányuló export lebonyolítására Genfben Goldray S. A. néven alakult leányvállalat. A Fergusson Brothers Ltd.-vel közösen alapították meg az angliai Carlisle-ben az Eden Vale Ltd.-t. Belföldön is alapítottak leányvállalatokat. 1938-ban Unterreinen Viktor és dr. Görgey István tulajdonosoktól megvásárolták a Magyar Háziipari és Iparművészeti Kft.-t, és később beolvasztották az exportosztályba. 1940-ben megvásárolták a Neumann László Kft.-t, és nevét Divatújdonságokat Árusító Kft.-re változtatták. Ez foglalkozott aztán méteráruk eladásával. Az exportosztályt G. Leó unokatestvére, G. István vezette, természetesen az elnökvezérigazgató irányítása alatt. Mind az öt kontinensen kiépítette az exportképviseleteket. 1936-ban G. Leó körutazást tett az USA-ban és Kanadában, amely után újabb képviseleteket állított fel. Európa ötvenegy városában százhuszonhárom cég, Ázsia huszonegy városában negyvenhárom cég, Afrika huszonhárom városában harminc cég, az USA hat városában tizenkét cég, Közép-Amerika tizennégy városában tizennyolc cég, Dél-Amerika tizenegy városában tizennyolc cég, Ausztrália és Új-Zéland négy városában hat cég képviselte a vállalatot. 1938 1939-ben jutott el a cég a csúcsra. Termékeinek felét exportálta. Több világkiállításon kapott díjakat, kitüntetéseket. G. Leó a hazai piac meghódításáért is megtett mindent. Fergeteges reklámot indított a Bemberg Parisette kelmék népszerűsítésére, és ennek révén cége népszerűsítésére. Országszerte 676 kirakatban mutatták be a Goldberger Bemberg anyagokat. Óriási pénzeket fizettek ki újsághirdetésekre. A Vörösmarty téri divatbemutatón Miss Parisette-t választottak. Rimszkij-Korszakov Seherezádéjában a balett-táncosnő Parisette-ben táncolt, a színésznők a főváros legkülönbözőbb színházaiban az ajándékba kapott Parisette-ben léptek színpadra. A pesti nyelv szerint Az ország Molnár Ferenc színdarabjaiból tanult meg szeretni, Ady Endre líráján lett intellektuálisan forradalmi, és Goldbergerék ízlése szerint tanult meg öltözködni. G. Leó személyes kapcsolataival is népszerűsítette üzletét. Levelezett írókkal, tudósokkal, színészekkel, különféle egyesületekkel, bőkezű adakozónak számított. 1937-ben 350 000 pengős alapítvánnyal ő létesített a József Nádor Műegyetemen textilkémiai tanszéket, amelynek élére dr. Csűrös Zoltán került. Jelen volt a közéletben, a felső körökben, nemcsak mint felsőházi tag, hanem számos szakmai szervezet vezetőségének is tagja. Népszerűségét növelte gyári szociális létesítményeinek híre is. A munkásokkal való bánásmódjáról megható történeteket meséltek. Annyi biztos, hogy a Goldberger gyár a textilgyárak között a legjobb fizetéseket biztosította munkásainak és alkalmazotta- 20