IRODALOM KÖNYVEK HING, E. BLOOM, В.: Long-term care fo r the functionally dependent elderly. (A korlátozott cselekvőképességű idősek hosszú távú gondozása.) NCHS. Ser. 13. no. 104. Hyattsville, 1990. DHS. 50 p. A tanulmány a korlátozott cselekvőképesség előfordulásának gyakoriságát és mértékét vizsgálja az USA időskorú népességén belül 1984-es és 1985-ös felmérések adatai alapján. A gondozásra szorultság (functionally dependency) megállapításánál a szerzők két fajtáját különböztetik meg és definiálják a mindennapi tevékenységek elvégzésére való képtelenségnek. Ezek egyike (ADL) a legegyszerűbb mindennapos tevékenységek (mint pl. öltözködés, evés, mosakodás stb.) önálló elvégzésére való képtelenséget jelenti, míg a másik a különböző eszközhasználattal vagy helyváltoztatással járó egyszerűbb tevékenységek (IADL) tekintetében (főzés, bevásárlás, közlekedés, egyszerű, könnyű házimunka) korlátozott önállóságot. A vizsgálat során mind az ADL, mind az IADL terén különböző fokú volt a rászorultság mértéke az egyes személyeknél, attól függően, hogy hányféle tevékenységet nem képesek segítség nélkül elvégezni. A vizsgálat célja a rászorultság mértékének és előfordulási hányadának megállapítása volt az idősek esetében, az intézményes és a házi gondozásban részesülők között, valamint az önállóan élők körében, továbbá a hosszú távú formális vagy informális gondozást igénylők életkor, családi állapot, nem, faj vagy eredet szerinti megoszlásának kutatása. A vizsgálat elsősorban a funkcionális dependencia definíciója és besorolási rendszere alapján tér el a hasonló célú, korábbi vizsgálatoktól. A felmérés során megállapították, hogy az USA időskorú népességének mintegy 29%-a (körülbelül 8 millió személy) volt hosszú távú gondozásra szoruló 1984-85- ben. Az önmaguk ellátására képtelenek 79%-a részesült is valamely formális vagy informális ellátásban: 42%-uk saját hozzátartozói által, 21%-uk rendszeres házi gondozás keretében, 16%-uk pedig szociális otthonban (Nursing Homes). A szociális otthonban élők száma egyenes arányban növekedett a cselekvési képtelenség mértékével: a gondozásnak ezt a formáját igénybe vevők között az öt-hét ADL funkcióban is segítségre szorulók voltak többségben. A szociális otthonban élők a legidősebbek közül kerültek ki, főleg a nők, a nem házasok és a szegénységi küszöb alatti jövedelműek köréből. Az intézményes házi gondozást elsősorban a nők, az egyedül élők, és a jövedelmi szempontból a szegénységi küszöb fölöttiek választják. Az informális házi gondozás leggyakoribb a férfiak, a színes bőrűek vagy spanyol eredetűek, a házasok és a családtagjaikkal vagy másokkal együtt élők körében. Az intézményeken kívül élő idősek közül az egészségügyi ellátást igénybe vevők közt többen voltak a korlátozott önállóságúak, mint az önállóan élők. Az előbbiek közül többen szorultak orvosi ellátásra és kórházi ápolásra, mint az utóbbiak. A tanulmányban ismertetett táblázatok alapján szoros kölcsönhatás fedezhető fel a korlátozott cselekvőképesség és az egészségi állapot jellemzői között. Ahogy várható volt, a gondozásra szorultság mértéke az életkorral is erősen növekvő tendenciát mutat. A 65 74 évesek arányánál csaknem ötször nagyobb a 85 éven felüliek aránya a szociális otthonokban. A könyv részletesen közli a felmérés lebonyolításának menetét, az adatok forrását, a kérdőíveket, az egyes fogalmak definícióját, hibaszámítási és statisztikai ellenőrzési módszereket. N.Zs.
144 IRODALOM KANN1STO, V.: Mortality o f the elderly in late 19th and early 20th century Finland. (Az időskorúak halandósága Finnországban a 19. század végén és a 20. század elején.) Central Statistical Office of Finland, Helsinki, 1990. 51 p. A kötet átfogó képet ad finnországi időskori halandósági viszonyok történeti alakulásáról. A szerző célja a főbb folyamatok leíró jellegű bemutatása, nem pedig azok magyarázata. A tanulmány két fő részből áll: az első a kutatás módszereit ismerteti, míg a második az eredményeket tartalmazza. Az elemzés nagy része a 19. század harmadik harmadáig (1878-ig) nyúl vissza, egyes esetekben azonban korábbi időszakokra is kiteljed. A vizsgálat középpontjában három kérdéskör áll. Az egyik a területi tartományok közötti különbségek alakulása; a másik a nemek szerinti eltérések nagysága és időbeli változása; végül a harmadik az időskorúak magas halandósága, s annak történelmi gyökerei. A finn halandósági viszonyok egyik jellegzetes vonása az országrészek között tapasztalható markáns eltérés: a keleti tartományok lakóinak életkilátásai lényegesen rosszabbak, mint a nyugati régió népességéé. A történeti adatok tanúsága szerint ez a jelenség korántsem újkeletű: már 100 évvel ezelőtt is megfigyelhető volt, s nem csupán a férfiak körében. (Valóban, a múltban az a sajátos helyzet állt elő, hogy a keleti országrészben élő nők halálozási kockázata felülmúlta a nyugati tartományokban lakó férfiakét.) Bár részletes adatok csupán az 1870-es évek végétől állnak rendelkezésre, közvetett módszerek segítségével a szerző még távolabbi időkre vezeti vissza a területi különbségek gyökereit. A korösszetétel változatlanságát feltételezve kiszámítja az 1878- ban legidősebbek továbbélési valószínűségeit, s arra a megállapításra jut, hogy e valószínűségek lényegesen alacsonyabbak voltak a keleti régióban, mint az ország többi részében. Úgy tűnik tehát, hogy a keleti tartományok kedvezőtlen halandósági viszonyai már a 19. század közepe tájékára kialakultak. Bár a területi eltérések egészen napjainkig tovább élnek, mértékük csökkent az idők során. Ez a tendencia mind a férfiaknál, mind a nőknél, továbbá az 55 éven felüliek valamennyi kisebb korcsoportjában megfigyelhető. A csökkenés üteme azonban nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál, és hasonlóképpen erősebb a legidősebbek körében, mint a középkorúak esetében. Az 1980-as évek első felében az 55 64 éves férfiak csoportjában voltak a legmarkánsabbak a regionális különbségek. A másikkérdéskör, ami a tanulmány középpontjában áll, a két nem egymáshoz viszonyított halandósága. A férfiak és nők életkilátásaiban mutatkozó eltérések a múlt század végén sokkal kisebbek voltak, mint napjainkban, s a nemi hovatartozás hatása eltörpült a lakóhely befolyása mögött. Ekkor a két nem halálozási adatai egyformán kedvezőtlenek voltak; a magas halandóság ebben az időben távolról sem volt még miként ma szinte kizárólagosan férfi jelenség. Az azóta eltelt mintegy száz év során azonban a nők halandósága lényegesen gyorsabban javult, mint a férfiaké, s ennek következtében az idő előrehaladtával mind szélesebbre nyílt az olló a két nem között. Míg 1880 és 1900 között a férfiak halandósága életkortól függően csupán 10 30%-kal haladta meg a nőkét, addig az 1970 és 1985 közötti időszakban a férfiak többlete már szintén korcsoportonként változva 25 és közel 200% között mozog. A két nem halandóságának különbsége a múltban éppen úgy, mint manapság az 55 64 évesek körében volt a legnagyobb, s a legidősebbeknél a legkisebb. Végül a harmadik kérdéskör, amelyre a szerző figyelmét összpontosítja, a középkorúak és a idősek meglehetősen magas halandóságának történeti gyökerei. Az elemzés itt nyúl vissza legmesszebbre az időben: míg a kutatás nagyobb része a múlt század második felétől kezdődő adatsorokra szorítkozik, ezúttal Kannisto egészen az 1700-as évek közepéig követi nyomon a 35 64 éves, ill. a 65 éves és idősebb népesség halálozási viszonyainak alakulását. Az idősorok vizsgálata alapján a szerző arra a követkéz-
IRODALOM 145 tetésrejut, hogy a közép-, ill. idős korúak magas halandóságának megjelenése nagyjából a 19. század első évtizedeire tehető. Ekkor érte el a halandóság azt a magas szintet, amely egyes rendkívüli, demográfiai válságoktól sújtott évektől eltekintve sem azt megelőzőleg, sem pedig azt követőleg nem volt megfigyelhető. Annak a mintegy fél évszázadnak a folyamán, ami e szint elérését kővette, a halandóság mértéke nem változott jelentősen; 1870-től pedig megkezdődött a halandóság szekuláris csökkenése, ami bár nem egyformán, de kiterjedt mind a férfiakra, mind a nőkre, továbbá valamennyi korcsoportra és országrészre. M.F. FOLYÓIRATCIKKEK SCHUNTER-KLEEMANN, S. : Die Familienpolilik dér Europáischen Gemeinschaft. (Az Európai Közösség családpolitikája.) WSI Mitteilungen, 1991. febr., 103 114. P A kérdést a szerző szerint röviden el lehetne intézni azzal, hogy az Európai Közösségnek nincs családpolitikája, csak a tizenketteknek van külön-külön. Ez minden esetben transzferfizetések, adókedvezmények és közösségi szolgáltatások rendszerét jelenti, a különböző családpolitikai céloktól függően. Közös legfeljebb az a felismerés, hogy az a kompromisszum, amely a kapitalizmus fejlődésének meghatározott szakaszában a férfiak és a nők családi és társadalmi munkamegosztását akadályozta, ma már általában változatlanul nem tartható fenn. Legalábbis egységes családpolitikai elvekre lenne szükség, ha már nincsenek egységes családpolitikai intézkedések. így hát méltán vetődik fel a kérdés, hogy játszik-e, és ha igen, milyen szerepet az EK ebben az utóbbi vonatkozásban? A szerző a kérdés vizsgálatakor először általa kiválasztott közös piaci országok családpolitikai elveit és gyakorlatát tekinti át; ezt követően pedig azokat a konfliktusokat taglalja, amelyek az EK szintjén a különböző politikai erőket egymással szembeállítják. " ' " * Megállapítható, hogy magát a családpolitikát sem tekintik egyforma súlyú dolognak a Közösség egyes országaiban. A szerző szerint a családpolitika vonatkozásában általában még mindig egyfajta patriarkális szemlélet eluralkodása a jellemző, amely a jóléti állam eszköztárából mindenekelőtt szociálpolitikai célú közösségi szolgáltatásokat (pl. bölcsődék, óvodák, napközi otthonok stb.), másrészt különböző címeken transzferfizetéseket alkalmaz családpolitikai instrumentumként. A szerző részletesen áttekinti Dánia, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciország és Nagy-Britannia családpolitikai helyzetét. A szerződés, amely annak idején az Európai Gazdasági Közösséget életre hívta, nem sok teret engedett a szociálpolitikai intézkedéseknek, minthogy akkor elsősorban gazdasági és valutapolitikai szempontok álltak az érdeklődés homlokterében. De nem kedveztek ennek az újabban lábra kapott neoliberális nézetek sem. Bár igaz, hogy az EK az 1970-es évek óta sok olyan kérdést vizsgált meg, amelyek megoldását a nők védelme indokolta; így főleg a bérek és a foglalkoztatottság terén mutatkozó diszkriminációk ellenében. Ezek azonban csak irányelvek, és csak az "elérendő cél érdekében" kötelezik a tagállamokat; a formát és az eszközöket az utóbbiakra hagyják. Sok esetben az NSZK törvényhozása és az EK elvei kerülnek szembe egymással. így az EK azt kívánja, hogy a családi és szociális juttatások az EK-en kívüli állampolgárokat, akik
146 IRODALOM Németországban dolgoznak, épp úgy megillessék mint a tagállamok polgárait; éppen úgy beszámítson ezek nyugdíjjogosultságába a Németországban ledolgozott idő, mint a többiekébe stb. Nagy ellentétek még mindig a nők szociális biztonsága terén mutatkoznak az alapelvekben: az EK határozottan hangsúlyozza a szociális jogigények egyediségét, és semmilyen diszkriminációt nem enged. Követeli továbbá a munkaidő, a gyermekgondozási szabadság családorientációjú szabályozását egységesen mindkét szülő számára. Több oldalról felmerült az aggály, hogy hasonló intézkedések nem fogják-e háttérbe szorítani a házasságközpontú családmodellt, annál inkább, mert a születésszám csökkenése sokfelé keltett nem is jogtalan aggodalmakat. Ny.Zs. ROUSSEL, L. : Les "futuribles " de la famille. (Elképzelések a család jövőjéről.) Futuribles, 153. 1991. ápr. 3-2 1. p. A Futuribles 153. számát teljes egészében a család jövőjének szenteli. L. Roussel tanulmányában a család mint intézmény és mint alapvető társadalmi egység lehetséges változásait elemzi. Mi az, amire bizonyosan számíthatunk e téren, ami csak valószínű és ami egyszerűen csak lehetséges? A rendelkezésünkre álló demográfiai adatok alapján biztosan állíthatjuk, hogy a jövőben a várható életkor növekedése tovább folytatódik, emiatt több generáció fog, ha nem is együtt, de párhuzamosan egymás mellett élni, s ez alapvető változást jelent a generációk közötti kapcsolatok terén, valamint, hogy a születések számának további csökkenése következtében kevesebb lesz a testvérek, unokatestvérek száma is, s szinte bizonyos, hogy ez hátrányt jelent a család szocializációs funkciójára nézve. A válások számának növekedése, a házasságkötés nélküli együttélések gyakorisága arra utal, hogy a család már nem a társadalmi normáknak megfelelő intézmény elsősorban, hanem az egy ének közötti magánjellegű megegyezésen alapul. Ezért a jövőben a család stabilitásának csökkenése és az együttélési formák változatossága következtében "fiatalnak lenni egyre kockázatosabb" lesz. A pesszimista hipotézis szerint a társadalmi változások, a tradicionális értékrend módosulása, az életkörülmények és a társas kapcsolatok elbizonytalanodása a családon belüli szolidaritást is csökkenti. A családon belüli szerepek módosulása, ami a nők egyenjosúságával és tömeges munkavállalásával elkezdődött, szintén a család kohéziójának csökkenéséhez vezet. Eszerint a hipotézis szerint a család a társadalmi kihívásoknak egyre kevésbé tud meg felebi, és a társadalom más intézményeihez hasonlóan válságba kerül. Létezik ezzel szemben egy másik elképzelés, miszerint a jelenlegi morális válság után ismét a hagyományos értékekhez való visszatérés következik a társadalmi ciklusok elméletének megfelelően, "ha az apák hedonisták, fiaik puritánok lesznek". A legnagyobb valószínűsége az ellentétes tendenciák hosszú távú kiegyenlítődésén alapuló fejlődési modellnek van. A. de Tocqueville és mások (Huxley, Orwell, Foucault) jövőképében döntő szerepe van az egyéni viselkedést és a szubjektív döntéseket nagymértékben befolyásoló állami beavatkozásnak, még az olyan intim területeken is, mint a családi élet, vagy a termékenységgel kapcsolatos magatartás, ami a tömegkommunikációs technológiák fejlettségének ismeretében, és jövendőbeli fejlődésüket előrevetítve nem elképzelhetetlen perspektíva. A szerző mindenesetre egy negyedik, ún. poétikus jövőre szavaz, ahol a család és a társadalom magasabb szintű harmóniája valósul meg. N.Zs.
IRODALOM 147 LÜSCHER, К. ENGSTLER, H.: Pluralitát in Grenzen. Eine sozio-demographische Typologie aktueller Formen dér Familiengründung in dér Schweiz. (Pluralitás korlátok között. A családalapítás társadalmi-demográfiai tipológiája Svájcban.) Zeitschrift für Bevölkerungswissenschaft, 1990/3 4. 407 413. p. A családstatisztika jelentőségét egyrészt a népességfejlődés dinamikájának jobb megértése, másrészt a szociálpolitikai teendők szempontjából való fontossága adja meg. A születés szám alakulásásra, a családnagyságra, a családalapításra, a házasságon kívüli együttélésekre és a válásokra vonatkozó jelenkori adatok egyfajta "demográfiai megrázkódtatásra" vallanak. A jelenlegi társadalmakra általában az életformák pluralizálódása és a fokozódó individualizmus a jellemző. így ezen a területen nem csekély számú konfliktus adódik, annál inkább, mert a közgondolkodás általában ma is a családot tekinti úgy, mint a szülő és a gyermek közötti kapcsolat alakításának társadalmilag elismert vagy kívánt intézményes formáját. Az egyes családok természetesen igen sok egyedi jellemvonást hordozhatnak, de az előbbi tény mindenféle pluralizmusnak szükségképpen bizonyos határokat szab. A családok különböző típusba sorolásának egyik legfőbb szempontja a házasságban élő, illetőleg nem élő anyák szembeállítása. Ezt általában már régóta több szempontból is informatív mutatónak fogják fel, itt azonban a szerzők ennek a ténynek a családalapítással kapcsolatos vonatkozásaira térnek ki bővebben, Svájcra vonatkozó, 1979 1987. évi adatok alapján. Elsősorban azt a kérdést vizsgálják, hogy a nő teherbe esése milyen mértékben motiválja a születendő gyermek apja és anyja között kötendő házasságot. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy ha az első gyermek a házasságkötés utáni ötödik hónap végéig megszületik, a szülők minden valószínűség szerint a fennálló terhesség tudatában kötötték a házasságot (ami a hatodik és hetedik hónap végén született gyermekek esetében már nem feltétlenül igaz). Általában Svájcban az első gyermek születése 1987. évi adatok alapján a házasságok huszonnegyedik hónapjában történt. 1987-ben az újszülöttek kétötöd része házasságon kívül fogant, a fenti számítási módszert véve alapul. Az 1979. évi adatokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy 1979 után nőtt a házasságon kívüli fogamzást követő házasságok száma, ugyanakkor azonban nőtt a házasságban nem élő szülő nők számaránya is. Erősen csökkent a házasságok ötödik és további évében világra jött gyermekek száma is. Emelkedett az első házasságukat kötő, illetve első gyermeküket világra hozó nők átlagos életkora (az előbbi 24,4 évről 26,4 évre, az utóbbi 25,9 évről 27,3 évre). Ezeknek a demográfiai eseményeknek a vonatkozásában tehát erős időbeli eltolódás figyelhető meg. Ez valószínűsíti azt a feltételezést, hogy a házasság melletti döntés inkább egyéni mérlegelés eredménye. Különbségek mutatkoznak a különböző nemzetiségű szülők magatartása terén is. így pl. a török nők körében alacsony a házasságon kívül élő, ill. terhesség után házasságot kötő szülő nők aránya. A szerzők további családszociológiai kutatások alapját kívánják megteremteni vizsgálataikkal. Ny.Zs. IGNATCZYK, W.: Wzorzec postaw prokreacyjnych młodzieży polskiej stanu wolnego. (Nőtlen és hajadon lengyel fiatalok prokreációs elképzelései.) Studia demograficzne, 1990/1. 5 7-8 5. p. ' A lengyel család fejlődési tendenciáira rányomja bélyegét az úgynevezett demográfiai átmenet időszaka, a társadalmi átalakulás, a migrációs folyamatok, a civilizáció
148 IRODALOM fejlődése. A típusos módon növekszik a halálozásszám, ennek fényében különösen fontos vizsgálni a prokreációs elképzeléseket, amelyekről meglehetősen keveset tudunk. Lengyelországban nem beszélhetünk egységes családmodellről. A szerző hipotézise szerint a jövő az átalakulóban levő társadalmi értékrendszer függvénye. A fiatalok prokreációs elképzeléseinek vizsgálata 1965-ben kezdődött el a poznani Közgazdasági Egyetem Statisztikai és Demográfiai Intézetében. Az Intézet 1975-ben bekapcsolódott "A család és az anyaság demográfiai és biológiai problémái" című központi kutatási főirányba. Mivel a prokreációs elképzelések közvetlen módon nem figyelhetőek meg, megfelelő empirikus mutatók kidolgozására volt szükség. A vizsgálatban ezt a szóbeli megnyilatkozások jelentették, amelyek egy standardizált kérdőív segítségével kerültek begyűjtésre. A vizsgálat 1985 86-ban zajlott, 4316 értékelhető választ sikerült begyűjteni. A vizsgálat reprezentatívnak tekinthető. A minta nemek szerinti megoszlása: 42,8% férfi, 57,2% nő. 66,5%-uk városi, 31,1%-uk falusi lakos. A minta kor szerinti megoszlását pozitív aszimmetria jellemezte, a vizsgált személyek jelentős többsége 20 24 éves volt. A minta származás szerinti tagolódása: 39,4% munkásszármazású,37,6% értelmiségi, 19,2% paraszt vagy vegyes. A vizsgálat a prokreációs elképzeléseket az alábbi vonatkozásokban elemezte: a gyermekszámhoz való viszony, a tervezett gyermekek száma, tervezett gyermekszám különösen kedvező feltételek mellett. Mindezeket objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolják. A lengyel fiatalok számára fontos a gyerek. Mindössze 9,5% férfi és 5,5% nő nyilatkozott úgy, hogy nem akar gyereket. Minden alcsoportban dominált a kétgyermekes családmodell (41,0 66,7%). Sokgyerekes családra a minta nagyon kis része vágyik, elsősorbana falusi lakosok. A prokreációs elképzeléseket csak kevéssé befolyásolja a származás, a szülők családmodellje, a végzettségi szint. Meghatározó tényező ugyanakkor az életkor, a nem, a házasságkötés tervezett időpontja. A megkérdezettek 67,0 70,7%-a nagyon kedvező körülmények esetében sem változtatna a tervezett gyermekszámon. A gyermek mindkét nem értékhierarchiájában ugyanolyan helyet foglal el. A vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy a jövő lengyel családját alacsony gyermekszám fogja jellemezni. Az idevonatkozó elképzelések egyre inkább unifikálódnak. K J. GOLDSCHEIDER, C. MOSHER, W.D.: Patterns o f Contraceptive Use in the United States: The Importance o f Religious Factors. (Fogamzásgátlás az USA-ban: A vallási tényezők jelentősége.) Studies in Family Planning, 1991/2. 102 115. p. Az elmúlt negyedszázadban a fő vallási csoportok közötti termékenységi különbségek jelentősen leszűkültek az USA-ban. A három évtizeddel ezelőtti kutatások szerint a vallási tényezők még a várható szülések számának és a családtervezési gyakorlatnak egyik legjelentősebb meghatározói voltak. Az elvilágiasodás, a vallás központi szerepének gyengülése a családi életben részben magyarázatot ad a családnagyság általános csökkenésére és a hatékony fogamzásgátló eszközök széles körű alkalmazására. A családnagyság nemzeti vizsgálatának (NSFG) 1988-as negyedik ciklusából származó adatok összehasonlíthatósága lehetőséget adott a tanulmány szerzőinek a fogamzásgátlás terén húsz év alatt végbement változások vallási csoportok szerinti vizsgálatára.
IRODALOM 149 A vallási tényezők fogamzásgátlásban játszott szerepének hosszú távú (1965 1988) trendjei erős konvergenciát mutatnak a katolikusok és a protestánsok között a termékenységi szint és a várható családnagyság tekintetében. Az etnikai, faji és kor szerinti különbségekkel való kiigazítás után a várható családnagyság a 2,2 és 2,3 gyermekszám közötti szűk sávban mozgott a magasabb várható gyermekszámú mormonok (3,05) és az alacsonyabb várható gyermekszámú nem vallásosak (1,83) kivételével minden más felekezet esetében. A fogamzásgátló eszközök megválasztásában és a gyermekszülésnek a nők és a férfiak életciklusán belüli időzítésében azonban továbbra is fontos szerepet játszik a vallásosság. Az 1982 és 1988 közötti időszakot vizsgálva a szerzők megállapították, hogy az intrauterin eszközök korlátozott elérhetősége következtében a sterilizáció és a tablettaszedés eltérő mértékben, de mind a katolikusok, mind a protestánsok, mind a nem hívők körében megnövekedett. 1988-ban a fehér, nem spanyol származású nők körében a protestánsok a katolikusoknál egyharmaddal nagyobb arányban alkalmazták a sterilizálást a tabletták szedése és a kondom használata mellett, míg a katolikusok körében elterjedtebb volt a fogamzásgátló tabletták szedése (34% 28%) és a kondom használata (18% 13%). A zsidó nők fogamzásgátlási gyakorlata elsősorban a sterilizáció (12%) és a tabletták (14%) alacsonyabb, a pesszárium (26%) és a kondom (23%) alkalmazásának magasabb arányában tért el. Az 1988-as NSFG adatok lehetővé tették, hogy a tanulmány szerzői a felekezeti tagságnak és a vallásosság intenzitásának termékenységre gyakorolt hatását is vizsgálat alá vegyék. A felekezeti különbségek kapcsán protestáns (baptista, fundamentalista és egyéb protestáns), valamint mormon vallásúak kerültek összehasonlításra. A vallásosság mértékével kapcsolatban a szerzők megállapították, hogy a templomba járás gyakorisága, a vallási közösségekhez való csatlakozás és a vallásos oktatás faj és etnikai hovatartozástól függően befolyásolja a termékenység és a fogamzásgátlás alakulását. A vallásosság szexualitás, család és gyermekvállalás közötti kapcsolatot érintő hatásának közvetlenebb feltárása érdekében, különös tekintettel a katolikusok és protestánsok közötti családtervezési különbségek csökkenésére, a szerzők új, finomabb mutatók kidolgozását javasolják. P.J. EDWARDS, J. N. : New conceptions: Biosocial innovations and the family. (Új reprodukciós technológiák és a család.) Journal of Marriage and the Family, 1991/2. 349-360. p. J A modern technológiák és soha nem látott újítások a mesterséges megtermékenyítés terén (az ún. aszexuális reprodukciós eljárások) egy sor társadalmi, morális, etikai és szociológiai kérdést vetnek fel. A szerző, miután ismerteti a legújabb technológiákat, melyek alkalmazása már napjainkban is gyakori, vagy a közeljövőben várhatóan elterjednek az USA-ban, ezen eljárások valószínű társadalmi következményeivel, elsősorban a családot, a hagyományos családfogalmat és családszerkezet megváltoztató hatásaival foglalkozik. A huszadik század derekán M. Nimkoff fejezte ki először aggodalmát, miszerint a modem biológia felfedezései alapvetően megváltoztatják majd a családi életet és az emberi életviszonyokat. Valóban kell-e attól félnünk, hogy a modem aszexuális reprodukciós technológiák, amelyek megszüntetik a meddőség problémáját, széleskörűen elterjednek az egyébként termékeny népesség körében is? Lehetővé válik így többek közt az utódok nemének kiválasztása, külső megjelenésük és szellemi képességeik tetszés szerinti alakítása, valamint a homoszexuális házaspárok számára a hagyományokhoz hasonló család létrehozása. A szerző elképzelése szerint várható, hogy a
150 IRODALOM hagyományos, kétszülős, különböző nemű egyedekből álló családmodell helyébe más alternatívák lépnek, melyekben a hagyományos nemi szerepek megtanulása, a történelmileg kialakult viselkedésminták átörökítése nem történhet meg az eddigi módon. A nukleáris család, mint alapvető társadalmi egység, veszélybekerül, főleg szocializációs és szociális funkcióit tekintve. Az amerikai társadalomtudományban élénk vita zajlik már évek óta e probléma körül, nevezetesen, hogy a bioszociális technológiák alkalmazása csupán orvosi, egészségügyi vagy társadalmi kérdés-e, és milyen módon szabályozhatók az effajta beavatkozások. A társadalmi és biológiai vagy genetikai "szülő" fogalom mindenesetre már ma is átértékelésre szorul, s egyáltalán nem bizonyos, hogy a biológiai szülő és az ún. holisztikus szülő ugyanaz a személy, s ez számos morális és jogi problémát vet fel. A technológiai megoldások annak a lehetőségét is magukban foglalják, hogy a jövőben a család egy felnőttből és leszármazottaiból álljon, s még az sem szükséges, hogy a családtagok között vér szerinti kapcsolat legyen. A családmodell átalakulása nyomán keletkező jogi vákuum a törvényes szabályozás szükségességét igényli. Az összes így felmerülő kérdésre természetesen nem találhatók kész és minden igényt kielégítő megoldások, de a társadalompolitika szakértőinek arra kell törekedniük, hogy ezekben a kérdésekben megtalálják a közérdek és az egyéni törekvések közötti összhangot, elsősorban a jövendőbeli családok érdekében. N.Zs. RETHERFORD, R.D. SEWELL, W. H.: Birth order and intelligence: Further tests o f the confluence model. (Születési sorrend és intelligencia: A konfluencia modell további vizsgálatai.) American Sociological Review, 1991/2. 141 158. p. A konfluencia elméletet eredetileg a születési sorrend intelligenciára gyakorolt negatív befolyásának vizsgálatára fejlesztették ki holland adatokon. Ezt követően más adatokra a születési sorrend és az intelligencia pozitív korrelációját és a közöttük lévő nem lineáris kapcsolatot bizonyították ezzel az elmélettel. A konfluencia modellt és illesztésének menetét részletesen ismertetik a szerzők. A konfluencia modell egy szimulációs modell, melynek alapegyenlete: ahol Mjfi) egy j gyermekes család í-ik gyermekének mentális életkora, amikor kronológiai életkora éppen t. ccft) a családi intellektuális környezet hozzájárulása a mentális életkor változásához a [/ 1,/] időintervallumban, X^(t) pedig ugyanezen idő alatt a tanítási tevékenység hatása. Ez utóbbi azoknál a gyermekeknél jászik szerepet, akiknek fiatalabb testvérük van, amikor a nagyobbak nem feltétlen tudatosan tanítják a kisebbeket. Az említett holland vizsgálat és a Wisconsini Longitudinális vizsgálat (WLS) 1975-ös adatainak felhasználásával tesztelték az elmélet matematikai formuláját. A konfluencia modellt illesztették a WLS aggregált és egyéni szintű adataihoz. Az eredmények azt mutatták, hogy ha van is valamilyen kapcsolat a születési sorrend és az intelligencia között, a konfluencia elmélet nem alkalmas ennek az összefüggésnek a modellezésére. Véleményünk szerint Zajonc és Bargh, akik a születési sorrend negatív hatását bizonyították, módszertani hibát követtek el, s annak következtében sikerült jó
IRODALOM 151 illeszkedést kapniok az adatok és a modell között. A jelen cikk szerzői korrigálva az említett kutatók hibás standardizálási módszerét újraillesztették a modellt a holland adatokhoz, s megállapították, hogy a megfigyelt és a modell által becsült mentális életkorok egyáltalán nem illeszkednek. Az a tény, hogy a születési sorrend és az intelligencia kapcsolata különböző vizsgálatokban még csak nem is azonos előjelű, azt sugallja, hogy talán nincs is ebben a tekintetben egy általános szabályszerűség, s a háttérváltozók alaposabb elemzésére lenne szükség. A szerzők a szóban forgó kapcsolat feltárása céljából a wisconsini adatok felhasználásával egy testvér-pár vizsgálatot végeztek, de a születési sorrend szerint nem találtak szignifikáns különbséget, annak ellenére, hogy a vizsgálati módszer biztosította a zavaró változók hatásának kiszűrését. G.É. NUTBEAM, D. AÁRO, L. WOLD, B. : The lifestyle concept and health education with young people. Results from a WHO international survey. (Az életmód koncepció és egészségnevelés fiatalok körében. Eredmények a WHO egy nemzetközi vizsgálatából.) World Health Statistics, 1991/2. 55 61. p. Az 1960 70-es években indított egészségnevelési kampányok csak az egészséget kockáztató tényezők ismertetésére szorítkoztak. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ez önmagában nem hatásos módszer. A 70-es évek végétől olyan a serdülőkorúakat célzó programokat dolgoztak ki a szakemberek, melyek figyelembe vették azokat az egyéni, társadalmi és szociális tényezőket, melyek befolyást gyakorolnak az egészségmagatartásra. Módszerét tekintve az egyéni kompetenciát hangsúlyozták, egyenrangúként kezelve az oktatót és az oktatottat. A 80-as évek közepétől kifejlesztett koncepció az egyén helyett inkább a közösségi felelősséget hangsúlyozta, s nagyobb súlyt kapott az egészséges életmód kialakítása, az egyéni hibás viselkedés befolyásolásával szemben. Ennek jogosultságát az indokolja, hogy az egészséget károsító magatartásformák gyakran együttesen jelennek meg, hasonlóképpen az egészségvédő magatartásformákhoz, másrészt ez a fajta megközelítés pozitív tartalmú információkat nyújt az ifjúságnak, szemben a "ne dohányozz", "ne igyál" stb. tiltó jellegével. Európában a WHO végzett vizsgálatokat abból a célból, hogy feltálja az ifjúság egészségmagatartását, életmódját befolyásoló tényezőket egy hatékonyabb egészségnevelési program kidolgozása érdekében, valamint megállapítsa a nemzeti különbségeket. Jelen cikkben a szerzők elemzést készítettek felhasználva ezen vizsgálatok 9 ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Magyarország, Izrael, Norvégia, Skócia, Svédország és Wales) 15 éves, iskolába járó fiataljaira vonatkozó adatait. A bevont változók a dohányzásra, alkohol és kávé, egészséges és egészségtelen tápanyagok, vitaminok fogyasztására, testmozgásra, szájhigiéniára vonatkoznak. Az adatok elemzése főkomponens analízissel történt országonként. Mind a kilenc országban az első két faktor gyakorlatilag megegyezett: 1. egészségkárosító, 2. egészségvédő magatartásformák, melyek az összvariancia 30,3 41,1 %-át magyarázzák. Érdekes geográfiai csoportosulás tapasztalható az országok között: az észak-európai országokban a legmagasabb a két faktor által magyarázott variancia aránya, ezeket követik az angolszász országok, majd Európa délebbre fekvő országaiban a legalacsonyabb. Meg kell azonban jegyezni, hogy a különbségek nem túl nagyok, amiből az is következik, hogy a társadalmi, kulturális tényezők, melyek az ifjúság egészségmagatartását befolyásolják, viszonylag hasonlóak országoktól függetlenül. Feltehető továbbá, hogy az északi államokban azért meghatározóbb a fenti két faktor, mert több évre visszatekintő rendszeres iskolai egészségnevelési gyakorlattal rendelkeznek. Az országok között mutatkozó hasonlóság biztató abban
152 IRODALOM a tekintetben is, hogy ha az egyikben kidolgozásra kerül egy az egészséges életmód kialakítását célzó program, az a többiekre is viszonylag könnyen adaptálható lesz. G.É. KENKEL, D.S.: Health behavior, health knowledge, and schooling. (Egészségmagatartás, egészségügyi ismeretek és iskolázottság.) Journal of Political Economy, 1991/2. 287-305. p. Ma már jól ismert tény, hogy az iskolázottság és a jó egészségi állapot pozitív korrelációt mutat. Ennek egy feltételezhető magyarázata, hogy a magasabb iskolai végzettség segít felismerni azt, hogy a helyes egészségmagatartás javítja az egészségi állapotot. A szerző jelen cikkében azt vizsgálja, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a testmozgás hogyan függ az ezekkel kapcsolatos ismeretektől. Az adatok az USA-ban egy 1985-ben végzett egészségügyi vizsgálathoz kapcsolódó "Egészségvédelem/Betegség megelőzés" című kiegészítő adatfelvételből származnak, melyben 14 177 férfit és 19 453 nőt kérdeztek meg. Az adatok értékelését a szerző a gazdasági elemzésben használatos tobit modell illesztésével végezte. Az eredményeket tekintve megállapítható, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás károsító hatásának fokozott ismerete csökkenti ezek fogyasztását, valamint a tájékozottság a testmozgás hasznosságát illetően fokozza annak gyakorlatát. Az egészségi ismeretek a vizsgált ismérvek közül a dohányzók arányát befolyásolja legnagyobb mértékben, kisebb befolyással van arra, hogy fogyasztanak-e a megkérdezettek alkoholt, illetve hogy sportolnak-e. Általában megállapítható, hogy az egészségi ismeretek csak csekély mértékben befolyásolják az egészségmagatartást, kivétel ez alól a dohányzás. Figyelembe véve a megkérdezettek iskolázottságát is kitűnik, hogy statisztikailag szignifikáns negatív hatása van mind a dohányzásra, mind pedig az alkoholfogyasztásra, és statisztikailag szignifikáns pozitív hatása van a testmozgásra. Kiszűrve az egészségi ismeretek hatását, az iskolázottság szerepe a dohányzás, az erős alkoholizálás és a testmozgás esetében csak 5 20%-kal csökken, ami azt jelenti, hogy az iskolai végzettség szerepe javarészt nem az egészségi ismereteken keresztül nyilvánul meg. A szerző vizsgálja azt a lehetőséget is, hogy az egészségi ismeretek és az egészségmagatartás között nem lineáris, hanem quadratikus kapcsolat van, valamint azt a feltételezést, miszerint az egészségi ismeretek egy endogén magyarázó változó. Ez utóbbira azért van szükség, mert gyakran a helytelen egészségmagatartás meghamisítja a bevallott egészségi ismereteket, másrészt elképzelhető, hogy mind az egészségi ismeretek, mind pedig az egészségmagatartást egy harmadik fel nem fedett ismérv befolyásolja. így az egészségi ismereteket az egészségmagatartástól független változók alapján kell megbecsülni, s ezeket a paramétereket lehet felhasználni a továbbiakban. Az így kapott eredmények nagyjából megegyeznek a lineáris kapcsolatot feltételező modellből származókkal. Mivel azonban ezek az eredmények kevésbé határozottak, levonható az a következtetés, hogy az egészségi ismeretek hatása az egészségmagatartásra nem tudható be teljes egészében az endogenitásból eredő torzításnak, illetve a kognitív disszonanciának.
IRODALOM 153 WILEŃSKI, G.R.: Technology as Culprit and Benefactor. (A technológia mint vádlott és mint jótevő.) Quarterly Review of Economics and Business, 1990/4. 45 53. P Az USA-ban, valamint a legtöbb fejlett országban az egyre növekvő egészségügyi kiadásokért az orvosi technológiát teszik felelőssé. Az utóbbi évtizedben ezekben az országokban az egészségügy kiadásai kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a gazdaság egyéb ágazataiban, ugyanakkora lakosság várható élettartama is jelentősen megnövekedett. Kérdés azonban, hogy javult-e az élet minősége is? Megállapítható, hogy az USAban az orvosi működést egyre jobban az jellemzi, hogy szinte imperatív módon veszik igénybe a technikai segédeszközöket, s ezzel az egészségügyi kiadások lényegében ellenőrizhetetlenné válnak. Az egészségügyi intézmények általában sok felesleges berendezést is megvesznek. Ez a tendencia a gazdaság teherbíróképességét erősen és irracionálisán terheli. E folyamatot jól jellemzi, hogy a GNP-ból az egészségügyre fordított hányad 1960-ban 5,3% volt, ami egy főre vetítve 143 dollár, 1988-ban ugyanez 11,1%, egy főre számítva 2124 dollár. A növekedés okainak elemzése azt mutatta, hogy a költségek növekedését csak kisebb részben okozták a folyamatos áremelkedések, nagyobb részben az intenzívebb orvosi ellátás, az egyre kiterjedtebben alkalmazott technikai eszközök igénybevétele, továbbá a sűrűbb orvos-beteg találkozások és az egyre növekvő gyógyszerfogyasztás. Ezzel szemben csökkent a kórházak igénybevétele, ami feltehetően a betegségek megelőzésére fordított aktív egészségpolitika következménye volt. Ezt támasztja alá, hogy ebben a században nagyon jelentősen negnőtt a lakosság várható élettartama, s csökkent az USA-ban a fehér és a fekete bőrű lakosság várható élettartama közötti különbség. A század első felében ennek oka a csecsemőés gyermekkori betegségek javuló gyógyeredményei voltak, a század közepén az akut betegségek jobb kezelési eredményei, később az antibiotikumok felfedezése. A hatvanas-hetvenes években a várható élettartam tovább emelkedett, elsősorban a cardiovascularis betegségek elleni eredményes küzdelem során. A kutatók ma azt vizsgálják, hogy az így kialakult életkilátások kedvezőbb tendenciáit milyen arányban befolyásolják a táplálkozási szokások, az egészségesebb életstílus, és milyen arányban az új medicinális technika és az új technológiák? A szerző dolgozatában részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy mely új orvostechnikai felfedezések gyakorlati alkalmazása a leggyakoribb, és az orvosokat ezek igénybevételéhez mennyiben motiválják az igen gyakori műhiba-perek? Számításba veszi azonban azt is, hogy a lakosság elöregedése fokozódik, szükségessé válnak a gyakoribb vizsgálatok és a vizsgálathoz szükséges korszerűbb eszközök is. Elismeri, hogy a jobb technikai felszerelésű járóbeteg-rendelések iránti igény is növekszik, aminek előnye az is, hogy sok esetben kiszűri a kivizsgálás céljára szükséges kórházi felvételt. A dolgozat végső konklúziója az, hogy az egészségügy további költségnövekedése nem akadályozható meg, s a kérdés csupán az, hogy erre a célra egy adott társadalom mennyit képes fordítani. Ki mondja meg az erre fordítható összeg nagyságát és ki határozza meg, hogy ebből mely orvosi technológiákat célszerű beszerezni, s ezek között melyek azok, amely az adott körülmények között a leghatékonyabbak? E kérdés megválaszolása valamennyi társadalom vezetőire nagyon nagy felelősséget ró. M.Pné
154 IRODALOM JUNANKAR, P.N.: Unemployment and mortality in England and Wales: a preliminary analysis. (Munkanélküliség és halandóság Angliában.) Oxford Economic Papers, 1991/2. 305-320. p. Napjainkban heves szakmai viták tárgya a munkanélküliség és a halandóság kapcsolata. Míg a pszichológusok, demográfusok és szociológusok többsége szerint a munkahely elvesztése csökkenti az egyén életesélyeit, a közgazdászok statisztikai érvek alapján rendszerint megkérdőjelezik ezt a széles körben elterjedt nézetet. A szerző célja annak bizonyítása, hogy a munkanélküliség valóban, más tényezők hatásától függetlenül, kedvezőtlenül befolyásolja a halandósági viszonyok alakulását. A kutatás adatbázisát két időszakra, az 1970-es az 1980-as évek elejére vonatkozó halálozási adatok alkotják. A nők társadalmi státusz szerinti besorolásának, valamint a női munkanélküliség mérésének a nehézsége miatt az elemzés csak a férfi népességre terjed ki. A megfigyelési egység a foglalkozás (társadalmi osztály) és a lakóhely (régió) kombinációja; mivel az előbbi 5, az utóbbi pedig 9 kategóriából áll, a teljes esetszám 45. A függő változó a megfelelő kategória-kombinációhoz tartozó standardizált halandósági hányados, a magyarázó változók pedig az adott társadalmi osztályt és régiót jellemző munkanélküliségi arány, továbbá ellenőrző változókként a foglalkozás és a lakóhely. Ez utóbbi kettő bináris (0 1 értékű) változók sorozataként szerepel a statisztikai modellben. Az elemzést a szerző külön-külön elvégzi a halandóság egészére és az ischemias szívbetegségekre vonatkozólag. A vizsgálat eredményei szerint a munkanélküliség mindkét időszakban statisztikailag szingnifikáns mértékben növelte a halálozás valószínűségét. Ez a kedvezőtlen hatás független volt mind a foglalkozástól, mind a lakóhelytől, továbbá egyformán megfigyelhető volt a teljes halandóság és az ischemias szívbetegségek esetében. A szerző számításai szerint a munkanélküliség arányának 1 százalékpontos emelkedése 855 többlethalálozással jár. Az eredmények értékelésekor amint arra maga a szerző is utal figyelembe kell venni az alkalmazott elemzési módszer korlátait. Itt mindenekelőtt a használt adatok aggregált jellegéről van szó: egyén szintű adatok hiányában csupán az állapítható meg, hogy a munkanélküliség sújtotta foglalkozási ágakban és régiókban magas egyszersmind a halandóság is; azt azonban nem tudjuk, milyenek maguknak a munkanélkülivé vált személyeknek az életesélyei. M.F. VOSSEN, A.: Population ageing and increasing public expenditure: is population policy the answer? (A népesség öregedése és a társadalmi kiadások növekedése: megfelelő válasz-e a népesedéspolitika?) Zeitschrift für Bevölkerungswissenschaft, 1991/1. 49 67. p. A tanulmány középpontjában az a kérdés áll, hatékony eszköze-e a népesség öregedéséből fakadó társadalmi terhek csökkentésének az elsősorban a termékenységre összpontosító népesedéspolitika. A választ keresve a szerző először két újfajta mutatót javasol az öregedés következményeinek mérésére, ezt követőleg pedig hollandiai adatok felhasználásával, feltételezett jövőbeli demográfiai folyamatok szimulálásával vizsgálja, miként befolyásolja e mutatók értékét a termékenység, a halandóság, a vándorlás és a foglalkoztatottság alakulása. A szerző által javasolt mutatók egyike az ún. "demográfiai nyomás" nagyságát jelzi. Számlálójában az egy főre jutó korspecifikus társadalmi kiadások és a megfelelő korcsoportok létszámának szorzata szerepel, nevezőjében pedig a korspecifikus foglal
IRODALOM 155 koztatottság egy főre jutó (években kifejezett) mértékének és a munkaképes korú népesség létszámának a szorzata. A másik mutató egyszerűen az össznépesség száma. A dolgozat elsőként a népesség természetes szaporodását meghatározó tényezőkkel a születések és a halálozások alakulásával foglalkozik. A termékenység befolyásátvizsgálva a szerző meglepő eredményre jut. A teljes termékenységi arányszám növekedése csupán igen kis mértékben csökkenti a társadalomra nehezedő "demográfiai nyomást", ráadásul az első időszakban amíg a nagy létszámé nemzedékek munkába állnak egyenesen fokozza azt. Ami az öregedés következményeinek másik mutatóját illeti, a termékenység emelkedése növeli az össznépesség számát. Ezt követőleg a szerző a migráció és a foglalkoztatottság hatását vizsgálja. Mivel a bevándorlók általában fiatalabbak az őslakosságnál, a bevándorlás erősödése esetén a "demográfiai nyomás mértéke alacsonyabb szinten stabilizálódik. Ugyanakkor viszont a migrációs hullám nyomán jelentősen megnő az össznépesség száma. A foglalkoztatottság bővülése szintén kedvezően befolyásolja a társadalomra nehezedő "demográfiai nyomást": a munkában töltött évek átlagos számának emelkedése esetén már rövid távon is lényegesen csökken e mutató értéke. Összefoglalva megállapítható, hogy a termékenységreösszpontosító népesedéspolitika nem a legjobb eszköze az öregedéssel kapcsolatos társadalmi kiadások lefaragásának. Hatékonyabbnak tűnik a bevándorlás ösztönzése, ez azonban a népesség oly mértékű felduzzadásával jár, ami valószínűleg több, mint ellensúlyozza a migráció kedvező hatását. Azokban az országokban, amelyekben alacsony a foglalkoztatottság elsősorban a nőké, és amelyek gazdasága dinamikusan fejlődik, a munkába állás bátorítása látszik a legcélravezetőbb útnak. M.F. GHETÀTJ, V. MUNTEAN, Gh. LUNGU, Gh. et al.: Evolufiapopulafiei i aprincipalelor fenomene demografice ín perioada 1980 1989. (A népességszám és a jelentősebb demográfiai jelenségek alakulása Romániában 1980 1989 között.) Revista románá de statistica, 1990/11 12. 13 22. p. és 1991/1. 42 54. p. A román szakfolyóiratok 1989 előtt is elég gyakran közöltek a népességről teljes áttekintést adó vagy csupán néhány demográfiai jelenséget tárgyaló cikkeket. Témáját, elemzési módszerét tekintve ez a tanulmány sem mutat lényeges eltérést a korábbiaktól. A tények bemutatásán túl azonban az adatok, táblázatok (27 db) értelmezése, a megállapítások, indoklások ezúttal arra utalnak, hogy a tanulmány a népesség valós helyzetét tükröző adatokra épül. A szerzők a népesség száma, összetétele, területi elhelyezkedése mellett részletesen foglalkoznak azokkal a folyamatokkal is, amelyek a számbeli növekedést, s az összetétel alakulását döntő módon befolyásolják: a születések, a termékenység, az általános halálozás és a csecsemőhalandóság, a házasságkötések és a válások abszolút számának és arányának alakulásával 1980 1989 között. Minden jelenség esetében összevetik a területi eltérés maximális és minimális mutatóit. Valamennyi népesedési jelenség esetében vitathatatlan a csökkenő tendencia, még abban az esetben is, amikor az országos abszolút szám vagy arányszám megegyezik, vagy közel áll az 1970-es évekéhez, tehát stagnálás vagy enyhe emelkedés tapasztalható. Ennek igazolására szolgáljon az alábbi néhány kiragadott példa. Románia népességszáma 1980 és 1989, illetve 1990. január 1. között évi 0,4%- kal növekedett. Ez az arányszám nem csak a környező országokénál magasabb, de meghaladja az európai átlagot is. A növekedés lassulását azonban az 1980. (0,67%) és az 1989. évi (0,43%) arányok világosan igazolják.
156 IRODALOM A népességszám-növekedés területi eltérései lényegesen nem módosultak a korábbi évekhez viszonyítva. Ugyanabban a földrajzi régióban nó, stagnál vagy csökken a lakosság száma, mint korábban. A népesség összetételét elemezve, csak a nemek közötti országos arány maradt változatlan (97 férfi/100 nó). A különböző korcsoportok között férfitöbblet a negyvenéves korosztályokig mutatkozik. Legmagasabb az arány (50,1 50,5%) a legiparosultabb megyékben. Negatív tendencia jelentkezik a három nagy korcsoport (0 14, 15 59 és a 60 éven felüliek) arányának alakulásában is: tív év alatt 2,3%-kal "öregedett" az ország népessége, elsősorban a fiatal korosztály létszámcsökkenése miatt. 1980 1989 között az 1000 lakosra jutó születésszám 4%-kal csökkent. Az egy nóre jutó gyermekszám-átlag (2,19% 1989-ben) alig elég a népesség egyszerű reprodukciójához. Legsúlyosabb a helyzet a csecsemőhalandóság területén. Az 1989. évi 19,7%o-es adat 2 3-szor magasabb, mint a legtöbb európai országban. S.Jné Territorial 'no étnicseszkaja differencija rozsdaemoszti is szmertnoszti v SZSZSZR. (A születésszám és a halandóság etnikai különbségei a Szovjetunióban.) Vesztnik Sztatisztiki, 1991/8. 67 69. p. Az 1989. évi össz-szövetségi népszámlálás eredményeinek a folyamatos népmozgalmi adatokkal való összekapcsolása lehetővé teszi az előző népszámlálás óta eltelt időszak népesedési folyamatainak nemzetiségi aspektusból történő elemzését. Az előző népszámlálás óta jelentős mértékben megváltozott az egyes nemzetiségek születésszámának szintje. A népesség egyszerű reprodukciójához mint ismeretes 2,15 2,17-es teljes termékenységi arányszámra volna szükség. 1979-ben ennél alacsonyabb születésszám csak az orosz, lett és ukrán nemzetiségben volt. A többi nemzetiség bővített reprodukciója valósult meg, amely különösen jelentős mértékű a tadzsik, türkmén, kirgiz, üzbég, kazah és azerbajdzsán nemzetiség esetében. 1989-re a lettek kikerültek az alacsony termékenységi csoportból, viszont e csoportba sorolható a belorusz, litván és a grúz nemzetiség. A születésszám legnagyobb mértékű csökkenése az elmúlt évtizedben az azerbajdzsánok és a kazakok körében ment végbe. A közép-ázsiai nemzetiségek születésszáma csökkent, de még mindig a legmagasabb az országban. A születésszámban megmutatkozó etnikai különbségek a 20 24 éves korcsoportban a legalacsonyabbak, ugyanis a nők nemzetiségi hovatartozástól függetlenül általában ebben az életkorban szülik első és második gyermeküket. Az életkor előrehaladásával e különbség az egyes nemzetiségekben igen gyorsan változik, és maximumát az idősebb korcsoportokban éri el. Míg a 20 24 éves korcsoportban a tadzsikok termékenysége kétszerese az oroszokénak, addig a 30 34 éves korcsoportban ötszöröse, a 35 39 éves korcsoportban pedig hétszerese. Az Orosz Föderáció területén kívül élő orosz nők termékenységejelentős mértékben eltér az e nemzetiségi köztársaságok vezető nemzetiségéhez tartozó nők termékenységétől. Legnagyobb mértékű (kétszeres és többszörös) az eltérés a közép-ázsiai régióban. A különbség azokon a területeken kisebb, amelyeken már befejeződött az alacsony termékenységre való demográfiai átmenet (például Baltikum, Ukrajna, Belorusszia). A halandóságban továbbra is jelentős területi különbségek vannak. 1989-ben az Orosz Föderáció területén élő férfiak és a Moldovában élő nők halandósága volt a legmagasabb, míg legalacsonyabb a Kaukázuson túli területeken és Tádzsikisztánban élő férfiak, valamint Belorussziában, Litvániában és Grúziában élő nők halandósága.
IRODALOM 157 A közép-ázsiai köztársaságokban és Azerbajdzsánban kiemelkedően magas a fertőzések és élősdiek okozta betegségekből, a légző- és emésztőrendszer megbetegedéseiből származó halandóság. Az Orosz Föderációban, a Baltikumban legmagasabb a balesetekből, egyéb erőszakos halálokból, továbbá (Litvánia kivételével) a daganatokból és a keringési rendszer betegségeiből származó halandóság. A halandósági szint etnikai különbségeit jelentős mértékben a munkaképes korú lakosság halálozási arányszámai határozzák meg. A csecsemőhalandóság etnikai különbségei továbbra is fennmaradtak. 1989-ben a szovjetunióbeli átlag 22,6 ezrelék volt, de ennek ötszöröse is előfordult egyes nemzetiségeknél. 1979 és 1989 között a türkmén nemzetiség kivételével a születéskor várható átlagos élettartam mind a férfiak, mind a nők esetében emelkedett. A növekedés mértéke nemzetiségek szerint a férfiak esetében 0,8 3,5 év közötti, a nők esetében 0,8 4,1 év közötti. P.K. MASSEY, D.S.: The social and economic origins o f immigration. (A bevándorlás társadalmi és gazdasági gyökerei.) The Annals of the American Academy of Political and Social Sciences, 1990. jűl. 60 72. p. Korábban megpróbálták a bevándorlást egyszerűen a fogadó ország magasabb bérszínvonalával magyarázni; később világossá vált e szimplicista felfogás tarthatatlansága. Egyképpen szerepet játszanak benne a fejlődő világ növekvő igényei, a fejlett országok olcsó munkaerőre való igénye és más tényezők is. Korábban a nemzetközi vándorlás általában Európa és néhány Európán kívüli ország közölt bonyolódott le; az irodalom általában négy korszakot különböztet meg. Az első (1500-tól 1800-ig) a gyarmatosítás kora volt; a második korszak (1800 1915) migrációs mozgalma főleg az ipari forradalomnak tulajdonítható. A harmadik korszaknak a második világháború vetett vége; a jelen korszakot pedig az jellemzi, hogy a vándorlás globális jelenséggé vált: elsősorban a Harmadik Világból irányul mindenfelé, miközben Európa is immigrációs övezetté vált. A vándorlásban földrajzi, történelmi, kereskedelmi és politikai szempontok játszanak szerepet. Ahogy hiba a vándorlás okát a remélt magasabb bérszínvonalra visszavezetni, hiba volna a küldő ország alacsonyabb gazdasági fejlettsége függvényének tekinteni. A migráció a béralakulás kiegyensúlyozása irányában is hat; a küldő országban a potenciális munkáéra csökkenése emeli, a cél-országban ugyanakkor csökkenti a munkabéreket. Mindez lehet motiváló ok, de nem elégséges magyarázat. A migráció döntést nem egyének, hanem családok hozzák: döntéseikben a haszonmaximum mellett a minimális kockázat is célként szerepel. Kockázat pedig a fejlődő országokban bőven akad (pl. politikai zavarok), míg a fejlett országban a jövedelemszerzés állandósága többé-kevésbé biztosítottnak látszik. A Harmadik Világban jelenleg is többnyire a hagyományos paraszti társadalmak ipari országokká való alakulása van folyamatban, ami nem jelenti feltétlenül a fejlettség alacsonyabb színvonalát; sőt éppen az élőmunka állóeszközökkel való fokozódó helyettesítését, privatizációt és piacgazdaság irányában való fejlődést jelent. A földet ezekben az országokban földművelő közösség műveli vagy család-csoportok kezelésében van; ez pedig tőkeigényes művelési módozatokkal sehogyan sem fér össze. Ami a piacgazdaságot illeti: itt nemcsak a termékpiacról, hanem a munkaeiőpiacról is szó van: az átalakulás korában a farmereknek áruba kell bocsátaniuk munkaerejüket, akár mint
158 IRODALOM bérmunkásoknak, akár mint részes aratóknak. Ez pedig véget vet a hagyományos parasztgazdaságnak. Európai adatok azt mutatják, hogy a kivándorlás fordított korrelációban áll a belföldi konjunktúra alakulással, inkább a cél-ország kedvező konjunktúrájával korrelál. Jelentős szerepet játszik a népsűrűség: a halálozási arányszámok csökkenése változatlanul magas születésszám mellett. A korábbi vándormozgalom továbbá a kivándorlás állandósulásának, netalán növekedésének vetheti meg az alapját, a választott országban a kapcsolatrendszer kiépülése folytán, ami a kivándorlás kockázatát is csökkenti. A vendégmunkások előbb-utóbb egész családjukat magukkal hozzák. Ny.Zs. К VA SA, A.: Demogrąficseszkie problemű voennoj reformű v SZSZSZR. (A Szovjetunió katonai reformjának demográfiai kérdései.) Vesztnik Sztatisztiki, 1991 /8. 73 79. P A Szovjetunió katonai reformja a megváltozott körülményekhez igazodó új katonai doktrína kidolgozását, a fegyveres erők anyagi bázisának minőségi átalakítását és ellátottságának jelentős megváltoztatását foglalja magában. A szerző a katonai reform utóbbi aspektusát vizsgálja. A XX. század végén és a XXI. század elején a Szovjetuniót várhatóan a születésszám csökkenése és a halandóság romlása jellemzi, amely egyre inkább megnehezíti a fiatalok katonai szolgálatra történő besorozását. A társadalmi-gazdasági viszonyokban az 1990-es évek elején bekövetkezett romlás természetesen a demográfiai folyamatokban is érezteti hatását, igaz köztrásaságonként eltérő mértékben. A születésszám és az átlagos élettartam csökkenése, a külső vándorlás emelkedése tapasztalható az Orosz Föderáció, Ukrajna és Belorusszia területén. A születésszámok és a halálozási arányszámok ismeretében 2008-ig kiszámítható a 18 évesek száma, és ez lehetővé teszi a sorkötelesek potenciális számának megállapítását, legalábbis 2005-ig. Természetesen e számítás bizonytalanságát nagymértékben növeli a Szovjetunió összetételének megváltozása. Az 1989. évi népszámláláskora 18 éves sorkötelesek döntő többsége az orosz, ukrán, kazah, belorusz nemzetiséghez tartozott. 1997-re a 2,3 millió sorkötelesből 1,8 milliót adnak az említett nemzetiségek. A felmentéseket, az esetleges határváltoztatásokat is figyelembe véve az évtized végére az e nemzetiségekből besorozott férfiak száma várhatóan 1,2 1,3 millió fő. A születésszám mélypontja a Szovjetunióban 1969-ben volt (4087 ezer fő), akikből 1,9 milliót soroztak be 1987-ben, vagyis 37 százalékkal kevesebbet a 2005-ben szükségesnél. A születésszám átmeneti emelkedése után 1989-től ismét csökkenésnek indult. A 18 éves sorkötelesek száma a korábbi születésszám-emelkedés folytán várhatóan 2005-ig tart, miközben a közép-ázsiai nemzetiségek fiainak aránya nőni fog a sorkötelesek között. Az 1990 és 2005 közötti években a sorkötelesek nemzetiségcsoport szerinti összetétele ennek megfelelően módosul. A baltikumi nemzetiségek aránya változatlan marad, viszont 7 százalékkal csökken az orosz, ukrán, belorusz nemzetiségcsoport aránya, és ugyanilyen mértékben emelkedik az üzbég, kirgiz, tadzsik, türkmén nemzetiségcsoport aránya. Az alternatív katonai szolgálat, a fizetett hadsereg kérdéskörében a szerző több nyugati ország tapasztalatát ismerteti. A fizetett hadseregből egyértelműen megállapítja, hogy az jelenleg anyagi szempontból nem járható út a Szovjetunió számára. A vizsgált nyugat-európai országokban, ahol a sorköteles és fizetett hadsereg valamiféle kombinációja van érvényben, a tényleges szolgálati idő 1 1,5 év. Ahhoz, hogy a Szovjetunióban is ilyen rövid legyen a szolgálati idő a fegyveres erők magas
IRODALOM 159 fokú harckészültségének csökkentése, az egészségi állapot, az általános műveltség és a technikai felkészültség javítása, a hadsereg polgári célokra történő felhasználásának kizárása, a katonai foglalkozások presztízsének emelése, a fizetett katonai szolgálat rendszerének kidolgozása, valamint a fizetett hadseregbe való áttérésre igen hosszú idő biztosítása szükséges. P.K. DEMOGRÁFIAI FOLYÓIRATSZEMLE DEMOGRAFIE a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal folyóirata 1991. No. 3. SYROVÁTKA, A. VONDRÁĆEK, J.-SKUTILOVA, J.\ Változások a házasságon kívüli élveszületésekben a Cseh Köztársaságban. BARTONOVÁ, D. : A nem házas nők termékenysége a Cseh és Szlovák Köztársaságban a 80-as években. KRA US, J. : Hozzászólás a regionális halandósági eltérésekről. HIRŚL, М.: A fiatal családok jövedelmei Csehszlovákiában (1970 1980). SVOBODNY, P. : A prágai orvostudományi kar és Csehszlovákia népesedési problémái századunk 20-as és 40-es évei között. DEMOGRAPHY az Amerikai Népesedési Társaság folyóirata 1991. No. 3. ROBINS, P. BLAU, D. : Gyermekgondozási igény és a fiatal anyák munkateljesítményének alakulása az idővel. BURKHAUSER, R. V. DUNCAN, G.J.-HAU SER, R. BERNSTEIN, R. : A férfiak és nők válás utáni helyzetének összehasonlítása az Egyesült Államokban és Németországban. SMITH, К. ZICK, С. DUNCAN, G.J. : Újraházasodás a nemrég megözvegyült nők és férfiak között. MUTCHLER, J. BURR, J. : Időskorúak háztartási és háztartáson kívüli életkörülményeinek longitudinális vizsgálata. PULLUM, T. WOLF, D. : A rokonsági gyakoriságok korrelációja. FARLEY, R. : Milyen információkkal szolgált a felmenőkre vonatkozó új népszámlálási kérdés?! ALBA, R. LOGAN, J. : Variációk két témára: a külvárosi lakáshoz jutás faji és etnikai mintái. SCHOEN, R. KIM, У. : A stabilitási tendencia a népesedés dinamikájának alapelve. FEENEY, G.: A termékenység csökkenése Tajvanon.
160 IRODALOM EUROPEAN JOURNAL OF POPULATION az Európai Népességtudományi Társaság folyóirata 1991. No. 3. WRIGHT, R.E. HINDE, P.R.A.: A női munkaerő teljes- és részidős foglalkoztatásának alakulása Nagy-Britanniában. HENKENS, K. SIEGERS, J. : Döntés a nyugdíjba vonulásról: az 50 65 éves holland férfiak esete. AKIRI, P. : A lakásmobilitás modellezése: Le Havre esete. JOURNAL OF MARRIAGE AND THE FAMILY az Amerikai Családi Ügyek Nemzeti Tanácsának folyóirata 1991. No. 2. GLENN, N.D.: A házasságok sikerének legújabb trendje az Egyesült Államokban. BLAKE, J. RICHARDSON, B. BHATTACHARYA, J. : A testvérek száma és szociabilitás. HEATON, T.B. : A házasságok felbomlásának idővel összefüggő tényezői. KLINE, M. JOHNSTON, J.R. TSCHANN, J.M. : A házasságikonfliktusok utóhatásai a gyermekre a válás után. HERBERT, Т.В. SILVER, R.C.-ELLARD, J.H.: Durva kapcsolatok leküzdése. I. Hogyan és miért maradnak a nők? ZICK, C.D. SMITH, K.R. : Házassági átmenetek, szegénységés nem szerinti eltérések a halandóságban. ISHII-KUNTZ, М. : Társulási modellek a családkutatásban. EDWARDS, J.N. : Új elképzelések: bioszociális újítások és a család. LAVEE, Y. DOLLAHITE, D.C. : Az elmélet és kutatás kapcsolata a családtudományban. LORENZ, F.О. CONGER, R.D. SIMONS, R.L. WHTTEBECK, L.B. ELDER, G.H.: Gazdasági kényszer és házasságminóség. GODWIN, D.D. DRAUGHN, P.S. LITTLE, L.F. MARLOWE, J: A nők farmon kívüli foglalkoztatása, a farmokon élő családok gazdasági állása és családi kapcsolatai. ROBERTSON, E.B.-ELD E R, G.H. SKINNER, M.L.-CONGER, R.D.: A szociális támogatások költségei és haszna a családokban. MENAGHAN, E.G. PARCEL, T.L.: A gyermekek otthoni kömyezeténektényezői: az anyai tulajdonságok, a foglalkozási és családi körülmények hatása. SHIHADEH, E.S. : A féij-centrikus migráció gyakorisága: foglalkozási következmények a féijes anyákra. TRZCIŃSKI, E. FINN-STEVENSON, M: Válasz az engedélyezett gyermekgondozási szabadság elleni érvekre. VOLLING, B.L. BELSKY, J. : Az apa elfoglaltságának tényezői a csecsemő mellett két- és egykeresős családokban. NUGENT, J.K. : Kulturális és pszichológiai hatások az apa szerepére a csecsemő fejlődésében. BELSKY, J. YOUNGBLADE, L. - R OVINE, M.-VOLLING, B. : Házasságiváltozások és szülő-gyermek kapcsolat. GOLDSCHEIDER, F.K. GOLDSCHEIDER, C. : A jövedelmek nemzedékek közötti áramlása: a fekete bőrű amerikaiak családszerkezete és helyzete.
IRODALOM 161 BROMAN, C.L.: Faji tényezők, munka-család összefüggések és pszichológiai nyugalom a fekete bórűeknél. 1991. No. 3. HARRIS, K.M. MORGAN, S.P.: Apák, fiú és leánygyermekek: az apa szülői szerepe. SALT, R.E.: Érzelmi kapcsolatok az apák és a serdülés előtt álló fiúk között. SCHULTZ, N.С. SCHULTZ, C.L. OLSON, D.H.: A párkapcsolat szilárdsága és megrázkódtatásai komplex és egyszerű ausztráliai mostohacsaládoknál. KURDED, L.A. FINE, M.A.: fia anya és a mostohaapa elégedettségének összefüggései mostohaapás családokban. DAWSON, D.A.: Családszerkezet, gyermekegészség és gyermekjólét: 1988-as országos gyermekegészségügyi felvétel adatai. PILLEMER, K. SUITOR, J.J.: "Megszabadulok-evalaha gyermekeim problémáitól?" A felnőtt gyermekek problémáinak hatása az időskorú szülőkre. ALDOUS, J. KLEIN, D. : Érzelem és szolgáltatások: nemzedékek közötti kapcsolat modellek. MILLER, G. : A család mint felmentő és enyhítő körülmény: társadalmi szerveződés és a családi retorika alkalmazása egy munkára ösztönző programban. HANSON, S.L. OOMS, T.: Kétkeresős, kétszülős családok kiadásai és juttatásai. MA CEWEN, K. E. BARLING, J. : Az anya foglalkoztatásának hatása a gyermek magatartására. CLARK-NICOLAS, P. GRAY-LTTTLE, B.\ A gazdasági források hatása a fekete bőrűek házasságminőségére. ALEXANDER, P.C. MOORE, S. ALEXANDER, E.R. III.: Hogyan teijed az erőszak a generációk között? STETS, J.E. : A társadalmi elszigeteltség szerepe az élettársi és házassági erőszakban. ROHNER, R.P.-K E A N, K.J.-COURNOYER, D.E.: A testi fenyítés, a gondozói szeretet és a kultúra hatásai a gyermekek lelki egyensúlyára a nyugat-indiai St. Kitts-ben. MARGOLIN, L. : Durvaság és hanyagsága nem szülői gyermekgondozásban. BACHRACH, C.A. LONDON, K.A. MAZA, P.A. : Adoptálási igények az Egyesült Államokban, 1988. MILLER, B.C. HEATON, Т.В. : Életkor az első nemi érintkezésnél és a házasság és gyermeknevelés időzítése. PLECK, J.H. SONENSTEIN, F.L. KU, L.C.: Serdülő fiúk kondomhasználata. HEATON, Т.В. ALBRECHT, S.L.: Stabil, de boldogtalan házasságok. TEACHMAN, J.D. : Ki fizeti a gyermektartás számláját az Egyesült Államokban? ZIETLON, P.H. VANLEAR, C.A. : Házasságtartam és a kapcsolatok irányítása. LAVEE, Y. OLSON, D.H.: Családtípusok és válasz a stresszre. LITTLEFIELD, C.H. SILVERMAN, I. : A házassággal kapcsolatos elégedetlenség a gyermek halála után. FINKELHOR, D. HOTALING, G. SEDLAK, A.: Családtagok által elkövetett gyermekrablás.
162 IRODALOM NOTAS DE POBLACION a Latin-Amerikai Demográfiai Központ folyóirata 1990. augusztus WONG, L.R. SIMONS, H.-GRAH AM, W.-SCHKOLNIK, S. : Az anyai halandóság becslése a túlélő leánytestvérek módszerével: latin-amerikai tapasztalatok. COURGEAU, D.: Új eljárások a népesség országon belüli mobilitásának méréséhez. MOREUO, L.\ A házas termékenység változásai Mexikóban. POPULATION INDEX a Princetoni Egyetem Népességkutató Hivatala és az Amerikai Népességi Társaság folyóirata 1991. No. 2. Nemzetközi népesedési kutató program. Továbbképzési programok a Minchigani Egyetemen. Bibliográfia. ZEITSCH RIFT FÜR BEVÖLERUNGSWISSENSCHAFT a Német Szövetségi Népességtudományi Kutatóintézet folyóirata 1991. No. 2. DINKEL, R.H. MEINL, E. : A népességfejlódés összetevői az NSZK-ban és az NDKban 1950-től 1987-ig. ' ROLOFF, J. : A férfi és női munkaerő jövedelmi különbségeinek problémái és okai az egykori NDK-ban. SCHWARZ, К.: Az 1865 és 1955 között született nők gyermekszáma. NASMAN, E. : Népesedéspolitikai modellek: a svéd példa. PENN1NX, R. MUUS, P.J.: 1992 után határok nélküli migráció? A múlt tanulságai és pillantás a jövőbe.