2 0 0 9. M Á J U S A T E V A M A G Y A R O R S Z Á G Z R T. N A G Y K E R E S K E D E L M I D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A Dammak Jázmin Revalid-díjas 1
2
A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. NAGYKERESKEDELMI DIVÍZIÓJÁNAK GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAPJA Tartalom 2009. május, VIII. évf. 4. szám Felelôs kiadó: Dr. Hetényi László Fôszerkesztô: Mélykuti Ilona Szerkesztôség: Alice Marketing Manufaktúra Szakmai lektor: Dr. Pók Tibor Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai elôkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Tálas Péter Nyomda: Prospektus Nyomda, Veszprém Levélcím: Humantrade magazin, TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út 70 72. E-mail: szerkesztoseg@humantrade.hu A Teva Magyarország Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készíti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. Az Orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek és a Szépség, egészség, otthon rovatokban bemutatott termékek javallati és ellenjavallati információit a www.pharmindex.hu oldalról, illetve a gyártók által a csomagoláson feltüntetett tájékoztatókból idézzük. A támogatások forrása az www.oep.hu honlapon megjelent publikus gyógyszeradatbázis. Hirdetésfelvétel: (06-1) 225-1210 Alice Marketing Manufaktúra 1012 Budapest, Logodi u. 34/B E-mail: alice@alicemarketing.hu. Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út 70-72. Telefon: (06-1) 288-6400 Fax: (06-1) 288-6410 TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllô, Liget u. 2. Telefon: (06-1) 577-5600 Fax: (06-1) 577-5700 ISSN 1787-5285 5 12 16 20 24 28 30 38 40 A gyógyszerészi érdekvédelem 2 évtizede Interjú Vincze Zoltánnal és Horváth Tamással a kamara régi és jelenlegi elnökével Reflux az összetett kór Szent Katalin 100 éve... Hasonló biológiai gyógyszerek új kihívások a gyógyszeriparban Tavaszi testtakarítás Egy lány az egyetemrôl Interjú Dammak Jázminnal Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek Szépség, egészség, otthon Alaki hibás készítmények 3
A gyógyszerészi érdekvédelem 2 évtizede Húsz évvel ezelôtt, 1989 július 15-én alakult meg a Magyar Gyógyszerészi Kamara, amelynek ötletét elôször 134 éve vetették fel. Ebbôl az alkalomból kérte a Humantrade magazin Vincze Zoltánt, az elsô elnököt a kezdetek felidézésére, Horváth Tamás jelenlegi elnököt pedig helyzetértékelésre. A gyógyszert nem szedni, hanem eladni kell... Dr. Vincze Zoltán egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet) Kezdjük a legelején: miért lett gyógyszerész? Én egyáltalán nem akartam gyógyszerész lenni! Atletizáltam, ifjúsági válogatott gátfutó voltam, így hát a Testnevelési Fôiskolára jelentkeztem. Csakhogy ötszázan voltunk huszonöt helyre, és nem vettek fel. Akkor Aszódon laktunk; elmentem a helyi Tüzéphez adminisztrátorként dolgozni, majd késôbb, édesapám barátai révén, gyógyszerész-asszisztensi iskolába kerültem. Egy évig jártam ide, megszerettem, aztán sikeresen felvételiztem az egyetemre. Nem tagadom, még egy ideig élt bennem némi nosztalgia a TF után, de aztán egyre jobban belemerültem a gyógyszerészetbe, és nyugodtam mondhatom, hogy jól teljesítettem az egyetemen, így aztán meg is hívtak rögtön tanársegédnek ebbe az intézetbe. Késôbb persze ledoktoráltam, bekapcsolódtam a tudományos munkába szóval a szokásos egyetemi karriert futottam be. Akkor tehát, gondolom, az 1989-es év már docensként érte itt. Hogyan került kapcsolatba a Kamara gondolatával? Abban az idôben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság fôtitkára voltam, és az akkori elnökkel, Nikolics Karcsi bácsival aki nagy név ebben a szakmában már éreztük a vál- 5
tozás szelét. Reméltük, hogy eljött az idô: most meg lehetne végre csinálni a Kamarát, azt a szakmai szervezetet, amelynek megalapítása elôször 1875-ben(!) került szóba. Az elsô törvénytervezetet Jármay Gusztáv, az akkoriban már mûködô Országos Gyógyszerész Egylet elnöke készítette. Az idôk során aztán összesen 14 tervezet készült; az utolsó 1943-ban a parlament elé is került volna, de a háború közbeszólt. Mindenesetre 1989-ben pontosan ebben a szobában kezdtünk el szervezkedni kollégámmal, a ma már éppen a Humantrade-nél dolgozó Hetényi László doktorral. Megszerkesztettünk egy egyszerû kis levelet annak felmérésére, hogy a gyógyszerészek akarnának-e kamarai tagok lenni, majd ezt ki is küldtük a szakma valamennyi képviselôjének. Tömegével érkeztek vissza a pozitív válaszok, így 1989. július 15-én, a zsúfolásig megtelt Elméleti tömbben megtartottuk az alakuló közgyûlést. Az alapvetô funkció nyilván a szakmai érdekképviselet volt Igen, ugyanis a Gyógyszerészeti Társaság elsôsorban tudományos testület volt, amely olykor legfeljebb belekényszerült az érdekvédelmi szerepbe ez utóbbit kellett nekünk jogilag is megfelelôen szabályozott formában megvalósítanunk. És bizony, 1990-ben a gyógyszerészi magántevékenységrôl szóló törvény tervezete már tartalmazta azt a kitételt, hogy Készült a Magyar Gyógyszerészi Kamara egyetértésével! Ez akkor, hiszen még csak egyesületként mûködtünk, nagyon nagy dolog volt. A szervezetet köztestületté az 1994-es gyógyszer- és patika-törvény emelte, amely a kötelezô tagságot is elôírta a patikusok számára, és ettôl kezdve a Kamaránknak valódi egyetértési joga is volt. Hogyan birkóztak meg ebben a hôskorban a privatizáció által felvetett kérdésekkel? Hát, voltak nem mindennapi helyzetek is. Felmerült például a reprivatizáció, azaz a kártalanítás kérdése, ugyanis még éltek ha nem is nagy számban olyan korábbi tulajdonosok, illetve jogutódok, akik igényt tarthattak volna erre. A Kamara néhány tisztségviselôje ez ügyben fel is kereste Antall miniszterelnök urat, akivel egyébként nagyon jó volt a kapcsolatunk, hiszen benne volt például a Magyar Gyógyszerészeti Társaság vezetôségében. No, ô aztán lehûtött bennünket, mondván, hogy ha mi reprivatizációt valósítanánk meg a gyógyszerészek körében, akkor ezen az alapon bizony Weiss Manfréd családjának is vissza kellene adni a Csepel Mûveket szóval, felejtsük el. Ami pedig a tényleges privatizációt illeti: mi már akkor megéreztük a bajt, és kikötöttük, hogy csak gyógyszerész privatizálhasson, több mint ötven százalék tulajdonrész megszerzésével. Persze, mire megszületett a privatizációs törvény, abban már csak huszonöt százalékos minimum szerepelt a beltagra, vagyis a gyógyszerészre vonatkozóan. Így jöttek létre aztán a különbözô háttér-szerzôdések, hiszen ennek a szakmának nem volt elég tôkéje. 6
A gyógyszerészi érdekvédelem 2 évtizede A korábban uralkodó Gyógyszertári Központok pedig ekkorra már nem jelentettek akadályt? A kérdés az volt, hogy ki a tulajdonos. Mi eredetileg ugyanis az Állami Vagyonügynökséggel együttmûködve dolgoztuk ki a pályázati feltételrendszert: hogy milyen diplomával, mennyi gyakorlattal stb. privatizálhat a gyógyszerész. Azonban egy megyei próbaperben kimondatott, hogy a Vagyonügynökség ezen a terepen nem kompetens, és az önkormányzatok a tényleges tulajdonosok. A gyógyszertárak e folyamat során leváltak a központokról, amelyeknek megmaradt egységei laboratóriumok, raktárak nagykereskedelmet folytató társaságokká, gyógyszergyártással foglalkozó egységekké alakultak át, a kisebbek pedig fokozatosan felszámolódtak. A privatizáción túl milyen kérdések kerültek még középpontba a Kamarában a 90-es években? Ez bizony egy többfrontos csata volt ma is az. A szakminisztérium sajnos számtalan szakmai kérdésben a forgalmazott gyógyszerek körétôl az árrésig nem vette figyelembe a véleményünket, ezért e disputákban végül sokszor alulmaradtunk. Mi próbáltuk megôrizni a közép-európai tradíciót, azt az irányvonalat, ami az osztrák, a német, a svájci stb. gyógyszertárakra, tehát az úgynevezett etikus gyógyszerészetre jellemzô szemben a liberálisabb, a gazdasági szempontokat a szakmaiakkal azonos szintre emelô felfogással. Mára már világos, hogy ez a törekvésünk sajnos, szintén nem valósulhatott meg maradéktalanul. A szakma teljesen egységes volt a legfontosabb kérdésekben, csak a kormányzattal kellett harcolniuk? Ez így természetesen nem igaz, sôt! Csak maga a privatizációs folyamat nagyon sok egyéni érdeket hozott felszínre. Nyilvánvalóan éles harc folyt a jobb patikákért; volt, aki élelmesebbnek bizonyult, és volt, aki sértetten hoppon maradt. Évtizedeken át jó viszonyban dolgozó munkatársak estek egymásnak, és bizony ezekben az összecsapásokban már kezdettôl fogva megmutatkoztak a politikai vonatkozások, a korábbi sérelmek, elôítéletek is. Emellett persze a látszólag tisztán szakmai kérdésekben is sokszor alakultak ki éles viták, végül azonban a Kamara kifelé általában egységesen tudott megnyilvánulni. Ön természetesen ma is aktív, és szemmel láthatóan fitt. Mostanában mit sportol? Hát, ezt az utóbbi idôben többen is megkérdezték tôlem, és olyan kínos azt válaszolni, hogy nem, nem sportolok, hogy elhatároztam: ha valaki megint megkérdezi, akkor inkább füllenteni fogok valamit vagy tényleg elkezdek sportolni Egyébként mozgok eleget, például az unokáimmal, és igyekszem egészségesen élni, mert Richter Gedeon nyomán azt vallom, hogy a gyógyszert nem szedni, hanem eladni kell! 7
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara jelenlegi elnöke, a pannonhalmi gyógyszertár vezetôje Próbáljuk kormányozni a szakma hajóját... Ön mindig is patikus volt? Tulajdonképpen igen, bár pályám elején három évig a Kalocsai Agráripari Egyesülésnél dolgoztam különbözô munkakörökben; vezettem többek között a tejüzemi labort, és voltam az Egyesülés higiénikusa, üzemvezetôje is. Számomra ez az idôszak azt bizonyította, hogy a gyógyszerészképzés olyan sokirányú tudást ad, amellyel az ember az élet nagyon sok területén megállhatja a helyét. Azután 1990-tôl már csak gyógyszertárakat vezettem, összesen hármat. Az elsô kettô falun volt, a mostani pedig Pannonhalmán. Elnézést a kérdésért, de egy egyszerû patikusból hogyan lesz kamarai elnök? A szakmánk közügyei engem kezdettôl fogva érdekeltek, sokszor aggódva figyeltem a fejleményeket. Úgy éreztem, tudnék tenni egyet-mást ezért a szakmáért, és már 92-tôl etikai bizottsági tag voltam a megyei kamarában. Késôbb megyei elnök lettem, majd amikor az a döntés született, hogy három országos alelnök legyen, akkor én lettem közülük az egyik. Ez így is maradt egészen 2006-ig, amikor megválasztottak elnöknek. Milyennek látja a Kamara elsô húsz évét, mivel jellemezné ezt az idôszakot? Úgy tudnám leírni, hogy mi próbáltuk kormányozni a szakma hajóját, nagy gondosan állítgattuk a vitorlákat, hogy jó irányba haladjunk. Azonban egy-egy országgyûlési döntés nyo- 8
A gyógyszerészi érdekvédelem 2 évtizede mán megfordult a szél, és mi kapaszkodhattunk, hogy mentsük a menthetôt. Az elsô periódusra nyilvánvalóan a gyógyszerészi magántevékenység kialakítása és a privatizáció nyomta rá a bélyegét, elsôsorban ezekkel kellett foglalkoznunk. Ezért is érhetett aztán bennünket az a vád, hogy a Kamara szinte csak a személyi jogos gyógyszertárvezetôk érdekeit szolgálja, nem pedig az egész gyógyszerésztársadalomét. A következô periódusban, amikorra lezajlott a privatizáció, már a magánpatikák mûködtetésével kapcsolatos szabályozás volt a központi téma. Ezen a területen is értünk el részleges sikereket, de volt, amiben alulmaradtunk. Vegyük példaként, mondjuk, az árrést: a gyógyszerforgalmazás korábban lineáris, 28 százalékos árrése ma degresszív, és minden küzdelmünk ellenére átlagosan mindössze 13 százalék! Ugyanakkor látni kell, hogy az árrés sem kizárólag a személyi jogosok bulija, hiszen a patikák jövedelmezôsége és ezzel az alkalmazottak bérezési lehetôségei összesen mintegy tizenötezer emberé is alapvetôen függenek ettôl. A harmadik periódus kulcsszava pedig nyilván a liberalizáció, ami már éppen az Ön elnökségének idejére esik Igen, de itt többrôl is volt szó: 2006-ig több kudarcunk ellenére elmondható volt, hogy a Kamara megkapta az államtól mindazokat a jogköröket, hatásköröket, amelyekkel élve az adott feltételek között betölthette feladatát, kiteljesíthette tevékenységét. Az új törvény beiktatásával azonban nemcsak a liberalizáció indult el, hanem az egészségügyben mûködô kamarák újraszabályozása is. Az új jogszabály ezeknek a kamaráknak a jogköreit egységesen elvonta, a kötelezô tagságot megszüntette, megroppantva ezzel ezeknek a szervezeteknek a köztestületi jellegét, önrendelkezését egyetlen törvény hatálya alá vonva ôket. Ezzel akkor vége a világnak? Nézze, korábban az volt a helyzet, hogy létezett a mi évszázados hagyományokra és tapasztalatokra épülô szakmánk. Az állam azt mondta: tessék, te szakma, a társadalom igényei és a közjó figyelembevételével, a szakmai önrendelkezés keretei között alkosd meg a cselekvési szabályaidat és kérd számon, szankcionáld, ha valaki ezektôl eltér! Ezt a szakma meg is tette, létrehozta az etikai kódexét, a fegyelmi rendszerét, és a szakma gyakorlói ehhez tartották magukat. Ha pedig 9
nem, akkor, a legsúlyosabb esetekben, a szankció a kamarai tagság elvesztése volt, mivel pedig a tagság kötelezô volt, az illetô lehetetlenné vált a szakmában. És mi a helyzet ma, ha valaki nem rendjén valót tesz, és ezt számon akarjuk rajta kérni? Azt mondja: Mit akartok tôlem, én nem vagyok tagja a kamarátoknak! Az új szabályozással a Kamara kifelé, tehát például a liberalizációs kérdésekben is súlytalanná vált? Azt tudjuk, hogy visszafelé már nem mehetünk, azaz a liberalizációs folyamatot nem fordíthatjuk vissza, de bizonyos sarkalatos kérdésekben megpróbálunk eredményt elérni. Ilyen a gyógyszertárak létesítése, tulajdonlása és a gyógyszerészi szakmai kompetenciák kérdése. Hiszen mi volt az eredeti indoklás? Többek között az, hogy nyíljanak vidéken, a kevéssé ellátott területeken új patikák, hogy a lakosság közelebb kerüljön a gyógyszerhez, valamint hogy ebben a leosztott monopolhelyzetben szegény fiatal kollégák már nem juthatnak patikához, adjunk nekik is esélyt! Mi már akkor megmondtuk, hogy nem ez fog történni, hanem a nagy forgalmú, városi központokban nyílik majd az elsôre a második, harmadik gyógyszertár, tôkeerôs nagybefektetôk közremûködésével. Ezek majd olyan versenyt generálnak, amelyben döntô szerep jut a kereskedelmi akcióknak, melyekkel pedig a kisebb patikák hosszú távon szükségszerûen nem tudnak lépést tartani: ellehetetlenülnek, és sokan tönkre is mennek. De mi az önök javaslata ebben a konkrét kérdésben? Létesítés ügyében mi eredetileg és most is azt mondjuk, hogy legyen például feltétel az igazi, érdemi többletszolgáltatás. Mert most mi a helyzet? Bárhol, bárki létesíthet gyógyszertárat, ha vállalja, hogy heti hatvan órában nyitva tart, vagy internetes honlapot mûködtet, vagy két kilométeren belül vállalja a házhozszállítást és hasonlók. De nem mindegyiket kell teljesíteni, ezekbôl lehet mazsolázni, és persze ki is választják azt, ami éppen a legkevesebb ráfordítással jár. Van olyan város például, ahol már a harmadik gyógyszertár nyílik azzal, hogy állandó készenlétet vállal egy olyan városban, ahol egyébként már régóta mûködik folyamatos, szervezett ügyelet. Mi csak valódi többletszolgáltatást tartunk elfogadhatónak, tehát ha, mondjuk, valaki 24 órás üzemidôben dolgozik, és ezt öt évre vállalja! Essék szó legalább végezetül valami pozitívumról. A gyógyszerészi gondozás talán ilyen, ugye? Ebben, azt hiszem, tényleg értünk el jelentôs eredményeket: a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal és a Magángyógyszerészek Országos Szövetségével összefogva létrehoztunk egy közös szakmai bizottságot erre a feladatra. Gyakorlatilag elkészült az a jogszabály-módosítási tervezet, amely a gyógyszerészi gondozás teljes feltételrendszerét mûködési, személyi-tárgyi és egyéb feltételeit szabályozza, és emellett már eddig is mintegy nyolcszáz patikus részesült gyógyszerészi gondozást oktató képzésben. Erre a szakmai összefogásra joggal lehetünk büszkék László István 10
11
A refluxbetegség alig több mint 70 éve ismert. Felfedezôje, egy Winkelstein nevû orvos 1935-ben írta le teóriáját, amely szerint a nyelôcsô nyálka hár tyáján megfigyelt bizonyos elváltozá sokért a gyomornedv tehetô felelôssé. A betegséget gyomorsav-eredetû nye lô csôgyulladásnak nevezte el. A reflux oesophagitis kifejezés dr. Allisontól származik, aki 1946- ban felismerte, hogy a nyálkahártya-sérülés kialaku lásában alapvetô szerepet játszik a reflux-mechanizmus, azaz a gyomor tartalom nyelôcsôbe való vissza ju tása. Manapság a gastro-oesophageális reflux (GERD) népbetegségnek számít; az emberek húsz százaléka kb. he tente egyszer, tíz százaléka hetente háromszor küzd refluxos panaszokkal. Dr. Zágoni Tamás belgyógyász-gaszt roenterológussal a betegség okairól, tüneteirôl, ke zelésének lehetôségeirôl beszélgettünk. Reflux az összetett kór Ma már ismert az úgynevezett reflux-gén, tehát a betegség kiala kulásában az örök le tesség is sze repet játszik. E gén bizonyos változatát hordozó egyének gyomrában ma gasabb a gyo morsavat termelô sejtek száma, így intenzívebb a savtermelés. Emellett ugyanakkor a refluxos tünetek gyakran azzal magyarázhatók, hogy a betegekben a re kesz izom alsó, nyelôcsövet záró izma gyenge, és mivel nem zár eléggé, a gyomortartalom visz szafolyik a nyelôcsôbe. Ezt elôidézheti az izom öregedése vagy a páciens túlsúlya is, de sok idôsebb beteg panaszainak hátteré ben az áll, hogy szív- és érrendszeri prob lémáik miatt olyan gyógy szereket szednek, amelyek ellazítják ezt a záróizmot, vagy fo kozzák a savtermelést. Az ô reflux-terá piá jukat természetesen a szükséges szívgyó gyászati kezelés figyelembevételével kell meg terveznünk, azaz a meg oldás sosem lehet az, hogy a pácienst lebeszéljük vala mely szívgyógyászati szempontból fontos szer szedésérôl. Melyek a betegség legfontosabb tünetei? Mi az oka annak, hogy sokan hónapokig járják az egészségügy útvesztôit, mire kiderül, hogy ez a bajuk? A tünetek sokfélék lehetnek, és gyakran más betegségre is utalhatnak. Például a reflux gyak ran okoz szívinfarktusra vagy koszorúérbetegségre utaló erôs mellkasi fájdalmat, köhögési rohamokat, állandó torokköszörülést, rekedtséget. Sok beteg arról számol be, hogy úgy érzi, mintha fojtogatnák, szorítanák a torkát, és ez az érzés jeges rémületet, akár halálfélelmet is kiválthat. A legextrémebb pél- 12
da, amikor nagyothallás hátterében diagnosztizáltunk refluxot. Ez persze igen ritka, de elôfordul. Oka az, hogy éjszaka a fej olyan szögbe kerülhet a nyelôcsôhöz képest, hogy a visszaáramló sav a fülkürtön át befolyik a középfülbe, és károsítja azt. Szóval a beteg gyakran kerül elôször gégészhez vagy kardiológushoz, és idôbe telik, míg kiderül, hogy a tünetek hátterében nem gégészeti vagy kardiológiai probléma áll. Aztán persze vannak banális tünetek, mint például az állandóan jelentkezô gyomorégés ilyen esetekben gyorsan felismerik a refluxot. A gyomorégés azonban nem olyan jelentéktelen tünet, mint ahogy azt sokan gondolják: akár olyan intenzitású is lehet, hogy a beteg nem tud másra figyelni, képtelen dolgozni. Azt is kevesen tudják, hogy a régen hisztériának tartott gombócérzést a torokban ma jellegzetes refluxos tünetnek gondoljuk. Érdekes egyébként, hogy bizonyos betegségek igen gyakoriak a refluxszal küzdôk körében: az arcüreggyulladás, az epehólyag-problémák és a gyulladásos bélbetegségekre emlékeztetô kórképek. Ha ennyire sokfélék a tünetek, hogyan állítható fel a biztos diagnózis? Gyakran, fôleg ha fiatalabb betegrôl van szó, savtermelést csökkentô gyógyszert adunk, és ha ez enyhíti, vagy megszünteti a panaszokat, bizonyítottnak tekintjük a refluxbetegséget. Fontos diagnosztikai lehetôség az endoszkópia. Korábban úgy gondoltuk, hogy létezik erozív és nem erozív reflux, és a kettôt az különbözteti meg egymástól, hogy tükrözéses vizsgálattal látunk-e felmaródásokat a nyelôcsôben. Nemrégen megjelentek a legújabb, nagyítóval és speciális fénnyel mûködô endoszkópok, és kiderült, hogy ezekkel a nem erozívnak gondolt refluxok jelentôs részében is észlelünk felmaródásokat. Ilyen mûszerek azonban csak a nagyobb gasztroenterológiai centrumokban vannak, biztos diagnózishoz tehát gyakran még ez a módszer sem vezet. Idôsebb, 50 év feletti betegeknél azonban célszerû elvégezni a nyelôcsô- és gyomortükrözést, mert így például kizárhatjuk a daganatok jelenlétét. Biztos diagnózist az jelent, ha a nyelôcsôben megmérjük a ph-t, és annak értéke 4 alatt, vagyis az erôsen savas tartományban van. Ezt a vizsgálatot mindig el kell végezni, ha a beteg hatástalannak érzi a gyógyszeres kezelést, és mûtéti megoldást fontolgatunk. Így igazolható, hogy valóban hatástalanok-e az orvosságok. Itt azonban gondolnunk kell arra, hogy például olyan pácienseknél, akiknek az epehólyagját eltávolították, és ezzel megszûnt az epeelválasztás étkezéshez kötött szabályozottsága, az epés béltartalom is visszaáramolhat a gyomorba, illetve a nyelôcsôbe, és ilyenkor a gyomorsav termelését visszaszorító gyógyszerek érthetô módon hatástalannak bizonyulnak. A legújabb kutatások szerint nemcsak az epének, hanem az igen agresszíven lúgos hasnyálnak is lehet ilyen hatása. Ilyenkor a gyomor kiürülését fokozó gyógyszerekkel enyhíthetünk a tüneteken, és esetleg megóvjuk a beteget a mûtéttôl. Persze van, aki éppen hogy mûtétet szeretne! Ezzel fôleg fiataloknál találkozunk, akik azt mondják: inkább a mûtét, minthogy évtizedeken át gyógyszert kelljen szednem. Viszszatérve a ph-vizsgálatokra: ilyen esetekben is elvégezzük a reflux létének objektív bizonyítása érdekében. Érdemes megjegyezni, 13
hogy ennél a betegségnél a páciens által átélt tünetek erôssége gyakran nem jelzi a kór súlyosságát, tehát a beteg panaszait mindig komolyan kell vennünk. A kezelés tehát alapvetôen gyógyszerekkel történik. Mindig a gyomorsav mennyiségének visszaszorítása a kívánatos stratégia? A gyomorsavat megkötô gyógyszerek alkalmazása gyakran nem elegendô a reflux kezelésében, mert hatásuk rövid ideig tartó. Ma szinte mindig a 24 órán át ható gyomorsavtermelést redukáló szereket használjuk. Két alapvetô gyógyszercsalád van: a H2 (2-es hisztamin) receptor-gátlók és a protonpumpagátlók. Ezek a savtermelô fedôsejtek megfelelô receptoraihoz kötôdve részlegesen, illetve teljesen gátolják a gyomorsav termelôdését. Régebben azt hitték, hogy a protonpumpa-gátlók a gyomorsavtermelés teljes felfüggesztésével növelik a gyomorrák kialakulásának kockázatát, de ez az elképzelés nem igazolódott. Emésztési problémákat sem okoz a teljes savhiány, növeli viszont a gyomor- és bélrendszeri fertôzések rizikóját, hiszen az agresszív gyomorsav számos kórokozó ellen biztosít védelmet. Az elôbb említettem már a gyomor ürülését elôsegítô gyógyszereket. Ezekkel nemcsak akkor egészíthetjük ki a terápiát, ha epe vagy hasnyál eredetû panaszokra gondolunk, hanem akkor is, ha gyomorsav okozza a tüneteket, de a savcsökkentés nem bizonyul elég hatékonynak. Nagyon-nagyon fontosak az életmódbeli tanácsok, legalább annyira, mint a gyógyszerek. Lényeges, hogy a betegek terített asztalnál, nyugodtan egyenek, mert a manapság divatos rohanós munkaebédeken nem lehet az ételre figyelni, a páciens sok levegôt nyel. Ilyenkor fokozódik a nyomás a gyomorban, és a reflux, tehát a gyomortartalom visszafolyása sokkal nagyobb valószínûséggel történik meg. A refluxos betegeknek tehát terített asztalnál, nem kutyafuttában, máshová figyelve kellene étkezniük. Nagyon fontos továbbá, hogy lefekvés elôtt két órával már ne egyenek, mert ha evés után fekszenek le, a teli gyomorból könnyen visszafolyhat az étel a nyelôcsôbe. Reflux esetén nem szabad szoros ruhát, nadrágot, szoknyát viselni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a testsúly szerepét. A reflux kialakulásának valószínûsége minden egyes többletkilóval nô, tehát a betegeket érdemes arra bátorítanunk, hogy próbáljanak fogyni, hiszen egy-két kiló is számít. Az alkohol fogyasztása is fokozza a reflux-készséget, mert ellazítja a rekeszizom záróizmát. Szintén ellenjavallt a dohányzás, a sok kávé, tea, csokoládé fogyasztása. Sokak problémáját megoldhatja egy olyan fekhely, amelyet a fejnél meg lehet emelni, hiszen ha az ágy lejtôs, a gyomortartalom nem tud visszafolyni a nyelôcsôbe. 14
Milyen következményei lehetnek annak, ha a refluxbetegséget nem kezelik? Az életminôség javítása nagyon fontos szempont, hiszen számos tünet, a fájdalom, a köhögés, a rekedtség szinte pokollá tehetik az életet. Azonban sok szövôdmény is létrejöhet, például az ún. Barrett-féle nyelôcsô. Ennek lényege, hogy a nyelôcsô alsó szakaszán a sav által felmart terület gyomornyálkahártya-sejtekkel vonódik be, és ez rákmegelôzô állapotot jelent. Tulajdonképpen gyomorrák alakulhat ki a nyelôcsôben. További veszélyt jelenthet, hogy heges szûkület alakul ki a nyelôcsôben, amely nyelési zavarokat okozhat, és mûtéti beavatkozást tehet szükségessé. Ilyenkor, ha lehet, endoszkóppal tágítják ki a nyelôcsövet, de elôfordulhat, hogy hagyományos sebészeti beavatkozásra van szükség. Ez egy elég nagy mûtét, mert a mellkasfal megnyitásával jár; a nyelôcsôszûkületet eltávolítják, a gyomrot feljebb helyezik és összekapcsolják az immár ép nyelôcsôvel. Tehát az életminôség javításán túl a megfelelô gyógyszeres terápiával ezen súlyos állapotok kialakulása is elkerülhetô. Bakos Júlia Zágoni Tamás gasztroenterológus szerint jó lenne, ha a gyógyszerészek az interjúban említett életmódbeli tanácsokkal segítenék az antireflux szereket kiváltó betegeket, elképzelhetô ugyanis, hogy az orvosnak nincs ideje ezeket részletesen megbeszélni a pácienssel. Ha a patikába betérô fiatal gyógyszert kér, mert elôzô nap bulizott és bevacsorázott, a gyógyszerész savkötô szert ajánlhat. Nem konkrét eseményhez kötött tünetek esetén ajánlhat a patikus H2 receptorgátló pezsgôtablettát, ám ha a beteg tünetei tartósan fennállnak, hetente többször jelentkeznek, esetleg egy idôsebb beteg vért hány vagy köp, feltétlenül érdemes gasztroenterológushoz irányítani. Fontos tudni, hogy amennyiben a H2 receptorgátlókat gyakran használják alkalomszerûen, hatásosságuk csökken. A ma elfogadott álláspont szerint legalább heti három rosszullét esetén már érdemes rendszeresen szedni a savtermelést visszaszorító gyógyszert, tehát elmenni egy gasztroenterológiai szakrendelésre. A protonpumpa-gátlók mindegyike vényköteles. 15
Szent-Katalin 100 éve A kôbányai Szent Katalin Gyógyszertárat 1909 februárjában alapította Kiebling Béla gyógyszerészmester. Pildner Viktor a patika negyedik tulajdonosa volt. Az erdélyi Fogarason született, gyógyszerész-dinasztiából származó Pildner 1923-ban állt a tára mögé; lánya, Melitta és késôbbi veje, Vincze István a húszas években kezdtek dolgozni a keze alatt. A fiatalok 1932- ben esküdtek, és 1936-ban, életjáradék fejében vették át a gyógyszertárat. A Pataky Mûvelôdési Központ jubileumi kiállítása érdekes adalékokkal, fényképekkel, tárgyakkal mesél ezekrôl és az ezeket követô évekrôl, nem feledve Kôbánya másik, még régebbi patikáját, az Isteni gondviseléshez címzett gyógyszertárat sem. Pintérné Borsos Mária több mint húsz éve dolgozik a Vincze-család államosított, majd a privatizáció idején visszavásárolt gyógyszertárában. Mára vezetôje és társtulajdonosa is a patikának. Hogyan került ide annak idején? A Fôvárosi Tanács Gyógyszertári Központja küldött ide. Akkoriban ez így ment: lejárt a GYES, jelentkeztem a Központban, és ôk ezt a patikát jelölték ki nekem. Örültem, hogy nem a város másik végén van, mert már akkor is a József Attila lakótelepen laktam, nem kellett sokat utaznom. Ôszintén szólva más szempontból nem is mérlegeltem, jó-e az, hogy épp itt állok újra munkába. Több mint húsz év telt el azóta. Eszébe sem jutott máshová szerzôdni, vagy csak nem adódott erre alkalom? Nem akartam elmenni innen soha. Tudja, én szeretem az állandóságot, meg hát jól is éreztem magam itt. Akkoriban sokan laktak errefelé, sok volt a munka, de majdhogynem névrôl ismertünk mindenkit, baráti, mondhatnám, családias légkörben dolgoztunk. Mára sok minden megváltozott, de a hangulat a régi: egy ideje szakasszisztens kolléganômmel 16
kettesben dolgozunk a patikában, és jószerivel nem is látunk idegen arcot. Ha valaki elmarad, csak emlegetnünk kell, és megjelenik. A privatizáció idején Ön kereste meg a régi tulajdonosokat, vagy ôk kérték fel Önt? Nem, eszembe sem jutott, hogy indulhatnék a pályázaton. A Vincze-család keresett meg engem. Gyógyszerészre volt szükségük, mert csak olyan társaság pályázhatott, amelyben volt szakember is. Engem régóta ismernek, hiszen itt laktak mindig is a patikával szomszédos épületben. Nap mint nap találkoztunk, látták, hogyan folyik az élet a gyógyszertárban, és meg voltak elégedve vele. Én pedig örültem, hogy rám gondoltak. Sok minden változott azóta, hogy nemcsak vezetôje, hanem tulajdonosa is a patikának? Nem mondhatnám. Aránylag egyformán telnek a mindennapok. Attól még, hogy az ember üzleti érdekeltséget is szerez, a munkáját nem végzi másképp. Ez mindig is egy hagyományôrzô gyógyszertár volt, úgy értem, a gyógyszerész itt elsôsorban a betegek, nem pedig a bevétel érdekében dolgozik. Persze van, ami ma más, mint egykor. A piac ma szigorú feltételeket diktál, ezekrôl nem lehet nem tudomást venni. A környék is sokat változott. Gyárak zártak be, az emberek máshová járnak dolgozni, vagyis a vevôkörünk ma már fôleg idôs emberekbôl áll. Az aktívak ritkábban térnek be, inkább a munkahelyük kör 17
nyékén vásárolnak, és a receptjeiket is ott váltják ki. Pedig, ha jól látom, elég hosszan nyitva tartanak. A hazajárók kedvéért döntöttek így? Miattuk is, de vannak más szempontok. Ha megnézi a kiírást, láthatja, hogy majdhogynem minden nap máskor zárunk, miközben már nem 8-kor, hanem egy órával késôbb nyitunk. Ez nemcsak a munkába járók megtartása miatt van így, hanem például azért is, mert az orvosok különbözô idôben rendelnek, azaz vannak napok, amikor azért tartunk tovább nyitva, hogy a közelben lévô rendelôbôl még ideérjenek a betegek a receptjeikkel. Nem olyan régen megy ez így, egyelôre vizsgáljuk, hogy ez kedvezô-e a betegek számára. Az utóbbi hónapokban sokat romlott a helyzet: minden betérôre szükségünk van ahhoz, hogy talpon maradjunk. Ez már a krízis, vagy egyelôre még csak látszik, hogy arrafelé haladnak? Nem, krízisnek nem mondanám, de az kétségtelen, hogy közel vagyunk hozzá. Az én fizetésem például már kevesebb, mint korábban volt. Gyakoroljuk a megszorításokat, és az ember nyilván saját magán kezdi. Ketten vagyunk: a kolléganôm minden szempontból remek munkát végez, nagyszerû munkatárs, régóta dolgozunk együtt. Nem akarom, hogy eszébe jusson máshol munkát keresni, úgyhogy az ô béréhez egyelôre nem nyúlok. A rezsin nem tudok változtatni, így aztán marad a bérköltség és az ezután fizetett járulék. Ez ennyire egyszerû. Ez az, amit Önök tesznek a nehezedô helyzetben. És a betegek? Mit tapasztal: ôk hogyan kezelik a pénztelenséget? Nem nagyon van más választásuk, mint hogy nem veszik meg a felírt gyógyszereket. Általában úgy megy a dolog, hogy bejönnek egy köteg recepttel, és együtt kiválogatjuk azokat, amelyeket mindenképpen ki kell váltaniuk. Ilyenkor nem szokott a rendeltnél olcsóbb készítményt ajánlani, hogy mégis hozzájussanak a szerekhez? 18
Dehogynem. Van, aki ezt elfogadja, de többségük inkább azt választja, hogy nem váltja ki a felírt, drágább gyógyszert. Az emberek félnek az ismeretlen készítményektôl. De akkor minek íratják fel? Az orvosnak nem mondják, hogy nincs rá pénzük? Nem mondják. Igen, ez érdekes. Az orvosasszisztensek és a nôvérek gyakran megfordulnak nálunk, tôlük tudjuk, hogy senki sem kérdez rá a receptre írt orvosság árára, így aztán ôk meg tôlünk tudják meg, hogy betegeik a felírtak közül csak egy-két gyógyszert váltanak ki. Azt, hogy ezt továbbadják-e az orvosoknak, nem tudom. Ha már a nôvérekrôl esett szó: hogyan megy Önöknél a gyógyszerészi gondozás? Elsôsorban a mérésekre gondolok: kérnek Önöktôl ilyesmit a betegek? A gyógyszerészi gondozás a lehetôségeinknek megfelelôen folyik. A betegeink megbíznak bennünk, tanácsot kérnek, hallgatnak ránk, és visszajárnak. Képzelje, ilyenkor tavasszal virágot hoznak a kertjeikbôl. Tényleg úgy élünk itt, mint egy család. És a mérések? Ha valaki kéri, természetesen megmérjük a vérnyomását. Egyéb mérésekhez se helyünk, se felszerelésünk nincsen. Ezekben a rendelôk állnak a betegek rendelkezésére. Mi abban segítünk, hogy a kispénzû beteg is hozzájusson ahhoz, amitôl meggyógyulhat. Fáczán Anna Margit 19
A biotechnológia fejlôdése az elmúlt években a biológiai gyógyszerek robbanásszerû elterjedését hozta magával. Az elsô ilyen szerek szabadalmi oltalma vagy már lejárt, vagy hamarosan lejár, a követô szerek elôállítása, bevezetése és alkalmazása azonban a gyógyszeripart, a hatóságokat és a kezelôorvosokat egyaránt új megoldandó problémák és kihívások elé állítja. Ezekrôl beszélgettünk Kerpel-Fronius Sándorral, a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének professzorával. Hasonló biológiai gyógyszerek új kihívások a gyógyszeriparban A biológiai gyógyszerek jellegzetessége, hogy hatóanyaguk biológiai eredetû, azaz valamilyen biológiai rendszerbôl származó makromolekula, többnyire fehérje. Az elsô biológiai gyógyszerek mintegy 100 évvel ezelôtt születtek; ilyen volt például a Behring által 1891- ben kifejlesztett, aztán a gyakorlatban széles körben alkalmazott diftéria antitoxin magyarázza Kerpel professzor. Számos védôoltás hatóanyagát ma is állatokban termelik; egyes biológiai gyógyszereket, például a poliszacharid heparinokat jelenleg is sertésbôl vonják ki. A molekuláris biológia és a genetika fejlôdésének eredményeként azonban a biológiai hatóanyagok döntô többsége már biotechnológiai úton készül. A szükséges molekula (pl. inzulin, eritropoetin, növekedési hormon) termelését irányító örökítôanyagszakaszt baktérium-, élesztô- vagy emlôssejtekbe juttatják, és ezek a genetikailag módosított sejtek termelik a kívánt hatóanyagot. Mivel ezek a technológiák ma már nagyon hatékonyan mûködnek, a biológiai gyógyszerek széleskörûen alkalmazhatók a gyógyászatban. (Régebben például az inzulint sertés-hasnyálmirigybôl, a növekedési hormont emberi hipofízisbôl, az eritropoetint emberi vizeletbôl vonták ki ma már mindhárom biotechnológiai úton készül.) A biológia gyógyszerek közül legnagyobb mennyiségben a súlyos vesebetegség esetén vérképzést serkentô eritropoetint (EPO), a cukorbetegség kezelésében gyakran nélkülözhetetlen inzulint és a kemoterápiában részesülô daganatos betegek fehérvérsejt-képzésének támogatására szolgáló granulocitakolónia stimuláló faktort (G-CSF) használják. A géntechnológia arra is lehetôséget adott, hogy az inzulinmolekula aminosav-sorrendjének apró változtatásaival, egy-egy aminosav 20
cseréjével igen gyors, vagy éppen elhúzódó hatású inzulinszármazékokat állítsanak elô. Így az ingadozó vércukorszintet jobban be lehet állítani, és a beteg aktuális tevékenységéhez tudja igazítani, hogy milyen készítményt alkalmaz. A biológiai gyógyszerek azért jelentenek újabb, jelentôs kihívást, mert egymás után járnak le az eredeti szabadalmak, és más gyártók követô-készítményekkel jelennek meg, vagy szeretnének megjelenni a piacon. Hogy ez miért rejt magában súlyos problémákat? Kerpel-Fronius professzortól megtudom: azért, mert kémiai hatóanyagok, azaz kis molekulák esetén a mai analitikai eszközökkel biztosan eldönthetô az eredeti gyógyszer és a generikum hatóanyagának azonossága. A biológiai gyógyszerek elôállítása során azonban a technológia legapróbb változtatása is módosíthatja a makromolekula igen bonyolult térszerkezetét, és ezt a változást semmilyen ma rendelkezésre álló módszerrel nem lehet felderíteni. A fehérjék esetében pedig (például EPO, interferon, inzulin, G-CSF) a térszerkezet minimális változása módosíthatja az immunválaszt, ami akár a hatóanyag az immunrendszer által történô semlegesítésével is járhat. Ebbôl az következik, hogy ha egy beteg kezelésénél már alkalmazzák egy bizonyos cég egy bizonyos termékét, semmi garancia nincs arra, hogy egy másik cég ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó követôterméke nem vált ki ellenanyag-termelést. Ezért az Európai Unió törzskönyvezési hatósága, a European Medicines Agency (EMEA) állásfoglalása szerint a biológiai gyógyszereknél a követô-termékeket nem generikumoknak, hanem hasonló biológiai biosimilar készítményeknek javasolt hívni. Kerpel professzor elmondja: a vérzékenység kezelésére használt, különbözô cégek által elôállított VIII-as faktor készítmények alkalmazása során derült ki, hogy a biológiai gyógyszereket nem szabad olyan automatikusan cserélgetni, mint a kémiai szerek generikumait. A hematológusok felfigyeltek arra, hogy sokkal ritkábban következett be ellenanyag-termelés azoknál a betegeknél, akik mindig ugyanazt a konkrét terméket kapták, mint azoknál, akiknél mérsékeltebb ár vagy könnyebb beszerezhetôség miatt váltogatták a készítményeket. Ma a szakértôk túlnyomó többségének és a hatóságoknak is az az elfogadott álláspontja, hogy ha egy beteg kezelését valamely cég biológiai gyógyszerével megkezdték és az hatásosnak bizonyult, mindig ugyanazzal a szerrel kell folytatni a kezelést, függetlenül attól, hogy az egy biosimilar, vagy az eredeti innovatív gyógyszer, azaz más termékre csak akkor szabad áttérni, ha ez orvosi okokból válik szükségessé. Magyarországon is ezen elvek alapján javasolják a szakértôk a kezeléseket folytatni, tehát az a cél, hogy a biológiai gyógyszerekre ne vonatkozzon az az elôírás, hogy fel kell ajánlani az olcsóbb gyógyszert, ha már a kezelés korábban megkezdôdött egy drágábbal. Új betegeknél viszont indokolt az olcsóbb, hasonló biológiai termékkel megkezdeni a terápiát. Kerpel-Fronius Sándor hozzáteszi azonban, hogy az originális és a biosimilar készítmények árában nincs olyan óriási különbség, mint az innovatív kémiai gyógyszerek és generikumjaik között. Ennek több oka van. Egyik, hogy mivel a biológiai gyógyszer követô-molekuláját nem lehet teljesen azonosnak tekinteni az eredetivel, a bevezetéskor klinikai vizsgálatokkal kell összehasonlítani az originális és a hozzá hasonló készítményt. Egy biosimilar humán inzulin esetében például nemcsak azt kell bizonyítani, hogy ugyan- 21
annyi hormon jut a keringésbe, hanem azt is, hogy ugyanakkora vércukorszint-csökkenést vált ki, mint az eredeti gyógyszer. Az összehasonlító vizsgálatokba emiatt sokkal több pácienst kell bevonni, mint a generikumok esetében, ahol elégséges azt bizonyítani, hogy hasonló hatóanyag-koncentráció érhetô el a vérben. Az Európai Unió törzskönyvezési hatósága minden egyes biológiai ható anyagcsoport esetében elôírja, hogy a követô szer fejlesztése során milyen vizsgálatokat követel meg. A potenciális árkülönbséget tovább csök kenti, hogy mind az eredeti, mind a biosimilar készítmények esetén a gyártónak követnie kell a molekulával szemben a klinikai gyakorlatban esetleg fellépô immunválaszok gyakoriságát. Kerpel professzor hangsúlyozza, hogy az eredeti és a hasonló biológiai gyógyszerekre az Unióban ugyanazok a rendkívül szigorú minôségi szabályok vonatkoznak: ugyanazokat az ellenôrzô vizsgálatokat kell rajtuk elvégezni. Mivel ez óriási terheket ró a ható ságokra, sok szakember munkáját igényli és igen drága feladat, az EU országaiban biológiai gyógyszerekre kizárólag centrálisan, azaz az EMEA-tól lehet forgalomba hozatali engedélyt kapni. Egyebek között hamarosan lejár az originális alacsony molekulatömegû heparin-készít mények szabadalmi oltalma, és ez újabb kihí vásokat jelent majd a hasonló biológiai gyógyszerek bevezetésének területén. Bakos Júlia A követô biológiai készítményekkel való helyettesítés az esetlegesen eltérô immunválaszok miatt rendkívül problematikus. A széles körben elfogadott szakmai álláspont szerint a biológiai készítmények átállítását kizárólag klinikai indokok alapján, minden esetben szoros orvosi ellenôrzés mellett szabad csak elvégezni. Franciaországban például rendeletileg tiltják a biológiai gyógyszerek patikai szinten való helyettesítését mondja Kerpel-Fronius Sándor. Ugyanakkor rendkívül fontos a tárolási utasítások, például a tárolási hômérséklet pontos betartása. A professzor elmeséli, hogy néhány évvel ezelôtt Európában is forgalomba hoztak egy, az USA-ban már árusított, bôr alá fecskendezhetô EPO készítményt, amelyet a betegek is beadhattak maguknak. Európában megváltoztatták a készítmény kiszerelését, és az alkalmazás során gyakori immunológiai mellékhatásokat tapasztaltak. A terméket azonnal visszavonták az európai piacról. Kétévi szisztematikus kutatómunka után derült csak ki, hogy a fecskendô dugattyújából olyan anyag oldódott a gyógyszerbe, amely kicsapta az EPO-t. Az immunreakciót alig tapasztalták Németországban, ám annál gyakoribb volt Franciaországban. Kiderült, hogy Németországban a betegek mindig a kórházban kapták meg az eritropoetint, ahol megfelelôen betartották a tárolási szabályokat, Franciaországban viszont sok beteg otthon adta be magának az injekciót, és feltehetôen a szállításkor vagy a tároláskor nem tartotta be az elôírásokat. A magasabb hômérséklet valószínûleg elôsegítette a nemkívánatos oldódási folyamatot. Mindez arra figyelmeztet, hogy a patikusoknak is nagyon tisztában kell lenniük a szabályokkal, és ha biológiai gyógyszert adnak ki, érdemes a beteget, kórházi gyógyszertárban pedig a kórházi személyzetet nyomatékosan figyelmeztetniük a tárolási, szállítási körülmények elôírás szerinti pontos betartására. 22
23
Tavaszi testtakarítás A testünk nem hulladéklerakó hangsúlyozza a dietetikus szakember. Véleménye szerint azonban a radikális koplalás helyett inkább a szervezet öngyógyító folyamatait kell támogatni, így tehermentesíteni azt. Ehhez segítségül hívhatunk gyógynövényeket és speciális készítményeket is. Bár a hagyományos, vallási eredetû böjtöknek már vége, sokan most érzik elérkezettnek az idôt arra, hogy a télen lerakódott káros anyagoktól megtisztítsák a szervezetüket. A méregtelenítô kúrák hívei ugyanis azt vallják, hogy a környezetbôl bejutó mérgeket szervezetünk nem képes eltávolítani, így ezek felhalmozódnak, elhízást és különféle betegségeket okoznak. Vannak, akik ezért radikális kúrákat, koplalást javasolnak, és azt hirdetik, hogy ennek hiányában a májunk olyanná válik, mint egy hulladéklerakó, a bélrendszerünket pedig vastagon borítja majd a ki nem ürült salakanyag. Tihanyi András dietetikus nem látja ennyire sötétnek a helyzetet. A szakember úgy gondolja, hogy túlzásba vitt kúrák helyett inkább a szervezet öngyógyító folyamatait kellene támogatni. A szakemberek azért használják a méregtelenítés szó helyett inkább a tehermentesítés kifejezést, mert szakmai szempontból méregtelenítés nem létezik mondja Tihanyi András. A testnek ugyanis megvan a maga méregtelenítô mechanizmusa, amely lehetôség szerint véd minket a mérgek és kórokozók szervezetünkbe való jutásától, a májunk pedig mind a testünkben termelôdô, mind a kívülrôl bejutó veszélyes anyagokat ártalmatlan és kiválasztható formába próbálja átalakítani. A felesleges és ártalmas anyagok, 24
például a gyógyszermaradványok, hormonok bomlástermékei ezután a vesénk segítségével, azaz a vizelettel ürülnek. Ezért javasolják a méregtelenítô tabletták, italok, kúrák gyártói a folyadékfogyasztás növelését. A szakember szerint ezen felül is léteznek technikák a természetes folyamatok elôsegítésére. A szervezet bizonyos öngyógyító folyamatait lehetséges támogatni, és a salakanyagok, valamint a szervezet számára haszontalan vagy kifejezetten ártalmas anyagok kiválasztását valamelyest fokozni. Erre alkalmasak lehetnek a gyümölcsnapok, különbözô böjtkúrák, valamint bizonyos növények, készítmények. A gyógynövények közül az egyik legismertebb, legnépszerûbb tisztító hatású növény a nagy csalán. A levelébôl készült tea feloldja az anyagcserébôl származó salakanyagokat, eltávolítja a szervezetbôl a mérgeket, ugyanakkor a vesét is fokozottabb kiválasztásra serkenti. Emellett fokozza a szervezet védekezô erejét, élénkítô hatású, sok vitamint és ásványi anyagot, egyebek mellett vasat tartalmaz. Ugyanakkor a csalán, épp vízhajtó hatása miatt, kimerítheti a szervezet káliumkészletét, ezért rendszeres fogyasztásakor gondoskodjunk annak megfelelô pótlásáról. A csalán nemcsak teaként fogyasztva lehet hasznos, hanem a szépségápolásban is komoly szerepe van. Összehúzó hatású fiatal levelei arcgôzöléshez használatosak, míg a belôlük készült krém alapos bôrtisztító, a zsíros bôrre pedig különösen jó hatással van. A test friss levelekkel való csapkodásának, ostorozásának jótékony hatása pedig történelmi múltra tekint vissza: már a megfáradt római katonák is használták, egyrészt a hideg, másrészt ízületi fájdalmak ellen. Vannak azonban más, gyógyászati szempontból még kevésbé ismert növények is, amelyeket segítségül hívhatunk a méregtelenítô, szépítô kúrához. Ilyen például az articsóka. Ez a növény a Földközi tenger térségébôl származik, ahol évszázadok óta fogyasztják. Igen gazdag ballasztanyagokban, vitaminokban, nyomelemekben; használják afrodiziákumként, leheletfrissítôként, sôt dezodoráló szerként is, de jótékony hatását vizelethajtóként is kifejti, ami miatt a méregtelenítô kúra egyik hasznos alapanyaga lehet. Az articsóka fô hatóanyaga, a cinarin, amely flavonoidokban igen gazdag, más oldalról is segítheti a méregtelenítô kúrát. Ezek az antioxidánsok ugyanis megakadályozhatják a májsejtek károsodását, védik a szervezetet a méreganyagokkal szemben, és egészségmegôrzô hatással bírnak. Az articsóka emellett inulint is tartalmaz, azaz egy olyan poliszacharidot, ami csak lassan bomlik le és szívódik fel a bélben, ezáltal a növény segíthet az étkezések utáni hirtelen vércukorszintingadozás megelôzésében. Emellett csökkenti a vér zsírtartalmát, ezért a kóros elhízás kezelésében is alkalmazható. A gyermekláncfû, vagy népies nevén pitypang teája szintén vizelethajtóként és vértisztítóként funkcionál. A kutyatej néven is ismert gyógynövény serkenti az emésztést, kiváló étvágygerjesztô, ezen felül kutatások azt is bizonyították, hogy hatóanyagai epe- és májbántalmak esetén jótékony hatással vannak a szervezetre. Teája fokozza a máj és a vesék aktivitását, így gyorsítja a szervezet méregtelenítô mechanizmusát. A felsoroltakon kívül természetesen még számos növény, így a cikória, a spárga, a zeller, a kakukkfû is jótékony hatású lehet, és segíthet a szervezet természetes méregtelenítô folyamatainak mûködésében. Kovács M. Veronika 25
Egy lány az egyetemrôl A nôi szépség adottság, gondoljuk legtöbben. Ez minden bizonnyal így is van, vagy legalábbis majdnem így. Dammak Jázmint látva bizonyságot nyerünk: szépnek születni kell. Érdekes hát, hogy a Miss Universe Hungary 2008-as gyôztese, aki a Glamour-esten a Teva különdíját, a Revalid-díjat is elnyerte, másképp éli meg sikerét. A legtöbb kislány arról álmodik, hogy szépségkirálynô legyen, ha már egyszer nem királykisasszonynak született. Te, aki több szépségversenyen is komoly eredményt értél el, hogyan voltál ezzel? Hát én nem ezek közé a kislányok közé tartoztam. Nem emlékszem, hogy foglalkoztatott volna a gondolat, vagy különösebb jelentôséget tulajdonítottam volna annak, hogy szép vagyok vagy sem. Az elsô versenyre édesanyám nevezett be, de volt olyan is, amelyikre a barátom. Habár nem mondtam nemet ezekre a lehetôségekre, szó sincs arról, hogy errôl szólna az életem. Pedig azt gondolná az ember, hogy egy szépségkirálynônek másból sem állnak a napjai, mint az örökös készülôdésbôl. Vagyis, hogy az edzôterembôl a kozmetikushoz, a fodrásztól a masszôrhöz, a táplálkozási szakembertôl a jógihoz visz az útja. Tényleg lehet másképp is? Nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de szerintem a szépség elsôsorban kisugárzás kérdése. Az a legfontosabb, hogy egy nô ápolt legyen, egészséges és kiegyensúlyozott. Én legalábbis ezt látom a magam és a mások életében is. Az, hogy az ember szépnek születik, csak egy lehetôség, de egyáltalán nem biztos, hogy ebben kell keresni a bol- 26
dogságot. A szépség harmónia nélkül nem feltétlenül vonzó. Ami engem illet, a harmóniát keresem akkor, amikor edzésre járok, kozmetikushoz megyek vagy a fodrásznál ülök. Ezeken a helyeken abban segítenek nekem, hogy megmutassam magam. Azt, aki én vagyok. Márpedig én nem csak egy látvány vagyok. Vannak érzéseim, gondolataim, jó és rossz napjaim, vágyaim, céljaim: mint bárki másét, az én életemet is ezek határozzák meg elsôsorban. Úgy érted, hogy a szépségápolásnak nincs kiemelt helye az életedben? Nem tudom, mi számít annak, de ahogyan én látom, épp annyit foglalkozom a testemmel, amennyi odafigyelés bármelyik nôtôl elvárható. Sôt, az utóbbi idôben talán még roszszabbul is állok: többet kellene mozognom! Annyira zsúfoltak a napjaim, hogy aránylag kevés idôm jut edzésre, ezen mindenképpen változtatnom kell. Az erônlét ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy az ember bírja a hajtást. A közhiedelemmel ellentétben a mozgás nemcsak a feszes idomokért folytatott küzdelem, hanem az általános jól-lét alapfeltétele. Levezeti a felhalmozódott idegi és lelki feszültséget, kikapcsol, feltölt, megerôsít az én életemben legalábbis ilyen szerepe van. Jó, akkor vegyük ezt a legfontosabbnak. Mi az, ami sorrendben a második? Az evés. Ez az, amit az emberek többsége szintén a szépséggel hoz összefüggésbe, miközben szerintem elsôsorban az egészség miatt fontos. Nem a hízás a legnagyobb baj, ami történhet, ha az ember össze-vissza és válogatás nélkül eszik. Egyrészt ugye felhalmozódnak a méreganyagok, másrészt pedig nem jutunk hozzá azokhoz a vitaminokhoz, ásványokhoz, amikre szükségünk volna. Márpedig ez meglátszik. Lehet valaki akármilyen vékony, az még nem jelenti azt, hogy jól is néz ki. Úgyhogy én erre nagyon odafigyelek. Sok zöldség, sok gyümölcs, kevés cukor, és a kenyérfélét is mértékkel. Ami a rendszerességet illeti, vannak adósságaim Megint eljutottunk a rohanós hétköznapokhoz Mégis, mivel telnek? Egyetemre járok, kommunikációt tanulok. Emellett modellkedem és dolgozom is, úgyhogy tényleg örökké úton vagyok. Szerencsés alkatomnak köszönhetem, hogy ez nem látszik meg rajtam jobban. Elég jól bírom a terhelést, és a testem is aránylag jól tûri, ha idônként mostohán bánok vele. Azért igyekszem nem túlfeszíteni a húrt és persze odafigyelni mindarra, amire a rohanás közben is lehet. Errôl beszéltünk mostanáig. Rendben. Lassan elhiszem, hogy Te is csak az energikus, igényes fiatal nôk megszokott életét éled. De azt azért, ugye, megjegyezhetem, hogy ilyen hajkoronája nincs akárkinek Világos, hogy ez egyrészt adottság. De mégis: mi az, amit te magad teszel meg azért, hogy ilyen szép legyen-maradjon a hajad? Lehet, hogy furán hangzik, de nem volt mindig ilyen. Én is átestem a hajfestés ôrületén. Voltam szôke, aztán barna, majd megint szôke, újra barna: úgy tönkrement a hajam, hogy kénytelen voltam levágatni. Na, nem teljesen, de ha az embernek hosszú a haja, tíz centi veszteség is nagyon meglátszik. Akkor megfogadtam, hogy eztán csak fodrásszal feste- 27