Az apaság mágiája APA II. A kutató szellem, mindennel bátran szembe néz. Még Isten örv Pál apostol. Mindenrõl lemondtam, mindent elengedtem, elbocsátottam és felelõsségeket tartottam meg. (A szerzõ) Amennyiben jó asztrológu legfõképpen meg kell tennie, az a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy rendkívüli asztrológiai esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitõl végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyõzésébõl szerezhetjük meg. Vagyis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történõ felszínre hozásával és ezeknek a külsõ történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára a rendelõink számára jó vezetõkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert ami velem, mint felnõtt személlyel, egy adott idõkörülményben történik, egészen biztos, hogy minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésrõl. Hogy a történések igazi okairól ne is beszéljek. De azon túl, ami velem, mint kényszerbõl elvált, több gyermekes férfivel keleteurópában történik, egy adott idõkeretben és ennek megfelelõ idõminõségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetû férfival megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik. Na most már, ha szûkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerbõl elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben õshüllõi közömbösséggel viseltetõ volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önzõ érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelõ céljainak alárendelõ volt-feleséggel küszködõ férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelõ, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erõminõség által uralt, befolyásolt és jellemzett idõszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levõ férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsõséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nõknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegû kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levõ gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedõ apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelõ személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élõ gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövõje, és az apai felelõsségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelõsség-gyakorlásban a társadalmi méretû nõi korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja õket. Hiteltelen tehát az, az asztrológus és az a spirituális tanító -, aki azt állítja, hogy neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét, vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelõl hiteltelen az, az asztrológus is, akinek vissza térõ módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája, vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetõi képességgel és hivatással felruházó misztikus vezetõ (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy gyermekellenesen biztosított partneri ( baráti ) kapcsolatot sem. Ez viszont, egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez hiába gyárt megfelelõ magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a következményei mindenkit elõbb utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése szülése és azok gondozása-nevelése, gyermekgondozási nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben tartása) következményei késõn érnek utol, mert, akkor már kevés, a javítási és feloldási lehetõség. És hiába, hogy a legtöbb olyan személy, aki némi szellemi misztikus tájékozottságra tett szert, úgy képzeli, hogy a Titok címû film alapján a szellemi világ mûködési mechanizmusát megértette az által, hogy a Vonzás és a Rezonancia Egyetemes Törvényét és a Mágia törvényét megértette, mert Ez a két törvény, a tíz Egyetemes törvénybõl mindössze kettõ, és ezek mellett például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak párkapcsolaton és családi házastársi kötelékeken belül olyan személyek is, akik egyazon léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például, miközben az egyik, az élettapasztalatai folytán meg gyõzõdött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás, illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítõdés ellenes) alapállás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, az élettársa valamiért, vagy valakiért (Az õt különbözõ titkos szövetségekbe bevonzó édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetõleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem, hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében. És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés elmarad, egyre nagyobb
csalásokat kezd megengedni magának, addig, amíg egy akkora csalást is rá kényszerül elkövetni - Persze rajta, illetve akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl. házasságon kívüli szerelem, hûtlenkedés) már nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza negatívan, hogy ne derüljön ki, vagy egyszerûen az illetõ személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább együtt élni. És ilyenkor jön a lelki szenvedés, majd a válás kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való hárítási kísérlete. Olyan a másik kézen fekvõ hibáinak a hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, fõként mostanában, a civilizált nõknek bármikor nyert ügyük lehet egy férfival szemben. Arról nem is beszélve, hogy a Fejlõdés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább erõsíti és tisztítja magát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külsõ befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi barátok miatt.) nem tud lemondani az önzésérõl és a csalásba, kegyes hazudozásba titokban egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl, teljesen képtelenné válik a fejlõdésre és a tisztulásra. Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük alapul, és az szerint a K. G, Jung által hangoztatott elv szerint próbálunk meg élni, miszerint az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kell ítélni, akár azonnal le is mondhatunk az igazságszolgáltatásról és az oknyomozó igazságkeresésrõl és bele nyugodhatunk a teljes erkölcsi relativizmusba. És csakugyan, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják, hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet hirdetni és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet a pénzüktõl fejni). Nagy a valószínûsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus törvényét, hogy a spirituális nyájvezetõiket: a papjaikat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethetõ agresszió és a személyi elnyomás, vagyis a lelki zsarnokoskodás mindig elõhúzható vádaskodásával a felvilágosodott (csaló) feleségek és volt-feleségek által komprommitálni. És azért van az, hogy az õsi tradíciók szerint, a kiemelkedõ spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind nõtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.). De mondom, hogy ez nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson érdemben, olyan lényegi élet- és létjelenségek közötti eligazodási lehetõségek felõl és olyasmirõl adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyrõl neki nincs személyes tapasztalata. Vak vezet világtalant., mondja Jézus, és bizonyára saját tapasztalatára alapozza ezt a világ-axiómát. Néha, amikor fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy egy mesterkurzusi elõadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az elõadók ártatlan naivitásán. Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható, de teljesen realizálhatatlan - mivel a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendõ tanácsokat osztogatnak! És most nem beszélek az állítólagos aura-látó Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami óta elõállt azzal, hogy õ tuttira meg tudja mondani a misztikus egójukat a gyermekeikben is dagadoztató, kábult szülõknek, hogy a gyermekeik indigó-, kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán becsületesekrõl és tisztességre törekvõkrõl. És még csak nem is arról van szó, hogy azokat a felemelõ spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi életben megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit kezdenének ezek a mesterek a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia- és a másikban mindig csak a szépet és a jót meglátni eszméikkel, amikor az a másik, a közömbösségével, vagy az egyszerû ostobaságával, hogy a direkt rosszindulatról ne is beszéljek, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét? Mert amíg csak magamról volt szó, és Emõke meg kísérelte rám kenni az õrült családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg engem sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitõl, neki habtestû (Júlia Naplója), fiatal nõnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz hónapon át, merõ hüllõi közömbösségbõl szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt neki, minden, de minden hatósági személy nagyvonalúan elnézi, és automatikusan õt, az anyát kezdik védeni velem az úgy-e, igazságtalanul vádaskodó férfival! szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak egy pillantást is vetnének és azt védenék tõle, hát oda veszett bennem minden a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni misztikus elv, és végül, erõsen kiabálni kezdtem, még akkor is, ha teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a Kosban és a kilences házban, illetve, tisztában voltam azzal, hogy ez azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anyaideával jöttem a világra. És azzal, hogy amivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem a III. házban, a közvetlen tapasztalatok (hús-vér és lelki tapasztalatok) házában, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a zavaros anya-képzetet, illetve szülõ-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található az Otthon és a Családházában, vagyis a 4. házban álló Skorpió-Napommal és Merkúrommal, illetve az Oroszlán-Ascendensemmel együtt álló Plútómmal, mély gyûlölködésre, vagyok hajlamos. Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes törvényei miatt, azért kellett az alant leírt állapotokkal találkoznom, mert a négy gyermeket elvetélõ, családi parancsnok dédnagyanyám, és az anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlõ, de e törekvésében a nagyapámmal szemben abszolút kapitulálni kényszerülõ és végül végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám és a kétszer elvált aranyeres anyám is, kõkemény férfiutálatban és ezzel együtt járó, magzat- és gyermekellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én horoszkópomban vagyis az asztrológiai sorsképletemben a Rákban és az elzártságok életkörét megtestesítõ XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam, Nem véletlenül oly nagy és széleskörû a Skorpiói töltetem, de fõként nem véletlenül található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt Mérlegben. Hiszen ezek a nõk (Mármint az én anyai ági õsanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi
boldogságra, de szexuális gyönyörre is. És a boldogtalanságuknak a fõ okát, mikor a férfiak férjeik számukra abnormális természetében, mikor a családjukban látták! Mészáros Angélával, a csíkszeredai polgármesteri hivatal szociális osztálya aránylag fiatal hivatalnokával, és ebben a minõségében, életem harmadik legnagyobb igazságtalansága elkövetõjével (Amibe tehát, minden metafizikai tudásom ellenére, még én is, még most, ennyi az Isteni igazságért a megváltásért - való harccal a hátam mögött is, ténylegesen bele betegedtem!), 2O évvel ezelõtt találkoztam, amikor õ, még 1O éves volt. Tulajdonképpen az édesanyját, Dórát látogattam meg, mivel tudni akartam, hogy mégis miféle szerzet lehet annak a férje, vagyis Angéláék édesapja, akivel az én elsõ feleségem, Pap Zsuzsanna Magyarországra disszidált 1987 karácsonyán. Akik nem élték meg azokat az idõket (a kommunizmus utolsó éveit) vagy kisgyermekek voltak még, azoknak talán furcsa és hihetetlen, hogy akkoriban Romániából Magyarországra disszidálni kellett, amennyiben valaki szabadulni akart a kommunista román, nemzeti, szocialista diktatúra körülményei közül. Megjegyzem erre az elkeseredett lépésre inkább azok ragadtatták magukat, akik valamely politikai okból kifolyólag üldözve voltak, de legalábbis nem kaptak hosszú éveken át útlevelet. Vagy, azok, akik úgy látták, hogy Romániában a diktatúra körülményei között nem valósíthatják meg gazdasági álmaikat. Az õk esetében viszont szó nem volt ilyen indokról, a romániai átlag kereseti színvonalhoz képest õk, ha nem is nagyon jól keresõ, de a jól keresõ réteghez tartoztak mérnökként. (Õk tehát úri módra, megfelelõ útlevelekkel és az Angéla édesapjának: Pújúnak, az új kombi Ladájával mentek át a határon, miközben rengeteg fiatal sínylõdött a román börtönökben a határon való átszökési kísérlet miatt.) Õk tehát mindössze azért maradtak kint Magyarországon, mert itthon sehogyan nem tudták gyakorlatilag megoldani és hivatalosítani, még az egyszerû élettársi együttlétüket sem, mivel Zsuzsanna egyetlen szobás garzonban lakott Zalárd nevû fiammal, Pújú viszont az eredeti családjánál, annak ellenére, hogy a felesége, Dóra, mint mindenki, tudott a szerelmi kapcsolatról, de kijelentette, hogy õ (Dóra) semmiképpen nem fog elválni, vagyis nem engedi át a férjét az én elsõ feleségemnek - akivel én gyakorlatilag öt napig éltem együtt egy úgynevezett tisztességbõl kötött házasságban, amit esetleg még tarthattam volna is, hamis becsületérzésbõl egy ideig, annak ellenére, hogy betegesen szerelmes voltam életem nagy szerelmébe, Borsos Annára. Arról, hogy a Pap Zsuzannával való házasságra, amitõl szinte megõrültem, miért és milyen körülmények között került sor, illetve az akkori alacsonyrendû lelki és spirituális erkölcsi állapotomról, majdnem dokumentum-szerû hûséggel írtam a Táltos Bolond c. regényem elsõ kötetében, nem akarom tehát ismételni magam. Angéláékat tehát, akkor azért kerestem meg, mert egyrészt nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen felesége otthona lehet annak a városban jó szakemberként és gondos apaként ismert férfinak, aki, bocsánattal legyen mondva: ennyire rá szorult, egy ilyen nõre, akirõl én már az esküvõi vacsora elõtti, ugyancsak bocsánattal legyen mondva: szarházi megnyilvánulásait észlelve, máris sejtettem, majd a távollétemben viselt dolgai után (Akkoriban én egyetemista voltam.) már határozottan tudtam, hogy miután a közös gyermekünket megszüli, és a szoptatás lejár, el fogok válni? De ez csak úgymond az esztétikai oldala volt a kíváncsiságomnak, voltaképpen arról akartam többet megtudni, hogy ezek az úri szegény erdélyi menekültek milyen körülmények között laknak Magyarországon, illetve, hogy a Pújú úr, akinek szintén van két gyermeke és akinek a gondját kellene viselnie még a távolból is, mekkora mértékben támogatja mind anyagilag, mind erölcsileg a volt feleségemnek azt a törekvését, hogy Zalárd fiamat, akit szintén a regényben részletesen bõ részletességgel leírt okok miatt idõközben nevelés és gondozás céljából magamhoz vettem, és bírósági per útján, hivatalosan is a gyámságom alá vettem, minden áron kivitesse az apjával (Vagyis a gyermek nagyapjával), Magyarországra. Kiderült, hogy Zsuzsanna annyira a befolyása alá kerítette ezt a városban általában jellemes és szimpatikus embernek ismert Pújút, hogy annak már a szülei is kétségbe estek, és aki majdhogynem Zsuzsannának a rabszolgájává változott. Ezek voltak tehát az Angélával való - aki akkor tehát még kisgyermek volt elsõ találkozásom fizikai lelki és erkölcsi körülményei. Másodszor már Zalárd fiammal látogattuk meg, akivel õk késõbb több rendben is találkoztak és több idõszakra is együtt laktak, amikor is, az édesapjuk által épített csínos kis házikóban vakációztak a Mészáros-gyermekek, az én idõközben elrabolt és Magyarországra átcsempészett (voltaképpen mellõlem elhurcolt), fiammal, aki viszont, valamiképpen már szabályos és hivatalos lakója volt akkoriban Magyarországnak. Teljesen hiába indítottam ugyanis meg itthon a gyermek visszaszerzésének a perét, mert éppen az ugyanazon Csíkszeredai szociális hivataltól érkezett egy gyámsági átírás, illetve ajánlás, melyik a gyermek újra elhelyezését az anyához javasolja, állítván, hogy a csíki gyámügyeseknek tök biztos tudomása van arról, hogy a gyermek ottani lakáskörülményei sokkal jobbak mint az én itthoni elsõ osztályú két szobás lakásom. Akkoriban, tehát közvetlenül a Zalárd kihurcolása után, õk még sokáig az erdélyi menekülteknek járó egy szobás állami garzon-lakásban laktak! Amint fent írtam, amikor késõbb, a Gyõr erõsen külsõnek mondható, bizonyára kaszálókból telkesített, kert városában, gondolom, szintén szegény erdélyi menekültekként kapott kis telkükön a csinos házikójuk felépült, a Pújú gyermekei is kimehettek az apjukhoz vakációzni. Ezekben a nyaralásokban viszont, feltehetõleg nagy köszönetük és örömük nem volt a gyermekeknek, ugyanis azzal a hírrel jöttek vissza, hogy az elsõ feleségem, aki mellesleg mind arcban és alkatban, de fõként hazudozási képességben, nagyon hasonlít a másodikra (Többek között a Holdtól is támadt Lilithem a Mérlegben, és teljesen negatív Vénuszom a IV. ház csúcsán!), a mostohaanyaság minden fortélyát és eszközét végig zongorázta, a neki és fiának házat építõ élettársa gyermekein. Joggal gondolhattam tehát mindezek alapján, hogy ha egyáltalán létezhet valamiféle csapatfelállás közöttünk, akkor ennek a ház felépítése után, szívinfarktusban, messze idejekorán elhalt szerencsétlen erdélyi férfi volt feleségével és gyermekeivel, inkább egy csapatba illünk, hiszen mindannyian az elsõ feleségem felelõtlenkedésének és aljas ármánykodásának voltunk a szenvedõ felei, és semmi esetre sem lehettünk akkoriban mi ellenfelek, mint ahogyan azt az Angéla nevezetû amazon állította a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a külsõ irodájában a szabályos veszekedéssé fajult vitánk alkalmával. Ezt ugyanis, annak érdekében vágta ki Angéla mint az adú-ászt (Mármint, hogy annak idején mi állítólag ellenfelek lettünk volna!), nagy erkölcsi fölénnyel és csaknem feddõleg nézve rám lesújtó szemekkel, akárcsak az én szegény tyúkeszû anyácskám, amikor a
lelkiismert-furdalás keltés fegyveréhez nyúl a gyõzelem érdekében és reményében, hogy volt nekem még egy, a mostani náluk kikötött... - gyermek-elhelyezési erkölcstelenkedésemhez hasonló piszkos ügyem, amirõl õ nagyon is jól informált, lévén, hogy annak idején az ellenfél táborába tartozott. (Sicc!) És ezt, mármint Angélának a kertén pálfordulását, Kozma Emõke, a hivatalba való tényfeltáró látogatása alkalmával eljátszott ártatlan szenvedõ alany és a zsarnok-férfi áldozata szerepének a méltán apa-gyûlölõ Angélát megható és meggyõzõ elõadásával tudta elérni, akárcsak a Zalárd fiam nagyszülei annak idején. (Lásd a regény ide vonatkozó leírását.) Az Angélával való találkozásnak és konfliktusnak, illetve a konfliktust kiváltó igazságtalan állításának, csak azt az asztrológiai hátterét, illetve az ügynek azt az analogikus kapcsolatrendszerét tudom leírni egyelõre, ami az általa felvetett két ügy közötti asztrológiai megfelelésekbõl adódik. Zalárdnak a Skorpió gyakorlati megvalósulási erõterében: a VIII. házában áll az Ikrek napja, Turulának az V. Házban az Ikrek Lilithje. De a Skorpióban áll a Sárkányfarka. Magam Skorpió szülött vagyok, négy bolygóval pakolt Skorpió-napjeggyel az Otthon és család-házában, és az Ikrek gyakorlati erõterében: a III. házban áll a negatív Marssal súlyosbított Lilithem. Íme a történet hivatalos indulása, a számomra rémséges konfliktus, majd a metafizikai értelmezés: Csíkszeredai Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Személyesen Antal Attila Alpolgármester Úrnak. (Simon Zita Szociális Osztályi fõnökasszony figyelmébe), Tisztelt Alpolgármester Úr! Alulírott, KOZMA SZILÁRD, Csíkszeredai lakos (Kossuth Lajos utca 12-A, 5. szépíró és asztrológus, azzal a panasszal fordulok önhöz személyesen, hogy a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának a dolgozói, az ön számára általam már személyes meghallgatáson is szóvá tett és írásos beadványaimban többszörösen is leírt, velem szembeni, illetve a volt feleségem felelõtlen családelhagyása után hátrányosan zavaros helyzetbe került kiskorú gyermekeimmel szembeni, több rend béli felelõtlen és egyoldalúan apaés férfi ellenes, diszkriminatív magatartásból eredõ, ellenséges ügykezelésének egy újabb ékes bizonyítékát szolgáltatták, 2O1O július 21-én délelõtt. Ekkor ugyanis, ezek a szociális hivatalnokok, MINDEN ELÕZETES hivatalos, vagy személyes ÉRTESÍTÉS ÉS BEJELENTKEZÉS NÉLKÜL(!), megjelentek a lakásomon, azzal, hogy helyszíni vizsgálatot, illetve, hivatalosan: KÖRNYEZETTANULMÁNYT jöttek készíteni. És ezt, az általam többszörösen kért, a volt feleségem ellen, vagyis Kozma Emõke ellen indított gyermek-elhelyezési per bírósági anyagához, amit most a Csíkszeredai Bíróság igényelt önöktõl. Egyértelmûen feltûnõ az is, hogy errõl a hivatalos látogatásról engem annak ellenére sem értesítettek, hogy ebben az ügyben többszörösen is be jártam a hivatalba (Személyesen az alpolgármester úrhoz is!), és minden telefonszámom le volt írva és be volt jegyezve a hivatalnál többszörösen is, és ugyanakkor, erre, ti., hogy külön kérem azt, hogy elõzetesen értesítsenek, mivel a nyár folyamán több alkalommal is nyaralni viszem a gyermekeket, ( DIREKT!) többszörösen is, megkértem személyesen, külön ebbõl a célból is bejárván a hivatalba! De nem volt elég, hogy értesítés és bejelentkezés nélkül jöttek, figyelem: KÖRNYEZETTANULMÁNYT végezni, hanem lévén, hogy én éppen nem tartózkodtam a lakásban, hanem csak az élettársam (Jóo Violetta), és a pernek az alanyát is képezõ Kozma Turula lányunk mellett a nagyobbik hozzám ítélt Medárda nevû kislányunk, akivel és akikkel nagyon is célszerû lett volna éppen, hogy elbeszélgessenek, nem mentek be a lakásba, hanem megálltak a folyósón és onnan kandikáltak be a gyermekek szobájába, annak ellenére, hogy az élettársam (Legalább is az õ elmondása szerint.) meg kérte õket, hogy mennyenek be a szobába és addig õ - Akivel én beszéltem telefonon, mivel rögtön azt követõen, hogy õk a kaputelefonon a lakásba felcsengettek, engem felhívott, és akit akkor erre megkértem engem telefonon vissza hív, abból a célból, hogy õk, mármint az önök munkatársai, beszélgethessenek velem! A Polgármesteri hivatal szociális otthonának a dolgozói viszont, nem tudni miért, azt, hogy velem beszéljenek telefonon ELHÁRÍTOTTÁK Pedig én arra akartam éppen megkérni õket, hogy legyenek türelemmel egy negyed óráig, amíg az autómmal a nyaralóhelyünkrõl haza érek és addig beszélgessenek el nyugodtan a gyermekekkel! és mindössze egy román nyelvû hivatali nyomtatványos felszólítást hagyva hátra, hogy a következõ napok valamelyikén, mennyek be a hivatalba, és ezzel elviharzottak. Ez volt tehát annak a hivatalnak a felelõsségteljes és állítólag szakszerû KÖRNYEZETTANULMÁNYA, amely hivatal két évvel ezelõtt, a Csíkszeredai Bíróság kérésére végzett szaktanulmánya (sic!) következtében, mind a négy közös gyermekünket a család hûtlen elhagyásában vétkes, és így felelõtlenül a családot könyörtelenül felbontó anyának, vagyis Kozma Emõkének gyámsága alá ajánlották! És mindezt annak ellenére, hogy éppen a gyermekek elosztása miatt (És korántsem az önállósodási törekvései miatt, amiért Simon Zita Szociális hivatali fõnõk-asszony nem gyõzte elõttem a családbontó Kozma Emõke hõsiességét magasztalni!), hirtelen munkába állt, volt-feleségem, írd és mond, REGGELTÕL ESTIG DOLGOZOTT akkoriban egy, az életerejét teljesen kiszipolyozó közjegyzõi hivatalban (Hat hónap múlva éppen a folyamatos betegeskedés miatt kellett a hivatalt ott hagynia és ezzel ezt a Simon Zita hivatali fõnökasszony által akkor hõsiesnek nevezett Elõttem csaknem felmagasztalt! -, anyagi önállósodási törekvését, abba hagynia!), miközben az én szellemi magánvállalkozásom megengedi azt, hogy reggeltõl estig otthon legyek, tehát, hogy a gyermekekre személyesen felügyeljek, azokat felelõsségteljes szülõként gondozzam õket (Amiként azt tettem is, minden ismerõs személy és pedagógus (tanító, tanár) által dicsért módon, azzal a két nagyobb gyermekünkkel, akit a Bíróság az én gyámságom alá ítélt végül!). Másnap, 2O1O július 22-én, bementem a Polgármesteri hivatalba, és Vas (Incze?) Zsuzsanna hivatalnok asszonytól, aki azt állította, hogy ez, tehát az elõzõ napi hirtelen és bántóan rövid és felületes (És ezért felelõtlen!) látogatás volt az õk hivatalos környezettanulmánya, és, hogy nekik nincs idejük újból kiszállni, alig tudtam kicsikarni azt az ígéretet, hogy majd megbeszéli Simon Zita fõnökasszonnyal, hogy még egyszer jöjjenek ki, de ezúttal értesítsenek is elõzetesen! Erre, az igazi és tényleges KÖRNYEZETTANULMÁNYRA azért van feltétlenül és elengedhetetlenül szükség, mert idõközben NÁLUNK VÁLTOZTAK A LAKHATÁSI KÖRÜLMÉNYEK(!), ugyanis az én édesanyám, a 87 éves Szalfetter Jolán, akinek közvetlenül az én lakásom alatt van az ugyancsak két szobás I. osztályú lakása, már a tavaly is, amikor a volt feleségem vissza költõzött a családhoz, FELAJÁNLOTTA, HOGY AZ Õ LAKÁSÁBAN IS LAKHASSUNK, tehát, hogy azt is használjuk és így már õ is, Kozma Emõke 9 hónapon át itt, ebben az édesanyám lakásában aludt annak érdekében, hogy jól kipihenhesse magát és legyen ereje az anyai teendõinek a
elvégzésére, és ne legyen fáradt napközben. És én éppen ezt szerettem volna, ha az önök hivatalnokai, ezt a közvetlenül az én lakásom alatt levõ (Kossuth Lajos 12-a 2. sz.) lakást is megtekintik és jegyzõkönyvbe veszik annak az alkalmasságát, illetve, ha elbeszélgetnek az édesanyámmal is, és ezen, jó lakhatási körülményekre vonatkozó gyakorlati tényeket is figyelembe veszik, vagyis azt, hogy amennyiben a bíróság úgy találja, hogy a most hat éves Kozma Turula, mind a jelenben, mind a jövõben (Tekintettel az iskoláztatására is!) jobb anyagi körülményekben, biztonságosabb otthonban és jobb gondozásban részesül az édesapjától, mint amilyenben részesült és részesülhet az édesanya részérõl, nem fogunk olyan zsúfoltan élni, MINT AMILYEN ZSÚFOLTAN ÉLTEK VOLNA Kozma Emõke a négy gyermekkel, és a nagymamájával Filtermeiszter Teréziával, az utóbbinak a 3 szobás lakásában. Nálunk ugyanis 2 nagy szoba van két kisebb szobával, miközben Filtermeiszter Teréziánál, csupán egy nagy szoba és két, a mi kisszobáinknál sokkal kisebb szoba! Kérem szépen azt is figyelembe venni, a román Család Törvénykönyve által elõtérbe helyezett, A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma szellemében azt, hogy Kozma Emõke, a bírósági beadványaiban, nem tudni, milyen megfontolások (Újabb szélhámos fondorkodások!) alapján, az édesanyjának a Csíkszentgyörgyi kisházát nevezi meg stabil és hivatalos otthonául, ahol és amelyben MINDÖSSZE egyetlen szoba és egy konyhaként és ebédlõként is mûködõ nappali helyiség áll a jelenben három felnõtt személy és három kiskorú gyermek (Két lány és egy fiú!) rendelkezésére. És azt is, kérem figyelembe venni A gyermek érdekének a fundamentális princípiuma szellemében, hogy Kozma Emõke egyáltalán nem járatta a 2OO9 2O1O iskolai évben a még csak 6 éves Kozma Turulát Csíkszeredában óvodában, aki ezért egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy iskolába járhasson, de ennek ellenére, a Bírósági beadánya szerint, 2O1O szeptember 15- tõl be akarja íratni Ismét nem tudni, hogy miért? - a Csikszentgyörgyi Gál Sándor általános iskolájának az I. osztályába! Nagyon szépen kérem tehát a Tisztelt Alpolgármester urat, hogy lépjen közbe a Szociális Osztály fõnöknõjénél, annak érdekében, hogy az irántam tanúsított (Ugyancsak nem tudni, hogy miért?) egyértelmû antipátiáját tegye félre, mert az irántam (Mint férfi, vagy mint apa iránt?) táplált antipátiájának a gyermekeim esnek áldozatul, és õk szenvednek ártatlanul, mint a szegény Kozma Turula is, akit az édesanyja csokoládéval etetett kilenc hónapon át, többszörösen is, mindannak ellenére, hogy a háziorvosunk, dr. Bokor Márton, többszörösen szakképesített gyermekorvos, világosan meg mondta ezelõtt két évvel, hogy nem szabad neki csokoládét adni(!), aminek a következtében, a gyermeknek a bõre egész évben csalánkiütésekkel, illetve AZ ÉDESANYA ÁLTAL KÖVETKEZETESEN KEZELETLENÜL HAGYOTT kiütések elvakarása következtében keletkezett, befertõzõdött és vérzõ sebekkel volt tele! Nagyon reménykedve az alpolgármester úr közbenjárásában és a tavalyelõtti abszurd és irracionális döntését (A volt feleségemhez ítélt gyermekek esetében határozottan negatív, és a hozzám ítélt eredmények gyermekek iskolai szereplése szerinti pozitív következmények tárgyi valósága által is bizonyított!) az én vasárnapi apaságomnak az elégségességével indokoló hivatali vezetõnõnek az irántam tanúsított fiatalkori mélységes antipátiájának a bölcs félre-tételével hozott józan, és a tárgyi valóságnak megfelelõ tárgyilagos döntéshozatalában, maradok tisztelettel: Kozma Szilárd Csíkszereda, 2O1O, július 23. Ma én, miután ugyanaz a szerencsétlen igazságtalanságot és bicskanyitogató aljas gazságot kellett elszenvednem Angélától, mint amikor román katona koromban a bajtársaim (haton!) jól megvertek azért mert az egyiküket a falnak taszítottam amiért le bozgorozott, majd amikor a szolgálatos tisztnek az esetet jelentetem, az sötétzárkába záratott, a fenti Környezettanulmány szakszerû elvégeztetésének az ügyében, a hivatali labirintusokat járva, több csíkszeredai szociális hivatal-mûködési elvérõl szóló információhoz is jutottam. Elõször a másodikat mûködésipéldát írom le, mivel az szorosabban kötõdik az elõbbi beadványhoz, de azelõtt még ki kell térnem arra is, hogy nem útszéli skorpiói...- bosszú vágyból, de nem is hatáskeltés céljából, használok majd a tanulmány írása során un. pallérozatlan, és ezért abszolút közérthetõ népi szavakat és kifejezéseket egy-egy bizonyos lelki jelenség jellemzésére, hanem azért mert a legjobb számítások szerint is, már csak 25 3O év van hátra az életembõl és olyan területeket tárván fel, amelyeket a metafizikus gondolkozó elõdeim nem csak, hogy figyelmen kívül hagytak, de még csak hozza sem szagoltak, hát nincs kedvem szalonképesebb tudományos kifejezéseket keresgélni, amikor az oda vonatkozó köznapi kifejezéseink annyira pontosak és találók! És egyébként is, amint Havas Béla mondja, az ilyen tudományos apparátussal és ennek megfelelõ személytelenséggel (objektivitással!) megírt mûvek csillognak villognak a logikától, csak éppen a szerzõk lelkét ne bolygassuk, mert akkor elsüllyednének a személyes életük korrupciójában. (Azt hiszem, itt Hamvas a konjunktúra kifejezést használja...) Nos, a csíkszeredai gyermekvédelmi hivatalnál tehát, megtudtam, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális osztályának a Simon Zita nevû vénkisasszony hivatalfõnöke, akirõl egyébként már több alkalommal is írtam két évvel ezelõtt, az õsszel véletlenül megsemmisült, a Napba, vagy Vétekbe öltözött? C. topic-ban, tehát Simon Zita pszichológus asszony, egy olyan börtön fenekére való, sötét lelkû perverz nõi személy, aki, miután feladta az üzempszichológusi pályáját és vállára vette a városnak a szociálisan hátrányba került lakói ügyének az intézését, hivatali ideje alatt, több száz, sõt: több ezer gyermeknek lett az áttételes kínzója és megnyomorítója, úgy ahogy megnyomorította a mi két kisebb lányunkat is, az által, hogy mind a négyet az Emõ gyámsága alá ajánlotta! De léteznek a városban a miénknél sokkal tragikusabb, úgymond hajmeresztõ és kétségbe ejtõ esetek is! Õ pszichológus asszonysága ugyanis, abban leli titkolt, de legintenzívebb örömét, hogy férfiakat megalázzon, ami azt is jelenti, hogy akkor élvez (titokban és lelkileg), ha férfiaknak (Különösen az apáknak) lelki fájdalmat okozhat és persze, ha megrövidítheti õket a jogaikban és kibabrálhat velük! Mint ahogyan a Heródes lánya, Salome is attól élvez a bibliai történetben, hogy láthatja a Keresztelõ Szent János fejét egy tálcán, levágva. (Érdekes, hogy a pszichológiai egyetemeken feldolgozzák ugyan az ókori mitológiai tradíciónak a pszichikai jelentését, majd azt látjuk évek múlva, hogy éppen maguk a pszichológusok követik el ezeket a perverzitásokat. Sajnos, ezekrõl a közismerté váló pszichológusi visszaélésekrõl szóló filmes beszámolók, inkább a férfi pszichológusok által elkövetett szexuális visszaélésekrõl szólnak. Hát hogyne: ezek a nyálcsorgatóbbak, ezekkel számolhatnak nagyobb kasszasikerekre, mind a befektetõk, mind a rendezõk és színészek!) Zita kisasszony tehát, ennek a perverz orgazmus- elérési lehetõségének köszönhetõen, a
hosszú hivatali ideje alatt, soha, de soha nem döntött még egyetlen férfi javára sem nõvel szemben, lehetett a nõ akár visszaesõ bûnözõ is, és EGYETLEN OLYAN AJÁNLÁST SEM TETT, AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ ÜGYEKBEN, illetve a miénknél szélsõségesebb, vagyis tragikusabb ügyekben sem (ahol tehát a nõ - anya még felelõtlenebb és még aljasabb volt és még SOKKAL bûnösebben viselkedett a gyermekekkel és az apával szemben Emõnél) A LEGALÁBB 2O ÉVE TARTÓ HIVATALI IDEJE ALATT, AMELYBEN, õ illetve a munkakollektíva, amelynek a nevében a férfiellenes perverz disznóságait elköveti, AZ APA GYÁMSÁGA ALÁ RENDELTE VOLNA A GYERMEKEKET. De ez a legkevesebb, ezzel az információval csak nekem kell egyelõre eldobnom egy olyan méltányos hivatali elbírálásban való jogos reményemet, amirõl azt képzeltem eddig, hogy reális és törvényes alapokon áll. EZT tehát az egyetemes törvényekre kell bíznom egyelõre, mert itt én tehetetlen vagyok. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen lemondtam a Turikának az érte aggódónak egyáltalán nem mondható anyai, de fõként nagyanyai körmök közül való kiszabadításáról, hiszen nekem teljes az Isteni igazságba és az egyetemes törvények érvényesülési mechanikájába vetett hitem, hanem csak annyit, hogy ez, hogy akárcsak a tavalyelõtt, ez az igazság egyelõre nem ezen a szinten fog megnyilvánulni. - Már csak azt sajnálom, hogy a tavalyelõtt, amikor közölte velem a gaztettét, kétségbeesésemben elsírtam magam, azzal a sikoly szerû fájdalmas jajkiáltásommal, hogy Drága kislányaim, mi lesz veletek?, mert amint egészen biztos forrásból ezt meg tudtam, õ pszichológusságának éppen az ilyen élményektõl van lelki orgazmusa, ezeket a jeleneteket, õ szépen és hideg aggyal kitervezi magának. - Hát szépen besétáltam a perverz csapdájába! De ennél sokkal jobbat tudok: Történt, hogy egy Csíki családban meghalt az édesanya. Erre fel, ez a perverz férfigyülõlõ bestia, nem volt hajlandó másként nevezni a gyermekeket, mint árvákat, holott a gyermekek édesapja élt, és csakugyan: árva státuszba is helyezte a gyermekeket és képes volt heteken és hónapokon keresztül körbe telefonálni az egész rokonságot, annak érdekében, hogy a gyermekeket helyezze valamelyik rokon gyámsága alá, tehát, hogy adja a gyermekeket valamelyik családi struktúrában élõ rokon családnak örökbe (Meg próbálta azokat gyõzni...), mondván, hogy a gyermekek semmiképpen nem maradhatnak az édesapjuk gondozásában! Sõt, ezt figyeljétek meg: amikor a rokonok elutasították és kikérték maguknak ezt a perverz hivatali disznóságot (Végül is: törvénytelen visszaélést!) ez a perverz gazember, az árvaházba akarta beutalni a gyermekeket minden áron, az édesapjuk mellõl!!! Több ilyen story is kering a "Néptanácsi szûz kurváról", de ez most egyelõre elég emésztõnek, illetve annak, megértéséhez, hogy a "Neked rám kell hallgatnod, Emõke" nevû feleségem, aki az egyik szociális hivatalnok (Zita Kisasszony katonája!) szerint: "Bezzeg, addig, amíg a felesége volt és a gyermekeket megcsinálta neki, jó volt, most meg, hogy elváltak, kígyót - békát rá hord", milyen alakokkal barátkozik. Úgy néz ki ugyanis, hogy újból elõadta a rablómeséit ezeknek, annak ellenére, hogy a gyermekláthatási peri beadványaiban újból anuka kiszlánának nevezi magát, hivatalos lakhelyéül amannak a csíkszentgyörgyi házikóját tüntetve fel. Azért is viselkednek tehát így a Zita hivatalnokai, mert tudják, hogy úgy is mindegy! De volt annál nagyobb haditette is a férfigyûlöletétõl, természetesen, örökre pártában maradt Simon Zita fõnökasszonynak, mint hogy egy elhunyt asszony gyermekeit következetesen és csökönyösen árváknak nevezte annak ellenére, hogy az apjuk egészségben élt és gondozta azokat, és, amikor azt tapasztalta, hogy az anya rokonsága nem akarja a gyermekeket erõszakkal árvaházba akarta szerencsétleneket nyomni, mindaddig, amíg a gyermekek apja meg nem elégelte a mélységesen perverz férfi- gyûlöletébõl eredõ aljas "hatalmi" visszaéléseit, és rá nem borította a fõnökasszonyi asztalát. Történt, hogy a nem tudni mitõl, férfi- és apagyûlölõvé vált asszonyságunkat beosztották Csíktaplocára (Oda valósi a szépséges vénkisasszony!) országos képviselõ választási felügyelõnek, vagy mifenének. Hát nem megutáltatta a Taplocai székelyekkel az ily módon, és neki hála, diktatórikus-feminista színezetet kapott demokráciát? Fogta magát a szûz asszonyság és a hirtelenül öntudatossá vált és ezért a teremben felgyülemlett szavazó székely férfiakat a teremben levõ nõk háta mögé parancsolta, az érkezési sorrendiségtõl függetlenül, mondván, hogy a fegyelmet és az íratlan elõírásokat itt be kell tartani. Ez viszont csak egy szomorúan vicces, de igaz történet, ami csakis a rettenetes tûrõ képességgel rendelkezõ és tisztelettudó - nõ- és anyatisztelõ (Szûzmária-Imádó) székely férfiakkal lehet még elkövetni. Próbálta volna meg Budapesten, vagy akárcsak Nagyváradon is! Kapott volna õszüzessége mindjárt az elsõ kísérletére íratlan diszkriminációs szabályt és nem is biztos, hogy föltétlenül csak a férfiak részérõl... A másik gyönyörû Zita-sztory (Sajnálom, hogy a helyezet jellemzése érdekében, meg kell szegnem a Logos szabályzatát, miszerint trágár szavak használata tilos, de becsület szavamra, hogy a városban csak "A néptanácsi szûzkurva"-ként emlegetik!), hogy ezúttal az apuka halt ki az egy gyermekes fiatal családból, és az anyukának viszont a világcsavargás és a "pasifogás", még erõsebb gondja volt, akárcsak Kozma Emõkének (Lásd az Emõke gondjairól szóló, személyes vallomását a Zita egész hivatali sereglete által pártfogolt asztrológus nõnek, a Mester, vagy szélhámos c. rovatban!), és ezért a legutolsó gond volt számára az egy szem gyermekének gondozása, akit napokra magára hagyott a lakásban, mígnem a meghalt apa szülei megelégelték a többszörösen megismétlõdött - dolgot és magukhoz vették a gyermeket. Ezzel még nem lett volna gond, de lévén, hogy itt "drága édesanyáról" és nem "idióta és gonosz apáról" lévén szó, Zita asszony éveken át makacsul (gonoszul!) ellenállt a gyermeket gondozó és korrekt módon óvodába járató nagyszülõk azon törvényes úton elérendõ céljának, hogy a gyermek felett valamiféle megosztott gyámsági jogot megszerezzenek, annak érdekében, hogy ne egye õket a frász, amiért az "édesanya", aki idõnként megjelent a világjáró pasi-fogási tapasztalatszerzési körútjairól, az ne vehesse ki "szabadon" és ne vihesse el a nagyszülõk értesítése nélkül, napokra önmagát szórakoztatni a gyermeket. - Mondják, ez volt a Csíkszereda újkori (1989 decembere utáni!) történetének az egyetlen olyan esete, amikor a Zita amazon irracionálisan konok ajánlása és végig makacs ellenkezése - ellenállása ellenére, olyan bírósági döntés született, amely ellentmondott az õ feminista
törekvéseinek. És persze, ez is csak azért történhetett így, mert az egyik nagyszülõ nõnemû volt! És, a legérdekesebb az egészben, az, hogy a húsz - huszonkét, vagy három éven át, ami óta ezzel a magasan magasztos és humánus szociális érzékenységével Zita õszüzessége a Szociális Hivatal vezetését átvette, több kísérlet is történt az egymást váltogató polgármesterek részérõl (Akiknek szintén a könyökén folyt ki már a Zita miatti panasz-áradat!) a Zita leváltása, illetve más osztályvezetõ fõnökkel való helyettesítésére, de mindegyik kudarccal végzõdött, mivel Zita, az polgármesteri hivatal egyetlen hivatali régiséggel is rendelkezõ pszichológusa lévén (És valljuk be: nem is egy könnyû és könnyen átlátható segély-elosztási rendszert, és persze, kimondottan általa kiépített szociális-hálót vezetett!), az osztályról teljesen nem lehetett eltávolítani. Ezért, soha nem volt nehéz ügy számára az, hogy amint egy más személyt helyeztek fölébe fõnöknek, azonnal bele fogjon annak a szakmai ellehetetlenítésébe és pszichológiai kicsinálásába, morális tönkretételébe. Mondják, akkora rutinra tett szert már ebben a háttérháborúban, hogy a legutóbbi trón-bitorlónak az idegi kikészítéséhez és hivatali-süllyesztõbe (papírdarálóba) küldéséhez, már csak hat hónapra volt szüksége. Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti "naplóbejegyzéseimnek" a látszólagos nõ-ellenes hangvételével, és különösképpen a fent szereplõkre vonatkozó, néhol igen-erõs és az ugyancsak elfogultan igazságtalannak tetszõ jelzõivel, különös tekintettel arra, hogy ilyen kifejezéseket nem csak általában, hanem az esetek messze menõ többségében kimondottan csak férfiakra illik (szokás...) használni, egyáltalán nem tettem és teszem magam szimpatikusabbá még a Logos olvasói elõtt sem - aminek a nagy többsége ugyancsak nõ nemû nem, hogy a hivataltól, ahova le fogom tenni ezt az írást kinyomtatva, bármiféle pozitív reakciót, normális ügyintézést is reméljek! De éppen, hogy azért is írom teljes nyíltsággal és õszinteséggel mindezt, hogy ne engedjem meg magamnak tovább egy percig sem annak a reményét, hogy ezektõl a férfi- és apabánatot szomjazó némberektõl, még valaha is, valamiféle objektív ajánlást reméljek. Azzal, a tudattal tehát, hogy hozzuk is eljuttatom a jelen eszmefuttatásomat, szellemileg sokkal szabadabbnak és erkölcsileg sokkal tisztábbnak érzem magam. Azoknak az esetlegesen megrémült olvasóknak viszont, akik nem ismernek engem abszolút közelbõl, és akik úgy képzelik, hogy vagy a férfi mivoltomból eredõ egyoldalúan elfogult igazságérzetem és a gyermekeim szenvedése miatti elkeseredésem miatt ragadtattam el magam, illetve, azok, akik élnek azzal a gyanújukkal, hogy bármennyire is lennék asztrológus és metafizikus, mégiscsak kell lennie bennem némi, bizonyára nagyon mélyen rejtett nõ-gyûlöletnek, most is csak azt tudom mondani, már csak a felszíni logika szellemében is, hogy 1. Engem soha nem érdekelt a születendõ gyermekeimnek a neme (Azok a gyermekek, akikre a jelenben az apai felelõsségtudatom és érzetem irányul, mind kislányok.). 2. Amikor a két kisebbnél az orvos megmondta a nemét anélkül, hogy erre én kíváncsi lettem volna, egyáltalán nem törtem le amiért, nem azt hallottam, hogy "legalább" a harmadik, de aztán már a negyedik "mégis" fiú lett volna. 3. Azóta sem kísértett meg soha, még csak enyhe vágy vagy sugallat szerûen is a vágy, vagy gondolat, hogy "milyen kár, HOGY "bármelyik drága kislányomnak is, nem hím a neme. 4. Valósággal megdöbbentett az egyik idõsebb (nõi) ismerõsöm a piacon, amikor megtudván azt, hogy Réka is kislány, mintegy vigasztalódva mondta a piacon zöldségvásárlás közben, hogy "Az sem akkora nagy baj..." (- Ki az Istencsudájának néznek engem ezek? Hát ennyire nem ismernek.) 5. Amint a fentiekben leírtam, az elsõ, és éppen az õ megfoganása miatt vállalt, ostoba polgár-erkölcsi becsületességérzésbõl vállalt házasságomból (Voltaképpen a házasságkötés elõttrõl...) származó fiam, akivel éppen olyan odaadóan - Mindig az õ szellemi-lelki és fizikai fejlõdését tekintve elsõdlegesnek - foglalkoztam mint a jelenben a lányaimmal, nagyon nagy csalódást okozott az által, hogy a könnyebb utat választva, lehazudta saját maga elõtt a kettõnk igazi kapcsolatáról szóló emlékeit, és az anyja, de fõként a folyóvízként hazudozó nagyapjának (Lásd a Bolond-regényemben a személy-hû ábrázolását!) az én gonoszságomról és aljasságomról keltett legendáit hitte el - És azokat szajkózta nekem, velem szemben az erkölcsi fölénybõl eredõ cinikus magatartást gyakorolva már 16 évesen, valahányszor a nevelõapja halála után, illetve azt azt közvetlenül követõen a Nagyapjának a Mo-ra való költõzése után - megkíséreltem vele a kapcsolatot felvenni. 6. A jelenben az összes családtagom - és õk képezik tulajdonképpen a rokonságomat is - nõ nemû személy, és nagyon jól érzem velük magam. És ez sem azért van egyáltalán, mert, amint lenni szokott, egymással versengve szolgálják ki az egyedüli férfit, hanem - legalább is egyelõre - ez éppen fordítva van. - Ez utóbbit viszont egyáltalán nem panaszként írtam! 7. Amennyiben Violetta velem maradna és úgy döntenénk, hogy közös gyermeket akarunk, akkor sem kezdek majd még titokban sem abba reménykedni, hogy õ majd "végre" fiút fog szülni. És ha mindez nem elegendõ érv arra, hogy bennem semmiféle nõ-gyûlölet nem munkál, hanem csakis éppen a nõ nemû kislányaimnak a velük szemben hétszeresen felelõtlennek bizonyult "édes"anyjuk részérõl jövõ, felesleges szenvedtetéseknek és kínzásoknak vagyok mélységesen ellene, illetve az háborít fel a végsõkig, hogy más, a mienkhez hasonló szerencsétlen állapotba jutott családok esetében is, a csaknem állatian irracionális és primitív (hogy ne mondjam: bestiális!) nõi szolidaritás, illetve a szûk-agyú feminizmus miatt szenved, nem csak e rettenetes jelenség miatt tehetetlenné tett sok, igaz felelõsségtudattal rendelkezõ édesapa, de fõképpen azoknak a gyermeki is - ÉS FIGYELEM: ÕK MÁR A NEMÜKRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL! - akkor következzen a spirituális érvelés is: Az általam készített horoszkópoknak a 9O - 95 százalékát nõ nemû személyek rendelik, és kérem szépen elolvasni a www.kozmaszilard.hu c. honlapomnak a Levelek rovatában azt, hogy ezen hölgyek közül hányan haragszanak rám azért, amiért a sorsképleteikbõl azt olvasva ki, amit ott látok és nem, mindenféle misztikus fantazmagóriát és egzotikus csodát. Hogy egyikük sincs megsértõdve, amiért az õszinteségemmel úgymond (végre!) kinyitottam a szemüket és - fõként az általam felfedett és leírt anyai ági karmikus programok közül a személyiség- és férfiellenes programmal születettek számára - meg- és rámutattam a Jang princípium, illetve a maszkulinitás igazi, létfontosságú jellegére és annak a tiszteletben tartásának a fontosságára. Amit tehát, éppen úgy ajánlatos
tisztelni, mint ahogy elváratik a nõk részérõl az, hogy az anyaság, illetve az anyai potencialitás bennük maximálisan tisztelve legyen. A héber õsmetafizikában a férfi megnevezése ruah, ami szó szerint állítólag gyakorlati tapasztalatból szerzett elvont ismeretet (fényt) jelent. Sokat töprengtem azon, hogy mi lehet az a nõi (saját fizikai lényében) fizikai magzatérlelõ magzatfejlesztõ és peresze: gyermekszülõ képességgel, valamint a gyermektáplálási képességgel egyenértékû funkció a férfiaknál? Mert az, hogy a nõknek van egy ilyen plusz képessége hozzánk képest, evidens. De nem hiszem azt, hogy a férfiaknak a puszta fizikai erõ-többlete, ami egyébként is egyre értéktelenebbé kezd ma válni, lenne az, ami egyenértéke lenne a nõk fiziológiai anyai anyasági képességének. És még csak nem is az bizonyos általánosan valamivel magasabb gyakorlati intelligencia-szint, amit IQ-ban szoktak mérni, és amely IQ - különbség a mai fiatal nõk és férfiak között kezd egyre jelentéktelenebbé válni. És akkor rá jöttem arra, hogy az természetszerûleg nem lehet más mint az úgynevezett apaság ami viszont nem jelentkezik olyan egyértelmû és látható formában, mint a nõknél az anyaság, elsõsorban természetesen azért, mert nem is ölt fizikai formát! Semmi nincs a férfiak külsejébe beépítve, semmiféle fiziológiai funkciójuk nincs az apasághoz kapcsolva, úgy mint ahogyan a nõknél a növekvõ és egyre nagyobbá váló has, vagy annak hiányában a menstruáció. Még a meddõ nõk is hordják a soha meg nem valósuló anyaságuknak ezt az egyértelmû és határozott, fizikai bélyegét, ha csak nem operálják ki belõlük még a petefészkeket is! És mégis van apaság, pedig annak aztán abszolút semmi külsõ jele nincs. Sõt: egyeseknél még belsõ jele is alig. És az a döbbenetes, hogy a mai kibelezett és sterilizált nyugati típusú civilizációkban, miközben szenvednek ennek, a pozitív apasági szellemnek a hiányától, a férfi-ellenes, valamint a magazat- gyermek és családellenes, illetve anyaság-ellenes karmikus programmal született nõk (És manapság a nõk többsége elsõsorban ezekkel az anyai ági karmikus programmal született a világra), iszonyodnak ettõl az apa-képzettõl, és amint egy lehetõségük mis van erre, minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy ezt megbuktassák, lejárassák, a kedveseik férjeik lelkébõl kilúgozzák, és ha másképpen nem megy, hát ráfogják, hogy vészesen agresszív és ezért irtandó minden eszközzel ott ahol csak a fejét felüti. A vonatkozó és késõbb teljes szélességében kibontandó szaturnuszi mondanivalóm kibontása érdekében és azért, hogy ne ismételjem magam a hasonló témák azonos motivumaiban, hadd iktassam be ide egy régi eszmefuttatásomat a Jen (A Kínai õsdialetktika két alapprincípiumának: a Jin és a Jang egységének) a metafizikai értelmezésérõl. Ez egyben olyan metafizikai fogalomismertetés is, amilyenre föltétlenül szükségünk lesz az apaság megértéséhez, illetve az apasággal szembeni tudatos, vagy öntudatlan férfi- de még inkább nõi fenekedések által felvetett problémák minél nagyobb mélységû megértéséhez. Következik tehát a: Metafizikai értelmezés a Sátáni és a Luciferi magatartások különbözõségérõl: A nõknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékû, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a nõi spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erõs pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében - ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsõként fogalmazgatni -, hogy a paradicsomi almábaharapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás-ellenes magatartásnak, és ezért az almába harapás, a Luciferi aktusnak mindössze egy sokkal késõbbi és nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nõiesebb! - következménye. Az elsõ megváltás-ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által ( belülrõl ) befolyásolt, vagyis az öncélúan önállóvá változni próbáló Fény õsprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy különváltnak és különállónak hirdetvén magát, nem akarja átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a nõi princípiumot. Vagyis az által, hogy nem akar a Szeretetbe behatolni, azt átvilágítva, termékennyé tenni, és így, a Szeretetben és a Szeretet által kiegyenlítõdve, újra egyesülni az abszolút létállapottal. A paradicsomi létrontás, már csak a második mozzanata tehát a bûnbeesésnek. És ez, az elsõ a Luciferi! aktusnak, mindössze a sápadt következménye és az anyagi változata. Tehát, amennyiben az anyagot durvának nevezzük, ez a Paradicsomi bûnbe esés, az elsõnek a sokkal durvább és nõiesebb változata! Mivel hogy az elsõt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg elõttem az hogy az elsõnek is két nemû változata van!) még a teremtés gyökerénél követte el a Fény (a Maszkulinitás) õsprincípiuma: a Lucifer. A Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatott Fény õsprincípiuma ugyanis, nem akarja átvilágítani és ez által a megváltás irányát annak mutatva, megtermékenyíteni a Szeretetet, vagyis a nõi princípiumot és így, akarja magát átadni a szeretetnek, nem akar azzal és az által egyesülve az abszolút állapotba visszakerülni. Azon freudista nõi olvasói feltételezésekkel ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna meg, vagy tõle ijedtem volna meg, õt utáltam volna meg a gyermekkoromban valamiért, és tudattalanul ez a harag munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félrevezet az amatõr pszichológia ) a nõi princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, a valóság a következõ: Én annyira imádtam gyermekkoromban az anyámat, mint hívõ katolikusok a Szûzanyát, és életem elsõ felében teljesen nõpárti voltam és a legelszántabb feministáknál is férfi-ellenesebb! A valóság tehát, éppen hogy az ellenségeim által feltételezettnek az ellentéte: én, a jóságos édesanyám mellett, egy olyan mostohaapával nõttem fel, aki civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsõítette, és õ maga az abszolút pátriárka szerepében tetszelgett otthon, tehát abszolút családi önkényúr volt. A biológiai apám, ennek a férfias magatartásnak a másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelõtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltõ gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késõ nyugdíjas korában újra sápadtan-mûvészkedõ férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám
igyekezett teljes mértékben démonizálni, és szeretõ egykéjeként én ezt tõle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és errõl még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nõk csak ennek az elszenvedõi. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nõk, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez, az ide vonatkozó, nagyon hibás és nagyon rossz, belém nevelt gondolkozási reflex (a férfi ördög, a nõ angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az elsõ bûnbeeséséi aktusnak (A Lilith elsõ diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtõ szereplõvé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a nõi korrupció csak késõbb, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövõjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetõségekben való magasztos hit almáját. Mint minden ami létezik, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megzavarodása, vagyis: megoszlása és megsokszorozódása után, a bûnbeesettségi állapot is kettõs: Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz a szereteten keresztül való visszakapcsolódást, mondván, hogy õ nem akar az egységbe visszakerülni és ez által, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetõvé tenni, addig, a Lilith öncélúsága által ugyancsak megkísértett Szeretet is meg akar maradni magában, magának, és emígy Szeretetbõl Satanavá változott nõi princípium, elutasítja a Fénynek befogadását, vagyis az attól való megtermékenyülési lehetõséget és ezzel elutasítja a Fénynek a magán (A szereteten) keresztül történõ, abszolút létbe való visszakapcsolását is. A Sátáni állapot az tehát, amikor a nõ nem fogadja magába a megtermékenyítõ fényt, hanem vagy elutasítja azt, vagy csak az élvezet-okozó részét fogadja el a Fénynek, illetve, amikor õ maga akarja minden áron megtermékenyíteni és átvilágítani a Fényt (a férfi szellemét) és emiatt képtelenné válik a fény befogadására, a megtermékenyülésre. Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülõ hatalom akarja a megtermékenyítõ hatalom szerepét átvenni, vagyis amikor a nõ akarja a férfit átvilágítani, ahelyett, hogy szeretné azt. Illetve, a mai modern idõkre lefordítva: a Satana a hamis Fény által (A szeretet nélküli, nagyokos és steril Luciferi tudomány által.) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze önkényesen megtermékenyítetni: majd csak akkor, amikor úgy érzi, hogy el jött az ideje, amikor úgy érzi, hogy fel van erre készülve. Vagyis akkor, amikor rég óta lejárt már annak az ideje: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes! A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a nemes bánatomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emõkét többé semmirõl, amit felfedezek, felvilágosítani és nem fogom õt többé fizikailag sem megtermékenyíteni. Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és errõl még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nõk csak ennek, a mikor hõzöngõ és kegyetlenkedõ, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedõi. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nõk illetve az õket védõ édesanyák, egyértelmûen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nõ angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az elsõ bûnbeeséséi aktusnak is (A Lilith elsõ diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtõ szereplõvé válását ismertem fel elsõként, és úgy képzeltem, hogy a nõi korrupció csak késõbb, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövõjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetõségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját. Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bûnbe-esett élet állapota is kettõs! Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a nõi princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy õ nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetõvé tenni, addig: A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetbõl Sátánná változott nõi princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülõ hatalom akarja a megtermékenyítõ hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nõ a férfit tanítani, irányítani). A modern idõkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nõ, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, majd csak akkor, amikor õ akarja(!), amikor õ úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor fel van erre készülve (A mai nõk: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni. A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emõkét többé semmirõl, amit felfedezek, felvilágosítani. Egy nõi olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja õt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotában, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külsõ!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetõvé tenni! A Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmányában, egy spirituális gondolkozó gondosságával és egzaktságával le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nõ-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a
mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az anyag-sötétségébe süllyedt férfinak a tiszta szellemû, de gyenge nõi princípium fölött aratott gonosz gyõzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyûséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nõk és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. akkor követték el, amikor a férjeket tehát a potenciális apákat, kiszorították és kiûzték azokról a helyekrõl, ahol a szülések megtörténtek. Azok, akik a késõbbi apákat (jövendõ férjeket) is szülõ feleségük mellõl a külsõ szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba szorították ki. Vagyis a fontoskodó szülész-bábák, majd az õket felváltó, és a tudatlan férjeket (apákat) egyszerû állatnak nézõ és tudományos okuláréik mögül szigorúan le is nézõ szülész - nõgyógyászok a hibásak, azért, hogy ma nem csak a szülést tragédiaként megélõ nõk, de a férfiak is félnek a gyermekáldás kezdeti fizikai megpróbáltatásaitól. Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülõ-feleségüktõl, hanem el kezdték a szülõnõket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettõl még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettõl, vagyis az így a világra mûtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevû mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány gyõzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten nõi igényre, a finom és teljességgel nõies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette! De amennyiben a mai liberális - szocialista kormány-programoknak megfelelõen, gyökeresen megszûntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetõségeket (Vagyis: megszüntetnék a programozott szüléseket: a jövendõ felnõtteknek az anyai igényre történõ mesterséges és idõnapelõtti humánus kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve: megakadályoznák a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történõ kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétõl megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes féle lelkes orvosok tanfolyamaira, hogy ott megtanuljanak végre újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelõi és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból megjön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük. Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas gyermekes család is nagynak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám sorsrendezési segítségért forduló családanya, vagy családapa föltétlenül akar (!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket! Esetleg még "meg is nyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetõleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút... Nem gyõzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtõ erõnek, a teremtés elsõ õserejének (Az Úrnak!) nem szabad önkényes elképzelések szerinti elõfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el. Vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lesz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sõt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtõ õsszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erõszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelmûen ellentmond a teremtõi õstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerû a válás, ha nem erõsen vallásosak a szülõk, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elkötelezõdés szellemében nevelõdnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy én mint egyke, nem ilyen szellemben nevelõdtem, sõt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendõ, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelõen tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minõségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minõségi számolás, az egykézõ - kétkézõ gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is õrület", illetve: "ez az energiabomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye. Számomra teljesen világos: az általánosan (globálisan ) érvényes bûnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklõdik, hanem az
anyai ági nõi õseinktõl: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteibõl származik ránk, az anyai ági nõi õseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nõ ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági õseitõl. Csodálkozol? A nõi petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erõsebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélõdnek, a nõi petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amibõl te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amibõl az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, nõi generációról, nõi generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejezõdése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illetõ anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A sötét és agresszív anyagi férfi!) hordozta a méhében, reggeltõl estig és estétõl reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendõ gyermeket, hanem az édesanya! Már akkor, amikor a Magyarországi szocialista-szerelmes többség, az egykézõ bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklõ csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követõ narancsszínû Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történõ, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegõjû lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sõt: még a 2000 évi Békéscsabai kolbásztöltõ versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevõ Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai reprodukciójára (Amennyiben számít ez. De szerintem nem errõl van szó, hanem a teljes személyi felelõsséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen!), de fõként lelki és szellemi reprodukciójára! Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig tágítható veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkezõ emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyûlt az emigránsokkal a bajuk!). Szüksége volt tehát a magyarságnak a nyugati liberális gazdaság-erkölcsi õrületbõl való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák a nyugatiasan spekuláló magyaroknak az internacionalista-liberális humanista Istent. És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztõi feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetõségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékû életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis azokat a tanodákat, ahol kizárólag a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetõségekrõl szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerû! Legalább a kutató szellemû, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szeretõ, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetõségekrõl szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletrõl egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan értékes metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási idõpontját a majdan megszületõ gyermeküknek. Amint írtra, az optimális asztrológiai idõpontot szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett mûteni belõle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. Hiába na, a paraszt-pragmatizmus, az paraszt-pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is. Eszébe nem jutott volna egyiknek sem, hogy a gyermek foganási idejének az önkényes meghatározásával mentális erõszakot, vagyis fekete mágiát gyakoroltak az Egyetemes Teremtõerõkkel és az Isteni Elmével szemben.) Az ötödik bolygó által képviselt teremtõ- megváltó erõnél: a Jupiternél, a spirituális értéktudat a gyökre való visszavezetés - megnyilvánulásánál, kezdõdik az ember! Többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlõdtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt õsprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különbözõ fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenõen nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerûsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az õt követõ hetedik bolygó által megtestesített õserõig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelõsségtudatig, igazából nem is létezik spiritualitás. Ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerõknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti
kiegyenlítõdési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülõi (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levõ, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg. A Jupiter által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelõsségtudat azok az õserõk, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített õserõk, az emberi faj sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból. Nem is annyira a minõségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelõs viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényezõ, amely az embert az állatok közül kiemelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fõ okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem mûködnének egyáltalán ezek az õserõk, de náluk ez a mûködés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai innovációink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintû tudatosságunk (természettudományunk), egyelõre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelõsség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelõre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetõségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban mûködik egyelõre mint, ahogy mi "mûködünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk. Ez a modern Judási logika ismertetõje. Nem kell ahhoz semmiféle spirituális tudás, hogy amennyiben egy racionálisan gondolkozni képes ember a világban körülnéz, észrevegye, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. Több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és fõként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külsõ természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy a racionális szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben. Még vannak idealista tudósok, akik élethûen ecsetelgetik, hogy mi lesz, ha az emberiség hat éven belül, sõt: lehetõleg azt megelõzõen, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetõi erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltõ versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetbõl, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a választási kampány-nyitó mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisbõl nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belsõ feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdõdik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erõszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bûnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelõ elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülõi szerepköreinket idõben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.) Beszéljünk tehát egy kicsit a magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereirõl, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-rõl.) Értékszelekció kérdése az, hogy a nõ milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nõt akar megtermékenyíteni. Illetve, mostanában: hogy a nõ milyen férfitõl (Általában a férfitõl!) nem akar megtermékenyülni. - Képzeljétek el, olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, mûvelt, spirituálisa érzékeny és nem utolsósorban szép nõtõl, mert az 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a lüke férje "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni. És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódás, férfinak még volt egy felesége, és attól is ugyancsak azért vált el, mert az is gyermeket merészelt szülni az õ kifejezett tiltásai ellenére! Világos, hogy ebben a férfiban tómból a negatív Szaturnuszi szellem. Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia az állatoktól elválasztó emberi öntudatunknak, hogy miután - lehetõleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nõt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitõl hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felsõ mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sõt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a nõi princípium képviselõi által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ehelyett, a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó nõ, aki 30 éves koráig képtelen volt anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstõl, vagyis attól, hogy õt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különbözõ keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni a férfias férfiak iránt érzett gyûlöletétõl. Ha csak
csendes neheztelés formájában is, de nagyon is lézik, és a lelkét mindig felzaklatja a megtermékenyítõ férfiak iránt érzett õsi, anyai ági gyûlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az olyan édesanya, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapa, mert az anya uralkodni akart az apán. Egyes nõi rendelõim fölöttem is szeretnék megszerezni a hatalmat önkéntelenül, és minden nõi eszközt bevetnek annak érdekében, hogy irányítsák a munkámat és azt írjam vagy mondjam a horoszkópjaikban, amit magukról olvasni, vagy hallani szeretnének, vagy valamilyen, általuk sem ismert késztetésük miatt, valamiféle fölénybe kerülhessenek velem szemben. Nõi férfiként tehát, meg akarnak engem termékenyíteni: az õk zsenge és finom, de ezért az enyémnél szerintük sokkal többet érõ tudásukat át akarják nekem adni. Miféle tudást? Azt, amellyel áltatják magukat, hogy a külsõ sorskörülmények miatt nem tudnak anyává válni, mivel addig védekeztek a gyermekáldás ellen, amíg meddõvé váltak és most lombik bébi programok után kezdnek érdeklõdni Melyik tudást? Azt a mindössze intellektuális szinten megszerzett, de személyesen egyáltalán nem realizált keleti misztikáról szóló információ-halmazt, amelynek segítségével "A nyíltság látszatai mögé bújnak az igazi, tényleges nyíltság elõl" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)? Nos, az a tény, hogy ilyen alapállásból és ilyen tudással akarják a mai nõk a férfiakat megtermékenyíteni, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely alapján a nyugati típusú civilizáció nõinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levõ magzat- gyermek, család- és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki õt A férfias nõt tehát - nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki összellemiségben - logoszban - nem elég erõs ahhoz, hogy a nõi gyengeséggel szembeni kötelezõ toleranciára hivatkozó nõket megtermékenyítse. Olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erõ ahhoz, hogy ezt a hamis lelki szûziességet ezt a törvénytelen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nõt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létezõ potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy az utóbbi idõkben hozzám érkezõ Magyarországi horoszkóp-kérések nagy többségében a férfi minimum négy évvel fiatalabb a nõnél, és az egyre ritkább, legjobb esetekben is egy idõsök a férfiak a, végre - valahára: tova harminc éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nõkkel! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idõ viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörû és értelmes és kultúrált és kellemes, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynõknek lehetséges"? - Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelõl, ugyancsak az anyai ági nõi õsöktõl származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetõen (azok hatására), vagyis a különbözõ és azonos vibrációs szintû spirituális energiamezõk és energiaterek elkülönülésének, illetve kölcsönös vonzódási törvényének a hatására, ezek a nõk olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. Amivel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lette szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretõjévé, akik vagy kezdettõl kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktõl, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következõ alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illetõ hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezetõ életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni. És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanata: a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak termékenyíteni mindenkit (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erõltetõ örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nõiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az õk nagyszerû tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó ûrt, a hiányinformációt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik az öntudatlan bosszúállás. Az én öreganyám még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 2O éve nem megy neki, elõbb a fiatal Emõkével próbálkozott. Ám a feleségem figyelmét idejében felhívtam a veszélyre, hát most a kilenc éves Medárdát okítja az alattomos tolerancia filozófiájára. És mi lett annak az eredménye, hogy õ szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsõséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az õ életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: õ nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhetõ-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülõcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelõtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó ugyebár? És persze minden nõ k. az anyámat kivéve, nem? Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat? Amikor rájöttem arra, hogy az erõs férfiasság- és személyiségellenes karmikus programom következtében, hamis fényszellemiség megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert a nekem is új, férfias magatartásom mély ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nõkbõl, mind azokból a bennem élõ gondolat-formákból és én-képzetekbõl, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban. Az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülõ hatalom (A Szeretet õsprincípiumának a) képviselõje, a nõ, nem akarja átvenni a megtermékenyítõ hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmezõ - átvilágító és ezzel megtermékenyítõ Fény õsprincípiumának a szerepkörét.). Hiszen amikor akár önkéntelenül is, de erre törekszik a nõ, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a
hatás visszahatás, valamint a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel gátolja saját magát a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják egymásba a lombik programokon belül a 10 százalékos sikerû a nõi petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lesz eredmény, vagy nem. És ha lesz is (Amennyiben a nõ idõközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó eredmény is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnõtten, de hajlok arra, hogy inkább nehéz ügy a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierõszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez. - Eddig tart tehát a régi tanulmányom, ami már csirájában hordja és részben meg is világítja, a jelen témakörünk alapproblémáit. Az embernek bármilyen, a közösségi és a törvény-alkalmazási létszférát érintõ dolga is legyen, és bármerre is lépik hivatali intézményi szinten, mindenütt azt látja, hogy a hivatalnokok, akik eredeti funkciójuk szerint õt lennének hivatottak a politikai képviselõi által megalkotott törvények szellemében kiszolgálni, a törvényes munka- és kötelességvégzés helyett, illetve a törvények tisztességes és becsületes és fõképpen felelõsségteljes alkalmazása helyett, mindössze arra használják a törvények paragrafusait és szövegrészeit, hogy azok által, a lustaságukat és munkarestségüket, vagyis a felelõtlen felületeskedéseiket, és persze, az egyéni õrültségeik szerinti eljárásaikat fedjék a törvények idézésével. Valamint arra, hogy az elvhûtelen és nem egyszer törvénytelen eljárásaiknak az állítólagos törvényességét igazolják. A hivatalnoki defetista alapállásról és lelkiismereti gonoszságról, Hamvas Béla egy egész tanulmányt írt, az Értekezés a közigazgatásról címmel (In Patmosz I), amelyet minden, A másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni elv szerint élni megkísérlõ, és ebben a törekvésében, már csak a saját Lilitje miatt is szükségképpen elbukkó, fennkölt misztikus és ezoterikus szépléleknek ajánlok realitás-ébresztõként, mint a földi életben való eligazodáshoz elengedhetetlen bedekkerként (Úti kalauzként). Mellesleg, a jelen tanulmány lényegi és általam nem véletlenül késleltetett mondanivalója szempontjából igen fontosnak találom azt a Hamvasi megjegyzést, miszerint a vezetõ pozícióba kerülõ nõi hivatalnokok, szükségszerûen gonoszabbakká válnak a férfi hivatalnokoknál. Illetve, a kontra-szelekció (Lilith) elve szerint, már eleve a gonoszabb és korruptabb nõi hivatalnok- egyedek kerülnek ilyen vezetõi pozícióba. - Kérem szépen tehát ezt a Hamvas által észlelt tényállást, amit eleddig én egyáltalán nem hittem el neki, megjegyezni, mivel lesz rá hivatkozás a lényegi következtetések levonásánál. És éppen a késõbb kifejtendõ lényegi mondanivalóról jut eszembe, hogy az a feltételezés sem állja meg a valóság próbáját, miszerint én most csak azért írok a közösségi nõi gonoszkodásnak eme törvényes álca alá rejtett formájáról (Mindenki a politikusokat szidja, ami, amellett, hogy általában mindig jól áll, mivel azonnal helyeslõkre talál, nagyon könnyû és kényelmes is. És nem csak azért mert a politikusok férfiak általában, tehát a politikus-szidalmazó szükségképpen nem a gyengébb nem képviselõivel kötekedik általában, hanem azért is, mert a legexponáltabb helyen állnak a közösségi létszféra területein. Eközben az alacsonyabb hierarchiában álló köz- és magánhivatalnoki szférák törvénytelenkedéseirõl, defetista disznóságairól csak akkor szerzünk tudomást, ha valami egészen botrányosat követnek el, illetve, ha személyes dolgunk kerül valamely intézménnyel. És az én tapasztalataim szerint - legalább is Csíkszeredában! - itt már jóval több a nõnemû közintézõ, mint a férfi nemû. Ugyanakkor a maszkulin vétkezésrõl, a férfi - banditizmusról és perverz, kegyetlen és sokszor gyílkosi magatartásokról, visszaélésekrõl rengeteg az irodalom, a fényképes és filmes dokumentáció, de a nõi bûnözésrõl, még a felszínre kerülõrõl is hallgat általában a média, mintha itt is valamiféle védelmezési udvariaskodás folyna. Ha én követtem volna el valamely nálam levõ gyermekkel azt, amit Emõ Turulával elkövetett és ha én loptam volna el tõle tõlük a gyermekek ösztöndíját és az állami gyermeksegélyek nyolc hónapon át felgyûlt összegét és Emõ feljelentett volna, rég óta a börtönben ülnék. Én viszont hiába jelentettem fel mindezért õt az ügyészségen is, nem csak a gyermekvédelemnél, annak érdekében, hogy megfelelõ hivatalos jelentéseket kapjak legalább ahhoz, hogy Turulát megmenthessem, mert mindenki, de mindenki - még a rendõrség is! -, Emõnek falaz amiért õ nõ. Nem, egyáltalán nem érzem a hivatásomnak, hogy világítsak rá a közbûnözés és a partikuláris aljasságoknak másik, feminin oldalára is, hanem azért írom le mindezt, mert asztrológusként azzal a realitással kell szembe néznem majdnem nap mint nap, hogy az a tévhit amiben én éltem kamasz, fiatal és érett férfi korom elején, miszerint a nõk mindenben ártatlanok általában és jóakarók és jóhiszemûek és jóságosak és felelõsségteljesek és tisztességesek, miközben és ezzel szemben a férfiak általában léhák, agresszív gézengúzok, bajkeverõk, kegyetlenek, stb. és fõként: a családdal és a gyermekekkel szemben felelõtlenek, AMELY NÉPI TÉVHITET a volt-feleségem is, KEMÉNYEN KIHASZNÁLJA MOSTANÁBAN (Miközben szerintem nem létezett még a földön olyan egyszerû polgári életet folytató, tehát kevés pénzû családban élõ, négy gyermekes családanya, akinek olyan kevés dolga lett volna mint neki. Illetve, mint aki annyira meg lett volna kímélve, mint õ!) és ez által, a diszkriminatív nõ-védelem által, ez a tévhit RENGETEG CSALÁDI BAJT, SÕT SZERENCSÉTLENSÉGET OKOZ, amelyben nem csak a tévhit miatt magatehetetlenné tett apák szenvednek teljesen feleslegesen, hanem elsõ sorban az apa nélkül maradt, vagy a leszerelt, tehát szellemileg impotenssé tett - és papucs kormány alá nyomott - férfiak által nevelt gyermekek. Persze, nem annyira a jelenben szenvednek õk, hanem felnõtt korukban. Szóval, miután azt kellett látnom, hogy Turula és Réka többszörösen meg volt fosztva attól a jogától, hogy velem, tehát az édesapjukkal és Medárdáékkal, tehát a testvéreikkel együtt lehessenek legalább két hetente, tehát amikor nem találkozhattak a gyermekek a leg közvetlenebb családtagjaiknak számító személyekkel, illetve, amikor azt láttam, hogy Turulának a teste még mindig telve van a figyelmetlen és felelõtlen étkeztetésébõl származó és így sorozatban elõálló, de mindvégig kezeletlen csalánkiütések egyre növekvõ sebeivel és sebhelyeivel, Panaszt és jelentést tettem le a Megyei gyermekvédelmi Szervezethez, esetleírásokkal, fényképekkel dokumentálva a jelentést. Miután semmi nem mozdult két hónapon át, ugyanazt tettem a Városi ügyészségen is, de ezúttal már a tavaly õsszel ellopott gyerekösztöndíjak és állami gyermektartási díjak visszaszerzésének az ügyében is tettem le a bíróságra kérést, amit viszont ott nem fogadtak el, mondván, hogy ez már bûnügy, ezzel az ügyészség foglalkozik. Hát akkor oda tettem le a kérést, hogy
szeretném a volt feleségem által ellopott pénzüket vissza kapni. Erre fel az ügyészség le szólt a Rendõrségnek, hogy nézzen utána a dolognak, amire meg jelent nálam egy alkomiszárként bemutatkozó civil ruhás rendõr, aki meghívott másnapra a rendõrségi irodájába. Itt íratott velem egy nyilatkozatot, aminek a szellemébõl már akkor kiderült a számomra, hogy nem lesz a dologból semmi, de még mindig várom az ügyészség hivatalos válaszát. A gyermekvédelmi hivatalos válasz ugyanis meg jött, és abban a Pálfy Zsuzsanna nevû, egyetlen gyermekes, de férjetlen hivatalfõnöknõ, akinek még az Enikõ lányunk halála elõtt készítettem el a horoszkópját Ez azért fontos, mert azokat a horoszkópokat még én is a klasszikus asztrológia és misztika szellemében készítettem, vagyis úgy, ahogyan nekem is, mint mindenkinek tanították, és amelyeket ma, a kauzális ismereteim elmélyülésével, nulla értékûnek tartok. és akivel kollaborálva Emõke a 2OOO-es évek elején, megkísérelt kismama felkészítõket tartani (Zsuzsának talán máig mûködik a Bölcsölõ nevû kurzusa...), szóval a Pálfy Zsuzsa nevû, ugyancsak Csíktaplocai hivatalkfõnöknõ, szerkesztett számomra egy hivatalos választ, amelyben azt írja le, hogy egy egész munkacsoporttal kivonultak Emõkének mind a Csikszeredában élõ és lakó nagymamájához, mind az édesanyjához Csíkszentgyörgyre és mindent a leg nagyobb rendben találtak. Tehát szerintük semmi gond nincs a gyermekekkel, én fölöslegesen írtam tehát napokon át a román nyelvû panaszaimat, jelentéseimet. A SZÉPSÉGHIBÁJA viszont ennek a gyermekvédelmi hivatali jelentésnek AZ, HOGY ABBAN A PERIÓDUSBAN AMIKOR AZ EGÉSZ VÁROSI GYERNEKVÉDELMI APPARÁTUS állítólag az én jelentésem alapján helyszínelt - És el lehet képzelni, hogy mekkora nagy és milyen lelkiismeretes KÖRNYZETTENULMÁNYT végzett! -, MIND A NÉGY GYERMEK NÁLAM VOLT, VAGYIS, ÕK EGYETLEN EGY GEYREMEKKEL SEM TALÁLKOZTAK ÉS NEM BESZÉLTEK! Mondom, ezek, a nõi szolidaritás szellemében, az anya becsületét és hírnevét védik és nem a gyermek egészségét, jogait és érdekeit! És akkor vettem a Románia Családi törvénykönyvét és a gyermekek és a szülõk jogaira vonatkozó összes törvénycikkelyt és paragrafust elõbb elképedve, majd nagyon oda figyelve elolvastam. Azért olvastam elképedve, mert sehol, de sehol nem találtam benne meg azt a mondatot, vagy csak halvány utalást sem arra vonatkozóan, amely NEM LÉTEZÕ TÖRVÉNYNEK A SZELLEMÉBEN, velem - jobban mondva a gyermekeimmel! mindeddig, minõsíthetetlenül aljas és gazember módon kibabráltak ezek a Hamvas Béla által nem véletlenül ab ovo gonoszaknak nevezett nõi hivatalnokok! Ugyanis, nincs és nem létezik ilyen törvény Uraim és hölgyeim még a 2OO4-ben újra írt és kötelezõvé tett, román családi tõrvény-könyvben sem! Vagyis olyan törvény, vagy akárcsak ajánlott törvénykezési és bírósági eljárási elv, amely az édesanyának az apával szemben bármiféle elõjogot is biztosítana! Sõt: a törvény kiemelten és határozottan tilt mindenféle nemi alapon történõ megkülönböztetést (Diszkriminációt!!) a szülõk között, és erre kimondottan felhívja a figyelmet, mind bíróósági - törvényszéki szinten, MIND A GYERMEKEK EGZISZTENCIÁLIS ÉS CSALÁDI, VAGY KÖZÖSSÉGI JOGAINAK A BETARTATÁSÁVAL FOGLALKOZÓ INTÉZMÉNYEK SZIN Nem létezik tehát sehol olyan törvény, vagy akárcsak finoman sugallt elv is, amit nekem az ANGÉLA nevezetû férfiasan vérmes és veszekedõ hölgy a múlt hét péntekén úgy vágott ki mint az adu-ászt, arra a kérdésemre, hogy a tavalyelõtt miétrt ajánlották Emõhöz mind a négy gyermeket, amikor annak már csak az egész napos munkaprogramjából kifolyólag sem lett volna ideje foglalkozni rendesen még egyetlen gyermekkel sem: - Mert õ az édesanyjuk! Ezzel szemben viszont a legfõbb elv, amit a törvény minden kétséges helyzetben, nem hogy javasol, hanem elõír, az A GYERMEKNEK A LEGFÕBB ÉRDEKÉNEK A FUNDAMENTÁLIS ELVE. (Principiul fundamental al interesului suprem al copilului.) HÁT EZEN A LLEGFÕBB TÖRVÉNYKEZÉSI ELVNEK AZ ALAPJÁN, MIND KOZMA EMÕKE, NÉGY GYERMEKES ÕASSZONYSÁGA, MIND A ZITA ÉS AZ ANGÉLA (feltételezem a békés nyugdíjba készülõ Zita trónörököse!) féle, férfi- és apautáló hivatalnokok tízszeresen vétkesek! Sõt: börtönbe zárni valóan vétkesek! - És ezt teljesen komolyan mondom. A Családi törvénykönyv elsõ öt vagy hat cikkelyének minden paragrafusát megszegték, sõt: tudatosan azok ellen cselekedtek! És ez senkinek nem tûnt fel. Mármint hogy a pletyka szintû háborgás és haragvás és neheztelés és gúnyolódás helyett ezeket a gyermek-gyûlölõ, és "gyermekcsináló" apákat utáló némbereket, törvényes eljárások keretén belül, egyértelmûen börtönbe kellene záratni, ahelyett, hogy hivatalnoki fizetéssel a megyei jogú város lakóinak az egész férfi rétegét és az apával, mint felelõs szülõvel maradt gyermekeket tudatosan megnyomorító szociális "munkásokként" a nyakunkon tartani! Amikor egy feleség, vagy volt-feleség helyzeti fölényt akar nyerni a férjével, volt férjével szemben, és a maga oldalára akarja állítani a rokonságot (Sokszor még a férfi anyját is, testvéreit, rokonságát is) a világon a legegyszerûbb dolga van: rá keni, hogy a férje, ha a család falain kívül ezt nem is mutatta esetleg, de az otthon környezetén belül, rendkívül agresszív volt, és ha testi bántalmazásig nem is jutottak el, a pszichológiai terrorizmust és a személyi elnyomást mesterien gyakorolta, az úgy-e teljességgel ártatlan menyecskével szemben. Ezzel a bûvös szóval lehet a férfi ellen hatni, ezzel lehet vele szemben nyerni, ezzel el lehet érni azt, hogy a szegény nõnek, aki úgy-e, már nem bírta cérnával ezt a sok nyílt vagy rejtett terrort, tiszta maradjon a becsülete még akkor is, ha három hónapon át csalta titokban a férjét, mint Kozma Emõke. - Az anyja lánya lévén, Emõkének sem kellett a szomszédba menni, ezért a vérlázító mocskos hazugságért. - Hogy éppen, maga a trágárságot közelrõl érintõ agresszív szóhasználatom bizonyítja, hogy agresszív vagyok és voltam? - Azt kérdem, hogy akárcsak egy szelíd nõ is ne lenne attól agresszív, amikor
azt látja, hogy a legzsöngébb és egészségileg a leg veszélyeztetetteb kislányával úgy elbánt az anyjuk és a nagyanyjuk mint szegény Turikánkkal és kizárólag csak az anya hanyagsága és minõsíthetetlen közönye következtében, teli volt tíz hónapon át sebekkel? És amikor a nõi hatóságok az apát támadják le azzal, hogy miért merészelte a gyermek szörnyû állapotát lefényképezni?! És mindezt csak azért, mert szerintük a minõsíthetetlenül hanyag és közömbös anyák - (nõk!) becsületét nem érheti megszólás az apa férfi részérõl? És természetesen, attól is háborog a férfi, hogy amennyiben õ annyira agresszív lenne - lett volna - hogy azt nem bírhatta már a tök ártatlan mimóza-lélek, akkor miért van az, hogy az érzékeny lány-gyermekek az apával és nem az anyával akarnak élni? És ezt annak ellenére, hogy éppen az apa az, aki azt mondja, hogy nem kell a gyermeknek csokoládét, cukorkát és cukros-krémes süteményeket adni? És nem is ad nekik édességet! Vagyis, amikor éppen õ az, aki nem hízeleg a gyermekeknek és nem korrumpálja azokat, és mégis õt szeretik és választják a gyermeket? Hol van az agresszió? Nem-e annál a nõnél inkább, aki Szabó Linda barátnõnknek azokat a nagyképû és trágárságokkal telített leveleket írta? Az Astrologos c. portálomon, az Enikõ nevû olvasónk által nyitott és vezetett családtisztítási rovatában szó volt arról, de nem csak szó volt, hanem kifejtés is történt arról, hogy azok az mimózalelkû és nebáncsvirág anyák szülnek sorozatban lánygyermekeket, akiknek a mély-tudattalan ideavilága (oldatlan karmája) sokkal agresszívebb az átlagnál. És azok a nõk fogannak és szülnek fiút, akik oldottabbak a férfiakkal és általában a külsõ világgal szemben. Így marad meg a természetben és a létben az egyensúly: az agresszívebb spirituális struktúrák kerülnek általában nõi, tehát gyengébb és gyengédebb lelki és testi burokba, és a kevésbé agresszív és irracionális karmával rendelkezõ, emberi spirituális struktúrák kerülnek olyan lelki és testi megnyilvánulási formába, amely burkok kellõ erõvel és képességekkel bírnak az adott külsõ életformák és fizikai struktúrák meg- és átváltoztatásához. Nem kell ahhoz semmiféle szociális munkási fõiskolai, egyetemi, vagy technikumi képzettség, hogy egy normális ember, beleérezzen abba, hogy mit is jelent az, hogy egy 5 6 éves, és ezúttal ténylegesen ártatlan gyermek kilenc tíz hónapon át reggeltõl estig és estétõl reggelig (Éjszakákon át!) csak vakarózik, vakarózik és vakarózik, az õt kísérleti állatként kezelõ lelkiismeretlen nagyanyja és az anyjának lekötelezett és azzal szembe fordulni nem merõ édesanyja közömbössége következtében. És persze, sem asztrológusi sem metafizikusi képzettség és alapállás nem szükséges. Ehhez elég az, az elemi empátia beleérzési készség amely minden civilizált emberben ott kellene legyen! (Szociális munkásokról nem is beszélve!) És mit tesznek a Zita-tanonc szociális munkások? A bestiális nõi szolidaritás szellemében, az apát kezdik szidni és erkölcsileg felelõsségre vonni, amiért látván, hogy a harmadik figyelmeztetését is semmibe veszi az anya, a helyzet helyrehozatala érdekében, fényképet készített a szenvedõ gyermek kétségbeejtõ állapotáról! Drága kicsi Turikám, hatodik hete van velünk és végre már csak a régi sebek hegei látszanak, újabb kiütés nem jött ki rajta mostanában. Hát persze: vitamindús táplálékot kap és tornászik, spórtól, mikor velem, mikor Violával. Távolról, már csak a soványsága tanúskodik az õszi-téli - tavaszi alvatlan éjszakáiról, de egyébként végre abszolút laza és szabad, mint minden normális gyermek, akire kellõképen oda figyelnek! Már meg szokta, hogy nekem mindent meg lehet õszintén mondani, és amikor rám néz, már nem kancsit oly vészterhesen a jobb szemére, mint június közepén. Mivel azonban a mély tudattalnja néha össze téveszti Violettát az édesanyjával (Néha úgy is szólítja), vagy mivel Violának õsz a haja, a dédnagymamával, tehát azokkal a személyekkel, akik körében már megtanulta, hogy léteznek tabu-témák (Bizonyára a nagymamára: vagyis Magdolnára vonatkozóan.) hát Violának még keményen befordítja néha a jobb szemét elrejti a lelkét. Honnan tehát ez a szociális munkási nem is korlátoltság, hanem gonoszság, ÉS NEM IS AZ FÁJ, HOGY NEM- SAJNÁLJÁK A GYERMEKEKT, hanem hogy egyáltalán NEM A TÖRVÉNY SZAVA ÉS BETÛJE SZELLEMÉBEN, hanem éppen annak ellenkezõleg JÁRJANAK EL! Az, hogy a törvény alkalmazása helyett, inkább tovább akarják szenvedtetni a gyermeket, mert õk, a hivatali nõk, nem vele a gyermek szenvedéseivel SZOLIDÁRISAK, hanem egy nõtársuknak az önérzetén esendõ csorbát akarják az apa hülyévé tétele és egy újabb égre kiáltó igazságtalanság elkövetése árán, megelõzni? Mondom: a mitológiai Salomé és a Hüdra effektus... Hét hõsi próbatétele közül, az volt az egyik feladata Heráklésznek, hogy ölje meg a Hüdrát! Hát iszonyú lelkierõre van szüksége hozzám hasonló módon, humanista - polgári szellemben nevelkedett férfinak, hogy ezzel a Hüdrával, ami nem más, mint a nõi gyengeségek Lilith-szolidaritása, szembe merjen nézni és ezzel az ezer fejû lénnyel harcba szállni. Hiszen nem becsületes férfi harcról van szó, hanem alattomos és aljas rágalmazásokról, amelyben éppen, hogy az esetleges bátorsága, de inkább csak elkeseredésében felébredt harciassága miatt nevezik a férfit agresszívnek. És ettõl teljességgel tehetetlen. Nem Herkulesi izmok kellenek a Lilith-Hüdra legyõzéséhez ilyen körülmények között, hanem a nõi gonoszság- és közömbösség leleplezésnek, vagyis a cukros és rózsaszínû látszat igazsággal szembeni valós igazság kimondásának a bátorsága. Nem is bátorság szükségeltetik ehhez, hanem maximális Istenhívés. Vagyis Bolondság: a Bolond vakmerõ õrületnek látszó bátorsága. Az én horoszkóprendelõim 95 százaléka nõ. A legtöbb esetben természetesen párkapcsolati problémáik megoldása érdekében fordulnak hozzám sors-elemzésért a hölgyek. Ezért ma már nem is csodálkozom azon, hogy a párkapcsolatok 95 százaléka miért megy abszolút biztosan tönkre. Fiatal, és nem családos férfi koromban nagyon szerettem nagyjából velem egy idõs férfiakkal barátkozni, velük beszélgetni, együtt múlatni. Sokat látott asztrológusként, akinek tehát a megrendelõi többnyire nõk, esküdni merek mindenre, hogy a férfiak körében messze nem annyi a tévképzet a nõk szellemiségét, lelkiségét illetõen, mint akár a leg értelmesebb és leg képzettebb nõk körében is. Abszolút nem igaz az, amit a nõk szoktak hangoztatni, hogy a férfiakat nem érdekli a nõk személyisége, egyedisége, belsõ világa, lelkisége, stb., tehát az a bizonyos plusz valami ami megkülönböztet minden egyes nõt egyik a másiktól, és legfõképpen az nem igaz, hogy ez utóbbi idegesítené a férfiakat. Mindeközben elképesztõ az a nõk által kialakított és megvallott, sõt: elvárt, férfi-kép és képzet, amivel asztrológusként találkoznom kellett. Az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint
ugyanis, a nõi oldalról elvárt pozitív férfi tulajdonság, egyáltalán nem arról szól, amirõl mi férfiak azt elképzeljük. Egyszerûen nem jött, hogy elhiggyem, hogy az amit a nõk a legfõbb pozitív férfi tulajdonságnak tartanak és találnak és amit megneveznek és elvárnak, az nem más, mint az õk érzéki és érzelmi elvárásainak a minél nagyobb kiszolgálási képessége. Hogy a legtöbb persze, a legtöbb esetben mindig kudarcba fulladt és csalódással járó szerelmet a nõkbõl azok a férfiak váltanak ki, akik csodálatosan tudnak simogatni és esetleg még szépeket mondani ( Ó, Hazudj valami szépet... ) Ennyi. Tényleg ennyi! Lussz pász. Még az sem számít, ha ezek a férfiak más nõket is ugyanolyan csodálatosan simogattak és más nõknek is ugyanolyan szépeket mondtak, mert az elragadó benyomás, a pillanatnyi csodálatos érzés, amit keltenek, csak az ami számít igazán. Nem a gondoskodás, nem a kitartás, nem a helytállás, nem az egzisztenciáért és a gyermekek, vagy éppenséggel a feleség egészségért való küzdelem, nem a tehetség, vagy a ne adj isten az általános humánus alapállás, vagy esetleg a macsóság, vagyis a mondjuk természetinek, általános férfiasság. Legutóbb egy, három férjet és ugyancsak három élettársat elnyûtt õszintén beismerte, nem a, hogy nem szerette õket, csak melyiket ezért, melyiket azért kihasználta negyvenöt éves hölgy horoszkópját készítettem el, akinek a képletében kulcspozíciót foglalt el a Szaturnusz. Reagálásaiban, de a sorsképletében is, világosan látszott, hogy gõze nincs arról, hogy mi lehet az apa, tehát fogtam magam, és ennek a, a Szaturnuszi elemnek szenteltem a legnagyobb fontosságot, két hangfelvételen át beszélve neki az apai szellemiségrõl, mondván, hogy azért van párkapcsolati problémája, mert õt a felelõsségteljes apa startból (determinációból) irritálja és amint megérzi, azonnal hadakozni kezd ellene tudattalanul. Érdekes, hogy a legutóbbi szeretõje, akibe végre betegesen szerelmes lett és alig tudta a segítségemmel elengedni, mivel a férfi elhagyta, a negatív Szaturnusz tökéletes megtestesülése volt: gyûjtõ-mániás. A hölgy elmondása szerint, a férfi lakása, de még az udvara is, telve volt mindenféle használhatatlan lim-lommal és értéktelen kacattal, régi bútoroktól kezdve, rozsdás bádoglapokig, kilincsekig és nyílás-zárakig, dróttekercsekig és régi autóalkatrészekig. Miután leírtam számára azt a teljes tudatú férfit, akiben a felelõsségteljes apa is jelen van, nem gyõzött a hölgy hálálkodni, hogy végre kinyitottam a szemét, de hozzá tette azt is, hogy õ azzal az apa típusú, felelõsségteljes férfival akirõl én beszéltem, az életében nem találkozott, pedig evett õ aztán férfit eleget! - Hát persze, hogy nem találkozott ilyennel: egyrészt mert ezt a típust manapság egyetlen emancipált nõ sem keresi. Másrészt: a mai nõ el sem képes az ilyet viselni. Figyelem uraim és hölgyeim: Nem kis jelentésû dolgot írtam le az imént! Még a férfiaknak sincs gõzük a bennük rejlõ, tényleges felelõsségeket vállalni lépes, potenciális apáról, és ezért nem is akarják azt realizálni, nem, hogy a manapság többnyire egyedül a mama által, vagy az anyjuk anyja (nagyi) által, azok hathatós segítségével (vagyis: keményen beavatkozó férfi-ellenes irányításával), tehát inkább csak az anyák által nevelt nõk, a gyermekek hogylétét számon tartó és számon kérõ apákat el tudnák fogadni, vagy viselni. Hacsak ûhacsakacsak nem tudatosítja számukra ezt a férfi képzet- hiányt, vagy elemi félelmet egy asztrológus. Tehát azt, hogy éppen ez, az apától, vagyis a gyermekeik nemzõ férfiában rejlõ potenciális apától való irtózat az õk nagy bajuk, amiért aztán semmi, aminek a férfi-nõi viszonyhoz valamilyen köze van, nem megy az életükben... A páromban levõ apától félek, fogalmazta meg a diagnózist, a tavaly õsszel Emõke Szabó Linda barátnõnkhöz küldött egyik õrületében, amikor éppen készült titokban a családnak az újbóli felrobbantására, mivel, akárcsak másfél évvel korábban, újból halálosan szerelmes lett, egy olyan férfiba, aki mindegy, hogy ki, csak éppen ne legyen az õ gyermekeinek az édesapja. Úgy, hogy nem is tudható végül: vajon az újabb ellenállhatatlannak tûnõ és végül szalmalángnak bizonyult szerelem volt-e az, ami miatt újból belé fogott a gyermekekkel és velem szembeni, máig tartó, sorozatos vétkeibe, vagy ez a félelem, a férfinak attól a Szaturnuszi a gyermekekrõl való gondoskodást elsõ sorban önmagán, de végül a gondoskodást azoknak az anyjával szemben is, számon tartó és igénylõ, és számon kérõ részétõl tehát, amely minden mai nõt halálra tud idegesíteni. Mivel az apaság szellemét hamisan pótolni hivatott hatóságok (Negatív Szaturnusz) is mindenben nekik, a szegény szenvedõ anyáknak, adnak az ugyebár startból agresszív és zsarnok apával szemben igazat, a mai nõknek az a tévképzetük, hogy amiért õk szülték a gyermekeiket, azok az õk tulajdonát képezik és azt tehetnek velük, amit akarnak. Hogy jöhet tehát az apa (Az õk gyermekeikkel szembeni bensõséges kapcsolatához képest egy idegen személy!) Ahhoz hozza, hogy rajtuk bármit is számon kérjen az õk kizárólagos tulajdonát képezõ gyermekeikkel kapcsolatosan? Emõkének az egész gyermekláthatással kapcsolatos tíz hónapos magán- és nyilvános hazudozással telt manõverezése is, mintha azt hivatott volna szolgálni, hogy engem szoktasson le a törvény által hozza ítélt gyermekekkel való törõdésrõl. És abban, hogy ezt a rém-képzetüket érvényesítsék, mindig ott van a nõk hátsó zsebében a férfiagresszivitás nevû adú ásza, amivel a nõknek minden körülmény között és mindig gyõzni lehet! A köztudatban csakis a férfiakra jellemzõ agresszivitás tehát az a nyerõkártya, amit azokra az apákra bármikor rá lehet kenni, válási ok gyanánt is ha kell és válás után a gyermekek megszerzése érdekében, akik nem részegeskednek, nem kurváznak, nem foci-, vagy box-rajongók, nem töltik az idejüket a barátoknál, vagy az interneten lógva, stb, hanem a többgyermekes családjuk jólétének a megteremtésére áldozzák az idejüket, sõt: az életüket. A GYERMEKEIVEL SZEMBEN FELELÕSSÉGTELJESEN VISELKEDÕ, ÉS A FELELÕSSÉGET LEGALÁBB RÉSZBEN A KÖZÖS GYERMEKEIK ÉDESANYÁTÓL IS ELVÁRÓ APA-FÉRFI lesz végül ELVISELHETETLENÜL ÉS KIBÍRHATATLANUL AGRESSZÍV és személyiség-elnyomó zsarnok, az úgy-e mindig ártatlan és a férfivel szemben megvédeni valóan gyenge nõk számára! Elég néhány ügyes célzást tenni, vagy csak sokatmondóan éreztetni, hogy a férji és az apai hivatását általánosan jól, tehát mindenki számára elfogadhatóan, sõt általánosan pozitívan elfogadottan gyakorló férfi (Nem részegeskedõ, nem nõ-hajhászó, nem kocsiját ha kell ha nem javítgató, díszítgetõ - tökéletesítõ, és nem interneten lógó férfi), titokban és persze, csak a feleség által tudottan mégiscsak egy zsarnok, amint az otthonuk ajtaja be csukódik a háta mögött. És ezt a gazságot nem csak az együtt érzõ amazoni széplelkek hiszik el azonnal, de még az egyes, anyukájuk, vagy nagymamájuk által becsületesen elindított: "jól nevelt" gügye Ödönkék (férfiak) is, mint amilyen én is voltam, mindaddig, amíg mindezt meg nem próbálták lenyeletni velem, illetve a gyermekeimmel. És ettõl az igazság szellemét
mélyen bántó, alávaló szolidaritásban megnyilvánuló nõiségtõl, végül aztán tényleg agresszív lesz a normális férfi! Úgy, ahogy én deklaráltan agresszíven fogok bánni ezentúl azonnal minden nõvel, akivel bármilyen komolyabb dolgom is van és akiben csak egy kis hamisságot is érzek. - Mert ha az Emõ elsõ (A Joe Ledzion miatti) "elmenekülésekor", esetleg viselkedtem volna is vele szemben néha türelmetlenül vagy közömbösen, de a válásunkat követõen együtt töltött tíz (1O) hónap alatt, aztán kiemelten vigyáztam arra, hogy semmiféle bántódása ne essen, és mindene, ami a személyi fejlõdéséhez szüksége van, ha csak a mi anyagi lehetõségeink szerint is, de meglegyen. Sõt: én abszolút szerelmi idillben éltem meg vele az utolsó két hónapot, itt kint a tavak mellett, még arra is vigyázva, hogy a gyermekektõl legyen ideje az elõadásaira felkészülni, majd a tábor végével, naplózni, színészek által felolvasott Hamvas Béla esszéket hallgatni, mantrázni, stb. Egészen világosan emlékszem arra az utolsó, együtt töltött napunkra, aminek a végén, "teljesen véletlenül" be büklögött a félszigetre az alkoholista ismerõsöm, aki megszólalásig hasonlít a Csíkszeredai Szahadzsa Joga oktatóra, és akinek a jelenléte miatt Emõ annyira kifordult magából, hogy izzadni kezdett még a szájpréme is, és akitõl aztán az indián zenét kaptuk, amitõl még jobban behülyült, a Lindának írt levelei szerint. Nos, majdnem egész nap még csak nem is szóltam hozza, és a gyermekeket is halkabbra fogván, én etettem meg mind a kétszer, annak érdekében, hogy az édesanyjuk minél jobban el tudjon mélyülni magában. Ki a fene gondolta, hogy ez az "ártatlanka" az újabb családelhagyás tervét szövögeti az okos agyacskájában, amely tervben, az is benne volt már, hogy kiszedi a nevére érkezett, két hozzám ítélt gyermekünk Magyarországi ösztöndíját, meg a 8 hónapon át a felgyûlt, négy gyermekre járó állami segélyt, és lelépik vele? Milyen "érthetõ, jellegzetes férfi agressziót", milyen személyi elnyomást nem bírt ez kérem? Miben, és miért is kell õt annyira megérteni, hogy e nagy megértés következtében, a tíz hónapon át az anyai hanyagság és közömbösség következtében majdhogynem már idülten bevarasodott Turulát készülnek újból hozza ajánlani a csíkszeredai városházi szüzek? Jóo Violetta: A Szaturnusz és az apa iránti feltétlen igény A Szaturnusz a beavató mester, hogy életünket spirituális alapon, az egyetemes törvények szerint vezessük, szükségünk van a Szaturnusz által jelölt tudásra, képességekre. Ezt a szaturnuszimesteri szerepet egy nõ nehezebben tölti be saját gyermeke életében, hiszen megannyi érzelem él benne a gyermek irányában, és ezek hatása alatt nehéz mindig következetesnek lenni. Sok nõ persze nem csak, hogy gyermekével szemben nehezen tud következetes és szigorú lenni, kellõ indoklással, hanem általában a gyermekekhez és minden embertársához inkább kapcsolódik érzelmileg, legyen az akár pozitív, akár negatív érzelem. Ezért is van az, hogy a családon belül az apára vár a Szaturnuszi, beavató szerep, amely szerep ugyanolyan folyamatos - a születés elsõ napjától, a gyermek felnõtté válásáig tart - mint a gondoskodó, anya-szerep. És ezért van az is, hogy ha nõk uralnák a világot, akkor nem lennének háborúk ugyan, de halomra ölnék egymást és persze legelõször a férfiakat érzelmiindulati alapon. A Szaturnusz fegyelmezéseit nehezen viseljük, hiába kincset érõ tanácsokkal lát el minket az életre, a nõi emancipáció úgy látszik nem nõtt még fel ahhoz, hogy tisztelni és megfelelõen értékelni tudja ezt. Ahogyan sajnos a nõi emancipáció elõretörése közben mindannyian, férfiak és nõk egyaránt elfelejtettük, hogy egyáltalán mit jelent férfinak lenni. Mi nõk nem csak végül, de úgy tûnik nagyrészt már az egyenjogúsági küzdelmek legelejétõl kezdve nem a valódi, és értékes férfivel kívánunk egyenrangúak lenni, nem akarjuk a valódi férfi képességeit elsajátítani, mi csak a hitvány férfitõl irigyelt önzést, ledérséget, pimaszságot, felelõtlenséget megirigyelve majmoljuk azt, nõi egyenjogúság címén a cigarettás, whiskys, nadrágos forradalmunkkal kezdõdõen. Sokszor aljasabbak, önzõbbek és felelõtlenebbek vagyunk, mint õk a rosszfiúkkal versenyzünk, és nem csak a holywoodi filmvásznon, hanem a valóságban is. Persze, ahogyan a valóságban nincs Indiana Jones, úgy nem létezik Lara Croft (Tomb Raider) sem. De létezik sok önálló, szingli: politikusnõ, cégvezetõnõ, katonanõ, modellnõ, ügynöknõ, orvosnõ, pszichiáternõ, pedagógusnõ, hivatalnoknõ, bo eladónõ, munkásnõ stb. Elenyészõ százalékuk van tisztában azzal, hogy milyen a valódi férfi, s mik a férfi értékei, s a férfi szerep milyen képességeket igényel. A nõk nagyobb fizetést akarnak, nagyobb karriert, mint a párjuké, mert a párkapcsolatban és a házasságban többé nem adják másnak a férfi szerepet, hanem úgy gondolják: már az övék. Így teljes emberek. De hogyan lehetne az övék a szerep, ha fogalmuk sincs mik a férfi valódi értékei? Hogyan lehetne az övék, ha az édesanyjuk is átvette már az apa szerepét (ahogy tudta, s fõként, ahogy õ képzelte, hogy kell irányítani a családot) és ezért pl. soha senki nem fegyelmezte õket következetesen? És a következetesség nem az, amit sok nõ gondol, természetesen érzelmi alapon, és persze aztán indulati alapon, tulajdonképpen, hogy a kicsi gyermeket mindentõl óvni és kímélni kell és minden vágyát ki kell elégíteni, és, hogy a gyerekkel csak õk ordíthatnak, hiszen ha az apa ordítana, az olyan durva lenne és ijesztõ szegény gyereknek, ehelyett anyuka ordít és néha pofoz, ha épp betelik nála a pohár, tehát indulatból és egyáltalán nem józan megfontolásból és nevelési szándékkal, hanem egyszerûen csak azért, mert el fogy a türelmük (Negatív Szaturnusz!). Persze a nõk ráfogják a nevelési szándékot mind a hisztérikus fegyelmezési próbálkozásaikra, mind a gyermekben gyönyörködõ és élvezkedõ kényeztetéseikre és aggodalmaskodásaikra Azt hiszik, az irracionális hisztériázás egyenértékû az apa szigorú intõ szavával és a megfontoltan adagolt apai pofonokkal óriásit és végzeteset tévednek. Ahhoz képest hogy mennyire elterjedt és milyen súlyos mértékben szorítják ki a nõk a férfit mind a párkapcsolaton belüli, velük szemben szükséges átvilágítóileleplezési, megtermékenyítõi szerepbõl és a gyermekekkel szembeni fegyelmezõ és nevelõ apai szerepkörbõl, és élnek a férfiak így családi matriarchátusban, kötelezõen adózva a családi kasszának, az apai - mára már csak névleges - címért adózva. És elterjedt legenda, hogy az apák nem is vágynak többre, fõleg nõk mondják keserû szájízzel, nagy belenyugvással. De valóban így van ez? A férfiak talán így tervezik elõre a családi életüket? Én csak leadom a pénzt és nézem a tv-t, mosom az autót, nyírom a füvet, vagy megyek a kocsmába, vagy meccsre. Vagy! Le se adom a pénzt, csak megyek a meccsre majd a kocsmába! És éveket szenvedek egy nõ mellett, akivel rendszeresen keresztbe teszünk egymásnak. Persze a nõ sem így tervezi, amit viszont nem tud az, az, hogy ha elhidegíti magától a férfit az irányítói, apa-leszerelõ ambícióival, ha megtöri, ugyanúgy nem lesz boldog soha. Egyenjogúság nincs. (Ezt Hamvas világosan kifejti a Tabula Smaragdina-ban. Az egyenjogúság az egység megrablása, tönkretétele.) Ha van egyenjogúság, akkor a család tönkremegy. Nem a férfi makacssága miatt, hanem a nõ makacssága miatt. Ugyanis, ha eleve adott, hogy a nõ érzelmesebb, akkor miért ne kellene eleve adott legyen,
hogy a férfi racionálisabb legyen, higgadtabban hozzon döntéseket, a gyermeknevelésben, de a kapcsolat mûködését illetõen is? Aki spiritualitással foglalkozik, tudja, hogy az érzelmek alacsonyabb rendûek, mint a gondolatok. Tehát a nõ akkor egyenrangú a férfivel, amikor higgadtan képes gondolkozni, erre viszont nem elég születni (jó racionális képességek, felelõsségteljesség), ugyanis nemébõl fakadóan érzelmesebb a természete. Ahogyan a lány gyermek megtanulja kontrolálni érzelmeit, indulatait, szeszélyeit az apa irányítása, tanácsai, és fegyelmezése mellett, úgy készül fel a leendõ párkapcsolatában is a férfire hallgatni, s majd hagyni a férjét kellõ következetességgel és, ha kell: szigorral nevelni gyermekeiket. Milyen szép is lenne így! Viszont nem lehet nem észrevenni azt a kétségbeejtõ és elharapózott tendenciát, hogy mivel a mai férfiakat és a tegnapiakat is már az irányítani vágyó érzelmes, kíméletes és rejtetten vagy nyíltan annál indulatosabb édesanyjuk nevelõ célzatú pofonok helyett, pszicho-pedagógiai fogásokkal, lelkében már gyermekkorban megnyomorítva leszerelve - a leendõ férfit, de a leendõ nõt is, amennyiben lányról beszélünk. Nõi következetesség az is, hogy miután egy nõnek sikerült megtörni és megalázni a férjét, mert õ dolgosabb, eszesebb, érzelmesebb, okosabb, pénzkeresõbb, ügyesebb, strapabíróbb, áldozathozóbb stb. és a férj csodák csodájára, erre fel alkoholista lett és más nõknél is keresett vigaszt, levonja, hogy minden férfi hasztalan, gerinctelen, szoknyapecér, gyenge jellemû és kollaborálni velük nem érdemes. Menthetetlenül önzõ és kéjvágyó, nõcsábász, felelõtlen férfiak mindig is léteztek mondhatnánk, nyílván így van és nem lehet kideríteni mikor hol siklott ki a nevelésük: talán az apjuk is ilyen volt? Vagy talán az anyjuk leszerelte a szigorú és következetes apát, hogy kedvére kényeztethesse kicsi fiát, akibõl aztán lett a nõket tárgyként kezelõ, felelõtlen, hülye ripacs? Napjainkban egyértelmûen kimondhatjuk, hogy az utóbbi történik, rányomva bélyegét az egész társadalomra. Erõszakos férfiak akadtak régen is, de erõsek és erélyesek is. Mára ez utóbbiak eltûntek, mert a nõk erõszakos többsége megtörte õket és az utódnemzésben új programot indított, anyuci kicsi fia projektnévvel. Végre az van a családban, amit a nõk akarnak, dolgoznak, politizálnak és az apák helyett, érzelmi alapon, szerintük következetesen, az eredmények szerint teljesen rosszul fegyelmezik és fõként: nem- fegyelmezik a gyerekeket. Hogy fegyelmezik-e és hogy akad-e még ma férfi, aki fegyelmezni meri a gyermekét akár a felesége ellenparancsával és a társadalom elítélõ magatartásával bátran szembe menve, legyen a válasz ezekre a kérdésekre a híradó azon hírei, ahol kiskorúak bántalmaznak más gyermekeket vagy felnõtteket, pl. tanárokat is. Sõt, állítom, hogy a milliókat kizsigerelõ, egymást is kijátszó, titkolózó hazudozó, háttérmanipuláló, nagy környezeti katasztrófákért is felelõs nagyhatalmak figurái mind a nõk saját indulati és érzelmi alapú elvei, szeszélyei és állítólagos következetessége szerint nevelt személyek, s vagy az édesanyjuk leszerelte az édesapjukat vagy még az édesapa felmenõi között megtörtént a kormányváltás férfirõl nõre, apáról anyára. Mindenhol azzal találkozok, hogy az anyák a lányaikat vagy arra nevelik, hogy használják ki és nyomják el leendõ férjüket, még ha ez olyan anyai aggodalmas jó tanács formájában is hangzik el, hogy hagyd el azt a férfit, amelyik nem érti meg, hogy ez és ez téged fáraszt, te erre, s arra vágysz, neked is lehet ilyen-olyan vágyad, nem õ mondja meg mit csinálj stb. A férfi, amelyik fel meri emelni a hangját a gyermekei anyai korrumpálása ellen, az erõszakos, azt el kell hagyni, de vajon nem-e hozza a nõ olyan helyzetbe, hogy fel kelljen emelni a hangját? Nem-e akarja meggyõzni olyasmirõl, amirõl a férfi úgy gondolja: nem igaz. Ez már egyenesen veszélyes a gyermekre nézve. Pl. hogy a gyereket kegyetlenség pofon vágni csakhogy igazán komoly példával hozakodjak elõ, túllépve a házi kedvenc öltöztetésén, babusgatásán, szájból etetésén és ágybaszokatásán el egészen a vásárlási, kényeztetési szabadságérzésekig, hogy ezek normális dolgok-e. Gyõzze meg észérvekkel a férfi a nõt? Általában ezt próbálják, de a szabadon dohányozni vágyó, emancipált nõk ugranak az ellenvéleményre és teszik a hülyét, bevetik a pszichológiai trükkjeiket és ha a férfi és elég sok férfi ezt nem veszi be, attól még folytatják, és ettõl valahogy minden normális ember, egy normális nõ is, ha hülyére veszik: felemeli a hangját. Vagy talán nem? Arról meg a férfi nem tehet, ha férfias a hangja és ijesztõbben hangzik. Nem véletlenül alkotta így a természet, az isten, nem véletlenül ilyen a férfi. Nem azért, hogy a nõ ki kérje magának a felemelt hangot. Igazából csak a rejtetten nagyon is agresszív nõk viselik rosszul az erélyes férfiakat, és csak õk botránkoznak meg azon, ha egy férfi megpofoz egy gyereket, vagy akár nõt is. Nem azt mondom, hogy legyen szokás nõt megpofozni, viszont nem kell naivnak sem lenni: a nõk nem angyalok, de sok angyali természetû nõben lakozik aljas fúria, ami gyermekként a folyamatos apai neveléstõl megfosztva, bizony önmaga ellen játszó szörnyeteg lesz. És tulajdonképpen mindenki, aki a pozitív értelemben vett Szaturnuszi erõkkel, tehát az értelmes és következetes, ellentmondást nem tûrõ fegyelmezéssel, korlátozással nem kerül harmóniába gyermekként, az felnõttként sokszor - szinte mindig maga ellen: a családja boldogsága és ezzel a saját boldogsága ellen is játszik majd. Ébresztésképpen még néhány példa a személyes tapasztalataimból. Az én apám családjában is már a nagymamám, tehát az õ édesanyja volt az úr a házban, s édesanyáméknál is sikerült alkoholizmusba törni az apát. Az én szüleim között érdekes módon mai napig döntetlen, de kegyetlen állóháború, hidegháború folyik, és édesanyám annyit elért a csatáival, hogy végül nem tudtam meg, hogy édesapám vajon tudott volna-e következetesen fegyelmezni vagy sem? Nem kapott lehetõséget erre. Talán eleinte nem is volt ambíciója, hogy fegyelmezzen, késõbb egyértelmûen le lettek szerelve ezen törekvései. És igazából semmilyen családi köteléket nem éreztem vele szemben egészen felnõtt koromig. Nem szerettem a társaságát, esetleg, amikor viccelõdött, de egyébként úgy tekintettem rá, mint egy albérlõre a lakásunkban. Mint egyfajta kellemetlenkedõ alakra. Édesanyám sokszor panaszkodott rá és háborgásait direkt nekem adta elõ, aztán ha ehhez nem sok kedvem volt, akkor számon kérte rajtam, hogy kinek panaszkodjon, megjegyzem gyermekkoromban történtek ezek. Felnõttként már nem érdekeltek a pszichológiai rám-hatásai, a bûntudatkeltés, sajnáltatás, a nõi-nem finomkodás alá rejtett agresszivitása, rejtett és fojtott haragvásai, gyûlölködései. Ne menj férjhez soha. Ki sem kellett mondani, persze azért elhangzott párszor, de enélkül is rájöttem, hogy a férfiakkal lehetetlen együtt élni. Ha a nõ mindenáron irányítani akar, akkor nem képes rá. Fiatalkori szeretõim, mind félénkek voltak, anyuci pszichológiailag rávezette õket a nõk kedvében járásra, s a nõi szeszély eltûrésére a sok kényeztetésért cserébe. Aztán szerencsére akadt egy erélyesebb férfi az életemben, aki elõl nem menekülhettem. Mellette elfogadtam az anyaság és a feleségszerep gondolatát, de ez még
csak a kezdet volt. Csak a gondolat. A gyakorlat távol állt tõle. A férfiról kiderült, hogy azért mégiscsak anyuci kedvence, de az a fajta, aki tárgyként kezeli a nõket, azt várja, hogy eltartsák (pénzeljék), babusgassák, kényeztessék és inkább hisztériás, mint erélyes és állítása és ígérete ellenére sem házasodni nem akar, sem gyereket. Csak rock zenésznek lenni és csajozni. Szerencsére más következtetést vontam le belõle, minthogy minden pasi disznó és így tovább Mert ekkor kezdtem metafizikával foglalkozni, és még ha az agresszív és férfi-irányító nõi lelkem tiltakozott is ezután is, hogy megismerjek egy olyan férfit, aki erélyes, felelõsségteljes és értelmes is, az eszemmel valahogy mégis ebbe az irányba állítottam magam és célba is értem. És a célban elkezdõdött a gyakorlati rész is. Nagyon hálás vagyok Jóo Violának amiért éppen ezekben a napokban, amikor az eddig oldottnak képzelt, mélyen tüzes (vulkanikus) anyai ági örökletes programomból eredõ haragvási hajlamaim (Mérleg Lilith: Tûzokádó Sárkány) két évi, alattomosan zagyva Vénuszi provokálása után, a csíkszeredai polgármesteri hivatalnál felfakadt mérgeim következtében lebetegedtem, Õ hívást érzett arra, hogy ilyen mesteri szinten írjon a Szaturnuszról. Ezzel nem csak, hogy az ide feltétlenül szükségessé vált, következõ munkámat végezte el több mint felében, de Istennek hála leírt, kimondott olyan alapigazságokat is, amelyeket mostanában egyre ritkábban fogadnak el az anyák, és a pszichikailag anyává válni képtelen nõk viszont még azt sem tudják viszont, hogy ilyesmi, hogy apai felelõsség létezhet, illetve, hogy az egyáltalán nem csak azt jelenti hogy a melóba járó, vagy vállalkozó apa leadja a stexet az anyának. Sõt: hogy az a bizonyos Szaturnuszi felelõsségtudat, aminek az apától való elvételét és a tanítónõnek, a szakóra-tanárnak, az edzõnek, majd a tanároknak és a pszichológusnak és késõbb csak oly szívesen annak, átadták a nõkre is érvényes legyen, tehát, hogy a gyermek morális szellemi fejlõdéséért õk is felelõsek, a gyermek apjával együtt, a sok szakember helyett egy modern nõnek sem jutna eszébe! Sõt: még az sem, hogy az erkölcsöt a szellemmel összekapcsolják! Mint az egyik, fent említett, sors-türelmi határhoz érkezett volt rendelõm, aki három férjet és ugyanannyi élettársat és mindez mellé rengeteg szeretõt kipróbál már, de állítólag egyikben sem emlékszik, hogy az, az apa, akirõl én a hangfelvételen beszélek, bennük lenne. Persze, ha már csirájában eltaposta minden alkalommal, amint az jelentkezni merészelt! Mielõtt ugyanis odáig elvezettem, hogy a Szaturnusz mennyire fontos része az õ személyiségének is és nem egy tõle idegen, külsõ sorserõ, a humanisztikus asztrológiai ismereteire alapozva, azt írta nekem, hogy Az utóbbi idõben a Szaturnusz õt folytonosan cseszteti, és szeretne végre már ettõl megszabadulni. El lehet képzelni az elsõ reagálását arra a felvezetésemre, ami azt hivatott szolgálni, hogy magához közel engedje a pozitív szaturnuszi szelemet, sõt, hogy azonosuljon vele. Majdnem bepánikolt. Szerencsére, valamiért nagyon bízott bennem már az elejétõl és nem menekült el teljesen a helyezet elõl, csak további értelmezéseket igényelt, amit szívesen meg is adtam. A horoszkóp végére meg nem gyõzött hálálkodni, hogy rá nyitottam a szemét az élete legnagyobb problémája lényegére és megoldási lehetõségére. Csak hogy megértsék a nõk az anyák, akik azt a keveset is amit látnak belõle, annyira félelmetesnek találják, hogy vagy eltiporják, amint a fejét bennünk felemeli, vagy azonnal kinevezik agressziónak, tehát ab ovo üldözendõ, jellegzetesen negatív férfi tulajdonságnak, hogy nekünk férfiaknak, apáknak és nem apáknak, mennyire nehéz a szigorú és a szó szoros értelmében vetten könyörtelennek nevezhetõ Szaturnuszi apai szellemiséggel kapcsolatba kerülni és azt teljes mélységében elfogadni, elmesélem a jelenlegi esettel kapcsolatos szaturnuszi viaskodásaimat. Az elsõ és a második menekülésekor is, Emõke a három nagyobb gyermeket hagyta nálam, és mindig csak Rékával menekült az állítólagos szerelmi boldogságai megvalósítása felé. Az elsõ alkalommal még én is segítettem pakolni az apja (Az anyja férj-csaló szeretõje, majd második férje, akivel az õsszel össze verekedett, aki az õsszel kizárta két gyermekével a kapunk kívül, és akit most az újraelhelyezési peres beadványában, az anyjával együtt, többszörösen a szüleimként emleget!) autóját, nem tudván, hogy mi áll a háttérben, oda adva neki szívesen még a csalásairól szóló titkait tartalmazó, általam vásárolt számítógépet is, meg az ugyancsak általam vásárolt kerékpárt, mindent, csak éppen mennyen, mivel nagyon meg voltam rémülve, hogy vagy megõrül itt nekem hirtelen, és én nézhetem magam egy õrült feleséggel és négy gyermekkel, vagy mielõtt az kiderülne, hogy nagy baj van az agyával, õrületében, valami tragikus dolgot mûvel a gyermekekkel. És, amint aztán az rendre, lassan és nagyon lassan (A legutolsó és legveszélyesebb részlet csak hat hónap múlva) kiderült, a félelmeim nem voltak megalapozatlanok. Az utólag megkapott, Jáki Szilviával folytatott írott dialógusai alapján bárki számára világos lehet, hogy azokban a napokban hetekben, teljesen elveszítette a józan ítélõképességét és a realitásérzékét. És a viselkedése is abszolút olyan volt, mint aki valamilyen drog, vagy valamilyen erõs módosult tudatállapotot idézõ gyógyszer hatása alatt van. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor õ csak Rékát vitte magával, fel sem merült akkor még, hogy ez lehetne másképpen is. Csak miután az anyjánál ült sokáig és az, az õ közismert józan eszével meggyõzte a lányát, hogy fogadjon ügyvédet és annak a segítségével, adjon be külön egy válási keresetet, hát ebben Õ, nem, hogy Réka mellé még esetleg Turulát is igényelte volna, hanem egyszerre mind a négy gyermeket! És abszolút meg vagyok ma gyõzõdve a történtek után (Turula csalánkiütéseinek a tíz hónapos meghonosodásának, vagyis az Emõnek a sebeit véresre és gennyesre vakaró szerencsétlen gyermek tíz hónapos szenvedéseivel szembeni õshüllõi közömbösségét tapasztalván, valamint azt, hogy valahányszor a kicsiknek az elõlünk való elzárása miatt lázadoztam, õt messze nem érdekelte az, hogy a nagyobb gyermekeivel találkozhat-e?), hogy Emõben semmiféle nyoma nincsen a gyermekei szeretetének. És ezt a meggyõzõdésemet abszolút alá támasztja a Turulának az anyjához való teljes átpasszolásának (A személyes felelõsség teljes átpasszolásának) a kísérlete, vagyis a Turulától való megszabadulási kísérlete. Õ tehát egyáltalán nem azért kérte annak idején mind a négy gyermeket, mert olyan erõs anyai érzelmekkel ragaszkodott volna hozzuk, hanem valamilyen sátáni számításból. Mielõtt másodszor is meglógott volna a család elõl ugyanis, mit sem sejtve arról, hogy újabb júdási gondolatokat forgat az agyában (Akkoriban azt képzeltem, hogy a lehetõ legnagyobb összhangban élünk, tehát el jutottunk már abba a bizalmi egységbe, hogy ezt megkérdezhetem: ), megkérdeztem, hogy ugyan mi a csudát kezdett volna õ mind a négy gyermekkel, hogy képzelte azt, hogy mind a négy egyedül nála legyen, és ha tudta, hogy