Mikroöntözés A mikroöntözés gyűjtőfogalom, az ide tartozó öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson (< 2,5 bar), időegység alatt kevés (< 500 l/h) öntözővizet juttatnak ki az öntözendő növények közelébe. Összehasonlítása más öntözési módszerekkel (árasztás, barázdás, hordozható esőztető) nehéz, mert a fent említett öntözési rendszerek esetében az öntözési fordulók hosszúak. A tervezés alapja régebbi módok esetében a talaj vízvezető és tároló képessége, figyelembe véve az esetlegesen lehulló csapadék mennyiségét a túlöntözés elkerülésére. A mikroöntözésnél a víz kis adagokban, akár naponta többször is, adagolható. A tervezés alapja a napi vízfogyasztás, másik különbség, hogy nem öntözzük a teljes talajfelszínt. Csepegtető öntözés Előnyök Pontos adagolás, kis vízveszteség A csepegtető öntözőrendszer nagy számú adagoló elemmel rendelkezik, melyek magas kijuttatási egyenletességet biztosítanak. A rendszer felépítése lehetővé teszi a víz adagolását kis veszteséggel, a 95 % fölötti hasznosulás könnyen elérhető. A csepegtető rendszer általában fixen, az ellátandó növénynél telepített, így a vízpótlás könnyen kivitelezhető minden szükséges időpontban, az öntözési fordulók tervezése egyszerű, lehetőség van az állandó öntözésre. Az öntözés nem korlátozott az alkalmatlan szélsebesség miatt, annak nincs befolyása az eloszlás egyenletességére, a szántóföldi munkáknak (növényvédelem, betakarítás) kicsi a befolyása. Lejtős területeken is biztosítható az egyenletes kijuttatás. A rendszer lehetőséget ad az automatizálásra. Tápanyagok, kemikáliák kijuttatása A tápanyagok igényelt mennyiségének és koncentrációjának kijuttatása a növény fejlődési állapotának és az időjárási körülményeknek megfelelően történhet. Lehetőség van a termés beltartalmi értékének és a termés mennyiségének együttes szabályozására. A mikroelemek kijuttatása egyszerű és pontos. A tápanyagok adagolása a nedves zónába történik, ahol a gyökérek sűrűsége a legnagyobb. Így nincs kilúgzódás, mely tápanyagveszteség és a környezet szennyezéséhez vezethet. A keskeny vizzel ellátott csíkban kevesebb a tápanyag felhasználó gyomnövény. Kedvező növényegészségügyi körülmények A növények levélzete szárazon marad, ez csökkenti a gombák, baktériumok és más kórokozók fertőzési veszélyét, csökken a vegyszerek felhasználása, így a termesztés költsége is. A növények életműködésére ez az öntözési mód kedvező, a kijuttatott víz nem hűt, az öntözővíz hatására nincs levélperzselés, a talaj levegőzöttsége állandóan jó. Elkerülhető az öntözést követő nagy mennyiségű csapadék kedvezőtlen hatása is. Széles sortávolságú növények termesztésénél csökken a gyomosodás a sorközökben, mely írtása jelentős mennyiségű mechanikai munkát, vagy költséges gyomírtó vegyszert igényel.

Energiatakarékosság A kiépítése és üzemeltetése egyszerű. Egyes típusai már 0,5 bar nyomáson üzemeltethetők, így a szivattyúk szinte a maximális kapacitásukkal üzemeltethetők. Általában nem szükségesek drága, nagy anyagigényű, 4 bar feletti nyomásálló anyagok és eszközök használata. Lehetőség van ejtőtartály használatára is. A sorok közei szárazon maradnak, így a szedési, betakarítási munkák bármikor, könnyen elvégezhetők. Rosz vízgazdálkodású területek öntözése A folyamatos adagolás alacsony vízkapacitású, homoktalajokon is lehetőséget ad az intenzív termelésre. A kis intenzitás miatt, kötött, agyagtalajokon is alkalmazható. Az üzemeltetés problémái Eltömődés Fizikai részecskékkel szennyezett víz esetén a csepegtető elemek 0,4-1 mm közötti méretű járatai eldugulnak. Ezen szennyeződések különböző típusú szűrők alkalmazásával jól elkülöníthetők. Magas oldott só, így kalciumkarbonát, vas- és mangántartalom esetén a kicsapódó sók, elsősorban a kijáratnál, elzárják az adagoló elemeket. Az utóbbiak baktériumoknak is lehetnek táptalajai, melyek nyálkás szervesanyagtartalma összegyűjtheti a fizikai szennyeződéseket is. A víz kénhidrogén tartalma szintén elősegíti baktériumok megtelepedését a csőhálózatban. A meleg, tápanyagdús környezet lehetőséget ad algák, baktériumok gyors szaporodására az öntözőrendszer különböző pontjain, melyek a vízárammal sodródva eltömik a csepegtető elemek bevezető nyílásait. A magas relatívpáratartalom hiánya Egyes kertészeti növények magas relatív páratartalmat igényelnek, melyet az alacsony kijuttatási párolgás nem fedez, itt ködösítő, párásító szórófejeket is kell alkalmazni. Csepegtető elemek Az öntözési rendszer vízkibocsátó elemei. A vízszállító csőből az elemeken átáramló víz elveszti nyomását és szabályozott mennyiségben jelenik meg a kilépő nyílásokon. A víz a talajra érve lefelé és oldalirányba szivárog, "hagyma" keresztszelvényű beázási alakot hoz létre a talajban. A beázási alak függ a talaj kötöttségétől, nagy agyagtartalom esetén sekély és széles kiterjedésű, homokos talajon mély és keskeny lesz a beázás formája. Számos kialakítási forma ismeretes. A kis, 1 l/h teljesítményűek kifejlesztésének célja az öntözővezeték hosszúságának növelése volt. A nagyobb, 24-100 l/h teljesítményűek a miniszórófejek helyettesítésére kerültek forgalomba. A legtöbb csepegtető elem egy adott nyomás melletti állandó vízmennyiség kijuttatására tervezett. A katalógusok általában 1-1,5 bar nyomás mellett közlik az adott elem folyadékáramát. Léteznek olyan csepegtető testek is, ahol a vízmennyiség manuálisan elemenként beállítható, így lehetőséget adnak pl. gyümöcsfák esetében a növekedéssel együttjáró vízfogyasztás követésére újabb egységek elhelyezése nélkül. A beállítható mennyiség 1-100 l/h közötti is lehet. A hőmérséklet változása befolyásolja az elemek folyadékáramát. Növekedésével a folyadék belső súrlódása csökken, ez a kijuttató elem kialakítása szerint eltérő mértékben hat a folyadékáramra. A vízszállító cső belsejében (in-line) található elemek esetén azokat a cső gyártása során a cső belső palástjára helyezik el, vagy egyedi kialakítású elem esetén a vízáram a csepegtető test belsejében folyik a következő felé. Lejtős területen a fák tartóhuzaljára

rögzített cső palástján a víz megfolyhat, és egy távolabbi ponton (mélyedésben, rögzítő huzalnál) összegyűlve folyik le. A cső külső palástján (on-line) találhatókat a cső legyártása után tűzik fel. A tűzést elvégezheti adott távolságokra a gyártó, vagy a felhasználó a neki szükséges távolságokra. A csatlakoztatáshoz általában 3-4 mm átmérőjű furatot kell készíteni a vízszállító csőre, melynek átmérőjét (leggyakrabban 16 vagy 20 mm) a felhasználó dönti el. A nyomáskompenzált csepegtető elemben rugalmas lapot helyeznek el, mely egyik oldala közvetlen kapcsolatban van a vízszállító csővel, másik oldala a csepegtetőtest vízbevezető járatát fedi. Amennyiben a nyomás a csőben nő, úgy a lap csökkenti a vízátfolyás keresztmetszetét, így stabilizálja a kijuttatandó víz mennyiségét. Használatuk lehetővé tesz 0,5-4 bar nyomáskülönbséget a vízszállító cső elején és végén, 10-20 %-os vízáramkülönbség mellett (1. számú ábra). Alkalmazásukkal az öntözőcső hosszabb lehet. Az így szerelt csepegtetővezeték nem érzékeny a nyomásváltozásokra és a felszíni egyenetlenségekre. A csepegtető öntözés alkalmazási lehetőségét nagyban javítja változatos esésű terepviszonyok között. A rugalmas lap anyagminőségétől függ, hogy milyen hosszú ideig képes az előírtaknak megfelelően szabályozni a csepegtetőtest vízáramát, ugyanis az állandó egyoldalú megterhelés miatt az anyagok jelentős része kifárad. A legújabb fejlesztésű leürülés mentes csepegtető elemekben (N.D. no-drain) a nyomáskompenzáló membrán alaphelyzetben lezárja az elem kimeneti nyílását, így megakadályozza a víz távozását a csőből (2. számú ábra). Ennek a megoldásnak a következő előnyei vannak: - Megakadályozza a terepszintkülönbségből adódó visszaszívást, mely során talajszemcsék kerülhetnek be az elembe és lassan eltömítik azt. - Az öntözés indításakor a cső teljes hosszúságában azonnal megindul a víz csöpögése. Ez különösen azon kultúrákban fontos, ahol naponta 6-20 alkalommal öntöznek. A csepegtető elemeket tartalmazó csövek különböző falvastagságúak lehetnek. Ezt az értéket általában mil-ben, a col ezred részében fejezik ki. A 10 mil-es cső 250 µmm, vagy 0,25 mm falvastagságot jelent. A vastagabb falú csövek hosszabb élettartamúak, magasabb üzemi nyomás mellett használhatók, drágábbak. A legvékonyabb falúakat egy öntözési szezonra tervezik, a 10 mil értékű cső élettartama kb. 3 évre tehető. A csövek anyaga nagy hőtágulással rendelkező polietilén, mely a felszínen a felmelegedés hatására nyúlik, kacskaringós alakot vesz fel. Ezt megakadályozhatjuk ha a csövek végeit gumiszalaggal karóhoz rögzítjük. A csepegtető öntözőrendszer értékelése A csepegtető öntözőrendszer jellemzőinek értékelése eltér az esőszerű telepek szempontjaitól, ezért azt az alábbiakban ismertetem. A tervezés, építés során az alábbi kérdéseket kell megválaszoni. 1. Szűrés - Milyen a beépített szűrők finomsága? - Milyen gyakran kell a szűrőket tisztítani, mennyi víz szükséges, a mosóvíz hová kerül elhelyezésre? - Milyen előszűrést igényel a rendszer? - Milyen a mosás folyamata, kézi vagy automatikus, szét kell-e szedni a szűrőket? - Védettek-e a szűrők külső, belső felületei a korrózióval szemben? - A rendszer képes-e az öntözési szakasz és a mosás egyidejű működtetésére?

- Milyen üzembehelyezési beállítások szükségesek és ezeket ki végzi el? - Kőzetszűrők beépítése esetén a vízáramváltozás hogyan befolyásolja a szűrést, milyen szűrő elhelyezése szükséges az elsodródó szemcsék összegyűjtésére, van-e lehetőség a mosóvíz mintázására? - Mennyi a maximális üzemi nyomása a szűrőknek? - Mennyi a szűrők nyomásvesztesége tisztán, milyen értéknél szükséges a mosás megkezdése? 2. Vízáram és nyomás. - Mennyi az öntözőelemeknél mért minimális nyomás? - Mennyi az öntözőelemek átlagos üzemi nyomása és vízárama? - Van-e nyomásszabályzás a rendszerben? - A nyomásszabályozók igényelnek-e valamilyen felügyeletet? 3. Vízkezelés és tápoldatozás - Milyen kemikáliák használata szükséges az öntözőelemek eltömődésének megakadályozására? - Készültek-e vizsgálatok a víz minőségére? - Milyen elemek károsodhatnak a kemikáliák hatására? 4. Általános tennivalók az eltömődés megakadályozására. - Lehetséges-e a rendszer valamennyi elemének átmosása? Miniszórófejes öntözés A miniszórófejek használata nagyban hasonlít a hagyományos billenőkaros öntözés gyakorlatára. Lényeges különbség, hogy általában az egész tenyészidőszakban állandó helyen telepítettek és nagy a kijuttatás egyenletesség, így lehetőság van a tápoldatozásra. Alkalmazásukkal kiküszöbölhető a csepegtető öntözés problémai, nevezetesen az eltömődés és a magas relatív páratartalom hiánya. További előnyként jelentkezik a szélesebb gyökerezési zóna, valamint a növényzet napközbeni hűtési lehetősége. Problémát okoz a gyümölcsön felszáradó víz, mely világos só foltot hagy maga után, ezzel csökkentve az árú piacosságát. A rotoros szórófejek esetében a fúvókán kilépő víz egy rotort hajt, mely a vízsugarat bontja. A rotor a híd és a fúvóka között forog. A nedvesített átmérő eléri a 10 m-t. A telepítésnél ügyeljünk arra, hogy a hidak a másik szórófej felé álljanak, mivel ezek "kitakarják" az öntözött kör egy cikkét, ezzel az elhelyezéssel növelhetjük a kijuttatás egyenletességét. Az üzemi nyomástartomány 1-3 bar közötti. Alkalmazási területe gyümölcsösök, virágos kertek, gyep, pázsit, fólia- és üvegházak öntözése. A rotorok és fúvókák cseréjével kijuttatható a fák növekvő igényével összhangban a szükséges vízmennyiség. Az ütközőlapos (micro jet) szórófejek esetében a vízsugarat valamilyen rögzített porlasztólapkának ütköztetik, így bontva azt meg. Az ütközőlapka kialakításának függvényében változatos átmérőjű nedvesített felület ( 1-2,5 m) és cseppméret érhető el. Használatuk olyan helyen terjedt el ahol magas páratartalom fenntartása vagy a levegő hűtése szükséges. A gyakorlatban egyes miniszórófejek rotorjának ütközőlapkára történő cseréjével a két szórófej típus közötti átalakítás könnyen elvégezhető. Felhasználási területe a rotoros szórófejjel azonos. A szórófejek lehetnek nyomáskiegyenlítővel és csöpögésgátlóval (LPD, Leakage Prevention Device) szereltek, melynek akkor van jelentősége, ha a szórófejek a függesztett vízszállító vezeték aljára szereltek. Ilyen esetben a behajló cső mélyebb pontjára beépített

szórófej a csőben levő víz kiürüléséig csöpög. Ez a talajon cserepesedést okozhat, a munkák végzése kellemetlen, valamint a szórófej alatti növény több vízhez jut. A nyomáskiegyenlítővel és/vagy csöpögésgátlóval szerelt szórófejek legalább 1 barral nagyobb bemeneti nyomást igényelnek. A ködösítő (fogger) szórófejek a vizet apró részecskékre bontják. A képződő cseppek lassan ülepednek le, jelentős részük a levegőben elpárolog. A növényzet felszínének nedvesítése nélkül növelik a tér páratartalmát, csökkentik a levegő hőmérsékletét. Használatuk kiterjed állattartó telepekre is, ahol a fentiek szükségesek lehetnek. Alkalmazásuk 3-4 bar nyomást és finom vízszűrést igényel. A szórófejek csatlakoztatása 1/2", 3/8" menettel, spirál menettel és bepattintással történhet. A fúvóka kis átmérője miatt a vizet szűrni kell.