4. Magyarország vízrajza
A vízhálózatunk a pliocén végén
A vízhálózatunk a pleisztocén elején
A vízhálózatunk a pleisztocén végén
A vízhálózatunk a holocénben
Vízjárta és vízzel elöntött területe a Kárpát-medencében
A vízföldrajzi viszonyok általános jellemzése A Kárpát-medence egésze a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, de A Tisza az országhatáron kívül ömlik a Dunába, ezért Magyarország vízhálózata két folyóhoz tartozik A felszíni vizek 94%-a az országhatáron kívülről érkezik (vö. a medencejelleg következményei) pl. Duna 98%, Tisza 67%
Felszíni vizek vízjárása A folyók vízjárása erősen ingadozó Árvizek Tavaszi hóolvadás Nyár eleji és végi esőzések Nagyobb esőzéseket követően bármikor Alacsony vízállások Aszályos nyári hónapokban Télen, amikor nem olvad a hó
Ár- és belvízvédelem Magyarországon
Folyóvizek építő és romboló munkája Folyóink legnagyobb része közép-, vagy alsó szakaszjellegű A kanyargó folyók erősen formálják a partjaikat és az árterületüket pl. Dráva alámossa a partját Jellemzően sok lebegtetett hordalékot szállítanak pl. Szőke Tisza Egyes helyeken bevágnak pl. Duna a Visegrádiszorosban Másutt lerakják a hordalékukat pl. a Szigetközben
Folyószabályozások A szabályozások jelentősen átalakították a vízrendszerünket Kanyarulatokat vágtak át Korábbi kanyarulatokból morotvák képződtek A folyók egyenesebbek lettek és megrövidültek Megnőtt az esésük Gyorsabban lefolyik a vizük
Folyószabályozások Megnőtt az árvízveszély A folyók mentén árvízvédelmi töltéseket kellett létrehozni A folyók mentén belvízelvezető csatornahálózatot kellett kialakítani és zsilipekkel, szivattyúkkal mozgatni a vizet A mederbe különböző műszaki tárgyakat kellett elhelyezni pl. sarkantyúk, küszöbök
Folyószabályozások Vízlépcsőket hoztak létre, amellyel tudják a vízjárást szabályozni Mesterséges tavakat és vízfolyásokat hoztak létre, valamint időleges árvíztárolókat Ezek haszna Elektromos energia termelés Száraz területek vízellátása Települések ivóvízzel való ellátása Árvízvédelem
Folyószabályozások A folyók esésének növekedésével megnövekedett a medermélyülés és a parterózió Az árvizek kialakulását segítette a vízgyűjtő területeken az erdőirtás A többlet vízhozam az egyenes és nagyobb esésű folyókon gyorsan lefolyik, ezért növekszenek a szélsőségek, kiszáradás A gátak közötti ártér sok helyütt folyamatosan feltöltődik nő az árvízveszély
A vízfolyások vízminőségének változása Az 1950-es évektől kezdve a vízminőség jelentősen romlott Okai: Iparosítás Urbanizáció növekedése Mezőgazdaságban egyre több vegyszert használnak Közműolló nyitódása Az országhatáron kilépő folyóink szennyezettebbek, mint a belépéskor
Vizek vízminőségi osztályozása Meghatározzák: Oxigénháztartás Tápanyagháztartás Mikrobiológiai jellemzők Szennyezések adják 5 minőségi osztályokba sorolják be őket A minőségi osztályok nem állandóak Befolyásolhatják a szennyeződések és a környezeti viszonyok pl. vízhozam, hőmérséklet
Példák a vízminőségi osztályokra I. osztály tiszta, kiváló víz: kevés, elsősorban a hegy- és dombvidékek vízfolyásainak kezdeti szakasza II. osztály kissé szennyezett, jó víz: a Duna Bp-től fentebbi szakasza, valamint Dunaföldvártól D-re III. osztály közepesen szennyezett, tűrhető víz: Kapos alsó folyása, Dráva
Példák a vízminőségi osztályokra IV. osztály szennyezett víz: a Duna és a Tisza legnagyobb része V. osztály erősen szennyezett víz: települések közvetlen közelében, pl. Duna Budapestnél, Tisza mellékfolyóinak egyes szakaszán kraszna, Lónyaicsatorna, Sió, Pécsi víz Az utóbbi évtizedekben a szennyvíztisztítás növekedésének következtében a folyóvizek szennyezettsége csökkent, de Időnként a határokon túlról jelentős szennyeződés érkezik
A Duna jellemzése Jelképes forrása: Donaueschingen (Schwarzwald)
A Duna jellemzése Ténylegesen a Duna kezdete: Breg és Brigach összefolyásától Donauzusammenfluss Torkolat: Románia- Duna-delta
A Duna jellemzése
A Duna jellemzése Vízgyűjtőjének megoszlása (17 ország): Románia (28,9%), Magyarország (11,7%), Ausztria (10,3%), Szerbia (10,3%), Németország (7,5%), Szlovákia (5,8%), Bulgária (5,2%), Bosznia- Hercegovina (4,8%), Horvátország (4,5%), Ukrajna(3,8%), Csehország (2,6%), Szlovénia (2,2%), Moldova (1,7%), Svájc (0,32%), Olaszország (0,15%), Lengyelország (0,09%), Albánia (0,03%)
A Duna jellemzése Hossza: teljes-2850 km, magyarországi-417 km A Duna a világ legnemzetközibb folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe 17 további országot érint. Több jelentős település is emelkedett a partjain, pl. négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest ésbelgrád. A térség kulturális öröksége a természeti adottságokkal együtt nagy számban vonzza a turistákat.
A Duna szakaszai A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. Itt alapvetően a gyors sodrás, a vízszint jelentős esése jellemző. A folyó nagy mértékben bontja a partjánál lévő kőzeteket, mélyíti medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja. A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik. Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű. A Duna-delta alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai dagálykor a visszafolyás is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja. Ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.
A Duna tájformáló szerepe Eróziós tevékenysége: elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon jellemző. A folyó állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása révén a Duna jellemző geológiai képződményei a sziklák. Legismertebbek a Passau feletti, valamint a vaskapui szakaszok. Magyarországon kisebb számban Nyergesújfalunál, Dömös és Nagymaros között, valamint Budafoknál találni sziklákat.
A Duna tájformáló szerepe Puhább kőzetek eróziója A löszös síkvidékeken keresztülhaladó folyó mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, ezért itt megfigyelhetők a magaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton találhatók Gönyű és Komárom, valamint Érd és Mohács között. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlás veszély van, mivel a folyó fokozatosan aláássa a hegyoldalakat
A Duna tájformáló szerepe Építő (akkumulációs) tevékenység: a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A folyó nagy mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még igen nagy méreteket, lejjebb már csak porszemnyi nagyságot vehet fel. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak.
A Duna tájformáló szerepe A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a folyó tovább szállítja a hordalékát. Jellemzően zátonyos rész a Duna Rajka és Gönyű közötti szakasza, ahol a Bős nagymarosi vízlépcső megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az aldunai sellők, amelyek a mederfenék kisebbnagyobb kitüremkedéseit jelentik.
A Duna tájformáló szerepe Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. A legnagyobbak Bajorországban, a Hanság és a Duna-delta területén találhatók. A hordalékkúpok, esetenként szigeteket is létrehoznak, illetve a Duna-delta területén a turzások.
A Duna mellékfolyói Németország Altmühl, Iller, Lech, Naab, Isar, Inn
Ausztria Traun, Enns, Morva Szlovákia Morva, Vág, Garam, Ipoly A Duna mellékfolyói
A Duna mellékfolyói Magyarország Öreg-Duna Mosoni-Duna Rábca Ikva, Répce Rába - Sorok, Gyöngyös, Marcal Torna, Gerence, Bitva Concó Által-ér Ipoly, Rákos-patak Benta Szent László-patak Váli-víz Sió Zala, Sárvíz, Kapos Csele-patak
A Duna mellékfolyói Szerbia Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Duna-Tisza-Duna-csatorna
A Duna mellékfolyói Horvátország Dráva Mura Kerka-Cserta-Válicka Rinya Fekete-víz Gyöngyös Almáspatak- Okor Pécsi-víz Karasica
A Duna mellékfolyói Románia Zsil, Olt, Argeş, Duna Fekete-tenger csatorna, Szeret, Prut Bulgária Timok, Iszkar Moldova Prut
A Duna és mellékfolyóinak közepes évi vízszállítása
Nemzeti parkok a Duna mentén Felső-Duna Nemzeti Park Donauleiten Természetvédelmi Terület (Passau környéke) Donau-Auen Nemzeti Park (Bécstől délre) Szigetközi Tájvédelmi Körzet Duna Ipoly Nemzeti Park Duna Dráva Nemzeti Park része: Gemenci-erdő, Béda-Karapancsa Kopački rit (Kopácsi rét) Nemzeti Park Deliblatska peščara (Delibláti homokvidék) Rezervátum Kazán-szoros Nemzeti Park Duna-delta Nemzeti Park Djerdap Nemzeti Park
A Tisza vízrajza Hossza: teljes: 962 km Magyarországi: 597 km Vízhozama: 820 m³/s Vízgyűjtő területe: 157 000 km² Forrása: Északkeleti-Kárpátok, Ukrajna Torkolata: Titelnél ömlik a Dunába, Szerbiában Érintett országok: Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia, Szerbia
A Tisza vízgyűjtő területe
A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik (Máramarosihavasok Fagyaloshegység 1265 m), s innen mérik a folyó hosszát is. A Tisza forrása
A Fehér- és Fekete-Tisza összefolyása Rahónál
A Tisza torkolata Titelnél
A Tisza összelvényében levő szakaszok Felső-Tisza A Szamos torkolatáig, hegyvidéki jellegű. Közép-Tisza A Szamos, ill. a Maros torkolata közötti szakasz Alsó-Tisza A Maros beömlésétől a Dunáig terjed.
A Tisza magyarországi szakaszai Felső-Tisza Az országhatár és Tokaj között, Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug között, Alsó-Tisza Tiszaug és a déli országhatár között
A Tisza szakaszai a munkavégzőképesség szempontjából Országhatár Szamos-torkolat között: kanyarogva feltöltő jellegű, az árvizek alkalmával jelentős hordalékot rak le. Szamos-torkolat Tokaj között: mesterségesen lerövidített medrében a megnövekedett munkavégzőképesség miatt kanyarogva bevág.
A Tisza szakaszai a munkavégzőképesség szempontjából Tokaj Kisköre között: a megnövekedett hordalékát lerakja Kisköre Szeged között: kanyarogva bevág Maros torkolattól a Dunába torkollásig: hordalékát lerakja. A hordalékszállítás jellegzetessége: Jelentős a lebegtetett hordalékszállítás szőke Tisza
A Tisza szabályozása Eredeti hossz: 1419 km Jelenlegi hossz: 962 km Morotvák hossza: 589 km Mesterséges meder hossza: 136 km Hajózható hossz: 780 km Folyószabályozás kezdete: 1846. augusztus 27. Széchenyi István vezetésével
Romániában: Visó Iza Kárpátalján: Tarac Talabor Nagy-ág Borzsa Latorca Ung A Tisza mellékvizei
A Tisza mellékvizei Magyarországon Baloldali vízfolyások: Túr (724 fkm) Szamos (686 fkm) Kraszna (682 fkm) Lónyai-főcsatorna (559 fkm) Keleti-főcsatorna Körösök Hortobágy Berettyó Sebes-Körös Fehér-Körös Fekete-Körös Maros
A Tisza mellékvizei Magyarországi jobboldali mellékvízfolyások Bodrog - Tapoly - Ondava - Laborc - Okna Sajó Szuha Bódva Hernád Takta Hejő Rima Csincse Hór Eger Laskó Zagyva Galga Tarján Gyöngyös Tarna Tápió Gerje Perje Szerbiai mellékvízfolyások Béga
Tisza-Bodrog összefolyása Tokajnál
Tisza-Bodrog összefolyása Tokajnál
Tisza-Bodrog egyesülésének térképe Bodrogköz
A Tisza Kiskörénél
A Körös-torkolat Csongrádnál
Tisza-Maros torkolat
Tiszavirágzás a Tiszán
Magyarország állóvizei A természetes állóvizek aránya kicsi. Tavak száma: kb. 650 Vízjárásuk a csapadék és a párolgás évi menete szerint alakul Tavasszal: magas Nyáron: alacsony Ősszel alacsony Sok tó vizét mesterségesen szab.
Állóvizeink általános jellemzése A természetes tavaink általában sekély vizűek Nincs bennük függőleges rétegzettség A keverőmozgások miatt télen jól és tartósan befagynak Kémiai összetételük a vízgyűjtő területük kőzettani viszonyaitól függ Az erősen párolgó vizek só koncentrációja magas pl. szikes tavak
Állóvizeink általános jellemzése Eutrofizáció: A tápanyagoknak, különösen nitrogén- és/vagy foszforvegyületeknek a vízben való feldúsulását jelenti, ami algák és magasabb rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel nemkívánatos zavart eredményez a vízben lévő organizmusok egyensúlyi helyzetében, valamint a víz minőségében.
Állóvizeink általános jellemzése A befolyó vizek a tavakat hordalékkal feltöltik A morotvák természetes feltöltődése lassú
Mesterséges tavaink általános jellemzése Legnagyobb részük (280 db) morotvató. A folyószabályozások révén alakultak ki. Halastavak elsősorban a hegy-és dombvidékeken alakultak ki (140). Céljuk főképpen a haltenyésztés. Természetvédelmi jelentőségük nagy. Pl. Hortobágyi-, Biharugrai-halastavak stb. Víztározók (kb. 300 db). Elsősorban a víz összegyűjtését szolgálják. Ívóvíz pl. Rakacai víztározó Ipari víz pl. Lázbérci víztározó Villamosenergia termelés
Mesterséges tavaink általános jellemzése Víztározók (kb. 300 db). Elsősorban a víz összegyűjtését szolgálják. Ívóvíz pl. Rakacai víztározó Ipari víz pl. Lázbérci víztározó Villamosenergia termelés Bányagödrök (kb. 100 db). A kavicsbányászat nyomán keletkezett sebek. Csapadékvizek táplálják, tiszta vízűek.
Balaton Területe: 596 km2 Hossza: 77 km Szélessége: 1,5-11 km Átlagos vízmélysége: 3-4 m Legnagyobb vízmélység: 11,5 m Tihanyi-kút Vízgyűjtő területe: közel 5000 km2 Jelentősebb tápláló vízfolyásai: Zala, Lesence, Boronka, Tetves Lefolyása: Sión keresztül Siófoktól
Balaton Kialakulása Pleisztocén 2. felében hosszanti mélyedésben 4 süllyedék jött létre, majd ezek a würm végére összeolvadtak A tó medencéjét a belefolyó vízfolyások folyamatosan töltögették pl. Zala A tó medrét ma 6-10 m vastag üledék borítja
A Balaton legnagyobb kiterjedése
A Balaton jellemzése A sekély vizet az északi szelek gyorsan mozgásba hozzák A finom homokot átsodorják az áramlások a D-i oldalra, ezért aszimmetrikus a meder: É-i oldalon gyorsan mélyül, D-en homokkal feltöltött A szelek és a hullámzások a D-i parton turzásokat hoztak létre a homokból
A Balaton jellemzése A víz színe: zöldesszürke az alkálisóktól, de ez a felhőzettől jelentősen változik A víz hőmérséklete: a sekélység miatt erősen követi a levegőét nyáron gyorsan felmelegszik, elérheti a 28 o C-ot, télen befagy, akár 30 cm-re is Erős lehűléskor a jég hangos durranások kíséretében megrepedezik, ezek a rianások
A Balaton-medence természeti értékei Földtani értékek: Bazalthegyek pl. Tapolcai-medence Homokkő tengerek pl. Káli-medence Vörös homokkő előfordulások pl. Balatonfüred Löszfalak pl. Balatonkenesénél Barlangok pl. Csodabogyós barlang
A Balaton-medence természeti értékei Természetközeli élőhely maradványok: Mocsarak, lápok pl. Kis-Balaton, Nagyberek Láprétek pl. Sásdi-rétek Erdők pl. Keszthelyi-hegység Homokpuszták pl. Látrányi rét Védett területek: A Balaton-felvidéki Nemzeti park részei az É-i part közelében és a Kis-Balatonnál. A D-i részek nem tartoznak a nemzeti parkhoz.
Fertő-tó A Kelet-Európára jellemző sztyeppe tavak legnyugatabbi előfordulása Területe: 280 km2 Hossza: 35 km Szélessége: 8,5 km Vízgyűjtő területe: 1250 km2, ebből Mao.: 170 Legfontosabb tápláló vízfolyásai: Vulka-patak és Fertőrákosi-patak Vizét elvezeti: Hansági-főcsatorna
Fertő-tó Vízmélysége: sekély 0,5-3 m Gyorsan felmelegszik Nagy vízfelület > sokat párologtat Jelentős a vízszint ingadozás A történelem során többször kiszáradt A párolgás növeli a sótartalmat, ami ma már négyszerese a Balatonénak. A víz színe: kékesszürke a felkavart iszaptól
A tó asszimmetriái: É-i oldala mélyebb < > D-i oldala sekélyebb É-i oldal növényzet nélküli < > D-i-oldal nádassal borított É-i oldal idegenforgalmilag erősen hasznosított < > D-i oldal természetes É-i oldalon sok a szőlő, jelentős a víz szennyezése < > D-i oldalon kevesebb a szennyeződés
Velencei-tó A Balaton árokrendszerének folytatásában alakult ki Felülete: 22,5 km 2 Vízgyűjtő területe: 603 km 2 Hossza: 10 km Szélessége: 2,5 km Átlagos mélysége: 1 m erősen ingadozik
Velencei-tó Tápláló vízfolyásai: Császár-víz, Vereb- Pázmándi-víz Vizét levezeti: Dinnyés-Kajtori-csatorna Sótartalom: magas (2500 mg/l) a Balatonénak hatszorosa A vízfelület felszínborítottsága: magas (40%).
Természeti értékek a Velencei-tó medencéjében Természetközeli élőhelyek Nádasok Gyékényesek Úszólápok Mocsárrétek
Felszín alatti vizek 1. Talajvizek Mélysége többé-kevésbé követi a felszín magasságát Az ország nagy részén erősen szennyezett, ezért ivóvízként való felhasználása korlátozott
Talajvizek jellemzése A talajvíz szintmagassága (mélysége) erősen függ Az időjárástól A talaj és az alapkőzet porózusságától (vízemelő képességétől) Belvíz: a talajvíz a felszín felett van Természetes élőhelyeken nem okoz gondot Szántóföldeken növények kipusztulhatnak
A talajvíz természetvédelmi jelentősége A növények számára fontos táplálékforrást jelent A talaj vízellátása meghatározza a rajta megtelepedő növényzetet Hidrofil növényzet: állandóan jó vízellátású talajokban, belvizes területeken pl. völgyaljakban, buckaközökben Mezofil növényzet: az év nagy részében van jelentős nedvesség a talajban pl. mezofil erdők Xerofil növényzet: az év nagyobb részében kevés a víz a talajban pl. homokbuckák teteje, sziklagyepek
Rétegvizek A felső vízzáró réteg alatti, vízzáró rétegek közötti víz a kőzetekben
Rétegvizek Az ivóvíz ellátás szempontjából elsődleges fontosságú Ma már akár több száz méter mélységből is kitermelik az ivóvizet mélyfúrású kutakkal A bányászattal, vízrendezéssel jelentősen módosíthatják a rétegvizek mélységét, általában csökkentik Szennyeződésük komoly probléma pl. szomszédos országokból, felhagyott felszíni művelésű bányákból, felhagyott kutakból
Karsztvizek A karbonátos hegységek repedésrendszereiben nagy mennyiségű víz tárolódik A mészkő és dolomithegységek peremén levő települések ivóvíz ellátásában fontos A bányászat jelentősen csökkenti a karsztvízszintet > források kiapadhatnak Könnyen szennyeződhetnek, mert a karszthegységek felszínén hiányos vagy vékony a talajtakaró
A karsztvizek természetvédelmi jelentősége A karszthegységek felszíne folyóvizekben szegény, mivel a víz a repedéseken a mélybe szivárog A felszín alatt üregeket, barlangokat alakít ki > a barlangok ex lege védettek! Az üregek, barlangok falán látványos képződmények pl. cseppkövek alakulnak ki A felszínre kerülő karsztvíz jelentős mennyiségű CaCO 3 -at szállít > édesvízi mészkőképződés
Hévizek A 30 o C feletti hőmérsékletű vizek A felszínre ritkán jutnak természetes körülmények között Főként mélyben, elsősorban a pannon homokos üledékek vagy a termálkarsztok tartalmazzák A mélyből kitermelt hévizek magas ásványi anyag tartalmmal bekerülhetnek a felszíni vizekbe
A karsztosodott kőzetekben levő hideg és termálvizek
Termálvizek porózus kőzetekben