Vázlattervezet: Az EVSZ 2006. évi jelentése a világ egészségügyi helyzetéről

Vázlattervezet: Az EVSZ 2006. évi jelentése a világ egészségügyi helyzetéről Öt vezető témakör 1. Mivel a Jelentés a világ egészségügyi helyzetéről 2006 (a továbbiakban: Jelentés 2006) nyitja meg az Egészség világnapja 2006 (a továbbiakban: Világnap 2006) megünneplését, ami viszont egyidejűleg az Egészségügyi dolgozók évtizede (2006-2015) /a továbbiakban: Évtized/ indítása is lesz, a Jelentés 2006 tudományos és szakmapolitikai támogatást fog jelenteni a Világnaphoz és az Évtizedhez. A Világnap energiával tölti fel az érintetteket ahhoz, hogy megünnepeljék az egészségügyi dolgozókat világszerte. Az Évtized során kifejtett tevékenységek a munkaerőfejlesztés politikáinak és stratégiáinak a megvalósítását és értékelését fogják a középpontba helyezni. Mind a Világnap, mind pedig az Évtized az egészségügyi munkaerővel kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos globális felelősséget fogják hangsúlyozni. 2. Mivel a Jelentés 2006 az Egészségügyi Világszervezet vezető jelentése, ennek bizonyítékalapúnak, kiváló technikai minőségűnek és a terület számára alapvetést jelentőnek kell lennie. A Jelentés 2006-nak a kiválóság és tartós élettartam elérése kell törekednie. 3. Mivel a Jelentés 2006 széles rétegek mobilizálását célozza, megközelítésének terjeszkedőnek, befogadónak és a részvételre építőnek kell lennie, amely az EVSZ-en belül és azon kívül a legkülönfélébb közösségekre, köztük a civil szervezetekre és a magán szektorra, épít, azokat megnyeri, és azok hozzájárulását kéri még akkor is, ha a Jelentésért továbbra is az EVSZ felelős. 4. Mivel a Jelentés 2006 célja az, hogy a kulcsfontosságú hallgatósághoz szóljon, különösképpen a nemzeti egészségügyi vezetőkhöz, a Jelentésnek bátran kell foglalkoznia az összetettséggel vagy vitával, és fel kell vázolnia az egészségügyi munkaerő-fejlesztés spektrumán keresztül ható változtatás szakpolitikai és stratégiai kereteit. 5. A Jelentés 2006 az egészségügyi munkaerő-fejlesztési kezdeményezések folyamatosan zajló keretébe van ágyazva, amely kezdeményezések a múltban zajlottak (pl. egészségügyi alapellátás), a jelenben folynak (közös tanulási kezdeményezés JLI [joint learning initiative], magas szintű fórum HLF [high-level forum]) és a jövőben fognak sorra kerülni. Miközben a jövőt kívánjuk hangsúlyozni, fontos a történelem és a kutatás tanulságainak levonása. CÍM: AZ EGÉSZSÉGÉRT DOLGOZUNK Az üzenetnek a középponti üzeneteket kell közvetítenie; az előzetes címek az idővel változnak; a cselekmény fő vonalába altémákat szőhetünk be. Középponti üzenetek A javasolt középponti üzenetek az alábbiak: - 1 -

1. Az egészségügyi dolgozók sarkalatos fontossággal bírnak a jó egészség létrehozásában az egészségügyi rendszerek teljesítményének révén; ők alkotják a munkaerő jelentős hányadát és kulcsfontosságú társadalmi szerepeket játszanak valamennyi társadalomban. 2. Az Egészséget mindenkinek, az alapellátás és a Millenniumi fejlesztési célok nem érhető el a kellően felkészült, megfelelően alkalmazott és támogatott egészségügyi munkaerő nélkül. 3. A jó egészség az egészségügyi munkaerőpiac jó irányításától (governance) és új típusú felügyeletétől/koordinációjától 1 (stewardship) is függ, és az országos vezetés kulcsfontosságú a fenntartható humán erőforrás-fejlesztés szempontjából. 4. Nemzetközi és hazai pénzeszközök számottevően nagyobb összegű és stratégiailag elhelyezett befektetése az egészségügyi munkaerő oktatásába, tervezésébe és vezetésébe döntő fontosságú a méltányosság-orientált nemzeti egészségügyi célok eléréséhez. Cselekmény A globális egészségügyi kihívásokkal való szembenézés és a millenniumi egészségi fejlesztési célok (health MDGs) elérése megkívánja az egészségügyi rendszerek megerősítését. Az egészségügy rendszerek magukba foglalják mindazokat a szervezeteket, intézményeket és erőforrást, amelyeknek az elsődleges célja az egészség javítása. Ezt a rendszerek fő funkciói révén érik el: a szolgáltatások nyújtása, források teremtése, finanszírozás és új típusú felügyelet/koordináció. E funkciók mindegyikében középponti helyet foglalnak el az emberek, akik e szolgáltatásokat nyújtják, és akik az egészségügyi rendszerek fő forrásaiként az egészségügyi rendszert működtetik. Az egészségpolitika formálásának és az egészségügynek az intézményi kontextusa megváltozásával a kormányzati felelősségek és célkitűzések az egészségügyi ágazatban újradefiniálásra kerültek, az egyre inkább pluralista rendszerekben. Hasonlóan minden más forráshoz, az emberi erőforrások esetében is sarkalatosan fontos a kiegyensúlyozott és kielégítő biztosítása és hatékony felhasználása ezeknek az erőforrásoknak; ez megkérdőjelezi az államnak, mint az egészségügyi rendszer új típusú felügyeletéért/koordinációjáért felelős sáfárnak a változó szerepét. A Jelentés 2006 feltárja az egészségügyi munkaerő hozzájárulását az egészségügyi rendszerek funkcióihoz és céljaihoz az állam funkcióin keresztül. A Jelentés 2006 azzal kezdődik, hogy bemutatja az egészségügyi dolgozókat világszerte, teljes sokszínűségükben, és elismeréssel adózik az egészség szempontjából vett jelentőségük iránt, amelyet mind a munkaerő tagjaiként, mind pedig társadalmi szerepeikben képviselnek. Az egészségügyi dolgozók jelentik a leghathatósabb forrást a jó egészség létrehozásához; a globális gazdaságban minden 20 foglalkoztatott közül 1 az egészségügyben dolgozik, és elkötelezett szolgálatukat minden társadalom elismeri. De az egészségügyi munkát az állandóan változó világban végzik, és ezt tárja fel a Jelentés a munkaerő-fejlesztés háttereként. A jövőt a változó demográfiai és járványügyi helyzet, egészségügyi rendszerek, háztartás-struktúra és fogyasztói preferenciák fogják alakítani. E jövő navigálását a munkaerőpiacokat irányító kereslet-kínálat keret fogja vezérelni, amelyben az állam szerepe az, hogy növelje a közszolgáltatások nyújtását tájékoztatással, szabályozással és 1 A stewardship magyar megfelelője a SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának szóhasználata. A ford. megj. - 2 -

finanszírozással azért, hogy vezérfonalat adjon a magánszektor és az összetett köz-magán partnerségek számára. A stratégiai tervezés és menedzsment intézkedéseknek három központi egészségi célkitűzésre kell összpontosítaniuk. Az első a befektetés az emberekbe, különösen a munkavállalás előtti oktatásba és a munkahelyi oktatásba-továbbképzésbe. A második az állami és a magán egészségügyi rendszerek teljesítményének a fokozása; különösképpen az egészségügyi dolgozók harmonizálása a vertikális betegségi és egészségügyi rendszer-tevékenységekben. A harmadik a méltányosság elősegítése a képzettségi/jártassági kiegyensúlyozatlanságok, rossz földrajzi megoszlás és az egyenlőtlen nemzetközi migráció korrigálásával. A Jelentés 2006 tudományos alapokat nyújt az egészségügyi munkaerő kérdésekhez és kihívásokhoz ma és holnap, és stratégiákat vázol fel azok kezeléséhez. Középpontjába a humán erőforrás az egészségért (HRH human resources for health) stratégiai tervezésének és menedzsmentjének kulcsfontosságú célkitűzései és funkciói kerülnek, ideértve az államok változó szerepét is. Az útiterv fejezetekbe lesznek szervesen beépítve az egészségügyi dolgozók által elmondottak, történetek, esetek; HIV/AIDS; legjobb gyakorlatok; különleges helyzetek mint például a konfliktus utáni helyzetek; a donorok és ügynökségek kulcsszerepei; és a kutatási és tudásbeli prioritások. Mi az újdonság? A Jelentés 2006 lesz az első globális profilrajzolat azokról a dolgozókról, akiknek az elsődleges célja a jó egészség termelése. Az előrejelzések kiemelik a magán orvosképzés és a magán egészségügyi szolgálatok gyors növekedését, aláhúzva az államnak azt a változó szerepét, amelyet a piacoknak a tájékoztatás, szabályozás és finanszírozás révén történő navigálása jelent. A Jelentés 2006 aláhúzza az oktatásba és képzésbe eszközölt befektetések javításának, az állami és a magánszektor teljesítménye fokozásának, és a nem megfelelő képzettség/jártasság-összetétellel és rossz eloszlással kapcsolatos egyenlőtlenségek leküzdésének stratégiáit. A Jelentés új bizonyítékokat fog nyújtani az emberi erőforrásoknak az egészségi kimenetelre gyakorolt hatására vonatkozóan, számos országban elvégzett szubnacionális elemzések révén, kiemelve az egészségügyi dolgozók eloszlásának egyenlőtlenségét. Az egészségügyi rendszerek és a munkaerő válaszait az ügyfelek elvárásaira a világ egészségfelmérése (World Health Survey) és egyéb felmérések fogékonysági moduljának elemzése támasztja alá. A kiemelt jelentőségű betegségekre vonatkozó programoknak és a globális finanszírozási mechanizmusoknak az emberi erőforrásokkal kapcsolatos implikációit a Jelentés egyes országok esettanulmányaival és elemzéseivel mutatja be. Ugyancsak tárgyalja a Jelentés az állam szerepét a makrogazdasági politikák és az állami szektor reformjainak összefüggésrendszerében. Adatok és elemzés A Jelentés 2006 alapját olyan mennyiségi adatok képezik, amelyek az EVSZ nyilvántartásából, nemzeti népszámlálásokból és munkaerő- és mintafelvételekből; nemek szerinti elemzésekből és időmérlegből; az egészséget szolgáló emberi erőforrások (HRH) finanszírozására vonatkozó, a nemzeti egészségügyi számlákból; az egészséget szolgáló emberi erőforrások (HRH) központi indikátoraiból; és a világ egészségfelméréséből származnak. A minőségi információk között szerepelnek majd történelmi értékelések, - 3 -

munkavállalói profilok és hangok, és a szabályozás feltérképezése. Forgatókönyv-készítési gyakorlatok is bemutatásra kerülnek. Az országok esettanulmányai bemutatják a levont tanulságokat és a nemzeti sikertörténeteket. 1. fejezet Az egészségért dolgozunk Áttekintés: Globális és regionális pillanatfelvételeket mutat be az egészségügyi munkaerőről, aláhúzva azok jelentőségét az egészség szempontjából, nagy arányukat a munkaerőn belül a gazdaságban, valamint az életek megóvásában és az emberi gondoskodásban megnyilvánuló társadalmi szerepeiket valamennyi társadalomban. Részletek: Kik az egészségügyi dolgozók? Melyek az életkori/nemek szerinti megoszlásuk és egyéb tulajdonságaik? Mit csinálnak? Hol találhatók? A globális munkaerő ezidáig első feltérképezése aláhúzza rendkívül gazdag sokszínűségüket szembeállítva egységükkel a közös célban és identitásokban. Az egészségügyi dolgozók, akiket általában csodálnak és értékelnek, de esetenként alulértékelnek közösségeik, megerősítik a humán szolgálat méltóságát. Az ilyen dolgozók alkotják a globális munkaerő számottevő hányadát, minden 20 foglalkoztatottból körülbelül egyet. A bérstruktúra széles skálát mutat, amely a nemzeti egészségügyi kiadásokhoz, valamint az állami illetve magánszektorban történő alkalmazáshoz kapcsolódik. A regionális munkaerő-struktúrák óriási változatosságot mutatnak: az OECD-országokat a hiányok és kiegyensúlyozatlanságok vihara előtt csenddel lehet jellemezni; Afrika súlyos HRH-válságot él át egy súlyos egészségi krízis közepette; az európai munkaerő-áramlások nagy valószínűséggel felgyorsulnak az EU bővülésével, ideértve a gazdasági és politikai átmenet korszakát élő keleti országok masszív átstrukturálódását is; és Ázsia és Latin- Amerika alacsony- és közepes jövedelmű tömegei a képzettségi kiegyensúlyozatlanság és rossz földrajzi eloszlás közös problémáitól szenvednek. Ezt a kvantitatív képet egészítik ki minőségi adatok, ideértve az egészségügyi dolgozók profiljait világszerte, egyes munkavállalóktól vett idézeteket, amelyekkel hangjukat hallathatják, és a szolgálat hősiességének vagy elkötelezettségének egyéni történeteit. Az országok esettanulmányait is be lehet iktatni ide, ezzel demonstrálva a nemzeti sikertörténeteket és ország-stratégiákat, amelyek jelentős pozitív hatást gyakoroltak. Adatok: 1. népszámlálások, munkaerő, mintafelvételek a munkaerő-struktúráról 2. foglalkozási osztályozások és kihatásaik a jövőbeli adatgyűjtésekre, ideértve információs rendszerek létrehozását 3. nemzeti egészségügyi kiadások becsült adatai, költségvetések és munkavállalók bérezése 4. a régiók által kidolgozott regionális perspektívák 5. munkavállalói profilok esetei, munkavállalók hangja, történetei, és nemzeti programok régiókból 6. a HRH-struktúrák elemzése az egészségi kimenetelekkel összehasonlításban. 2. fejezet: A jövő navigálása Áttekintés: Az egészségügyi munka jövőjét a demográfia, járványügy, technológia, családstruktúra és fogyasztói preferenciák hathatós erői fogják formálni. Ezek a változások kihatnak az egészségügyi rendszer összes funkciójára, a szolgáltatás nyújtásától a - 4 -

forrásteremtésig és finanszírozásig, amelyek közül az új típusú felügyelet/koordináció (stewardship) funkció a leginkább megkérdőjelezett. Az egészségügyi rendszerek teljesítményének a keretei között az egészségügyi munkaerő problémái és kihívásai az állam igen erős felügyeleti/koordinációs funkcióját igénylik ahhoz, hogy kezelni tudja a dinamikus munkaerőpiacokat és a köz-magán partnerséget. Ezt a szerepet a HRH által az elkövetkező évtizedben elérendő meghatározott célok fogják vezérelni. Részletek: Mi lesz a jövőbeli egészségügyi munka struktúrája? Van-e útvonalterv e jövő navigálásához? Az egészség emberi erőforrásának (HRH) néhány problémája nem új keletű, és ez a fejezet megkísérli azokat az okokat feltárni, amiért ezek fennállnak, továbbá azt, hogy hogyan fognak ezek alakulni a jövőben. Minden egészségügyi dolgozó mélyreható változásokat fog tapasztalni munkájában az elkövetkező évtizedekben, amelyeket hatalmas erők fognak alakítani. A lakosság elöregedése megváltoztatja az ellátási igényeket, és az epidemiológiai átmenetek a krónikus betegségek súlyosabb terhét fogják okozni, miközben új fenyegetések merülnek fel. A HIV/AIDS-járvány lefolyása erőteljesen befolyásolja ezeket az átmeneteket. Az új technológiák a munkavégzés struktúráit elmozdítják munkaerőt megtakarító (pl. megelőzés vakcinák segítségével) és munkaerő igényes (pl. antiretrovirális gyógyszerek az AIDS-kezelésben) áttöréseknek egy új keveréke irányába. A fejlődések kihasználása érdekében nagyobb munkaerő-szakosodás fog kialakulni a gazdagabb társadalmakban, amelyek képesek megfizetni a magasabb képzettségű munkaerőt. A tágabb családokról a mag- vagy egyfős háztartások felé történő elmozdulás nagyobb terheket ró a női gondozókra és az ellátó intézményekre. A változó nemi összetétel és kapcsolatok, amint az Bangladesben és Mexikóban látható, erőteljesen befolyásolja majd a munkaerő struktúrákat. A jövőt megvilágítják rövid visszatekintések a múltba, feltárva különösképpen azokat a krónikus, továbbra is fennálló munkaerő-kihívásokat, amelyeket a múltban nem oldottak meg. Az egészségügyi életpályák, karrierek bővülni fognak a fogyasztói preferenciák és az új technológiák által mozgatott fokozódó igény következtében. A dinamikusabb munkaerőpiacok csökkenthetik véglegesített munkahely biztonságát, mivel a munkavállalók fél tucat állást is betölthetnek egy munkavállalói életpálya során. Egy egyszerű útvonalterv ezeknek az erőknek a navigálásához azt a célt szolgálja, hogy a megfelelő képzettséggel/jártassággal rendelkező megfelelő emberek a megfelelő dolgot végezzék a megfelelő helyen, megfelelő módon történő támogatással. Az állami szektor növekedése feltehetőleg lassulni fog, eközben a profitra törekvő magán intézmények bővülnek mind az orvosi-egészségügyi oktatásban és az egészségügyi ellátásban, az állam szerepe el fog mozdulni abba az irányba, hogy a zsugorodó szolgáltatás-nyújtását növelje a tájékoztatás, szabályozás és finanszírozás új típusú felügyeleti/koordinációs funkcióival. A magánszektor növekedését az oktatás és az egészségügyi szolgáltatás terén a tájékoztatásnak, szabályozásnak, valamint a tagságuk számára normákat és szabványokat előíró szakmai testületek részvételének kell vezérelnie. Az állami beruházásoknak azokra a középponti területekre kell irányulniuk, amelyek nem kellően vonzóak a magánpiacok számára, mint például a népegészségügy. Az útvonalterv lefordítása a következő három fejezetben található, amelyek az oktatásba történő beruházással, a rendszerek teljesítményének a fokozásával és az egyensúly és méltányosság elősegítésével foglalkoznak. Mind a három funkció számára az azonnali kihívást az jelenti, hogy elérjék az egészséggel kapcsolatos millenniumi fejlesztési célok - 5 -

időhöz kötött célszámait az egészséget szolgáló humán erőforrás (HRH) következő évtizedében. Adatok: 1. állami cselekvési funkciók keretei a kereslet-kínálati munkaerő piacokon 2. a történelemre és a jövő erőire vonatkozó két dolgozat a forgatókönyv-gyakorlat háttéranyagaként 3. egyértelmű HRH-célok kitűzése, folyamatok megfogalmazása és markerek meghatározása a HRH-évtized során 4. a HRH-követelményeket vezérlő egészségügyi rendszer-teljesítmény kerete a rendszer minden egyes funkciója esetében 5. elszámoltathatósági kapcsolatok a munkavállalók és betegek között, műhiba 6. a krónikus gondozás implikációi az emberi erőforrásokra (ez hozzájárul a forgatókönyv-alkotáshoz). 3. fejezet: Beruházás az emberekbe Áttekintés: Minden sikeres egészségügyi munkaerő-stratégia egy olyan befektetési megközelítést tartalmaz, amely elismeri a motivált, szakképzett és támogatott dolgozókat, mint az egészségügyi rendszer teljesítményének kulcsfontosságú motorját. A befektetéseknek a munkavállalás előtti oktatásra curriculum, képzettség/jártasság-összetétel és életpálya felkészítés kell összpontosítania, továbbá a következetes, és nem elaprózott, folyamatos szakmai fejlődésre a fenntartható munkaerő táplálása érdekében. Részletek: Napjaink egészségügyi munkaereje a munkavállalás előtti oktatásba évekkel vagy évtizedekkel korábban eszközölt befektetésektől függ. Minden kortárs egészségügyi akció következésképpen jelentős oktatási befektetésektől függ, amelyek lehetnek államiak, vagy magán befektetések. A fejezet bemutat egy globális térképet az orvostudományi és ápolástudományi oktatási intézményekről, aláhúzva azt a mély szakadékot, amely az egyéb egészségügyi munkaerő termelésére vonatkozó információk terén mutatkozik. A középponti kérdések a következők: Mit kell az oktatási intézményeknek előállítaniuk? Mi a megfelelő képzettség/jártasság-összetétel egy adott ország számára? Hogyan kellene a tanterveket összhangba hozni a helyi és nemzeti egészségügyi prioritásokkal? Hogyan lehet új és hatékony oktatási módszereket bevezetni, és hogyan lehet megerősíteni az oktatói gárdát? Hogyan fogja a munkavállalók változó nemi összetétele érinteni az oktatást? És mindenek között a legfontosabb az állami szektor oktatási beruházásainak lemaradása összehasonlítva a magánoktatás robbanásszerű növekedésével, mely utóbbi elfogult az üzletileg hasznot hozó klinikai szolgáltatások irányában. Az orvosképzés magas magánmegtérülésére utaló jelek megerősítik ezeknek a kiegyensúlyozatlanságoknak az okát. Egyszerű szimulációs gyakorlatok mutatják be a globális egészségi méltányossághoz szükséges oktatási infrastruktúrát; a meglévő infrastruktúra teljességgel elégtelen. A tartósan fennálló hiányok súlyosbítják a kiegyensúlyozatlanságokat a magán és az állami szektorok között, továbbá a gazdag és szegény országok között. Az állami beruházásokat nem egyszerűen ismétlődő kiadásoknak, hanem hosszabb távú befektetéseknek kell tekinteni. A szegényebb országoknak szóló stratégiák közé tartozik a nemzeti egészségügyi prioritásokhoz illeszkedő, megfelelő munkaerő termelésére való összpontosítás; és a curriculum, toborzás és munkába helyezés nemzeti termelésre és megtartásra való orientálása. A magánszektor - 6 -

intézményeinek tanúsítására és akkreditálására vonatkozó közpolitikák segíthetnek a kompetencia és etikus szakmai gyakorlat standardjainak a biztosításában. Miután a tanulás és a képzettség/jártasság egész életre szóló értékek, a munkahelyi képzéstovábbképzés amelyet manapság folyamatos szakmai fejlődésnek (continuous professional development CPD) neveznek fontos területét jelenti a munkaerő megerősítésének. Napjaink gyakorlata erősen fragmentált, és gyakorta a kiemelten fontos betegségeket célzó programokra összpontosító és azokból finanszírozott képzésekre összpontosít. Minden országban szükség van a folyamatos szakmai fejlődés jelentős átalakítására annak a biztosítására, hogy olyan bizonyíték alapú oktatási módszerek működjenek, amelyek javíthatják a gyakorlati minőségét és biztosíthatják a kutatás alkalmazását. A donorok, más ügynökségek és speciális programok közötti koordináció fokozása is szükséges az erősebb országon belüli koordináció révén. Adatok: 1. oktatási és képzési intézmények feltérképezése, AFRO-felmérés Afrika vonatkozásában 2. graduális tanúsítás és intézményi akkreditáció kerete és felmérése 3. hatékony oktatási módszerekre vonatkozó bizonyítékok és ezek alkalmazása az egészségtudományi oktatásban 4. empirikus munkaerő-struktúrák a globális betegség-teher és egészségügyi kiadások szerint 5. munkaerő-képzés/termelés modellezése, a munkaerő-tervezés jelentősége 6. az orvosképzésbe eszközölt befektetések magánhozama, 7. kvalitatív adatok: miért választanak az emberek egészségügyi pályát, fiatal hallgatók elvárásai és tervei 8. pénzügypolitika befektetés kontra ismétlődő kiadások 9. kompetencia-alapú oktatási programok példái (szülésznők, gyermekbetegségek integrált kezelése [IMCI - Integrated Management of Childhood Illness], krónikus gondozás) 10. folyamatos szakmai fejlődési (CPD) programok értékelése, az egészségügyi dolgozók javuló teljesítményével való kapcsolat megtárgyalása 11. változó szerepek és szakmai határok megtárgyalása 12. újítás a képzésben és oktatásban (mind tartalmat, mind módszereket illetően információs és kommunikációs technológia [ICT]) 4. fejezet: A rendszerek teljesítményének fokozása Áttekintés: A nemzeti egészségügyi vezetőknek a HRH-t az adminisztrációból át kell helyezniük a hatékonyabb egészségügyi rendszereket célzó stratégiai tervezés és menedzsment területére ösztönzőket kell beépíteni a munkakörnyezetbe, bátorítani kell a közösségek felé való elszámoltathatóságot, és nyomon kell követni a középponti HRH teljesítmény-indikátorokat. Az állami és a magán munkáltatók közötti markáns különbségeket fel kell ismerni, az előbbiben motiváló munkakörnyezetet kell létrehozni, az utóbbi pedig tájékoztatással, szabályozással és szakmai etikával kell irányítani. Mindkét szektornak össze kell hangolnia a kiemelt betegségek elleni tevékenységeket a fenntartható egészségügyi rendszerekkel. Az egészségügyi rendszereket olyan rendszerek és alrendszerek sorának tartjuk, amelyek nem mindig kiszámítható és előre jelezhető módon lépnek kölcsönhatásba egymással. A rendszerek fejlesztése különleges kihívásokat jelent és a sikerhez - 7 -

rendszerfejlesztési stratégiákat tesz szükségessé. A magánszektor elősegítését elsősorban tájékoztatással és szabályozással gyakorolják. A tájékoztatás s az átláthatóság fokozza a nyilvános elszámoltathatóságot a közösségek felé. Az egészségügyi gyakorlatot vezérlő szabályokat és jogszabályokat mutatja be a fejezet (részletek a mellékletben), élénk leírásban számolva be arról, hogy a szabályokat ténylegesen hogyan alkalmazzák a valós világ színterein. A szakmai testületek szerepét is aláhúzza a fejezet, különösen a feladatoknak olyan munkavállalókra történő delegálásával kapcsolatos vitákat, akik rövidebb idejű képzésben vettek csak részt. A fejezet elhatárolja egymástól a szakmai testületek, mind nemzeti, mind globális szinten, struktúráját és funkcióit. Részletek: A HRH középponti fontosságú az egészségügyi rendszerek tervezéséhez, menedzseléséhez és finanszírozásához mind az állami, mind pedig a magánszektorban. A HRH-nak a központosított állami adminisztrációból és a felülről lefelé irányuló munkaerőfejlesztés felől el kell mozdulnia abba az irányba, hogy megragadja a fenntartható javulásokat a munkaerő teljesítménye terén az ágazatokon átnyúló módon. Az állami szektor stratégiai tervezése és irányítása a legjobb gyakorlatok átvételére összpontosít a munkakörnyezet, különösen a teljesítményhez kötött ösztönzők, munkaerő-megtartás és termelékenységet fokozó gyakorlatok megerősítése érdekében. Ezek anyagi és nem anyagi ösztönzőket kívánnak, és fokozzák az általánosított közszolgálaton belül vagy kívül lévő egészségügyi ágazat kihívását, ideértve a Ghanában és Ugandában a közelmúltban lefolytatott kísérleteket. Egy külön rész foglalkozik a munkakörnyezet nemekkel kapcsolatos dimenziójával, mint például a munkaidő, fizikai biztonság, szexuális zaklatás és társadalmi elismertség. A fejezet feltérképezi az egyre összetettebb interakciókat az állami és a magánszektor között, és HRH-teljesítmény vonatkozásában boncolgatja, különösképpen a terjedőben lévő magánkézben működtetett, de közorientáltságú nem haszonra törekvő szervezetek esetében. Megvizsgálja a köz és magán partnerségeket, ideértve a kiszerződtetést és az erőforrásbevonást, a közalkalmazottak magánpraxisát, a hálapénzt és a díjakat. Az egészségügyi válsággal szembesülő legalacsonyabb jövedelmű országokban a legnagyobb kihívás az, hogy hogyan hangolják össze a kiemelt fontosságú betegségek elleni erőfeszítéseket az egészségügyi rendszerek teljesítményével. A fejet bemutat arra vonatkozó iránymutatásokat, hogy hogyan fokozzák a szinergiát ezek között az összeegyeztethető célkitűzések között, a HRH-t használva a harmonizálás fókuszpontjaként az eltérő programcélkitűzések mindegyikét érintve. A harmonizáció szervesen kapcsolódok azokhoz a makrogazdasági politikákhoz, amelyek az egészségügyi ágazat pénzügyi támogatásához plafonértékeket határoznak meg, vagy felülről zárttá teszik azt. A fejezet kiemeli a rendszerek fejlesztésének és irányításának stratégiáit, és ezeket a HRHmenedzsmentre alkalmazza az egészségügyi rendszeren belül. Adatok: 1. szabályozók, tanúsítási és akkreditálási keretek és ezek feltérképezése 2. nemek szerinti elemzés nők munkaideje, biztonsága, elismertsége 3. anyagok a közszolgálati reformmal, a szakmai tanácsokkal, kiemelt fontosságú betegségek elleni programokkal kapcsolatban 4. anyagok szemináriumokhoz a kiemelt programokban és egészségügyi rendszerekben folytatandó HRH-val kapcsolatban - 8 -

5. a világ egészségfelmérésének fogékonysági komponense és a HRH szempontjából releváns egyéb komponensek elemzése 6. dolgozat az állam szerepéről, ideértve az elszámoltathatósági kérdéseket, és a decentralizáció kihatását a HRH-ra (hálapénz) 7. teljesítmény-menedzsment és egyéb menedzseri technikák az egészségügyi munkaerő teljesítményének a fokozására és az ellátás minőségének a javítására (ösztönzők, motiválás, csapatmunka, vezér-szerep [leadership], egyéb stratégiák) 5. fejezet: Az egyensúly és a méltányosság elősegítése Áttekintés: Az állami cselekvés központi célja az, hogy elősegítse az egészségi méltányosságot a munkaerő méltányos, igazságos egyensúlyának és megoszlásának a megteremtése révén. A legnagyobb kihívást jelentő kiegyensúlyozatlanság és rossz eloszlás a munkaerő képzettség/jártasság-összetétele és a rossz földrajzi eloszlás országokon belül és országok között. A fejezet politikákat ajánl a fokozottabb méltányosság megvalósításához az egészséget szolgáló humán erőforrás (HRH) terén. Részletek: A legkisebb számban ott találhatók egészségügyi dolgozók, ahol a legnagyobbak az egészségügyi szükségletek a HRH fordított ellátási törvénye. A leggyakoribb kiegyensúlyozatlanság a torz képzettség/jártasság-összetétel, amely nem megfelelő a méltányos egészségügyi fejlődéshez egy adott országban; a leggyakoribb méltánytalanság a rossz földrajzi megoszlás az országokon belül és azok között. A képzettségek kiegyensúlyozatlansága merész korrekciós intézkedéseket kíván az állami intervenció révén a munkaerő piacon jelentkező kínálati és keresleti erők kezelése érdekében össze kell hangolni az egészségügyi dolgozók oktatásába eszközölt állami beruházásokat a nemzeti kontextusnak megfelelően; be kell vonni a közösségeket jobban hozzáférhető munkavállalók fejlesztésébe; el kell távolítani a szabályozási akadályokat, amelyek a munkavállalók racionális bevetése előtt tornyosulnak, és ki kell dolgozni a fizetett és kielégítő, kifizetődő foglalkoztatást a rövid ideig képzett, de megfelelő munkavállalók számára. Az országokon belüli rossz földrajzi megoszlást általában a városi koncentráció és a falusi hiányok tükrözik. Két közepes jövedelmű ország, Brazília és Thaiföld, vizsgálatával a fejezet bemutatja a rossz földrajzi megoszlás és a képzettség/jártasság-összetétel kiegyensúlyozatlanságainak kiterjedését és tendenciáit. Az elemzések azt is aláhúzzák, hogy a rossz földrajzi eloszlás kezelését célzó különféle politikáknak hogyan sikerült pozitív eredményt hozniuk. Ezek közé a politikák közé tartozik a falun történő toborzás szakiskolákba, az iskolák falusi területekre történő telepítése, az iskolát elvégzettek kötelező beosztása kevésbé fejlett régióban történő munkavégzésre, ösztönző vagy ellensúlyozó (kompenzatórikus) fizetések és olyan előírások, hogy ez a szolgálat a magasabb szintű szakmai képzésre kvalifikál. A fejezet végén áttekinti a legvitatottabb rossz megoszlási kérdéseket az egészségügyi szakembereknek a szegényebb országokból gazdagabb országok felé történő elvándorlását. A probléma természetének és nagyságrendjének felrajzolása mellett az elemzés célja az, hogy elősegítse azt a kettős célt, amelyet az emberek mobilitáshoz való jogának a védelme és az egészség elősegítése képvisel, különösen a legszegényebbek körében. A stratégiai megközelítések mindenki nyertes (win-win) politikákat kívánnak mind a kibocsátó, mind a befogadó országokban, egy méltányosabb globális rendszerben, amely elismeri a tartós egymástól való függőséget és a fenntarthatóságot. A kibocsátó országoknak a munkaerő megtartására kell összpontosítaniuk, a fogadó országoknak pedig a hosszabb távú önfenntartásra a munkaerő termelésében. A közös globális erőfeszítéseknek arra kell összpontosítaniuk, hogy felgyorsítsák az oktatásba és kapacitásépítésbe eszközölt - 9 -

befektetéseket az alacsony jövedelmű országokban, amelyet az önkéntesek, szakmai tanácsadók, trénerek, a diaszpóra és az egyetemi cserekutatók áramlása kísér. A fejezet elemzi a migráció kezelését szolgáló politikákat. Feltárja a donor segítségnyújtás hatásait abban a tekintetben, hogy vajon súlyosbítják-e vagy korrigálják-e a munkaerő bevetésének nem kiegyensúlyozott struktúráit. Adatok: 1. a brazil és thaiföldi népszámlálások elemzése, trendek 2. a tendenciák illesztése az egészségi kimenetelekhez és egészségpolitikákhoz 3. a rossz eloszlás megfelelő index mérőszámainak kidolgozása 4. a nemzetközi migrációra, annak helyzetére és az azzal kapcsolatos politikára vonatkozó, frissített dolgozat 5. dolgozat a donor politikákról és gyakorlatról, amely most van kialakulóban, a HRH terén. - 10 -