A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Public Relations szakirány A ROMÁK HELYZETE A MÉDIÁBAN Budapest, 2007. Készítette: Ludányi-Cene Anett

Tartalomjegyzék Táblázatok jegyzéke...5 Bevezetés... 7 I. A romák helyzete Magyarországon I/1. Farkhonamno kultur- Különleges kultúra... 8 I/2. A kisebbségek és az előítéletek... 9 I/3. A roma kisebbség és az előítéletek... 10 I/4. A romák szociális helyzete... 11 I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás... 16 I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik... 19 II. A média gépezete II/1. A médiáról általában... 24 II/2. A média története röviden... 25 II/3. A média társadalmi funkciói, média-modellek... 26 II/4. A média befolyásoló szerepe, a manipuláció... 29 II/5. A mai média vizuális gyorsbüfé?... 31 II/6. A médiumok befolyása az egyes szerepekre... 33 II/7. Az egyes médiumok tulajdonságai... 34 II/7.1. A sajtó... 35 II/7.2. A televíziózás és rádiózás... 36 II/7.3. Az Internet... 39 III.A romák helyzete a médiában III/1. A romák médiaábrázolása... 40 III/2. A romák helyzete a sajtóban... 45 III/2.1. A jó példák... 48 III/3. A romák helyzete a televízióban és rádióban... 50 III/4. A romák helyzete az Interneten... 56 III/5. A romák médiafogyasztása... 57 3

IV. Mélyinterjú a romák helyzetéről... 59 Összefoglalás... 67 Irodalomjegyzék... 68 Táblázatok... 70 4

Táblázatok jegyzéke 1.1. számú táblázat: Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893, 1971, 1993, 2003 10 1.2. számú táblázat: A cigányok létszáma megyénként és százalékarányokban 11 1.3/a. számú táblázat: A cigányoknak a teljes cigány népességhez viszonyított aránya 11 1.3/b. számú táblázat: A cigányok létszáma az egyes régiókban (fő) 11 1.4. számú táblázat: A cigány háztartásokban élő népesség életkor szerinti megoszlása 11 1.5. számú táblázat: A cigány lakosság vízzel való ellátottságának megoszlása 11 1.6/a. számú táblázat: A cigány háztartások által lakott házak alapozásának és falazatának megoszlása 11 1.6/b. számú táblázat: A romák által lakott épületek jellege 12 1.6/c. számú táblázat: A háza falazata (százalékos megoszlás) 2003 12 1.7. számú táblázat:a cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása 12 1.8. számú táblázat: A cigányok és nem cigányok iskolázottsága és foglalkoztatottsága 14 1.9. számú táblázat: A romák foglalkoztatottsága 2003-ban régiónként 15 1.10. számú táblázat: Nem dolgozó férfiak utolsó munkahelyre járásának módja az állásvesztés évében 15 1.11. számú táblázat: Férfiak és nők foglalkoztatottsága 16 2.1. számú táblázat: Az egyes médiafajták jellemzői 32 2.2. számú táblázat: A magyar lappiac fontosabb tulajdonosai és lapjaik 34 2.3/a. számú táblázat: Televíziózással eltöltött napi idő átlaga országonként 35 2.3/b. számú táblázat: Egy főre jutó tévé nézési idő 35 2.4. számú táblázat: Csatornatípusok közönségarány adatai 35 3.1. számú táblázat: A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének tételezett véleménye 42 3.2. számú táblázat: A nemzeti és roma kisebbséggel foglalkozó cikkek száma 44 3.3. számú táblázat: Konfliktust bemutató cikkek száma kisebbségi csoportok szerint a kisebbségről szóló cikkek arányában 45 3.4. számú táblázat: A konfliktusok tartalma a romákról szóló cikkekben 46 5

3.5. számú táblázat: Az MNEKK által támogatásban részülő roma lapok tulajdonságai és a támogatás összege (2007) 46 3.6. számú táblázat: Szerepeljenek-e romák? Demográfiai jellemzők szerint 53 3.7. számú táblázat: Legyen-e szó cigányokról? Demográfiai jellemzők szerint 54 3.8. számú táblázat: Az egyes televízió csatornák nézettsége a roma közönség körében 55 3.9. számú táblázat: Kedvelt tévéműsor- típusok a romák körében 55 3.10.számú táblázat: Rádióhallgatási szokások demográfiai jellemzők szerint 56 3.11. számú táblázat: Újságfogyasztás 56 6

Bevezetés Témaválasztásom alapjául az a házi feladat szolgált, melyet még másodévesként készítettem az Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód című tantárgyból a romák helyzetéről. Akkor döbbentem rá arra, hogy valójában mennyire érdekes és izgalmas kultúrával rendelkezik a cigányság, és sajnos mennyire elutasítóan vélekednek az emberek erről a kisebbségről. Megpróbáltam megtalálni azt a nagyon befolyásos tényezőt, amely az előítéletek kialakulásában nagy szerepet játszik viszont ha megfelelően használjuk, segíthet azok csökkentésében. Így jutottam el oda, hogy választott témám a romák helyzete a médiában lett, hiszen a mai világban rengeteg időt töltünk a különféle médiumok fogyasztásával, így ténylegesen befolyásolja véleményünket. Munkámat egy széles körű kutatással kezdtem, melyben a kiválasztott speciális szakirodalom segítségével próbáltan megismerni e kisebbség kultúráját, szociális és jogi viszonyait, amit a dolgozatom első fejezete tartalmaz. Úgy gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, mik is azok a súrlódási pontok és kulturális különbségek, melyek az előítéletek és az elutasítás kifejlődéséhez vezethetnek. A második fejezetben a média felépítését, rendszerét és hatásait vizsgáltam, hiszen ez is alapvető fontosságú ahhoz, hogy végül tiszta képet kapjunk arról, hogy miért alakulnak ki diszkriminatív szituációk a médiában, és miért nem kap elég teret a roma kisebbség ezen iparágban. Az harmadik fejezetben megpróbálok objektív képet festeni a romák helyzetéről a különböző médiumokban, s megfogalmazom azt a problémát, mely során számos kérdés felvetődik és vegetál hosszú ideje megválaszolatlanul. Például, hogy valós, vagy nem valós képet kapunk-e a média közvetítésével arról, hogy milyen is ez a kisebbség, ténylegesen meg vannak-e a romáknak az esélyeik arra, hogy egyéniségekként jelenjenek meg a médiában, vagy csupán egy általános lepel alá bújtatva jeleníti meg őket a többség,- vagyis mi. A negyedik fejezet, pedig egy szociális munkással készített mélyinterjút tartalmaz, amelyből kiderül, hogy az elméleten túl milyen is a romakép, milyen a romák helyzete a gyakorlatban egy olyan szakember szemével, aki minden nap e kisebbség tagjainak segít, hogy minél sikeresebben és könnyebben oldják meg a problémáikat. 7

I. A romák helyzete Magyarországon I/1.Farkhonamno kultur- Különleges kultúra Úgy gondolom, hogy dolgozatom elején szükséges közölni ezt a kulturális bevezetőt is, hogy mélyebben bele tudjunk érezni abba az igazán érdekes világba, mellyel a roma kisebbség rendelkezik. Ez az a kultúra, amelyből kiindul minden. Mivel mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, mindenkinek ugyanazok szükségesek az életben maradáshoz- étel, víz, levegő, stb.- nem látom más indokát, hogy megkülönböztessük magunkat a többségtől, vagy kisebbségtől. Azért pedig, mert valaki másban és máshogyan hisz, nem gondolnám, hogy okot ad arra, hogy elítéljük, csak meg kell ismernünk és máris könnyebb lesz együtt élni: A romáknál a lányok már 12 éves korukban felnőttnek számítanak, és nagyon sokszor már több gyermeket szültek is. Aztán pedig együtt lakik anyu, apu, nagyszülők, dédszülők, a fiatal pár, s persze pár év után 3-4 vagy még több kisgyermek. Ne hatalmas családi házakat képzeljünk, ahol mindenkinek van külön szobája, hanem legtöbbször egy helyiségből álló apró bódékat, lakásokat, házikókat. És az otthon mégis mindannyiuk számára kedves. Hagyományaikat hűen őrzik, az ünnepeket hangos vigadalommal ünneplik meg. S, hogy miből van rá pénzük? Mindig összegyűlik valahogyan. Pedig az iskolába járás, a rendszeres munka sokuknál nem jelent többet, minthogy elvégzik a nyolc osztályt, s elszegődnek segédmunkásnak. Mégis csodálatos dolgok születnek. Szokták mondani: benne van a vérükben. Gondoljunk csak a cigányzenére, amely mindannyiunk számára egyet jelent a felhőtlen mulatozással, vagy ha kicsit utánanézünk találhatunk verseket, meséket, melyek szintén roma alkotók tollaiból származnak. Tény, hogy az életfelfogásuk a kultúrából eredendően egészen más, hiszen inkább a mának élnek, mint a holnapnak, és hamarabb belevágnak olyan dolgokba, amiken mi még napokig gondolkoznánk. Hihetetlen érzékkel tudnak üzletelni, és nagyon jó rábeszélő készségük van. Ezeket a dolgokat pedig csak akkor tudjuk megismerni, ha nem elkülönülve, hanem velük együtt éljük meg a mindennapokat. Hiszen nem kell félni attól, hogy valaki mást érez és gondol, csak meg kell tanulnunk odafigyelni arra is, hogy miért teszi ezt. S lehet, hogy valami olyan különleges dologra bukkanunk, amit eddig, csukott szemmel nem is sejtettünk volna. 8

I/2. A kisebbségek és az előítéletek Ha valamely dolgot- csoportot, folyamatot, egyént- nem ismerünk, hajlamosak vagyunk olyan jellemzőket tulajdonítani neki, amely nem biztos, hogy a valóságban is úgy van. Az előítélet nagyon sok gondot okoz az ember életében, hiszen megtagadja tőle az esélyt arra, hogy valami újat, valami izgalmasat tapasztaljon meg. Eredendően úgy lettünk megalkotva, hogy előnyben részesítsük mindazt, amit a sajátunknak érzünk: a családot, az értékeinket, a fajtánkat. A társadalmi identitásunk kialakításának egyik alapvető eleme az, hogy megkülönböztessük a saját csoportot a külső csoportoktól, és ez a jelenség felelős az előítéletes gondolkodásért is. De az érem másik oldala az, hogy ez a rangsorolás oda vezethet, hogy az egyén eleve elutasítja mindazt a számos különleges dolgot, amelyet még nem ismer, nem birtokolhat. És itt a birtokláson van a hangsúly, hiszen már az őskorban kifejlődött bennünk az ösztön, mely szerint egy dolog csak akkor jó, ha azt a magunkévá tudjuk tenni, csak akkor izgalmas, ha nem értük még el, de egyszer a sajátunk lesz. Ha viszont valamiről világosan látszik, hogy olyannyira eltér a céljainktól, mint például a két kultúra- romák és nem romák kultúrája- hogy azt csak nagy befektetések árán tudjuk megismerni, már az esélyét is elvetjük annak, hogy ezt megtegyük. Az előítélet lehet pozitív, vagy negatív. De sajnos elmondhatjuk azt, hogy a kisebbségekkel szemben a negatív előítéletek az általánosak. A negatív előítélet pedig nem más, mint " egy ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben- olyan attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó állításokon alapul". (Aronson, 2001: p.303) Az előítéletekkel szorosan összefüggő fogalom a sztereotipizálás, amely azt a folyamatot jelenti, amikor az egyén bizonyos jellemvonásokat általánosságban kivetít egy egész csoportra, figyelmen kívül hagyva az egyedi tulajdonságok szerepét. Tehát a sztereotipizálás annyit jelent, "hogy a csoportba tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk attól függetlenül, hogy a valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól." (Aronson, 2001: p.304.) A sztereotipizálás nem jelent szükségszerűen egy rosszindulatú magatartást a sztereotipizáló részéről, csupán a tudatunk leegyszerűsíti a körülöttünk lévő világot, így könnyítve meg feladatát. Például ha a diplomásokkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, akkor általában felvetődik, hogy akinek diplomája van az okosabb, szerencsésebb, stb. Ezt pedig egyáltalán nem nevezhetjük rosszindulatú sztereotipizálásnak. Bár ha a romákkal kapcsolatos sztereotípiákra gondolunk, akkor sajnos be kell látnunk, hogy a pozitív gondolkodás nem általános. 9

I/3. A roma kisebbség és az előítéletek A romákkal szemben történő negatív attitűdök nem pusztán az etnikai hovatartozásukat tekintve alakultak ki, hanem egy sokkal bonyolultabb összefüggő rendszert alkotnak. Az alapvető különbség természetesen etnikai eredetű, de a tény az, hogy a mai magyarországi romák a társadalmi rétegződést figyelembe véve a legalsó rétegbe tartoznak. Így a velük szemben történő gondolkodásmódba beletartozik az is, hogy aki ebbe a csoportba tartozik az már egyértelműen szegény, munkanélküli és bűnöző. Így amikor a romákkal kapcsolatos elutasításra gondolunk, bele kell értenünk azt a fajta előítéletet is, amelyet az előbb felvázolt csoportokkal szemben tanúsít a közvélemény. A világ országaiban együtt élő cigányok és nem-cigányok között számos különbség felfedezhető mind kulturálisan, mind pedig a szociális viselkedésüket tekintve. A romák között fennálló társadalmi kohézió egészen más természetű, mint az egyéb társadalmi egységek között fennálló összetartó erő. A magyar roma kisebbséghez tartozók és a roma kisebbséghez nem tartozók csoportját két külön, egymástól élesen elhatárolható halmazként definiálhatjuk, de a közös a kettőben az, hogy egyazon országban, Magyarországon élnek, és mindkettő életképes-függetlenül attól, hogy létszámát tekintve az egyik hatalmas, a másik pedig egészen parányi méretű. A nem-cigány embereknek van saját területük, gazdaságuk, hivatalaik, történelmük, törvényeik, intézményrendszerük. A romáknak mindez nem teljes mértékben adott, így két fajta érték-és normarendszer, két fajta életszemlélet és életvitel él egymás mellett. (Géczi, 2002) E két dolog között tehát egy óriási szakadék van, amit áthidalhatunk azzal, hogy megismerjük a másik csoport szokásait, kultúráját és életszemléletét. Kezelni kell a társadalom békéjét veszélyeztető nyílt konfliktusokat és egy olyan rendszert kell felépíteni, melyben a kisebbségek is úgy érezhetik, hogy az nekik is szól, tehát magukénak tudhatják mindazokat az értékeket, mindazokat az eredményeket, melyeket a nem cigány csoport tagjaival, vagyis a többséggel elérnek. Ez persze nem könnyű feladat, hiszen a kisebbségeknek - legyen szó a romákról, zsidókról, vagy bármely más kisebbségről- szembe kell nézniük azzal a hatalmas akadállyal, amelyet az előítéletek és a téves feltevések alapoznak meg, amely nem más, mint a velük szemben történő elutasítás. 10

I/4. A romák szociális helyzete Mielőtt a Magyarországon élő roma kisebbség szociális helyzetét bővebben kifejteném először szeretném tisztázni magát a fogalmat. Mit is jelentenek ezek a szavak, roma, cigány, a mai társadalmunkban? A cigány népesség helyzetéről készült felmérésekben azokat az embereket szokták a roma kisebbséghez sorolni, akiket a környezetük annak tart. Ennek fő oka az, hogy a romák sok esetben nincsenek bejelentve az önkormányzatnál, vagy éppen nem az állandó lakcímükön élnek. Itt szeretném idézni a 2003-as cigányvizsgálat készítőinek egy írásrészletét, melyben arról írnak, hogy kit is tart a társadalom cigánynak: A környezet a barna bőrűeket és ezen túlmenően a cigány származásúakat tartja cigánynak. Azokat tartja cigánynak, akiknek a szülei cigányok. Általában a félcigányokat is cigánynak tartja, a lényeg azonban az, hogy származás szerint határozza meg a cigányokat. Ebben az értelemben cigány marad az az értelmiségi, akiről környezete tudja, hogy cigány szülők gyermeke, akkor is, ha nem vallja magát cigánynak, sőt, tagadja, hogy cigány. (Kemény, 2004: p.12) Ha valakit a környezete valóban cigánynak tart, akkor az általában együtt jár azzal is, hogy attól kezdve rá is ugyanúgy általánosítják a cigányokról gondolt tulajdonságokat, tehát azonnal szóba kerül az előítélet. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy érdemes-e bevallania annak a bizonyos értelmiséginek egyáltalán, hogy ő cigány származású, egyáltalán van-e elég bátorsága szembe szállni a modern kori megbélyegzés e fajtájának ártalmas hatásaival. És az sem biztos, hogy akit az emberek cigánynak tartanak, valóban az is. Ez jelenthet hibaszázalékot a roma kisebbségről szóló felmérések legtöbbjében. (Emellett tovább emelheti a hibaszázalékot az is, hogy aki cigánynak vallja magát a hétköznapokban, az nem biztos, hogy annak fogja magát vallani egy ilyen felmérés kapcsán. Vagy ő úgy gondolja, hogy magyar és cigány is.) A Magyarországon élő cigányok nem alkotnak egységes réteget számos szempontból. Ha anyanyelv szerint kívánjuk besorolni őket, akkor három egymástól elkülönülő csoportot kapunk. (Lásd 1.1 számú táblázat) Az első csoportba tartoznak az úgynevezett magyar cigányok (romungrók), akik magyarul beszélnek és önmagukat magyar cigánynak, zenész cigánynak vagy muzsikus cigánynak nevezik. A magyar roma kisebbség tagjai közül ebbe a csoportba tartoznak a legtöbben, közel 87 százalék. A második csoportba tartoznak azok, akik 11

két nyelven- magyarul és cigányul beszélnek. Ők az oláh cigányok, akik önmagukat romának, romnak nevezik. A harmadik csoportot a román cigányok alkotják, akik magyarul és románul beszélnek és akik önmagukat beásnak nevezik. Nyelvi szempontból megfigyelhető az a jelenség, amely szerint a magyar-cigány anyanyelvűeknél nem nyelvcsere, (nyelvcsere fogalmán értendő, hogy a cigány anyanyelvüket teljesen átcserélik a magyar nyelvre, hogy ezzel is minél inkább be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba) hanem nyelv visszaváltás következett be (ez azt jelenti, hogy egy részük visszaállt a kizárólag cigány nyelv használatára). 1.1. számú táblázat Cigányok anyanyelvi megoszlása 1893-ban, 1971-ben, 1993-ban és 2003-ban (százalék) Magyar Beás Cigány Egyéb Összesen 1893 79,5 10,0 4,5 6,0 100,0 1971 71,0 7,6 21,2 0,2 100,0 1993 89,5 5,5 4,4 0,6 100,0 2003 86,9 4,6 7,7 0,8 100,0 Forrás: Kemény, 2004, p.39 Ma a roma kisebbség létszáma több, mint 600 ezer főre tehető és ez a létszám az eddig trendeket és a bevándorlási hullámokat figyelembe véve 20 év múlva el fogja érni, és valószínűsíthetően meg is fogja haladni a 800 ezret. Egyértelmű az is, hogy a romák létszáma az ország népességéhez viszonyítva jelenleg 6 százalék, de ez az arány 2020 körül már majdnem 9 százalék lesz. (Kállai, 2006) Ezekből az adatokból is világosan látszik, hogy igen is foglalkoznunk kell ennek a kisebbségnek a helyzetével, hiszen egymás mellett élünk, és semmiképp nem feledkezhetünk meg róluk. A következőkben a magyarországi cigányság helyzetével foglalkozó felméréseket alapul véve kívánom áttekinteni ennek a kisebbségnek a szociális helyzetét: Ha a roma kisebbség földrajzi elhelyezkedését kívánjuk elemezni, akkor elmondhatjuk, hogy három olyan megye van- Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye, Nógrád megye-, ahol a lakossághoz viszonyított arányuk a legnagyobb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak itt élnek, hiszen az ország egész területén letelepedtek, de a teljes roma kisebbség létszámát tekintve ez a három megye az, ahol a legtöbb cigány család él. (Lásd 1.2. számú táblázat) 12

Ha a gazdasági fejlettség szempontjából kívánjuk Magyarország megyéit áttekinteni, akkor szintén ez a három megye az, amelyik a legfejletlenebb és legszegényebb az országban. (Lásd 1.3/a és 1.3/b. számú táblázat) Így tény, hogy a roma kisebbség nagy része a gazdaságilag a fejletlenebb régiókban telepedett le, ez pedig még inkább alátámasztja azt a problémát, amely szerint a cigányság rossz társadalmi körülmények között él. Ebből a helyzetből valahogyan kiutat kell találni, de számos olyan tényező van, amely ezt akadályozza: Az első ilyen tényező a cigány családok rossz életkörülménye miatti halálozás. A cigány családoknál a gyermekek száma sokkal nagyobb, mint a nem cigány családok esetében. Ezt okozhatja az a fajta kulturális különbség is, amely a két csoport között van. Hiszen a nem cigány családoknál nem elfogadott az, hogy egy lányt már 12 éves korában megszöktetnek, vagy férjhez adnak és tinédzser korban sem szülnek olyan gyakran kisgyermeket a lányok a nem cigány családoknál, mint a roma kisebbség esetében. Ez persze magában hordozza magát a problémát is, hiszen sokkal nehezebb eltartani 4-5 gyermeket, mint kettőt. És ha a szülők munkanélküliek vagy alkalmi munkákból tartják fenn önmagukat és családjukat, akkor ez az életkörülmények romlásához vezet. A nagyobb gyerekszámmal és a nagyobb halálozási arányszámmal együttesen indokolható az a megállapítás, amely szerint a cigány népesség 37 százaléka 15 éven aluli. (Lásd 1.4. számú táblázat) A második ilyen tényező az, hogy a roma kisebbségeknél sok háztartásban nincsen megfelelő ivóvízellátás, amely jelentheti azt is, hogy az ivóvizet sok száz méter távolságból kell haza hordaniuk, ha nincs megoldva a megfelelő csatornázottság- ez leginkább a kisközségek peremén élő cigány családok esetében van így. Ha be is van vezetve az ivóvíz a lakásokba vagy azok közelébe, akkor sem biztos, hogy a havi számlát megfelelően be tudják fizetni, hiszen sokan még az ételre elegendő pénzt sem keresik meg, és akik csupán a szociális juttatásokból élnek, azok csak remélhetik, hogy sikerül kigazdálkodniuk a megfelelő mennyiségű pénzt. ( A cigány háztartások vízzel való ellátottságának százalékos megoszlását lásd a 1.5. számú táblázatban) A háztartások helyzetéhez az is hozzátartozik, hogy- főként a vidéki kisebb településeken élőknél- maga a házszerkezet is sok esetben életveszélyes, vagy nem tesz eleget az alapvető követelményeknek. (Lásd 1.6/a. számú táblázat) Az 1971-es cigányvizsgálatból az derült ki, hogy a cigányok kétharmada vályog-, vertföld-, vagy sárfalú kunyhóban lakott, és nagyobb fele olyanban, amelynek alapozása sem volt. Ezeknek az aránya a községekben volta 13

a legnagyobb, de vályogból épült a házak nagyobb része a vidéki városokban és több, mint negyedrésze Budapesten is. (Kemény, 2004, p.53) Természetesen a mai helyzet már másabb, hiszen a cigány családok legnagyobb része családi házakban él, melynek falazata leginkább tégla, kő vagy beton, de szót kell ejtenünk egy olyasfajta életmódról is, amely még mindig fellelhető a roma kultúrában, amelyet telepi életnek neveznek. (Lásd 1.6/b. és 1.6/c. táblázat) Ez azt jelenti, hogy a cigány családok saját maguk által elkészített bódékban, vagy egyéb építményekben élnek, és általában ezek a telepek egy város, vagy falu szélén vannak, ahol számos cigány család lakik és él együtt. Nem ritka, hogy egy aprócska telepi bódéban számos családtag él együtt és osztozik a csupán néhány négyzetméteren. A telepeken élők helyzetét az is súlyosbítja, hogy oda a telep elhelyezkedése vagy fekvése miatt- nem vagy igen nehezen kötik be a közműveket, így nincsen megfelelő ivóvíz-, áram- vagy gázellátás sem. A másik probléma az, hogy ezekről a helyekről nehéz eljárni az iskolába vagy dolgozni, így legtöbben egész nap otthon vannak és nem képzik magukat semmilyen mértékben. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a munkanélküliség még inkább elterjedjen ezeknek az embereknek a körében. A probléma, amit ez a fajta életmód okoz nem kis mértékű, hiszen a cigány családok körülbelül hat százaléka él ilyen telepeken. (Főleg Békés, Borsod, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád, Heves és Nógrád megyében találhatók ezek a telepek.) Természetesen a magyar társadalom már felismerte, hogy ilyen körülmények között senkinek sem szabad élnie, és már régen elkezdődtek a lakáskiutalások és egyéb intézkedések, de ez sajnos nem jellemző minden régióra ugyanolyan mértékben. És az is biztos, hogy az út elején járunk ebben a kérdésben. Ennek az országnak valahogy még mindig nagyon fájó pontja a kisebbségi kérdés. És bár minden kormány próbálja beépíteni programjába ezt az ügyet is, de nagyon nehezen és nagyon halkan beszélünk az ilyen és ehhez hasonló dolgokról. Úgy gondolom, hogy bármely kisebbség többségbe való integrálódásának alapvető eleme az, hogy a többség tagjai mennyire engedik közel önmagukhoz és a saját csoportjukhoz magát a kisebbséget és annak tagjait. (Lásd 1.7. számú táblázat) Ha például a szomszédunkba roma család költözik, vajon mennyire leszünk képesek tolerálni az esetleges nézeteltéréseket a kulturális (például az ünnepi szokások megatartása sok fős családi összejövetelekkel) különbségekből adódóan. Vagy ha ez a család például nem tart ilyen összejöveteleket, nem tartja a szokásait, mert már kellőképpen asszimilálódott a többséghez és csak a vezetéknevükből, vagy bőrszínükből következtetünk a származásukra, vajon mennyire leszünk képesek objektíven gondolkodni velük kapcsolatban? 14

Ha egykorú gyermekeink vannak, át fogjuk engedni játszani a miénket, vagy beengedjük-e lakásunkba a vélhetően roma család gyermekét? Ezek és ehhez hasonló egyszerű kérdések megválaszolása is kényelmetlenséget okoz a legtöbb ember számára. Ha megvizsgáljuk az alábbi táblázatot, akkor világosan kiderül, hogy mely településtípusokon milyen mértékben él egy roma családdal közvetlen szomszédságban nem roma családokkal: 1.7. számú táblázat A cigány háztartások környezeti szegregáltság szerinti megoszlása településtípus szerint 2003-ban (százalék) A család közvetlen Falu Város Budapest Összesen környezetében lakók kizárólag cigányok 24,0 25,5 6,7 23,4 túlnyomórészt cigányok 31,9 33,6 23,3 31,8 vegyesen 24,5 19,0 29,2 22,3 a többség nem cigány 13,2 15,8 39,3 17,2 nincsenek cigányok 5,4 5,2 1,7 4,9 nem lehet megállapítani - 0,5-0,3 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Forrás: Kemény,2004, p.57 Ha a falun élő roma családokat vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy leginkább elkülönülve élnek a nem cigány családoktól, de persze léteznek kivételek ebben az esetben is. Nagyon kevés százaléka él a roma családok közül olyan környéken, ahol nincsenek cigányok. Összességében is igaz ez a feltevés, hiszen a falun kívül a másik két településtípus esetében is ennek a mutatónak az arányszáma a legkisebb. Így tehát elmondhatjuk, hogy ahová a cigány családok költöznek, az általában olyan környék, ahol már más cigány családok is élnek. Ennek oka kettős, hiszen egyrészt a kisebbségen belüli összetartás az okozó, másrészt viszont az a tény, hogy az előítéletekkel megbirkózni, amit a többség tanúsít a kisebbség iránt, nem könnyű feladat, és csak kevés százalék vállalja fel, hogy olyan környéken éljen, ahol egyedül az ő családja a kivétel. A városok nagytöbbségével ellentétben, ahol a cigány családok környezetében lakók túlnyomórészt cigányok, Budapesten a legnagyobb százalékban a többség nem cigány nemzetiségű. Ennek oka természetesen az, hogy az ott élő romák a város belsejében telepedtek le és a nagy népsűrűség miatt számos ember él egy-egy kerületben, s ezt a többségiek teszik ki általában. 15

I/5. Munkaerő-piaci helyzet és foglalkoztatás A munkanélküliség minden társadalomban nagy problémát jelent mind gazdasági mind szociális szempontból. Ahhoz, hogy ezt a problémát meg lehessen oldani összetett intézkedésekre van szükség, melynek első lépésében fel kell térképezni magát az okot, vagy okokat, amelyből ered. Egy kisebbség esetében szembesülnünk kell olyan tényezőkkel is, mint a velük szemben tanúsított előítélet és az emiatt fellépő diszkrimináció. A következőkben a roma kisebbség munkaerő-piaci esélyeit kívánom elemezni és külön kitérek az iskoláztatási helyzetükre is, hiszen az egyik fő oka a romák nagy számú munkanélküliségének az, hogy ha van is munkalehetőség az adott régióban, de a romáknak nincsen megfelelő képesítésük a munka elvégzésére. A rendszerváltás után a 90-es években kitört gazdasági válság hatására rengeteg ember veszítette el a munkáját mind a többség mind a kisebbség tekintetében, bár elmondható, hogy a roma kisebbséghez tartozók hamarabb veszítették el a munkahelyüket. Ennek a munkahelyelveszítési hullámnak a keretein belül elsősorban az iskolázatlanok veszítették el az állásukat: azok között, akik csak középiskolát végeztek körülbelül két és félszer többen maradtak állás nélkül a főiskolát végzettekhez képest. Akik csupán a nyolc osztályt végezték el ötszörös eséllyel nézhettek szembe ezzel. (Kemény, 2004) A cigányok esetében sokkal hamarabb következett be az esetleges munkanélküliség, s arányában is többen tartoztak az állásnélküliek körébe. Ennek több fontos oka volt: Az első ilyen indok az előbb említett iskolázottság-iskolázatlanság problémája. (Lásd 1.8. számú táblázat) Továbbtanulás szempontjából három lehetőség áll a fiatalok előtt: vagy szakközépiskolába mennek, vagy gimnáziumba, vagy pedig szakmunkásképzőbe. A roma fiatalok számára a legreálisabban elérhető célt a szakmunkásképzők jelentették nagyon hosszú időn át és ott olyan szakmákat tanulhattak meg, amelyekben egyébként is rosszak voltak az elhelyezkedési lehetőségek és rosszul fizettek. Az, hogy egy roma általános iskolás gimnáziumba vagy szakiskolába menjen, csupán a 90-es évek közepétől vált komolyabb mértékben elérhetővé. Ennek az volt az oka, hogy az 1985-1996 időszakban számos fővel bővült ezen iskolák férőhelyeinek száma. Sajnos maga a kijelentés, hogy tovább tanulnak ezek a fiatalok, nem jelenti azt, hogy be is fejezik a tanulmányaikat, hiszen közülük nagyon hamar feladják, és ott hagyják az iskolát, 16

hiszen sokuknak szembesülni kell azzal, hogy nem fogadja be őket az osztályuk, vagy a családjukban és rokoni körükben egyáltalán nem általános az, hogy valaki a nyolc osztály esetleges elvégzése után még elkezd egy további iskolát. Így mivel nincs motivációs erő, könnyelműbben fogják fel a dolgot és elkezdenek iskola helyett a barátokkal ide-oda eljárni (hiszen nem divatos, ha valaki inkább az iskolába jár be), vagy elkezdenek segédmunkásként dolgozni egy rokonuk ajánlására, vagy egyáltalán nem mennek el otthonról és gyereket szülnek- nevelnek és vezetik a háztartást. A második indok a lakóhely típusával és elhelyezkedésével áll kapcsolatban. Sok cigány család, amint azt már a fentiekben említettem is, olyan település széli város- vagy községrészeken él, amely a közlekedést tekintve el van zárva a település központjától. Vagy egyáltalán vagy csak nagyon nehezen tudnak eljutni az olyan gyárakba, vagy egyéb munkahelyet kínáló régiókba, ahol dolgozhatnának. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a roma kisebbség nagy része nem Fejér, Veszprém, Vas vagy Komárom- Esztergom megyében él, ahol valamivel jobbak az elhelyezkedési lehetőségek, hanem az ország három olyan megyéjében telepedtek le a legtöbben, ahol egyébként is rosszak a foglalkoztatási viszonyok, ezek Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. (Lásd 1.9. számú táblázat) Így pedig még kevesebben vállalják fel azt, hogy hajnalban keljenek és órákat utazzanak azért, hogy egy másik helyen, esetleg egy építkezésen napi nyolc- tíz órában segédmunkásként dolgozzanak, és aztán fáradtan még ugyanúgy több órát utazzanak, hogy haza érjenek. Persze léteznek ilyenek, nem is kevesen, de a nagy átlaghoz képest ez a szám nem jelentős. (Lásd 1.10. számú táblázat) A harmadik nagyon fontos indok a romákkal szemben tanúsított diszkrimináció. Ennek két része van. Az első az, hogy a rendszerváltás előtt ezek az emberek olyan munkahelyeken helyezkedtek el leginkább, amelyeknek egyébként is alacsony volt a társadalmi presztízse, így az emberek tudatába beágyazódott egy elképzelés, mely szerint a legrosszabb munkákat a cigányoknak kell elvégezniük. Ezek a munkahelyek, mint például az építőipar, a rendszerváltás során hamar tönkrementek. Bár ma egy hatalmas építkezési hullám idejét éljük, ahol sorra épülnek a lakóparkok, irodaházak, de ezek legtöbbje a fővárosban, vagy a nagyobb vidéki városokban valósul meg. Így azok, akik egy kisebb vidéki településen élnek, nagyon nehezen tudnak élni ezzel a lehetőséggel. (Csak ha a már előbb érintett több órás utazást vállalják.) A diszkrimináció másik része egy olyan előítéletes elképzelés, mely szerint, ha 17

valaki valamilyen munkát cigányokkal végeztet el, akkor ott számítania kell a lopásra, csalásra és arra, hogy nem olyan lesz az eredményt, mint azt elvárta volna a foglalkoztató. Kialakult egy kifejezés is cigány munka, amit akkor használnak a magyar nyelvben, ha valaki úgy végzi el a dolgát, hogy az hibás lesz. Ez a kifejezés teljes mértékben tükrözi azt a fajta gondolkodásmódot, amely ma él a társadalmunkban. Ha a segédmunkásoktól elvonatkoztatunk, és az olyan roma dolgozni kívánó egyéneket vizsgáljuk, akik rendelkeznek valamiféle szakmával vagy netalán diplomával, látnunk kell, hogy itt sem jobb a helyzetük. Ha egy állásinterjún valakin látszik, hogy roma származású, bár a törvények ezt tiltják, de titkon a legtöbb esetben hátránnyal indul. Ezért nem merik bevallani a származásukat nagyon sokan. Manapság számos intézkedés született a romák hátrányos megkülönböztetése ellen, de sajnos ezek az esetek még így is nagyon gyakoriak. A romák munkanélküliségének még további indokai is vannak. Az anyanyelvi különbségek szerepet játszhatnak, ha valaki csak a cigány anyanyelvét beszéli. A másik ilyen indok a nemek közti nagy különbség. A roma kultúrában a nemek között sohasem volt, és még ma sincsen egyenlőség. Természetes dolog, hogy a lányokat a fiúk már egészen fiatal korban megszöktetik és feleségül veszik. Sok esetben már 10 éves kor előtt kiválasztja a család azt a fiút, akinek majd később a felesége kell, hogy legyen. Ezután pedig egy olyan szerepet kell a hagyományok szerint felvenniük, amiben nem igazán van helye a minden napi munkába járásnak. Náluk a nő dolga az, hogy asszony legyen, vagyis nevelje a gyerekeket, vezesse a háztartást, kiszolgálja az urát. A férfi dolga pedig a család fenntartása, és ebből a szerepből nagyon nehezen tudnak a roma nők kiszakadni. (Lásd 1.11 számú táblázat) A 2003-as cigányvizsgálati adatokból kiderül, hogy kevesen vannak azok, akiknek rendszeres jövedelmük származna egy stabil munkahelyről. Azok, akik mégis dolgoznak, általában olyan munkahelyeken tudtak elhelyezkedni, amely a rétegződés szempontjából az alsó réteghez tartozik (például segédmunka). Ennek megfelelően a jövedelmi viszonyok sem alakulnak a romák körében kedvezően. És ez vezet ahhoz a következményhez, amely szerint a szegénység egyre nagyobb méreteket ölt e kisebbség tagjai között. Sajnos az előbb felvázolt okok miatt, a munkanélküliség egy egyelőre egyáltalán, vagy csak nagyon hosszú időn át megoldható problémát jelent. 18

I/6. A roma kisebbséggel kapcsolatos jogszabályok és törvényi lehetőségeik Mielőtt bővebben kezdeném elemezni a roma kisebbség helyzetét a médiában, úgy gondolom, hogy fontos megismerkedni néhány, a romákkal kapcsolatos jogszabállyal és törvényi szabályozással. Hiszen csak úgy tudunk hatékonyan fellépni az érdekükben, ha ismerjük a lehetőségeinket és a törvény alkotta kereteken belül ezzel élni is tudunk. Először is szeretném leszögezni, hogy ha a roma kisebbségről beszélünk, nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségről van szó, mivel ők az egyedüli olyan kisebbség Magyarországon, amelyik nem rendelkezik anyaországgal. A mai magyar társadalomban szerencsére elindult egy olyan folyamat, amelyben felismertük, hogy e kisebbség problémája nem valami elszigetelt dolog, hanem mindannyiunk számára igenis fontos. Olyan intézmények alakultak meg, melyek specifikusan foglalkoznak a romákat érintő kérdésekkel és az azokra adandó válaszokat is segítenek megalkotni. Bár érezhető, hogy még mindig csak az út elején járunk, de az első lépések már megvannak, ez is nagy eredmény. A törvények közül elsőként az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt ( a továbbiakban Ebktv.) szeretném kiemelni, mivel a 2004. január 27-i hatályba lépése után számos fontos változást hozott létre a magyar jogrendben. Az első és egyik legfontosabb, hogy egy igazi, világos és átlátható rendszert foglal magába a diszkrimináció ellenes politika ügyében. Ez azt jelenti, hogy míg e törvény megalkotása előtt a különféle jogszabályokban csupán elszórtan jelentek meg a diszkriminációval kapcsolatos rendelkezések, ha egyáltalán helyt kaptak (kivétel a Munka Törvénykönyve, amely már korábban is tartalmazott hasonló rendelkezéseket) addig mára egy helyen megtalálhatóak. Ez nagyban megkönnyíti a jogászok munkáját és a jogsértettek esélyeit arra, hogy a megfelelő módon kérhessék az esetleges jogsértést követően a jogorvoslatukat. Míg régebben, ha egy ilyen esetet kellett tisztázni, addig sokkal bonyolultabb mód kínálkozott csak rá, vagy egyáltalán el sem vállalták a jogászok az ilyen ügyeket. Az Ebktv. másik pozitív tulajdonsága az, hogy míg a korábbi diszkriminációval kapcsolatos jogszabályok csupán deklaratív jellegűek voltak, és nem tartalmaztak semmi féle szankciót arra, hogy mi történik, ha valaki ezt megsérti, addig itt konkrét intézkedések is megfogalmazódtak. A deklaratív jelleg egyik oka az volt, hogy nem volt pontosan meghatározva az alapja sem az ilyen ügyekkel kapcsolatos törvénynek, vagyis nem írták le pontosan mi is az a diszkrimináció. Itt viszont világosan megfogalmazódik, s bővebben is kifejtésre kerül többek között az is, hogy mit is jelent a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönbözetés: 19

közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban (Ebktv. 8. ) közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. -ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányos helyzetbe hoz. (Ebktv. 9. ) Fontos tulajdonsága a törvények a fordított, vagy pontosabban fogalmazva a megosztott bizonyítási teher. Ez azt jelenti, hogy míg korábban a sérelmet szenvedettre hárult a bizonyítási teher, ma ez már másként történik, mivel a törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése után, nem azt kell bizonyítania a jogsértett személynek, hogy valóban megtörtént a hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy a jogsértéskor rendelkezett a törvényben meghatározott valamely tulajdonsággal- amit később bővebben ki fogok fejteni- és ha ezt bizonyította akkor a jogsértő személynek kell azt bizonyítania, hogy a törvényt megtartotta, vagy éppen nem volt köteles azt megtartani- a következőkben részletesebben kifejtett okok miatt. Az, hogy a jogsértett rendelkezik valamely tulajdonsággal, tulajdonképpen azt jelenti, hogy, ahogyan a törvény fogalmaz olyan tulajdonsággal van felruházva, amely az emberi személyiség lényegi vonásának tekinthető. Ilyen vonásnak számít esetünkben az etnikai kisebbséghez való tartozás is. Az pedig, hogy a jogsértő bizonyíthatja, hogy nem volt köteles a törvényt megtartani a gyakorlatban úgy történik, hogy a törvény által előírt kimentési okokat sorolhat fel. Ezeknek három fajtája van: általános és speciális kimentési ok, illetve az előnyben részesítés. Az elsőbe tartozik az a magatartás, amelynek az objektív helyzetfelismerés és elemzés után valóban ésszerű és a jogviszonnyal közvetlenül összefüggő indoka van. Az általános kimentési ok mellett, a speciális azért fogalmazódott meg, mivel az élet számos szituációt hozhat, és nem biztos, hogy az általánosba belevehető egy bizonyos eset. Az előnyben részesítés pedig akkor áll fenn, ha például egy kiadott törvényes 20

kormányrendeletet hajtanak végre, annak érdekében, hogy például a roma kisebbség esetében fennálló esélyegyenlőtlenséget felszámolják. Fontos megemlíteni azt a rendelkezést is, hogyha egy jogsértés történik, akkor hogyan és ki nyújthat be panaszt, tehát hova fordulhat az adott egyén. Erre az esetre hozták létre az úgynevezett közérdekű érdekérvényesítést, amely azt jelenti, hogy nem egyénileg, hanem a közérdek javát is szolgáló módon kerül a per lefolytatásra. Tehát ha például engem azért nem vesznek fel egy munkahelyre, azért nem engednek be egy szórakozóhelyre, mert roma vagyok, és ha ez nyíltan nem is kerül kifejezésre, de burkoltan látszik, akkor fordulhatok az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, vagy a társadalmi és érdekképviseleti szervekhez is, mivel az ügyészen kívül ezek jogosultak pert indítani munkaügyi vagy személyi jogi ügyekben. Ezeknek a jogosult szervezeteknek persze bizonyítaniuk kell azt, hogy céljaik közt szerepel az egyenlő bánásmód elősegítése vagy az állampolgári jogvédelem. Ezen kívül pedig azt is ki kell vizsgálniuk a panasz beérkezése után,és a perindítás előtt, hogy az ügy valóban a köz érdekét is szolgálja. A másik törvény, melyet szeretnék megemlíteni az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, mely jelentősége abban áll, hogy itt fogalmazódik meg a kisebbségekre vonatkozóan minden olyan jog, mellyel egy esetleges jogsértést követően tisztában kell lennünk. Természetesen megfogalmazódnak benne az olyan alapvető definíciók is, melyek szükségesek ahhoz, hogy az ember pontosan megértse, hogy kikre és hogyan terjed ki ez a rendelkezés. A törvény szerint az alábbiakat tekintjük kisebbségnek: nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul (1993. évi LXXVII. törvény, 1. ) Itt soroltak fel olyan alapvető tilalmakat is, melyek a kisebbségek védelmét hivatottak szolgálni. Ez azt jelenti, hogy e törvény adja meg az alapját annak a magatartás biztosításának, amely ahhoz szükséges, hogy a velünk élő kisebbségeknek ugyanolyan alapvető emberi jogokat biztosítsunk és, hogy megvalósulhasson velük szemben minden 21

tekintetben az egyenlő bánásmód. Tehát a törvény tilt minden olyan magatartást, amely a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt segítené elő és amiatt, mert ők nem tartoznak ugyanabba az etnikumba. A kisebbségek tekintetében tilos az egyenlő bánásmód követelményének bárminemű megsértése.a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását, a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi, a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul, a kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza (1993. évi LXXVII. törvény, 3 és 4. ) Mivel a roma lakosság száma a legnagyobb a kisebbségek közül Magyarországon, így számukra van a legnagyobb jelentősége e törvény megalkotásának. Azon felül, hogy a velükés egyéb kisebbségekkel- kapcsolatos diszkriminatív magatartást megtiltja, kifejtésre kerülnek azok az alapvető jogok is, amelyekkel ezek a kisebbségek rendelkeznek. Így fel tudjuk ismerni azokat a helyzeteket, amelyekben megsértik jogaikat. Az alábbiakban olyan intézményeket vázolok fel, melyek ezt megkönnyíthetik: Az első ilyen intézmény az Egyenlő Bánásmód Hatóság, melyet az Ebktv. rendelkezése alapján állítottak fel 2005 februárjában. Jelentősége abban áll, hogy a hatáskörébe tartozó eljárások ügymenete nagy mértékben meggyorsítható, mivel nem bírósági eljárásként, hanem közigazgatási eljárásként kezeli azokat. Ami azt jelenti, hogy az érdemi határozat 75 napon belül meg kell, hogy szülessen. Hatásköre kiterjed a segítségnyújtásra azok számára, akiket hátrányos megkülönbözetés ért számos területen, például a lakhatásra, egészségügyre, oktatásra. A hatóság jogosult a témával kapcsolatos független vizsgálat lefolytatására, javaslattételre, továbbá részvételi, promóciós feladatokat is ellát, eljárása során pedig bírságot szabhat ki, amely ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. A továbbiakban az Igazságügyi Minisztérium két szervezetéről kívánok néhány szót szólni. Az első a Nép Ügyvédje Szolgálat, amelynek feladata az, hogy segítséget nyújtson a peren kívüli ügyekben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szükség esetén segítenek a beadványok és egyéb iratok szerkesztésében, illetve tanácsot adnak a különböző esetekben. A másik ilyen szervezet az Antidiszkriminációs Roma Ügyfélszolgálati Hálózat, melynek feladata, hogy 22

támogassa a romákat az esetleges diszkriminációs perekben. Mivel a roma kisebbségnél sajnos a szegénység nagy mértékű, így a perindítás már csak azért is nehézkes lenne, mivel nincsen rá elég pénzük, és sok esetben ezért nem tesznek semmit, ha jogsértés történik. Ez a hálózat ekkor is segítséget nyújt, hiszen a perindítás és a pervitel költségeit a minisztérium fedezi. A hálózatnak minden megyében van ügyvéd tagja, akihez fordulhatunk, s az ő juttatásaikat is a minisztérium állja, így nem fogadhatnak el semmilyen egyéb juttatást az oda forduló romáktól. Úgy gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló intézmények nagy segítségére lehetnek a társadalomnak, hogy elérje azt az állapotot, amelyben mindenki megkapja az őt megillető tiszteletet és a jogot arra, hogy békében élhessen akár kisebbségi, akár a többséghez tartozik. Ezt a törekvést igyekszik megjeleníteni a Szolgálat jelmondata is: hisszük azt, hogy az előítélet legyőzhető, a tolerancia megtanulható A fejezet elején említett utat tehát már megkezdtük, már csak az a kérdés, hogy valóban elége ha szinte csak vegetálunk rajta, vagy nagyobb lépéseket is képesek leszünk tenni azért, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon. 23

II. A média gépezete II/1. A médiáról általában A média szó mai korunkban használatos jelentését a XX: században nyerte el, melyet a tömegkommunikáció eszközeként szoktak nevezni. A tömegkommunikáció, pedig nem más, mint az a folyamat, melynek során az üzenet, az információ a forrástól az erre szakosodott intézményekben tevékenykedő szakemberek által feldolgozva technikai közvetítők, úgynevezett médiumok révén jut el az emberek kisebb-nagyobb csoportjaihoz, összefoglalóan a nagyközönséghez. (Gálik, 2005: p.18.) A média feladata az, hogy információkat közvetítsen a megfelelő tájékozódáshoz, és a világ dolgaiban való eligazodáshoz. Abban a társadalmi környezetben, amelyben most élünk magától értetődik, hogy ha elindulunk a munkába már korán reggel átfutjuk a napi sajtót, ha olyan munkahelyen dolgozunk, ahol ezt megengedik bekapcsoljuk a rádiót, és munka közben még ha nem is csak arra figyelünk, de háttér-médiumként egész nap jelen van, ha haza érünk első dolgunk bekapcsolni a televíziót. Így elmondhatjuk, hogy szabadidőnk legnagyobb részében részt vesz valamilyen módon a média, hiszen kínálatának fogyasztásával töltjük időnket. Mára ez a fajta tömegkommunikációs eszköz teljesen áthatja életünket, és szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy e nélkül kellő mennyiségű információhoz jussunk. De a kérdés az, hogy releváns módon teszi-e mindezt, vagy egy olyan homorú tükröt tart elénk, mely nem biztos, hogy pontosan azt a valóságot mutatja meg a nagyközönségnek, amely ténylegesen létezik. A tömegkommunikációban használatos egy fogalom, ez a mediatizált kommunikáció. A mediatizált kommunikáció azt jelenti, hogy az újságírók és riporterek által összegyűjtött hírek csak azután jutnak el hozzánk, miután azt a hírszerkesztők rendszerezik és eladhatóvá teszik. Ez természetesen két problémát is felvet. Az egyik az, hogy ki és mi alapján dönti el, hogy számunkra mely információnak van hírértéke, azaz melyik érdemes arra, hogy eljusson hozzánk. A másik, pedig az, hogy milyen rendszer szerint teszik ezeket a kiválasztott magas hírértékűnek mondott információkat eladhatóvá, esetenként szenzációvá. Az tény, hogy a legkényelmesebb dolog a kész információkat befogadni, de ebben az esetben mindig fennáll a veszélye annak, hogy nem kapunk kellően széleskörű tájékoztatást a világ dolgairól, és úgy 24

ítéljük meg azokat, hogy az alap feltevés, amely szerint cselekszünk nem is biztos, hogy teljesen valóságos. Olyan érzése támad az embernek, hogy egy magasabb hatalom áll felette, amelynek tagjai döntenek arról, hogy milyen nézőpontból lássuk a dolgokat, és egyáltalán milyen dolgokat láthatunk. II/2. A média története röviden A nyomtatás feltalálása forradalmasította az információcserét, és az emberek rájöttek arra, hogy akkoriban a sajtónak milyen hatalmas mozgósító ereje is van. Az első rendszeresen megjelenő újság a Rákóczi szabadságharc idejére datálható, mely Mercurius Hungarius néven a szabadságharc eszméinek és hitvallásának közvetítőjeként funkcionált. Majd a polgári társadalom kialakulásakor vált a sajtó igazán az akkori eszmék fórumává, s a hatalom ezt felismerve a saját befolyása alatt igyekezett tartani különböző korlátozó intézkedésekkel. Kialakultak a cenzúra, a cenzúrázás fogalmak, melyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sokáig ne lehessen szabadon véleményt nyilvánítani az egyes témákban. Ezek a korlátozások mindenkor és minden civilizált társadalomban a demokrácia szintjétől, az ország intézményrendszerétől és az ott működő civil mozgalmak erősségétől függnek. A XX. században lezajlott technikai változások hozták magukkal a média szerepének és eszközeinek gyökeres fejlődését. A nyomtatott sajtó mellett elsőként a rádió kezdte meg térhódító szerepét a Hertz által felfedezett rádióhullám megjelenését követően. 1921-ben Pittsburgben helyezték üzembe az első rádió műsorsugárzó adót, és 1925-ben Magyarországon is megszólalt a rádió. A két világháború között ez a médium vált a tömegtájékoztatás- és egyben a tömegbefolyásolás- meghatározó eszközévé. A rádiózás mellett a második hatalmas lépést a televíziózás megjelenése jelentette a média számára. Elsőként Németországban, 1936-ban, majd Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban is sugározni kezdtek a televízióállomások. Bár Magyarországon csak több mint 20 évvel később kezdődtek az első kísérleti televízióadások, de 1958-tól itt is rendszeressé váltak a közvetítések, és ma már nálunk is a legtöbb ember számára a televíziózás jelenti a legfontosabb és egyben legkönnyebb információszerzést. (Bíró: 2003) Hogy miért is a televízió az a médium, amely ezt a szerepet betölti, arra egyszerű a válasz: mert az emberek a kényelmes dolgokat szeretik leginkább beépíteni a mindennapjaikba. A televízió nézés nem okoz különösebb megterhelést, hiszen nincs szükség arra, hogy külön 25

értelmezzük azokat az információkat, melyeket egy szöveg olvasásakor, vagy meghallgatásakor teszünk. a televízió tálcán kínálja számunkra mind a képet, mind a hangot, és az ezek által kiváltott érzelmek is sokkal hamarabb kifejezésre kerülhetnek, hiszen kevesebb időbe telik a tudatunknak, hogy megértse és elemezze az adott információt.. Ez a hármas hatás, pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a média ezen eszközével emberek sokaságának ízlésvilágát és gondolkodását formáljuk. II/3. A média társadalmi funkciói, médiamodellek Az 1980-as McBride-jelentés alapján a tömegkommunikációnak négy alapvető társadalmi funkciója van: tájékoztatás, kormányzás-közigazgatás, érték és normahordozó funkció, valamint a szórakoztatás. A tájékoztatás a fentebb említett okok miatt történhet szubjektív módon is, de ideális esetben a média objektív információközvetítő eszköznek tekinthető. A kormányzás-közigazgatás funkció szintén jelentős, mivel a mai politikai életben a nagyszámú, sokszínű közönség elérésének leghatékonyabb módja valamely médium segítségével történik, és ezt érthetjük úgy is, hogy valamely médiumot egy bizonyos politikai meggyőződésű csoport tart fenn és üzemeltet. Ez természetesen szintén nagyon szubjektív nézőpontú információközlést eredményezhet, de mivel ez nem tartozik szorosan szakdolgozatom témájához, így nem kívánom részletesebben kifejteni. A szórakoztatás funkció leglényegesebb eleme, hogy a tömegkommunikáció információkkal látja el a közönséget, és olyan szórakozási lehetőségeket teremt, melyeket az emberek közösen élhetnek át, majd ezek az emberek a közösen átélt élmények hatására egységes csoporttá tudnak szerveződni, így a média elő tudja állítani saját közönségét. Számunkra ebben az esetben mégis a legfontosabb az érték- és normahordozó funkció hatásainak vizsgálata, hiszen ezek szerint a média képes például egy kisebbséghez tartozó csoportról olyan véleményt formálni, mely az emberek szemében egy idő után relevánssá válik. A tömegkommunikáció a rendszerébe kerülő információrengeteg átadása során nem csupán értesüléseket ad át, hanem olyan viselkedésmintákat közvetít, melyet az emberek követhetnek, olyan értékeket emel ki, melyek sokak szerint fontosak. E feladatokat pedig a különféle társadalmi folyamatokhoz kapcsolódva látja el. Az egyik ilyen alapvető társadalmi folyamat a szocializáció. Ennek során sajátítjuk el az alapvető és követendő viselkedésmintákat azért, 26