Tájékoztatások és közlemények

Az Európai Unió Hivatalos Lapja ISSN 1725-518X C 142 Magyar nyelvű kiadás Tájékoztatások és közlemények 53. évfolyam 2010. június 1. Közleményszám Tartalom Oldal I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények VÉLEMÉNYEK Tanács 2010/C 142/01 A Tanács véleménye Magyarországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról....................................................................................... 1 2010/C 142/02 A Tanács véleménye Írországnak a 2009 2014-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról............................................................................................... 7 2010/C 142/03 A Tanács véleménye Olaszországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról........................................................................................... 13 2010/C 142/04 A Tanács véleménye Lettországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról........................................................................................... 19 IV Tájékoztatások AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK Európai Bizottság 2010/C 142/05 Euro-átváltási árfolyamok.......................................................................... 25 HU Ár: 3 EUR (folytatás a túloldalon)

Közleményszám Tartalom (folytatás) Oldal 2010/C 142/06 A versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottság 2010. március 15- én tartott ülésén megfogalmazott véleménye a COMP/39.351 svéd rendszerösszekötők üggyel kapcsolatban Előadó: Románia................................................................... 26 2010/C 142/07 A meghallgató tisztviselő zárójelentése A COMP/39.351 svéd rendszerösszekötők ügyben....... 27 2010/C 142/08 A Bizottság határozatának összefoglalója (2010. április 14.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 102. cikke és az EGT-megállapodás 54. cikke szerinti eljárásról (Ügyszám: COMP/39.351 Swedish Interconnectors) ( 1 )........................................................................ 28 V Hirdetmények KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK Európai Beruházási Bank 2010/C 142/09 Pályázati felhívás Az Európai Beruházási Bank felsőoktatási kutatási keretprogramja keretében három új EIBURS-programot hirdet........................................................................ 30 A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK Európai Bizottság 2010/C 142/10 Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.5906 One Equity Partners/Constantia) ( 1 )... 33 2010/C 142/11 Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.5862 Mahle/Behr/Behr Industry) ( 1 )......... 34 2010/C 142/12 A francia kormány közleménye a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján (Hirdetmény a folyékony és gáznemű szénhidrogének bányászati célú kutatására vonatkozó, Permis de Langlade és Permis de Hermine elnevezésű engedély iránti kérelemről) ( 1 )..................... 35 2010/C 142/13 A francia kormány közleménye a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján (Hirdetmény a folyékony és gáznemű szénhidrogének bányászati célú kutatására vonatkozó, a Concorde Energy LLC, illetve a Réalm Energy International által benyújtott, Permis de Sézanne elnevezésű engedély iránti kérelemről) ( 1 )......................................................................... 37 HU ( 1 ) EGT-vonatkozású szöveg

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/1 I (Állásfoglalások, ajánlások és vélemények) VÉLEMÉNYEK TANÁCS A TANÁCS VÉLEMÉNYE Magyarországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról (2010/C 142/01) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére, tekintettel a Bizottság ajánlására, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően, A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGALMAZTA MEG: (1) A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Magyarországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját. (2) A pénzügyi válság 2008. őszi kitörésekor Magyarország törékeny gazdasági helyzetben volt. A 2006 közepén lezajlott fiskális politikai irányváltás, amely a fennálló gazdasági egyensúlytalanságok kiigazítását és az államadósság növekedésének megállítását célozta, 2008-ra sikeresen a GDP 3,8 %-ára csökkentette a költségvetési hiányt (a 2006. évi 9,3 %-hoz képest), de a kiigazítás még nem ért véget, amikor kitört a globális pénzügyi válság. Emellett meglehetősen nagy volt a devizaadósság aránya. ( 1 ) HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az ebben a szövegben említett dokumentumok az alábbi weboldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/ economy_finance/sgp/index_en.htm A bruttó finanszírozási igény kielégítése egyre nehezebbé vált, ami jelezte, hogy a befektetők aggódnak a költségvetési pozíció fenntarthatósága, az ország magas külső eladósodottsága és a potenciális növekedés visszaesése miatt. Összességében e tényezők erőteljesebb gazdaságpolitikai válaszlépést, a bankszektort támogató intézkedéseket, valamint 20 milliárd EUR összegű nemzetközi intézmények által nyújtott jelentős külső támogatást tettek szükségessé; utóbbiból 6,5 milliárd EUR-t az EU biztosított (amiből eddig 5,5 milliárd EUR-t folyósítottak). 2009 márciusának második felétől az erőteljes stabilizációs és kiigazítási törekvéseknek köszönhetően újból elérhetővé vált a piaci alapú finanszírozás. Ezenkívül, a belföldi kereslet 2009. évi jelentős zsugorodása miatt rendkívüli mértékben javult a folyó fizetési mérleg, főként a kereskedelmi egyenleg javulása révén. A forint árfolyama 2009 júliusától nagyjából stabil volt, így a központi bank 2009 közepe és 2010 eleje között összesen 375 bázisponttal csökkenthette az irányadó kamatlábat. A költségvetési mozgástér hiánya és a befektetők aggályai miatt a kormány folytatta költségvetés-konszolidáló politikája végrehajtását, és a gazdaság élénkítése érdekében csak költségvetés-semleges intézkedéseket hozott. Az adósság csökkenő pályára állítása és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében a költségvetés konszolidációjának folytatása kulcsfontosságú kihívás marad Magyarország számára. (3) Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Magyarország esetében különösen fontos, hogy az ország a munkaerő-piaci részvétel fokozását célzó reformokat indítson, és hogy helyreállítsa tőkevonzó képességét.

C 142/2 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. (4) A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a 2009. évi 6,7 %-os zsugorodás után a reál-gdp 2010-ben további 0,3 %-kal csökken, majd 2011-ben és 2012-ben újra növekedésnek indul, 3 3/4 %-kal. Ez egy kissé optimistább várakozás, mint a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése, amely szerint az éves GDP 2010-ben 0,5 %-kal csökken, 2011-ben pedig 3,1 %-kal nő. Mindazonáltal a legfrissebb információk köztük a 2009. évi, vártnál jobb előzetes GDP-adat ( 6,3 %) tükrében a 2010. évre vonatkozó előrejelzés megalapozottnak tekinthető, noha a forgatókönyv a későbbi évek tekintetében továbbra is kissé optimista. A program szerint a növekedés várhatóan elsősorban a nettó export visszaerősödésének lesz köszönhető, mivel a lakossági fogyasztás 2010-ben még mindig zsugorodni fog mintegy 2 1/2 %- kal, amely azonban a legfrissebb információk alapján kissé rosszabbul is alakulhat. A belföldi keresletre vonatkozó előrejelzések nagyjából megalapozottnak látszanak, az importra és a beruházásokra vonatkozók azonban túlzottan optimistának tűnnek. Összességében a makrogazdasági forgatókönyv 2010 vonatkozásában megalapozottnak tűnik, 2011 és 2012 esetében pedig kissé optimistának. A referencia-forgatókönyvben kijelölt nominális pályát a munkaerőpiac és a termékpiac egybevágó konjunkturális helyzete alakítja. A jelentősen negatív kibocsátási rés ugyanis leszorító hatást gyakorol az árakra, a magas munkanélküliség pedig a bérnövekedés lassulását vonja maga után. Az inflációs előrejelzések 2010 vonatkozásában összességében megalapozottnak tűnnek, a későbbi évek tekintetében viszont kissé alacsonynak. A program makrogazdasági forgatókönyve összhangban van az alapjául szolgáló monetáris és árfolyam-feltevésekkel. (5) A program a 2009. évi államháztartási hiányt a GDP 3,9 %-ára becsüli, szemben a 2008. évi 3,8 %-kal. Az államháztartási hiány a gazdasági helyzetnek a globális gazdasági visszaeséshez köthető erőteljes romlása, és annak a költségvetésre gyakorolt nagy mértékben kedvezőtlen hatásai ellenére lényegében stabilizálódott. Ez a stabilizálódás a végrehajtott kiadáscsökkentéseknek köszönhető, amelyek részben strukturális jellegűek voltak, és főként a közszféra béreit, a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat érintették. Mindezek eredményeként a strukturális egyenleg jelentősen, a GDP közel 3 %-ával javult. Emellett a hiány szempontjából lényegében semleges adóátalakításra került sor, amelynek célja, hogy az élőmunkára nehezedő adóterhek csökkentésével és a fogyasztási adók súlyának növelésével fokozza a gazdaság versenyképességét. Az államadósság magas szintje és a pénzügyi piacokon uralkodó stresszhelyzet miatt a hatóságok a gazdaság élénkítését csak olyan intézkedésekkel támogathatták, amelyek nem érintették a költségvetést. A Tanács által szorgalmazott, a válságkezelő intézkedések leépítésére vonatkozó stratégiával (exitstratégia) összhangban, és a túlzott hiánynak a 2011-ig történő megszüntetése céljából figyelembe véve az adósság GDP-hez viszonyított magas arányát is a 2009. évi restriktív költségvetési irányvonal a tervek szerint a 2010 2011-es időszakban tovább folytatódik. (6) A programban szereplő 2010. évi költségvetési hiánycél a GDP 3,8 %-a, amely összhangban van az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése alapján megfogalmazott 2009. július 7-i tanácsi ajánlással és a 2009. november 30-án elfogadott 2010. évi költségvetéssel. A program szerint a nominális bevételek 2010-ben stabilizálódnak, a reálbevételek viszont ennek megfelelően tovább csökkennek, csakúgy, mint a bevételi hányad (a 2009. évi 45,9 %-ról 2010-ben 45 %-ra). A bevételi hányad csökkenésére a negatív kibocsátási rés folyamatos növekedésén túl lényegében az ad magyarázatot, hogy a nettó export gazdasági súlyának növekedése, valamint a belföldi kereslet arányának ezzel járó csökkenése megváltoztatja a növekedés összetételét. A program a bevételi hányad esését a kiadási hányad csökkentésével kívánja ellensúlyozni (a 2009. évi 49,8 %-ról 2010-ben 48,8 %-ra), ami ugyanakkor a költségvetési egyenleget is javítaná. Ezt főként a 2009-ben elfogadott, a költségvetésre 2010-ben hatást gyakorló strukturális reformokkal és egyedi (többek között a nyugdíjrendszert, a szociális juttatásokat, a közszféra béreit, továbbá a helyi önkormányzatok és a helyközi közösségi közlekedés számára biztosított támogatásokat érintő) takarékossági intézkedésekkel kívánják elérni, összesen a GDP 2 %-át kitevő mértékben. Noha ezek az intézkedések 2010-ben GDP-arányosan összességében több mint 2 százalékpontot tennének ki, a program adatainak a Bizottság szolgálatai által a közösen megállapított módszertan szerinti újraszámítása alapján a strukturális deficit GDP-arányosan várhatóan kevesebb, mint ¼ százalékponttal csökken. A takarékossági intézkedések egy jelentős részének végrehajtására csak azért volt szükség, hogy ellensúlyozza bizonyos kiadások növekedési tendenciáját. Emellett a bevételi hányad várhatóan jobban csökken majd, mint ahogy a standard rugalmasság mellett várható lett volna, tekintettel egyrészt a 2010. évi adóátalakító intézkedések enyhe hiánynövelő jellegére, másrészt a 2010. évi jövedékiadó-emelés miatt előrehozott dohányzárjegy-vásárlásra. (7) A program középtávú stratégiájának fő célja, hogy a GDParányos államháztartási hiányt a 2010. évi 3,8 %-ról 2011- ben 3 % alá csökkentse (2,8 %-ra), 2012-ben pedig még tovább, 2,5 %-ra. A 2011. évi és a 2012. évi hiánycél az újraszámítás alapján GDP-arányosan 1 1/2 %-os, illetve 2 1/2 %-os strukturális hiányt eredményez. Ez azt jelenti, hogy a 2009. évi, GDP-arányosan mintegy 3 százalékpontos strukturális javulást a 2010 2011-es időszakban az előrejelzés szerint GDP-arányosan 0,1 %-os javulás követ (szemben a Bizottság 2009. őszi előrejelzésében szereplő, GDP-arányosan majdnem 1 %-os romlással). Sőt, 2012-ben a strukturális egyenleg GDP-arányosan 1 %-kal romlik. Ami 2011-et illeti, a bevételi hányad a gazdaság élénkülése ellenére várhatóan tovább csökken, a következők miatt: i. a nettó export súlyának növekedése, amelynek következtében csökken a növekedés okozta adóbevétel-bővülés, ii. a gazdaság zsugorodásának késleltetett hatása, és iii. a személyi jövedelemadó-terhelés 2009- ben elfogadott csökkentése, ami 2011-től hatályos. Az EUs források gyorsuló felhasználása csak részben ellensúlyozhatja ezeket a folyamatokat, ami végül a GDP-arányos bevételek 0,8 százalékpontos csökkenéséhez vezet. A konvergenciaprogram a kiadási oldalon több olyan

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/3 lehetséges intézkedést sorol fel, amelyek nemcsak ellensúlyoznák, hanem meghaladnák a bevételi hányad esését, és a hiányt a GDP 2,8 %-ára csökkentenék. Az intézkedések főként a közszféra reálbéreinek további csökkentésére, a szociális juttatások reálértékének további csökkentésére és a költségvetés fejezetek gazdálkodásában a szigorú fegyelem érvényre juttatására irányulnak. Ugyanakkor nem került sor ezen intézkedések java részének részletezésére. A középtávú célkitűzés a GDP 1,5 %-át kitevő strukturális egyenleg megvalósítása, ami a legfrissebb előrejelzések és az adósságszint fényében megfelel a Paktum célkitűzéseinek. A strukturális egyenlegnek a Bizottság szolgálatai által a közösen megállapított módszertan szerinti újraszámítása, valamint a 2010 2011-re előrejelzett jelentős kibocsátási rés alapján a program a középtávú cél 2011-ben való teljesítését célozza, amire az előrejelzések szerint már 2010-ben sor kerül, és ez 2011-ben is teljesül. Ugyanakkor a középtávú cél 2011-ben való teljesítéséhez és a 2012-es strukturális romlás megelőzéséhez további konszolidációra lenne szükség. Pontosabban meg kellene határozni a 2012. évi célkitűzés alapjául szolgáló intézkedéseket is. (8) A költségvetési eredmények a programban előre jelzetteknél rosszabbul alakulhatnak. A bevételek 2010-ben akár a GDP 1/4 %-ának megfelelő mértékben is alacsonyabbak lehetnek a tervezettnél, mivel a program számításainak korábbi lezárási dátuma miatt nem vették figyelembe, hogy az Alkotmánybíróság eltörli az általános értékalapú ingatlanadó bevezetéséről szóló, az Országgyűlés által elfogadott törvényt. A kiadási oldalon is várható némi túlköltekezés a Malév újraállamosítási költségei miatt és annak következtében, hogy a helyközi közösségi közlekedésre fordított támogatások tervezett csökkentését a strukturális intézkedések nem támasztják alá maradéktalanul. A program a költségvetési fejezetek szintjén az újonnan létrehozott kincstárnoki rendszer kapcsán is megtakarítást tervez, ám ennek megvalósulása kérdéses, mivel hiányoznak az ehhez szükséges konkrét intézkedések. Végül az adatszolgáltatási eljárás során még meg kell erősíteni azoknak az egyszeri, a GDP 1/4 %-ának megfelelő összegű bevételeknek a megvalósulását, amelyek a jogosult alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak a magánnyugdíjpénztárakból az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépéséből származnak. Másfelől viszont be lehet fagyasztani a GDP mintegy ½ %-ának megfelelő költségvetési tartalékokat és kedvezőtlen fejlemények bekövetkezése esetén a GDP 0,2 %-ának megfelelő rendkívüli kiadáscsökkentés is végrehajtható. A programhoz képest 2011-ben és 2012-ben többek között az ingatlanadó eltörlése miatti bázishatáson túl is alulteljesítésre, illetve túllépésre lehet számítani a bevételi, illetve a kiadási oldalon. A gazdaság élénkülésének ütemét és a lakossági fogyasztási kiadások arányának 2011-ben és az azt követő években megvalósuló arányát illetően a program kissé optimistább, mint a Bizottság szolgálatainak előrejelzése, ami azt jelenti, hogy a programban szereplő adóbevételek túl optimistának bizonyulhatnak. Ami a kiadásokat illeti, a programban a bevételi hányad folyamatos esésének ellentételezésére előirányzott takarékossági intézkedések nagy részét még nem támasztják alá konkrét döntések. Ezenkívül a program nem veszi figyelembe a központi bank veszteségeit sem, amelyek a jelenlegi becslések alapján 2011-ben várhatóan a GDP 0,1 0,2 %-ának, 2012-ben pedig várhatóan 0,3 0,4 %-ának megfelelő mértékben növelik a hiányt. Végezetül az állami tulajdonú vállalatok veszteségei miatt a kiadások is magasabbak lehetnek. A túllépés, illetve alulteljesítés ellentételezésére szolgáló költségvetési tartalékok azonban 2011-ben csupán a GDP 0,2 %-át, 2012-ben pedig 0,4 %-át teszik ki, szemben a 2010. évi 0,8 %-kal. Noha az elmúlt években teljesültek a költségvetési hiánycélok, Magyarország múltbeli teljesítményéhez köthető kockázatok a korábbi évek tekintélyes hiánytúllépései miatt legfeljebb semlegesek. Éppen ezért jelentős kockázata van annak, hogy a tényleges hiány rosszabb lesz a programban tervezettnél. (9) A bruttó államadósság 2009-ben a becslések szerint az előző évi mintegy 73 %-ról a GDP 78 %-ára emelkedett. A növekedés az államháztartási hiánnyal és a nominális GDP negatív növekedésével magyarázható. A program alapján az adósságráta a programidőszak alatt végig a Szerződésben megállapított referenciaérték felett marad. 2010- re a GDP-arányos adósság további, 79 %-ra való növekedését jelzik előre; ezt követően 2011-ben 77 %-ra, 2012- ben pedig 73 1/2 %-ra csökken. E pozitív folyamatok hátterében a makrogazdasági feltételek várható javulása és a nemzetközi gazdasági támogatás 2011-től kezdődő törlesztése áll. A költségvetési célokat övező negatív kockázatok és a lehetséges SFA-tételek miatt az adósságráta alakulása a programban előirányzottnál jóval kedvezőtlenebb is lehet, különösen 2011-től kezdődően. 2010-től kezdődően az adósságráta kellően csökken a referenciaérték felé. (10) A 2020-ig tartó időszakra elkészített középtávú adósságelőrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, azt jelzik, hogy a programban tervezett költségvetési folyamat önmagában, változatlan politika mellett nem elegendő az adósság 2020-ig történő stabilizálásához. (11) A 2009-ben végrehajtott nyugdíjreformok a tervek szerint visszafogják az idősödő népességhez kapcsolódó jövőbeli kiadások növekedését, amely a reformot követően egyértelműen az EU-átlag alá várható. A programban becsült 2009-es költségvetési helyzet javult az előző programban felvázolt kiindulási helyzethez képest. A népesség idősödése így jóval mérsékeltebb költségvetési hatást gyakorol a fenntarthatósági résre. A magas elsődleges többletek középtávú biztosítása és a nyugdíjreformok következetes, már a programban is előirányzottaknak megfelelő végrehajtása csökkenteni fogja az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos hosszú távú kockázatokat, amelyeket

C 142/4 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentése ( 1 ) közepesnek ítélt. A 2009. évi nyugdíjreformokat figyelembe vevő előrejelzéseknek a Gazdaságpolitikai Bizottság általi 2010. februári validálását követően, a frissített fenntarthatósági számítások a fenntarthatósági kockázat alacsony szintjét mutatják. (12) Az államháztartás intézményi jellemzőit illetően az egyik legfontosabb új keletű fejlemény az új költségvetési keret végrehajtása volt, amely a 2008 novemberében elfogadott költségvetési felelősségről szóló törvényre és az államháztartási törvény módosítására épül. Összességében az új költségvetési keret várhatóan hozzájárul az államháztartás átláthatóságának és fenntarthatóságának javításához. A költségvetési felelősségről szóló törvény általános szabályként rögzíti, hogy a jövőben a középtávú elsődleges egyenlegek meghatározásánál be kell tartani az úgynevezett reáladósság-szabályt. A törvény alapján megalakult és működni kezdett a független Költségvetési Tanács. A 2010. évi költségvetést lényegében az új költségvetési keretnek megfelelően készítették el, a 2011. évi költségvetésnek pedig már minden elemében meg kell felelnie az új költségvetési keretnek. A költségvetési keretet érintő másik fontos fejlemény volt, hogy az Országgyűlés 2009 decemberében elfogadta a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényt. Az új jogszabály több új elemmel egészíti ki a hatályos szabályokat, többek között részletes működési és gazdálkodási szabályokat határoz meg a különböző költségvetési szervek számára, valamint egységes keretet biztosít a magyar és az európai uniós források felhasználására. Azt azonban még korai lenne értékelni, hogy az új keretnek milyen hatékonyan sikerült biztosítania a költségvetés végrehajtásának javítását és a fiskális politika rendezettségét. ( 1 ) Az államháztartások fenntarthatóságáról szóló 2009. november 10-i tanácsi következtetésekben a Tanács felhívja a tagállamokat, hogy a soron következő stabilitási és konvergenciaprogramjaik során irányítsák figyelmüket a fenntarthatóságot célzó stratégiákra, továbbá felkéri a Bizottságot, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottságot és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot, hogy a következő fenntarthatósági jelentéshez megfelelő időben további módszereket dolgozzanak ki az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának értékeléséhez, amelyet 2012-re terveznek. (13) Magyarország az általános adóteher és a kormányzati kiadások egyaránt magas szintjével jellemezhető. A kormány több intézkedést hozott az adórendszernek a költségvetés szempontjából lényegében semleges módon történő átalakítására, amelynek célja, hogy az élőmunka adóterheit csökkentve és a fogyasztási adókat növelve fokozza a gazdaság versenyképességét. Az alkotmánybíróság új keletű határozatai és a személyi jövedelemadó 2011-re tervezett csökkentése azonban olyan bevételkiesést okoz, amelyet még nem fedeznek megfelelő intézkedések, jóllehet nem zárható ki, hogy módosított formában újból benyújtják az ingatlanadóról szóló törvényt. A kiadási oldalon az elsődleges kiadások növekedése 2000 és 2009 között meghaladta a nominális GDP növekedését. Az állami kiadáscsökkentés előtt álló fő kihívás az idősödéssel kapcsolatos állami kiadások várható növekedése. A múltban végrehajtott nyugdíjreformok különösen a 2009. májusi reform várhatóan a nyugdíjköltségek növekedésének lassulását eredményezik, és kedveznek a munkaerő-kínálatnak is, így elősegítik a potenciális növekedést. Az államháztartás minőségét a jövőben a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartammal összefüggő emelésével lehetne javítani. A kormányzat méretének csökkentése és a közigazgatás hatékonyságának növelése, például az oktatás és az egészségügy területén, szintén nagymértékű jóléti megtakarításokkal járhatna, és adott esetben lehetővé tenné az élőmunka adóterheinek további csökkentését is. (14) Összességében úgy tűnik, hogy a programban felvázolt költségvetési stratégia 2010-et tekintve lényegében összhangban áll az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése alapján megfogalmazott tanácsi ajánlásokkal, mivel az annak eredményét érintő jelentős kockázatokat legalábbis részben ellensúlyozza a költségvetési tartalékok befagyasztásának és a rendkívüli kiadáscsökkentések elfogadásának a lehetősége. 2011 tekintetében a kockázatok figyelembevételével előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia nem lesz összhangban a tanácsi ajánlásokkal, így nem biztosított, hogy a 2010 2011-es időszakban megvalósul az összességében a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális kiigazítás. Ki kell emelni, hogy a 2011. évi célt alátámasztó kiadáscsökkentő intézkedéseket csak részben konkretizálták és elfogadásukra még nem került sor, 2012 tekintetében pedig egyáltalán nincsenek részletezve. Ezenkívül az adóbevételekre vonatkozó előrejelzés mindkét év esetében túl optimistának bizonyulhat. Mindezek mellett 2010-hez képest a költségvetési tartalékok is meglehetősen korlátozottak, ami arra utal, hogy a tényleges hiány lényegesen rosszabb is lehet, és hogy a túlzott hiány kellő időben történő megszüntetése csak további konszolidációs intézkedésekkel lesz lehetséges. A költségvetési célokhoz kapcsolódó kockázatok fényében előfordulhat, hogy a stratégia ahhoz sem lesz elégséges, hogy a bruttó államadósság-rátát szilárdan csökkenő pályára állítsa. E kockázatok kezelése és a 2012. évi, a Paktum szellemétől eltérő expanzív költségvetési irányvonal kiigazítása érdekében a stratégiát a 2011-től kezdődő évekre is teljeskörűen részletezett intézkedésekkel kell alátámasztani, továbbá fokozni kell a konszolidációs erőfeszítéseket, különösen a későbbi években. (15) Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos ( 2 ). A Tanács a 104. cikk (7) bekezdése alapján megfogalmazott 2009. július 7-i, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló ajánlásaiban arra kérte továbbá Magyarországot, hogy a kovergenciaprogramok aktualizált változataiban külön fejezetben számoljon be a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépéséről. Magyarország teljesítette ezt az ajánlást. ( 2 ) Hiányzik különösen a nominális effektív árfolyamra vonatkozó kötelező információ, illetve az opcionális adatok közül az államháztartási kiadások funkciók szerinti bontása és az SFA-tételek bontása.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/5 Általános következtetésként megállapítható, hogy a költségvetési hiány a gazdaságnak a pénzügyi válság miatt bekövetkezett 2009. évi erőteljes visszaesés ellenére stabilizálódott. A 2009- ben és az azt megelőző két évben alkalmazott erőteljesen restriktív költségvetési irányvonal után Magyarország 2010-es és 2011-es költségvetési politikája lényegében semleges, 2012-től pedig expanzív lesz. A program alapján mindez a túlzott hiány így 2011-ig történő megszüntetéséhez és a középtávú célkitűzés megvalósításához kell, hogy vezessen. A bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2010-ben várhatóan tovább nő, majd 2011-ben csökkenni kezd, csökkenő pályára állítva vissza az adósságot. A költségvetési pálya alapján azonban 2010-ben csak kismértékű strukturális javulás következne be, 2011-ben nem javulna a strukturális egyenleg, 2012-ben pedig romlana. Ezenfelül ezt a pályát jelentős lefelé mutató kockázatok övezik, különösen a későbbi években. 2010-ben az ingatlanadó eltörlése és a főként a közösségi közlekedés finanszírozási többletigényéből eredő lefelé mutató kockázatok bizonyos mértékig ellentételezhetők a költségvetési tartalékok befagyasztása és a GDP 0,2 %-ának megfelelő rendkívüli kiadáscsökkentés révén. Ami a későbbi éveket illeti, ezek kockázatai ahhoz köthetők, hogy a programban bemutatott makrogazdasági forgatókönyv némileg optimista, és hogy a költségvetési pálya alapjául szolgáló intézkedések nagy részét nem részletezték és nem fogadták el. Mindezek ismeretében a túlzott hiány 2011-ig történő, az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése alapján megfogalmazott 2009. július 7-i ajánlásokkal összhangban álló megszüntetése és az azt követő konszolidáció nem biztosított, a 2011-től kezdődő időszak tekintetében pedig részletezni kell a takarékossági intézkedéseket és fokozni kell a konszolidációs erőfeszítéseket. A program bemutatja az új költségvetési keret legfontosabb elemeit, ugyanakkor biztosítani kell annak fokozottabb tiszteletben tartását. A fenti értékelés alapján, valamint figyelembe véve az EKSz 104. cikke (7) bekezdésének alapján megfogalmazott 2009. július 7-i ajánlást, Magyarország felkérést kap arra, hogy: i. a kiadások szigorú ellenőrzése révén, valamint a költségvetési tartalékok esetleges befagyasztásával és szükség esetén rendkívüli kiadáscsökkentések végrehajtásával biztosítsa a GDP 3,8 %-ában meghatározott 2010. évi hiánycél teljesülését; ii. a 2011-től kezdődő időszak tekintetében részletezze a költségvetési célokat alátámasztó intézkedéseket és ha valóra válnának az abból eredő kockázatok, hogy a program forgatókönyve optimistább, mint az EKSz. 104. cikkének (7) bekezdése szerinti ajánlást alátámasztó forgatókönyv a hiánynak 2011-ig a GDP 3 %-a alá csökkentése céljából álljon készen a költségvetési kiigazítások fokozására; továbbá jelentősen erősítse meg a 2012-re vonatkozó stratégiát annak érdekében, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel összhangban biztosítsa a középtávú célkitűzés felé vezető kiigazítást; iii. a költségvetési keretnek teljes körűen megfelelő 2011. évi költségvetés elkészítésével és elfogadásával, további közigazgatási reformok révén a kiadáscsökkentés elősegítésével, valamint a veszteséges állami vállalatok helyzetének strukturális reformok útján való kezelésével javítsa az államháztartás minőségét. A legfontosabb makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása 2008 2009 2010 2011 2012 Reál-GDP (%-os változás) KP 2010. jan. 0,6 6,7 0,3 3,7 3,8 BIZ 2009. nov. 0,6 6,5 0,5 3,1 n.a. KP 2008. dec. 1,3 0,9 1,6 2,5 n.a. HICP-infláció (%) KP 2010. jan. 6,1 4,2 4,1 2,3 2,6 BIZ 2009. nov. 6,0 4,3 4,0 2,5 n.a. KP 2008. dec. 6,2 4,5 3,2 3,0 n.a. Kibocsátási rés ( 1 ) (a potenciális GDP %-ában) KP 2010. jan. 2,6 4,8 5,6 2,8 0,1 BIZ 2009. nov. ( 2 ) 2,9 4,0 4,7 2,0 n.a. KP 2008. dec. 2,3 0,1 0,4 n.a. n.a. Nettó külső finanszírozási képesség/ igény KP 2010. jan. 6,2 2,2 1,6 1,5 1,4 BIZ 2009. nov. 5,6 0,5 0,3 0,4 n.a. KP 2008. dec. 5,1 3,7 2,5 1,6 n.a. Államháztartási bevétel KP 2010. jan. 45,5 45,9 45,0 44,2 43,3 BIZ 2009. nov. 45,5 45,9 45,1 45,1 n.a. KP 2008. dec. 45,2 45,8 46,0 45,8 n.a.

C 142/6 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. 2008 2009 2010 2011 2012 Államháztartási kiadás KP 2010. jan. 49,3 49,8 48,8 47,0 45,8 BIZ 2009. nov. 49,3 50,0 49,4 49,0 n.a. KP 2008. dec. 48,6 48,4 48,5 48,0 n.a. Államháztartási egyenleg KP 2010. jan. 3,8 3,9 3,8 2,8 2,5 BIZ 2009. nov. 3,8 4,1 4,2 3,9 n.a. KP 2008. dec. 3,4 2,6 2,5 2,2 n.a. Elsődleges egyenleg KP 2010. jan. 0,4 0,5 0,5 1,0 1,2 BIZ 2009. nov. 0,4 0,2 0,1 0,2 n.a. KP 2008. dec. 0,6 1,9 2,0 2,2 n.a. Ciklikusan kiigazított egyenleg ( 1 ) KP 2010. jan. 5,0 1,7 1,3 1,5 2,5 BIZ 2009. nov. 5,1 2,2 2,1 3,0 n.a. KP 2008. dec. 4,3 2,8 3,2 n.a. n.a. Strukturális egyenleg ( 3 ) KP 2010. jan. 4,6 1,6 1,5 1,5 2,5 BIZ 2009. nov. 4,8 2,1 2,1 3,0 n.a. KP 2008. dec. 4,0 2,8 3,2 n.a. n.a. Bruttó államadósság KP 2010. jan. 72,9 78,0 79,0 76,9 73,6 BIZ 2009. nov. 72,9 79,1 79,8 79,1 n.a. KP 2008. dec. 71,1 72,5 72,2 69,0 n.a. Megjegyzések: ( 1 ) Kibocsátási rések és ciklikusan kiigazított egyenlegek a programokból, ahogy a Bizottság szolgálatai a programokban szereplő információk alapján újraszámították. ( 2 ) A 2008 és 2011 közötti időszakra vonatkozó 0,8 %-os, 0,3 %-os, 0,2 %-os és 0,3 %-os becsült potenciális növekedés alapján. ( 3 ) Ciklikusan kiigazított egyenleg, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül. Egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések a legújabb program alapján: a GDP 0,4 %-a 2008-ban és 0,1 %-a 2009-ben (mindkettő hiánycsökkentő), 0,2 % 2010-ben (hiánynövelő), a Bizottság szolgálatainak 2009. novemberi előrejelzése alapján: a GDP 0,3 %-a 2008-ban, 0,1 %-a 2009-ben (mindkettő hiánycsökkentő). Forrás: Konvergenciaprogram (KP); a Bizottság szolgálatainak 2009. novemberi előrejelzése (BIZ); a Bizottság szolgálatainak számításai.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/7 A TANÁCS VÉLEMÉNYE Írországnak a 2009 2014-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról (2010/C 142/02) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére, tekintettel a Bizottság ajánlására, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően, A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGALMAZTA MEG: (1) A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Írország 2009 2014-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. 104. cikkének (6) bekezdése alapján határozott arról, hogy Írországban túlzott hiány áll fenn, és 2009. december 2-án 2014-et tűzte ki a hiány megszüntetésének határidejeként. A következő évekre vonatkozó első fő kihívás a széles körű és hiteles, a már végrehajtott jelentős intézkedéseken alapuló költségvetési konszolidációs stratégia végrehajtása. A második kihívás a fenntartható növekedési pályára történő visszaállás, ami megkívánja a friss munkanélküliek átképzését és továbbképzését, a versenyképességnek a termelékenységet növelő intézkedésekkel és megfelelő bérpolitikával történő visszanyerését, valamint a pénzügyi ágazat megfelelő szerkezetátalakítását. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében további fontos kihívást jelent a nyugdíjrendszer megreformálása. (3) Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség, valamint annak hosszú távú fennmaradása esetén a nettó elvándorlás következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Írország esetében különösen fontos, hogy az ország reformokat hajtson végre az emberi tőke, a versenyképesség és a kutatás-fejlesztés területén. (2) Az 1990-es évek második felének nagyon gyors növekedéssel járó időszaka után Írországot a 2001 2007-es időszakban az élénk hazai kereslet által támogatott stabilabb növekedés jellemezte. Ez alatt az időszak alatt Írország versenyképességi pozíciója az ár- és bérinfláció, valamint a csökkenő ütemű termelékenységnövekedés miatt némiképp romlott. Az ingatlanpiacon a 2006-os csúcs óta bekövetkezett hirtelen korrekció súlyos gazdasági visszaesést eredményezett, amit a globális pénzügyi válság és az Írország főbb kereskedelmi partnerországaiban mutatkozó recesszió tovább súlyosbított. A 2008 közepe óta elfogadott öt konszolidációs csomag ellenére ezek a fejlemények drámai mértékű romlást idéztek elő az ír államháztartás helyzetében, az államháztartás egyenlege a 2007. évi többletből 2009-re kétszámjegyű hiánnyá változott, az államadósság pedig 2009-ben meghaladta a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaértéket. A Tanács 2009. április 27-én az EKSz. ( 1 ) HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az ebben a szövegben említett dokumentumok az alábbi weboldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/ economy_finance/sgp/index_en.htm (4) A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-gdp 2009-ben és 2010-ben bekövetkező 7,5 %-os, illetve 1,4 %-os csökkenése után a gazdaság a 2011 2014-es időszakban átlagosan 4 %-os pozitív növekedést fog mutatni. A jelenleg rendelkezésre álló információkkal összevetve ( 2 ) úgy látszik, hogy ez a forgatókönyv 2010-re vonatkozóan valós, azt követően pedig derűlátó növekedési feltételezéseken alapul, különösen a tendenciális növekedésnek a jelenlegi válság és a folyamatban levő egyenlegjavító intézkedések miatt várható csökkenését tekintve. A programban szereplő inflációs várakozások a munkaerő-piaci korrekció várható elhúzódását figyelembe véve valósnak tűnnek. A külső többlethez való tervezett visszatérés a versenyképesség folyamatos visszanyerésének függvényében képzelhető el. (5) A program 2009-re vonatkozóan a GDP 11,7 %-ára becsüli az államháztartási hiányt. A hiány jelentős romlása a 2008. évi, GDP-arányosan 7,2 %-os szintről főként a széles körű recessziónak az államháztartásra gyakorolt jelentős továbbgyűrűző hatását tükrözi, beleértve az ( 2 ) Az értékelés a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzését és az azóta rendelkezésre bocsátott egyéb információkat veszi figyelembe.

C 142/8 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. adóbevételek lényeges csökkenését és a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások emelkedését. Ugyanakkor a 2008 közepe óta elfogadott jelentős a hatóságok által együttesen a GDP 5 %-át kitevőre becsült hiánycsökkentő hatással járó konszolidációs csomagok hozzájárultak a költségvetés romlásának visszafogásához. Míg a költségvetési stratégia fő iránya a hiánycsökkentés, Írország szerény, a GDP 0,7 %-ára rúgó gazdaságélénkítési intézkedéscsomagot is elfogadott az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban. A Tanács által szorgalmazott exitstratégiával összhangban és a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetése érdekében a tervek szerint a teljes programidőszak során folytatódnak a jelentős költségvetési megszorítások. ki) vagy felülről lefelé irányuló megközelítést (változatlan strukturális egyenleg) alkalmazunk. (7) A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja további költségvetési konszolidáció végrehajtása annak érdekében, hogy a GDP-arányos hiány a programidőszak végéig (2014-ig) 3 % alá csökkenjen. A GDP-arányos nominális hiány 2011-ben 1,75 százalékponttal, 2012- ben 2,75, 2013-ban 2,25, majd 2014-ben 2 százalékponttal javulna, amikor is az elsődleges egyenleg ismét többletre váltana. Ez a stratégia önmagában tekintve összhangban áll a 2009. december 2-i, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlással. (6) A program 2009-hez képest a hiány stabilizálódását irányozza elő 2010-re, GDP-arányosan 11,6 %-os szinten, a GDP 2,5 %-ának megfelelő, jelentős megtakarítási csomag eredményeként, ami nagyjából összhangban áll a 2009. december 2-i, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlással. A kamatterhek meredek emelkedése miatt az elsődleges egyenleg a tervek szerint GDParányosan 0,75 százalékponttal javul. A korrekciós intézkedések szinte mindegyike a kiadási oldalt érinti, beleértve a közszféra béreinek csökkentését, a szociális jóléti kiadások és más folyó kiadások visszafogását, valamint az állami beruházások csökkentését, amelyek nagyjából egyenlő mértékben járulnak hozzá a teljes csomag hatásához. Bevételi oldalon a szén-dioxidkibocsátással összefüggő új adó hatását nagyjából ellentételezi a normál héakulcs és a szeszesitalokra kivetett jövedéki adó csökkentése. A konszolidációs intézkedések ellenére a GDP-arányos elsődleges kiadások a munkanélküliséggel összefüggő kiadások emelkedését tükrözve enyhén nőni fognak. A bevételek GDP-hez viszonyított aránya várhatóan 1 százalékponttal nő a társadalombiztosítási járulékok és az egyéb bevételek GDP-hez viszonyított arányának emelkedése miatt ( 1 ), ami bőven ellentételezi az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányának további csökkenését. A 2010-re tervezett költségvetési irányvonal semlegesnek tűnik, mivel a strukturális hiány azaz a ciklikusan kiigazított, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélküli, a közösen megállapított módszertannak megfelelően számított hiány a becslések szerint 2009- hez képest nagyjából változatlan marad. Fontos megjegyezni azonban, hogy a GDP 2,5 %-át kitevő megtakarítási csomag nélkül 2010-ben a költségvetési pozíció jelentős további romlást szenvedett volna el. A költségvetési pozíciónak a változatlan politika esetén bekövetkező folyamatos romlása magyarázza a korrekciós intézkedések hatásainak becslésében mutatkozó eltérést attól függően, hogy alulról felfelé irányuló megközelítést (a 2010-es költségvetésben található megtakarítási csomag a GDP 2,5 %-át teszi ( 1 ) A társadalombiztosítási járulékok emelkedése a 2009. áprilisi pótköltségvetésben bevezetett intézkedések pozitív átviteli hatását tükrözi. Az egyéb bevételek kategória a központi bank által a kormányzatnak 2010-ben fizetett, a 2009. évit meghaladó többlet, a bankgarancia-programok díjainak növekedése és a nyugdíjalapok eszközeinek egyszeri, 2010-ben a GDP 0,6 %-ának megfelelő értékben az államháztartásra történő átruházása következtében nőni fog. Egy hasonló ügylet 2009-ben a GDP 0,4 %-át tette ki. A célok elérése érdekében a kormány további, számszerűsített konszolidációs intézkedéseket tervez végrehajtani a költségvetés folyó kiadási oldalán, összekötve a tőkekiadások (2011-ben bekövetkező csökkentését követő) befagyasztásával. Ezeket az erőfeszítéseket azonban nem támasztják alá széles körű intézkedések. A programban szereplő technikai előrejelzések egy főként a kiadások visszafogására alapozott konszolidációra utalnak, mivel a kiadások GDP-hez viszonyított aránya a 2010 2014-es időszakban közel 7 százalékponttal csökken elsősorban a kormányzati fogyasztás és a szociális kifizetések területén, míg a bevételek GDP-hez viszonyított aránya mintegy 2 százalékponttal nő. A strukturális egyenleg a várakozások szerint 2011-ben GDP-arányosan 1 százalékponttal, majd a 2012 2014-es időszakban évente 1,75 százalékponttal javul. A hatóságok közlése szerint Írország középtávú költségvetési célkitűzése a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiányt határoz meg, ami a program szerint a programidőszakban nem valósul meg. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés megfelel a Paktum célkitűzéseinek. (8) Fennáll a veszélye annak, hogy a költségvetési eredmények 2010-ben az előirányzottaknál rosszabbak, a későbbi időszakban pedig a tervezettnél lényegesen rosszabbak lehetnek. Először is a 2011-től tervezett jelentős konszolidációs erőfeszítéseket nem támasztják alá konkrét intézkedések, így nem világos, hogy azokhoz a bevételi, illetve kiadási intézkedések a tervek szerint miként járulnak hozzá. Ezt a kockázatot erősíti az, hogy a program szerint az egyes évekre vonatkozó konszolidációs csomagoknak még a tervezett mértéke is felülvizsgálandó a jövőbeli költségvetések függvényében, annak ellenére, hogy 2010-re vonatkozóan a korábban bejelentett méretű megtakarítási csomagot hajtották végre. Másodszor, jelentős lefelé mutató kockázatot hordoznak a gazdasági kilátások, amelyek a program későbbi éveire vonatkozóan túlzottan derűlátónak tűnnek. Ezen túlmenően, a tervezett konszolidáció méretét is figyelembe véve, 2010-ben és azt követően fennáll a tervezett kiadások túllépésének veszélye, amennyiben a még részletesen meghatározandó stratégia a kiadások visszafogására alapulna. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy 2008 közepe óta már jelentős konszolidációs intézkedéseket hajtottak végre. További speciális kockázatok kapcsolódnak a kormányzat által a pénzügyi ágazat támogatása érdekében biztosított bankgaranciákhoz, mivel azok lehívása növelné a hiányt és az államadósságot. A pénzügyi ágazatnak nyújtott kormányzati támogatás költségeinek egy részét azonban a jövőben vissza lehet szerezni.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/9 (9) A bruttó államadósság aránya 2009-ben meghaladta a Szerződésben meghatározott referenciaértéket, és az előrejelzések szerint 2012-ig növekvő tendenciát fog mutatni. Konkrétan, a program szerint a GDP-arányos államadósság a 2008-as 44 %-ról 2009-re csaknem 66 %-ra emelkedett. Az emelkedés fő okozója az elsődleges hiány növekedése volt (+10 százalékpont). Ehhez azonban a pozitív lavinahatás (a kamatkiadások emelkedése és a negatív nominális GDP-növekedés), valamint a negatív SFA (főként a pénzügyi ágazatnak juttatott tőkeinjekciók finanszírozásához kapcsolódóan) is lényegesen hozzájárult. A program az adósságráta további meredek emelkedését jelzi, ami 2012-ben a GDP csaknem 84 %-án éri el a csúcsot, majd a programidőszak végére (2014-re) fokozatosan a GDP 81 %-a alá csökken az elsődleges egyenleg javulása, a nominális GDP erőteljes növekedési pályájához való tervezett visszatérés és a pénzpiacok jelenlegi bizonytalansága miatt elővigyázatossági okokból visszatartott készpénzállomány felszabadítása révén. A bankoknak juttatandó további jelentős tőkeinjekciók iránti valószínűsíthető igényre és a költségvetési célokhoz kapcsolódó negatív kockázatokra tekintettel az adósságráta is valószínűleg a program előrejelzéseinél kedvezőtlenebbül alakul. (10) A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt mutatják, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett 2020-ig stabilizálná az adósságrátát. (11) A népesség idősödésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai Írországban jóval meghaladják az uniós átlagot, főként a nyugdíjkiadásoknak a következő évtizedekben várható viszonylag jelentős növekedése miatt. A programban becsült 2009. évi költségvetési helyzet súlyosbítja a népesség idősödésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. Meg kell jegyezni, hogy a jövőbeli nyugdíjkiadások egy részének előfinanszírozása céljából a nemzeti nyugdíj-tartalékalapban eszközöket halmoztak fel. A magas elsődleges hiány középtávon történő, a programban már előre jelzett csökkentése, valamint a többek között a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások erőteljes növekedésének megfékezését célzó strukturális reformintézkedések végrehajtása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos, a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésében ( 1 ) magasnak értékelt kockázat csökkentéséhez. A program szerint a közszféra nyugdíjrendszerének az új belépőkre vonatkozó reformját 2010-ben vezetik be. Ezt ( 1 ) Az államháztartások fenntarthatóságára vonatkozó, 2009. november 10-i következtetésekben a Tanács felhívja a tagállamokat, hogy a soron következő stabilitási és konvergenciaprogramjaik során irányítsák figyelmüket a fenntarthatóságot célzó stratégiákra, továbbá felkéri a Bizottságot, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottságot és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot, hogy a következő fenntarthatósági jelentéshez megfelelő időben további módszereket dolgozzanak ki az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának értékeléséhez, amelyet 2012-re terveznek. követően a nyugdíj összegét az utolsó bér helyett az életpálya alatti bérek átlagából számítják ki, és a nyugdíjkorhatárt egy évvel, 66 évre emelik. Fontos lenne szélesebb körű reformokat végrehajtani a népesség idősödéséhez kapcsolódó kiadások előre jelzett növekedésével kapcsolatban. Az ír hatóságok 2010. március 3-án tették közzé a nyugdíjreformra vonatkozó terveiket tartalmazó nemzeti nyugdíjkeretet, amely az állami nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár fokozatos, a jelenlegi 65 éves korról 2028-ig 68 évre történő emelését tartalmazza ( 2 ). (12) Írország középtávú költségvetési keretének vannak gyenge pontjai. Mindenekelőtt az, hogy az adott költségvetési évet követő évekre vonatkozó költségvetési célok, különösen a kiadási keretösszegek, a későbbi költségvetésekben módosíthatók. A tapasztalatok szerint ez (ismétlődő) többletbevételek esetén megnehezíti a politikai döntéshozók számára a prudens fiskális politika fenntartását. A program elismeri a szilárd költségvetési keretek fontosságát, és kiemeli, hogy a 2009 áprilisában elfogadott pótköltségvetésben foglalt, a költségvetési tárgyéven túlmutató időszakra vonatkozó konszolidációs csomagok tekintetében a közelmúltban számszerűsített célokat vezettek be. A stabilitási program későbbi éveire vonatkozó számszerűsített célokat azonban amint azt fentebb említettük nem támasztják alá konkrét intézkedések. A részletek meghatározása nélkül a program csupán arra utal, hogy további reformokat vesznek fontolóra, mint például a folyó kiadásokra vonatkozó kötelező érvényű, többéves időszakot lefedő keretösszegek bevezetését, valamint a jövőbeli váratlan bevételek hiánycsökkentési célra történő felhasználását előíró költségvetési szabályt. Ami a rövidebb távú költségvetési keretet illeti, a hatóságok közzétesznek ugyan havi kimutatásokat a központi kormányzat bevételeinek és kiadásainak alakulásáról, de a céloktól való eltérés kockázatának csökkentése érdekében fontos lenne a költségvetési terveknek az évenkéntinél gyakoribb rendszeres felülvizsgálata. (13) A bevételeknek az ingatlanpiaci korrekció és a kiterjedt recesszió kapcsán bekövetkezett meredek csökkenése rámutatott az ír adórendszer egyes gyenge pontjaira, például a szűk adózási alapra és a tőkeügyletek megadóztatásától való erős függőségre. A kormány által felállított adóügyi bizottság 2009 szeptemberében közzétett jelentésének egyik fő üzenete az volt, hogy egy átfogó középtávú stratégia keretében szélesíteni szükséges az adóalapot. A program szerint ez a jelentés, valamint a közszolgálattal összefüggő kiadások és a közszolgálatban dolgozók számának felülvizsgálatával foglalkozó különleges csoport által 2009 júliusában kiadott jelentésnek az állami kiadási programok javításával kapcsolatos ajánlásai adnak tájékoztatást a kormányzat költségvetési stratégiájának további elemeiről. A 2010. évi költségvetésben már figyelembe ( 2 ) Ezeket a reformterveket nem vették figyelembe a népesség idősödésének a bekezdés elején említett, az államháztartásra gyakorolt várható hatásai között.

C 142/10 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. vettek néhány javaslatot, mint például a szén-dioxid-kibocsátással összefüggő adó bevezetését. A program szerint a közszféra nyugdíjrendszerére vonatkozó említett reformok a fontolóra vett további nyugdíjreformokkal együtt tovább javítják Írország államháztartási helyzetét. (14) A programban meghatározott, a 2010. évre vonatkozó költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásnak. A hiánycélokra vonatkozó kockázatok figyelembevételével azonban a költségvetési stratégia 2011-től nem feltétlenül áll összhangban a tanácsi ajánlással. Különösen a 2011 2014-es időszakra vonatkozó hiánycélokat kell konkrét intézkedésekkel alátámasztani, valamint a terveket a kedvezőtlen GDP-növekedési tendenciák és a kiadások növekedéséből eredő kockázatok kezelése érdekében a teljes időszakra vonatkozóan meg kell erősíteni. A program az időszak későbbi éveire vonatkozóan a derűlátó makrogazdasági forgatókönyvvel összhangban azzal számol, hogy a ciklikus gazdasági hatások jelentősen hozzájárulnak a konszolidációhoz, amiből egyúttal az is következik, hogy a túlzott hiány 2014-ig történő megszüntetéséhez a program szerint szükséges átlagos évi strukturális kiigazítási erőfeszítés nem éri el a Tanács által javasolt, GDP-arányosan két százalékpontos mértéket. Ez megerősíti azt a következtetést, hogy a hatóságoknak készen kell állniuk a tervezett konszolidációs csomagokon túlmutató intézkedések meghozatalára, amennyiben a növekedés a programban tervezettnél alacsonyabb lenne. Ha ezeket a kockázatokat nem kezelik megfelelően és a konszolidációs terveket nem hajtják végre teljes mértékben, akkor előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia nem lesz elégséges ahhoz, hogy az adósságrátát a programidőszak végéig csökkenő pályára állítsák. Helyénvaló lenne a program konszolidációs stratégiáját a már megtett jelentős erőfeszítésekre építve szigorúan végrehajtani, tekintve az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára vonatkozó magas kockázatokat, különösen a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások középtávon várható változását, az adósságállománynak az előrejelzések szerinti gyors emelkedését, valamint a pénzügyi ágazat számára juttatandó további támogatások iránti várható igényt. (15) Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos ( 1 ). A 126. cikk (7) bekezdése szerinti, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló 2009. december 2-i ajánlásában a Tanács felkérte továbbá Írországot, hogy stabilitási programja aktualizált változataiban külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Írország ennek az ajánlásnak részben ( 1 ) Különösen a tényleges nominális árfolyamra, az uniós GDP-növekedésre és a releváns külföldi piacok növekedésére vonatkozó adatokat nem nyújtották be. Még jelentősebb hiányosság, hogy a programban található, a bevételekre és kiadásokra vonatkozó előrejelzések inkább technikai jellegűek, mintsem célkitűzések. eleget tett. Külön megemlítendő azonban, hogy az időszak későbbi éveire tervezett konszolidációt nem támasztják alá átfogó intézkedések. Általánosságban megállapítható, hogy Írország gyorsan és határozottan reagált az államháztartási hiány növekedésének megállítása érdekében. Mindezzel együtt a súlyos recesszió miatt az államháztartási hiány 2009-ben tovább nőtt, de a programban tervezettek szerint 2010-ben GDP-arányosan 11,6 %-os szinten stabilizálódik. A program azt irányozza elő, hogy 2011-től kezdődően a hiányt 2014-ig, a Tanács által a túlzott hiány megszüntetésére meghatározott határidőig a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértékre csökkentik. Az államadósság 2012-ben a GDP csaknem 84 %-án tetőzne, majd enyhe csökkenésnek indulna. A költségvetési eredmények a teljes programidőszakban a tervezettnél rosszabbak lehetnek, főként azért, mert i. a 2010 utáni évekre tervezett konszolidációt nem támasztják alá átfogó intézkedések, és annak mértéke a jövőbeli költségvetések függvényében felülvizsgálható; ii. a program 2010-et követően kedvező makrogazdasági forgatókönyvvel számol; és iii. 2010-ben és azt követően fennáll a tervezett kiadások túllépésének veszélye, amennyiben a még részletesen meghatározandó stratégia a kiadások visszafogására alapulna. Mindezek, a pénzügyi ágazat számára a jövőben valószínűleg szükségessé váló további támogató intézkedésekkel együtt arra utalnak, hogy az adósságráta a programban tervezettnél magasabb lehet. Míg a 2010-re vonatkozó megtakarítási csomag jelentős mérete nagyjából összhangban áll a 2009. december 2-i tanácsi ajánlással, a konszolidációs stratégiát alátámasztó intézkedések meghatározásával és amennyiben a növekedés a programban tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul vagy ha bekövetkezik a kiadások túllépésének kockázata további konszolidációs intézkedésekkel kell mérsékelni az említett kockázatokat. A hiteles, erőteljesebb költségvetési keretekkel támogatott költségvetési konszolidációs stratégia a már megtett jelentős erőfeszítésekre építve elősegítheti a fenntartható gazdasági növekedéshez történő visszatérést. Ennek eléréséhez vissza kell nyerni a versenyképességet, amihez a termelékenységnövekedés előmozdítására és megfelelő bérpolitika kialakítására szolgáló, valamint a friss munkanélküliek átképzését és továbbképzését támogató, a tartós munkanélküliséget megelőző intézkedésekre van szükség. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében a költségvetési konszolidációs erőfeszítések mellett a nyugdíjrendszer további reformjára is szükség van. Ezek a reformok célszerűen építhetnének a 2010 márciusában közzétett nemzeti nyugdíjkeretben foglaltakra. A fenti értékelés alapján és a 2009. december 2-i, az EUMSz. 126. cikkének (7) bekezdése szerinti ajánlásra is figyelemmel a Tanács üdvözli a végrehajtott érdemi konszolidációs intézkedéseket, és felkéri Írországot a következőkre: i. következetesen hajtsa végre a 2010. évi költségvetést, és széles körű konszolidációs stratégia keretén belül konkrét intézkedésekkel támassza alá az elkövetkező évekre tervezett konszolidációs csomagokat annak érdekében, hogy a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásnak megfelelően elérje a GDP 2 %-ában meghatározott átlagos éves ajánlott költségvetési konszolidációt, valamint álljon készen további konszolidációs intézkedések elfogadására abban az esetben, ha megvalósul az abból fakadó kockázat, hogy a programban foglalt makrogazdasági forgatókönyv derűlátóbb a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlás alapjául szolgáló

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/11 forgatókönyvnél; a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozó ajánlásban előírtaknak megfelelően a költségvetési konszolidáción túl is ragadjon meg minden alkalmat többek között a kedvezőbb gazdasági feltételekből adódókat is arra, hogy gyorsítsa a bruttó adósságráta csökkentését a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felé; ii. a népesség idősödéséhez kapcsolódó kiadások előre jelzett jelentős növekedésére, valamint az államadósságnak a programidőszak során várható további növekedésére tekintettel további nyugdíjreformok végrehajtása révén javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát; iii. a kiigazítással járó kockázatok csökkentése érdekében erősítse a középtávú költségvetési keret kötelező jellegét, és egész évben szigorúan kövesse nyomon a költségvetési célok betartását. A Tanács felkéri továbbá Írországot arra, hogy jövőbeli aktualizált stabilitási programjaiban a túlzott hiányról szóló fejezetben szolgáljon további információkkal a későbbi évekre előirányzott konszolidációt alátámasztó irányvonalról és átfogó intézkedésekről. A legfontosabb makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása ( 1 ) ( 2 ) 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 Reál-GDP (%-os változás) SP 2009. december n.a. 7,5 1,3 3,3 4,5 4,3 4,0 BIZ 2009. november 3,0 7,5 1,4 2,6 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 1,4 4,0 0,9 2,3 3,4 3,0 n.a. HICP infláció (%) SP 2009. december n.a. 1,7 1,2 1,0 1,7 1,8 1,8 BIZ 2009. november 3,1 1,5 0,6 1,0 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 3,1 0,5 1,5 1,8 1,8 1,8 n.a. Kibocsátási rés ( 3 ) (a potenciális GDP %-ában) SP 2009. december 0,0 7,0 7,6 4,6 2,2 0,6 0,1 BIZ 2009. november ( 4 ) 0,1 7,2 7,8 5,4 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 0,5 3,5 4,1 3,4 1,6 0,5 n.a. Nettó külső finanszírozási képesség/igény SP 2009. december n.a. 2,0 0,6 1,2 1,6 1,6 1,3 BIZ 2009. november 5,1 3,1 1,8 1,4 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 6,3 4,2 3,5 3,4 3,0 2,8 n.a. Államháztartási bevétel SP 2009. december 34,8 34,2 35,2 35,5 36,3 36,7 37,1 BIZ 2009. november 34,9 34,4 34,4 33,8 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 33,6 33,7 34,4 34,6 33,9 34,4 n.a. Államháztartási kiadás SP 2009. december 42,0 45,9 46,8 45,5 43,5 41,5 40,0 BIZ 2009. november 42,0 46,9 49,1 48,4 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 39,9 43,3 43,4 41,0 38,7 37,0 n.a. Államháztartási egyenleg SP 2009. december 7,2 11,7 11,6 10,0 7,2 4,9 2,9 BIZ 2009. november 7,2 12,5 14,7 14,7 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 6,3 9,5 9,0 6,4 4,8 2,6 n.a.

C 142/12 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 Elsődleges egyenleg SP 2009. december 6,1 9,6 8,8 6,6 3,4 1 1 BIZ 2009. november 6,1 10,2 11,3 10,6 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 5,2 7,3 6,4 3,5 1,7 0,7 n.a. Ciklikusan kiigazított egyenleg ( 3 ) SP 2009. december 7,2 8,9 8,6 8,2 6,3 4,7 2,9 BIZ 2009. november 7,1 9,6 11,5 12,5 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 6,5 8,1 7,4 5,0 4,1 2,4 n.a. Strukturális egyenleg ( 5 ) SP 2009. december 6,4 9,3 9,2 8,2 6,3 4,7 2,9 BIZ 2009. november 7,1 10,1 11,5 12,5 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 6,2 8,1 7,4 5,0 4,1 2,4 n.a. Bruttó államadósság SP 2009. december n.a. 64,5 77,9 82,9 83,9 83,3 80,8 BIZ 2009. november 44,1 65,8 82,9 96,2 n.a. n.a. n.a. SP 2008. október 40,6 52,7 62,3 65,7 66,2 64,5 n.a. Megjegyzések: ( 1 ) A Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzését a költségvetés elfogadása előtt készítették el. ( 2 ) A 2008. októberi stabilitási programból származóként feltüntetett számadatok valójában a 2009. januári kiegészítésre vonatkozonak ( 3 ) Kibocsátási rések és ciklikusan kiigazított egyenlegek a programokból, ahogy a Bizottság szolgálatai a programban szereplő információkon alapulóan újraszámították. ( 4 ) A 2008 2011-es időszakra vonatkozóan 1,8 %-os, 0,5 %-os, 0,7 %-os, illetve 0,0 %-os becslés szerinti potenciális növekedés alapján. ( 5 ) Ciklikusan kiigazított, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg. Egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések a legújabb program alapján: a GDP 0,4 %-a 2009-ben és 0,6 %-a 2010-ben (mindkettő hiánycsökkentő), a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése szerint pedig 2009-ben a GDP 0,5 %-a (hiánycsökkentő). Forrás: Stabilitási program (SP); a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése (BIZ); a Bizottság szolgálatainak számításai.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/13 A TANÁCS VÉLEMÉNYE Olaszországnak a 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról (2010/C 142/03) AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre ( 1 ) és különösen annak 5. cikke (3) bekezdésére, tekintettel a Bizottság ajánlására, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően, A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGALMAZTA MEG: (1) A Tanács 2010. április 26-án megvizsgálta Olaszország 2009 2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját. (2) Noha a háztartások alacsony eladósodottsága és a viszonylag szilárd pénzügyi ágazat némi védelmet nyújtott a globális pénzügyi válsággal szemben, a rendszer alacsony termelékenységnövekedéshez vezető, mélyen gyökerező strukturális hiányosságai már jóval a globális visszaesés előtt meggyengítették az olasz gazdaságot. Öt negyedévnyi csökkenés után a GDP 2009 harmadik negyedévében ugrásszerűen nőtt, de a negyedik negyedévben ismét enyhén csökkent. A recesszió a munkaerőpiacot fáziskéséssel érintette: hatásai 2009-ben inkább a ledolgozott munkaórák számában nyilvánultak meg, és nem a foglalkoztatottak számában; a kimaradt munkaórák miatt kiesett fizetés ellentételezésére sok munkás főleg a leginkább sújtott feldolgozóiparban a bérkiegészítő alapot vette igénybe. A kormányzati válságkezelés az államadósság magas szintjét figyelembe véve, a fokozott kockázatkerüléssel összefüggésben megfelelő volt. 2008 utolsó negyedéve óta a kormány több intézkedést hagyott jóvá a pénzügyi ágazat stabilitásának megerősítésére, a bizalom helyreállítására és a bajba jutott vállalkozások és háztartások megsegítésére. A kormány számításai szerint a gazdaságélénkítő intézkedéseket a források átcsoportosításával és a bevételek növelésével teljes körűen finanszírozni tudták, így azok nem befolyásolták a hiány mértékét. A kormány prudens fiskális politikája ellenére a gazdasági visszaesés jelentős hatást gyakorolt az olasz államháztartásra. A GDP-arányos államháztartási hiány 2008 és 2009 között 5,3 %-ra nőtt (ezt a statisztikai hivatal 2010. március 1-jén kiadott becslése is megerősítette). Mindezek miatt a Tanács, az igen magas adósságrátára is tekintettel, ( 1 ) HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az ebben a szövegben említett dokumentumok az alábbi weboldalon érhetők el: http://ec.europa.eu/ economy_finance/sgp/index_en.htm 2009. december 2-án úgy határozott, hogy Olaszországban túlzott hiány áll fenn, és annak megszüntetésére 2012-t tűzte ki határidőül. Az elkövetkező években az államháztartás fenntartható pályán tartásához szükséges költségvetési konszolidáció mellett Olaszország gazdaságpolitikájának fő feladata az lesz, hogy elősegítse a termelékenységnövekedés gyors és tartós élénkülését, ezáltal helyreállítsa a versenyképességet és gyorsítsa az ország potenciális GDP-jének alacsony ütemű növekedését. A termelékenységi kihívás megválaszolásához elengedhetetlenek a nagy horderejű strukturális reformok. A versenyképesség rövid távú helyreállításához emellett azt is biztosítani kell, hogy a bérek alakulása jobban összhangban legyen a termelékenység változásával. (3) Bár a tényleges GDP-nek a válság során megfigyelt csökkenése jórészt ciklikus, a válság a potenciális kibocsátás szintjére is negatív hatással volt. Emellett a válság a beruházások visszaesése, a hitelhez jutás nehézségei és a növekvő strukturális munkanélküliség következtében középtávon is hatással lehet a potenciális növekedésre. A gazdasági válság hatása továbbá súlyosbítja a népesség idősödése által a potenciális kibocsátásra és az államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt negatív hatásokat. Mindezek ismeretében a potenciális növekedés támogatása céljából elengedhetetlen a strukturális reformok ütemének felgyorsítása. Olaszország esetében különösen fontos, hogy az ország reformokat hajtson végre a piaci verseny, az üzleti környezet, a közszolgáltatások színvonala és a munkaerőpiac működése tekintetében, beleértve a szociális kiadások átszervezését egy átfogóbb és egységesebb munkanélküli-ellátási rendszer kialakítása érdekében. (4) A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-gdp a 2009. évi 4,8 % (a statisztikai hivatal 2010. március 1-jén kiadott becslése szerint 5 %) után 2010-ben 1,1 %-kal újra növekedni fog, a növekedés üteme a programidőszak további részében pedig 2 %-ra gyorsul. A jelenleg rendelkezésre álló információk ( 2 ) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv optimista növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik. A foglalkoztatás növekedésére és a munkanélküliségi rátára vonatkozó előrejelzések a programban optimistábbak, mint a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzésében, mivel a program a reál-gdp nagyobb növekedésével számol. (5) A program 2009-re vonatkozóan a GDP 5,3 %-ára becsüli az államháztartási hiányt. A hiány jelentős romlása a 2008. évi, GDP-arányosan 2,7 %-os szintről főként a válság államháztartásra gyakorolt hatásával magyarázható. 2009-ben számos, az európai gazdaságélénkítési tervnek ( 2 ) Az értékelés a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzését, 2010. februári időközi előrejelzését, valamint az azóta rendelkezésre bocsátott egyéb információkat veszi figyelembe.

C 142/14 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. megfelelő élénkítő intézkedéscsomagot fogadtak el, amelyek összege a GDP mintegy 0,7 %-át tette ki; a hatóságok szerint ezeket a források átcsoportosításával és a többletbevételekből teljeskörűen finanszírozni tudták. A programban tervezettek szerint a költségvetési politika a túlzott hiány 2012-ig történő megszüntetése céljából már 2010-ben enyhén, 2011-ben és 2012-ben pedig fokozottan restriktívvé válik. Ez az adósságráta igen magas szintjét is figyelembe véve lényegében összhangban van a Tanács által szorgalmazott exitstratégiával. (6) A program 2010-ben 0,3 százalékponttal, 5 %-ra kívánja csökkenteni a GDP-arányos államháztartási hiányt, ami önmagában tekintve elvileg megfelel a 2009. december 2-án elfogadott, a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásnak. A GDP arányos bevétel várhatóan 0,5 százalékponttal csökken, már csak azért is, mert kifutnak a 2009-ben ható egyszeri bevételnövelő intézkedések. A GDP arányos kiadás a tervek szerint nagyobb mértékben, 0,8 százalékponttal esik, főleg a 2008 nyarán a 2009 2011-es költségvetési csomaggal elfogadott kiadáskorlátozás miatt. Ez abban nyilvánul majd meg, hogy lassulni fog az elsődleges kiadások növekedési üteme 2010-ben csak 0,6 % lesz, többek között az állami beruházások 2009. évi fellendülést követő visszaesése miatt. Maga a 2010. évi költségvetés tartalmaz néhány intézkedést azokon túl, amelyeket már a 2008-ban elfogadott, a 2009 2011-es időszakra vonatkozó költségvetési csomag is tartalmaz, és a hatóságok szerint nem gyakorol hatást a költségvetési pozícióra. Tartalmaz néhány új expanzív intézkedést összesen a GDP mintegy 0,4 %-ának megfelelő értékben, amelyek célja az alacsony jövedelmű munkavállalók támogatása és bizonyos egészségügyi és szociális többletkiadások, valamint külföldi katonai missziók finanszírozása. A finanszírozás forrását főként az illegálisan külföldre vitt vagyonra kivetett rendkívüli adó scudo fiscale egyszeri bevételei adták (2009-ben a GDP 0,35 %-a), mivel ezek kedvező alakulása miatt a 2010. évi költségvetés kapcsán az a döntés született, hogy 2009-ről elhalasztva 2010-ben hajtanak be bizonyos jövedelemadókat, amelyek a becslések szerint összességében a GDP 0,25 %-át teszik majd ki. A további expanzív intézkedések némi eltérést eredményeznek a 2010-re tett ajánlásoktól, noha el kell ismerni, hogy nagyságrendjük kicsi, és a hatóságok becslése szerint a scudo fiscale egyszeri bevételeinek átcsoportosításával finanszírozásuk is teljeskörűen megoldható. A közös módszertan szerinti strukturális egyenleg, azaz a ciklikusan kiigazított, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg 2009-ben a GDP arányában 0,25 százalékponttal romlott, 2010-ben viszont a kiadások visszafogásának köszönhetően várhatóan 0,5 százalékponttal javulni fog. (7) A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja, hogy a hiányt 2012-re a Tanács által a túlzott hiány megszüntetésére kijelölt határidőre a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá szorítsa, amihez a 2011. év tekintetében 3,9 %-os, a 2012. év tekintetében pedig 2,7 %-os hiánycélt határoz meg. A kormány a célok eléréséhez a 2009 2011-es időszakra vonatkozó költségvetési csomaggal már elfogadott intézkedéseken túl további konszolidációt irányoz elő, amely 2011-ben GDParányosan 0,4 százalékponttal, 2012-ben pedig további 0,8 százalékponttal javítaná az egyenleget. A konszolidációt alátámasztó átfogó intézkedésekről a program nem ad információt, ami miatt a tervezett kiigazítás az összetevők oldaláról nem értékelhető. Az elsődleges egyenleg a tervek szerint 2011-ben a GDP 1,3 %-a, 2012-ben a GDP 2,7 %-a lesz. A tervezett éves konszolidáció 2011-ben GDParányosan 0,5 százalékpontos, 2012-ben százalékpontos strukturális javulást eredményez. Ekképpen úgy tűnik, hogy a költségvetési kiigazítás inkább a programidőszak végére összpontosul. A program megerősíti a középtávú célkitűzés, azaz a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési pozíció melletti elkötelezettséget. Tekintettel a legújabb előrejelzésekre és az adósság szintjére, a középtávú célkitűzés megfelel a Paktum célkitűzéseinek; mindazonáltal a program nem irányozza elő annak a programidőszakon belüli megvalósítását. (8) A költségvetés teljesítménye összességében a programban előre jelzettnél rosszabbul is alakulhat. Ez a veszély fokozottan fennáll a programidőszak későbbi évei tekintetében. Először is, a reál-gdp növekedése a 2010 és 2012 közötti időszak egészében alacsonyabban alakulhat a programban feltételezettnél. Ezzel összefüggésben a program érzékenységi elemzése kimutatta, hogy évente 0,5 százalékponttal alacsonyabb GDP-növekedés 2012-ig 0,7 százalékponttal (a 2,7 %-os céllal szemben 3,4 %-ra) növelné az államháztartás GDP-arányos hiányát, továbbá a potenciális növekedésre gyakorolt hatások miatt összességében 0,5 százalékponttal alacsonyabb strukturális kiigazításhoz vezetne a 2010 2012-es időszakban. Másodszor, a 2011. és a 2012. évi költségvetési célok további konszolidációs intézkedések részletes meghatározásán és végrehajtásán alapulnak, a program azonban nem részletezi, hogy milyen átfogó intézkedések támasztják alá ezt a tervezett további kiigazítást a program eredeti, a jogszabályok változatlanságán alapuló forgatókönyvéhez képest. A program emellett jellemzően alábecsüli a tényleges kiadási tendenciákat, következésképpen a költségvetési célok eléréséhez szükséges konszolidációs intézkedések nagyságát is. Harmadszor, még a szükséges további konszolidációs intézkedések nélkül is nagy kihívást jelentene megvalósítani a program terveit amelyek magukban foglalják a 2008 nyarán bevezetett, a 2009 2011-es időszakra vonatkozó költségvetési csomagot, mivel e tervek már önmagukban is igen jelentős mértékű kiadáscsökkentést irányoznak elő. Ezzel összefüggésben a múltbeli tapasztalatokból kiindulva nem zárható ki a túlköltekezés veszélye központi és helyi szinten; különösen igaz ez a folyó elsődleges kiadásokra, amelyek az utóbbi évtizedben átlagosan mintegy 4,5 %-kal emelkedtek. A 2008. nyári költségvetési csomagban meghatározott szigorú kiadási célok betartásához fokozni kell a kiadások visszafogására irányuló erőfeszítéseket, növelni kell a hatékonyságot és javítani kell a közszolgáltatások színvonalát.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/15 (9) A bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya jóval meghaladja a Szerződésben meghatározott referenciaértéket, és az előrejelzések szerint 2010-ben is emelkedő pályán marad. A program becslése szerint az adósságráta a 2008. évi emelkedést követően 2009-ben 9,3 százalékponttal, a GDP 115,1 %-ára (a statisztikai hivatal 2010. március 1-jei becslése szerint 115,8 %-ára) nőtt, főként a magas kamatterhek és a reál-gdp erőteljes csökkenése miatt, amelyeket csak részben ellensúlyozott a még mindig tekintélyes GDP-deflátor hatása. Az adósságot növelte még, hogy az elsődleges egyenleg 1991 óta első ízben negatívvá vált, továbbá növelte az SFA is, főként mivel az államkincstár óvatossági okokból likvid eszközök felhalmozásába kezdett. A program 2010-re az adósságráta további 1,8 százalékpontos emelkedésével számol, mert a kamatterhek adósságnövelő hatását csak részben ellensúlyozza a reál-gdp feltételezett pozitív növekedése és a GDPdeflátor. Az előrejelzés szerint az adósságráta 2011-ben és 2012-ben csökkenő pályára áll és a GDP 114,6 %-ára csökken, leginkább a tervezett pozitív elsődleges egyenlegeknek és a reál-gdp feltételezett gyorsuló növekedésének köszönhetően. Az adósságráta kevésbé kedvezően is alakulhat, mint azt a program várja, különösen 2010 után, amikor a költségvetési konszolidáció kockázatait növeli annak a lehetősége is, hogy a reál-gdp növekedése a programban feltételezettnél kedvezőtlenebbül alakul. (10) A középtávú adósság-előrejelzések, amelyek azt feltételezik, hogy a GDP-növekedés fokozatosan helyreáll a válság előtt tervezett mértékre és az adóhányad visszatér a válság előtti szintre, és amelyek magukban foglalják a népesség idősödésével kapcsolatos kiadások előre jelzett növekedését is, azt mutatják, hogy a programban tervezett költségvetési stratégia önmagában, változatlan politika mellett elegendő lenne az adósságráta 2020-ig történő stabilizálásához. (12) Olaszországban az euroövezethez való csatlakozás óta jelentősen javult a költségvetési irányítás színvonala, köszönhetően a Szerződés és a Stabilitási és Növekedési Paktum által előírt költségvetési korlátoknak. A költségvetési keret azonban több tekintetben is javítható még. A közelmúltban számos kezdeményezést indítottak az olasz költségvetési irányítás színvonalának javítására. Először is, a hagyományosan rövid távú költségvetési tervek problémájának megoldására a kormány 2008 nyarán hároméves költségvetési csomagot fogadott el, amely az egyes évekre vonatkozó tételszintű kiadási és bevételi célszámokon kívül az azok eléréséhez vezető átfogó intézkedéseket is tartalmazta. A hatóságok szerint ezt a gyakorlatot a 2010. évi költségvetés tervezésekor a gazdasági visszaesést övező bizonytalanságok miatt nem követték. A költségvetés-tervezés folyamatának reformjáról szóló, 2009-ben elfogadott kerettörvény azonban jogszabályban rögzítette a hároméves tervezési horizontot. Második javításként egyszerűsítették az állami költségvetés szerkezetét, ami lehetővé teszi az erőforrások egyszerűbb és jobban a szakpolitikákhoz igazodó elosztását. Harmadszor, a kiadások részletes ellenőrzését szolgáló minisztériumi szintű eljárások bevezetésével intézkedéseket hoztak a kifizetések figyelemmel kísérésének javítására. E két utóbbi intézkedést szintén tartalmazza a kerettörvény, így azok a költségvetési folyamat állandó elemévé váltak. Csak később lesz látható, hogy e reform gyakorlati végrehajtása, amely éveket vesz majd igénybe, meghozza-e a kívánt eredményt, azaz a kiadás-ellenőrzés és a költségvetési irányítás magasabb színvonalát. Előretekintve a költségvetési irányítás előtt álló egyik fő kihívás a költségvetési föderalizmus új keretének részletes meghatározása és végrehajtása lesz, azzal a céllal, hogy az biztosítsa a helyi önkormányzatok elszámoltathatóságát és fokozza a hatékonyságot. (11) A népesség idősödésének hosszú távú költségvetési hatása egyértelműen alacsonyabb az EU átlagánál, mivel a nyugdíjkiadások az elfogadott reformok teljes körű végrehajtása miatt kevésbé nőttek, mint az EU-ban átlagosan. A nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya még így is a legmagasabbak között van az EU-ban. A programban becsült 2009. évi költségvetési pozíció nem lenne elégséges a jelenlegi adósságráta stabilizálásához. A magas elsődleges többletek elérése ezért hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos hosszú távú kockázatok mérsékléséhez, amelyeket a Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentése ( 1 ) közepesnek ítélt. ( 1 ) Az államháztartások fenntarthatóságára vonatkozó, 2009. november 10-i következtetésekben a Tanács felhívja a tagállamokat, hogy a soron következő stabilitási és konvergenciaprogramjaik során irányítsák figyelmüket a fenntarthatóságot célzó stratégiákra, továbbá felkéri a Bizottságot, valamint a Gazdaságpolitikai Bizottságot és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságot, hogy a következő fenntarthatósági jelentéshez megfelelő időben további módszereket dolgozzanak ki az államháztartások hosszú távú fenntarthatóságának értékeléséhez, amelyet 2012-re terveznek. (13) Noha a nyugdíjreformok végrehajtása és a női köztisztviselők nyugdíjkorhatárának 2009-ben bevezetett fokozatos emelése kedvező fejleménynek minősül, a szociális kiadások összetétele továbbra is a nyugdíjkiadások egyoldalúan magas arányával jellemezhető. Ez visszafogja a többi szociális kiadást, illetve a kutatás és az innováció támogatására irányuló termelékenyebb kiadásokat, emellett a növekedési potenciálra is káros hatással lehet. Emellett, mivel a programidőszak konszolidációs stratégiája a kiadások csökkentésén alapul, jelentős hatékonyságnövelésre lesz szükség annak biztosításához, hogy ne csökkenjen a közszolgáltatások mennyisége és minősége. A közigazgatás hatékonyságának és gazdaságosságának javítására, valamint a felső-középszintű oktatás szervezeti reformjára irányuló közelmúltbeli erőfeszítések közép-, illetve hosszú távon kedvező költségvetési eredményeket hozhatnak. (14) A programban meghatározott, a 2010. évre vonatkozó költségvetési stratégia nagyjából megfelel a 126. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásoknak. A hiánycélokat

C 142/16 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. övező kockázatokat figyelembe véve azonban előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia 2011-től kezdve nem lesz összhangban a tanácsi ajánlásokkal. Mindenekelőtt konkrét intézkedésekkel kell alátámasztani a 2011. és a 2012. évi hiánycélokat, a teljes időszakra vonatkozó terveket pedig kellően meg kell erősíteni ahhoz, hogy kezelni tudják a vártnál esetleg rosszabbul alakuló GDP-növekedésből és a kiadási korlátok esetleges túllépéséből eredő kockázatokat. Ugyanez vonatkozik a programban tervezett strukturális kiigazításra is, amely lehet, hogy nem éri el a Tanács által ajánlott mértéket. Ha ezeket a kockázatokat nem kezelik megfelelően és a konszolidációs terveket nem hajtják végre teljes körűen, akkor előfordulhat, hogy a költségvetési stratégia nem lesz elégséges ahhoz, hogy az igen magas adósságrátát 2011 2012 folyamán csökkenő pályára állítsák. Összességében megállapítható, hogy a program szerint a GDParányos hiány a 2009. évi 5,3 %-ról 2010-ben kismértékben, 5 %-ra szűkül, köszönhetően a 2008 nyarán elfogadott és a 2010. évi költségvetésben megerősített kiadásoldali kiigazításnak. A hiány arányát 2012-ig, a Tanács által a túlzott hiány megszüntetésére előírt határidőig 3 % alá kívánják csökkenteni. E stratégia alapja i. a 2009 2012-es időszakra vonatkozóan 2008 nyarán elfogadott kiadásoldali kiigazítás folytatása; és ii. az a további konszolidáció, amely 2011-ben GDParányosan 0,4 százalékponttal, 2012-ben pedig további 0,8 százalékponttal javítaná az egyenleget, amelyet azonban nem támasztottak alá átfogó intézkedésekkel. A 2009-ben a GDP 115 %-át valamivel meghaladó bruttó adósságráta a program szerint 2010-ben mintegy 117 %-ra emelkedik. A ráta az előrejelzés alapján 2012-ben a GDP 114,6 %-ára csökken, ami megfelel a tervezett költségvetési céloknak és a gazdasági növekedésre vonatkozó feltételezéseknek. A hiány mértéke és az adósságráta azonban a tervezettnél magasabb is lehet. A program makrogazdasági feltételezései összességében optimistának tűnnek. A program terveinek megvalósítása a tervezett további konszolidációt alátámasztó intézkedések hiányát figyelmen kívül hagyva is nagy kihívást jelent, mivel a tervek már önmagukban is igen jelentős mértékű kiadáscsökkentést irányoznak elő. Ezzel összefüggésben a múltbeli tapasztalatokból kiindulva nem zárható ki a túlköltekezés veszélye. A költségvetési irányítás előtt álló egyik fő kihívás a költségvetés-tervezés reformjának és a költségvetési föderalizmus szabályainak végrehajtása lesz, oly módon, hogy az javítsa a helyi önkormányzatok elszámoltathatóságát és biztosítsa a költségvetési fegyelmet. Az elkövetkező években az államháztartás fenntartható pályán tartásához szükséges költségvetési konszolidáció mellett, az igen magas adósságrátát figyelembe véve Olaszország gazdaságpolitikájának további fő feladata az lesz, hogy elősegítse a termelékenységnövekedés gyors és tartós élénkülését, ezáltal helyreállítsa a versenyképességet és gyorsítsa az ország potenciális GDP-jének alacsony ütemű növekedését. (15) Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos ( 1 ). A 126. cikk (7) bekezdése szerinti, a túlzott hiány megszüntetéséről szóló 2009. december 2-i ajánlásában a Tanács felkérte továbbá Olaszországot, hogy stabilitási programja aktualizált változataiban külön fejezetben tárgyalja a tanácsi ajánlások végrehajtása terén tett előrelépést. Olaszország ennek az ajánlásnak csak részben tett eleget, mivel nem adott tájékoztatást a 2011 2012-re tervezett további konszolidációt alátámasztó átfogó intézkedésekről. ( 1 ) A program nem tesz említést különösen azokról a tervezett további konszolidációt alátámasztó, széles körű intézkedésekről, amelyek a középtávú költségvetési célkitűzések megvalósításához szükségesek. Ennek megfelelően a programban a 2011. és a 2012. évi kiadási és bevételi hányadra vonatkozóan megadott adatok nincsenek összhangban a költségvetési célokkal. Emellett a nem kötelező adatok közül nincs bemutatva az államháztartási kiadások funkciók szerinti bontása (a magatartási kódex 2. mellékletének 3. táblázata) és nincsenek megadva a likvid pénzügyi eszközök és a nettó pénzügyi adósság adatai (a magatartási kódex 2. mellékletének 4. táblázata). A fenti értékelés alapján és a 2009. december 2-i, az EUMSz. 126. cikkének (7) bekezdése szerinti ajánlásra is figyelemmel Olaszország felkérést kap a következőkre: i. következetesen hajtsa végre a tervezett költségvetési kiigazítást, mindenekelőtt 2010-ben a terveknek megfelelően hajtsa végre a költségvetési konszolidációt, konkrét intézkedésekkel támassza alá a 2011-re és 2012-re tervezett konszolidációt, valamint álljon készen a szükséges konszolidációs intézkedések elfogadására abban az esetben, ha a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlás alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv következik be; a túlzott hiány esetén követendő eljárásra vonatkozó ajánlásban előírtaknak megfelelően a költségvetési konszolidáción túl is ragadjon meg minden alkalmat többek között a kedvezőbb gazdasági feltételekből adódókat is arra, hogy gyorsítsa a bruttó adósságráta csökkentését a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték felé; ii. biztosítsa, hogy a költségvetés-tervezési folyamat reformjának végrehajtásával javuljanak a kiadás-ellenőrzés feltételei és fenntartható legyen a rendezett államháztartás célkitűzése, valamint hogy a költségvetési föderalizmus szabályai javítsák a helyi önkormányzatok elszámoltathatóságát és fokozzák a hatékonyságot. Olaszország arra is felkérést kap, hogy a későbbi évekre vonatkozó kiadási és bevételi előrejelzések indikatív jellegére tekintettel javítsa a magatartási kódex szerinti adatszolgáltatási követelményeknek való megfelelést, és a stabilitási program következő aktualizált változatainak a túlzott hiány esetén követendő eljárással foglalkozó fejezetében adjon több információt az ezen évekre vonatkozó tervezett konszolidációt alátámasztó átfogó intézkedésekről.

2010.6.1. Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 142/17 A legfontosabb makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása 2008 2009 2010 2011 2012 Reál-GDP (%-os változás) SP 2010. január 1,0 4,8 1,1 2,0 2,0 BIZ 2009. november 1,0 4,7 0,7 1,4 n.a. SP 2009. feb. 0,6 2,0 0,3 1,0 n.a. HICP infláció (%) SP 2010. január 3,5 0,8 1,5 2,0 2,0 BIZ 2009. november 3,5 0,8 1,8 2,0 n.a. SP 2009. feb. 3,5 1,2 1,7 2,0 n.a. Kibocsátási rés ( 1 ) (a potenciális GDP %-ában) SP 2010. január 1,1 4,0 3,5 2,5 1,6 BIZ 2009. nov. ( 2 ) 1,3 3,6 3,2 2,5 n.a. SP 2009. feb. 0,3 2,3 2,7 2,5 n.a. Nettó külső finanszírozási képesség/ igény SP 2010. január 2,9 1,8 1,6 1,3 1,3 BIZ 2009. november 2,9 2,3 2,3 2,3 n.a. SP 2009. feb. 1,6 1,3 1,1 0,9 n.a. Államháztartási bevétel ( 3 ) SP 2010. január 46,0 46,4 45,9 45,5 45,6 BIZ 2009. november 46,0 46,3 45,5 45,4 n.a. SP 2009. feb. 46,4 46,8 46,8 46,4 n.a. Államháztartási kiadás ( 3 ) SP 2010. január 48,8 51,7 50,9 49,9 49,5 BIZ 2009. november 48,8 51,6 50,8 50,5 n.a. SP 2009. feb. 49,0 50,5 50,0 49,5 n.a. Államháztartási egyenleg SP 2010. január 2,7 5,3 5,0 3,9 2,7 BIZ 2009. november 2,7 5,3 5,3 5,1 n.a. SP 2009. feb. 2,6 3,7 3,3 2,9 n.a. Elsődleges egyenleg SP 2010. január 2,4 0,5 0,1 1,3 2,7 BIZ 2009. november 2,4 0,5 0,6 0,1 n.a. SP 2009. feb. 2,5 1,3 1,9 2,6 n.a. Ciklikusan kiigazított egyenleg ( 1 ) SP 2010. január 3,3 3,2 3,2 2,7 1,9 BIZ 2009. november 3,4 3,5 3,7 3,8 n.a. SP 2009. feb. 2,7 2,6 1,9 1,6 n.a. Strukturális egyenleg ( 4 ) SP 2010. január 3,5 3,8 3,3 2,7 1,9 BIZ 2009. november 3,6 3,7 3,7 3,7 n.a. SP 2009. feb. 2,9 2,7 2,0 1,7 n.a.

C 142/18 Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010.6.1. 2008 2009 2010 2011 2012 Bruttó államadósság SP 2010. január 105,8 115,1 116,9 116,5 114,6 BIZ 2009. november 105,8 114,6 116,7 117,8 n.a. SP 2009. feb. 105,9 110,5 112,0 111,6 n.a. Megjegyzések: ( 1 ) Kibocsátási rések és ciklikusan kiigazított egyenlegek a programok szerint, ahogy a Bizottság szolgálatai a programokban szereplő információk alapján újraszámították. ( 2 ) A 2008 2011-es időszakra vonatkozóan 0,4 %-os, 0,2 %-os, 0,3 %-os, illetve 0,7%-os becslés szerinti potenciális növekedés alapján. ( 3 ) A programban szereplő bevételi és kiadási adatok változatlan jogszabályi hátteret feltételező trendek. A célul kitűzött államháztartási egyenlegek 2011-ben a GDP 0,4 %-át, 2012-ben a pedig GDP 0,8 %-át kitevő további egyenlegjavító intézkedéseket tartalmaznak. ( 4 ) Ciklikusan kiigazított, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg. Az egyszeri és más átmeneti intézkedések 2008-ban a GDP 0,2 %-át, 2009-ben a GDP 0,6 %-át és 2010-ban a GDP 0,1 %-át teszik ki; a legújabb program szerint valamennyi hiánycsökkentő. Egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése alapján: a GDP 0,2 %-a 2008-ban és 2009-ben is (mindkettő hiánycsökkentő), a GDP 0 %-a 2010-ben és a GDP 0,1 %-a 2011-ben (mindkettő hiánynövelő). Forrás: Stabilitási program (SP); a Bizottság szolgálatainak 2009. őszi előrejelzése (BIZ); a Bizottság szolgálatainak számításai.