EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2013.4.10. SWD(2013) 119 final BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Részletes vizsgálat MAGYARORSZÁG tekintetében a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően amely a következő dokumentumot kíséri A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK, VALAMINT AZ EURÓCSOPORTNAK a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendeletnek megfelelően végrehajtott részletes vizsgálatok eredményei {COM(2013) 199 final} {SWD(2013) 113 final} {SWD(2013) 114 final} {SWD(2013) 115 final} {SWD(2013) 116 final} {SWD(2013) 117 final} {SWD(2013) 118 final} {SWD(2013) 120 final} {SWD(2013) 121 final} {SWD(2013) 122 final} {SWD(2013) 123 final} {SWD(2013) 124 final} {SWD(2013) 125 final} HU HU
Tartalomjegyzék Összefoglalás és következtetések...3 1. Bevezetés...6 2. Makrogazdasági helyzet és potenciális egyensúlyhiányok...7 2.1. A makrogazdasági helyzetet alakító tényezők...7 2.2. A külső pozíciók fenntarthatósága...8 2.3. Versenyképesség és kereskedelmi teljesítmény...12 2.4. A magánszektor eladósodottsága...16 2.5. Az állami szektor eladósodottsága...19 2.6. A munkaerőpiac alakulása...21 3. egyes területek részletes elemzése: magyarország alacsony növekedési potenciáljának okai...23 3.1. A potenciális növekedés elemzése: korábbi tendenciák és jelenlegi kilátások...24 3.2. A vállalati adózás legújabb változásai és ezek lehetséges magatartásbeli hatásai...30 3.3 A hitelpiaci feltételek hatása a tőkeáttétel-csökkentésre...33 4. Szakpolitikai kihívások...37 HIVATKOZÁSOK...41 2
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK 2012 májusában a Bizottság megállapította, hogy Magyarországon súlyos egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a nettó nemzetközi befektetési pozíció és a magas államadósság alakulása tekintetében. A riasztási mechanizmus keretében 2012. november 28-án közzétett jelentésben a Bizottság úgy vélte a rendkívül komoly egyensúlyhiány májusi megállapítását is figyelembe véve, hogy érdemes részletes vizsgálatban tovább elemezni az egyensúlyhiány felszámolásához kapcsolódó kockázatokat és az elért haladást. Ezért ebben a részletes vizsgálatban áttekintjük a magyar gazdaság helyzetét, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében folytatott felügyelet hatályának megfelelően. A vizsgálat legfontosabb megállapításai és eredményei a következők: Magyarországon egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a nettó nemzetközi befektetési pozíció és az államadósság alakulása tekintetében, ahogy a tavalyi részletes vizsgálat megállapította. A külső egyensúlyhiány csökkent, mivel a folyó fizetési mérleg már harmadik éve többletet mutat és a nettó nemzetközi befektetési pozíció folyamatosan javul (a 2009. évi 117 %-ról 2012-ben 103 % fölé került), de a küszöbértéknél még mindig lényegesen rosszabb. Ez várhatóan a következő években is jellemző lesz. A folyó fizetési mérleg 2009-ben kezdődött fordulata főként a hazai kereslet visszaesésének az eredménye az erős recesszió közepette; az export-versenyképesség inkább romlott némileg. A 2009. évi recesszió alatti jelentős csökkenés után a tényezőjövedelem hiánya újra bővülni kezdett, de a válság előtti szint alatt marad. Mindkét adat arra utal, hogy a külső korrekció részben ciklikus. Az újabban megfigyelhető külső kiigazítás nagy része a hitelállomány magánszektorbeli leépítését tükrözi. Az egyensúlyhiányok korrekciója érdekében szükség van a magánszektor hitelállományának leépítésére, legfőképp a lakossági szektorban. Eközben a vállalati hitelezés gyors zuhanása a politikai bizonytalanság és mindenekelőtt a pénzügyi ágazatra kirótt különadók miatt hozzájárult a beruházások és a termelékenységnövekedés példátlanul alacsony szintjéhez, ami viszont lerombolta az ország növekedési potenciálját, amely rendkívül alacsony. Az államadósság, amely a kötelező magánnyugdíjpénztárak megszüntetéséből eredő egyszeri tőketranszfernek, valamint egyes konszolidációs intézkedéseknek köszönhetően 2010 és 2012 között 82 %-ról 79 % alá csökkent, még mindig rendkívül magas az ország egy főre jutó GDP-jéhez és a régió országaihoz képest. Tekintettel a gyenge növekedési potenciál, a magas adósságszint és finanszírozási költségek, a külföldi tulajdonban lévő állampapírok rendkívül nagy aránya és a viszonylag magas bruttó finanszírozási igény együttes hatására, az állami szektor hitelállományának leépítése érzékeny folyamat. 3
A viszonylag magas (a válság kezdete óta tartósan 10 % fölötti) munkanélküliségi ráta elsőre kevésbé tűnik aggályosnak, tekintettel arra, hogy főként a megnövekedett munkaerő-piaci részvételi rátát tükrözi, mivel a foglalkoztatás a válságot megelőző szintre tért vissza. Miközben a magánszektorbeli foglalkoztatás szintén javult a kkv-ágazatban, a foglalkoztatás legújabb növekedése szorosan kapcsolódik a közmunkaprogramokhoz és nincs látható jele annak, hogy elmozdulás lenne a közmunka felől a nyitott munkaerőpiac felé. A probléma egyrészt abból fakad, hogy a program nem tartalmaz elegendő képzési elemet. Ugyan a szociálpolitikai előnyöket el kell ismerni, mégsem valószínű, hogy a közmunkaprogram tartósan hozzájárul a GDP-növekedéshez. A magánszektorbeli foglalkoztatás növekedésének fenntarthatósága a beruházások és a termelékenység alacsony szintje miatt kérdéses. A vizsgálat kitér az említett fejleményekből eredő szakpolitikai kihívásokra és a lehetséges válaszokra is. Számos elemet kell megvizsgálni: Ebben az összefüggésben a részletes elemzés megállapítja, hogy bár folyamatban van a kiigazítás, és a javulásnak vannak jelei mindenekelőtt a külső egyensúlyhiány terén, egyes a piac szempontjából kedvezőtlen szakpolitikai intézkedések veszteségeket eredményeztek a növekedési potenciál szempontjából. A magas szintű adósságállomány és az alacsony növekedés együttes hatása miatt az ország továbbra is sérülékeny és ki van téve a piaci hangulat hirtelen kedvezőtlen változásainak. Ezért az eredménytábla figyelmeztető mutatói, például a nettó nemzetközi befektetési pozíció kimagasló negatív értéke, a magán- és államadósság szintje, valamint a magas munkanélküliségi ráta mellett a gazdasági környezet vállalkozásbarát jellegére is nagy figyelmet kell fordítani, hogy a gazdaság működésére gyakorolt negatív hatások jelentős kockázata csökkenthető legyen. Bár folyamatban van a fiskális konszolidáció a fenntartható növekedés alapjának megteremtése érdekében, a szakpolitikai válasznak magában kell foglalnia az adórendszer módosítását az egyes ágazatokra (mindenekelőtt a pénzügyi szektorra) kivetett különadók csökkentése révén, valamint általánosságban a vállalkozásbarát környezet kialakítását. Ezek a lépések segítenek abban is, hogy az ország kevésbé legyen érzékeny a piaci hangulat változásaira és helyreálljon vonzereje a közvetlen külföldi befektetések és a banki finanszírozás tekintetében, ami hozzájárulna a hitelezési feltételek, a beruházások és a gazdasági növekedés javulásához. Érdemes továbbá strukturális munkaerőés termékpiaci reformokat végrehajtani az ország potenciális növekedésének fokozása érdekében. Ennek eszközei között szerepelhetnek az aktív munkaerő-piaci politika hatékonyságát javító intézkedések, többek között a közmunkaprogram alapos felülvizsgálata, tekintettel a képzési elemekre, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat kapacitásának bővítése. Javasolható továbbá a versenyfelügyeleti hatóságok működésének és a közbeszerzési szabályoknak a megerősítése. Elismerésre méltók az adminisztratív terhek csökkentését célzó intézkedések végrehajtására irányuló jelenlegi erőfeszítések, amelyeket folytatni kell, valamint teljes mértékben meg kell valósítani a nemzeti reformprogramban 4
előirányzott intézkedéseket. Az oktatási eredmények javítása szintén pozitívan befolyásolhatja a növekedést. Végül, szükség van a közlekedési és az energiaágazatnak a fenntarthatóbb szintet célzó reformjára, mind a költségvetési fenntarthatóság, mind a gazdasági hatékonyság szempontjából. 5
1. BEVEZETÉS 2012. november 28-án az Európai Bizottság közzétette a riasztási mechanizmus keretében, a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet 3. cikkének megfelelően készített második jelentését (Alert Mechanism Report AMR). 1. Az AMR az ellenőrzés első lépcsője, amelynek segítségével megállapítható, mely tagállamok esetében van szükség további, részletes vizsgálatra annak megállapításához, hogy fennáll-e egyensúlyhiány, vagy kialakulóban van-e ennek a kockázata. Az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerint az országspecifikus részletes vizsgálat kiterjed az érintett tagállamban észlelt azon makrogazdasági fejlemények jellegére, okaira és súlyosságára, amelyek egyensúlyhiányt képeznek, vagy egyensúlyhiányhoz vezethetnek. E vizsgálat alapján a Bizottság megállapítja, hogy fennáll-e az egyensúlyhiány, és milyen szakpolitikai lépésekre tesz ajánlást a Tanácsnak. Ez a Magyarországra vonatkozó második részletes vizsgálat. Az előző részletes vizsgálatot 2012. május 30-án tették közzé, amelynek alapján a Bizottság megállapította, hogy Magyarországon súlyos egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a nettó nemzetközi befektetési pozíció alakulása és a magas államadósság hatásai tekintetében. Az aktualizált AMR-eredménytábla szerint Magyarország 2011-ben a tíz mutató közül négy esetében meghaladta az indikatív küszöbértéket. Az államadósság (a GDP 81 %-a) és a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP) hiánya (a GDP 105,9 %-a) mellett a magánszektor adósságállománya és a munkanélküliségi ráta is a küszöbérték fölé került (167 % és 10,7 %). Az AMR következtetése az volt, hogy Magyarország esetében részletes vizsgálatot kell végezni. Ezért a részletes vizsgálat áttekinti a magyar gazdaság helyzetét, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében folytatott felügyelet hatályának megfelelően. Ezen előzmények nyomán e vizsgálat 2. szakaszában részletesebben elemezzük az említett fejleményeknek mind a külső, mind a belső dimenzióit, majd a 3. szakaszban kiemelten vizsgáljuk az ország növekedési potenciálját. A 4. szakaszban a lehetséges szakpolitikai megfontolásokat mutatjuk be. 1 Lásd: Európai Bizottság (2013). 6
2. MAKROGAZDASÁGI HELYZET ÉS POTENCIÁLIS EGYENSÚLYHIÁNYOK 2.1. A makrogazdasági helyzetet alakító tényezők Mivel Magyarországra a válságot megelőző években jelentős külső pénzügyi kitettség és gyenge növekedési potenciál volt jellemző, az első gazdaságok között volt, amelyek esetében 2008-ban bekövetkezett a tőkeáramlás hirtelen megszűnése ( sudden stop ). A külső és a belső kereslet összeomlása miatt a gazdasági aktivitás 2009-ben körülbelül 6,75 %- kal esett vissza. A 20 milliárd EUR-t kitevő pénzügyi támogatási kerettel összefüggésben az EU-val és az IMF-fel egyeztetett makrogazdasági kiigazítási program eredményeként a helyzet stabilizálódott és a növekedés 2009 második felében helyreállt. 2010-ben és 2011-ben a GDP mérsékelten, 1,3 %-kal, illetve 1,6 %-kal nőtt. A növekedést kizárólag a külső egyenleg táplálta: míg az exportszektor jól teljesített, a belső kereslet tartósan negatív maradt. A gazdaság élénkülése mérsékelt volt és rövid ideig tartott, Magyarország 2012-ben újra recesszióba került, a Bizottság szolgálatainak 2013. téli előrejelzése szerint a GDP 1,7 %-kal csökken. A negatív GDP-növekedési ráta nagyrészt a belső kereslet jelentős visszaesésének a következménye, ehhez valamennyi összetevő (magán- és állami fogyasztás, beruházások és készletek) negatívan járult hozzá. A termelési oldalon a GDP-t az aszály következtében példátlanul gyenge mezőgazdasági teljesítmény is csökkentette. 1. grafikon: A külső és a belső kereslet hozzájárulása a gazdasági növekedéshez Éves növekedési ráta (%) 10 8 6 4 2 0-2 -4-6 -8 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 Beruházás Fogyasztás Nettó export GDP-növekedés(2005-ös árakon) Forrás: AMECO 7
A bizottsági szolgálatok szerint 2013-ban a GDP várhatóan csekély mértékben, 0,1 %- kal visszaesik, majd 2014-ben 1,3 %-kal ismét növekedni kezd. Bár a belső kereslet várhatóan az idén is némileg csökkenni fog, a 2014. évi növekedés az előrejelzések szerint szélesebb alapokon nyugszik majd. Az exportpiacok javulása és az újonnan létrehozott autóipari üzemek megerősített kapacitása hozzájárul az export növekedéséhez, miközben a belső kereslet (beleértve a készleteket) várhatóan lassan áll helyre és 2014-ben körülbelül 0,7 % lesz. A beruházások az előrejelzési időszak végén várhatóan némileg élénkülnek a hitelezési feltételek enyhítése miatt, miközben a mérséklődő infláció valószínűleg hozzájárul majd a fogyasztás növekedéséhez. A 2009. évi recesszió óta Magyarország gazdasági élénkülése a leggyengébb a visegrádi országok között. Ez az ország különösen gyenge a válság kezdete óta tartósan stagnáló növekedési potenciáljával magyarázható. A potenciális növekedés tényezői közül a termelékenység és a tőkefelhalmozás hozzájárulása különösen csekélynek tűnik. A termelékenység növekedése az utóbbi években negatív maradt, miközben a beruházások szintje példátlanul alacsony, és épp csak ellensúlyozza a nettó amortizációt. 2 2.2. A külső pozíciók fenntarthatósága Miután a nettó nemzetközi befektetési pozíció hiánya Magyarországon 2009-re tartósan rendkívül magasra emelkedett (a GDP 117 %-a), azóta folyamatosan csökken (2011-ben a GDP mintegy 106 %-a volt) és 2012 végére várhatóan megközelíti a 103 %-ot (a 35 %- os küszöbértékhez képest). A nettó külső adósság 2011-ben körülbelül a GDP 52 %-a volt és várhatóan 2012-ben is megközelíti a nettó nemzetközi befektetési pozíció felét. 3 Az erősen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció 2009-ig tartó felhalmozódása elsősorban azzal magyarázható, hogy a válságot megelőzően a folyó fizetési mérleg több évben is tetemes hiányt mutatott (a 2000 2008-as időszak átlagát tekintve a GDP 7,5 %-a volt), mivel a kereskedelmi és transzfermérleg fokozatos javulása nem volt elegendő a tényezőjövedelem strukturálisan magas hiányának az ellensúlyozására (ahogy a tavalyi részletes vizsgálatban szerepel) 4. Emellett a külföldi közvetlen tőkebefektetések (2011-ben a GDP 67 %-a) viszonylag nagy állományához kapcsolódó, osztalék típusú jövedelmek, valamint az állami és 2 A 3.1. pontban több részletet olvashat a potenciális növekedésről. 3 Ezzel összefüggésben érdemes megkülönböztetni azokat a kötelezettségeket, amelyek egy jövőbeli időpontban az ország által teljesítendő tőketörlesztést tesznek szükségessé, a külső kötelezettségek azon típusától, amely nem generál adósságot. A rövidebb távú törlesztési profil és az anticiklikus kamatfizetés miatt az adósságot generáló finanszírozás növekedése növeli a kiszolgáltatottságot. Emellett a közvetlen külföldi befektetések formájában történő finanszírozás összekapcsolódik a technológiatranszfer növekedésével is. Fontos azonban hangsúlyozni azt is, hogy a közvetlen külföldi befektetések megtérülési rátája általában magasabb, mint a külső adósság kamatlába, hozzájárulva változatlan feltételek mellett a negatív jövedelmi egyenleghez a folyó fizetési mérlegben. 4 Európai Bizottság (2012): Makrogazdasági egyensúlyhiányok Magyarország. European Economy, Occasional Papers. 106. szám, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság, Brüsszel. 8
magánszféra külső adósságállományához kapcsolódó növekvő kamatkiadások szintén hozzájárultak a tényezőjövedelem hiányának folyamatos növekedéséhez, mely hiány 2007- ben volt a legmagasabb a GDP közel 7,5 %-ával. Mindazonáltal a közvetlen külföldi befektetések nagy aránya a nettó nemzetközi befektetési pozícióban némileg enyhítheti a rövid és középtávú fenntarthatósági aggályokat. 2. grafikon: A NIIP összetevői (fizetésimérleg-definíció, a GDP %-ában) 100 50 a GDP %-ában 0-50 -100-150 -200 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12* Nettó portf ólióbef ektetés Tartalékok v áltozásai (nettó) Egy éb bef ektetések (nettó) Nettó közv etlen bef ektetés Nettó pénzügy i deriv atív ák Forgalomképes adósság (portf ólióhitelek és egy éb bef ektetések, nettó) Nettó nemzetközi bef ektetési pozíció (NIIP) Nettó külső adósság (neg.) Forrás: Eurostat, *a 2012. évi adat a legutolsó rendelkezésre álló negyedéves adaton alapul A reál GDP 2009. évi meredek visszaesése és az ezt követő közepes gazdasági élénkülés mellett a folyó fizetési mérleg pozitívvá vált. A folyó fizetési mérleg többlete 2010 és 2012 között körülbelül a GDP 1 %-a volt. A magas hiány mérsékelt többletbe való átfordulása részben a gyorsan szűkülő belső fogyasztással, valamint az import csökkenésével magyarázható, miközben az export versenyképessége némileg inkább romlott (a részleteket a következő szakaszban tárgyaljuk). A jelenlegi többlet egyfelől a vállalati szektor példátlanul alacsony beruházási rátájához, másfelől a háztartások megnövekedett elővigyázatossági megtakarításaihoz kapcsolódik, ezek bizonyos mértékig strukturális jelenségek. A háztartások megnövekedett elővigyázatossági megtakarításai a jövedelmi bizonytalanságokkal magyarázhatók, amelyek mindenekelőtt a háztartásoknak nyújtott hitelek nagyarányú devizaösszetételéből, valamint az árfolyam-ingadozások lehetséges hatásából erednek. Annak ellenére, hogy a végtörlesztési programot 5 követően 23 %-kal csökkent a devizaadósságok aránya, a fennálló lakossági hitelek devizában denominált része még mindig jóval 50 % 5 A 3.3. pontban több részletet olvashat a programról. 9
feletti. A forint tartós, 10 %-os leértékelődése változatlan feltételek mellett a háztartások adósságát GDP-arányosan közel 2 százalékponttal, a havi adósságszolgálatot pedig a rendelkezésre álló jövedelem közel 1 százalékpontjával növeli. A bizottsági szolgálatok 2013. téli előrejelzésének becslése szerint a folyó fizetési mérleg többlete 2012-ben a GDP 2,3 %-ára növekedett. Emellett 2013-ban és 2014-ben várhatóan eléri a GDP 3,3 %-át, illetve 3,6 %-át. Ez részben a külső kereslet megélénkülésének, részben az autóipari beruházások exportra gyakorolt várható hatásának tudható be. Végül, azt is mutatja, hogy a hazai fogyasztás gyengesége várhatóan fennmarad. Összességében az áruk és szolgáltatások kereskedelmi mérlege 2013-ban várhatóan eléri a GDP 9 %-át. E kedvező fejleményt bizonyos mértékig ellensúlyozza majd a tényezőjövedelem-mérleg hiányának előre jelzett emelkedése, mivel az osztalék típusú jövedelmek a meginduló gazdasági fellendülés hatására várhatóan visszatérnek a válság előtti szintre (a GDP 5,4 %-át kitevő 2009. évi alacsony szintről 2014-ben a GDP 6 %-ára emelkedve). Mivel az uniós strukturális alapokból történő átutalások várhatóan tovább növelik a tőkemérleg szufficitjét (a GDP 2,4 %-ának megfelelő 2011-es értékről 2014-ben a GDP mintegy 4 %-ára), a nettó külső hitelezés 2014-ben elérheti a GDP körülbelül 7,3 %-át, a GDP 7,1 %-át kitevő 2013. évi szinthez képest. 3. grafikon: A folyó fizetési mérleg összetevőinek alakulása (fizetésimérleg-definíció, a GDP %-ában) 15 10 a GDP %-ában 5 0-5 -10-15 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12* Tőkemérleg Foly ó átutalások Jövedelemmérleg Külkereskedelmi mérleg - Szolgáltatások Külkereskedelmi mérleg - Áruk Nettó hitelny újtás/hitelf elv étel (CA+KA) Folyó fizetési mérleg Külkereskedelmi mérleg Forrás: Eurostat, a 2012. évi adat a legutolsó rendelkezésre álló negyedéves adaton alapul Bár a várakozások szerint a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is gyorsan csökken majd, a becslések szerint a következő néhány évben kivételesen magas 10
szinten marad. Feltételezve, hogy nem lesz egyéb változás, a bizottsági szolgálatoknak a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg 2012 2014 közötti alakulására vonatkozó 2013. téli előrejelzése alapján a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció a 2012. évi, a GDP mintegy 102,5 %-át kitevő várt szintről 2014 végére a GDP 88 %-ára csökken. Mindazonáltal a gazdaság magas bár csökkenő bruttó külső finanszírozási igénye továbbra is kockázati tényezőt jelent a belátható jövőben. A rövid lejáratú külső adósságok terén a következő években a gazdasági ágazatoknak évente 30 milliárd euró hitelt kell megújítaniuk 6, ez olyan nagyságrend, amely piaci zavarok esetén komoly sérülékenységet eredményezhet. 4. grafikon: A nettó külső adósság ágazati bontása (a GDP %-ában) 140% 70% 120% 60% 100% 50% 80% 40% 60% 30% 40% 20% 20% 10% 0% 0% 06 Q1 Q2 Q3 Q4 07 Q1 Q2 Q3 Q4 08 Q1 Q2 Q3 Q4 09 Q1 Q2 Q3 Q4 10 Q1 Q2 Q3 Q4 11 Q1 Q2 Q3 Q4 12 Q1 Q2 Kormány Bankrendszer Vállalati szektor Bruttó külso adósság (LHS) Nettó külso adósság Forrás: MNB Előretekintve, a jelenlegi várakozások szerint a nettó nemzetközi befektetési pozíció a tartós kereskedelmi többletek, az uniós alapokból származó források beáramlása és a némileg javuló növekedési dinamika miatt tovább javul. Tekintettel az erősen negatív kiindulási helyzetre, a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban a nettó nemzetközi befektetési pozícióra vonatkozóan meghatározott indikatív küszöbérték ( 35 %) eléréséhez egy évtizedre lesz szükség. A Bizottság szolgálatainak több a GDP-növekedésre és az inflációra vonatkozó egyszerűsített, de megalapozott 6 Koroknai, P. Lénárt-Odorán, R. (2012) 11
feltételezésre épülő számítása 7 azt mutatja, hogy Magyarországnak a 2012 2022 közötti időszakban átlagosan a GDP mintegy 4 %-ának megfelelő nettó hitelezési többletet kellene elérnie, hogy nettó nemzetközi befektetési pozíciója a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás szerinti indikatív küszöbérték (a GDP 35 %-a) alá kerüljön. Feltételezve, hogy az uniós alapokból Magyarországra áramló források nettó összege csekély mértékben csökken a 2013 2014-re előirányzott szinthez képest, megalapozott az az előrejelzés, hogy a tőkemérleg a GDP 2 %-a körüli többletet fog mutatni a következő évtizedben (a 2013 2014-re előirányzott, a GDP 3 4 %-át kitevő szintről). Figyelembe véve ezt a pozitív tényezőt is, a folyó fizetési mérleg tekintetében a következő évtizedben a GDP körülbelül 2 %-át kitevő vagyis a jelenlegi szintnek megfelelő többletet kell fenntartani ahhoz, hogy a nettó nemzetközi befektetési pozíció aránya a fent említett biztonságosabb tartományba kerüljön. A nettó nemzetközi befektetési pozíció alakulásával kapcsolatos kockázati forgatókönyvek alapján árnyaltabb kép rajzolódik ki. Amennyiben a fenti forgatókönyvben levő gazdasági feltételezésekhez (azaz hogy az ország 2022-re éri el a nettó nemzetközi befektetési pozícióra vonatkozó 35 %-os küszöbértéket) képest a gazdaság élénkülése gyengébb versenyképességgel és GDP-arányosan 2 százalékponttal kisebb kereskedelmi mérleggel kapcsolódik össze, ez változatlan feltételek mellett is azt jelentené, hogy a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció jelentősen javul, a 2011. évi szinthez képest nagyjából megfeleződik, 2022-re valamivel a GDP 60 %-a alá csökken. Ezzel szemben az 1 százalékponttal tartósan alacsonyabb gazdasági növekedés következtében 2022-re a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció az alapforgatókönyvhöz képest mintegy 10 százalékponttal rosszabb lenne. Végezetül, ha a kamatlábak az alappályához képest 200 bázisponttal magasabb szinten maradnak (erősebb növekedés 2012 elején volt megfigyelhető), a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció a referencia-időszak végén a GDP 55 %-a körüli tartományban lenne. 2.3. Versenyképesség és kereskedelmi teljesítmény Az áruk és szolgáltatások kereskedelmi mérlegének többlete folyamatosan gyorsan növekszik (a GDP 0,3 %-át kitevő 2008. évi szinthez képest 2014-ben várhatóan a GDP 9,6 %-a lesz), ami gazdasági gyengeségeket is tükröz. A fenntarthatatlanul alacsony vállalati beruházási ráta és a gyenge fogyasztás visszafogja a belső keresletet, miközben, ahogy fent ismertettük, az export versenyképessége nem változott lényegesen, sőt ellensúlyozó hatások következtében még romlott is. 7 Lásd a költségvetési fenntarthatóságról szóló 2012. évi jelentést. 12
5a. grafikon: A fajlagos munkaerőköltségek (ULC) alakulásának összetétele 5b. grafikon: Az effektív reálárfolyam összetétele* 20 20 Hozzájárulás az ULC-növekedéshez (%) 15 10 5 0-5 -10 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 Inf láció (GDP-def látor) Egy munkav állalóra jutó bér Egy munkav állalóra jutó reálbér Hozzájárulás az REER-növekedéshez (% 15 10 5 0-5 -10-15 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 Termelékeny ség hozzájárulása (neg.) ULC az euróöv ezetben Nominális fajlagos munkaerőköltség relatív HICP (-) NEER REER (HICP) REER (ULC) Forrás: AMECO Megjegyzés: * Az effektív reálárfolyamot (REER) az érintett deviza 36 iparosodott ország (IC36) devizájával szembeni keresztárfolyamainak deflált súlyozott átlagaként számítjuk ki. Nagyrészt az árfolyam jelentős gyengülése miatt az ár-versenyképesség a válság előtti szinthez képest javult. A kormány bérkompenzációs programja 8 ellenére azonban a minimálbér 2012-ben végrehajtott nagymértékű, 19 %-os emelése valószínűleg lerontotta ezeket a versenyképességi előnyöket, bizonyos mértékig a minimálbéremelések áthúzódó hatása miatt. Bár az eredménytáblában szereplő nominális fajlagos munkaerőköltség mutatója 2011-ben a küszöbérték alatt maradt (+3,7), értéke az elmúlt évtized nagy részében meglehetősen magas volt, különösen a hagyományosan nem kereskedelemképes piaci szolgáltatások szektoraiban (lásd erre vonatkozóan a tavalyi részletes vizsgálatot). A nominális fajlagos munkaerőköltségek növekedése súlyosbította Magyarország költség-versenyképességének romlását, amit tükrözött az effektív reálárfolyam (REER) az elmúlt évtized elején még markánsabb növekedése. A válság a fajlagosmunkaerőköltség-alapú effektív reálárfolyam jelentős leértékelődéséhez vezetett, ennek kiváltója részben a forint (leginkább 2009. évi) nominális leértékelődése, részben a reálbérek évről-évre bekövetkező csökkenése, valamint a magánszektorbeli foglalkoztatás 2009-es és 2010-es visszaesése volt. Azóta az effektív reálárfolyamban mért költségversenyképesség összességében stagnál és 2012-ben is nagyrészt változatlan maradt. A 8 A kormány annak érdekében, hogy kompenzációt adjon a munkáltatóknak a minimálbér-emelésből eredő munkaerőköltség-növekedés miatt és biztosítsa a nettó nominálbérek fenntartását az adójóváírás megszüntetésével párhuzamosan jelentős bértámogatást nyújt a cégek számára, ami azonban valószínűleg átmeneti és idővel egész biztosan csökkenni fog. 13
Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság fundamentális árfolyam-egyensúlyi módszerével 9 számolt, aktualizált becslések alapján az effektív reálárfolyam Magyarországon 2012-ben némileg (hozzávetőlegesen 5 %-kal) alulértékeltté vált. Az ár-versenyképesség javulása ellenére Magyarország exportteljesítménye jelenleg gyengül, részben ciklikus, részben strukturális, nem árral összefüggő versenyképességi tényezők miatt. Ezt jelzi az a tény, hogy Magyarország exportpiaci részesedése miután 1995 és 2008 között gyakorlatilag zavartalan volt a növekedés 2009 óta negatív tartományba került. Tekintettel arra, hogy a magyar export rendkívül rugalmasan reagál a világkereslet változásaira, a válság első éveiben a piaci részesedés visszaesését lehetett volna ciklikusnak tekinteni, de az utóbbi évek negatív trendje részben strukturális jellegűnek tűnik. 6. grafikon: Az exportpiaci részesedés növekedése (év/év %-ban) Növekedési ráta (%) 50 40 30 20 10 0-10 -20-30 -40 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 Nevező: a világexport növekedése (neg.) Számláló: exportnövekedés Exportpiaci részesedés növekedési rátája Forrás: Eurostat 9 A módszertani megközelítésre vonatkozóan lásd: Salto és Turrini (2010). 14
A közvetlen külföldi befektetések elmúlt évekbeli markáns visszaesése hozzájárult a nettó közvetlen külföldi befektetések teljes állományának stagnálásához. Ez tükrözte számos multinacionális gyártócég áttelepítési döntését is, ami mindenekelőtt az elektronikai ágazatban a termelési kapacitás csökkenésével járt. Ahogy a tavalyi vizsgálatban részletesen olvasható, a közvetlen külföldi befektetések csökkenését részben tükrözte az újra befektetett nyereség arányának visszaesése. Volt azonban ellensúlyozó tendencia is; mindenekelőtt igen jelentős közvetlen külföldi befektetésekre (a GDP körülbelül 2 %-a) került sor az autóiparban, ami bizonyos mértékig már növelte vagy a következő években növelni fogja az autóipari ágazat termelőkapacitását (mintegy 50 %-kal). Emellett a kormány stratégiai megállapodásokat írt alá jelentős multinacionális vállalatokkal, főként a feldolgozóiparban. 10 Azonban most még nem lehet megítélni, hogy ez a tendencia megfordítja-e az exportteljesítmény fent ismertetett negatív trendjét. Miközben a magyar exportteljesítmény sokkal jobb az európai átlagnál, a régiós versenytársakétól elmarad. Az áruk kategóriájában a magyar exportpiaci részesedés növekedése gyengébb volt, a szolgáltatási ágazat viszont európai viszonylatban a legjobban teljesítők között van. A pénzügyi válság kezdete óta azonban még a szolgáltatási ágazat exportteljesítménye is csak mérsékelt növekedést tudott elérni. 7. grafikon: Az áruk világpiaci részesedése (éves növekedés): a válság előtt és közben 6 Növekedési ráta 2007-2010 4 2 0-2 -4-6 -8-10 MT UK CY IE NL PT DE DKES FR SE BE AT EL IT LU EE HU SI RO LV BGCZ PL LT SK -12 FI -10-5 0 5 10 15 Növekedési ráta 2000-2007 Forrás: A Bizottság szolgálatainak UN COMTRADE adatok alapján végzett számításai. 10 2013. február közepén 15 stratégiai megállapodás megkötésére került sor (ezek összesen több mint 50 000 munkavállalóra, vagy a 4-nél több munkavállalót foglalkoztató magántársaságok létszámának közel 3 %-ára terjednek ki), és médiainformációk szerint a megállapodások száma idővel elérheti a 40-et. A megállapodások tartalma nem egységes, de főként arra vonatkozik, hogy a beruházások és a foglalkoztatás bővítése esetén a kormány kötelezettséget vállal arra, hogy szorosan együttműködik az érintett vállalatokkal. 15
8. grafikon: A szolgáltatások világpiaci részesedése (éves növekedés): a válság előtt és közben 3 Növekedési ráta 2007-2011 2 1 0-1 -2-3 -4-5 -6-7 -8 FR IT BE NL EL CY ATES UK CZ DE PT DK PL HU SEE SI BG FI LV SK MT LU LT IE RO -6-4 -2 0 2 4 6 8 10 12 14 Növekedési ráta 2000-2007 Forrás: A Bizottság szolgálatainak UN COMTRADE adatok alapján végzett számításai. 2.4. A magánszektor eladósodottsága Bár a magánszektor adóssága (a GDP 167 %-a) 2011-ben újra a figyelmeztető tartományba került, ez a lényegesen meggyengült árfolyam átértékelési hatását tükrözi. Mindazonáltal a nem pénzügyi szektorbeli adósságra vonatkozó adatok eltérő statisztikai elszámolása megnehezíti a pontos nemzetközi összehasonlítást. 11 A magánszektor adósságállománya 2000 és 2009 között csaknem megháromszorozódott (2009- ben érte el a csúcsot a GDP 170 %-ával, és a felzárkózó gazdaságok között kirívóan magassá vált, ahogy a tavalyi részletes vizsgálat is ismerteti). Majd a hitelállomány számottevő leépítése következtében 2010-ben erősen visszaesett (az említett évben a magánszektorba irányuló nettó hiteláramlás 18,7 %-kal erősen negatívvá vált). Ha megvizsgáljuk a 2011-re és 2012-re vonatkozó tranzakciós adatokat, a hitelállomány leépítése folytatódott, mivel mind a 11 A magyarországi nem pénzügyi magánszektor adósságára vonatkozó adatot torzítja az, hogy a magyar statisztikákban más tagállamokétól eltérő számítási gyakorlatot alkalmaznak a különleges célú gazdasági egységekre. A jelenlegi gyakorlat szerint a különleges célú gazdasági egységet a magyar statisztikákban nem pénzügyi társaságként sorolják be. Ez eltér más tagállamok gyakorlatától, ahol a pénzügyi közvetítőként működő különleges célú gazdasági egységek vagy az ilyen típusú egységek általában a pénzügyi vállalati szektor részét képezik. Ezért a túlzottegyensúlyhiány-eljárás eredménytáblájában a magyarországi nem pénzügyi magánszektor adósságára vonatkozó mutató nem hasonlítható össze számos más érintett tagállam adatával. Az elmúlt években a különleges célú gazdasági egységek adóssága a GDP 17 34 %-át tette ki és lényegesen megnöveli a Magyarországra vonatkozó mutató értékét. Mivel ezeket a társaságokat adóoptimalizálási céllal hozzák létre és nincs tényleges gazdasági kapcsolatuk rezidensekkel, meg kell őket különböztetni más társaságoktól. Ezzel az összehasonlíthatósággal kapcsolatos kérdéssel egy európai szintű munkacsoport foglalkozik. 16
háztartások esetében (7 és 14 %-kal), mind a vállalatok esetében (mindkét évben körülbelül 5 %-kal) gyorsan csökkent a hitelezés. Azonban, tekintettel arra, hogy 2011-ben a devizában denominált hitelek aránya nagy volt, különösen a háztartások jelzáloghitelei esetében (még mindig közel 55 %), ezt a hatást több mint ellensúlyozhatta volna a forintnak a 2010. végi szinthez képest 12 %-os leértékelődése. 9. grafikon: Az adósság összetétele (a GDP %-ában) 350 300 GDP % -ában 250 200 150 100 50 0 95 96 97 98 99 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12* Nem pénzügy i v állalatok Kormány Magánszektor EA17 Háztartások Pénzügy i v állalatok MIP-küszöbérték Magánszektor Forrás: Eurostat Noha főként a lakossági szektorban 12 elkerülhetetlen volt az ésszerű mértékű hitelállomány-leépítés, mégsem az adósságszint, hanem inkább az adósságállomány havi törlesztőterhe tűnik különösen magasnak. A havi adósságszolgálat a magas kamatlábak miatt különösen megemelkedett (főként a régió országaival összehasonlítva). 13 A magas kamatteher elsősorban az ország államadósságának jelentős költségéhez kapcsolódik, de nemzetközi összehasonlításban a lakossági ágazatban is kiemelkedő a kamatfelár. Ez részben magyarázható a bankok hitelportfóliójának minőségével, de a pénzügyi szektor egyes versenyképességi problémáit is hangsúlyozni kell. Utóbbit az a tény is tükrözi, hogy a finanszírozási költségek legújabb csökkenése ellenére a háztartások kamatterhe nem csökkent. 12 A 3.3. pontban részletesebben tárgyaljuk a hitelállomány leépítésével kapcsolatos nyomást. 13 Lásd: MNB (2010): A konvergenciafolyamat elemzése 17
10. grafikon: A háztartások kamatterhe és hitelkitettsége Forrás: Fáykiss-Szigel (2012) A háztartások adósságának csökkenése bizonyos mértékig tükrözi a kormány által bevezetett, ellentmondásos végtörlesztési programot, amely lehetővé tette a háztartások devizaalapú jelzáloghiteleinek végtörlesztését a releváns piaci árfolyamhoz képest jóval alacsonyabban rögzített árfolyamon. 14 Bár a program hozzájárult a háztartások devizakitettségének csökkenéséhez, a pénzügyi ágazat számára a GDP közel 1 %-át kitevő nettó veszteséget eredményezett (figyelembe véve a banki ágazat és az állam között 2011. december közepén létrejött megállapodásban megállapított tehermegosztást), és mivel a program elsősorban a leginkább fizetőképes adósokon segített, a bankok portfóliójában növekedett a problémás hitelek aránya. Ezt tükrözi a háztartások nemteljesítő hiteleinek magas 2012 első felében 16 %-ot kitevő aránya is. A végleges tranzakciós adatok alapján, és tekintettel arra, hogy a végtörlesztések kevesebb mint egyharmadát forinthitelből finanszírozták, a háztartások adósságállománya 2011 negyedik negyedéve és 2012 első negyedéve között körülbelül a GDP 3,6 %-ával csökkent (az árfolyamhatást kiszűrve). A vállalati adósság terén a gyors csökkenés nemcsak a gyengébb és bizonytalanabb növekedési kilátásokat tükrözi, hanem a banki ágazat rendkívül szigorú hitelezési 14 A Magyarországra vonatkozóan 2012 májusában közzétett első részletes vizsgálatban több információt olvashat erről a témáról. 18
feltételeit is, ami részben a politikai bizonytalanság és a pénzügyi szektorra nehezedő tartós többletteher (jelenleg a GDP körülbelül 1,5 %-a) következménye. Az említett intézkedéseknek az ország növekedési potenciáljára és beruházási dinamikájára gyakorolt hatásait a tanulmány következő szakaszában részletesen elemezzük. 2.5. Az állami szektor eladósodottsága A magánszektorban zajló hitelállomány-leépítéssel párhuzamosan erőfeszítések történnek a magas államadósság szintjének csökkentésére. 2011-ben a bruttó államadósság csak kismértékben, kevesebb mint fél százalékponttal, a GDP 81,4 %-ára csökkent. Ez a csekély javulás is ahhoz köthető, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak megszüntetéséből hatalmas egyszeri bevétel keletkezett (a GDP 9,5 %-a), amelynek a nagy részét máris felhasználták adósságcsökkentésre. Ezt azonban szinte teljesen ellensúlyozta a forint jelentős, 10 %-ot meghaladó leértékelődése a 2010. végi szinthez képest, ami a devizában denominált államadósság szempontjából kedvezőtlen értékelési hatáshoz vezetett. A Bizottság szolgálatainak 2013. téli előrejelzése szerint a komoly költségvetési erőfeszítéseket (a strukturális egyenleg a GDP több mint 2,5 %-ával javult) és némi előnyös értékelési hatást, valamint a transzferált nyugdíjpénztári vagyon felhasználásával történő további adósságtörlesztést követően az adósságállomány GDP-hez mért aránya 2012-ben mintegy 3 százalékponttal, 78,6 %-ra csökkent, és az előrejelzések szerint 2014-ig fokozatosan tovább esik, 78 % alá. Bár az alapforgatókönyv szerint az adósság várhatóan nagyjából a jelenlegi szinten stabilizálódik, az adósság fenntarthatóságára vonatkozó számítások azt jelzik, hogy a finanszírozási feltételek romlása esetén növekvő pályára térhet vissza. A bizottsági szolgálatok középtávú előrejelzéseinek 15 alapforgatókönyve szerint az adósság-gdp arány várhatóan rendkívül lassan csökken és 2020-ra körülbelül 74 %-ot ér el. Azonban az alapforgatókönyvhöz képest alternatív kamatlábra és növekedési feltételezésekre vonatkozó részletes érzékenységi elemzés feltárja a magyar helyzet sérülékenységét. Például, ha a hosszú távú kamatlábak tartósan 8,5 % körül maradnak (ez megfelel a pénzügyi piacokon 2012 első negyedévében bekövetkezett súlyos stresszhelyzetben kialakult szintnek), az adósság 2014-től gyors növekedésnek indulna, és 2020-ra elérné a GDP 85 %-át. A strukturális egyenleg tartós, egy százalékpontos romlásának nagyjából hasonló adósságnövekedési pálya lenne a következménye. Ezért, bár az előrejelzési időszakra 15 A bizottsági szolgálatok 2013. téli előrejelzésének a 2013. és 2014. évi növekedésre, reálkamatlábra és strukturális egyenlegre vonatkozó adatai felhasználásával, valamint a strukturális egyenleget állandónak tekintve és alkalmazva az idősödésről szóló 2012. évi jelentés feltételezéseit, körülbelül 3 3,5 %-os reálkamatlábbal és a későbbiekre vonatkozóan mintegy 1 %-os növekedési rátákkal számolva. 19
feltételezett elsődleges többlet hozzájárul az államadósság csökkentéséhez, a kilátások függnek az alternatív kamatlábra és a növekedésre vonatkozó forgatókönyvektől, a gyenge növekedési potenciál, a viszonylag magas finanszírozási költségek és a magas kiindulási adósságszint miatt. Emellett, mivel a központi kormányzat adósságának körülbelül 40 %-a devizában denominált, a forint tartós, 10 %-os leértékelődése változatlan feltételek mellett GDP-arányosan 3 százalékponttal növeli az adósságot. A kedvezőtlen piaci feltételek kombinált negatív sokkhatást jelenthetnek az adósság fenntarthatóságára, például a növekvő hozamok és az egyidejűleg gyengébb árfolyam révén. E körülmények esetén a 11. grafikonon ábrázolt negatív forgatókönyvekhez képest még rosszabb eredmény is elképzelhető, esetleges átgyűrűző hatással a magánszektor adósságának megújítása tekintetében. 11. grafikon: Az államadósságra vonatkozó forgatókönyvek alappálya a GDP %-ában 90 250 bázispontos romlás két éven át, növekedési hatásokkal a strukturális egyenleg 1 százalékpontos romlása 2013-tól 2012. 1. negyedéves hozamok növekedési hatásokkal 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 Forrás: a Bizottság szolgálatai Kedvezőtlen alternatív forgatókönyvek bekövetkezése egyáltalán nem zárható ki, tekintettel arra, hogy a piac negatívan reagálhat, ha a külföldi befektetők kockázatvállalási kedve általánosságban és külön Magyarország vonatkozásában csökken, mivel az államadósság devizában denominált részének és külföldi tulajdonának nagy aránya, valamint a jelentős bruttó éves állami megújítási igény (2013-ban a GDP közel 20 %-a) komoly aggályokra ad okot. Mivel 2012-ben nagyrészt kedvezőek voltak a globális piaci feltételek, az esedékessé váló, devizában denominált államadósság (mindenekelőtt a 3,5 milliárd EUR-t meghaladó IMF-hitel) a forintban denominált állami kincstárjegyek és kötvények felgyorsított kibocsátása (többek között a lakossági értékpapírok állománya 2012-ben megduplázódott), és a meglévő likvid tartalékok révén megújításra került. Mindez összekapcsolódott a forint jelentős erősödésével a 2012. eleji szinthez képest (közel 10 %), így a devizában denominált államadósság hányada a közel 50 %-ról az év végére valamivel 40 % alá csökkent. Mindazonáltal a külföldiek egyre 20
nagyobb szerepet játszanak a hazai kötvénypiacon: 2012 folyamán az általuk birtokolt kötvények volumene soha nem látott mértéket öltött, és az év végére elérte az 5000 milliárd forintot, ez közel 44 %-os piaci részesedést jelent. Összességében az államadósság mintegy kétharmada külföldiek tulajdonában van. Ez azt jelenti, hogy az ország nagymértékben kitett a piaci hangulat hirtelen változásainak, ahogy ez 2008 októberében is megmutatkozott, amikor az ország először kért és kapott uniós és IMF-támogatást 16. 2.6. A munkaerőpiac alakulása Bár a munkanélküliség mutatója (hároméves átlag) 2011-ben meghaladta a egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében alkalmazott mutató küszöbértékét (10,7 % a 10 %-hoz képest), a munkaerőpiacon mutatkozott némi javulás. A legújabb adatok azt jelzik, hogy a foglalkoztatási ráta elérte a válság előtti szintet (51 %, lásd az alábbi grafikont). Ezzel párhuzamosan az aktivitási ráta folyamatosan növekedett (a válság előtti szintről mintegy 2 százalékponttal, 57 %-ra). Az elmúlt két évben a kormány számos reformot vezetett be a munkaerő-piaci kínálat ösztönzése érdekében, többek között jelentősen szigorította a szociális ellátásokat és 2012. január 1-jétől megszüntette a korai nyugdíjbavonulási lehetőségeket. A munkanélküliségi ellátás drasztikus csökkentése meglehetősen ellentmondásos, mindenekelőtt a hatékonyság szempontjából. 17 Ezért a legutóbbi csökkenés ellenére a munkanélküliség viszonylag magas maradt, alapvetően inkább a növekvő részvételi arány és nem a foglalkoztatás csökkenése miatt. A Bizottság szolgálatainak 2013. téli előrejelzése szerint a munkanélküliségi ráta a teljes előrejelzési időszakban várhatóan két számjegyű marad (vagyis feltételezi, hogy a hároméves átlag valamivel meghaladja az indikatív küszöbértéket). 16 Az első fizetésimérleg-támogatási programmal kapcsolatban lásd: http://ec.europa.eu/economy_finance/assistance_eu_ms/hungary/index_en.htm 17 A munkanélküliségi ellátás három hónapra történő lerövidítése azt eredményezheti, hogy növekszik a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés, mivel ez az időszak általában szokatlanul kevés arra, hogy a képzett munkaerő új állást találjon. Lásd ebben a témában: MNB (2011). 21
12. grafikon: A legfontosabb magyarországi munkaerő-piaci statisztikák (15 74 év közötti korosztály) 60 58 56 54 52 50 48 06Q1 06Q2 06Q3 06Q4 07Q1 07Q2 07Q3 07Q4 08Q1 08Q2 08Q3 08Q4 09Q1 09Q2 09Q3 09Q4 10Q1 10Q2 10Q3 10Q4 11Q1 11Q2 11Q3 11Q4 12Q1 12Q2 12Q3 % % 12 10 8 6 4 2 0 Foglalkoztatási ráta (lhs) Aktivitási ráta (lhs) Munkanélküliségi ráta (rhs) Forrás: Eurostat Fontos elismerni, hogy Magyarország strukturálisreform-programjának keretében eredményeket ért el a munkaerőpiac kínálati oldalának az erősítésében, néhány fenntartást azonban meg lehet fogalmazni. Először, a növekedés mintegy fele a közmunkaprogramok felgyorsításához kapcsolódik, és eddig nincs látható jele a közfoglalkoztatásból a magánszektorba való átkerülésnek. 18 Empirikus tanulmányokra alapozva egyértelmű a kockázata annak, hogy a résztvevők hosszabb ideig bennrekednek a közmunka-szociális ellátás-közmunka körében, különösen az ország azon részein, ahol a nyílt munkaerőpiac nem tud igazi munkalehetőségeket kínálni. Másodszor, kérdéses, hogy lényeges foglalkoztatásnövekedést lehet-e elérni a magánszektorban akkor, ha a növekedési potenciál és a beruházási tevékenység gyenge marad. Harmadszor, mivel a közmunkáért kapott bér alacsonyabb a minimálbérnél, egyes, alacsony bérezésű, nem állami dominanciájú ágazatokban, amelyek szintén beletartoznak a közmunkaprogramba (például a mezőgazdaságban, az építőiparban) növekszik a kockázata annak, hogy a közfoglalkoztatás kiszorítja a magánszektorbeli vállalkozásokat. Összességében még nem ítélhető meg, hogy a nemrég elfogadott munkahelyvédelmi törvény, amely egyes célcsoportokra vonatkozóan a társadalombiztosítási járulékok jelentős csökkentését tartalmazza (és a munkaerővel összefüggő adóösztönzők javítása felé tett lépésnek tekinthető) ellensúlyozza-e a személyijövedelemadó-jóváírás teljes eltörlésének a munkaerő-kínálatot befolyásoló negatív hatásait, mely intézkedés 2012-től lényegesen megnövelte az alacsony jövedelműek adóját. 18 Lásd például: Fazekas-Kézdi (2012). A közmunkaprogramok képzési elemének javítása különösen indokolt lenne, ahogy az országspecifikus ajánlás 4. pontja is javasolja. 22
3. EGYES TERÜLETEK RÉSZLETES ELEMZÉSE: MAGYARORSZÁG ALACSONY NÖVEKEDÉSI POTENCIÁLJÁNAK OKAI A 2009. évi recesszió utáni gyenge élénkülést követően Magyarország az első ország volt a közép- és kelet-európai térségben, amely az idén újra recesszióba került. Bár egyfelől a makrogazdasági egyensúlyhiány mérséklődik, mivel a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg tartós többlete csökkenti a nettó nemzetközi befektetési pozíció hiányát, a magas adósságszint a jelentős finanszírozási költségekkel és a gyenge növekedési kilátásokkal együtt továbbra is sérülékennyé teszi az országot. Ebben a szakaszban megvizsgáljuk, milyen okok állnak az ország gyenge növekedési potenciálja mögött. Az első pontban áttekintjük a potenciális kibocsátásra vonatkozó számítások jelenlegi eredményeit és többek között a különböző inputok szerepét. A második pont tárgyalja a legújabb adózási fejlemények lehetséges magatartásbeli hatásait, mindenekelőtt az országban bevezetett szektorális adók ismeretében. Végül áttekintjük a pénzügyi szektor hitelállományleépítésének hatását. 13. grafikon: A GDP Magyarországon és a visegrádi országokban 19 Forrás: Eurostat 19 Az ún. visegrádi országok: a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia. 23
14. grafikon: Államadósság és a potenciális GDP-növekedés Potenciális növekedés 2011-2015 átlag, % 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0-2,0 HU -3,0 0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 Államadósság 2011-ben, a GDP %-ában Forrás: Eurostat és a Bizottság szolgálatai 3.1. A potenciális növekedés elemzése: korábbi tendenciák és jelenlegi kilátások Úgy tűnik, Magyarország potenciális növekedése elmarad regionális versenytársaiétól. Miközben Magyarország esetében az elmúlt évtized második felében fokozatos lassulás volt megfigyelhető, a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Szlovákia potenciális növekedése stabil maradt, sőt erősödött. 20 A válság valamennyi országban jelentős lassulással járt, de kedvezőtlen kiindulási helyzete miatt Magyarországon gyakorlatilag megrekedt a potenciális növekedés. 20 A Bizottság által a potenciális növekedés kiszámítására alkalmazott módszertan részletes leírása megtalálható: D'Auria et. al. (2010). 24
15. grafikon: A potenciális kibocsátás Magyarországon és a visegrádi országokban a bizottsági módszertan alapján HU 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0-2,0 PL 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0-2,0 munkaerő tőke TFP POT GDP munkaerő tőke TFP POT GDP CZ 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 munkaerő tőke TFP POT GDP 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0-2,0 SK 00 01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 munkaerő tőke TFP POT GDP 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0-1,0-2,0 Forrás: a Bizottság szolgálatai Azt is meg kell jegyezni, hogy a magyarországi viszonylag alacsony potenciális növekedésre vonatkozó jelenlegi értékelést általánosságban más intézmények is osztják (IMF, OECD). 16. grafikon: Magyarország potenciális növekedési kilátásai a különböző intézmények szerint COM IMF MNB OECD % 3.0 2.5 2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 08 09 10 11 12 13 14-0.5 Forrás: A Bizottság szolgálatainak téli előrejelzése, OECD ilibrary, 2012. december, IMF WEO 2012, az MNB negyedéves jelentése az inflációról, 2012. szeptember. 25
A potenciális növekedés mögött húzódó tényezők vizsgálatakor kitűnik, hogy az ország a teljes tényezőtermelékenység és a tőkefelhalmozás tekintetében marad el egyértelműen a régió országaitól. Ezzel szemben a munkaerőpiacon a válságot megelőző trendhez képest van némi javulás. A Bizottság szolgálatainak 2013. téli előrejelzésében levő aktuális értékelés szerint a tőke és a munkaerő hozzájárulása a növekedéshez némileg pozitív, míg a teljes tényezőtermelékenységé negatív. 21 Pénzügyi válság idején a teljes tényezőtermelékenységet egymással ellentétes tényezők befolyásolják. 22 Egyrészt a teljes tényezőtermelékenység a pénzügyi közvetítésben felmerülő problémák miatt csökkenhet, miközben a megerősödött versenynyomás és a nem termelékeny üzemek bezárása miatt növekedhet. Ahogy a 2. szakaszban ismertettük, és részletesebben tárgyaljuk a 3.3. pontban, a válság kezdete óta mind a vállalati, mind a lakossági hitelezés csökken. A vállalati szektorban megfigyelhető visszaesés nemzetközi viszonylatban kiugróan magas. 17. grafikon: Vállalati hitelezés a visegrádi országokban 120% 115% 110% 105% 100% 95% 90% 85% 2008. október =100 80% 75% Okt 08 Jan 09 Ápr 09 Júl 09 Okt 09 Jan 10 Ápr 10 Júl 10 Okt 10 Jan 11 Ápr 11 Júl 11 Okt 11 Jan-12 Ápr 12 Júl 12 Lengyelország a Cseh Köztársaság Szlovákia Magyarország Forrás: MNB (2012) 21 A teljes tényezőtermelékenység a gyártási folyamat során kombinált inputok használatának hatékonyságát tükrözi. Ez számos tényezőtől függ, ideértve az irányítási képességeket, a képzési tapasztalatot, a munkavállalók képzettségi szintjét, a versenykörnyezetet és a pénzügyi feltételeket. 22 Lásd például: D'Auria et. al. (2010). 26
A rendkívül alacsony és az újabban inkább negatív teljes tényezőtermelékenység mögött a pénzügyi közvetítés problémái húzódhatnak. Azokban az országokban, ahol különösen magas a hitelkínálati nyomás, a termelékeny vállalkozások gyorsan kikerülhetnek a piacról. 23 Ez annál is inkább valószínűnek tűnik, mivel a válságot megelőzően a teljes tényezőtermelékenység növekedése stabil volt és hasonló a többi visegrádi országéhoz. A termelékenység csökkenését az is magyarázza, hogy a szolgáltatási ágazat versenyképessége terén némi visszalépés volt megfigyelhető 24. A tőke csökkenő hozzájárulása a gazdaságban jellemző példátlanul alacsony beruházási rátát tükrözi. Utóbbi a pénzügyi válságot megelőző évtizedben meghaladta a 20 %-ot és hasonló volt a régió más országainak beruházási rátájához. Azóta a GDP körülbelül 17 %-ára esett vissza, miközben a visegrádi országokban a válság előtti szinten maradt. Nehéz megítélni, hogy ez a csökkenés milyen mértékben tükröz keresleti vagy kínálati tényezőket. Egyfelől, ami a keresleti oldalt illeti, a válság időszakában megerősödő gazdasági bizonytalanság, és a vállalatokra kivetett szektorális különadók növekvő aránya hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vállalkozások beruházási ösztönzése csekély. Emellett különösen a háztartási szektorban természetes tőkeáttétel-csökkenési folyamat zajlott le. Másfelől, a pénzügyi szektor tőkeáttétel-csökkentése, amely részben az ágazatra nehezedő többletterhek következménye, a hitelkínálat szűkülését eredményezte, ami hátrányos volt a beruházásokra nézve is (lásd még a témával foglalkozó 3.3. pontot). 23 A teljes tényezőtermelékenység negatív növekedési rátája figyelhető meg Görögországban és Cipruson is, mely országokban a hitelkínálatra nehezedő nyomás hasonló, mint Magyarországon. Lásd még a témával foglalkozó 3.3. pontot. 24 A pénzügyi szektor növekvő terhei mellett számos más szolgáltatási ágazati szegmensben emelkedett a társaságiadó-teher (például távközlés, energia, kiskereskedelem). Lásd még a témával foglalkozó 3.2. pontot. Emellett egyes szolgáltatási szegmensekben nemrég intézkedések történtek a belépési költségek növelése céljából (például plázastop, a tulajdonlásra és a vállalatirányításra vonatkozó korlátozások a gyógyszeriparban), ami szintén nem kedvező a középtávú termelékenységnövekedés szempontjából. 27