Kelemen István. Környezetvédelmi termékdíj 2012

Kelemen István Környezetvédelmi termékdíj 2012 1. oldal

Tartalomjegyzék Előadó... 4 Bevezető... 4 Jogszabályi háttér... 4 Termékdíjköteles termékek... 5 Termékcsoportok...5 Elektromos és elektronikai berendezések...5 Reklámhordozó papír...6 Csomagolószer csomagolás...7 Új felfogás...7 Kereskedelmi csomagolószer...8 Csomagolószer...8 Csomagolószerek típusai...8 A fizetésre kötelezettek köre... 9 Általános jogcímek...9 Első belföldi forgalomba hozó...9 Saját célú felhasználó...10 Bérgyártás...11 Belföldi előállítású kenőolaj...12 Változások...12 Reklámhordozó papír...12 Csomagolás, csomagolószer...14 Csomagolószerrel kapcsolatos stratégiák... 15 Első eset - kötelezett...16 Második eset - nyilatkozat...16 Harmadik eset - visszaigénylés...16 Negyedik eset - átvállalás...17 Újrahasználható csomagolószerek használata...18 Belföldi előállítású csomagolás...18 Külföldről behozott csomagolás...19 Termékdíj-átvállalás... 20 A termékdíj bevallása és megfizetése... 21 Változatlan szabályok...21 Fizetési kötelezettség időpontja...21 Termékdíj alapja...21 Önbevallás...21 Negyedéves gyakoriság...21 Változás...22 VPID...22 Negyedéves bontás...22 Újrahasználható csomagolás...22 Előlegfizetés...22 Termékdíjátalány... 23 Mezőgazdasági termelő...23 Csekély mennyiségű csomagolási kibocsátó...23 Eljárás...24 Változások 2012. január 1-től... 25 2. oldal

Megszűnő intézmények...25 Mentesség, levonás, kedvezmény...25 Általános számlán feltüntetési kötelezettség...25 Új lehetőség - Egyéni hulladékkezelés...25 Országos Hulladékkezelési Ügynökség...25 Termékdíjtételek... 26 Egyéni hulladékkezelés... 28 Fogalom...28 Módjai...28 Eljárás...29 3. oldal

Kelemen István: Környezetvédelmi termékdíj Kulcsszavak: csomagolószer, reklámhordozó papír, termékdíj-átalány, VPID szám, termékdíj átvállalása, bevallás, egyéni hulladékkezelés Publikálva: Dr. Herich Gy. 5percAdo.hu Konferencia Összefoglaló 2011. nov.23. teljes terjedelem: 30. oldal PENTA UNIÓ Zrt. Előadó Kelemen István, vezető tanácsadó, Green Tax Consulting Kft. Bevezető Immár teljes jogú tagja az adóegyetemnek az előadás, hiszen már a kormányzat sem titkolja, hogy ez nem környezetvédelmi megfontolású díj, hanem egy bevételképző elem. És ennek megfelelően sajnos aktuálissá teszi, hogy a következő évtől ismét egy kicsit új szabályokat kell megismernünk. Aki már foglalkozott termékdíjjal, az tudja, hogy ennek a területnek a kockázatát több tényező együttesen okozza. Jelenleg ez az adónem, ha tetszik, ha nem, a legnagyobb vállalkozástól a legkisebbig mindenkit érint, aki kereskedik, termel valamit, bezárva a szotyola árussal, aki újságpapírba csavarja a termékét. 2008 óta a VPOP az ellenőrző hatóság és a nagy nemzeti adós egyesülés után is a vámszervek kezében maradt a terület. A mai céljaink közül az első az lesz, hogy megismerjük a 2012-es rendszer alapvető elemeit. Természetesen a változásokra fogok fókuszálni. A legtöbbet a csomagolás, csomagolószer termékkörben fogunk időzni és ott fogjuk átvenni, hogy milyen lehetséges stratégiák állnak a jövő évben a rendelkezésünkre. Azok kedvéért, akik a bevallással, vagy a költség kalkulációval foglalkoznak végig fogunk menni a bevallás változásain, megnézzük, hogy ki mennyit fizet és milyen lehetőségek maradtak a díjtételek csökkentésére. Jogszabályi háttér Elsődlegesen cél, hogy a termékdíjból jövőre 60 milliárd forintos központi költségvetési tétel legyen. Csak a viszonyítás kedvéért, jelenleg kb. 20 milliárd folyik be a költségvetésbe és nagyjából 10-15 milliárd forint közötti összeget költenek a cégek koordináló szervezeteken keresztül hasznosításra. A jövő évtől egy állami koordináló szervezet fogja szervezni a hulladékhasznosítást. Mindezek ellentételezéseként a jogalkotó próbálkozásokat tett arra, hogy a befizetői kört koncentrálja. 16 év után új elnevezésű jogszabályt fogadott el az országgyűlés júliusban, 2011. évi LXXXV. törvényt a környezetvédelmi termékdíjról (Termékdíj tv.), ami két lépésben lépett hatályba. Szeptember 1-től néhány technikai rendelkezés, amely elsősorban ennek az új állami ügynökségnek a működési kereteit érintette. Minden, ami az általános adófizetők életét érinti, az csak 2002. január 1-től érvényes. Ez azt jelenti, hogy az utolsó negyedévről még a jelenlegi díjtételekkel, szabályok szerint, mentesség mellett, fogunk elszámolni. Az adó módosítási forgatagban múlt hétfőn ezt a törvényt is módosították, mintegy 39 oldalt tett ki a módosító javaslat. A nyáron a közlönyben megjelent jogszabályt alaposan össze kell majd vetni a most 4. oldal

megjelent módosítással. Karácsonyra remélem, minden összeáll, és január 1-től mindenki fogja tudni alkalmazni. Az alkalmazást segíteni fogja egy végrehajtási rendelet, amelyet valószínű 14-én tárgyal a kormány, tehát ez is a két ünnep közötti közlönyben lesz majd. Termékdíjköteles termékek Termékcsoportok Ahhoz, hogy egy konkrét vállalat tevékenységét megítéljük 2012-ben is két alapvető kérdésre kell választ keresnünk. Az első ezek közül a termékoldalt vizsgálja. Nem történt termék kategóriabővülés, a 60milliárdos terhet ugyan az a 6 termékcsoport fogja viselni, mint ami a korábbi befizetéseket összeadta. Egyetlen változás a csomagolószer esetében van. Azt, hogy mi tartozik a termékdíj köteles termékek közé azt a jövőben is egy vámtarifaszám lista határozza meg a csomagolószerek kivételével. Tehát akkumulátortól a reklámhordozó papírig a nem csomagolószer kategóriákban azt kell megnéznünk, hogy az immár a törvényben szereplő vámtarifaszám listán szerepel-e az általunk forgalmazott termék vámtarifaszáma. Ebből a szempontból ez a lista az adu, nem a termék funkciója. Ha én azt látom, hogy az általam termelésben felhasznált gép a termékdíj világban a háztartási kisgépek között jelenik meg vámtarifaszám szerint, akkor el kell fogadnom, hogy ez egy háztartási kisgép és azok a szabályok vonatkoznak rá. Ugyan ez a szabály kedvezményesen is lehet igaz. 2010. január 1-én változott a kombinált nomenklatúra rendszer. A minisztériumi rendelet ezt nem követte le, ezért mintegy másfél évig kimaradt a termékdíj hatálya alól az egyik legtöbbet forgalmazott kenőolaj vámtarifaszáma. Természetesen a kenőolaj behozója, forgalmazója teljesen jogosan nem fizetett termékdíjat, amíg ezt ki nem igazították. Ez a példa is mutatja, hogy mindig a vámtarifaszámot kell vizsgálni. Nem fogok foglalkozni az akkumulátorral, a kőolaj termékkel és a gumiabronccsal sem, mert ezek jól beazonosítható termékek, és nincs is érdemi változás az esetükben. A másik 3 termékkörről viszont szeretnék mesélni. Először is az elektromos és elektronikai berendezésekről. Elektromos és elektronikai berendezések Elektronikai berendezések területén az elmúlt években a legtöbb problémát az okozta, hogy más termékkel együtt vagy más termék részeként, vagy összetevőjeként is termékdíjkötelesek voltak. Nemcsak akkor kell termékdíjat fizetni egy termék után, ha azt önállóan hozzuk forgalomba, vagy használjuk fel, hanem akkor is, ha más termék részeként tesszük ezt. Elsősorban az elektronikai termékek behozóit sújtotta ez a szabály, mert esetükben nem volt elég, hogy a külföldről beszerzett bonyolult berendezés vámtarifaszámát megvizsgálják, hanem miután a vámtarifaszám vizsgálat negatív eredményt adott, tehát maga a termék nem volt termékdíjköteles, meg kellett nézniük, hogy magán a terméken belül van-e egy olyan összetevő, amely a saját vámtarifaszáma alapján termékdíj köteles, egy motor, egy kapcsoló, 5. oldal

egy elektromotor és így tovább. Ezt végtelen tarifálási feladatot és tömeg meghatározási feladatot rótt a cégekre. Ebben a kérdésben némileg jó hír, hogy kicsit racionalizálta a jogalkotó az elektronikai termékek körét. Számos ipari berendezés és alkatrész, például az előbb említett kapcsoló, elektromotor kikerült a termékdíjköteles termékek közül. Illetve néhány háztartási berendezés, centrifuga, szárító, bekerültek a termékdíj köteles termékek közé. Tehát az elektronikában érdemi átalakítás történt a vámtarifás mellékletbe, ezért mindenki, aki ebben a termékkörben érintett, az nézze meg a törvény egyes mellékletét és újra végezze el az általa forgalmazott termékek minősítését termékdíj szempontból. Reklámhordozó papír Az elmúlt években ez is egy olyan termékdíj kötelezettség volt, amely olyan cégek életében is megjelent, akik nem is gondoltak rá. Ennek az volt az oka, hogy bár a reklámhordozó papír termékdíja szórólapokra és az ingyenes reklámújságokra szeretett volna fókuszálni, sikerült úgy megfogalmazni a definíciót, hogy számos egyéb papírtermék is beleérthető volt. Itt már a 2012-től hatályos termékdefiníciót látjuk, megpróbálom ezen elmesélni egyben a múltat és a jövőt is. (1. ábra) 1. ábra. Reklámhordozó papír definíciója Ahhoz, hogy egy reklámhordozó papíron megállapítsuk a termékdíj kötelezettséget, első lépésként itt is a vámtarifaszámot kell vizsgálni. Tehát nem lehet termékdíj köteles termék, ami nem a 48-as, 49-es vámtarifa csoportban van, tehát nem a reklámozás a lényeg, hanem bármilyen furcsán is hangzik, a papír alapanyag. Műanyagon, fémen adómentesen lehet reklámozni. Ha a termékünk ebben a csoportban van, akkor meg kell vizsgálni, hogy a Médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (CLXXXV. tv.) szerinti sajtótermékek közül az alábbiakban felsorolt csoportok valamelyikébe beletartozik-e, tehát megfelel-e az időszaki, és így tovább, a térkép definíciójának. Ha ezek közé tartozik a termékünk, akkor termékdíjköteles. Hogyha gazdasági reklámot tartalmaz, ami ugye bármilyen olyan elem, logó, szlogen, ábra, amely a fogyasztót termékek megvásárlására, szolgáltatások igénybevételére motiválja. Újdonság ebben a körben, hogy egyrészt a törvény kimondja, hogy akkor is termékdíjköteles egy kiadvány, ha az más termék mellékleteként kerül forgalomba. Tehát nem mentesíti a színes reklámújságot, ha azt az utasítást kapja a postás, hogy tegye bele a megyei napilapba, mint melléklet. 6. oldal

Illetve újdonság, hogy megszűnt az ISSR számra alapozott kivétel. Korábban a folyóiratok közül azok nem fizettek, amelyeknek ISSR regisztrációja volt. Elterjedt az a városi legenda, hogy valamelyik hipermarket lánc ISSR számot szerzett a reklámújságára és ezért termékdíj nélkül forgalmazza azt. Én erre nem láttam bizonyítékot, de a jogalkotó ennek a kiskapunak kivédése érdekében nem az ISSR számra alapozza a kivételt, hanem a reklámtartalomra. Tehát kiadványok, időszaki lapok esetében akkor termékdíjköteles egy termék, hogyha legalább 50%-ban reklámot tartalmaz. Azt majd a vámhatóság kirendelt szerve eldönti, hogy a PR cikkek és egyéb bújtatott reklámok minek minősülnek. Valószínű, hogy egy általános napilap, folyóirat az meg tud felelni ennek a szabálynak és továbbra sem termékdíjköteles reklámhordozó papír. Nem termékdíjköteles az az információhordozó papír, ahol a tartalom megfelel a reklám definíciónak, de az elsődleges cél nem a reklámozás, hanem a tartalom szükséges a termék használatához, egy egyéb funkcióval. Ezzel a szabállyal mentesíti a gyakorlat a névjegykártyát, levélpapírt, nyugtát, számlát, garancia levelet, használati útmutatót, minden olyan papír terméket, ahol előfordulhat, hogy a kibocsátó nem egyszerű karaktersorozattal, hanem valamilyen logóval, szlogennel azonosítja magát, mégis azt tudjuk mondani, hogy az elsődleges cél nem a reklámozás, hanem, és a termék funkciójához mindenképpen szükséges, hogy megjelöljük a kibocsátót. Ugyanakkor ez a szabály nem mentesíti a céges logós naptárt, jegyzettömböt, szalvétát, papíralátétet, tehát rengeteg olyan papírterméket, ami ugyan nem hulladékképző tényező, de fogalmilag belefér a sajtótermékbe, a vámtarifaszámba és reklámot tartalmaz, tehát továbbra is igaz az, hogy a klasszikus reklámhordozó papírok mellett még egy-egy ilyen potyautas is van a rendszerben, ami után fizetni kell. Csomagolószer csomagolás Új felfogás Szócsere történt a törvényben, amely egy új jogalkotói felfogást tükröz. 2003 és 2011 között a csomagolás a termékdíjköteles termék, 2012-től viszont a csomagolószer. Azt hiszem, akik foglalkoznak a területtel az elmúlt években már az unalomig hallották, hogy a csomagolás az a csomagolószereknek egy olyan állapota, amikor áruval termékkel találkoznak. Tehát minden egyes csomagolószer először üresen kezdi az életét, majd csomagolássá válik. Ez az a pillanat, amikor áru, termék becsomagolásához azt felhasználják. A hatályos rendszerben, most év végéig ez a bizonyos felhasználás hozza létre a termékdíjköteles terméket. Egészen addig, amíg valaki üres csomagolószert gyárt, forgalmaz, használ, nem termékdíjköteles termékkel végez tevékenységet. A jövő évi szabályozás szerint viszont a termékdíjköteles termék a csomagolószer lesz, ez tehát most amikor a termék oldalról tanulunk annyi következménnyel jár, hogy sokkal korábbi időpontban jön létre a termékdíjköteles termék, mint a hatályos rendszerben. Jövőre már egy üres tekercs műanyag fólia, egy üres láda, vagy egy sima műanyag kupak mint csomagolószer termékdíjköteles terméknek minősül. 7. oldal

Kereskedelmi csomagolószer A csomagolószereken belül továbbra is megkülönbözteti a szabályozás a kereskedelmi csomagolószereket. Itt ne az elnevezésből induljunk ki, ez nem a kereskedelemben használatos csomagolószereket jelenti, hanem továbbra is csak az ital csomagolások elsődleges szintjét, tehát a palackot, kannát, dobozt, illetve a műanyag bevásárló reklámtáskákat. Ezek esetében kereskedelmi csomagolószer az az üres palack, üres doboz, kanna, táska, amelyet majd valaki előállít, illetve külföldről behoz. Csomagolószer Ez a fogalmi váltás azt jelenti, hogy egy picit korábbi időpontra helyeztük a termékdíjköteles termék létrejöttét. Ez sajnos azt is jelenti, hogy valószínűleg megnövekedett a termékdíjköteles termékek halmaza, mert amint az ábra is próbálja mutatni, nem biztos, hogy egy csomagolásra alkalmas szerből a múltban csomagolás lett. (2. ábra) 2. ábra Csomagolószerek típusai Márpedig a termékdíj kötelezettség alapjában csak az a mennyiség tartozott bele, ami ott a nyilak végén csomagolás lett és nem pedig más funkció, külföldre kerülő dolog, tároló eszköz és így tovább. Most azonban már a folyamat elején el kell dönteni, hogy valami termékdíjköteles termék, vagy sem és ez látszólag lehetetlen feladat, hiszen akár egy A4-es írólap is lehet csomagolás, ha valaki a cipőbe beletömi, egy szög is lehet csomagolás, ha abból valaki dobozt ácsol össze. Tulajdonképpen bármi műanyagipari, papíripari, fémiparim, faipari termék potenciális csomagolószer, mert fel lehet használni csomagoláshoz. Az egyik megoldás az, hogy mindezekre be kell fizetni a termékdíjat, aminek a költségvetés örülne. A másik megoldás, ha már néhány ambiciózus kollegám vállalkozott, hogy megalkotják a csomagolószerek katalógusát, ami eldönti, hogy egy adott termék termékdíj köteles, vagy sem. Ez a bizonyos katalógus majd a végrehajtási rendeletben fog napvilágot látni. A cél az, hogy azt a bizonyos katalógust elővéve mindenki el tudja dönteni egy adott objektumról, hogy az csomagolószer, vagy sem. Csomagolószerek típusai A gyakorlat 3 típusba sorolja a csomagolószereket. Az éles határ a csomagolóeszközök és az egyéb csomagolószerek közt van. 8. oldal

A csomagolóeszközök jellemzően azért lettek tervezve, kialakítva, hogy csomagolásként használják őket. Már méretre vannak vágva és egy egységnyi termék befogadására szolgálnak, tehát ezek esetében elmondhatjuk, hogy 99%-ban csomagolásra lesznek felhasználva. Csomagoló és csomagolási segédanyagok viszont 50-50%. Vagy csomagolásra használjuk, vagy sem, nem lehet róla az életút elején eldönteni. Utóbbiakat fogja a szabályozás egyéb csomagolószernek nevezni és néhány ponton korrekciót telepít ezekhez a szerekhez, amikor nem kell a termékdíjat megfizetni. A fizetésre kötelezettek köre Általános jogcímek Vizsgáljuk meg, hogy ki fizeti a termékdíjat 2012-ben. Mert továbbra is igaz, hogy attól nem feltétlenül lesz kötelezett egy vállalkozás, ha az előbb felsorolt termékek valamelyikével kapcsolatba kerül. A termékdíj rendszer alapelve továbbra is az, hogy egy termékdíjköteles termék után egy gazdálkodó fizessen. És az a megközelítés sem változott, hogy ez a gazdálkodó lehetőleg a termék magyarországi életútjának első szereplője legyen. Ennek megfelelően egyszerűsítve azt tudnánk mondani főszabályként, hogy mindig az fizeti a termékdíjat, aki belföldön legyártja a terméket, vagy azt külföldről behozza. A jogszabály az általános jogcímeket úgy sorolja fel, hogy valaki azért fizet, mert a termék első belföldi forgalomba hozója, (első) saját célú felhasználója, bérgyártás esetén a bérgyártatója, belföldi előállítású kenőolaj után az első forgalomba hozó első vevője. Első belföldi forgalomba hozó Forgalomba hozatalon a törvény a belföldi értékesítést tekinti. Azt viszont elmulasztja meghatározni, hogy egy értékesítés mitől belföldi. Az elmúlt években a hatóság álláspontja szerint ezt némileg számviteli szempontból kell megítélni. Azaz akkor belföldi egy értékesítés, ha az eladó és a vevő is belföldi adószámot használ. Ennek érdekes következménye, hogy külföldi telephelyű vállalkozás is lehet termékdíj kötelezett, amennyiben belföldi adóalanynak ad el terméket úgy, hogy magyar áfa regisztrációval számláz. Nem feltétel az, hogy belföldön bármilyen érintettsége legyen a cégnek, elég, hogyha adószáma van. Multinacionális ügyleteknél ezért körültekintően kellene megnéznünk, hogy ki mikor milyen alapon számláz, mert lehetnek meglepetések. De az esetek 99%-ban az lesz az első belföldi forgalomba hozó, aki a terméket először legyártja és értékesíti, vagy külföldről egy külföldi adószámú partnertől megveszi és belföldön továbbértékesíti. 9. oldal

Saját célú felhasználó Saját célú felhasználás kötelezettséggel A saját célú felhasználásra tartalmaz egy terjedelmes körülírást a jogszabály. Én hasznosabbnak érzem, hogyha néhány gyakorlati példán keresztül ismerkedünk meg ezzel a jogcímmel, ezért felsoroltam olyan felhasználásokat, amelyek után fizetni kell és olyat is, ami után nem. (3. ábra) 3. ábra Saját célú felhasználás Nem szabad elfelejteni, hogy minden olyan behozatal saját célú felhasználás, amikor egy cég saját használatba hoz be külföldről és aktivál egy tárgyi eszközt, hogyha abban termékdíj köteles termék van. Gépkocsi, elektronikai berendezések és így tovább. Itt sosem lesz belföldi forgalomba hozatal, illetve biztos nem lesz addig, amíg használttá nem válik a termék, de saját célú címén ezt a kötelezettséget figyelembe kell venni, mert van olyan megyei vámszerv, aki annyira ráér, hogy regisztrációs adó adatbázis alapján leveleket küldözget cégeknek, hogy ugye a behozott gépkocsi termékdíját rendezték az elmúlt években. Saját célú felhasználás, hogyha egy természetes személy a személyes szükségleteinek kielégítését meghaladó mennyiségben hoz be külföldről terméket. Itt nem ez a szabály érdekes, hanem ennek az inverze, mely szerint, ha egy természetes személy csak annyi terméket hoz be külföldről, ami a személyes szükséglet kielégítését nem haladja meg, akkor nem kell termékdíjat fizetni. Érdekességképpen megjegyzem, hogy ez a szabály csak a saját célú felhasználásnál létezik, tehát ha valaki behoz külföldről egy mosógépet, majd 2 év múlva megunja és értékesíti, akkor forgalomba hoz egy termékdíjköteles terméket, tehát elvileg teljes jogú kötelezettek, bár a vámhatóság többször kifejezte, hogy ezeket a magánszemélyeket nem fogja vizsgálni. Saját célú felhasználás, hogyha a termékdíj köteles termék megsemmisül, vagy megsemmisítem. Ezen a példán jól lehet illusztrálni a csomagolószer, csomagolás fogalomváltást. Ugyanis egészen 2011 végéig akkor semmisült meg egy termékdíjköteles termék, ha az már létrejött csomagolás volt. Tehát ha én italt palackoztam és a gyártósorra menet összetört a palack, akkor még nem jött létre a termékdíjköteles termék, a megsemmisülést nem kellett a termékdíj alapjába beleszámítani. Ha már a bepalackozott, kupakkal ezért termék ment tönkre, vagy lejárt a szavatossága, akkor már létrejött a csomagolás, azért már termékdíjat kellet fizetni. 10. oldal

2012-től viszont már a csomagolószer megsemmisülése is termékdíjköteles védettséget alapoz meg, tehát ha én külföldről behoztam a palackokat, tárolom és eltörnek, akkor nem hivatkozhatok arra, hogy nem jött létre a termékdíjköteles termék, mert az már a csomagolószer. A jövőben a legtipikusabb saját célú felhasználás a külföldről behozott csomagolás termékről való lebontása marad. Ebben az esetben a lebontott csomagolás nem kerül belföldi forgalomba a termékkel, azonban minden esetben, még akkor is, ha ez több utas göngyöleg, figyelembe kell venni, mint behozott csomagolás saját célú felhasználásként. 2012-től saját célú felhasználás, ha valaki jogutód nélkül megszűnik úgy, hogy készleten termékdíj köteles termékei vannak. Saját célú felhasználás kötelezettség nélkül És néhány példa arra is, hogy amikor felhasználás történik, de mégsem jön létre kötelezettség. Ezek közül a legérdekesebb a saját termelésű készlet előállításához történő felhasználás. Elektronikai példán fogom modellezni. Behozok külföldről egy elektronikai alkatrészt, ez termékdíjköteles. Kiveszem a termelésbe és beépítem egy késztermékbe. Ez a felhasználás ez nem alapoz meg termékdíj kötelezettséget, hiába történt felhasználás, mert saját termelésű készlethez használtam fel az alkatrész. Természetesen a termékdíjat nem úsztam meg, mert a késztermékkel majd történni fog valami, vagy forgalomba hozom, vagy felhasználom, vagy külföldre viszem, és az első 2 esetben számolnom kell a termékdíjjal is. Ez a szabály csak arra jó, hogy ne kelljen felhasználáskor fizetni, majd később a késztermék után megint fizetni, ott visszakérni, levonni, nettósítani és így tovább, meg lehet várni, hogy mi lesz a sorsa a készterméknek. 2012-től nem saját célú felhasználás a leltárhiány addig a mértékig, amíg azt a végrehajtási rendelet meghatározza. Nem saját célú felhasználás, hogyha a termékdíj köteles termék készlete vis maior miatt semmisül meg. Tavasszal volt egy szomorú eset, amikor leégett egy gyógyszertár raktára. Mivel ez a szabály csak a jövő évtől lép hatályba úgy kellett megítélni azt az esetet, hogy a tűzben elpusztult gyógyszerek csomagolása is saját célú felhasználás volt, tehát termékdíjat meg kellett fizetni utána. Ezek tehát az alapszabályok. Forgalomba hozatal, saját célú felhasználás. Néhány érdekességet leszámítva ez valóban úgy foglalható össze, hogy az fizet, aki gyárt, illetve aki behoz. Bérgyártás Nézzünk körül a kivételek között, mert akadnak. Először is a törvény nevesíti a bérgyártást, ahol 2009 óta a bérgyártatót nevezi meg kötelezettnek. Termékdíj szempontból a korábbi években az volt a felfogás, hogy bérgyártás akkor jön létre, hogyha minden összetevő a megbízó tulajdonában van, ezeket térítésmentesen a megbízott 11. oldal

rendelkezésére bocsátja, aki ezekből összeállít egy terméket, amelyet szolgáltatás keretében visszaad a megbízónak. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a bérgyártató, a megbízó a kötelezett. Ez a szabály marad 2012-ben is, bár továbbra is az a véleményem, hogy nem írja felül az általános szabályokat. Hogyha teljesül a bérgyártás kritériuma, akkor minden összetevő a megbízó tulajdonában van, tehát a megbízott se nem tudja értékesíteni, vagy forgalomba hozni a terméket, se nem tudja saját célra felhasználni, így is úgy is a megbízó, a bérgyártató lenne a jogcímek megvalósítója. Belföldi előállítású kenőolaj 2-es számú kivétel, belföldi előállítású kenőolaj, ahol nem a gyártó fizet, hanem az első vevő. Aki kenőolajat vásárol Magyarországon, az biztos nem veszi a gyártótól, ezért nem lehet első vevői pozícióban, hanem legalább már 2. vevő. Aki viszont külföldről hoz be kenőolajat, ott az általános szabályok szerint ő a kötelezett, ha azt forgalomba hozza, vagy felhasználja. Változások Reklámhordozó papír A reklámhordozó papír egészen 2011 végéig a kivételek közt szerepel, azaz belföldi előállítás esetén nem a főszabály szerint a gyártó fizeti a termékdíjat, hanem az ő első vevője. Azaz a megrendelő termékdíj kötelezett, hogyha közvetlenül a gyártótól nevezzük nyomdának, veszi a reklámhordozó papírt. Nem kötelezett, hogyha már egy belföldi nagykereskedőtől, vagy marketing centrumtól, vagy design stúdiótól veszi meg a reklámhordozó papírt, aki már korábban azt alvállalkozóval készíttette el, vagy megvette valamilyen nyomdától. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki reklámhordozó papírt szerez be, nem elég, hogy forgatja a jogszabályt, hogy most ez termékdíjköteles, vagy sem ez a termék, hanem az is meg kell néznie, hogy ha termékdíjköteles a termék, a szállító milyen pozícióban van, mert ez befolyásolja az én kötelezettségemet, függetlenül attól, hogy ő rendezte a termékdíjat, vagy sem. Külföldi beszerzésnél nincs ilyen probléma, mindig a behozó fizeti a termékdíjat a jelenlegi felállás szerint. 12. oldal

A reklámhordozó papír eltűnt a kivételes körből. (4. ábra) 4. ábra Változás a kötelezett személyében: reklámhordozó papír Erre a termékre is igaz, hogy az első belföldi forgalomba hozó, vagy a saját célú felhasználó fizet, ami azt jelenti, hogy amennyiben én belföldről veszem meg a reklámpapírt, akkor biztosan nem lehetek kötelezetti pozícióban, mert azt a reklámpapírt már valaki először forgalomba hozta. Hogy azt a nyomda tette-e, vagy külföldről vette meg egy kereskedő és úgy jutott hozzám, az nem lényeges. Ugyan úgy nem lényeges, hogy a kötelezett teljesítette-e a kötelezettségét, vagy sem. Ha én azt látom, hogy a számlán nincs semmi feltüntetve az ár az ugyanannyi, mint tavaly, tehát nincs beépítve a termékdíj és egyébként is a szállítóm nem szeret adót fizetni, azt semmiképpen nem érinti az én pozíciómat, ő mulasztotta el a kötelezettséget, ő viseli ennek a szankcióit, tehát a belföldi beszerzés reklámhordozó papír esetén az azt jelenti, hogy a cég kikerül a termékdíj kötelezettek köréből. Külföldi beszerzésnél nincs változás, továbbra is a behozó fizet, hogyha forgalomba hozza, vagy saját célra felhasználja a reklámhordozó papírt. A szándék azt hiszem egyértelmű, egy nagyobb körű felhasználói csapat helyett fizessen a szűkebb körű nyomdai ipar. Egy kötelezettsége azonban marad a megrendelőnek. A nyomdaipar addig panaszkodott arra, hogy ő tulajdonképpen csak egy szolgáltató, aki előállítja a terméket a megrendelő kérésére, tehát nem is igazságos, hogy ő fizesse a termékdíjat 2012-től, amíg meghallgatásra talált a panaszuknak az az eleme, miszerint ők nem képesek eldönteni a papírra kerülő tartalomról, hogy az adott vállalkozás szempontjából az reklámnak minősül-e, vagy nem. Ettől függően a törvény előírja, hogy amennyiben valaki az itt látható sajtótermékek között szereplő terméket vásárol belföldi nyomdától, tehát az első forgalomba hozótól, akkor a megrendelés során nyilatkozzon arról, hogy a termék reklámhordozó papír, vagy sem. A nyilatkozat sajátossága, hogy a felelősséget áttolja a megrendelőre. Tehát amennyiben a megrendelő azt mondja, hogy ez reklámhordozó papír, akkor általános eset van, a nyomda köteles termékdíjat fizetni, ha az árba be kívánja építeni, akkor megteszi, és minden megy tovább. Azonban, ha a nyilatkozó azt mondja, hogy nem reklám tartalom, akkor a nyomda teljesen joggal elmulasztja a termékdíj fizetést. És ha ezután, valaki egyenruhában azt állapítja meg, hogy ez mégiscsak reklámhordozó papír, akkor a nyilatkozat megtevőjén fogja leverni ennek a következményeit minden szankcióval együtt. 13. oldal

Csomagolás, csomagolószer A másik nagy horderejű változás az a csomagolás, csomagolószer világában történt. Itt magát a kötelezett személyre vonatkozó szabályt nem fogalmazták át, tehát az általános szabályok szerint adózik, azonban a termékkör módosítása miatt egészen más helyre kerül a fizetési kötelezettség. A felső részen látjuk a jelent és a múltat. (5. ábra) 5. ábra Változás a kötelezett személyében: csomagolószer Amely arra alapozódik, hogy a termékdíjköteles termék a csomagolás, az az első forgalomba hozója a csomagolásnak, aki a csomagolást végzi, vagy a csomagolást külföldről behozza. Ennek megfelelően jelenleg mindig a csomagolást végzőnél van a kötelezettség, illetve a behozónál, nem pedig az üres csomagolószer gyártójánál, forgalmazójánál. Az alsó ábra már az új megközelítésnek felel meg. Mivel a termékdíjköteles termék a csomagolószer, ezért az első belföldi forgalomba hozó az lesz, aki a csomagolószert gyártja és értékesíti. Aki az üres csomagolószert külföldről behozza és értékesíti, vagy felhasználja, tehát mindazok a vállalkozások, akik csak belföldi forrásból szerzik be a csomagoláshoz használt csomagolószereket kikerülnek a termékdíj kötelezettek köréből, hogyha nincs egyéb termékük, amit behoznának külföldről. A szándék megint csak világos, a csomagolók több tízezres köre helyett fizessenek a csomagolószer gyártók. A felelősségi szabályok azonosak a reklámadózó papírjaival, nem kell meggyőződnöm arról, hogy a gyártó befizette-e a termékdíjat, felírta-e a számlára, és mit kezdett az összeggel. A belföldi beszerzés önmagában kivon engem az alanyi hatály alól. Nincs változás azonban a külföldről csomagolt terméket behozók életében, itt továbbra is a behozó a köztelezett, az a feladat, hogy a behozott áru csomagolásának tömegét meg kell állapítani anyagfajták szerinti bontásban, tehát néhány kötelezett kikerült a termékdíjköteles körből, de még így is több precedens nagyságrenddel kell számolni, hiszen a legtöbb vállalat életében előfordul külföldi beszerzés. Átmeneti szabály A csomagolószerhez is tettem egy megjegyzést, felsőfokú termékdíj ügyintézők kedvéért. Lesz egy olyan átmeneti szabály, amely az év végén készleten lévő csomagolószerek sorsát 14. oldal

rendezi, mégpedig a gazdálkodók szempontjából a lehető legrosszabb módon. A jövő évi termékdíj tételek kivetésig. Ennek a szabálynak az az oka, hogy a fogalmi váltással a csomagolást végzőnél december 31- én készleten lévő csomagolószerek után sem a korábbi, sem az új rendszerben nem keletkezne kötelezettség. 2011-be azért nem keletkezik, mert még nem jött létre csomagolás, csak csomagolószert szerzett a vállalkozás. 2012-ben, pedig már amikor ebből csomagolást készít, ő nem az első forgalomba hozója a csomagolószernek, azt már valaki korábban forgalomba hozta. Ennek a megakadályozására érkezett, az átmeneti rendelkezés. Mindenki, aki jövőre fog csomagolószert értékesíteni, vagy olyan reklámhordozó papírt felhasználni, amit nyomdától vett, és ezért 2011-ben még nem volt a beszerzéskor fizetés, az jövőre, a készlet erejéig, a jövő évi díjtételekkel köteles lesz erre még díjat fizetni. A kisboltok, akik csak csomagolás miatt érintettek és belföldről szerzik be a termékeiket, a csomagolószereiket, ha van év végi készletük, akkor még az első negyedévben kötelezettek lesznek, amíg ezt felhasználják. Az átmeneti rendelkezés számos más kiskaput is próbál bezárni. Akkor is fizetni kell a különbözetet, hogy ha már előző évben készletre vételkor fizettem termék, vagy hasznosítási díjat, és akkor is kell, hogyha már előző évben számlán átvállalták tőlem a termékdíjat. Tehát minden esetben az a cél, hogy a jövő évi díj a készlet után valahogy befizetésre kerüljön. Csomagolószerrel kapcsolatos stratégiák Először azonban arról, hogy ez az első látásra egyszerűnek tűnő módosítás, nevezetesen, hogy ne a csomagoló fizessen, hanem a csomagolószer gyártó, milyen komplikációkat tud okozni? A komplikációknak az oka a korábban bemutatott ábra. Nem minden csomagolószerből lesz csomagolás. Ezért az új rendszer hátrányosan érinti azokat, akik nem csomagolásra használják fel a csomagolószereket, vagy esetleg külföldi termék becsomagolásához használják fel ezeket, mert ők belföldi beszerzés esetén mindig meg kell, hogy fizessék az árban a gyártónak csomagolószerekre kivetett termékdíjat, míg a múltban csak arra fizettek, amiből valóban belföldre előállított csomagolás lett. Ennek megfelelően néhány korrekciós tényezőt tartalmaz a törvény, amelyeket szeretnék végigvenni. 4 esetünk lesz. (6. ábra) 15. oldal

6. ábra Csomagolószerrel kapcsolatos stratégiák Első eset - kötelezett Valaki csomagolószert gyárt, vagy üres csomagolószert hoz be és azt eladja belföldön egy vevőnek. Általános esetben ez az eladás létrehozza a termékdíj kötelezettséget. Második eset - nyilatkozat Ugyan ez a művelet történik. A gyártó közvetlen kapcsolatban van a felhasználóval, tehát nincsenek közbeiktatott kereskedők a rendszerben és a felhasználó nem csomagolásnak fogja használni. Ha a felhasználó nyilatkozik, akkor bizonyos esetekben elkerülhető a termékdíj fizetés. Rengeteg ötlet forgott ezekre a nyilatkozati jogcímekre, végül 3 maradt talpon. Nyilatkozhat a felhasználó, hogy: ő átalányfizetésre jogosult és ezért a gyártó ne fizessen az eszköz után termékdíjat, majd ő rendezi a saját átalánya keretében. ő újra felhasználható betétdíjas rendszerben fogja felhasználni a csomagolóeszközt és ezért ne fizessen a gyártó termékdíjat. ő a csomagolóanyagot, vagy a csomagolási segédanyagot, tehát tipikusan azt a szférát, amiből lehet is csomagolás, meg nem is, ő nem forgalmazza tovább, hanem végfelhasználóként nem csomagolási célra használja fel. Amennyiben egy ilyen nyilatkozatot kap a gyártó, a nyilatkozat tartalmát, egy formanyomtatványt is a végrehajtási rendelet majd tartalmaz, akkor a gyártó teljesen legálisan nem fizeti be a termékdíjat a csomagolószer után, arra alapozva, hogy neki nyilatkoztak. A felhasználónak sincs semmilyen dolga, kivéve, hogyha a nyilatkozattal ellentétes tényállás valósul meg, mert ekkor ő felel a termékdíjért, mégpedig a beszerzés időpontjára visszamenőlegesen késedelmi kamattal. Ez a szankció próbálja visszafogni a felelőtlen nyilatkozatokat. Illetve az a tény is, hogy a vámhatóság valószínű, hogy a gyártótól egy bevallási nyomtatványon bekéri adószám szerint, hogy kik nyilatkoztak neki arról, hogy nem csomagolásra használják föl a termékeket és egy nagyszerű lista lesz ahhoz, hogy kit kell meglátogatni. Harmadik eset - visszaigénylés A végfelhasználó és a gyártó messze van egymástól, közbeékelt kereskedőkön keresztül jut el a csomagolószer a felhasználóig, tehát szóba sem jöhet a nyilatkozat, mert amikor a gyártó 16. oldal

először értékesíti a csomagolószert, még nem tudja, hogy ki lesz a végfelhasználó, mit fog az áruval tenni, létrejön a fizetési kötelezettsége. Ebben az esetben a törvény megengedi, hogy a végfelhasználó visszaigényelje a termékdíjat, 2 esetben. Hogyha külföldre vitt csomagolást állít elő a csomagolószerből, vagy ha a csomagolóanyagot, csomagolási segédanyagot nem csomagolásra használja fel. Visszaigényelni csak az tud, aki egy olyan számlát kap az előző lépcsőfoktól, amin minden rajta van. Nyilvánvaló, hogy aki bemegy a boltba és nagykereskedőtől veszi a csomagolószert, nyilván nem fog olyan számlát kapni, ami megmondja, hogy ki fizetett utána termékdíjat és pontosan mennyit. Gyakorlatban nem hiszem, hogy lehet majd élni ezzel. Ezek a csomagolószerek végül is majd nem válnak csomagolássá, hanem a költségvetést gazdagítják a termékdíj bevételek frontján. Negyedik eset - átvállalás Amennyiben a kötelezett és a felhasználó közvetlen kapcsolatban van, akkor a vevő átvállalhatja szerződésben a termékdíjat a kötelezettől. Igazából ez nem jelent mást, mint hogy visszaáll a 2011-ig érvényes rendszer, és nem a csomagolószer gyártó lesz a kötelezett, hanem a csomagolást végző és azt forgalomba hozó vállalkozás. Ez elsősorban akkor optimális megoldás, hogy ha a csomagolást végzőnek pénzügyi szempontból nagy terhet jelent az, hogy beszerzéskor a csomagolószer árában már fizeti a termékdíjat, másrészt arra a termékre is fizet, amit nem csomagolásra használ, például nagy mennyiségben exportra használja fel a csomagolószereket. Ebben az esetben, ha a két fél köt egy átvállalási szerződést, akkor a csomagolást végző lesz a kötelezett és ugyan azokkal a szabályokkal dolgozik, mint az idei évben, csak az után fizet, amit forgalomba hoz, csak az után, amit belföldön felhasznál, és csak abban az időpontban, amikor ez megtörténik, nem pedig a beszerzéskor. Egy másik átvállalási jogcím, amikor a csomagoló eszköz gyártója átvállalja a termékdíjat a csomagolóanyag beszállítójától. Erre azért van szükség, hogy ennek segítségével lánc átvállalásokat lehessen létrehozni. Képzeljük el a következő helyzetet. Az első cég hullámpapírt gyárt. Eladja a második cégnek, aki ebből kartondobozokat állít elő. A második cég eladja a harmadik cégnek a kartondobozt, aki ezekbe termékeket csomagol, és főleg exportra dolgozik. A harmadik cégnek egyértelműen igénye, hogy hozzá kerüljön a termékdíj kötelezettség, mert nem szeretne fizetni a külföldre kerülő csomagolószerek után és nem is akar visszaigénylésbe bonyolódni ezekkel kapcsolatban. Ezt csak akkor történhet meg, hogyha a dobozgyártó előbb szerződésben átvállalja a hullámpapír gyártónak a termékdíját, ugyanis a hullámpapír rajta lesz a csomagolószer katalóguson. Ezt követően a dobozba csomagoló átvállalhatja a doboz termékdíját, tehát 2 lépésben eljut a kötelezettség a csomagolást végzőig, ő pedig majd csak a belföldi dolgok után fizet. 17. oldal

Újrahasználható csomagolószerek használata Csomagolószereknél még egy dologról kell beszélnünk, újra használható, több utas göngyölegek. (7. ábra) 7. ábra Újrahasználható csomagolószerek használata Egy kis ismétlő ábra. A jelenlegi rendszerben újrahasználható csomagolásként kell értelmezni azt az esetet, amikor külföldről bejön egy göngyölegbe helyezett termék, vagy alapanyag. Azt én kicsomagolom és a göngyöleget külföldre visszaküldöm. A másik oldalon a belföldi forgatás tiszta esete, amikor én egy több utas eszközre csomagolok, kiszállítom, visszahozom, újra csomagolok, újra kiszállítom, tehát forgatom, többször létrehozok csomagolást egy adott csomagolóeszközből Aki ismeri a jelenlegi szabályokat, az tudja, hogy aki az ilyen eszközeit nem jelenti be a vámhatósághoz, az pénzügyileg igen rosszul jár, mert minden külföldről behozott eszköz után fizet, kiszállítás esetén pedig nem tud visszaigényelni, illetve minden egyes belföldi forgatásakor újra és újra fizet, azon a jogcímen, hogy új termékdíj köteles csomagolást hozott létre. Aki bejelenteni ezt a típust és nyilvántartja az ábrán felrajzolt mozgásokat, ezekről bead egy éves bevallást, az elnyeri azt a jogot, hogy csak egyszer fizessen a belföldön forgó eszközök után, és visszaigényelhessen a külföldről behozott eszközök után. Összességében ez két szempontból jelent a jelen szabályozásban óriási problémát. Egyrészt a vállalkozások nagy része még mindig nem kezeli helyesen ezeket a göngyölegeket, és ezért ellenőrzési kockázatot görget maga előtt. Másrészt olyan nyilvántartásokat kell vezetni, amely nem teljesen igazodik a gazdasági élet alap logikájához. Belföldi előállítású csomagolás Jó hír, hogy a fogalomváltással ez a helyzet is megoldódik. Ugyanis jövőre nincs olyan probléma, hogy egy darab eszköz után többször, vagy többen fizetnek, mert egy darab csomagolószert egyszer lehet először forgalomba hozni, vagy saját célra felhasználni, utána hiába csomagolok bele 50-szer, már nem lehet az adott csomagolószernek az első belföldi forgalomba hozója. Ez egy lépés az ideális világ felé, ahol minden több utas göngyöleg után fizet a belföldi gyártó, vagy fizet a külföldről behozó és ezt követően bárki nyugodtan használhatja ezt termékdíjas adminisztráció és kötelezettség nélkül. Ugyan, hogy azt mondtam, hogy a kisbolt megveszi a kalapcsomagoló papírt belföldről, akkor már nem kötelezett, ugyan úgy, ha nálam marad a belföldi szállító raklapja, vagy veszek a raklap gyártótól raklapot, én már nem vagyok kötelezett, akármit csinálok azzal a raklappal. 18. oldal

Ez egy jól működő rendszer lenne, a jogszabály azonban próbálja ösztönözni, hogy egyszer se kelljen fizetni bizonyos esetekben ezek után a göngyölegek után. Akkor nem kell fizetni, ha a csomagolóeszköz az újrahasználatra alkalmas eszközök nyilvántartásában szerepel, a csomagolást végző a csomagolóeszközt betétdíjas rendszerben használja, tényleges újrahasználat történik. Előfordulhat, hogy a gyártó és a felhasználó nem ugyanaz. Ebben az esetben a felhasználó nyilatkozhat, emlékszünk, közvetlen vásárlás esetén, hogy ő fogja ezeket a feltételeket teljesíteni. Besétálok a láda boltba és nyilatkozom, hogy ez a láda több utas fizikai paraméterei alapján, ez és ez a hivatkozási szám, ezt a ládát betétdíjas termékként fogom használni a betétdíjas jogszabályt illetően és legalább egyszer újratöltöm. Ebben az esetben senki sem fizet egyszer sem termékdíjat. Természetesen, ha meghiúsulnak a feltételek, akkor az egyszeri termékdíjat visszamenőlegesen be fogják szedni. Külföldről behozott csomagolás Itt azt a szabályt mondja ki a törvény, hogy egyáltalán nem kell a termékdíjjal foglalkozni, ha az újrahasználható csomagolóeszköz a behozatal bevallási időszakában külföldre visszaszállításra kerül. Azonban, ha átcsúszik a visszaszállítás és ez elkerülhetetlen, hiszen lesznek negyedév utolsó napján bejövő szállítmányok, amelyek két nap múlva mennek vissza, abban az esetben az adott negyedévben be kell vallani a termékdíjat, és majd a kiszállítás negyedévében lehet visszaigényelni ezt. Ahhoz, hogy ezt alá tudjuk támasztani, nem feltétlenül kell vonalkóddal ellátni a göngyölegeket és egyedi azonosítóval nyilvántartást vezetni. Bármilyen mennyiségi alapú nyilvántartás megfelel, ami a számviteli politikában rögzített valamilyen készletezési elv, vélelem, módszer alapján alátámasztja, hogy milyen forgási sebességgel mennek vissza a göngyölegek külföldre. 19. oldal

Termékdíj-átvállalás A baloldalon látható szerződéses átvállalási jogcímek közül 3 változatlan maradt. (8. ábra) 8. ábra Termékdíj-átvállalás Az exportáló vevő, bérgyártó és a termelői csoport ugyan olyan szabályokkal vállalhat át, mint 2011-ben. A másik két új jogcímről pedig beszéltem. Bizonyos esetekben érdemes lehet átvállalni csomagolás végzőként a csomagolószer termékdíját, ha első vevők vagyunk, illetve a csomagolóanyag termékdíját, ha abból csomagolóeszközt gyártunk. Ami fontos, hogy némiképp rugalmasabb lesz az átvállalás eljárása. Jelenleg az átvállalónak be kell nyújtani a nyilvántartásba vételre a szerződést, amit a vámhatóság 30 napon belül jóváhagy. És a nyilvántartásba vételt követő hónap első napjától érvényes a szerződés. Ez tehát a jelenlegi rend, ami azt jelenti, hogy ha megkötöttük a szerződést, még egy-másfél hónap, amire érvényes lesz, tehát ennyire előre kell gondolkodni. Jövőre nem ez lesz a helyzet, a nyilvántartásba vételt egy bejelentés váltja föl. Érvényes a szerződés, ha azt az átvállaló 15 napon belül bejelenti a vámhatósághoz. Nem kell megvárni, míg a vámhatóság visszaigazolja ezt az aktust, egyszerűen bejelentettük, arra kell figyelni, hogy az a tervezett érvényességtől számított 15 napon belül megtörténjen. Természetesen, ha csúszik, akkor visszamenőlegesen 15 nap lehet a legkorábbi kezdő időpont. Ez azt is jelenti, 20. oldal