TARTALOM Búcsúzóul Ottovay László.................................... 3 Könyvfesztivál Rendezvénysorozat A Nagy Könyv évében......................... 4 Tisztelt Olvasóink, Kedves Kollégák! Nyáron megjelenõ számunkat tartják kezükben, melyet örömmel nyújtunk át Önöknek. Számunk sok érdekes olvasmányt tartalmaz. Beszámolunk sok-sok igen hasznos és érdekes szakmai rendezvényrõl és kulturális eseményrõl, mely intézményünkben zajlott az elmúlt idõszakban. Biztos vagyok abban, hogy Önök közül jó néhányan személyesen is részt vettek az írásainkban megelevenedõ programokban, és talán szívesen forgatják oldalainkat, felelevenítve a már megélt élményt. Hírt adunk Kitekintõ rovatunkban falainkon kívül lezajlott szakmai programokról, konferenciáról, közgyûlésrõl is. Remélem, hogy a nyári idõtöltésük egy részében helyet kap lapunk olvasása. Az elkövetkezendõ nyárra, a pihenés óráira kívánok minden jót, legyen szép és élményekben, programokban gazdag nyaruk, pihenjenek jól! A Szerkesztõség nevében a Kiadó Nálunk történt A harmadik évezred információs kihívásai határainkon innen és túl.... 5 Agrárszakmai rendezvények Tíz éves jubileum........................................... 6 Sommelier a jövõ hivatása.................................... 8 Agrárkulturális rendezvények Erdei iskolák és a környezeti nevelés............................ 9 Fenntarthatóság és/vagy fejlõdés............................... 10 Kiállítás megnyitó Misch Ádám kiállításának megnyitójára......................... 12 IKON Ablak az örökkévalóságra.............................. 14 P. Oláh Oláh Tibor kiállítása, aki az ember és a természet harmóniáját keresi........................................... 15 Egy brit hölgy fest Ann Walmsley kiállítása..................... 18 Fiser Tivadar természetszobrász alkotásai könyvtárunkban......... 18 Könyvismertetés Akvarisztika................................................. 19 Az EU Közös Agrárpolitikájának elmélete és nemzetközi mozgástere.... 19 Tangazdaságok, tanüzemek az agrár-felsõoktatásban................. 20 Fittness szakácskönyv......................................... 21 Kitekintõ Statisztikai tájékoztatás itthon és külföldön az uniós csatlakozás után.... 22 Korok virágok.............................................. 23 Muzeális állományt õrzõ könyvtárak 5. konferenciája................ 24 IKSZ közgyûlés.............................................. 25 Megszületett A Nagy Könyv játék TOP 12-es listája.................. 26 Programajánló.............................................. 27 Ajánló bibliográfia Vidékfejlesztés............................................... 28 Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató Agrárium................................................... 36 E számunk szerzõi: Balogh Margit könyvtárigazgató (Petõ Intézet) Benczekovits Beatrix, Eszes-Istenes Zsolt, Frendl Kata, Kabai Gábor, Károlyi Zsuzsanna, Kripner Veronika, Lõrincz Ferenc, Pálfai Katalin, Prokai Dorina, dr. Sinóros-Szabó Botondné (OMgK) Fotók: Viszló Levente (Pro Vértes Közalapítvány) Benczekovits Beatrix, Csíky Gábor, Kárász Kinga, Prokai Dorina (OMgK) 2 2005. XII. évfolyam 2. szám
BÚCSÚZÓUL Ottovay László, az Országos Széchenyi Könyvtár Tájékoztató és Dokumentumszolgáltató Fõosztály fõosztályvezetõje, 2005. május 1-jén, 63 évesen, a súlyos betegséggel vívott küzdelme után, tragikus gyorsasággal itt hagyott bennünket. A hirtelen jött megrázó hír még mindig hihetetlen. Értetlenül állunk elõtte, érzelmeink és emlékeink kavarodva tolulnak fel, amikor kedves, mosolygó alakját fölidézzük. Laci egyszerre volt a szolgálatkész, az udvarias kolléga, a közvetlen, figyelmes jó barát és a komoly szakember, aki 1965 óta teljesítette magas szinten könyvtáros hivatását. A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tájékoztatási Intézetében kezdte pályáját. 1968 és 1977 között az OTH Szabadalmi Tára és Szakkönyvtára vezetõje, majd egy OMFB-s megbízással az OMKDK-ban a Fejlesztési Önálló Csoport munkatársa, ezután a Szabványosítási Önálló Csoport vezetõje. Ebbõl a szakmai kutatómûhelybõl kerül 1980-ban Gyõrbe, a Közlekedési és Távközlési Mûszaki Fõiskola Könyvtárának a vezetõi székébe, ahol 1987-ig teljesít szolgálatot. 1987-ben, a könyvtár várba való költözése után, lesz az Országos Széchényi Könyvtár fõosztályvezetõje, a nemzeti könyvtár elkötelezett munkatársa és a nemzeti könyvtárügy képviselõje. Tanárként is megmérette magát, az egri Eszterházy Károly Fõiskolán adta át ismereteit a szakmai tájékoztatásról, itt könyvtáros növendékek sora ismerhette meg õt, s vele a hivatás tiszteletét és szeretetét. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének negyven éve, 1965 óta volt tagja. A Mûszaki Könyvtáros Szekció mellett, a Bibliográfiai és Társadalomtudományi Szekció munkáját is lelkesen támogatta. Minden megbízatásában a szakma egészéért dolgozott, vezetõségek tagjaként, szekció elnökként és fõtitkárként is, egyforma hivatástudattal és emberséggel tevékenykedett. Nevéhez fûzõdik az alapszabály kidolgozása és gondozása. Laci elment. Mi, akik személyesen is ismertük õt, még sokáig emlegetjük majd a szakmai rendezvények, a vándorgyûlések, a kirándulások részvevõjeként, s eszünkbe jut majd a baráti találkozók kitartó táncosa és az a szokatlan fényképezési technikája, amellyel megörökített minket. Mi is lekaptuk õt, belsõ kameránk megõrizte ezeket a vele töltött pillanatokat, s ezek a képek segítenek majd bennünket a közös emlékezésben! Balogh Margit 2005. XII. évfolyam 2. szám 3
Könyvfesztivál RENDEZVÉNYSOROZAT ANAGY KÖNYV ÉVÉBEN A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése, valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervezésében 2005. április 21-24. között tartották meg a Budapest Kongresszusi Központban a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. E sorok írásakor pontos statisztikák még nem álltak rendelkezésre a látogatók számáról, de a közvetlen tapasztalatok azt sejtetik: a korábbi években is sikeres rendezvény minden eddigi csúcsot megdöntött, a programok javarésze teltházas volt, a standok elõtt hömpölygött a tömeg, jól fogytak a könyvek és fõleg kitûnõ volt a hangulat, remek kisugárzása volt az egésznek. Nagy szerepe volt ebben a díszvendégnek, Paolo Coelhonak, akinek népszerûsége szinte a popsztárokéval volt mérhetõ, csápoló leányhad kísérte minden lépését, a dedikációnál sorsolni kellett azt az 500 fõt, akit az író vállalni tudott, új könyvébõl A zahír-ból pedig az elsõ napon 5.000 (!) példányt adtak el a kereskedõk. Nyilvánvaló, hogy a Coelhojelenség bizonyos fokig divatkérdés, de azt hiszem, a mai világban örülni kell az irodalom és a könyv minden sikerének, hiszen, mint a címben már szó volt errõl, A Nagy Könyv évét éljük. Vendégünk volt még az oroszországi irodalom, mely minden eddiginél sokszínûbben tükrözi a hatalmas ország népeinek, nyelveinek, korosztályainak jelenlegi, változóban lévõ életét. A róluk szóló pódiumbeszélgetésen megjelent 7 író és költõ között volt 1922-es születésû idõs bácsi, aki témáit még mindig a II. világháború eseményeibõl meríti, és 1981-es ifjú hölgy, akit persze a ma kérdései, karrier, életszínvonal, a fiatalok érvényesülési lehetõségei foglalkoztatnak. A legérdekesebb közülük talán Vlagyimir Vojnovics, a jelenkori szatíra egyik legerõsebb képviselõje volt, aki Iván Csonkin közkatona életérõl és különleges kalandjairól írott regénye miatt majd negyedszázada emigrálni kényszerült, napjainkban Münchenben él, de tájékozottabb Moszkva hétköznapjairól, mint sok helyi lakos. Levetítették a programban Jiši r Menzel cseh rendezõnek a könyvbõl készített frenetikus hatású filmjét is, mindenkinek ajánlanám megtekintésre, aki még nem látta. A Könyvtáros Klub számos programja kapcsolódott A Nagy Könyv rendezvénysorozathoz. Bakos Klára, az MKE elnöke Az olvasás reneszánsza címû konferencián beszélt a szakma vonatkozó feladatairól. A Magyar Periodika Kör rendezvényén (2005 - a Fizika és A Nagy Könyv Éve) Bánkeszi Katalin, a Neumann Kht. igazgatója elevenítette fel egy régi olvasmányélményét (Knight: Légy hû magadhoz). Az olvasó könyvtáros A Nagy Könyvért programsorozatban többek között Bátonyi Violetta, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat fõigazgató-helyettese Závada Pál: A fényképész utókora címû sikerregényét ismertette. Pódiumbeszélgetés volt irodalmi kötelezõ olvasmányokról, a gyerekkönyvtárosok pedig a kicsiknek szóló regényekrõl beszélgettek. Az utolsó napi mûsor CD-ROM show volt, melyen a Fizika Nemzetközi Éve alkalmából készített ismerethordozókat mutattak be. Némi szubjektivitást megengedve magamnak, hadd említsem meg azt a két programot, mely az eddig nem említettek közül nekem legjobban tetszett. A szépirodalom megkövetése címû kerekasztal-beszélgetésen Süveges Gergõ, a Magyar Televízió szimpatikus fiatal mûsorvezetõje volt a moderátor, vendégei voltak Jókai Anna írónõ, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Gryllus Dániel zeneszerzõ, a Kalákaegyüttes vezetõje, akik barátságos, õszinte hangulatú megnyilatkozásaikban vallottak irodalmi élményeikrõl, olvasói szokásaikról, pótolva a meghívón szereplõ és betegsége miatt hiányzó, Sebestyén Márta énekesnõt és az igazolatlanul távol maradó Vitrai Tamást. Hasonló hangulatú másfél órát tölthettünk Vámos Miklóssal, aki az Ab Ovo Kiadó igazgatójaként jelent meg, de rá jellemzõ közvetlenséggel magánemberként szólt hozzánk, és vendégével Gerendás Péter zenésszel, aki Vámos Apák könyve címû regénye alapján készített CD-jérõl játszott el két számot. Aki ott járt a fesztiválon tudja, aki nem, higgye el: ennek a rendezvénynek bukéja van, meg múltja, jelene és biztos vagyok benne, hogy jövõje is. Lõrincz Ferenc 4 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt A HARMADIK ÉVEZRED INFORMÁCIÓS KIHÍVÁSAI HATÁRAINKON INNEN ÉS TÚL Az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Ujhelyi Imre termében zajlott le május 25-én A harmadik évezred információs kihívásai határainkon innen és túl címû nemzetközi konferencia. Megnyitójában dr. Szekeres Béla, az FVM vezetõ fõtanácsosa a mezõgazdaság megújuló információigényérõl, az internet térhódításáról (ezen belül a magyarországi tényekrõl és lehetõségekrõl), valamint a könyvtárakkal, illetve a jövõbeni szakirodalmi ellátással szemben támasztott igényekrõl beszélt. A program elsõ blokkjában az OMgK mutatkozott be. A nemrég elkészült referencia film megtekintése után Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató a könyvtár információs politikájáról szólt. Benczekovits Beatrix fõigazgatóhelyettes a minõségbiztosítási pályázatsorozatról, illetve annak elsõ két felvonásáról számolt be. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2003-ban indította útjára a pályázatsorozatot, amelyet az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer könyvtárai részére írt ki. Elsõ évben a pályázó könyvtárak széles körû felmérést és statisztikákat készítettek intézményükrõl, illetve ezekbõl teljesítménymutatókat számoltak. A második forduló feladata a benchmarking (összehasonlító vizsgálat) volt. A Könyvtártudományi Szakkönyvtár, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, az OMgK, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum összehasonlította a korábbi évben kiszámolt teljesítménymutatóit, megpróbálta közös nevezõre hozni azokat, hogy a tudományos és szakkönyvtárak számára egységesen értelmezhetõ és értékelhetõ eredményeket kapjon. A pályázat zárásaként közös tanulmány készült a levont tanulságokkal. A harmadik felvonásra is jelentkezett mind a négy könyvtár, és a továbbiakban is együtt kívánnak dolgozni. A közös tanulmány, valamint a nemzetközi szakirodalom segítségével a magyar terminológia újraértelmezésére javaslatokat dolgoznak majd ki, segítve a hazai gyakorlatra javasolt irányelvek meghatározását. A külföldi elõadók közül elõször Tóth János, a Bácsfeketehegyi Gazdakör (Szerbia és Montenegro) elnökhelyettese kapott szót. A szerb Mezõgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztériumban kidolgozott elõírások és az ottani mezõgazdasági támogatási rendszer alapján adott tájékoztatást az aktuális helyzetrõl. Az összehasonlíthatóság céljából elmondta, hogy országukban az összes foglalkoztatott 10%-a dolgozik az agráriumban, ez a GDP 21%-át jelenti, az export 26,3%-a származik a mezõgazdaságból. Az ottani vidékfejlesztés fõ programcéljai: a fiatal munkaerõ elvándorlásának megelõzése; a talaj termõképességének vizsgálata, és a szükséges tápanyagmennyiség bevitelének meghatározása; a bio- és az integrált termelés ösztönzése; a feldolgozóipar EU-szintre hozása. Általánosságban a szerb agrárpolitika célja: a versenyképesség növelése. Ennek érdekében a gazdaságok struktúráját és a kapcsolódó kifizetéseket fokozatosan közelíteni kell az EU-ban elfogadott mércéhez. A költségvetés oroszlánrészét piac- és vidékfejlesztésre kell fordítani. 2005. XII. évfolyam 2. szám 5
Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények Serfõzõ Jenõ, a Horgosi Termelõk Klubjának elnöke a gondolatmenetet folytatva elmondta, hogy Szerbiában az agrárfinanszírozás rendszerének kidolgozásakor alapvetõ célkitûzésként az alábbiakat fogalmazták meg: a gazdákat minél kevésbé terheljék a fejlesztések; a legkedvezõbb hitelkonstrukciót vehessék igénybe; a támogatások közvetlenül növeljék a versenyképességet; a futamidõ 5-7 éves legyen. A rendelkezésre álló keret 0,7-1 milliárd euró. A felzárkóztatás információs rendszerének alappillérei: tudástranszfer, szakmai konzultációk, új technológiák bemutatása; tanácsadói hálózat (az országban 34 tanácsadó-állomás mûködik); a termõföld bérbeadásának piaca; a piaci árak alakulásának országos szintû követése; a mezõgazdasági információs börze létrehozásának kísérlete. Egyéb (Magyarországon is megfontolandó) célkitûzések: viszonteladók nélküli, közvetlen kapcsolat (!); kedvezõ rövid- és középlejáratú hitelek; a fejlesztésekhez megvásárolt árucikkek árából 30% visszaigényelhetõ. A fontosabb szakmai célok megvalósítását a következõ témák támogatásával segítik: tagosítás; a savas talajok javítása meszezéssel; minõségbiztosítási költségek fedezése; ipari növények termesztése; gyümölcsösök és szõlõültetvények létesítése; állattenyésztés; tejtermelés; kivitel. Befejezésül Jakab Eleonóra, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Fõiskola munkatársa kért szót. Elmondta, hogy bár szûkös anyagi feltételek között dolgoznak, sok területen érezhetõ elõrehaladás az elmúlt években. Köszönhetõ ez például a Budapestrõl, a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karáról érkezõ elõadóknak és tankönyveknek, valamint a fõiskola könyvtárának több helyrõl küldött értékes és változatos könyvajándékoknak. Beregszászon új szakmai mûhely alakul, megindult a szakkönyv- és folyóirat-kiadás is, sok rendezvény támogatja az oktatást. Az OMgK és a Magyar Mezõgazdasági Múzeum könyvtárának jelenlevõ képviselõi szorgalmazták az együttmûködés szorosabbra vonását a fõiskolával; konkrét lépésekre az új tanév kezdete táján kerülhet sor. Természetesen a rendezvény csak morzsákban érinthette hazánk és a szomszédos magyarlakta vidékek agrárinformációs helyzetét és problémáit, de így is egyértelmûen kitûnt, hogy rengeteg a ránk váró feladat és munka. BB LFL 2005. május 4-én ünnepelte 10 éves évfordulóját Az Európai Unió Agrárgazdasága címû folyóirat szerkesztõsége. A jubileumi ünnep kiemelt vendégei dr. Vajda László, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Irányító Hatósági Fõosztályának fõcsoportfõnöke, valamint dr. Tóthné Mohácsy Gabriella, az FVM vezetõ fõtanácsosa voltak. Nem csak a lap szakmai irányításához kapcsolódó vezetõk jelentek meg az eseményen, az olvasókat Tóth Kálmán, erdélyi almatermesztõ képviselte, aki TÍZ ÉVES JUBILEUM azokat a termelõket is fontosnak tartja tájékoztatni szülõföldjén, akik nem jutnak hozzá az újsághoz. Dr. Vajda László, a lap alapítója nyitóbeszédében gazdaságunk változásaira helyezte a hangsúlyt, mely az uniós csatlakozással egyre közvetlenebb hatással van a mindennapok emberére is. Gondoljunk csak az egyre szélesedõ élelmiszerpiaci kínálatra, a vásárlóért versenyzõ olcsó árukészletekre. Ezen a téren nem mellékes a magyar mezõgazdaság, mint az EU egyik jelentõs piaci részarányt képviselõ ágazata. Ezért jelentõs szerepet kapnak azok az információs források, melyek tájékoztatást nyújtanak az Európai Unió közös piaci tendenciáiról, a változó termelési feltételekrõl, pályázati lehetõségekrõl. Nagyon fontos, hogy az agrárium vezetése a mezõgazdasági szaklapokon keresztül kapcsolatba kerüljön a magyar termelõkkel, akik ezeket a forrásokat kihasználva juthatnak piaci információkhoz, támogatásokhoz. A legmeghatóbb elõadással 6 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények azonban Tóth Kálmán szolgált, aki megerõsítette a szerkesztõséget abban, hogy a lapnak ténylegesen van létjogosultsága. Idõrõl idõre olyan cikkek jelennek meg, amik közérthetõen, tájékoztató jelleggel informálják az olvasót az uniós hírek felõl. Egyedülállónak mondható a lap profilja: nincs még egy olyan újság, mely uniós kitekintéssel szolgál hírekkel a magyar gazdaság fejlõdésérõl. Emellett minden lapszámban vidéki tájleírások jelennek meg, melyek kedvet adhatnak az olvasónak egy-egy hétvégi kirándulásra. A következõkben a szerkesztõség, az ünnepeltek kaptak szót. A lap fõszerkesztõje, Tamás Enikõ idézte fel az elmúlt tíz évet, mely kihívásokkal teli, izgalmas idõszak volt életében. Az elõzõ fõszerkesztõ, Kölcsei Tamás után neki is ugyanúgy meg kellett tapasztalnia a lappal kapcsolatban felmerülõ egyedi problémákat. Egyedinek tekinthetõ Az EU Agrárgazdasága abban a tekintetben, hogy a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízása és felügyelete alatt mûködik, az OMgK a munkavégzés helyszíne, a nyomdai munkálatok pedig az Agroinform Kiadónál folynak. A szervezés, a szállítás, a logisztika nagy összpontosítást igényel. Tamás Enikõ örömmel méltatta a társintézmények közötti együttmûködés sikerét, és annak termékét, a tízéves havi kiadványt. Balogh Beáta, a folyóirat fõszerkesztõ-helyettese igazán szívébõl beszélt, amikor elmondta: nagyon reméli, hogy a sok utánajárással, érdeklõdéssel, információgyûjtéssel és fordításokkal járó cikkírás hozzátesz valamit a szakemberek, termelõk szemléletének formálásához. Hiszi, hogy a jövõ számára is értékes lapot hoz létre a csapat. Az utóbbi hónapokban két új munkatárs került a szerkesztõséghez Prokai Dorina és Mihók Zsolt, akik rendezvényekrõl tudósítanak és uniós híreket gyûjtenek a lapba. Az elõadások után pezsgõvel és születésnapi tortával ünnepeltek a jelenlévõ vendégek és a házigazdák. P.D. 2005. XII. évfolyam 2. szám 7
Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények SOMMELIER A JÖVÕ HIVATÁSA 2005. május 10-én felejthetetlen kulináris élvezetet nyújtó rendezvénynek adott otthont az OMgK. Nevezetesen, dr. Csoma Zsigmond közremûködésével bemutatásra került a magyar borkultúra a gyökereitõl kezdve napjainkig. A jelenlévõk beavatást nyertek a borkészítés titkaiba, a valódi nemes borok rejtelmeibe. Az alapos, de érdekfeszítõ felvezetést követõen bõven illusztrált bemutató vette kezdetét. Az elõadó megkísérelte a lehetetlent, bemutatni a különféle bortípusokat a karcsú, könnyed, zsenge szõkétõl a termetes, veretes, vörösig, az illatos száraztól az aszúvá töppedt nemes tokajiig, valamint elmesélni a sommelier mesterség történetét és mûvészetét. A sommelier hivatás amint ma ismerjük a 19. századtól él, a nagy éttermek és szállodák megnyitásának köszönhetõen. A szakma a 60-as és 70-es évekig fejlõdött, amikor is a gazdasági válság idején visszaesett. Mostanában ismét virágozni kezdett, hála a sok országban bekövetkezett fejlõdésnek. Manapság a Nemzetközi Sommelier Szövetség (ASI) a- melyet 1969-ben alapítottak 39 tagországot számlál. A szövetség fõ célja a sommelierk profeszszionalizmusának elõmozdítása. Pontosan mivel is foglalkozik a sommelier? Erre a kérdésre kaptunk részletes, színes, jó humorral elõadott választ Fekete Györgytõl. Az étteremben segít a vendégnek kiválasztani az ételhez legjobban illõ bort, vagyis az a dolga, hogy a vendég kérése esetén az étel és a bor közötti harmóniát megteremtse. Emellett, mint kiderült a rendezvényen, ez egyfajta életstílus is, megfelelõ mûveltséget, olvasottságot igényel, hiszen bizonyos szempontból házigazdának is kell lenni. Elengedhetetlen még hozzá a jó kommunikációs készség, és az, hogy a sommelier érezze a vendéget. Ezáltal k ö n y - nyebben el tudja adni magát (az ismereteit, a tudását) és azt, amit kínál. A legfontosabb feladat az, hogy a vendég jól érezze magát. A rendezvényen jelen volt Dr. Urbánné Dr. Huszár Klára a Soós István Borászati Szakközépiskola és Szakiskola igazgatónõje is, aki a sommelier képzés lehetõségeirõl tartott elõadást. Mint elmondta, feladatuk a vendéglátóipari szakemberek speciális szakterületen való továbbképzése, illetve a laikus érdeklõdõk bevezetése a borok világába. Az iskola tanárainak szakmai és pedagógiai szaktudása lehetõvé teszi a két különbözõ cél sikeres ötvözését, és az eltérõ célcsoportok igényeinek mindenben megfelelõ kiszolgálását. Ehhez nélkülözhetetlen segítséget tud nyújtani az Agroinform Kiadó gondozásában megjelent könyv, amely a Sommelier a jövõ hivatása címet viseli. A rendezvény után borkóstolóval egybekötött bemutatót is tartottak a szervezõk. Kísérõ programként Fiser Tivadar természetszobrász alkotásaiból nyílt kiállítás. EIZs 8 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények ERDEI ISKOLÁK ÉS A KÖRNYEZETI NEVELÉS Az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, valamint a Magyar Természetvédõk Országos Szövetségének közös szervezésében valósult meg az OMgK agrárkulturális rendezvénysorozatának Erdei iskolák és a környezeti nevelés címû rendezvénye 2005. április 26-án. Szabó Miklós, az Erdei Iskola Egyesület (Budapest) társelnöke az erdei iskolák környezeti nevelésben betöltött szerepét ismertette, és bemutatta az általa vezetett soproni Árnika Erdei Iskola tevékenységét. Szabó Miklós elõadásában kiemelte, hogy az erdei iskolai programokon való részvétel mind a tanulók, mind a pedagógusok számára rendkívül sok hasznos tapasztalatot ad, a nagyvárosban élõ gyermekek számára különösen fontos, hogy a természetben szabadon mozoghassanak, friss levegõn sok érdekes, máshol nem látható, tapasztalható dologgal találkozzanak. A pedagógusok könnyebben adják át a természetben az ismereteket, mint a tantermek szûk légkörében. Az erdei iskola sajátos, a környezet adottságaira építõ nevelés- és tanulás-szervezési egység, melyben a tanulás a diákok aktív, cselekvõ, kölcsönösségen alapuló együttmûködésére épül. A tanítás tartalmilag és tantervileg egyaránt szorosan és szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti, ember által létesített és szociokulturális környezetéhez. Kiemelkedõ nevelési feladata a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése, és a közösségi tevékenységekhez kötõdõ szocializáció, így hatékonyan egészíti ki és gazdagítja az iskolai és óvodai nevelést. Breuer László a Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület (Pénzesgyõr) vezetõje a magyarországi erdei iskolák támogatási, fejlesztési lehetõségeit, valamint a pénzesgyõri oktatóközpont tevékenységét ismertette. A rendezvény napján tablókiállítás is nyílt, mely mintegy húsz magyarországi erdei iskola tevékenységét mutatta be. A szervezõk nagy örömére egy most szervezõdõ erdélyi erdei iskola is megjelent bemutatkozó anyagával a kiállításon. A csinódi (Háromszék) erdei iskola tablóját a kiállítás zárása után az OMgK épületében mûködõ Agrár Szakirodalmi Szolgáltató Házban az elkövetkezendõ hónapokban is megtekinthetik az érdeklõdõk. Az OMgK szakmai és kulturális rendezvényeinek szervezésével mindig törekszik az intézmények közötti kapcsolatok erõsítésére, és nagy hangsúlyt fektet a határon túli kapcsolatok építésére. Frendl Kata Ajánló bibliográfiáink megtekinthetõk, illetve letölthetõk az OMgK honlapjáról! http://www.omgk.hu Az Elektronikus kiadványok menüpont alatt. 2005. XII. évfolyam 2. szám 9
Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények FENNTARTHATÓSÁG ÉS/VAGY FEJLÕDÉS 2005. május 31-én került megrendezésre a Fenntarthatóság és/vagy fejlõdés címû rendezvény. A meghívott vendégek vidékfejlesztõk, akik mind egy-egy alapítvány vagy rehabilitációs program vezetõ szakemberei. Manapság nagyon divatos lett a fenntarthatóság kifejezés. Közgazdasági értelemben olyan gazdálkodást jelent, melyben a természet fenntartásával érünk el minél nagyobb termelési eredményeket, és értékesítünk minél nagyobb menynyiségû jószágot tudhattuk meg Balogh Pétertõl, a Nagykörûi Tájrehabilitációs Program vezetõjétõl. Szerinte azonban a fogalom nem ezt takarja. Meg kell értenünk, hogy mûködik a természet, és az abban zajló folyamatok részévé kell válnunk. Alá kell rendelnünk életünk kényelmét a természet erõinek, melyek olykor kegyetlenek is lehetnek. Magyarország vidéki tájképének, kultúrájának megtartása összetett feladat, s ennek megoldásához elõször néhány alapkérdést villantott fel a tájrehabilitációs program vezetõje. Hogy áll a vidéki térségek helyzete? Miért fontos a tájrehabilitáció? Törpe vízicsibe fiókák 30-40 évvel ezelõtt még nem beszéltünk ezekrõl a kérdésekrõl. A falvakban igény volt a tradíciók á- polására, melybe a gazdálkodás hagyományai éppúgy beletartoztak, mint a szépmûvészeti és iparmûvészeti technikák elsajátítása, továbbadása. Ezek azonban idõvel vesztettek jelentõségükbõl, mivel a felnövekvõ generáció nagy része a nagyvárosok létbiztonságát választva elköltözött a felbecsülhetetlen természeti értékekkel rendelkezõ, de bizonytalanabb megélhetéssel szolgáló falvakból. Ez mára komoly gondokat okoz a vidék számára, hiszen elnéptelenedett, a mezõgazdasági munkálatokhoz nincs elég munkaerõ. Az ember életének keretet adó természet az utóbbi idõben veszélybe került. Ezért kell fenntarthatóságról beszélni: régen az élelmezésre szükséges mezõgazdasági termékeket a vidéki ember állította elõ; fenntartotta, kielégítette az élelmezési igényeket. Mára az élelmiszeripar vette át ezt a szerepet. A boltokban szinte minden termék tartósítóval, ízfokozóval, elterjedt nevén E-kkel van teli, melyek rövid távú egészségügyi hatásai kedvezõtlenek, a hosszú távú élettani hatások pedig még nem ismertek. A másik bûvös szó a tájrehabilitáció. Ez a fogalom nem azt takarja, hogy a természetet bármi áron óvni kell az emberektõl. Azt kell tudatosítani, hogy környezetünket megértve, törvényszerûségeit betartva kell együtt élnünk vele. Sajnos manapság az élelmiszergazdaság nagyságrendekkel nagyobb mennyiségû élelmiszerkínálattal szolgál, mint amekkorára szükség lenne. Ez nagy mértékû pazarláshoz vezet a jóléti társadalmakban, miközben még mindig sok helyen éhes szájak várják a segélycsomagokat. A feleslegek hatalmas mennyiségû szemetet termelnek, így szinte feléljük a tiszta levegõt, a környezetet. A természetvédelmi programnak tehát nem az ember elszigetelése a célja, hanem ez egyfajta gazdálkodási forma. Ilyen szemlélet vezérli a Pro Vértes Közalapítványt is. A Vértes dél-nyugati lábánál, valamint a Zámolyi-medencében lévõ területek nagy része gyepterület, melynek természeti értékeit korábban is az emberi tevékenység, azaz a hagyományos mezõgazdálkodás tartotta fenn. Ezek a területek századok óta kaszálók és legelõterületek voltak. Ez olvasható az alapítványt bemutató kiadvány bevezetõ hasábjain. Az alapítvány e terület fenntartására, természeti értékeinek megõrzésére jött létre. Munkatársai helyes extenzív gazdálkodással õrzik meg a természetes faunát és flórát. Sõt, a régóta nem látott, de egykor a területen honos vadak visszatelepítésére is kísérletet tesznek. Viszló Levente, az alapítvány ügyvezetõje színes képekkel adta át annak a harmóniának a hangulatát, mely a Vértesben dolgozók és a természet között kialakult. Az elõadó életvidám képeken ismertette a vadon 10 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények élõ állat- és növényfajokat: a petytyes vízicsibét, a pajzsos cankót, a cigányrécét, és a függõleges pupillájú ásóbékát is. Külön érdekesség, hogy a több mint 2 méter szárnyfesztávolságú réti sas 1998-ban jelent meg fészkelõként a Zámolyimedencében, és azóta is megcsodálhatjuk életmódját. A madaraknak, hüllõknek, halaknak élõhelyfenntartó-programot tervezett az alapítvány, ami azt jelenti, hogy a réti kaszálás és legeltetés során megfigyelik és óvják a fûben, zsombékokban, nádasokban kialakult élõhelyeket. A gépi kaszálást elkerülve, szarvasmarhák legelik a növényzetet, mellyel megmentik a vízi madarakat, például a harist, a törpe vízicsibét. A kérõdzõket július 20. után, a költési idõszakot követõen engedik a terepre. A rétek gépi kaszálásakor láncfüggönyös vadriasztóval zavarják el az élõlényeket a karbantartani kívánt területrõl, melyek ún. menekülési sávokban húzódhatnak meg a munkálatok idején. A hagyományos gépi kaszálással a fûben megbújó kisállatok nagy része elpusztul, míg a Pro Vértes Programjában felmért adatok azt mutatják, hogy 100-ból 80 élõlény megmenekül a gépkezelõk türelmes munkájának köszönhetõen. Jó volt hallgatni az elõadót, akinek szavai tükrözték a természet iránti szeretetet. A májusi agrárkulturális rendezvény harmadik elõadója, Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Környezet- és Természetvédõ Szövetség ügyvezetõ elnöke a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Programmal kapcsolatos tudnivalókat, tapasztalatokat osztotta meg a közönséggel. A szövetség a Tiszántúl egyik legnagyobb szervezete, melynek több mint 1000 tagja van. Központi irodája Túrkevén található, melyhez 13 helyi tagszervezet kapcsolódik. A szövetség névválasztásakor az alapítók a latin Nymphaea tündérrózsa nemzetség el- Széki gólya nevezést választották. Nemcsak a környezet iránti elhivatottság jellemzi a vezetõk és munkatársak szemléletmódját, céljuk a környezettudatos életmód és gazdálkodás oktatása. Ezt a tényt tükrözi, hogy az egyesületet a Debreceni Agrártudományi Egyetem (Fotók: Viszló Levente) Környezetgezdálkodási Karán alapozták meg, amelyhez középiskolás diákok is kapcsolódhattak. A Nimfea égisze alatt lévõ területek jelenleg a Hortobágy, a Körösök vidéke és a Nagykunság. Sallai Róbert Benedek prezentációját a Nimfea filozófiájával kezdte. Olyan ágazatilag egymásba integrált, táji adottságokat figyelembe vevõ, egymásra épített rendszerre van szükség, ami a táj-település fenntartását szolgálja önsegítõ módon, hosszú távon. Ehhez a rehabilitációs program az alábbi intézkedéseket valósítja meg: önfenntartó helyi kezdeményezés; vissza nem térítendõ támogatások igénybe vétele a program lebonyolításához; helyi társadalom széles körû bevonása a fejlesztés fázisaiba. Ehhez az elõadó 5 pontban fogalmazta meg a Nimfea természetvédelmi Egyesületre váró feladatokat: 1. tájhasználat bevezetése juhok extenzív tartásával, mely által saját állományt lehet kialakítani a régióban. Ezzel népszerûbbé válhat a legelõ állattartás; 2. tájrehabilitáció; 3. városfejlesztés az önkormányzatok bevonásával; 4. környezet- és természetvédelem általánossá tétele, mind a lakosság, mind a mezõgazdasági termelõk körében; foglalkoztatás biztosítása; 5. fejlesztési lehetõségek kihasználása. A véleményformáló prezentációk során a közönség megismerhette a magyar környezet- és természetvédelem aktuális problémáit, lehetõségeit az Európai Unióban, amely pályázati lehetõségeken keresztül támogatja a magyar vidéki élet színesítését, természeti értékeinek megõrzését. Ehhez azonban nekünk is partnernek kell lennünk, hogy országok, tájak, emberek összefogásával bizonyossá válhasson: a jövõ nemzedékek számára is értékes marad életet adó bolygónk. Prokai Dorina 2005. XII. évfolyam 2. szám 11
Nálunk történt Kiállítás megnyitó MISCH ÁDÁM KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJÁRA Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Kedves Barátaim! 1995. február 1-jén kiállítást nyitott a budapesti Fehérvári úti Közösségi Ház galériája. Misch Ádám kiállítását, mely a mûvésznek a kilencvenes évek elsõ felében alkotott mûveit mutatta be. Annak a megnyitónak a közönségében valószínûleg egyetlen ember sem volt, aki elõre láthatta, megérezhette volna a végzet akaratát, a tragikumot, a festõ másnap bekövetkezõ halálát. Az 1935. áprilisában született Misch Ádám hatvan teljes évet sem kapott a sorstól életmûvének felépítésére. Olyan hat évtized jutott ráadásul az õ és kortársai osztályrészéül, melyben a II. világháborút követõ, nem éppen felhõtlen idõtartamra esett a világra eszmélés korszaka, az ellentmondásos ötvenes évek jelentették a fiatalkort, a mûvészeti tanulmányokat pedig a 60-as évek 56-tól befolyásolt elején végezte. A pályakezdés 1965-os dátuma, mindannyiunk számára felveti az akkori kultúr- és mûvészetpolitika 3Tjének (támogat, tûr, tilt) súlyos kérdését: miként avatkozott be a rendszer a mûvész alkotói szabadságába. Tény, hogy Misch Ádám hosszú ideig semmiképpen sem volt a támogatottak közé sorolható. A piaristáknál tanult, évekig papnak készülõ fiatalember nyilvánvalóan nem lehetett az akkori kultúrirányítás kedvezményezettje. Iparmûvészeti fõiskolai diplomamunkája is vihart kavart, nem véletlen, hogy elsõ önálló hazai kiállítására csak tíz év kényszerû várakozás után, 1975-ben kerülhetett sor, amikor a Nagytétényi Kastélymúzeum adott helyet képeinek. Igaz, akkorra már megszervezte a Gyõri Vagon- és Gépgyárban az acélszobrászati mûvésztelepi részleget, 1973-tól kezdve pedig (egészen haláláig) vezetõ tanára volt a Csepel Mûvek képzõmûvészeti szabadiskolájának. Irányítása alatt a Csepeli Képzõmûvész Kör (melynek vezetõjeként többek között Ilosvay Varga István, Buna Konstantin és Tóth Menyhért örökét vette át), számos kollektív díjat nyert és elismerést kapott, a tagok pedig sok egyéni díjat kaptak a képzõmûvészet valamennyi ágában. Talán ennél is fontosabb, hogy a mûvészeti nevelés kiváló szakemberévé vált, aki arra törekedett, hogy kibontakoztassa a Kör tagjainak tehetségét. Ennek a szemléletnek, célnak megfelelõen óvakodott attól, hogy saját stílusát, kifejezésmódját ráerõszakolja tanítványaira. Így lehetett keze alatt számos amatõrbõl, a mûvészetet kedvtelésbõl gyakorlóból élethivatásként alkotó mûvész. Misch Ádám eredményes külföldi kapcsolatokat épített és ápolt. Már 1963-tól, rendszeresen járt Németországba és tanulmányútjaival segítette saját tájékozottságát az új mûvészeti irányzatokról és eseményekrõl, ugyanakkor lehetõséget teremtett az itthoninál már évekkel korábban tárlatok rendezésére (Tübingen és Berlin). A 70-es évek végétõl Bulgáriában járt mûvésztelepeken, és építette be a sajátos kelet-európai hatásokat alkotásaiba. Milyenek is Misch Ádám képei? Ennek megfogalmazásához hadd hívjam segítségül a mûvészrõl 1998-ban megjelent monográfia szerzõit. Egyedül járta a maga kitaposott útját. Konstruktivizmusa egyedülálló, lírai, a Klee-féle finom valõrös színezés felé hajlott. (Képei) a nézõnek kalandos élményt sugároznak. A forma és a szín korreszpondenciája adja a globalitást, egy síkon lebegnek. írta a régi barát, a szintén soroksári sváb családból származó Lux Antal. Az absztrahálás elmélyült szellemi mûveletet, bölcseleti tevékenységet jelentett Misch Ádám 12 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Kiállítás megnyitó számára. Miközben a tárgyi világ látványának lényegi elemeit kiemelve leegyszerûsítette azt az elvonatkoztatott festõi jelek rendjével, ugyanakkor a tárgyakban megnyilatkozni nem tudó valóság lényegi elemeit pedig objektíválta, megközelíthetõvé tette általuk. E két folyamat összefüggéseinek érzékeltetése, kapcsolódási lehetõségeinek felvetése katartikus erejû tisztító hatással van a személyiségre fogalmazza meg tanulmányában Bakonyvári M. Ágnes. Wehner Tibor szerint Misch Ádám olyan oeuvre-t épített, amely független a hivatalosság, a kurrens mûvészeti elvárások árnyaitól és árnyékaitól, amely egy disszonanciákkal és feszültségekkel, tisztátalanságokkal áthatott korszak viszonyai között is hiteles, önálló hangon megszólaló mûvészetként valósul meg, hagyományozódik az utókorra. A szuverenitás pozícióját az elvont mûvészethez való vonzódás, az absztrakt kifejezés korszerûségének hitvallása garantálta. Kedves Barátaim! A kiállított képeket nincs szándékomban elemezni, úgy vélem, azok magukért beszélnek, hadd hívjam fel azonban figyelmüket néhány részletre, melyek talán megkönnyítik a barátságkötést a festményekkel. Egyrészt arra, hogy bár kifejezetten szakrális témájú képet nem látunk az anyagban, azonban találunk többet is olyant, ami a keresztmotívumot tartalmazza. Nem szabályos keresztekrõl van szó, egyszerûen mértani ábrázolásokról, egymást meghatározott arány szerint metszõ egyenesekrõl (pl. Valpurgis-éj). Ez a megoldás a festõnek lehetõséget ad arra, hogy a horizontális és a vertikális irányt egyidejûleg jelölje. Nem sokkal húsvét és pár nappal a pápa halála után talán helyes Bakonyvári M. Ágnes álláspontját végiggondolni: A kereszt kultúrtörténeti értelmezhetõsége az áldozatvállalás, az áldozathozatal konkrét eseményéhez kötõdve megengedi a lét nem csupán anyagi távlatokban történõ szemléletét. Ezzel az alkotó az emberi küldetés, a lét anyagi és természetfölötti meghatározottságának egyszerre megtapasztalható érvényesülését jelzi. Másrészt mindenképpen szólni kell Misch Ádám színkezelésérõl. A mûvész nem használ tiszta színeket, kerüli az utalást ezek természetes állapotára, fizikai érzékelhetõségére. Absztrakciós törekvésének része a színek törése. Gyakori a kék és a fekete alkalmazása, a halvány árnyalatok ellenpontozzák ezek hatását, az anyagtalanság képzetét keltik. Erre a kiállításon számos példát láthatnak, szeretném különösen a figyelmükbe ajánlani a Sokszor 1. címût. Ide illik még egy nagyon fontos történet, ami érinti a festõ színhasználatát is. A zöld, mint a természettel leghitelesebben azonosítható szín, szinte teljesen hiányzik Misch Ádám gyakorlatából. Egyetlen kép van, melyen nem kerülhette el a zöld használatát, a Hosszú ideje címû. Bizonyára sokan emlékeznek a jelenlévõk közül arra, hogy valamikor a 70-es évek közepe táján borzalmas HÉV-baleset történt a Boráros téren. Nos, azon az estén a mûvész éppen Csepelre indult és pár perccel a baj megtörténte elõtt még az állomásépületnél állt a tömegben. Valami titokzatos erõ azonban idejében a peron felé irányította. Szinte testközelbõl látta a halottakat, a sebesülteket, a szerelvény roncsait, az elszakadt vezetékeket. A tragikus élményt évekig nem tudta mûvészileg feldolgozni, mikor aztán elérkezettnek látta az idõt, egész sorozatot szánt az átéltek megörökítésére, és a HÉV-szerelvényt eredeti zöld színében ábrázolta. A titokzatos erõ akkor megmentette õt, nyilván azért, mert dolga, feladata volt ebben az emberi létben: adnia, munkálkodnia kellett. A sokak által a legnagyobb magyar festõk közé sorolt Tóth Menyhért azt nyilatkozta 1976-ban Csapó Györgynek: Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy adhassak. Ez az igényem, rendeltetésem. Az, hogy a rám esõ részt a végsõkig vigyem, hiánytalanul kifejezhessem. Azt kérdezem magamtól: hát festõ vagy te? S azt felelem, mindenekelõtt ember 2005. XII. évfolyam 2. szám 13
Nálunk történt Kiállítás megnyitó vagyok, aki emberül akar élni a Földön. A legnagyobb teljességgel. Akkor töltöm be szerepemet, ha ezt az igényt ki tudom elégíteni. Egyszer valaki azt mondta, hogy én nagyon szeretem a parasztot. Azt feleltem: természetesen. De a feleletem lényege tulajdonképpen így szólt: mindig azt szeretem, aki nélkülözi a szeretetet. Gyönyörû gondolatsor, és úgy érzem nagyon jellemzõ Misch Ádámra, az emberre, és Misch Ádámra, a festõre is. Szinte kiált vásznairól, hogy menynyire szeretett adni. Azon a módon és abban a formában, ahogyan adni tudott: a képeken át. És biztos, hogy élt benne a vágy, mint Tóth Menyusban, hogy a rá esõ részt hiánytalanul kifejezhesse, miközben emberül él a Földön. És afelõl sincs kétségem, hogy õ is nagyon szerette azokat, akik nélkülözték a szeretetet, mondjuk például a csepeli képzõmûvész kör kezdõ tagjai, vagy akár az egy idõben nem igazán elismert magyarországi-soroksári németség. Magam, akinek ereiben szintén csordogál valamennyi sváb vér, tanulságosnak és ide illõnek tartom vélekedését a hovatartozásról. Én elsõsorban képzõmûvész vagyok, nemzetiségi hovatartozásom valahol mélyen nyilván befolyásol, hiszen nemzetiségi iskolába jártam, megtanították nekem, a gót betût, mely szépségével, keménységével idõnként fel-felötlik bennem. Aki kettõs kultúrában nevelkedik, az kell, hogy vállalja és vallja mind a kettõt. Hölgyeim és Uraim! Misch Ádám halálának 10. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításunkat megnyitom. Azt gondolom, hogy a család és az OMgK összefogásának eredményeként gazdag és értékes anyagot tudunk megmutatni Önöknek, mely méltó ehhez a kísérletezõ kedvû, nyilvánvalóan nagy formátumú, mûvészetet és önálló gondolatokat egyaránt közvetítõ mûvészhez. A kiállítás április 5. és május 1-je között volt látogatható az OMgK Galériájában. A kiállítást megnyitotta Lõrincz Ferenc, az MKE Mezõgazdasági Szervezetének elnöke Március 16-án megalapozva ezzel a húsvét várás hangulatát az OMgK Galériájában Cserháti Ágnes, az MTV mûsorvezetõje nyitotta meg Jószai Sándor képzõmûvész IKON ablak az örökkévalóságra címû kiállítását. A Krisztus után 843-ban újjászületett ikonfestészet a Kelet-Római Birodalomban, olyan tisztelet tárgya 14 IKON ABLAK AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRA lett, mint nyugaton az ereklyék. Még olyan ikon is akad, amelyet a hagyomány szerint nem emberkéz alkotott. A könyvtárunkban kiállított ikonokat nagyon is emberkéz alkotta: Jószai Sándor keze. Ezek az ikonok a hagyomány tökéletes ismeretérõl vallanak, amit számomra nagyon is szimpatikus módon finoman megújít alkotásaival. Talán az sem véletlen, hogy pontosan 32 képet állított ki, hiszen a fõhõs 33. évében halt kínhalált. Engem legjobban az Újszövetségi Szentháromság címû ikon fogott meg, a keresztrefeszített Fiút békésen burkolja az Atya csillagleple, alul a galamb képe teszi teljessé a mûvet. Nagyon figyelemreméltó a Jézus tanít a templomban címû ikon, az emelvényen ülõ fiú tekintélyt parancsol. A legmerészebb ötlet a Jézus keresztje fölé írt INRI (Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum) felirat magyar megfelelõje a N.J.Zs.K. (Názáreti Jézus a Zsidók Királya). Ilymódon Jézus nemcsak a görögöké, rómaiaké, zsidóké, hanem a mienk, magyaroké is. Kívánom Jószai Sándornak, hogy munkáiban a tehetõs és vallásos emberek is felismerjék az értéket. Vannak ilyenek, íme egy idézet a bibliából: Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. mondta Jézus. Erre a hallgatói megkérdezték: Hát akkor ki üdvözülhet? Ezt felelte: Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges. Azzal a gondolattal zárom a kiállítás méltatását, melynek igazáról Jószai újra meggyõzött: Isten emberré lett, hogy az ember istenné lehessen. A kiállítás április 2-áig volt látogatható. Kabai Gábor 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Kiállítás megnyitó P. OLÁH OLÁH TIBOR KIÁLLÍTÁSA, AKI AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET HARMÓNIÁJÁT KERESI Kedves Látogatók! Kedves mûvészetet szeretõ Közönség! Kedves Barátaim! Hogy ma itt lehetünk és találkozhatunk, az nem más, mint tanúságtételünk ember mivoltunkról és annak legszebb, legszentebb megnyilatkozásáról, a cselekvõ ember alkotó és kifejezõ tükrözõdésérõl, a mûvészetrõl. Ennek a találkozásnak a címe lehetett volna az is, hogy Kommunikáció és cselekvés, mivel a cselekvõ mûvész kommunikáció-sorozatot indít felénk. A mûvészet és az azt képviselõ alkotó segít bennünket a kusza világban, a rohanó idõben eligazodni, a végtelen tér és idõ véges zónájában otthont lelni. S az otthon nem csupán azt jelenti, hogy egy meleg fészket találni és teremteni magunknak, hanem ennél többet is, magunkra lelni, önmagunkra ismerni, hogy aztán ezt a tiszta önismereti képet másoknak tükrévé emelhessük. Ma egy kicsit ez történik velünk, amikor összegyûltünk, hogy P. Oláh Oláh Tibort megismerjük; a láthatatlant láthatóvá tegyük, vagyis elmerüljünk az õ gondolat- és érzésvilágába, amikor beereszt bennünket intim szférájába. De ez sok gyötrelemmel, sok-sok kudarccal, hatalmas kihívásokkal, némi daccal, enyhe büszkeséggel és óriási elszántsággal, akarattal jöhetett létre. Az emberiség talán egyik legnagyobb kihívása, mondhatnánk próbaköve is lehetne az, hogy ki mennyit vállal. Oláh Tibor megpróbálta, és sikeresen átlépte ezt a követ, de ahogy már említettem, sok nehézséggel kellett megbirkóznia. Már a legelején, a pályaválasztás idején, a kétszeri sikertelen felvételi, majd a katonáskodás után vándorbotot vett a kezébe és elment világot látni, tapasztalni, felejteni Bejárta Európát, Ázsia és Afrika egy részét, több évig hajózott a Dunán, a Balatonon, a Földközi-, az Égei- és a Vörös-tengeren, mert a vándor elindul, hogy választásához ismeretet és tapasztalatot gyûjtsön, mert szeretné eldönteni, milyen életet éljen, milyen az élet, amelyben minél kevesebb a gond és a törtetés, s minél több a szemlélõdés, a béke, a lélek derûje. Bizonyára felismerték ezt az idézetet, mely a meghívó hátsó oldalán is szerepel (Reisinger János). Igen, Oláh Tibor végsõ döntéséhez útra kellett kelnie, hogy elõkerülhessen ismét a vászon, és az ecset. Miért is kellett újra a kihívások elé állnia? Talán azért, amiért nagyanyja is így tette. Igaz más módszerekkel, más indítatással, de egyazon célért; a szépséget feloldani. Az õ tisztelete és szeretete jeléül vette fel a P. vagyis a Polonkai nevet. Nagyanyja, amikor kifestette a lakását a gyerekek beszáradt vízfestékét olajjal feloldva és vattapamaccsal életet lehelt az üres falfelületekre. Talán ez, talán más is ostorozta Oláh Tibort, aki késõbb megfogadta egyik barátja feleségének a tanácsát, mely így szólt: Ne rejtõzz el! Nyiss ajtókat!. S az elsõ ajtó Gyomaendrõdre nyílott; jelentkezett a nemzetközi mûvésztelep alkotói közé, s az ajtók sorra kitárultak. Alapító tagja lett a dunaharaszti Mûvészeti Egyesületnek, de tagja az Országos Képzõ- és Iparmûvészeti Társaságnak is. Nem csoda, ha számtalan közös és önálló kiállítás áll a háta mögött és alkotásai közül igen sok már csak magángyûjteményben látható, itthon és határainkon túl, Németországban, Ausztriában, Kanadában és Izraelben. Itt jegyzem meg, hogy a meghívóra két olyan festményét nyomtattuk, melyek szintén magángyûjteményben vannak. Ha van és van titka Oláh Tibornak, miben rejlik az? Õ magát csak romantikus-realistának nevezi, mely a valóságot idealizálja. Többféle stílust kipróbált, vallja magáról, míg ki nem alakult saját érzelmi világát tükrözõ látásmódja. Több technikát alkalmaz: az olajtól az akrilon és a szénrajz-szitanyomaton át a selyem-ecolinig, mint 2005. XII. évfolyam 2. szám 15
Nálunk történt Kiállítás megnyitó ahogy ezeket itt a kiállításon is láthatjuk. De ezek még nem adnak arra választ, hogy mi a titka az elõttünk álló mûvésznek. Azt hiszem az önmagával örökké elégedetlen ember, aki mindig a tökéletességre törekszik. Várkonyi Lajos festõmûvész így ír errõl: olyan embert és mûvészt ismertem és szerettem meg személyében, aki önmagával szembeni kíméletlen perfekcionizmusa mellett csodálatra méltó mûvészi alázatról és mindenfelé áradó emberbaráti szeretetrõl tett tanúbizonyságot. Én is ilyennek ismertem meg Oláh Tibort. Emberbaráti szereteténél talán a szerénysége nagyobb. Keresi mindenben és mindenhol a derû és a szépség, az ember és az õt körülvevõ természet harmóniáját. Munkái érzékiek, de átgondoltak, konstruáltak és karakteresek, rejtõzködõk, s egyben mélyrehatóak. Ám a múzsák gyakran kegyetlenek és önzõek. Teljes életet követelnének, s ha ezt nem is tudja a mûvész mindig teljesíteni, de a tökéletesség egyre finomabb és magasabb lépcsõfokait építi ki benne. Oláh Tibor nem fél a szép megjelenítésétõl. Szépet és szépen alkotni, ez mai korunkban nem annyira divatos, de õ gyönyörködtetni akar. Csodálatos õstehetsége bensõ világából fakad, jelenléte a szépségben és jóságban való hitünket táplálja és megerõsíti azt. Ki is hát akkor Oláh Tibor? Az útját, kifejezési módját keresõ mûvész, aki nem kötelezte el magát egyetlen irányzatnak sem, de próbálja saját kifejezési módjait, technikáit következetesen alkalmazni. A benne levõ tehetség talán a már említett természeti témában domborodik ki legjobban. A növényi és táj témájú képek fejezik ki a legjobban a mûvész egyéniségét, és ezt sugallják a modernebb szemléletû kompozíciói is. Ismerkedjünk meg a mûvész filozófiájával képein keresztül is. Járjuk körbe egy kicsit a kiállítási anyagot, meg-megállva egy-egy képnél. A plakátra az Õsrobbanás címû képet választotta Oláh Tibor. Az elemi erõvel feltörõ anyag lenyûgözõ hatást vált ki az emberbõl, érzékelteti, hogy mennyire kicsik vagyunk a természet nagysága mellett. A kép ezt jól adja vissza: a realitás határán felismerhetõ az élmény, melyet bennünk kelt, de elviszi azt a valóság határáig is, így az absztrakció és a valóság keveredik bennünk. Ez a csodálatos kép mint annyi társa itt a kiállításon selyemanyagra készült, egy talán sokak által nem annyira ismert technikával: az ecolinnal. Mi is az az ecolin? Engedjék meg, hogy dr. Pogány Gábor mûvészettörténészt, mûvészeti írót aki itt van közöttünk idézzem: A reneszánsz óta hagyományosnak tekinthetõ olajfesték mellett egy olyan eszközzel próbálkozott, amely meglehetõsen egyedi és újszerû, legalábbis úgy, ahogy Oláh Tibor használja. Az ekolin festõereje igen nagy, már kis hígításban is élénk felületet ad. Transzparens, áttetszõ festék, dolgozni a nagy színezõ erõ miatt sokkal óvatosabban (kell vele), mert a festett felület már alig javítható. Oláh Tibor különleges feladatot vállalt, amikor hordozóanyagnak a selymet választotta. Erre az anyagra jóformán csak elsõ kézbõl, alla prima lehet festeni, viszont a fehérsége és a fénye sokkal gazdagabb látvány elkészítését teszi lehetõvé, mint ha papírra festene. Több képnél alkalmazza tehát ezt a módszert, fõleg a természeti, növényi ábrázolásnál, mert érzi a természet közelségét. Akár modern textiltervezõ is lehetne az alkotó, gondoljuk magunkban, s bizony becsületére válna azoknak is a módszer ilyen fokú alkalmazása, mert Oláh Tibor kifejezés-eszköztárához igen közel áll a selyem és a batik, s a legnemesebb rokonságot velük a már említett Õsrobbanás címû kép mutatja. Minden igazi mûvész szembetalálkozik az emberábrázolással, s az, aki komolyan veszi önmagát az egy férfi akt vagy portré megalkotásánál fel kell, hogy tegye magának a kérdést: ismerem-e én az anatómiát annyira, elegendõ-e az én ismeretem ahhoz, hogy egy élõ emberi test vagy arc jellemzõit, szépségét és csúnyaságát visszaadhassam, ábrázolhassam? Az a mûvész, aki ezt fel meri tenni saját magának; már túljutott a dolog nehezén, mert egy igazán õszinte mûvésznél soha senki sem tudja jobban, mint önmaga, hogy hol vannak az õ képességeinek és képzettségének a határai. Oláh Tibor is felteszi ezt a kérdést magának, és a jelek azt mutatják, a portrékról és az aktokról az olvasható le, hogy legjobb tehetsége szerint õszintén arra törekszik, hogy a téma minél jobban megjelenhetõvé váljon. Biztosak lehetünk abban látva és érezve megnyilvánuló csodálatos tehetségét hogy az elkövetkezõ évek további következetes munkája még több eredményt hoz, még több képpel gazdagítja tárházát. A már fent említett technikával állít ki több portrét, ezért külön szeretnék szólni a falakon függõ mûvészportrékról. Közismert és népszerû nevezettességek, magyar és külföldi színmûvészeket látunk, ami nem csupán azért öröm, mert szerettük, szeretjük ezeket az embereket, de öröm azért is, mert valamennyi portréról a már sokszor említett derû, szépség, emberszeretet árad: Sinkovits Imre még bete- 16 2005. XII. évfolyam 2. szám
Nálunk történt Kiállítás megnyitó gen is sugárzó huncut mosolyán, Hofi Géza pajkos nevetésén, Udvaros Dorottya bájos kedvességén, közvetlenül a bejáratnál Bodrogi Gyula átütõ életerején. Ha közelebb szemügyre veszik õket, kérem, figyeljék meg Hofi Géza képét talán egy kicsit alaposabban. A foto-realisztikus portrét az impresszionizmus játszi könnyedségével öleli át a színes, csíkos férfiing. Vannak, akik szerint ezt a hatást csupán az õstehetségek tudják létrehozni. Külön említést érdemel Sophia Loren arcképe, melyen a királynõi szépségû olasz világsztár emberi, humánus karakterérõl is meggyõzõdhetünk. A festõ technikailag is remekel a nyakék megjelenítésével. Az egész kép világít, mintha egy glória lenne. Aki portréfestészettel foglalkozik, tudja, mennyire nehéz feladat a gyermekábrázolás. Oláh Tibor három igen kedves, õhozzá közelálló gyermeket hoz elénk. Figyeljük meg a középsõ képet, amely a kis Olivérrõl készült, ez már jellemkaraktervonásokat is hordoz. Minden portréja karakteres, és nem csak fizikailag, lelkiekben is az. Nagyon szépen van megkomponálva a Tél címû olaj-vászon kép. Igazi értéke a kompozíció mélységében rejlik. S ha már titkokról beszélek, szót kell említeni a Rejtõzködõ címû alkotásról is. Fény és árnyék, fekete egy kis fehérrel, sejtelmes, ezoterikus élményt vetít elénk. Nagyon tetszenek nekem azok a szoborfejek, melyek a Kõbezárt kapcsolat címet kapták. Az antik mûvészet sokakat megihletett már így Oláh Tibort is megérintette ez a téma: a klasszikus szoborfej újra élesztése, lírai szépséget áraszt, és felcsillantja az ókori mûvészet nagyságát, örökkévalóságát. Az Aranyõsz pedig elénk sodorja a forgó leveleket. Láthatjuk a selyem-ecolin itt is milyen csodára képes. Végül, de nem utolsósorban meg szeretném említeni az Idõsávok címet viselõ három tus-szitanyomatot. A kép az idõzónák találkozásáról szól szimbolikus megjelenítéssel. Az örökélet, mintha egy kaleidoszkópban forogna. Az absztrakció akár játék is lehetne. Ez a három modern grafika a kísérletezõ mûvész útkeresésének példája. Jól felismerhetõk benne az õsi szimbólumok: az élet labirintusa, mely a kiismerhetetlenség egyetemes jelképe, az élet jelképe, a füles kereszt, az egyiptomi hieroglifákon található, a magyar apostoli kereszt a hármas halommal, a világra figyelõ férfi lovas alakja a keltakorból és az atomkor képletes ábrázolása a festõ képzelete nyomán. Ezek a jelképek és a szimmetrikus kompozíció az emberi tudat és történelem mélységeire utalnak, és bár formanyelvük eltér a kiállítás többi alkotásától, közös bennük a törekvés az ember által megjeleníthetõ értékek közvetítésére. Oláh Tibor édesapja ezt mondta egykor a fiának: Várd be a búzaszemek érését! Íme a búzaszemek kicsíráztak, kalásszá értek, s remélem még sok aratás vár az azóta elhunyt édesapa mûvésszé érett alkotó fiára. Kedves Mindannyian! Ma egy kivételes ünnepnapot kaptunk P. Oláh Oláh Tibor jóvoltából. Ez az ajándék elsõsorban nekünk szólt, de a mûvészt reprezentálja. Többszörös jubiláló, ünneplõ õ maga; hiszen 2002 óta nem állított ki, közeleg egy kerek évszámú születési dátum és ma Tibor napján, a névnapján, hadd köszöntsem õt. Fogadják szeretettel Oláh Tibort és tekintsék meg a befogadó szemével és nyitott lélekkel az itt kiállított mûalkotásait. (A kiállítás április 14. és május 10. között volt látogatható.) Dr. Sinóros - - Szabó Botondné 2005. XII. évfolyam 2. szám 17
Nálunk történt Kiállítás megnyitó EGY BRIT HÖLGY FEST ANN WALMSLEY KIÁLLÍTÁSA Az OMgK Galériájában május 3-30. között volt látható Ann Walmsley festõmûvész kiállítása. Hadd írjak abban a modorban kritikát ahogyan Ann fest. Mûkedvelõ hangzik a lenézõ félmondat; majd folytatódik: dilettáns, amatõr. Mennyire nem számít az ALKO- TÓNAK az efféle megjegyzés, ha tudja a szíve vezérelte a tollat, az ecsetet, a vésõt... Tájak, melyeken lángoló naplementék, erdõk-mezõk, melyeket nem mérnökök, hanem a Teremtõ talált ki. Láttak-e már ronda fát? És ronda épületet? Na ugye A tájakban bölcs baglyok, halat lesõ madarak járják az élet körtáncát, talán nincs is halhatatlan lelkük, mi mégis szárnycsapásaikra örökre emlékezünk. És az emberek, az arcok, merengõ özvegyasszony, kinek belsõ szépsége átragyog a ráncokon. Mellesleg ott vannak az elõdök, Monet, Botticceli, és eszünkbe jutatják az alaptörvényt: az író ne feledje, hogy elõzõleg olvasó volt, a festõ pedig gyermekként nézelõdött a hosszú londoni estéken. És ha megéheztünk, Ann elénk tárja a tûzpiros epreket. Ínycsiklandó! Hmmm A képei meg szívcsiklandóak voltak, kedves Ann! KG FISER TIVADAR TERMÉSZETSZOBRÁSZ ALKOTÁSAI KÖNYVTÁRUNKBAN Évezredek teltek el azóta, hogy a Kaukázuson túli vidék lakói a ligeterdõk fáinak koronájába kúszó és ott termõ szõlõt a földközelbe kényszerítve mûvelésbe vonták. Az eredetileg erdei kúszó lián, metszéssel szelídült az emberhez és lett kezes, pontosabban kezelhetõ, gondozható növény. Ezeknek a szõlõtõkéknek a felhasználásával és mûvészi látásmódjával készít mûalkotásokat Fiser Tivadar természetszobrász, akinek tárlata a Sommelier a jövõ hivatása címû rendezvényünk kísérõjeként május 10-27. között volt megtekinthetõ. A könyvtárban bemutatott szobrok a mûvész fantáziájának termékei, melyeket a természet alakított ki, õ csak kiválogatta, felismert bennük valamilyen mondanivalót, és megtisztítva, kicsit alakítva, esztétikailag rendbe téve mûalkotást hozott létre belõlük, a mester fantáziájának kifejezõ eszközeiként. Saját elmondása szerint ezek mind a természet által létrehozott formák én csak kiemelem a nagy õskáoszból, és belehelyezem egy magam által kreált rendszerbe. A szobrok olyan szõlõtõkékbõl készülnek, amelyeket évtizedekig a szõlõ tulajdonosa metsz, tehát a valódi faragásokat a szõlõültetvény tulajdonosa végzi hosszú évtizedek alatt természetesen nem elõre megfontolt szándékkal és szoborkészítés céljából, a mûvész a kivágás után menti meg a tûzre dobástól a tõkéket. Jelenleg a szobrok amikor éppen nem egy rendezvény keretein belül csodálhatóak meg Fiser úr házának a kertjét díszítik, és mint elmondta, nagyon nehezen ad el közülük egyet is, mert a család szívéhez nõttek, olyanok mintha családtagok lennének. Eszes - Istenes Zsolt 18 2005. XII. évfolyam 2. szám
Könyvismertetés AKVARISZTIKA Horn Péter Zsilinszky Sándor Mezõgazda Kiadó 2005. 343 p. Immár 15. kiadását éri meg a szerzõpáros könyve. A mû az akvárium berendezésével és gondozásával, a technikai segédeszközökkel, az akváriumban végbemenõ fontosabb kémiai és biológiai jelenségekkel, az akvárium növényeivel, a halak biológiájával, tartásával és tenyésztésével ismerteti meg az olvasót, majd a leggyakrabban elõforduló halbetegségekkel foglalkozik, kitérve a gyógykezelés eredményes módszereire is. A legnépszerûbb halakat színes fényképeken mutatja be. A mai értelemben vett modern akvarisztika múltja Magyarországon több mint 50 évre tehetõ. Ez alatt az idõ alatt több akvarisztikával foglalkozó szakkönyv jelent meg hazánkban, ám ezek az írások megközelítõen sem tudták a széles skálájú gyakorlati tapasztalatok átadásának kívánalmát teljesíteni. E könyv szerzõinek nem volt célja enciklopédikus, lexikális jellegû mûvet írni, hiszen korunk Afrika, Ázsia és Dél-Amerika õserdei vizeibõl évrõl-évre tucatszám kerülnek elõ a számunkra, de olykor a tudomány számára is ismeretlen halfajok. Ebbõl következik, hogy ma már a nagy enciklopédiák, Axelrod, Frey, Innes, Sterba stb. szakmunkái is hiányosak. Éppen ezért az Akvarisztika e legújabb kiadása a legismertebb halcsaládoknak azokkal a fajaival foglakozik, amelyek hazánkban kivétel nélkül beszerezhetõk. A trópusi díszhalak szaporításának módszerei a hazai és külföldi szakirodalomban is megtalálhatók. Mégis van valami, amit a legtöbb szakkönyv nem tud adni, de ebben a könyvben megvan. Ez a többlet a rendkívül éles megfigyelõképességen alapuló és egészen kivételes akvarista érzékkel párosult gyakorlati tapasztalat. Az ennek alapján adott tanácsok jelentik azt a többletet, amit ez a könyv nyújt a kezdõ vagy gyakorló akvarista olvasónak. Ez a mû nélkülözhetetlen segítõje mindazoknak, akik az akvarisztika szép tudományával, hobbijával kívánják eltölteni a szabadidejüket. AZ EU KÖZÖS AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK ELMÉLETE ÉS NEMZETKÖZI MOZGÁSTERE Popp József Európai Agrárpolitika Kft. 2004. 321 p. Magyarország Európai Uniós csatlakozása döntõen meghatározza a magyar mezõgazdaság lehetõségeit, versenyesélyeit az elkövetkezõ évtizedekben. Fokozott figyelemmel kell kísérnünk a nemzetközi agrárpolitikák alakulását is. A könyv hiánypótló munkának tekinthetõ a magyar agrárgazdasági kutatásban. 2005. XII. évfolyam 2. szám 19
Könyvismertetés Rávilágít a nemzetközi agrárpolitikák összefüggéseire, különös tekintettel az Egyesült Államok és az Európai Unió agrárpolitikai gyakorlatának összehasonlítására az agrártámogatások leépítését célzó nemzetközi kötelességvállalások figyelembevételével. A nettó agrárexportõr Magyarországnak is alkalmazkodnia kell a nemzetközi agrárpolitikák változásaihoz, valamint fel kell készülnie a világ agrárkereskedelmének további liberalizálódására. Horn Péter akadémikus ezt mondta a könyvrõl: Popp József közérthetõ nyelven írt, logikusan szerkesztett könyvét meleg szívvel tudom ajánlani mind a nemzetközi kereskedelem és agrárpolitikák beleérve az EU Közös Agrárpolitikáját is iránt érdeklõdõ szakemberek számára, mind pedig a magyar agrárgazdaság szereplõi, az agrárpolitika irányítói számára. A magyar agrár-felsõoktatás oktatói és hallgatói hasznos tankönyvként forgathatják a szerzõ mûvét, aki maga is több évtizedes hazai és külföldi szakmai és oktatói tapasztalattal rendelkezik. TANGAZDASÁGOK, TANÜZEMEK AZ AGRÁR-FELSÕOKTATÁSBAN Dr. Fehérné dr. Várady Katalin dr. Munkácsy László dr. Patkós István dr. Székely Csaba dr. Wallendums Árpád Mezõgazda Kiadó 2005. 204 p. A földmûvelés, a mezõgazdálkodás, az élelmiszerek elõállítása, az erdõk, a kertek, az állatok, a növények gondozása elméleti és gyakorlati felkészültséget igényel. Az agrároktatást minden, jelentõs mezõgazdasági tevékenységet folytató országban a kezdetektõl fogva a gyakorlatiasság jellemezte. Magyarország Európai Uniós csatlakozása döntõen meghatározza a magyar mezõgazdaság lehetõségeit, versenyesélyeit az elkövetkezõ évtizedekben. Fokozott figyelemmel kell kísérnünk a nemzetközi agrárpolitikák alakulását is. A könyv hiánypótló munkának tekinthetõ a magyar agrárgazdasági kutatásban. Rávilágít a nemzetközi agrárpolitikák összefüggésére. Az agrárképzésben a hangsúlyt mindenkor a termelési teendõk megismertetésére és végrehajtására helyezték. A tudományos és technikai haladás az adott kor színvonalának megfelelõ gazdálkodás eléréséhez természetesen egyre több elméleti ismeret birtoklását is szükségessé tette. Az eredményes agrár-felsõoktatás alapja az elmélet és a gyakorlat egymásra épülõ, egységes rendszere. A gyakorlati oktatás a mezõgazdasági alapismeretek elsajátításával, valamint a manuális munka megismertetésével megalapozza, elõsegíti a szakmai tárgyak oktatását, szintetizálja, egységes rendszerbe foglalja az egyes tudományterületeken tanultakat. A gyakorlati oktatás eszköz- és pénzigényes. A felkészítés a tevékenység sokirányú gazdasági igénye miatt nem valósulhat meg egyetlen termelõüzem keretei között. Az alapvetõ gyakorlóhelyek ma is az oktatási intézmények tangazdaságai és tanüzemei. Az agrár-felsõoktatást szolgáló tangazdaságok, tanüzemek 1991-ben visszakerültek az oktatási intézményekhez, és szolgálják az oktatást, kutatást és a szaktanácsadást. Eredményeiket, erõfeszítéseiket és a praxis megszerzését segítõ elkötelezett szolgálatukat igyekeztek bemutatni a szerkesztõk ebben a könyvben. 20 2005. XII. évfolyam 2. szám