DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Kiss Orhidea Edith Információ-keresés a hipertext alapú környezetek szerkezetének és a felajánlott navigációs eszközöknek a függvényében Pszichológia Doktori Iskola Doktori Iskola vezetője: Dr. Hunyady György Munka- és Szervezetpszichológiai Program Doktori Program vezetője: Dr. Antalovits Miklós A bizottság tagjai: Dr. Antalovits Miklós, dr. habil. (CsC) Dr. Czigler István, MTA doktora (DsC) Dr. Mérő László, dr. habil. (CsC) Dr. Dúll Andrea, pszichológia Ph.D Dr. Juhász Márta, pszichológia Ph.D. Témavezető: Dr. Izsó Lajos, MTA doktora (DsC) Budapest 2006.

Köszönetnyilvánítás Köszönetemet nyilvánítom ki mindazoknak, akik támogatták tudományos és szakmai fejlődésemet. Elsősorban Dr. Izsó Lajos témavezetőmnek köszönöm a példaértékű szakmai és tudományos támogatást és azt a bizalmat, mely eredményeképpen sokoldalú szakmai tapasztalatot szerezhettem. Továbbá, köszönettel tartozom Dr. Antalovits Miklósnak, az Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetőjének, aki kitűnő irányítása, továbbá kitartó ösztönzése révén tette lehetővé szakmai kiteljesedésemet. Külön köszönöm Hercegfi Károlynak az INTERFACE vizsgálatok során kapott segítséget és a szoros együttműködésből fakadó tudományos és szakmai vezetést. Köszönet Dr. Takács Ildikónak és az Ergonómia és Pszichológia Tanszék többi pszichológus kollégáinak, doktorandusainak, hasonlóképpen az ergonómia területén dolgozó mérnök kollégáknak a szakmai útmutatást. Külön köszönet Dr. Faragó Klárának, aki figyelemmel kísérte, és javaslataival, ötleteivel egyengette szakmai pályafutásomat. Köszönöm Dr. Pléh Csabának a kutatási lehetőségeket, és ezen kutatásokon belül Rung András gyümölcsöző együttműködését. Továbbá hálával tartozom Dr. Horia Pitariunak, a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem professzorának, hogy ezen a szakmai úton elindított, és támogatta kutatási terveimet. Köszönöm édesanyám, Kiss Edith, édesapám, Kiss Tibor, testvérem, Kiss Leó, valamint élettársam, Borbély Csaba bíztatását és minden szintű támogatását. Hálával tartozom Kinál Csabának a tanulmányok folytatásának lehetősége miatt.

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 3 BEVEZETÉS... 5 I. A HASZNÁLHATÓSÁG KÉRDÉSKÖRE... 8 II. MENTÁLIS MODELLEK A HIPERTEXTBEN... 13 2.1. A DIGITALIZÁCIÓ HOZADÉKA A KOGNITÍV PSZICHOLÓGIÁBAN... 13 2.2. MENTÁLIS MODELLEK AZ EMBER-SZÁMÍTÓGÉP KAPCSOLATBAN... 19 2.3. A FELHASZNÁLÓK MENTÁLIS MODELLJEI A HIPERTEXTBEN VALÓ NAVIGÁLÁS MŰVELETÉNEK VÉGREHAJTÁSÁBAN... 24 2.4. A KOGNITÍV STÍLUS SZEREPE A HIPERTEXT KEZELÉSÉBEN... 38 III. EMPIRIKUS VIZSGÁLATOK... 43 3.1. WEBOLDAL, MULTIMÉDIÁS OKTATÓANYAG, WAPOLDAL VIZSGÁLATOK... 43 3.2. KUTATÁSI KÉRDÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK... 51 IV. MÓDSZEREK... 55 4.1. A HÁROM ALAPKUTATÁS MÓDSZERTANÁNAK A BEMUTATÁSA... 55 4.2. ALKALMAZOTT KUTATÁS - MULTIMÉDIÁS OKTATÓANYAG VIZSGÁLATA... 59 4.3. ALKALMAZOTT KUTATÁS - A WAP SITE VIZSGÁLATA... 65 V. EREDMÉNYEK... 68 5.1. AZ ALAPKUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA... 68 5.1.1. A NAVIGÁCIÓS MENÜPONTOK SZÁMÁNAK ÉS HOZZÁFÉRHETŐSÉGÉNEK HATÁSA A KERESÉSI GYORSASÁGRA ÉS EREDMÉNYESSÉGRE... 68 5.1.2. A TARTALOMBA BEÁGYAZOTT NAVIGÁCIÓS LINKEK SZÁMÁNAK HATÁSA A KERESÉSI GYORSASÁGRA ÉS EREDMÉNYESSÉGRE...80 5.1.3. KOGNITÍV STÍLUS ÉS A KERESÉSI SZOKÁSOK ÖSSZEFÜGGÉSEI... 90 5.2. A MULTIMÉDIÁS OKTATÓANYAGGAL VÉGZETT ALKALMAZOTT KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA... 96 5.3. A WAP-SITE VIZSGÁLATÁT CÉLZÓ ALKALMAZOTT KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA... 113 VI. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE... 129 6.1. A KUTATÁSI KÉRDÉSEKRE ÉS A HIPOTÉZISEKRE KAPOTT VÁLASZOK MEGVITATÁSA... 129 6.2. HATÉKONY OLDALTERVEZÉS A KÜLÖNBÖZŐ BÖNGÉSZŐ KÖRNYEZETEKBEN... 144 6.3. ANALOGIKUS GONDOLKODÁS A HIPERTEXTBEN... 147 V.II. TÉZISEK... 151

V.III. A KUTATÁS ÉS AZ EREDMÉNYEK ÁLTALÁNOSÍTHATÓSÁGÁNAK KORLÁTAI ÉS KITEKINTÉS... 153 ÖSSZEFOGLALÁS... 155 IRODALOMJEGYZÉK... 157 MELLÉKLET... 167

BEVEZETÉS A képernyős munkahelyek kialakítása során relevánssá vált az a kérdés, hogy az alkalmazott szoftverek használhatósága mennyire felel meg a különböző minősítési kritériumokban, szabványokban előírt követelményeknek. A legtöbb képernyős munkahely ma az Internet-használatot is bevonja: a cégek kereskedelmi céljai egyre inkább a világhálón keresztül valósulnak meg, a vállalkozások által nyújtott szolgáltatások és termelési tevékenység hazai és nemzetközi kiterjesztésének leghatékonyabb módja ugyanis a weben való önképviselet. A sikeres önreprezentáció a cég honlapjának a tartalmán, az oldal és a site architektúráján keresztül realizálódik; a honlap információs architektúrája tükrözi a cég arculatát, belső szerkezetét és tevékenységét. Ezt a felismerést követték a honlap-fejlesztési törekvések, melyek az oldal, a site és a tartalom megtervezését célozzák meg. A külső világhálón való önképviselet igénye mellett a cég belső hierarchiáján keresztül végbemenő hatékony információcsere érdekében megfogalmazódott az intranet (belső háló) létrehozásának az igénye is. A belső háló használhatósága a szervezeten belüli hatékony, gyors és megbízható információcserében nyilvánulhat meg, de elősegítheti az alkalmazottaknak a szervezet értékeivel való azonosulását is. Minél jobb a belső oldalak információs szerveződése, annál logikusabb, tisztább, átláthatóbb belső arculatot tükröz az Intranet a cégről. A disszertáció a hipertext-alapú rendszerek hatékony megtervezésének a kérdéskörével foglalkozik. Ez egyrészt a hipertext-használati szokások kognitív, affektív aspektusainak a megismerését jelenti, másrészt tervezési/áttervezési javaslatok kialakítását is. A használat az emberi információfeldolgozás számtalan aspektusát vonja be, de a jelenlegi kutatás többnyire az architektúrában való dezorientáció jelenségével foglalkozik, és főként szerkezeti vonatkozásokat vesz szemügyre. Lévén, hogy a sikeres szoftverhasználatnak, a hatékony információkeresésnek az egyik lényegi aspektusa a szoftver/hipertext tartalmával, működésével kapcsolatosan kialakított mentális modell, a dezorientáció oka gyakran az inkoherens mentális modell kialakításában keresendő. A honlap használata bevonja a felhasználóknak a hipertext környezetről alkotott kognitív térképét (a felhasználóknak a csomópontokról és ezek szerveződéséről, egymáshoz való viszonyáról kialakított mentális modelljét), amely a ténylegesen megfigyelhető navigációs stratégiákon keresztül ragadható meg empirikusan. A hipertext-

alapú rendszerek tervezői a valósághű kognitív térkép kialakítását a minél jobb használhatóságú navigációs eszközök kialakításával támogatják. A hipertextekben megjelenő tájékozódást segítő navigációs eszközök (az ún. metaforák) arra a tervezői koncepcióra utalnak, hogy a hipertextben használt navigációs stratégiákat a felhasználók a fizikai környezet explorációja során használt mentális térképek mentén alakítják ki. Ebből kifolyólag a weboldalakon gyakori a fizikai környezetben megszokott navigációt segítő eszközök használata, pedig még most is talány, hogy milyen mértékű (strukturális, szemantikus, pragmatikus) izomorfizmus fogadható el a két környezet között, illetve hogy melyek azon metaforák, modellek előnyei és korlátai, amelyek sikereseknek bizonyultak a fizikai térben és átkerültek a hipertextbe. A dolgozat elméleti része sorra veszi a használhatóság, általában a kognitív mentális modellek, majd az ember-számítógép, a hipertext rendszerek kapcsán kialakuló mentális modellek és nem utolsó sorban a kognitív stílusok témakörét is. A disszertáció a hipertextekben (weboldalak, hipertext-alapú multimédiás oktatóanyag, wapoldalak) felmerülő gyakorlati használhatósági problémákon keresztül ragadja meg a használat során érvényesülő mentális modelleket. A kutatási részben világossá válik, hogy részben alapkutatások révén kerül felszínre a különböző felületeken megjelenő navigációs segédeszközök megjelenítéséből fakadó dezorientációs probléma, részben pedig az ún. mélyfúrás jellegű vizsgálatok szolgáltattak meggyőző adatokat arra nézve, hogy a segédeszközök mellett a struktúra átgondolása is lényeges aspektusnak számít a tervezés során. Továbbá, a struktúra és a navigációs segédeszközök együttes hatását egy wapszerver logfájl-adatainak elemzéséből kiindulva, heurisztikus és szakértői elemzésből származó eredmények alapján körvonalaztuk. Ezen kutatások során a legkülönbözőbb vizsgálati módszerek kaptak szerepet. A disszertációba foglalt eredmények a hipertext használata során végbemenő kognitív információszerveződéssel kapcsolatosak, és részben választ adnak arra is, hogy ezt a szerveződést mennyire támasztják alá a fizikai környezetből átvett analóg navigációs eszközök. Gyakorlati szempontból is fontos megállapítás, hogy ha a keresett információk megtalálásának a gyorsasága nő, az útvonalak egyszerűbbé válnak és a struktúra áttekinthetősége is javul, az a honlapok látogatottságának akár a megtöbbszöröződéséhez is vezethet. Az eredmények alapján felülvizsgálhatók és átértékelhetők a szoftver-, de főképp a honlap tervezéshez kidolgozott korábbi irányelvek. A bemutatott kutatások alapját

képezhetik egy, a hipertext rendszerekre is érvényes jövőbeli általános tervezési irányelvgyűjtemény megalkotásának.

I. A HASZNÁLHATÓSÁG KÉRDÉSKÖRE Az ember-számítógép kapcsolat során a felhasználók többsége a képernyőn megjelenő információk feldolgozásának és szükség szerinti tárolásának a nehézségével küzd. A kognitív megközelítés értelmében a tárolási nehézség hátterében az áll, hogy a felhasználó nem, vagy nehezen tud érvényes, jól alkalmazható mentális modellt, vagy sémát felépíteni a képernyőn megjelenített információkról. Természetesen az emberszámítógép interakció nem csupán a szoftverrel való interfészen keresztül zajlik (megjelenítési felület, képernyő-elrendezés, ikonok, menük, ablakok, stb. megtervezése révén), hanem a hardverrel való interfészen keresztül is (pl. billentyűzet, egér, érintéses képernyő, stb. révén). A disszertációban azonban kizárólag a szoftverrel való interfész kerül a vizsgálat fókuszába. A nyolcvanas évek komputerizációs folyamata során a személyi számítógépek elterjedése a laikus felhasználók számára is relevánssá tette az ergonómia sajátos területének, a szoftver-ergonómiának a létjogosultságát. Az újonnan megjelenő paradigma, a felhasználó-barát (user friendly) kialakítás lényeges feltétele lett a versenyszférában való helytállásnak. Az ergonómia a 70-es és 80-as években különös figyelmet szentelt az emberi információfeldolgozás és a megbízhatóság szempontjainak, lévén, hogy ekkor egymás után következtek be az egész világ figyelmét kiváltó nagy ipari katasztrófák. Az emberi tényezők ekkor már nem csupán szenzomotoros szinten léptek be a tervezés folyamatába, hanem a magasabb szintű kognitív feldolgozás szerepét is egyre inkább kezdték vizsgálni az ember-gép interfészen belül (Hollnagel, 1997, Antalovits, 1998). A kognitív feldolgozás modelljei közül Hacker (1985) akció-elmélete heurisztikus leképződése és egyben szintézise a kognitív pszichológia, a tanulás pszichológiája, a kibernetika és az ergonómia számos korábbi modelljének. Így például Newel és Simon (1972) probléma-megoldással kapcsolatos modellje is átüt az akció-elméleten. Az elmélet központi gondolata az, hogy az emberi tevékenység alapvetően cél-vezérelt: a célok valamilyen módon adottak, jöhetnek kívülről, vagy származhatnak belső törekvésekből is. Az elmélet hangsúlyozza az emberi tevékenység hierarchikus struktúráját, amelyben az akciók a tevékenység olyan legkisebb egységei, amelyek még tudatosan interpretálható célok elérésére irányulnak. Az akciók hierarchiába szerveződnek: az összetettebb akciók egyszerűbbekből állnak, melyek változatos módon kapcsolódnak egymáshoz. A legegyszerűbbek azonban azok az akciók, melyek már nem tudatosítható műveletekből állnak. Erre az elméletre épít Rasmussen (1983), aki az információ-interfész egy lehetséges

interpretálásához hozza létre a kognitív szabályozás modelljét. Modellje értelmében a célok végrehajtásához vannak olyan mechanizmusaink, melyek gyakorlottságon alapuló szinten, tudatos kontroll nélkül, összerendezett egységes egészként zajlanak le, és automatikus szenzomotoros cselekvési mintázatok formájában jelennek meg. A külvilágból származó információk ilyenkor még csupán jelek, melyeknek nincs mögöttes jelentésük az adott helyzetben. A szabályokon alapuló szinten ezzel ellentétben már magasabb a kognitív kontrol, az inputok már információt hordozó jelzéseket képeznek az információfeldolgozó egyén számára, és valamilyen módon rendelkezésre álló (tanult vagy tapasztalat alapján létrehozott) szabályok tudatos aktiválását eredményezik. Az ismert szabályok megfelelő akciókat aktiválnak. A tudáson alapuló szabályozás még magasabb szintet képvisel: ez akkor következik be, ha olyan döntési helyzet áll elő, amely nem oldható meg sem korábban rögzült automatizmusok révén, sem pedig rendelkezésre álló szabályok alkalmazásával. A bejövő információk ekkor komplex jelentést hordozó szimbólumok formáját öltik, melyek mentális modellek aktiválását vagy létrehozását igénylik. Anderson kognitív architektúrája (Eysenck, Keane nyomán, 1997) (GAV Gondolkodás Adaptív Vezérlése) a készségelsajátítás folyamatát írja le. Az architektúra fogalmát Newell (Izsó nyomán, 2001) vezette be a pszichológiába a számítógépes architektúrákkal kapcsolatos munkája alapján. Az elmélet fő alappillére az, hogy a kognitív jártasságok produkciós szabályokon keresztül lépnek érvénybe. A szabályok ha-akkor formát öltenek: a feltételes mód a ha - azokat a feltételeket körvonalazza, melyekben alkalmazhatók a szabályok, az akkor rész pedig arra utal, mi hajtható végre az adott feltételek között. Gazdaságos működést tesznek lehetővé, hiszen viszonylag kis számú produkciós szabály kombinációja révén nagyszámú probléma válik kezelhetővé. A deklaratív memória (aktivációs szintekkel rendelkező összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózata), procedurális memória (produkciós rendszer) és a munkamemória (az éppen aktív információ tárolóhelye) képezi az architektúra három fő elemét. A kódolási folyamatok révén az információk bekerülnek a munkamemóriába, amit a deklaratív memóriában többféleképpen lehet tárolni és előhívni. Ha a produkciós memóriában levő szabályok megfelelnek a munkamemóriában levő tartalmaknak, akkor a szabályok végrehajtódnak. A készségek elsajátítása a deklaratív tudásnak procedurális tudássá való átalakulása révén történik meg, melyeket azután az alkalmazási folyamatok módosítanak. A kognitív szabályozási szintek elméletéhez hasonlóan, a deklaratív szakaszban az új terület tanulója deklaratív tudásra alapoz, amelynek felhasználása egyelőre tartományfüggetlen. A procedurális szakaszban, amely már egyetlen deklaratív tudás alapján megoldott feladat

után is bekövetkezhet, a deklaratív tudást tartományspecifikus módon alkalmazza az egyén a problémamegoldás során, ugyanis a deklaratív szakaszban a sikeres cselekvések produkciókba fordítódnak le. A deklaratív tudásnak produkcióssá való átalakítása történhet proceduralizáció révén, - amikor is a deklaratív tudásnak többszöri felhasználása egy adott szabály kontextusában új produkciós szabály létrehozásához vezet - és szerkesztés révén, - amikor a tanulás során kiiktatódnak a szükségtelen produkciók. Erre épül rá a beállítási szakasz, amikor a meglévő procedurális tudás a sikeres alkalmazás során megerősödik, és ennek következtében könnyen aktiválhatóvá válik, továbbá válhat általánossá (a ha, vagyis feltételi mintázataik egy részét változók váltják fel) vagy éppen megkülönböztetetté (aktivációs szintje gyengébb lesz, más hasonló produkciók aktivációjához képest) (Eysenck, Keane, 1997). A Rasmussen féle kognitív szabályozási szinteken Reason (1994) emberi hibázás modelljének megfelelően különböző típusú emberi hibák (a hiba itt azokat a helyzeteket jelenti, amikor a mentális vagy fizikai cselekvés nem éri el eltervezett célját) következhetnek be. Azok a hibák, melyek során a cselekvések nem a terv szerint futnak le, függetlenül a terv helyességétől, az ún. végrehajtási (elvétés: slip) vagy tárolási (kihagyás: lapse) hibák, és a gyakorlottságon alapuló szabályozási szinten következnek be. Az ok általában az, hogy a figyelem nem fókuszálódik eléggé a tevékenységre, így a rutin, a korábbi erős beidegzések átveszik a cselekvés vezérlését, és ún. erős-de-rossz típusú válaszok keletkeznek az adott helyzetben. A másik eset a magában a cselekvési tervben rejlő hiba, azaz az ún. tervezési hiba kategóriája. Ezeket nevezzük tévedéseknek (mistake), melyek bekövetkezhetnek szabályokon alapuló, illetve tudáson alapuló szinten egyaránt. A szabályokon alapuló szinten bekövetkező tévedéseket az jellemzi, hogy bár fel van készülve az egyén a változásokra, azonban nem ismeri a változások bekövetkezésének az idejét és megjelenési módját. A figyelem vagy a tevékenység tárgyára vagy a felidézendő szabályokra irányul. A váratlanság, illetve a figyelem nem megfelelő fókusza miatt megtörténhet, hogy jó szabályokat alkalmaznak rosszul, vagy eleve rossz, oda-nem-illő szabályokat alkalmaznak az érintettek. A szabályok aktiválását követően az eseménysorok automatikusan futnak le. A tudáson alapuló szinten bekövetkező tévedések hátterében az áll, hogy a minden szempontból váratlan helyzet felkészületlenül éri az egyént: radikálisan megváltozik a környezet, teljesen újszerű helyzet áll elő, amire nincsenek kész megoldások. Ebben az esetben a próba-szerencse (trial-and-error) típusú tanulás léphet fel akkor, ha (legalábbis kezdetben) semmiféle használható mentális modell nem áll

rendelkezésre. A problémamegoldás során a figyelem a probléma tárgyára, a probléma tér belső reprezentációjára, felidézésére irányul. Erős kognitív kontroll alatt megy végbe ez a folyamat, nehézkes az információfeldolgozás, a tévedés legtöbbször a folyamat végén válik nyilvánvalóvá. Reason alapján készíti el később Broadbent és munkatársai a Kognitív Kudarc Kérdőívét (a továbbiakban KKK) (Izsó, 2002) (Cognitive Failure Questionnaire, CFQ, Broadbent, Cooper, Fitzgerald, Parkes, 1982) - mely az emlékezeti, perceptuális, vagy motoros elvétésekre, kihagyásokra fókuszál. A kérdőív alkalmazása helyet kap a későbbiekben a kulcsszó vs. kategória-alapú kereséssel kapcsolatos vizsgálatomban. Broadbenték vizsgálatai igazolták, hogy a KKK az elvétésekre, kihagyásokra való általános hajlamot térképezi fel, azonban az aktuális stresszállapot felmérésére alkalmatlannak bizonyult, annak ellenére, hogy a magas KKK értékek a stresszre való fokozott érzékenységre jó mutatóként szolgálnak (Izsó, 2002). A szoftver-ergonómia számára a létrejött minősítési szabványok közül az ISO/IEC 1 9126 tekinthető a legfontosabb dokumentumnak. Ezen belül a szoftverek minőségének egyik meghatározó dimenziója a használhatóság (ang. usability). Ezt a dimenziót a használathoz szükséges erőfeszítés mértéke és a felhasználóknak a használatról kialakított értékelése határozza meg. A használhatóság mérhető jellemzői: - a tevékenység gyorsasága - a tevékenység közben elkövetett hibák száma - a felhasználó azon lehetősége, hogy az elkövetett hibákat, hogy a rendszer segítségével kijavítsa - a felhasználó ráfordítása a rendszer tanulása során - a felhasználó által elsajátított készségek tartóssága - a felhasználó azon lehetősége, hogy a rendszert igényei szerint a feladathoz illessze - a rendszerrel támogatott tevékenység átszervezhetősége - a felhasználó általános megelégedettsége a rendszerrel. Az ISO/IEC 9126 szabvány a használhatóságon kívül más minőségi követelményeket is tartalmaz, ezek a szoftver minőségét befolyásoló tényezők szinte teljes körét lefedik, ugyanakkor úgy alkották meg őket, hogy minél kevesebb legyen közöttük az 1 ISO = International Organization for Standards; IEC = Interational Electrotechnical Commission

átfedés. Lévén, hogy az ergonómia területén belül csak a használhatóság dimenziójával foglalkozunk, a többi minőségi kritérium részletes bemutatásától eltekintek. A használhatóság aldimenziói: az érthetőség, a felhasználó azon erőfeszítése alapján fejezhető ki, mely a szoftver logikájának a megértéséhez szükséges; tanulhatóság, a felhasználótól megkívánt azon erőfeszítés mértéke alapján mérhető, amely a szoftver logikájának és alkalmazásának a megtanulásához szükséges; működtethetőség, a rendszer működtetéséhez és a működtetés ellenőrzéséhez szükséges erőfeszítés mértékén keresztül fejeződik ki (Antalovits, 1998, Izsó, 1998, Izsó, Antalovits, 2000). A használhatóság dimenziója a weboldalak esetén ugyanolyan, vagy talán még nagyobb fontosságnak örvend, mint más szoftvertermékek esetén, lévén, hogy a felhasználók a weboldalak használhatóságáról még az oldalak megtekintésére való ráfordítás (ez időtöltésben, anyagi ráfordításban, mentális erőfeszítésben egyaránt kifejeződhet) előtt kapnak képet, és ez alapján döntenek a további ráfordítás kérdéséről. Ahhoz, hogy a felhasználók több időt töltsenek egy weboldalon, és többször látogassák azt, meg kell felelnie a használhatóság kritériumának. Ebben benne rejlik a tartalmi igényesség, de ugyanakkor a site-ok és oldalak olyan módon történő megtervezése, hogy gyorsan és minél kevesebb ráfordítás árán tudják elvezetni a felhasználót a keresett információkhoz (Kuyper, 1998, Izsó, 2005a, Kiss, 2004a). A használhatóság kérdése a digitális szakadék oldaláról is megközelíthető (Chalmers, 2003), amely arra a kérdésre utal, hogy, ha a számítógépek és más technológiai eszközök használatából származó előnyök egyenlőtlen módon oszlanak meg a felhasználók között, feltevődik a kérdés, hogy kik azok az emberek, akik nem férnek hozzá a használható technológiához, illetve a komputerizáció áradatával milyen árnyalatot kap a használhatóság (ez a usability és accessibility viszonyának kérdése). Minden esetre sokszor a komputerizáció lefékeződésének az oka a felhasználók hozzáállásában keresendő. A cégek még mindig szembesülnek a technológiai fejlesztésekkel szembeni ellenállással; az ok a kezelési nehézség, amely leggyakrabban használhatósági problémák miatt merül fel. Ebből kifolyólag egyre nagyobb számban jönnek létre a használhatósági kérdésekkel foglalkozó szervezetek (HFES Human Factors and Ergonomics Society, UPA Usability Professionals Association, BCS-HCI British Computer Society Specialist Group on Human-Computer Interaction, ACM Association for Computing Machinery, és a SIGCHI az ember-számítógép interakció tökéletesítésével foglalkozó speciális szakcsoport).

Az ICT (Information and Communications Technology) további terjedésének napjainkban nem technológiai, hanem emberi okai vannak. Például Dessewffy és Fábián (2002) felmérése azt mutatja, hogy a személyi számítógépek és az Internet terjedésének dinamikájában az utóbbi években lassulás figyelhető meg hazánkban, és az e mögött húzódó okok regionális (pl. alföldi régiók lemaradása), demográfiai (generációs szakadék) és erőforrás (a leggyakrabban említett ok) jellegűek. II. MENTÁLIS MODELLEK A HIPERTEXTBEN 2.1. A digitalizáció hozadéka a kognitív pszichológiában A digitális számítógépek megjelenése révén az 1950-es évek vége felé megújult az emberi megismerési tevékenység értelmezési módja. Az új irányzat alapja a korábbi pszichológiai előzményeken és vizsgálati paradigmákon túl: az információ- és kommunikációelmélet, az információfeldolgozás, a lingvisztika és a számítástechnika. Például az önszabályzás fogalma a kibernetikából származik, amely az információ- de főképpen a kommunikációelmélet egyik gyökerét képezi. Ennek értelmében az emberi szervezet, akár egy mechanikus szabályzórendszer, érzékelés alapján jut információkhoz, azaz inputokhoz, ezeket átalakítja, és viselkedés révén látható outputot produkál. Mindez szabályozza a további inputok feldolgozását. Gyakorlatilag itt nemcsak az alulról felfelé, de a felülről lefelé történő feldolgozás alapjai fogalmazódnak meg a fenti elképzelésben (Neisser, 1976). Később a számítógépes metaforák alkalmazása válik népszerűvé az emberi gondolkodás modellálásában (Lindsay, Norman, 1977, Barber, 1988), ugyanakkor a szakemberek elméleteiket komputációs modellek formájában vissza is ültetik a gépekre (szemantikai hálók, produkciós rendszerek, konnekcionista hálózatok). Broadbent például (1958) ezen területek hozadékai alapján építi fel a megismerés és tanulás modelljét: az észlelés, a figyelem, a rövid távú memória működését az információnak egy kognitív rendszeren való szekvenciális végighaladásaként képzeli el, vagyis az input és output között elhelyezkedő, egymással összefüggő alkotórészekből álló egységesnek gondolt kognitív, információfeldolgozó rendszer kap figyelmet a korábban vizsgált részjelenségek és részfolyamatok helyett (Eysenck, Keane, 1997). Ugyanezzel a metaforával élve, feltételezték, hogy, hasonlóan a számítógépekhez, melyek belső szimbólumokkal dolgoznak, az emberi megismerés is megragadható a nyelvi szimbólumok feldolgozása révén. A hozzáférhető információk legnagyobb hányadát beszélt vagy írott szó formájában megjelenő auditív és vizuális ingerek alkotják, tehát

könnyen elképzelhető volt, hogy léteznek átalakításukra és feldolgozásukra szolgáló belső nyelvi struktúrák. A lingvisztikai - a nyelvi struktúrák és a nyelvfeldolgozást érintő - elemzések (Chomsky, 1957) szintén inspirálták a szemléletmód váltást a pszichológiában. Chomsky transzformációs grammatikájában a nyelv hierarchikus struktúráját hangsúlyozza; transzformációs szabályokat ír le a struktúrák közötti kapcsolatok megvalósulásának alátámasztásához. A digitális számítógépek megjelenése, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos tanulmányok (Newel, Simon, 1972, - a produkciós rendszerek alkalmasságát igazolták olyan magas szintű kognitív folyamatok jellemzésében, mint a problémamegoldás, következtetés) vezettek az információ megőrzésének, a memória működésének és a nyelvi feldolgozásnak az újragondolásához. Az információ átalakításának, megőrzésének a különböző állapotaira helyeződik a hangsúly az asszociációk, kapcsolatképzések helyett. Például, a rövid távú tár/munkamemória és hosszú távú tár elképzelés megerősítődni látszik a számítógépes metafora révén is. Kognitív megközelítés a HCI (Human-Computer Interaction) tanulmányozásának szolgálatában A kognitív pszichológia a kognitív artefaktumok, azaz a gondolkodást, döntéshozatalt, következtetést, tervezést támogató eszközök használatának a tervezése során kapott igazán teret a HCI területén belül. A 80-as évek elején helyet kap annak a fontossága, hogy a kognitív jártasságokat az artefaktumokkal való interakció közben vizsgálják (Payne, Rutherford, Bibby nyomán, 1992). Már előzőleg Gibson (1979) affordancia fogalmának bevezetése során meg is erősítette ennek a fontosságát, észleléssel kapcsolatos vizsgálatai akár az eszköz/artefaktum használat során rendelkezésre álló, illetve a környezetből (optikus elrendezésből) közvetlenül kivonható, utólagos konstrukciót nem igénylő információk létezését erősítették meg. Gibson a percepciót szélesebb perspektívában vizsgálta, mint a konstruktivisták (Neisser, 1967, Bruner, 1957, Gregory, 1980), akik szerint a percepció nem közvetlenül a bemeneti ingerből származik, hanem az inger és bizonyos belső hipotézisek, elvárások és tudás interakciójának végterméke. A kognitív artefaktumok esetén az volt az izgalmas, hogy az információk megjelenítésére, az információkkal való műveletek elvégzésére tervezték őket. Külső reprezentációt, vagy akár külső mintegy kihelyezett - emlékezeti tárat képeznek a felhasználó számára, tehát a felhasználó kezdeményezte interakció révén befolyásolhatják a felhasználó kognitív teljesítményét. Reprezentációs sajátosságaik alapján képzett taxonómiájuk értelmében vannak: 1. csak felszíni reprezentációval rendelkező vs. belső

reprezentációval is rendelkező eszközök, 2. aktív, vagyis tartalmuk függvényében szimbólumrendszerüket változtatni tudó vs. passzív, erre képtelen eszközök. Például,. belső reprezentációval rendelkező, aktív artefaktum a számítógép, felszíni reprezentációval rendelkező, passzív artefaktum a könyv. Felvetődött a kérdés, hogy hogyan változik a kognitív teljesítmény a különböző artefaktumok használata során? A kognitív pszichológia a 80-as évekig mellőzte a kognitív pszichológiai jelenségek aktív, belső reprezentációval rendelkező artefaktumokkal való interakció alapján történő vizsgálatát. A komplex kognitív artefaktumok, mint maga a számítógép is, különböző reprezentációs szinteket rejtenek, a számítógép például a gép architektúrájának a szintjétől, a műveleti rendszereken át a programozási nyelvig. Ebből adódóan felvetődött a kérdés, hogy a felhasználó hogyan dolgozza fel ezeket a reprezentációs szinteket? Mentális reprezentációk, modellek Az artefaktumokkal való interakció kezdetén külső jelölésekkel, szimbólumokkal, illetve ábrákkal találkozunk, vagyis azzal a külső reprezentációs szinttel, amely bár elrejti előlünk a belső reprezentációkat, ugyanakkor elővételezi azt is, hogy milyen analógiát a leghasznosabb alkalmaznunk a hatékony interakció érdekében. Tehát a gép rejtett világának csak bizonyos aspektusaival szembesül a felhasználó, viszont addig, amíg a külső nyelvi reprezentációk (logogének), - pl. egy számítógépes programozási kódrendszer, - a szakértő, nyelvet ismerő felhasználók számára érthetők csupán, addig a képi reprezentációk (imagének), pl. olyan metaforák, mint az ablak, vagy a mappa olyan mentális modelleket aktiválnak, melyek révén egy kezdő, vagy eseti felhasználó számára is érthetővé válik a működtetés módja 2. Tehát ezek a képi analóg reprezentációk valóban többet ragadnak meg a világból, mint a nyelvi reprezentációk. Pédául, az ablak metaforája révén, az ablakkal kapcsolatos hétköznapi tudás nagy része felhasználható az ablak értelmezése és működtetése során. A fentiekben már említetésbe került a felhasználói belső analóg reprezentáció is a mentális modell fogalma által (Eysenck, Keane, 1997, Gardiner, Christie, 1987). Önálló jelentéssel bíró egységek, melyek aktívan irányítják az emberi megismerés folyamatát, miközben az újonnan szerzett információk alapján maguk is folyamatosan módosulnak. A különféle modellek bonyolult szerveződést képeznek az agyunkban, működésük során egymásnak is adnak információkat, és egymást is módosítják ezáltal (Mérő, 1997). 2 Palo Alto Research Center (1979-től) által közzétett Xerox termékek fejlődésével kapcsolatos anyagából nyomon követhető az interfészen belül megjelenő metaforák fejlődése

A képi vs. propozícionális vita során Paivio kettős kódolás elmélete hangsúlyozta a képi információknak a felidézésben való felsőbbrendűségét (Paivio, 1991, Smyth, Pearson & Pendleton, 1988; idéztem Cornoldi nyomán, 1991; Sampson, 1970). A képi reprezentációk előnye a páros-asszociatív tanulási és a szabad felidézési kísérletek során vált nyilvánvalóvá: a képi ingerek esetén mind az imagének, mind pedig a logogének aktiválódhatnak, ezért a képek könnyebben felidézhetők, mint a konkrét szavak, ezek pedig könnyebben, mint az absztrakt szavak. A konkrét szavak azért idézhetők fel könnyebben, mert jobban ki tudnak váltani képi reprezentációkat, s valószínűleg két kód alapján kódoltak (Cornoldi, 1991, Paivio, 1991), ellentétben az absztraktakkal. Ezeknek az eredménynek a saját vizsgálataimban lesz vonatkozási pontjuk. A kép letapogatásával (Kosslyn, 1975), a mentális forgatással (Cooper, Shepard, 1973) kapcsolatos kísérletek arra nyújtottak bizonyosságot, hogy a képi reprezentációk szerepet játszanak a magasabb szintű kognitív feldolgozásban is, belső (intrinsic) strukturális koherenciát szolgáltatva az általuk tükrözött tárgyaknak vagy konfigurációknak. Például a nem téri kapcsolatokat metaforikusan reprezentálják (döntéshozatal, tranzitív következtetések) (Kosslyn, 1980), a téri információkat pedig mentális térképek formájában. A téri reprezentációk további kognitív erőfeszítéssel a nagyon absztrakt információk mentális ábrázolására is képesek. Ez a megközelítés helyet is kap a HCI-n belül a metaforák kialakításában. A mentális modellek Johnson-Laird értelmezésében teljesen analógok, vagy részben analógok és részben propozicionálisak lehetnek (Johnson-Laird, 1983; Johnson- Laird, Byrne, 1989). Számos tulajdonságuk alapján úgy tűnhet, hogy olyanok, akár a képzetek. Johnson-Laird a képzeteket a modellekben megjelenő tartalmak különböző nézeteivel azonosítja: az észlelet vagy a képzelet eredményeképpen a képzetek a megfelelő külvilágbeli tárgyak észlelhető jellemzőit reprezentálják (Boden, 1988; Lindsday, 1988; Cornoldi nyomán, 1991). A mentális modellek téri értelemben analógok a való világgal, de ugyanakkor annál absztraktabbak. Például a téri megismerés során a mentális modellek a téri konfigurációk észlelésszerű (analóg) reprezentációiként működnek (Ehrlick, Johnson- Laird, 1982; Mani, Johnson-Laird, 1982). Ezzel magyarázták azt a tényt, hogy a nem folytonos, meghatározatlan leírások, amelyekben az első két mondat nem rendelkezik közös elemekkel, nehezebben feldolgozhatók, mint a meghatározott leírások (Kiss, 1999, 2000). A modern empirikus értelmezések szerint a kognitív térkép egy metaforának tekinthető: kognitív kalauz jellegű tevékenységre utal, mely a paramétereket, azzal hogy

a személy saját történetének meghatározott pontjához köti az adott helyen zajló eseményeket, beállítja az objektív, létező struktúrák észlelésére. Egyrészt lokális orientációt, másrészt viszont az emlékezés révén megformált és kontrollált realitás fenntartását teszi lehetővé. Ez a mentális reprezentáció azzal az előnnyel rendelkezik, hogy többet tesz feltérképezhetővé a környezetből, mint a fizikai másolat és ugyanakkor alkalmazkodóbb, rugalmasabb, valamint gazdaságosabb (takarékosabb) is. Aktív, információkereső- és fenntartó struktúra, mely révén a téri tartalmak képzeti vagy képszerű megjelenítést nyernek. Realitásgeneráló funkciója van azáltal, hogy pozicionális szignálok révén módosítják a feldolgozás referenciarendszerét. Az észlelő és az észlelt környezet egységes egészként regisztrálódik a mentális térképben. A helyismeret a részletekből fokozatosan felépülő útvonal-térképek megszerkesztéséből indul ki, mely azután fokozatosan absztraktabbá válik és globális, áttekintő jelleget ölt. A tartalmi elemek a mérföldkövek, vagy tájékozódási pontok (templomtorony, szobor, vagy akár egy Internetes kezdőoldal), ösvények, útvonalak (járda, aszfaltút, útmutató használata a weben), csomópontok (kereszteződések, több útvonal találkozási pontja, főbb menüpontokkal elérhető tartalmak a weben), kulturálisan vagy geográfiailag kiemelt nagyobb régiók (szórakoztatónegyed, Internetes fórum) és elválasztó területek, területhatárok (folyó, gyorsvasút, linkgyűjtemény egy adott weboldalon, amely más site-okra vezet) köré szerveződnek (Kállai, 2004). Az emberek a téri környezetről többféle módon sajátítanak el ismereteket: a környezetben való navigálás, a térképek tanulmányozása, a környezetről szóló leírások tanulmányozása, vagy a környezetük áttekintése útján, hogy aztán olyan feladatokat hajtsanak végre, mint az útirány kiválasztása, a támpontok közötti navigáció, a helységek közötti távolságok felbecslése, illetve olyan mentális, vagy gyakorlati feladatokat, melyek segítik a környezethez való alkalmazkodást (Langston, Kramer, Glenberg, 1998). Az embert körülvevő teret a kognitív térkép megformálásának folyamata kétféle referenciakeretre, egocentrikusra és allocentrikusra osztja. Ebből adódóan az egocentrikus tájékozódás a környezeti elemeknek a személyhez, mint referencia-rendszerhez való igazodásának a feltérképezését jelenti (pl. fizikai környezetben egy dombtetőről való letekintés révén, a személy a környezeti elemeknek hozzá viszonyított távolságát és elhelyezkedését becsüli meg úgy, hogy látóterében van az összes navigációs támpont). Az allocentrikus (disztális tárgyközpontú) tájékozódás során az egyén beágyazódva a környezetbe, ebben előre haladva viszonyítja egymáshoz és önmagához a sorozatosan megtapasztalt elemeket (pl. városban haladva, fokozatosan tűnnek fel az elemek, és szinte

folyamatosan változtatunk a mentális térképünk aktuális állapotán). Az egocentrikus és allocentrikus referenciakeretek alapján jönnek létre az egocentrikus és allocentrikus reprezentációk (Kállai, 2004, Vidal, Amorim, Berthoz, 2004). A fizikai és virtuális környezetben mindkét tájékozódási formának szerepe van, de nem tanulmányozták még, hogy az absztraktabb hipertext környezetben ezek a tájékozódási formák hogyan jelennek meg. A helyre való emlékezést befolyásolja a hely komplexitása. Sok megkülönböztető jelzéssel rendelkező környezet esetén asszociációs tanulás következhet be (cue learning, association learning), mely során az adott tárgyak jelenlétét rendelik hozzá a megfelelő térhez. Kevés jelzőinger és elegendően sok ismétlés esetén egy-az-egyben választanulás következik be (reaction and response learning). Ugyanakkor téri viszonylatokat is megtanulhatunk ilyen módon. A téri ismeretek típusai, amely alapján helytanulásról beszélhetünk: a jelzőingerek, útvonalak és viszonyrendszerek. A jelzőingerek egy adott hellyel kapcsolatos szokásos együttjárásra utalnak, azonban nem mutatják, hogy az adott hely milyen pozícióban van a tárgyakhoz képest (például főbb webes csomópontok megjegyzése). Az útvonalakkal kapcsolatos tudás segítségével eljuthatunk egyik pontból a másikba, de a két pont egymáshoz, vagy a teljes térhez viszonyított helyzetéről továbbra sincs tudásunk (ez hasonló a webes útvonalkövető eszköz használata során megszerezhető tudáshoz). A viszonyrendszereken alapuló tudásunk révén az előtérben levő tárgyak euklideszi koordináta-rendszerben rögzített topológiai viszonyát tanuljuk meg (ez történik akár webes térképhasználat során is). Ez utóbbi téri ismeret típus (amely egyébként 11 éves kor körül válik dominánssá) a jelzőingerekre és az útvonalakra is összpontosít. Egy új terület megismerése során általában a jelzőinger->útvonal->viszonyrendszer sorrendet követjük. Kétféle tanulási forma azonosítható: az elsődleges helytanulás, vagyis a terepen való kezdeti mozgással egybekötött tájékozódás (lokomóció közbeni tájékozódás) során élményt szerzünk az útról; az útvonal és a viszonyrendszer tanulása egymásra építkezve történik. A másodlagos tanulás során közvetett, szimbolikus eszközöket használunk a környezet megismerésére, itt a viszonyrendszer típusú tudás könnyebben alakul ki, az útvonaltanulás viszont nehezebb. Az útvonallal kapcsolatos tudásunk lehet procedurálistípusú tudás (egy már ismert rendszerbe az új elemek automatikusan épülnek be) és deklaratív-típusú (akaratlagosan felidézhető, jól kontrollált tudás). A terep explorációja során a terep struktúrájával kapcsolatos tudásunk tartalma éppen attól függ, hogy hogyan történt a tanulás. A deklaratív ismeretszerzés következtében a tudás tartalom metaforája

lehetne egy egyenes vonal, mely mentén a leírható távolságok, tárgyak, útvonalvégpontok euklideszi rendszerben megformálható geometriai viszonyai rögzülnek. A procedurális ismeretszerzés során az útvonalak metrikus viszonyai rögzülnek inkább (Kállai, 2004). 2.2. Mentális modellek az ember-számítógép kapcsolatban Az utóbbi években változott az ember-számítógép kapcsolatában részt vevő kognitív folyamatokra való rátekintés. Kezdetben az emberi információfeldolgozás modellek leegyszerűsített változatait emelték át a HCI területére, később azonban a HCI megértése - minthogy komplex feladatot képvisel azáltal, hogy változatos következtetési folyamatokat implikál - szükségessé tette a HCI során végbemenő kognitív folyamatok dinamikus aspektusainak megragadását is. A 80-as, 90-es évek HCI kutatássorozatait az jellemezte, hogy zavaros, gyenge előrejósló erővel rendelkező modellek kerültek ki a szakemberek kezéből, melyek ad hoc módon gyakorlati útmutatást szolgáltattak a felületek tervezését illetően (Rogers, Rutherford, Bibby nyomán, 1992). Ennek ellenére továbbra is nyilvánvaló maradt, hogy meg kell különböztetni a passzív megértési folyamatokat (a következtetések mentális modell vonatkozásait érintik) és az interaktívabb problémamegoldást. Payne hangsúlyozta az elsők között annak a fontosságát, hogy egyszerre kell figyelembe venni a feladatnak a felhasználó általi leképezését (cél tér), és azt, ahogyan a felhasználó konceptualizálja az artefaktum általi feladatleképezést (eszköz tér). Az, hogy hogyan vált a felhasználó a két reprezentáció között, az artefaktum típusától függ, valamint attól, hogy hogyan reprezentálja a rendszer belső és felszíni struktúráit és folyamatait. Tehát létezik egyfajta dinamikus átjárás a reprezentációk különböző szintjei között, sőt az sem kizárható, hogy a komplexebb feladatok esetén egyfajta meta-kognitív dimenzió is közrejátszik. Az ember-számítógép rendszer kapcsolatának keretén belül a mentális modellt olyan gazdag, kidolgozott, koherens struktúraként definiálta Carroll és Olson (Rogers, Rutherford, Bibby nyomán, 1992), mely reflektálja a felhasználó azzal kapcsolatos értelmezését, hogy mit tartalmaz a rendszer 3, hogyan dolgozik, és miért dolgozik egy bizonyos módon. 3 Az elkövetkezendőkben a rendszer fogalmát nem kizárólag a számítógépes rendszerre használom, hanem olyan egyéb rendszerekre is, melyek a számítógépen keresztül hozzáférhetők. Lehet ez akár az Internetes weboldalak hipertext adatbázisa is.

Eképpen úgy tekinthető, akár a rendszerrel kapcsolatos elégséges tudás, mely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy mentálisan kipróbálja az elvégzendő cselekvéseket. A mentális modell kulcsvonása, hogy mintegy próbamenetként, felfedező inputokkal futtatható, tehát szimulálni tudja a rendszer viselkedését, és vizuális képzelet is kísérheti. A futtatás eredményeként megfigyelhető a létrejövő viselkedés. A mentális modellek voltaképpen naiv elméletek, melyeket a viselkedés sokféle aspektusának magyarázatára használtak újszerű problémamegoldási helyzetekben. Ebben az értelemben kialakul egy olyan kutatási vonal, amely valóban úgy fogja fel a HCI-ben kialakuló mentális modelleket, mint különböző típusú információk koherens leképződését. Johnson-Laird (1981, 1990) elméleti megközelítése ebben a fenti értelemben is jól alkalmazható az ember-számítógép interakcióra. Az elmélet értelmében az artefaktum felhasználója két mentális reprezentációt alkalmaz: az artefaktum reprezentációját (pl. szöveg esetén ez a propozicionális reprezentáció) és az artefaktum által reprezentált világ reprezentációját (pl. a szöveg esetén ez az analógiás modell). A két reprezentációs forma elkülönítéséből a kettős, iker -reprezentáció szükségessége emelhető ki (pl. a térképhasználat bevonja a térképről alkotott mentális reprezentációt és a feltérképezett terület mentális reprezentációját) (Preece, Keeler nyomán, 1990). A HCI által érintett ismeretek különböző típusainak specifikálását követően különültek el egymástól a procedurális feladat-cselekvés térképezésével kapcsolatos ismeretek, a hogyan kell dolgozni a rendszerrel és a hogyan dolgozik a rendszer típusú eszköz-modellek. Ezek a modellek megalapozzák a számítógépes rendszer felhasználó általi alkalmazásának sikerességét, valamint az ember-számítógép interfész megtervezésének a módját (Norman, Draper, 1986). A mentális modell fogalma és az ember-számítógép kapcsolat azon az elméleti ponton találkozik, ahol a felhasználó eszközhasználata bevonja a személy eszközzel kapcsolatos tudásának egy részét. Ami ezt a tudásreprezentációt másoktól elkülöníti, az a reprezentált rendszer zárt, a self-et magába foglaló jellegéhez kötődik, mely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy mentálisan szimulálhassa az eszköz lehetséges műveleteit, és hogy megjósolja ennek a viselkedését. Annak érdekében, hogy ezt a tudást specifikusabban körvonalazhassuk, a mentális modellek analóg modelljéből kell kiindulnunk. Ennek értelmében az ember-számítógép kapcsolatára fókuszáló kísérletek a legkisebb elméleti megszorítás szintjét képviselő mentális modellt hangsúlyozzák, igazolva, hogy az ember rendszerhasználata kritikus mértékben függ a személy rendszerrel kapcsolatos

meggyőződéseitől, melyek nem tudományosak. Az emberek babonás viselkedési mintázatokat mutatnak, még akkor is kialakítják mentális modelljeiket, ha tudják, hogy ezek kevésbé lennének szükségesek, mert kialakításuk nagyon kevés fizikai erőfeszítésbe kerül, miközben alkalmazásukkal jelentős mentális erőfeszítést takarítanak meg. Így például jellemző, hogy az emberek még azokban az esetekben sem használják a formális logikát következtetéseik levonásakor, amikor a formális logika eszközei tökéletesen alkalmasak lennének ehhez (Mérő, 1997) A koherencia hangsúlyozása ellenére egészen nyilvánvaló, hogy az eszközökről kialakított felhasználói tudás a valóságban, és főképpen az interakció alatt fragmentált és megosztott jellegű, inkább kontextus-függő, mint általánosítható. Mayes és Payne (O`malley, Draper, Rogers, Rutherford, Bibby nyomán, 1992) vizsgálatai igazolják ezt. Néhány rendszerrel kapcsolatos tudás-forma úgy tekinthető, akár a felhasználók belső reprezentációi és az artefaktumban megtestesített, külső reprezentációként kidolgozott reprezentációk között megosztott tudás. Például egy munkafolyamat során a szükséges műveletek felidézése nem csak a felhasználó reprezentációiban rögzített információkra való visszaemlékezést vonja magába, hanem azt is, hogy az artefaktum által használt külső reprezentációk mennyire képesek hatékony előhívó kulcsingerként működni. A használhatóság követelményének megfeleltetett tervezés itt kap szerepet, hiszen, ha a külső reprezentációnak valóban ekkora szerepe van, ebből következik, hogy egy gyenge használhatóságú rendszerrel való interakció könnyen az interakció kárára mehet. A megosztott tudás inkább kontextusfüggő, mint általánosítható tudás, és a fentiekkel ellentétben a számítógép által támogatott rendszerekről alkotott mentális modellek megosztott jellegét hangsúlyozza a strukturális és koherens felépítéssel szemben. Lewis (Lewis, Rieman, 1993) például megmutatta, hogy a felhasználók hogyan alakítják ki a parancsfunkciók modelljeit és magyarázatait specifikus kontextusban, és hogy ezek a magyarázatok mennyire használhatatlanok egy másik kontextuson belül létező parancsfunkciók megjósolására. Eléggé nehéz megérteni, hogy a rendszer felhasználása hogyan vonja be valamennyi, az alkalmazásához szükséges információkat. Ennek a megértése végett a tevékenység célirányított és kölcsönhatás által irányított természetével kapcsolatos magyarázatokhoz kell folyamodnunk. Ebben a kontextusban Rogers megerősítette Young és Simon 4 (Rogers, Rutherford, Bibby nyomán, 1992) állítását, 4 Az eredeti hivatkozás forrása: Planing in context of human-computer interaction. People and Computers III, Proceedings of the Third Conference of the British Computer Society Human-Computer Interaction Specialist Group, pp. 363-370, Cambridge University Press, 1988.

miszerint a felhasználók viselkedése nem tisztán belső, cél-irányított tevékenység következményeként jelenik meg, hanem cél-irányított és az aktuális fizikai és funkcionális építmény közötti kölcsönhatás eredményeképpen. A rendszerről alkotott modellek megosztott jellegét megerősíti az a tény, hogy az ezzel kapcsolatos tudás nem őrizhető meg teljes, koherens modell formájában, hanem megosztható néhány különböző rész-modellen belül. Ezért, a felhasználók különböző mentális modellekkel rendelkezhetnek az ember-számítógép kapcsolat közegén belül: 1. A tevékenység céljától függően (rutin tevékenység, mely automatizált folyamatot képez vs. hiba diagnózis és korrekció, ezek figyelmet, gondolkodást és döntéshozatalt igényelnek); 2. Ugyanazon eszköz eltérő aspektusai függvényében. Pl. a cut és paste - vágás és beillesztés - művelete két típusú modell meglétét igényli: a vágólap modelljét és a vágás és beillesztés modelljét. 3. Ha az eszköznek, itt specifikusan a számítógépnek, több alrendszere (vagy komponense) van, vagy ha az eszköz eltérő használata eltérő modellek meglétét igényli. A mentális modellek természetét működésük során lehet körvonalazni: egy konkrét interakciós helyzetben strukturálisan koherens és futtatható modellek nem állnak a rendelkezésünkre, hanem a környezetben fellelhető információk (pl. számítógépes interfész) és néhány emlékezetben megőrzött reprezentáció kombinációjával dolgozunk. Az új információkat is internalizálnunk kell, hiszen a már létező belső reprezentációk csak részlegesek, hiányosak lehetnek egy interakciós folyamat teljes értékű tanulmányozása során. Hutchins (Rogers, Rutherford, Bibby nyomán, 1992) szerint a megosztott kogníció redundáns lehet, és ha elemzés alá veszünk például egy kooperatív jellegű tevékenységet, akkor ez a redundancia számos előnnyel jár. A tudás kölcsönös módon és gazdagon megosztott, ám ez a típusú disztribúciós minta valójában igen ritka, meghibásodásra való érzékenységéből kifolyólag. Például ha az együttműködő csapat egyik tagja nem teljesíti megfelelően a feladatát, az egész folyamat kudarcba fulladhat. A megosztás a feladattal kapcsolatos ismeretek megosztását jelenti, de nem azok teljes átfedését. A szerző bevezeti a tapasztalási határ fogalmát, mely a feladatnak a munkacsoport összes tagja által megtapasztalható külső felületét jelenti. A tapasztalási határvonalat például a rendelkezésre álló külső reprezentációs eszközök (pl. térképek, stb.) fizikai elrendezése is befolyásolja.

Ezek a határvonalak 5 határozzák meg azt a pontot, ameddig a tagok megoszthatják szakértelmüket és koordinálhatják feladataikat. Hogyan hasznosíthatók a rendszerről alkotott felhasználói mentális modellek? Alen (Izsó nyomán, 2001) szerint ezek konceptuális modellek formájában jelenhetnek meg, lehetnek metaforák, analógiák, a feladat végrehajtásának térképezései, leírások, tervek. Az analógiák és metaforák Gick és Holyoak (1980) szerint az alaptartományhoz (ismert tartományhoz) tartozó tudásnak a céltartományba (ismeretlen tartományba) való átemelését teszik lehetővé, ezáltal a felhasználó az előzetes tudás, tapasztalat felhasználásával értelmezi az új, ismeretlen helyzetet. Ez már a térképezést követő folyamat, maga a térképezés a különböző aspektusok megfeleltetését jelenti, amit megelőz egy olyan analógiaforrás keresése, mely alapján elindítható maga a térképezés folyamata, pl. a cél szempontjából lényeges elemek felfedezése az alaptartományban (Spellman, Holyoak, 1996). A jól megválasztott metaforák (mint belső, pszichológiai eszközök) az információs technológiák külső, technikai eszközeinek az eredményesebb használatát segítik elő, és ebből kifolyólag gyakran meg is jelennek az ember-számítógép interakció során, mintegy segítve azt. Gardiner és Christie (1987) tervezési irányelveket fogalmaz meg a metaforáknak tervezésbe való bevonására. Az ún. helyettesek a folyamat mechanizmusainak a leírásai. Például egy bankautomata esetén a helyettes modell az automata működését írja le a bankkártya behelyezése, PIN kód beírása, pénz igénylés vagy állapotlekérdezés, összeg kiválasztása, átvétel értelmében. A feladat végrehajtás térképezése a felhasználó által végrehajtandó feladatok közötti kapcsolatok leírását teszi lehetővé a hozzájuk tartozó a végrehajtási módokkal. Ezek általában egyszerű párosításai a feladatoknak és a hozzájuk tartozó akcióknak. A feladat végrehajtás leírásai a nyelvalapú interakciók sajátjai. A tervezési vagy modellezésre alkalmas konceptuális modellek közül a GOMS (Goals, Operators, Methods, Selection Rules) közismert. A Card, Moren és Newell (1980a, 1980b, 1983) által kidolgozott modell a feladatokat és az akciókat a felhasználó aktuális célja, perceptuális, kognitív és motoros operátorai (könnyen és gyorsan végrehajtható egyszerű akciók), módszerek és az ezekhez tartozó kiválasztási szabályok értelmében írja le. A modell előnye, hogy egyszerűbb ember-számítógép interakció típusok elemzése és modellezése révén előrejelzéseket képes adni az adott interakciós módokkal 5 Tulajdonképpen erre a kifejezésre alapozva sikerült egyrészt megmagyarázni a kezdő és a szakértő felhasználók közötti teljesítménybeli különbségeket.

dolgozó felhasználók várható feladat-megoldási idejére (Izsó, 2001, Izsó, Antalovits, 2000, Kiss, 2002). Azok az interfészek, melyek inkább a felhasználói tudásra alapoznak, sokkal érzékenyebbek a meghibásodásra, mint azok, melyek főképp a külső világban reprezentált tudásra alapoznak. A memória túlterhelése a külső reprezentációk révén elkerülhető, pl. checklist -ek, pop-up párbeszéd ablakok, metaforák révén. 2.3. A felhasználók mentális modelljei a hipertextben való navigálás műveletének végrehajtásában Hipertextek A hipertext rendszerek tartalmi csomópontokra osztják fel a dokumentumokat. Ezek sokszoros összeköttetését hivatkozások vagy más jellegű kapcsolódási formák biztosítják, bonyolult és kiterjedt hálózatot alkotva. A rendszer csomópont-hivatkozás kapcsolatai igyekszenek olyan információ-szerveződést tükrözni, amely az emberi tudás struktúráját modellálja és ekképp facilitálni az információhoz való hozzáférhetőséget. Időben visszatérve, Bush (1945) azzal az elképzeléssel készítette el a hipertext első prototípusát, hogy a gépek információmegőrző sémái képesek tükrözni az emberi gondolkodásra jellemző asszociációs mechanizmusokat. Számos kutatás igazolta azt, hogy a böngészők révén történő információkeresés akkor fullad kudarcba, ha a felhasználók nem értik a hipertext rendszer általános felépítését, szerveződési módját és az információk kiterjedésére vonatkozólag hiányos ismeretekkel rendelkeznek (Patel, Drury, Shalin, 1998). Tájékozódás a hipertext környezetben Már a fentiekben megfogalmazódott, hogy a hipertext rendszerek összekötött tartalmi csomópontokban ragadhatók meg, ezeket a csomópontokat nevezzük weboldalaknak. A felhasználó számára megjelenő információs architektúra csak akkor értelmezhető, ha a weblap több weboldalból tevődik össze. Ez az építmény a weblap tervezőjének konceptuális modelljét tükrözi, amely akkor válik jól áttekinthetővé a felhasználó számára, ha a tervező és a felhasználó modelljei jelentősen átfedik egymást (Stary, Peschl, 1998). Az információs architektúra kialakítása olyan funkcionális és intuitív terv felállítását jelenti, amely kijelöli a felhasználó számára azt az utat az A pontból a B pontba, amelyen a legkisebb ellenállással találkozik. Tehát oldalakról oldalakra navigálunk egy weblapon belül, vagy megtehetjük, hogy különböző weblapok között bolyongunk.

Kutatásom a weblapokon belüli navigációra fókuszál. Nem kívánok egyelőre kitérni a weblapok közötti tájékozódó magatartás tárgyalására. Úgy vélem, hogy a weblapok közötti tájékozódás elkülönültebb mentális csomópontok kialakulását feltételezi, egy sokkal differenciáltabb kognitív térkép meglétét, mint amikor a felhasználónak egy konceptuálisan integrált környezetben kell navigálnia. Ezért a vizsgálatok megtervezése során egyelőre a weblapok információs architektúrájának vizsgálatát, illetve a weboldalak struktúrájának tanulmányozását tűzöm ki célul. A hipertextben történő böngészés során a felhasználóknak több feladatot kell végrehajtaniuk szimultán módon. Az elvégzendő feladatok: a navigációs feladatok, amikor a felhasználónak saját útvonalát kell megterveznie és végrehajtania a csomópont-hálózaton belül; információ-szerzési feladatok, vagyis a csomópontok és kapcsolataik által reprezentált tartalom elolvasása és megértése a további elemzés és összegzés műveleteinek hatékony végrehajtása érdekében; valamint feladat-menedzselés, azaz az előbbi két feladat összehangolt elvégzésére való törekvés (példa erre a különböző, keresett témákon kívül eső tartalmakhoz való véletlenszerű elkalandozás nyomon követése). A kognitív erőfeszítést igénylő feladatok végrehajtása a dezorientáció, a szakirodalom által annyit emlegetett elveszettség ( getting lost ) problémájával járhat együtt. Ez magában foglalja azt az érzést, hogy a felhasználó, nem tudja, merre haladjon a rendszerben, vagy azt, hogy, bár világos céllal rendelkezik, nem találja az oda vezető utat, illetve ha a hipertext bonyolult szerkezetéhez viszonyítva nem rendelkezik az aktuális pozíció meghatározásához szükséges ismeretekkel. A navigációs dezorientáció lehetséges okai a helytelen topológiai szerveződés, a szerveződés ismeretének hiánya, a hozzáférhetőségi eszközök szokatlansága, a hipertext kiterjedésével kapcsolatos tudás hiánya. További szimptómái: a hátrányos útválasztás, hurokba kerülés ( looping ), azaz ugyanahhoz a kiindulási ponthoz való többszörös visszatérés, kérdezési hibák. A dezorientáltságot okozhatják olyan problémák, melyek a hipertext strukturálásával kapcsolatosak. Ezeket elkalandozással kapcsolatos problémáknak nevezik a szakirodalomban, és az eltérések megtervezésével, menedzselésével és végrehajtásával együttjáró nehézségekre utalnak. Szimptómái: rendezetlen képernyő, sok, egyszerre nyitott ablakkal és ismételt visszatérések. A Művészeti múzeum jelensége 6 szintén dezorientáltsághoz vezethet: a hipertext rendszerekben a magas kognitív követelményekkel járó visszaidézés, összegzés nehezíti a tájékozódást. A dezorientáltság állapotát egy megfelelő téri metafora (térképek, útmutatók) 6 Analógia: művészeti múzeumokban a festmények részletes feldolgozásának hiányából fakadóan a későbbiekben nehézséget jelent valamely festményre való részletes visszaemlékezés.

felhasználása enyhíti, mely kiválasztásának nagy odafigyeléssel kell történnie, hiszen, ha a metafora és a rendszer vonásainak megfeleltetése helytelen, a felhasználónak nagyobb erőfeszítésébe kerül a rendszer viselkedésének előrejelzése. A megfelelő téri metafora az elemek differenciálhatóságát, azaz a csomópontok megkülönböztethetőségét, vizuális hozzáférhetőségét, vagyis egy elem közvetlen, vagy közvetett módon történő kontextusba helyezését és a bejárandó út bonyolultságának, azaz a döntési pontok számának csökkentését támogatja. A fizikai térben való navigálás metaforája alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a hipertext rendszerek a legnehezebben áttekinthető környezethez hasonlítanak a csomópontok differenciálhatósága, vizuális hozzáférhetősége és a bejárandó út bonyolultsága értelmében. A képernyőn megjelenő szöveg viszonylag homogénnek néz ki, vizuálisan nehezen elkülöníthető elemekből áll össze, a vizuális hozzáférhetőséget a képernyő adottságai korlátozzák, az útvonal komplex a csomópontok közötti számtalan hivatkozás miatt. A differenciálhatóság azt jelenti, hogy a felhasználó el van látva olyan információkkal, mint például háttérszín, címsorok, az aktuális oldal tartalmának megfelelő menüpont kiemelése, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó lokalizálja önmagát a struktúrában. A vizuális hozzáférhetőség a többi weboldal láthatóságát jelenti, akár a weblap struktúrájában átjárást biztosító linkek, akár az oldal bizonyos részén elhelyezkedő térkép, vagy menü révén. Az útvonal komplexitása a döntési pontok számával fejezhető ki; minél több alternatívával találkozik a felhasználó a weblapon, annál komplexebbnek éli meg a lapot, annál több időre van szüksége, hogy kognitív szempontból modellálja azt. A navigációs segédeszközöket (menüket, térképeket, útmutatókat, stb.) a feladat, a felhasználó és a környezet jellemzőinek figyelembe vételével kell megtervezni. Például a térképek nagyon hasznosak lehetnek olyan weblapok esetén, melyek oktató célzattal készültek. A felhasználó könnyebben tudja leképezni a lap tudásszerkezetét, hiszen a térkép grafikusan ábrázolja a csomópont kapcsolatokat, néha a közöttük levő távolsággal együtt. Az útmutatók nem ábrázolnak grafikusan viszonyokat, de az útról információt szolgáltatnak; itt megismerhetjük a weblap csomópontjainak egymásra való rákövetkezését, viszont a közöttük levő kapcsolatokról nem kapunk információt (ld. az 1.sz. melléklet). Előnyös lehet olyan lapokon, amelyet várhatóan sok kezdő felhasználó látogat meg, mert a fő kategóriákat ábrázolja redundáns információk nélkül. A felhasználói csoport megismerési sajátosságait, céljait, szándékait, várható viselkedését is figyelembe kell venni. Példának okáért, ha fiatalabb felhasználók a célcsoport (pl. középiskolások), akkor a következő navigációs sajátosságoknak lehetünk tanúi: jobban kerülik a több

fogalom alapján való keresést, mint a felnőttek. Ők inkább böngésznek, míg a felnőttek hajlamosabbak egyből a fogalom alapján történő keresésre. Emiatt a fiatalabbak több lapot is tekintenek meg, ami előnytelen egy egzakt információ megkeresésekor. Hajlamosabbak a már látogatott linkek újralátogatására (talán éppen a sok lap látogatásából fakadó memória-terhelés miatt), jellemzően kevésbé figyelnek arra, hogy hol jártak már, és kevésbé koncentrálnak a keresési célra; könnyebb őket elcsábítani, mint a felnőtt keresőket. Kevésbé jellemző rájuk, hogy legörgetnének a weboldalon, ha a weboldal meghaladja a képernyő méretét, mint a felnőttekre (Bilal, Kirby, 2002). Más tanulmányok azt igazolták, hogy az idős felhasználók számára, akik a munkamemória, téri képesség, és pszichomotoros jártasságok mentén hátránnyal indulnak, általában a számítógép kezelésében a hierarchikus topológia, illetve az animált képes megjelenítések szignifikánsan javítanak a teljesítményen a referenciális topológia, a csak szöveges, illetve a statikus képes megjelenítéssel szemben (Lin, 2004). A felhasználók neme szintén meghatározza az Internetes magatartást: tanulmányok igazolták, hogy kooperatív feladatok végzése során a férfiak több hipertext linkre kattintanak percenként, kevesebb időt töltenek az oldalakon, felületesebben olvassák el a szöveges információkat, ellenben jobban preferálják a képeket, az animációkat és a színeket az oldalakon, mint a nők (Large, Beheshti, Rahman, 2002, Leong, Hawamed, 1999, Large, Beheshti, Rahman, 2002 nyomán). Parunak (1991) hipertext topológiájával szemlélteti azt a komplexitási fokot, amely azt is meghatározza, hogy milyen navigációs stratégiák alkalmazhatók kizárólagos módon a rendszeren belül. A szerző értelmezésében ötféle ilyen rendszerrel szembesülhetünk. Van lineáris és körkörös (önmagához visszatérő) típus, hierarchikus (ilyen a fa-struktúra), hiperkocka és hiperkör (ezek többszörösen is megismétlik az alapszerkezetet és nagyon bonyolultak; három vagy ennél több dimenzió alapján történő szerveződést tükröznek), irányított aciklikus gráf (a fa-struktúra is lehet ilyen) és a véletlenszerűen szerveződő, szövevényes hipertext típus. Minél egyszerűbb a hipertext, annál könnyebb benne navigálni. Az utóbbi kijelentésre a későbbiekben magyarázatot nyújtok. A navigációt a böngészők támogatják. Az ismertebbek a MOZAIK, NETSCAPE, MICROSOFT INTERNET EXPLORER. Ezek a hipertext tér tartalmának kutatását, elemzését és összegzését segítik. Mivel a felhasználók nem konzisztensek böngésző magatartásukban, néhány kutató megpróbálta osztályozni az azonosított böngésző és navigációs stratégiákat. Két szempontot vettek ehhez figyelembe: a felhasználó célját és a hipertext topológiáját (Kim, 1999). Az elérendő cél függvényében a következő böngésző

stratégiákat tartja számon a szakirodalom: pásztázás (nagy kiterjedésű terület áttekintése a tartalomba való belemélyülés nélkül), böngészés (egy meghatározott út követése a cél eléréséig), keresés (explicit célkeresés, a pontosan megfogalmazott kulcsszó beírása az erre szolgáló mezőbe), felderítés (a tartalom kiterjedésének megismerése, amely az oldalon található összes hivatkozás mögötti csomópont tartalmának megtekintésén keresztül válik lehetővé), bolyongás (nem strukturált keresés). A pásztázásra példa, amikor a felhasználónak viszonylag korlátlan idő áll a rendelkezésére, és konkrétabb cél nélkül átnézegeti pl. az Origo-t, akár anélkül, hogy több idpt szánna valamely tartalomnál. Itt a felhasználó számára is esetlges, hogy mely tartalmaknál fog elidőzni. A böngészésre jó példa lehet, amikor jól deifinált célunk van, és a cél helyét tükröző linkekre kattintunk rá, és járjuk be az útvonalat. A másik három említett interakció definiálása szinte példának is tekinthető, ezért ezek tárgyalásától itt eltekintek. McAleese (1998) szerint az interakciók fajtái határozzák meg azt, hogy a hipertext rendszeren belül milyen böngésző stratégia kerül alkalmazásra. Abban az esetben, amikor a hipertextben beágyazott hivatkozások találhatók, akkor a pásztázás és a böngészés alkalmazása tűnik a legelőnyösebbnek. Ha az a célunk, hogy a hivatkozás által jelzett tartalomhoz jussunk, akkor a tartalmak alaposabb tanulmányozása nélkül ugrunk át a közbevetett oldalakon. A térképek, a tartalom kiterjedéséről, méretéről nyújtanak információt, hiszen grafikusan mutatják be a csomópontok közötti kapcsolódási pontokat. Viszont abban az esetben, amikor egy nagyon specifikus, jól megfogalmazott céllal rendelkezünk, érdemes eltekinteni a böngésző stratégiáktól, és e helyett ajánlatos kérdezési módszert használni. Más szerzők szerint a navigációs stratégia alkalmazását a hipertext fennebb már említett típusai határozzák meg. A következő stratégiákat tartja számon Parunak 7 (1991): felismerés, útvonalkövetés, útbaigazítás, felderítés és koordináta-meghatározás. A felismerő stratégia alkalmazása akkor lehetséges, ha egy leírás vagy egy ismertetőjel tartozik minden csomóponthoz. Ferguson és Hegarty (1994) ugyanis bebizonyította, hogy az ismertetőjelekre lényegesen jobban emlékszünk, még akkor is, ha nem áll rendelkezésre térkép a megtekintés során, hanem csak szöveges leírás, hogy hogyan strukturálódik a megjelenő információ, és hogy utólag milyen célt szolgálnak a megtekintett információk. Alkalmazható bármilyen hipertext típus esetén. Erre az interakcióra példa, amikor a felhasználó a Vissza nyomógombbal inkább visszatér a jól ismert kezdőoldalra, annak ellenére, hogy rövidebb útvonalat is bejárhatott volna. A kezdőoldal számára könnyen felidézhető, biztonságos 7 Parunak a navigációs stratégiákat a fizikai környezetben azonosította, és vitte át elméleti síkon a hipertetxre.

támpontot jelent, ahonnan elindulva elkerülheti a dezorientációt. Az útvonal-követő stratégia használatának akkor van értelme, ha egy sajátos csomópontról közvetlenül elérhető egyéb helyek számának összege kisebb, mint a sajátos csomóponton kívüli összes csomópontok számának összege. Ugyanis ha egyenlő lenne a két összeg, akkor nem lenne szükség útvonalkövetésre, egy sajátos álláspontról minden közvetlenül elérhető volna. Ez arra a helyzetre jellemző, amikor a tervező saját koncepcióját tükrözendő útvonalon pl. útmutató nyilak segítségével végigvezeti a felhasználót a honlapon. Tehát egyfajta külső kontrollt biztosít a felhasználónak. Így két csomópont közötti viszony nyilvánvalóvá válik a felhasználó számára, de már több csomópont egymáshoz viszonyított helyzetéről kevés információt nyújt a stratégia. Irány-meghatározás esetén a felhasználók egy átfogóbb, általánosabb viszonyítási alapot keresnek annak érdekében, hogy elkerülhessék az alapos kereséssel járó megterhelést. A helyek összehasonlíthatóságától és rendszer szerkezetétől függ az alkalmazhatósága. A felderítés egy aktuális, stabil pont körüli környezet bejárásán alapszik (a fent említett felderítéssel teljesen azonos), a koordináta-meghatározás pedig az irány-meghatározás finomított változataként a csomópontok koordinátáinak megadásával dolgozik, igaz ezt nehéz definiálni a hipertextben, ahol egy, a fizikai környezetben könnyen használható koordináta-rendszert a keresés téri jellegének a hiánya miatt nem alkalmazhatunk. Az irány-meghatározásra egy példa lehetne, amikor a hallgatóknak közlik az elolvasandó tananyag elérhetőségéhez szükséges műveleteket és ezeket esetleg számszerűsítik is. Valamennyi felsorolt navigációs stratégia alkalmazható a hipertextek egyszerűbb típusaira, míg a bonyolultabb típusok csak egyik vagy másik stratégia alkalmazását engedélyezik. A szervezetlen, szövevényes típushoz például a felismerő stratégia alkalmazkodik a legjobban (Parunak, 1991). Az ember-számítógép interakció területén végzett vizsgálatok révén beigazolódott, hogy a téri vizualizáció képessége erősen befolyásolja az információkeresés sikerességét. A vizsgálatok kimutatták például, hogy a jobb téri vizualizációval jellemezhető személyek szignifikánsan rövidebb és pontosabb útvonalat járnak be az információkeresés során egy hierarchikus adatstruktúrában, mint a gyenge téri vizualizációval jellemezhető személyek. Az utóbbiak gyakrabban számolnak be például lokalizációs problémákról. Természetesen, kompenzatorikus felhasználói interfésszel a gyenge téri vizualizáció hatása semlegesíthető, azonban ez éppen a jó képességű felhasználók számára válhat kényelmetlenné. A grafikus vagy téri aspektussal rendelkező interfészek támogatják jobban a jó téri vizualizációval jellemezhető személyek keresését. Ha a jó téri vizualizáció területi, rendszerhasználati és

keresési szakértelemmel társul, a keresés még hatékonyabbá, azaz gyorsabbá és pontosabbá válik (Downing, Moore, Brown, 2005, McDonald, Stevenson, 1998). Westerman, Collins, Cribbin (2005) tanulmányából az is kiderül, hogy azok a személyek, akik jobb kognitív képességekkel (ez itt az asszociációs emlékezeti képességekre vonatkozik: arra, hogy a személy mennyire képes gyorsan és hatékonyan kialakítani az információs architektúra kognitív reprezentációját) rendelkeznek, egy háromdimenziós információ megjelenítés esetén jobban teljesítenek a gyengébb kognitív képességekkel rendelkező egyénekkel szemben. A dezorientáció jelenségének tompításához a böngésző eszközök is hozzájárulhatnak, melyek közül egyesek, az általános útkereső eszközök (a térképek és az útmutatók), fizikai környezetben már létező, analóg objektummal rendelkeznek, míg a feladat-specifikus eszközök nem fizikai térbeli analógián, hanem időbeli, azaz a felhasználó időben megtett útvonaláról alkotott vázlaton alapszanak. Az utóbbiak kiegészítőként működnek az általános útkereső eszközök mellett (Kim, Hirtle, 1995). A böngészést és ezzel együtt a navigálást alátámasztó eszközök előnyeikkel és hátrányaikkal az 1. mellékletben kerülnek bemutatásra. A felhasználók viselkedésbeli válasza a hipertextekre A felhasználói magatartás tanulmányozása során Nielsen (1990, 2000) a következő megállapításokat tette a weblapok információs architektúrájának a szerepét illetően: sok weblapnak annyira zavaros az információ-struktúrája, hogy ezeket megtapasztalva a felhasználók gyorsan kilépnek, azaz távoznak, illetve következő alkalommal elkerülik ezeket a zavaros, nehezen áttekinthető weblapokat. Ez az az eset, amikor a tervezői koncepciók kialakítása során a felhasználók megismerési sajátosságait és preferenciáit figyelmen kívül hagyják. A kilépés, távozás okait egyrészt a különböző csomópontok tartalmi szerveződésében kereshetjük, amikor a felhasználói logika szerint bizonyos információknak meghatározott helyen kellene lenniük, a tervező viszont eltekintett a felhasználók lehetséges értelmezési modelljeitől (Huizingh, 2000). Másrészt az oldalak közötti átjárási lehetőségek hiányában fedezhetjük fel az okokat. Nielsen (Nielsen, Norman nyomán, 1999) is rámutatott, hogy sok weblapon a gyors eligazodást támogató strukturális információk a kevésbé lényeges információk közé vannak elrejtve, ezért a felhasználók sokszor nem látják a lokalizációt támogató információkat. Amennyiben viszont nem tudják lokalizálni magukat, azt sem tudják megtervezni, hogy a nem lineáris szerveződésben merre kellene menniük és milyen útvonalon keresztül. Gondoljunk csak arra az esetre, ha hierarchikus fa-szerkezetről van szó (Fang, 2000), akkor a hatékony kognitív térképpel

rendelkező felhasználó még viszonylag be tudja mérni pozícióját a weblap teljes szerkezetéhez képest, de ha bonyolultabb hálózatról van szó, ebben az esetben a strukturális információk hiánya, vagy nehéz hozzáférhetősége teljes dezorientáltsághoz vezethet még jól tájékozódó egyének esetén is (McDonald, Stevenson, 1996). Egy további oka a weblapokon belüli dezorientáltságnak, hogy a böngészők figyelmen kívül hagyják a strukturális információk megjelenítésének igényét. A különböző felbontású képernyők különbözőképpen jelenítik meg az információkat, lehet, hogy a nagyobb felbontásban látható információk lemaradnak, vagy csak görgetéssel hozzáférhetők a felhasználók számára. Ezért több platformra kell tervezni a weblapokat. A hagyományos (nem hálózatos) grafikus felhasználói felületek (GUI) tervezése során a tervező minden pixelt kontrollál, ezért bizonyos lehet abban, hogy minden pontosan úgy jelenik meg a felhasználó képernyőjén, mint az övén. Erre példa, hogy a betűtípusok túlzottan konkrét megadása az Interneten különösen veszélyes, mert bizonyos gépeken a felhasználók olvashatatlan szövegeket kaphatnak. A jól ismert WYSIWYG ( what you see is what you get ) elve érvénytelen a weblapok megjelenítése során. A negyedik ok az, hogy a felhasználók türelmetlenek: nem áldoznak időt az egyes weblapok struktúrájának tanulmányozására, hanem a következőre ugranak. Tudományosan nem igazolt tény, azonban Nielsen (1999) megfigyelései felhívják a figyelmet arra, hogy a felhasználók a tartalomra figyelnek, olyannyira, hogy nem használják a navigációs eszközöket. Az interakció ugyanis szemantikus, strukturális és konceptuális jelleget ölt, melyből a szemantikus kapcsolat a konkrét célban, valamilyen tartalom keresésében nyilvánul meg (Ramos, 2000). Ebből kifolyólag a felhasználók gyakran nincsenek azzal tisztában, hogy hol vannak a weboldal információtömbjében. Erősen célvezéreltek, csak arra az elemre figyelnek, amit előzőleg keresni kezdtek, a számukra jelentéktelen objektumokra (logókra, reklámokra, hirdetésekre, szlogenekre) nem. Ezt igazolják Schroedernek (1998) a szemmozgások vizsgálatának módszerére alapozódó kutatásai: a felhasználók tekintete előbb az oldal középső részére, majd a bal, aztán a jobb részére irányul. Ha azonban, a központi részben reklámmal találkoznak, a tekintetük megáll ennek a határvonalán, és gyorsan másfelé irányul. A megjelenő reklámok természetesen valamilyen szinten rontják a keresés teljesítményét. A Czigler (2005) alapján bemutatott zaj/kompatibilitás kísérletek mentén kikövetkeztethetjük, hogy a keresési teljesítményét kevésbé rontja, ha a reklámokat a figyelt témakörtől távolabbra, a figyelmi fókusz határán (amely természetszerűleg nem állandó) kívülre helyezzük. Továbbá a felhasználókra jellemző, hogy gyakran a keresést választják vadászó

stratégiának. Ha az oldal nem releváns céljaik szempontjából, 2-3 perc múlva a Vissza nyomógombbal távoznak innen; ha nem értenek egy elemet, nem szánnak időt ennek a megtanulására, hanem elkerülik azt. Az elvégzett kísérletek eredményei alapján Nielsen kevés (5 vagy 6), de releváns hivatkozások elhelyezését javasolja ahelyett, hogy a weboldal valamennyi hozzátartozó oldalán megjelenítsünk minden vonást. Megjegyzi, hogy ha kevesebb standard hivatkozás van egy oldalon, a felhasználók nagyobb valószínűséggel jegyzik meg a számukra fontosakat. Mindez természetesen a gyorsabb percepció és szűrés képességének a tökéletesedésével is magyarázható, ahogy Mérő (2004) is utal rá a világháló információtömegében való tájékozódás kapcsán. Ennek értelmében a felhasználó nemcsak sokakl gyorsabban talál rá a keresett információra, hanem egyidejűleg többféle témában is képes a számára érdekes információ megtalálására. A strukturális navigálás alátámasztása érdekében lényeges alapelvvé vált egy aktuális helyről a hierarchia valamennyi szintjére utaló hivatkozások elhelyezése. Ez ugyanis két, a hatékony navigálás érdekét képviselő célt szolgál: érthetőbbé teszi az aktuális oldal kontextusát; lehetővé teszi, hogy közvetlenül az oldal magasabb szintjeire lehessen jutni, ha a felhasználó nem az általa keresett oldalon van, de valami hasonló után kutat. A felhasználók viselkedésére jellemző a strukturális hivatkozások figyelmen kívül hagyása, illetve ezek feltételhez kötött megjegyzése. Ha ugyanis alaposabban fel akarják dolgozni az oldalt, megjegyzik a hivatkozásokat. Egy biztos, strukturális hivatkozások hiányában egy oldal sem kontextualizálható, nem helyezhető be a weboldal tartalmi szerkezetébe (Shubin, 1997, 1999). A különböző helyek közötti navigáció támogatására a helyi hivatkozások a leghasznosabbak, ezek a megfelelő oldalhoz való eljutást hatékonyan segítik. Hasznos az oldalon található termékekhez, témákhoz hasonló tematikájú, korábbi vagy későbbi, újabb változatait bemutató oldalakhoz, háttér információkat (faliújságot, egyéb híreket) tartalmazó oldalakhoz vezető helyi hivatkozások elhelyezése. A felhasználó kerüli a fennebb említett strukturális linkeket, kivéve, ha jobban fel akarja dolgozni a lapon található információkat. Strukturális linkek nélkül a lapok nem kontextualizálhatók. A linkek kiemelése mellett a jó felhasználói konceptuális modell kialakítását a konzisztens megjelenés és használat, a tartalmi koherencia és a megbízható összekötések teszik lehetővé. Vagyis a felhasználó navigációját, a tervezési irányelvek szerint az támogatja a legjobban, ha a linkek és a weboldalak elemei (pl. nyomógombok) ugyanúgy jelennek meg és koherens módon működtethetőek az összes oldalon (strukturális koherencia). A tartalmi koherencia az oldalakon található tartalmak egymásra utalásának

jelentőségét emeli ki, míg a megbízható összekötések a felhasználói elégedettséget támasztják alá. A weblap struktúrájában való tájékozódást az is alátámasztja, ha az oldalakon megjelennek olyan információk, melyek jelzik a személy helyét a struktúrában, pl. címsorok, vagy általában az oldalakon elhelyezkedő navigációs menüpont színnel, behúzással való kiemelése (Kiss, 2004a). Az említett irányelveken kívül vannak még a keretes és nem keretes szerkesztésre, illetve a rövidebb és hosszabb oldalak megjelenítésére vonatkozó javaslatok is, de ezeket a jelenlegi témához viszonyított irrelevanciájuk miatt ebben a dolgozatban nem ismertetem (Lim, Paynter, 1998). A dolgozatban részben a tervezési irányelvek figyelmen kívül hagyásából származó tájékozódási problémákat fogom számba venni, a navigációt meghatározó strukturális változókat gyűjtöm össze. A szoftver termékek minőségi kritériumaira vonatkozó szabványok közül, mint már fennebb is említettem, az ISO/IEC 9126 tekinthető a legfontosabbnak, ezen belül pedig a használhatóság a kulcskérdés. Annak érdekében, hogy a felhasználók jól használható szoftverekkel dolgozhassanak, a rendszerek tervezői számára az ergonómiai szakemberek ajánlásokat, úgynevezett tervezési irányelveket nyújtanak. A tervezési irányelvek között szerepel a felhasználó munkamemória-terjedelmének (7±2 kognitív séma együttes kezelésének) a figyelembe vételére vonatkozó irányelv is. Shneiderman (1987, 1992), Nielsen és Molich (1989), Roe (1988), Gardiner és Christie (1987) egyaránt megfogalmazták a memóriaterhelés csökkentésének a fontosságát (Izsó, Antalovits, 2000). A szerzők szerint azok az információ-szerveződések, gondolunk itt menükre, panelablakokra, csomópontokra, stb., melyeknek nagyobb a terjedelmük a javasolt 7±2 kognitív sémánál, időigényes, mentálisan megterhelő művelet-végrehajtáshoz, dezorientációhoz vezethetnek, ráadásul a felhasználói elégedettség is csökken az interakció során. Nielsen (2000) a weboldalakkal való interakciós folyamatok kapcsán szintén kihangsúlyozza, hogy ha kevesebb számú link van egy oldalon, nagyobb valószínűséggel jegyzik meg a felhasználók a számukra fontosakat. Javaslata értelmében legfeljebb 5-6 lényeges linket kellene tartalmaznia egy oldalnak, ahhoz, hogy a felhasználók gyors, célratörő keresést valósíthassanak meg. Ez a megfigyelés indokolta a kísérlet levezetését. Természetesen a felhasználók képesek tömbösíteni az információkat, azonban ehhez a tervezőknek olyan segédeszközöket kell nyújtaniuk, melyek révén a felhasználók

nem egyedi, hanem tömbökbe csoportosított információkat észlelnek. Ilyenek lehetnek például a halszem-nézet, vagy a menüpontok csoportosítása tematikai, betűrendi vagy egyéb indokolt módon. Az információ-tömbösítés azért tűnik nélkülözhetetlen megoldásnak, mert az Internetes oldalak gyors tartalmi gazdagodása miatt, szinte lehetetlen 7±2 menüpontban leképezni az összes, egymáshoz fűződő tartalmi csomópontot. Miller idevágó korábbi eredményeit Izsó (2005b) nyomán az alábbiakban röviden összefoglalom. Miller (1956) alkotó módon alkalmazta a műszaki kommunikációelmélet apparátusát az emberi információfeldolgozás elemi folyamataira. Ez nem csupán a szemlélet átvételét jelentette, hanem az elküldött és az átvitt információ pontos kvantitatív mérését is. Más kutatók egy- és többdimenziós ingerekkel kapcsolatos abszolút ítéletalkotási kísérleteinek az eredményeit dolgozta újra fel a műszaki kommunikációelmélet alapján és igen érdekes megállapításokhoz jutott. Az abszolút ítéletalkotási kísérletekben a kutatók az egyes ingerekre jutó információ mennyiségét a lehetséges alternatív ingerek számának növelésével növelték. Ezekben a kísérletekben a kísérleti személyek sorozatban általuk ismert ingereket kaptak, amelyeket minden időkényszer nélkül meg kellett nevezniük. A kommunikációelmélet alapján akkor várható, hogy az ingerek megnevezése nem sikerül tökéletesen, ha a bementi információ meghaladja az adott személy aktuális csatornakapacitását. Az egydimenziós ingerek kapcsán végzett vizsgálatokból kiderült, hogy pl. a hangmagasság becslése során a 3 bites (8 alternatívának megfelelő) ingerinformációhoz tartozó átvitt információ hozzávetőlegesen 2,3 bit. Az is igazolódott, hogy ezt követően az egyre nagyobb ingerinformációhoz tartozó átvitt információ kb. 2,5 bit, ami az adott körülmények között érvényes csatornakapacitásnak (6 azonos valószínűségű alternatívának) felel meg. A hangerősségek abszolút értékének becslése során ugyanakkor kimutatható volt egy 2,3 bit értékű csatornakapacitás, ami megközelítőleg 5 azonos valószínűségű alternatívának felelt meg. Az ízérzékelő modalitással kapcsolatos hasonló kísérletek során a csatornakapacitás 1,9 bit értékűnek adódott, ami 4 azonos valószínűségű alternatívának felelt meg. Néhány többdimenziós ingerekkel végzett abszolút ítéletalkotási kísérlet eredményei alapján kiderült, hogy, ha egy már használt dimenzió mellé egy újabb független dimenziót vonunk be, a diszkriminációs teljesítmény kevesebbel nő, mint amennyit az újabb dimenzió egydimenziós helyzetben mért csatornakapacitása alapján várnánk.

Az elemzett kétdimenziós feladathelyzetek azonban még mindig igen messze vannak a valódi, hétköznapi élet sokdimenziós diszkriminációs helyzeteitől. Pollak és Ficks (Miller alapján, 1956) hat különböző akusztikus jellemző (frekvencia, intenzitás, megszakítási gyakoriság, hangzási arány, teljes időtartam) információinak egyidejű hasznosíthatóságát vizsgálta és az általuk kapott eredmények némi betekintést adnak a mindennapi sokdimenziós diszkrimináció törvényszerűségeibe. Az eredmények alapján kiderült, hogy az újabb és újabb független dimenziók bekapcsolása mindig növeli ugyan a csatornakapacitást, de összességében egyre csökkenő mértékben. Érdekes további kísérleti tapasztalat, hogy a csatornakapacitás akkor is növekszik valamennyire az újabb dimenziók bekapcsolásával, ha azok nem függetlenek (pl. erősen korrelált méret, világosság és szín esetén). Az eddigieket úgy is fogalmazhatjuk, hogy az újabb dimenziók bevonásával növeljük ugyan a teljes megkülönböztető kapacitást, de az egyes dimenziók megkülönböztetési pontosságát csökkentjük. Evolúciós nézőpontból ezt úgy értelmezhetjük, hogy egy állandóan változó világban az a jobb az organizmus túlélése szempontjából, ha sok dologról képes egyszerre felvenni viszonylag kevesebb információt, mint ha sok információt tud szerezni a környezet egy szűkebb szegmenséről. Egy ide kapcsolódó további ismert tapasztalat az, hogy olyan kísérleti helyzetekben, amelyekben a kísérleti személyeknek képernyőn megjelenő pontok számát kell megadni, a személyek legfeljebb hét pont esetén számolás nélkül, közvetlenül meg tudják adni a pontok számát. A teljesítmény ilyenkor annyira eltér attól, amit nagyobb számú pont esetén tapasztalunk, hogy ez a jelenség az angolszász pszichológiában külön nevet kapott: subitizing. Mivel az emberek hét objektum alatt közvetlenül meg tudják adni az objektumok számát, e fölött azonban már csak becsülik (estimating) azt, ez a hetes számmal kapcsolatos újabb küszöbérték a figyelem terjedelmének (span of attention) tekinthető. Az egyszerre egy abszolút ítéletalkotásból álló eddig tárgyalt kísérletekben a személynek egyszerre mindig csak egy ingert exponáltak, és arra kérték, hogy az exponálást követően azonnal de időkorlát nélkül nevezze meg az ingert. Ha ezt az eljárást úgy módosítjuk, hogy a személynek több, egymást követő ingert (tételt) exponálunk, és csak ezután kell ezeket az exponálás sorrendjében megnevezniük, a közvetlen memória terjedelmének vizsgálatához jutunk. Az is kiderült, hogy míg az abszolút ítéletalkotás teljesítményét a tételek információtartalma korlátozta, addig a közvetlen memória terjedelmét a felidézendő tételek

száma (szinte teljesen függetlenül az egyes tételek információtartalmától). Miller (1956) szerint ez azt is jelenti, hogy valójában két teljesen eltérő jelenségkörről van szó, és az csupán véletlen egybeesés, hogy mindkét területen a hetes számnak legalábbis látszólag kitüntetett szerepe van. Az átvitt információ tekintetében az abszolút ítéletalkotás korlátja tehát egy valódi kemény, át nem léphető korlát. A közvetlen memória terjedelme viszont csupán a felidézendő tételek száma szempontjából korlátozott, ha az egyes tételek információtartalmát megnöveljük (pl. tömbösítéssel, nagyobb egységek létrehozásával), azzal egyúttal az átvitt információt is megnöveljük (Izsó, 2005b). Broadbent (1975) rámutat, hogy Miller klasszikus publikációja óta bizonyos kétségek merültek fel a mágikus hetes számmal kapcsolatban, amelyek alapjául az újabb kísérleti tapasztalatok szolgáltak. A kíséretek alapján Broadbent (1975) egy kétfázisú közvetlen memória modellt hozott létre. A modell azt fejezi ki, hogy, ha a kísérleti személy tételek (pl. betűk vagy számok) sorozatát kapja megjegyzendő ingerekként, akkor először az 1. fázis töltődik fel három tétellel, majd ez a három egyetlen nagyobb egységgé átkódolódva átkerül a 2. fázisba. Az 1. fázis így szabaddá vált regiszterei ezután ismét feltöltődhetnek három újabb elemmel. A modell szerint tehát a közvetlen memória működése szempontjából a hármas szám valójában alapvetőbb, mint a hetes (Izsó, 2005b). Cowan (2001) ismét alaposan elemezte a rendelkezésre álló adatokat, illetve modelleket és arra a következtetésre jutott, hogy az STM tipikusan megfigyelhető 7±2 tételnek megfelelő kapacitása valójában nem valamiféle elemi, hanem egy már önmagában is összetett (compound) jelenséget tükröz. A szerző meggyőző érveket sorol fel amellett, hogy a tipikus kísérleti helyzetek azért eredményeznek öt és kilenc tétel közötti STMkapacitást, mert lehetőséget biztosítanak ismételgetésre (rehearsal), tömbösítésre (chunking) vagy memorizálásra (memorization) és így az együtt kezelt információegységek (chunk) tényleges száma bizonytalan. A 7±2 tételnek megfelelő és egyébként jól reprodukálható - kapacitás eszerint valójában egyfajta következmény, metajelenség. Cowan (2001) - Broadbent (1975) fentebb vázolt modelljét is felhasználva bizonyítja, hogy ha úgy választjuk meg a kísérleti körülményeket, hogy ismételgetésre, tömbösítésre vagy memorizálásra és így bizonytalan számú újabb és nagyobb információegységek (chunk) képzésére - nincs mód, akkor az így kapható tiszta (pure) kapacitás viszonylag pontosan meghatározhatóan négy tétel (Izsó, 2005b). Ami igazán releváns viszont egy Internetes oldalnál, az több, egyszerre prezentált mozgó tárgynak a megőrzése és felidézése. Gondoljunk a flash-animációkra: vajon

vizsgálati személyeink hány ilyen animációra képesek visszaemlékezni? Az egyik ilyen vizsgálat első fázisában a vizsgálati személyeknek rövid időre flash-szerűen felvillantottak néhányszor tárgyakat. A vizsgálat egy későbbi fázisában a személyeknek detektálniuk kellett ezeket, amikor a képernyőn egy több tárgyból álló mozgó minta tagjaiként szerepeltek/vagy nem. Azt találták, hogy ha 3-5 tételt kellett azok közül felidézni, melyek előzőleg felvillantak, a személyek jól teljesítettek, ellenben 5 tétel fölött rohamosan csökkent a felidézési teljesítmény (Cowan nyomán, 2001). A navigációs eszközök megtervezése azért képez lényegi pontot a honlap elkészítése során, mert annak ellenére, hogy hasznosak az információstruktúra áttekintésének szempontjából, a legtöbb felhasználó elkerüli ezeket, és a tartalomra fókuszál. Amint arra már utaltam, Schroeder (1998) szemmozgás-követéses vizsgálata igazolta, hogy a felhasználók előbb a weboldalak középső részére (tehát általában a lényegi tartalmat közlő részre) fókuszálnak, azután a baloldalon elhelyezkedő, és legvégül a jobboldalon elhelyezkedő objektumokra. Azt is sikerült kimutatnia, hogy a felhasználóknak egyfajta természetes elvárása, hogy a lényegi információk az oldal közepén helyezkedjenek el, ezért nagyon ritkán görgetnek, és tekintik át az oldal alsó részét. Ez abból a szempontból érdekes a számunkra, hogy az Origo oldalak, sokszor csak az oldal alján tartalmazzák a menüpontokat, ezért figyelembe veendő, hogy a felhasználók, gyakran nem görgetnek az oldal aljára, és ezért a segédeszköz figyelmen kívül maradhat. A nielseni vizsgálatsorozatok (Nielsen, 2000) a következő gyakori felhasználói magatartásformákat azonosították; a felhasználók: - a tartalomra figyelnek (megerősíti Schroeder, 1998 eredményét); - kerülik a navigációs eszközöket; - a felhasználók nem tudják, hol vannak a weboldal információtömbjében; - erősen cél-vezéreltek, csak arra az elemre figyelnek, amit keresnek; - nem figyelnek a számukra jelentéktelen elemekre (reklámok, logók, szlogenek); - ha az oldal nem releváns a célok szempontjából, a Vissza nyomógombbal gyorsan távoznak innen; - ha nem értenek egy elemet, nem töltik az idejüket a megtanulásával, hanem elkerülik azt. A helyzetet jól jellemzi Krug (Izsó alapján, 2005a) könyvének a címe: Ne kényszeríts gondolkodni!. Ez a mondás, amit a szerző tréfásan Krug első törvénye címen is emleget, azt a nagyon is komoly tapasztalatot összegzi, hogy az Internet felhasználói azt várják el, hogy a site-ok lapjai amennyire csak lehetséges legyenek

magától értetődők, nyilvánvalók. A felhasználók Internet-használat közben, amikor egyébként is gyakran sietnek, nem szeretnek nehézkes vagy bonyolult navigációs, információ-elérési vagy információ-értelmezési feladványokon gondolkodni. Ez még azokra is igaz, akik egyébként maguk választotta időben és körülmények között - szeretik a rejtvényeket. A Ne kényszeríts gondolkodni! szlogen tehát nem azt fejezi ki, hogy a felhasználók soha, semmilyen körülmények között nem szeretnek gondolkodni mert valamiféle beszűkült állapotba kerültek. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy ők már eleve egy adott problémán gondolkodnak, aminek a megoldásához éppen az Internet segítségét várják, és ha a várt segítség helyett további nehezen átlátható bonyodalmakat tapasztalnak, azt rosszul viselik. Röviden: azt nem szeretik, ha a konkrét céljukhoz közvetlenül nem tartozó dolgokon esetleg időnyomás alatt - kénytelenek gondolkozni (Izsó, 2005a). E megfigyelések fényében kiemelten fontos a könnyedén megtalálható, egyszerű és áttekinthető navigációs blokk, mert más esetben a felhasználók figyelmen kívül hagyják, vagy nem használják megfelelően, így céljaikat nehezebben vagy sehogy sem érik el, ami frusztrációhoz - és nem utolsó sorban gyakran - az oldal otthagyásához vezet. 2.4. A kognitív stílus szerepe a hipertext kezelésében Több tanulmány készült azzal kapcsolatban, hogy a különböző kognitív stílussal rendelkező személyek hogyan tájékozódnak hipertext környezetben. Az egyik úttörő tanulmány, amely a navigációs stratégiák és a kognitív stílus összefüggését próbálja megragadni Dufresne és Turcotte (1997) tanulmánya. Cikkükben a mezőfüggő és mezőfüggetlen kognitív stílussal rendelkező személyek navigációs szokásait elemezték. Eredményeik azt mutatták, hogy a mezőfüggő és a mezőfüggetlen személyek teljesen eltérő módon lépnek interakcióba egy hipertext környezettel. A mezőfüggő személyek több időt töltenek minden oldal előtt, passzívabban viselkednek, vagyis nem nagyon kattintgatnak, inkább szeriálisan próbálnak haladni az anyagban. Mindent elolvasnak, viszont a linkkel jelzett asszociációkat nem nagyon próbálják ki. Ha előrehaladnak, nem jellemző, hogy visszatérnének a már látogatott oldalakhoz. Inkább azokat az oldalakat preferálják, melyeken tartalomjegyzék vagy áttekinthető térkép volt látható. A mezőfüggetlen személyek ezzel szemben aktívabban és spontán módon lépnek interakcióba az oldalakkal. Gyorsan böngésznek, haladnak az oldalak között. A gyakori visszatérések nem arra utalnak, hogy eltévedtek volna az anyagban, hanem arra, hogy

megpróbálnak egy hipertext struktúrához minél illeszkedőbb mentális modellt felépíteni. Ők előbb átpásztázták a weboldalt, aztán kezdték olvasgatni az anyagot, míg a mezőfüggő személyek lineárisan haladtak. A mezőfüggetlen személyeknek ezért javasolt kevésbé lineáris hipertext környezetet létrehozni, míg a mezőfüggő személyek számára szigorúbban szervezett, útvonalat korlátok közé szorító, lineárisabban felépített anyag javasolt. Valójában egy adott anyagot kellene tudni mindkét módon megjeleníteni, mivel nem lehet tudni előre, hogy kik fogják használni. A továbbiakban egy másik elmélet alapján fogok dolgozni: a vizsgálandó kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy egy több dimenzió alapján történő típus-felosztás érvényesül-e a hipertext környezetben használt szokások alakulásában. A következőkben bemutatásra kerül az a két eszköz, mely szerepet kapott a kognitív stílus megragadásában. A Myers-Briggs Típus Indikátor Az emberi információfeldolgozást leíró tipológiák közül a C. G. Jung személyiségkoncepciójához kapcsolódó típustan egyike az elméletileg legjobban megalapozott, gyakorlati célokra talán legjobban alkalmazható típustanoknak. Jung személyiségfelfogásához szorosan kapcsolódnak az ember és az őt körülvevő világ viszonyával, különösképpen az emberi információfeldolgozás jellegzetes stílusaival kapcsolatos nézetei. Jung elméletére és gyakorlati tapasztalataira építve dolgozták ki az Egyesült Államokban az MBTI (Myers-Briggs Type Indicator) nevű tesztet. Jung felfogásában kétféle mentális funkció vagy pszichés folyamat létezik. Az egyik az észlelés, a másik az észlelt információk szelekciója, döntéshozatal velük kapcsolatban. Az észlelés irracionális funkciónak tekinthető, mert ez válogatás nélküli adatgyűjtést eredményez. Az észlelésben megjelenő preferencia-dichotómia az érzékelés és az intuíció. A különböző típusokat Erős és Jobbágy (2001) alapján mutatom be. Röviden az érzékelő domináns funkcióval rendelkező személyről: - fókuszában a valóság és az aktuális tények vannak; nagyra értékeli a gyakorlati hasznosságot; gondolkodása tényszerű és konkrét; az érzékelt adatokat és részleteket megfigyeli és emlékszik azokra; jelen-orientált; megbízik a tapasztalatokban és bizalmatlan az intuitív megérzésekkel szemben. Az intuitív domináns funkcióval rendelkező személyről: - fókuszában a lehetőségek vannak; nagyra értékeli a képzeletet és kevésbé a tapasztalás értékét; absztrakt és elméleti; a tényekben sémákat és jelentést lát; jövőorientált; megbízik a megérzésekben.

A mentális funkciók közül Jung a választást, a döntéshozatalt racionális funkciónak nevezte, mely során belső rendünk szerint szelektáljuk az összegyűjtött információkat. Az itt megjelenő dichotómia a gondolkodásnak és az érzésnek nevezett preferenciáké. A gondolkodó domináns funkcióval rendelkező személyről: - azonnal analizál; fókuszában a logikai problémamegoldás van; ok-okozati okoskodást használ; törekszik a személytelen, objektív igazságra; éleseszű ; értékeli a korrektséget, igazságkereső. Az érző domináns funkcióval rendelkező személyről: - együttérző; személyes értékei szerint felbecsüli a döntéseket; fókuszában az emberekre gyakorolt hatás áll; törekszik a harmóniára és az egyéni érvényesítésére; elfogadó. Ezek a rövid jellemzések csak töredékei azoknak a valóban komoly és alapos értelmezési lehetőségeknek, melyeket az MBTI elmélete lehetővé tesz. A részletesebb leírástól a jelenlegi kutatássorozat tárgya és célja által indokolt módon eltekintünk (Myers, McCaulley, 1962). A mentális folyamatokhoz olyan attitűd kapcsolódik, amely arra utal, hogy az illető személy milyen módon töltődik fel energiával. Az itt megjelenő dichotómia a jung által extroverziónak és introverziónak nevezett preferenciáké. A extrovertált személyről: - figyelmét elsősorban a környezetében lévő tárgyak, személyek, események kötik le. Az fokozza lendületét, amikor hat környezetére, megerősíti súlyát, elismertségét. Ebből fakadóan kezdeményezi és fenntartja kapcsolatát a környezetével. Az introvertált személyről: - fő működési területe belső világának fogalmai és gondolatai. A tartós, maradandó fogalmak, ezek kifinomultsága fontosabbak, mint a külső, mulandó események, szívsen szemlélődik, elmélkedik egyedül, visszavonultan. A jungi rendszerből Isabel Myers bontotta ki a negyedik dimenziót, amely a külvilághoz való viszonyulást, életstílust fejezi ki. A megítélés-észlelés dichotómia felismerése és rendszerhez kapcsolása a fő elméleti hozzájárulása Briggs Myersnek a jungi modellhez. A megítélő személyről: - a külvilág felé inkább döntéshozatallal, a szelekcióval, a keretek megteremtésével, az eredmények keresésével fordul. Előnyben részesíti az idejekorán hozott döntést

a bővebb információ alapján hozott, de későbbi döntésnél. Gyakran tűnik szervezettnek, eltökéltnek, mások számára merevnek. Az észlelő személyről: - szívesebben gyűjti minél teljesebb körűen az információt. Tendenciájában nyitott, érdeklődő, kíváncsi. Viselkedését a spontaneitás, alkalmazkodás, az új események, befogadható információk iránti nyitottság jellemzi. Gyakran tűnik rugalmasnak, másokra ráhangolódónak és alkalmazkodónak, mások számára kiszámíthatatlannak. A négy preferencia dichotómia együttesen 16 altípusban kombinálódhat, amelyek mindegyike egy négytagú betűkombinációval jelölhető. Ezeknek a bemutatásától eltekintünk, hiszen a vizsgálat során csak a különböző típusú személyek domináns funkcióit (emellett vannak kiegészítő, harmadrendű, alárendelt funkciók is) vettük figyelembe. A teszt elvégzése után az altípus meghatározása során a típust elemző személy számára ismertté válik, melyik a domináns funkciója a tesztelt személynek. E szerint lehet valaki érzékelő, intuitív, gondolkodó és érző domináns funkcióval rendelkező személy. Az információfeldolgozás és a szeméyiségtípus összefügéséről több vizsgálat is született. Például Edwards (2003) a szeméyiségtípus és az információfeldolgozás, információgyűjtés összefüggésére mutatott rá cikkében. Azt találta, hogy aki megítélő, az motiváltabb arra, hogy minél több és pontosabb információt szerezzen a döntések meghozatalához, azaz több, érvényesebb és megbízhatóbb információk keresésére motivált. Magyarországon a 80-as években jelenik meg a teszt, az alkalmazás egyik helyszíne a Műegyetem, ahol Izsó Lajos és Takács Ildikó kezdték alkalmazni karriertanácsadásban és kutatásokban. Ezt a változatot alkalmaztuk a vizsgálat során. A tesztet kutatásokban (Lővey Imre 89-ben végzett kutatást a magyar vállalati vezetők körében a teszttel; Jobbágy Mária és Takács Péter 1992 és 1994 között tanulók, föiskolások, álláskeresők és pedagógusok körében végzett vizsgálatot), a 80-as években képzések során (pl. Concordia Kft.), szervezeten belül az emberi erőforrás fejlesztés és tanácsadás területeken alkalmazták főképp. A teszt honosításának a folyamata még ma is zajlik. Nemzetközi szinten több vizsgálat irányult arra a kérdésre, hogy milyen peszichológiai profillal jellemezhetők a programozók. Tognazzini (1992) például megállapítja, hogy több szofver-vállalat keretén belül nagyobb az introvertált és intuitív programozók aránya az átlagnépességet összetevő introvertált és intuitív személyek arányához képest. A szerző ki is emeli az intuíció fontosságát a felhasználók számára történő tervezésben.

Capret (2003) vizsgálatában kiderül, hogy a progarmozók tényleg egy sajátos profilt mutatnak az átlagnépességen belül. Tognazzini-hoz hasonlóan azt találja, hogy jellemzően introvertáltak a programozók, továbbá azonban nem az intuíció, hanem az érzékelő funkció emelkedik ki domináns funkcióként. A Kognitív Kudarc Kérdőív (Cognitive Failure Questionnaire - a továbbiakban KKK) A kognitív hibázás (cognitive failure) a mindennapi viselkedés egy olyan velejáró konstruktuma, amely figyelmi kihagyásokban és emlékezeti mulasztásokban nyilvánul meg. Broadbentnek (Broadbent, Cooper, Fitzgerald, Parkes, 1982) a figyelmi kapacitással kapcsolatos modellje alapozza meg a kognitív, megismerési elvétéseket mérő kérdőív elméletét. Broadbent szerint, mivel információfeldolgozó rendszerünk korlátozott kapacitással rendelkezik, az egyidejűleg jelentkező ingerek feldolgozása úgy történik, hogy bizonyos ingereket kiválasztunk alaposabb feldolgozás céljából, míg mások csak felszínes, minimális feldolgozásban részesülnek. Minél korlátozottabb a központi feldolgozó mechanizmusok kapacitása (terhelő jellegű tényezők lehetnek, pl. a stressz, vagy több nem automatizálódott cselekvés egyidejű végzése), annál kevesebb információ részesül alapos feldolgozásban. A KKK kérdőív a szelektív figyelmi, emlékezeti és észlelési elvétések, hibák, kihagyások gyakoriságát térképezi fel hétköznapi helyzetekben. A személynek 33 kijelentés mentén kell meghatároznia a kijelentésbe foglaltakkal való egyetértését egy ötfokú skálán (0 soha; 1 igen, ritkán; 2 időnként; 3 eléggé gyakran; 4 igen, gyakran) (a kérdőívet Dr. Izsó Lajos fordította le magyar nyelvre. Az MTA doktori értekezésében találunk utalásokat a kérdőívre (Izsó, 2002)). A vizsgálat céljából azért volt célszerű felvenni ezt a tesztet, mert feltételeztük, hogy a kategóriákat választó emberek kisebb kognitív kapacitással rendelkeznek, több kognitív, figyelmi, emlékezeti, észlelési hibát ejtenek a hétköznapi élethelyzetekben, és éppen ezért a biztonságosabb, mások által predefiniált keresési feltételt választják a kulcsszó alapján való keresés helyett. Ez utóbbi nagyobb figyelmi kapacitást igénylő keresési mód, a felhasználó dönti el és méri fel, hogy az esedékes kulcsszavak közül, melyik a legesélyesebb a találat szempontjából, ugyanakkor ez a keresési mód állandó újradefiniálást von be a kudarccal végződő keresések esetén.

III. EMPIRIKUS VIZSGÁLATOK 3.1. Weboldal, multimédiás oktatóanyag, wapoldal vizsgálatok A disszertációt három kutatási fázisra építem fel. Az első fázisban a weboldalakra, pontosabban a portáloldalakra tervezett két, ellenőrzött feltételek között lezajló, kísérletet végeztem, melyekben a két leggyakoribb navigációt támogató eszköz, a menü és a beágyazott linkek megjelenítési kérdéseire fókuszálok. Ugyancsak ehhez a fázishoz tartozik egy harmadik vizsgálat is, mely a kulcsszó és a kategória-alapú keresés végrehajtásának meghatározó tényezőire világít rá. A második kutatási fázisban egy hipertext-alapú multimédiás oktatóanyag mélyfúrás-jellegű vizsgálatán keresztül gyűjtöttem az előbbi vizsgálatokból nyert adatokhoz képest finomabb, részletbemenőbb mennyiségi és minőségi adatokat a hipertext struktúrájának tájékozódásra való hatásával kapcsolatban. A vizsgálat további hozadékai a navigációs eszközök megjelenítési módjával és oldal szerkezetével kapcsolatos adatok. Végül a harmadik kutatási fázis egy esettanulmányt tartalmaz, egy waphasználhatósági vizsgálatot, amelyben a kis képernyőn megjelenő hipertextek menüjével, linkjeivel, struktúrájával, oldalszerkezetével és a szövegmezős kereséssel kapcsolatos kérdéseket feszegetem egy valóban nagy populáció által használt böngésző felület kapcsán. A kutatási fázisokban nemcsak a vizsgálati fókusz és a módszertan változik, hanem a hipertextek legelterjedtebb formái is váltják egymást: a weboldalak mellett multimédiás oktatóanyagot és wapoldalakat érintenek a vizsgálatok. 3.1.1. Weboldalak A webhasználhatóság témakörében részletes, számos tényezőre kiterjedő vizsgálatsorozatot végeztünk. Ezek közül azok képezik a disszertáció részét, melyek a navigáció témaköréhez kapcsolódnak, és nagyobb részt a saját munkámat képezik az egyéves projekten belül 8. 10 tanulmányt készítettünk, melyek mindegyike egy-egy részterületet ölel fel az Internet-használhatósággal kapcsolatban. A Kognitív Tudományi Központ a kutatásokat 2002.07.01. és 2003.06.30. közt folytatta le. A kutatásban egyaránt alkalmaztunk online, 8 A BME Kognitív Tudományi Központ által végzett kutatásokban részt vettek Dr. Pléh Csaba vezetésével Rung András és jómagam PhD-hallgatói minőségben, Lukács Ágnes, kutató, tovább Kovács Gyula tanácsadó, Agócs Péter, Zéman Gábor és Tetljak Pál programozók. A kutatásban nyújtott segítségért külön köszönetet mondok Szakadát Istvánnak, Halácsy Péternek, Kárpáti Andrásnak és Weyer Balázsnak.

illetve laboratóriumi vizsgálatokat, valamint interjúkat is készítettünk. Egy további tanulmány a szemmozgásos vizsgálatok hasznosságát mutatta be. A végzett vizsgálatok 3 nagyobb témakörbe sorolható. Az első ezek közül a magyar nyelv és az Internet-használhatóság kapcsolata (Rung András és Lukács Ágnes vezetésével). Ezen a területen az angol nyelvű munkák sem túl számosak, és ezeket ráadásul a két nyelv közötti eltérések miatt nehéz adaptálni is. Ebben a témakörben 3 vizsgálatot végeztünk. Vizuális területen szintén 3 vizsgálatot folytattunk (Rung András vezetésével). A külföldi kutatások ezen a területen igen gazdagok és a nyelvi eredményeknél egy fokkal jobban is alkalmazhatók magyar viszonyokra, ezért olyan területek vizsgálatára koncentráltunk, melyek még kevésbé feltérképezettek. Navigációs témákban is 3 kutatást végeztünk, melyekben a kognitív pszichológia eredményeinek érvényességét vizsgáltuk a web sajátos közegében (Kiss Orhidea vezetésével). A navigációs kísérletekhez szorosan kötődő vizsgálatokat egy hazai berkekben népszerű keresővel kapcsolatban végeztük. Röviden a vizsgálatokról és azok eredményeiről: - Nyelvi témában két vizsgálatunk az ideális címadás lehetőségeit tanulmányozta. Az egyikben 6 témakörben (belpolitika, külpolitikai agresszió, színes, külpolitika, tragédia, külgazdaság) néztük meg 4 címforma (leíró, tömör, kérdő, szenzációs) hatását. Azt találtuk, hogy habár több témában is a szenzációs címadás a legnépszerűbb, a korábbi kutatásokkal összevetve ennek a dominanciája némileg visszaszorulóban van. A legkevésbé népszerűnek a leíró címeket találtuk. Téma szempontjából azt találtuk, hogy 5 mutató függvényében a politikai (és azok közül is a külföldi) címeket értékelik a legmagasabbra. 4 nagy magyar ismert hírportált megvizsgálva azt találtuk, hogy az egyes portálok címforma profiljával kapcsolatban nincsenek stabil vélekedései a felhasználóknak. - A második nyelvi vizsgálatunkban a címek stílusát tanulmányoztuk hasonló szempontok alapján, mint, amikor a címek formájával foglalkoztunk. Megfigyelhető, hogy a felhasználók a köznyelvi stílust kedvelik a formális és részben az informális regiszterekkel szemben. Az informális stílust az őket személyesen érintő témákban kedvelik, de külpolitikai és komoly/tragikus témákban elvetik. Stílus szempontjából már határozott elképzeléssel rendelkeznek a felhasználók az egyes portálokkal kapcsolatban. Az egyik portálra a köznyelvi, egy másikra az informális, a harmadikra a formális címadást tartják jellemzőnek. Egy olyan portál volt, amelyhez nem tudtunk meghatározott stílust rendelni a vizsgálatok alapján.

- Az idegen szavak optimális mennyiségével kapcsolatban folytatott vizsgálatunkban a kísérleti személyeknek Internetes könyvismertetők közül kellett választaniuk, melyekben az idegen szavak mennyisége eltérő volt. Azt tapasztaltuk, hogy a felsőfokú végzettségűek jobban kedvelték az idegen szavakat, mint az alacsonyabb végzettségűek, de ez a hatás csak szakmai környezetben érvényesült. Azt is megfigyeltük, hogy a nők a kevesebb idegen szót tartalmazó szövegeket preferálták a férfiakhoz viszonyítva. Ugyanakkor látható az is, hogy szakmai környezetben az idegen szavak segítik a tartalomra való könnyebb visszaemlékezést, azaz ilyen tartalmak esetén az erőltetett magyarosításnak káros hatásai vannak. - Vizuális témákkal foglalkozó kísérleteink közül több is színekkel kapcsolatos kérdésekre fókuszált. A tanulmányban azt ismertettük, hogy milyen színpreferenciák vannak az olvashatóság, kellemesség, tartalom-összhang tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy fekete színű szövegekhez az olvasók megfelelő háttérnek találják a narancsot, a kéket és a fehéret, míg a szürkét és a lilát lényegesen kevésbé kedvelik. Az egyes színek olvashatóságának látszólagos objektív mutatóit erősen befolyásolják az azt érintő más preferenciák. Megfigyeltük, hogy a nők és a férfiak színpreferenciái közt a weben is jelentős eltérések vannak, különösen, ha ezt az eltérő tartalmak (semleges, férfi, női) viszonylatában nézzük. Így például a férfi tartalmaknál legkedveltebb narancs a női témáknál jóval lejjebb értékelt. - A látáspszichológia tanúsága szerint az azonos színű objektumokat könnyebben találjuk meg egy képen. Ennek a kijelentésnek az érvényességét vizsgáltuk meg általunk átalakított oldalakon. Azt tapasztaltuk, hogy, ha a keresést színekkel támogatjuk, az akár 20-25%-kal is gyorsulhat. Ez a jelentős hatás azonban, ha figyelmet megosztó más elemek is felbukkannak egy weblapon, csökken. Azt találtuk továbbá, hogy egy objektummal azonos színű másik objektum megtalálása akkor a legkönnyebb, ha az tőle jobbra helyezkedik el, továbbá azt is, hogy a zavaró objektumok leginkább a keresett elemmel azonos pozícióban nehezítik a keresést. - A keresést gyorsító tényezők vizsgálata során nagyító lencse alá kerültek a képek is. Érdeklődésünk középpontjában az állt, hogy vajon a képek ismert és ismeretlen arcok illetve épületek esetén valóban hatékonyan gyorsítják-e az információ megtalálását. A vizsgálatba a weben, a méltatlanul mellőzött grafikákat is bevontuk. Azt tapasztaltuk, hogy, ha a szöveges információt nem támogatja képi, akkor a válaszadás pontatlanabb. Várakozásainak megfelelően a grafikás változatban jól teljesítettek a kísérleti

személyek, sőt ismeretlen épületet szignifikánsan gyorsabban találtak meg, mint a más verziókban részt vevő társaik. - Navigációs vizsgálatainkban érdeklődésünk középpontjában egyrészt a linkek optimális elhelyezése és mennyisége állt. A vizsgálat révén arra kerestük a választ, hogy a navigációs menüpontok száma és hozzáférhetősége milyen hatással van a keresés idejére, hatékonyságára és eredményességére. Ha a navigációs menü 7±2 menüpontot tartalmaz, a kísérleti személyek feltételezhetően gyorsabban megtalálják a keresett információt, mint hosszabb menü esetén. Illetve, ha a navigációs menü el van rejtve egy legördülő menübe, a kísérleti személyek több ideig keresik válaszaikat, mint amikor a menü vizuálisan hozzáférhető. Azért tesztelünk inkább 7±2 tételt és nem 3-5-öt, mert az Internetes tartalmak egyre nehezebben tömbösíthetők még 7 menü-tömb alá is. Amennyiben a 7±2 tétel esetén találunk arra utaló eredményeket, miszerint egy ilyen felbontású menü valóban könnyebben kezelhető a felhasználók számára a több menüpontot tartalmazó menüvel szemben, akkor talán egyszerűbb megoldást kínálhatunk a tervezőknek, négy tömbbe való zsúfolás helyett. Továbbá egyelőre hűek szeretnénk maradni az ergonómiában elő tervezési irányelvek tételeihez. A vizsgálat témáját az egyik ismert magyar portál oldalán látható főmenü menüpont-terjedelme, és a legördülő menübe való helyezése külön indokolta. Lévén, hogy a szóban forgó portál oldalain 18 menüpontot találunk egy kategória alatt, és további 17 menüpontot folyamatosan egy másik kategória alatt, ugyanakkor, mivel a további portáloldalak látogatása során a főmenü rejtetté válik a legördülő menübe való helyezése révén, feltevődött a kérdés, hogy a rejtett állapot nem okoz-e tájékozódási, navigációs nehézségeket a felhasználóknak. Amennyiben az eseti felhasználó nem társítja a legördülő menüt a főoldalon látható főmenüvel, úgy valószínűleg emlékezetére támaszkodva kell a menüpontok között döntenie. Amennyiben sikerült döntést hoznia, úgy feltételezhető, hogy nehézségbe ütközik a kiválasztott menüpont megtalálásában. Továbbá, ha a legördülő menü funkciójára ráeszmél a felhasználó, a 18 menüpont akkor is megterheli a munkamemóriáját, hiszen a menüpontok választása során a felhasználónak az összes menüpontot egyszerre kell súlyoznia, hogy a számára kívánt útvonalat járja be. A portál főmenüjének a szerkezete láthatóan nem támogatja a menüpontok tömbösítését, így azt kell feltételeznünk, hogy használata komolyabb mentális erőfeszítésébe kerülhet a felhasználónak.

Fentebb említettük, hogy a portáloldalak tartalmazzák a lap alján a menüpontokat, mégis kérdéses, hogy a felhasználók jellegzetes magatartásából kifolyólag, nem ajánlatos-e ezeknek az áthelyezése egy gyakrabban látogatott oldalrészre. A vizsgálatban ezt a feltételezést alapfeltételnek tekintettük, eleve kizártuk a lap alján elhelyezett navigációs eszköz megjelenítését. További vizsgálatok szükségesek a hatékony elhelyezés kérdését illetően. A beágyazott linkek számának a hatását vizsgáló kutatás célja: ellenőrizni és meghatározni, hogy a tartalomba beágyazott strukturális linkek mennyiségének milyen hatása van a keresés idejére, hatékonyságára és eredményességére. Feltevődik a kérdés, hogy a beágyazott linkek esetén is tekintettel kell lennünk a felhasználó munkamemóriáját érintő kapacitásbeli korlátra, be kell tartanunk a 7±2 aranyszabályt, vagy ebben az esetben rugalmasabban építhetjük a weboldalak tartalmát és szerkezetét? A felhasználók a tartalomra fókuszálnak, és elhanyagolják a különösen oldalt elhelyezkedő navigációs eszközök funkciójának megismerését (Nielsen, 2000). Ha a tartalomra ilyen sok figyelmet fordítanak, talán nem kell szigorúan illeszkednünk tervezőként a kognitív feldolgozásbeli korláthoz. Ezt ellenőriztük a jelen vizsgálat során. A vizsgálat során azt feltételeztük, hogy ha a tartalomba beágyazott linkek száma nem haladja meg a 7±2 tétel korlátját, a vizsgálati személyek gyorsabban és rövidebb útvonal megtételével találják meg a keresett információt, mint abban az esetben, ha több linket tartalmaz a központi tartalmi rész. A kulcsszó vs. kategória alapú keresési szokások tanulmányozása során, lévén, hogy közvetlenül az egyik portál keresőjét használtuk a vizsgálatban, a kereső lehetőségeihez mérten néztük meg a különböző kognitív stílussal rendelkező vizsgálati személyek kereső szokásait. Ezért nemcsak a felhasználók oldaláról közelítettük meg a keresés kérdését. Mivel tisztában voltunk azzal, hogy esetleg több száz személyből álló mintára van szükségünk ahhoz, hogy bizonyos kognitív stílussal rendelkező személyekhez mért áttervezési vagy továbbtervezési lehetőségeket tudjunk megfogalmazni, hanem a kereső oldaláról is. Kérdéseink a kereső előnyeire és hátrányaira, használhatósági problémáira is kiterjedtek: hány kifejezést tud kezelni egyszerre?, hogyan kezeli a szinonimákat?, hogyan értelmezi és mennyire kérdésközeli információkkal szolgál?, stb. - A weblapok szemmozgásos tanulmányozása pontos képet adhat arról, hogy hogyan is megy azok feldolgozása. A Kognitív Tudományi Központ 15 személlyel megvizsgálta, miképpen nézik a különböző portálok indító oldalát.

A vizsgálatokat összefoglaló jelentés végén a 10 kísérlet konklúzióit összefoglaló 37 tervezési javaslat található témakörökre bontva, melyeket kifejezetten azoknak szánunk, akik napi szinten foglalkoznak weboldalak tervezésével vagy fejlesztésével 9 (Kiss, 2004b). 3.1.2. Multimédiás oktatóanyag A Leonardo projekt keretén belül kifejlesztett Informatika alapjai multimédiás oktatóanyag hipertext rendszerre épül. Célja: információkat nyújtani a számítástechnika területéről középiskolás hallgatóknak auditív, vizuális (szöveg, képek) és mozgásos percepciók szimultán létrehozása révén. A különböző érzékszervi csatornákon szimultán bemenő input információk az agyban létrejövő asszociációs kapcsolatokat gazdagítják. Azáltal, hogy az audiovizuális ingerek komplex feldolgozása révén mindkét agyféltekében működésbe lépnek a specifikus ingerek feldolgozására specializálódott területek, feltételezhető, hogy a multimédiás oktatás hatékonysága felülmúlja a hagyományos oktatás hatékonyságát. A multimédiás oktatóanyag kifejlesztésének a hátterét az Európai Uniós Leonardo da Vinci projekt adta 1998-2000 között: Developing and Introducing Multimedia Materials for Vocational Education (Szakképzési témájú multimédia anyagok fejlesztése és bevezetése; regisztrációs szám: HU/97/1/43022/PI/I.1.1.A/FPI.). A főpályázó intézmény a BME Távoktatási Központ volt, a projekt vezetője dr. Izsó Lajos. A konzorcium legnagyobb munkarészű tagja a Kolos Richárd Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola volt. A projektben ezen felül részt vett egy-egy további magyar, brit, svéd és görög intézmény, valamint az EDEN (Európai Távoktatási Hálózat) 10. A multimédiás oktatóanyag és az Internetes weboldalak analóg rendszert képviselnek, ezért indokolják az oktatóanyaggal végzett vizsgálatokból nyert adatoknak a weboldalakra vonatkozó általánosításait. A két tartomány közti hasonlóságok és különbségek: 9 10 A tanulmányok 2006. február 28.-ig megjelennek a Kognitív füzetekben (Gondolat Kiadó). Az Informatika alapjai című oktatóanyag alapgondolatait Hercegfi Károly adta. A tartalomfejlesztők a Kolos Richárd Szakközépiskola informatikát oktató tanárai közül kerültek ki: Hercegfi Károly, Somogyi Viola, Fischer Henrik, Káldi Péter, Molnár Tibor, Szeder Zoltán, Szabó Sándor. (Egyes betervezett részek fejlesztésére nem akadt vállalkozó.) A keretrendszert, a hardver fejezet és a kezdőoldal animációit, valamint a design (gombok, hátterek) egy részét szintén Hercegfi Károly készítette el, szintén ő volt a szerkesztő. A design többi ilyen elemét (a további gombokat, háttereket) Somogyi Viola készítette. A kezdőoldal grafikáját Bíró Brigitta, a BME terméktervező hallgatója készítette (Hercegfi, 2005).

- a weboldalakon, hasonlóképpen a multimédiás oktatóanyagokhoz, a felhasználóknak szimultán módon kell feldolgozniuk a különböző érzékszervi csatornákon bemenő input-információkat; - a vizsgálati anyag szintén hipertext rendszerre épül, tehát a csomópontok komplex topológiájaként reprezentálódik; - a fenti analógiából kiindulva a multimédiás oktatóanyagban is észrevehető a dezorientáció jelensége; - a navigációt a weboldalak által felajánlott eszközökkel analóg eszközök támogatják, analóg funkcionalitással társítva: térkép, a látogatott oldalakhoz, és a kezdőoldalhoz való visszatérést biztosító nyomógombok, beágyazott linkek, stb.; - A Vissza és az Előre nyomógombok ugyanúgy működnek, ahogy a weblapokon megszokott; explicit kategória vagy kifejezés szerinti keresési lehetőség nincs. Vissza Előre Home A későbbi címsor navigáció Súgó Kilépés Szószedet Site map Internet Oktatóanyagról Fejezetek 3.1.2.1. ábra. A multimédiás oktatóanyag kezdőoldala - A lap megjelenése nagyon hasonló a weblapok megjelenéséhez, kivéve talán az oldalt elhelyezkedő ikonokat, melyek nem a megszokott módon jelzik, pl. a térképet (site map kiírás helyett, ábrával jelez), vagy olyan szolgáltatásokkal is találkozunk, melyek ritkán vagy egyáltalán nem találhatók meg Internetes környezetben (súgó, szószedet bár ennek a megfelelője lehetne az index a weboldalon, Internetre való csatlakozás lehetősége).

A multimédiás tananyagnak hét fejezete van, a keresés során a személyek ebből három fejezetet érintenek csupán, ezeken át kell járniuk. Az oktatóanyagban való tájékozódás egy website-on belüli navigációhoz teljesen azonos módon történik: a hasonló szerkezet és működési elv indokolja ezt. Ez alapján várható, hogy a multimédiás környezetben megfigyelt navigációs sajátosságok tanulmányozása során web környezetre is érvényes eredményeket kapok. Egyrészt a multimédiás oktatóanyag keretén belül tanulmányoztam a hipertext rendszer által implikált navigációs problémákat, másrészt hasonló vizsgálat folyt a wapoldalakon folyó információkereséssel kapcsolatban. 3.1.3. Wapoldalak A hipertext rendszerek köre az Internetes oldalak, vagy akár a hipertext alapú oktatóanyagokon kívül kiterjed a wap 11 oldalakra is, és ha már újra a csomópontok többszörös összeköttetéséről van szó, akkor felvetődik a navigációs problémák kérdése. A jelenlegi dolgozathoz a Westel Mobil Távközlési Rt. számára végzett használhatósági vizsgálatból szemelgettem ki azokat a navigációs nehézségeket, melyek új megvilágításba helyezik az eddig talált tájékozódást kockáztató változókat. Bevezetésképpen ugyanannak a szakembernek a munkájára utalnék, akinek a neve már az Internetes vizsgálatok kapcsán ismerté vált. A Nielsen Norman Group waphasználhatóság témájú tanulmányából (Ramsay, Nielsen, 2000) kiderül, hogy a wapoldalak kapcsán ugyanazok a nehézségek merülnek fel 2000-ben, mint annak idején, 1994-ben a Web oldalakkal kapcsolatban. Itt a navigációs problémákra utalok csupán: a wapoldalak legtöbbje több oldalnyi hosszúságú információt tartalmaz, ami a hol vagyok? és a hogyan lépjek tovább? navigációs kérdéseket aktualizálja (pl. a visszalépést biztosító linkek alul helyezkednek el a legtöbb wapoldalon; több, kis méretű képernyőn elhelyezkedő oldalon kell görgetni, ami sokkal kellemetlenebb, mint nagyobb méretű képernyőn). Ugyanezek a kérdések merülnek fel akkor is, amikor a wapoldalak tervezői sajátos nyelvezetet használva figyelmen kívül hagyják a felhasználók mentális modelljei által aktivált jelentéstartományokat. Ezt nehezíti ráadásul az is, hogy a mobiltelefonok kis képernyőin még kellemetlenebb olvasni, mint számítógépes képernyőn. Ebből adódóan a tervezők feladata 11 WAP = Vezeték nélküli alkalmazási protokoll (Wireless application protocol). Olyan technológiát jelent, ami lehetővé teszi az Internet és a mobiltelefon-készülék egymáshoz kapcsolódását: az Interneten megjelenő információkat eljuttatja a mobiltelefon vagy más hordozható készülék képernyőjére.

nemcsak az, hogy egyszerűsítsék és rövidítsék a szöveget, hanem, hogy olyan kifejezéseket hagyjanak meg, melyek a legtöbb felhasználó számára világosak és egyértelműek. Mivel a wapoldalak grafikája még nagyon egyszerű, kezdetleges, ezért nehéz differenciálni a különböző szolgáltatások között. Ez az egyik legkézzelfoghatóbb oka a wapoldalakon való tévelygésnek. Ellenben sokkal könnyebb a különböző tervezői remekművek között különbséget tenni az Interneten. Ez a megkülönböztetési lehetőség hiányzik a wapoldalakról. A tanulmányból kiszűrhető irányelveket a 2. sz. mellékletben lehet nyomon követni. Megjegyzendő, hogy a multimédiás oktatóanyaggal végzett vizsgálatban mi szabtuk meg a felhasználók céljait, és így követhetővé tettük a célok függvényében megjelenő navigációs stratégiákat. A multimédiás vizsgálattól nagyban különbözik a wapvizsgálat abban, hogy itt, bizonyos adattípusoknál nem ismeretesek a felhasználók keresési céljai. A multimédiás oktatóanyaggal végzett vizsgálat során pontosan azonosíthatók voltak a szakirodalomban ismertetett, felhasználói céltól függően alakuló navigációs stratégiák. A jelenlegi esetben olyan új stratégiákra derülhet fény, melyek mögött nem ismerünk felhasználói célokat, illetve néhány esetben pontosan rekonstruálhatók ezek is. 3.2. Kutatási kérdések és hipotézisek A kutatás célja, tágabb értelemben, a tervezői konceptuális modell és a felhasználói mentális modell átfedésének tanulmányozása, és olyan irányelvek megfogalmazása, melyek sajátosan a hipertext rendszerekre tekinthetők érvényesnek. Konkrétabban fogalmazva, a struktúra-tervezési és a tájékozódást alátámasztó segédeszközök konceptualizálásából és megjelenítéséből fakadó hibák keresésre való hatását tanulmányozom vizsgálatsorozatok révén. I. Kutatási kérdés: Tudományosan igazolható a nielseni (Nielsen, 2000) megfigyelés, miszerint gyakori interakciós jellemző, hogy hipertext esetén a felhasználók általában elkerülik a navigációs eszközök használatát, a tartalomra fókuszálnak. A vizsgált hipertextek navigációs eszközei - navigációs menük (szöveges vagy képszerű megjelenítéssel), beágyazott linkek, keresztlinkek, gyorskeresésre alkalmas szövegmezők, navigációs címsorok mennyire épülnek a felhasználó információfeldolgozási sajátosságaira? Amennyiben figyelmen kívül hagyják az

információfeldolgozás sajátosságait, márpedig ez gyakori tervezői hiba, akkor ez mennyiben rontja a keresési teljesítményt? A kérdés egyrészt a szenzomotoros folyamatok, illetve a munkamemória teljesítményét érintik, másrészt a megjelenő metaforák által aktivált mentális modellek hozzáférhetőségét, valamint a problémahelyzethez viszonyított alkalmasságát (Murray, 1968, Gardiner, Christie, 1987, Shneiderman 1987, 1992, Nielsen, Molich, 1989, Roe, 1988, Izsó, Antalovits, 2000, Ramsay, Nielsen, 2000, Cowan, 2001). Feltételezhető, hogy azok a navigációs eszközök, melyek funkciója nehezen kikövetkeztethető akár megjelenésükből, akár a hozzájuk asszociált verbális címkéből, vagy akár a korábbi megjelenítésekhez viszonyított inkonzisztenciából kifolyólag, elégedetlenséget és keresési nehézségeket okoznak. II. Kutatási kérdés:: A végrehajtási időben értelmezett optimális útvonalakhoz képest hosszabb útvonalakat eredményez, ha a navigációs eszközök inkonzisztens módon egyszer szöveges, majd ábraszerűen jelennek meg, még abban az esetben is, amikor a megjelenés tükrözi a mögöttes tartalmat. III. Kutatási kérdés: A munkamemória terjedelmi kapacitását meghaladó menühosszúság, illetve a görgetés szükségessége, a fokozott felhasználói elégedetlenség mellett, lokalizációs és továbblépési problémákat is okoznak. Az információk strukturálását érintő kérdés: a tervező koncepciójától függetlenül megjelenik-e egy, az aktuális strukturáltság által nem indokolt sajátos kognitív térkép, amely aztán alátámasztja az alternatív, de a legtöbb felhasználó által preferált keresési útvonalat, mely akár markánsan el is térhet a tervező által javasolttól? A felhasználók milyen stratégiákkal oldják meg a különböző navigációs útvonalakat (a szakirodalomban említettek kiegészítése egyéb navigációs stratégiákkal) (McAleese, 1998, Parunak, 1991, Kim, Hirtle, 1995)? Általában nem történik előzetes felmérés ebben az irányban, feltételezhető, hogy a tervezés során a felhasználói participációnak ezen a szinten is jelen kell lennie. Abból a tényből kiindulva, hogy a hipertext rendeltetése (hírportál, tanulás céljából létrehozott multimédiás oktatóanyag, adatbázis-keresők, stb.) függvényében változnak a felhasználói alkalmazások, célok, felvethető az is, hogy a felhasználói cél (ismerkedés, tanulás, keresés) és a rendelkezésre álló idő (kötött vs. kötetlen) függvényében kell foglalkoznunk a feldolgozás mélységének a kérdésével (Rasmussen, 1983, Reason, 1994, Kim, Hirtle, 1995, Downing, Moore, Brown, 2005). Továbbá, a felhasználó sajátosságai

(internetes tapasztalata, neme, életkora) szintén meghatározzák a teljesítményét (Large, Beheshti, Rahman, 2002, Lin, 2004, Westerman, Collins, Cribbin, 2005). IV. Kutatási kérdés: A keresési célok és a keresési idő függvényében olyan mentális modellek és, ennek megfelelően, olyan útvonalak és navigációs stratégiák regisztrálhatók, melyeket a tervezők nem látnak előre, és ezáltal nem támogatnak a struktúra kialakításával és megfelelő navigációs eszközökkel. Vagyis a felhasználó célja és a rendelkezésre álló idő függvényében változik a navigációs eszközök preferenciája és használati gyakorisága 12. IV/1. Hipotézis: Amennyiben a tervezők nem veszik figyelembe az információknak a felhasználók mentális modelljében történő szerveződését, úgy a tervezői koncepció által támogatott útvonalakhoz képest markáns alternatív útvonalak jelennek meg és állandósulnak, melyek figyelembe veendők a további fejlesztés során. IV/2. Hipotézis: Minél nagyobb a keresés tétje (ismerkedéshez képest a tanulás, keresés feladatainak nagyobb tétje van), annál jellemzőbbé válik a kevesebb kockázattal együttjáró felismerés stratégiája. IV/3. Hipotézis: Minél nagyobb a keresés tétje (ismerkedéshez képest a tanulás, keresés feladatainak nagyobb tétje van), annál inkább igénylik a felhasználók az útvonalkövetés stratégiájának támogatását. V. Kutatási kérdés: Az előzetes Internetes navigálás tapasztalata meghatározza a kezdők útvonalát és időbeli hatékonyságát. V/1. Hipotézis: A felhasználók már az első válasz keresése során elkezdik tanulni a struktúrát és a navigációs eszközök használatának módját: a rákövetkező válaszok keresése során időben és oldalváltásban egyre optimálisabb útvonalakat járnak be. VI. Kutatási kérdés: A felhasználók életkora, neme függvényében változik a keresés hatékonysága; a kognitív stílus függvényében változik a navigációs eszközök preferenciája, használati gyakorisága és a keresés hatékonysága, figyelembe véve a független változók egymásra való hatását, illetve a tapasztalat szerepét a tényezők hatásában. (A kérdésfelvetést befolyásolja a vizsgálatokban résztvevő minták összetétele: 12 A navigációs stratégiák leírása a A felhasználók mentális modelljei a hipertextben való navigálás műveletének végrehajtásában c. fejezetben olvasható (2.3. fejezet, 25. oldal)

csak az első két alapkutatásban tudtunk az életkor függvényében különbséget tenni; a nem függvényében az első két alapkutatásban és a multimédiás alkalmazott kutatásban; a kognitív stílus függvényében pedig a harmadik alapkutatásban és a multimédiás alkalmazott kutatásban). VI/1. Hipotézis: A férfiak a céltudatos keresés során rövidebb útvonalat járnak be, és gyorsabban teszik azt a nőkhöz képest az információkeresés során. VI/2. Hipotézis: Azok a személyek, akikre méréseink szerint jellemzőbbek a kognitív elvétések, kihagyások, eredménytelenebbek a keresés során. VI/3. Hipotézis: Akik a világ megismerésében jobban támaszkodnak az észlelésre és befogadásra, mintsem rövid, felületes észlelet alapján, saját fejük törvénye szerint gyorsan döntésre (ítéletre) jutnának, azok mélyebbre hatolnak az anyagban; míg azok, akik gyorsan döntenek arról, hogy szerintük mit tartalmaz egy adott fejezet, az ismerkedés során hamar elhagyják azt. Célom továbbá a hipertext struktúrákkal való interakció során is megerősíteni azt a korábbi megállapítást, hogy a felhasználók SzPV-nek (szívperiódus-variabilitásának) a KF (középfrekvencia) tartománya a magasabb mentális erőfeszítést igénylő műveletek során alacsonyabb, mint amikor könnyű műveleteket végez a személy vagy relaxál (Izsó, Láng, 2000, Izsó, 2001). Az erre alkalmas módszert csak a multimédiás oktatóanyag esetén használtuk. Hozzá kell tennem, hogy a disszertáció beadásának az időszakában a kognitív komponens pszichofiziológiás úton történő követésével párhuzamosan, 2005 őszétől már a feladat-végrehajtás affektív komponensét is meg tudjuk ragadni az elektrodermális aktivitás egyidejű rögzítése útján. Azonban ez már nem kerülhetett bele a disszertációba.

IV. MÓDSZEREK 4.1. A három alapkutatás módszertanának a bemutatása 4.1.1. A navigációs menük számát és vizuális hozzáférhetőségét célzó vizsgálat módszertana Vizsgálati személyek A vizsgálatban 40 személy vett részt, négy kísérleti csoportba osztva. Minden kísérleti csoportban 10-10 személy vett részt. A vizsgálati személyek átlagéletkora 21 év, a szórás értéke 1,84 volt. A legfiatalabb 18, a legidősebb 27 éves volt. A vizsgálatban csak 2 nő vett részt. Végzettség szempontjából az összes személy középfokú végzettséggel rendelkezett. A vizsgálati személyek 77,5%-a internetezik naponta, 20%-a hetente, és 2,5%-a soha nem internetezett. A személyek átlag 4 és fél éve interneteznek, a szórás értéke 1,79. Vizsgálati eljárás Négy kísérleti feltételt hoztunk létre. A kísérlet terve 2x2-es kísérleti mátrixban írható le: egyrészt a menü hosszát variáltuk, másrészt pedig a vizuális hozzáférhetőséget. A négy kísérleti feltétel a következő volt (ld. a 3. sz. melléklet): 1. csak egy mező ( Kategóriák elnevezéssel) látszik a felső oldalon, benne a fenti 8 menüpont (rejtett kismenü); 2. a navigációs menü mindig látható baloldalon, és 8 menüpontot tartalmaz (kismenü); 3. csak egy mező ( Kategóriák elnevezéssel) látszik a felső oldalon, benne a fenti 16 menüpont (rejtett nagymenü); 4. a navigációs menü mindig látható baloldalt, de 16 menüpontot tartalmaz (nagymenü). Vizsgálati eszköz A site-ok a hazai portálok mintájára készültek. A feladatok fenn, a Kattintson, ön tudja a választ! felirat felett szerepeltek, és folyamatosan láthatók voltak a vizsgálati személy számára. Ha a személy megtalálta a választ, akkor a feliratra kellett kattintania, és egy megjelenő panelablakba kellett beírnia a választ. A válasz elküldése után (Elküld nyomógomb), megjelent a következő kérdés, és újra a Kattintson, ön tudja a választ! felirat a következő válasz megtalálásáig. A válasz megadása után mindig az aktuális oldalról indult a személy a következő válasz megkereséséhez (a kérdéseket ld.. a 4. sz. mellékletben).

4.1.2. A navigációs linkek számának hatását vizsgáló kutatás módszertana Vizsgálati személyek A vizsgálatban 21 személy vett részt, 10 személy a kísérlet 1. verziójában, 11 személy pedig a másik verzióban. A vizsgálati személyek átlagéletkora 21 év, a szórás értéke 1,80. A minta 61,9%-a férfi, 38,1%-a nő. Végzettség szempontjából a vizsgálati személyek 85,7%-a középfokú végzettséggel rendelkezik, 14,3%-uk felsőfokú végzettséggel. A vizsgálati minta 28,6%-a hetente, 71,4%-a naponta használja az Internetet. A legnagyobb százalékuk, mintegy 38,1%-uk 4 éve használ Internetet. A két kísérleti feltételt különválasztva, az 1. kísérleti feltételben, a személyek átlagéletkora szintén 21 év, a szórás értéke 1,91. 54,5%-uk férfi, 45,5%-uk nő. Végzettség szempontjából a személyek 72,7%-a középfokú, 27,3%-a felsőfokú végzettségű. Internethasználati gyakoriság szempontjából 36,4%-uk hetente, 63,6%-uk naponta használja az Internetet, legnagyobb százalékuk, 36,4%-uk szintén négy éve. A másik kísérleti feltételben az átlagéletkor szintén 21 év, a szórás értéke 1,75. A nemek szerinti megoszlás a következő: 70%-uk férfi, 30%-uk nő. Végzettségüket tekintve mind középfokú végzettségű. Az Internetet 20%-uk hetente, 80%-uk naponta használja. 40%-uk szintén négy éve internetezik. Vizsgálati eljárás Két kísérleti feltételt hoztunk létre: csak a tartalomba beágyazott linkek számát variáltuk a két kísérleti feltételben. A kísérleti feltételek a következők voltak: 1. a weboldal központi tartalmi részébe 8 db. strukturális link van beágyazva 2. a weboldal központi tartalmi részébe 16 db. strukturális link van beágyazva (ld. 5. sz. melléklet). Vizsgálati eszköz A weboldal bal oldalán volt egy 8 menüpontos navigációs menü, ezzel azonban csak a fő csomópontok voltak elérhetők; a keresendő információ a harmadik mélységi szinten volt, ahova beágyazott linkkel juthatott el a kísérleti személy. Az oldalak az egyik ismert portál oldalának mintájára készültek: az egyik kísérleti helyzetben az oldalon 8 beágyazott link, a másik esetben kétszer ennyi, 16 link volt beágyazva a szövegbe. Olyan információkra kérdeztünk rá, melyek a beágyazott linkek segítségével elérhetők voltak. A kezdőoldalon 8 db. cikk volt látható: cím, rövid kivonat, ezek a Friss kategóriát képviselték, és mindegyik ismétlődött a saját kategóriájában. A saját kategóriában is 8 vagy 16 db. cikk volt, ennek megfelelően 8 vagy 16 db. szövegbe beágyazott link.

Minden válasz megkeresése során a kezdőoldalról indultak a személyek, tehát a Friss oldalról. A hét kategóriához tartozó egy-egy kérdés egymás után következett háromszor. A feladatok fenn, a Kattintson, ön tudja a választ! felirat felett szerepeltek, és állandóan láthatók voltak a vizsgálati személy számára. Ha a személy megtalálta a választ, akkor a feliratra kellett kattintania, és a megjelenő panelablakba kellett azt beírnia. A válasz elküldése után (Elküld nyomógomb) azonnal megjelent a következő kérdés. A válasz megadása után mindig a kezdő oldalról indult a személy az újabb keresésre (a kérdéseket ld. a 6. sz. mellékletben). 4.1.3. A kulcsszó és a kategória alapú keresés preferenciáját meghatározó tényezők vizsgálatának módszertana Vizsgálati személyek A vizsgálati személyeket egy előszűrés alapján választottuk ki a vizsgálatunkhoz. 10 személyes, nagyon kis mintával dolgoztunk, mert a vizsgálat módszertana időigényes volt, a vizsgálatvezetők jelenlétét és a vizsgálati személlyel való közvetlen, aktív interakcióját feltételezte. Az előzetes szűrés az MBTI alapján történt, a mintánkat úgy kívántuk létrehozni, hogy mind a négy domináns funkciót tesztelhessük a személyeknek az egyik magyar portál keresőjével való interakciója során. Tehát a vizsgálatba 3 érzékelő, 3 intuitív, 3 gondolkodó és 3 érző domináns funkcióval rendelkező személyt terveztünk beválogatni. A mintából végül hiányoztak az érző stílussal rendelkező személyek, mert egy nagyobb, szűrési fázisban résztvevő mintából sem sikerült összeválogatni legalább 3 érző típusú személyt, ez a típus nagyon ritkának bizonyul. További vizsgálatok levezetése ajánlott, hogy teljessé váljon a minta mind a vizsgálati személyek kognitív stílusát, mind pedig a minta elemszámát tekintve. A minta kis mérete miatt inkább esettanulmány jellegű lesz a vizsgálat beszámolója. 3 személy érzékelő, 4 személy intuitív és további 3 gondolkodó domináns kognitív funkcióval rendelkezett. Az átlagéletkor 27 év volt, a szórás értéke 6,7. A mintában a legfiatalabb személy 21 éves volt, a legidősebb viszont 39 éves. 6 férfi és 4 nő vett részt a vizsgálatban. A személyek KKK értéke a 4.1.3.1. ábrán látható. Az értékek azt jelzik, hogy a mintán belül 2 olyan személy van, akik nagyon ritkán vétenek figyelmi, emlékezeti vagy észlelési kognitív hibákat. Az egyik személy az MBTI alapján gondolkodó stílussal jellemezhető nő, a másik egy érzékelő típusú férfi. 1 személy kivételével az összes többi

személy gyakrabban vét ilyen jellegű hibákat, viszont ez szintén nem annyira jellemző a személyekre nézve. 1 olyan személy van a mintában, aki magasabb pontszámot ért el a tesztben, ő az, aki gyakrabban vét figyelmi, emlékezeti, vagy akár perceptuális jellegű kihagyásokat. Ez a személy intuitív kognitív stílussal rendelkezik, nő. Lehet, hogy a KKK értékeihez hozzá lehetne rendelni bizonyos domináns MBTI funkciókat, azonban ez csak nagyon nagy minta esetén valósítható meg. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 4.1.3.1. ábra. A személyek KKK értékei Van egy enyhe tendencia arra is a mintánkban, hogy minél idősebb a személy, annál magasabb a KKK értéke, azonban szignifikáns együttjárást nem tapasztaltunk. Vizsgálati eljárás A vizsgálat elindítása előtt elvégeztünk egy előszelekciót. Az MBTI teszt alapján kiválasztottunk a vizsgálati mintánkba 3 érzékelő, 4 intuitív és 3 gondolkodó domináns stílussal rendelkező személyt. A vizsgálati minta kialakítása után, a vizsgálati személyeket egyenként teszteltük le. A vizsgálat elején kitöltötték a Broadbent-féle KKK kérdőívet (ld. 7. sz. melléklet), amely egy papír-ceruza teszt volt. A teszt kitöltése egyik személy esetén sem tartott 10 percnél tovább. A kérdőív kitöltését egy előre meghatározott feladatsor követte. A 8. sz. mellékletben olvasható a feladatsor. 14 kérdésre kellett a vizsgálati személyeknek megkeresniük a választ, az ismert portál keresőjét használva. A vizsgálatvezető a feladat megkezdése előtt felhívta a személy figyelmét mind a kulcsszavas, mind pedig a kategória alapján való keresés lehetőségére. Ezzel el akartuk kerülni annak a kockázatát, hogy félreértelmezzük a személy viselkedését, amennyiben csak azért nem használja az egyik

vagy a másik kereső funkciót, mert a vizsgált keresőt soha nem használta, és esetleg nem ismeri fel az ezeket jelző objektumokat. A keresés nem volt időre optimalizálva, ezért a feladatsor lehetett papír-ceruza formájú is. A vizsgálatvezető a feladatsor elvégzése közben végig jegyzetelte a vizsgálati személy keresési szokásait, konkrétan azokat a kulcsszavakat is, amiket beírt a szövegmezőbe. A feladatsor elvégzése után a vizsgálati személyek részt vettek egy félig strukturált interjún, ami tartalmazott két szubjektív értékelő skálát is a két keresési lehetőséggel kapcsolatos elégedettség feltérképezése céljából. Az interjú struktúrája a 2. Függelékben látható. Az itt olvasható kérdéseken kívül a vizsgálatvezető a vizsgált keresővel való interakció során megfigyelt sajátos szokásokra is rákérdezett. Vizsgálati eszköz Az egyik eszköz az MBTI teszt számítógépen felvehető változata volt, egy másik a Broadbent-féle KKK teszt papír-ceruza teszt. Egy további eszköz a feladatlap volt: ezen fel volt tüntetve a személyhez hozzárendelt személyi kód, szerepelt a feladatlapon az instrukció és a 14 kérdés, mindegyik alatt a kitöltendő válaszrész. A vizsgálati eszköz, amit teszteltünk az ismert portál keresője volt. A vizsgálat online folyt, olyan környezetben, ahol megszakítás nélkül volt Internet-elérhetőség. Az előző kereséseket mindig letöröltük, hogy a vizsgálati személyeket ne zavarja, és ne befolyásolják az előző személy által beírt, és az Internetes böngésző által megjegyzett kulcsszavak. A kulcsszóként beírt kifejezések számát, a próbálkozások számát, egyik vagy másik kereső funkció preferenciáját, a két kereső funkcióval való elégedettség mértékét néztük. A vizsgálat végén egy félig strukturált interjút is felvettünk a személyekkel (ld. 9. sz. melléklet). 4.2. Alkalmazott kutatás - Multimédiás oktatóanyag vizsgálata Vizsgálati személyek A részletes vizsgálatsorozatban részt vevő 9. évfolyamos (14-16 éves) diákok a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskolából, valamint a Kolos Richárd Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskolából jöttek szüleik beleegyezésével, tanáraik

támogatásával. Az előbbi iskolából 13 lány vett részt a 2001. novemberi, míg utóbbiból 7 fiú és 1 lány a 2002. júliusig tartó vizsgálatokon. A kísérleti személyek kiválasztásának fő szempontja az volt, hogy a legfontosabb (meglehetősen széles) célcsoport heterogén populációját tükrözze. Az elsődleges célcsoportot a középiskolák 9. évfolyamának tanulói képezik. A vizsgálat időpontjában pontosan ugyanannyian (7-en) vallották magukat 14 évesnek, mint ahányan 15 évesnek vagy 16 évesnek. Állandó lakóhelyként csak 4-en jelölték meg Budapestet, 13-an tízezer lakosnál nagyobb vidéki települést (pl. Érd) jelöltek meg, s csak 1 fő jelölt meg tízezer lakosnál kisebb települést. A 21 tanuló közül 20 családjában a vizsgálat idején volt otthon számítógép; ennél fontosabb (jobban differenciáló) adat azonban az, hogy 9 diáknak saját külön számítógépe is volt, 12 diáknak nem. Anyagi helyzetét sajnos 19 diák átlagosnak minősítette, és csak 2 diák jelölt meg átlagosnál magasabb szintet. 38,1%-uk napi 2-4 órát használja a számítógépet, 33,3%-uk hetente egyszer-kétszer, 23,8%-uk napi 1-2 órát, 4,8%-uk többet használja, mint napi 4 óra. Internetes alkalmazással 23,8%-uk naponta találkozik, 33,3%-uk hetente, 33,3%-uk hébe-hóba, 4,8%-uk épp csak, 4,8%-uk pedig egyáltalán nem. A kísérleti személyek egy része már találkozott olyan szoftverrel, ami bizonyos szempontokból hasonlít a vizsgált multimédia oktatóanyagra: 57,1%-uk hébe-hóba azért találkozott számítógépes lexikonnal, azonban oktatóprogrammal csak 23,8%-uk találkozott, 28,6%-uk épp, hogy látott, 28,6%-uk pedig egyáltalán nem látott még oktatóprogramot. A humán beállítottságra vonatkozó, jól differenciáló adat például, hogy 10 kísérleti személy szokott szépirodalmat olvasni, 9 nem. Az informatikai érdeklődésre vonatkozó adat, hogy 7-en szoktak számítástechnikai könyveket vagy/és magazinokat olvasni, 14-en nem. (Ez megfelel a korábbiakban kifejtett elvárásunknak, hogy legyenek műszaki, sőt informatikai érdeklődésű kísérleti személyek, de ne legyenek túlsúlyban). A kedvenc tárgyak felsorolásánál a tanulók több tárgyat is felsorolhattak. A felsorolásban 7 diáknál szerepelt az informatika (14-nél nem), 8 diáknál a matematika (13-nál nem), 12 diáknál szerepelt humán tárgy (irodalom, történelem, idegen nyelv) (9-nél nem). Ez jó megoszlás, de a kiértékelést megnehezíti, hogy számos diák jelölt meg egyaránt humán és reál vagy műszaki tárgyat is. A 8. tanév végi informatika osztályzat nem differenciált jól, sőt az adatokból kiderül, hogy a vizsgálatban résztvevő diákok esetében az irodalom jegy (r=.523*) és a matematika jegy (r=.604**) általában együtt járt a tanulmányi átlaggal.

Az MBTI pszichológiai teszt kognitív stílusra vonatkozó eredményei jól differenciáló változókat adtak eredményül: 28,6%-uk gondolkodó, 21,4%-uk érző, 42,9%- uk érzékelő, 7,1%-uk intuitív domináns funkcióval jellemezhető (Hercegfi, 2005). Vizsgálatba bevont eszköz: A Budapesti Műszaki Egyetem Ergonómia és Pszichológia Tanszékén kifejlesztett INTERFACE nevű szoftver-ergonómiai vizsgáló munkaállomás az ellenőrzött laboratóriumi körülmények között végzendő szoftver-vizsgálathoz szükséges speciális laboratóriumi hátteret képes biztosítani, de emellett terepvizsgálatokhoz is alkalmazható. Az INTERFACE betűszó a rendszer angol nevéből származik: INTegrated Evaluation and Research Facilities for Assessing Computer-users' Efficiency. 4.2.1. ábra: Az INTERFACE vizsgáló munkaállomás elvi felépítése (instrukcióim és IZSÓ & ANTALOVITS (1997) alapján az ábra grafikusa Sőtér Katalin terméktervező hallgató volt) Az INTERFACE különböző jellegű adatok gyűjtését és integrált feldolgozását végzi el. Az adatok egy részét korábban kifejlesztett és más célokra is használt programok biztosítják (a fiziológiai adatok, azaz a szívritmus-variabilitás - Láng Eszter és munkatársai által fejlesztett ISAX, Integrated System for Ambulatory Cardio-respiratory data acquisition and Spectral analysis eszköz teszi lehetővé, - továbbá a videófájlok rögzítése esetében), míg más adatok kezelését elvégző (a kísérleti alany billentyűleütéseit és egérkattintásait, valamint a kísérletvezető megjegyzéseit rögzítő) szoftvereket az INTERFACE fejlesztése során készítettünk el. A szívritmus-variabilitással összefüggő fiziológiai görbék másodperces szinten követik a pillanatnyi mentális megterhelést (Izsó,

Láng, 1999, 2000). A rendszer videófájlban rögzíti a képernyőtartalmat, valamint a felhasználó kamera által rögzített képét. A képernyőtartalom, valamint az egér- ill. billentyűműveletek rögzítése lehetővé teszi a felhasználói interakció részletes elemzését. Már tíz felhasználó adatain érvényes statisztikai módszerek alkalmazhatók (Izsó, 2000). A Dr. Izsó Lajos vezette munkacsoport a következő projektek során szerzett tapasztalatokat az INTERFACE módszer használatával: 1990.: A holland posta két elektronikus levelezőrendszerének összehasonlító vizsgálata (Izsó, 2001). 1992.: A Paksi Atomerőmű szimulátorközpontjában folyó gyakorlatok során a mentális megterhelés mérése. 1996.: A Matáv tudakozó szoftverének (az IBM Magyarország által kifejlesztett CDAS - Computerized Directory Assistance Services szoftvernek) a vizsgálata (Izsó, 1999; Izsó, Láng, 1999, 2000). 1999.: A Sulinet program egyik multimédia CD-jének (Csodálatos univerzum) vizsgálata: (Izsó, Hercegfi, 2000; Izsó, Hercegfi, Erdős, 2000). 2000.: A Leonardo da Vinci projektünkben fejlesztett Áramkör-átalakítások című multimédia oktatóanyag vizsgálata (Izsó, Hercegfi, Erdős, 2000, 2001; Izsó, 2001). 2000.: Az ArchiCAD építészeti tervezőprogram 6.5. verziójának 3D navigációs és manipulációs funkcióinak vizsgálata (Izsó, 2001). 2000.: A Matáv Hibabejelentő és Létesítő Központjainak WFMS (Work and Force Management System) szoftvere (Izsó, 2001). 2001.: Egy kimondottan a mentális erőfeszítés mérési módszerének finomítását célzó, alapkutatás-jellegű vizsgálatsorozat egy saját fejlesztésű játékszoftver segítségével (Szabó, 2001). 2001.: A Nokia WAP alapú szoftvereinek vizsgálata. 2001-2002.: A Leonardo da Vinci projektünkben fejlesztett, értekezésem témáját adó Informatika alapjai című multimédia oktatóanyag 7. fejezetben ismertetett vizsgálata (Kiss, Hercegfi, 2002abc; Hercegfi, Kiss, Bali, 2004; Hercegfi, Kiss, Bali, Izsó, 2004, Izsó, Hercegfi, 2004) 2003-2004.: Az Eurocontrol légiirányítási rendszerének vizsgálata. A 10. sz. mellékletben egy jellegzetes jelenet bemutatása révén szemléltetem a rögzíthető adatokat. A vizsgálat elrendezését az alábbi fénykép (4.2.2. ábra) illusztrálja.

4.2.2. ábra: A vizsgálat elrendezése. A képen elöl a kísérletvezetői helyen Erdős Endre Levente, hátul a kísérleti személy (9. évfolyamos közgazdasági szakközépiskolás diáklány). Míg a diák csak az előtte levő monitort látja, addig a kísérletet végző személyek egy másik monitoron látják ugyanezt, valamint egy nagyobb monitoron az INTERFACE program ablakait (a rögzítés során a kamera képét és a kísérletvezetői megjegyzések szerkesztőablakát) (Hercegfi, 2005). 2001-ben próba jellegű vizsgálatsorozatot végeztünk. (a Kolos Richárd Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskolából érkezett 3 fiúval, mint felhasználóval), majd a tanulságok felhasználásával 2001-ben és 2002-ben részletes vizsgálatsorozatot (Hercegfi, 2005). A vizsgálatsorozatot Hercegfi Károly tervezte meg és fogta össze, a kísérleteket szintén ő vezette Egy-egy INTERFACE vizsgálat lebonyolításához legalább két-három résztvevő szükséges: a technikai teendők, az elektródák felhelyezése, a kísérleti személy megnyugtatása és a vele való kommunikáció, a megjegyzések rögzítése, stb. sok egymással párhuzamos feladatot jelent. Állandó résztvevő volt Hercegfi Károly és én, további segítőtársaink a különböző részterületekre koncentráltak és a vizsgálatoknak egyes részein voltak jelen: - Hercegfi Károly a BME Műszaki Menedzsment Gazdálkodás- és Szervezettudományi Doktori Iskola hallgatója; a multimédia oktatóprogram fej - lesztésének és bevezetésének minőségbiztosítási kérdéskörét kutatta. - Erdős Endre Levente a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola főiskolai docense, a BME műszaki pedagógia doktori képzésének hallgatója; az oktatóprogramok pedagógiai szempontú vizsgálati módszereinek egyes kérdéseire koncentrált. - Hanzlik Zsuzsanna az ELTE programtervező matematikus szak diplomázó hallgatója; a felhasználói felületek szoftver-ergonómiai kérdései érdekelték. - Csányi Levente terméktervező mérnök; mérnöktanári másoddiplomája kapcsán ismerkedett a multimédia oktatószoftverekkel.

A mélyfúrás jellegű vizsgálat menete: 1. Lépés: kérdőív felvétele, amely demográfiai jellemzőkre, az Internet-használat gyakoriságára, iskolai teljesítményre, stb. kérdezett rá (ld. 11. sz. melléklet). 2. Lépés: a kérdőív kitöltését követően az MBTI teszt számítógépes változatának felvétele a vizsgálati személyekkel. 3. Lépés: A kérdőív és a teszt kitöltése után a vizsgálat első 4 percében, a szívritmusvariabilitás profilgörbéjének kalibrálása végett, 2 perc relaxációval és 2 perc fejszámolással folytatódott a vizsgálat. 4. Lépés: 5 perces ismerkedés az Informatika alapjai oktatóanyaggal. 5. Lépés: 10 perces tanulási feladat, ezt követően az elsajátított ismereteket felmérő teszt. 10 perc alatt a vizsgálati személyeknek meg kellett megtanulniuk a Multimédia fejezetének két, Mozgóképekkel kapcsolatos anyagát (MPEG, AVI); ez 2-3 perces ellenőrző teszttel fejeződött be. A tanulás 10 perces fázisával az volt a célunk, hogy a felhasználókat egy komoly feladat-végrehajtásra hangoljuk rá. A tesztben négy egyszerű, elnevezésekre koncentráló feleletválasztós kérdés szerepelt (ld. 12. és. 13. sz. melléklet). 6. Lépés: 11 információkeresési feladat, minden kérdés megválaszolására 5 perc állt rendelkezésére a vizsgálati személyeknek. Az 5 perc túlhaladása esetén a következő kérdés megválaszolására szólítottuk fel a vizsgálati személyeket. Mivel voltak könnyen megválaszolható kérdések is 20-25 percre terveztük a vizsgálatnak ezt a lépését. A 20-25 perces keresési időszakban 6 kérdésre adható válasz a Hardver fejezetben volt megtalálható, pontosabban a 3. kérdésre adott válaszhoz át kellett ugrani a Szoftver fejezetébe, majd, hogy egy hurok-megoldást figyelhessünk meg, a 4. kérdéshez újra a Hardverbe kellett visszaugrani. Az ugrás alatt az értendő, hogy a Hardver fejezetből volt egy keresztlink a Szoftver fejezetbe, és itt is volt egy visszavezető keresztlink a Hardverbe. Így optimális esetben ez egy-egy lépést jelentett a vizsgálati személynek. A 7. kérdéstől a 11. kérdésig a Multimédia fejezetében kellett tájékozódni, különböző szinteken (ld. 14. sz. melléklet). 7. Lépés: a vizsgálat utolsó 5 percében egy félig strukturált interjút vettünk fel a személyekkel a felvételek bemutatásával párhuzamosan. Ebben a lépésben lehetőségünk volt megismerni a vizsgálati személy gondolkodásmenetét, a kritikus pontokat újrajátszva, könnyen kideríthettük, hogy a nehezebb helyzeteket hogyan próbálta megoldani. A vizsgálati személy mentális modelljét e módszeren keresztül ismerhettünk meg alaposabban.

4.3. Alkalmazott kutatás - A Wap site vizsgálata A következőkben bemutatott módszereket a wap-vizsgálat során alkalmaztuk. Vizsgálati személyek Célcsoport. A célcsoport a wap funkciót leggyakrabban használók köre volt. A Westel Mobil Távközlési Rt. megbízásából készült előzetes tanulmányok igazolták, hogy a wap szolgáltatást használók köre 18-24 éves korosztályba tartozik. Megjegyzem, hogy adatvédelmi okok miatt nem közlöm a tanulmányt végző cég nevét, és a következőkben kerülni fogom a felhasználói körre vonatkozó abszolút számok közlését. A fenti százalékarány indokolja, hogy a célcsoportunkban egyetemi hallgatók voltak. Vizsgálati személyek: az egyik módszer alkalmazása során 5 szakértő vett részt a vizsgálatban. Ebből az egyik szakértő ipari- és formatervező mérnök, egy másik terméktervező mérnök, egy programozó matematikus, és két ipari termék- és formatervező mérnökhallgató volt. Valamennyi résztvevő szakértő előzetesen már több hónapja használta a wap funkcióját, és ugyanakkor szoftver-ergonómiai témában végeztek tudományos munkát. Ebben az esetben, a vizsgálatban részt vett további három szakértő, akik jegyzetelték az elemzést végző szakértők megjegyzéseit. A másik módszer alkalmazása során 6 másik szakértő végzett irányelveken alapuló elemzést. Vizsgálati eszköz A Westel Mobil Távközlési Rt. mobil-szolgáltatásai közül a wap funkció volt az elemzés tárgya. További eszközök: Nielsen és Molich (1989) által eredetileg összeállított "design heurisztikák", Shneiderman (1987, 1992), Roe (1988) Gardiner (Gardiner és Christie, 1987), és a Nielsen Norman Group WAP usability témájú tanulmányából (Ramsay és Nielsen, 2000) (Izsó és Antalovits, 2000) kiemelt irányelvek gyűjteménye. A heurisztikus elemzés módszere során 12 kérdéses feladatlapot kaptak a szakértők (ld. 15. sz. melléklet), majd egy következő vizsgálati fázisban egy összegző táblázatot, melyen súlyozniuk kellett a felmerült problémákat (ld. a 16. sz. melléklet). Vizsgálati módszerek: szakértők irányelveken alapuló elemzése, heurisztikus módszer és log-file elemzés. A vizsgálat menete A vizsgálatot 2002. május és június hónapjaiban végeztük. 1. A szakértői elemzés során 6 szakértő irányelveken (és saját tapasztalatain) alapuló elemzést végzett. Az észrevételek döntő többsége a Westel wap tartalomszolgáltatásának 2002. június 11. előtti viszonyaira vonatkozik. Az azt követő

napokban talán az informális beszélgetésünk hatására jelentős strukturális és megjelenési-formai változások történtek. A 6 szakértő másfél hónapon keresztül használta a wap funkciót, majd elemezést végeztek a fennebb felsorolt szerzők által közölt irányelvek mentén. A szakértői csoportba magam is beletartoztam. 2. Egy másik jól ismert módszer a heurisztikus elemzés volt, ahol 3 segítő megfigyelő jegyezte le 5 szakértő megjegyzését a wap használhatóságával kapcsolatban, miközben az 15. sz. mellékletben bemutatott feladatsort kellett elvégezniük. A heurisztikus értékelés a bevezető módszerismertető után az egyéni értékeléssel folytatódott. Az egyéni értékelést követte az értékelők együttes kikérdezése, és az eredmények rögzítése: a segítők által összesített lista mentén, módosítási ötletek nélkül, brainstorming eljárással történt, de kritikai és összehasonlító vélemények megengedésével. Az elemzés végén a felderített hibák súlyosságát értékelték egyenként. Súlyossági pontszámok: 0 egyáltalán nem a használhatósággal kapcsolatos probléma, vagy nem is probléma; 1 csak kozmetikai probléma, akkor érdemes kijavítani, ha van bőven erőforrás; 2 kisebb használhatósági probléma, kijavítása alacsony prioritást érdemel; 3 nagyobb használhatósági probléma, fontos kijavítani; 4 katasztrofális használhatósági hiba, azonnal javítandó. Az értékelők a súlyossági pontszámok meghatározásánál a következő tényezőket vették figyelembe: (1) előfordulási gyakoriság, (2) felbukkanó problémán való átjutás nehézsége, (3) a probléma rövididejű mivolta vagy állandósultsága (ld. 16. sz. melléklet). Értékelőink: - Temesvári Péter Ipari termék- és formatervező mérnök. A Graphisoft Rt. alkalmazottja, munkaköre a felhasználói felület tesztelése. Továbbá a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékének doktorandus hallgatója, ahol a korábbiakban többek közt a Nokia WAP alapú szoftvereinek vizsgálatával foglalkozó projekt vezetője volt. - Szalai Edit Terméktervező mérnök. A BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékének alkalmazottja. - Hanzlik Zsuzsanna Az ELTE végzős hallgatója Programtervező matematikus szakon. Diplomamunkáját a szoftvervizsgálati módszerekből írja.

- Winkler Tamás A BME Ipari termék- és formatervező mérnök hallgatója. Szoftver-ergonómiai témával a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar TDK (Tudományos Diákkör) versenyének helyezettje. - Csongvai Roland A BME Ipari termék- és formatervező mérnök hallgatója. Szoftver-ergonómiai témával a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar TDK versenyének helyezettje. A megjegyzések rögzítői: Lévay József, Hercegfi Károly és én voltam. 3. A harmadik módszer a logfájl-elemzés volt a 2001. novemberi és a 2002. áprilisi forgalmi adatokat rögzítő fájlok alapján. A logfile-elemzés lényegében Dr. Izsó Lajos és Hercegfi Károly munkája, a kapott eredmények értelmezését többen is végeztük. Én a leggyakoribb útvonalak rekonstruálását segítő eredményeket válogattam ki és értelmeztem. A következő információk kibányászására adódott lehetőség: - melyek voltak a bejárt útvonalak (rekonstruált útvonalak); - melyek voltak a leggyakoribb útvonalak, tehát a felhasználói preferenciák; - hogyan befolyásolta a wapoldalak struktúrája és a navigációs elemek megjelenési formája a wap funkció használatához kapcsolódó felhasználói magatartásformákat. Az adatok feldolgozása az SPSS for Windows 11.0 verziójával történt. A vizsgálatok lezárása után egy átfogó jelentésben foglaltuk össze kutatási munkánkat és javaslatainkat a Wap funkció használhatósági szempontú fejlesztésére (Izsó, Hercegfi, 2002).

V. EREDMÉNYEK 5.1. Az alapkutatások eredményeinek bemutatása 5.1.1. A navigációs menüpontok számának és hozzáférhetőségének hatása a keresési gyorsaságra és eredményességre A végrehajtási időt meghatározó tényezők Végrehajtási idő a verziók függvényében Az ANOVA-próba alapján kijelenthető, hogy szignifikáns különbség volt a verziók függvényében a válasz megtalálásának idejét illetően (a továbbiakban F-el jelölöm, F=8,463, p<0,001). A továbbiakban a paraméteres és a nem paraméteres statisztikai próbák alapján kapott eredményeket egyaránt fogom prezentálni. Ennek megfelelően megnéztük az összefüggést a Kruskal-Wallis próbával is (Kruskal-Wallis, a továbbiakban KW-vel jelölöm), és az jött ki, hogy a legtöbb időn keresztül abban a változatban navigáltak a személyek, ahol a nagy, 16 menüpontos, de rejtett menüvel találkoztak (KW=12,574, p<0,001). Ez a verzió szignifikánsan hosszabb keresési időt okozott mind a kismenü rejtett (a paraméteres t-próba alapján t=-3,553, p<0,01, Man-Whitney-próba alapján, a továbbiakban MW, MW=-2,797, p<0,01) és látható változatával (t=-3,530, p<0,01, MW=- 3,099, p<0,01), mind, pedig a látható, 16 menüpontos változattal szemben (t=3,442, p<0,01, MW=-2,570, p<0,01). A kapott eredményeket a 5.1.1.1. ábra szemlélteti. Itt kettős hatás érvényesül, úgy néz ki, hogy a 16 menüpont önmagában nem okoz szignifikánsan rosszabb eredményt a kismenüvel szemben, illetve a rejtettség önmagában nézve kérdéses, hogy mennyire okoz problémát, hiszen a rejtett kismenü és a látható kismenü változatokban nem kaptunk szignifikáns különbséget (MW=49,000, p>0,05). Ennek ellenére a rejtett nagy menü/látható nagymenü változatok összehasonlítása során szignifikáns különbséget kaptunk a végrehajtási időben.

mp 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 p<0,001 p=0,940 p<0,01 p<0,01 kis/rejtett kis nagy/rejtett nagy 5.1.1.1. ábra. A válaszok megtalálásának átlagideje verzió függvényében Végrehajtási idő az életkor függvényében Az életkor függvényében nem találtunk szignifikáns különbséget (F=0,620, p>0,05), sem szignifikáns együttjárást (r=-.127. p>0,05) a végrehajtási idő tekintetében abban az esetben, amikor mind a négy verziót figyelembe vettük. A változatokat külön figyelembe véve, az 1. változatban, tehát a rejtett kismenü változatában szintén nem kaptunk korra vonatkozó szignifikáns eredményeket (r=-.099, p>0,05). A látható kismenü változatban (2. változat) a vizsgálati személyek életkora szignifikánsan együttjár a 4. és 5. kérdésre adott válaszidővel. A 4. kérdés esetén, ami a kultúra témakörébe tartozott, megfigyelhető volt, hogy minél idősebb volt a vizsgálati személy, annál hosszabb ideig kereste a választ a 4. kérdésre (r=.656*), illetve annál hosszabb ideig kereste az 5., sporttal kapcsolatos kérdésre a választ (r=.650*). A vizsgálati személyek a 4. kérdés esetén a hazai kategóriában, az 5. kérdés esetén pedig a külhon kategóriában is keresgélhettek volna a válasz után. A hazai és a külhon menüpont pedig a második, illetve a harmadik a menüben, míg a kultúra csak a hetedik, a sport pedig az ötödik helyen, a menü közepén helyezkedik el, ezért a hazai válaszhívóbb a kultúrához vagy a sporthoz képest. Valószínű, hogy a fiatalabb felhasználók figyelmének a terjedelme jobban átfogja a teljes menüt, így a különböző menüpontok választásának valószínűsége jobban megoszlik, mint az idősebb személyek szűkebb figyelmi terjedelme esetén. Ők a gyorsabban befogott, menü tetején levő hazai vagy az 5. kérdés esetén a külhon menüpontot választják.

A 3. változatban, tehát a rejtett nagymenü változatában azt találtuk, hogy minél fiatalabb volt a személy, annál több ideig kereste a választ a 10. kérdésre, amely a szórakozás témaköréhez tartozott (r=-.681*). A 4., látható nagymenü változatban szintén nem találtunk szignifikáns együttjárást az életkor és a végrehajtási idő között (r=-.281, p>0,05). Ezeket az eredményeket óvatosan kell kezelnünk, hiszen a vizsgálati személyek nagyon árnyaltan különböztek egymástól életkorukat illetően. Nem lehet az esetleges együttjárásokból bármilyen tendenciára is következtetni. A végrehajtási időnek és az Internet-használat gyakoriságának a kapcsolata A teljes vizsgálati mintában szignifikáns különbséget találtunk az Internetet soha, hetente és havonta használók között két kérdésre adott válaszidő rövidségét illetően; az egyik külföldi (9. kérdés) (KW=6,369, p<0,05), a másik pedig technikai kérdés (21. kérdés) volt (F=4,332, p<0,05, KW=9,591, p<0,01). A külhon témaköréhez tartozó kérdés esetén a naponta internetezők gyorsabban találták meg a választ, a hetente internetezőkhöz képest. A technika témakörén belül szintén a fenti összefüggés érvényesül. Ha a verziókat egymástól leválasztjuk, akkor az 1., 2., 4. változatokban nem kapunk szignifikáns különbségeket az Internet-használati gyakoriság függvényében, azonban a 3., tehát a rejtett nagymenü változatában kapjuk újra a fenti szignifikáns különbséget ugyancsak a 9. kérdés (külhon témaköre) (KW=3,398, p<0,05), és a 21. kérdés (technika témaköre) (F=25,436, p<0,001, KW=6,818, p<0,001) esetén. A 9. kérdésnél a naponta internetezők gyorsabban találnak rá a válaszra a hetente internetezőkhöz képest (r=-.661*). Hasonlóképpen ugyanez figyelhető meg a 21. kérdés esetén (r=-.870**). Lehetséges magyarázat lehet például, hogy a külpolitikai hírek iránt érdeklődök naponta interneteznek, vagy fordítva, aki naponta internetezik, az gyakran a külpolitikai hírek iránt érdeklődik. Lehetségesnek tartottam, hogy a menük láthatósága kiegyenlíti az Internethasználat gyakoriságának hatását. Óvatos a kérdésfelvetés, hiszen a rejtett kismenü esetén is szignifikáns összefüggéseket kellett volna kapnunk, de ez nem így volt. A végrehajtási idő és az internetezési idő kapcsolata A teljes vizsgálati mintára csak két kérdésre adott válasz megtalálásában az egyik hazai hírre vonatkozott (r=-.341*), a másik a sport témakörére (r=.-336*) - találtunk szignifikáns különbséget az internetezési idő függvényében. Jellemző módon, minél régebb óta internetezik a személy, annál gyorsabban találta meg a választ az első kérdésre és az egyik, sport témakörbe tartozó kérdésre.

A különböző változatokat önmagában elemezve, kiderült, hogy a rejtett kismenüs változatban a 19. kérdés (sport témaköre) (r=-.757*) esetén kaptunk szignifikáns összefüggést az internetezési idő függvényében: minél több ideje internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a választ a sporttal kapcsolatos kérdésre. A látható kismenü (r=-.050, p>0,05) és a látható nagymenü (r=-.011, p>0,05) változata esetén nem találtunk szignifikáns együttjárást az internetezési idő és a válaszidő között. A rejtett nagymenü változatában szintén egy szignifikáns összefüggés található: a 11. kérdés (kultúra) esetén (r=.750*). Itt jellemző volt, hogy minél régebb óta internetezik a személy, annál hosszabb ideig keresi a választ a kultúra témakörébe tartozó kérdésre. Az eredmények azt sugallják, hogy az internetezési idő hatását kiegyenlíti a navigációs menü láthatósága, hiszen csak a rejtett változatokban kaptunk szignifikáns összefüggéseket. Végrehajtási időbeli különbségek a kérdésekre adott válaszadásban A nem paraméteres Friedman-próba (a továbbiakban χ 2 -el jelölöm) alapján szignifikáns különbséget kaptunk a teljes vizsgálati mintára nézve a válaszok megkeresésének idejét tekintve (χ 2 =319,5, p<0,001). A négy verzióra összesítve az első válasz megtalálásának ideje messze a legnagyobb. A hazai hírrel kapcsolatos kérdésre adott válasz megtalálásának ideje feltehetően azért volt ilyen magas, mert a felhasználó először találkozott az oldallal, és így ennél a kérdésnél hangolódott rá az oldal sajátosságaira. Viszonylag kevesebb ideig keresgéltek a személyek az első sport, a második hazai és technikai, illetve a harmadik hazai, külhon és szórakozás és tudomány témakörébe tartozó kérdésekre, mint a többire. Minél inkább közeledik a személy a vizsgálat végére, látható, hogy bizonyos kérdések esetén annál gyorsabban válaszol, érvényesül a tanulás hatása a keresési időben. 7 témakör volt összesen, és minden témakör háromszor fordult elő. A kérdéseket úgy kevertük, hogy minden rákövetkező 8.-ik ugyanabba a témakörbe tartozott. Amennyiben az első 7 válasz megkeresésének az idejét összehasonlítjuk a második 7-es és a harmadik 7-es csoporttal, úgy szintén jól látható, hogy az ismétlődések során is észrevehetően tanul a felhasználó. Az első hazai válasz megtalálása szignifikánsan több időbe került, mint a második hazai válasz megtalálása, ami még mindig lassabban történt, mint a harmadik hazai kérdésre adott válaszadás. Az ezekre vonatkozó különbségeket a 5.1.1.1. táblázat szemlélteti. Hasonló gyorsulás figyelhető meg a külhon témakörén belül

. Kategória Kérdések Átlagidő Szórás Szignifikancia Hazai 1. kérdés 225,90 146,915 χ 2 =51,696 8. kérdés 41,65 19,715 p<0,001 15. kérdés 38,15 25,373 Külhon 2. kérdés 85,35 65,006 χ 2 =21,774 9. kérdés 61,30 48,408 p<0,001 16. kérdés 41,25 21,021 Szórakozás 3. kérdés 75,27 51,508 χ 2 =29,975 10. kérdés 82,38 46,807 p<0,001 17. kérdés 40,90 34,521 Kultúra 4. kérdés 75,90 42,084 χ 2 =10,561 11. kérdés 123,33 81,172 p<0,01 18. kérdés 89,35 59,139 Sport 5. kérdés 45,95 23,372 χ 2 =6,819 12. kérdés 84,98 68,713 p<0,05 19. kérdés 82,05 188,293 Tudomány 6. kérdés 59,85 49,357 χ 2 =36,600 13. kérdés 101 98,702 p<0,001 20. kérdés 30,28 15,402 Technika 7. kérdés 68,97 34,865 χ 2 =18,453 14. kérdés 49,22 31,837 p<0,001 21. kérdés 56,20 23,792 5.1.1.1. táblázat. Válaszidők a témakörökhöz tartozó kérdésekre vonatkozólag Bár a többi esetben általában a témakörökhöz tartozó második kérdésre keresik meg a leggyorsabban a választ a személyek, mégis, ha három csoportba szervezzük a kérdéseket (tehát 1-7, 8-14, 15-21), mely csoportokban minden témakör ismételten előfordul, csak más kérdés által képviselve, akkor is látható, hogy az első csoportba tartozó kérdésekre találják meg a leglassabban a válasz, a leggyorsabban pedig a harmadik csoportba tartozó kérdésekre (χ 2 =38,850, p<0,001). Tehát, amikor először találkoznak a személyek a témakörökkel, több időre van szükségük a válasz megtalálásához, mint amikor már harmadjára találkoznak velük. Ezt szemlélteti a 5.1.1.2. ábra. Amennyiben külön kezeljük a verziókat, akkor is ugyanez a tanulási tendencia figyelhető meg valamennyi verzió esetén (rejtett kismenü: χ 2 =7,800, p<0,01; látható kismenü: χ 2 =9,800, p<0,01; rejtett nagymenü: χ 2 =9,800, p<0,01; látható nagymenü: χ 2 =12,600, p<0,01).

mp 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 p<0,001 első 7-es második 7-es harmadik 7-es 5.1.1.2. ábra. A tanulás hatása a keresési időre Szignifikáns különbséget találtunk a témakörökhöz tartozó kérdésekre való válaszadás gyorsaságában (χ 2 =51,408 p<0,001): látható, hogy a hazai és a kultúra témakörök esetén keresgélnek a legtovább a személyek. A többi témakörben megközelítőleg hasonló ideig keresgélnek. A 5.1.1.3. ábra szemlélteti ezt. 120 p<0,001 100 80 60 40 20 0 hazai külhon szórakozás kultúra sport tudomány technika 5.1.1.3. ábra. A különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásának átlagideje Amennyiben külön kezeljük a verziókat, úgy - a látható nagymenü kivételével -, valamennyi változat esetén szignifikáns különbséget találunk a különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásának idejét tekintve. Mind a rejtett kismenü (χ 2 =19,911 p<0,01), a látható kismenü (χ 2 =19,843, p<0,01), a rejtett nagymenü (χ 2 =18,086 p<0,01), és a látható nagymenü esetén is a hazai és a kultúra témakörök a legidőigényesebbek. Továbbá, szignifikáns együttjárásokat találtunk a külhon témaköréhez tartozó válaszok megkeresésének idejét tekintve: az első külhoni válasz megtalálásának ideje

pozitívan korrelál a második külhoni válasz megtalálásának idejével (r=.697*), és a kultúra témakörébe, de sajátosan külhoni aktualitásnak számító válasz (lásd. Iraki műkincsek ) megtalálásának idejével (r=.765*). Ugyanakkor az első, sport témakörébe tartozó válasz megtalálásának ideje szignifikánsan negatívan jár együtt a második sportos válasz megtalálásának idejével (r=-.638*). Az lehet a magyarázat, hogy a külhon témájába tartozó kérdésekből az első egy olyan személyre utal, akinek a neve nem a címben, hanem csak a cím alatti apró betűs kivonatban szerepel. Ezért hosszadalmasabb a válasz megtalálása. A másik két külhonos kérdésre sem adnak a nekik megfelelő címek gyorsan párosítható kulcsszót. Ezért mindhárom külhonos válasz megtalálása időigényesebb, így találati idejük pozitív korrelációban van egymással. A sport témakörében viszont már az első kérdésnél szerepel a címben a kulcsszó (Steffi Graf ráadásul ismert személy neve), ezért gyors a válaszkeresés. Sokkal kevesebb idő alatt van meg a válasz, mint a másik két sportos kérdés esetén, ahol a címben nem szerepel a keresett válaszhoz tartozó kulcsszó. Az első, rövid találati idő így negatívan korrelál az utóbbi találati időadatokkal. Az útvonal hosszát meghatározó tényezők Az útvonal hossza a verzió függvényében A látogatott oldalak számát illetően is szignifikáns különbségeket kaptunk a verzió függvényében (F=25,393, p<0,001, KW=27,622, p<0,001). A kapott eredményt a 5.1.1.4. ábra szemlélteti. Látogatott oldalak függvényében a páros összehasonlítások során is szignifikáns különbséget kaptunk: amikor látható kismenüs változattal dolgoztak, a személyek szignifikánsan több oldalt váltottak a keresett válasz megtalálásáig, mint a rejtett kismenü esetén (t=-6,150, p<0,001, MW=-3,787, p<0,001). Látható kismenü változatban szignifikánsabban több oldalt váltottak, mint a rejtett nagymenü esetén (t=5,724, p<0,001, MW=-3,782, p<0,01). A látható nagy és látható kismenü esetén nem kaptunk szignifikáns különbséget a látogatott oldalak számának föggvényében. Hasonlóképpen nem kaptunk szignifikáns különbséget a rejtett kis és rejtett nagymenü esetén. Erős szignifikanciára bukkantunk a nagymenü látható és rejtett változata esetén: szignifikánsan több oldalon keresztül navigáltak a személyek abban az esetben, amikor látható volt a nagymenü (t=-6,193, p<0,001, MW=-3,443, p<0,001).

p<0,001 5 4 3 p<0,001 p<0,001 001 2 1 0 kis/rejtett kis nagy/rejtett nagy 5.1.1.4. ábra. Az útvonal hossza (látogatott oldalak száma) a négy változatban Megnéztük az optimális oldalszámhoz viszonyított eltéréseket is. Az 1., tehát a rejtett kismenü és rejtett nagymenü esetén a látogatott oldalak száma nem különbözött szignifikánsan az optimálisnak mondható 2 oldalváltáshoz képest. A látható kismenü és a látható nagymenü esetén szignifikáns eltérést találtunk, tehát az optimális útvonalhoz képest szignifikánsan több oldalon keresztül navigáltak a személyek. Az ide vonatkozó eredményeket kérdésekre lebontva a 17. sz. melléklet tartalmazza. Az Internet-használat gyakoriságának és az útvonal hosszának a kapcsolata Szignifikáns módon jellemző, hogy aki hetente és naponta internetezik, az kevesebb oldalváltással jut el a keresett válaszhoz, azokhoz képest, akik soha nem interneteznek (F=6,104, p<0,01, KW=7,089, p<0,05). A különböző változatok esetén külön-külön is kaptunk néhány szignifikáns különbségek bizonyos válaszok megtalálása esetén. A látható kismenü esetén az 1. kérdés, vagyis a hazai témakörhöz tartozó válasz (r=-.750*), a 4. kérdés, vagyis a kultúra témaköréhez tartozó válasz (r=-.991**), az 5. kérdés, vagyis a sport témaköréhez tartozó válasz (r=-.986**), a 7. kérdés, vagyis technikai válasz (r=-.667**) és a 12. kérdés, vagyis a sport témaköréhez adott válasz (r=-.923**)során kaptunk szignifikáns különbségeket. Akik soha nem interneteznek szignifikánsan hosszabb útvonalon keresztül keresgéltek, mint akik naponta interneteznek. A rejtett nagymenü változat esetén a 15. kérdés, vagyis egy hazai válasz megtalálása során kaptunk szignifikáns különbséget (r=-.816**). Akik hetente interneteznek szignifikánsan több oldalon keresztül keresgélnek, mint akik naponta interneteznek.

A látható nagymenü és a rejtett kismenü változatban nem találtunk szignifikáns különbséget az internetezési gyakoriság tekintetében. Az útvonal hosszában található különbségek az összes válasz tekintetében A teljes mintára nézve szignifikáns különbséget találtunk a különböző kérdésekre adott válaszok során megtett útvonal hosszát illetően (χ 2 =92,816, p<0,001). Az 1. kérdés, ami a hazai témakörhöz, a 11. kérdés, ami a kultúra témakörhöz, 12. kérdés, ami a sport témakörhöz és a 18. kérdés, ami szintén a kultúra témaköréhez tartozik kívánta meg a leghosszabb navigációs útvonalat. A 5.1.1.4. táblázatban bemutatott eredmények azt szemléltetik, hogy a különböző témakörhöz tartozó, de minden 8.-ik helyen előforduló kérdés során mennyire javultak a vizsgálati személyek útvonalai. A hazai témakörhöz tartozó kérdések esetén látható, hogy minél később előforduló kérdésekről van szó, annál optimálisabb útvonalat hajtanak végre a személyek. A külhon, a sport, a tudomány és a technika témakörökben szintén a harmadik válasz megtalálásakor váltanak kevesebb oldalt a személyek, azonban itt a legtöbb oldalváltás a második válaszhoz kapcsolódik, és nem az elsőhöz. Itt már nem annyira egyértelmű a tanulás hatása, bár mindenképpen figyelemre méltó, hogy a harmadik kérdéscsoport esetén a legjobb a teljesítmény. Ezt tükrözi az 5.1.1.5. ábra is, ahol látható, hogy az első, és a második különböző témakörökhöz tartozó kérdéscsoport esetén a vizsgálati személyek több oldalváltással jutnak el a válasz megtalálásáig, mint a harmadik kérdéscsoport esetén, tehát a vizsgálat vége felé (χ 2 =6,993, p<0,05). Szignifikáns különbség van a különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásának az útvonalában (χ 2 =18,741, p<0,01). A 5.1.1.6. ábra a különböző témakörökkel együttjáró nehézségekre világít rá, vagyis arra, hogy volt-e olyan témakör, amelyet, verziótól függetlenül, a személyek rövidebb útvonalon keresztül találtak meg. A kultúra témaköréhez, majd a hazai és a sport témaköréhez tartozó válaszok megtalálása járt a leghosszabb útvonallal.

Kategória Kérdések Átlag Szórás Szignifikancia oldalszám Hazai 1. kérdés 5 5,11 χ 2 =10,241 8. kérdés 2,63 1,03 p<0,01 15. kérdés 2,48 1,39 Külhon 2. kérdés 3,18 1,79 χ 2 =23,137 9. kérdés 3,40 3,52 p<0,001 16. kérdés 2,22 0,92 Szórakozás 3. kérdés 2,65 2,21 χ 2 =13,195 10. kérdés 3,03 2,54 p<0,001 17. kérdés 2,90 1,53 Kultúra 4. kérdés 3,10 2,52 Nem szignifikáns 11. kérdés 4,22 4,88 p=0,442 18. kérdés 3,73 2,68 Sport 5. kérdés 2,72 1,19 Nem szignifikáns 12. kérdés 4,60 5,67 p=0,330 19. kérdés 2,63 1,25 Tudomány 6. kérdés 3,17 1,79 χ 2 =6,939 13. kérdés 3,53 3,38 p<0,05 20. kérdés 2,93 1,73 Technika 7. kérdés 2,98 1,34 Nem szignifikáns 14. kérdés 3 1,37 p=0,855 21. kérdés 2,93 1,14 5.1.1.4. táblázat. Oldalváltások a témakörökhöz tartozó kérdésekre vonatkozólag 4 p<0,05 3 2 1 0 első 7-es második 7-es harmadik 7-es 5.1.1.5. ábra. A tanulás hatása az útvonal alakulására

5 p<0,01 4 3 2 1 0 hazai külhon szórakozás kultúra sport tudomány technika 5.1.1.6. ábra. A különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásához megtett útvonal átlagos hossza Gyakori az egy témakörhöz tartozó válaszok megtalálásához látogatott oldalszámok közötti pozitív együttjárások. Így például, minél több oldalt váltott a személy a hazai első kérdés során a válasz megtalálásáig, annál többet váltott a hazai utolsó válaszának megtalálásáig (r=.477**). Minél több oldalt váltottak a külhon első válaszának megtalálásáig, annál többet váltottak a külhon utolsó válaszának megtalálásáig (r=.550**). Minél több oldalt váltottak a személyek a kultúra témaköréhez tartozó első válasz megtalálásáig, annál több oldalt váltottak a kultúra utolsó válaszának megtalálásáig (r=.659**). Szorosan együttjártak a technikai jellegű válaszok megtalálásához tartozó oldalváltások: minél többet váltottak a technika első válaszának a megtalálásáig, annál többet váltottak a második (r=.511**), illetve a harmadik válasz (r=.432**) megtalálásáig. Ugyanígy együttjárt a hazai második és az utolsó válasz megtalálásáig (r=.591**), a második és az utolsó külhonnal kapcsolatos válasz megtalálásáig látogatott oldalak száma (r=.415**). A szórakozásnál (r=736**) és a kultúránál (409**) hasonló együttjárás volt felfedezhető. Tehát voltak olyan témakörök, ahol a témakörön belüli válaszok megtalálásához a személyek közel hasonló módon kerestek. A válaszadás pontossága a verziók függvényében Nem találtunk szignifikáns különbséget a válaszadás pontosságában a négy verzió függvényében. Bár kevésbé szemléletes a különbség, mégis a legtöbb pontatlan válasz, 31,1%-uk, a látható nagymenü változatra esik. A rejtett kismenü változatra a pontatlan válaszok 21,6%-a, a látható kismenü változatra a pontatlan válaszok 24,3%-a, a rejtett nagymenü változatra a pontatlan válaszok 23%-a esik.

Mivel a különbség túl kicsinek bizonyult, óvatosan talán azt mondhatnánk, hogy a vizuális hozzáférhetőség bár gyorsabb cselekvést tesz lehetővé, de nem növeli a válaszadási pontosságot. Konklúzió A navigációs menü rejtettségének és terjedelmének együttes hatása érezhető ki a vizsgálatból. Az eredmények alátámasztják azt a feltételezésünket, hogy a vizuális hozzáférhetőség, ha a válaszadási pontosságot nem is támogatja, mindenképp gyorsabb művelet-végrehajtást tesz lehetővé. Meglepő módon azt is tapasztalhattuk, hogy a hosszabb útvonalak nem ott fordultak elő, ahol a válaszadás lassabban történt. Erre példa a látható kis- és nagymenü esetén megtett útvonalak hossza, a gyorsabb cselekvés-végrehajtás ellenére. Arra kell következtetnünk, hogy vannak olyan útvonalak is, melyek bejárásában a felhasználók gyakorlottabbnak tűnnek, és bár több akcióból épül fel a cselekvésük, a döntéshozatalhoz kevesebb időre van szükségük. Ez fordult elő a látható menüváltozatok esetén: bár több oldalt látogattak, míg elérték céljaikat, mégsem itt töltötték legtöbb idejüket a válasz megtalálásáig. A láthatóság tehát a nagyobb kognitív erőfeszítéssel járó döntéshozatalt könnyíti meg, míg gyors cselekvést eredményez, gyorsan leperegnek a rutinszerű akciók. A rejtettség, ezzel ellentétben, megnehezítheti a döntést, több ideig keresik a választ a felhasználók, bár ez a látogatott oldalak számában nem érzékelhető. Tehát cselekvés helyett, a felhasználók azon gondolkodnak, hogy merre és hogyan haladjanak tovább. A másik lényegi hozadéka a vizsgálatnak, hogy tanúi lehettünk a felhasználói tanulásnak. Legtöbb esetben, az első kérdés volt a legidőigényesebb és a legnehezebben megválaszolható a felhasználók számára, aztán látható a második kérdés megválaszolásához szükséges idő és útvonal lényeges lerövidülése. Hasonlóképpen, tapasztalható volt, hogy a vizsgálat végére, a felhasználóink egyre gyorsabb és optimálisabb útvonalakat hajtottak végre. A vizsgálati eszközzel való első interakciók után a személyek megtanulták a kezelési, keresési módokat, és egyre rutinosabbakká váltak ezek végrehajtásában. Amennyiben egy honlap nem támogatja releváns módon a gyors és erőfeszítésmentes keresést, számolhatunk a keresési céljaikban elkötelezett felhasználóknál a tanulás hatására. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a felhasználók legnagyobb hányada nem rendelkezik egy jól körülhatárolt keresési céllal, illetve, gyakran ez az interakció során alakul ki. Így a keresést megnehezítő interakciós elemek már az interakció elején eltántoríthatják a felhasználót a további kereséstől.

Ergonómiai javaslatok Tekintve, hogy a portál oldala hasonló megjelenésű, mint a vizsgálatban szereplő rejtett nagymenüs változat, és tekintve, hogy ebben az esetben kaptunk legnagyobb keresési időt, javasoljuk a rejtettség kompenzálását. Bár a portál oldalon, a lap alján megjelennek a menüpontok, figyelembe kell venni, hogy a felhasználók ritkán görgetnek a lap aljára. Ezért aki a lap tetején marad, az nem kap elég információt a hol van? és a hogyan tovább? tájékozódási kérdések eldöntéséhez. Javasolandó a hosszú menük elkerülése, inkább legyen tágabb, de kevesebb kategória, vagy a hosszú menü menüpontjait vizuális segédeszközökkel tömbösítsük. 5.1.2. A tartalomba beágyazott navigációs linkek számának hatása a keresési gyorsaságra és eredményességre A végrehajtási időt meghatározó tényezők Végrehajtási idő a verziók függvényében Nem találtunk szignifikáns különbséget a végrehajtási idő függvényében a két változat között (MW=42,000, p>0,05); a vizsgálati személyek mindkét változat esetén, - amikor a beágyazott linkek száma 8 volt (7±2 kognitív séma betartása), és amikor kétszer annyi volt a szövegben egyformán jól teljesítettek. A kapott eredményt az 5.1.2.1. ábra szemlélteti. Mégis látható, hogy a második változat esetén valamivel nagyobb végrehajtási időt kaptunk, mint akkor, amikor a beágyazott linkek száma betartotta a rövid távú memóriaterjedelem szabályát. Az átlagidők a 8 linkes változat esetén 77,88 mp. (szórás 24,87), a 16 linkes változat esetén 92,41 mp. (szórás 31,04) p>0,05 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 kevés link sok link 5.1.2.1. ábra. A válaszok megtalálásának átlagideje verzió függvényében

Végrehajtási idő az életkor változó függvényében A kor változója sem volt meghatározó a végrehajtási időre nézve, csak egy kérdésben, amely a kultúra témaköréhez tartozott. Erre a kérdésre az idősebb felhasználók gyorsabban találták meg a választ (r=-.439*). Különválasztva a verziókat nem kaptunk egy szignifikáns összefüggést sem a válasz megtalálásának ideje és a vizsgálati személyek életkora között. Végrehajtási idő a nem változó függvényében Nem kaptunk szignifikáns különbségek a nemek függvényében a végrehajtási időt nézve, viszont a férfiak pár másodperccel több ideig keresgéltek a nőkhöz képest. Egy esetben kaptunk szignifikáns különbséget, a szórakozás témaköréhez kapcsolódó kérdésben. A nők szignifikánsan gyorsabbak voltak a válasz megkeresésében a férfiakhoz képest (MW=-2,438, p<0,05). Ezek az eredmények egybecsengenek az optimális linkelhelyezéssel kapcsolatos vizsgálatunkban kapott eredményekkel, miszerint a nők teljesítménye beágyazott linkeknél jobb, mint az egyébként preferált bal pozíciónál. A két verzióban külön-külön sem kaptunk szignifikáns különbségeket a nők és férfiak válaszkeresési idejét tekintve. Végrehajtási idő a végzettség függvényében Csak az egyik kérdés megválaszolásában találtunk szignifikáns különbséget (MW=-2,513, p<0,05). A kérdés a sport témakörére vonatkozott. Azok, akik középfokú végzettséggel rendelkeztek lassabban találtak rá a válaszra, mint a felsőfokú végzettségűek. Végrehajtási idő és az Internet-használat gyakorisága Az Internet-használat gyakorisága szempontjából szignifikánsan különböztek a résztvevő személyek időadatai: aki gyakrabban internetezik, az rövidebb idő alatt találja meg az 1., a 3., és a 12. kérdésre a választ, vagyis egy a hazai, egy a szórakozás, és egy a sport témakörébe tartozó választ (KW=4,100, p<0,05; KW=4,932, p<0,05, KW=8,308, p<0,01). A 8 beágyazott linkes változatra nézve ugyancsak a fenti kérdésekben kaptunk szignifikáns keresési időkülönbségeket, míg a 16 beágyazott linkes változatban eltűntek ezek a szignifikanciák. Ebből is látható, hogy a kevesebb beágyazott linkes változat esetén érvényesül az internetezésből adódó tapasztalat szerepe, azonban egy zsúfoltabb változatban az ebből származó előny megsemmisül.

Végrehajtási idő és internetezési idő kapcsolata Minél régebb óta internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a választ az első kérdésre (r=-.495*), ami hazai témával foglalkozik, illetve még két olyan kérdésre, amelyek egyrészt hazai, másrészt külhoni témakörre vonatkoznak (F=4,380, p<0,05, F=4,430, p<0,05). Feltételezhető, hogy a legnagyobb érdeklődést egy portálon a hazai és külföldi témakörhöz tartozó cikkek váltják ki a felhasználókból. Egyfajta újságolvasást pótol egy ilyen színes portál. Az is kiderült azonban, hogy minél régebben internetezik valaki, annál gyorsabb az utolsó, technikai kérdésre adott válasza (r=-.448*). Valószínű, hogy több éve interneteznek a technikai témakörben otthonosan mozgó felhasználók. Az Internet hozzáférhetőbb volt már megjelenésekor is a technikai szakemberek számára, ezért járhat így együtt az internetezési idő és a technikai érdeklődés. A kevés beágyazott linkes változatban az első kérdésre még erősebb szignifikáns együttjárást találtunk (r=-.814**). A többi kérdés terén nem volt szignifikáns az internetezési idő és a válasz megtalálásának ideje közötti együttjárás. A másik, 16 beágyazott linkes változatban, a harmadik kérdéscsoportban megjelenő, tehát az utolsó hazai kérdésre kaptunk szignifikáns együttjárást az internetezési idő és a válasz megtalálásának ideje között (r=-.746*). Minél régebb óta internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a választ a szóban forgó kérdésre. A kísérleti feltételek nem befolyásolták az internetezési idő hatását a válasz megtalálásának idejére. Végrehajtási időbeli különbségek a kérdésekben Szignifikáns különbséget találtunk a kérdésekhez tartozó válaszok megtalálásának idejében (χ 2 =132,682, p<0,001). A leghosszabb keresési időt a személyek a 4. (kultúra), a 11. (kultúra), a 18. (kultúra), 20. (tudomány) és 21. (technika) kérdések során produkálták. Az 5.1.2.1. táblázatban látható eredményekből leolvasható, hogy a kultúra témaköréhez tartozó kérdések igencsak hosszadalmas keresést jelentettek a vizsgálati személyeknek. A tudomány és technika témaköréről ugyanez nem mondható el, hiszen a témakörökhöz kapcsolódó előző kérdéseket viszonylag gyorsan megválaszolták (lásd a 6. és 7. kérdést, és a 13. és 14. kérdést). Az 5.1.2.1. táblázat igazolja, hogy szignifikáns különbségek vannak a témakörökhöz tartozó keresési időt tekintve, azonban nem fogható a különbség a tanulási hatásra, mivel a legalacsonyabb keresési időket a vizsgálat elején, illetve a közepén kaptunk. A kultúra témakörének a kivételével az összes kérdés esetén a második 7-es csoportban kaptuk az alacsony keresési időket, illetve az első 7-es csoportban. Ez az

eredményt továbbá az 5.1.2.2. ábra szemlélteti, ahol összesítve vannak feltűntetve a három 7-es csoporthoz tartozó keresési átlagidők. Szignifikáns különbség van a három 7-es csoporthoz tartozó válaszidők között (χ 2 =11,810, p<0,01). Kategória Kérdések Átlagidő Szórás Szignifikancia Hazai 1. kérdés 102,86 47,35 χ 2 =16,554 8. kérdés 84,14 49,19 p<0,001 15. kérdés 130,05 30,26 Külhon 2. kérdés 72,24 51,62 χ 2 =9,463 9. kérdés 73 62,99 p<0,01 16. kérdés 77,33 41,71 Szórakozás 3. kérdés 57 53,88 χ 2 =6,244 10. kérdés 57,76 17,34 p<0,05 17. kérdés 90 41,12 Kultúra 4. kérdés 130,05 96,49 χ 2 =6,381 11. kérdés 102,48 70,01 p<0,05 18. kérdés 84,62 52,55 Sport 5. kérdés 77,33 49,80 χ 2 =6,819 12. kérdés 107,86 53,41 p<0,05 19. kérdés 84,14 43,44 Technika 6. kérdés 90 87,53 Nem szignifikáns 13. kérdés 72,24 68,07 p=0,084 20. kérdés 73 78,67 Tudomány 7. kérdés 84,62 50,52 χ 2 =9,524 14. kérdés 57 28,49 p<0,01 21. kérdés 57,76 107,116 5.1.2.1. táblázat. Válaszidők a témakörökhöz tartozó kérdésekre vonatkozólag p<0,01 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 első 7-es második 7-es harmadik 7-es 5.1.2.2. ábra. A tanulás hatása a keresési időre Az 5.1.2.3. ábra és az 5.1.2.1. táblázatban bemutatott eredmények alapján kivehető, hogy a kultúra témaköréhez tartozó válaszokat keresték a legtöbbet, illetve ugyanilyen nehézséget jelentett számukra a tudomány és a technika témaköréhez tartozó válaszok megtalálása is. Szignifikáns különbség van a különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásának ideje között (χ 2 =41,106, p<0,001). Ezek az eredmények azonban inkább a

felhasználói oldalról értelmezhetőek, kevésbé a weboldal struktúrája vagy tartalma szempontjából. 120 p<0,001 100 80 60 40 20 0 hazai külhon szórakozás kultúra sport tudomány technika 5.1.2.3. ábra. A különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásának átlagideje A válaszidők alakulása szempontjából lehetséges, hogy a kérdések túl nehezeknek tűntek, például, hogy a 21. kérdésre azért adtak olyan nehezen választ a személyek, mert visszariadtak a genoprogram kifejezésétől. Vagy a 4. kérdés esetén, amely iraki műkincsekre kérdez rá, meglehet, hogy a kérdés tartalma megtévesztő az útvonal választásában. A személyek ahelyett, hogy a kultúra témakörében keresgéltek volna, a külhon témakörét böngészhették, teljesen logikus módon. Ebben az esetben a rosszul megválasztott kérdést okolhatjuk. További együttjárásokat találtunk a hazai témakörhöz tartozó második és harmadik válasz megtalálásának ideje (r=.610*), a külhon témaköréhez tartozó első és második válasz megtalálásának ideje (r=.450*), a kultúra témaköréhez tartozó második és harmadik válasz megtalálásának ideje (r=.626**), a sport témaköréhez tartozó első és második válasz megtalálásának ideje (r=.548*), a tudomány témaköréhez tartozó első és második válasz megtalálásának ideje (r=.553**), valamint a technika témaköréhez tartozó első, második és harmadik válasz megtalálásának ideje között (r=.439*, r=523*). Az útvonal hosszát meghatározó tényezők Az útvonal hossza a verzió függvényében Nem kaptunk szignifikáns különbséget verziók függvényében a látogatott oldalak számában (MW=44,000, p>0,05). Azonban a 8 linkes változat során a vizsgálati személyek átlagosan kevesebb oldalt látogattak a keresett információ megtalálásáig, mint a 16 linkes

változatban, még ha nem is szignifikáns ez a különbség. A 8 linkes változat esetén az oldalváltások átlaga 3,98 (a szórás értéke 0,72), a 16 linkes változat esetén 4,20 (a szórás értéke 0,76). Ez válik szemléletessé az 5.1.2.4. ábrán. p>0,05 5 4 3 2 1 0 kevés link sok link 5.1.2.4. ábra. Az útvonal hossza a két változatban Megnéztük az optimális oldalszámhoz viszonyított eltéréseket is. Mind a két változatban szinte valamennyi válasz megtalálásában a látogatott oldalak száma szignifikánsan eltér az időben optimálisnak tartott 2 oldalváltástól. Ezt szemléltetik a 18 sz. mellékletben található táblázatok. Az útvonal hossza az életkor függvényében Szignifikáns különbségeket életkor függvényében egy kérdés esetén találtunk. A 11. kérdés esetén, amely a kultúra kategóriájához tartozott, jellemző volt, hogy minél idősebb volt a személy, annál kevesebb oldalt váltott, míg megtalálta a keresett információt, vagyis rövidebb volt az útvonala (r=-.520*). A 9. kérdés esetén, amely hazai hírre vonatkozott, a szignifikancia határát súrolta az életkor és a látogatott oldalak száma közötti együttjárás (r=-.419, p>0,05). Ebben az esetben is az idősebb személyek voltak, akik rövidebb útvonallal közelítették meg a választ. Az útvonal hossza a nem függvényében A nem függvényében egy kérdés esetén találtunk szignifikáns különbséget a megtett útvonal tekintetében. A 10. kérdés esetén, amely a szórakozás kategóriájához tartozott a nők szignifikánsan több oldalon keresztül navigáltak a válasz megtalálásáig a férfiakhoz viszonyítva (t=-2,578, p<0,05, MW=-2,438, p<0,05). Az Internet-használat gyakoriságának és az útvonal hosszának a kapcsolata Egy kérdés esetén találtunk szignifikáns különbséget, a 12. kérdés esetén, amely a sport témaköréhez tartozik (F=7,773, p<0,05, KW=-2,877, p<0,01). Az eredmények szerint az, aki naponta internetezik, kevesebb oldalt váltott a válasz megtalálásáig, mint aki csak hetente használja az Internetet.

Az internetezési időnek és az útvonal hosszának a kapcsolata Ismét csak egy kérdésnél, a 16-os, külhoni hírrel kapcsolatos kérdésnél találtunk szignifikáns együttjárást az internetezési idő és a látogatott oldalak száma között (r=-.467*). Minél régebb óta internetezik a személy, annál gyorsabban megtalálta a választ a szóban forgó kérdésre. Ezt szemlélteti az 5.1.2.5. ábra is. 5 4 3 Oldalváltások átlaga 2 1 1 3 4 5 6 7 8 internetezési idõ 5.1.2.5. ábra. Az internetezési idő és a látogatott oldalak számának együttjárása a 16. kérdés esetén Az útvonal hosszában található különbségek az összes válasz tekintetében A kérdéseket külön-külön tekintve szignifikáns különbséget találtunk a látogatott oldalak számát illetően (χ 2 =83,258, p<0,001). Az 5.1.2.6. ábrán látható, de az 5.1.2.2. táblázat adatai is megerősítik, hogy a legtöbb oldalt a 4. válasz (kultúra), 20. (tudomány) és 21. válasz (technika) megkeresésékor látogatták. Három témakörben figyelhető meg egyfajta tanulási hatás, ugyanis ezekben a témakörökben az utolsó kérdések megválaszolásakor a témakörökhöz tartozó előbbi kérdésekhez viszonyítva kevesebb oldalt látogattak meg a vizsgálati személyek. Ezek a témakörök a hazai, a külhon, és a kultúra témakörei. A többi témakörre mindez nem igaz, ezekben ugyanis a középső kérdéscsoporthoz tartozó kérdések megválaszolása társult kevesebb oldallátogatással. Ezek között a kérdések között szerepel a fentebb már említett genoprogram kifejezés is. A két utolsó válasz megkeresése láthatóan nemcsak sok időt, hanem több oldalvált is eredményez.

8 p<0,001 7 6 5 4 3 2 1 0 K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 K8 K9 K10 K11 K12 K13 K14 K15 K16 K17 K18 K19 K20 K21 5.1.2.6. ábra. Oldalváltások átlaga az egyes kérdésekre vonatkozólag Kategória Kérdések Oldalváltások átlaga Szórás Hazai 1. kérdés 3,91 1,94 8. kérdés 4,43 1,96 15. kérdés 3,43 1,20 Külhon 2. kérdés 3,81 1,60 9. kérdés 3,73 2,09 16. kérdés 3,48 1,72 Szórakozás 3. kérdés 3,24 0,76 10. kérdés 2,95 0,86 17. kérdés 3,10 0,43 Kultúra 4. kérdés 5,14 3,19 11. kérdés 4,10 1,81 18. kérdés 4,05 2,15 Sport 5. kérdés 4,05 3,12 12. kérdés 3,67 2,00 19. kérdés 4,10 2,44 Technika 6. kérdés 4,52 2,89 13. kérdés 4,14 1,65 20. kérdés 5,86 3,00 Tudomány 7. kérdés 3,86 1,74 14. kérdés 3,05 1,53 21. kérdés 7,33 5,56 Szignifikancia Nem szignifikáns p=0,146 Nem szignifikáns p=0,368 Nem szignifikáns p=0,063 Nem szignifikáns p=0,218 Nem szignifikáns p=0,513 Nem szignifikáns p=0,146 χ 2 =13,581 p<0,001 5.1.2.2. táblázat. Oldalváltások átlaga a témakörökhöz tartozó kérdésekre vonatkozólag Az 5.1.2.2. táblázatban azt is láthatjuk, hogy a különböző témakörökön belül javulte, és mennyire javult a válasz megtalálásának stratégiája. Jobb-e az ugyanahhoz a kategóriához tartozó későbbi kérdések megkeresésének a stratégiája, vagy nem változik? A

táblázatban szereplő adatok szerint csak a technika témakörében van szignifikáns különbség, a többi témakörön belül nem találtunk szignifikáns különbségeket a kérdésekhez tartozó oldalváltásokat illetően. A technika témakörében azonban ahelyett, hogy az utolsó válaszhoz optimális útvonalon jutnának el, még több oldalon keresztül navigálnak a válaszig. Tehát, a tanulás hatása nem igazán érvényesül a jelenlegi vizsgálatban, legfeljebb bizonyos témakörök esetén tendenciaszerű. Ezt az 5.1.2.7. ábra is szemlélteti. A középső 7-es csoport esetében kaptuk a legoptimálisabb útvonalakat, itt érintették a legkevesebb oldalt a vizsgálati személyek a válasz megtalálásáig. És még az első 7 válasz megkeresése esetén is jobban teljesítettek a személyek, mint az utolsó 7 válasz megkeresésekor. A három kérdéscsoporthoz tartozó oldalváltás átlaga szignifikánsan különbözött egymástól (χ 2 =11,012, p<0,01). p<0,01 5 4 3 2 1 0 első 7-es második 7-es harmadik 7-es 5.1.2.7. ábra. A tanulás hatása az útvonal alakulására 5 p<0,001 4 3 2 1 0 hazai külhon szórakozás kultúra sport tudomány technika 5.1.2.8. ábra. A különböző témakörökhöz tartozó válaszok megtalálásához látogatott oldalak számának átlaga

Az 5.1.2.8. ábra azt szemlélteti, hogy bizonyos témakörökhöz tartozó kérdések megválaszolása könnyebb volt-e a vizsgálati személyek számára másokhoz képest. Látható, hogy a kultúra témaköre, illetve a tudomány és a technika témaköre esetén látogatták a legtöbb oldalt a vizsgálati személyek, tehát itt valósították meg leghosszabb útvonalaikat. Szignifikáns különbség van a különböző témakörökhöz tartozó válaszok megkeresése során érintett oldalszámok között (χ 2 =30,432, p<0,001). A kultúra témaköréhez tartozó válaszok megkeresésében nem remekeltek a személyek, míg azért a tudomány és a technika témakörében az első két kérdésre viszonylag gyorsan megtalálták a választ. További együttjárásokat találtunk a szórakozáshoz tartozó első válasz és második válasz megtalálásához váltott oldalak száma között (r=.453*); a hazai kategóriához tartozó második és harmadik válaszhoz tartozó oldalak száma között (r=.488*); illetve sport témaköréhez tartozó második és harmadik válasz megtalálásához érintett oldalak száma között (r=.511*). Konklúzió Az eredmények alapján kiderült, hogy a felhasználó információfeldolgozási kapacitásához rosszul illeszkedő tartalom-megjelenítés nem járt hosszabb és időigényesebb útvonalakkal (MW=44,000, p>0,05, MW=42,000, p>0,05). Amennyiben a weboldal nem tartotta be a 7±2 beágyazott linkszámot, aminek a fontosságára már a weboldalak használhatóságával foglalkozó szakemberek évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet, úgy a felhasználók bár lassabban hajtották végre a szükséges akciókat, és hosszabb útvonalakat tettek meg a célig, ezt mégsem lehetett effektusként vagy tendenciaként értelmezni. A kísérleti helyzetbe beágyazva a felhasználó rá volt kényszerítve a feladat végrehajtására, azonban, ha egy eseti felhasználó szembesül a weblapokon egy hasonlóképpen zsúfolt, sok beágyazott strukturális linket tartalmazó tartalommal, nem biztos, hogy a felhasználó nem tér át egy hasonló szolgáltatást nyújtó, de jobban szervezett, áttekinthetőbb honlapra. Bár a portál oldalain nem tapasztalható hasonlóan zsúfolt tartalom, már gyakran találkoztunk olyan külföldi és magyar weboldalakkal, melyek épp az itt tesztelt hiba miatt nehezen használhatók és áttervezésre szorulnak. A jelenlegi vizsgálat ezért csak egyfajta megerősítése az előző vizsgálatnak.

Ergonómiai javaslatok Az eredmények tendenciaszerűen alátámasztják, hogy törekednünk kell a beágyazott linkek számának a rövid távú memória terjedelmét jellemző 7±2 tételszámra való leszorítására, akár egyedi, nem csoportosítható linkekről, akár tömbösíthető linkek csoportjairól van szó. 5.1.3. Kognitív stílus és a keresési szokások összefüggései Nem találtunk szignifikáns összefüggést a személyek domináns kognitív funkciója (MBTI alapján) és a következő függő változók között: kulcsszó alapján történő keresés esetén a feladatokhoz tartozó keresési próbálkozások száma; kulcsszó, kategória vagy pedig mindkettő preferenciája; a szövegmezőbe beírt kifejezések száma; a kereső eszköz használatának gyakorisága vizsgálaton kívül, általában; a kereső kulcsszó vagy kategória alapú keresőjével való elégedettség. KKK érték és a keresési szokások összefüggései A KKK kérdésekre adott válaszok és a kulcsszóval történő próbálkozások száma közötti együttjárások Minél inkább egyetértettek a vizsgálati személyek a figyelmi, emlékezeti, perceptuális kihagyásokra vonatkozó kijelentésekkel, annál jellemzőbb volt rájuk az, hogy több kulcsszóval is próbálkoztak egy-egy feladat megoldása során a kulcsszavas keresésnél. Tehát pozitív összefüggés van a próbálkozások száma és a kijelentésekre adott magas, egyetértést jelölő pontszámok között. Van azonban olyan fordított együttjárás is, amely cáfolja a fenti megállapítást, de még mindig több pozitív együttjárásra találtunk. Az is kiderült, hogy több tétel esetén az együttjárások pozitívak a figyelmi, emlékezeti és észlelési elvétéseket jelző skálaértékek és a próbálkozások száma között, ami azt jelentheti, bár ezt a kijelentést óvatosan tesszük (a nyers adatok figyelembe vételével), hogy azok a személyek hajlamosabbak többszöri próbálkozásra, akiknek a figyelmi, emlékezeti teljesítménye nem olyan jó. Az óvatosság abból adódik, hogy bár a legtöbb tétel esetén találtunk pozitív szignifikáns együttjárást, azonban sok tétel esetén szignifikáns negatív együttjárást találtunk. Az alábbiakban kiemelem az érdekesebb együttjárásokat. A kapott eredmények közül kiemelkedik, hogy az 1. feladat (Teke Diákolimpia), 9. feladat (Mata Hari) és a 14. feladat (Mátrix klub) során tett próbálkozások száma több KKK tételben adott skálaértékkel is együttjár. Például az 1. feladatban a próbálkozást

száma pozitív összefüggést mutatott a jobb-bal irányok összekeverésével (r=.872**), vagy azzal, hogy a személy hasznos és haszontalan dolgokat kevert össze selejtezés során (r=.851*). A 9. feladat esetén a próbálkozások száma pozitív összefüggést mutatott a környezetben könnyen észrevehető objektumok figyelmen kívül hagyásával (r=.800*). A 14. feladat esetén a próbálkozások száma pozitív összefüggést mutatott azzal, hogy a személy bizonytalan, hogy a megfelelő szavakat használja-e beszélgetés közben (r=.674*). A következő kulcsszavakat adták a várt Teke Diákolimpia helyett: - teke, diákolimpia, diákolimpia teke, Teke Diákolimpia határidő, Teke Diákolimpia benevezés, Teke Diákolimpia határidő benevezés, Megyei Szövetség Teke Diákolimpia Másik szemléletes példa a többszöri próbálkozásra a 13. feladathoz adott kulcsszó változatok az egyszerű Mariah Carey helyett: - Mariah Carey szavazás, Mariah Carey Busta, Mariah Carey + Busta, Mariah Carey + Busta + szavazás, Mariah Carey Busta szavaz, Mariah Carey Busta műsor, Mariah Carey Busta műsor szavaz KKK skálaértékek és a kulcsszó / kategória / mindkettő preferenciája között nem kaptunk összefüggéseket. KKK skálaértékek és a kereső szövegmezőbe egyszerre beírt kifejezések száma Jellemző volt, hogy akik magasabb skálaértéket jelöltek be a táblázatban szereplő tételek esetén, azok a szükséges vagy a szükségesnél kevesebb kifejezést írtak be a szövegmezős keresésbe. Például a Teke Diákolimpia helyett csak a teke kifejezés szerepelt a szövegmezőben, pedig a feladatban teljes egészében így szerepel a kifejezés, ami, azt gondolhatnánk, hogy mindenkit arra hajlamosít, hogy a kiemelt kifejezést használja kereső szónak. Ennek ellenére a túl kevés kifejezésre a kereső sok anyagot ad ki, melyek közül nehezebb választani. Ebben az esetben is nagyon sok szignifikáns összefüggést kaptunk, melyekből kiemelek néhány szemléletes példát. A 9. feladat során beírt kifejezések száma negatív együttjárást mutatott a figyelem perszeverációjával (r=-.911**), a tárgyak, dolgok elfelejtésével (r=-.754*), üzenetátadások elmulasztásával (r=-.815*). Az 5.1.3.1. ábrán feladatokra lebontva láthatjuk a várt kifejezésekhez viszonyított kifejezésszámban való eltéréseket. A harmadik feladat esetén könnyűnek tűnhetett rátalálni a megfelelő kulcsszóra, hiszen egy szaküzlet neve szerepelt a feladatban, és a nevet beírva a keresőben, sikeresen megtalálta minden személy a keresett információt. Vajon miért nem

cselekednek analóg módon más, szintén neveket tartalmazó feladatok esetén (pl. Mariah Carey vagy Mata Hari)? 3 2 1 0 1.f. 2.f. 3.f. 4.f. 5.f. 6.f. 7.f. 8.f. 9.f. 10.f. 11.f. 12.f. 13.f. 14.f. Feladatok 5.1.3.1. ábra. Kulcsszavas keresés esetén beírt plusz kifejezések A grafikon jól szemlélteti azokat a feladatokat, ahol a személy a vártnál sokkal több kifejezést írt be. Ezek a már említett Mariah Carey-re vonatkozó kérdés (13. kérdés); vagy ott van például a pogány magyarok hitvilágá -val kapcsolatos kérdés is, a 12. kérdés, amihez a személyek hozzáírnak olyan plusz kifejezéseket, hogy föld alatti világ. Látható, hogy átlagosan 3 kifejezéssel írtak be többet az optimálisnál a 9., 12., 13. feladatoknál. KKK skálaértékek és a kulcsszóval/kategóriával való elégedettség Van néhány szignifikáns együttjárás a tételekre adott skálaértékek és az ötfokozatú skálán megjelölt elégedettségi értékek között, azonban mindkét kereső eszköz esetén pozitív összefüggéseket találunk. Így ezekből az eredményekből nem dönthető el, hogy a különböző típusú személyek melyik eszközzel elégedettek igazán. Ugyanakkor nagyon kevés tétel esetén találtunk ilyen összefüggéseket. Néhány példa: azok a személyek, akikre jellemzőbb, hogy olvasás közben elkalandoznak (r=.875**), elnéznek közlekedési táblákat (r=.734*), inkább a kategória-alapú kereséssel elégedettek. Azok, akikre az volt inkább a jellemző, hogy nem tudták bizonyos helyzetekben mit mondjanak, elégedettebbek voltak a kulcsszó-alapú keresési móddal (r=.894**). A kapott eredmények ellentmondásosak, ezért nem kíséreljük meg ezek értelmezését.

A feladat-végrehajtás megfigyeléséből származó eredmények A rögzített megfigyeléseket utólag számszerűsítettük és statisztikai módszerekkel dolgoztuk fel az adatokat. A teljes mintára nézve a kulcsszavas keresés gyakorisága messze felülmúlja a kategória alapján való keresést. Az esetek 82,8%-ban a kulcsszavas keresést használják a személyek, és az eseteknek csak a 17,2%-ban használnak kategóriaalapú keresést (a kapott eredményt az 5.1.3.2. ábra szemlélteti). Ez az eredmény a teljes vizsgálatra nézve érvényes, a kereső eszközök összes előfordulását figyelembe véve. Megfigyelhető volt, hogy voltak olyan személyek is, akik kulcsszóval kezdtek, majd, amennyiben nem találtak rá könnyen a keresett információra, a kategóriával próbálkoztak. A sikeres kimenettől felbátorodva, aztán gyakoribbá vált a felhasználói szokások között a kategóriára való áttérés. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 kulcsszó kategória 5.1.3.2. ábra. A két keresési eszköz használati gyakorisága A kereső eszközök iránti preferencia személyekre lebontva a következőképpen néz ki: három személy használ nagyobb gyakorisággal kategória alapú keresést is. Az egyik személy gondolkodó kognitív stílussal jellemezhető, ő az egyedüli, aki egyforma gyakorisággal használja a két keresőt. A másik személy intuitív stílussal jellemezhető, 5 alkalommal használ kategória-alapú keresőt, de az összes többi alkalommal a kulcsszóalapú keresőt használja. A harmadik személy pedig érzékelő stílussal jellemezhető, 6 alkalommal használ kategória-alapú keresőt, azonban ő is többnyire a kulcsszó-alapú keresőt választja. Az 5. és a 6. személy az, aki még használja, de elenyésző módon a kategóriákat (1-1 alkalommal). Egyikük gondolkodó, a másik intuitív stílussal jellemezhető. Lehetséges, ha jóval nagyobb mintánk lenne, létezne a kognitív stílus függvényében egyfajta preferencia és tendencia bizonyos kereső eszközök használatára. A többi személy kizárólag a kulcsszó-alapú keresőt használja.

Az 5.1.3.3. ábra szemlélteti a kétfajta kereső eszközzel való elégedettség fokát. Látható, hogy a kulcsszavas keresésessel elégedettebbek, mint a kategória alapján történő kereséssel (átlag 4,40 szemben az átlag 3,50-nel egy 5 fokozatú skálán való értékelés során). A leggyakoribb magyarázat az volt, hogy a kategóriákat a tervezők a saját elképzeléseik alapján hozták létre, ez pedig bizalmatlanságot kelt a felhasználókban a kategóriák alapján való keresés eredményességét illetően. Ők, felhasználókként másképp szervezik az információkat, mint a tervezők, ezért a tervezők kategóriái gyakorlatilag, sok esetben, használhatatlanoknak tűnnek számukra. De ezekről a megjegyzésekről a következő részben szólunk. 5 4 3 2 1 0 kulcsszó kategória 5.1.3.3. ábra. A két kereső eszközzel való elégedettség mértéke Az interjú során nyert további információk Táblázatba foglaltuk a kétfajta keresési mód mellet felhozott előnyöket és hátrányokat. Ezeket sorakoztatja fel az 5.1.3.1. és az 5.1.3.2. táblázat. A kulcsszavas keresés előnye A kulcsszavas keresés hátránya - leszűkíti a keresést; - redundáns lehet az eredmény; - biztonságos; - összetettebb keresés esetén esetenként - gyors; nem működik. - egyszerű; - ismeretlen területek feltérképezését támogatja; - szakértők keresését jól támogatja; - nem definiált vagy nagyon pontosan definiált keresési cél esetén hasznos; - kutató jellegű keresési célokat támogat; - összetettebb keresést támogat esetenként. 5.1.3.1. táblázat. A kulcsszavas keresés előnye és hátránya

A kategória-alapú keresés előnye A kategória-alapú keresés hátránya - egyértelmű; - a tervezők értelmezése szerinti; - sikertelen kulcsszavas keresés esetén - lassú; támpontokat nyújt; - általánosan megfogalmazott; - kezdők számára értelmezési keretet képez; - nem vezet egyből a keresett információhoz; - a keresett információkhoz kapcsolódó témákat ajánlhat; - a felhasználó nem tudja előre jelezni, hogy a kategória lefedi a célzott - közepesen megfogalmazott keresési cél információt is. esetén hasznos; - gyakorlatias keresési célt támogat; - szervezett támpontot nyújt. 5.1.3.2. táblázat. A kategória-alapú keresés előnye és hátránya A vizsgálati személyek továbbá a következő áttervezési javaslatokat fogalmazták meg a portál keresőjével kapcsolatban: Kulcsszó - bizonyos kulcsszavak esetén adjon a Vizsla kereső előválasztási lehetőségeket, pl. földrajzi koordináták szerinti keresés akkor, amikor például étkezési lehetőség, vagy szerviz után kutat a felhasználó - bizonyos szókapcsolatokat, vagy szinonimákat ismerjen fel, és adjon ezekre is találatokat, azaz a nyelvtechnológiai eredmények széleskörűbb alkalmazását. - összetett keresések esetén, többszavas kulcskifejezésekre is adjon jobb találatot Kategória - több, specifikusabb kategória szerepeljen a Vizsla kategória-alapú keresőjében - szakértők intenzívebb bevonását szeretnék A Vizslának más keresőkkel, pl. Google-lel, Wikipediával, Startlappal való összehasonlítása során volt olyan személy, aki áttekinthetőbbnek tartotta a Vizslát, viszont mások a Google és más kereső előnyeit hangsúlyozták a Vizslával szemben. A Google egyik előnyének tartották a sokszor zavaró reklámok hiányát. Ugyanakkor volt olyan személy, aki úgy gondolta, hogy jobb minőségű találatokat nyújt a Google, jobban idomul a kulcsszóhoz a találat. A Wikipedia mellett az szólt, hogy egy nagyobb terjedelmű, kivonatszerű anyagot kap a felhasználó az első találatok mellé, és ebből pontosabb döntést tud hozni azzal kapcsolatban, hogy melyik felajánlott linket válassza. A Startlap előnye, szerintük, hogy a felhasználó úgy érzi, ennek nagyobb az információs lefedettsége, több, változatosabb találatot ad és részletesebb keresést támogat.

Konklúzió A kognitív elvétések kapcsán kaptunk néhány érdekes eredményt, azokat azonban óvatosan kell kezelnünk. Mégis egyfajta tendencia észlelhető abban az irányban, ami már a mezőfüggés kapcsán megfogalmazódott, miszerint azoknak a személyeknek, akiknek a figyelme könnyebben elvonható a feladatokról, akik külső kontrollt igényelnek az akciók sikeres végrehajtása érdekében, azoknak az előre meghatározott kategóriákhoz szabadabb, könnyebb, nyilvánvalóbb hozzáférést kell biztosítani. Ezek a személyek a mások által megfogalmazott kategóriákhoz azért térnek gyakrabban vissza, mert a már előre definiált kategóriáknak köszönhetően nem kell figyelmüket arra fókuszálniuk, hogy a böngésző vagy kereső program által kiadott találatokat rendszerezzék, maguk kategorizálják. Ez mentális megterhelést jelentene. Mintha a mezőfüggő személyek kívülről történő vezetésével csengene össze a fenti eredmény. A vizsgálati minta túl kicsi volt ahhoz, hogy bármilyen megállapítást tehessünk arra vonatkozólag, hogy a különböző kognitív stílusú emberek hogyan keresnek, és milyen segédeszközökkel kell őket támogatni stílustól függően. Az esetleges gazdagítás, továbbfejlesztés alapját képezhetik a vizsgálati személyek által megfogalmazott fejlesztési ötletek és kritikai észrevételek. 5.2. A multimédiás oktatóanyaggal végzett alkalmazott kutatás eredményeinek bemutatása 5.2.1. A különböző felhasználók szoftver-használati viselkedésének néhány általános összefüggése Ebben az alfejezetben néhány olyan adatot és feltárt összefüggést mutatok be röviden, amelyeknek csak közvetve, áttételesen van közük a szoftverminőséghez, de a vizsgálat-sorozatban a felhasználók szoftverhasználatát markánsan jellemezte. A felhasználók a kötetlen ismerkedés szakasza során átlagosan 5,1 fejezetbe néztek bele (szórás: 2,0). Ez alatt a fejezeteken belül összesen átlagosan 13 hivatkozásra (linkre) kattintottak (szórás: 7,4). Ezek által az oktatóanyag alapvető fa struktúrájában átlagosan 3,1 szint mélységig jutottak (szórás: 1,3). A műszaki szakközépiskolások (ill. a fiúk) szignifikánsan több hivatkozásra kattintottak, mint a közgazdasági szakközépiskolások (ill. a lányok). A műszaki szakközépiskolások átlagosan 19,4, míg a közgazdasági szakközépiskolások 9,2 hivatkozásra kattintottak (MW=-3,349, p<0,001); a nem esetében szintén szignifikáns ez a

különbség, a fiúk átlagosan 18,7, a lányok 10,2 hivatkozásra kattintottak (MW=-2,771, p<0,01). Többet kattintottak a saját számítógéppel rendelkezők (MW=-2,215, p<0,05, átlag 17,0 kattintás az átlag 10,1 kattintással szemben). Az is kiderült, hogy minél gyakorlottabb a számítógép-használó annál több hivatkozásra kattint (r=.382*) az ismerkedés alatt. Ugyanakkor minél gyakrabban internetezik a személy, annál mélyebbre jutnak a multimédiás oktatóanyagban az ismerkedés során (r=.509**). Szignifikánsan mélyebb szintig jutottak a műszaki szakközépiskolások a közgazdasági szakközépiskolásokkal szemben (MW=-1,981, p<0,05, átlag 3,8 mélységi szint az átlag 2,8 szinttel szemben). Ugyanez a mélység az MBTI teszt kognitív stílust jellemző dimenziói közül kettővel is korrelál. A T-F (Thinking Feeling, Gondolkodás Érzés) dimenzióval r=.472*, azaz akik érezni akarják az anyagot, mélyebbre hatolnak, s nem viszi el az idejüket a látottak alaposabb végiggondolása. A J-P (Judgement Perception, Ítéletalkotás Észlelés) dimenzióval r=.512* együtthatóval korrelál. Azaz akik a világ megismerésében jobban támaszkodnak az észlelésre és befogadásra - mintsem hogy rövid, felületes észlelet alapján, saját fejük törvénye szerint gyorsan döntésre (ítéletre) jutnának - azok mélyebbre hatolnak az anyagban, míg azok, akik gyorsan döntenek arról, hogy szerintük mit tartalmaz egy adott fejezet, az ismerkedés során hamar elhagyják azt. A konkrét szoftver használatának eredményességére nem teljesen általános érvényű, de gyakorlati szempontból értékes és jól használható adat a keresési feladat során elért összpontszám és ennek az összpontszámnak a végrehajtási idővel fordítottan arányosan korrigált változata. A korrigálatlan összpontszámok átlaga 79,6, minimuma 16, maximuma 110, szórása 25,7 volt. A minta 42,9%-a esett a legjobb teljesítmény kategóriába, 90-110 pontot értek el; 38,1%-uk ért el 70-90 pontot; 9,5%-uk 30-50 pontot, és ugyancsak 9,5%uk 10-30 pontot. Látható, hogy a közepes teljesítmény kategóriája hiányzik. Az idővel korrigált összpontszámok átlaga 73,4, minimuma 14,2, maximuma 128,9, szórása 30,0 volt. 9,5%-uk ért el maximális teljesítményt (110-130), 14,3%-uk 90-110 pontszámot, 33,3%-uk 70-90 pontszámot, 19%-uk 50-70 pontszámot, 14,3%-uk 30-50 pontszámot és 9,5%-uk 10-30 pontszámot. A korrigálatlan összpontszám szignifikánsnak tekinthető módon csak viszonylag gyenge korrelációkat mutat: az előre feltételezettek szerint a számítógép-használat gyakoriságával (r=.371*), az Internet-használat gyakoriságával (r=.470*) korrelál.

Ugyanezek a viszonyok a korrigált összpontszámra vonatkozóan árnyaltabbak: a számítógép-használat gyakoriságával nem szignifikáns az összefüggése, viszont az Internet-használattal erősebb és szignifikánsabb (r=.541**). Fontos, hogy az előbbi eredményváltozók nem korrelálnak szignifikánsan a tanulmányi átlaggal, az informatika vagy a matematika osztályzattal. Azaz egyértelműen kimondható, hogy a vizsgált multimédia oktatóanyag nem csak jó tanulóknak, nem csak reál beállítottságúaknak, nem csak informatikai érdeklődésűeknek hasznos, hanem a felhasználók széles köre hasonló eredménnyel alkalmazhatja. Azonban árnyalja a képet, hogy az előre feltételezettek szerint a humán beállítottságúaknak legalábbis a jó irodalom osztályzat alapján annak tekintetteknek enyhe (a két összegző változóra r=-.399*, ill. r=-.391* együtthatójú) korrelációval gyengébb az eredményük. A korrigált összpontszám nem, de a korrigálatlan összpontszám szignifikánsan korrelál (r=.509*) az MBTI pszichológiai teszt J-P (Judgement Perception, Ítéletalkotás Észlelés) dimenziójával. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy egy látványos, sok ingerrel segítő multimédia anyag azon felhasználók számára kissé alkalmasabb, akik a világ megismerésében jobban támaszkodnak az észlelésre és befogadásra. Hangsúlyozom azonban, hogy a két összpontszám-alapú eredményváltozó a vizsgálatba bevont többi változóval (a többi MBTI dimenzióval, többi osztályzattal, az oktatóprogramok használatának gyakoriságával, stb.) nem korrelálnak szignifikáns szinten. A korrigálatlan összpontszám nincs szignifikáns kapcsolatban a próbákba bevont változókkal, a korrigált összpontszám viszont az informatikai érdeklődés,(mw=-2,238, p<0,05 szignifikancia-szinten a számítástechnikai könyveket, magazinokat olvasók jobb eredményt érnek el), valamint az iskola független változója (MW=-2,173, p<0,05 szignifikancia-szinten, a műszaki szakközépiskolások eredményesebben használták) és a nem függvényében módosul (MW=-2,089, p<0,05 szignifikancia-szinten a fiúk eredményesebben használták). Megjegyzendő, hogy a korábbiakban hivatkozott módon a vizsgálatba bevont kísérleti személyek esetében az iskola változó tartalma majdnem teljesen együtt jár a nem változóval, ezért itt, és a következőkben a két szempont közül nem tudjuk eldönteni, hogy melyik számít valódi összefüggésnek, s melyik csak a másikból adódó együttjárás. Általában az összpontszám természetesen gyakran korrelál a részpontszámokkal és részidőkkel. Érdekesebb összefüggés, hogy mind a korrigálatlan, mind az idővel korrigált összpontszám korrelál a kötetlen ismerkedés öt percében bejárt (kattintott) linkek számával

(r=.502**, ill. r=.658**). Ez azt jelenti, hogy aki az ismerkedés alatt gyorsabban, többet kattintgatott, az általában jobb eredményt ért el. Ez egyrészt a felhasználók gyakorlottságával függhet össze (a gyakorlottabbak gyorsabban tekintik át a hipermédia anyagot, könnyebben átlátják a kezelőelemeket és az anyag felépítését), másrészt a kognitív (tanulási) stílusukkal (aki nem folyamatosan olvassa a szöveget, hanem képes gyorsan áttekinteni, exploráló típusú tanuló, az egy hipermédia anyag használatában eredményesebb). Ez alátámasztja a learning by doing, korábban már sokszor bizonyított elv érvényességét. Összefoglalva: a szakközépiskolás fiúk, főleg, ha gyakorlott számítógép-használók, saját számítógépük is van, és annyira érdekli őket az informatika, hogy ilyen témájú könyvet vagy magazint olvasnak, többet kattintottak. Majdnem ugyanez a csoport az, aki mélyebbre hatolt, de e célfüggvény inkább az Internet-használat gyakoriságától függ, mintsem a számítógép-használatétól, és összefüggésben van az MBTI teszt kognitív stílust jellemző dimenziói közül kettővel 13. 5.2.2. A különböző navigációs eszközökkel kapcsolatos preferenciák és ezek használhatósága Nielsen (2000) egyik tanulmányában kihangsúlyozta, hogy a felhasználók elkerülik a navigációs eszközök használatát, internetezés közben a tartalomra fókuszálnak. Ezt az állítást sikerült alátámasztani újabb empirikus eredményekkel, ugyanis a tételként megfogalmazott tapasztalat a multimédiás oktatóanyag esetén is beigazolódott. Ismerkedéskor a vizsgálati személyeknek csak a 42,9%-a (9 személy) kattintott a képernyő bal oldalán elhelyezkedő Térkép ikonjára, illetve csak a 14,3%-uk (3 személy) használja a Szószedetet navigációs célokból, további 28,6%-uk véletlenül kattint az ikonra. Ez a két eszköz a legalkalmasabb arra, hogy áttekintő képet adjon az információanyag struktúrájáról, és elősegítse a későbbi tájékozódást. Egy másik eszköz, ami az oktatóanyagba beágyazott navigációs eszközök funkciójáról hasznos leírást adott, a Súgó volt. Ez azonban csak 14,3%-a (3 személy) a személyeknek. Megjegyzendő, hogy a térképet egyik vizsgálati személy sem használja a kötött idejű tanulás és keresés során, a szószedetet, 1 személy használja a tanulás során (ő navigáció célból használja ismerkedéskor is) és három személy a kereséskor (ezek közül egy személy nem használja előzőleg a szószedetet, ketten véletlenszerűen kattintanak rá ismerkedéskor). Mind a 13 E vizsgálatban az eddig bemutatott eredmények alapos kiértékeléséért köszönettel tartozom Hercegfi Károlynak (Hercegfi, 2005).

grafikus térkép mind, pedig a szószedet hiányos volt. A térkép vizuális megjelenítése, egyrészt szokatlan volt a vizsgálati személyek számára, másrészt bonyolult volt, nehéz volt eligazodni rajta, ráadásul állandó mozgásban volt, általunk is változtatható. Ennek a dinamikusan változó térkép-megjelenítési módnak természetesen van előnye: mivel az információk elsajátítása során a vizsgálati személyekben sajátos mentális modellek épülnek ki, és változnak a tanulásban való előrehaladás során, a térképet annak függvényében változtathatják a tanulók, hogy épp milyen összefüggéseket tanultak meg a különböző fogalmakról. Ez az interaktív jelleg lehetőséget adhat arra, hogy az interakció során az elfeledettnek hitt ismertetőjelek, tartalmi csomópontok is felelevenedjenek és beilleszkedhessenek akár utólag is a felhasználó tudás struktúrájába (Taylor, Tversky, 1992) A kezdeti ismerkedés vagy tájékozódás támogatására viszont alkalmatlan volt. A tervezés jelenlegi fázisában még jobban összezavarja, vagy visszariasztja a felhasználókat. Lynch és Horton (2002) hatékonyabbnak és informatívabbnak tartja a grafikus struktúramegjelenítés helyett az indexek bevezetését (kivéve, ha a megjelenítendő site inherens módon épp nem téri tartalmat közöl), mivel a grafikus megjelenítés bőséges tartalom mellett áttekinthetetlenül komplexxé válhat, továbbá hosszabb lehet a letöltés ideje is. A szószedet nem volt teljes, tartalmazott olyan hivatkozásokat, melyek nem voltak aktívak. Így ez sem támogatta az anyag struktúrájának megértését. Ennek ellenére, azonban három felhasználó navigációs célból is használja, míg a térkép megtekintése azonnali távozásra készteti őket. A nyomógombok használatát illetően a személyek 61,9%-a (13 személy) használta mindkét navigációs gombot (39,1%-uk csak a Vissza gombot használta), ebből 7 személy helytelenül használta az Előre gombot, nem tudták, hogy az csak akkor működik, ha már előzőleg jártak az anyag mélyebb szintjein. Ebben a gyakrabban internetező személyek voltak felkészültebbek. Lynch és Horton (2002) épp emiatt javasol lapozásra alkalmas prev page és next page nyomógombokat, amely főképp az oktató célzatú hipertextekben útvonalkövetőként (guided tour) szolgálhat. A Home gombot, ami esetenként szintén gyors útvonalat eredményezett volna, a személyeknek szintén csak a 47,6%-a (10 személy) használta, illetve még egy, de az tévesen. A Vissza nyomógomb volt a népszerű ebben a tekintetben, látható, hogy mind a 21 személy használta ezt a nyomógombot. Jellemező volt, hogy címsor-navigációt, ami egyrészt jelezte a személyek számára, hogy hol tartózkodnak az anyag információtömbjében, másrészt gyors szintváltást tett volna lehetővé csupán két személy használta egy alkalommal az ismerkedés során, aztán sem a tanulás, sem pedig a keresés fázisában nem használták. A

videofelvételek és a későbbi interjú során kiderült, hogy a vizsgálati személyek csupán címnek tekintették az oldal tetején elhelyezkedő linket. Az egyszeri használat is arra utal, hogy az egyedüli használója véletlenszerűen használta, nem tudott funkciót hozzárendelni, hiszen később egyszer sem veszi igénybe. Azon kívül, hogy nem a figyelem fókuszában elhelyezkedő elem, nehezen kikövetkeztethető a funkciója. Az ismerkedés során elkövetett legnagyobb navigációs hibának az X gomb (a programból való kilépést eredményező gomb) navigációs gombként való használata számított: a vizsgálati személyek 49,2%-a (9 személy) akart X-el visszalépni az előző szintre. Olyan elem ez, amely szokatlan hipertext környezetben, viszont amely hagyományos szoftverek esetén szinte mindig csak az aktuális oldal elhagyását eredményezi. Az előreható interferencia jelenségének lehetünk tanúi: a már kialakult mentális modell zavarja egy új mentális modell kialakulását; az analógia megteremtése során a céltartomány és az alaptartomány között van egy eléggé nagy eltérés, ami hatástalanítja a már kialakult modellt az új helyzet megoldásában. Az 5.2.2.1. ábrán látható az is, vizuálisan mennyire kiugró az X kilépő gomb ahhoz képest, hogy a tényleges navigációs gombok mekkora méretűek. 25 Vissza 20 Használati gyakoriság 15 10 5 Internetezés 0 Szószedet Térkép Előre Home Súgó Címsor X gomb 5.2.2.1. ábra. A különböző navigációs eszközök használati gyakorisága Ismerkedéskor, akik a képernyő oldalán elhelyezkedő ikonokra kattintottak, azok egyrészt az érzékelés és a gondolkodás domináns funkciójával voltak jellemezhetők. A térképet és a szószedetet jellemzőbb módon használják ismerkedéskor az érzékelő típusú személyek, viszont az X gombot tévesen a gondolkodó és az intuitív személyek használják inkább. Lehetséges, hogy őket inkább befolyásolja a már előzőleg kialakult, de az aktuális

esetben nem használható mentális modell? Aki a címsor-navigációt kipróbálta ismerkedéskor (aztán ő sem használja később), az a személy az intuíció domináns funkcióval rendelkezett. Sajátos megoldásmódot képviselt ebben a minta-összetételben. A 19. sz. mellékletben bemutatott ábrákon megjelenő százalékarányok azt szemléltetik, hogy a két leggyakrabban és helyesen, illetve a vizsgálat folyamán végig használt navigációs eszköz, a Vissza és a Home hány százalékát képviseli a felhasználói kattintásoknak. Az ábrák azért kerültek a mellékletbe, mert csak a közgazdasági szakközépiskolásoktól nyert adatok ábrázolásai. (A százalékarányokat mindhárom vizsgálati fázisra ellenőriztem. Az első ábrán az látható, hogy az ismerkedés fázisában a Vissza nyomógomb nem olyan népszerű, mint a tanulás vagy a keresés fázisában. Ismerkedéskor átlag 19,1%-át képviseli az egyéb kattintásoknak, tanuláskor 21,4%-át, kereséskor 26,7%-át. Ez a megnövekedett használati gyakoriság tulajdonképpen a feladat jellegéből adódóan következik be. A kötetlen, tét nélküli böngészés során a vizsgálati személyek kevésbé törekszenek az információstruktúra követésére, kevésbé tartanak a dezorientációtól. A Vissza nyomógomb ugyanis egyfajta undo funkciót biztosít hipertext környezetben: lehetővé teszi az előzetesen már bejárt útvonal ismételt bejárását, biztonságos, hiszen a felhasználó kontroll alatt tudja tartani a saját helyzetét, vissza tud térni egy jól ismert kiindulási ponthoz. Ez pedig annál fontosabb, minél több felelősséggel járó feladatot kell elvégeznie a személynek, így a tanulás során, de később a megszabott időben történő információkeresés során gyakoribb, sőt sokszor szinte kizárólagos a használata. Az a tény, hogy ismerkedéskor nem használják, igazolja azt a feltételezésünket is, hogy a személyek egy tét nélküli, pásztázó tevékenység során nem is törekszenek az oldal struktúrájának a megértésére és megtanulására. A Home navigációs eszköz használati gyakorisága ezzel ellentétben csökken, ahogy komolyodnak a feladatok. A másik ábrán látható, hogy a Home használata ismerkedéskor 3,1%-át, tanuláskor 2,4%-át, kereséskor 1,5%-át képviseli az egyéb billentyűszekvenciáknak és egérműveleteknek. Ez a feladat jellegével magyarázható: a tanulás során a vizsgálati személyeknek csak a Multimédia fejezetében kellett járniuk, így nem volt szükséges visszatérni a kezdőoldalhoz. A keresés során pedig egy kérdés indokolta a kezdőoldalhoz való visszatérést, hiszen összesen két fejezetben kellett keresgélniük. Ennek ellenére többször is előfordulnak a billentyűszekvenciákban, viszont ez az esemény a felhasználó Felismerés navigációs stratégiájához kapcsolódik. A navigációs stratégiákról később fogok beszélni. A felismerés többnyire akkor fordul elő, ha

a felhasználó a jól ismert kezdőoldalhoz, mint biztos és jól ismert kiindulóponthoz, menekül, hogy elkerülje a dezorientáció kockázatát.) A fejezetek preferenciája A vizsgálati személyek a legtöbb időt a Hardver (68,71 mp.), a Multimédia (67,71 mp.), illetve az Internet (48,19 mp.) fejezetekben töltötték az ismerkedés fázisában. A fejezetekben eltöltött időadatok szignifikánsan eltérnek egymástól (KW=10,615, p<0,05), azonban a Friedman próba alapján mért szignifikáns eltérés csak az Oktatóanyag fejezetében eltöltött rövid idő miatt jelentkezik. Megkockáztatható annak a kijelentése, hogy a három említett fejezet azért volt vonzóbb a személyek számára, mert mindhárom kezdőoldala 3-3, illetve 4 jól elkülöníthető linkkel kezdődött, ami gyorsan áttekinthetővé tette a számukra a fejezetek struktúráját, és gyors döntéshez vezetett a további útvonalat illetően. A többi fejezet ehhez képest tömény, akár több oldalhosszúságra kiterjedő szöveggel kezdődött (Szoftver: 16,52 mp., Számítógépről általában: 29,38 mp., Hálózatok: 29,95 mp., Informatika és számrendszerek: 18,52 mp., Oktatóanyagról: 15,66 mp.). A későbbiekben meglátjuk, hogy éppen a Hardver és a Multimédia fejezetekben keresgéltek a legtöbbet a vizsgálati személyek, és ott tervezői hibákból kifolyólag nehézségekbe is ütköznek, tehát azzal is indokolhatnánk a többletidőt, hogy nehezen átjárható volt a két fejezet. Mégsem ez a magyarázat: megfigyelhető a képernyőről készült videofelvételekből, hogy a vizsgálati személyek a nehezen használható elemeket elkerülik, és ugyanezekben a fejezetekben maradva, máshol kutatnak. Tehát a fennálló problémák nem riasztják el őket, pedig fejezetet válthatnának az általunk gyakran és helyesen használt Vissza nyomógombbal. A fejezeteken belüli navigációs eszközök használata A vizsgálati személyek már az ismerkedés fázisában találkoztak a linkek használatával. Megfigyelhető volt, hogy a képeknek és a szövegeknek linkként való inkonzisztens használata (néhol csak a szöveg, néhol csak az ábra, néhol pedig a szöveg és az ábra is link), felesleges kattintásokra és a fejezetből való kilépésre kényszeríti a vizsgálati személyeket. Ismerkedéskor, mint ahogy a 21 személyből csak 4 nem járt a Multimédia fejezetben, a látogatók 52,9% (9 személy) viszont a fejezet főoldalán látható képeket használná navigációs linkként. Az egyik személy kétszer is próbálkozik. Hárman elhagyták a Multimédia fejezetét a kezdőoldalon levő képekre való felesleges kattintás miatt, két személy jött rá arra, hogy nem a képek, hanem a mellettük elhelyezkedő kifejezések teszik lehetővé a továbblépést. Lehet, ez az inkonzisztens megjelenítés nem tűnik olyan releváns hibának, de elég nagy a hibázók aránya ahhoz

képest, hogy milyen egyszerű hibáról van szó. Általánosabban és hipotetikusan gondolkodva, nem érdemes a felhasználók 14,2%-át elveszíteni csak azért, mert nem gondoltunk a weblapon belüli konzisztens megjelenítésre. Itt módosul az előre tervezett útvonal, hiszen a visszalépő személyek ahelyett, hogy kívánságuknak megfelelően továbbnéznék a fejezetet, változtatnak útvonalukon, nem beszélve arról a frusztrációról, amit a hasonló megoldatlan helyzetek okoznak. Az ismerkedés fázisában nem voltak rákötelezve a felhasználók arra, hogy meglátogassák a Multimédia fejezetét, de vajon mi a valós arány akkor, amikor az egész minta részt vesz a Multimédia fejezetében való tájékozódásban. A tanulás fázisában 20 személytől voltak adataink (1 személy esetén értelmezhetetlen volt az adatunk). Ebben az esetben a teljes minta 50%-a kattintott a képekre tévesen, ebből 2 személy kétszer, 1 személy pedig háromszor is nekifutott a képeknek. A felesleges kattintások idején a felhasználó nagyobb mentális megterhelést él át. A képre kattintástól a szövegre kattintásig eltelt átlagidő 5,1 mp. (szórás 17,8), 20 főre vetítve átlagosan 0,7 felesleges kattintást (szórás 0,9) jelentett, a maximális időveszteség 80,5 mp. volt. Ennek ellenére, minden vizsgálati személy megtalálta a mozgóképekhez (MPEG) vezető legoptimálisabb útvonalat, és gyorsan hajtották végre ezt. De ezt óvatosan kell értelmeznünk: jobban megnézve a vizsgálatokat kiderül, hogy a tanulási feladat során mindenképpen érintett Multimédia kezdőoldalt a többség a kötetlen ismerkedés szakasza alatt már érintette így amikor újra erre jár, már kevésbé zavarja e hiba. Így a hiba okozta veszteségek mérésére jobb mérőszám, ha az 1. (ismerkedési) és 2. (tanulási) szakasz e hiba miatti felesleges kattintásait, ill. időveszteségeit összeadjuk. Az INTERFACE módszerével sikeresen kimutatható volt, hogy amikor a vizsgálati személyek az ábrát próbálták felhasználni a továbblépéshez, a sikertelen kattintások miatt mentális erőfeszítést éltek meg. A 20. sz. mellékletben feltüntetett ábrán csak az egyik vizsgálati személy próbálkozása van szemléltetve: látható, hogy háromszor kattint, miközben a kudarc miatt vissza is tér a Főoldalra, ahonnan újra rákattint a Multimédia fejezetére. Ha nem lenne szükséges a fejezet használata, lehet, hogy el is hagyná azt, de mivel a tanulás során kért alfejezetek itt találhatók meg, ezért mégis újból próbálkozik. Az ábrán a személy mentális erőfeszítését elemezhetjük ki: a fejezet sikeres megtalálását megkönnyebbülésként éli meg a személy (a zöld görbe ilyenkor kicsúcsosodik alacsony mentális erőfeszítést jelez, ez a görbe magas mentális erőfeszítés megélésekor alacsony), azonban a sikertelen kattintások következtében jelentkezik a mentális erőfeszítés, majd a probléma megoldása újból megkönnyebbülést eredményez.

Abból kifolyólag, hogy az oktatóanyag tartalmaz ábra jellegű linkeket, méghozzá olyan helyen (Hardver fejezet harmadik mélységi szintjén, melyet a vizsgálati személyeknek érinteniük kell a keresés során), ahol ez képezi az egyedüli lehetőséget a mélyebb szintekre való továbblépéshez, indokolt máshoz is navigációs funkcióval felruházni a képeket, ábrákat. A másik változat, hogy az oktatóanyag az ábrákat csak szemléltetőként használja mindenhol. Az előbbi javaslatnak az előnye, hogy a vizuális típusú, vagy az érzékelő típusú személyek is megtalálják a számukra gyorsabban azonosítható vagy az általuk preferált link-típusokat. Volt olyan személy, aki később sem adta fel azt a tévhitét, hogy képek linkek lehetnek, mert a Multimédia fejezetében a második szinten levő Mozgóképeknél a felsorolást jelző kis nyomógombokra akar kattintani, a mellettük elhelyezkedő aktív linkek helyett. Ezt szemlélteti a 21. sz. mellékletben található ábra. A megtévesztés itt abban is áll, hogy ezekhez a gombokhoz tooltip-ek (egy idő után, rajtuk tartva az egeret, megjelenik a hozzájuk csatolt magyarázó felirat) kapcsolódnak, a tooltip-ek viszont megszokott módon, az Interneten az aktív linkekhez szoktak kapcsolódni. A szóban forgó személy az ismerkedés fázisában egyszer, a tanulás fázisában háromszor kattintott a gombokra, mielőtt sikeresen továbblépett volna. Jól látszik, hogy a személy mentális erőfeszítést él meg a sikertelen kattintáskor. 2 felesleges kattintás és a 13 másodperc időveszteség jellemzi ezt a műveletet. (Megjegyzem, hogy a 2 felesleges kattintás éppen a megjelenő zavaros tooltip felirat olvasása és értelmezése miatt okozott viszonylag nagy időveszteséget.) Majd a dolgozat további részében arra is kitérek, hogy a vizsgálati személyek kognitív stílusa mennyiben befolyásolja a különböző navigációs megoldások alakulását. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy az ábrán szereplő személy: ESTP 14 típusba sorolható. Mivel az érzékelés a domináns funkciója, ennél fogva a gyorsan érzékelhető, jelen esetben, vizuális elemek jobban megragadják a figyelmét. Ebből kifolyólag a vizsgálati személy meg is ragad a nyomógomb próbálgatásánál rövid időre, azonban gyorsan megtalálja a megoldást. A kiegészítő funkció ebben az esetben a gondolkodás, ami a gyorsan analizáló, logikus megoldás megtalálását segíti. 14 ESTP = Extravertált (Extroversion), érzékelő (Sensation), gondolkodó (Thinking), észlelő (Perception) típus. A rövidítés a kognitív stílust jelző 4 stílus kombinációjából adódik. A domináns funkció itt a P miatt az érzékelés, kiegészítő funkció a gondolkodás.

5.2.3. Navigációs útvonalakat befolyásoló szerkezeti tényezők a kereső feladatokban A fenti eredmények a keresés és a tanulás fázisában végbement keresési és pásztázási feladatokra vonatkoztak. A következőkben a 11 kérdés válaszainak megkeresését kellett végrehajtaniuk a vizsgálati személyeknek: ez kontrollált helyzet volt, könnyen összehasonlítható volt a különböző személyek eredménye. Már fentebb említettem, hogy a kereső fázisban az első 6 kérdésre a Hardver és 7-11 kérdésre pedig a Multimédia fejezetében kellett böngészniük a személyeknek. Egy kivétel volt: a 3. kérdésre adott válasz során egy keresztlinkkel át kellett ugraniuk a személyeknek a Szoftver fejezetébe, aztán azonnal vissza a Hardver-be. Az ugrást minden személy helyesen, gyorsan hajtotta végre, annak ellenére, hogy volt egy olyan előzetes sejtésünk, miszerint ez a hurok-megoldás dezorientációhoz fog vezetni: a személyek az új, Szoftver fejezetben kezdenek bolyongani, anélkül, hogy észrevennék a címsor és a megkülönböztető jelzés révén, hogy már máshol tartózkodnak. Sejtésünk nem igazolódott be, a Vissza nyomógomb segítségével minden személynek sikerült visszatérnie a Hardver fejezetébe, pedig meglehet, tényleg nem tudatosult bennük a fejezetváltás. Az első kérdésre adott válasz a Hardver fejezetben a Rom Bios 15 -szal volt kapcsolatos, amihez a személy szöveges és ábra linkeken keresztül juthatott el. Az optimális elérési útvonal 4 oldalváltásból állt volna, ennek ellenére a személyek átlagosan 20,38 oldalon keresztül navigáltak, míg rátaláltak a keresett információra, illetve 313 mp. volt az átlagos rátalálási idő. Az oldalváltás esetén szignifikáns az eltérés a várt útvonal és a megtett útvonalak között (t=5,735, p<0,001). Az időt nincs mihez viszonyítani, viszont önmagában véve is nagyon soknak tűnik. A jellemző az volt, hogy a személyek csak egy ábrával szembesültek a fejezet második szintjén, a különböző alkatrészek ábrái voltak az alkatrészek leírásához vezető linkek. Szokatlan használat volt, hogy az összes vizsgálati személy első reakciója az oldalról való gyors távozás volt. Ezt követően, mivel máshol nem találhattak rá a keresett információra, sokat böngésztek: vissza-visszatértek az ábrához, mert ahhoz asszociálták a keresett információt, de mivel nem volt látható a link, ezért újra máshol böngésztek. Amikor végre rájöttek, hogy az ábra linkként szolgál, rákattintva az Alaplapra egy újabb ábrával találkoztak, ahol az ábrán is látható volt a Rom Bios, de az ábra alatt szövegesen is 15 Rom Bios = A memória egyik alapvető típusa a Rom (Read Only Memory, csak olvasható memória). A Bios (Basic Input-Output System, alapvető bemeneti-kimeneti rendszer) egy program, amely ismeri például a memória vagy a winchesterek használatának alapvető módját.

szerepelt a Rom Bios elnevezés. Hogy mennyire idegenkedtek a vizsgálati személyek az ábra-linktől, jelzi, hogy a második ábránál, ahol szövegesen is rá lehetett kattintani a keresett információra, a vizsgálati személyeknek csak a 27,8%-a használta az ábra-linket, a többiek a szöveges linket választották. Ezek az adatok azzal magyarázhatók, hogy a továbblépést biztosító linkek nem voltak eléggé kiemelve ahhoz, hogy a személy egyből rátaláljon a helyes útvonalra. Az útvonalak végigkövetése során arra is fény derült, hogy a vizsgálati személyek hová lokalizálták a fejükben a Rom Bios-t. A Számítógépről általában, az Informatika és számrendszerek és a Szoftver fejezetek voltak a legnépszerűbben a kereséskor. A vizsgálati személyek azokhoz a fejezetekhez nyúltak, melyek általános ismertető jelleget sugalltak (ezeket az eredményeket a 24. sz. melléklet szemlélteti). A leggyakrabban bejárt útvonal azonban a Hardver fejezet első szintje és a Rom Bios-hoz közvetlenül vezető ábrát tartalmazó oldal között volt, ebből is látható, hogy a vizsgálati személyek, ha jól lokalizálták is az információt, akkor sem tudtak túllépni az ábrán. A magyarázat a szokatlan link-megjelenítés volt, a személyek nem jöttek rá hosszú időn keresztül, hogy az ábra linkként működik. Lévén, hogy a többi kérdésre kevesebb oldalon keresztül juthattak el a vizsgálati személyek optimális esetben, ezért nem hasonlíthattam össze a különböző végrehajtási időket és oldalszámokat. Még egy kérdés, a 11. kérdés volt az, ami 4 oldalváltást igényelt volna optimális esetben, azonban az ezzel való összehasonlítás esetén sem kaptam szignifikáns különbséget a két végrehajtási idő és oldalváltás között. A 11. kérdésre adott válasz megkeresése során ugyanis szintén sok oldalváltás történt: itt a szöveges jelző link nem tükrözte egyértelműen a keresett információt. Az is kiderült, hogy minél gyakrabban internetezik a személy, annál gyorsabban találja meg a Rom Bios-szal kapcsolatos kérdésre a választ (r=-.498*), illetve annál kevesebb oldalváltással (r=-.472*). A 22. sz. melléklet ábráján jól látható, hogy több személy mentális erőfeszítést élt meg az adott kérdésnek megfelelő válasz megkeresése során. Jól látható kiemelt linkre példaként szolgál a második kérdésre adható válasz oldalán elhelyezkedő beágyazott link: a Szoftver fejezetbe vezető keresztlink. A kifejezés pontosan tükrözi, hogy rákattintva, mit fog találni a személy. Így a hurok-megoldást (hardverből: 2. kérdés -> szoftverbe: 3. kérdés -> vissza a hardverbe: 4. kérdés) a kiugró link révén sikeresen oldották meg a vizsgálati személyek. Minél gyakrabban internetezik a személy, annál kevesebb az oldalváltás a 4. kérdésnél (r=-.566*), és annál gyorsabban találja meg a választ a kérdésre (r=-.654**).

Ennél a kérdésnél egy másik fejezetbe való átugrás után (3. kérdés) kell visszatérnie az előző fejezetre. Ezek a személyek az Internet-használat során megszokták az ugró linkek használatát, nem zavarja meg őket a különböző fejezetek közötti navigáció. A 2. (p=0,058), 3. (p=0,155), és a 4. (p=0,066) kérdések esetén nem találtunk szignifikáns eltérést az optimálisnak tartott oldalváltáshoz képest. A következő problematikus keresésnek az 5. válasz megtalálása során lehettünk tanúi. A 4. kérdésre adható válasz szintén a Rom Bios oldalán volt, tehát a személyeknek innen kellett elindulniuk az 5. válasz megkereséséhez, ami a Grafikus kártyával volt kapcsolatos. Megjegyzendő, hogy itt a keresés szintén hosszú ideig tartott: 3 oldal helyett átlagosan 10 oldalon keresztül navigáltak a személyek, és mintegy átlag 88,16 mp. (66,77 a szórás) alatt jutottak el az oldalig, a válaszig viszont 175,95 mp. (120,81 a szórás) alatt. Az ideális oldalváltáshoz képest szignifikáns az eltérés (t=3,165, p<0,01). A magyarázatot szintén a Grafikus kártya linkjének szegényes kiemelésével magyarázhatjuk. Egyrészt az oldal közvetlenül arról a helyről érhető el, ahol a személy az ábrával találkozott. A grafikus kártya innen csak az ábrán megjelenő grafikus kártyára való kattintás révén érhető el. Arról már volt szó, hogy a személyek mennyire kerülték az ábra-linkek használatát, ám itt azt is ki kell emelnünk, hogy a teljes ábra nagyságához képest, a grafikus kártya ábrája elenyészően kis méretű, nehezen észrevehető. A Rom Bios megtalálásával szemben, itt a vizsgálati személyek a legrövidebb útvonalat járják be, így a keresési többletidő más okkal magyarázható, mint a Rom Bios esetén (a kapott eredményt a 25. sz. melléklet szemlélteti). A személyek bár megtalálják a Grafikus kártya oldalát, a keresett információt mégsem találják, mert az oldalon le kellene görgetniük. Mi történt az eddig jól görgető személyeinkkel ebben az esetben? Miért nem görgetnek azonnal le? A felhasználók kétharmadánál (12 főnél) minimum 14, maximum 253(!) másodperc idő telt el a grafikus kártya megtalálásától a görgető sávra kattintásig. A 18 erre járt felhasználóra vetítve ez átlagosan 71,3 másodperc időigényű volt (szórás 86,7), tehát ez a probléma az ideális, átlagosan kb. 2 másodperces teljesítményhez képest átlagosan kb. 69 másodperc időveszteséget okoz. Az időveszteség szignifikáns eltérést mutat a várt ideális teljesítményhez képest (t=3,390, p<0,01). A vizsgálatba bevont tanulók esetében elszenvedett időveszteség függ az iskolájuk típusától (MW=-2,631, p<0,01), nagyobb problémát okozott a közgazdasági szakközépiskola tanulóinak), ill. a mi esetünkben ettől nehezen elválasztható módon attól, hogy lányról vagy fiúról van szó (MW=-2,157, p<0,01). Szintén szignifikáns eredményt hozott a humán beállítottságra vonatkozó változó

alkalmazása: a szépirodalmat olvasóknál (MW=-2,229, p<0,05) nagyobb időveszteség jelentkezett Ez a probléma a jobb matematika osztályzatot elért tanulóknál kisebb időveszteséget okozott (r=-.441*), valamint azoknak, akik az ismerkedési szakaszban (a gyakorlottságuk vagy a tanulási stílusuk miatt) többet kattintottak (r=-.459*). A mért időveszteség az előzőknél erősebben (r=.533*) korrelál az MBTI pszichológiai teszt T-F (Thinking Feeling, Gondolkodás Érzés) dimenziójával. Ez azt jelenti, hogy ez a szoftverhiba kinek okoz nagyobb gondot (nagyobb időveszteséget), erősen függ a kognitív stílus MBTI T-F dimenziójától. A gondolkodó típusú felhasználók a képernyő csalóka látszatától függetlenül hamar átlátták a tartalom és a felhasználói felület logikáját, míg az érző típusúakat alaposan becsapta a konkrét oldal elrendezésének lezártság-érzése.) Magyarázatként: az oldal egy ábrával kezdődött, és alatta egy felirat volt. A felhasználó képernyőjén csak az ábra és a hozzá tartozó felirat látszódott oly módon, hogy egy tökéletesen lezártnak tűnő oldalt láthattak a személyek. E miatt észre sem vették a görgetés lehetőségét. Az 5.2.3.1. és az 5.2.3.2. ábrán látható, hogy a vizsgálati személy tanácstalanul nézi a Grafikus kártya oldalát, vissza-visszatér az előző oldalakhoz, ahonnan újra idekattint. Számára nyilvánvaló, hogy ezen az oldalon van a keresett információ, csak nem látja sehol, és észre sem veszi a görgetősávot. Ez a személy ugyanaz az érzékelő domináns funkcióval rendelkező személy, akiről már fentebb szó volt. A lezárt oldal látványa ezért is ragadja meg ennyire. A többszöri visszatérés az információ logikus behelyezésére utal, a kiegészítő gondolkodó funkció működése is nyilvánvaló. A 23. sz. melléklet ábráján újra különböző személyek szívperiódus-variabilitás mintázatai láthatók akkor, amikor megpróbálják megtalálni a Grafikus kártyával kapcsolatos választ. Megjegyzendő, hogy 2 személy olyan sokáig keresgél ennél a kérdésnél (11 kérdésből ez csak az 5. kérdés), hogy már a többire nem is jut ideje, nem fejezi be a keresési feladatot. Az ábrákon megjelenő kicsúcsosodott zöld színű görbék, tehát a mentális erőfeszítés alacsony voltát jelző kiemelkedések, mind azt a pontot jelzik, amikor a személyek végre eljutnak a kívánt oldalra. Aztán újra mentális erőfeszítést élnek meg, hiszen a keresett információt még mindig nem találják. Az optimális oldalváltáshoz képest szignifikánsan több oldalon keresztül navigáltak a személyek a 7. kérdésnél is, ahol épp keresztlinkkel át lehetett volna lépni a kívánt fejezetbe, de a felhasználók a biztonságos Vissza nyomógombbal a kezdőoldalig, és innen pedig a kívánt fejezetbe kerülnek lényegesen hosszabb útvonallal.

A 6. (p=0,130), 8. (p=0,060), 9. (p=0,060), 10. (p=0,128) és 11. (p=0,060) kérdések esetén sem találtunk szignifikáns eltérést az optimálisnak tartott oldalváltáshoz képest. 5.2.3.1. ábra. A vizsgálati személy a lezárt oldal látványa előtt Keresés elkezdése A kártya megtalálása Mozgás 7 perc után feladja Visszafordulás, új nekifutás A megoldás megtalálása 5.2.3.2. ábra. Szívperiódus-variabilitás alakulása a válasz megtalálásáig

A 6. kérdésre (videomemória - Hardver) ugyancsak a Grafikus kártya oldalán található a válasz, de a következő, tehát a 7. kérdésre (képtömörítések - Multimédia) adható válasz megtalálásához át kell ugrani az oldalon található beágyazott keresztlink segítségével a Multimédia fejezetébe. A várt legkevesebb oldalváltáshoz képest (2 oldal) szignifikáns az eltérés (t=4,546, p<0,001), átlag 5,67 oldalon keresztül navigálnak (3,97 a szórás, minimum 1, maximum 14) átlagosan 68,66 mp. (44,58 a szórás, minimum 11 mp., maximum 150 mp.) telik el a válasz megtalálásáig. Valószínűleg a magyarázat a következő: aki előzőleg sokat volt a Multimédia fejezetében, az emlékszik rá, hogy a fejezetbe az oktatóprogram kezdőoldaláról lehet belépni. Ezért a Vissza nyomógombot használva visszalépeget a kezdőoldalig a Hardveren keresztül (6 oldal), és a Multimédia fejezetében elölről keresi a képtömörítéseket, ahelyett, hogy az átugró link segítségével, 2 oldalváltással jutnának el a keresett információig. Ami a kognitív stílus szerepét illeti, kereséskor az összes érzékelőkre jellemző, hogy az ábrák esetén nem várják meg a tooltip-ek megjelenését, hanem azonnal kattintnak. A vizsgálati személyek három alkalommal találkoztak csábító linkekkel, azonban az teljes vizsgálat során összesen háromszor történt meg, hogy a link által jelzett oldalra csábultak, de még így sem tévedtek el az információtömbben. 5.2.4. Navigációs stratégiák a célok függvényében A felhasználó nem saját célokat követett, hanem a vizsgálatvezetők határozták meg az oktatóanyaggal való interakciójának a keretét. Természetesen az ismerkedés folyamán a vizsgálati személyekben kialakulhattak célok annak függvényében, hogy találtak-e valami érdekeset az anyagban. Kíváncsiak voltunk, hogy a kívülről megfogalmazott célok aktiválják-e a szakirodalomban megemlített navigációs stratégiákat, vagy milyen új stratégiákat fedezhetünk fel. Valóban akkor, amikor a személyek célja az volt, hogy megismerkedjenek az oktatóanyaggal, akkor pásztázást és a felderítést alkalmazták stratégiájukként. A felderítést támogató eszköz a térkép és a szószedet jelen esetben. Arról már szóltam előzőleg, hogy a vizsgálati személyek mennyire kerülik a navigációt alátámasztó eszközöket. Az ismerkedés során csak kevesen törekszenek a struktúra megértésére, 9 személy használná térképet, 9 személy a szószedetet, azonban az egyik áttekinthetetlen, a másik félkész állapotban van. A tanulás és a keresés során a szószedetre még lenne kereslet egy-egy esetben.

Amikor a tanulás során a megtanulandó anyagot keresték, vagy a kérdésekre keresték a választ, akkor böngésztek, amikor pedig a keresés során eltévedtek az anyagban akkor bolyongtak (McAleese, 1998) (bár ez utóbbit nem sorolom stratégiák közé). A böngészés stratégiájának támogató eszközei a beágyazott linkek. Ismerkedéskor 42,4%-os, tanuláskor 32,2%-os, kereséskor 27%-os a használati gyakoriságuk. Egyre csökkenő használati gyakoriságuk mégis azzal magyarázható, hogy nagyobb kockázatot jelent a használatuk, mint a biztos Vissza gombbé, és a minél nagyobb a tét, annál inkább használják a megbízhatóbb eszközöket, vagyis a böngészést felülírják a felismerés stratégiájával. A címsor jó strukturális link lehetne, ám nehéz észrevehetősége miatt csak egy személy használja ismerkedéskor. Az átugrást biztosító keresztlinkek sikeresen lerövidítik az útvonalat: a harmadik kérdés esetén (Hardver-Szoftver fejezet váltást igényel) 17 személy használja helyesen a keresztlinket, további kettő inkább a Vissza nyomógombbal a jól ismert kezdőoldalról közelíti meg a Szoftver fejezetét. Hardverből a Multimédia fejezetbe való átugrás során az ide eljutó 15 személyből 9 személy használja a keresztlinket, a többi 6 inkább a Vissza gombbal a jól ismert kezdőoldalra tér vissza, és onnan keres rá a képtömörítéssel kapcsolatos válaszra. Hasonló a megoldási mód a 9. kérdés esetén is, amikor a Multimédia fejezetében 3. szinten járva, hirtelen a Multimédia definíciójához kell visszatérni, ami a Multimédia fejezet első szintjén található, és a címsor navigációval 2 oldalváltást jelentett volna. A címsor helyett azonban 8 személy a Vissza nyomógombbal közelíti meg a választ, ami akár 8 oldalváltást jelentett, ha előzőleg nem váltott a multimédia fejezetére, illetve 9 személy a Home segítségével jutott el a válaszhoz. A felismerés stratégiája tehát népszerű volt: ezt a stratégiát akkor alkalmazták a vizsgálati személyek, amikor visszatértek a kezdőoldalra ahhoz, hogy új utat járjanak be, ahelyett, hogy egyszerűbb útvonalat választottak volna, ld. átugró linket egyik fejezetből a másikba. Ez a stratégia akkor hasznos, ha a vizsgálati személy nem akarja megkockáztatni az eltévedést, hanem a biztos ponthoz tér vissza és innen indul el. Akkor a leggyakoribb a használata, ha az információanyag struktúrája áttekinthetetlennek, nehezen megtanulhatónak tűnik. Ismerkedéskor a Home nyomógombnak (a felismerés stratégiáját támogató eszköz) nagyobb a használati gyakorisága, tanuláskor csökken, kereséskor a legalacsonyabb. Ennek az indoklásáról már szóltam az előbbi fejezetekben. A Vissza gomb is alátámasztja a felismerés stratégiáját, és igazán ez népszerű: ismerkedéskor a legkevésbé népszerű ennek a használati gyakorisága, tanuláskor azonban népszerűbb, kereséskor pedig a leggyakrabban használt navigációs eszköz. Az Előre nyomógomb szintén felismerést

támogató eszköz, de mivel a vizsgálati személyek helytelenül használják, nem ismerik a funkcióját, ezért már ismerkedés után jelentősen csökken a használata. Véletlenszerűen és tét nélkül használják, ugyanis minden esetben eredménytelen volt a használat. Az útvonalkövetés stratégiája is nyomon követhető, a Vissza és az Előre gombok a vizsgálati személyek személyes útvonalának az ismételt bejárását eredményezik. Itt inkább arról van szó, hogy az útvonalkövetés stratégiája a felismerés stratégiájával keveredik, hiszen az útvonalakat azért ismétlik meg a felhasználók, hogy ne tévedjenek el, hanem visszatérjenek a támpontként szolgáló kezdőoldalhoz. Ez a stratégia, mint felderítéshez tartozó megoldási mód azért nem követhető nyomon tisztán, mert hiányzik az a merev strukturális megjelenítési mód, amely egy szigorú bejárást implikálna. Egy útvonalat szemléltető útmutató eszköz, a szakirodalom szerint, az oktatóanyagokban válik igazán hasznossá, mert míg a felhasználónak nincs kész mentális modellje az információanyagról, addig az anyagnak kell egyfajta merev struktúrával vezetnie a felhasználót. Az oktatásban pedig cél egy logikus kognitív térkép kialakítása. Az explicit célkeresés stratégiájára nincs empirikus eredmény, a szövegmező eszköze, amivel támogatható ez a stratégia, hiányzik az oktatóanyagból. A 26. sz. melléklet a stratégiákat és az ezeket támogató eszközöket szemlélteti. A kettős felosztás azt jelenti, hogy a felső három stratégia az ismerkedés fázisában fordul elő gyakrabban, míg az alsó stratégiák a célkeresés fázisában. A modell praktikus szempontokat követ, vagyis nem mereven elválasztható stratégiákról van itt szó, hanem ezek egy ülés folyamán állandóan válthatják egymást, vagy összekeveredhetnek, akár a fenti esetben. A pásztázás során például a vizsgálati személy olyan információra akadhat, amely kiválthatja a böngészés vagy az explicit célkeresés stratégiáját. Az itt bemutatott eredmények a 27. sz. mellékletben látható táblázatban szerepelnek, ahol rendszerezett módon jelennek meg a stratégiák és az ezeket támogató eszközök. 5.3. A Wap-site vizsgálatát célzó alkalmazott kutatás eredményeinek bemutatása 5.3.1. A látogatók által preferált, látogatott menüpontok A bemutatott eredményeket nem az alkalmazott módszer függvényében mutatom be. A logfile-elemzésből, a heurisztikus elemzésből és a szakértői elemzéséből származó eredmények egymást támasztják alá. A heurisztikus elemzéshez tartozó feladatlapot az 15. sz. mellékletben lehet megtekinteni. A 2001.-es novemberi és a 2002.-es áprilisi wap

szerver logfájl-adatokat txt. formátumban kaptuk meg. Ezeket az adatokat először átkonvertáltuk az SPSS for Windows 11.0 (jelenlegi legújabb) verziójába, amelyet a továbbiakban elemzésre használtunk Az adatok elemzését Dr. Izsó Lajos végezte el. Az elemzések során kapott eredmények értelmezését többen végeztük el: a kapott eredmények közül azokat emelem ki, amelyek a felhasználók leggyakoribb útvonalaira engednek következtetni. A 5.3.1.1. ábrán látható, hogy a novemberi forgalmi adatok szerint a felhasználók 26,3%-a a 777sms menüpontot választja. Ehhez képest 2002 áprilisában csökken a 777sms menüpont preferenciája, az 5.3.1.2. ábrán látható, hogy a látogatók 19%-a választja a szóban forgó menüpontot. Viszont még mindig ez a legnépszerűbb menüpont. Látható, hogy a menü alaposan gazdagodott a két adatregisztrálási időszak között. Ami még mindkét menüben szerepel, az az E-mail és az Origo funkciója. Novemberben az E-mail funkcióját a látogatók 7,5%-a választja, míg áprilisban már csak 2%-uk. A Programajánló menüpont népszerű novemberben, a látogatók 13%-a választja. Ez a menüpont áprilisban a GO magazin almenüpontjaként szerepel, amit a látogatók 7,2%-a választ. Míg novemberben második preferenciaként szerepel a programok megtekintése, addig áprilisban már csak harmadik preferenciát képez. A Friss menüpont, ami a legfrissebb híreket tartalmazza, a W+P (WestelPress) almenüpontja. A W+P menüpont alatt a látogató 2002-ben már több almenüponttal találkozhat, mint Hírek, Friss jelentések, Színes, stb. A Friss menüpontot novemberben a látogatók 6,2%-a választja, a W+P menüpontot áprilisban a látogatók 8,2%-a, második preferenciának számít. A közlekedési hírek, amit novemberben 1,4%-uk látogat meg, szintén a W+P almenüpontja áprilisban. A sporthírek, amit a látogatók 3,1%-a tekint meg novemberben szintén a W+P része. Megjegyzendő, hogy a látogatók nem mindig indulnak a Westel kezdőoldaláról: 2001-ben a látogatók 52,1%-a indul a kezdőoldalról, 4%-uk az E-mail oldalról, 3,3%-uk a Chat oldaláról, 3,2%-uk a 777sms oldaláról; a többi kezdőoldal-preferencia elenyészően alacsony százalékarányt képvisel. 2002-ben 77,9%-uk indul a kezdőoldalról, 1,6%-uk szintén az E-mail oldaláról, 1,4%-uk a Chat oldaláról, a 777sms oldaláról csak 0,8%-uk, és így felaprózódik az egyéb preferencia. Ebből az okból kifolyólag szerepel néhány almenüpont első választásként az ábrákon.

30 777sms 25 20 A látogatók százaléaránya 15 10 5 0 Program E-mail Friss egyéb Sport Origo Top Közlekedés 5.3.1.1. ábra. A különböző menüpontok látogatottsága százalékarányban kifejezve a 2001-es évben 30 egyéb 25 20 777sms A látogatók százalékaránya 15 10 Go 5 Link E-mail VB Kapcsolat 0 W+P Origo Mit? Horoszk. Napi 5.3.1.2. ábra. A különböző menüpontok látogatottsága százalékarányban kifejezve a 2002-es évben Továbbá, aki az Origo oldalaira téved, azoknak a 68,1%-uk nem tér vissza a Westel oldalaihoz mutatják a 2001-es novemberi adatok. Az áprilisi adatokból az derül ki ebben a vonatkozásban, hogy az Origo oldalára tévedők 57,7%-a nem tér vissza a Westel oldalaihoz. Itt lehetséges, az a magyarázat, hogy a felhasználók nem tudják, hogyan kell visszatérni a Westel oldalaihoz, de az a variáns is fennállhat, hogy nem annyira vonzók vagy tartalmasak még a wapoldalak, hogy megérjék a visszatérést.

Top 10 link megtekintése során a felhasználók 57,4%-a nem Westel oldalakon kötött ki, átlag 59,8%-uk nem is tér vissza a Westel oldalaihoz. 5.3.2. A főmenü és az almenüpontok használhatósága A szakértői elemzés során a szakértők nehezen elkülöníthetőnek tartottak néhány menüpontot zavaros elnevezésük miatt. A pontatlan vagy nehezen értelmezhető elnevezések miatt a felhasználók nehezen hajtják végre előre megtervezett útvonalaikat, vagy egyszerűen elkerülik a nehezen értelmezhető menüpontokat. A szakértői véleményezés szerint a GO magazin és a 777sms elnevezés, a W+P rövidítés és logó, illetve a Kapcsolat szlogen a Westel marketingstratégiájának része, de mégis mérlegelendő, nem könnyítené-e a hogyan tovább? navigációs kérdés megválaszolását, ha a rövidítések ki lennének írva, pl. a WestelPress felirat, vagy, ha az elnevezéseket úgy fogalmaznák meg, hogy jobban előrejelezhető legyen, mit tartalmaznak. A címsor (mármint azoknál a készülékeknél, ahol a böngésző ezt kijelzi) túl ritkán változik, annak ellenére, hogy ez a megjelenő információ jelentősen segíthetné a felhasználókat az információ-struktúrában való eligazodásban: pl. a GO magazin összes oldalán a GO magazin felirat olvasható, ez fenntartja a hol vagyok? kételyt a felhasználóban. A szakértők a heurisztikus elemzés során 3-as súlypontot adnak (nagyobb használhatósági probléma, fontos kijavítani) ennek a problémának, mind az 5 szakértő megjelöli. A szakértői elemzés folytán az is gondot okozott, hogy a főmenüpontok között nem egyértelműek a határok. A GO magazin érdekességei és a W+P színes hírei közötti különbség nem volt egyértelmű a szakértők számára, pedig két különböző menüpontról van szó. A dezorientáció egyik kockázati tényezője a differenciálhatóság hiánya. Ha a felhasználó hasonló almenüpontokkal találkozik, nem tudja, hogy pontosan hol van az információstruktúrában. A wap funkció esetén ez a probléma kiemelkedőbb, lévén, hogy gyenge a grafikai kivitelezése az oldalaknak, tehát a vizuális megjelenítés nem segít az elkülönítésben, ugyanakkor kisméretű képernyőkről van szó. Ugyanez a probléma a Mit hol talál? kérdéssel is, ami a főoldalon főmenüpontként szerepel: a heurisztikus elemzés során kiderült, hogy a szakértők nemcsak nehezen értelmezik a kérdést a menüpont tartalmához képest, hanem hiányosnak is érzik a menüpont tartalmát. A menüpont alatt ugyanis betűrendben megtalálhatók azok a kategóriák, melyek szerepelnek az oldalon, viszont a lista hiányos. A hiányos menüpont problémája 3-as súlypontot kapott a szakértők együttes értékelése során és két személy

jelölte meg súlyos hiányosságként. Az elnevezés nem megfelelő voltát szintén ketten jelölték meg, és szintén 3-as súlypontot kapott. Az elképzelés jó, egyfajta tartalomjegyzéket képvisel, ami a felhasználók felismerését támogatja abban az esetben, ha nem tudnák, hogy hogyan lépjenek tovább a menüben. Általános probléma a menük hossza és strukturálatlansága. A GO magazin főmenüje 16, a 777sms, a W+P főmenüje 22-22 linket tartalmaz (7±2). A heurisztikus elemzés során a 777sms menüpontját három szakértő tartotta túl hosszúnak és strukturálatlannak, ez a probléma 4-es súlypontot kapott (katasztrofális használhatósági hiba, azonnal javítandó) a közös súlyozáskor. Igazán gyakorlott felhasználók esetében már megengedhetők volnának a hosszabb listák is, de a látogatók nagy része tipikusan eseti felhasználó, s még a heti néhány alkalommal visszatérők sem mondhatók igen gyakorlottaknak. Az 5.3.2.1. ábrán a Kapcsolat almenünek a vizsgálat utáni állapotát láthatjuk, amely szintén 22 menüpontból áll. A heurisztikus elemzés során 5 szakértőből 4 szakértő tekinti a Kapcsolat menüjének strukturálatlanságát és hosszát problémának, maximális súlypontot (4-es súlypontot) kap. 5.3.2.1. ábra. A Kapcsolat menü hossza és strukturálatlansága Az oldal tagolására szolgáló üres sorokkal is csínján kell bánni, mivel a kis méretű képernyő miatt megtörténhet, hogy az üres sorok a képernyő alsó részére kerülnek, és a lezárt oldal hatását keltik. Felmerülhet esetleg, hogy a WAP szerény lehetőségei mellett is más elválasztási segédeszközt alkalmazzanak: speciális karaktert (néhány félére van mód:

pl. a» karakter szerepel a linkek előtt), vagy esetleg kis méretű, sorminta jellegű grafikát. E konkrét kérdésben mindenképpen valós felhasználók bevonásával végzett, egyszerűbb empirikus vizsgálat javasolt. Az üres sorok zavaró voltát szintén megjelölik a szakértők, 3-as súlypontot kapott. A különféle típusú linkek nem különülnek el eléggé egymástól: az elsődleges linkek, melyek a tulajdonképpeni almenükbe vezető strukturális linkek, a változó, kiemelt hírre vagy reklámra mutató linkek és a navigációs linkek (ld. az 5.3.2.2. ábrát), melyek az előző szintekre való visszatérést teszik lehetővé, nehezen különíthetők el egymástól. Ezt a problémát is megjelölik a heurisztikus elemzésben részt vevő szakértők, 3-as súlypontot kap. Néhol tetten érhető a megkülönböztetésre való törekvés - pl. a» karakter vagy a -> karakterkombináció de nem következetesen. Valószínűleg, hasonló célból szerepel néhány helyen egy üres sor után a Lapozás: felirat, majd alatta a navigációs link ( Következő ), de ez sem következetesen. S ráadásul, ha valaki egy többoldalas listánál (pl. a mozifilmek felsorolásánál) egy oldal végére ért, legszívesebben a Lapozás szóra kattintana de itt pont ez a szó nem aktív, csak a következő sor. Ez nem esik egybe a felhasználói elvárással. 5.3.2.2. ábra. Nehezen elkülöníthető navigációs eszközök Továbbá, szintén a hogyan tovább? kérdését oldaná meg egy közvetlen (szövegmező-alapú) kereső szolgáltatás. A szakértők 4-es súlypontot adtak ennek a problémának, ketten jelölték meg, mint nélkülözhetetlen navigációs elemet. Általában problémának számít, hogy a felhasználók nem kapnak visszajelzést arról, hogy hol tartanak az információstruktúrában. Ezt a problémát mind az 5 szakértő feljegyezte, és 3-as súlypontot kapott. A Linkgyűjteményben szerepel a Google kereső, de az nem a Westel WAP tartalomszolgáltatásán keres. Ennek a problémának 3-as súlypontot adnak a szakértők. Az fennebb jelzett problémák megjelennek sajátosan az almenüknél is, ezeket az alábbiakban fogom bemutatni.

777sms menüpontjának elemzéséből származó eredmények Előzetesen elvégzett tanulmányokból kiderül, hogy a felhasználók 61%-a az operátorlogók letöltésére használja a WAP funkciót. A log-file elemzés során kapott eredmények igazolták az Oplogók iránti preferenciát. 2001-ben az oplogó iránt a felhasználók 23,3%-a mutatott érdeklődést, 2002-ben ez a százalékarány megugrik, de nem annyira látványosan: a felhasználók 26,1%-a választja ezt a menüpontot. A következő legtöbb felhasználó által választott menüpont mindkét évben a Chat menüpontja, 2001-ben 17,9%-uk, 2002-ben 17,1%-uk választja a chat-et. A Csengőhangok preferenciája 2001- ben 17,1%-al, 2002-ben már csak 10,4%-al jellemezhető. Az Alcatel csengőhangok preferenciája 2001-ben a felhasználók mintájának 8,1%-át, 2002-ben 14,3%-át jellemzi. A kezdőoldalra a 777sms menüjéből a felhasználók 1,1%-a tér vissza 2001-ben, viszont 2002-ben 8,3%-uk. Valószínűleg, nagyon sok pozitív változáson mentek keresztül a menük mind szerkezetük, mind tartalmuk szempontjából, hiszen több felhasználó folytatja a WAP-olást 2002-ben. Az eredmények az 5.3.2.3. ábrán láthatók. 30 25 Oplogók 2001-es adat 2002-es adat A látogatók százalékaránya 20 15 10 5 0 Chat Csengőhang Alcatel csengőhang Kezdőoldal 5.3.2.3. ábra. A 777sms álmenüinek preferenciája 2001 novemberében és 2002 áprilisában A 777sms főmenüjének vitathatóan zavaros strukturálásról már szóltunk. Mivel az oplogók a legnépszerűbbek ebben a menüben, ezzel az almenüvel foglalkozom elsősorban. Oplogók: A 777sms menüje először oplogó-kategóriákat (pl. Élő, Szerelem, stb.) tartalmaz, majd ugyanebben a menüben készülékenként csoportosított Csengőhangokat, majd Animációkat (amit a következő oldal szintén oplogónak nevez), majd Ismerkedés, Virágóra, stb., logikailag nehezen idecsoportosítható menüpont következik. Zavaró, hogy

az animációk menüpontjába kattintva ugyanazokat az elnevezéseket találjuk, mint az oplogó-kategóriákat tartalmazó menü alatt. Újra feltevődhet a kérdés a felhasználóban, hogy hol van? az információanyagban. A kategóriák elnevezése is zavaró lehet: pl. az Élő kifejezés az Élőlény kifejezésének rövidítése. Igazán ki lehetne írni a teljes kifejezést, hiszen nem hosszú, és ugyanakkor nem biztos, hogy az Élő kifejezés jelentésére minden felhasználó helyesen asszociálja a teljes kifejezést. Ez problémát jelentett a heurisztikus elemzésben résztvevő szakértők számára is: bár csak egy szakértőt zavart, a végső együttes értékeléskor 3-as súlypontot kapott. Animációk: Az animált oplogók nem az oplogók mellett szerepelnek, ahogy logikus lenne. Ez a probléma 4-es súlyponttal szerepelt az összegző értékelésben, és valamennyi szakértő problémának tekintette. Az animált logók megtekintése után nem lehet a Vissza gombbal távozni innen, hanem csak a lap alján levő linkek, vagy a felajánlott navigációs menürendszer révén. Az ok: az animációk frémenkénti betöltése. A felhasználó nem tudja első pillanatban, mi történik, csak képrészletek jelentkeznek egymás után, jelezve, hogy a töltés folyamatban van. Ez azonban egyáltalán nem világos. Ráadásul, a töltés közben megjelenik egy alternatív felirat, az a betű, ami szintén nem egyértelmű. Ez szintén 3-as súlypontot kapott. A Vissza gomb az animált logó ismételt letöltését eredményezi. Csak időigényes és bosszantó próbálkozás révén lehet továbbmenni. Vezet link vissza a kategóriához, amiből az animációt választottuk, de nem vezet vissza link az animációk kategóriaválasztó menüjéhez így csak a 777sms linket, majd ismét az Animációk menüpontot választva léphet át egy másik témára. Ez a probléma 4-es súlypontot kapott. Ami navigációs hibát jelent még, hogy nem választható ki mindegyik felajánlott link a folyamatos töltés miatt, tehát továbblépni nem lehet. Ez a probléma is 4-es súlypontot kapott. Csengőhangok: A csengőhangok elérése után a felhasználók 47,2%-a befejezi a wapolást és csak 18,8%-uk tér vissza a 777sms menüjéhez. A csengőhangok letöltése nem valósítható meg minden típusú telefonkészülék esetén, ezért azok a személyek, akik erre alkalmatlan telefonkészülékkel rendelkeznek, érthető, hogy befejezik a wapolást. Chat: Annak ellenére, hogy a chat sokakat érint, az oplogó-kategóriákkal egy mélységi szinten van, tehát a harmadik szinten, pedig ki lehetne emelni legalább a második szintre, közvetlenül a 777sms menüjébe. A wap chat menüpontból nincs más visszalépést biztosító link felajánlva, mint a címlapra vezető. Így az előző menübe, a 777sms-be, nem tud a

felhasználó visszalépni, és plussz kattintást kell végezni ahhoz, hogy újra a 777sms-be kerüljön. A wap chat-en belül csak egy csevegőszobát talál a felhasználó. Sokkal magasabb szintűvé lehetne tenni ezt a szolgáltatást, akár az Internetes ICQ bizonyos funkcióival (érdeklődési területek megadása, kétszemélyes ismerkedő csevegés véletlen partnerrel, stb.). E-mail: Az E-mail funkció kiválasztása után, 2001 novemberében, a felhasználók 48,2%-a fejezi be a wapolást. Megjegyzendő, hogy az e-mail funkciójának használata nem volt egyértelmű a szakértő felhasználók számára. Egy bonyolult beállítást igényelt a használata: pop3.westel900.net. Ijesztően hat, hiszen látható, hogy a felhasználók hány százaléka hagyja abba a wap funkció használatát. 2002-ben hasonló volt az elhagyók százalékaránya: a felhasználók 54,9%-a befejezi a wapolást, miután szembesülnek az E-mail funkció használhatósági problémáival. Játékok: Játékok keresésekor 2001 novemberében a felhasználók 77,9%-a nem Westel lapon keresett magának játékot. A felajánlott kalandjátékba csak a felhasználók 8,8%-uk kezd bele, és akik ezt befejezik, azoknak a 25,7%-a befejezi a wapolást. Akik kimondottan játszani szeretnének a wapon, és ez gyakori, hiszen a wap funkciójának a használói legtöbbször az üres idő kitöltésére használják a wapot, azok elhagyják a Westel oldalát, lévén, hogy csak egy játékot ajánl fel. Gyarapítani kellene a játék-kategóriát. A GO magazin menüpontjának elemzéséből származó eredmények A 2001-es novemberi adatokból kiderül, hogy a felhasználók legnagyobb százaléka (31%) az aktuális TV-műsor iránt érdeklődik, ebből viszont 58,6% befejezi a wapolást a kívánt információ megtekintése után. Ez után az esti Tv műsor a legnépszerűbb (13,5%), de 36,3%-a a felhasználóknak szintén befejezi a wapolást ennek a megtekintése után. Egyáltalán, a Programajánló menüpont megtekintése után a felhasználók 18,6%-a befejezi a wapolást. Ez azonban nem fogható egyértelműen azokra a hibákra, melyekről említést teszek az alábbiakban, hiszen a felhasználók célját nem ismerve, feltételezhető, hogy az oldalt elhagyó felhasználók céljukat elérve léptek ki. Vagy szembesülve a használhatósági problémákkal, kedvetlenül kiléptek volna? A heurisztikus elemzés során kapott eredményekből az derül ki, hogy itt fogalmazódott meg a legtöbb keresztlink és szintek közötti átjárást biztosító strukturális link iránti igény. De ugyanitt igényeltek szövegmezős keresési lehetőséget. TV-műsor: A TV-műsornál sok navigációs link hiányzik. Még az almenübe való belépés előtt megfogalmazódott az igény a szakértők részéről, hogy legyen egy előzetes választási

lehetőség, hogy a felhasználó időpont vagy TV-csatorna alapján tudjon keresni. Ennek a fontosságát 3-as súlyponttal jelölték meg. Ez a megoldási mód egy sokkal egyszerűbb, és áttekinthetőbb útvonalat eredményezne. A jelenlegi állapotban ugyanis a felhasználó az időpontot tudja megadni, és csak aztán a csatornát. Az időpontok miatt egy nagyon hosszú műsorlista következik, ami egy következő oldalra is átnyúlik. A lap tetején viszont nincs arra vonatkozó információ, hogy milyen kiterjedésű a lista, ezért nem mindig nyilvánvaló a felhasználó számára, hogy hová helyezték el a folytatást, vagy ha áttér a következő oldalra, akkor az mihez kapcsolódik. A felismerést nem támogatja a jelenlegi megoldás. Ennek a hibának 3-as súlypontot adtak a szakértők. A lista hossza miatt a Lapozás: Következő navigációs link nehezen hozzáférhető a kis méretű képernyőn - 3-as súlypontot kapott -, sőt a Következő link aktív csak, tehát a Lapozás-tól lennebb kell görgetni. Ez utóbbi navigációs probléma 4-es súlypontot kapott. Tehát sem az oldal tetején, sem az alján nem kapunk lokalizációt segítő információt. A felismerés stratégiáját az sem támasztja alá, hogy a különböző csatornák nem betűrendben szerepelnek. Ez a hiba 4-es súlypontot kapott. Hiányzanak az adott csatornán korábban és később vetített műsorokhoz vezető linkek (keresztlinkek), illetve hiányzanak az egy szinttel feljebb vezető linkek (strukturális linkek). Ezek a problémák 3-as súlyponttal szerepelnek a végső értékelésben. A csatornaválaszték második oldala után, tehát miután rákattintott végre a felhasználó a Következő linkre, a böngésző Vissza gombjának kétszeri használata szükséges az előbbi szintre való visszatéréshez. Moziműsor: A moziműsor megtekintésével kapcsolatban három feladatot is kaptak a szakértők (ld. az 16. sz. mellékletet). Az eredmények alapján jól csoportosíthatók a különböző navigációs problémák. Az azonosított navigációs problémák 19%-át azok teszik ki azok, melyek az információtömbben való aktuális pozíció jelzésével kapcsolatosak. Így például a filmek Toplista menüpontja, mint első filmes menüpont túl csábító, főleg, mert tartalmaz egy Filmek elnevezésű linket. A felhasználónak az az érzése, hogy itt lehet keresgélni bármely film után, pedig csak egy pár soros toplistát tartalmaz Ezt a problémát minden szakértő megjegyezte az egyéni értékeléskor, és az összesített értékeléskor 4-es súlypontot kapott. De ugyanezt a lokalizációs problémát idézi elő, ha a film rövid tartalmának megtekintésekor a felhasználó a rövid képernyőn először is a rendezővel és a szereposztással kapcsolatos információt látja. Megtörténhet, hogy úgy gondolja, rossz helyen jár, és dezorientálttá válik. Ez a probléma 3-as súlypontot kapott. Hasonló

problémát képez a képernyő tetejéről hiányzó információ arra vonatkozólag, hogy a felhasználó egy több oldalra tördelt, de ugyanahhoz az almenüponthoz tartozó oldalon van. Például a mozifilmeket negyedórás blokkokra tördelték, ami nagyon hosszú, több oldalas listát eredményezett. Azonban a következő oldalakon nem jelenik meg, ha a filmek az előző oldalon jelzett negyedórás blokkhoz tartoznak. Megint nem tudják, hol vannak az információtömbben. A következő navigációs probléma a strukturális linkek nem egyértelmű megjelenésével vagy hiányával kapcsolatos. Ezek az említett problémák 38,1%-át képezik. Így például hiányzik az egy szinttel feljebb vezető link, ha a felhasználó a tördelt oldalakon van. A Következő oldal után a Vissza gomb kétszeri használata szükséges 3-as súlypontot kapott. A tördelt oldalak hossza miatt nem tűnik fel, hogy van Következő link, pedig az adott időponthoz tartozó lista még folytatódik. Ez a probléma szintén 3-as súlypontot kapott. A kis súlyponttal rendelkező problémákat (0, 1-es, 2-es 3-as súlypontot kapott) itt nem mutatom be részletesen, ezeket is figyelembe vettem a problémák említési gyakoriságának kiszámolásakor. A keresztlinkek hiánya is kiemelt használhatósági problémának számított. 23,8%-át teszik ki a navigációs problémáknak. Az idő szerinti keresésnél és a mozik szerinti keresésnél nagyon hiányoznak a linkek. Ez a probléma az idő szerinti keresés esetén 4-es súlypontot, a mozik szerinti keresésnél 3-as súlypontot kapott. További problémát képez az elnevezések zavaró jellege, ami tulajdonképpen újból a hol vagyok?, vagy a hogyan tovább? kérdését idézik. A Toplista, a Multiplexek és az Országos moziműsor menüpontok közül nehéz választani, nehéz eldönteni, mit takarnak az elnevezések, mi a különbség a különböző menüpontok között. Ha már ekkor nehéz differenciálni, a felhasználó felesleges utakat járhat be, miközben kipróbálja a változatokat. A probléma 4-es súlyponttal szerepel az összesített értékelésben. Ugyanilyen a már említett Filmek elnevezés zavaró jellege is, ami szintén 4-es súlypontot kapott. Az említett problémák 14,3%-át képezik a zavaró elnevezésekkel kapcsolatos megjegyzések. A szövegmezős keresés igénye itt is felmerül, az említett problémák 4,8%-át teszik ki. A filmcím szerinti kereséshez és az időpont szerinti kereséshez igényelték a szakértők, és 3-as súlypontot adtak ennek a problémának.

A W+P (WestelPress) menüpontjának elemzéséből származó eredmények A menüpontok elnevezése zavaros: a felhasználó számára nem biztos, hogy egyértelmű, mit talál a Színes, a Hírek és a Friss menüpont alatt (főleg, ha nem tudatosodott benne a W+P rövidítés jelentése). Zavaró, hogy a kiemelt időjárás-ábra után nem közvetlenül az Időjárás menüpont található. Hiba, hogy az időjárás ábra információtartalma (általában) nem egyezik az Időjárás menüpont alatti egyik információval sem. Ennek a hibának 4-es súlypontot adtak a szakértők. Fontosságához képest a 2001-es novemberi adatok szerint a felhasználók 46,7%-a választja az Időpont menüpontját a W+P menün belül - meglepően kevés információt tartalmaz. Bármennyi információt is tartalmaz, egyértelműbbé kellene tenni, idő és hely megadásával, hogy pontosan mire vonatkozik. Hiányzik ugyanis a régió-választás lehetősége, hiszen nincs megadva, hogy melyik régió időjárását látjuk. Ennek a hiányosságnak 3-as súlypontot adtak a szakértők. Ugyanakkor a szélirány ábrájánál hiányzott a szélerősség jelzése, aminek szintén 3-as súlypontot adtak a szakértők. Közlekedési hírek megtekintése során 2001 novemberében a felhasználók 15,7%-a nem Westel oldalon tudakozódott, és átlag 53,2%-uk nem is tér vissza a Westel oldalaihoz ennek az almenüpontnak a megtekintése után. A W+P menüpont alatt található Tudomány link alatt van még egy Irodalom menüpont, ami eléggé zavaros bekategorizálást képez. Így nehéz is megtalálni. A Tudomány menüpontban található még egy további, nem a Westel oldalához tartozó, további Tudomány link is, ami alatt pedig egy további Tudomány linkkel szembesülhet a felhasználó. Talán kihangsúlyozottabb jelzést kellene használni a Westel oldalának az elhagyásához. Mivel a W+P menüpontja az áprilisi adatok alapján a 777sms menüpontja után a legtöbb felhasználó által preferált menüpont, ezért érdemes lenne odafigyelni az említett hibák kiküszöbölésére. Kapcsolat: Bár a Kapcsolat menüpontját a 2002 áprilisában a felhasználók 1,2%-a választja csak, itt található a legtöbb olyan elem, ami a Westel marketing-stratégiájának a részét képezi. Ebből kifolyólag egy jól szerkesztett, áttekinthető menüpontnak kellene lennie. A weboldalak esetén él az az előítélet, miszerint egy cégnek a belső strukturáltságát jól tükrözi weboldalának az áttekinthetősége. Erre a wapoldalnak is figyelnie kell. A különböző szolgáltatások: Az Alapszolgáltatások, a Többletszolgáltatások, a Tartalomszolgáltatások és a Domino szolgáltatások menüpontok funkciói nehezen

megkülönböztethetők. A tartalomszolgáltatás fogalom nem érthető, az ide besorolt szolgáltatások az alapszolgáltatások vagy a többletszolgáltatások közé is tartozhatnának. Ráadásul a hasonlóságot sugalló kifejezések betűrendben sem szerepelnek; nem világos az a tervezői logika, ami alapján az 5.3.2.4. ábrán látható sorrendet alkotják. Minkét probléma 4-es súlypontot kapott, valamennyi szakértő megjelölte problémaként. 5.3.2.4. ábra. A kifejezések zavaró jellege Amennyiben a felhasználónak az volna a célja, hogy egyfajta mobilkészülék akciós ára iránt érdeklődjék a Vásároljon Interneten! csábító menüponttal találkozik. Ez a felhívás nem egyértelmű, a Westel akciók ide is beillenének 3-as súlypontú probléma. Ha a felhasználó követi a csábító menüpontot, eltévedhet az anyagban. Az árak és a számmal jelzett készüléktípusok teljesen összemosódnak a keskeny képernyőn, ezért a felhasználó nagy nehézségek árán tudja csak kiszűrni a keresett információt a probléma 3-as súlyponttal jelzett. Itt is hiány fogalmazódott meg a keresztlinkekkel kapcsolatban; a felhasználók számára nem biztosítottak strukturális linket a telefonkészülékekkel kapcsolatos bővebb információkhoz, ami szintén 3-as súlypontot képviselő hibának tűnt a szakértők számára. Telefonkönyv: A heurisztikus elemzés során sikerült kitérni még a Telefonkönyv menüpont használhatósági problémáira is. Ez azért volt fontos, mert egy mobiltelefont legtöbbször hívásra használunk, és a telefonszámok elérhetősége jól támogathatja ezt a mindennapi és gyakori használatot. Ebben az esetben csak a heurisztikus elemzésben és a szakértői elemzésben részt vett szakértői véleményekre alapozhatunk. Az elemzések során felmerült problémák egyike az volt, hogy a Telefonkönyv menüpontja túlságosan el volt rejtve a Kapcsolat menüjén belül. Érdekes, hogy például a horoszkóp kiemelt téma és a címlapon szerepel, a telefonkönyv pedig a Kapcsolat menüben, illetve annak is a végén van. Az 5.3.2.1. ábrán a Kapcsolat menü egy újabb változatát láthatjuk, azonban itt is csak a 11 helyen van, és egy zavaros, zsúfolt menürész után következik. 4-es súlypontú problémának tekintették a szakértők, hiszen a rejtett elemekhez sokszor felesleges, hosszadalmas útvonalakat tesznek meg a felhasználók. Logikusabb lenne, ha választani kellene név szerinti, vagy szám szerinti keresés között. Ezt is 4-es súlyponttal fémjelezték a szakértők. A szám szerinti keresés még úgyahogy működik, de a szám szerint egyébként megtalálható előfizető (pl. az előbbi