A KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA (KODI) 2009. ÉVI PH.D. SZIMPÓZIUMA

A KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA (KODI) 2009. ÉVI PH.D. SZIMPÓZIUMA 2009. június 29., Szemklinika Tanterem Az előadások időtartama 8 perc, amelyet 2 perces vita követ. 13.00-13.10: Megnyitó Prof. Dr. Berta András, a Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola vezetője I. szekció (13.10-14.10) EXPERIMENTÁLIS ÉS KLINIKAI ONKOLÓGIA Programvezető, üléselnök: Prof. Dr. Nemes Zoltán 13.10-13.20 Harsányi Gergő II. éves levelező Ph.D. hallgató IDEGRENDSZERI ÁTTÉTEK ÉS PRIMAER TUMORAIK ÖSSZEHASONLÍTÓ PATHOLOGIAI VIZSGÁLATA Témavezető: Prof. Dr. Molnár Péter DEOEC, Általános Orvostudományi Kar, Pathológiai Intézet 13.20-13.30 Körhegyi Ivett III. éves nappali Ph.D. hallgató CORTICALIS MIGRATIÓS ZAVAROK GENETIKAI VONATKOZÁSAI Témavezető: Prof. Dr. Oláh Éva DEOEC, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ 13.30-13.40 Szakszon Katalin II. éves levelező Ph.D. hallgató NEUROPATHOLOGIAI ELTÉRÉSEK MUCOPOLYSACCHARIDOSIS I. TÍPUSÚ IDUA(-/-) EGEREK KÖZPONTI IDEGRENDSZERÉBEN Témavezető: Prof. Dr. Oláh Éva DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ 1

13.40-13.50 Tóth László abszolutóriumot szerzett levelező Ph.D. hallgató METASTASIS KÉPZŐDÉS ÉS Β-CATENIN-E-CADHERIN EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA TISSUE MICROARRAY MÓDSZERREL DUKES B2 STÁDIUMÚ COLORECTALIS CARCINOMÁBAN Témavezető: Prof. Dr. Szántó János DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Pathológiai Intézet 13.50-14.00 Veres Lukács II. éves levelező Ph.D. hallgató MELLKASSEBÉSZETI VARRATOK ELÉGTELENSÉGÉNEK MEGELŐZÉSE Témavezető: Prof. Dr. Damjanovich László DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Mellkassebészeti Központ 14.00-14.10 Enyedi Attila II. éves levelező Ph.D. hallgató MOLEKULÁRIS PATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK CARBOXYPEPTIDASE M (CPM) ÉS EGFR IMMUNPOZITÍV, VALAMINT CPM-T ÉS EGFR-T EGYIDEJŰLEG EXPRESSZÁLÓ TÜDŐ ADENOCARCINOMÁS ESETEKBEN Témavezető: Dr. Dezső Balázs DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet A bíráló bizottság elnöke: Prof. Dr. Matesz Klára (Fogorvostudományi kutatások program) A bíráló bizottság tagjai: Dr. Méhes Gábor (Experimentális és klinikai onkológia program) Dr. Csernátony Zoltán (Klinikai vizsgálatok program) 14.10-14.20 Szünet (kávé, pogácsa, üdítők) II. szekció (14.20-15.50) FOGORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK Programvezető, üléselnök: Prof. Dr. Márton Ildikó 14.20-14.30 Bakó József III. éves nappali Ph.D. hallgató BIODEGADÁBILIS NANOKOMPOZIT HIDROGÉLEK SZINTÉZISE ÉS VIZSGÁLATA Témavezető: Dr. Hegedűs Csaba DE OEC, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék 2

14.30-14.40 Deák Ádám III. éves nappali Ph.D. hallgató A VESTIBULARIS RENDSZER KAPCSOLATAI AZ AGYTÖRZSI VEGETATÍV KÖZPONTOKKAL Témavezető: Prof. Dr. Matesz Klára és Dr. Bácskai Tímea DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 14.40-14.50 Galamb Diána II. éves nappali Ph.D. hallgató GYERMEKEK FOGÁSZATI FÉLELMÉNEK OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV MÉRÉSE Témavezető: Prof. Dr. Márton Ildikó és Dr. Alberth Márta DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék 14.50-15.00 Péntek-Garabuczi Éva II. éves nappali Ph.D. hallgató MI BEFOLYÁSOLJA A SZÖVETI TRANSZGLUTAMINÁZ KELETKEZÉSÉT AZ ELHALÓ TIMOCITÁKBAN? Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet 15.00-15.10 Köröskényi Krisztina III. éves nappali Ph.D. hallgató AZ ADENOZIN AZ MAKROFÁGOK A2A RECEPTORAIN KERESZTÜL HATVA HOZZÁJÁRUL AZ APOPTÓTIKUS SEJTFELVÉTEL GYULLADÁSCSÖKKENTŐ HATÁSÁBAN ÉS ÍGY A GYULLADÁSI REAKCIÓ TERMINÁLÁSÁHOZ Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémia és Molekuláris Biológiai Intézet 15.10-15.20 Kovalecz Gabriella II. éves levelező Ph.D. hallgató A MOTOROS TRIGEMINUS MAG LAST ORDER PREMOTOR INTERNEURONJAINAK VIZSGÁLATA Témavezető: Prof. Dr. Matesz Klára DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék 15.20-15.30 Lukács Levente III. éves nappali Ph.D. hallgató EMBERI SZÁJNYÁLKAHÁRTYA GYULLADÁS ÉS SEBZÉS ÁLTAL KIVÁLTOTT VÁLASZREAKCIÓJA TANULMÁNYOZÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO XENOTRANSZPLANTÁCIÓS SCID EGÉR MODELL Témavezető: Dr. Juhász István DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Protetika Tanszék 3

15.30-15.40 Szabó Adrienne III. éves levelező Ph.D. hallgató A ROPIVACAIN SZÍVELEKTROFIZIOLÓGIAI HATÁSAI Témavezető: Prof. Dr. Nánási Péter és Prof. Dr. Márton Ildikó DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont és Szájsebészeti Tanszék 15.40-15.50 Tóth Katalin II. éves nappali Ph.D. hallgató AZ RARα LIGÁLÁSA FOKOZZA A T-SEJTEK GLÜKOKORTIKOIDOK ÁLTAL KIVÁLTOTT APOPTÓZISÁT ÉS ELŐSEGÍTI A GLÜKOKORTIKOID RECEPTOR MEDIÁLTA TRANSZKRIPCIÓS FOLYAMATOKAT Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet A bíráló bizottság elnöke: Dr. Hegedűs Csaba (Fogorvostudományi kutatások program) A bíráló bizottság tagjai: Dr. Altorjay István (Experimentális és klinikai onkológia program) Dr. Tóth László (Klinikai vizsgálatok program) 15.50-16.00 Szünet (kávé, pogácsa, üdítők) III. szekció (16.00-18.00) KLINIKAI VIZSGÁLATOK Programvezető, üléselnök: Prof. Dr. Berta András 16.00-16.10 Fodor Mariann abszolutóriumot szerzett levelező Ph.D. hallgató CITOKINEK VIZSGÁLATA KÖNNYBŐL PERFORÁLÓ KERATOPLASTICA UTÁN Témavezető: Dr. Facskó Andrea és Prof. Dr. Berta András DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika 16.10-16.20 Hevér Tímea II. éves nappali Ph.D. hallgató MŰVI ARTERIO-VENOSUS SHUNT-ÖK HAEMODINAMIKAI ÉS KOMPLEX HAEMORHEOLOGIAI VIZSGÁLATA Témavezető: Dr. Németh Norbert és Prof. Dr. Furka István DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék 4

16.20-16.30 Kettesy Beáta III. éves levelező Ph.D. hallgató DONOR CORNEÁK SPEKULÁR MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA Témavezető: Dr. Módis László és Prof. Dr. Berta András DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika 16.30-16.40 Kolozsvári Bence II. éves levelező Ph.D hallgató KERATOPROTHESIS ÉS A LÁTÓTÉR TAPASZTALATOK ÉS LEHETŐSÉGEK Témavezető: Prof. Dr. Berta András és Dr. Damjanovich Judit DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika 16.40-16.50 Komár Timea II. éves levelező Ph.D. hallgató A SULCUS CILIARISBA FIXÁLT SZEKUNDER PCL IMPLANTÁCIÓ, INJEKTOR SEGÍTSÉGÉVEL Témavezető: Prof. Dr. Berta András DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika 16.50-17.00 Kozák Norbert III. éves levelező Ph.D. hallgató SUBARACHNOIDÁLIS VÉRZÉS JAPÁNBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Témavezető: Prof. Dr. Bereczki Dániel DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika 17.00-17.10 Lampé Rudolf III. éves levelező Ph.D. hallgató EGÉSZSÉGES ÉS PREECLAMPSIÁS TERHESEK PLAZMÁINAK HATÁSA A GRANULOCYTÁK SZUPEROXID-ANION TERMELÉSÉRE Témavezető: Dr. Póka Róbert DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 17.10-17.20 Manó Sándor III. éves levelező Ph.D. hallgató MOZGATÓBERENDEZÉS TERVEZÉSE A TÉRDÍZÜLET POSZTOPERATÍV REHABILITÁCIÓJÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE Témavezető: Dr. Csernátony Zoltán DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika (Biomechanikai Laboratórium) 17.20-17.30 Molnár Zsuzsanna II. éves nappali PhD hallgató KROMOSZÓMA ANEUPLOIDIA GYAKORISÁG MEGHATÁROZÁSA HUMÁN SPERMIUMBAN KEMOTHERÁPIA ELŐTT ÉS UTÁN Témavezető: Dr. Jakab Attila DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 5

17.30-17.40 Orosz Zsuzsanna Zita II. éves nappali Ph.D. hallgató A XIII-AS FAKTOR VIZSGÁLATA KÖNNYBEN Témavezető: Prof. Dr. Muszbek László DEOEC, Általános Orvostudományi Kar, Klinikai Kutató Központ 17.40-17.50 Steiber Zita II. éves levelező Ph.D. hallgató BARNA CORNEA Témavezető: Prof. Dr. Berta András DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika 17.50-18.00 Vajas Attila III. éves levelező Ph.D. hallgató VITREKTÓMIA ELŐTT, ADJUVÁNS VEGF GÁTLÓ KEZELÉS LEHETŐSÉGEI ÉS VÁRHATÓ ELŐNYEI PROLIFERATÍV DIABÉTESZES RETINOPÁTIA (PDR) ESETÉN Témavezető: Prof. Dr. Berta András DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Szemklinika A bíráló bizottság elnöke: Prof. Dr. Szántó János (Experimentális és klinikai onkológia program) A bíráló bizottság tagjai: Dr. Dezső Balázs (Fogorvostudományi kutatások program) Dr. Kemény-Beke Ádám (Klinikai vizsgálatok program) 18.00: A szimpózium zárása Aktív részvételére számítva, tisztelettel: Prof. Dr. Berta András a KODI vezetője Dr. Kemény-Beke Ádám a KODI titkára 6

IDEGRENDSZERI ÁTTÉTEK ÉS PRIMAER TUMORAIK ÖSSZEHASONLÍTÓ PATHOLOGIAI VIZSGÁLATA Harsányi Gergő II. éves levelező Ph.D. hallgató DEOEC, Általános Orvostudományi Kar, Pathológiai Intézet Előzmények: A megkezdett tudományos munka alapját képező hypothesis szerint a primaer, szisztémás daganatok biológiai sajátságai eltérnek attól a daganattól, ami áttétként jelenik meg. Ennek a feltevésnek valós jellege mellett szólnak azok a közelmúltban megjelent adatok, melyek szerint a primaer daganaton belül zajló clonalis szelekció során genetikailag is megfoghatóan olyan sajátságokkal bíró sejtek jelennek meg, melyek később képesek lesznek metasztatizálni. Ezeknek az adatoknak tükrében a klasszikus talaj-teória néhány állítása újra értékelendő. Célkitűzések: A CNS állományába kerülő, a fentiek szerint módosult genetikai állománnyal rendelkező sejtek a klinikailag észlelhető áttét formálása során az eredeti daganattal összehasonlítva sajátos micromilieu kialakítására képesek. Ennek feltevésünk szerint tükröződnie kell az áttétek morphologiai sajátságaiban. Ennek bizonyítására az áttétek parenchymájának (úm. a daganatsejtek cytologiai és immunhistochemiai [IHC] jellemzői) és neostromájának beleértve a metastasisok ereit vizsgálatát kezdtük el. Módszerek: Az eddigi munka során megtörtént az első mintasorozat kiválasztása. Annak érdekében, hogy lehetőleg homogén anyaggal foglalkozzunk primaer pulmonalis daganatokat kerestünk, melyek szövettani vizsgálatra elérhetőek voltak, majd az alapfolyamat igazolását követően ugyancsak szövetileg vizsgálható áttéteket adtak az agy valamely területébe. Ennek érdekében a DEOEC Idegsebészetén, ill. a BAZ Megyei Kórház Idegsebészetén operált, a fenti kritériumoknak megfelelő tumorokat kerestünk. Eredmények: A primaer és áttéti daganatok kórszövettani vizsgálata a rutin feldolgozás szerint történt. Ez HE, PAS, EvG festéseket, cytokeratin panel, Ki-67 ellenes antitest (Mib-1) IHC vizsgálatát jelentette. Ezeket a meglévő vizsgálatokat eddig a következő kiegészítésekkel gazdagítottuk: CD34, CD31, EGFR, p53. Ezek birtokában eddig meggyőző eltéréseket nem találtunk. Időközben a vizsgálati lehetőségeket sikerült bővíteni. Rendelkezésünkre állnak a következő antitestek (melyek alkalmazása megkezdődött): tenascin, caspase 3, survivin, cyclin B1, AQP1 és AQP4. Különösen az aquaporinok dekorációs mintázatában várunk különbségeket. E mellett sikerült annak az EGFR variánsnak (EGFRvIII) vizsgálatára alkalmas antitestet beszereznünk, melyről ismert, hogy jellemzően CNS daganatokban expresszálódik. Az új antitestekkel történő feldolgozás folyamatban van. Jelenleg arra törekszünk, hogy megvalósítsuk az IHC reakciók semi-quantitatív elemzését. További terveink: Vizsgálataink során merült fel annak igénye, hogy felvegyük a kapcsolatot Berényi Ervin tanár úrral, akinek lehetősége van arra, hogy a CNS daganatokban és környezetükben diffúzió súlyozott- és tenzor MR vizsgálatokat végezzen. Logikusnak tűnik, hogy a metastasisokra jellemző kontraszthalmozás sajátságai mögött a károsodott vér-tumor gát jelensége áll. Kívánatosnak tűnik, hogy a primaer és áttéti daganatok körüli oedema-képződés mechanizmusában minden bizonnyal fennálló eltéréseket a radiológiai lehetőségeket figyelembe véve, a fenti IHC armamentárium segítségével összehasonlítva tanulmányozzuk. Témavezető: Prof. Dr. Molnár Péter 7

CORTICALIS MIGRATIÓS ZAVAROK GENETIKAI VONATKOZÁSAI Körhegyi Ivett III. éves nappali Ph.D. hallgató DEOEC, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ A cortex migratiós zavarainak hátterében több gén (LIS1, DCX, ARX, RELN, 14-3-3ε) meghatározó szerepét igazolták. Ezek a gének többnyire a neuron microtubulus rendszerének működését befolyásolják, deléciók, mutációk esetén a 12-20. gesztációs héten rendellenes agykéreg kialakulásához vezetnek. A megjelenő klinikai kép függ a genetikai defektus típusától. Sok esetben csak izoláltan látjuk, de szindróma részjelenségeként előfordulhat például Miller-Dieker szindrómában, ahol a 17p13.3 deléció felelős az elváltozásokért. A migrációs zavarok csoportjába tartozó lissencephalia (pachygyria-agyria) két eltérő formában jelentkezhet. A korábban I. típusként emlegetett, ma már inkább klasszikus forma elnevezésű csoportban a cortex normális hat rétege helyett csak négy irreguláris szerveződést mutató réteg különíthető el. A morfológiai megjelenés súlyossága alapján hat fokozatra osztható, a generalizált, komplett agyriától egészen a legenyhébb formáig, ahol csak kisebb subcorticalis heterotopiák észlelhetők, amelyek akár tünetmentesek is maradhatnak. A II. típus, ún. cobblestone esetében a neuronok migrációja macskakőszerűen egyenetlenné teszi a cortex felszínét, ez a forma az autoszómális recesszív öröklődésű Walker-Walburg szindróma részjelenségeként ismert. A napjainkban rendelkezésre álló MR technikák nagy segítséget jelentenek a cortex elváltozásainak pontos megítélésében. Ennek is köszönhető, hogy a genetikai háttér és a morfológiai kép közötti kapcsolat egyre részletesebben feltérképezhető. A fent felsorolt gének defektusa eltérő lokalizációjú és súlyosságú elváltozást eredményezhet. A genetikai eltérés ismeretében elvégezhető prenatális diagnosztika a megelőzést teszi lehetővé. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyermekgyógyászati Intézet Klinikai Genetikai Központja Laboratóriumában a migrációs zavarok leggyakrabban érintett génjeinek mutáció analízisét kezdtük el. Célunk a migrációs zavarok hazai eseteinek összegyűjtése, regiszter készítése, a genetikai háttér tisztázása és a genetikai eltérések klinikai képpel való összefüggésének tanulmányozása. Az elmúlt félév alatt hat MRI-vel igazolt lissencephaliás gyermek adatait és DNS-analízisre szolgáló vérmintáját gyűjtöttük össze. Közülük négy esetben a 17p deléció kimutatását lehetővé tevő kromoszóma vizsgálatot, valamint a LIS1 lókuszra specifikus FISH-t elvégeztük, negatív eredménnyel. A következő lépést a pontmutáció kimutatására szolgáló szekvenálás képezi. A LIS 1 és a DCX gén valamennyi kódoló exonjára specifikus primereket megrendeltük, a molekuláris genetikai vizsgálatot a következő hetekben elvégezzük. További terveink között a hazai betegek összegyűjtése a neurológiai osztályokkal, centrumokkal együttműködve, a hiányzó MRI vizsgálatok elvégzése, a betegek adatainak rögzítése, a diagnosztikus vizsgálatok fenti sorrendben (kromoszóma, FISH, molekuláris genetika) való elvégzése és a minták biobankban való tárolása (az előírt szabályok betartásával) szerepel. Vizsgálataink az eddig csupán külföldi kollaborációban elvégezhető vizsgálatok hazai bevezetésére teremtenek lehetőséget. Témavezető: Prof. Dr. Oláh Éva 8

NEUROPATHOLOGIAI ELTÉRÉSEK MUCOPOLYSACCHARIDOSIS I. TÍPUSÚ IDUA(-/-) EGEREK KÖZPONTI IDEGRENDSZERÉBEN Szakszon Katalin II. éves levelező Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Gyermekgyógyászati Intézet, Klinikai Genetikai Központ Bevezetés A mucopolysaccharidosis I. típusa (MPS I) a lysosomális tárolási betegségek egyik leggyakoribb formája, amelyet az alpha-l-iduronidase (IDUA) hiánya, ennek következtében az extracelluláris mátrix (ECM) komponensek egyensúlyának felborulása, glycosaminoglycanok (heparan- és dermatan sulphat) felhalmozódása jellemez. Neuropathologiailag a kórképben a neuronok és a glia vacuolaris degeneratioja és a perineuronalis microglia-hálózat phagocytoticus aktiválódása figyelhető meg. Ismert, hogy az ECM makromolekulái a központi idegrendszer bizonyos helyein nagyobb mennyiségben találhatók. Az egyik ilyen terület az idegsejtek körüli hálózat, a perineuronalis háló vagy net (PN), ahol az ECM feltételezett szerepe a szinapszisok stabilizálása és neuroprotektív hatás. Annak tükrében, hogy az ECM makromolekulái a pre- és postszinaptikus membránban fontos jelátviteli mechanizmusok koordinálásában vesznek részt, feltételezzük az ECM összetételének megváltozása hátrányosan befolyásolja MPS-ben a jelátviteli folyamatok hatékonyságát. Klinikai háttér 2003. áprilisában az MPS I addig tüneti terápiájában áttörés következett be a rekombináns alpha-l-iduronidase (Aldurazyme; Genzyme Corp.) klinikai hozzáférhetőségének biztosítása által. A DE-OEC Gyermekklinikán 2006. óta végezzük egy MPS I-ben szenvedő gyermek enzimszubsztitúcióját. Anyagok és módszerek Vad típusú Black 6 egereket 1.3 ml/100 g testtömeg 10%-os intraperitonealisan adott uretánnal mély altatásba hozva perfundáltunk az aorta ascendensbe vezetett katéter segítségével, elsőként 0.9%-os fiziológiás sóoldattal, majd 4%-os paraformaldehiddel. Az agyat egészben eltávolítva majd paraffinba ágyazva mikrotóm segítségével 10 µm rétegvastagságú haránt és hosszirányú metszeteket készítettünk. Deparaffinálást követően a metszeteket először 2%-os hidrogén-peroxidban majd 1%-os borjúsavóval (bovine serum albumin; BSA) inkubáltuk 30-30 percig. A PN egyik legfontosabb alkotóelemét, a glükózaminoglikánok N-acetilgalaktózamin csoportját felismerő WFA-100 jelölőanyag (Sigma) segítségével térképeztük fel. Következő lépésként az MPS I-ben nagy mennyiségben felhalmozódó heparán- és dermatán-szulfát (nyúlanti egér antitestek; Sigma) ill. a hyaluronsav (bhabc) eloszlására vagyunk kíváncsiak. Eredmények Vad típusú egerekben a WFA-100 által jelölt PN-glükózaminoglikánok eloszlása a cortex, a törzsdúcok, a kisagyi magvak területén mutat kifejezett dúsulást, míg a fehérállomány területén alig fedezhető fel a jelenléte. A dermatán- és heparánszulfát, valamint a hyaluronsav normál eloszlásának tanulmányozása jelenleg a tesztjelölések fázisában van, mert ezekre nézve pontos protokoll nem áll rendelkezésre. Témavezető: Prof. Dr. Oláh Éva 9

METASTASIS KÉPZŐDÉS ÉS Β-CATENIN-E-CADHERIN EXPRESSZIÓ VIZSGÁLATA TISSUE MICROARRAY MÓDSZERREL DUKES B2 STÁDIUMÚ COLORECTALIS CARCINOMÁBAN Tóth László abszolutóriumot szerzett levelező Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Pathológiai Intézet Bevezetés A β-catenin és E-cadherin molekulák membrán asszociált proteinek, szerepük ismert a sejt-sejt adhaesióban. A tumor metastasis képzés egyik fontos állomása az intercellularis kapcsolatok felbomlása. Számos tumor esetében kimutatták már, hogy ebben szerepet játszik a fenti proteinek expressziójának csökkenése. Munkánk célja, hogy megállapítsuk, vastagbél carcinoma esetén ezen proteinek expressziójának csökkenése lehetőséget ad-e a metastasis képzés előrejelzésére. Betegek és módszerek A DE OEC sebészeti klinikáin 1996-2001 között operált Dukes B2 stádiumú colorectalis carcinomás betegek formalin fixált, paraffinba ágyazott műtéti anyagainak immunhisztokémiai vizsgálatát végeztük el. Ezen vizsgálatunk részét képezte a MKOT-GSK pályázati munkának. Meghatároztuk a tumorok β-catenin és E-cadherin expresszióját. Vizsgálatainkban tissue microarray módszert használtunk, mellyel mind a vizsgálat költsége, mind a szükséges munkaidő jelentősen csökkenthető. Eredmények β-catenin membrán expressziójának eltűnése esetén gyakoribb a metastasis képződés (p=0.032), a metastasis megjelenésig eltelt idő rövidebb, mint pozitív esetekben (p=0.05), valamint szignifikánsan rosszabb túlélés várható (p=0.05). E-cadherin expressziójának csökkenése esetén is gyakoribb metastasis képződést észleltünk, az eredmény nem bizonyult szignifikánsnak. Konklúzió Vizsgálatain eredményei alapján a Dukes B2 stádiumú colorectalis carcinomás betegek műtéti resectiós anyagának immunhisztokémiai vizsgálatával meghatározott E-cadherin- β-catenin expressziója a metastasis képző hajlam markeréül szolgálhat. Értékes információt kapunk meghatározásával, melyet az adjuváns terápia tervezésénél figyelembe kell venni. Témavezető: Prof. Dr. Szántó János 10

MELLKASSEBÉSZETI VARRATOK ELÉGTELENSÉGÉNEK MEGELŐZÉSE Veres Lukács II. éves levelező Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Mellkassebészeti Központ Az első négy szemeszter során eddig 9.36 pontot szereztem a Ph.D kurzusokon való részvétel során. Néhány jelenleg még tart ebben a szemeszterben. Az ötödik szemeszter során tervezem az összes maradék pont megszerzését, hogy azt követően a felszabaduló időben több időt tölthessek a Ph.D. témám kísérletes munkájával. A klinikai munkám mellett aktívan részt veszek a magyar és külföldi hallgatók sebészeti mellkassebészeti képzésében. A családorvosi szakképzésben is előadóként szerepet vállalok. 2007-ben előadást tartottam a Magyar Sebész Társaság Endoszkópos Szekciójának őszi kongresszusán Sárváron A mellkasi echinococcus cysták VATS kezelése címmel. 2008-ban a Magyar Sebész Társaság 59. Kongresszusán Debrecenben tartottam előadást Gyermek-mellkassebészeti műtéteink, különös tekintettel a gyermekkori empyemára címmel. Kirschner drótok intrathoracalis vándorlása címmel cikket küldtem a Magyar Sebészetbe elfogadásra, mely jelenleg folyamatban. Rövidesen újabb cikket küldök a Magyar Sebészetbe közlésre Spontán nyelőcső ruptura komplikált esetének megoldása transgastricus drainage-zsal címmel, mely egy kevéssé ismert, új műtéti eljárás sikeresen alkalmazott esetét mutatja be. Ez év őszén szeretnék kísérletes munkát kezdeni a Sebészeti Műtéttani Tanszéken. Annak pontos részletei jelenleg kidolgozás alatt állnak, nagy valószínűséggel kisebb testű állaton (nyúl, kutya) kellene a hörgőcsonk neovascularizációját vizsgálni. A disznón végzett kísérletek jelenleg nem elvégezhetők technikai és anyagi okok miatt. Témavezető: Prof. Dr. Damjanovich László 11

MOLEKULÁRIS PATOLÓGIAI VIZSGÁLATOK CARBOXYPEPTIDASE M (CPM) ÉS EGFR IMMUNPOZITÍV, VALAMINT CPM-T ÉS EGFR-T EGYIDEJŰLEG EXPRESSZÁLÓ TÜDŐ ADENOCARCINOMÁS ESETEKBEN Enyedi Attila II. éves levelező Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet A kutatás célkitűzései: A rosszindulatú daganatos megbetegedések között a tüdőrák az iparilag fejlett országokban és hazánkban is a daganat okozta halálozás vezető helyén áll. Magyarországon a tüdőrák az első helyen áll a daganatos halálozásban, ami egy évre vonatkoztatva 10 500 új esetet és körülbelül 7500 halálozást jelent a KSH Nemzeti Rákregiszter (2006) adatai alapján. A kombinált sebészi kezelés, a komplex neoadjuváns / adjuváns kemoterápia-, célterápia, és irradiációs kezelés ellenére a betegek mintegy 50%-nál a műtétet követő években áttétek jelennek meg, s ezen betegek jelentős hányada a daganat következtében hal meg. Az adjuváns kemoterápia sok esetben nem vezet eredményre. A gyakorlatban a betegek adjuváns kezelése egyrészt a tumor szövettani típusától, anatómiai stádiumától, különböző molekuláris faktoroktól függ, és ezek ismeretében indikáljuk jelenleg a kemoterápiás kezelést. Az utóbbi évtized molekuláris biológiai és molekuláris patológiai kutatásai számos olyan prognosztikai és prediktív faktort tártak fel, melyek szerepet játszanak a betegség kimenetelében. Más faktorok összefüggést mutatnak a tumor terápiára adott válaszreakciójával. Esetenként a kisebb kiterjedésű valamint koraibb anatómiai stádiumú daganat rosszabb prognózisú, mint az előrehaladottabb változat és ennek hátterében eltérő molekuláris patológiai összetevők állhatnak. Ezek alapján célunk az, hogy új a prognózist meghatározó, és/vagy további célterápiás lehetőségek kidolgozására alkalmas molekuláris mechanizmusokat tárjunk fel, tüdőrákok esetében. Előzmények: Korábbi immunhisztokémiai vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a nem kissejtes tüdőrákok közül az adenocarcinomák közel 20%-a Carboxypeptidase M-et (CPM) expresszál, mely molekula 80%-os prevalenciával jelenik meg Epidermalis Növekedési Faktor Receptor (EGFR) pozitív daganatokban. Mivel irodalmi adatok alapján a CPM-ről ismert, hogy az EGFR egyik aktiváló ligandját enzimatikus úton processzálni képes (EGF), hogy nagyobb affinitással kötődjön a receptorhoz, így kézenfekvő volt feltételezni, hogy e-két molekula koexpressziója nem incidentális, hanem egymás funkciójával összefüggő jelenség. Retrospektív klinikopatológiai vizsgálataink ezt alátámasztották: azok az adenocarcinomás betegek ugyanis, akik mindkét molekulát expresszálták szignifikánsan rövidebb 5 éves túlélést mutattak a csak EGFR-t vagy csak CPM-et expresszálókhoz képest (9,5 % versus 60,4 %, p< 0,001). Ezeket, az adatokat az irodalomban elsőként publikáltuk: Tsakiris I., Soos G., Nemes Z., Kiss SS., Andras C., Szanto J. and Dezso B.: The presence of carboxypeptidase-m in tumour cells signifies epidermal growth factor receptor expression in lung adenocarcinomas. J Cancer Res and Clin Oncol (2008) 134: 439-451.) Nem vizsgáltuk még azonban azt a kérdést, hogy milyen molekuláris patológiai mintázattal rendelkeznek azok az adenocarcinomák, melyek CPM-EGFR 12

koexpressziót mutatnak. Ez fontos lehet a jelenleg alkalmazott EGFR és/vagy tirozin kináz célterápiás kezelések még hatékonyabbá tétele érdekében. Kutatás tervek és ütemezés: Nagyobbrészt prospektív módon, kisebb részt retrospektíve a DEOEC Sebészeti Klinikájának Mellkas Sebészeti Részlegén operált betegek terápiás és hisztológiai diagnózis felállítása miatt eltávolított szövetmintáit vizsgáljuk meg kiterjesztett immunhisztokémiai, valamint molekuláris patológiai módszerekkel. Terveink szerint 150 ilyen esetet gyűjtenénk össze. A friss natív vagy formalin-fixált paraffinos szövetblokkokból melyek a rutin diagnosztikus célra felhasználásra már nem kerültek DNS-t izolálunk, melyből k-ras, EGFR, valamint CPM mutációs analízist végzünk. Az EGFR esetleges amplifikációját FISH technikával kívánjuk megvizsgálni. A natív szövetmintából RNS-t is isolálunk, hogy a fenti mollekulák transzkripciós mintázatát feltérképezzük. Az adatokat az immunhisztokémiai protein expressziós profiljával összevetjük. Vizsgálatainkat Laser Capture Microdissectio (LCM) módszerével kiegészítjük, hogy egy tumoron belül esetleg észlelt különböző szöveti struktúrát és differenciáltsági fokot mutató tumorsejt populációt szeparáltan vizsgálni lehessen a gén expressziós profil vonatkozásában. Ezzel a génhiba tumoron belüli homogenitásának mértékét lehet meghatározni. A hisztológiai és a molekuláris patológiai eredményeket a klinikopatológiai adatokkal (TNM, grádus, terápia hatékonysága, stb.) korreláltatjuk. A mintagyűjtés a morfológiai és immunhisztokémiai kiértékeléssel a kutatás első két évében kívánjuk megvalósítani. A kutatás 3. évében az összegyűjtött minták molekuláris patológiai feldolgozását tervezzük. Az morfológiai és molekuláris eredmények publikációra való előkészítése a 3. év végén elkezdődik és annak közlemény formájában való megjelentetését a 4. évben tervezzük. Az 5. évben az eredmények klinikopatológiai korrelációját végezzük el, különös tekintettel az öt éves túlélés alakulására a különböző génexpressziós profillal rendelkező csoportoknál. Várható eredmények: A szimultán vizsgált markerek expressziója alapján várhatóan olyan összefüggésekre derülhet fény, melyek a diagnosztikában játszanak szerepet prognosztikai vagy prediktív faktorként, amik így a terápiás protokoll felállításában hasznosíthatóak. Témavezető: Dr. Dezső Balázs 13

BIODEGADÁBILIS NANOKOMPOZIT HIDROGÉLEK SZINTÉZISE ÉS VIZSGÁLATA Bakó József III. éves nappali Ph.D. hallgató DE OEC, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Tanszék Bevezetés: A biodegeradábilis polimerek rendkívül intenzíven kutatott területét képviselik az anyagtudományoknak, ennek oka ezen anyagok szövetbarát tulajdonságaikból, és jó permeábilitásukból adódik.[1] Ezen tulajdonságok igen sokoldalú felhasználást tesz lehetővé, melyek közül a biológiailag aktív molekulák szállítása és célbajuttatása különösen nagy érdeklődésre tart számot. A tanulmány célja, újszerű fényre polimerizálódó hidrofil polimer gélek előállítása, melyek hatóanyag-leadó rendszerként alkalmazhatóak.[2] Eljárások: A poli-gamma glutamin (PGA)sav egy biokompatibilis és biodegradábilis polimer. Vinil-csoporttal ellátott, reaktív polimer molekulából, mely arra alkalmas iniciátor segítségével a fogászati gyakorlatban alkalmazott fényforrás segítségével polimerizálható alakítunk ki hidrogélt, melyet különböző hatóanyagokkal töltve állíthatjuk elő hatóanyag-leadó rendszert.[3] A PGA diamino-vegyülettekkel is reagáltatható, ebben az esetben nanorészecskék jönnek létre. Ezek a nanorészecskék fizikailag kötött formában is alkalmazható, vagy reaktív csoporttal is felszerelhetőek csakúgy, mint a PGA. A polimert NMR-rel vizsgáltuk, és jellemeztük mechanika, duzzadási és kioldódási sajátságait. Toxikológiai vizsgálatát a gyógyszerész tudományi Karon végeztük MTT és LDH tesztek segítségével. Eredmények: A reaktív PGA, és a nanorészecskék alkalmazásával új rendszer építhető fel. Ez az új hidrogél hatékony gyógyszer-szállító, és leadó rendszer lehet a kioldódási mérések alapján. Mechanikai paramétereit tekintve,a maximális feszültség amit elvisel 0,25±0,09 MPa, míg Young-modulusa 1,4 ±0,24 MPa s duzzadási sajátságait figyelembe véve ~150% 24-óra után. A toxikológiaia vizsgalátok egyike sem mutatott ki sejtkárosító hatást. Összefoglalás: A hatóanyag leadás a PGA mátrix a térhálósűrűségével is szabályozható, de egy új alapvető szabályozási lehetőségre nyílik lehetőség a nanorészecskék alkalmazásának köszönhetően. Ez egy megfelelő modell lehet, például egy in situ alkalmazható parodontális megbetegedések kezelésére alkalmas biodegradábilis, és biokompatibilis rendszerre. A helyi, szabályozott hatóanyag-leadás növelni képes az alkalmazott molekulák hatékonyságát, csökkentve az minimálisan alkalmazandó mennyiséget, s ezzel az esetleges mellékhatások kialakulásának laehetőségét. Témavezető: Dr. Hegedűs Csaba 14

A VESTIBULARIS RENDSZER KAPCSOLATAI AZ AGYTÖRZSI VEGETATÍV KÖZPONTOKKAL Deák Ádám III. éves nappali Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet A klinikai gyakorlatban régóta ismert, hogy a vestibularis rendszer befolyásolja a vegetatív idegrendszer működését. Fiziológiai kísérletek azt mutatták, hogy a vestibularis receptorokból származó ingerek közvetett módon jutnak el az agytörzsi vegetatív központokba, azonban ezeknek a kapcsolatoknak a morfológiai háttere nem pontosan ismert. Korábbi, kobalt jelöléses kísérleteink során azt találtuk, hogy békában jelentős számú primer afferens vestibularis rost végződik az agytörzsi formatio reticularisban, és ugyanezen a területen találtuk a nucleus ambiguus visceromotoros neuronjait és a laryngo-pharyngealis motoneuronok dendritjeit is. Jelen munka célja annak vizsgálata, hogy létezik-e közvetlen kapcsolat a primer afferens vestibularis rostok és nucleus ambiguus motoneuronjai között. Kísérleteinket kecskebékán végeztük. A n. vestibulocochlearis (n. VIII.) és a nervus glossopharyngeus-vagus-accesorius (n. IX-X-XI.) közös gyökerét kipreparáltuk és átvágtuk. Az átvágott idegeket különböző fluorescens jelölőanyagokkal (tetrametylrhodamin dextranamin és fluoreszcein dextranamin) ugyanazon állatban megjelöltük. Konfokális lézer szkenning mikroszkóp segítségével közvetlen kapcsolatot találtunk a primer afferens vestibularis rostok és a szívet, tüdőt és a gyomrot ellátó motoneuronok perikaryonja és dendritjei között, valamint a gégét és a garatot ellátó motoneuronok dorsalis dendritjei és a vestibularis afferensek között. Közvetlen kapcsolatot találtunk a primer afferens vestibularis rostok és a n. IX-X. sensoros rostjai között is. Eredményeink alapján megállapítható, hogy a primer afferens vestibularis rostok monoszinaptikus kapcsolatba kerülnek a n.glossopharyngeus és n.vagus motoneuronjaival és érző rostjaival, biztosítva a vestibularis ingerekre adott gyors vegetatív válasz lehetőségét. Témavezető: Prof. Dr. Matesz Klára és Dr. Bácskai Tímea 15

GYERMEKEK FOGÁSZATI FÉLELMÉNEK OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV MÉRÉSE Galamb Diána II. éves nappali Ph.D. hallgató DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék Bevezetés: Világméretekben is nagyon jelentős probléma a fogászati kezelésekkel szemben tanúsított félelem, szorongás érzése. A fogászati félelem hatása többrétű. A félelem miatt ritkább a fogászati kezelések igénybevétele, ami a fogazati állapot romlásához vezethet. A gyermekkori félelem ugyanakkor felnőttkorig őrződik, majd átadódhat a következő generációnak. A félelem felismerésével, kiküszöbölésével megkönnyíthető a fogászati kezelés kivitelezése, javítható a fogazat állapota, ezzel a páciens életminősége. A félelem mérésére szubjektív és objektív módszerek állnak rendelkezésünkre. Célkitűzés: Célkitűzésünk volt a fogászati kezelés alatt álló gyerekek esetén meghatározni a félelem szubjektív és objektív mérési adatai közötti összefüggést. Két korosztályt vizsgáltunk, a 6-8 és 12-14 éveseket. A fogászati félelem ezekben a korcsoportokban gyakrabban fordul elő. Anyagok és módszerek: Vizsgálatunkban harminckét randomszerűen kiválasztott 12-14 éves, és negyvenegy 6-8 éves gyermek vett részt. A dentális félelmet a 12-14 éves korosztályban a Corah-féle Fogászati szorongás teszttel (Dental Anxiety Scale, DAS), míg a kisiskolások esetében ennek szülő által kitöltött változatával határoztuk meg. A gyerekeket ugyanaz az orvos, illetve ugyanaz az asszisztens kezelte, mindig ugyanabban az időpontban. Kezelés előtt és kezelés után 20 perccel a 12-14 évesek esetén megmértük a gyermekek vérnyomását, pulzusszámát (OMRON HEALTHCARE UK ambuláns vérnyomásmérő monitor), meghatároztuk az izzadás mértékét (Corneometer CM 825), és nyálmintát gyűjtöttünk a nyál kortizol szintjének (kompetitív radioimmunoassay) és alfaamiláz aktivitásának (Cobas Integra-800 analizátor) meghatározásához. 6-8 évesek esetében kezelés előtt és kezelés után 20 perccel meghatároztuk a stimulált nyál mennyiségét, az izzadás mértékét, valamint nyálmintát vettünk a nyál kortizol koncentrációjának meghatározásához. A kapott eredményeket a kategorikus változók esetében Chi-Square teszt, a folytonos változók esetében T-teszt segítségével értékeltük. Az eredményeket p<0.05 esetén szignifikánsnak tekintettük. Eredmények: Mindkét korosztályban szignifikáns összefüggést találtunk a vizsgált objektív mérési paraméterek között (szisztolés vérnyomás, pulzusszám, izzadás, nyál kortizol koncentrációja, stimulált nyál mennyisége), egyedül a nyál alfa-amiláz aktivitása nem korrelált az egyéb objektív mérési módszerekkel. A 12-14 éves korosztályban az általunk vizsgált objektív módszerek közül csak a nyál kortizol koncentrációja és az izzadás mutatott szignifikáns összefüggést a DAS adataival. A 6-8 évesek esetében az összes vizsgált objektív mérési paraméter szignifikánsan korrelált a szülő által kitöltött DAS adataival. Megbeszélés: A kapott eredményeink alapján a szisztolés vérnyomás, pulzus, az izzadás és a nyál kortizol koncentrációjának vizsgálata pontos és hatékony objektív módszer a gyermekek fogászati félelmének kiszűrésére. A fogászati félelem mérésére a nyál alfaamiláz aktivitása nem bizonyult megbízhatónak. A szubjektív kérdőív kitöltése során a 12-14 éves gyermekek nem mindig vallották be fogászattal kapcsolatos félelmeiket, míg a 6-8 éves korban a szülő által kitöltött kérdőív alkalmazása pontosabb képet adott a gyermekek fogászati félelméről. 16

A félelem mérésére alkalmazott vérnyomás és pulzus mérése, valamint a nyál kortizol koncentrációjának meghatározása sokszor időigényes és megterhelő egy gyermek számára. Az izzadás mérésére alkalmas Corneometer alkalmazása egyszerű, gyors, megbízható és gyermekeken is könnyen alkalmazható. Használatával kiküszöbölhetjük a szubjektív kérdőívek, illetve a gyermekek aktív közreműködését igénylő egyéb objektív módszereket a fogászati félelem mérésekor. Témavezető: Prof. Dr. Márton Ildikó és Dr. Alberth Márta 17

MI BEFOLYÁSOLJA A SZÖVETI TRANSZGLUTAMINÁZ KELETKEZÉSÉT AZ ELHALÓ TIMOCITÁKBAN? Péntek-Garabuczi Éva II. éves Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet A timociták csontvelői őssejtekből származó sejtek. Érésük és differenciálódásuk a tímuszban történik meg, melynek során a timociták több mint 90%-a elhal. Az intézetben folyt korábbi kutatások kimutatták, hogy az apoptózis kiváltásakor pl.: glükokortikoid oltását követően, nagy mennyiségű szöveti transzglutamináz (TG2) termelődik a timocitákban. A timociták elhalását in vitro is előidézhetjük glükokortikoid kezeléssel, de ezzel egyidejűleg a TG2 indukálódását nem tudtuk kimutatni. Kísérleteink során arra keressük a választ, hogy mely anyagok működhetnek közre a timociták in vivo apoptózisa során, melyek a timociták szöveti környezetében megtalálhatóak és szükségesek a TG2 in vivo termelődéséhez. Laborunk korábbi adatai azt mutatják, hogy a timociták elhalását a tímuszban jretinoidok termelődése és az apoptotikus sejteket eltakarító makrofágok által termelt transforming-growth -factor-béta (TGF-béta) keletkezése kíséri. Mind retinsav, mind TGF-béta kötőhely létezését leírták a TG2 promóterében. Kísérleteinkben retinsav és TGF-béta hatását vizsgáljuk a TG2 mrns-ének megjelenésére, a timociták glükokortikoid kiváltott in vitro apoptózisa során. Adataink azt mutatják, hogy a TGF-béta és a retinsav, valamint az apoptózist kiváltó glükokortikoid együttes hatása szükséges a TG2 mrns hatásos indukciójához. In vivo apoptózis indukció során a TGF-béta hatás közömbösítése vagy a retinsav szintézis gátlása megakadályozza a TG2 indukcióját. Mindez arra utal, hogy a retinsav és a TGF-béta is közrejátszik az apoptotikus timocitákban keletkező TG2 indukciójában. Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa 18

AZ ADENOZIN AZ MAKROFÁGOK A2A RECEPTORAIN KERESZTÜL HATVA HOZZÁJÁRUL AZ APOPTÓTIKUS SEJTFELVÉTEL GYULLADÁSCSÖKKENTŐ HATÁSÁBAN ÉS ÍGY A GYULLADÁSI REAKCIÓ TERMINÁLÁSÁHOZ Köröskényi Krisztina III. éves nappali Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémia és Molekuláris Biológiai Intézet Irodalmi adatokból ismert, hogy a sejtek apoptózissal történő elhalását nem követi gyulladásos válasz. Az irodalomból elfogadott nézet, hogy az apoptótikus sejtek felvétele során a makrofágokban megindul a gyulladáscsökkentő hatású TGF-béta termelése, amely a makrofágra visszahatva csökkenti a gyulladási citokinek (pl.: TNFalfa, IL-6) termelődését. Újabb cikkek, valamint a saját korábbi kísérleteink azonban megcáfolják a TGF-béta központi szerepét az apoptótikus sejtfelvételt követő gyulladást gátló válasz kialakulásában. Eredményeink azt mutatják, hogy az apoptótikus sejtekkel kapcsolatba került makrofágok valóban kibocsátanak szolubilis molekulá(ka)t, melyek gátolják olyan makrofágok LPS-indukálta gyulladási citokin termelését is, melyek nem találkoztak apoptótikus sejtekkel. Mint lehetséges résztvevő, felmerült az adenozin szerepe a gátlás kialakulásában, mivel az adenozin egy endogén gyulladáscsökkentő vegyület. Receptorai (A1, A2A, A2B, A3) megtalálhatóak a makrofágokon is. A négy receptoraltípus közül a Gs-kapcsolt A2A receptor játszik legnagyobb szerepet a gyulladási folyamatok gátlásában. Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy az A2A receptor hiánya befolyásolja-e az apoptótikus sejtek gyulladásgátló képességét makrofágokban. Azt találtuk, hogy az A2A receptor hiánya nem befolyásolja jelentős mértékben az apoptótikus sejtek közvetlen gyulladásgátló hatását, és a gyulladást gátló faktor(ok) termelődését, de A2A receptor hiányában az apoptótikus sejteket nem látott makrofágok nem tudnak reagálni ezen faktor(ok)ra az IL-6 termelés gátlásával. A hatás citokin specifikus volt. Emellett az apoptótikus sejtekkel kapcsolatba került A2A receptor hiányos makrofágok magasabb szinten bocsátják ki a neutrofilekre ható MIP-2 kemoattraktáns vegyületet. Ez a túltermelés gén- és fehérjeszinten is megfigyelhető. A MIP-2 megnövekedett szintje fokozott neutrofil migrációt eredményez egy in vivo gyulladásos modellben a receptorhiányos egerekben. Adataink arra utalnak, hogy az adenozin egy olyan szolubilis mediátor, mely a gyulladásokba bevándorló és a gyulladási reakcióban elhalt neutrofileket fagocitáló sejtekből kerül ki, és egyik oldalról citokinspecifikus módon részt vesz a gyulladási válasz lecsendesítésében, másrészt a MIP-2 termelődés szabályozásán keresztül szerepet játszik a további neutrofilek bevándorlásának megakadályozásában a gyulladási reakció végén. Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa 19

A MOTOROS TRIGEMINUS MAG LAST ORDER PREMOTOR INTERNEURONJAINAK VIZSGÁLATA Kovalecz Gabriella II. éves levelező Ph.D. hallgató DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Tanszék A motoneuronok térben és időben összehangolt működését az un. "last-order" vagy utolsó rendű premotor interneuronok (LOPI) biztosítják. A LOPI aktiválása primer afferens rostokon és a magasabb központokból érkező leszálló pályákon keresztül történik. A beérkezett serkentő és gátló ingerületeket a LOPI összegzik és továbbítják a motoneuronok felé, amelyekkel monoszinaptikus kapcsolatban vannak. Feltételezik, hogy a sztereotíp elemeket tartalmazó mozgás mintázat az idegrendszerbe be van programozva, és a program végrehajtásáért egy neuronhálózat felelős amit "központi ritmus generátornak" (central pattern generator, CPG) neveznek. A CPG az ún. last-order premotor interneuronokon keresztül aktiválja azokat a motoneuronokat, amelyek a mozgás sorozatban résztvevő izmokat látják el. A vizsgálatainkban használt modell a béka zsákmányszerzési folyamata, az úgynevezett prey-catching behaviour. A folyamat során a fej elmozdul és az állkapocsízületet mozgató izmok tónusát proprioceptorok valamint a vestibularis receptorok kontrollálják. Jelen munkában a vestibulotrigeminalis neuronhálózat elemeit vizsgáltuk neuronalis jelölési módszerrel. A n. trigeminus és a n. vestibulocochlearis ágait különböző fluorokrómokkal jelöltük, és a kapcsolatokat konfokális lézer szkenning mikroszkóppal vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a vestibularis afferensek monoszinaptikus kapcsolatban vannak a szájzáró motoneuronokkal. Ugyanakkor a rendszer poliszinaptikusan is aktiválódik a mesencephalicus trigeminus mag és a nucleus principalis nervi trigemini területén végződő vestibularis rostok révén. Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a vestibulotrigeminalis kapcsolatok hátterében álló neuronhálózat mono- és poliszinaptikus elemeket is tartalmaz. Ez a komplex kapcsolatrendszer lehetővé teszi a motoneuronok gyors és pontos válaszát a fej elmozdulását követően. Témavezető: Prof. Dr. Matesz Klára 20

EMBERI SZÁJNYÁLKAHÁRTYA GYULLADÁS ÉS SEBZÉS ÁLTAL KIVÁLTOTT VÁLASZREAKCIÓJA TANULMÁNYOZÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO XENOTRANSZPLANTÁCIÓS SCID EGÉR MODELL Lukács Levente III. éves nappali Ph.D. hallgató DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Protetika Tanszék Jelen munkánk célja egy olyan ortotópikus modell létrehozása, melyen tanulmányozni tudjuk a humán orális nyálkahártya egyes folyamatait. A modellel a nyálkahártya gyulladásos folyamatainak és a szájüregben végbemenő sebgyógyulás során a humán szövetekben zajló reparációs kaszkád során megjelenő adhéziós molekulák expressziójának jobb megismerését tűztük ki célul. Az első kísérleti sorozatban azt vizsgáljuk, hogy specifikusan a SCID egerek mennyire alkalmasak humán teljes vastagságú emberi nyálkahártya xenograft transzplantációjára. Majd a xenotranszplantátum területén olyan sebzést sikerült létrehoznunk, mely esetében a sebgyógyulás teljes egészében a humán szövetre jellemző morfológiai jegyeket és antigén expressziót mutatta. A kísérletek során az orális nyálkahártya azonosításához, valamint a nyálkahártyában lejátszódó folyamatok monitorozásához, különféle adhéziós molekulák ellen termelt monoklonális vagy poliklonális antitesteket használunk fel. A szöveti struktúra tanulmányozása céljából a transzplantátumokat a környező bőr és bőr alatti szövetek néhány mm-es sávjával együtt kimetsszük, majd ezen blokkokból formalinban fixált paraffinba ágyazott metszetek készülnek. A xenotranszplantátum ereinek vizsgálata során azt várjuk, hogy a transzplantátum területén nagyszámú érkeresztmetszet jelölődik a humán markerek ellen termelt antitesttel, míg az egér bőr területén nem lesz festődés. TNF-alfa mediálta gyulladásos modell létrehozása során, a transzplantátumba fecskendezett humán rekombináns TNF-alfa illetve Lipopoliszacharid segítségével vizsgáljuk a transzplantátumban bekövetkező gyulladásra specifikus szövettani változásokat. Az emberi szájnyálkahártyával transzplantált SCID egér modell olyan in vivo kísérletek végzésére alkalmas, melyek embereken etikai megfontolásból nem végezhetőek. A SCID modell által nyújtott humán mikrokörnyezet főként olyan kísérleti rendszerekben lehet kulcsfontosságú, ahol sejtek, illetve sejtvonalak humán endothelre gyakorolt angiogenetikus készségét kívánjuk in vivo körülmények között vizsgálni. Témavezető: Dr. Juhász István 21

A ROPIVACAIN SZÍVELEKTROFIZIOLÓGIAI HATÁSAI Szabó Adrienne III. éves levelező Ph.D. hallgató DEOEC, Fogorvostudományi Kar, Arc- Állcsont és Szájsebészeti Tanszék Széleskörű klinikai felhasználása ellenére kevés információ áll rendelkezésünkre a ropivacain celluláris szintû szívhatásait illetően. Jelen tanulmányunkban a ropivacainnak az akciós potenciál alakjára, valamint az azt kialakító ionáramokra kifejtett koncentráció-függő hatásait vizsgáltuk kutyaszívből enzimatikusan izolált kamrai szívizomsejteken. Az akciós potenciálokat hegyes mikroelektródák alkalmazásával, az ionáramokat konvencionális patch clamp és akciós potenciál voltage clamp technika segítségével vizsgáltuk. A ropivacin koncentráció-függő módon szignifikánsan csökkentette az akciós potenciálok időtartamát, amplitúdóját, a depolarizáció maximális sebességét és a korai repolarizáció amplitúdóját. Ezek a hatások frekvencia-függôek voltak: a depolarizációs-sebesség gátlása (EC 50=81,7±7µM) magasabb frekvenciákon, míg az akciós potenciál rövidítése alacsonyab frekvenciák mellett volt kifejezettebb. Voltage clamp körülmények között a ropivacain szignifikánsan gátolta a különböző kardiális ionáramokat: az L-típusú kalcium áramot (EC 50 = 263±67µM), a tranziens kifelé irányuló kálium áramot (EC 50 = 384±75µM), a befelé egyenirányító kálium áramot (EC 50 = 372±35µM), valamint a késői egyenirányító kálium áram gyors (EC 50 = 303±47µM ) és lassú komponensét (EC 50=106±18µM). Az ionáramokra irányuló fenti gátló hatások különbözô mértékben voltak reverzibilisek. A ropivacain gátló hatását akciós potenciál voltage clamp körülmények között is bizonyítottuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a ropivacain a terápiásnál magasabb koncentrációkban számos kardiális ionáramot gátol, ami túladagolás esetén súlyos szívaritmiák forrása lehet. Mivel az egyes ioncsatornákra irányuló gátlás a kimosás során eltérô sebességgel szűnt meg, a ropivacain alkalmazásakor kardiális mellékhatásokkal lehet számolni mind az anesztézia során, mind azt követő periódusban. Témavezető: Prof. Dr. Nánási Péter és Prof. Dr. Márton Ildikó 22

AZ RARα LIGÁLÁSA FOKOZZA A T-SEJTEK GLÜKOKORTIKOIDOK ÁLTAL KIVÁLTOTT APOPTÓZISÁT ÉS ELŐSEGÍTI A GLÜKOKORTIKOID RECEPTOR MEDIÁLTA TRANSZKRIPCIÓS FOLYAMATOKAT Tóth Katalin II. éves nappali Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet A szteroid hormonok családjába tartozó glükokortikoidok nagy jelentőségű anti-inflammatórikus, immunoszupresszív és antineoplasztikus aktivitással bírnak, beleértve képességüket a T és B limfociták apoptózisának kiváltására. A glükokortikoidok ezen tulajdonsága lehetővé teszi széleskörű felhasználhatóságukat az olyan neoplasztikus betegségek kezelésében, mint a leukémia és limfóma. A timociták glükokortikoid indukálta apoptózisa az egyike volt az elsők között elfogadott programozott sejthalál formáknak. Ez a hatás a glükokortikoidoknak a glükokortikoid receptorhoz való kötődésén keresztül valósul meg, melynek következtében a hormon receptor komplex a sejtmagba transzlokálódik, ahol génexpresszió szabályzásán keresztül, alapvető sejthalál folyamatokat indít el. Ismert néhány glükokortikoidok által indukálható gén, melyek közé a GILZ (Glükokortikoid által Indukálható Leucin Zippzár) transzkripciós faktor is tartozik. A glükokortikoidokon kívül, a transz-retinsav és a 9-cisz retinsav,melyek ligandjaik mind az RAR, mind pedig az RXR receptoroknak, különböző módokon szintén timocita apoptózist szabályoznak. A retinoid receptorok, a glükokortikoid receptorhoz hasonlóan, a sejtmag receptorok családjába tartoznak. A transz-retinsav és a 9-cisz retinsav hasonlóan aktiválják a RAR-t, míg a RXR esetében a transz-retinsav 50-szer kisebb mértékben a 9-cisz retinsavhoz képest. Retinoidok jelenlétében a retinoid receptorok RAR/RXR heterodimer illetve RXR/RXR homodimer formájában fejtik ki aktivitásukat és génexpressziót szabályoznak. Előzetes kutatásaink igazolták a retinoidok szerepét a timocita sejtelhalálás indukciójában és negatív szelekciójuk szabályozásában. Jelen kísérleteink arra irányultak, hogy a retinoidok befolyásolják-e a timuszsejtek glükokortikoidok által kiváltott apoptózisát, ha igen, ez mely retinoid receptorokon keresztül és milyen mechanizmussal történik. Immunprecipitációs és emlős két-hibrid módszert alkalmazva igazoltuk, hogy a RARα és az RXR direkt interakció révén kapcsolódik a glükokortikoid receptorhoz. E receptorok ligálása fokozza az apoptózist és a glükokortikoid receptor transzkripciós aktivitását is. Kimutattuk, hogy a retinoidok glükokortikoid érzékeny sejtvonalak apoptózisát is fokozzák, jelezve, hogy felhasználhatók lehetnek T sejt eredetű rosszindulatú daganatok kezelésében is. Témavezető: Prof. Dr. Szondy Zsuzsa 23

24

MŰVI ARTERIO-VENOSUS SHUNT-ÖK HAEMODINAMIKAI ÉS KOMPLEX HAEMORHEOLOGIAI VIZSGÁLATA Hevér Tímea II. éves nappali Ph.D. hallgató DE OEC, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Intézet, Sebészeti Műtéttani Tanszék A művi arterio-venosus (AV) shunt műtét során a műtéti időtartam és a megfelelő shunt geometria (érátmérő, anastomosis szög) meghatározója a sebészi biztonságnak. Vizsgálatunk célja volt a mikrosebészeti módszerekkel elkészített AV shunt-ök komplex morfológiai és funkcionális vizsgálata, hogy megtaláljuk azokat az objektíven mérhető paramétereket, amelyek informatívak lehetnek a shunt keringési viszonyainak és érési folyamatainak követésére, és alkalmasak lehetnek a különböző geometriájú shunt-ök összehasonlító vizsgálataira. Kísérleteink első fázisában altatott, hím CD outbred patkányokon (n=18, 362,4 ± 61,3 g) end-to-side anastomosist készítettünk a bal a. femoralis és v. saphena között 10/0 polyamid varróanyaggal mikrosebészeti technikát alkalmazva. A clip eltávolítása után az anastomosis működését vizuálisan ellenőrizzük. Alapos revízió után sebzárás történt. A 8-12. posztoperatív héten az állatokon altatásban laser Doppler scanner-rel mikrokeringési vizsgálatokat végeztünk a kontroll és a shunt oldalon, in vivo véráramlásmérés történt Transonic T206 műszerrel, mind a shunt artériás és vénás szárán, mind az ellenoldali ép ereken. Az érátmérőket és az anastomosis szögét mikroszkóp alatt mértük le. Vérmintákat vettünk mind az artériás, mind a vénás szárból, valamint az ellenoldali ép erekből haemorheologiai vizsgálatokra (vörösvérsejt deformabilitás- Rheoscan D200 slit flow ektacytometer, vörösvérsejt aggregatio- Myrenne MA-1 aggregometer, vörösvérsejt qualitatív haematológiai paraméterek- Sysmex F-800 microcell counter). Szövettani vizsgálat céljából eltávolítottuk a teljes shunt-öt. Műtétet követően az állatok rendszeres vizsgálata során nem volt látható különbség az ép és a műtött végtag mozgása között. A talpak színezete mindkét oldalt ugyanolyan rózsaszínű volt. A laser Doppler nem mutatott szignifikáns különbséget a shunt és az ép oldal mikrokeringése között. Az artériás és vénás véráramlási sebesség (ml/min) aránya 2,27 volt az ép, és 1,13 volt a műtött oldalon, azaz a shunt oldalon jelentősen kisebb arterio-venosus különbség mutatkozott. A shunt oldalán az aggregatiós index szignifikánsan magasabb volt, ezzel párhuzamosan a vörösvérsejt deformabilitás csökkent, az elongációs index emelkedett. A kalkulált maximális elongációs index feléhez tartozó nyíróerő is szignifikánsan emelkedett. A szövettani vizsgálatok a vénafal arterializálódást mutatták a kollagén elemek felszaporodásával és a simaizomzat proliferációjával. Összefoglalva, a shunt oldalán a mikrokeringés és a véráramlás bár kissé emelkedett, a vér micro-rheologiai paraméterei (erythrocyta aggregatio és deformabilitás) romlottak. A bemutatott kísérleti modell alkalmasnak tűnik további, különböző beszájadzási szögben elkészített anastomosisokon az összehasonlító funkcionális és morfológiai vizsgálatok végzésére. Témavezető: Dr. Németh Norbert és Prof. Dr. Furka István 25