Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 1/38 1. tétel: A KÖNYVTÁR FOGALMA, A KÖNYVTÁR, MINT ISMERETGAZDÁLKODÓ INTÉZMÉNY. A KÖNYVTÁR SZEREPE A NEUMANN GALAXIS KORÁBAN A könyvtár fogalma: A könyvtár nagyobb mennyiségő dokumentumok rendszerezett győjteménye, egy meghatározott győjtıkörnek megfelelıen győjti a dokumentumokat. A könyvtár az adott korra jellemzı információhordozókat győjti, valamilyen rendszer szerint rendszerezi és rendelkezésre bocsátja. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. Könyvtár csak a dokumentumok, a felhasználók és a könyvtárosok hármas egységében létezhet; nem önmagában, hanem bonyolult nemzeti és nemzetközi rendszer részeként. A könyvtár olyan mővelıdési alapintézmény, mely minden emberi tevékenységi formához képes kapcsolódni, így a kutatásnak, termelésnek, oktatásnak, közmővelıdésnek, szórakozásnak és a szabadidı hasznos eltöltésének fontos eszköze; bármely mővelıdési és más intézmény partnere. A modern könyvtár olyan felhalmozó és szolgáltató intézmény, mely az információközlı és közvetítı rendszer része, jellegét tekintve tömegkommunikációs intézmény. A könyvtár inkább dokumentumtár és még inkább információtár. A könyvtár fı feladatai: különbözı dokumentumokból győjteményt létrehozni (fontos a célszerőség szem elıtt tartása) a beszerzett dokumentumokat formailag és tartalmilag feldolgozni (feltárás; rendezés) dokumentumokat elhelyezni, megoldani a tárolásukat rendelkezésre bocsátani a dokumentumokat, elérhetıvé tenni, közreadni szolgáltatásokat nyújtani Modern könyvtárkultúra: A 19. század közepétıl két irány alakult a gazdasági fejlıdésben és a kultúra fejlıdésében: angolszász irány: az erıteljesebb gazdasági fejlıdés hozza maga után a kulturális fejlıdést. Az USÁban,, Angliában és a Skandináv országokban jellemzı ennek az iránynak a kialakulása. 1849-tıl alakult ki a Public library rendszer. A világon az elsı közkönyvtári törvényt az USÁ-ban adták ki, ez azóta is példaadó, megfogalmazza az alapelveket és az állam közadóból biztosítja az anyagi fedezetet. Ennek köszönhetıen az USÁ-ban gyorsan kiépült a rendszer. Angliában az elsı könyvtári törvényt 1850-ben adták ki, az elvek ugyanazok, mint az amerikaiban, de itt pénzt nem biztosítanak a fedezetekre, így a rendszer csak az 1920-as évekre alakult ki. Kiemelkedık Finnország és Svédország is. A könyvtárak az angolszász irány szerint: demokratikusak használatcentrikusak használói igényeket veszik alapul, ezekre építik szolgáltatásaikat porosz irány: Németországban, Poroszországban és vonzáskörzetükben terjedt el ez az irány, azaz Közép-Európában. Jó tudományos könyvtárakat hoztak létre, nagy dokumentumszám és jól válogatott, értékes anyag jellemzı, a feldolgozás mély és alapos, ez a porosz-instrukció. Kevesen használhatják viszont ezeket a könyvtárakat, csak egy kisebb elit réteg, sokan kiszorulnak az információ ellátásból. Nagy tömegek el vannak zárva a kultúrálódástól és annak lehetıségétıl, számukra csak a népiskolai könyvtárakban lévı néhány tankönyv és ifjúsági dokumentum áll rendelkezésre, kb. 50 könyv könyvtáranként, ez is nagyon siralmas és gyatra, nem felelnek meg az igényeknek. Hazánkban csak 1870-tıl hoztak létre népkönyvtárakat a felnıtt lakosság számára. A fıvárosban és a határvidékeken nyitottak könyvtárakat, hogy az ott lakó nemzetiségieket magyarosítsák. A könyvtárak száma kevés volt, és azok sem feletek meg az igényeknek, ez volt a kezdet, rendszerrıl csak 1945 után lehet beszélni. Népkönyvtárak jellemzıi hazánkban: néhány száz vagy ezer kötet adja az állományt nincs a könyvtárakban szakember alacsony szintő a képzés nem felhasználóközpontúak a könyvtárak, inkább csak a megırzés dominál a védelem a lényeg, az összegyőjtött kulturális javak megırzése szők körő szolgáltatások jellemzık
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 2/38 Lenini elv: 1917-ben fogalmazódott meg, három fontos dolog van benne: a teljes lakosság részére hozzáférhetı könyvtárak a könyvtártípusok rendszerbe legyenek foglalva fontos a pártosság, mindenkihez el kell juttatni, de nem mindegy hogy mit, az ideológia és a párt dominál Ezek az irányok szabták meg a hazai könyvtárak mai rendszerét. Jellemzık a 20. század végétıl: Gutenberg galaxis válsága: nyomtatott dokumentumok válsága, átveszik a szerepet az írásos kultúrától az elektronikus dokumentumok, háttérbe kerül az olvasás, egyre inkább teret nyer az elektronika és eszközei. A számítógépek elterjedésével veszi kezdetét a Neumann galaxis kora. Az írásos, olvasásos kultúra még mindig vezet az elektronikussal szemben a visszakereshetıségben és az azonos információ megtalálásában. Ebben nagyon fontos az írásos kultúra és az is marad. Itt könnyen rendszerezhetı a leírt dolog és elemezhetı; az eredeti forrás biztosított a kutatáshoz. Az írásbeliség világnapja szeptember 8. A könyvtár ma a személyes szabadságjogok érvényesülésének a színtere. Egyik alapvetı jog az információhoz való szabad hozzájutás joga. Mivel a könyvtárak tárolják a legbiztosabb információkat, ezért társadalmi szerepük nı. Mára már igény van rá, hogy ne csak egy-két könyvtár információtartalmához juthassunk hozzá, hanem minden könyvtár anyagához, információjához. Ez a falak nélküli könyvtár, megvan ennek a lehetısége, a technikai háttér adott, de még rengeteg munka szükséges a megvalósulásához. A lineáris információk mellett ma már igény van egyidıben a képi és a hang információkhoz való hozzájutáshoz A könyvtár, mint információgazdálkodó intézmény: Nem minden információ van meg minden könyvtárban, ez felesleges is lenne, de az nagyon fontos hogy egy adott könyvtár a meglévı állományát, információit a megfelelı szempontok szerint feltárja, így biztosítható csak a megfelelı informálás. Ha nem megfelelı a feltárás, akkor elıfordulhat, hogy megvan a könyvtárban a keresett dokumentum, de mégsem tudják szolgáltatni a benne lévı információkat. A könyvtár hatalmi szereppel rendelkezik az olvasókkal szemben, mert megszabja kit, mikor enged be vagy mikor nem és azt is hogy mit szolgáltat és mit nem. Ezt igen komolyan kell venni. Internet könyvtár: Sok minden megtalálható az Interneten, állandóan változik, növekszik az anyaga, de a könyvtárakat nem helyettesítheti. Pl.: a folyóiratoknak csak kis része érhetı el a hálózaton (0,8%), pedig a tudományos információk leghamarabb itt jelennek meg, ezekben érhetık el. Nem biztosított a megbízható, hiteles információhoz jutás az Interneten, nincs minıségi szőrı, bizonytalan a közölt adatok hitelessége, sokszor hiányosak a közölt információk és ezek igen komoly problémák. 10-15 évvel ezelıtti információhoz igen nehéz hozzájutni az Interneten, illetbe sok témában egyáltalán nincs ezidıbıl információ Megvalósítandó célok: Az egyéni információ szabadságát megvalósítsa a könyvtár. Az elektronikus katalógusok ne csak a címleírást tartalmazzák, hanem legyenek multimédiás összeállítások, melyek a dokumentumok fontos információit adják vissza. Régi, muzeális jellegő állományrészek fel legyenek tárva digitálisan is. Ezek is legyenek beépítve az állományba, legyen feltárva, raktározva és megfelelıen kezelve. A régi feladatok mellett az újak, hogy meg legyen oldva a számítógépek rendelkezésre bocsátása a használathoz, emellett szakemberek legyenek a könyvtárakban, akik segíteni tudnak a felhasználóknak a használatban. A hagyományos és az új harmonikus együttesét kell megvalósítani.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 3/38 2. tétel: A TUDOMÁNY PROBLÉMÁJA. A TUDOMÁNYTAN KIALAKULÁSA. A TUDOMÁNY FEJLİDÉSÉNEK LOGIKAI MODELLJEI A könyvtárnak szoros kapcsolata van a tudománnyal, összegyőjti az eredményeit és közreadja azokat. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. Könyvtár csak a dokumentumok, a felhasználók és a könyvtárosok hármas egységében létezhet; nem önmagában, hanem bonyolult nemzeti és nemzetközi rendszer részeként. Fontos, hogy figyelemmel kísérjék az új trendeket, hogy minél jobban ki tudják szolgálni az igényeket. A tudományok fejlıdése: Ókor: a tudományok nem differenciálódtak, minden tudományos ismeret a filozófián belül volt A 20. század elejéig, ahogy az ismeretek egyre bıvültek, az egyes tudományok folyamatosan kiváltak a filozófiából. Létrejöttek tehát az önálló tudományok: matematika, pedagógia stb.. Ettıl kezdve az egyes tudományok a saját szakterületükön belül kutakodnak egyre beljebb és beljebb és így tárják fel saját törvényszerőségeiket. A 20. század végére megjelennek a határterületek, az egyes ismeretek kapcsolatba lépnek más tudományokkal és így jobban feltárják az egészet és a részleteket is. Állandóan bıvülnek a tudományok, nem tudjuk igazán, hogy egy új ismeret hova sorolandó, mivel egyszerre több helyre is besorolható és szükséges is a több helyre való besorolásuk. A régi módszerek emiatt alkalmatlanok lettek a rendszerezésre. Börner Tudományok társadalmi funkciói címő munkájában felvetette, hogy új módszerrel kell vizsgálni a tudományokat. Ennek eredménye a tudományok tudományának a létrejötte, feladata a tudományok fejlıdésének, elmozdulásainak vizsgálata. Jelentıs személyek: Derek Price: 1945 után a Yalle egyetemen foglalkozott a tudományok vizsgálatával. Elıször alkalmazott matematikai módszereket a tudományok vizsgálatára, fı munkája 1979-bıl a Kis tudomány - nagy tudomány címő munkája. Garfield: 1961-ben Tudományos Információs Intézetet alapított Philadelphiában és megindította a Tudományos Idézetek Indexének (SCI) kiadását. Beck Mihály: fizikai kémiával foglalkozik, hazánkban ı népszerősíti az új elgondolásokat és fejlesztéseket végez. A tudományok fejlıdésének logikai modellje: összesen kilenc modell van, nincs rangsor közöttük, viszont kiemelkedı az információs modell, ez a legfontosabb. Ezek nem vagylagos modellek, a kilenc együtt komplex. Információs modell: eszerint a tudomány önszervezı rendszer, saját információáramlásai vannak. Ez a modell fontos a könyvtárakban is. Logikai modell: a tudományokat logikai fejlıdésük szerint vizsgálja, a tudományok logikai osztályozásával foglalkozik. Ismeretelméleti modell: a kutatásokat a módszerek felıl vizsgálja, pl.: matematikai bizonyítások, hipotézisek felállítása, elemzések, kísérletezés. Gazdasági modell: a tudományok fejlıdése és az egyes országok gazdasági fejlıdése közötti összefüggéseket vizsgálja, a kutatások hatékonyságát értékeli. Politikai modell: a tudományok fejlıdése és a politikai elméletek közötti kapcsolatokat vizsgálja. A kutatási eredmény hogyan befolyásolja a hatalmat? (pl. atombomba) Szociológiai modell: a kutatókat, mint szociológiai csoportot vizsgálja nemzetiség, életkor, képzettség, tudományos fokozat szerint. A tudományról alkotott véleményük szerint vizsgálja az egyéneket, a közöttük lévı kapcsolatokat, a mikrocsoportokat stb.. Demográfiai modell: adott ország tudományos potenciáját vizsgálja, megnézi, hogy a tudóscsoportokat kik alkotják, milyen a nemi-, életkori-, földrajzi eloszlásuk stb.. Pszichológiai modell: a konkrét tudóst vizsgálja, a kutató embert, mint alkotót, azt hogy milyen képességei vannak, mitıl vannak a képességei, azok fejleszthetık-e stb.. Rendszertechnikai modell: a tudományt irányítható és irányítandó rendszernek tekinti, azt vizsgálja hogyan lehet optimálissá tenni a tudományok fejlıdését, hogy milyen gátak vannak, hogyan kell azokat leküzdeni.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 4/38 3. tétel: A TUDOMÁNY, MINT INFORMÁCIÓS FOLYAMAT (információs modell) Általános információelméleti szempontról nézve a tudomány úgy fogható fel, mint bonyolult dinamikus információs rendszer, amelyet az ember azért hozott létre, hogy információt győjtsön, elemezzen és dolgozzon fel új igazságok, új gyakorlati alkalmazási lehetıségek nyerése végett. Louis Couffignal francia kibernetikus szerint a tudomány olyan vállalkozás, amely önmagukat szervezı egységekbıl áll, e vállalkozás lényege, hogy olyan emberek társulása, akiknek a vállalkozáshoz való legfontosabb hozzájárulása az általuk rendelkezésre bocsátott információ. Az információ-robbanás információválságot idézett elı, ez jellemzi a jelent is, fontos tudni hogy a válság miként kezelendı, ehhez ismerni kell a válság okait, azt hogy növekszik-e vagy csökken. Ha nı, milyen ütemben. És fontos, hogy mit kell tenni a kezelésére. Mi okozza az információs válságot: Az információmennyiség rohamos növekedése okozza az információs válságot, nem lehet lépést tartani vele 1934-ben Bradford kidolgozta a szóródási törvényt, eszerint bármely tudományos problémáról legyen is szó, annak egy harmada található meg a tudományterület irodalmában; egy harmada a határtudományok irodalmában; egy harmada pedig az össze többiben. Fontos tehát a szelektálás, válogatás, de ahhoz, hogy válogassunk kell tudni a teljességet és lenni kell válogatási szempontoknak. Nem tud mindenki válogatni, az adott szakterület teljeskörő szakemberének kell lenni annak, aki válogat, hogy pontosan tudja mi fontos és mi hagyható ki. A válogatás terhét a kutatóktól a könyvtárak veszik át, a válogatás mellett a könyvtárak feladata a megfelelı mélységő feltárás. Az információrobbanás nem megállítható, egyre nagyobb problémát jelent így a válogatás is. Mennyire növekszik az információ: Egyre nagyobb a probléma, fontos új tudományszervezési formák kimunkálása A válság kezelésére tudományszervezési vizsgálatokat folytattak az USÁ-ban 1952-ben, eszerint egy kutató vegyész munkaidejének 30%-át tölti irodalom kereséssel és ez az utazással és a könyvtárkereséssel együtt eléri munkaidejének az 50%-át is. Ha a tudományt információs folyamatként vizsgáljuk, akkor lehetıségünk van mennyiségi, illetve statisztikai vizsgálatokra, ekkor a publikációk a vizsgálatok tárgyai. Az ilyen jellegő vizsgálódás a tudománymetria feladata.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 5/38 4. tétel: A TUDOMÁNY MÉRHETİSÉGE. TUDOMÁNYMETRIA. AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS MENNYISÉGI ÉS TARTALMI VÁLTOZÁSA MATEMATIKAI MODELLJEI Általános információelméleti szempontról nézve a tudomány úgy fogható fel, mint bonyolult dinamikus információs rendszer, amelyet az ember azért hozott létre, hogy információt győjtsön, elemezzen és dolgozzon fel új igazságok, új gyakorlati alkalmazási lehetıségek nyerése végett. Louis Couffignal francia kibernetikus szerint a tudomány olyan vállalkozás, amely önmagukat szervezı egységekbıl áll, e vállalkozás lényege, hogy olyan emberek társulása, akiknek a vállalkozáshoz való legfontosabb hozzájárulása az általuk rendelkezésre bocsátott információ. Az információ-robbanás információválságot idézett elı, ez jellemzi a jelent is, fontos tudni hogy a válság miként kezelendı, ehhez ismerni kell a válság okait, azt hogy növekszik-e vagy csökken. Ha nı, milyen ütemben. És fontos, hogy mit kell tenni a kezelésére. Egyre nagyobb a probléma az információk rohamos növekedése miatt, fontos új tudományszervezési formák kimunkálása. Ha a tudomány információs folyamat, akkor lehetıségünk van mennyiségi, statisztikai módszereket használni, ezzel lehet vizsgálni a fejlıdését. Ezen módszereknél a publikációk a vizsgálat téárgyai. Az ilyen jellegő vizsgálódás a tudománymetria feladata. Tudománymetria: A tudománymetria a tudomány keletkezésének, szerkezetének, terjedésének és felhasználásának sajátosságait vizsgálja; új információk szerzésének a folyamata. A tudománymetria kifejezés a Szovjetunióban született, elıször Vaszilev 1967-ben kiadott mővében találkozunk vele. A minıségi értékelés szempontjából egyik legfıbb kritérium a dokumentum információs értéke, ennek megítéléséhez a tudománymetria módszerei is használhatók. A tudománymetriát elıször a mőszaki tudományok terén alkalmazták, ma már mindegyikben alkalmazzák. A tudomány új információk szerzésének folyamata, jellemzi az egymásra épülés. Jellemzı az összegzı és kollektív jelleg, egy kutató egyedül nem életképes, inkább teamok vannak a tudományos eredmények kimunkálására. A tudományos eredményeket folyamatosan továbbfejlesztik, átmunkálják, átértékelik, mely új tudományos eredményekhez vezet. Az információáramlást lehet segíteni és gátolni is. Kedvezıtlen körülmény az eredmények titkossága; kedvezı a nagyobb anyagi ráfordítás biztosítása és új kutatóhelyek alakítása. A tudományos publikációk nyomonkövetése idıben mennyiségi információt ad, de emellett kell egy tartalmi információ is, hogy a dokumentumban lévı információ milyen. A tartalmat elemezni kell, hordoz-e új ismeretet vagy nem, ha igen akkor mennyit és mit. Formális statisztikai elemzést is végeznek, ezzel felvázolhatók a tudományok fejlıdésének legperspektivikusabb irányai. A vizsgálatokat a tudományos folyóiratokra szőkítik, mert ezekben a legfrissebbek az információk. Ezek vizsgálatával vázolható a kutatás belsı szerkezete. Megismerhetı, hogy a tudományos fejlıdésre az egyes országok mennyit fordítanak, mennyire tartják fontosnak. Megállapítható, hogy az egyes országok milyen intézményrendszereket építenek ki, mennyit fordítanak a tudomány fejlesztésére. Fontos a publikációk nyelvezetének vizsgálata is. Egyes szakterületeknek kialakulnak a szakkifejezéseik (szakzsargon), ezeket késıbb már nem magyarázzák, hanem egyszerően leírják, használják és más tudományterületekbe is átkerül, használják ott is. Fontosak a publikációkban lévı hivatkozások és azok gyakoriságának a vizsgálata. A bibliográfiai hivatkozások rendszere egy különleges specifikus információs nyelv. Ha új információ jön létre, akkor arra általában jön válasz, azaz új publikációkat hív elı, melyek vagy támogatják vagy támadják. A megjelenés után exponenciális a publikációra való hivatkozás, majd ahogy az idı telik, egyre kevesebbszer jelenik meg új publikálásokban hivatkozás az adott publikációra.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 6/38 5. tétel: A TUDOMÁNYOK FEJLİDÉSÉNEK ÚJ JELENSÉGEI (adaptációs fékezés, új szervezeti formák) Adaptációs fékezés: Minél nagyobb egy kollektíva, annál több idıt kell fordítani az egyes emberek munkájából eredı eredményeknek a meghallgatására, a belsı információcserére, ez fékez, lassít, ez az adaptációs fékezés. Lassít az irodalom átolvasása, mivel számuk egyre nı. Lassítanak a konferenciák akkor, ha már ismert információkat közölnek és újakat nem. Lassít, ha túl sok csoport dolgozik egy adott témán egymástól függetlenül más-más helyeken Régi helyzet a kutatások terén: A régi görögöknél az volt a szokás, hogy egy egyén köré csoportosultak emberek és együtt fejtegették ki a nézeteiket. Az elsı tudós társaság Angliában alakult a 17. században, ez volt a Londoni királyi tudós tárdsaság. Késıbb máshol is alakultak tudós társaságok, ezek a csoportok egymás között levelezéssel tartották a kapcsolatot. Tudományos és referáló folyóiratok ekkor még csak elvétve voltak, az utazás is nehézkes volt. Új szervezeti formák a kutatásban: Láthatatlan kollektívák: Ma láthatatlan kollektívák jellemzık. A személyek, tagok nemzetköziek, céljuk az információs válság leküzdése. Ajánlás útján lehet bekerülni a kollektívába vagy az adott ember felveszi a kapcsolatot egy másik szakemberrel és eszmét cserélnek. Jellemzı a Memók küldése egymásnak. Ha valaki valamit kutat és eredményre jut, akkor elküldi jegyzeteit a világ különbözı pontjain lévı szakembereknek, azok reagálnak rá. Ez egyfajta elızetes tájékoztatás, tájékozódás. Rövid idı alatt, gyorsan növekednek ezek a láthatatlan kollektívák, csoportok, ezekben alcsoportok alakulnak, szinte követhetetlen. Tudományos iskolák: A mai tudományos iskolák is láthatatlanok és nemzetköziek. Publikációkból lehet következtetni, akikre ugyanis a publikációkban hivatkoznak azokkal egy kutatáson dolgoznak, egy kutatásban vannak. Elıfordulnak vendég professzorok, akik nem a saját kutatóhelyükön, hanem egy másik helyen munkálkodnak. Viszik a nézeteiket, módszereiket és a gyakorlatban is megismerteti ezeket az új helyen. Át tudja így adni a gondolkodásmódját. Egy-egy ilyen tartózkodás hosszabb idejő kell, hogy legyen ahhoz, hogy eredményei legyenek. Fontos a tapasztalatcsere és az egyén tudásának az átadása. Ez a vendégmunka általában pozitívan hat az eredményekre, de lehetnek negatív hatások is. Fontos szempont a fiatalítás is, gond, hogy az idısebbek olykor féltik a helyüket, ezért kizárják a fiatalokat ötleteikkel, újításaikkal együtt, nem engedik ıket érvényesülni. Elıfordul az is, hogy beveszik ıket a kutatásokba, de a produkált eredményeket a saját nevük alatt jelentetik meg.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 7/38 6. tétel: A TUDOMÁNYOS IDÉZETEK INDEXEI. SCI. A statisztikai elemzés alapjai a bibliográfiai hivatkozások. Az Indexben van egy információ és emellé rendeljük a bibliográfiát arról, hogy hol találjuk az adott információt. Az elsı index: 1771-1772. Párizs-bibliográfia Az 1770-ben Párizsban kiadott és Párizsról szóló dokumentumokat győjti össze, nem csak jegyzék, ki van egészítve recenziókkal, ami bemutatja a dokumentumot és értékeli is. Az elsı modern index: XX. század Az USÁ-ban megjelenı Matematikai-statisztika címő szakfolyóirat 1930-60 között megjelent számairól készült, cikkeinek információit tartalmazza. Mutatói segítik a tájékozódást: szerzıi mutató (kik írták a cikkeket) referálás (hol referálták az információkat) hivatkoztak-e az adott cikkre, ha igen kik és hol tárgymutató táblázat-mutató cikkekben idézett szerzık mutatója mutató tanácskozásokról könyvismertetések mutatójáról Ez a modern indexek mintájául szolgál. Tudományos Idézetek Indexe - SCI (Science Citation Index): Garfield 1961-ben Tudományos Információs Intézetet alapított Philadelphiában és megindította a Tudományos Idézetek Indexének (SCI) kiadását. Célja a világban megjelenı tudományos folyóiratok cikkeinek feltárása. 1965-ben 30 ország kb. 1100 folyóiratát dolgozták fel, 1966-ban már több mint 1500 folyóiratot, folyamatosan bıvül a feldolgozott folyóiratok száma. Eleinte csak a természettudományokra terjed ki, majd késıbb a társadalomtudományokra is. Kezdetben a világ kutatóinak kb. 1/3-át tartalmazta, ez azóta már nıtt. Számítógéppel készül és igen drága, hazánkban a MTA vásárolja az 1970-es évektıl kezdve. Az SCI mutatói: Az elıbb említett mutatók Idézések, hivatkozások mutatója Szabadalmak mutatója Egy konkrét publikáció vonatkozásában a következı információkat közli (tehát mire kapunk választ): Ki, mikor és hol idézte? Ki publikált még az adott témában a világon? Alkalmazták-e az adott tudományos eredményeket, ha igen hol és milyen sikerrel? Megerısítették vagy cáfolták-e az adott elméletet? Ismétlés-e vagy új a közölt információ? Megtalálható egy szerzı összes megjelent publikációja Megtalálható, hogy adott témájú publikációk mely folyóiratokban jelentek meg a világon A tudománymetriai kutatás eredményei: Egy publikációnak általában két szerzıje van, a tendencia szerint ez eltolódik a több szerzıhöz Egy publikációban általában 15 hivatkozás van, ebbıl 12 folyóiratokra vagy disszertációkra hivatkozik A publikációk 10%-ában egyáltalán nincs hivatkozás (!) Az összes publikáció 35%-ára egyáltalán nem hivatkoznak, nincs rájuk visszajelzés, elvész (!) Az összes publikáció 49%-ára hivatkoznak az elsı évben, amire kétszer hivatkoznak az már csak 9% Az összes publikáció 1%-ára az elsı évben ötször hivatkoznak A XVII. századtól egy szerzı egész életében kb. 2-3 cikket írt, ez mára növekszik, ez a team-munkára vezethetı vissza. A tudománymetriai vizsgálatok azt mutatják, hogy lehet és kell is befolyásolni a tudományok fejlıdését, de még nincs ehhez elég információnk. Vizsgálni kell: milyen eszközök állnak rendelkezésre egy-egy országban a tudományok fejlesztéséhez (nemzetközi) ezeket az eszközöket milyen módon kell megosztani az elméleti és gyakorlati kutatások között az eszközök mekkora hányadát fordítják információs szolgálat létrehozására milyen a munkamegosztás az egyes országok között (fontos, hogy ne legyenek átfedések) fontos, hogy ne legyen túl szabályozott a kutatás régen a kutató érdeklıdése dominált, attól függött, hogy mit kutat, ma már terelni kell a kutatókat arra, ahol hiányosságok vannak, kutassák azt
Ezek a tételek hiányoznak: 7. tétel: 8. tétel: 9. tétel: 10. tétel: 11. tétel: 12. tétel: 13. tétel: 14. tétel: 15. tétel: Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 8/38
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 9/38 16. tétel: A TUDOMÁNYOS KOMMUNIKÁCIÓ ÉS A KÖNYVTÁRAK. A könyvtár kulturális felhalmozó és közvetítı intézmény, feladata az eddig felhalmozott tudásanyagot továbbítani az utókornak; tudományos, kulturális és közhasznú ismeretek anyagát fogadja magába. A könyvtár olyan mővelıdési alapintézmény, mely minden emberi tevékenységi formához képes kapcsolódni, így a kutatásnak, termelésnek, oktatásnak, közmővelıdésnek, szórakozásnak és a szabadidı hasznos eltöltésének fontos eszköze; bármely mővelıdési és más intézmény partnere. A modern könyvtár felhalmozó és szolgáltató intézmény, az információközlı és közvetítı rendszer része. A tudományos információ áru, a termelıtıl el kell juttatni a fogyasztóig (felhasználóig). A szállító tevékenység tulajdonképpen a szolgáltatás, mely a könyvtár legfontosabb feladata. A könyvtárnak a megfelelı idıben és formában kell rendelkezésre bocsátani a kutatónak a pont szükséges információkat. Sok segédeszközt igénylı feladat ez, a jobb hatásfok elérése miatt kell győjteni az információt, azaz a dokumentumokat fel kell tárni és ki kell válogatni az információkat a felhasználóknak megfelelıen. Az információkat fel kell tárni és elemezni is kell, majd az eredményeket közzétenni valamilyen módon: Adatbázisba Szöveges feltárási lehetıség Katalógusba stb. A kommunikáció és az informálás: az informálás az adatok átadása azzal a céllal, hogy a befogadóban információ alakuljon ki, ez egyirányú a kommunikáció kétirányú
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 10/38 17. tétel: AZ INFORMATIKA FOGALMA. KIALAKULÁSA, KAPCSOLATRENDSZERE MÁS TUDOMÁNYOKKAL. Az informatika fogalma: Francia eredető szó, sokféleképpen értelmezik, sokféle tartalmat hordoz. Azonosítják a számítástechnikával, emellett értik alatta az információkra, információs rendszerek létrehozására és mőködtetésére vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek összességét. Nyugat-Európában az informatikát alkalmazott számítógép tudománynak tekintik. Más definíció szerint: Az informatika a számítógépes információs rendszerek tudománya, amely elméletet, szemléletet és módszertant ad e rendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez, szervezéséhez és mőködtetéséhez. Magában foglalja az információ feldolgozásának, tárolásának és továbbításának mőszaki, szervezeti és személyi kérdéseit is. Az informatika könyvtári megközelítés szerint: Az informatika információs rendszer, mely emberek, eszközök, eljárások együttese, mely az információ győjtésére, feldolgozására, tárolására, visszakeresésére és megjelenítésére alkalmas. Informatika modern szemléletben Gömbös Ervin szerint: Az informatika az információ alkalmazása a társadalmi szükségletek kielégítésére, melyek hátteréül a számítógépes és távközlési technológia szolgál. (Informatika és hatalom - 1984.) A számítógépek kialakulásának elızményei: abakusz: kb. 3000 évvel ezelıtt jelent meg, ez a szerkezet már lehetıvé tette az egyszerő mőveletvégzést. Az abakuszt némileg módosítva egészen a XVI. századig használták, mint fı számolást segítı eszközt (sıt a Szovjetunióban pénztárgép funkciót töltött be). mechanikus gépek: 1623. Wilhelm Schickard német csillagász mechanikus gépe jelentıs, elvégezhetı a négy alapmővelet. 1642-ben Blaise Pascal számológépe visszalépés volt, de mégis jelentıs, összeadás és kivonást tudta. 1671. Gottfried Wilhelm von Leibniz gépe az elızı továbbfejlesztett változata volt, már közvetlenül végezte el az osztást és a szorzást, illetve kiegészítı mővelet nélkül a kivonást. İ javasolta elsıként a kettes számrendszer alkalmazását a számológépekben. 1810. lyukkártya vezérelt szövıgép elkészítése, mely Joseph Marie Jacquard nevéhez főzıdik. A szövıgép adott ötletet Charles Babbage-nak differenciagépének elkészítéséhez, mely fontos újítás volt. Boole-algebra alapjainak kimunkálása George Boole nevéhez főzıdik, ezzel a számítógép logikai tervezéséhez és programozásához nyújtott elméleti alapot. elektromechanikus eszközök: kiemelendı Herman Hollerith, aki az amerikai népszámlálási adatok gyorsabb feldolgozása érdekében 1890-ben elkészítette lyukkártyás adatfeldolgozó gépét. Ezen eredmények megfelelı kiindulópontok voltak a számítógépek megalkotásához, ezek hozták a számítógép generációkat.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 11/38 Számítógépek kialakulása, generációk: nulladik generáció: 1930-46 közé tehetı, ez a relés gépek korszaka. Vannevar Bush alkotta meg 1930- ban az elsı mai értelemben vett számítógépet, majd kiemelkedı jelentıségő a MARK I. és a MARK II. gépek megépítése. A korszak jellemzıi a gépek elektromechanikus felépítése, a nagy méretek és a megbízhatatlanság. Ebben az idıben fektette le Neumann János munkásságával a mai számítógépek alapvetı mőködési elvét. elsı generáció: 1946-54 közzé esett, ez az elektroncsöves felépítéső gépek korszaka. Az elsı mechanikus elemeket már nem tartalmazó, azaz elektronikus számítógép az ENIAC volt, mely 1946-ban készült. A gép méretei még igen nagyok voltak, rengeteg áramot fogyasztott, viszont mőveleti sebessége több mint százszor nagyobb volt elıdeinél. 1947-ben átalakították a gépet Neumann János elvei szerint. második generáció: 1954-64 között tartott, az elektroncsöveket felváltották a tranzisztorok. A gépek mérete jelentısen csökkent és a gépek üzembiztonsága is megnıtt. A tranzisztor megalkotásáért Schockley, Bardden és Brattain 1956-ban Nobel díjat kaptak. A germánium alapú tranzisztorokat rövidesen felváltották a szilícium alapú tranzisztorok, melynek teljesítménye többszörös volt. harmadik generáció: 1964-71 közzé esett, jelentıs az integrált áramkörök megjelenése. A gépek nagysága és ára tovább csökkent, megbízhatóságuk egyre nıtt. negyedik generáció: 1971-tıl tartott a kilencvenes évek végéig, a fejlıdés egyre gyorsabb ütemővé vált. A korszak jellemzıje a mikroprocesszor megjelenése, kiemelkedı volt az Intel cég tevékenysége. A mikroprocesszor méretcsökkenése által megszületett a személyi számítógép, azaz a PC. A gépek ára csökkent, így eljuthatott a felhasználókhoz és széleskörben elterjedhetett. ötödik generáció: napjainkban is tart. Az Internet és a multimédia széleskörő elterjedése jellemzı, a fejlıdés minden téren rohamos, folyamatosan újabb és újabb dolgok kerülnek piacra. Sok projekt további újításokat céloz, pl.: géppel való fordítás megoldása fordítóprogramokkal; alak- és színfelismerés; beszédfelismerés; beszélı, beszédre fennhangon válaszoló gépek; intelligens rendszerek stb. Az informatika kapcsolatrendszere más tudományokkal: Alapvetıen megváltozott az emberek élete a számítógépek elterjedése kapcsán, a számítógépek elıször a munkahelyek, majd az otthonok átlagos tartozékai lettek, szórakozásra, játékra, tanulásra stb. használják ıket. Mondható, hogy az élet minden területén teret hódít, kapcsolatba van a tudományok mindegyikével.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 12/38 18. tétel: AZ OLVASÁS SZEREPE A GUTENBERG- ÉS A NEUMANN GALAXISBAN. Az olvasás szerepe az ismeretszerzésben: Kb. 4-5 ezer éve ismert az írás, ennek ellenére a ma élı lakosság nagy része nem tud olvasni Csak Közép-Európában több mint 100 millió analfabéta él Az egész világon nézve 2000-ben 900 millió volt az analfabéták száma A világ 40 államában a lakosság 50%-a analfabéta A funkcionális analfabéták száma is igen nagy, ık igaz tudnak írni és olvasni, de életük során nem használják azt. Számuk világszerte nı, ez összefügg, azzal, hogy az írásbeliség egyre inkább háttérbe szorul az újabb és újabb technikai újdonságok miatt. Az olvasás története: 1. korszak: Hangos olvasás korszaka, a kezdetektıl a XII. századig tart. Kevesen tudtak írni / olvasni. Voltak olyan közérdekő közlemények, melyeket meg kellett ismertetni az emberekkel, tudatni kellett velük, ezt felolvasással tették (pl. törvények, adók, uralkodók üzenetei, papság közlendıi stb.). Az olvasást nehezítette, hogy kezdetben nem használtak szóközöket a szövegek tagolására, ez csak a VIII. századtól kezdve jelent meg, elterjedéséhez több évszázad kellett. 2. korszak: Csendes olvasás korszaka, a XV-XVIII. századra jellemzı. Az írni-olvasni tudás kilépett a kolostorok falai közül, már nagyobb kör tudott olvasni. Erre az idıszakra esik az európai könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése. Ennek hatására a könyv mindennapi használati tárgy lett, sokakhoz eljuthatott, az olvasás az egyéni ismeretszerzés eszköze lett. 3. korszak: Kiteljesedett olvasás korszaka, 1789-tıl a XX. századig jellemzı. A könyvkultúra divattá vált, olvasási-láz lett úrrá az embereken, egyre többen és egyre több mindent olvastak. A polgári mőveltség megjelenése jellemzı. Mindez serkentıleg hatott a könyv- és folyóirat-kiadásra. 4. korszak: a XX. századra jellemzı, domináltak a folyóiratok, megjelentek a számítógépek, elterjedt a képernyırıl szerzett olvasás, elindult hódító útjára az Internet. A technika fejlıdésével megjelentek a hordozható eszközök, ezek segítségével is tudunk olvasni. Megjelentek az elektronikus olvasmányok. 5. korszak: a XX. század végétıl kezdve tart, jelentısek az e-boock (elektronikus könyvek). Terjednek a könyv alapú képernyık, hagyományos könyvoldalakat formáznak, lehet lapozni, olvasható sorosan, de ugrálni is tudunk a szövegek között a beépített linkek segítségével. Jövıben az a cél ezekkel az e-boockokkal kapcsolatban, hogy lehessen beleírni jegyzeteket, megjegyzéseket, ezzel a hagyományos könyvekhez közelítenek. Az olvasás útján szerzett ismeretszerzés útjai: Gutenberg galaxis: XV-XX. század közötti idı, jellemzı a lineáris információ szerzés. Neumann galaxis: XX. század utolsó negyedétıl, a számítástechnika eredményei hozták, újdonság az interaktivitás. Jelentıs a szöveg, kép és hang egyszerre történı megjelenése, azaz a multimédiák terjedése. Bibliográfiai adatbázisok készülnek, emellett teljes szövegő adatbázisok, mint pl. a MEK. Nehézségek a számítógéprıl történı olvasás kapcsán: Máshoz szoktunk hozzá Csak az oldal egy része látható egyszerre a képernyın, nehéz hosszabb szövegeket áttekinteni, a megértés is nehezebben megy Inkoherencia problémája: egymáshoz nem kapcsolódó elemek egymás mellé kerülhetnek, ez félreértéshez, nehezebb megértéshez vezet Bizonytalanság: nem lehet tudni hiteles-e az adott szöveg, illetve hogy amit látunk, az a teljes szöveg vagy annak csak egy része Információkeresésnél nem tudjuk, hogy a találat mennyire teljes, jó-e Ma a XXI. században a tudás alapú társadalom a cél. Információs szupersztrádákról beszélünk, világhálózaton közlekedünk, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy mindez nem létezik olvasás, olvasni tudás, gondolkodás nélkül. Nem tudjuk, hogy milyen új technikák jönnek, de az biztos, hogy az olvasás és írás képessége amíg ember él, addig alapvetı fontosságú lesz. Hívhatunk egy intézményt információs központnak, beszélhetünk tudás alapú társadalomról, lehet a technika bármilyen fejlett, de olvasni, írni, gondolkodni akkor is tudni kell. Az írott szónak jelentısége volt mindig, az van ma és lesz a jövıben is.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 13/38 19. tétel: A DOKUMENTUM PROBLÉMÁJA. KÖZLÉSMÓDOK ÉS DOKUMENTUMOK KAPCSOLATA A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk. A dokumentumok felosztása: Megjelenési forma szerint: Nyomtatással készült dokumentumok (nyomdai úton sokszorosítják, nem változtatható, kézzelfogható) Elektronikus úton elıállított dokumentumok (számítógépen tárolt; dinamikusan változó; könnyen átalakítható; azonnal továbbítható; rengeteg másolat készíthetı; egyszerő keresés lehetséges; könnyen öszszekapcsolható más elektronikus dokumentummal; korlátlan hivatkozások; nem kötıdik egy megjelenési formához; különbözı elemekbıl tevıdnek össze: számok, szövegek, képek, hangok, videók) Homogén szerkezető elektronikus dokumentumok (egy fizikai egységet képviselnek, véges terjedelem jellemzı és állandó tartalom) Homogén elemekbıl álló heterogén szerkezető dokumentumok (pl.: egy szerzı mővei) Nyitott struktúrájú hipertext szerkezető dok-ok (felhasználók igényeit tükrözik, terjedelmük végtelen) Tartalom szerint (a tárolt információ jellege, minısége alapján): Elsıdleges (primer) információkat hordozó dok-ok (eddig nem publikált eredményeket közölnek) Másodlagos (szekunder) információkat hordozó dok-ok (már ismert infókat dolgoznak fel) Harmadlagos (tercier) információkat hordozó dokumentumok (elemzı, értékelı szemlék, tanulmányok) Formai sajátosságok szerint: Látható (vizuális) dokumentumok Írásos (írásjelekkel, jelrendszerrel rögzített információk: szövegek, kották stb.) Ikonográfiai (képek, fotók, reprók, térképek, tervrajzok, filmek, digit képek, videók stb.) Plasztikus (térbeli kiterjedéső, háromdimenziós alkotások: szobrok, érmék, eszközök stb.) Hallható (auditív) dokumentumok (hangszalag, hanglemez, kazetta, CD stb.) Tapintható (taktilis) dokumentumok (Braille-írással készült könyvek) Megjelenés gyakorisága szerint: Eseti (egyszeri megjelenéső, befejezett, lezárt dokumentumok; egy vagy több kötetbıl állnak, monográfiák, poligráfiák, pl.: húszkötetes nagylexikon) Folytatódó (periodikusan megjelenı dokumentumok, egymás követı részegységekbıl állnak) Idıszaki kiadványok Sorozatok A hordozó anyaga szerint: Papír alapú Film Mágneses Optikai Információhordozók szerint: Elsıdleges (más segédeszköz nélkül dekódolható, pl.: eredeti dokumentumok) Másodlagos (dekódolásához segédeszköz szükséges, pl.: microfilm; videó; CD-ROM stb.) Publicitás szerint: Publikált dokumentumok (legalább 50 példányban sokszorosított dokumentumok) Félig publikált dokumentumok (50-200 példányban sokszorosított, ker. forgalomba nem kerülı dok-ok) Nem publikált dokumentumok (nem sokszorosított dokumentumok) Beszerzés típusa szerint: Idıleges beszerzésre (brosúrák; füzetek; hírlapok stb.) Tartós beszerzésre (könyvek; folyóiratok stb.)
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 14/38 Dokumentumtípusok: Írásos dokumentumok: Könyvek - az emberiség legrégebbi és a mai napig egyik legjelentısebb gondolatközlı eszközei, legfontosabb alkotóeleme az írás. Könyv, a 48 oldalnál nagyobb terjedelmő nyomdatermék, mely két fedılapból és rögzített belsı lapokból áll; szabad szemmel olvasható szöveget, információt tartalmaz. A könyvek nemzetközi azonosító száma az ISBN. Idıszaki kiadványok - elıre meg nem határozott idıtartamra tervezett kiadvány, mely egymást követı részegységekbıl áll, számozásuk vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg ıket egymástól. Nemzetközi azonosító számuk az ISSN.: Hírlap - naponta, hetente megjelenı kiadványok, céljuk az aktuális eseményekrıl való tájékoztatás Folyóirat - részegységeik meghatározott idıközönként - havonta, negyedévente - jelennek meg, céljuk az adott szakterület legújabb eredményeinek a közlése Évkönyv - intézmények, testületek adják ki az adott idıszakban végzett munkájuk eredményeirıl Sorozat Idıszakosan megjelenı adat- és címtárak (egyre gyakrabb a CD-ROM változatuk) Idıszakosan megjelenı jelentések, beszámolók, közlemények Idıszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok kiadványai (új tudományos eredményeket) Egyéb szöveges dokumentumok (azon dokumentumok, melyek nem könyvek és nem id. kiadványok): Kutatási, fejlesztési jelentések - egy folyamatban lévı vagy befejezett kutatás részleges vagy teljes eredményeit közli, célja az új információk publikálása, a szakterületen dolgozók tájékoztatása: Idıszakos (pl. évente készülı) Záró (kutatás befejezése után kiadott) Összefoglaló (értékelést, hivatkozásokat, felhasznált irodalmat is tartalmazó jelentés) Disszertációk - tudományos minısítés fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések Szabadalmi leírások - szabadalmaztatási eljárás során létrejövı, publikált dokumentum, szabadalmi vagy találmányi joggal védett új tudományos eredményekrıl szóló információkat tartalmaz Szabványosítási kiadványok - a szabvány valamely termékkel, technológiai folyamattal kapcsolatos kötelezı megoldási módokat tartalmaz Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák: Térképek - a föld vagy más égitest ábrázolása egyezményes jelekkel formai megjelenésük szerint: fali térkép; dombormővő térkép; glóbusz; térképlap stb. ábrázolt adatok szerint: topográfiai, földrajzi, geodéziai stb. tematika szerint: történelmi, gazdasági, földrajzi, csillagászati, néprajzi stb. céljukat tekintve: oktatási, navigációs, közlekedési, turista stb. Kották - zenemővek egyezményes hangjegyírással készült formája Képek, fotók, reprodukciók stb. Hangdokumentumok (csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel szólaltatható meg a hanganyag) elektromechanikus úton elıállított (bakelitlemez) elektromágneses módszerrel rögzített (magnószalag) lézeres eljárással készült (CD) Videodokumentumok (csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel játszhatók le, pl. mozgóképek, filmek) Mikroformátumú dokumentumok - szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, melyek erıs kicsinyítéssel készülnek, szabad szemmel nem olvashatók, speciális olvasókészülék szükséges hozzájuk; alapanyaguk lehet film, papír; formájuk tekercs vagy lap Digitális dokumentumok (hipertext és multimédia): A hipertext alkalmazások sokrétő fogalmi kapcsolatrendszert építenek ki az egyes elemek között, az összekapcsolt információk lehetnek szövegesek, de képek, hangok vagy más objektumok is. A hipertext rendszer egy enciklopédiához hasonlít, több irányban lehet benne közlekedni, a benne foglalt tudásanyag valamennyi kapcsolata végigjárható úgy, hogy nincs elıre meghatározott útvonal. A multimédia latin eredető szó, jelentése multi=sok, média=valami között, leginkább információközvetítı közeg értelemben használjuk. A multimédia képek, hangok, szövegek együttese, ezek össze vannak kapcsolva (hipertext), számítógép kezeli ıket a felhasználó irányításával, interaktív kezelıfelületeken.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 15/38 20. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (írásos dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Írásos dokumentumok: Könyvek Az emberiség legrégebbi és a mai napig egyik legjelentısebb gondolatközlı eszközei, legfontosabb alkotóeleme az írás. Könyv, a 48 oldalnál nagyobb terjedelmő nyomdatermék, mely két fedılapból és rögzített, meghatározott sorrendő belsı lapokból áll; szabad szemmel olvasható szöveget, illusztrációt tartalmaz. A könyv megjelenésének módját tekintve nem idıszakos, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész. A könyvek nemzetközi azonosító száma az ISBN, melyet szerepeltetni kell a könyvön. A könyvnek meg kell felelni formai kötöttségeknek, a címoldalon, a verzón, a kolofónban feltüntetendı kötelezı adatokat szabvány írja elı. A közlendı legfontosabb adatok: szerzı(k) neve; cím és egyéb címadatok; a létrehozásában részt vevı szellemi közremőködık; kiadás száma és minısége; kiadó(k) neve; megjelenés helye és ideje. Szakismeretet közlı könyvek csoportosítása: Monográfia: egy témát dolgoz fel (ha új ismereteket is közöl, akkor elsıdleges információforrás) Kézikönyvek: egy szakterület ismeretanyagát rendszerezve tárják fel (összefoglaló-szintetizáló) Tanulmánykötetek: több, kisebb terjedelmő, önálló mővet tartalmaz; az egyes tanulmányok egy adott kérdés bizonyos részleteire új ismereteket közölnek Tájékoztató segédkönyvek - referensz mővek: Enciklopédiák - szisztematikusan rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel értelmezik megadva a tárgykör szakirodalmát is. Feldolgozhatja a tudományok összességét, de szorítkozhat egy tudományterületre is. Lexikonok - általában betőrendben közlik az egyes fogalmak (címszavak) rövid, tömör, szakszerő magyarázatát. Az általános lexikon egy adott korszak minden ismeretét, a szaklexikon pedig valamelyik tudomány vagy szakterület eredményeit tárgyalja. Szótárak - egy nyelv szavait általában betőrendbe sorolva közlik, a szavak jelentését magyarázzák az értelmezı szótárak; egy vagy több idegen nyelven adják meg a szavak jelentését a fordításra szolgáló szótárak. Bibliográfiák - különbözı idıszakban, szakterületen megjelent dokumentumokról tájékoztatnak. Biográfiák - alkotók életére és munkásságára vonatkozó adatokat tartalmaznak. Tankönyvek: korcsoportonként és tantárgyanként közlik a tananyagot Ismeretterjesztı mővek: közérthetı formában közli a tudományos eredményeket a laikus nagyközönség számára Adattárak: tényszerő adatok valamilyen szempont alapján rendezve (statisztikai-; név-; cím- stb.) Idıszaki kiadványok: Elıre meg nem határozott idıtartamra tervezett kiadvány, mely egymást követı részegységekbıl (szám; füzet; kötet; évfolyam stb.) áll, számozásuk vagy egyéb megjelölésük különbözteti meg ıket egymástól. Nemzetközi azonosító számuk az ISSN, mely 1976 óta kerül a kiadványokra. A gazdasági, politikai, kulturális eseményekrıl, az új tudományos eredményekrıl és a mindennapi élet történéseirıl évszázadok óta a hírlapokból és a folyóiratokból tájékozódunk. Az elsı ma ismert hetilapok 1609-ben jelentek meg az Ariso Augsburgban, a Ratio Strasbourgban. Ezután a hetilapok száma gyorsan nıtt, a 17. században már szinte minden európai nagyvárosban adtak ki hírlapokat. 1665-tıl a tudományos sajtó is egyre inkább teret hódított, a nagyközönség régen és ma is nagy érdeklıdéssel olvassa a társasági lapokat. Az idıszaki kiadványok a 19. század második felében indultak igazi fejlıdésnek, vezetı szerepre tettek szert az új tudományos eredmények közzétételében és a napi eseményekrıl szóló tájékoztatásban.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 16/38 Idıszaki kiadványok típusai: Hírlap - rövid idıközönként (naponta, hetente) megjelenı kiadványok, céljuk az aktuális politikai, társadalmi eseményekrıl való tájékoztatás és a mindennapi életben széles körő érdeklıdésre számot tartó, gyors információk közlése Folyóirat - részegységeik meghatározott idıközönként (havonta, negyedévente) jelennek meg, céljuk az adott szakterület legújabb eredményeinek a közlése. Minden részegységet azonos elvek szerint szerkesztenek, ma a folyóiratok nagy része még nyomtatott formában jelenik meg, de a nyomtatott kiadással párhuzamosan megjelennek elektronikus verzióik és egyre több folyóirat csak elektronikusan jelenik meg. Évkönyv - fıleg intézmények, testületek adják ki az adott idıszakban végzett munkájuk eredményeirıl Sorozat Idıszakosan megjelenı adat- és címtárak (egyre gyakoribb a CD-ROM változatuk) Idıszakosan megjelenı jelentések, beszámolók, közlemények, tanulmánygyőjtemények Idıszakosan megrendezett konferenciák, kongresszusok kiadványai - gyakran tartalmaznak új tudományos eredményeket, melyeket elıször itt publikálnak. Csak a rendszeres idıszakonként megrendezett számozott kongresszusok anyagai tartoznak a periodikumok közé, gyakori itt is a CD-ROM alkalmazása. Egyéb szöveges dokumentumok: Azon dokumentumok, melyek túlnyomórészt szöveget tartalmaznak és nem tartoznak sem a könyvek, sem az idıszaki kiadványok közé. Ezek közül is egyre több jelenik meg ma már elektronikus hordozón. Kutatási, fejlesztési jelentések - egy folyamatban lévı vagy befejezett kutatás részleges vagy teljes eredményeit közli, fıként primer információkat tartalmaz, célja az új információk publikálása, a szakterületen dolgozó kutatócsoportok tájékoztatása. A kutatási jelentések nem kerülnek könyvkereskedelmi forgalomba. Attól függıen, hogy a kutatás mely szakaszában készülnek, lehet: Idıszakos (pl. évente készülı) Záró (kutatás befejezése után kiadott) Összefoglaló (értékelést, hivatkozásokat, felhasznált irodalmat is tartalmazó jelentés) Disszertációk - tudományos minısítés különbözı fokozatainak elnyerése érdekében készített értekezések. Monografikus jellegő, elsıdleges információt tartalmazó dokumentumok. Hazánkban fıleg kézirat jelleggel készülnek a kötelezıen beadandó példányszámban, de vannak országok, ahol a disszertációk elfogadásának feltétele a publikálás (pl.: Németország). Szabadalmi leírások - szabadalmaztatási eljárás során létrejövı, publikált, primer jellegő dokumentum, mely szabadalmi vagy találmányi joggal védett új tudományos eredményekrıl szóló információkat tartalmaz. Célja az új találmány, eljárás elsıbbségének megállapítása, jogi védelme, ill. a felhasználásra jogosultak körének meghatározása. A szabadalmi leírás elsıdleges, monográfia jellegő dokumentum, információértéke igen jelentıs. Nálunk a Magyar Szabadalmi Hivatal adja közre, 1992-tıl CD-ROM-on is. Szabványosítási kiadványok - a szabvány valamely termékkel, technológiai folyamattal vagy tárgykörrel kapcsolatos, ismétlıdı feladatok megoldására ajánlott, illetve kötelezı megoldási módokat tartalmaz. Szabványügyi vagy szabványosító szerv bocsátja ki; az érdekeltek együttmőködésével, jóváhagyásával dolgozzák ki és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. A szabványokat sokszor nemzetközi együttmőködés keretében dolgozzák ki, az egyes országok pedig a nemzetközi szabványokat honosítják. A szabványok másodlagos, monográfia jellegő, publikált dokumentumok. Ide tartozó dokumentumok: Nemzetközi szabványok Nemzeti szabványok Ágazati szabványok Helyi szabványok Mőszaki-gazdasági normatívák Mőszaki irányelvek, elıírások
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 17/38 21. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (mikroformák; hang- és képrögzítéses dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák: Azok a dokumentumok tartoznak ide, melyek tartalmi és/vagy formai szempontból nem tartoznak az írásos dokumentumok közé. E dokumentumok hordozója, elıállítási technikája, a tárolt információk rögzítési módja nagy változatosságot mutat. Vannak közöttük, melyek több ezer éves múltra visszatekintı dokumentumok, és ide tartoznak a hang- és képrögzítésre szolgáló dokumentumtípusok, melyek a 20. század szülöttei. A hang- és képrögzítés fontos elızményei: Képrögzítés: 1839 - fényképezés megjelenése (Daguerre) 1841 - Talbot negatív-pozitív fényképezési eljárása 1912 - színes fényképezés elvének szabadalmaztatása 1839 - elsı mikrofotográfia (John Dancer) 1920-as években az Amerikai bankokban alkalmazták 1970-es években élték fénykorukat a mikroformák Hangrögzítés: 1877 - Edison fonográfja (henger alkalmazása) 1887 - Berliner gramofonja (lemez alkalmazása) 1912 - elsı rádióadás (USA) 1955 - elsı rádióadás hazánkban 1933 - sztereo lemezjátszó szabadalmaztatása 1928 - az elsı magnetofon bemutatása (Pfleumer) 1935 - szalagos magnó 1963 - kazettás magnó Mozgókép és hang: 1870-93 - Muybridge mozgóképrögzítési kísérletei 1895 - Lumiére testvérek elsı mozifilmje 1922 - elsı hangosfilm 1935 - televíziózás megindulása 1949 - elsı színes televízió 1950 - hírközlı mőholdak pályára helyezése 1962 - mőholdas TV-zés (Mo-on 1980-tól) 1972 - kábel TV 1927 - videojelek lemezre rögzítése (Baird) 1965 - mágneslemezes megoldás (Ampex cég) 1947-48 - elsı videokamera 1951 - elsı sikeres mágnesszalagos videobemutató Egyéb fontos eszközök: 1873 - írógép bemutatása (Remington cég) 1821 - Braille-írás feltalálása (6 pont kombinációja) 1845 - távíró feltalálása (Morning Chronicle) 1898 - drót nélküli távíró (Marconi) 1876 - telefon feltalálása (Graham Bell) 1878 - telefonközpontok kiépítése (Puskás Tivadar) 1971 - telefax (pillanat alatt továbbít képet, szöveget) 1980 - telex (szövegtovábbításnál jelentıs) Kép-, hangrögzítéses dokumentumok és mikroformák típusai: Térképek - a föld vagy más égitest felszínének vagy egyes részeinek ábrázolása síkban vagy térben, egyezményes jelekkel. Az ikonográfiai dokumentumok közé tartozó térképek a föld felszínét és a rajta lévı objektumokat síkba kiterítve, két dimenzióban ábrázolják adott szabályok és jelek szerint. Egyik jellemzıjük a vetületi rajz és a valódi méret közötti viszonyszám, ez a méretarány, mely a kicsinyítés mértékét adja meg. A legrégibb térképek Kínából, Mezopotámiából és az ókori Egyiptomból ismertek. A középkorban az arabok, majd a 13. századtól az európaiak jeleskedtek a térképészet terén. A 18. századi tudományos forradalom sok különleges térkép megalkotását segítette elı, a mérési módszerek tökéletesedésével egyre pontosabbak lettek a térképek. A 20. században a légi fényképezésnek köszönhetıen már igen nagy pontosságú készülnek. Térképek típusai: formai megjelenésük szerint: atlasz (könyvként kezeljük); fali-, dombormővő térkép; glóbusz; térképlap ábrázolt adatok szerint: topográfiai, földrajzi, geodéziai, tematikus térképek tematika szerint: történelmi, gazdasági, földrajzi, csillagászati, néprajzi stb. térképek céljukat tekintve: oktatási, navigációs, közlekedési, turista stb. térképek
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 18/38 Kották - nyomtatott eljárással készült ikonográfiai dokumentumok, zenemővek egyezményes hangjegyírással készült formája. Világszerte egységes jelöléseket alkalmaznak a kottákban, ezek értelmezéséhez valamilyen elıképzettség szükséges. Az egyes zenemőveknek megjelentetett kottáit el kell látni a Kották nemzetközi szabványos azonosító számával, az ISMN-el. A mai hangjegyírás rendszere 1600 körül alakult ki, késıbb alkalmazták a vonalrendszert, egy, majd több vonalat húztak, hogy a hangok egymáshoz viszonyított távolságát jelezzék, így alakult ki a mai ötvonalas rendszer. A kották nyomtatott kiadása hatalmas lendületet adott a zene fejlıdésének. Képek, fotók, reprodukciók stb. Hangdokumentumok - csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel szólaltatható meg a hanganyag. Hangdokumentum bármely adathordozón (mőanyag lap, szalag; viasz stb.) rögzített hang (beszéd; zene; zörej stb.), mely eszköz segítségével megszólaltatható. Legfontosabb fajtái a hanglemez, a hangszalag és a hangkazetta. Ezeket egyre inkább kiszorítja mára a lézeres eljárásra épülı optikai kompakt lemezes technológia (compact disc - CD). Az elıállítási technika szerint különbözı csoportokba sorolhatók: elektromechanikus úton elıállított - bakelitlemez elektromágneses módszerrel rögzítik az információt (magnószalag, videoszalag) lézeres eljárással veszik fel a digitalizált hangot a kompakt lemezekre (CD; CD-ROM) Videodokumentumok a valóságból felvett vagy mesterségesen létrehozott képi információkat elektromos jellé alakítják, majd mágneses vagy digitális hordozón rögzítik, többnyire a hangfelvétellel együtt. A videotechnikával létrehozott felvételeket videokazettán, analóg videolemezen vagy digitális CD-n rögzítik és hozzák forgalomba, ezek csak a lejátszásukra alkalmas eszközzel játszhatók le. A videoszalagokon a video- és az audiojeleket mágneses felületen rögzítik. A videotechnika a televíziózással együtt fejlıdött. Mikroformátumú dokumentumok - szöveges vagy képi információkat tartalmazó dokumentumok, melyek erıs kicsinyítéssel készülnek, szabad szemmel nem olvashatók, speciális olvasókészülék szükséges hozzájuk. A dokumentumok archiválására az 1930-as évektıl kezdve használták, nagy jelentıségő, ugyanis 95%-os helymegtakarítást eredményez a mikroforma az eredeti dokumentumhoz képest. Használják értékes kiadványok mikrofakszimile változatának elkészítéséhez, így az eredeti nagy értékő dokumentum nincs kitéve a használatnak, de mégis elérhetı az anyaga. A második világháborúban hírszerzési és katonai célokra is használták a mikrofilmeket. Az 1970-es évek jelentıs találmánya a számítógépes COM technika kidolgozása, ez lehetıvé tette, hogy a mágnesszalagon tárolt adathalmazokat a feldolgozás után közvetlenül mikrofilmre írják ki. Könyvtári katalógusok, telefonkönyvek, kórházi adatbázisok stb. készültek ezzel az eljárással. A számítógépet és a mikrofilmezést kapcsolja össze a CÍM technika is, itt a papíron lévı szöveget beolvassák, majd digitalizálják, ebben a formában lehet továbbítani telekommunikációs hálózaton, majd a COM technikával ki lehet íratni és lehet használni. Microdokumentumok alapanyaga lehet: film papír Formájuk lehet: tekercs lap
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 19/38 22. tétel: DOKUMENTUMTIPOLÓGIA (digitális dokumentumok) A dokumentum fogalma: A dokumentum szó a latin docere (tanítani, oktatni) szóból származik. A dokumentum önálló információ egység vagy önálló szellemi termék, célja az információ közlése, a tudás átadása, továbbadása. A dokumentumokat több szempont szerint feloszthatjuk, a dokumentumok egyik csoportja: Digitális dokumentumok: Szöveg és hipertext: A szöveget az írásbeliség megjelenése óta alkalmazzuk, a nyomtatás megjelenésétıl kezdve újságok, könyvek, levelek stb. formájában minden nap használjuk. A számítógép hálózatok kialakulásával megjelentek az elektronikus úton továbbított szövegek, ezek gyorsan célba juttathatók, de a lineáris szövegszervezésbıl adódó problémákat nem küszöbölték ki, olvasáskor sorról-sorra kell haladni ahhoz, hogy megszerezhetı legyen az információ. A gyorsabb információhoz jutás igénye igen nagy, így olyan dokumentumokra van szükség, melyekben a szöveg kisebb önálló információtartalommal bíró logikai egységekre tagolódik, melyek között szabadon lehet mozogni. Ezen igények hatására jelent meg a számítógépes környezetben használható hipertext, melynek fontos jellemzıje hogy több témakörre tagolódik és ezek nem csak lineárisan olvashatók, hanem önállóan is értelmezhetık. A felhasználó maga dönti el, hogy milyen sorrendben olvassa el a témaköröket, mozoghat a szövegrészek között. A hipertextben a témakörök közötti mozgást a hiperhivatkozások (linkek) biztosítják, ezek több dokumentum összefőzésére is alkalmasak. Az Internet különbözı számítógépein rengeteg hiperhivatkozások segítségével összekapcsolt hipertext helyezkedik el. Az összekapcsolt információk lehetnek szövegesek, képek, hangok vagy más objektumok is. A hipertext rendszer egy enciklopédiához hasonlít, több irányban lehet benne közlekedni, a benne foglalt tudásanyag valamennyi kapcsolata végigjárható úgy, hogy nincs elıre meghatározott útvonal. Multimédia: Médiumnak nevezünk minden olyan eszközt, mely nagy mennyiségő adat nagy embertömegekhez való eljuttatását teszi lehetıvé. Az információ megszerzése sokkal könnyebb, ha az adatok több érzékszerven keresztül jutnak az emberi agyba, ezért napjainkban több érzékszervre ható médiumok vannak. A számítástechnikában ötvözték a nagymennyiségő vizuális és hallás útján feldolgozható adatok egyidejő megjelenítését, az adatokat kezelı szoftver és felhasználó közötti interaktivitás lehetıségét, ezzel egy új speciális médium, a multimédia jelent meg, mely számítógépes környezetben mőködik, többféle adathordozó ötvözıdik benne és megvan a felhasználó beavatkozásának (interaktivitás) a lehetısége. A multimédia latin eredető szó, jelentése multi=sok, média=valamik között, a közbülsı helyen található. Leginkább információközvetítı közeg értelemben használjuk. A multimédia képek, hangok, szövegek együttese, ezek össze vannak kapcsolva, számítógép kezeli ıket a felhasználó irányításával, interaktív kezelıfelületeken. A multimédiához szükséges feltételek eszközoldala a számítógép és az interaktív felületek, melyeken a felhasználó a géppel kommunikálni tud; a tartalmi oldal pedig azok a számítógéppel olvasható állományok, melyekbıl a multimédia alkalmazás felépül. A multimédia összetevıi: Számítógép Interaktív kezelıfelület Két, egymástól független médium, mely közül az egyik idıfüggetlen (pl. szöveg vagy ábra), a másik folyamatos, idıfüggı (pl. mozgókép vagy hang) Fogalmak közötti nem lineáris kapcsolatrendszer - hipertext Hipermédia A hipertext és a multimédia ötvözeteként létrejött új médium a hypermédia. 1989-ben a genfi Tim Berners-Lee azon munkálkodott, hogy egy multimédiás tulajdonságokkal rendelkezı hipertext hálózatot alakítsanak ki. Az általa elképzelt rendszerrıl letölthetı hipertextekben képek, hangok, animációk, videó elemek is megjelenhetnek. Javaslatára megkezdıdött a fejlesztés és 1992-ben a CERN bejelentette a Word Wide Web (az Internet hipermédiás felületének) megszületését. A WWW a dokumentumok továbbítására egy új protokollt használ, a HTTP-t; a hipermédiás dokumentumok leírására pedig megalkották a HTML nyelvet, melynek azóta már több újabb és újabb verziója megjelent.
Bevezetés a könyvtári és információs ismeretekbe 20/38 23. tétel: DOKUMENTUMOK TARTALMI FELTÁRÁSA (annotáció, referátum, recenzió, tömörítvény, szemle, indexelés, tezaurusz) Tartalmi feltárás módjai, a tartalmi feldolgozás szintjei: egyszerő regisztráció - ez az elsı szint, a dokumentum címével és egyéb adataival (kiadó; évszám stb.) határozza meg a tartalmat, ez az eljárás nem mélyreható, de gyors. osztályozási eljárások - ez a második szint, a dokumentumok, információk széles besorolási rendjét teszik lehetıvé; van többféle, átfogóbb és részletesebb, együttesen használják ıket. referálás - ez a harmadik szint, a dokumentumról rövid, lényegre törı tartalmi kivonat készül, azaz referátum; ez tartalmazza az eredeti szöveg lényeges részeit, az eredeti dokumentum 10%-a a terjedelme. indikatív (a dokumentumot írja le) informatív (a dokumentumban lévı információ felıl közelít) tömörítés - ez a negyedik szint, itt nem szükséges az eredeti dokumentumot elıvenni, mert a tömörítés során elkészült tömörítvény helyettesíti azt, a dokumentum minden lényeges elemét tartalmazza (ábrákat, táblázatokat is), az új információkat teljes egészében változatlanul átveszi, az eredeti dokumentum 50%-a. analitikus-szintetikus feltáró mőfajok - ez az ötödik szint, az eddigi négy egy-egy dokumentumra vonatkozik, ez pedig az azonos illetve hasonló tartalmú dokumentumokat tárja fel (pl.: szemle, prognózis). Tartalmi feltárás formái: annotáció - a dokumentum tartalmán kívül a szerzırıl és szándékáról is szólhat, ajánló jellegő. Cél, hogy elolvassák a dekódolt mővet. recenzió - több segítséget ad, mint a referátum, az információ leírása mellett értékelést is ad. szemle, tanulmány, szakirodalmi szemle - több azonos témával foglalkozó dokumentum objektív tartalmi feltárása (szubjektív benne az információk elrendezése). indexelés - az indexek különbözı osztályozási mőveletek végtermékei. Attól függıen, hogy az index milyen osztályozási eljárásra épül, vannak: kulcsszóindexek - ezek tételeiben kulcsszavak egy sorozata szerepel; a kulcsszavak származhatnak a dokumentum címébıl (címindex) vagy a dokumentum szövegébıl (pl.: KWIC; KWOC index) tárgyszóindexek - a tárgyszavas osztályozással készülı indexeket tárgyszóindexeknek nevezzük, a dokumentumok tartalmi leírására általában kötött tárgyszójegyzéket használnak. (pl.: permutált-, lánceljárásos- és PRECIS indexek) tezaurusz - az információs tezaurusz egy-egy szakterület természetes nyelven kifejezett fogalmainak szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, mely feltünteti a fogalmak közötti legfontosabb logikai kapcsolatokat is. A relációk ugyanolyan fontos alkotóelemei a tezauruszoknak, mint a fogalmak, ebben különbözik más osztályozási rendszerektıl. Követelmény a tezaurusszal szemben, hogy az adott szakterület minden lényeges fogalmát tartalmazza, a szakterület teljes lefedését biztosítsa. A tezaurusz egységei a deszkriptorok és a nemdeszkriptorok. A deszkriptor az információk leírására és keresésére közvetlenül alkalmazható; a nemdeszkriptor a deszkriptor szinonim vagy szinonimnak tekintett kifejezése. Az információtároló rendszerek fajtái: egylépcsıs rendszer - szabadpolcos elrendezés kétlépcsıs rendszer - katalógusok többlépcsıs rendszer - indexek automatizált rendszerek: referáló lapokból alakultak, kurrens tájékoztatás jellemzı; bibliográfiai feltárások; faktográfiai adatbázisok (tényanyagot tárnak fel) A feltárás mélysége, feltártsági mutatók. A dokumentum feltártságának a mértékét egy viszonyszámmal lehet megadni, ez a feltártsági mutató, mely azt jelzi, hogy az adott dokumentum hány ismérv alapján érhetı el, kereshetı vissza. Egy dokumentum feltártságának a mértékét az elérési hely / dokumentum hányados írja le. Ez a viszonyszám nem használható, ahol összefüggı szövegben írják le a tartalmat (pl.: referátum, tömörítvény). Összefüggı szövegek esetére SENKO fejlesztett ki egy mutatót, mely megmutatja hogyan viszonyul egymáshoz a dokumentumról készült tömörítés és az eredeti szöveg szavainak a száma. Ennek hátránya, hogy a feltárás minıségérıl nem mond semmit. A minıséget próbálja vizsgálni egy másik mutató, mely PERRY és KENT nevéhez főzıdik; itt a feltártság mértékét két viszonyszám adja meg: a tartalmi kivonat kihagyási tényezıje és a kivonat zajtényezıje.