CXXX. (18.) ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2009/SZEPTEMBER ÁRA: 650 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 600 FT www.vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP 2009/SZEPTEMBER A szerkesztőség címe: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Tel/fax: 06-1/242-0042, 06-1/453-3367 Mobil: 06-70/702-5000 e-mail: info@vadaszlap.hu Új címünk: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a.
A SZERKESZTŐ JEGYZETE Mire jó? Leszámítva azokat, akik abból élnek, nem hiszem, hogy másoknak olyan nagy élvezet lenne a költözés-költözködés. Ha semmi másért, már csak azért sem, mert minden cuccos-holmis helyváltoztatásra keményen költeni kell, meg kell fi zetni az árát. (Lehet, hogy a kiadást jelentő költ -ből, képezték eleink a költ/özés szavunkat, merthogy a költözés és a hozzá kapcsolódó járulékos költségek igen jelentős summát tudnak kitenni.) De miért költözünk? Ennek számtalan oka lehet. A saját mármint a VKE és a VADÁSZLAP portáján söprögetve, immár ötödször jelentjük be, hogy elköltöztünk, az új címünk: 1031 Budapest, Rozália utca 59/a. (Az e-mail címünk és a telefonszámaink változatlanok.) 1991-ben, a Vadászati Kulturális Egyesület alakulásakor, illetőleg 1992-ben, a VADÁSZ- LAP indulásakor egy nagyobbacska garzon-lakást béreltünk, amit részben a vadászok támogatásával, részben a kőkemény takarékoskodásból 1995-ben meg is vásároltunk. Ahogy gyarapodtunk, erősödtünk, s elkezdtük a hivatásos vadászok formaruhájának disztribúcióját, kinőttük a belvárosi, a mindenhez közel eső, viszont a parkolási díjak és büntetések, valamint a IV. emelet miatt kedvezőtlenné váló Honvéd utcai lakást. 2001- ben Zuglóba költöztünk, a Vízakna utcában béreltük ki egy családi ház földszintjét. Jó hely volt, csak éppen át kellett autózni be-, és hazajáráskor szinte az egész bedugult várost. Ekkor kaptunk egy nagyon kedvezőnek látszó csillaghegyi ajánlatot, zöld övezetben egy teljes épület három szintjét használhatjuk. Belevágtunk és ez lett a Hegesztő utca, ahonnan a kezdetben normális, majd vérszemet kapott (még a nevét is felejtsük el) tulajdonos folyamatos és pofátlan áremelései miatt távoztunk. 2004- től béreltük a római parti, három szobás, garázsos lakást, amelyet öt év után - most a Rozália utcára cserélünk. Költözködéseink krónikája azért érdekes, mert az új bérleményekhez mindig kötődött, kapcsolódott valami előrelépés, valami olyan pozitív változás, amire azt mondhatjuk: megérte a fáradtságot, a költségeket, mert a helyszín változása, az új hely szelleme hozott valami olyan eredményt, amivel a régi helyen nem számolhattunk volna. A költözködéseink és minden költözködés sok korábban lehet, hogy elhanyagolt lehetőséget nyit meg. Itt van például a selejtezés. Elrakjuk a régi, leszerepelt dolgainkat, még akkor is, ha nem emlékek hátha jó lesz majd valamire. Gyűlnek, sokasodnak a kacatok, de kidobni csak egy költözködés miatt dobjuk ki, hogy ne kelljen őket összecsomagolni, cipelni és azután az új helyen kidobni. A szerkesztőség számára minden költözködés több-kevesebb műszaki fejlődéssel is együtt járt, mert nem volt pofánk munkába állítani az elavult szoftvereket, a butácska számítógépeket, a nyekergő-nyikorgó nyomtatókat. Amiben idáig konzervatívok voltunk ugye milyen szép megfogalmazása a pénzhiánynak az a szobáink bútorzata volt. Aki nem vett magának saját irodabútort, mint ezt titkárságunk elkötelezett vezetője tette, kénytelen volt megelégedni a múlt századból megmaradt és neves munkatársainkat már kiszolgáló íróasztalokkal. A szekrényt egy könyvespolccal támasztottuk meg, hogy az oldalai össze ne boruljanak. (Jelentem, a szobám berendezése a maga korában még elegánsnak számított, az értékcsökkenése is lassan nagykorúnak mondható.) Tehát, a jó hír, hogy elköltöztünk. Az is jó hír, hogy új bútorokat is vettünk. És nincs rossz hír, mert bízunk benne, hogy személyautóval, a szentendrei-békásmegyeri HÉV-vel, a 134-es és 34-es autóbusszal könnyen megközelíthető Rozália utca ismét újabb lendületet ad majd megfiatalodó kis csapatunknak. Ennyi nehéz esztendő túlélt távlatából, talán megkockáztatható a remény, hogy a költözködésünk nem átköltözés egy más világba, a gazdasági világválság kegyetlen éveiben is meg tudjuk állni majd a helyünket és rendületlenül mi leszünk a csúcson a magyar vadász-világban. CSEKŐ SÁNDOR sandorcseko@vadaszlap.hu A tartalomból: Címlapon: A szarvasok követe... Fotó: Polster Gabriella Interjú Rókát nem lőttél?...549-550. Vadgazdálkodás Gímszarvas kor- és kórkép... 551-553. Vadászati gyakorlat Trófeabírálati módszerek... 554-555. Aktuális Mindennapi hazugságaink... 556-557. Vadászati jog Az új erdőtörvény vadász-szemmel... 560. Vadászfegyver A fehér bika halála... 561-563. Riport Kell az összefogás...566-567. Portré Akasztófavirágból...... 574-575. Körte...... 577. Szafari Szarvasbőgés a Kárpátokban... 579-581. Hihető és hihetetlen történetek Őrizd a bikád...590-591. A Diana napi bika...592-593. Gyerekeknek A magyar erdők királya... 600-601. Vadásztábor 2009 Kisinóci emlékképek...602-603. 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 547
TERÍTÉKEN Gyilkos avatóbak Az idei őzbakvadászati idény közepén, esti cserkelésen életem első őzbakját hoztam terítékre a kisvárdai Rákóczi Vt. (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) területén. Papp Ferenc vadászmester már ismerte ezt a gyilkos bakot, elejtése még az üzekedés előtt szükségszerű volt. A vadászati lehetőséget a férjemtől kaptam születésnapi ajándékként, így többszörösen is különleges számomra ez a trófea. Dicső Dóra Bakonyi vadkanok A Nagyvázsonyi Kinizsi Vadásztársaság (Veszprém megye) 5800 hektáros területén május-június hónapban 20 vadkan esett, ezek közül 11 agyar haladta meg a bemutathatóság határát, s került trófeabírálatra. A bírálat eredménye 2 arany-, 2 ezüst-, és 5 bronzérem. A disznókat egy kivételével vadkárelhárító vadászaton, a gabonákban lőttük. A vadászat nagy részben szerencse kérdése, de ilyen eredményekhez elengedhetetlen a jó gazdálkodás és a kanok tudatos öregbítése. Megalakulásunk évében csak süldőt lőttünk, szigorúan megtartóztatva magunkat. Kéri Árpád vadászmesterünk döntésének persze néhány sporttársunk nem igazán örült. Mondhatnánk azt is, hogy butaságnak tekintették, és úgy gondolták, hogy a mi kanjainkat majd a szomszédok fogják terítékre hozni. A következő év augusztusának elején már szintén az volt olvasható a beírókönyveknél, hogy kant nem szabad lőni. Az idén mint minden évben május elsején kezdtük el a vadászatot (február 28-tól május 1-ig pihen a terület ). Az eredmény azt hiszem, önmagáért magáért beszél. Bernát Attila fővadász Káli medencei remete A Boncsos Természetvédelmi és Vadgazdálkodási Vadásztársaság területén 2009. június 9-én éjszakai holdvilágnál ejtette el ezt az aranyérmes kapitális vadkant Mizere Zsolt bérvadász. Bírálati adatai: Pontszám: 123,3; nagyagyarak: 25,1/24,8 cm, kisagyarak: 16,5 cm/16,7 cm, kora 9 év. Vadászati értékét növeli, hogy a vadász 80 fontos íjjal, 36 méterről, gabonában hozta terítékre, Rádoczy László hivatásos vadász kíséretével. Trombitás Tamás Vt. elnök Érdekes teríték A Barbacsi Diana Vt. (Győr-Moson-Sopron megye) területén az őznász első napjaiban két különleges agancsú bak került puskavégre. Az egyszárú, illetve a helyiek által zergének nevezett bak egyaránt sípra ugrott be. A két szerencsés belföldi vendégvadászt Horváth Ákos és Kerékgyártó László kísérő segítette hozzá a nem mindennapi trófeákhoz. 548 Magyar VADÁSZLAP
INTERJÚ Stohl Andrással Még nem hallottam senkitől, hogy napjaink talán legfelkapottabb színész-műsorvezető sztárja gázsit kért volna a közreműködéséért, ha vadászati rendezvényre hívták. Hiányozna, ha nem ő vezetné a FeHoVa szarvasbőgő versenyét, a nagybörzsönyi vadásznapot vagy éppen a Vadászati Kultúra Napja programját. A 42 éves színész-vadász a vadászoktól legfeljebb vadászati meghívást fogad el és a mindennapi igazán pörgős elfoglaltságai miatt gyakran azt sem tudja beváltani. Gyerekkorától kezdve vadászik, 18 évesen az állami vadászvizsga letétele után felvették az Aszódi Vt.-be, ahol jelenleg és még két dunántúli vadásztársaságban is egyszerű tag. Rókát nem lőttél? VADÁSZLAP: Miért becéznek, szólítanak téged Bucinak? Talán dagadt kisfiú voltál? Stohl András: - Sosem voltam dagadt. Már csak azért sem, mert a Vörösmarty Gimnázium kísérleti sportosztályába jártam, négy évig szertornásztam, teniszeztem, majd rögbijátékos lettem. 1984- ben a 9-es irányító poszton elnyertem az évrögbijátékosa címet. A Buci név a Színművészeti Főiskolán ragadt rám, nem is tudom, hogy miért. Nem szeretem, de nem is tiltakozom ellene. Ez van. VADÁSZLAP: Kívülállóként is látni, hogy rendesen benne vagy a mókuskerékben, van amikor a felkérésekre nem lehet nemet mondani. Tagja vagy a Nemzeti Színház társulatának, főszerepeket bíznak rád. Filmezel, szinkronizálsz, reggelenként műsort vezetsz, de ha kell versenyt táncolsz, lovagolsz a nemzeti vágtán mikor jut idő a családra, a vadászatra? Stohl András: - Közben. Tudom, hogy sok, lehet, kevesebbet kellene vállalnom, de nem tehetem, nem mondhatok nemet a felkérésekre, a szerepekre, a műsorokra... mert amilyen nehéz bekerülni, ahogy fogalmaztál a mókuskerékbe, annál könynyebb belőle kibukni. Az átlagos napjaimon, amikor nincs forgatásom, hajnali fél ötkor kelek, ilyenkor még gyorsan bejutok Fótról a Camponába, ahol az RTL reggeli műsorát vezetem 9 óráig. 10 órakor már a Nemzeti Színházban kell lennem, ahol délután kettőig próbálok. Ősztől három új darabban játszom, nem is akármilyen szerepekben. A színházi próbák után a legtöbbször este hatig szinkronizálok, vannak állandó szinkron-szerepeim, majd jön az esti színházi előadás. Néha-néha van egyegy szabadnapom, amikor együtt lehetek a szeretteimmel vagy elmehetek vadászni. VADÁSZLAP: Három vadásztársaság tagja vagy, lefogadom, nem tudnád megmondani, hány érvényes vadászati meghívásnak kellene eleget tenned... népszerű vagy a vadászok körében is... mégis mintha félnének, tartózkodnának tőled, akik nem ismernek. Stohl András: - Amikor azt kérdezik tőlem, hogy miért vadászom, az első válaszom az: belenőttem. Vadászott a nagyapám, az édesapám, s bár a VIII. kerületben nőttem fel, számomra mindig élmény volt kigyalogolni apámmal Versegről a vadászházhoz, ahol nem volt se villany, se víz, de érezhettem a szabadság, a vadászat izgalmát. Az általad említett félelmet nem értem, pont azt szeretem a vadászatban, hogy amikor a vadászok között lehetek, akkor nem kell művész úrnak lennem, nem kell semmilyen szerepet játszanom, egyszerűen az lehetek, aki vagyok. Én a vadászok között többnyire Bandi vagyok, aki mindenkivel tegeződik, akinek nincs rangja, címe, beosztása, vastag bukszája ezt tanultam az Apámtól. VADÁSZLAP: Társasági ember vagy, sok ismeretséggel, kapcsolattal. A vadászatban is kedveled a társaságot? Stohl András: - A vadászházban, ahol a magányos cserkelések vagy egy-egy egyedüli les után, van, akinek elmesélhetem, mit láttam, hallottam, milyen élménynyel gazdagodtam. Ezt nagyon fontosnak tartottam és tartom. Nekem a vadászat kikapcsolódás, olyasmi, ami feltölti az akkumulátoromat, ami energiát ad, ugyanakkor megnyugtat, ha rövid időre is, de elvonja a figyelmem a mindennapok elfoglaltságaitól. Nagyvadra szeretek egyedül vadászni, természetesen azokon a területeken, ahol ismerem a pályát, a vad mozgását és én hozhatom meg a döntést, elengedem vagy sem a lövést. Kilenc éves voltam, amikor Apámmal először mehettem ki a mindszenti vadászházba. Attól kezdődően, amikor csak engedte, elkísértem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak a vadászvizsga letétele után volt puska a kezemben. 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 549 000
INTERJÚ De mégis én legalábbis úgy érzem akkor lettem igazán vadász, amikor az első vaddisznómat egyedül elejthettem. Együtt mentünk ki Apámmal, de egyedül vadászhattam, nekem kellett eldönteni, hogy mit csináljak, hogy találkozzak a disznókkal, hogy kiválasszam melyiket lőjem szóval ekkor következett be a nagy ugrás a vadászéletemben. VADÁSZLAP: Hol tartod a trófeáidat? Stohl András: - A többségét kicsit szégyellem is egyelőre méltánytalan helyen, a házunk pincéjében... amit már rég kinőttünk. Három gímagancs díszíti a színházi öltözőmet, meg az első disznómról készült közös fotó az Apámmal. Mivel életem jó részét a színházban töltöm, jó érzés, ha ott van velem a vadászat. Már elhatároztam, hogy építek egy vadászszobát, hogy a trófeáim, az élményeim emlékei méltó helyre kerüljenek. VADÁSZLAP: Van viszonyod a fegyvereiddel? Stohl András: - Na, ezt még így nem kérdezte tőlem senki. Igen, azt hiszem, nagyon is bensőséges kapcsolat van közöttünk, merthogy szerelmes típus vagyok, ezért van csak két puskám. Egy 12-es Blaser F 3-as sörétes és egy M 93-as 300-as Winchester Magnum, egy 3-12-es Zeiss céltávcsővel szerelve. Szándékosan nincs több vadászpuskám, mert úgy is mindig a kedvenceivel vadászik az ember és a többi fölösleges lenne. Régebben volt egy.243-as Krico puskám, de sajnos eladtam és nem tudom kinél lehet. Ha üzenhetek a lap hasábjain, akkor nagyon kérem a jelenlegi tulajdonost, adja el nekem, nagyon szeretném visszavásárolni. VADÁSZLAP: Már nem is tudom, tavaly vagy tavalyelőtt, bevonták a fegyvereidet, orvvadászattal vádoltak. Aztán tisztázódott az ügy, de gondolom nem kértek miatta elnézést. Stohl András: - Igen, tavaly a zalai vadásznapon, a színpadon faggattál már erről és akkor is elmondtam, hogy az orvvadászatokban nem én voltam a ludas. Tény, hogy a látszat az volt, ahol megjelentem és vadásztam, utána a hivatásos vadászok találtak sebzett vagy sebzésben elpusztult vadat. De nem én sebeztem őket, sőt semmi közöm nem volt az orvvadászathoz. Ennek a kellemetlen ügynek azért nagy tanulsága van számomra: a jövőben csak akkor fogok területet bérelni, ha személyesen ott lehetek, ha a tudtommal és a belegyezésemmel történnek a dolgok. Sajnos a vadászat nagyon gyakran kihozza a gyarló emberekből a rossz tulajdonságokat, elsősorban az irigységet. Aztán ennek jegyében elkezdődik egy nem tudom másképpen fogalmazni szarkeverés, aminek se vége, se hossza és belekeverednek az egyébként nagyon rendes, tisztességes, becsületes emberek is. Szomorú, hogy ezt meglehetősen sok helyen van alkalmam megtapasztalni. A vadászatnak nem erről kellene szólnia! Én, ha vadászom, jól akarom magam érezni. Nyitott szívvel és nyitott lélekkel adom Az első bika elejtésének öröme át magam a természet csodáinak és piszkosul utálom, ha ebbe belerondítanak. Még Apám mondta, és ez nagyon igaz: fiam, ha jól akarod magad érezni, menj el vadászni. De azt is hozzátette, fiam, ha meg akarsz valakit ismerni, vidd el vadászni. VADÁSZLAP: Ez a külföldi vadászataidra is igaz? Stohl András: - Nagyon is, bár csak kétszer vadásztam külföldön. Bodrogi Gyula bácsival Szlovákiában voltunk egyszer bakozni és igazi vadászbarátokkal 8 napig csak vadásztunk és vadásztunk Namíbiában. Ahogy lesz egy kicsit több szabadidőm, szeretnék eljutni Erdélybe, megismerkedni az ottani tájjal, emberekkel, vadászati szokásokkal. Remélem, hogy erre mihamarabb sor kerül. VADÁSZLAP: Szeptember van, hány bikát lőttél bőgéskor? Stohl András: - Talán a tizenhatnak a felét. Az első bikámat 1986. október 6-án ejtettem el, az aszódi terület Bakóné katlanjában. Ez a kedvenc helyem, pedig alig nagyobb rét, mint egy focipálya. Hajnalban mentünk ki a barátommal, Pallaga Lacival, hogy bikát lőjünk. Amikor elváltunk egymástól, csak annyit mondott, figyelj arra, hogy lőhető legyen. Egy jó hangú bika szólalt meg a réten és én ott szerencsétlenkedtem a távcsővel, a puskával, hogy meglássam és eldöntsem, lőhető vagy sem. Ahogy világosodott, sikerült meggyőződnöm róla, hogy egy villás bika, azaz lőhető. Rendesen remegtek az inaim, miután elengedtem a lövést és hallottam a becsapódást. A bika a lövés után tett egy félkört, majd egyenesen megindult felém. Már ott tartottam, hogy nekem kell félre ugranom, amikor beugrott az erdőbe és ott eldőlt. Nagyon boldog voltam és amikor jött Laci a NIVA-val, gratulált, benyúlt a zsebébe és megkínált egy szivarral. Két szivar volt nála, és azt mondta: biztosra mentem. Mit mondjak, nagyon rosszul esett a szivarozás. VADÁSZLAP: Ez volt az első és az utolsó? Stohl András: -... mert tudod, hogy ez is a Bakóné katlanban esett. November elején este mentem ki, bikát szerettem volna lőni. Korán felkelt a Hold, nagyon jól lehetett látni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a tarlón jön felfelé egy magányos sötét folt. Távcsövezés, látom, hogy egy jó kan. Meglőttem és mivel nem kellett tartanom a befülledéstől, otthagytam. Nem telt el sok idő, hallom, hogy böffent egy bika a kisbokor mögül. Eldöntöttem, hogy kivárom, amíg el tudom bírálni. Nagysokára megjelentek a szarvasok, köztük a bika, amelyről lerítt, hogy lőhető. Nem is vacakoltam soká, célzás után lőttem. A csapat szétugrott és a jó becsapódás ellenére a bika is szaladt velük, majd egy pillanatra megtorpant. ekkor lőttem rá a másodikat, most is hallottam a jó becsapódást, de beugrott az erdőbe. Gyorsan újra akartam tölteni a puskát, de nem volt több lőszer a tárban, sőt a zsebemben sem. Tudom, hogy ez buta babona, vadászbabona, de csak mindig 3 töltényt rakok a puskába. Kivert a veríték, mi van, ha kegyelemlövést kell adnom? Szerencsére a bika már kimúlt, dermedten feküdt, mire rátaláltam. Egyből nagy lett a mellényem. Rögtön felhívtam Pallaga Lacit aki azóta a vadásztársaság vadászmestere lett, hogy lőttem egy bikát, de nagy kocsival gyere, mert lőttem egy kant is. Rövid hallgatás után a barátom megszólalt és kissé álmos hangon azt kérdezte a telefonban: rókát nem lőttél? Ez a kérdés többet ért számomra a legnagyobb gratulációnál. Csekő Sándor 550 Magyar VADÁSZLAP
Gímszarvas kor- és kórkép VADGAZDÁLKODÁS FOTÓ: Blaumann Ödön Pontosan tudjuk, hogy a gímszarvas elfiatalodott állománya már most is, de később még inkább komoly bevételcsökkenést eredményez a vadászterületeken. Mit kellene tenni, hogy ezt a kedvezőtlen folyamatot megállítsuk? Egyáltalán meg akarjuk állítani, hogy néhány év múlva magasabb bevételekre számíthassunk és ismét magyar gímagancs kerüljön a világranglista előkelő helyeire? 2009. szeptember www.vadaszlap.hu folytatás 551 000
FOTÓK: Blaumann Ödön A gímbikák életkorának szerkezete az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott, melyet a bemutatott agancsok bírálati eredményei alapján érdemes kicsit elemezni. Megyei szinten vizsgálva az elmúlt tizenegy év statisztikáit, világosan kitűnik, hogy egyre kevesebb a 10 év feletti bika, ennél idősebbek pedig már csak elvétve kerülnek a puskacső elé. Az ország egyik legszarvasosabb megyéjét, Somogyot megnézve megdöbbentő az eredmény: 1994-ben 1166 gímbika esett és ebből 141 (12%) volt 11 év felett. Tíz év múlva az 1472 bikából mindössze 39 (2,6%) a 11 évesnél idősebb. Országosan sem jobb a helyzet. 1994-ben a 7208 bika közül 502 (6,9%) a 11 évesnél öregebb, 2004-ben pedig a majdnem kétezerrel több elejtett 9097 bika közül csak 409 (4,4%) ítéltetett 11 év felettinek. Mind a somogyi 9,4 százalékos, mind az országos 2,5 százalékos csökkenés az állomány jelentős elfiatalodását, valamint a lelövések időelőttiségét mutatja. Ugyanerre a megállapításra jutunk, ha a gímbikák nemzetközi bírálatának pontszámai alapján kialakuló ranglistákat veszszük górcső alá. A világranglista első ötven helyezése között 17 magyar trófea található. Ebből 7 bika húsz évnél régebben esett, 10 kapitális agancsos az elmúlt húsz évben, közülük pedig csak 4 az elmúlt tíz évben. Ami a leginkább kézzelfogható, hogy utoljára 2002- ben került fel magyar trófea a világranglistára, azóta azaz az elmúlt hat idényben egyetlen egy sem. Még szomorúbb a helyzet, ha a magyar lista első ötven helyezettjét nézzük. A legjobb magyar gímbikák közül 29 példány esett húsz évnél régebben. A legfrissebb trófea, ami a listára felkerült, a 2005-ben Rinyaújlakon elejtett gím, de ez is csak a harmincadik helyre tudta felküzdeni magát. 2005 óta még a magyar listára sem került fel trófea, vagyis három éve nem esett 248 IP fölötti, vagy ennél nagyobb agancsú bika. Az agancs súlya és pontszáma, valamint a bika életkora között egyértelmű az összefüggés és ezt a szakirodalom számtalanszor már kimutatta a hazai szarvasbikáink 11 éves koruk után rakják fel a legerősebb, legértékesebb agancsaikat. Logikusan következik a fentiekből, hogy két lehetőség közül választhatunk. Az egyik, hogy haladunk tovább a jelenlegi, az elfiatalodást és az agancssúlyok csökkenését eredményező úton. Talán néhány esztendeig még lesz bevételünk a 8-11 éves, a régió adottságaihoz képest egyre gyengébb minőségű bikákból aztán ezek is elfogynak. Ha ugyanezt vagy a költségek növekedése miatt valamivel több bevételt akarunk elérni, akkor több, és egyre több és több jó bikát kell fiatalon meglövetni. A másik lehetőség a korosbítás, azaz egyáltalán nem szabad a jó képességű bikákat 12-13 éves koruk előtt meglövetni. Ez az önmérséklet természetesen átmenetileg pénzbe kerül, hiszen az elmaradt bevételt más forrásból kell pótolni. De hosszabb távon, akár egy bérleti cikluson belül is bőven megtérül. Bizonyítékul kutakodtam picit az árjegyzékek között. Először az szúrt szemet, hogy egy-két táblázatban szerepel csupán a 12 kilogrammos és az ennél nagyobb agancsú bika lelövési díja. A legtöbb lista 11 kilónál megáll, és csak grammonkénti árat mutat, ezzel is jelezve, az adott területen kicsi az esélye a nagy bika elejtésének. Az árjegyzékek is tükrözik, miért lenne érdemes még két-három évet várni a jó képességű, 8-11 éves bikák elejtésével. Számomra az aránytalanság megdöbbentő volt. Míg átlagban egy 10 kilós trófeáért 6742 eurót kérnek, addig a 12 kilósért már 10-15 ezer eurót. Vagyis két-három év alatt majdnem a duplájára növekszik egy bika agancsának, vadászatának piaci értéke! Ha ezt tudjuk, miért éri meg fiatal korban meglőni a csúcsbikákat? Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: két-három fiatal példány meglövetése nem hoz akkora bevételt, mint egyetlen tíz kiló feletti bikáé. Az országos árlistákból az is világosan kitűnik, hogy melyik területen milyen korosztályból van a legtöbb, mivel ezekért kérnek relatíve a legkevesebbet. Az országos átlaghoz viszonyítva, Somogy megyében lehet például a legdrágábban a 8 kilós bikát lőni, amiből azt feltételezhetjük, hogy ezt a kategóriát igyekeznek a leginkább óvni. Országos szinten nagy eltérés látható a 10 kilós bikák eladásában is. Míg Zala megyében egy ekkora súlyú bika ára 7842 euró, addig a Börzsönyben a 10 kilós bika listaára 5018 euró igaz, itt nem is nagyon fordul elő ilyen... 552 Magyar VADÁSZLAP
VADGAZDÁLKODÁS Gímszarvas teríték adatok (1994-2005) 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Összesen 7208 6220 5413 5056 5815 6673 8186 8704 9761 10265 9097 9716 9-10 kg 222 214 148 40 202 228 257 314 333 318 332 331 10-11 kg 110 107 63 22 96 117 137 139 166 118 149 147 11-12 kg 56 38 27 9 36 43 38 53 65 48 60 59 12 kg felett 17 30 8 3 18 17 19 50 38 17 37 30 10 év 406 398 356 321 402 509 485 518 593 596 543 550 11 év 310 299 264 268 284 295 347 343 412 394 344 327 11 év felett 502 527 416 497 559 486 545 577 579 471 409 282 Hibás lelövés (%) 10,86 7,81 1,92 1,56 2,10 2,17 2,57 2,01 1,75 1,93 2,30 4,84 A 12 kiló és afölötti agancsú gímek tarifája régiónként is nagy eltérést mutat. A legdrágábban, 16 642 euróért Zala megyében, míg a legolcsóbban, 9330 euróért a Mecsekben lehet zsákmányolni ilyen nagy bikát, feltehetően bőgésben. A vadászatszervező irodák véleménye szerint az igazi nagy, 12-14 kilós bikákat aránylag még mindig könnyű eladni. A közepes és átlagos agancssúlyúak értékesítése a gond. Részben, mert ilyen bikák már majdnem mindenhol vannak az országban, így nem számítanak különlegesnek, nehezen elérhetőnek, éppen ezért kevésbé vonzóak a külföldi vagy hazai fizetőképes vadász számára. Az állományból kikerülő kis bikák zömében hazai vadászok falára kerülnek. Talán érdemes lenne a szakmának újra foglalkoznia a kemény hibák, a mínuszpontok szankcionálásával, egy-egy vadgazdálkodási egységben a hibás lelövések gyakoriságával. A jelenlegi, kissé liberálisra sikeredett rendelet nem a korosbítást, a bikák életének meghosszabbítását segíti elő, ellenkezőleg, mintha elszabadította volna a felelőtlenséget. A vadászati ismeretek alapjaival rendelkezem csupán, még véletlenül sem mondhatom magam szakembernek, de kezdőként is látom, hogy a gímbikák idő előtti lelövése olyan ördögi kör, amelyből nehéz kitörni. A hivatásos vadászok napi feladata, hogy életben tartsák a munkáltatójukat, mert addig van állásuk. Vagyis nem az elméletek, a szakmai érvek döntenek egy-egy bika meglövetése előtti bírálatnál. A legtöbben pontosan tudják, hogy a gímbika 10 éves korától kezdi berakni az anyagot az agancsba, amely akár 15 éves koráig folyamatos súlynövekedést eredményezhet, miközben az agancs hosszméretei akár rövidülhetnek is mégis meglövetik az ígéretes bikáikat. Mert a fizetővendéggel lövetni kell. A vendégvadászok szűk elitje akar csak nagy agancssúlyú bikát elejteni, a többség inkább a látványos, a sokágú, de alacsonyabb fizetősúlyú bikára pályázik, alig van jelentősége annak, hogy a bika fiatal. Egyre több helyre igaz, hogy a szakmai szempontok mellőzésével bármit meg lehet lőni. Azon is el kellene a szakmának gondolkodni, az állománykezelés érdekében nem feltétlenül az agancssúly alapján kellene a fizetővendégeknek kiállítani a számlát. Érdemes lenne alaposan közgazdaságilag is megvizsgálni a bírálati pontszámok alapján történő fizetést. Azt már én is tudom, hogy egy értékes gímállományt nagyon könnyű elrontani, de három-négy év alatt helyreállítani szinte lehetetlen. Nem féltem a magyar gímszarvast, túlélte a háborúkat, az állományszabályozási kísérleteket, gyakorlatokat Nem is kongatok semmiféle vészharangot, mert a természet a maga módján majd mindent megold, hiszen láthatjuk, hogy egyre több gímet lőnek mostanában, mégis egyre több van belőlük. Az elfiatalodás ahogy én látom a vadászoknak elsősorban gazdasági szempontból okoz problémát. A hazai populációban ugyancsak a vadászat szemszögéből nézve legfeljebb a minőséget rontja. Ha a kettőt egymás mellé teszem, rövidesen nem kell foglalkoznunk a jó hírnevünkkel, a szabad természetben nevelkedő bikáink ugyanolyanok lesznek, mint az európai országok átlaga. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: MÉSZÁROS JUDIT mjudit@vadaszlap.hu Ezt akarják? Ezt ugye nem akarják! 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 553 000
Trófeabírálati módszerek FOTÓ: Blaumann Ödön A múlt század végéig inkább csak szemmérték alapján állapították meg az agancsok erősségét. A trófeák bírálata akkor vált szükségessé, amikor azokból kiállításokat rendeztek. Az első nyilvános trófeakiállítást 1871-ben tartották Budapesten, a Nemzeti Lovarda épületében, ahol egy bizottság kezdetleges képlettel rangsorolta a szarvasagancsokat. Az 1910-ben megrendezett Bécsi Nemzetközi Vadászati Kiállítás kapcsán átfogó munka vette kezdetét, amely egy egységes bírálati képlet kidolgozását célozta meg. A szarvasagancsok bírálati képletét 1925-re Nadler Herbert dolgozta ki, és ezt alapul véve, 1954-ben nyerte el végleges formáját a nemzetközileg elfogadott formula. A Nadler-képlet és a CIC A Nadler Herbert által kidolgozott bírálati formula szolgált a nemzetközi bírálati képlet alapjául, amelyet az 1937-ben Berlinben megrendezett Nemzetközi Vadászati Kiállításon, a Nemzetközi Vadvédelmi és Vadászati Tanács (Conseil International de la Chasse et du Conservation du Gibier, rövidítve: CIC) javaslatára fogadtak el CICképlet néven. Ezt a képletet 1952-ben módosították, majd 1954-ben a düsseldorfi kiállításon véglegesítették, s nemzetközi bírálati képletté nyilvánították. A bírálat során kialakult sorrend nem volt minden igényt kielégítő Nadler Herbertnek, mert szerinte a képletben túlértékelték a terpesztést, ami nincs összefüggésben az agancstömeggel és a súly így alig kap szerepet, a vékony szárú, nagy terpesztésű és sokágú agancsok jutottak előnyhöz. A hibát kijavították, Nadler a súly pontértékét megkétszerezte, és csak szépségtényezőként vette figyelembe a terpesztést. Az agancs szépségét számokra, elemekre bontotta, úgymint a színre, a gyöngyözöttségre és az ágvégekre adható pontokra. Pontosan leírta a méretek felvételének helyét és módját. Levonást írt elő az agancson a feltűnő aszimmetriáért, torzulásért, illetve ághiányért. Minden esetben csak az a trófea értékelhető egészében, amely nem törött. Abnormális trófeák nem bírálhatók a CIC nemzetközi bírálati képletével. Ha egyszer egy trófeát hivatalosan elbíráltak, annak pontszáma mindenkor érvényes marad. A Nadler-képlet a nemzetközihez viszonyítva kevesebb szempontot vesz figyelembe, de megbízhatóbban értékelhető a Kárpátmedence szarvasának erős, hosszú szárú, nem sok ágszámú, de hosszú ágú, nagy tömegű agancsa. Egy szabályos felépítésű trófea körülbelül 8 kilogrammal éri el a bronz, 9 kilogrammos súllyal az ezüst és 10 kilóval az aranyérmes ponthatárt. A nemzetközi bírálati képlet a nyugati típusú, sokágú, vékony szárú agancsoknak kedvez és tulajdonképpen a Nadler-képlet kibővített formája. Ha a Nadler-képlettel elbírált agancsokat a nemzetközi képlettel újraértékeljük, általában egy, de sok esetben két éremfokozattal feljebb kerülnek. 554 Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZATI GYAKORLAT A Safari Club mérési módszere Az SCI megalakulásától kezdve arra törekedett, hogy egy, az egész világon elfogadott, egységes mérési-nyilvántartási módszert dolgozzon ki. Az SCI-féle mérési módszer kidolgozásánál a szarv és az agancs nagyságának értékelése volt az alapelv. A szarv kerületét fontos utalás lehet az állat életkorára ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a hosszát. Mindkét szarvat le kell mérni, de nem vonnak le pontokat, ha azok nem egyformák. A Record Book of Trophy Animals 1989- ben mérföldkő volt az SCI életében. A Rekordok Könyve és az SCI mérési módszere azóta elfogadottá vált a világon szinte mindenütt, ahol vadásznak, van már SCI-mérést hitelesítő munkatárs. Az SCI tervei között szerepel, hogy megváltoztassák a bírálati képletüket, hogy az a magyarországi trófeákra nézve is kedvező legyen, mivel a jelenlegi bírálati módszer a nyugat-európai agancsokat részesíti előnyben. A Boone and Crockett bírálat A rendszer a trófea tartós tulajdonságainak mérésén alapul, és a végeredményként kapott szám lehetővé teszi az azonnali rangsorolását a kategóriáján belül. Mivel csak a maradandó tulajdonságokat mérik (úgyis, mint agancs, szarv, koponya) és nem olyanokat, mint a bőr hossza vagy a vad testtömege, a mérések bármikor megismételhetők, hogy ellenőrizzék egyszersmind a méréseket és a kategórián belüli helyezéseket. A rendszer nagy hangsúlyt fektet a szimmetriára, büntetve a mérés alatt álló alany azon részeit, amelyek nem szimmetrikusak. Ennek köszönhetően az azonos, de szimmetrikus trófeákat előrébb rangsorolják, mint a nem szimmetrikusakat. Azoknak az agancsos trófeáknak, amelyben szokatlanul sok az abnormális agancsösszetevő, azok érdekében hoztak létre különböző kategóriákat. 2009. szeptember www.vadaszlap.hu SCI kontra CIC A két bírálati rendszer legjelentősebb különbsége a hazai agancsok esetén az, hogy míg a CIC-nél a tömeg értékelhető, addig az SCI-nél ez az adat nem is szerepel. A másik fő eltérő különbség, hogy az SCI-nél nem kapnak helyet a bírálatnál a szépségpontok. A CIC-nél a szárak, a szemág, a középág átlaghossza, a rózsa, az alsó és felső körméret a tömeg mellett a legfontosabb metrikus értékek. Ezzel szemben az SCI-nél minden egyes ág, agancsszár és a terpesztés hüvelykben vagy centiméterben mért értéke adja a végső pontszámot. A CIC képlete jobban igazodik hazánk vadgazdálkodási elvárásaihoz, amely szerint a vadat hagyni kell megöregedni. Az A Nadler-féle bírálat útmutatása SCI bírálati képlet az előzővel ellentétben a középkorú korosztályt előnyben részesíti. A Rowland Ward-féle mérési módszer kialakulása A legrégibb egységes trófeamérési és nyilvántartási rendszer a Rowland Wardé, még a XIX. századból. A Rowland Ward-féle klasszikus mérési módszer alapjai természetesen nem változtak, csak bővültek, finomodtak, és a nyilvántartásban a kategóriák szaporodtak. Rowland Ward-féle bírálat A nyilvántartás eleinte földrészenként külön-külön történt, de ma már egységes rendszer is van. A mérések eredménye inchben és centiméterben is megadható. A hoszszúság mérése a következőképen történik: általánosságban az inch 1/8-áig, kivéve a húsevők koponyájánál, ahol az inch 1/16-áig; az elefántok agyaránál és a krokodilféléknél az inch negyedéig. Az elefánt agyarának súlyát a legközelebbi egész fontig. Centiméterben történő mérésnél egy tizedes-jegyig, kivéve a húsevők koponyájánál, ahol két tizedes-jegyig kell mérni. Az elefántok agyaránál és a krokodilféléknél a legközelebbi egész centiméterig. Az elefánt agyarának súlyát a legközelebbi fél kilóig. Melyiket válasszuk? A magyar vadgazdálkodás számára a Nadler-képlet vált be a gyakorlatban, mivel a fiatalabb állománynak is lehetőséget nyújt a jó génállomány örökítésére. A nagyvadállománnyal való gazdálkodás tervezésének egyik alapja a trófeaminőséget megmutató trófeabírálat. Az egyre nagyobb vadászati igény és a vadállomány terhelése miatt szükség van a vadászat jogi és etikai keretek közé szorítására. Ez rákényszerítheti a vadászt a válogató vadászatra, a trófeabírálati irányelvek betartása pedig szükséges a vadállomány minőségének javítása céljából. A trófeabírálat a korszerű vadgazdálkodás egyik eszközévé vált. Manapság már csak a vadászatra jogosultak berkein belül róható ki büntetés. Szükség lenne a mínusz pontok újbóli bevezetésére. A jóhiszemű tévedés vagy az erőltetett állományhasznosítás fokozatai eltérőek lehetnek, ezért ennek megfelelő szigorúsággal kellene figyelmeztetni, vagy büntetni. Megállapítható, hogy a CIC képlet a jelenlegi ponthatárok mellett nem alkalmas a magyarországi gímszarvasállomány minőségének felmérésére. Javasolható ennek kiküszöbölésére a következő: a minőségi területek állományának értékelését a Nadler-képlet alapján is el kell végezni, így a régi és a jelenlegi trófea-értékmérők reális összehasonlítására is lehetőség nyílik. Világszerte nagy pontszámú agancsra vágynak, azonban nem a CIC trófeabírálati képlete alapján, hanem az SCI pontozás szerinti nagy számokra. Éppen ezért tenyésztenek ki 30-40 ágat hordozó bikákat, hosszú szárakkal, hogy azok az SCI bírálata szerint is kiváló helyezést érjenek el. Szerintem mindenképp külön kell választani a szabad területen élő bikákat a zárt kertekben, mesterséges körülmények között felnevelt gímbikáktól. Ezek az agancsok már cseppet sem hasonlítanak az általunk természetesnek tartott trófeákhoz, ezek már inkább eltorzult csonttömegek... TURÓCZI ANETT turanett@gmail.com 555 000
Mindennapi hazugságaink Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal mondotta titkosnak szánt beszédében egy volt kormányfő. Igazságbeszéd tódította hozzá a farvizén ezres nyelvcsapással lefetyelve evezők serege, sajátos, addig ismeretlen matematikai tudásról téve tanúbizonyságot, miszerint: hazugság x hazugság = igazság. Ideje lenne már a vadászatban is az igazságbeszédnek, azaz nézzünk szembe azzal, hogy mikor, mit hazud(t)unk, természetesen mindig a vadállomány (értsd, a nép) érdekeire hivatkozva, közben a saját, kisebb-nagyobb pecsenyénket sütögetve Vadlétszámbecslés A hazai vadgazdálkodás alapját jelentő adatbázis, azaz a létszámbecslés hazugságon alapul. Tisztelet jár annak az elenyésző mennyiségű kivételnek, akik veszik a fáradságot, és bármilyen ismert, vagy ismeretlen módszerrel megpróbálják megszámolni, a területükön élő vadállomány tényleges mennyiségét. Nyugodtan mondhatjuk, hogy már a próbálkozás is becsülendő, de pontos számot szinte sosem fogunk kapni, lévén, hogy egyszerűen nincs hozzá megbízható, csalhatatlan módszer. Legfeljebb egy bekerített, csupasz területen lehetünk biztosak abban, hogy minden egyes, a számolás pillanatában ott élő egyedet megszámoltunk, de már itt sem garantált, hogy a szárnyasvad egy része a számbavétel közben nem repüli át a kerítést ki-, vagy befelé S nem esett szó még a szabad területeken a vad táplálékhoz vagy évszakhoz kötődő természetes vándorlásáról, ami adott esetben az adott faj vadászterületen előforduló teljes létszámát érintheti. Elvileg ez kiküszöbölhető azzal, hogy országosan egy időpontban történik a számlálás, így ugyanazt az egyedet vagy csapatot nem számolják be többször különböző területeken, de ez csak elméletben van így. Tudomásul kell venni, hogy számos olyan környezeti és biológiai tényező van, ami megnehezíti, vagy szinte lehetetlenné teszi a pontos számbavételt. A terület fedettsége, erdősültsége, domborzata, átjárhatósága, a számlálás idején uralkodó szél erőssége, iránya, a levegő hőfoka, páratartalma mind olyan befolyásoló tényező, ami hatással lehet arra, hogy hol és mennyi vadat tudunk egyáltalán meglátni. Ezt a sok bizonytalansági faktorral tarkított képletet még tovább bonyolítja a vad természetes rejtőzködő életmódja, azaz csak a nappal vagy éjszaka azon része jöhet számításba, amikor a vizsgált faj egyedei aktívak, mozgásban vannak, ellenkező esetben csak pihenő-rejtőzködő helyükről felverve van módunk a tényleges számolásra. Erre legjobb példa, hogy alig párszáz hektáros vadaskertekben is kerülnek elő addig sosem látott egyedek. Mivel a vadállomány tényleges megszámlálása gyakorlatilag lehetetlen, különböző metodikák alapján, az adott módszer szerint számba vett vad mennyiségét próbálják az egész területre vetíteni innen kezdve a számlálásból már becslés lesz. Hogy ezek a módszerek mennyire megbízhatóak, álljon itt egy rövid példa. A hetvenes években dán vadbiológusok egy sziget gyenge őzállományát teljesen ki akarták cserélni jobb genetikai adottságúra. Mielőtt a vadászok nekiálltak a takarításnak, minden addig ismert létszámbecslési módszerrel feltérképezték az állomány nagyságát. A legtöbb egyedszámot eredményező becslési metodika szerint legfeljebb 120 őz alkothatta a sziget populációját. Mire az utolsó terítékre került, már 300 feletti darabszámnál jártak Tételezzük fel, hogy a lehető legnagyobb gondossággal igyekeznek egy terület vadállományát számlálási eredmények alapján megbecsülni. Nos, ez a most talán még korrektnek nevezhető szám ritkán kerül változtatás nélkül az éves vadgazdálkodási jelentésbe. Ha a csapat, a vezetőség vagy éppen az egyszemélyű döntnök érdeke azt kívánja, hogy az adott vadfaj létszáma a jövőben növekedjen a területen, akkor bizony a ceruza jócskán lefelé fog kerekíteni. Ezzel szemben, ha a csapat gyihos, sokat akar lőni, netán a vadkárt akarja drasztikusan csökkenteni, jóval magasabb becsült állomány lesz beírva a rubrikába a valóságosnál. Nemigen volt rá példa a múltban sem, manapság pedig, amikor az adminisztrációval agyonterhelt idejű hatóság végképp nem ér rá ilyen tevékenységre, az így kozmetikázott létszámjelentés területi kontrollja gyakorlatilag nem létezik. Ezért bemondásos alapon fogadják el a létszámot, s ennek alapján kapja meg a terület a lelövési darabszámot. FOTÓ: Blaumann Ödön 556 Magyar VADÁSZLAP
AKTUÁLIS Terítékadatok Azt mondják sokan nem is alaptalanul, hogy egyedüli egzakt mérőszáma a hazai vadállomány mennyiségének a terítékre került vad mennyisége. Azonban nézzük, mit is takar ez a szám valójában? Nos, ha biztosat akarunk mondani, akkor ez megegyezik az elhasznált azonosító krotáliák mennyiségével, lévén szigorú elszámolású hatósági jelzés. Hogy ehhez képest ténylegesen hány darab került szabályosan a vad csánkjába, azt az elszámoló dokumentum nem tartalmazza. Azt mégsem lehet beírni, hogy a gyerek véletlenül a játékmackója nyakára pattintotta rá, vagy élelmes orvvadászok kivették szállítási fedezetnek a vadászház udvarán nyitva felejtett terepjáróból, netán a hatóságilag megemelt lelövési tervet sokalló területgazda a levegőben A 2008. év hivatalos vadászati statisztikájának néhány adata összekapcsolt krotália számát írja be a csak papíron elejtett, vagy elhullva talált vad mellé a terítéknyilvántartásba. Tételezzük fel, hogy ezek kirívó esetek, a döntő többségnél stimmel az elejtett, elgázolt és elhullott vad mennyisége a felhasznált azonosító jelével így megkapjuk az országban hivatalosan terítékre került és elhullva megtalált vad minimális számát, aminél ugye kevesebb nem lehet. Nézzük az érem másik oldalát, amikor nem kerül minden vadra nyilvántartási szám. Alapesetben egyszerű orvvadászatról van szó, amikor illegális fegyverrel vagy más eszközzel vadászati jogosultság nélkül, idegen területen esik zsákmányul a vad, s a ritka és nehezen bizonyítható lebukást kivéve legfeljebb a nyomokból, a gazdátlan lövésekből, az ott hagyott zsigerek, kidobott bőrök számából lehet következtetni ennek mértékére. Ritka már az igazi orvvadász, akit legalább olyan nagy szenvedély hajt a vad után, mint engedélyes társát, csak valamilyen okból kiszorult, esetleg sosem akart bekerülni a legális vadászok táborába. Ő az, aki válogatva vadászik, kilesi, kidolgozza a vadat, többre becsüli a trófeát, mint a húst, eszébe sem jut hasas, utódját vezető anyaállatot elpusztítani, nem egyszer nagyobb szakmai tudással rendelkezik, mint a dézsmált területen vadászók többsége. Ha nem a sötét oldalon állna, akár a legjobban elismert vadászok sorát erősíthetné. Már a rossz emlékű legfőbb igazságőr által népszerűvé tett megélhetési bűnözés kategóriájába tartozik az egyszerű húsvadász, aki különösebb válogatás nélkül, kifejezetten saját és környezete élelmezésére viszi el a vadat. Előbbi minőségi, utóbbi mennyiségi kárt okoz, ezek nagyságrendje azonban ritkán jelentős össz-vadgazdálkodási szinten. Az igazi veszély a szervezett hústolvajok, az orvvadászatot üzletszerűen űző mindenre Gímszarvas Dám Őz Muflon Vaddisznó Összesen Becslés 85 081 25 895 34 0381 9920 95 582 556 859 Teríték 36 248 9652 86 083 2912 94 015 228 910 Elhullott 2121 985 12 676 212 3018 19 012 Hasznosítás 45% 41% 29% 31% 102% 45% Bérlelövés: 7,8 milliárd forint Vadhús: 3,6 milliárd forint vállalkozók jelentik, jellemző módon nem a legszegényebb rétegekből jönnek, s egy részük legálisan (is) vadászik... Kártételük jelentős, a töredéknyi lebukott és ténylegesen elítélt banda bizonyított kárértéke sok százmilliós nagyságrendű, felvevőpiacuk korlátlan, minden valamirevaló vendéglő tart az étlapján vadételt, de elég kevés tudná vásárlási számlával igazolni valamennyi eladott adag eredetét... (Az állategészségügyi hatóság itt látványos eredményeket tudna produkálni, ha lenne erre irányuló szándék.) Jelentős tétel az úgynevezett belső orvvadászat által eltüntetett (a statisztikából kimaradó) vadmennyiség is. A kissé mohóbb, de kevésbé megfontolt tagtárs bízva az ellenőrzés hiányában nem írja be az elejtett vadat a lőjegyzékbe, nem tesz bele krotáliát, a dörzsöltebb csak akkor pattintja össze a befűzött azonosítót, ha útközben netán ellenőrzésbe botlik ha nem, jó lesz a következő vadhoz. Nehezen érthető meg, hogy a botrányosan alacsony felvásárlási árak mellett pár ezer forintért megvehető húsért mennyien hajlandók vadászjegyüket, fegyverengedélyüket, vadászati lehetőségüket kockáztatni igaz, nagyon kicsi a lebukás veszélye... S ha netán valaki mégis aknára fut különösen, ha hivatalosan nem is vadász a sok évig húzódó perek végén ritka kivételtől eltekintve az ilyen esetben rendkívül nagylelkű és méltányos hatalom vagy felmenti, vagy olyan csekély mértékű lesz a büntetés, hogy az elkövető vigyorogva mondhatja: megérte. A többi, a törvények betartását megkísérlő vadász pedig moroghat a valós, vagy virtuális bajsza alatt, s fizetheti a sarcolásban viszont parádésan működő államapparátus által kitalált vadászati adókat. A szakmában dolgozók és a vadászok szintén csak hasra ütésre alapozott szélsőérték-becslése szerint 20 és 50 százalék közé teszik az illegálisan elejtett vad mennyiségét. Vegyük az alsó értéket, ami biztosan nem túlzó, reális számnak tekinthető. Ha csak a béka fenekét alulról súroló vadhúsárakat vesszük alapul és a tavalyi évben a vadhúsból befolyt bevételt 100 százaléknak vesszük, a feketén elkopott vad húsértéke több mint 700 millió forint volt. Ennyit a hiteles adatokról. A következőkben a vendégvadásztatás, a kísérés, az elszámolás és a fizetés hazugságai kerülnek terítékre. SOMFALVI ERVIN somfalvi@vadaszlap.hu 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 557 000
A HÓNAP FOTÓJA A VÍZ AZ ÚR FOTÓ: KRIZÁK ISTVÁN 558 Magyar VADÁSZLAP
13. OLDAL Hüvely és magtár Képzeljük el, hogy vadonatúj lőfegyvereinkkel még mielőtt megvennénk vizsgáló kezek csövenként legalább ötször célba lőnek, aztán a lőmagokról és a hüvelyekről elektronmikroszkóp alatt digitális fényképet készítenek, a felvételeket számítógépbe, a fémhulladékot dexion salgóra zacskózzák, csövenként bezsebelnek tőlünk 8850 Ft + áfát, aztán csendben várják, hogy bűnözzünk. El tudjuk képzelni? Nem? Kapaszkodnak? Ez nem fikció. Szerkesztőségünk birtokába került az IRM legális fegyvertartókat gyűlölő, és most már tényleg potenciális bűnözőként is kezelő tervezete a bűnmegelőzési, bűnüldözési célú országos lövedék és töltényhüvely nyilvántartásról. A lepel lehullt. A tervezetnek nincs hazai előzménye, nincs rá külföldi példa. Kísérő jelensége egy operett rendőrállam vaktában erőlködésének, a gyaníthatóan illegális fegyverekkel elkövetett szörnyű bűncselekmények felett. Utolsó védőbástyája a közhatalom bukott neoliberális elveken alapuló magánkézbe szervezésének, a jogszabállyal írt versenyelőnyök és monopóliumok tumorszerű burjánzásának. Mert a hatalom forgandó. De a lé azért legyen fix. Legalább addig, amíg az új söprű ki nem söpri a trezorból, vagy az Alkotmánybíróság meg nem semmisíti. Az is pénz. Addig is pénz. Ahelyett, hogy az alkotmányos jogállam a mi rendőrségünket, a mi szakértőinket és a mi szakértői intézetünket stafírozná ki, a mi adónkból, közbeszerezve nekik a hétfő esti helyszínelős krimiből azt kütyüt, amelyik kettőt pittyen és egymásra borulnak a digi képek, nyomozásvezető meg szupermodell boncmesternő, most egy olyan gazdasági társaságnak tervezik kiadni gebinbe a szakértői munka közhiteles részét, aminek az igazságszolgáltatáshoz vajmi csekély köze volt eddig. Ja igen, a tárolás szigorú elszámolása persze marad az alacsonyan fizetett raktáros rendőr- őrmesternél. A tervezetben olyat jelöltek meg célnak, ami semmilyen formában nem egyeztethető össze az 51/2008 EK irányelvvel. Abban nincs ilyenre utalás, szelleméből nem vezethető le, egyszerűen nem európai. Nem olvasták ugyanis, vagy ha olvasták, eltitkolják a döntéshozók elől, hogy a lőfegyverrel elkövetett bűncselekményeket nem az engedéllyel tartott fegyverekkel, hanem az illegális fegyverekkel követik el. Csak azért nem írom ide, hogy teljes egészében, mert sajnos minden évben van egy-két szerelemféltés, őrült ember, vagy beszűkült tudatállapotú polgár, aki az ügyvédje telefonszáma helyett a fegyverszekrény kulcsáért nyúl. Még a hatástalanításra kerülő A ballisztikai nyilvántartás lényege a polgári célra engedélyezett tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények megelőzése... életveszélyes fegyverekkel is lőnének. Amiről ők jelentik ki, hogy életveszélyes. Mert az ő életük nem számít. Mit be nem vállalnának értünk, micsoda hősök! Le a kalappal. Meg az inggel, és a gatyával. Így lesz az igazi, nem a mi ingünk, de a gatyánk is rámegy. Merthogy az ORFK 2008-as statisztikáiból kiolvasható 234 449 engedélyezett lőfegyver nem igazságügyi szakértők általi adatrögzítése és ez csak az egyik oka, amiért később bizonyítékként nem vehető figyelembe hozzávetőleges számítással is bruttó 2,5 milliárd forintos, azaz két és fél milliárd forintos bevételt fog képezni a Polgári Kézilőfegyver és Lőszer Vizsgáló Korlátolt Felelősségű Társaságnak. A ballisztikai nyilvántartás célja elvileg ugyanis a polgári célra engedélyezett tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények megelőzése bla-bla, bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekből bla-bla, mások jogainak védelme bla-bla. Tudják mit? Bla-bla-bla-bla-bla. Tessék már nekem megmondani, mikor volt egy bűnöző olyan hülye, hogy nyilvántartott, szemlére bekérhető fegyverrel követett el bűncselekményt? Törvénytisztelő polgár, sportlövő, vadász oly mértékben debilis, hogy legálisan tartott fegyverével állt be a maffiába? Viszont ha sem a bűnöző, sem a legális fegyvertartó nem használ legálisan nyilvántartott fegyvert bűnelkövetésre, akkor minek adatbázis? És állandó használat mellett, vagy teljes polírozás után meddig szántja ugyanazt a mikrobarázdát az eke? Feltette már valaki ezt a kérdést? Qui prodest? Én megmondom. Annak, aki az adatrögzítési díjat fogja szedni. Vagy még egy dologra. És ez legyen egy soha be nem következő, rémtörténetbe illő fikció. Mi van, ha egy lőfegyverrel elkövetett bűncselekmény helyszínén talált hüvelyt és lőmagot egy hanyag munkatárs vagy egy rossz szándékú bennfentes kicserél(tet) a rendőrségi hüvely és magtárból vagy a profitorientált vizsgálóból származó (Polgári Kézilőfegyver és Lőszer Vizsgáló Kft.) töltényhüvelyre, homokba csapódott magra? Vagy csak megtart magának vizsgálatkor jó lesz az még valamire gyerekek kacsintással néhányat, amit voltunk olyan buták, és nem gumikesztyűben adtunk át arra az állítólag 5 próbalövésre Ki lehet ezt zárni? Elég, ha annyit mondok ÁVH-s vészkorszakot túlélt ügyvéd kollégám örökbecsű emlékeiből: egy házkutatásnál, Attikám, nem az az érdekes, mit találnak, hanem az, hogy mit vittek oda. DR. NYIKOS ATTILA nyikosdr@t-online.hu 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 559
VADÁSZATI JOG Az új erdőtörvény vadász-szemmel Nem sok tételt talál a vadászatra vonatkozóan az új erdőtörvényben az, aki veszi a fáradtságot és elolvassa a 2009. július 10- én hatályba lépett, 2009. évi XXXVII. törvényt, mely az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szól. A régi joganyagból megmaradt a vadászatot érintő két paragrafus, egy azonban teljesen új rendelkezést tartalmaz, amelyre bizony minden vadász felkapja a fejét, mert húsba, pontosabban a vadászatra jogosítottak pénztárcájába vágó tételt érint. Előbb azonban vizsgáljuk meg a régieket, hátha azt sem ismerik a vadászok. Az egyik előírás szerint az erdőtörvényben, valamint a külön jogszabályokban (például a természetvédelmi törvényben, a vadászati törvényben) foglaltak alapján a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben köteles gondoskodni a körzeti erdőterv és körzeti vadgazdálkodási terv összhangjának megteremtéséről. Ezek hosszú távra, legalább tíz évre szóló tervek, amelyek nagyobb országos régiókat, területeket érintenek, amelyekben több vadászatra jogosított működik. Sokkal érdekesebb ennél a Védelem a vadállomány okozta károsítás ellen fejezetben található néhány előírás és fogalom-meghatározás. Lényeges eleme, hogy az erdőben az erdő életét, állapotát, felújulását akadályozó létszámú és fajösszetételű vadászható vadállomány nem tartható fenn. Ez máris ütközőpont a két ágazat között és bizony a gyakorlatban is sok esetben konfliktusokhoz vezet. Vadaskertben, vadasparkban a fentiektől eltérő létszámú és fajösszetételű vadállomány is fenntartható, de az az erdősítések befejezését nem veszélyeztetheti. A jogszabály kimondja, hogy a fenti veszélyeztető tényezők észlelése esetén az erdészeti hatóság köteles (!) kezdeményezni a vadászati hatóságnál a vadállomány apasztására, a veszélyeztetés egyéb módon való megszüntetésére irányuló intézkedések elrendelését. A vadászati hatóságnak pedig 15 napon belül határozatot kell hoznia. És most következik, ami eddig nem szerepelt az erdőtörvényben, ám a vadászatra jogosítottakat igen érzékenyen fogja érinteni. Legjobb, ha szó szerint idézem a paragrafust: Az erdészeti hatóság hivatalból, a természetvédelmi hatóság, illetőleg az erdőgazdálkodó kezdeményezésére hozott határozat alapján a vadászatra jogosult erdővédelmi bírságot köteles fizetni, ha: - az erdősítés sikeresen felújult területén a vadászható fajok egyedei az előírt fő- és mellék-fafajok vezérhajtásait 30 százalékot meghaladó mértékben károsították. - az erdő természetes felújítását biztosító, az előírt állománytípust alkotó fafajok termésének a vadászható vadfajok egyedei által történő felélésével az erdő felújulása veszélybe került. - a faállomány egyedei a vadászható vadfajok egyedei által történő dörzsölés, hántás következtében 0,1 hektárt meghaladó területen a faegyedek 10 százalékát meghaladó mértékben károsodtak. Hát ebből a felsorolásból nem maradt ki szinte semmilyen kárforma, amit a vad az erdőben okozhat. Legfeljebb a taposás és a kitúrás Tovább tetézi a bajt, hogy a jogszabály szerint a bírság folytatólagos károkozás esetén ismételten kiszabható. Ehhez ráadásul nem is kell a vadászati törvényben szereplő vadkárbecslési eljárást lefolytatni. Az erdővédelmi bírság alapösszegét a törvény egyelőre nem határozta meg, annak mértéke majd a végrehajtási rendeletben fog megjelenni, mint ahogy a fizetés részletes szabályait is az fogja előírni. Mindenesetre jobb félni, mint megijedni, de az biztos, hogy sok fellebbezési és jogi procedúrára van kilátás. DR. BALÁZS ISTVÁN dr.balazs.istvan@t-online.hu 560 Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZFEGYVER FOTÓ: Polster Gabriella A fehér bika halála 2009. szeptember www.vadaszlap.hu Nos, ez a cím takarhatna akár egy szép, romantikus vadásznovellát is de ezúttal csalódniuk kell az irodalombarátoknak. A romantikát mindössze a Skicc Kft. által céltáblának készített, hófehér bútorlapból életnagyságban kivágott páratlan 16-os bika látványa jelentette, az összes többi kőkemény realitás. A tavasszal elkezdett lövéstesztet folytattuk most már célirányosan a bikavadászatra hangsúlyozva július végén a SEFAG Zrt.-nél, a Máté János termelési vezérigazgató-helyettes és dr. Buzgó József vadgazdálkodási osztályvezető által képviselt cég lábodi vadászterületén. 561 000 folytatás
Lövészet összesítő eredmények A fehér szarvas hátsó oldala bizonyítja a halálos lövések magas arányát Kaliber Szabadkéz Lőbot Les Összesen Szabadkéz Lőbot Les Összesen Mind- (50 m) (50 m) (50 m) (50 m) (100 m) (100 m) (100 m) (100 m) összesen.30-06 14 37 37 88 7 40 40 87 175.300 WM 13 45 35 93 8 44 30 81 174 9,3x62 5 46 42 93 5 48 34 87 180.375 H&H 19 31 33 83 3 28 28 59 142 Összesen 51 159 147 358 23 160 132 314 Blaser CDP lőszer: 4 irányba szimmetrikusan irányított felgombásodási folyamat, a gombásodás során a lövedék átmérője az eredeti kaliber méretének 2,5-szeresére nő, míg súlya gyakorlatilag változatlan marad, ily módon még alacsony lövedéksúly esetében is erős sokkhatást és nagy áthatoló erőt ér el. A gímbikák vadászatakor szerencsére ritkán élvezhető kánikulai meleg fogadta a lövéstesztre vállalkozó gyakorló vadászokat Nagysalléron, a vadászház előtti tisztáson. A 36 fok a napon álló, éppen soron következő lövőnek, a puskák cseréjét és töltését végző Papp Lászlónak, fotósunknak, a találatokat feljegyző írnokunknak, s nem utolsó sorban a minden lövés után a céltáblához gyalogló Ács Kornél fővadásznak, meleg percek helyett meleg órákat jelentett. Folyamatosan törölgették a homlokukat az árnyékban sorukra váró többiek is, s jelentősen megcsappant a vadászház hideg ásványvíz készlete. A tesztelést a Blaser Magyarország Kft. által biztosított 4 különböző kaliberű (.30-06,.300 Winchester Magnum, 9,3x62,.375 Holland & Holland) ismétlőpuskával végeztük, ami esélyegyenlőséget biztosított a résztvevőknek. Mindenki most vette először kézbe mindegyiket, elveszítve ezzel a saját, megszokott puska okozta fölényt, amit az összeszokottság, az elsütés ismert ereje, a súlyozás és a személyre szabott agyazás jelenthet más esetben. Ráadásul a négy puska, bár azonos Blaser R93 Professional modellszériából került ki, felszereltségében sem volt egyforma, kettőben Mag-na-Port (a csővég előtt hosszában kimart rések) csökkentette a visszarúgást, a harmadik rövid csövű bozótpuska, míg a negyedik hagyományos építésű volt, valamennyi egyforma műanyag agyazással, ami nyilvánvalóan nagyon strapabíró és praktikus, ám ízlés dolga, hogy azonos esztétikai értékű-e egy hagyományos diófatussal. A két cég együttműködése okán mindegyik puska Zeiss Victory Diavari céltávcsővel szerelt, különböző típusjelű, megvilágított szálkereszttel (40, 44, 60, 66). A töltényeket a Blaser és a Zeiss márkák hazai képviselete Jenei Beatrix és Papp László személyében hozta, a Blaser saját fejlesztésű CDP típusú lövedékét (.30-06 és.300 WM 10,7 gramm, 9,3x62-es 18,5 gramm), illetve Kasza János, a Seeland vadászbolt tulajdonosa biztosította, mely ólommentes maggal szerelt Impala gyártmányú volt (.375 H&H, 13 gramm lövedéksúllyal). A lövéseket 3 pozícióból (szabad kézből, 4 lábú lőbotról és magaslesen feltámasztva) adta le 50 és 100 méteres távolságra a 6 tesztelő, mindössze 1 próbalövéssel, majd mind a 6 helyzetből 1-1 lövést leadva, azaz összesen 150 értékelt golyólövés zaja verte fel a nagysalléri vadászházat körülölelő erdő csendjét. A közelebbi távolságra a kispuskalövészet szabvány lőlapját, a távolabbira a golyóspuska-belövéshez használatos lőlapot ragasztottuk a szarvas-fantomra. Tapasztalatok, értékelés Megtámasztás: Talán még egy vadászjelöltnek sem jelent semmi újdonságot az az evidencia, hogy feltámasztott puskával pontosabban lehet lőni... Meglepetésre a legjobb eredményt a négylábú célzóbotról leadott lövések adták, ebben közrejátszott az, hogy volt idő célozgatásra, valamint a sebesen álló, mozdulatlan célpont, mert igaz, hogy a két ponton feltámasztott puska biztosan áll a két villában, de oldalirányba csak a bot áthelyezésével lehet fordulni vele. Ezzel együtt, kísérővadásznak elsőrendű segédeszköz, ha van idő, kinyitja a vendégnek, ha nincs, az összezárt bot 562 Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZFEGYVER mellé fogva a puskát, gyorsan lehet a célpontot követni, vagy áthelyezni. A magaslesről tett lövéseknél látható volt a méretbeli különbségek okozta eltérés, volt akinek a puska alá kellett tenni valamit, hogy elég magas legyen, más pipiskedett a jó lőpozícióhoz. Nem mindenki támasztotta meg a jobb könyökét, így a feltámasztás kétpontosból egypontossá vált ami meg is látszott az eredményen. Értelemszerűen leggyengébb eredményt a szabad kézből leadott lövések adták, a jegyzői székből figyelve több centiméteres kilengéseket lehetett észlelni a lövés előtt a csővégeken. Azok lőttek jól, akik a célra határozott mozdulattal rávezetve (a mellső lábon felemelve) megállítás nélkül lőttek a célpont elérésekor. Idegen puska: Egyértelműen érzékelhető volt az ismeretlen puskák használatából adódó kisebb bizonytalanság, a támasztékból leadott, precízen kivitelezett lövések kevés száma alig-alig volt 10-es találat (3 centiméteres körön belül). A szabad kézből leadott néhány elrántott lövésen kívül 140 találat belül maradt egy 24 centiméteres körön, tehát a fehér fabikával leképezett szarvasnak halálos lövést jelentett volna, még a szabad kézből leadott lövések többsége is! Számomra ez azt a már korábban is követett gyakorlatot igazolta, hogy nem kell félni az idegen (bérelt) puskáktól, ha azok tulajdonságáról próbalövésekkel meggyőződünk. Nyugodt célzással, a pontos lövésre koncentrálva márpedig egy nagy biológiai és gazdasági értékű vad elejtésekor ez mindenkitől elvárható bármilyen jól belőtt puskával eredményesen lehet vadászni. Ez különösen akkor lehet fontos, ha más kontinensekre utazva saját puskánkat repülőgépen kell szállítanunk, ami plusz költséget, sok esetben külön adminisztrációt, be- és kiviteli engedélyeket, hosszadalmas és körülményes vámvizsgálatot jelent. Ráadásul a jegyárban foglalt igen szűkös, 20-23 kilogrammnyi csomagkeretünkbe ritkán fér bele a biztonságos tokba zárt fegyver 5-10 kilogramm súlya, s a túlsúlyért kemény pénzeket kell fizetni a légitársaságnak. Célpontáthelyezés, korrekció: A találatok elhelyezkedése többnyire a célpont középvonala alá esett, ami teljesen érthető, hiszen a puskák a ballisztikailag ideális lőtávolságra (GEE, azaz 150-200 méter) voltak belőve, így a távolságkorrekció nélkül leadott lövések pár centivel alacsonyabban csapódtak be mind az 50, mind a 100 méteres lőtávon. Egy szarvas nagyságú célpontnál ez azonban nem igényel korrekciót a belövési távolságon belül, a pontra célzott lövés halálos találatot eredményez, semmivel sem nagyobb az eltérés, mint amennyit a ravasz elhúzásakor bemozdulhat a puska. Kaliber, visszarúgás: A kaliberek közötti különbséget a mellékelt táblázat mutatja, de közvetlen hatása megfigyelhető volt egyik-másik résztvevő jobb vállán, egy szépen színesedő folt formájában. A.375-ös Jenei Beatrix és Papp László gondoskodott a fegyverekről és a töltényekről a visszarúgást csökkentő Mag-na-Port ellenére meglehetősen gorombán torolta meg a vállhoz fogás lazán kezelését... A hivatalos teszt után néhányan kipróbáltuk Kasza János saját, mozgó tömegcsillapítású kick-stoppal és gumi tusavéggel felszerelt.375-ösét. Olyan lágy volt, akárha egy 7x64-es kaliberű puskát sütöttünk volna el... Aki nagy, rugdosós kaliberű puskát választ, érdemes megfontolnia az ilyen kiegészítő elemek beépíttetését. A csőszájfék érezhetően csökkenti a hátralökő erőt, azonban óva intek mindenkit, hogy ilyen kialakítású puskával a válláról lövessen, mert az oldalra is kicsapó hangnyomás jelentős. A lövészet után elemezgetve a kaliberek közötti különbséget, több résztvevő egyetértett abban, hogy hazai viszonyaink között nem indokolt a.300-as Magnum kalibereknél nagyobb energiát leadó puskák használata. S.E. Blaser R93 Professional Minden környezeti hatásnak ellenálló szintetikus tus, gumibetét az előagyon és a markolaton, mely stabil fegyvertartást biztosít extrém helyzetben is. Bármilyen R93 váltócsővel összerakható, utánkereső (Tracking) változatban is kapható. Zeiss Victory Varipoint céltávcsövek LotuTec bevonattal a tisztább, kontrasztosabb képért, nappali és éjszakai vadászatra egyaránt alkalmas megvilágított irányzójel típusokkal, melyek mérete a nagyítás változtatásakor is állandó: - V69-es irányzójel: választhatunk a megvilágított pont és a kereszt között - 60-as irányzójel: minimális célfedés még maximális nagyításkor is - 0-s irányzójel: minimális célfedés, kis nagyításkor széles látómező FOTÓK: Polster Gabriella 2009. szeptember www.vadaszlap.hu 563 000
564 Magyar VADÁSZLAP
VADÁSZKALANDOK Teória kontra valóság Többször jártam úgy, hogy utánkeresésnél, a nyomokból kiolvasható jelek alapján felépítettem egy teóriát, majd a vad megtalálásakor az elképzelésem teljesen füstbe ment, egészen más lett a valóság. Amikor a lábon lőtt disznó a magasabb aljnövényzetben és a nádasban sem produkál kenést, amikor az alacsony, tüdőn átlőtt gímbika egy csepp vért sem ejt és két kilométer múlva sincs kimerülve, amikor a szemből tüdőn lőtt remetekan nyolc kilométeren keresztül sem fekszik meg sebágyban, akkor a megtalálásukig csak találgatjuk, hogy milyen lövése van, miért megy úgy, ahogy megy. Így jártam a közelmúltban, amikor egy körülbelül tízórás sebzéshez hívtak. A barátom elmondása szerint éjjel a búzában rálőtt a disznóra és az elugrás helyétől - a gabonában hagyott vérnyomokat követve - tenyérnyi májdarabokat talált, és amíg a bő vérzést tudta, követte, ám az alacsony füves részre érve, elvesztette. Másnap reggel innen indultunk a disznó megkeresésére a kilenc éve hűen szolgáló szálkás tacsimmal. A kutya fel is vette a szagot, amit a rét után egy árpatáblán keresztül követett egészen egy 2-3 hektáros nyakig érő repcébe. És jött a teória. Mintegy bő kilométerre a rálövés helyétől, egy 10-12 órája májon lőtt, ezért befelé vérző kannak minden bizonnyal a repce melletti vizes nádasban kell dögön feküdnie. Ezzel szemben a valóság: Vállamon a bebiztosított puskával, mit sem sejtve vágtam neki a repcetáblának. A tacskómat úgy tanítottam, hogy utánkeresésnél ne fusson előre, annak ellenére, hogy a hátán lévő kis hátizsákba egy GPS adót szereltem, így a nálam lévő műholdas vevőn - a beépített térképen - még a legnagyobb takarásban is mindig pontosan látom, merre jár, merre keres. A kutya a tábla kétharmadánál egyszer csak letért a csapáról, alig tudtam őt visszahívni, újra a csapára állítani. A tévedését betudtam annak, hogy már nagyon felmelegedett az idő, megunta a keresést, szomjas lehet, stb. Az igazat megvallva rólam is szakadt a víz az átláthatatlan repce taposása közben. Alig mentünk pár lépést, a kutya újra letért a csapáról és mindjárt ugatva jelezte a disznót. Még fel sem fogtam a kutya jelzését, amikor a sebzett kan szemből robogva szétnyitotta a repcét, egy pillanat alatt előttem termett, éppen csak félreugrani volt időm. Így eshetett meg, hogy az éppen levegőben lévő lábamhoz odavágott és azzal a lendülettel futott is tovább. A tőlem kissé lemaradt barátom lövése megállította, így volt annyi időm, hogy utána fussak és a kegyelemlövést leadjam. Csak ezután vettem észre, hogy a márkás, nemrég vásárolt, drága gumicsizmám a bokám alatt szétnyílt és egyre jobban kezd fájni, majd vérezni a lábam. A kórházban azt állapították meg, hogy csontom nem tört, de a kan agyara tíz centis hosszúságban elvágott egy inat a lábamon, így jó pár napig mankóra szorultam. 2009. szeptember www.vadaszlap.hu Szóval, a teóriám alaposan megdőlt. A nagyon beteg kan nem jutott el a közeli nádasig, az enyhülést adó vízig... elfeküdt az első sebágyában, a repcében. A röviden kereső kutya légszimattal érezte a közelségét, ezért tért le kétszer is a csapáról, de én nem hittem neki. Az újraindítása után viszont rögtön jelezte, de nem maradt ideje a disznót állítani. Sosem fogom megtudni, nemhogy eldönteni, hogy a sebzett kan szándékosan támadt nekem vagy csak az irányomban szeretett volna elmenekülni. A tanulság? A sebzett vad utánkeresésénél okos ember nincs, csak okoskodó. Hiába van évtizedes tapasztalatunk, zseniális teóriánk, mindenféle feltételezéseink, GPS-szel felszerelt, rutinos kutyánk a barátaink élcelődéseit és utólagos jó tanácsait ahogy a kan támadását, bármennyire elővigyázatosak vagyunk is, nem kerülhetjük el. SZABÓ ZSOLT subaruzsolti@upcmail.hu 565 000 FOTÓ: Halmi Péter Pál