KAJTÁR ISTVÁN A PÉCSI ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR TÖRTÉNETE (1923-2002) Az egyetemi szintű jogászképzés 1923. október közepén indult Pécsett. A városban azonban a felsőoktatás gyökerei sokkal messzebbre, az 1367-ben alapított egyetemre mennek vissza, amelynek soknemzedéknyi működés nem jutott osztályrészül. A jogtudó értelmiség képzése szempontjából jelentős volt a 18-19. század fordulóján a Győrből ideiglenesen városunkba helyezett királyi akadémiánk. Ezt követően a 20. század első két évtizedéig jurátusok ezrei kaptak a Szepesy Ignác által 1833-tól működő joglíceumban szakképzést. A modern, egyetemi szintű jogászképzés azonban akkor indult meg, amikor az 1921. évi XXV. törvénycikk a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pozsonyból Pécsre helyezte, és a Mecsek alatti városban 1923 őszén megnyitotta kapuit. A jog- és államtudományi karon, majd az állam- és jogtudományi karon a Rákóczi út és a 48-as tér sarkán emelt szürke épülettömb tantermeiben és szemináriumi termeiben nemzetközi hírű professzorok és kiválóan felkészült oktatók jogászok ezreit képezték ki, akik azután a jogélet minden területén öregbítették a fakultás jó hírét. A jog- és államtudomány művelésének egyik hazai fellegvárává lett kar rezidenciája mint épített környezet egyúttal jellegzetes városképi orientációs pont. Kezdetben a századfordulón emelt reálgimnázium épületében került elhelyezésre, majd architektúrája a fakultás folyamatosan növekvő igényeinek megfelelően állandóan változott. 1932 és 1934 között épült ki a 48-as téri szárny, amely egy grandiózus egyetemfejlesztési terv egyedül megvalósult része lett. Az 1970-es évek elején emeletráépítés hozott bővítést, 2000-2003-ban nagyléptékű rekonstrukció zajlik központi forrásokból. A jogi fakultás autonómiája a történelmi idők hullámmozgásának megfelelően alakult. A kari tanács mellett a vezetésben a dékánoknak jutott kiemelkedő szerep. A két háború közötti időszakban az évek során szinte mindegyik professzorra sor került megfelelő rend szerint. Nevük felsorolásával, előttük egyben tisztelegve a kari autonómia ezen fénykorát szeretnénk megidézni: Késmárky István, Irk Albert, Vasváry Ferenc, Mihályffy Ernő, Vinkler János, Schaurek Ráfael, Molnár Kálmán, Pázmány Zoltán, Faluhelyi Ferenc, Krisztics Sándor, Dambrovszky Imre, Bozóky Géza, Kérészy Zoltán, Holub József. A második világháború után a rendszerváltásig Óriás Nándor, Abay Gyula, Csekey István, 226
KAJTÁR ISTVÁN: A PÉCSI ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR TÖRTÉNETE Rudolf Lóránt, Kauser Lipót, Kocsis Mihály, Bihari Ottó, Csizmadia Andor, Szotáczki Mihály, Bihari Ottó, Csizmadia Andor, Szotáczki Mihály, Földvári József, Ádám Antal, Benedek Ferenc, Herczegh Géza, majd ismét Szotáczky Mihály töltött be dékáni funkciót. 1990 után Bruhács János, Kengyel Miklós, Ivancsics Imre, 2002-től Petrétei József a dékán. A jogi fakultás professzorai az 1940-es évek végéig a karok sorrendje alapján periódikusan rektort is állítottak. Az egyetemi autonómiát fenyegető veszélyeket ezek a választott vezetők igyekeztek lehetőség szerint kivédeni. A két háború közötti időszakban ismételten felmerültek hírek a pécsi egyetem megcsonkításáról, esetleg megszüntetéséről. 1944-ben, a világégés idején Holub József rektornak nagy nehézségébe került megakadályozni, hogy az egyetemet a Német Birodalomba telepítsék ki. Az elkövetkező évtizedekben a dékánok az ahogy lehet jegyében tevékenykedtek a Karért. 1967-ben a hatszáz éves jubileum alkalmával pedig végképp elhárították a fakultás megszüntetésének veszélyét. A jogi fakultás alapvető oktatási egységei hagyományosan a tanszékek voltak. A tanszéki szervezet váltakozása követte az adott felsőoktatás-politika intencióit, ugyanakkor a kar autonóm törekvései is gyakran eredményeztek tanszéklétesítéseket, összevonásokat és szétválásokat. A század első felében a hagyományos szervezet a tárgy előadó professzorához kapcsolódott, illetve az ő személyéhez kötődő szemináriumok szerint szerveződött. Így a harmincas évek végén a római jogi, jogtörténeti és egyházjogi, közjogi, közgazdaság- és pénzügytani, statisztikai, politikai és jogbölcseleti, magánjogi, hiteljogi, büntetőjogi, perjogi, közigazgatási és pénzügyi jogi szemináriumok működtek, illetve eredményes tudományos, oktatási munka folyt a nemzetközi jogi intézetben, a kisebbségi, illetve szociográfiai intézetben. A teljesen megváltozott közegben 1971-ben a következő egységek találhatók: Állam- és Jogelméleti Tanszék, Államigazgatási Jogi Tanszék, Államjogi Tanszék, Büntetőjogi Tanszék, Egyetemes és Magyar Jogtörténeti Tanszék, Filozófiai és Tudományos Szocializmus Tanszék, Mezőgazdasági Jogi Tanszék, Nemzetközi Jogi Tanszék, Polgári- és Büntetőeljárásjogi Tanszék, Polgári Jog I. Tanszék, Polgári Jog II. Tanszék, Római Jogi Tanszék, Idegennyelvi Lektorátus, Testnevelési Tanszék. A tanszék-átalakítások a rendszerváltás után napjainkig is tartanak. 2002-ben a pécsi jogi kar oktatási struktúrája a következő: Alkotmányjogi Tanszék, Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék, Büntető Eljárásjogi Tanszék, Családjogi és Szociális Jogi Csoport, Idegennyelvi Lektorátus, Jog- és Állambölcseleti Tanszék, Jogi Informatikai Csoport, Jogtörténeti Tanszék, Kereskedelmi Jogi Csoport, Közigazgatási Jogi Tanszék, Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszék, Nemzetközi- és Európajogi Tanszék, Pénzügyi Jogi Csoport, Polgári Jogi Tanszék, Polgári Eljárásjogi és Jogszociológiai Tanszék, Politikatudományi és Társadalomelméleti Tanszék, Római Jogi Csoport. A jogászképzés elmúlt évtizedeiben a struktúrákon belül a dinamikus, az emberi tényező, tanárainak tudományos tevékenysége, oktató munkája játszotta 227
A HAZAI JOGÁSZKÉPZÉS INTÉZMÉNYEI a döntő szerepet. A korabeli statisztikák szerint az 1923-24-es tanévben a 12 fős tantestületből 11 professzor és egy fő a lektor. A professzorok száma 11-12 fő volt a későbbi, a második világháború előtti időszakban is. Az 1936-37-es tanévben a 22 fős tanári személyzetből 11 a professzor és 7 a magántanár, 4 fő lektor, illetve előadó. A második világháború után következő években, különösen az ötvenes évektől kezdve az oktatói állomány átstrukturálódott, a szakmai tárgyakban a professzorok mellé docensek, adjunktusok, illetve tanársegédek kerültek rendszeresítésre. Az úgynevezett ideológiai tárgyak oktatói gárdája felduzzadt, nem utolsósorban azért is, mert azok más karokon és felsőoktatási intézményekben is oktattak. Ennek megfelelően 1960-ban a szakmai személyzet 11 professzor, 2 docens volt, illetve 9 adjunktus és tanársegéd. 1975-ben ez a szám 12 profeszszor, 3 docens, illetve 12 adjunktus és tanársegéd. 1980-ban 7 professzor, 9 docens, illetve 20 adjunktus és tanársegéd. 1991-ben 4 professzor, 13 docens, 21 adjunktus és tanársegéd oktatta a szakmai tárgyakat. 2002. szeptemberében a kar oktató személyzete 82 teljes foglalkoztatású, illetve 10 részmunkaidős. A 11 professzor mellett 17 docens, 52 adjunktus és tanársegéd vesz részt a tudományi és oktatási tevékenységben, és a kar képzési tevékenységét főmunkatársak, munkatársak és nyelvtanárok egészítik ki. A professzorok életpályájának igen jelentős szakasza kapcsolódott a pécsi fakultáshoz. Közöttük többen származtak jogász famíliából: Schaurek és Bozóky professzorok édesapja is jogakadémiai tanár volt. Különösen az első negyedszázadban rendelkeztek a jog- és államtudományi diplomán kívül bölcsészi, teológiai vagy közgazdasági végzettséggel. Legtöbb időt a katedrán Losonczy István, Vinkler János és Bozóky Géza professzor töltöttek, ők három évtizedet meghaladó időt oktattak, mások karrierjét, mint például Abay Gyula professzorét nagyon hamar kettétörte a történelem. Óriás Nándor professzor évszázados életpályáján jogászok generációi találhatnak követendő példákat, és az ő tiszteletére a jubileum alkalmával emléktáblát állított karunk. A pécsi joghallgatók a tudományon kívül emberi tartás is tanulhattak tanáraiktól. A professzori emberi-tudósi kvalitás egyik kiemelhető példája Molnár Kálmán volt. A tartalékos tiszt az első világháború során bekerített Przemysl várában újságokat szerkeszt, a keletszibériai hadifogolytáborban előadásokat tart a nemzetközi jog köréből. Méltán esik rá a választás, amikor Habsburg Ottó magyar közjogi képzésével bízzák meg. 1944-45-ben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja lett, budapesti jogi karra került, majd hamarosan nyugdíjba került. A nagyhírű nemzetközi jogász, Faluhelyi Ferenc professzor tevékenysége is mintaértékű. Egész életében motorja volt a Kar fejlesztésének, a kisebbségi kutatásoknak és mindig arra törekedett, hogy a nagyközönséggel is megismertesse tudományos eredményeit. Krisztics Sándornak bibliográfiai tevékenysége mellett a Magyar Szociográfiai Intézet élén kifejtett tevékenysége jelentős. 1945 228
KAJTÁR ISTVÁN: A PÉCSI ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR TÖRTÉNETE után professzoraink érdemei közül kiemelhető Bihari, Szamel, Rudolf, Papp, Csizmadia, Farkas professzorok, emeritusainknál Földvári, Benedek és Ádám egyetemi tanárok tudományos és oktatási munkássága. Az elmúlt évtizedek viharos eseményei nem múltak el nyomtalanul a jogi fakultás felett sem. A szociális biztonságot megrázó világválság, szélsőséges ideológiák mellett hallgatóit megpróbálta a két világégés. A 48-as téren többször tartózkodtak idegen hadsereg katonái. 1956 októberének és novemberének forradalmi napjaiban a történelmi tradícióknak megfelelően (amelyet a 48-as tér már elnevezésben is hordozott) a jurátusok is kivették részüket az eseményekből. A Tudományos Akadémia is méltatta a professzorok teljesítményét, az első negyedszázadban egyharmaduk rendelkezett rendes vagy levelező tagsággal, az utóbbi évtizedben Bihari Ottó és Herczegh Géza akadémikusságára hivatkozhatunk. A kar oktatói az elmúlt háromnegyed században szerves részét alkották a megye és a régió közéletének. A jogászképzés lényegében a Thun Leó kultuszminiszter által a 19. század közepén megalapozott tanulmányi rendszerben folyt a kar első évtizedeiben. 1945 után a jogászképzés oktatási reformok lázában permanens átalakulásban volt, szinte nem akadt olyan joghallgató, aki a tanulmányai kezdetén irányadó tanügyi rend szerint szerzett volna diplomát. Változatosságot mutatott az óraszám mellett a gyakorlatok és előadások aránya, specializáció és a szakmai gyakorlat kérdése, a képzés szemesztereinek száma és az államvizsga tárgyai. Ma az ezredforduló modernizációja, integrációs törekvései, a jogállam követelményei folyamatos megújulásra kényszerítették és kényszerítik az évezred végén a pécsi jogászképzést (kreditrendszer). A fakultásnak a dolgok logikájából következően az oktatói karral szorosan kötődő másik nélkülözhetetlen alapelemét a hallgatóság jelentette. A történelem viharai a pécsi jogi kar hallgatóinak számán is nyomon követhető. Az 1923-24- es tanév első félévére 333, második félévére 291 fő iratkozott be. Az ezt követő években a legnagyobb létszámmal az 1934-35-ös évben találkozunk (I. szemeszterben 971, II. szemeszterben 892). Az ötvenes években pedig a kollégák elmondása szerint valóságos toborzó hadjáratokat kellett folytatni a devalválódott jogász szakmák képzése területén, ugyanakkor szakérettségis hallgatók is bekerültek a karra, de a Rákosi-rendszer valamennyiüktől megtagadta a tanulmányok befejezésekor a doktori címet. A későbbiek során 1960-ban a karnak 856 hallgatója volt (ebből 260 nappali), 1980-ban 932 fő, ebből 370 nappali, majd változtak az arányok és növekedett a létszám. 1990-ben már 1019 fő folytatott a karon jogi tanulmányokat (ebből 620 nappali). 2001. októberében az egyetemi szintű alapképzésben 1410 nappali, 2013 levelező hallgató folytatta tanulmányait. A karon akkreditált doktori iskola tevékenykedik. Az alapképzést egészíti ki az igazságügyi ügyintéző főiskolai alapképzés (kaposvári képzési hellyel) és a 229
A HAZAI JOGÁSZKÉPZÉS INTÉZMÉNYEI jogi asszisztens akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés. Mindezeket szakirányú továbbképzések színesítik, így elmondható, hogy karunk a Felsőoktatási Törvényben intézményesített valamennyi képzési formát nyújtja. A joghallgatók egyetemi évei természetesen korántsem merültek ki a szorosan vett stúdiumokban. Érdekképviseletüket, szervezésüket az elmúlt 75 év alatt a politikai rendszereknek megfelelő szervezetek látták el. A kikapcsolódás, szórakozás percei sem maradtak el, vizsgák előtt, vizsgák után, évkezdéskor, felezéskor, vagy egyéb alkalmatos baráti események kapcsán. A jogászélet hű tolmácsa, és az első irodalmi szárnypróbáltatás színtere lett a Glosszátor, Lucidum Intervallum, Expressis Verbis és természetesen a jogász- és gólyabálok, pikantériától sem mentes alkalmi sajtótermékei. Az elmúlt háromnegyed évszázadban az oktatás, a kutatás, a tanulás természetes segítőtársai voltak a szakkönyvek és folyóiratok, mint infrastruktúrával, az egyetemi könyvtárral a háttérben, elsősorban azonban a kar szemináriumi könyvtáraival és a kari könyvtárral mint keretekkel. A háború előtt az egyes szemináriumok néhány ezres könyvállománya mellett irigylésre méltó az oktatói kézikönyvtár mintegy 1200 kötete és 31 szakfolyóirata. A tanszékeken 1996 tavaszán megközelítőleg 71.000 kötet szolgálta a tudományos munkát és az oktatás, ehhez járult a kari könyvtár állománya. A tudományos és oktatási munka nélkülözhetetlen elemeivé váltak napjainkra az informatikai eszközök. A kar oktatóinak tudományos tevékenységét tankönyvek monográfiák, tanulmányok és más szakmai írások regisztrálásával a rendszeresen megjelenő kari-egyetemi bibliográfiák tükrözik. A fakultás jelentős kiadói tevékenységet is folytat, ennek terméke a Studia Juridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 1998- ban 127. számához érkezett el, és tanulmányokat tartalmazott a Pécsi Tudományegyetem Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből című periodikája, mindenképpen kiemelkednek a tankönyvsorozatok és 1994-től a JURA. A jogi kar kiváló szakmai minőségét európai nyitottsága is befolyásolta. Az első pécsi évtizedek idején a professzorok egyéni utazással bejárták Európa egyetemeit és kutatóintézeteit. A kar nemzetközi kapcsolatai azonban századunk utolsó harmadában intézményesültek, elsősorban osztrák és német egyetemekkel épültek ki, de a szomszéd egyetemekkel együttműködve is eredményeket hoztak. Az utak, konferenciák mellett ennek ma is tapasztalható díszes jele a kölcsönös honoris causa doktorrá avatás. Az 1990-es években a rendszerváltás után a kapcsolatok szinte Európa minden jelentősebb régiójának egyetemeire kiterjedtek, az akkreditáció idején több mint két tucatra tehető a kar nemzetközi kapcsolatainak száma. 230