HULLADÉKOK ÉS KEZELÉSÜK 4.1 3.1 Víz- és hulladékgazdálkodás Burgenlandban Tárgyszavak: vízgazdálkodás; hulladékgazdálkodás; Burgenland (Ausztria) A terület hidrográfiai viszonyai és vízhálózata Burgenland 14 folyó vízgyűjtő területén található. Vízhálózatának hossza 2000 km, további 1500 km hosszú folyónak csak időnként van vízhozama. Két folyó és néhány patak Burgenlandban, öt folyó Alsó-Ausztriában ered. Stájerországból érkezik négy folyó. Két folyó Magyarország, egy folyó Szlovénia felé halad. Két természetes állóvize van. A vízhálózat mennyiségi paramétereinek az ellenőrzésére a hidrográfiai szolgálat 42 vízállásmérő berendezést üzemeltet. 34 mérőberendezés folyók vizében található, 8 berendezést pedig a Fertő-tavon telepítettek. Burgenland vízhálózatának jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze: legnagyobb a vízgyűjtő területe a Lafnitz folyónak, csapadék mennyisége a Wulka vízgyűjtő területén 550 800 mm, Jennersdorf térségében és a Rába stájerországi vízgyűjtő területén 800 mm. Az éves csapadékmennyiség 85%-a nem a folyókba kerül, hanem elpárolog. A burgenlandi folyóknak kicsi a vízgyűjtő területük, ezért árvíz idején rövid, de gyorsan emelkedő árvízhullámokkal kell számolni. A folyók nagy része a szomszédos szövetségi államokban ered és a keleti, illetve a déli államok irányában halad. (Az árvíz esetén szükséges feladatok megszervezésére és végrehajtására a helyi tűzoltósággal és a rendőrséggel együttműködve készenléti szolgálatot szerveztek.) A hidrográfiai szolgálat adatátviteli rendszert üzemeltet, amely a helyi és a szomszédos (alsó-ausztriai és stájerországi) felszíni víz és csapadékvíz állomásokról beérkező adatokat integrálja. Kidolgozásra kerültek az árvíz idején végrehajtandó döntéshozatali, koordinációs, információátadási és ellenőrzési feladatok.
Magyarországgal államközi egyezményt kötöttek a határterület vízgazdálkodásának szabályozására. Az Európai Unió által támogatott projektek Burgenlandban Ausztria 1995-ben lépett be az Európai Unióba (EU). Az EU Burgenlandot 1. célterületnek minősítette, és a térség gazdasági fejlesztésére az 1995-1999-es időszakban 115,3 M EUR-t fordított, ebből 22,53 M EUR-t a települések vízgazdálkodásának és szennyvíz kezelésének a fejlesztésére. A támogatás további területei az ipar és a turizmus voltak. A belföldi támogatást szövetségi és tartományi pénzeszközökből biztosították, amely 65%-os össztámogatási arányt figyelembe véve az alábbiak szerint alakult. 1. táblázat Támogatás arányai Szennyvízkezelés Vízellátás Szövetségi (átlag) 31% 20% Helyi 20% 10% EU (átlag) 14% 35% A 300 M EUR össztámogatásból 65,7 M EUR-t szennyvízkezelő berendezések, 36,5 M EUR-t vízellátó berendezések építésére fordítottak. A szennyvízkezelés tekintetében három terület alakult ki: Burgenland északi részén (Fertő-tó Parndorfi medence) a keleti határnyitás miatt kialakult közlekedési helyzet, a turizmus és az ipari termelés növekedése miatt a helyi szennyvízkezelő berendezések elérték a felső kapacitáshatárukat, ezért szükségessé vált a fejlesztésük és a bővítésük. Neusiedl, Parndorf, Bruckneudorf és Kaisersteinbruch települések csatlakoztak az újonnan alapított Bruck/Leitha szennyvízközösséghez, ahol a rendelkezésre álló pénzügyi támogatás 44,13%-át szennyvízkezelő berendezések, 40,78%-át pedig szállítóvezetékek építésére fordították. A 11 alsó-ausztriai településsel közösen Pachfurth-nál épülő központi szennyvízkezelő berendezés kapacitása a kiépítés 1. lépcsőjében jelenleg 116 000 LEÉ, teljes kiépítettségében pedig 175 000 LEÉ lesz. 9 település a Fertő-tó nyugati partján Schützenben felépített egy 61 000 LEÉ kapacitású szennyvízkezelő berendezést, és kiépítette a hozzá tartozó szállító csatornahálózatot. Burgenland déli részén Heiligenkreuzban a helyi ipari parkkal közösen korszerűsítették és bővítették a szennyvízkezelő berendezést.
A vízközösségek kialakítása Burgenland ivóvízellátását 100%-ban talajvíz (pórusvíz és forrásvíz) biztosítja. A legjelentősebb felszín közeli talajvízhordozó rétegeket elsősorban a terület északi részén található kavicslerakódások képezik, amelyek kiterjednek a terület 40%-ára. Az előhegységekben és az Alpok keleti részén (Günshegység, Lajta-hegység) a hasadékok és a harmadlagos lerakódások képeznek talajvízhordozó rétegeket, itt számos forrás fakad. A harmadlagos lerakódásokban a mélyben található talajvíz a terület déli és középső részére jellemző, és kiemelten fontos a terület vízellátásának a szempontjából. Burgenlandban az uralkodó kontinentális éghajlat miatt a téli és a nyári erős hőmérséklet-ingadozások mellett a kevés éves csapadékmennyiség jellemző. Az erős párolgás miatt egyre kevesebb talajvíz képződik. A terület vízellátását 1950 óta házi kút és helyi vízellátó rendszer segíti. Az észak-, közép- és dél-burgenlandi vízközösségek megalapításával az 1950-es és 60-as években megtették az első lépéseket a körzeti vízellátás kialakítása érdekében. 1996-ban 270 000 lakos ivóvíz ellátása az alábbi megoszlásban került megvalósításra: 75% vízközösségek és társaságok útján, 24% helyi vízellátó rendszerek segítségével, 1% pedig házi kutakból. Dél- Burgenlandban ezek a számadatok az alábbiak szerint alakultak: 88%/11 12%/1%-nál kisebb. Az ivóvízhálózat jelenlegi helyzete és továbbfejlesztése szempontjából a tartomány egyes területei között az alábbi különbségek tapasztalhatók: Dél-Burgenlandot (Oberwart, Güssing, Jennersdorf területe, 100 000 lakos) napjainkban négy vízközösség, néhány települési vízellátó rendszer és 150 víztársulat látja el ivóvízzel. Az EU 1. célprogramja keretében folyamatban van körzeti vízellátó berendezések telepítése, ezek üzembe helyezése után a lakosság 80%-át vízközösségek látják majd el. A körzeti vízellátó rendszerek kiépítésével párhuzamosan az elmúlt öt évben a területen a víztársulások száma 250-ról 150-re csökkent. A célprogram keretében 30 kutat és 4 vízművet létesítettek (összkapacitás 350 l/s). 270 km szállítóvezeték lefektetésével és 18 000 m 3 tartálytérfogat létesítésével 80 000 lakos látható el megfelelő minőségű ivó- és használati vízzel, és növelhető az ipari és turisztikai célú vízellátás biztonsága. A projekt keretében 36,5 M EUR-t fordítottak a vízellátó rendszer kiépítésére. Ebből 12,8 M EUR-t biztosítottak a vízközösségek, 3,65 M EUR-t Burgenland tartomány, 7,3 M EUR-t a szövetségi állam, 12,8 M EUR-t az EU. A céltámogatás második szakaszában további fejlesztéseket terveznek. Miután Dél-Burgenlandban a rendelkezésre álló források és a felszín közeli talajvízkészletek nem elegendőek a vízellátás biztosítására, fel kellett tárni a harmadlagos üledékekben található artézi vízkészleteket is. Ezen forrásoknak a kiapadástól való védelme érdekében minden mélyfúrású kútnál folyamatosan mérik a víztükör mozgását, és az elvezetett vízmennyiségeket. Ezek
az eredmények képezik az alapját a terület vízforrás-gazdálkodásának. 100 000 lakossal és 100 m 3 /lakos év vízfelhasználással számolva a vízigény felső határa a teljes dél-burgenlandi területre 10 7 m 3. Közép-Burgenland (Oberpullendorf területe, 23 000 lakos, Lockenhaus és környéke, 9000 lakos) vízellátásának 80%-át vízközösségek, a fennmaradó részt helyi vízellátó rendszerek és néhány víztársulás biztosítja. A közép-burgenlandi vízközösségek a vizet a Neckenmarkt és Lackendorf körzetében levő, 70, illetve 100 m mély talajvízforrásokból nyerik. Lockenhaust és környékét az Írottkő forrásai látják el vízzel. Problémát jelent a vízellátás mennyiségi ingadozása és a nyári vízhiány. 1999-ben végrehajtott kutatómunka során új vízforrásokat tártak fel. Jövőbeni feladat összekötő vezetékek kiépítése a két vízközösség között, a helyi vízellátó rendszerek integrálása a vízközösségekbe, további ivóvízforrások feltárása, valamint a mennyiségi és minőségi talajvízvédelem megvalósítása. Észak-Burgenland (Eisenstadt, Mattersburg, Neusiedl, 130 000 állandó lakos és 50 000 nyaraló) vízellátását 96%-ban vízközösségek biztosítják. Kiemelt jelentősége van a terület vízellátásában a Neudörfl I. és II. vízszintes szűrőkutaknak, amelyekből 600 l/s vízelvétel lehetséges. Ezzel fedezhető a maximális vízigény több, mint 50%-a. Üzemel egy ún. tóvezeték a Fertőtavon át, amely a tó környezetének vízellátásához szükséges körcsatlakozást biztosítja. Problémát jelent az idegenforgalomból adódóan a vízfelhasználás jelentős ingadozása a nyári és a téli időszakok között. A jelenlegi legfontosabb feladatok a nyári vízfelhasználási csúcsok és a megfelelő vízminőség biztosítása. A talajvíz védelme érdekében helyi projekteket dolgoztak ki, de csatlakoztak az országos környezetkímélő mezőgazdasági programhoz is. Ennek keretében csökkentették a felhasználásra kerülő trágya mennyiségét, valamint a szántóföldek őszi bevetését növelik, amely megakadályozza a talaj nitrogéntartalmának a bemosódását a talajvízbe. Burgenland ivóvizének a minősége, amely a közműhálózaton át a felhasználókhoz jut, megfelelőnek tekinthető. A kiépített vízellátó rendszer a jövőben is garantálja a megfelelő minőségű ivóvizet. A szennyvízközösségek kialakítása Burgenland a településhálózatát tekintve falusi jellegű. Észak- és Közép- Burgenlandra a szabályosan épült utcafaluk jellemzőek, míg Dél-Burgenlandban hagyományos, elszórt települések is találhatók. A csatornarendszerek és a tisztítóberendezések kiépítése Burgenlandban már az 1950-es/60-as években megkezdődött, és szükségessé vált a megfelelő infrastruktúra (szennyvízelvezető és -tisztító rendszerek) kialakítása. Az ipari szennyvíz kezelését ezekben az években regionális szinten megoldották. Megállapították, hogy az ipari és a háztartási szennyvíz együttes tisztítása nagyobb berendezésekben gazdaságosan és megfelelő műszaki színvonalon
megoldható. A szövetségi kormány támogatásával Burgenlandban 14 szennyvízközösség alakult. A szennyvízelvezetés Burgenlandban túlnyomó részt kevert rendszerben történik. 1990 óta minden csatornahálózatot egységes vízelvezetési irányelvek alapján terveznek meg, ezért általában leválasztó rendszerek épülnek ki. Az esővizet és a szennyvizet szabad lejtéssel vezetik el. A Fertő-tó környezetében a szennyvízgyűjtőket nyomóvezetékként építették ki. A Ruszti öböl házaihoz Burgenlandban először vákuum csatornarendszert telepítettek. A napjainkban Burgenlandban működő 14 szennyvízközösség berendezéseinek összkapacitása 664 785 LEÉ. Kritikus tényező az idegenforgalom és a turizmus, illetve a dél-burgenlandi ipari park működése. 2001-ben a 171 burgenlandi településből 170 (99,4%) kapcsolódott biológiai szennyvízkezelő berendezéshez. Bécs után Burgenland a második, csatornahálózattal legsűrűbben ellátott terület (csatornázottság 96%). 124 településen (72,5%) szennyvízközösségek is működnek. A tartományban jelenleg összesen 78 szennyvízkezelő berendezés üzemel, további 23 berendezést a helyi szennyvízközösségek üzemeltetnek. A közösségek vízgyűjtő területe azonban nemcsak Burgenlandra korlátozódik. Stájerország, illetve Alsó-Ausztria határterületein néhány település, valamint Szentgotthárd burgenlandi szennyvízközösségekhez csatlakozik. 12 közösség 1 kezelőberendezést üzemeltet, 2 közösség 7, illetve 4 berendezéssel rendelkezik. Néhány kezelőberendezést az elkövetkezendő években fognak felújítani, illetve bővíteni. Az érintett településeken kevert rendszerű a vízelvezetés. A tisztítóberendezésekbe esős időben esetenként 4-szeres vízmennyiség kerülhet, bár esővíztúlfolyó medencéket és tárolókat is kiépítettek. A tisztítóberendezések eleveniszapos technológiával üzemelnek. Három tisztítóberendezésnél az iszapot anaerob módon stabilizálják, a keletkező metángázt áramtermelésre használják. További három berendezésben leválasztott aerob iszapstabilizálás történik. A berendezéseket úgy alakították ki, hogy megvalósul a részbeni vagy teljes nitrifikálás is. A fennmaradó 8 berendezés késleltetett eleveniszapos eljárással üzemel (kis terhelésű berendezések), amelyekben egyidejű aerob iszapstabilizálás is végbemegy. Ezáltal lehetővé válik a teljes nitrifikálás megvalósítása, beleértve a nitrogén eltávolítását is. A berendezések rendelkeznek foszforleválasztó egységgel, néhányuk biológiai foszforeltávolítóval is. A keletkező szennyvíziszapot a mezőgazdaságban és a tájépítésben hasznosítják. 2000-ben végrehajtott vizsgálatok során megállapították, hogy a közösségi berendezések nitrogéneltávolítási hatásfoka jobb, mint az egyedi berendezéseké. A kisebb foszforértékek a Fertő-tó vízgyűjtő területén alkalmazott szigorúbb előírásoknak köszönhetők. A hígítási tényező értékéből megállapítható, hogy az idegen víz részaránya nagyobb, ami a kevert rendszerekre vezethető vissza.
Napjainkban a keletkező szennyvíz 80,3%-át közösségi kezelőberendezésekben tisztítják, 18,3%-át pedig egyedi berendezésekben. Ipari kezelőberendezésekben tisztítják a bőrgyár és az ásványvíztöltő üzem szennyvizét (1,4%). Az emissziós határértékeket a vonatkozó rendelet előírásai szerint betartják. Csak nagy ipari kezelőberendezésekben kezelhető megfelelő minőségben a konzervgyárak, a cukorgyárak (amelyek évente 100 napig üzemelnek, csúcsteljesítményük 300 000 LEÉ), a textilipar és a bortermelő üzemek szennyvize. Ezáltal lehetőség van tápanyag-kiegyenlítésre (tápanyagban szegény ipari szennyvíz tápanyagban gazdag háztartási szennyvíz), valamint jobb iszapminőség biztosítására. Ez illeszthető az idegenforgalomhoz a Fertőtó vízgyűjtő területén, ahol az állandó lakosság 80%-ának szennyvizét közösségi kezelő berendezésekben tisztítják. A közösségi szennyvízkezelő rendszerek karbantartása és üzemeltetése könnyebb. Az üzemeltetés, a javítás és a karbantartás oktatására szakiskolákat létesítettek, és lehetőség van a kiszolgáló személyzet rendszeres továbbképzésére is. Hulladékgazdálkodás 1980-ban Burgenland valamennyi települése megalapított egy hulladékkezelő közösséget, letéve ezáltal az alapkövét a térség hulladékgazdálkodásának. A burgenlandi hulladékközösség (Burgenländische Müllverband BMV) törvényi szinten kapott megbízást a Burgenlandban keletkező háztartási hulladék előírások szerinti gyűjtésére és értékesítésére. 1980 1991 között a tartományban kialakításra került egy begyűjtő és értékesítő rendszer, amely Ausztriában Bécs mellett egyedülállónak tekinthető. A hulladékgazdálkodás gyors fejlődésnek indult. A felmerülő problémák megoldására 1991. április 1- jétől magánvállalkozásként a BMV leányvállalataként megkezdte működését a hulladékgazdálkodási környezeti szolgálat (Umweltdienst Burgenland UDB), ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a felmerülő problémákra gyorsabban és hatékonyabban reagáljanak. A magánvállalkozásként működő hulladékgazdálkodás és az ökológiai feladatok megoldásának szétválasztása érdekében 1995-től az ökológiai tevékenységet a BMV végzi, az operatív feladatok pedig az UDB hatáskörébe tartoznak. 1995-ben a hulladékok évek óta folyó elkülönített gyűjtése és hasznosítása meghozta az első eredményeket: csökkent a nem értékesíthető és nőtt a begyűjtött és újrahasznosított hulladék mennyisége. 1991-ben még 52 000 t hulladékot helyeztek el lerakóhelyeken, 1995-ben 27 000 t-át, 1999-ben pedig 24 000 t-t. Az elkülönített hulladékgyűjtés során 2 t hulladékból 1 t biohulladékot komposztáltak, 1 t egyéb hulladékot az UDB kezelt. A komposztálóval rendelkező háztartásoknak, amelyek lemondanak a biohulladékok elszállíttatásáról, 1/3-dal kevesebb hulladékkezelési díjat kell
fizetniük. Ugyanakkor felvilágosító és tanácsadó tevékenység keretében szakértők keresik fel a lakosságot, a szakszerűtlen egyedi komposztálás lehető legkisebb mértékre csökkentése érdekében. 1999-től a hulladékok könnyű frakciójának a gyűjtése sárga hulladékgyűjtő zsákokba történik. 2000-ben a könnyű hulladék frakciókból az alábbi mennyiségeket gyűjtötték össze: 15 645 t papírhulladék, 6990 t üveghulladék, 4483 t egyéb hulladék, 1753 t fémhulladék. Egy megosztott tarifa kialakításával korszerű hulladékgazdálkodás valósítható meg. Ennek keretében a lerakóhelyi tarifákat olyan magas összegben határozzák meg, hogy a hulladék szortírozása és újrahasznosítása kifizetődő legyen az emberek számára. Ezért a szortírozott és újrahasznosítható hulladékfrakciókat a lerakóhelyeken olcsóbban veszik át. Az alábbi hulladékfrakciók kerülnek elkülönítetten gyűjtésre és újrafeldolgozásra: fa- és zöldhulladék (darabolás és komposztálás), elektromos termékek hulladéka, konyhai hulladék, étel- és élelmiszer-maradékok, ami megkönnyíti a nagy konyhák (kórházak, éttermek stb.) higiénikus működtetését, papírhulladékok gyűjtése a rajtuk szereplő információ adatvédelmének a biztosításával. Korszerűsítésre került a lomtalanítás rendszere, amely szerint minden településnek kell egy állandó begyűjtő helyet létesítenie a használaton kívül került lomok átvételére. A veszélyes hulladékok gyűjtésére a háztartási hulladéktól elkülönítetten kerül sor. 1999-ben Burgenlandban 489 t veszélyes hulladékot gyűjtöttek be, amelyek kezelését hatékonyan, bár költségesen hajtották végre. Az 1993. évi burgenlandi hulladékgazdálkodási törvény szerint Burgenland államnak, a hulladékfeldolgozóknak és a településeknek többek között felvilágosító munkával és tanácsadással intézkedniük kell a hulladékmennyiség csökkentésére, illetve a hulladékok újrafeldolgozására. Ezt a feladatot amelyre évente mintegy 0,11 M EUR-t fordítanak - a BMV végzi, hat munkatárs közreműködésével. A jövő hulladékgazdálkodása Stratégiai feladatok az alábbiakban foglalhatók össze: A feladatok meghatározásának az alapja a jövőben várhatóan keletkező hulladék mennyiségének a becslése. Általánosságban megállapítható, hogy a gazdaság fejlődésével és a bruttó nemzeti termék növekedésével az összhulladék mennyiségének a növekedése várható. A keletkező hulladékmennyiséget a népesség számának az alakulása is befolyásolja. A prognózisok szerint a jövőben nagyobb mértékben fog az ipari hulladék mennyisége növekedni.
Az egyes hulladékfajták tekintetében az alábbi célokat fogalmazták meg: maradék anyagok, lomok: mennyiségükben 2002-ig semmilyen vagy csak kismértékű növekedés várható, optimalizálni kell az elkülönített gyűjtést, módosítani kell a lerakóhelyekre vonatkozó rendelet és a vízvédelmi törvény előírásait; biogén hulladékok: optimalizálni kell az újrahasznosítást, növelni kell a komposztálásra kerülő biológiai hulladék mennyiségét, vizsgálni kell a biogázt előállító berendezésekben a hasznosítás lehetőségét; egyéb hulladékok: optimalizálni kell a begyűjtő rendszert, törekedni kell a hulladék lehető legnagyobb mértékben történő újrahasznosítására, hasznosítani kell a begyűjtés és az értékesítés egymást kiegészítő együtthatását; veszélyes hulladékok: a veszélyes alapanyagokat veszélytelenekkel kell helyettesíteni, minimálisra kell csökkenteni a veszélyes alkotórészeket a hulladékban; ipari hulladékok: egységes minőségi követelményeket kell kidolgozni a gyűjtéshez és a kezeléshez, a kezelés során hasznosítani kell az ipari és a háztartási hulladékok egymást kiegészítő együtthatását; építési hulladékok: optimalizálni kell az építés során keletkező maradék anyagok értékesítését, csökkenteni kell az építési hulladék és a kitermelt talaj mennyiségét, megfelelő lerakóhelyi kapacitást kell biztosítani. Teljeskörűen ki kell használni a hulladékok keletkezésének kiküszöbölését és csökkentését biztosító lehetőségeket. A hulladékok keletkezésének kiküszöbölésekor figyelembe kell venni a minőségi kiküszöbölés lehetőségét (a környezetet terhelő anyagok helyettesítése környezetkímélő anyagokkal, ami jelentősen megkönynyíti a kezelést és az értékesítést) a mennyiségi kiküszöbölés lehetőségét (a hulladék keletkezési helyeinek a csökkentése, ami által megtakarítható a hulladékok elhelyezése költséges lerakóhelyen, a lerakóhelyek élettartalma meghosszabbítható és a hulladék elhelyezése hosszabb időn át biztosítható).
A lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell az elkülönítetten gyűjtött hulladékok kezelését, illetve újrahasznosítását. Az anyagként nem értékesíthető, éghető hulladék elégetve energetikailag hasznosítható. A tovább már nem értékesíthető, lerakóhelyen történő hulladékelhelyezés során biztosítani kell, hogy a lerakott hulladék ne veszélyeztesse a jövő generációit. A lerakóhelyeket a legkorszerűbb műszaki előírások figyelembevételével kell kialakítani. (Regősné Knoska Judit) Marosi, J.; Spatzierer, G. stb.: Die Wasserwirtschaft und Abfallwirtschaft im Burgenland. = Österreichische Wasser- und Abfallwirtschaft, 53. k. 9 10. sz. 2001. p. 226 239. Mehlhorn, H.: Wasserwirtschaft heute und morgen. Unterliegt die Wasserversorgung dem Zwang einer Veränderung? = Das Gas- und Wasserfach, Wasser Abwasser Special, 143. k. 13. sz. 2002. p. S8 S11.