NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 34(1986) kötet, 1-4. füzet, 141-153. A BÁNYÁSZAT ELEMI VESZÉLYEI ELLENI VÉDEKEZÉS NEUBERGER ANTAL összefoglalás A magyar bányászat általános ismertetéséhez kapcsolódva a szerző foglalkozik a főbb bányaveszélyekkel. A bányaveszélyek elleni védekezés fejlődésének áttekintése, a védekezés során szerzett tapasztalatok elemzése alapján szól a fejlesztési feladatokról. Röviden felemlíti a hazai bányahatósági szabályozás fejlődését, és kijelöli a hatósági munka feladatait. 1. A magyar bányászat bemutatása Hazánk földjén az emberiség anyagi kultúrája kifejlesztéséhez és fenntartásához szükséges ásványi nyersanyagok bányászat útján való kitermelésének nyomai különböző helyeken feltalálhatók. így például a régészek az emberi történelem egyik legrégibb ismert bányájaként tartják számon a Lovas község (Veszprém m.) határában 1950-ben feltárt festékbányát, amely az őskor végétől az ősember kultikus célú primitív szertartásainak fontos kellékéül szolgáló festéket adta. Későbbi korból kovabányák (pl. Sümeg) ismertek. A réz- és bronzkor, valamint a korai vaskor használati tárgyainak nagy tömegben való előfordulásából ilyen jellegű, széles területre kiterjedt bányászatra lehet következtetni. Az arany-, az ezüst- és a sóbányászat fennmaradt emlékei eléggé közismertek. NEUBERGER ANTAL oki. bányamérnök, elnök Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, Budapest, V. Marko u. 16. Kézirat beérkezett: 1986. február 3. 141
A honfoglalás utáni időkben a bányászatnak természetesen főleg azok az ágai fejlődtek, amelyek a kialakuló állam védelmével, pénzügyeivel valamilyen formában összefüggésben álltak így tehát a vas-, a réz- és a nemesfémbányászat, továbbá a sóbányászat. Ezekre nézve már a XI. századból jól értékelhető adatok állnak rendelkezésünkre. Az egyéb ásványi nyersanyagok bányászata a kialakuló társadalmi igényekkel összhangban, azoknak megfelelően fejlődött ki. Az ipari forradalom különböző szakaszai tették szükségessé a szén, az olaj és a bauxit bányászatát. A szénbányászat 1760. körül Brennbergbányán vette kezdetét, míg az olajbányászat 1937-től, a bauxitbányászat pedig az első világháború után indult meg ipari szempontból figyelemre méltó mértékben. Napjaink és a jövő szempontjából fontos hasadóanyagok kiindulási alapanyagát, az uránércet, az ötvenes évek óta, a földgázt pedig a hatvanas évek óta bányásszák hazánkban jelentősebb mennyiségben. Korunk sajátosságaként, a felgyorsult iparosodás és urbanizáció, az élővizek szenynyezettségének fokozódása miatt szükségszerűen már vízbányászatról is szólni lehet. A bányászat fejlettségének és fejlesztésének mérőszámául szolgáló termelési mennyiségek vonatkozásában a korábbi időszakokból adatok nem állnak rendelkezésre. A XIV. század közepétől - becslés szerint az aranybányák hozama évi 2000 kg-ig, az ezüstbányáké pedig évi 10.000 kg-ig emelkedhetett. Ezen adatok jelentőségét figyelemre méltónak kell tartani, hiszen az akkor ismert világ aranytermelésének kb. 42%-át, ezüsttermelésének pedig kb. 30%-át jelentették. A bányászat fejlesztésének, főleg mennyiségi vonatkozásban, mozgatórugói a kincstári igények, Károly Róbert reformjai révén pedig a tulajdonosi (földtulajdonosi) érdekeltség fokozódásában lelhetők fel. A hódoltsági időszakban a bányászat területileg Erdélyre és a Felvidékre korlátozódott, a fejlődés azonban ezeken a területeken az európai élvonalat jelentette. A fejlesztést az is indokolta, hogy a felszínközeli előfordulások kimerülésével a kitermelés nehézségei növekedtek és gazdaságossága rosszabbodott. A XVII. század végi és XVIII. század eleji bányászatunk fejlesztési lehetőségeihez az első ipari forradalom eredményei nagyban hozzájárultak. Az akkori bányászati szakemberek felkészültségét bizonyítja, hogy európai színvonalú műszaki megoldásokat alkalmaztak, sokszor Európában elsőként. Az érc- és sóbányászat hazai visszafejlődését a készletek kimerülése, valamint történelmi változások okozták. A XIX XX. század fordulójára a hazai iparosodás hatására lendületet vett a szénbányászat. Legtöbb mai szénmedencénkben az idő tájban kezdődött meg a termelés, így elmondható, hogy széntermelő központjaink többsége évszázados hagyományokkal és tapasztalattal rendelkezik. Az egyéb iparágak fejlődése serkentőleg hatott a szénbányászatra, így egyre több akna megnyitására került sor. A mai szóhasználattal decentralizáltnak jellemezhető, sok kiskapacitású aknán alapuló széntermelés módját a műszaki lehetőségek színvonala is magyarázza. Elsősorban azonban mégis a kitermelési jognak a magán földtulajdonhoz kötött jogi szabályozása volt a fő oka. 142
A honi ipar fejlődése természetesen magával hozta az ásvány- és ko-kavicsbányászat fellendülését is. A kezdeti, akár ősinek nevezhető helyi igényeket kielégítő építőanyag-bányászat mind inkább iparszerűvé és -méretűvé alakult. Századunk második fele bányászatának fejlődését is meghatározta a nagy társadalmi átalakulás. Azon túl, hogy a föld mélyének kincsei elválasztásra kerültek a föld tulajdonformájától, azaz kizárólagosan nemzeti-állami tulajdonban kerültek, a bányászattal szemben támasztott igények az erőteljes iparosítással megnövekedtek. Legszembetűnőbb volt ez a hatvanas évek közepéig a szénbányászat vonatkozásában. Az energiapolitikai koncepció bizonyos módosulásai szerkezeti változásokat igényeltek az energiatermelésen belül, ugyanakkor a fejlesztési lehetőségek szűkös volta és más negatív tényezők felborították a feltárási-előkészítési és fejtési egyensúlyt. Ez utóbbi megállapítás elsősorban a szánbányászatra igaz! A bányaművelésben hosszú távon szükséges megfogalmazni, illetve megteremteni a fejlesztés-termelés-munkavédelem komplex rendszerét, egységét! Meggyőződésem, hogy a legutóbbi idők politikai, állami és iparirányítási döntései megteremtik a magyar bányászat ágazati arányainak stabilitását. 2. Bányaveszélyek A bányaipar tevékenysége a földkéreg szilárd, folyékony vagy gáznemű alkotórészeinek bányászati technológiával való kutatására, kitermelésére, előkészítésére és hasznosítására irányul. Elsősorban a föld alatti tevékenység az átlagosnál veszélyesebb munkák csoportjába tartozik. A veszélyforrásokat nemcsak a gépesítés és a föld alatti térségek korlátozott mérete és alakja, valamint a mozgás és mozgatás számos különleges megoldása okozzák, hanem a földszerkezeti viszonyok megbontása folytán fellépő természeti erők közvetlen és sokszor kiszámíthatatlan munkahelyi hatása, továbbá a vizek, gázok, porok felszabadulása és bányatérségekbe való beáramlása is. A bányaiparban a termelési folyamat szervezése az ipar klasszikus ember gép rendszerével szemben ember gép természet (környezet) rendszer szervezését jelenti, amely a munkaerő, a munkaeszköz, az anyag, a bányalevegő és a termékek térbeli mozgásának, a mozgás útjának folyamatos meghatározásán alapul. Az egyéb ipari munkahelyek, illetve a mélyművelésű bányászati munkahelyek szervezési és ergonómiai összehasonlítását az 1. sz. táblázat mutatja. A bányászat élet- és vagyonbiztonságát a fő bányaveszélyek fenyegetik leginkább. A veszély forrásai olyan természeti tényezők, amelyek a földkéregben levő, különböző halmazállapotú közegek energiáiból származhatnak. A bányatűz, mint fő bányaveszély elsősorban a szénbányászatot sújtja. A világ bányaszerencsétlenségeit vizsgálva megállapítható, hogy a bányatüzek száma és az ezzel összefüggő áldozatok száma egyaránt második helyen áll a nemzetközi nyilvántartásokban. A bányaszerencsétlenségek 12%-a a bányatűz, melyből 80% endogén, 20% exogén eredetű. A bányákban keletkező tüzek veszélyességét a következőkkel jellemezne tjük: 143
S 1. sz. táblázat TERMELÉSI TÉNYEZŐK EGYÉB IPARI MUNKAHELYEKEN MÉLYBÁNYÁSZATBAN 1. Termelési eszközök helyzete Optimális kezelhetőséget, kiszolgálhat óságot stb. figyelembe véve, helyhezkötve áll! Állandóan nagy határértékek között, helyváltoztatva mozog, változik! 2. Alapanyag mozgása Pontos tervek szerint mozog a gép felé. A munkahelyek mozognak benne. 3. Az alapanyag fizikai, minőségi tulajdonságai Teljesen és nagy megbízhatósággal ismertek. Közepes valószínűséggel ismertek, változnak. 4. Az alapanyag veszteségei Pontosan mérhetők. Megfelelő pontossággal számíthatók. 5. A dolgozók fizikai igénybevétele Közepes. Nehéz, vagy nagyon nehéz. 6. A dolgozók testhelyzete Állandó. Változó. 7. A dolgozók ergonómiai körülményei (világítás, zaj, por, oxigén stb.) Pontosan tervezhetők és szabályozhatók. Jók! Tág határok között változnak. Nehezen szabályozhatók. Rosszak! 8. A munkahely Általában kedvező munkakörülményeket biztosít, optimális helyigénnyel. Mozog, minimális helyigénnyel. Napról-napra meg kell építeni. 9. A munkaszervezés körülményei Kedvezőek. Kedvezőtlenebbek.
- a tűzfészket, azaz a tűz keletkezési helyét nehezen lehet megtalálni, illetve megközelíteni; - a keletkezett füst és a mérgező gázok rövid idő alatt beszennyezik az egész bánya levegőjét, és nagy veszélyt jelentenek a dolgozókra; - a tűz elfojtása, igen költséges és rendszerint egész bányamezők kikapcsolásával akadályozza a termelést; - a föld alatti térségekben a tűz oltása nehézkesebb és veszélyesebb. A bányatüzek fajtáit tekintve az exogén tűz a legtöbb esetben gondatlanságból, vagy hozzá nem értésből ered. Ide soroljuk a villamos szikrából, kábelrobbanásból, vezetékek szigetelésének égéséből, a bányafa és üzemanyagok égéséből eredő bányatüzet. Váratlan keletkezése, gyors terjedése a lokalizálásnál jelent problémát. Az endogén tűz jellemzője a hosszú lappangási idő, a kialakulás során tapasztalt kísérőjelenségek: a szénmonoxid-tartalom növekedése a bányalevegőben, a bányatérségek oldala és fő teje mentén a hőmérséklet lassú emelkedése, párásodás, gyenge füstszivárgás. Különösen a zavart kifejlődés, vagy a nyomás hatására összemorzsolt szénpillérek jelentenek állandó tűzveszélyt. A sújtólég- és szénporrobbanás veszélye a sújtólég kialakulás potenciális lehetőségéhez, valamint a robbanóképes por felhalmozódásához kötött. A művelési mélység fokozódásával egyre növekvő gázbőség és az előfordult sújtólégrobbanások száma között szoros kapcsolat állapítható meg. Az elemzések alapján ugyanez nem mondható el az egy-egy sújtólégrobbanásra jutó halálos áldozatok száma és a gázbőség között. A bányák struktúrája, a fejtési-művelési rendszer, a szellőztetés, a szénporral társuló robbanás feltételei, a szervezettségi és munkafegyelmi helyzet, valamint sok más tényező közvetlenül és együttesen befolyásolják a tragédia bekövetkezésének feltételeit és nagyságát. Különösen az utóbbi évtizedben bekövetkezett technikai, technológiai fejlődés (új fejtésmódok, gépesítés stb.) követelményeihez igazítani kell a védekezés, elhárítás módozatait. Magyarországon a szén- és gázkitörés jelenségével a mecseki szénbányászkodással összefüggésben beszélhetünk általánosságban. A C0 2 gázkitörésveszély egyedi problémájával találkozhatunk a Nógrád megyei Kőerdőtető közelében művelő Tiribes-bánya esetében. Itt posztvulkáni eredetű széndioxid előfordulásról van szó. A mecseki bányászkodásban nő a művelési mélység, fokozódik a telepek gáztartalma, romlanak a bányaművelés körülményei. Fenti negatív tendenciákat ellensúlyozza a védekezés fejlesztése. Az üzemi, vállalati tapasztalatokfigyelembevételével,a tudomány segítségével nemzetközi színvonalú eredményeket sikerült elérni. A kitörések termelésre vonatkoztatott fajlagos száma az utóbbi években kétségtelenül csökkent. Sajnos azonban a t/eset mutató a gázkitörések intenzitása nőtt, és nem csökkent a halálos balesetek száma. A hazai szilárdásványbányászat jelentős vízveszélyességét alapvetően a bányászat szempontjából kedvezőtlen vízföldtani adottságok határozzák meg. 145
A bányaüzemek három kategóriába sorolhatók: - hasadék- és karsztvízveszélyes, - rétegvízveszélyes, - víz veszély nélküli. A bányák gyakorlatában a korábbi passzív-preventív védekezést a víz elleni védekezés aktív módszerei váltják fel. Ma már a passzív elem - elsősorban a vízbetörés utólagos elzárása - csak akkor kerül alkalmazásra, ha az aktív védekezés ellenére a rendszer működésében zavar keletkezik. A hazai bányászatban a vízbetörés elleni védekezésre számos technológiát dolgoztak ki. Hatékony szerepet játszik a vízvédelemnél az ellenőrzés, az in situ mérésen alapuló üzemi kutatás, melynek segítségével a természeti rendszerbe lokális és regionális beaavatkozás, tervszerű szabályozás történhet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a víz jelenléte olyan mértékben tudja rontani a bányászkodás feltételeit értve ez alatt a baleseti veszélyforrást, a teljesítmények csökkenését, az általános természeti és ergonómiai tényezők romlását, hogy a probléma vizsgálata kiemelt feladatként kell, hogy szerepeljen üzemeinknél, vállalatainknál. A kőzetomlás veszély a szilárdásvány-bányászat legáltalánosabb főbányaveszélye. Bár az elmúlt 25 évben nagymértékben csökkent az omlások okozta halálos balesetek száma, még mindig ezen veszélyforrásból ered a balesettel végződő esetek 25%-a! Az üzemi balesetek számának intenzív csökkenése a helyesen megválasztott fejtési rendszerek és fejtési módok bevezetésének, alkalmazásának köszönhető. Természetesen közrejátszik a vágatbiztosítás, vágatállapot pozitív változása is. A művelési mélység növekedésével azonban az omlásokat okozó természeti körülmények romlanak. Ezért kell fokozni a kőzetek váratlan, dinamikus tönkremenetelének megismerésével foglalkozó tevékenységet, és fejleszteni a fejtés- és vágatbiztosítás eszköztárát. A bányákban általános a porártalom megjelenése. A szénpor robbanásveszélye mellett külön kell szólni arról a veszélyről, amelyet a szálló por szilicium-dioxid (Si0 2 ) három kristályos módosulatának (kvarc, tridimit, krisztabolit) levegőt szennyező megjelenése alapján szilikózisveszélynek nevezünk. A levegő porszennyezettségét és a levegőt szennyező por kvarctartalmát rendszeres porméréssel kell ellenőrizni. Szilikózisveszélyes az a bánya vagy előkészítőmű, amelyet az OBF az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben minősít. Az érvényben levő szabályozások elsősorban a műszaki porelhárítás jelentőségét hangsúlyozzák. Hazánkban a Mecseki Szénbányák, a Mecseki Ércbányászati Vállalat üzemei, valamint az Országos Érc- és Ásványbányák több üzeme szilikózisveszélyes. Országosan a mintegy 2000 fő nyilvántartott dolgozó közül 700 fő járadékos. A radioaktív anyagokat tartalmazó érc hazai bányászatának és előkészítésének megkezdésével egyidejűleg megindult a sugárveszély elleni védekezés is. 146
Az 1957-ben megkezdődött termeléssel egyidejűleg született a Biztonsági Szabályozás (az OBF elnökének 1109/1957. számú utasítása a SZOT, EüM, NIM és a OAB egyetértésével). Alapvető törekvés volt kezdettől fogva a szennyezettségi szint csökkentése, a radioaktív anyagok levegőbeni és a használati tárgyak felületi maximális koncentrációjának megadásával, illetve a rendszeres mérés elrendelésével. A normák, előírások következetes teljesítésével elértük, hogy hazánkban a sugárártalom okozta károsodás alig kimutatható szinten jelentkezik. A zaj- és vibrációs ártalom megjelenése összefügg a bányagépesítés fokozódásával. A szakma ezen veszélyek ellen is felvette a harcot. Az utóbbi években általánossá vált a zajdózis mérés, elkészültek a zajszint térképek. Megkezdődtek a zajcsökkentésre irányuló intézkedések (szerszámok, gépek, berendezések burkolása, hangtompítók felszerelése stb.) Az OBF által besorolt bányákat a 2. sz. táblázat tartalmazza. 2. sz. táblázat. Bányaveszélyek szerinti kimutatás az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség által besorolt mélyműveléses bányákról Besorolás jellege Bányák száma 1. Tűzveszélyes 28 Fokozottan tűzveszélyes 8 összes: 36 2. Sújtólégveszélyes I. o. 21 II. o. 4 III. o. 7 ísszes: 32 3. Szénporrobbanásveszélyes 18 Fokozottan szénporrobbanásveszélyes 8_ összes: 26 4. Gázkitörésveszélyes 7 COj gázkitörésveszélyes 1_ összes: 8 5. Vízveszélyes 31 6. Szilikózisveszélyes 16 7. Sugárveszélyes 3 147
3. A bányaveszélyek elleni védekezés fejlődése, feladatai A bányaveszélyekkel szemben a bányászat hosszú időn keresztül kiszolgáltatott helyzetben volt. Az alacsony technikai színvonalú, vagy éppen hiányzó mérő- és előrejelző műszerek nem adtak módot a kiváltó okok megszűntetésére. Ma már olyan észlelő, távjelző és riasztó berendezések vannak, amelyek használata többnyire lehetővé teszi az ember menekülését és mentését, illetve a veszélyhelyzetben keletkezett kockázatot pl. villamos le kapcsolással - minimálisra mérséklik. Még ma is jelentős a hagyományos passzív jellegű, vagy utólagos védekezési mód; amikor a bekövetkezett veszélyhelyzetek következményeinek elhárítása, gyengítése, katasztrofális kifejlődésük kivédése a fő feladat. Egyre nagyobb szerepe azonban a megelőző, vagy preventív védekezésnek van! Közvetlen célja a veszélyhelyzetek előzetes feltárása, mérése, elemzése, majd létrejöttének meghiúsítása. A bányatűzvédelem módszerei és eszközei több évszázados fejlődése eredményeként jelentős változásról adhatunk számot. Különösen az elmúlt évtizedekben kapott jelentős állami támogatás, a különböző szintű bányahatósági intézkedések, az egyetemek és kutatóintézetek, valamint a bányavállalatok összehangolt erőfeszítései eredményeket hoztak. A tűzvédelmi helyzet javult, a tűzesetek száma csökkent: (1960:250; 1965:160; 1970:50; 1975: 29; 1980: 18; 1985: 13). A dolgozók biztonsága, a vagyonvédelem, a termelésbiztonság előtérbe helyezi a bányatüzek elleni védekezést. Annál is inkább, mert a termelésre vonatkoztatott tűzesetek száma még mindig magas a nemzetközi összehasonlítást figyelembe véve. Hazánk bányászatának tűzvédelemmel kapcsolatos fejlesztési feladatainak jelentős része folyamatban van, illetve a közeljövőben kell megoldani: az exogén bányatüzek észlelésére vonatkozó méréseket ki kell terjeszteni a behúzó légáramokra is, fejleszteni szükséges a jelző regisztráló rendszereket, az endogén tűzveszély megelőzése a művelési technológia jobb kiválasztását és öszszehangolását igényli, szükséges az új tűzvédelmi technika és módszer adaptálása és alkalmazása (távgátolás anhidrittel, inertgáz alkalmazás stb.), nagyobb súlyt kell adni a tűzvédelem komplex szemléletű tervezetének, oktatásának és egységes hazai szemléletet kell kialakítani a technika, technológia megítélésében, a tűzvédelmi és tűzoltási gyakorlatban, diszpécserrendszerek kiépítésével párhuzamosan szükséges az automatikus vagy félautomatikus tűzvédelmi láncok, tűzelhárítási rendszerek kidolgozása és gyakorlati bevezetése. A sújtólég- és szénporrobbanás védelmi eszközei, rendszerei is jelentős fejlődésen mentek át. Ma már általános a korszerű jelző-, regisztráló-, mérőműszerek alkalmazása. Az elemző értékelések, a vizsgálati eredmények szerint az utóbbi években bekövetkezett sújtólégrobbanások elsősorban a technológiák és előírások megszegéséből fakadtak. 148
Az események pozitív tapasztalata, hogy a védekezési módok közül az ÁBBSZ előírásai szerint beépített szénporrobbanásfojtó vízzárak és kőporzárak megfeleltek rendeltetésüknek. A hazai bányászatban az utóbbi 20 évben 33 alkalommal következett be sújtólég- és szénporrobbanás, ezek 94 halottat követeltek és 163 sérülést okoztak. A jelen és a közeljövő legfontosabb feladatai az alábbiak szerint foglalhatók össze: a sújtólég kialakulás, a szénporképződés és -felhalmozódás lehetőségeit csökkenteni kell, kutatni szükséges a sújtólég kialakulásának változatait, a felszámolási módokat (főteüregek, szellőzetlen bányatérségek, öregműveleti üregek szellőztetési rendszerekkel való kapcsolata stb.), a metán- és szénmonoxid mérő kézi- és automatikus műszerek folyamatos beszerzése és karbantartása, alkalmazása, a regisztrátumok rendszeres értékelése szükséges, előbbre kell lépni komplex légelemzési rendszerek kifejlesztésében, ill. alkalmazásában, elengedhetetlen a védekezés szubjektív elemeinek javítása, így a munkafegyelem, az erkölcsi magatartási színvonal emelése, szükségszerű az oktatás hatékonyságának növelése oktatófilmek, esettanulmányok felhasználásával, meg kell követelni a villamos robbantási, hegesztési, lángvágási előírások szigorú megtartását, számítógépes szimuláció segítségével fel kell tárni a menekítés és mentés optimális módozatait. A szén- és gázkitörésvédelmében a védekezés már korábban említett kétségtelen fejlődése ellenére személyi és technikai oldalról egyaránt jelentős feladatokat kell még megoldanunk. A jelen és a közeljövő legfontosabb feladatai az alábbiak szerint foglalhatók össze: a műszeres veszélyérzékelés és a riasztás módszereit fejleszteni kell, a védőtelepes művelést és a kőzetnyomás szabályozását a bányaművelés tervezésénél kiemelt szempontoknak kell tekinteni, a lokális védekezésnél új technikai megoldásokra kell törekedni (monitoros üregképzés, nagy átmérőjű lyukfúrásra alkalmas fúrókocsik, megnövelt víznyomású szénkimosatás, szint alatti hidraulikus szénkitermelés, hosszúlyukas lazító robbantások stb.), szubjektív elemek formálása oktatással, a munka- és technológiai fegyelem következetes megkövetelése. A bányaműveletek mélységének növekedése, a romló természeti feltételek, a szigorodó környezetvédelmi korlátok és az üzemkoncentrációs törekvések további magasszínvonalú vízvédelmi tevékenységet követelnek meg a környék vízbiztonságának szem előtt tartásával. 149
A hasadék- és karsztvízveszélyes bányák vonatkozásában kiemelésre érdemes megemlíteni az eszközrendszer rendelkezésre állásának szükségességét, a vízszintsűllyesztés szabályozottságát. A bányászattal együttműködő társhatóságokkal közösen kialakított komplex szemléletre van szükség! A rétegvízveszélyes bányák esetében különös gonddal kell foglalkozni az oldott gázt is tartalmazó területek, a védőréteg nélküli bányamezők és tömbök lefejtésére, illetve a vízdús homokrétegek harántolására. Elengedhetetlen: - a fúrástechnikai eszközrendszer korszerűsítése; - a vízelvezetés színvonalasabb megoldása; - ahol szükséges, ott új hidrogeológiai módszerek kikísérletezése, alkalmazása. A közetomlás veszély csökkentése érdekében a bányaipar törekvései arra irányulnak, hogy lépést tartsunk a természeti körülmények változásaival, romlásaival. A legtöbb bányában már helyesen, az adott körülményeknek megfelelően alakultak ki a termelési-, fejtési módok, fejtési rendszerek. Általános a hidraulikus bányatám alkalmazása, terjed egyes medencékben már ma is kizárólagos az önjáró hidraulikus fejtésbiztosítás. Egyre inkább számításokkal történik a vágatok, vágatkereszteződések biztosításának kiválasztása, kialakítása. A biztosítási ellenállás növelése (új vágatbiztosítási profilok, nagyobb teherbírású fronti hidraulikus tárnok), a főtebélelés módozatainak fejlesztése (expandált lemezek, síkrácsok, lőttbetonos technológia, hidraulikus réselzárók és homlokkifogók stb.) azonban nem szabad, hogy elvonja a figyelmet arról a kétségtelen tényről, miszerint az utóbbi években bekövetkezett omlásos baleseteket a technológiák és előírások be nem tartása idézte elő. Tehát fokozni szükséges ezen a téren is az emberi tényezővel, a szubjektív elemekkel való foglalkozást! Fentieken túl az alábbiakat látom szükségesnek megoldani a kőzetomlásveszély csökkentése érdekében: - fokozni kell a bányatérségeket körülvevő kőzetkörnyezet fizikai paramétereinek megismerésére szolgáló méréseket, megfigyeléseket, - gondoskodni kell a szükséges mérési módszerek és eszközök kidolgozásáról, illetve beszerzéséről, majd széles körű alkalmazásáról, - a mérésekre támaszkodó biztosítás méretezés, majd az ezen alapuló biztosítószerkezet megválasztás általánossá válása szükséges, - a kőzetmechanikával való foglalkozás elmélyítésével, a vágatok és fejtések regionális környezetében lezajló események megismerésével, el kell jutni a kőzetnyomás eddigieknél biztonságosabb és gazdaságosabb irányításához. A főbányaveszélyek elleni védekezés feladatai után szükségesnek tartom, hogy röviden szóljak a bányahatóság munkájáról is. 150
3.1 A bányahatósági szabályozás fejlődése A bányahatósági szabályozás fejlődését, a hatáskörét alkotó jogosítványok, kialakulását célszerűen a bányahatóság mai felépítésének, formájának kialakulásán keresztül lehet bemutatni. A bányahatóság történeti őse a XIII-XIV. században kialakult bányamesteri intézmény volt. A XVI. század elejétől megkezdődött a bányaigazgatás központosítása. II. József 1788-ban bányahivatalokat szervezett igazgatási-, pénzügyi- és igazságszolgáltatási teendők ellátására. 1854-ben a hazánkban is bevezetett osztrák bányatörvény intézkedett a bányahatóságok megszervezéséről; első fokú szervként a bányakapitányságokat, másodfokú szervként a főbányahatóságot nevezte meg. A bányahatóság igazgatási és rendészeti feladatokat látott le. A biztonsági szabályok kiadása, a biztonsági követelmények a bányatörvény, valamint a munkásvédelmi törvények és rendelkezések megtartásának ellenőrzése, súlyos balesetek és üzemzavarok vizsgálata, gépi berendezések és robbantóanyagok engedélyezése tartoztak a rendészeti feladatok közé. A bányahatósági feladatok 1945-ig lényegében változatlanok maradtak. 1949-ig bányakapitányságok, majd bányarendészeti felügyelőségek, később bányaműszaki felügyelőségek tevékenykedtek minisztériumi irányítás alatt. A 41/1955.(VII.21) Mt. sz. rendelet a bányahatóságot 1955. február 1-el a Minisztertanács felügyelete alá helyezte, meghatározva az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség feladatát, hatáskörét és főbb eljárási szabályait. A bányászatról szóló 1960. évi III. tv. (Bt) a már kialakult érvek figyelembevételével állapította meg a feladatot, hatáskört, a bányahatóság helyét az állami szervek rendszerében, valamint a szervezetére és eljárására vonatkozó főbb követelményeket. A bányahatóság hatáskörét a feladata teljesítéséhez biztosított jogosítványok, jogi eszközök összessége adja. Ezek a jogosítványok: a szabályozás, az engedélyezés, hatósági, kötelezés, szakhatósági közreműködés, szankcionálás, egyéb jogot keletkeztető ügyfajták és egyéb bányahatósági ügyfajták. Az OBF sajátos eszközeivel részt vesz a bányászat elemi veszélyei elleni védekezésben. Kiadott szabályzatai, utasításai, azok rendszeres karbantartása is az élet- és vagyonvédelmet kívánják szolgálni! 4. Bányahatósági elképzelések a védekezés távlati feladatairól A bányahatóság lehetőségeit felhasználva és hasznosítva arra törekszik, hogy a bányászat elemi veszélyei elleni védekezés nemes feladatából kivegye részét. Ügy gondoljuk, hogy a technikai fejlődés figyelemmel kísérése, véleményezése mellett szabályozási oldalról is konstruktív lépések megtétele a kötelességünk. A bányászat technikai fejlődését elsősorban az alábbi területeken szorgalmazzuk: - korszerű vizsgálati módszerek mind szélesebb körű alkalmazása (geostatisztika, geofizika stb.); - a kutató fejlesztő intézmények, bázisok eredményeinek gyorsabb ütemű felhasználása, termelésbe vonása (műszerfejlesztések, számítástechnika, stb.); 151
a bányászati gyártástechnológia elemei közül különösen a fejtési keresztezés biztosítás gépesítését és a fogasléces maróhengerek elterjedését; új TH profil gyártását, alkalmazását megfelelő segédeszközökkel (ívszorító, csavarhúzó stb.); az anyag- és személyszállítás biztonságos korszerűsítését; figyelemmel kell kísérni az élenjáró bányászattal rendelkező országok automatizálási eredményeit, az emberek állandó jelenlétét nem igénylő technológiákat, illetve az ember jelenléte nélküli termelési módokat. A szabályozás jellegű védekezés érdekében: a bányahatóság szakemberei a jövőben is részt vesznek a különböző szakbizottságok munkájában (Bányabiztonsági-, Biztosítási-, Szilikózis-, Robbantástechnikaistb.), az OBF álláspontját képviselik; a jövőben aktívabban kívánunk bekapcsolódni a szakmai oktatás, képzés, továbbképzés rendszerébe szakmunkásképzéstől az egyetemig; célszerűnek tartjuk felülvizsgálni és módosítani a műszaki üzemi tervek készítésének, betartásának követelményrendszerét; az OBF által kiadott szabályzatok és bányahatósági szabványok szükségszerű, a tapasztalatok alapján történő átdolgozása folyamatos feladatunk (egységes szerkezetű ÁBBSZ; egyedi Bányabiztonsági és Biztonsági Szabályzatok), végül a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény (Bányatörvény) korszerűsítése, a szükséges módosítások végrehajtása, majd egységes szerkezetbe történő összeállítása is a bányászatot fenyegető elemi veszélyek elleni védekezést szolgálja. PROTECTION AGAINST ELEMENTAL HAZARDS IN MINING by A. NEUBERGER Summary The main kinds of danger in mining are dealt with in connection with a general description of mining. After a brief review of the development of protection methods against hazards in mining and an analysis of experience gained during protection, the tasks of the future are discussed. The development of mining regulations is also briefly dealt with and the tasks of the authority are determined. VERHÜTUNG GEGEN DIE ELEMENTAREN GEFAHREN IM BERGBAU von A. NEUBERGER Zusammenfassung Im Zusammenhang mit der allgemeinen Darlegung des ungarischen Bergbaus werden die wichtigeren Gefahren erörtert. Ein Überblick wird über die Entwicklung der Verhütung gegen die Gru-
bengefahren gegeben, und aufgrund der Erfahrungen werden die Aufgaben der Entwicklung umgerissen. Die Geschichte der bergbehördlichen Regelung wird kurz zusammenfaßt und die Arbeit der Bergbehörde festgelegt. ЗАЩИТА ОТ ПРИРОДНЫХ ОПАСНОСТЕЙ В ГОРНОЙ ПРОМЫШЛЕННОСТИ А. НЕЙБЕРГЕР Резюме Автором, в связи с общим обзором венгерской горной промышленности, рассматриваются главные горные опасности. На основе обзора развития зашиты от горных опасностей и опыта, накопленного на этом поприще, автор выдвигает задачи по совершенствованию защиты от опасностей. Кратко упомянает развитие регулирования венгерской горной инспекции и указывает на ее задачи. 153