A pannon bennszülött tartós szegfű védelme Összefoglaló jelentés
www.tartosszegfu.hu A projekt alapadatai Kedvezményezett: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Partnerek: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Szegedi Tudományegyetem Kiskunmajsa Város Önkormányzata Társfinanszírozó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Projekt kód: LIFE06 NAT/H/000104 Projekt időszak: 2006. szeptember 1. 2011. december 31. Költségvetés: 1 630 785 Euro EU támogatás: 75% Az Európai Unió alapja a NATURA 2000 területeken megvalósítandó projektek finanszírozásának pénzügyi eszköze. A LIFE tartós szegfű védelmi program megvalósításának költségeit 75%-ban ez a forrás biztosította. A NATURA 2000 területek az Európai Unió ökológiai hálózatának részét képezik. Feladata az európai élővilág sokszínűségének fenntartása az európai jelentőségű élőhelyek, valamint növény és állatfajok megőrzésén keresztül.
A tartós szegfű (Dianthus diutinus Kit.) Tartós szegfű virágzat Júniusban találkozhatunk a legtöbb virágzó példánnyal A tartós szegfű közepes termetű, évelő szegfű fajunk. Virágzó hajtásai hol szálanként, hol seregesen, vagy kisebb csoportokban fedezhetők fel. Szembetűnő viaszbevonata miatt a növény szára és levelei hamvaszöld színűek. Tőlevélrózsát fejleszt, vékony, szálas levelekkel. Virágzáskor nyúlánk, 30-40 cm hosszú szára hordozza élénk rózsaszín szirmú, tömött csomóban ülő virágait. Virágzási időszaka hosszan elhúzódó, jellemzően május közepétől október közepéig tart, így nem ritkán bimbós és éppen nyíló virágjai mellett érett toktermést is találhatunk. Bennszülött növényfajunk tudományos leírója a magyar botanika jeles alakja, Kitaibel Pál. A magyar alföldet átszelő egyik útja alkalmával fedezte fel a mai Csévharaszt területére eső Pótharaszti pusztán. Élőhelyeinek fogyatkozása, kevés ismert élőhelye és ritkasága miatt e bennszülött növény hazánkban fokozottan védett és az Európai Unió kiemelt közösségi jelentőségű növényfajaként tartjuk számon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft. A nemzetközi Vörös Listában a veszélyeztetett kategóriában szerepel. 1
Természetes élőhelye Őshonos fafajunk a fehér nyár Jellemző alföldi cserje az egybibés galagonya Nyílt gyepek dísze a homoki árvalányhaj A tartós szegfű természetes előfordulási helyei a Homokhátság egyik legjellemzőbb, ám napjainkra fogyatkozóban lévő élőhelyei a nyílt, borókás, vagy galagonyás nyáras ligetekkel tagolt évelő nyílt homokpusztagyepek. A természetes élőhelyére jellemző fásszárú növényzet, így a fehér nyár (Populus alba), közönséges boróka (Juniperus communis), illetve egybibés galagonya (Crataegus monogyna) részleges árnyékolása száraz időszakban kedvező hatású a tartós szegfű egyedek számára. A homoki gyepek növényzete kiválóan alkalmazkodott a szélsőségesen száraz és meleg időjárási viszonyokhoz. A buckahátak és buckaoldalak növényzete nem borítja be teljesen a talajfelszínt. E homoki élőhelyekre jellemző évelő fűfélék a pannon bennszülött magyar csenkesz (Festuca vaginata) és a védett homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). A napsütötte buckaoldalak nyújtanak otthont a törpecserje naprózsának (Fumana procumbens) és az élénk kék virágzatával feltűnő, védett homoki báránypirosítónak (Alkanna tinctoria), melynek gyöktörzsét egykor állatok jelölésére is használták. A nyitvatermők közé tartozó csikófark (Ephedra distachya) a nyílt homokfelszínek ritka, nehezen észrevehető fokozottan védett növénye. 2
Elterjedése Homoki báránypirosító Kék szamárkenyér A tartós szegfű előfordulási helyei A tartós szegfű 1800-as évek eleji, a mai csévharaszti puszta területén történt felfedezését követően a Duna-Tisza közi Homokhátság és a Gödöllői-dombság több pontjáról előkerült. A 19. század végén azonban már a faj vészesen fogyatkozó lelőhelyeire hívták fel a figyelmet. A tartós szegfű természetvédelmi helyzetének átfogó felmérésére és célirányos fajvédelmi tevékenységek kidolgozására irányuló törekvések mintegy 10 éve kezdődtek. E felmérés összesítése alapján a tartós szegfű Magyarországon irodalmi- és herbáriumi adatok alapján közel 30 lelőhelyről ismert. Ezek közül csupán 10 kisebb-nagyobb sűrűségű részpopulációkból álló állományáról tudjuk biztosan, hogy napjainkig fennmaradt. Az endemikus tartós szegfű igen kevés ismert előfordulási adata és több állományának bizonytalan fennmaradási esélye miatt a természetvédelmi szakemberek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a tartós szegfű természetvédelmi helyzetének javításához a faj legfontosabb előfordulási helyein élőhely-fejlesztési beavatkozásokra és állományainak megerősítésére van szükség. 3
Veszélyeztető tényezők Az akác erőteljesen sarjad Zárt fekete fenyő ültetvény A vadak előszeretettel fogyasztják Élőhely szétdarabolódás A Duna-Tisza köze futóhomokjának megkötésére a XIX. századtól vannak kísérletek. Ezek az 1950-es évektől váltak intenzívebbé a nagyüzemi szőlőtermesztés és az erdőtelepítések révén. Napjainkra a legeltetéses állattartás visszaszorulása, valamint az erdők arányának növekedése miatt a homokmozgás megszűnt. Az egykori homoki vegetáció maradványai viszont csak foltokban maradhattak fenn. A tartós szegfű élőhelyeinek szétdarabolódása és egymástól való elzáródása kis egyedszámú populációinak fennmaradását veszélyezteti. Élőhelyromlás A gazdasági célzattal betelepített selyemkóró (Asclepias syriaca) homoktalajokon kiválóan érzi magát, és agresszíven terjed a bolygatott homoki élőhelyeken, de a természetes gyepekben is megtelepszik. Mivel igen hatékonyan terjeszkedik, néhány évtized alatt több ezer hektárnyi területet borított el az országban. Záródó állományai képesek kiszorítani a természetes növényzetet élőhelyükről, így a tartós szegfű és élőhelye számára jelentős veszélyforrást jelentenek. 4
A LIFE projekt célkitűzései Bálványfa sarjcsoport Fekete fenyő letermelés Homoki gyeprekonstrukció A 2006-ban indult LIFE-Nature projekt fő célkitűzése, hogy a tartós szegfű legjelentősebb állományaira ható természetvédelmi intézkedésekkel a tartós szegfű természetes állományát stabilizálja. A projektterületek a tartós szegfű legjelentősebb élőhelyein, így a Kiskunmajsa város külterületéhez tartozó Bodogláron, valamint Bócsán és Csévharaszton kerültek kijelölésre. E túlnyomórészt erdő művelési ágú területeken a tartós szegfű természetes élőhely foltjait nagy kiterjedésű idegenhonos fafajokból, így Bodogláron fekete fenyőből, míg Bócsán és Csévharaszton főleg fehér akácból álló zárt erdőtömbök szigetelik el egymástól. A LIFE projekt összesen 455 hektár területen tűzte ki célul a tartós szegfű jelenlegi élőhely foltjainak növelését és azok egymással való összekötését az élőhely foltokat egymástól elzáró idegenhonos erdőállomány gyérítésével és tisztások kialakításával. Az így létrejövő összefüggő élőhely hálózatokon a természetes regenerációs folyamatokat a szükséges utókezelések elvégzésével segítve az élőhely-fejlesztési törekvések jelentősen hozzájárulnak a tartós szegfű állományok stabilitásának megteremtéséhez. 5
Erdészeti beavatkozások Az akác letermelése a lehető legkevesebb talajbolygatással és a fehér nyár ligetek meghagyásával történt A bócsai és csévharaszti területeken a tájidegen fásszárúakat elsősorban a fehér akác (Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima) alkotta. Bócsán 18 hektáron történt akác eltávolítás a gyepek és a helyenként elegyként előforduló fehér nyáras ligetek védelmével. A kézi és részben quad-os közelítést követően, a nagy mennyiségű és térfogatú gally aprítékolva került elszállításra a területről. Csévharaszton 28 hektár akác letermelésére került sor. Az akác erőteljesen sarjad, ezért az idősebb akácegyedek a tőelválasztást megelőzően, az augusztus-október közti időszakban törzsinjektálással vegyszeres előkezelést kaptak. A lombjukat ledobott fák kivágására télen került sor. Az akác eltávolítást követően a speciális kitermelésnek köszönhetően kisebb mértékben jelent meg sarjnövekmény. Utókezelésként a vágástéren felnövekvő tuskó-, illetve a gyökérsarjak leverésére évenként 2-3 alkalommal került sor Bócsán 16, Csévharaszton 30 hektár területen. A körzeti erdőtervezés során az erdőrészlet határok a természetvédelmi kezelési irányelveknek megfelelően átalakításra kerültek, és az akác kitermelések helyein nagyrészt tisztások kerültek kialakításra. 6
Letermelés előtti fenyőállomány A bodoglári projektterület erdészeti kezelési térképe Bodogláron a múlt század második felében telepített fekete fenyő (Pinus nigra) ültetvények jelentősen megváltoztatták a táj arculatát. A természetes homoki növényzet fajai, köztük a tartós szegfű, csak foltokban maradhattak fenn, így távolabb elhelyezkedő populációik elszigetelődtek egymástól. A megmaradt tartós szegfű élőhelyek összekötése céljából 27,5 hektár fekete fenyő gyérítésére került sor 2008- ban, illetve további 17 ha letermelése történt meg a projekt keretében 2011-ben. A letermelt faanyag teljes egészében eltávolításra került a területről, papírfa és apríték formájában. A nyílt homoki gyepek rekonstrukciójával együtt a homoki erdő mozaikok visszaalakítása is megkezdődött 2010 őszén. A ritkás fenyő állományba őshonos fehér nyár és a mélyebb térszíneken kocsányos tölgy beültetésére került sor összesen 2 hektár kiterjedésben. A kitelepített csemeték nagy része átvészelte a telet, azonban a rendkívül csapadékszegény 2011-es év jelentős mértékben pusztulásukat okozta. A 2011. évi letermeléssel érintett erdőrészletek erdőtervi kategóriája túlnyomórészt tisztás lett, így a tartós szegfű számára kedvező, gazdasági célú erdészeti beavatkozástól mentes terület kialakítása valósult meg. 7
A selyemkóró visszaszorítása Selyemkóró virágzat Selyemkóró sarj kaszálás után Az érett toktermés A selyemkóró (Asclepias syriaca) vagy más néven vaddohány észak-amerikai eredetű, agresszíven terjedő gyomnövény. Egykor dísznövényként hozták be hazánkba, később mézelő tulajdonságait felismerve méhlegelőnek ültették. Termése 10 cm hosszú, elkeskenyedő csúcsú toktermés, melyből felhasadása után temérdek repítőszőrrel rendelkező mag árasztja el a környező területeket. Magjai a csírázóképességüket a talajban több éven át megőrzik. Szárazságtűrése kiváló, így a hazai homoktalajokon kiválóan érzi magát, és mind termésével, mind pedig több méter hosszú, kúszó gyöktörzsével igen hatékonyan terjeszkedik. A tartós szegfű élőhelyéül szolgáló homokterületeken a selyemkóró napjainkra már igen elterjedt özönnövénynek számít. Megfigyelhető, hogy nem csak a taposott, bolygatott területeken, hanem a természetes gyepekben is megjelenik. Az így terjedő és záródó állományai jelentős mértékben átalakítják, lerontják a természetes élőhelyeket, mivel képesek kiszorítani az őshonos növényzetet élőhelyükről, így a tartós szegfű számára is jelentős veszélyforrást jelentenek. 8
Selyemkóróval fertőzött terület nagysága Bodoglár Bócsa 2007 36 10 2008 30 5,5 2009 13,3 2,8 2010 11,7 4 2011 5,8 0,4 0,16 0,04 0,84 0,96 0,9 40 Bodoglár Bócsa 35 30 Hektár/Hectares 25 20 15 10 5 0 2007 2008 2009 2010 2011 Év/Year Kezelés gyomirtó szerrel A selyemkóró egy héttel később A selyemkóró állomány visszaszorulása A selyemkóró visszaszorítására irányuló törekvések során nyilvánvalóvá vált, hogy eltávolítása kitépéssel, kaszálással nem kellően hatékony. Körültekintő vegyszeres kezelésével azonban jelentős eredményeket sikerült elérni. A kezelések során kiemelt figyelmet kell fordítani a természetes növénytakaró védelmére, ezért a kezelést a selyemkóró állomány sűrűsége és a természetes vegetáció állapota alapján szükséges megválasztani. A jó állapotú gyepekben szálanként megjelent selyemkóró leveleit egyedi ecseteléssel kezeltük, míg a már leromlott állapotú, vagy bolygatott területeken megjelent sűrű, zárt állományt képező selyemkóró-tenger visszaszorítása permetezéssel történt. A projekt során 5 éven keresztül végzett módszeres, évenként többször is visszatérő kezeléssel sikerült a kezdeti selyemkóró borította területek kiterjedését mintegy tizedére csökkenteni, miközben a fennmaradó állományok sűrűsége is jelentősen lecsökkent. A selyemkóró elleni védekezésben azonban a folyamatos kontroll elengedhetetlen, mivel a környező területekről, és a talajban még meglévő magkészletből újbóli megjelenése várható. 9
Mesterséges szaporítás és visszatelepítés Reprodukciós vizsgálat A tartós szegfű termése Kiültetésre váró palánták A tartós szegfű hosszú távú megőrzésének legbiztosabb módja természetes élőhelyeinek védelme. Emellett azonban a helyben történő védelem kiegészítésére, támogatására alkalmas, úgynevezett ex situ megoldások, így a botanikus kerti körülmények közötti szaporítás és visszatelepítés is lényeges szerepet kaphat a megőrzésben. E tevékenység eredményesen hozzájárul a természetes állományok megerősítéséhez és egyes szaporodásbiológiai kérdések tisztázásához. A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében laboratóriumi és botanikus kerti körülmények között végzett több éves kísérletek igazolták, hogy a tartós szegfű magról történő szaporítása lehetséges. Az ex situ fajvédelmi tevékenység keretében a Füvészkertben mintegy húszezer tartós szegfű palánta felnevelése történt meg természetes állományokból gyűjtött magokból. A tartós szegfű populációk genetikai változatosságának megállapítása céljából elvégzett genetikai vizsgálat nem mutatott jelentős eltérést az egyes vizsgált állományok között. Mivel azonban előfordultak olyan genetikai mintázatok, melyek csak egyes populációkra voltak jellemzőek, így a Füvészkertben felnevelt növényegyedek a maggyűjtés helyére, azaz eredeti termőhelyükre kerültek vissza. 10
A szegedi Füvészkertben felnevelt, egyedi jelöléssel ellátott palánták kiültetése természetes élőhelyükre A kitelepítés helyszíneiként kizárólag jó állapotú évelő nyílt homokpusztagyep élőhely-foltok szolgáltak. Tapasztalataink szerint a tartós szegfű kitelepítésének legideálisabb időpontja az október, mivel a hűvösebb és kissé csapadékosabb őszi időszak kedvez a kiültetett palánták megmaradásának. A kitelepítés során kiválasztott élőhely-foltok esetében a gyep nyíltsága meghatározó tényező, de a részleges árnyékoltság is pozitív hatással van a túlélésre. A kitelepített egyedek egy részén elvégzett vitalitás-vizsgálat azt mutatta, hogy zártabb gyepben és árnyékosabb helyen magasabb a növények túlélési aránya az első évben, de hosszabb távon a tartós szegfű pionír jellege miatt kedvezőbbnek bizonyult a nyílt és csak részlegesen árnyékolt helyszínre telepítés. A projektidőszak alatt a kitelepített mintegy húszezer tartós szegfű palánta kétharmada sikeresen települt vissza eredeti termőhelyére. A kiültetett növények egy része már virágzott és termést is érlelt, s a következő évben természetes szaporulatát is megfigyelhettük eredeti környezetükben. 11
Monitoring tevékenység A tartós szegfű tövek évenkénti felvételezése nagy pontosságú GPS-szel történt A tartós szegfű egyedek felmérése a tartós szegfű összes ismert állományára kiterjedt. A monitoring nagy pontosságú GPS-szel történt, s minden egyes tő regisztrálásra került. Az egyedszámlálás során a pontos számlálás megkönnyítése céljából szükség volt az egyes tartós szegfű tövek jelzőpálcikával történő egyedi megjelölésére is. A felvett adatokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság térinformatikai adatbázisban tárolja. A térképen megjeleníthető adatok alkalmasak terepi természetvédelmi kezelések tervezésére, valamint tudományos célú elemzések kivitelezésére. A 2007 és 2011 között évenként végzett felmérések alapján a tartós szegfű ismert állománya a többszörösére növekedett. Egyrészt megfigyelhető volt már korábbról ismert állományok egyedszám-növekedése, ami a kedvező időjárási körülményeknek és az élőhely-fejlesztési tevékenységeknek is köszönhető. A teljes állomány növekedés azon törekvések eredménye is egyben, melyek új, eddig ismeretlen előfordulások felkutatására, vagy irodalmi adatok ellenőrzésére irányultak, hiszen a projekt időszak alatt több új, köztük nagy egyedszámú állomány is előkerült. 12
Terület/Site Év/Year 2007 2008 2009 2010 2011 Ásotthalom 101 103 233 228 306 Bodoglár 5 007 8 590 12 906 16 928 27 614 Bócsa 1 753 1 845 3 791 5 710 8 848 Csévharaszt 3 269 2 491 7 585 7 644 8 915 Harkakötöny 7 255 8 483 9 036 10 080 34 159 Nagykőrös 1 136 772 1 013 1 227 2 433 Ócsa 508 556 1 386 1 156 2 074 Nemesnádudvar - - 10 495 15 262 13 152 Pusztavacs - - 15 72 66 Jakabszállás - - - - 171 Összesen/Total: 19 029 22 840 46 460 58 307 97 738 A vadon élő tartós szegfű állomány változása a projektidőszakban Az élőhely-fejlesztési munkálatok hatásainak nyomon követésére mintaterületeket jelöltünk ki, amelyekben éves visszatéréssel vizsgáltuk a beavatkozások nyomán sérült élőhelyek regenerációs folyamatait. A fekete fenyő letermelés során megnyíló felszíneken a fenyő tűavar fokozatos elsodródásával, illetve lebomlásával gyepregenerációs folyamatok indulnak be. Ezt az önmagától meginduló folyamatot azonban folyamatosan figyelemmel kell kísérni, mivel a talajfelszín bolygatása özönnövények, így elsősorban a selyemkóró megtelepedésének és felszaporodásának kedvezhet. A leghosszabb időt a homogén akácosok letermelése nyomán visszamaradó területek regenerációja igényli. A többi kvadrátnál tapasztaltak alapján azonban valószínűsíthető, hogy a buckákon a környező gyepek felől hamarosan megindul a nyílt homoki gyepek jellemző fajainak betelepedése. A monitoring eredmények részletes bemutatására az éves jelentésekben, konferencia posztereken és tudományos közleményekben is sor került, többek között a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság gondozásában megjelent Rosalia tematikus tanulmánykötetben. 13
Szemléletformálás Diantina, a tartós szegfű báb Játékos ismeretterjesztés A program terv szerinti megvalósítása érdekében a tartós szegfű élőhelyén gazdálkodók és az itt élő helyi közösségek csoportjaival való megfelelő kapcsolat kialakítása nélkülözhetetlen volt. A projekt öt éve alatt 21 közösségi rendezvényen, köztük falunapokon, turisztikai kiállításokon vettünk részt és ismertettük meg az érdeklődőket a tartós szegfűvel és a fennmaradását veszélyeztető problémákkal. Ritka növényfajunk megismertetése céljából készültek el projekttermékeink, köztük a szórólapok magyar, angol és német nyelven, a poszter, a hűtő mágnes és a képeslapok. Terjesztésükben a helyi önkormányzatok és idegenforgalmi létesítmények is közreműködtek. A szegfű és természetes környezetének megismertetése különösen fontos a helyben lakó gyermekek számára. Az óvodások és kisiskolások számára matricák, kirakók és bábfigurák készültek, sokan közülük rajzversenyeken is részt vettek alkotásaikkal. A tartós szegfűvel való személyes találkozásra kiváló lehetőséget teremtettek a természetvédelmi és idegenforgalmi szakemberek vezetésével szervezett kirándulások. Fenti eseményeken való megjelenéseink és termékeink jelentős mértékben hozzájárultak a program népszerűsítéséhez. 14
A tartós szegfű számára kedvező élőhelyet alakítunk ki három legjelentősebb élőhelyén, Bodogláron, Bócsán és Csévharaszton. A tartós szegfű: A zárt fekete fenyő és akác állományok helyén tisztásokat és az élőhelyekre jellemző nyáras ligeteket alakítunk ki. Magyarország páratlan természeti értékekkel rendelkezik. Bár hazánk területe alig 1%-a Európának, természeti gazdagságát tekintve messze túlszárnyalja a kontinens legtöbb országát. Ezen az alig százezer négyzetkilométeren több mint 42000 állat, és közel 2700 virágos növényfaj él. Sok közöttük az úgynevezett bennszülött faj, mint amilyen például a tartós szegfű. A tartós szegfű ismert élőhelyei: Mit teszünk a szegfű megőrzéséért? Terület Egyedszám Ásotthalom 228 Bodoglár és Harkakötöny 27 008 Bócsa 5 710 Csévharaszt 7 644 Nagykőrös 1 227 Ócsa-Üllő katonai lőtér 1156 Nemesnádudvar 15 262 Pusztavacs 72 Összesen 58 307 nyúlánk termetű, élénk rózsaszín virág, júniustól októberig virágzik, homokpusztagyepek lakója. A tartós szegfű az egész világon csak a Pannon-medencében, a Duna-Tisza közén él. Miért van szükség aktív védelmére? A múlt század második felében lezajlott erdészeti és mezőgazdasági tájátalakítások a megfelelő élőhelyek nagy részét megszüntették. Az agresszíven terjedő idegenhonos növényfajok, mint pl. a selyemkóró, elfoglalják és megváltoztatják a természetes növényzetet. A telepített erdők leárnyékolják és kiszorítják a szegfűt élőhelyeiről. Egyes terepsportot űző személyek felelőtlen viselkedése tönkreteszi a homoki gyepet. A gyepekből visszaszorítjuk az agreszszíven terjedő idegenhonos lágyszárú növényt, a selyemkórót. A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében 19 ezer szegfűpalántát neveltünk fel és telepítettünk vissza eredeti élőhelyükre. A kitelepített növények némelyike már magot is érlelt, így erősítve tovább a természetes állományt. Rendszeresen ellenőrizzük az élőhelyek állapotát és a tartós szegfű egyedszámát, így nyomon követhető a beavatkozások sikeressége. A szegfűvédelmi program menetéről tájékoztatjuk a lakosságot, hisz a környékükön élő ritka vadvirágot, csak együtt, az ő támogatásukkal óvhatjuk meg. Interjúsorozat a projektindító sajtótájékoztatón Kirándulás a bodoglári buckáknál A program: célja, hogy megállítsa a veszélyeztetett növény állományának csökkenését 5 évig tart, így 2011-ben fejeződik be összköltségvetése 407 millió Ft, melynek 75%-át az Európai Unió úgynevezett LIFE-Nature természetvédelmi forrása biztosítja honlapja: www.tartosszegfu.hu Hol látható? A Bodogláron kiépített tartós szegfű tanösvény a fokozottan védett növény és élőhelye bemutatása céljából készült. A látogatók megismerhetik a növény fennmaradását veszélyeztető tényezőket és az ezek kivédésére szolgáló természetvédelmi tevékenységeket. A homokfelszín és a növényvilág védelme érdekében megépített tanösvény pallósora mintegy 500 méter hosszan kanyarog a borókás-nyárasok, fekete fenyők és a tartós szegfű állományok mentén, egészen a buckatetőn felépített megfigyelő toronyig. Innen egy kis darabon fekete fenyők árnyékában haladhatunk tovább, majd újra a nyílt gyepekre kanyarodva pallósoron jutunk el a kilátóhelyre. A helyiek büszkék lehetnek arra, hogy környékükön olyan ritka növényfajok élnek, amelyek másutt a világon nem találhatók meg. Irányítója: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Partnerek: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Szegedi Tudományegyetem Kiskunmajsa Város Önkormányzata Társfinanszírozó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium A pannon bennszülött tartós szegfű védelme A LIFE tartós szegfű védelmi program jelentőségének és eredményeinek megismertetésére nagy hangsúlyt fektettünk a projekt teljes időtartama alatt. A nyitó sajtókonferencia megrendezésére Kecskeméten, a Természet Házában került sor 2007. február 27-én. A média képviselői terepi sajtókirándulásokon is megismerhették a program célkitűzéseit, s eredeti élőhelyén figyelhették meg a tartós szegfűt. A projekt öt éve alatt 97 cikk, 21 rádió és TV interjú tudósított a programról. Nagy népszerűségnek örvend a projektet bemutató film, mely számos alkalommal került vetítésre országos és helyi csatornákon, így a projekt lehető legszélesebb körben való bemutatását tette lehetővé. A www.tartosszegfu.hu projekt honlap 2007 júniusára készült el, s magyar és angol nyelven tájékoztatja az érdeklődőket a program eseményeiről és eredményeiről. A honlapról letölthető a projekt keretében elkészített film angol felirattal, s megtekinthetők a projekt kiadványai, melyek mind hozzájárultak a tartós szegfű és a védelmi program sikeréhez. A program tudományos eredményeit 14 hazai és külföldi eseményen mutattuk be, köztük a Pusztai tölgyesek LIFE programmal közösen rendezett konferencián 2011 októberében. 15
A tanösvény A tanösvény nyitóállomása Kilátó a buckatetőn Bár a tartós szegfű hosszan virágzik, korábban kevesen ismerték és láthatták e ritka növényt. A faj megismerésének élményében azonban ma már bárkinek része lehet, aki végigjárja a Bodogláron kiépített tartós szegfű tanösvényt, mely egy kilométer hosszan kanyarog a homokbuckák között. A fokozottan védett növény és élőhelye bemutatásán túl az idelátogatók megismerhetik a növény fennmaradását veszélyeztető legfontosabb tényezőket és az ezek kivédésére szolgáló természetvédelmi tevékenységeket a tanösvény mentén kihelyezett hat információs tábla segítségével. A homokfelszín és a növényvilág védelme érdekében megépített tanösvény pallósora mintegy 500 méter hosszan kanyarog a galagonyás-nyárasok, fekete fenyők és a tartós szegfű állományok mentén, egészen a buckatetőn felépített megfigyelő toronyig. Innen körbetekintve nyárligetek és homokpusztagyepek uralják a buckás tájat. A tanösvényt elkészülte óta több mint 600-an látogatták meg szakvezetéssel, az egyéni látogatók száma több ezerre tehető. A tanösvény egész évben szabadon látogatható. 16
www.tartosszegfu.hu A tanösvény a közeli Tázlár-Kiskunmajsa műút felől érhető el legkönnyebben. Szervezett szakvezetés a kiskunmajsai Tourinform Irodában kérhető. Kiadja: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. Tel.: (+36) 76/482-611 Fax: (+36) 76/481-074 www.knp.hu Írta: Bankovics András, Mile Orsolya Fotók: Aradi Eszter, Bankovics András, Bérczes Sándor, Danyik Tibor, Gál Attila, Hamar Sándor, Makra Orsolya, Mile Orsolya, Németh Anikó, Vajda Zoltán Ábrák: Aleksza Róbert, Danyik Tibor, Kónya Szilvia, Mile Orsolya Grafikai előkészítés: Zalatnai Pál Nyomdai munkák: Print 2000 Nyomda Kft., Kecskemét Megjelent: 2011 decemberében
www.tartosszegfu.hu