A keringési rendszer rendellenességei Vérszegénység (anaemia) Szerkesztette: Vizkievicz András A vérszegénység olyan állapot, amelyben a vörösvértestek száma, vagy a hemoglobin mennyisége túl alacsony, így a szervezet sejtjei nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez. Okai lehetnek: Vérképzés zavara Vérvesztés Fokozott vörösvértest pusztulás, lebomlás. Tünetei: a bőr, illetve a kötőhártyák halványak, jellemző a sápadtság, étvágytalanság, fáradékonyság, fázékonyság, gyengeség, csökkent teljesítőképesség, a koncentrálóképesség általában romlik, álmatlanság, szédülés, fejfájás, ájulás-érzés jelentkezhetnek. A vérképzés zavarainak hátterében örökletes tényezők, ill. a vörösvértest és a hemoglobinképzéshez szükséges feltételek hiányai állhatnak, így vérszegénységnek megkülönböztetjük az örökletes és a szerzett formáját. A termelés feltételei között a legfontosabbak a képzéshez szükséges különféle anyagok, mint pl. a vas, a B 12 vitamin vagy a folsav, eritropoetin. Vashiányos anémia A vérszegénység leggyakoribb formája. Okok: Vashiányos étrend, ill. a vas felszívódásának zavara. Vérvesztés, például erős menstruáció miatt vagy a pl. gyomorfekély, vastagbéldaganat következtében kialakuló lassú, de folyamatos vérvesztés. Vészes vérszegénység A vészes vérszegénység a B 12 -vitamin hiánya miatt alakul ki, mivel a vitamin nélkülözhetetlen a sejtosztódáshoz szükséges DNS-szintézisben. Vitaminhiányt idézhet elő a gyomorban termelődő intrinsic-faktor hiánya is, mivel a B 12 -vitamin felszívódásához elengedhetetlen. Hemolitikus anémiák Öröklött és szerzett formái léteznek. Számtalan oka lehet. Az autoimmun hemolítikus anémia típusú kórképek lényege, hogy az immunrendszer kóros működése miatt olyan antitesteket termel, melyek megtámadják a vörösvértesteket, mintha azok a szervezet számára idegenek lennének. Másik esetben a vörösvértestek sejthártyájának vagy a bennük lévő hemoglobin szerkezetének kóros megváltozása miatt a vörösvértestek az érpályán belül kidurrannak, szétesnek. Ez a jelenség a hemolízis. A vérszegénység egyik örökletes formája a sarlósejtes anémia. 1
A vérzékenység A vérzékenység tág fogalom, a kissé elhúzódó egyszerű vérzésektől az életveszélyes betegségekig terjedhet. Kóros vérzékenység létrejöhet: ér eredetű rendellenesség, a vérlemezkékkel kapcsolatos problémák, valamint véralvadási faktorokkal összefüggő zavar miatt. Minden esetben megkülönböztetünk szerzett és veleszületett örökött - véralvadási zavarokat. Éreredetű rendellenességek A kiserekből kiinduló spontán vérzések jellemzik az erekkel összefüggő vérzési problémákat. Oka magában az érfalban vagy az ér körüli kötőszövetben van. Az ilyen jellegű vérzések általában nem súlyosak, csak a bőrön és nyálkahártyán keletkeznek, aprón, pontszerűen. Leggyakoribb kiváltó tényezők: 1. Öregedés: az érfalak rugalmatlanok, törékenyek, a véralvadási faktorok vérszintje is csökken, ezek eredményeként gyakran látjuk az idősek bőrén a szétfutó, élénkvörös bevérzéseket. 2. Hiányállapotok: legismertebb a C-vitamin hiánya miatt fellépő kollagénszintézis zavara, mely az érfalakat rendkívül törékennyé teszi (skorbut). A vérlemezkék problémái Szintén a spontán bőrvérzések, kiterjedt véraláfutások, valamint sérülés utáni elhúzódó vérzések jellemzik a vérlemezkékkel kapcsolatos problémák folytán kialakuló vérzékenységet. Számbeli csökkenés Egyrészt képződésük elégtelenné válik (bizonyos gyógyszerek károsító hatása nyomán, vírusfertőzésben (pl.: B19 parvovírus), általános csontvelő-elégtelenség részjelenségeként, pl. leukémiákban), másrészt a fokozott vérlemezke-pusztulás miatt (vírusfertőzésekben, gyógyszerhatás miatt, fokozott lépbeli raktározás következtében stb.). Funkciózavar A vérlemezke-funkció zavart okoz pl. az aszpirinkezelés, amely kórosan megnyújtja a vérzési időt, mivel gátolja a vérlemezkék kitapadását az érfalakhoz. Véralvadási faktorokkal kapcsolatos zavarok Szerzett véralvadási zavarok Ezek gyakoribbak, mint az öröklöttek; közöttük rendszerint több faktort érintő hiányállapotok fordulnak elő. Ilyen pl. a K-vitamin-hiány, amely a májban zajló protrombin szintézisében okoz zavarokat. 2
Örökletes véralvadási zavarok a hemofília. A hemofília ritka, veleszületett, egész életen át tartó vérzékenység. A betegség lényege a vér alvadékonyságának csökkenése, melynek következtében a hemofíliás betegek sérülések alkalmával hosszabb ideig véreznek, mint az egészségesek. Súlyos fokú hemofília esetén spontán, azaz bármiféle külső behatás nélkül is előfordulnak vérzések. A vérzékeny betegek gyakorlatilag mindenütt vérezhetnek, de a leggyakoribbak és legsúlyosabb problémát az ízületi- és izomvérzések jelentik. A belső vérzések által okozott feszítő nyomás miatt a hemofíliát az egyik legfájdalmasabb betegségnek tekinti az orvostudomány. A gyakori bevérzések következtében a betegek ízületei fokozatosan tönkremennek és izmaik elsatnyulnak. Az idősebb hemofíliások szinte kivétel nélkül mozgáskorlátozottakká váltak. Az alvadási faktorok mindegyikének leírták örökletes hiányállapotát. Hemofília A: VIII. faktor hiánya. Hemofília B: IX. faktor hiánya, az X kromoszómához kötött öröklődő betegségek. Az egyéb faktorok hiánya (X, XII, XI, VII, XIII, fibrinogén, alfa 2 antiplazmin) lényegesen ritkábban fordulnak elő, részben klinikailag akár tünetmentesek is lehetnek. A tünetek súlyossága attól függ, hogy a genetikai eltérés milyen szinten befolyásolja a VIII. és IX. faktor véralvadási aktivitását. Ha az aktivitás a normális érték 5-25%-a, igen enyhe hemofíliáról van szó, mely sok esetben ki sem derül, habár a betegben előfordulhat, hogy műtét vagy foghúzás után, illetve súlyosabb sérülés esetén a vártnál elhúzódóbb a vérzés. Ha az aktivitás 1 és 5% között van, a betegnek ekkor is csak enyhe fokú hemofíliája van: előfordulnak indokolatlanul kialakuló vérzések, műtét vagy sérülés azonban kezelhetetlen, esetleg halálos kimenetelű vérzéshez vezethetnek. Súlyos hemofíliában az aktivitás 1% alatti, és súlyos vérzések jelentkeznek kiváltó okok nélkül. Súlyos hemofília esetén rendszerint másfél éves kor előtt jelentkezik az első vérzés, esetleg kis sérülést követően. A hemofíliás gyermekekben könnyen jelennek meg véraláfutások, akár egy izomba adott oltást követően is nagy véraláfutás és hematóma jelentkezhet. Az ízületekbe és izmokba törő gyakori vérzések sántításhoz vezethetnek. A nyelvgyök vérzése olyan mértékű lehet, hogy elzárja a légutakat és légzési nehézség lép fel. A fej beütése jelentős koponyaűri-vérzéshez vezethet, mely agyi károsodást és akár halált is okozhat. A hemofília fő tünete a vérzés - elsősorban az ízületi- és izomvérzés - ami nem erősebb, mint általában az egészségeseké, csak hosszabb ideig tart. Jellemző a hemofíliára az utóvérzés, ami azt jelenti, hogy sérülés (pl. foghúzás) után a vérzés átmeneti csillapodás után erőteljesen újraindul. Ennek az a magyarázata, hogy hemofíliában a véralvadás elemei közül az elsődleges vérzéscsillapításhoz szükséges erek és trombociták működése normális. A sérülést követően keletkező labilis véralvadék képes a vérzés átmeneti csillapítására, azonban ez a laza véralvadék hamar lebomlik, így a vérzés újraindul. Mivel a hemofíliásnál az elsődleges véralvadás rendszere megfelelően működik, a közhiedelemmel ellentétben nem áll fenn annak a veszélye, hogy a beteg rögtön elvérzik, ha véletlenül megvágja magát. 3
Trombózis A vérrög (vércsomó, trombus) a vérlemezkék összecsapódása és a véralvadási rendszer aktiválódása révén jön létre. Sérülések esetén a trombus képződése a véralvadás életmentő szerepe miatt normális, viszont sérülés hiányában létrejötte kóros folyamat, amely a trombózis kialakulásához vezet. A trombusok darabokra szakadhatnak és elzárhatnak más ereket a szervezet más részén; ezeket embólusoknak nevezzük. A trombusok leggyakrabban az alsólábszár mélyvénáiban alakulnak ki. A trombózis okai: A véráramlás lelassulása. Az érfal legbelső rétegének sérülése, melynek kapcsán az érfalból véralvadási faktorok szabadulnak fel és a sérülés helyén a vérlemezkék összetapadnak. A vér alvadási készségének fokozódása, véralvadási zavar. Leukémia A leukémia a csontvelőben lévő éretlen vérképző sejtek valamelyik formájának kóros, rákos átalakulásának és a sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának eredménye. A felszaporodott sejtek amellett, hogy kitöltik a csontvelőt, többnyire a vérpályába is belépnek és a keringő vérben is tömegesen megjelennek. A keletkező tumorsejtek kiszorítják a normális vérképző sejteket. A normál vérképzés kiszorítása miatt a betegben különböző tünetek alakulnak ki. A vörösvérsejtszám csökkenése vérszegénységet, a vérlemezkék hiánya vérzékenységet, az érett, immunvédekezésben résztvevő fehérvérsejtek csökkenése pedig visszatérő fertőzéseket okoz. A leukémiának ún. mieloid és limfoid típusát különítik el, attól függően, hogy a rákos átalakulás a csontvelőben normálisan előforduló két fehérvérsejtképző-vonal melyikéhez tartozó sejtekben következett be. A magas vérnyomás (hipertonia) A magas vérnyomás elterjedt krónikus betegség, melynek ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket. Magyarország felnőtt lakosságának 25-30 százaléka, a hatvan éven felüliek több mint fele magas vérnyomás betegségben szenved. A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de jelei lehetnek a szédülés, fejfájás, fáradtságérzet, nehézlégzés, orrvérzés, látászavarok, mellkasi fájdalom (angina pectoris), idegesség. Legtöbbször a már a hipertónia szövődményeként károsodott szervek okoznak különböző tüneteket. A magas vérnyomás kialakulásának pontos oka legtöbbször ismeretlen. 4
Mindenkit érinthet, de ismertek kockázati tényezők, amelyek többsége a fokozódó érelmeszesedéssel kapcsolatos: az öröklött hajlam; az életkor előrehaladtával nő, mivel az erek rugalmassága csökken, a túlsúlyosság, mivel fokozza az érelmeszesedést, amivel csökken az erek átmérője, a magas vérzsírszint, a mozgáshiány, a stressz, a túlzott sófogyasztás, dohányzás, hiszen a nikotin érszűkítő hatású, alkohol, cukorbetegség. A magas vérnyomás szövődményei A magas vérnyomás az egész érrendszert károsítja, az érfalnak a normális állapotát teszi tönkre, az erek pattanásig feszülnek, és így állandó igénybevételnek vannak kitéve. A hipertónia legáltalánosabb szövődményei a koszorúér-betegség (szívinfarktusveszély), szívelégtelenség, a különféle agyi szövődmények (pl. agyvérzés), amelynek következménye lehet a lebénulás, beszédzavar, a veseelégtelenség. A magas vérnyomás csendes gyilkos, hiszen egy ideig tünetet nemigen okoz és az érelmeszesedés, a szívkoszorúér-betegség, az infarktus és a szélütés (stroke) kockázati tényezőjeként halálos lehet. Tömeggyilkos, mert a felnőtt lakosság 25 30 százalékának tartósan magasabb a vérnyomása 140/90 higanymilliméternél, és évente körülbelül 70 ezer ember hal meg szív- és érrendszeri megbetegedésben Magyarországon. Az érelmeszesedés (atherosclerosis, arteriosclerosis) Az érelmeszesedés, az egyik leggyakoribb civilizációs betegség az artériák krónikus megbetegedése, mely végeredményben az érfal elmeszesedésével, az erek megkeményedésével jár. Az elmeszesedés, keményedés miatt az érfal beszűkül, rugalmatlanná válik, s ez által a véráramlás romlik, aminek a következménye a szervek vérellátásának gyengülése. Létrejöhet a nagyereken, így az aortán, a combverőereken és a belső szervek kisebb erein is. A legjelentősebb ezek közül a szív koszorúereinek, az agyalapi és a vese ereknek az elmeszesedése. Az érelmeszesedés kezdeti fázisában az artériák falában koleszterin észterek LDL - rakódnak le, előbb intracellulárisan (az úgynevezett habos sejtekben), majd a sejtek szétesésével extracellulárisan is. A plakk-képződés szakában intenzív sejtburjánzás indul meg, az érfal megvastagodik. A folyamat előrehaladásával az ér átmérőjét szűkítő és klinikai tüneteket - például angina pectoris - is okozó bedomborodó rostos párna: o a fibrosus plakk, o majd kalcium-lerakódás után kemény meszes plakk képződik. 5
Hajlamosító tényezők: genetikai hajlam. a magas vérzsírszint (koleszterin- és trigliceridszint), a túlsúly, a dohányzás, a magas vérnyomás, alkoholizmus, LDL szintet növeli, a cukorbetegség, stressz. Az érelmeszesedés tünetei attól függnek, hogy melyik artériát szűkíti be a meszes plakk. Leggyakoribb megjelenési formák. Lásd 5. oldali ábra. A koszorúerek szklerotikus beszűkülése szívér-görcsöt (angina pectoris,) szívinfarktust és a szívizmok lassú, de folyamatos pusztulását eredményezi, melynek során a szívizmok helyét fokozatosan kötőszövet veszi át. Tünetei a ritmuszavarok és a fokozódó szívelégtelenség. Az agyi erek meszesedése értelmi leépülést, heveny formájában agylágyulást okoz, mely maradandó bénulást hagyhat maga után. A végtagok artériáinak elmeszesedése végtagelhalást eredményezhet. 6
Szívinfarktus A szívinfarktus oxigénhiány és tápanyaghiány következtében létrejött szívizompusztulást jelent. A koszorúerekben lerakódott meszes plakkok szűkítik a szív ereit, a szűkületben vérrög alakul ki, mely teljes elzáródást okoz. A súlyos szűkület vagy a teljes elzáródás miatt a szívizomsejtek vérellátása kórosan lecsökken. Ha ez a folyamat hosszú ideig tart, a károsodás visszafordíthatatlanná válik, s kialakul a szívinfarktus. A fő kockázati tényezők a koszorúér-betegség kialakulása szempontjából: a genetikai hajlam, az életkor, a férfi nem, magas vérnyomás, a vérzsírok emelkedése (LDL), az elhízás, a dohányzás, a cukorbetegség, a mozgásszegény életmód, a stressz. Tünetei nyomásérzés a mellkas közepén, esetleg csak furcsa teltségérzés, vagy szorító mellkasi fájdalom (angina pectoris), ami több mint néhány percen keresztül fennáll; kisugárzó fájdalom a mellkasból a váll, a kar, a hát vagy akár a fogak, állkapocs irányába; légszomj, izzadás, ájulás, hányinger, hányás, megsemmisülés érzés, halálfélelem, sápadtság, szürkeség. Egy érgörcs is vezethet szívinfarktushoz, hisz a szív vérellátása ez által is csökken. Különösen elmeszesedett erekben jön létre, a simaizomsejtek összehúzódásával. Az angina a szív oxigénhiánya miatt jelentkező erős mellkasi fájdalomérzet. A fájdalom típusosan a mellkas középső részén érződik, tehát a szegycsont mögött, kisugározhat a bal vállba, bal karba, de az állkapocsba, illetve a bal lapockába is. Alacsony vérnyomás Krónikusan alacsony vérnyomásról beszélhetünk, ha a szisztolés nyomás értéke tartósan nem haladja meg a 100 Hgmm-t. A tartósan alacsony vérnyomás elsősorban fiatalok betegsége. Jellemzői a fáradékonyság, csökkent szellemi terhelhetőség, a cselekvőkészség csökkenése, a motiváció hiánya, heves szívdobogásérzés, a végtagok gyakran hűvösek, a hidegre fokozottan érzékenyek, szédülés, eszméletvesztés. 7
Lehetséges okai: idegi szabályozó mechanizmusok aortaív-reflex hibája, a hormonális eredetű, például pajzsmirigy-alulműködés, mellékvese-elégtelenség, aortaszűkület, szívelégtelenség, bizonyos ritmuszavarok. Ritmuszavar A szívritmuszavar, másképpen aritmia, a szívverés ütemének megváltozását jelenti. A normálisnál gyorsabb szívverést hívjuk tachikardiának, a szívfrekvencia 100/percnél magasabb, míg a túl lassút bradikardiának, a szívfrekvencia 60/perc alatt van. Tünetek Az aritmiák által okozott tünetek igen sokfélék, az alig érzékelhetőtől az életveszélyes állapotig terjednek. Tachikardia okozta tünetek: Szívdobogásérzet Légszomj Mellkasi fájdalom Szédülés Eszméletvesztés Bradikardia okozta tünetek: Fáradtság Szédülés Ájulásérzet Zavartság Néhány gyakori aritmia típus. Pitvarfibrilláció (pitvarremegés) A pitvarremegésnek az a lényege, hogy a kamra és a pitvar egymástól függetlenül húzódik össze. A beteg szabálytalan, szapora (350/perc ütemű) szívverést érezhet. A szív összehúzódásait vezérlő elektromos jelek elveszítik szabályos ütemüket. A pitvarok több pontján, rendszertelenül keletkeznek ingerületek, melyek hatására a kamrák szabálytalan ritmusban és legtöbbször túl gyorsan húzódnak össze. Így a kamrákból kevesebb vér kerül a vérpályákba, mint normális ritmus esetén. Kamrafibrilláció A hirtelen szívhalál hátterében, az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, ún. kamrafibrilláció áll. A kamrai ritmuszavar esetén a kamra falában található izomsejtek működése nem összehangolt, melynek következtében nincs hatékony összehúzódás, tehát vérkeringés. Eszméletvesztéssel és életveszéllyel járó állapot, ami azonnali orvosi beavatkozást kíván. Ezt a ritmuszavart defibrillátor kezeléssel kell rendezni. A defibrillátor elektromos impulzust ad le a szívnek, melynek eredményeként időbeni kezelés esetén a normális szívritmus tér vissza. AV blokk A pitvarok és a kamrák közötti ingervezetés zavarát atrioventrikuláris blokknak, vagy pitvar - kamrai blokknak hívjuk. AV blokkról akkor beszélünk, ha a sinuscsomóban keletkező ingerület nem ér el a kamrákig. A vezetési blokk helyétől és típusától függően a pitvar és a kamra közötti impulzusok teljesen vagy csak részben elakadhatnak. Ha a jel teljesen elakad, akkor a pitvar-kamrai csomó, vagy kamra izomzatának bizonyos sejtjei átveszik az ingerképzést és egy állandó, általában lassúbb szívritmust kezdenek el létrehozni. Egyes blokkok semmiféle tünetet nem okoznak, míg mások kieső szívritmust, vagy bradycardiát eredményezhetnek. 8
Ritmusszabályozó (pacemaker) A szív természetes ingerképzését pótló kis, teleppel működő elektromos eszköz, amit a bőr alá ültetnek be. Rendszerint akkor szükséges, ha a szív természetes ritmusa túl lassú, vagy a szív ingerületvezető rendszerében hiba van, így a kamrák és pitvarok aktivitása nincs megfelelően összehangolva. A beültetett ritmusszabályozó hosszú éveken át biztonságosan vezérli a szív összehúzódásait. Szívelégtelenség Szívelégtelenség az az állapot, amikor a meggyengült szív nem képes elegendő mennyiségű vért szállítani a szervek működéséhez, így nem megfelelő a test normális oxigén- és tápanyagszükségletének biztosítása. Leggyakoribb tünete a légszomj, súlyosabb esetben fulladásérzet, mely jelentkezhet kisebb terhelésre, de nyugalomban is. Gyakori tünet vizenyők kialakulása, elsősorban lábdagadás, illetve a tüdőkeringés zavara esetén tüdővizenyő. A szervezetnek számos lehetősége van a szívelégtelenség kompenzálására. Az első válasz a mellékveséből a véráramba felszabaduló adrenalin hormon, amely növeli a pulzusszámot, így az egyszeri összehúzódás alatt kipumpált kevesebb vért a szervezet a szívverések számával ellensúlyozza, azaz a perctérfogat magasabb szívfrekvencia által normalizálódhat. A szívelégtelenség kialakulhat többek között: szívinfarktus utáni állapotban, súlyos szívbillentyű betegségben, szívizomgyulladás során, aritmia következtében, magasvérnyomás betegség szövődményeként (koszorúerek atherosclerozisa). A szívsövényhiány A laikusok által "lyukas szívként " emlegetett veleszületett szívfejlődési rendellenességnek két nagy csoportja van: a kamrai, illetve a pitvari sövényhiány. Az utóbbinak számos bizonyos típusát operáció nélkül, úgynevezett katéteres úton is zárni lehet. Ha mégsem kerülheti el a gyerek az operációt, azzal is általában a késői óvodás, korai kisded korig szoktak várni. A kamrai sövényhiány műtéti megoldása jobban megterhelheti a szívet (katéterrel a kamrai sövényhiányt ma még nem korrigálható). Előfordulhat, hogy a két szívkamra közötti kis folytonossági hiány az esetek mintegy 30-50 százalékában az első életévben magától bezáródik. 9
Visszérbetegség, visszértágulat A visszértágulat, vagy orvosi nevén varikozitás a felületes vénás rendszer idült megbetegedése, amely szinte kizárólag az alsó végtag vénáin fordul elő. Az érintett erek kóros mértékben kitágulnak, kanyargós lefutásuk jól látszik a lábszár vagy a comb bőre alatt. A visszeresség kialakulásában elsősorban a vénák falának veleszületett, örökletes gyengesége játszik szerepet. A vénák kitágulásához hozzájárulhatnak egyéb tényezők is, pl. álló vagy ülő foglalkozás, terhesség, (A várandósság első időszakában a terhességi hormonok, az ösztrogén és a progeszteron hatására csökken a visszerek tónusa, a keringés lassul, a vénákban levő nyomás megnövekszik, így a véna kitágul. Később az egyre növekvő magzat a könnyen összenyomható kismedencei vénák leszorítása által tovább fokozhatja a vénás pangást, akadályozva a vénás vér visszaáramlását.) elhízás, nehéz súlyok emelése. A visszérbetegség lényege az, hogy elromlik a vénákban a billentyűk működése, ez az erek túlterhelését és bennük a vér pangását eredményezi. A hosszasan fennálló betegség következtében már az egész végtag vénás keringése károsodhat, továbbá a visszeresség fokozza a kitágult vénák területén a vénagyulladás és a vérrögképződés trombózis - veszélyét. Mivel elsősorban örökletes tényezők okozzák a visszértágulatot, a betegség kialakulását nem lehet teljes mértékben megelőzni, azonban a folyamat súlyosbodását hatékonyan meg lehet akadályozni. Ennek feltételei az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres testmozgás (legjobb a gyaloglás és az úszás) és ún. "vénás torna" végzése (pl. lábujjhegyen járás, lábfejkörzés, lábujjak behajlításakinyújtása, lábemelgetés), pihenés közben a lábak felpolcolása, ülő munka megszakítása időnként a láb megmozgatásával, hűvös zuhany a bokától a comb felé haladva (meleg fürdő, szauna kerülendők). Visszérbetegség- trombózis A lábszár mélyvénáinak heveny megbetegedése a trombózis. A trombózis vérrög ún. trombus kialakulását jelenti egy érben, ami az adott érszakasz részleges vagy teljes elzáródását okozhatja. Másodlagosan az érfal gyulladását váltja ki. A véráramlás lelassulása, a véralvadás fokozódása, illetve az erek sérülése szerepelhet a kiváltó okok között. 10
Az érpályán belül kialakuló véralvadás, egyben a mélyvénás trombózis, okait három csoportra sorolhatjuk: A vérkeringés lassulása: Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást. A vér alvadékonyságának fokozódása következik be, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás, szövetszéteséssel járó betegségek, veleszületett génhiba, stb. kapcsán. Érfalsérülés: bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, stb. kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén a vérlemezkék összetapadnak. Kialakulására hajlamosítanak: elhízás, dohányzás, szívelégtelenség, sérülések, műtét utáni állapot, tartós fekvést igénylő súlyos betegségek, illetve a nagyon hosszas ülés (repülőutakon). a terhesség és szülés körüli időszak, fogamzásgátló tabletta hosszan tartó szedése. A visszeresség és a felszíni vénák gyulladása ugyancsak hajlamosító tényezők. A trombózisok 80%-a a lábszár izmai közötti mélyvénáiban alakul ki. Mélyvénás trombózisban a lábak mélyben futó, nagy visszerei, vénái zárodnak el egy vérrög által. A mélyvénás trombózis egyrészt az érintett végtag fájdalmas duzzanatát okozza, mely szerencsétlen esetben tartósan megmaradhat, másrészt veszélyes szövődménye az embólia, ami a visszeret elzáró vérrög egy részének leszakadását, elszabadulását jelenti. A keringésbe besodródó nagyobb vérrög a szíven áthaladva a tüdőben megakad, tüdőembóliát okoz, mely életveszélyes is lehet. A mélyvénás trombózis tünetei A láb duzzanata, fájdalom az érintett lábban, az érintett terület melegsége. Trombózis, embólia Trombózisról akkor beszélünk, ha valahol az érrendszerben vérrög (trombus) képződik. A trombus növekszik, és előfordul, hogy egy kisebb-nagyobb darabka leszakad belőle. Ezt a leszakadt vérrögöt embolust - azután a véráram továbbsodorja egészen addig, amíg átfér az ereken. Amikor egy nála kisebb érszakaszhoz érkezik, megakad, és elzárja a vér útját. Ekkor beszélünk embóliáról. A tüdőembólia tünetei Hirtelen jelentkező éles, heves mellkasi fájdalom, légszomj, véres köpet. Az, hogy a tüdőembólia milyen súlyos, az embolus, illetve az elzárt ér nagyságától függ. Lehet apró, szinte észrevétlen, de nagyobb embolus esetén életveszélyes állapot is kialakulhat. 11