TERVEZÉSI SEGÉDLET MARTINSALAK ADALÉKANYAGÚ BETONNAL KÉSZÍTETT ÉPÜLETEK MEGERŐSÍTÉSI MEGOLDÁSAIRA Készült a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Építésügyi és Építészeti Főosztálya által meghirdetett ÉPÍTÉSÜGY 2008 pályázat támogatása keretében 2008 / 2009. Építésügyi és Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. Anyag és Szerkezettudományi Divízió Tartószerkezeti és Mélyépítési Tudományos Osztály
TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETŐ 2 II. MI IS AZ A MARTINSALAK? 2 III. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 4 IV. ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK 6 V. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - I. 8 VI. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - II. 9 VII. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - III. 10 VIII. SZERKEZETKÁROSODÁSOK MEGJELENÉSI FORMÁI 11 IX. KÁROSODOTT SZERKEZETEK ÁLLAGMEGÓVÁSA ÉS BIZTOSÍTÁSA 12 A. Épületszerkezettől független óvintézkedések 12 B. Épületszerkezettől függő óvintézkedések 16 X. TÖNKREMENT SZERKEZETEK CSERÉJE - TÍPUSTECHNOLÓGIÁK 18 A. Alapelvek 18 B. Sávalapok és lábazatok bontásos cseréje alápincézetlen épületnél 19 C. Sávalapok és lábazatok bontásos cseréje alápincézett épületnél 21 D. Felmenő falak bontásos cseréje földszintes épületnél 23 E. Felmenő falak bontásos cseréje egyemeletes épületnél 26 F. Födémelemek koszorúbontásos cseréje 28 G. Középfőfal és alapfal megerősítése - bennmaradó salakbeton szerkezet 29 XI. JAVASOLT TEENDŐK LEÍRÁSA INGATLANTULAJDONOSOKNAK 31 XII. ÖSSZEGZÉS 33 XIII. VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK 34 XIV. KÉPILLUSZTRÁCIÓK I. - ALAPOK ÉS LÁBAZATOK 36 XV. KÉPILLUSZTRÁCIÓK II. - FALAK 39 XVI. KÉPILLUSZTRÁCIÓK III. - FÖDÉMEK 44 XVII. KÉPILLUSZTRÁCIÓK IV. - EGYÉB SZERKEZETEK 47 Oldalak 1 / 50
I. BEVEZETŐ Jelen tervezési segédlet a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) Építésügyi és Építészeti Főosztálya által meghirdetett ÉPÍTÉSÜGY 2008 pályázat támogatása keretében, az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. (korábban ÉMI Kht.) Anyag és Szerkezettudományi Divíziójának Tartószerkezeti és Mélyépítési Tudományos Osztályán készült. Célja a martinsalak felhasználásával épített épületekkel kapcsolatos áttekintés nyújtása, mely bemutatja a tulajdonosnak a szükséges teendőket, a statikus tervezőnek pedig segítséget ad a megerősítési / szerkezetcserélési munkálatok megtervezéséhez. A martinsalak felhasználásával készült épületek kárenyhítésével kapcsolatban az állam is hozott rendeletet (lásd melléklet). A szükséges feladatok meghatározásra kerültek, és ezek végrehajtására állami tulajdonú szervezetek kerültek kijelölésre (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, valamint az ÉMI Kht.), ezért jelen segédlet ezek feladataira is kitér. A martinsalakos épületek kárrendezésének műszaki megoldásaira, azokról készült szakvélemények, állapotfelmérések elvégzésére az ÉMI Nonprofit Kft. (korábban ÉMI Kht.) van államilag kijelölve, ezért ezen épületekkel kapcsolatos, az elmúlt évtizedekben összegyűjtött adatok, kiadott szakvélemények, elemzések és a helyszíni tapasztalattal rendelkező szekértői gárda optimális keretet biztosítottak a segédlet kidolgozására. A segédlet hasznos lehet: azoknak a magánszemélyeknek, akik martinsalak felhasználásával készült épületek tulajdonosai, vagy a felhasználás területén (lásd településlista) szeretnének ingatlant vásárolni, azoknak a statikus tervezőknek, akik megbízást kaptak ilyen jellegű épületekkel kapcsolatban, hogy a kidolgozott szerkezetcserés eljárásokat az adott épületekhez adaptálni tudják, azoknak a kivitelezőknek, akik ilyen jellegű megbízást, megkeresést, árajánlatkérést kaptak a szerkezetcserék, ideiglenes biztosítások, védelmi tevékenységek kivitelezésére, hogy a segédlet áttanulmányozása során elsajátítsák az elméleti alapokat a munkák megfelelő minőségben történő megvalósítására, azoknak a műszaki ellenőröknek, akik megbízást kaptak martinsalak felhasználásával épület épületek szerkezetcserélési, biztosítási vagy védelmi munkálatainak ellenőrzésével kapcsolatban, az érintett települések önkormányzatainak műszaki osztályán dolgozó munkatársaknak, hogy megkeresésé, érdeklődés esetén megfelelő információkat, segítséget tudjanak adni a segédlet témájával kapcsolatban II. MI IS AZ A MARTINSALAK? A martinsalak építőipari hasznosítása azon a tévedésen alapszik, hogy összekeverték az ún. kohósalakkal. A kettő között jelentős különbség van. A tévedésben lehet egyfajta szándékosságot is sejteni a következők miatt. Amikor leálltak a nyersvas előállításával, egyfajta nyersanyaghiány keletkezett a beton adalékanyagok felhasználásának azon területén, ahol bánya- vagy kotort kavics hiányában már régóta kohósalakot használtak ilyen célokra. A kohósalak erre a célra teljesen megfelelt, hiszen ismert kőzetnek számított, sőt a cement némileg aktiválta, ezáltal az adalékanyag cementérintkezési zónájában szinte kémiai kapcsolat alakult ki. A kohósalakot őrölve cement kiegészítő anyagként is használják és ún. latens hidraulikus tulajdonságokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy önmagában vízzel nem reagál, de ha lúggal aktiválják, akkor hidratálódik, azaz egyfajta kötőanyaggá alakul és erősíti, segíti a cementkötést. Oldalak 2 / 50
A kohósalak a nagykohóba adagolt karbonátos kőzetből, a vasérc meddőjében lévő szilikátokból, aluminátokból és magából a vasérc oxidjaiból képződik az olvasztási hőenergia hatására. 1. ábra: Rankin-diagram A martinsalak ellenben az acélgyártás mellékterméke, és ebben a koordináta rendszerben nem ábrázolható (MgO). Az acélt magasabb hőmérsékleten gyártják, mint a nyersvasat. A magasabb hőmérséklet hatására a belekerülő kalcium- és magnézium-oxidok túlégnek. A túlégés hatására mindkettőből oxid lesz. A kálciumoxid szivacsos szerkezetű, ezért a vizet a későbbekben könnyen felveszi, és oltott mész keletkezik belőle. A magnéziumoxid alacsonyabb olvadáspontú, és a kb. 1500 o C-os hőmérsékleten híg folyós állapotúvá válik. Lehűléskor üvegesen tömör zárványként foglal helyet az acélgyári salakban. Az üveges állapotú magnéziumoxid gyakorlatilag nem vesz fel vizet közönséges hőmérsékleten. Évek múltán az üveges felületen azonban hajszálrepedések keletkeznek, így a jelenlévő nedvesség a belsejébe hatol, és lassacskán reagál vele: (periklász) MgO H 2 O Mg(OH ) 2 (brucit) Ez az oltódási folyamat nagy térfogat-növekedéssel jár, feszíti magát a brucitot és a környezetét is. Ez okozza az ilyen adalékanyaggal készült megszilárdult beton tönkremenetelét. A folyamat a repedések okozta fajlagos felületnövekedés miatt egyre gyorsul (felületi reakció). A tönkremenetel folyamata 5-10 év között kezdődik és általában a szerkezetek teljes keresztmetszetű fellazulásával, széthullásával jár. Ezeknek a megjelenési formái különbözőek, melyek függnek a szerkezet alakjától, vasalásának megoldásaitól, stb. A megjelent repedések, duzzadások végállapota nem becsülhető meg. A repedések megnyílása fokozatos és sok esetben olyan nagy, ami nem magyarázható egyszerű duzzadással. Feltehetően a szerkezet repedéseinek megjelenésével nyílnak meg újabb reakciófelületek, ezáltal belül új repedéságak jelennek meg, amik az egész szerkezet további térfogat-növekedését okozzák. Ez teszi ezt a fajta korróziót-degradációt igazán veszélyessé, mert az első repedés megjelenése után viszonylag rövid idő alatt következhet be az az állapot, amikor a szerkezet teherbírása megszűnik. Ezért ezeket a szerkezeteket a repedés megjelenése után rövid időszakokban inspiciálni kell. Meg kell említeni az egyéb szennyeződések szerepét is a degradációban. Ha átgondoljuk az acélgyártás lényegét, rájövünk, hogy a salakja nem egyszerű anyag. A nyersvas sok szenet tartalmaz ötvöző anyag formájában. Részben ettől rideg a rendszer. A szén mellett foszfor, kén, mangán, szilícium, stb. is van jelen vegyületek alakjában. Az acélgyártási technológia ezek csökkentését, ill. helyes szintre állítását célozza. Oldalak 3 / 50
A szennyezések felvétele céljából adagolják a folyamathoz a salakképző égetett meszet, amelynek jelentős magnézium-oxid tartalma is lehet. A folyamatban a foszfor P 2 O 5 alakba kerül, amit az olvadt salak megköt. A kén FeS alakban kötődik meg, oxidációval szulfátok keletkeznek. A salaknak tehát a foszfát és szulfát tartalma is okozhat cement szilárdsági zavarokat. Összefoglalva tehát az acélgyári salakok erősen szennyezettek lehetnek olyan vegyületekkel, amik a cementkötésben károsak. Ezért az acélgyártási salakokat az építőiparban adalékanyagként sem ajánlatos használni. Az újonnan elterjesztett kohászati salak kifejezés megtévesztő (talán annak is szánták), mert magába foglalja a kohósalak és az acélgyártási salak kategóriáját is. Egy salak adalékanyagként történő alkalmazhatóságát a megfelelő vizsgálattal egyszerűen elvégezhetjük. Nyomástartó edényben (kb. 2 bar) nagy hőmérsékleten nedves közegben tartjuk, és mérjük a duzzadás mértékét, illetve vizsgáljuk a bekövetkezett alakváltozásokat. Fontos ennek vizsgálata a salak eredetének kiderítésére olyan helyeken (meddőkben), ahol a különböző eljárások végtermékeként keletkezett salakokat vegyesen rakták le, és a későbbiekben fel akarják dolgozni, mert szemre a kétféle (ezen belül sokféle) salak egymástól nem különböztethető meg. Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a martinsalak víz hatására történő nagyfokú alakváltozása, a cement kötésére gyakorolt rossz hatása és az a tulajdonsága, hogy a kedvezőtlen folyamatok eleinte rejtve maradnak, majd gyorsan mennek végbe, az érintett, általában teherhordó épületszerkezetek viszonylag gyors tönkremenetelét okozza. III. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A 70-es és 80-as években a központilag erőltetett ipari fejlesztések (bányászat, kohászat) következtében az Észak-magyarországra bevándorlók - főleg munkások, bányászok, kohászok és családjaik - nagy száma számottevő népességnövekedést jelentett. Az így mesterségesen felduzzasztott városok, települések lakóinak, azok családjainak lakhatásáról gyorsan, egyszerűen gondoskodni kellett. A panelgyártás már túl volt fénykorán, stagnált majd leszálló ág felé közeledett, és egyébként is csak a városokra korlátozódott. Az ipari városok környezetében lévő kisebb településeken fellendült az építési céllal vásárolt telkek piaca. Mivel az élet központosítva volt, és az ÉTK által forgalmazott, különböző nevek alatt futó típustervek gyors megoldást kínáltak az építkezések előkészítésére, az engedélyezésre, és a bányászok, kohászok egyébként is összetartó munkások hírében álltak, a kalákában történő építkezés feltételei adottak voltak. Az OTP kedvező hitelfeltételei, valamint a fizikai dolgozóknak nyújtott vissza nem térítendő állami támogatások az építkezés pénzügyi forrásának jelentős részét lefedte. Mivel Észak-Borsod, Heves és Nógrád megyében nincs valamire való kavicsbánya, kézenfekvő volt, hogy a kavicsot az Ózdi Acélműben az acélgyártás melléktermékeként kikerülő kohászati salakkal helyettesítsék. Igen ám, de salak és salak között különbség van. Az 1980- ban Centerben átadott Salakfeldolgozó Mű az irányítottan hűtött, vízzel kezelt kohósalak csaknem teljes egészét építőanyag gyártásra vette át, így egyedüli olcsó adalékanyag forrásként a Tekerős-völgyben felhalmozott, szinte kimeríthetetlen salakhányó maradt meg. De ez a salaktenger többek között a Siemens-Martin eljárással gyártott acél mellékterméke is. Bár a felhasználás előtt előzetes építésügyi vizsgálatok történtek, sajnos a víz martinsalakos adalékanyagú építőanyagokra gyakorolt hosszú távú hatását nem vizsgálták, és duzzadásmérést (térfogat-növekedés mérést) sem végeztek. Ezen fontos vizsgálatok elvégzése nélkül engedélyezték a martinsalak teherhordó épületszerkezetekben adalékanyagként történő felhasználását, ami sajnos komoly következményekhez vezetett. A martinsalak tulajdonságaira, a benne végbemenő folyamatokra részletesen a III. fejezetben térünk ki. Oldalak 4 / 50
A martinsalakot mint beton adalékanyagot jellemzően ott használták, ahol a legnagyobb mennyiségű frissbetonra volt szükség. Ezek az épületszerkezetek a sávalapok, a lábazati falak, pincefalak, födémek és az aljzatbetonok. Helyi építési sajátosság volt az ún. ózdi födém, amely acél I gerendák alsó övére ültetett, bennmaradó deszka zsaluzatra öntött martinsalak adalékanyagú vasbetonból készült. Felmenő falban, koszorúban is előfordulhat martinsalak, bár ezen szerkezetekben ritkábban használták. Az ismeretlen korú martinsalakot önállóan, kaviccsal vagy más salakkal, esetleg mészkővel keverték, és úsztatott betonként is alkalmazták. Mivel az alaptest (általában sávalap) a talaj nedvességtartalma ellen védtelen, hiszen magában a talajban található, a kedvezőtlen folyamatok először elsősorban ezen szerkezetben jelentkeznek. Sok épületnél a hatás, mivel a vízszigetelés nem megfelelő hatékonyságú vagy hiányzik, az idő múltával fokozottan jelentkezik. Az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. 2001-ben megbízást kapott a Pénzügyminisztériumtól az Észak-magyarországi régióban martinsalak felhasználásával megépült lakóépületek szakértői vizsgálatára. Tekintettel a nagyszámú épületállományra és a rövid határidőre, 9 munkacsoport állt össze a központi egységek és a 6 vidéki állomás munkatársaiból. Egységes adatfelvételi űrlapokat dolgoztak ki, amelynek pontjai kiterjedtek az épület méretének, szerkezeti felépítésének, általános kiviteli minőségének, avultsági fokának, továbbá a salakbeton felhasználási helyének és a szerkezet állapotromlásának a meghatározására. A helyszíni szakértések során az ÉMI Kht. munkatársai törekedtek az épületek fellelhető tervdokumentációinak beszerzésére is, részint a tulajdonosok, részint az önkormányzatok segítségével. Az ÉMI Kht. Vegyészeti és Alkalmazástechnikai Tudományos Osztálya gyorsvizsgálati módszert dolgozott ki az anyagminták térfogat-változási tulajdonságainak meghatározására. A többszörös bizonytalanság miatt a kémiai folyamat befejeződésének időpontját a teljes épületre kiterjesztve egy-egy anyagvizsgálattal nem lehetséges meghatározni. A kapott eredmény csak a mintavételi helyet jellemzi, mert a martinsalakot az építési folyamatnak megfelelően több időpontban hozhatták, ráadásul a salakhegy más-más részéből származhattak a merítések a rakodógép akkori, pillanatnyi állása miatt. A vizsgálatok során nehéz feladat állt a szakértők előtt, mert egy korábban nem dokumentált épületkár típust, és kialakulásának folyamatát kellett nagy biztonsággal megismerni és megérteni. Több tucat konzultáció eredményeként az ÉMI munkatársai napról napra többet tudtak meg a martinsalak tulajdonságairól, viselkedéséről és a térfogat-növekedés épületekre gyakorolt hatásáról. Ennek eredményeként egységes, lényegre törő, ugyanakkor pontos és egzakt szakértői vélemények készültek. A Megbízó (állam) feladatának egyszerűsítése céljából minősítési kategóriát alakítottak ki az épületek jellemzésére és a szükséges intézkedésekre vonatkozóan, az alábbiak szerint: A B C C1 C2 D E Közvetlen intézkedés nem szükséges, megfigyelés Részleges, helyi javítások szükségesek Átfogó szerkezet-megerősítés indokolt, közvetlen veszély nélkül Átfogó szerkezet-megerősítés indokolt, sürgősséggel fél éven belül Átfogó szerkezet-megerősítés indokolt, közvetlen veszély nélkül Életveszély, műszaki biztosítás és megerősítés szükséges Életveszély, azonnali bontás Tekintettel arra, hogy legnagyobb számban C kategóriájú épületkárok kerültek megállapításra, ezeket további két, C1 illetve C2 alkategóriára kellett bontani. A C1 kategória esetében a szakértők 6 hónapon belüli szerkezet megerősítést tartottak indokoltnak. Az ÉMI Kht. Típustechnológiai leírás -t dolgozott ki, amelyben a jellemző szerkezet megerősítések Oldalak 5 / 50
javaslatai lettek leírva. Ezt az érintett települések önkormányzatai is megkapták, ahol a szerkezet-megerősítést tervező statikusoknak a rendelkezésére áll. Az első állami felkérés alapján az ÉMI Kht. szakértői több mint hatszáz épületet vizsgáltak meg, melyet még további két ütemben újabb épületek vizsgálata követte. Végül összesen 1086 db károsodott lakóház állapota került meghatározásra, de a szakértői vélemények száma ezt jelentősen meghaladta (és számuk mind a mai napig folyamatosan nő), hiszen időszakosan ugyanazon épület állapotát ismételten fel kell mérni a korábbi szakvélemény kiadása óta eltelt időszak kárainak rögzítése, esetleg az épület más kategóriába történő átsorolása miatt. Az E kategóriába sorolt lakóépületeket lebontották, de a jobb állapotúnak ítélt épületek esetében csak kis számban történtek a javaslatnak megfelelő beavatkozások. A tulajdonosok aggódva figyelték az épületek további állagromlását, amelyet az önkormányzaton keresztül jeleztek a Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség felé. Az ÉMI Kht. több esetben kapott megbízást a károsodási folyamat, legtöbb esetben az állapotromlás vizsgálatára. Az utolsó állami költségviseléssel történő vizsgálatokra 2004. évben került sor. Azóta a tulajdonosok csak saját elhatározásból, saját megbízással és saját finanszírozással győződhetnek meg az esetleges épületromlásról. A szakértői vélemény költségének visszatérítésére akkor kerülhet sor, ha az épület állagromlása olyan mértékű, hogy az ÉMI Kht. az épületet a vizsgálat alapján roszszabb kategóriába sorolta. Abban az esetben, ha az épület életveszélyessé vált, a tulajdonos a teljes kártalanítást kaphatott. A megoldást azonban nem az esetenkénti vizsgálat és a ritkán előforduló bontás vagy javítgatás jelenti. Egy tömegesen, többnyire jóhiszeműen elhibázott építőanyag-választás nem tehet több ezer családot tönkre. Azóta a korábban jól fizetett, biztosnak tűnő munkahelyek megszűntek, a tulajdonosok a felvett hitelek törlesztésére is képtelenek. Az utolsó vizsgálatok óta eltelt hosszú idő újabb központi lépést tesz szükségessé. Valamennyi épületet felül kell vizsgálni, és az ÉMI Kht. által történő javaslatokat komolyan véve teljes körű, valamennyi martinsalak felhasználásával érintett szerkezetet ki kell cserélni, vagy az épületet a tulajdonos teljes kártalanítása mellett el kell bontani. IV. ÉRINTETT TELEPÜLÉSEK Az ÉMI Kht-nál lévő adatlapok, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal adatai alapján az alábbi helységek érintettek, mintegy összesen 1084 darab ingatlannal, martinsalakos adalékanyagú építőanyag felhasználásával készült épületszerkezetek tönkremenetelében (zárójelben az érintett ingatlanok száma helységenként). Ezen ingatlanok közül azok, melyek igénye nem lett elutasítva (lásd 1. táblázat), kaphatnak / kaphattak állami támogatást a helyreállításhoz, vagy az elbontáshoz és újjáépítéshez. A: Alsószuha (6), Arló (67), Aszaló (2) B: Balaton (4), Bánhorváti (1), Bánréve (15), Bátonyterenye (2), Bátor (2), Bekölce (1), Berekfürdő (1), Bodony (2), Bogács (1), Borsodbóta (10), Borsodnádasd (44), Borsodszentgyörgy (17), Bükkmogyorósd (3), Bükkszenterzsébet (16), Bükkszék (1) C: Cered (2) Cs: Csermely (5), Csokvaomány (2) D: Dédestapolcsány (30), Domaháza (8), Dorogháza (4) E: Eger (3), Egerbakta (3), Egerbocs (4); Egercsehi (10), Erdőkövesd (2), Etyek (1) F: Farkaslyuk (43), Fedémes (7), Felsőtárkony (3), Felsőzsolca (2) Oldalak 6 / 50
Gy: Györgytarló (9) H: Hangony (16), Heréd (1), Hernádkak (1), Hevesaranyos (8), Hidasnémeti (1), Hont (10) I: Istenmezeje (34), Ivád (5) J: Járdánháza (34) K: Kazár (7), Kazincbarcika (2), Kelemér (4), Királd (3), Kissikátor (9) Kondó (2) L: Lénárddaróc (12) M: Mályinka (8), Mátraballa (3), Mátramindszent (5), Mikófalva (1), Miskolc (1) N: Nagybarca (4), Nagycsécs (1), Nagyoroszi (3), Nagytálya (1), Nagyvisnyó (18), Nekézseny (30) O: Ostoros (5) Ó: Ózd (242) Ő: Őrhalom (2) P: Pásztó (2), Pétervására (29), Pusztaszer (1), Putnok (11) R: Rimóc (1), Romhány (9), Rózsaszentmárton (1) S: Sajónémeti (1), Sajópüspöki (7), Sajóvámos (1), Sajóvelezd (2), Sály (1), Salgótarján (2), Sáta (33) Sz: Szalonna (8), Szátok (4), Szendrőlád (1), Szentdomonkos (17), Szilvásvárad (38), Szuhafő (9), Szúcs (1), Szücsi (3) T: Tardona (20), Tarnalelesz (32), Tarnaörs (3), Terpes (1) U: Uppony (19) Ú: Újcsalános (1) V: Váraszó (2) Z: Zabar (6), Zádorfalva (12) Érintett települések lehetnek még: Iliny, Poroszló, Vajdácska. Elképzelhető, hogy lehetnek olyan ingatlanok, melyek adatlapjai a feldolgozás során kimaradtak. Mivel elég nagy adatbázisról van szó, ezért ilyen hiba sajnos előfordulhat. Javasoljuk azonban, hogy érdeklődik, esetleg vásárolni szeretne az érintett településeken lakóingatlant, mindenképpen fáradjon el az adott helység Polgármesteri Hivatalába, érdeklődjön az ő nyilvántartásukról, mert az Adatlapok nagy részét a hivatalok Műszaki Osztályán dolgozó kollégák készítették és juttatták el további feldolgozásra. Ők helyismerettel is rendelkeznek, és pontosabb információkkal szolgálhatnak az adott épületekkel kapcsolatban, mely kiterjedhet olyan további épületekre is, melyek nem szerepelnek az adatbázisban. Ennek egyik oka lehet például, hogy a tulajdonos nem hallott / nem foglalkozott az érintettség megállapításával, és Adatlap az adott ingatlan vonatkozásában nem került (határidőre) felvételre, de azóta az érin- Oldalak 7 / 50
tettség ténye esetleg napvilágra került. Ezen ingatlanok, mivel a bejelentési határidő lejárta után már nem kaphatnak állami támogatást, az adatbázisba sem kerülhettek be. V. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - I. A mellékelt táblázat a megoldott martinsalakos ingatlanok ütemenkénti megoszlását mutatja. Az önkormányzati, nem lakott vagy nem martinsalak felhasználásával készült épületek nem kaphatnak állami támogatást annak ellenére sem, hogy ezekről Adatlap felvételre került. Megoldva - További intézkedést nem igényel I. ütemben megoldva 93 db II. ütemben megoldva 52 db III. ütemben megoldva 106 db IV. ütemben megoldva 66 db V. ütemben megoldva 77 db VI. ütemben megoldva 35 db Maradványból megoldva 9 db Folyamatban 6 db Nem részesült támogatásban 129 db Összesen 573 db 1. táblázat: Megoldott, további intézkedést nem igénylő ingatlanok 2006-ig Martinsalakos ingatlanok 2006-ig Megoldva, további intézkedést nem igényel Folyamatban 1,0% Maradványb ól megoldva 1,6% Nem részesül 22,5% I. ütemben megoldva 16,2% II. ütemben megoldva 9,1% VI. ütemben megoldva 6,1% V. ütemben megoldva 13,4% IV. ütemben megoldva 11,5% 2. ábra: 1. táblázat grafikusan ábrázolva III. ütemben megoldva 18,5% Oldalak 8 / 50
VI. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - II. Mellékelve a 2006-os állapot szerint a további intézkedést (azaz leginkább megfigyelést) igénylő ingatlanok megoszlása besorolási (állapot) kategória szerint. További intézkedést igényel "A" besorolás 193 db "B" besorolás 127 db "C" besorolás 3 db "C1" besorolás 107 db "C2" besorolás 76 db "D" besorolás 3 db "E" besorolás 2 db Összesen 511 db 2. táblázat: További intézkedést igénylő ingatlanok megoszlása kategóriájuk szerint Martinsalakos ingatlanok 2006-ig További intézkedést igényel "C" besorolás 0,6% "C1" besorolás 20,9% "C2" besorolás 14,9% "D" besorolás 0,6% "B" besorolás 24,9% "A" besorolás 37,8% "E" besorolás 0,4% 3. ábra: 2. táblázat grafikusan ábrázolva Oldalak 9 / 50
VII. MARTINSALAKOS INGATLANOK HELYZETE 2006-BAN - III. Mellékelve a 2006-os állapot szerint a Martinsalakos ingatlanok kárenyhítésének helyzete. Kárenyhítés helyzete 2006-ban I. ütemben megoldva 94 db II. ütemben megoldva 53 db III. ütemben megoldva 107 db IV. ütemben megoldva 24 db Maradványból megoldva 6 db Elutasítva 6 db Nem lakott 10 db Önkormányzati 11 db Nem martinsalakos 80 db "0" besorolás 16 db "A" besorolás 199 db "B" besorolás 134 db "C" besorolás 240 db "D" besorolás 77 db "E" besorolás 27 db Összesen 1084 db 3. táblázat: Kárenyhítés helyzete 2006-ban Martinsalakos ingatlanok kárenyhítésének helyzete "D" besorolás "E" besorolás I. ütemben megoldva II. ütemben megoldva III. ütemben megoldva "C" besorolás IV. ütemben megoldva maradványból megoldva elutasítva nem lakott önkormányzati nem martinsalakos "B" besorolás "0" besorolás "A" besorolás 4. ábra: 3. táblázat grafikusan ábrázolva Oldalak 10 / 50
Az ingatlanok helyzetének áttekintése után a következő fejezetekben bemutatjuk a martinsalak épületszerkezetekre gyakorolt hatását, a védő és megelőző tevékenységeket, az ideiglenes és végleges szerkezet-megerősítéseket, valamint javaslatot adunk a tulajdonosoknak a teendőkkel kapcsolatban. VIII. SZERKEZETKÁROSODÁSOK MEGJELENÉSI FORMÁI Fontos ismernünk, hogy milyen formában jelentkeznek a martinsalak okozta károsodások. Fontos tudnunk azért, hogy feleslegesen ne aggasszuk magunkat például egy vakolatban megjelenő hajszálrepedés miatt. Martinsalakos adalékanyagú épületszerkezetek esetében a károsodások megjelenése repedések, vagyis szerkezeti mozgások formájában jelentkezik. Nem minden repedés miatt kell azonnal statikust hívni, ezért jó tisztában lenni néhány olyan szemponttal, ami segítséget nyújthat ilyen esetekben. Tudnunk kell, hogy hajszálrepedések minden épületnél jelentkeznek az építés után pár évig, míg a szerkezet beáll. Ez még megfelelő szerkezeti kialakítású épületeknél is így van, és bizonyos mértékig normálisnak tekinthető. Ez martinsalakos épületek esetében már nem jöhet szóba, hiszen a legutolsó martinsalakkal készült épület az adatlapok szerint a 90- es évek közepén épült, azaz a konszolidáció azóta már lezajlott. Repedéseket a teherhordó szerkezetekre jelentett hatásuk szerint az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: Veszélytelen, teherhordó szerkezetet nem érintő repedések (pl. nedvességvándorlás hatására; ciklikus nedvesedés és fagyás hatására; tapadás megszűnés miatt [pl. vakolat]; hő hatására [különböző anyagú szerkezetek a hő hatására különböző mértékben mozoghatnak, pl. gipszkarton és téglafal kapcsolat]; szélhatás miatt [pl. dryvit rendszer szélszívás miatti repedései]; eltérő anyagú szerkezetek [pl. téglafal és vasbeton oszlop] közötti repedések) Veszélyes, teherhordó szerkezetet érintő repedések (dinamikus hatások [földrengés, ütközés, szélteher] miatti repedések; alapmozgások miatt fellépő repedések; vízalámosás okozta alapmozgások okozta repedések; szerkezeti túlterhelés okozta repedések; nem megfelelő szerkezeti kialakítás [rossz statikai modell] miatti repedések; nem megfelelő szerkezeti dilatáció miatt kialakuló repedések; nem megfelelő / teherbírású építőanyag alkalmazása miatt [pl. martinsalak adalékanyagú beton] kialakult repedések) Azt kell tehát megállapítanunk, hogy a jelentkezett repedések helyi jellegűek-e, és hogy érintenek-e teherhordó szerkezetet. Ha néhány kisebb repedés jelentkezik, de azok nem érintenek teherhordó szerkezetet, akkor semmi ok az aggodalomra. Ami a martinsalakkal készült épületek szerkezeteinek viselkedésében azonos, az a tönkremenetel fokozatosan gyorsuló üteme, és kiterjedésük növekedése. Ez azt jelenti, hogy a kezdetben vékony és rövid repedések fokozatosan nyílnak, hosszuk nő, és tágasságuk is növekszik. Igazi veszélyt a hosszú, 0,5-1 centiméter tágasságú repedések jelentenek. Szakemberhez azonban már ennél korábban érdemes fordulnunk, ha azt tapasztaljuk, hogy több repedés is jelentkezik, hosszuk és tágasságuk fokozatosan nő. Ez természetesen nemcsak martinsalakos épületeknél érvényes, minden esetben veszélyes lehet. Felsorolásszerűen adunk néhány példát repedések megjelenési formáira: Zsaluzóelemek hálósan kirajzolódnak (martinsalakos zsalukövek mozgása miatt) Födémgerendákkal párhuzamos repedések jelentkeznek (födémbéléstestek duzzadása miatt) Oldalak 11 / 50
Gyengített keresztmetszetekben (pl. ablakok, ajtók sarkaiban, parapetekben), azokból kiinduló repedések (falak mozgása, alapok duzzadása miatt) Falcsatlakozásoknál megjelenő repedések (falak mozognak) Fal- és födém csatlakozásánál megjelenő repedések (fal és / vagy a födém mozog) Padlóburkolatok repednek, padlólapok felválnak (aljzatbeton mozgása miatt) Padlóburkolatok, aljzatbetonok púposodnak, szinteltérések fokozódnak (aljzatbeton duzzadása miatt) Figyeljük tehát házunk, lakásunk állapotát, és sorozatos vagy egyre növekvő mértékű változások esetében mindenképpen forduljunk szakemberhez. Hiszen például az autónkat is rendszeresen hordjuk szervizbe, az állapotának megőrzéséről folyamatosan gondoskodunk, épületeinknél is ugyanezt kell tennünk. Érdemes az alábbiakat is figyelembe venni: mielőtt eltűntetnénk (kikennénk, lefestenénk, leburkolnánk) a megjelent repedést, érdemes róla fényképes dokumentációt készíteni. A képen legyen rajta egy viszonyításul szolgáló objektum, lehet ez pl. a kezünk vagy esetleg egy mérőszalag. Mert ha más viszonyítási alapunk nincs (közeli képnél csak a repedés és a fal felülete látszik), a későbbiekben nehezen lehet rekonstruálni a repedés méretét. Ha rendelkezünk az épületről készült tervrajzzal, akkor azon jelöljük be a repedés helyét, számozzuk be a későbbi azonosíthatóság céljából, és érdemes egy nézeti képet (falnézet) is rajzolni róla a vonatkozó méretekkel (magassága a padlószinttől, szélessége, iránya [pl. balra 45 fokban le- vagy felfelé hajló], hossza). Ez, amennyiben a probléma a későbbiekben is jelentkezik, nagy segítség lehet egy szakember számára az okok megállapításában, és nekünk is jó emlékeztető lehet. Nem is beszélve arról, hogy ha az ingatlan eladásra kerül, szolgálhat szervizkönyvként is, és a vevő szemében jó pontot jelenthet. IX. KÁROSODOTT SZERKEZETEK ÁLLAGMEGÓVÁSA ÉS BIZTOSÍTÁSA Martinsalak adalékanyagú betonnal készített tartószerkezetű épületek esetében, a károsodások jelentkezése után, terjeszkedésük alatt nem minden esetben az ingatlan azonnali bontása az optimális megoldás. Előfordulhat, hogy a károsodás csak a lakórész egy részét érinti, esetleg csak bizonyos épületszerkezetekben jelentkezett, vagy mértéke nem akkora, hogy az ingatlant a (megújított) szakértői vélemény E kategóriába sorolja (át). Fontos kiemelni, hogy a martinsalakos épületszerkezeteket MINDENKÉPPEN cserélni szükséges, azok megóvása és biztosítása csak ideiglenes jelleggel történhet! Ezekben az esetekben is természetesen szükséges az épület megfelelő állagának megóvása, olyan biztonsági intézkedések kivitelezése, mely biztosítja a biztonságos használatot a lehető legtovább. Minél jobbak és megfelelőbbek ezek az intézkedések, annál több idő marad a további teendők megtervezésére, legyen itt szó akár szerkezeti megerősítésről, akár költöztetésről és az ingatlan elbontásról. A. Épületszerkezettől független óvintézkedések A legfontosabb óv- és megelőző intézkedésekhez alap a közművek, az épületgépészeti és elektromos vezetékek elhelyezkedésének pontos, részletes ismerete. Itt nemcsak az épületbe bejövő, hanem az épületben futó vezetékek elhelyezkedésére is gondoljunk. Azért fontos ez az ismeret, mert a martinsalakkal készült szerkezetekben nedvesség hatására nagymértékű duzzadás jön létre az idők során, mely során az anyagmozgások károsíthatják, kilyukaszthatják, esetleg el is törhetik a közművek csöveit, öngerjesztő folyamatot indítva el ezzel. A következőkben mutatjuk be ezen hatások veszélyeit és lehetséges következményeit. Oldalak 12 / 50
1. Vízvezeték-hálózat Fontos ismernünk a vízellátás fővezetékének az épületbe történő belépési helyét (alapáttörés), és az épületen belüli nyomvonalát is. A salakos alap duzzadása során a merev vízvezeték eltörhet, a víz szivároghat és alámoshatja az alapot, rontva ezzel teherviselő képességét, valamint folyamatos nedvesség-utánpótlást biztosít a salakbeton további duzzadásához. Egy épületen belüli csőtörés, mely például a falak, födémek, koszorúk alakváltozásának, az aljzatbeton térfogat-növekedésének hatására jöhet létre, a korábban leírtakkal azonos hatással van a teherviselő szerkezetekre. Figyeljük ezért a vízveszteség jeleit, a nagyobb nedves foltokat, a szokatlanul nagy vízfogyasztást, mert az elszökő víz kifejezetten rossz hatással van a salakbeton teherbíró képességére, és pénztárcánkra is. 2. Csatornarendszer Szintén kiemelten fontos a csatornarendszer épületből kilépésének és épületen belüli nyomvonalának ismerete. A csatornacsövek általában PVC anyagúak, a régebbi épületeknél előfordulhatnak betoncsövek is. A kimenő csatornacsövek több, akár 3-4 helyen is áttörhetik az alapot, mert előfordulhat, hogy az egyszerűbb és rövidebb elvezetés miatt csak az épületen kívül futnak össze egy közös, elmenő csőbe. Bár nem okoznak folyamatos, állandó intenzitású terhelést a szerkezetnek, vagyis alámosás csatornától csak nagyon kivételes esetekben fordul elő, de nedvesítő hatásuk rontja az adott salakbeton épületszerkezet teherbírását, és további duzzadásokat idéz elő. Sajnos egy csatornatörés miatti szivárgást jóval nehezebb észlelni, mint egy vízcső törését, ezért a kedvezőtlen állapot hosszabb ideig fennállhat, felgyorsítva az érintett szerkezet tönkremenetelét. Figyelmeztető jel lehet a korábban nem észlelt kellemetlen szagok, nedves, penészes foltok megjelenése. 3. Gázvezeték Szintén kiemelten fontos a gázvezeték nyomvonalának ismerete. Ebben az esetében a helyzet egyszerűbb, hiszen a jelenleg érvényben lévő előírások szerint a gázvezetéket a falon kívül kell vezetni az épületen belül és a szabadban, az épület közvetlen közelében egyaránt, és csak az épületbe belépésének helyén töri át a falat. Értelemszerűen figyelni kell az áttörésnél a gázcső épségét, valamint a rögzítési pontokat. Azokat azért, mert ha a falszerkezet duzzad, a pontok távolabb, esetleg közelebb kerülhetnek egymáshoz, ezáltal feszültséget ébresztenek a merev gázcsőben, mely a hegesztéseknél vagy a hajlatoknál könnyen elrepedhet, eltörhet. Ennek önmagában a szerkezetre nem, veszélyessége miatt azonban a lakók testi épségére lehet kedvezőtlen hatása. 4. Erős- és gyengeáramú hálózatok Fontos ismerni az erős- és gyengeáramú hálózatok (világítási hálózat, erőátviteli hálózat, riasztórendszer-hálózat, számítógépes hálózat, telefonhálózat, antennahálózat) épületet érintő nyomvonalait is, elsősorban érintésvédelmi szempontból. Ezek a martinsalakos szerkezetekre nincsenek közvetlen hatással, azonban az épületszerkezetek duzzadásának hatására a vezetékek kényszernyúlást szenvedhetnek el, mely során el is szakadhatnak. Azért lehet még fontos ezen hálózatok nyomvonalainak pontos ismerete, hogy egy esetleges szerkezetmegerősítő tevékenység közben ne sérüljenek meg (ne fúrjuk át vagy vágjuk el véletlenül a vezetékeket). Oldalak 13 / 50
5. Víz és nedvesség elleni védelem A martinsalak adalékanyaggal készült épületszerkezeti elemek legnagyobb ellensége, mint tudjuk a nedvesség (víz). Ezért fontos, hogy az optimális állagmegóvás érdekében minimalizálni kell az ilyen szerkezetek nedvességgel történő érintkezését. Ez sajnos bizonyos szerkezetek esetében (ilyen például a sávalap) nem oldható meg teljesen, de megfelelő vízelvezetés kialakításával a hatás csökkenthető. A következő intézkedéseket érdemes átgondolni, esetleg kombinálni: Tetőről származó csapadékvíz elvezetése a ház közeléből. Ez könnyen megoldható, például a lefolyócső végére rakott toldalékokkal, pl. PVC csatornacsövekkel. A vizet érdemes legalább 2 méterre elvezetni a ház főfalainak közeléből, ott egy felszíni csatornában összegyűjteni és a legközelebbi felszíni vízelvezető árokba vezetni (lásd 5. ábra). 5. ábra: Csapadékvíz elvezetése épület mellől Szivárgó vizek elvezetése az épület sávalapja mellől. Ebben az esetben a sávalapokat oldalról fel kell tárni, és geotextíliával kasírozott drénlemezt elhelyezni az alap külső felületén. Az alap alsó vonalában kulékavicsból, dréncsőből és geotextíliából készített ún. szivárgólécet kell elhelyezni. Megfelelő méretezés esetén a csapadékvizet is bele lehet vezetni a szivárgólécbe. Opcionális megoldás lehet az alap oldalról történő leszigetelése egy vagy több réteg bitumenes vastaglemezzel. A helyreállítás során ügyelni kell a visszatöltött föld tömörítésére, valamint arra, hogy kövek ne kerüljenek a szivárgó szerkezet és a vízszigetelés mellé, mert tömörítés közben felsérthetik azt. A szivárgó- és csapadékvizet vagy ásott szikkasztógödörbe kell elvezetni és elszikkasztani, vagy utcai vízelvezető árokba futtatni. Minden esetben figyelni kell a csövek megfelelő lejtésére, és arra, hogy a fogadóárok fenékvonala a vízelvezetés legmélyebb pontja alatt legyen legalább 30-40 cm-rel, illetve hogy a szikkasztóból a víz a csővezetékbe vissza ne tudjon folyni (lásd 6. ábra). Oldalak 14 / 50
6. ábra: Szivárgóvizek elvezetése az épület alapja mellől Szivárgó vizek elvezetése a pincefalak és a sávalapok mellől. Ebben az esetben a pincefalakat és a sávalapokat is fel kell tárni, de mivel nagy mélységekben történik a munka (kb. 3 méter), a munkagödröt minden esetben dúcolni kell! A munkamenet és a megoldás hasonló, mint az előző esetben, a földmunka körülményekhez történő adaptálása mindenképpen átgondolást igényel (gépi vagy kézi, mélység, megtámasztás, deponálás). Falak külső hőszigetelése, hőszigetelő rendszerrel való ellátása. Ezt, és a következő megoldást, mivel jelentős költséget jelentenek, csak röviden ismertetjük. A perforált polisztirol lemezekkel készülő külső hőszigetelő rendszer, mely a perforált lemeznek köszönhetően szellőzőkapacitással is rendelkezik, a csapóeső elleni védelem mellett a harmatpontot a falazaton kívülre tolja ki, ezért a nedvesség lecsapódás nem a falazatban, hanem azon kívül történik meg, csökkentve a szerkezet nedvességterhelését és ezáltal tönkremenetelét. A hőszigetelés vastagságát minden esetben méretezéssel kell meghatározni! Csak abban az esetben érdemes alkalmazni, ha az épület hosszú távú használhatóságát biztosítani kell. Falak külső szellőzőréteggel. Ebben az esetben a falazatra külső oldalról egy vakolható szellőző szőnyeg (pl. Dörken Delta-PT) kerül felhelyezésre és rögzítésre, mely a falban lévő nedvességet, a kürtőhatásnak köszönhető folyamatos légvonattal eltávolítja, és nagymértékben csökkenti az épületszerkezetben a felszívódó nedvességtartalmat. Oldalak 15 / 50
Bár nem tartoznak a szerkezeti teherviselő elemek közé, és cseréjük egyszerűen kivitelezhető, a martinsalakkal készült aljzatbetonokat, teraszlemezeket is fokozottan védeni kell a nedvesség kedvezőtlen hatása ellen. Aljzatbetonok esetében a gátolt alakváltozás (jelen esetben s duzzadás) nagy vízszintes erőket adhat át a függőleges teherhordó szerkezeteknek (falaknak, oszlopoknak), mely hatására azokban nem terhelési irányú, hanem arra merőleges feszültségek ébredhetnek. Mivel ezek a szerkezetek ilyen irányú erőkre nincsenek méretezve, előfordulhatnak erőirányú elmozdulások, repedések. Kedvezőtlen esetben ez pl. egy válaszfal mozgásával, alsó sori tégláinak törésével, de emeleti aljzatbeton mozgása akár a födém mozgásával és repedezésével is járhat. B. Épületszerkezettől függő óvintézkedések Ebben a részben a különböző épületszerkezet típusok ideiglenes jelleggel történő megerősítését, megtámasztását mutatjuk be. 1. Alapok Az alapok megerősítésére bevált módszert nem tudunk bemutatni. Több helyen próbálkoztak injektálással, kővarrásos technológiák alkalmazásával, de teherhordó kiváltást csak alapcserés eljárással lehet megoldani. Mivel a tönkremenetel folyamata a megerősítés hatására nem áll meg, a szerkezet teherbírása tovább csökken, ezért ezek nem jelentenek hosszú távú megoldást. 1. Falak A falakat külső oldalról fagerendákkal lehet megtámasztani, a felfekvésnél teherelosztó elemmel. A támasznál figyelni kell a megfelelő kitámasztásra, ékelésre. A megtámasztást és a falazatot időnként szemrevételezéssel ellenőrizni kell, új repedések jelentkezése esetén azonnal statikust kell hívni a szerkezeti mozgás értékelésére. 2. Födémek A martinsalakkal készült födémeket általában teljes felületükben szokták megtámasztani, ún. deszkakerítéssel. Ez sajnos a helység használatának nagymértékű, vagy teljes korlátozását jelenti, ezért ideiglenes megoldásként ritkán alkalmazzák. Jellemző megoldás lehet még a födém rövidebb oldalával párhuzamos, a hosszú oldal felében, esetleg harmadaiban kivitelezett vonalmenti megtámasztás is. Ebben az esetben a födém támaszköze a felére, harmadára csökken. Ügyelni kell a vonalmenti támasz megfelelő kialakítására, különös tekintettel arra, hogy a padló és a támasz kapcsolata megfelelően teherbíró legyen, azaz az erők megfelelően adódjanak át a teherbíró szerkezetekre. Érdemes lehet a nem megfelelő teherbírású burkolatokat a támasz vonalában felbontani, hogy biztosítható legyen a megfelelő teherátadás. 3. Koszorúk A martinsalakkal készült koszorúk kiváltására, megtámasztására az ún. acél vonórudas megoldás alkalmazható (lásd 7. ábra). A vonórudakat például nyeregtetős kialakítású tetőszerkezetnél a szarufákkal párhuzamosan, a szarufakiosztást követve kell minden esetben beépíteni. A szélső, tető terhét nem viselő főfalak koszorúinak vonalában az alkalmazása javasolt, és a szükségességét statikus tervezőnek kell eldöntenie. A megerősítés kialakítása, mely lehet tehát egy- és kétirányú, nagymértékben függ az épület alaprajzától, szerkezeti kialakításától. Oldalak 16 / 50
4. Gerendák 7. ábra: Vonórudas koszorú megerősítés Tartógerendák kisebb károsodása, azaz kisebb repedések megjelenése esetében elegendő lehet a gerenda közepénél pontszerűen egy oszloppal megtámasztani. Ez a megoldás az idő múlásával, a tartóképesség csökkenésével többszöri alátámasztásba mehet át, végső esetben pedig a gerenda teljes hosszában ki kell építeni a támaszrendszert. Ebben az esetben szükséges a gerenda két oldalán a födém alátámasztása is, így tulajdonképpen a födém terhe a gerenda két oldalán végigfutó támaszokon, míg a gerenda önsúlya a középső támaszsoron nyugszik. A háromfejű támaszsort megfelelő méretezés, kialakítás és teherbírás képesség esetén egybe is lehet vonni. Ebben az esetben is ügyelni kell az aljzat teherbíró képességére, indokolt lehet a rétegrend megbontása és teherbírásának egyedi értékelése. 5. Oszlopok Oszlopok esetén a kiváltás egy, esetleg több oszlop betoldásával történhet. Ügyelni kell az alátámasztásra, az aljzatra, a kiékelés megfelelőségére, valamint arra, hogy az oszlopfőnél egy teherelosztó elemet iktassunk be az átszúródás veszélyének elkerülése végett. Érdemes a nagyobb fesztáv felé, az meglévő oszlop két oldalára egy-egy oszlopot betenni, így kedvezőbb lesz ezek erőjátéka és kisebb lesz a veszélye a födém károsodásának, átszúródásának. Oldalak 17 / 50
X. TÖNKREMENT SZERKEZETEK CSERÉJE - TÍPUSTECHNOLÓGIÁK A. Alapelvek A martinsalakos épületállomány állapotfelvétele során a C kategóriák bármelyikébe sorolt épületeken elvégzendő helyreállítási munkák legfontosabb műveleteit a károsodott és anyagukban nem stabilizálható szerkezeti elemek cseréje képzi. Abban az esetben, ha ezek terhelt állapotúak, ideiglenes kiváltást igényelnek. Ilyen szerkezeti elemek a sávalapok, a pince- és lábazati falak, főfalak és pillérek, födémkoszorúk és béléselemek. Az előforduló egyéb salakbetonos építményrészek, mint pl. a válaszfalak, előlépcsők, belső lépcsőkarok, terasztámfalak és lemezek, kerítéslábazatok, ivóvíz- és szennyvízaknák bontása és újraépítése általában nem igényel szerkezeti kiváltást, így kőműves szaktudást meghaladó statikai felkészültséget sem. A szerkezetcserével kapcsolatos technológiai feladatokat az alábbi esetek szerint tipizáljuk: 1. Sávalapok és lábazatok bontásos cseréje alápincézetlen épületnél 2. Sávalapok és pincefalak bontásos cseréje alápincézett épületnél 3. Felmenő teherhordó falak bontásos cseréje földszintes épületnél 4. Felmenő teherhordó falak bontásos cseréje egyemeletes épületnél 5. Födémelemek és / vagy koszorúk bontásos cseréje 6. Középfőfal és alapjának kiváltása Az épületek sajátosságai és a meghibásodott épületszerkezetek jellegei alapján az alkalmazandó megoldás kiválasztását, esetleg két vagy több változatnak egy épületnél történő kombinatív alkalmazását szigorúan és kizárólag tervezői jogosultsággal rendelkező statikus tervező végezheti! Oldalak 18 / 50
B. Sávalapok és lábazatok bontásos cseréje alápincézetlen épületnél Ebben a fejezetben az egyik legtöbbször előforduló megoldási javaslatot, a sávalapok teherhordó főfalak alatti cseréjét ismertetjük. Munkamenet: A salakbeton sávalap oldalról történő szakaszos feltárása, kibontása, kitermelése, majd új, kavicsbeton alappal való helyettesítése. Feltétel: Szempontok: Az alap feletti teherhordó fal megmarad. A munkát olyan szakaszokra osztva kell végezni, hogy az alávájt falszakasz önhordó jelleggel képes legyen áthidalni a bontott részt. A szakaszok kiosztása függ a teljes falmező méretétől és a nyílások elrendezésétől (példaként lásd 8. ábra). Figyelembe kell venni továbbá a falmezőre ható külső terhelést is. Szokványos körülmények között, megfelelő minőségű kötésbe rakott falazat esetén 1,50-1,70 m-es szakaszhosszak megengedhetők. Különösen rossz minőségű vagy erősen áttört, födémmel terhelt falazat esetében az érintett födémszakaszt a falra való felfekvés közelében szakszerű, teherbíró kivitelben alá kell dúcolni! 8. ábra: Alapcsere sorrendje bejárati ajtóval érintett falszakaszon Kivitelezés: A szakaszos feltárást kézi munkával célszerű végezni. A kiásott munkagödör szükségszerűen kiadódó méretei miatt az új alapszakasz homlokfelületét lehetőleg, a terepszint feletti lábazati szakaszt pedig mindenképpen zsaluzni kell (9. ábra). A felbetonozás és a függő falszakasz alsó síkja közötti betontestet földnedves betonból, oldalról, kézi csömöszöléssel kell bedolgozni. Eközben ügyelni kell a meglévő vízszintes falszigetelés épségére. Oldalak 19 / 50
Ha a szigetelés sérül, új lemezzel kell pótolni Ez esetben elkerülhetetlen a belső oldali betonaljzat és padló megbontása, ami a legtöbb esetben egyébként is indokolt. Az egyes szakaszok megfelelő együttdolgozása érdekében a régi salakbetonnal érintkezett új kavicsbeton felületét le kell vésni és le kell tisztítani. Középfőfalak esetében a módszer elviekben azonos, ebben az esetben is az alapot az épületen belül az egyik oldalról fel kell tárni. Mivel a középfőfalak egyrészt erősebben terheltek, mint a szélsők, másrészt kiváltásokkal jobban megszakítottak, sűrűbb szakaszfelosztást kell alkalmazni (maximum a falpillérhossz 1/3-a). Rövid falpilléreknél a födém biztonsági dúcolása elengedhetetlen. A középfőfalak és alapozásuk komplex cseréjére vonatkozóan a G fejezetben közlünk módszert. 9. ábra: Alapcsere alápincézetlen épületnél - Metszet Oldalak 20 / 50
C. Sávalapok és lábazatok bontásos cseréje alápincézett épületnél Ebben a fejezetben alápincézett épület alapjának és felmenő teherhordó pincefalainak cseréjére adunk megoldást. Munkamenet: Feltétel: A vert salakbeton vagy zsalukőbe öntött pincefal és a hozzá tartozó sávalap szakaszos feltárása, kibontása, majd új, kavicsbeton alap és kavicsbetonnal kitöltött zsalukő pincefal létesítése. A pincefal feletti teherhordó fal megmarad. Szempontok: A munkát olyan szakaszokra bontva kell végezni, hogy a kibontott pincefal-sáv és alapszakasz feletti felmenő falszakasz önhordó jelleggel képes legyen áthidalni a bontott részt. A szakaszok kiosztása függ a teljes falmező méretétől és a nyílások elrendezésétől (10. ábra). Figyelembe kell venni továbbá a pincefödémről származó közvetlen terhelést is. A födém alábetonozása megfelelő vertikális szakaszolással is minimális időre korlátozható (lásd 5. sáv, 10. és 11. ábra). Átlagos körülmények között, megfelelő minőségű, kötésbe rakott falazat esetében 1,30 1,50 m-es szakaszhosszak megengedhetők. Különösen rossz minőségű, vagy erősen áttört falazat esetében az érintett födémszakaszt a feltámaszkodás közelében alá kell dúcolni! 10. ábra: Alap és pincefal cseréjének sorrendje alápincézett épületnél Oldalak 21 / 50
Kivitelezés: Az adott pincefal-sáv alsó, kb. félmagasságú darabjainak kibontása után a sávalap felülről hozzáférhető és kitermelhető. Ezzel elkerülhető a munkagödör ásás és oldalról való kitermelés. Az alap kibetonozása után a pincefal zsalukő alkalmazásával soronként beépíthető. A zsalukövek széle csorbásan hagyandó. A födémhez csatlakozó utolsó sor feletti záróréteget földnedves betonból, oldalról végzett kézi csömöszöléssel kell bedolgozni. 11. ábra: Alap és pincefal beltér felől történő cseréjének sorrendje alápincézett épületnél - Metszet Középfőfalak esetében a módszer elviekben azonos, ebben az esetben is az alapot az épületen belül az egyik oldalról fel kell tárni. Mivel a középfőfalak egyrészt erősebben terheltek, mint a szélsők, másrészt kiváltásokkal jobban megszakítottak, sűrűbb szakaszfelosztást kell alkalmazni (maximum a falpillérhossz 1/3-a). Rövid falpilléreknél a födém biztonsági dúcolása elengedhetetlen. Középfőfal cseréjét lásd a G fejezetben. Oldalak 22 / 50
D. Felmenő falak bontásos cseréje földszintes épületnél Ebben a fejezetben a felmenő fő, teherhordó falak cseréjére adunk megoldást. Munkamenet: Feltétel: Szempontok: Teherhordó homlokzati fal tehermentesítése külső oldalon a fedélszék alátámasztásával, belső oldalon a födém vonalmenti folytonos aládúcolásával. A kiválasztott falszakasz kibontása a külső oldalról és újrafalazás. Indokolt esetben a födémkoszorú érintett szakasza is bontandó és újrabetonozandó. Az alap- és lábazatcserét előzetesen el kell végezni. Tipikus esetnek a födémmel és fedélszékkel terhelt szélső főfalat tekintjük. A vizsgált épületcsoportnál az ilyen falak maximális hossza 11-12 méter, járdaszint feletti magassága pedig max. 4 méter. A munkát szakaszolni kell, de a szerkezeti kiváltás védelme alatt az egy ütemben kezelhető falszakasz hossza elérheti a 3-4 métert is. Túl rövid szakaszok alkalmazása megnehezíti a falazási munkát. A fedélszék kiváltásához olyan dúcolási megoldást javaslunk, amely lehetővé teszi a falmezőhöz való külső oldali hozzáférést. A megoldás lényege egy speciális, acélcsőből vagy idomacélból megépített, bontható portálkeret, melynek magassága betételemekkel beállítható. Az elemek csavarozott karimás kötéssel kapcsolhatók össze (12. és 13. ábra). 12. ábra: Portálkeretes fedélszék kiváltás egyszintes épületnél Oldalak 23 / 50
13. ábra: Portálkeret részletei A falak beltéri oldalán a födémteher kiváltására hagyományos, ácsolt vagy fémszerkezetű dúcsort kell alkalmazni (14. ábra). Fedélszékkel nem terhelt homlokzati oldalakon a tehermentesítés lényegesen egyszerűbb, a külső portálkeretre nincs szükség, elegendő a beltéri dúcsor mint födémtámasz. Oldalak 24 / 50
14. ábra: Főfalcsere esetén a födém belső dúcolásának elvi kialakítása Kivitelezés: A külső portálkeret összeállítása a megfelelő oszlopmagasságokkal. A lejtős terephez való alkalmazkodás lehetséges a támaszok magasításával. Az oszlopok alatt a talaj megfelelően tömörítendő, célszerűen monolit síkfelületű alaplemez képzendő. A keret beállítása alátétezéssel és ékeléssel a szaruvégekhez való teherbíró illeszkedés biztosításával. Kihorgonyzás a falazathoz az oszlopokra hegesztett fülek segítségével. A belső oldalon a hagyományos födémkiváltó dúcolat beépítése aláékeléssel (lásd 13. ábra), majd a meglévő falazat elbontása, és új falazat készítése. A leírt szerkezeti rendszer alkalmazható középfőfali szakaszok cseréjére is, mivel egy oldali hozzáférést lehetővé tesz. Ez esetben a portálkeretet a belső térben kell adott magasságra beállítani és elhelyezni. Oldalak 25 / 50