Magyarországon nagy hagyománya van a rezisztencianemesítésnek, az egri kutatóintézetben 1948-ban kezdte Csizmazia Darab József és Bereznai László, mondta az albizottság elnöke, Kocsis László. A sok hazai fajtának köszönhetően több ezer hektáron termesztünk ellenálló szőlőt, amit alig kell permetezni a betegségek ellen. Érdemes lenne az alföldi borvidékek marketingjében hangsúlyt helyezni erre a környezetvédelmi szempontra. Területi arányuktól jócskán elmarad a palackban forgalmazott fajtatiszta boruk, elsősorban házasításra használják az alapanyagot. Blokkolják a kórokozót A rezisztencianemesítés az Amerikából származó szőlőbetegségek, a lisztharmat, a peronoszpóra, a feketerothadás és a filoxéra pusztítása után indult Európában, kezdte beszámolóját Kozma Pál, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének tanszékvezetője. A filoxéravész utáni rekonstrukció segítette az új rendszerű szőlőtermesztés terjedését és elindította a rezisztencianemesítést. Akkor még azt várták, hogy az amerikai és az európai szőlők keresztezéséből már a második nemzedékben használható fajtákhoz jutnak, de ez nem vált valóra. A legtöbb tulajdonság poligénikusan öröklődik a szőlőben, úgyhogy nagyon nehéz egyben tartani a kívánt jellemzőket. Nemzedékről nemzedékre ellenálló fajtákat kereszteztek egymással. Így születtek a francia Seyve-Villard hibridek, amelyek tiszta ízű, ellenálló szőlőfajták, asztali bort készítettek belőlük. Hamar teret nyertek Franciaországban, fénykorukban 402 ezer hektáron termesztették őket, az akkori francia szőlőterület harmadán. Aztán az Európai Unióban túltermelés lett asztali borból és az 1960-as években újabb átalakulás kezdődött, főként Languedoc-Rou sillon régióban, a tömegbor termő vidéken. A nemesítést is abbahagyták a hetvenes években. Időközben Németországban, Olaszországban, Franciaországban, hazánkban és a volt Szovjetunióban is indult nemesítési program. A magyar eredmények közt szereplő Bianca, Csillám, Göcseji zamatos jó ízű bort ad, de az ellenálló képességük nem tökéletes, 2-3 alkalommal permetezni kell azokat. Hazánkban Cserszegtomajon vizsgáltak mintegy 400 fajtát, és megállapították, hogy a biztos rezisztenciához további génforrások bevonása szükséges. Kozma Pál Seyve-Villard hibridekkel és Vitis amurensis-szel keresztezett és kísérleti anyagot cserélt egy amerikai kutatóval, aki a Muscadinia rotundifolia 4-5. generációs hibridjeit hozta létre. E két oldalról nyert alapanyag újabb és újabb visszakeresztezéséből már a 7. nem zedék született meg a 1. oldal (összes: 5)
pécsi kutatóintézetben. Ezeket az 5-6 alkalommal visszakeresztezett fajtákat szíve szerint nemes rezisztens fajtáknak nevezi Kozma Pál, mert annyira közel állnak a Vitis viniferá-hoz. A fajtajelöltek immunitás szintű rezisztenciával rendelkeznek a lisztharmat és a peronoszpóra ellen, szürkepenész ellen is magas fokú az ellenálló képességük, vagyis permetezés nélkül sem betegszenek meg. Látványosan igazolta ezt a 2010-es évjárat, amikor a hibrideken egészséges maradt a lomb. További javításra csak azért szorulnak, mert permetezés nélkül megtámadja őket a feketerothadás, amit a hagyományos sző lő termesztésben a lisztharmat és a peronoszpóra elleni kezelések fognak vissza. A feketerothadás elleni rezisztenciát a Vitis cinerea, a Vitis berlandieri és a Vitis rupestris hordozza, és a SeyveVillard hibridekben is van rupestriseredetű ellenállóság. Most minden anyagi nehézség ellenére ezekkel a génforrásokkal kezdik újra a nemesítést, mondta el Kozma Pál. Sajnos 2006 óta nincs állami megrendelés és pályázat a kutatásokra és a pécsi egyetemhez csatolt intézetben sem könnyebb a helyzet. Az ellenálló hibridek hazai üzemi kipróbálása is megindult, Szekszárdon Mészáros Pál GOPpályázat keretében 2 hektárt telepít belőlük, Villányban Bock József fél hektáron próbálja ki a fajtákat. Pécsett Bianca ültetvényt oltottak át az intézetben. Tervek a Kunsági borvidéken A Kunsági borvidék szőlőtermesztését, fajtahasználatát elemezte a BCE Szőlészeti Tanszék csapata és Keresztes József, a borvidék hegyközségi tanácsának titkára, kérdőíves formában a hegyközségi tisztségviselőket kérdezték a helyi termelők terveiről, véleményéről. Az eredményeket Zanathy Gábor ismertette. A kérdőíveket a megkérdezettek több mint a fele kitöltötte, 44 válasz érkezett. Ezek szerint a következő két évben a telepítők több mint kétharmada ültet rezisztens fajtát, vagy önmagában vagy európai fajtákkal párhuzamosan. Az ellenálló szőlőket 27 százalékban új terület bevonásával telepítik el, 41 százalékban viszont régi európai fajtát váltanak le velük. Olcsóbban termeszthetők, ellenállók, nagy a termésbiztonságuk és terméshozamuk, ezért terjednek rohamléptekkel a borvidéken. Könnyebben teljesíthetők velük az 2. oldal (összes: 5)
agrárkörnyezet-gazdálkodási program előírásai, de nem ez váltotta ki az előretörésüket, állították a hegyközségi szakemberek. A tervezett telepítésekben a rezisztens Bianca, Aletta és Kunleány szerepel a leggyakrabban, Zalagyöngyét, Villard blanc-t és Medinát viszont nem akarnak már ültetni. A rezisztens fajtákon belül 80 százalékban a fehérbort adó szőlőket választják. Megosztotta a válaszadókat az a kérdés, hogy szűkíteni kell-e a kunsági fajtakört: 36 százalék értett egyet a kérdésben rejlő javaslattal, 45 százalék szerint jó a jelenlegi sokszínűség. Abban többen egyetértettek (a válaszadók 70 százaléka), hogy maradjon meg a jelenlegi arány az európai és a rezisztens fajták között. A válaszadók tizede ragaszkodna kizárólag a hagyományos szőlőfajtákhoz. Borként a kunsági hegyközségi szakemberek kétharmada szerint is csak az olcsó kategóriában indulhatnak a rezisztens szőlők, és a válaszadók negyede tervezi, hogy önállóan készít és palackoz bort ilyen fajtából. Fő a termésbiztonság Gál Csaba, a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa a termesztési tapasztalatokról beszélt. Friss diplomásként 1987ben került a Kertészeti Egyetem tangazdaságába szőlésznek. Akkor száz hektár szőlőt telepítettek Szigetcsépen, Kunleány, Bianca, Csillám, Viktória gyöngye és Duna gyöngye fajtákból. Négyéves korban félhektáros parcellákat adtak bérbe az ültetvényből, a senkinek sem kellő Duna gyöngye került Gál Csaba gondozásába. A terméshozam 15-18 tonna lett hektáronként, ami nagyon figyelemre méltó ezen a területen. Ez a tapasztalat vezetett oda, hogy amikor 1999-ben a családi céget alapozták meg, a biztonságos szőlőtermesztést tekintették elsődlegesnek és sok rezisztens fajtát telepítettek. A 60 hektáros ültetvény mintegy felébe került Duna gyöngye, Bianca, Viktória gyöngye és Csillám, a többi minőségi borszőlőfajta. Máig a szőlőnek nem egészen a harmadát saját maguk dolgozzák fel, Gálné Dignisz Éva az egyik legelismertebb rozékészítő borász hazánkban. Már nem működne a pincészet, ha nem lennének rezisztens fajták, állítja Gál Csaba, annyi természeti csapás érte az ültetvényeket. Eladásra termesztett szőlőnél a termésbiztonságon kívül a mennyiség sem mindegy, amikor egy kilogramm szőlőért mindössze 4045 forintot kap a termelő. Tavaly emlékezetes volt a tél végi mínusz 20-22 C-os hideg, amit húsvéti fagy követett. Ebben az évben a Duna gyöngye mégis 10 tonnát termett hektáronként. Májusi jégverés után a Viktória gyöngye 6,5 tonna másodtermés kinevelésére volt képes, 17,5 mustfokkal. A Csillám is ontja a másodtermést. Ez ezért lényeges, mert ha nincs miből bort készíteni, nem is érdemes a borászati finomságokat emlegetni, a vállalkozás így is, úgy is csődbe megy. Növényvédelmi tapasztalatai szerint a Biancával nincs gond, a Duna gyöngye kicsit érzékeny a peronoszpórára, a Csillám pedig kedvezőtlen évjáratban rothad. A Gál-birtokon négy kezelést mindenképpen kap a szőlő, mert biostimulátorokat és lombtrágyákat adagolnak, amihez gombaölő szert is tesznek. Először virágzásban kerül sor a permetezésre. Az ültetvények a nagy termés ellenére jó állapotban vannak, ami a rendszeres tápanyag-utánpótlásnak és a korai fertőtlenítő kezeléseknek köszönhető. Kétéves korukig ugyanis fertőtlenítették a metszőollókat a tőkealakítás idején, később ez a munka már túl nehezen kivitelezhető. A mostanában megjelenő escás tőkéket kivágják. A tőkéket egyes függöny művelésre alakították ki, ami ugyancsak előítéletek sújtotta művelésmód, pedig a fagyok kivédésében nagyon nagy a szerepe. A fajták hónaljhajtás- és másodtermés-képzéséről pedig az a véleménye, hogy mostanában szerencsésebb, ha a fürtök a lomb árnyékában fejlődnek, annyira gyakori a napégés. 3. oldal (összes: 5)
Kísérleti és forgalmi tételek A borbemutatóra új hibridek és minősített rezisztens fajták borait is elhozták, értékelésük sok érdekes részletre világított rá. A pécsi 54/2 jelölt könnyen metszhető, kevés zöldmunkát igénylő szőlő, megbízhatóan terem és jó a lombrezisztenciája, bora finoman aromás, mondta róla Kozma Pál. Az ugyancsak pécsi Pannónia fajtából két évjárat borát is bemutatták, nagy értékük a finom, mégis markáns savtartalom. Ez a fajta a Rajnai rizlinget is a szülői között tudhatja, a Kunbarát, a Tramini és a Bianca mellett. Szeptember elején érik, kevés hónaljhajtást nevel, ritka lombozatú. A Soós István borászati iskola is készít borokat a Budapesti Corvinus Egyetemmel közösen művelt szigetcsépi tangazdaságban szüretelt szőlőből. Ezek közül a Csillámot és a Viktória gyöngyét mutatták be. A Csillámból decemberi szigetcsépi szüretből jégbort készített a szakiskola, amit a kóstoló végén ízlelhettünk meg. Az egri szőlészeti és borászati kutatóintézet pályázat keretében folytat kísérleteket a Bianca és a Göcseji zamatos optimális szüreti idejének és borászati technológiájának kidolgozására. Mint a borok összehasonlításából kiderült, ügyelni kell a szüretidőre és a terhelésre: az egri rövidre met szett, 24 mustfokkal betakarított Bianca alkoholos bort adott, a pécsi tapasztalatok szerint hosszú csapos váltómetszéssel kell metszeni. Kecskeméten egyes függönyről 20 tonnás terméssel takarították be tavaly, 22 mustfokkal. A Göcseji zamatost tavaly Egerben szeptember 17-én szedték le 19,4 mustfokkal. Bora finom illata miatt emelkedik ki a mezőnyből. A legkorábban a pécsi Kozmopoliten érik, augusztus elején. Egy rügyre kell metszeni, rövid ízközű, termékeny, nagy fürtű és nagyon fagytűrő szőlő, sajnos az atkák nagyon szeretik. Még a Csabagyöngyénél is korábban lehet primőr bort készíteni belőle. Biancát a kecskeméti Dimenzió borászatban készítenek önállóan is, illetve Rajnai rizlinggel és Furminttal házasítva. Kovácsné Drabant Katalin borász elmondta, hogy nagyon nehéz eltalálni a szüretét, néhány napon múlik, hogy harmonikus bor készülhessen belőle. Egyes függönyön művelik és mustot is értékesítenek belőle. Az új fajták bevezetése mindenképpen nehéz, de az Alföldről további hátránnyal indulnak, tette hozzá a borász. Borsmenta néven emlegetik azt a pécsi hibridet, ami dél-tiroli kísérletben a legellenállóbbnak bizonyult. Nevét különleges zamatáról kapta. Nero kékszőlőből a kiskőrösi Szentpéteri Pince 2012-es tétele tavaly a Syngenta Borverseny aranyérmét és az idei villányi nemzetközi rozé verseny aranyérmét nyerte. Egerben erjesztési kísérletek folynak vele, annyi bizonyos, hogy házasításokban nagyon szép zamatokat ad a bornak. Érsekhalmán Gonda János hagyományos módszerrel, csömöszölve készített vörösbort belőle, de mint mondja, elsősorban csemegeszőlőként érdemes értékesíteni. Egerben augusztusi szüretből 20,9 mustfokú szőlőből igen magas extrakt- és alkoholtartalmú bort szűrtek. Novum cuvée-jük Nero és Turán fajtákból készül. Utóbbi fajtát szeptember 10-én szedték tavaly, 20 mustfokkal. Mutassuk meg magunkat Hazánkban kimagaslóan jó fajtákat emeltek ki a nemesítők, elismerten jóízűek a szőlőink, hangsúlyozta Hajdu Edit szőlőnemesítő. Több ezer hektáron termesztjük ellenálló hibridjeinket, a nemzetközi borversenyeken azonban nem találkozunk magyar borokkal. Igaz ugyan, hogy a borászoknak még ki kell dolgozniuk a megfelelő módszereket a sajátos ízvilágot is adó fajták feldolgozására, de a jól sikerült tételeket szélesebb körben kellene bemutatni. Kimondottan a rezisztens szőlők értékeinek megismertetésére alakult a nemzetközi PIWI csoport, annak külön 4. oldal (összes: 5)
borversenyein kellene indulni. Kocsis László szerint nagy előny lehetne, ha a zöld borászat éllovasaként mutatkozna be Magyarország, hiszen nekünk van a legtöbb ilyen környezetkímélő vagy bioművelésre alkalmas ültetvényünk. Előretörtek a rezisztensek Tíz év alatt (2002 2012) a kunsági szőlőterület 28 ezer hektárról nem egészen 22 ezerre csökkent, a termelők száma pedig éppen megfeleződött: tavaly 14 ezer tagja volt a borvidéki hegyközségeknek. Ennek megfelelően az átlagos birtokméret majdnem a kétszeresére nőtt, 1,8 hektár lett. Változott a művelésmód, harmadannyi lett a fejművelésű terület, 2012- re 2000 hektárra zsugorodott. Kisebb arányban csök kent a Moser-művelés területe, több lett viszont az egyes függöny, 8 ezerről 11 ezer hektárra nőtt a területe. A fajtahasználatban gyors változások következtek be, nagy vesztes az Arany sárfehér és az Ezerjó fajta, 2002-ben mindkettőt több mint 2600 hektáron termesztették, tavalyra 700-800 hektárra csökkent a területük. Kisebb arányban zsugorodott a Kadarka és a Kékfrankos termőterülete, előbbi 850-ről 210 hektárra, utóbbi pedig 3262- ről 2459 hektárra. A Kékfrankos így is a harmadik legnagyobb területet borító fajta a Cserszegi fűszeres 3032 hektárja, valamint a 600-ról 3748 hektárra feltörő rezisztens Bianca után. A semmiből nőtt 1055 hektárra az Aletta, valamint 202 hektárra a Villard blanc termőterülete, a Lakhegyi mézesé 75-ről 200 hektárra fejlődött. Visszaesett az ellenálló Kunleány termesztése, a korábbi 1270 helyett már csak 944 hektáron található meg. Szerző: Horváth Csilla Közzététel ideje: 2013. 05. 21., kedd, 22:53 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2013/05/21/ellenallo-fajtak-borai 5. oldal (összes: 5)