a szőlő fajtahasználat alakulása magyarországon, között

Átírás

1 SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZAT ROVA TVEZETŐ: Dr. Zanathy Gábor egyetemi docens a szőlő fajtahasználat alakulása magyarországon, között A szőlő-bor ágazat általános helyzete Aktuális újragondolni a szőlő-bor ágazat helyét a mezőgazdaságon belül. Alapvetően a termőterület nagysága vetődik fel központi kérdésként, hogy valójában mekkora szőlőfelületre van szükségünk. Európa közelebbi és távolabbi múltjában a magyar bor ismert, sőt elismert volt. Úgy véljük, újra és újra érdemes felvetni a témát, elgondolkodni azon, hogy a megváltozott körülmények között (pl. újvilági borok térhódítása, eltérő támogatási és borkészítési szabályok) hogyan javítható az ágazat helyzete. A szőlőterület a korábbi hektárról (1970-ben, KSH adat) mintegy ha-ra, az előállított bor mennyisége évi 5 millió hlről 3 millió hl/év alá csökkent. Az Európai Unió pénzügyi támogatásával 2011-re mintegy ha szőlő ültetvénnyel lesz/lett szegényebb Magyarország. A szőlő- és bortermelésünk a közötti időszakban szintén visszaesést mutatott. Míg az ország bortermésének komoly hányada régebben külföldön talált vevőre, mára az export és import borforgalmunk kiegyenlítődött, köszönhetően az export csökkenésének és különösen az utóbbi években az import nagymérvű növekedésének. Ezzel párhuzamosan a szaporítóanyag-termesztés is nagymértékben visszaesett, az Tóth Imre ny. szaporítóanyag főfelügyelő Pernesz György MgSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest alanyültevények jelentős részét kivágták, a nemes törzsültetvényeket nem ilyen célra hasznosították. A kedvezőtlen folyamatok gyökerei korábbi időszakokra nyúlnak vissza, melyek nagy részét a mai napig nem tudta az ágazat orvosolni. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások, az állami gazdaságok privatizációja, a korábbi nagy szövetkezetek ültetvényeinek felaprózódása, az integráció hiánya, a szőlő- és bortermelés különválása, továbbá a piacvesztés hatásai a mai napig sújtják az ágazatot. Rontotta az ágazat versenyképességét a régi és az új EU-tagországok közötti eltérő támogatás is. Ez komoly versenyelőnyt jelentett az újonnan belépőkkel szemben. További hiányosság, hogy a tájvédelemre adható támogatásokat a korábbiakban nem vettük igénybe, ellentétben több EU-tagországgal, bár erre nagy szükség lett volna pl. a Balaton Felvidéken. A bor különös tekintettel a hungarikumok piacra jutása érdekében nagyobb marketing tevékenységet kellett volna folytatni. Nagyobb figyelmet érdemelnének a tengerentúli, főleg amerikai piacok, ugyanis a külföldön élő magyarok igénylik a magyar bort. Ezt eddig kevésbé használtuk ki. A szőlőtermesztést súlyosan érintette a szőlő alacsony, esetenként a termelési költségek alatti (30 Ft/kg) felvásárlási ára. Előfordult, hogy a felvásárlók a minimális árat sem fizették ki, vagy időközben felszámolták őket. A felvásárló borászati üzemek állandóan a hazai borfeleslegre hivatkoztak, ennek ellenére az EU által biztosított lepárlási lehetőségeket nem, vagy csak részben tudtuk igénybe venni. Emellett alig tettek különbséget a tömegbort adó (pl. a Lakhegyi mézes) és a minőségi bor előállítására alkalmas fajták (pl. a Rajnai rizling) felvásárlási ára között. Megítélésünk szerint az ágazat szereplői részéről több együttgondolkodásra, nagyobb összefogásra, s legfőképp ennek eredményeképpen gyors és hatékony intézkedésekre lenne szükség (bormarketing, termelői érdekképviselet, integráció, szakigazgatás stb.) ahhoz, hogy ez a folyamat megszakadjon, sőt pozitív irányú változás következzen be. A fajta jelentősége A bor- és csemegeszőlő minőségét az alkalmazott technológia, a talaj, a fekvés, a művelésmód mellett a telepített fajta nagyban meghatározza. Korábban, az európai uniós csatlakozásunk előtt törvény szabályozta, hogy az adott borvidéken mely fajták telepíthetők. Az EU-csatlakozás óta a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról szóló 104/2004. (VI. 3.), ill. a 98/2009. (VII. 30.) FVM rendeletben meghatározott fajták használhatók fel október

2 borkészítésre. A 98/2009. (VII. 30.) FVM rendelet, már nem megyénként, hanem országosan sorolja osztályba a borkészítésre szóba jöhető fajtákat. Ebből választhatják ki a borvidéki tanácsok a borvidéken preferált, támogatásban részesíthető fajtákat. A telepített fajta több évtizedre meghatározza az előállítható bor minőségét, ráadásul az igazán jó minőséget az idősebb tőkékről származó termés adja. Nagy volt tehát a borvidéki tanácsok és az engedélyező hatóságok felelőssége, hogy a minőség védelme érdekében olyan fajták telepítését segítsék elő, melyek a minőséget biztosítják. Az esetlegesen gyengébb minőséget produkáló fajta az egész borvidék hírnevét veszélyeztethette, tehát közérdeket sértett. Csemegeszőlő-fajták esetében a tagországok nemzeti fajtajegyzékén szereplő fajták és klónok Magyarországon szabadon szaporíthatók, forgalmazhatók és telepíthetők. Gyakorlatilag a fajtahasználat liberalizált. Az eredetvédelem szabályozása Az elmúlt időszakban a Borvidéki Hegyközségi Tanácsok igyekeztek szabályozni az adott borvidék fajtái- 1. táblázat Szőlő fajtahasználat alakulása között, földrajzi elterjedés szerint Felhasználás Szaporítási arány között Fajta neve (%) Sorrend (%) Sorrend (%) (%) (%) (%) (%) (%) (%) (%) Hungarikumok Kékfrankos és kl. 9,86 1 9, ,56 9,46 8,45 10,99 7,13 6,79 8,03 8,73 Olasz rizling és kl. 6,78 2 3,86 9 2,08 3,77 4,07 5,32 4,88 4,62 3,19 3,05 Irsai Olivér és kl. 3,62 7 2, ,04 2,29 1,80 2,53 1,52 1,06 2,90 3,01 Furmint és kl. 2, ,94 8 2,10 2,31 3,93 5,58 6,91 7,04 2,31 3,26 Hárslevelű és kl. 2, , ,19 2,75 5,18 6,01 2,68 2,60 1,62 1,49 Kékoportó és kl. 2, , ,43 2,87 1,95 2,53 3,15 3,51 2,89 3,47 Cserszegi f. és kl. 2, , ,28 3,08 2,90 2,17 1,72 3,23 7,22 7,21 Királyleányka és kl. 1, , ,40 1,28 1,25 0,47 0,59 0,43 1,11 1,16 Kövidinka és kl. 1, , ,01 0,02 0,02 0,32 0,00 0,00 0,33 0,93 Zenit és klónjai 1, , ,12 1,34 1,73 0,66 1,16 0,68 1,11 0,97 Csaba gyöngye 0, , ,18 0,14 0,16 0,19 0,31 0,33 0,16 0,23 Egyéb fajták 6,33 5,26 5,44 6,85 7,71 5,24 5,15 5,98 5,10 3,69 Összesen 41,31 36,80 33,83 36,15 39,15 42,02 35,21 36,26 35,97 37,19 Világ fajták Chardonnay és kl. 4,99 5 4,40 5 3,72 6,63 5,60 4,98 4,80 2,90 2,18 1,98 Cabernet s. és kl. 2, , ,93 8,07 6,40 9,51 7,06 5,68 3,21 3,55 Rajnai rizling és kl. 2, , ,31 1,49 1,53 0,81 1,36 1,09 0,87 0,91 Merlot és klónjai 2,5 15 5,56 3 9,05 7,24 5,28 4,52 4,99 4,92 3,19 3,72 Szürkebarát és kl. 2, ,45 4 2,52 5,84 8,14 5,86 6,91 3,79 4,36 4,66 Cabernet f. és kl. 1, ,26 6 5,06 6,31 4,18 4,72 2,84 3,38 2,27 3,20 Sauvignon és kl. 1, , ,75 4,85 4,28 3,44 4,36 5,12 2,41 3,05 Pinot noir és kl. 1, ,19 7 6,18 6,23 4,21 3,52 3,58 2,57 2,32 2,89 Egyéb fajták 0,64 2,07 0,94 1,50 2,77 2,96 1,96 1,96 1,69 1,97 Összesen 20,3 39,36 51,46 48,16 42,39 40,31 37,87 31,41 22,51 25,93 Más fajták Rizlingszilváni és kl. 5,85 3 0, ,20 0,29 0,39 0,09 0,28 0,35 0,96 0,62 Chasselas és kl. 5,33 4 1, ,48 0,66 1,44 0,75 0,94 1,11 1,43 1,49 Zala gyöngye 4,53 6 0, ,16 0,17 0,12 0,12 0,20 0,30 0,20 0,17 Zweigelt és kl. 3,54 8 1, ,08 2,25 1,75 1,70 1,30 0,83 1,23 1,40 Ottonel m. és kl. 3,09 9 2, ,31 1,06 1,60 2,43 3,26 2,83 7,64 3,56 Zöld veltelini és kl. 2, , ,20 0,34 0,16 0,27 0,24 0,23 0,11 0,56 Tramini és kl. 2, , ,51 0,88 2,32 1,58 3,28 3,76 3,10 1,53 Kunleány 1, , ,59 0,24 0,10 0,13 0,00 0,00 0,33 0,09 Pannónia kincse 0, , ,31 0,24 0,33 0,34 0,50 0,63 0,38 0,55 Szőlőskertek k. m. 0, , ,16 0,09 0,14 0,20 0,37 0,40 0,27 0,30 Cardinal 0, , ,29 0,27 0,21 0,42 0,44 1,03 0,25 0,36 Favorit 0, , ,28 0,22 0,45 0,34 0,46 0,53 0,45 0,41 Egyéb fajták 6,59 14,45 9,13 8,99 9,47 9,30 15,66 20,32 25,15 25,83 Összesen 38,39 23,84 14,71 15,69 18,46 17,67 26,92 32,33 41,52 36,88 Mindösszesen október 95

3 nak, termékeinek eredetvédelmét. Szerintünk az eredetvédelemnek napi teendői lennének (előállítás, jelölés, származás, forgalom folyamatos ellenőrzése), melyek a felállítandó eredetvédelmi hivatal, vagy az annak megfelelő hatóság feladatkörébe tartoznának. Az esetenként öszszeülő tanács ezt a feladatot nem, vagy csak részben tudja elvégezni. Nem beszélve az egyéb termékek (hús, hústermékek, tejtermékek, méz, paprika stb.) eredetvédelméről. Megjegyezzük, hogy pl. Franciaországban külön hivatal van az asztali borok (ONIVIN), és külön hivatal az eredetvédelem alatt álló borok (INAO) ellenőrzésére; előbbi a szaporítóanyag certifikációt is végzi. Az INAO a kívánt minőséget és az eredetvédelmet maximálisan biztosítja. A hivatalok jelentős mértékben állami támogatásban részesülnek, ezt az Európai Unió tudomásunk szerint nem kifogásolja, ez gyakorlatilag egy külön támogatásnak számít, melyet hazánkban is célszerű lenne alkalmazni. A hivatali apparátus végzi a termesztéstechnológiai előírások betartását, különös tekintettel a szüret előtti termésbecslésre, így kontrollálva a várható bor menynyiségét és minőségét is. Lényeges, hogy az ellenőrzést szakmailag jól felkészült, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező munkatársak látják el. Korábban a franciák a borra alapozva az egyéb készítményekre is megvalósították a termékek eredetvédelmét. Az Európai Unió borreformjának egyik eleme az egységes földrajzi árujelző rendszer kialakítása. A 2010-től fokozatosan bevezetésre kerülő eredetvédelmi rendszer új fogalmakat is jelent, amelyek csak számunkra idegenek, mert a nagy latin bortermelők (franciák, spanyolok, portugálok) által már évszázadok óta alkalmazott alapelveket követik. Az új szisztéma minden bizonnyal komoly hatást gyakorol majd a jövőben a borszőlő-fajták használatára. A rendszer a termelőktől és a fogyasztóktól is új gondolkodásmódot kíván meg. Az eddigi minőség- és fajtaközpontú megközelítés helyett a hangsúly a termőhely megkülönböztetésére kerül. A termékek minőségi megkülönböztetése megszűnik. Az átállás ezért valószínűleg kissé nehezebb lesz Közép-Európa, főként német borászati hagyományú országaiban (Magyarország, Ausztria, Németország, Szlovénia stb.). Valaha a magyar fogyasztó is elsődlegesen a termőhely alapján különböztette meg a borokat és ez egyúttal meghatározott egy fajtasort is, melyet hosszú idő termesztési tapasztalata alakított ki (Badacsony Kéknyelű, Eger Leányka). Sok esetben maga a termőhely vált a bor védjegyévé (Somlói Juhfark, Móri Ezerjó). Az eredetvédelem alá nem tartozó borok (földrajzi árujelző nélküli borok) esetében a fajtahasználat sokkal kevésbé korlátozott, így ebben a kategóriában nagyobb szerephez juthatnak az új, vagy Magyarországon kevésbé ismert fajták. Szőlő szaporítóanyagok felhasználása között Az értékelés során a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és jogelődjei (Országos Szőlő- Gyümölcs faiskolai- és Díszfaiskolai Szaporító anyag Felügyelőség, az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) adatait dolgoztuk fel. A feldolgozott adatok teljes körűek, a saját célra történő szaporítást (házi iskola) is tartalmazzák. Az átlagok számításánál a mennyiségeket is figyelembe véve, súlyozott átlaggal számoltunk. Az és közötti részletes adatokat az Agrofórum évi 7. száma tartalmazza. 2. táblázat Egyéb kisebb, ill. helyi jelentőségű fajta felhasználása Fajta neve Hungarikum fajták Ezerfürtű 1,39 0,06 Leányka 0,75 0,05 Ezerjó 0,46 0,11 Arany sárfehér 0,67 0,01 Jubileum 75 0,71 0,01 Zengő 0,7 0,13 Juhfark 0,13 0,8 Kadarka 0,13 0,88 Turán 0,26 0,82 Bíborkadarka 0,31 0,15 Zéta 0,16 0,7 Kéknyelű 0,04 0,23 Zefír 0,2 0,01 Kövérszőlő 0,04 0,34 Kabar 0,02 0,24 Világ fajták Aligoté 0,01 0 Semillon 0,23 0 Pinot blanc 0,32 0,88 Syrah 0,08 1,19 Fajtahasználat a fajták földrajzi elterjedése szerint l között a hungarikumok szaporítása dominált 41,31 %-kal, míg a világfajták aránya 20,3 % volt. A ig tartó időszakban átlagosan 39,36 %-ra emelkedett a világfajták aránya. A tendencia a világfajták csökkenését mutatja, mert amíg 2001-ben a világfajták uralkodtak (51,46 %), addig 2008-ra ez az arány 25,93 %-ra csökkent (1-2. táblázat). Előtérbe került a Kékfrankos, a Cserszegi fűszeres, a Furmint, a Hárslevelű, Olasz rizling stb. szaporítása, felhasználása. Hungarikumnak Fajtahasználat a fajták földrajzi elterjedése szerint 1. ábra október

4 Fajtahasználat a felhasználás célja szerint 2. ábra figyelmébe ajánljuk nőtt. A vörösbort adó fajták közül a három bordeaux-i fajta (Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot) iránti igény a évek között többszörösére növekedett, majd később újra lecsökkent. A Cabernet sauvignon aránya kiugróan magas volt 2001-ben, meghaladta a Kékfrankos arányát (20, 93 %, ill. 13,56 %). A Magyarországon új fajtának tekinthető Syrah bekerült a köztermesztésbe. Általánosságban megállapítható, hogy és között főként a Kárpát-medencében honos és az új, magyar nemesítésű fajtákat használtuk, között a világfajták domináltak, majd az időszak végére, ismét a hungarikumok szaporítása került előtérbe (1. ábra). Fajtahasználat alakulása a felhasználás célja szerint A Vitis vinifera és fajhibridek szaporítása 3. ábra tekintettük a hagyományos fajtákat (Ezerjó, Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Kadarka, Kékfrankos, Kéknyelű, Olasz rizling, Pozsonyi fehér stb.) és a keresztezéseikből előállított új fajtákat is. A fehér fajták közül az Olasz rizling szaporítása közel felére csökkent, a Kövidinka, Leányka, Arany sárfehér, Jubileum 75, Ezerjó, Ezerfürtű, Zengő, Zefír fajtáké pedig nagymértékben visszaesett. Ugyanakkor jelentősen növekedett a Juhfark, Zéta, Kövérszőlő, Kabar fajták szaporítása, melyek korábban igen kis hányadban kerültek felhasználásra. A kékszőlők közül növekedett a Kékoportó, a Kadarka és a Turán szaporítása, miközben a Bíborkadarkáé a felére csökkent. A világfajták közül az eddig vezető szerepet játszó Chardonnay pozícióját megtartotta, de szaporítása az utóbbi években felére csökkent. Hasonló mértékben esett vissza a Rajnai rizling, az Aligoté és a Semillon fajták szaporítása is. A Pinot fajtakör fajtái (Szürkebarát, Pinot blanc és Pinot noir) szaporítása meg- Az illatos fajták szaporítása és között a fehérbort adó fajták átlagos aránya 63,31 %, a vörös bort adó fajták aránya 26,42 %, míg a csemege fajták aránya 10,27 % volt (2. ábra). A 90-es évek közepétől kezdődően jelentős fordulat következett be a fajtahasználatban. Megnőtt a vörösborszőlő-fajták szaporítása a fehérbort adó szőlőfajtákkal szemben. Egyes években a szaporításban felhasznált vörösbor szőlőfajták aránya elérte, ill. meghaladta az 50 %-ot is, bár az utóbbi években érdemi visszaesés következett be és között a fehérbort adó fajták aránya csökkent, a vörösbort adó fajták aránya jelentősen emelkedett, a csemegeszőlő fajták aránya csökkent. A vörösbort adó fajták felhasználása a évi 67,54 %-ról 2008-ra 31,28 %-ra csökkent, megközelítve az közötti 26,42 %-ot. A Kékfrankos megtartotta vezető helyét, azonban jelentősen visszaesett a Cabernet sauvignon szaporítása, mely a évi 20,93 %-ról 2008-ra 3,55 %-ra csökkent. Sajnálatos, hogy egyes borvidékeken kedvezőtlen fekvésekbe is telepítették. Gyengébb évjáratokban a fajta nem adta a kívánt minőséget. Szakmai körökben vita- 4. ábra október 97

5 Chasselas, Csaba gyöngye, Pölöskei muskotály stb.) egyébként is borkészítésre használták fel. Ez indokolta ezeknek a fajtáknak a borszőlő fajták közé történő besorolását. Sajnálatos, hogy csemegeszőlőből a lehetőségeink ellenére importra szorultunk. A Vitis vinifera és fajhibridek szaporítása 1. kép Bianca A fajhibridek szaporítási aránya az évi 7,28 %-ról 2008-ra 18,17 %-ra emelkedett, a Vitis vinifera fajták rovására (3. ábra). Ez pozitívum humán-egészségügyi szempontból a toleráns fajták ugyanis nem, vagy kevésbé igénylik a vegyszeres növényvédelmet, de minőség vonatkozásában már nem ilyen egyöntetű a vélemény. Egyes toleráns fajták (Zalagyöngye, Kunleány) szaporítása gyakorlatilag megszűnt, ezzel szemben az egyéb fajta kategóriába sorolt (pl. Bianca, Aletta 1-2. kép) fajták szaporítása többszörösére növekedett. Utóbbi fajták kevésbé fagyérzékenyek, ezért főként a Kunsági borvidéken került előtérbe telepítésük. Hasonló a tendencia csemegeszőlők vonatkozásában is; a hagyományos fajták pl. Szőlőskertek királynője muskotály helyett a Pölöskei muskotály, a Nero és a Palatina fajtákat szaporították, használták fel. Az illatos fajták szaporítása tott, hogy a Cabernet sauvignon vagy a Cabernet franc adja a jobb minőséget, utóbbi finomabb savakkal rendelkezik, de hosszabb távon, megfelelő érlelés, tárolás után, a markánsabb savakkal, íz- és zamatanyagokkal a Cabernet sauvignon javára billenhet a mérleg. Nem tartjuk véletlennek, hogy korábban a hűvösebb klímájú Soproni Borvidéken a törvény a Cabernet franc telepítését engedélyezte, a Cabernet sauvignont nem. A fehérbort adó fajták közül nagymértékben visszaesett a nagy terméshozammal rendelkező és emiatt 2. kép Aletta sok esetben alacsonyabb minőséget adó fajták (Rizlingszilváni, Zala gyöngye, Zöld veltelíni, Chasselas, Kövidinka stb.) szaporítása. Egyes fajták (Szürkebarát, Sauvignon, Cserszegi fűszeres) részaránya a fehérbort adó fajták felhasználásának csökkenése ellenére jelentősen emelkedett. A Tokaj-hegyaljai fajták (Furmint, Hárslevelű) használata kiegyenlített, átlagosan 2-3 % volt. Az utolsó években a Furmint javára billent a mérleg nyelve. A csemegeszőlő fajták szaporítási aránya általában 10 % alatt volt, melynek jelentős részét (pl. A borászati technológia fejlődésével, az illatos, fűszeres borok iránti igény növekedésével együtt járt az illatos fajták felhasználása (4. ábra). Szaporításuk az közötti 21,9 %-ról 2008-ra-ra 26,87 %-ra emelkedett. Egyes évjáratokban (2007) a 30 %-ot is meghaladta felhasználásuk. Kiemelkedik a Cserszegi fűszeres évi 7,21 %-os részesedése, amely megközelítette a vezető Kékfrankos 8,73 %-át. Az Irsai Olivér aránya majdnem elérte az Ottonel muskotály fajtáét. A Chardonnay és a Tramini szaporítási aránya csökkenő, míg a Sauvignon blanc fajtáé emelkedő tendenciát mutatott október