História 2003-03
História 2003-03 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Tartalom 1.... 1 1. A Rákóczi-felkelésrõl... 1 2. Képek... 4 2.... 8 1. Nyugat-Európa és Rákóczi... 8 2. Képek... 12 3.... 18 1. A Rákóczi-szabadságharc és Európa. Kronológia... 18 4.... 21 1. Rákóczi és Kelet-Európa... 21 2. Képek... 24 5.... 27 1. A királyi méltóság megjelenítése... 27 2. Képek... 29 6.... 33 1. Erdélyi fejedelmek hatalmi jelvényei... 33 2. Képek... 35 7.... 41 1. Sztálin... 41 2. Képek... 46 8.... 55 1. Sztálin halála... 55 2. Képek... 55 9.... 56 1. A Csontok kútja Atapuercában... 56 2. Képek... 57 10.... 62 1. Százéves a teddybear... 62 2. Képek... 63 11.... 65 1. Egyiptomi ételek, italok... 65 2. Képek... 66 iii
1. A Rákóczi-felkelésrõl ÉVFORDULÓ GLATZ Ferenc A Rákóczi-felkelésről Egyetemesség, lokalitás, alternatívakutatás Másfél száz éve történészek joggal hajtogatjuk: mindennek sajátossága így a magyar történelem sajátossága is csak összehasonlításban írható le, minősíthető. Az egyének nemzeti, vallási alapon, vagy éppen lakóhely szerint szerveződő közösségeinek falvak, államok történelmét leírni és minősíteni csakis a nagyobb és más közösségekkel összehasonlításban lehet. A magyarok történelmének értékeléséhez a honi események mellett ismerni kell a közeli és távoli szomszédok történéseit is. Közhelyként hangzik mindez. De most, az európai egyesülés korában, az európai államok és nemzetek egymáshoz közelítésének korában nagyon is aktuális követelmény. Önmagunkkal és szomszédainkkal szemben is... Dolgozunk az Európa-történelem vázlatán, Európa krónikájá -nak az összeállításán. Merthogy nem létezik tartós Európai Unió az európai önazonosság (identitás) érzése nélkül, és nincs európai önazonosság-tudat európai történeti ismeretek nélkül legalábbis mi így gondoljuk. S már azon vesszük észre magunkat: a távolkeleti, ázsiai, amerikai, afrikai kultúrákat kutatjuk, hogy értékelhessük, értelmezhessük az európai népek kultúráját. Mert az internet, a globalizálódó világ korában gyermekeink szemhatára már világméretű összehasonlítást is kíván... Epizód az európai történelemben 2003. május 6. Évforduló. 300 évvel ezelőtt Brezan várából a legnagyobb magyar földesúr, II. Rákóczi Ferenc felkelésre szólítja fel valamennyi hazaszerető egyházi és világi, nemes és nemtelen... lakos -t, hogy az életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert. Nyolc évi háború (1703 1711) kezdődik a Kárpát- medencében. S mivel a felkelés Európa akkor első hatalma, a Habsburg Birodalom ellen folyik, így a küzdő felek betagozódnak az éppen akkori kitörő két nagy kontinentális háború szövetségi rendjébe, az ún. spanyol örökösödési háború és az ún. észak-európai háború rendjébe. A spanyol trón utódlásáért a Habsburgok és az általuk vezetett európai szövetségi rendszer csap össze Franciaországgal (1701 1714). A Habsburgok hátában a lokális magyarországi felkelés gyengíti a birodalmat, s lesz Rákóczi a francia király potenciális szövetségese. (Köpeczi Béla európai ívű Rákóczi-kutatásai megmutatták ezen összefüggéseket.) Rákóczi kezdettől francia pénztámogatást kap. Nincs ebben semmi különös mondjuk. Az idegen, francia tallérok -kal együtt lehet még a felkelés nemes célú, szolgálhatja az még a helyi lakosság érdekeit... A helyi lakosság érdekeiről beszélünk. Mert a történelmi értékelés végső mércéje mégiscsak az: ki szolgálta a helybéliek boldogulását. Hiszen az itt honos emberek tartják karban a természetet, éltetik a közösségeket... Az ő életfeltételeik javítása a történész mércéjén az egység. Nem pedig utólag, a történészek által kigondolt törvényszerűségek: abszolutizmus, polgárosodás és így tovább. Észak-Európában ezzel egy időben alakulnak át a hatalmi viszonyok. 1700-ban tör ki a háború az Északi-tenger partján elhelyezkedő hatalmak Svédország, Dánia, a szétszakadt Lengyelország és a feljövő Oroszország között. A kontinens két nagy háborújának szövetségi rendszere érintkezik egymással. S mivel a Rákóczi-felkelés a Kárpát-medence északkeleti csücskében közvetlenül szomszédos a lengyel orosz területekkel, s érinti a Habsburg- és oroszellenes Törökország érdekeit is, így hát természetes, hogy része lesz az észak-európai háborús konfliktusnak is. (Niederhauser Emil Kelet-Európa-történeti tanulmányai mutatták meg ezen összefüggéseket.) Igaz, joggal mondják történészeink: európai történeti mércével mérve a Rákócziszabadságharc csak epizód a korabeli Európa történelmében. De hát mi az, ami nem epizód a magyar történelemből egy nagyobb térbeli összefüggésbe helyezve? kérdezzük mi. Akár 1848 49, akár 1918 19, akár 1956 eseményei hogy csak a fegyveres és társadalmi harcok magyarországi történelméből vegyünk példákat... Azután egy másik retorikával úgy is mondható: a magyarországi események (1703 11 között) a magyarság problémáit világtörténelmi szintre emelték, európai vagy világtörténelmi szintű összecsapás részei voltak. Ahogy mondjuk ezt 1848-ról, 1918 19-ről vagy 1956-ról. A lokális érdekek kifejezése 1
Másfél száz éve kérdése az egyetemes szemléletű történetírásnak: mit mivel hasonlítsunk össze egy-egy közösség vagy államszervezet történelmében? Az új történetírás az egyetemes összehasonlítás alapján áll. De számára az összehasonlítás nem az egyik földrajzilag helyi viszonyokból (Nyugat-Európában) kinőtt értékrend minősítő alkalmazása egy másik helyre (Kelet-Európára). Számára az összehasonlítás: a világ különböző helyi (lokális) természeti és emberi életkörülményeinek és folyamatainak, a különböző helyi viszonyok között nyíló alternatíváknak az összehasonlítása. És ebből általánosítás levonása. Az értékelés alapja: mennyire volt képes az adott politikaitársadalmi mozgalom a helyi alternatívákat kihasználni és elősegíteni, hogy a helyi társadalom az egyszer megélhető életet magasabb anyagi és szellemi szinten élje meg. Ezért az új történetírás elsődleges céljának az alternatívák kutatását tartja. Nem pedig a világ egyik részén kinőtt társadalmi-igazgatási rendszerek modelljét számon kérni egy más földrajzi-történelmi adottságú vidék lakosságán, s ezt történelmi haladás -nak, az emberiség egyetemes törvényszerűség -ének kiáltani ki. (Ahogy jelenében is elutasítja a világ egyik részén kialakult életcélok rendjének erőszakos bevezetését a világ más történelmi-földrajzi adottságú tájain. Haladóbbnak, felsőbbrendűnek kiáltva ki a katonailag erősebb hatalom belső rendjét.) A világ történelme számtalan lokális helyszínen zajlik. Földrajzilag behatárolt lokális életkeretek között. Mi más a világ történelme e szempontból nézve, mint a lokális történelmek összessége! És a lokális érdekek ütközése, egyeztetése. Most, az európai integráció, a lokális és egyetemes érdekek egyeztetésének korában erről sem szabad megfeledkezni. Mert a történelem végtelen... Legalábbis egyelőre annak látszik. Az új történetírás a különböző helyi (lokális) emberi alternatívák összehasonlítását tartja céljának, és ehhez hasznosítja a természettörténet, a modern igazgatás- és politikatörténet, művelődéstörténet-írás, a mindennapi élet (kultúrantropológia) szempontjait. 1703 májusában a Rákóczi-felkelés nem a világpolitika begyűrűzésének eredménye volt. A felkelés a lokális érdekek kifejezője volt. Kitörésének oka az a helyi társadalmi mozgalom, amely mozgalom a Kárpátmedencében lezajló emberi életviszonyok átalakulásából, a helyi társadalmi konfliktusokból és az emberi élőhelyek leromlásából keletkezett. A régi történetírás az 1703 11 közötti háborúban a rendi-nemesi célok és a fejedelmi abszolutizmus összeütközését látta elsősorban. Ez alapján állt vagy a modernizáló Habsburgadminisztráció vagy a társadalmi és nemzeti szabadságért harcoló fényes kurucok oldalára. Mindkét álláspont a kuruc (Rákóczi-Thököly- párti) és a labanc (Habsburg-párti) számtalan formában jelent meg az elmúlt másfél évszázad nemzeti, állami szempontú történetírásában. (Legutóbb a hidegháború idején, az 1950 60- as években a nyugati, azaz Habsburg-ellenes, ún. kuruc hagyományok felelevenítése dívott, mert ennek volt a napi propagandában használhatósága. Megjelent mindkettő egy osztályharcos mezben is: a labanc-marxista oldalon elvitatták a szabadságharc össztársadalmi érdemeit, mondván, hogy az csak a kisnemesi társadalom megmozdulása volt, a másik oldalon, a kuruc-marxista oldalon pedig arról beszéltek, hogy Rákóczi már a 18. század elején népi-nemzeti, jobbágyfelszabadító programot követett.) Az életfeltételek leromlása A Kárpát-medence emberi és természeti élőhelyeit a 11 16. században jól szervezett, sőt a 14 15. században már európai szinten álló igazgatásszervezet, a magyar királyság szervezete fogta át. Az államterület jelentős részét nagy területeken víz járta: a mai Balaton élettere a mainak többszöröse volt, a Dunántúl közepén, az Alföldön pedig a Duna és a Tisza ismétlődő árvizei hatalmas ingoványos mocsarakat képeztek. Mégis, e természeti feltételekhez az évszázadok során sajátos településszerkezet igazodott. (A természettörténeti viszonyok pontos felmérése az elmúlt másfél évszázad [államtörténeti] kutatási szempontjai mögött minduntalan háttérbe szorult. Most a fiatal Rácz Lajos munkái biztatnak eredménnyel.) Ezt a településszerkezetet a török háborúk mindenekelőtt az 1592 1606 közötti 15 éves háború szétzilálta. A török kiűzésének idején (1699) a népesség a Mátyás korabelihez (1490) képest nem hogy nőtt volna, de becslések szerint 4 millióról 3 millióra csökkent! A török megszállta középső területek pedig elnéptelenedtek. Az utak tönkrementek, a kereskedelmi útvonalak megszűntek. Az 1697 1710 közötti évektől azután még természeti csapások sora is sújtotta a népességet: 10 év alatt két pestisjárvány, 1707-ben és 1709-ben árvizek, szokatlanul kemény tél, 1710-ben éhínség. A térség népessége az önfenntartás határáig jutott a természettörténet kezdeti kutatásai legalábbis erről szólnak (a Rákóczi-kor kiváló kutatója, R. Várkonyi Ágnes éppen a hazai természetkutatás egyik úttörője). Újjáépítés 2
Ilyen életkörülmények között érte őket a királyi hatalom törekvése: új igazgatás kiépítése, az annak terheit a lakosságra hárító adópolitika, amelyet a töröktől 1686 után fokozatosan visszafoglalt területeken is bevezettek. Kétségtelenül modern európai rendszer. A kor embere mindezt úgy élte meg: az emberi életviszonyok nem javultak, de romlottak 1699, a török kiűzése után. Miért? A török korban, a 17. században a Kárpát-medencében sok száz kilométeres szakaszon húzódott a törökellenes hadszíntér határvonala, az ún. végvári rendszer. Ez a végvárrendszer és a török keresztény vonalon az átjárás, a kereskedelem több százezer embernek adott életlehetőséget. Végvári katonáknak, a várakat, katonaságot ellátó termelőknek, kereskedőknek. (Szakály Ferenc kutatásai mértékadóak, most fiatal kollégánk, Pálffy Géza készít végre megbízható, aprólékos felmérést.) A török kiűzésével a török magyar határvonal a Kárpát-medence déli részén alakult ki, majd a délen lakó szerbeknek biztosított kiváltságokat, jó megélhetési lehetőséget. A régi, most már haszontalan végvárakat elkezdték lerombolni (óriási pénzbe került nemcsak a fenntartása, hanem a lerombolása is), a végvári katonaságot pedig szélnek engedték. Az ország középső részének nagy része így munkanélkülivé vált. Rákóczi seregének jelentős része ismert tény történetírásunkban a volt katonáskodó, most már munkanélküli elemből került ki. E népesség úgy látta, hogy a bécsi királyi hatalomtól segítséget nem várhat, így a szervezkedő, Rákóczi vezette csoporthoz szegődött, amely érdekeit képviselni ígérte. Birodalmi és lokális érdekek: Bécs vagy Buda Az államigazgatás hatásrádiusza a 17. században nem érte át még a királyi Magyarországot sem. A török ék az ország középső részén amúgy is széttagolta a korábbi államigazgatást. Az északkeleti és a délnyugati végek is önállósultak. Nemcsak politikailag, hanem a létfenntartás újratermelésének, megteremtésének rendjét illetően is. Az ország délnyugati részén, az Adriáig terjedő kereskedelem (élő marha) és a birtokmodernizáció révén a Zrínyiek (horvát bánok is), a Frangepánok erősödnek meg. Mind a térség gazdasági, mind a földesurak személyi, politikai érdekei szembekerülnek a bécsi (birodalmi) adminisztráció érdekeivel. Északkeleten a másik nagybirtokos család, a Rákócziak élvezik a tokaji bor és a még megmaradt észak dél (Lengyelország) irányú kereskedelem áldásos hatását. Nem véletlen, hogy az önálló gazdasági és politikai érdekű Délnyugat- Magyarország és Horvátország vezető családjai (Zrínyiek, Frangepánok), valamint a Rákócziak lesznek a 17. századi Bécs-ellenes mozgalmak vezetői. A helyi érdekeket fogalmazták ők meg. Nem holmi idegenellenesség ez, hanem a lokális érdekek megfogalmazásai. Amelyek valóban eltértek a bécsi udvar érdekeitől. A Buda központú államnak is állandó gondja volt a 11 16. században a Kárpát-medence igazgatásának átfogása, az egységes adó, a bíráskodási rend, a törvénykezés biztosítása. Az 1541 után Bécsbe került királyi udvar, ráadásul a török ékkel a volt államterület szívében, egyáltalán nem boldogult a szélső területekkel. És nem is tudta megfogalmazni a peremterületek érdekeit. Nem voltak erről alapos információi. Mindemellett a bécsi adminisztrációnak nemcsak a Kárpát-medence, hanem szinte egész Közép-Európa érdekeit kellett döntéseinél irányadónak tekinteni. A birodalmi és a Kárpát-medencei érdekek természetesen ütköztek. A magyar trónon 1526 után a Habsburgok ültek, akik a német-római császári címet is viselték. Az általuk uralt területek súlypontja Európa közepére esett, adminisztrációjuk az uralkodói érdek megfogalmazásakor természetesen elsősorban a Habsburgok Közép- Európában, sőt nyugaton uralt területeinek érdekeit követte. (Nem lebecsülendő természetesen a bécsi udvarban formálisan önállóságot élvező magyarországi kormányszervek magyar érdekérvényesítő szerepe sem egyes korszakokban.) A Habsburg-uralomból a Kárpát-medencében élő népeknek a török megszállás idején elsősorban haszna volt. A királyi Magyarországra, tehát a felvidéki és nyugat-magyarországi vidékekre jött ha vékonyan is a nyugateurópai fejlett termelési, szellemi kultúra. És ami a lényeg: a Habsburgok örökös (Lajtán túli) tartományaiból származó jövedelmekből finanszírozták a magyarországi végvári rendszert. Valamint: a birodalom mozgósítása nélkül a török kiverésére még csak esély sem nyílhatott. A török kiűzése után természetesen a bécsi adminisztráció nem kívánta tovább finanszírozni a magyarországi újjáépítést. A kérdés: a helyi adókból milyen újjáépítést lehet megvalósítani? A reális alternatíva irreálissá válik Rákóczi személyében az ország leggazdagabb főura vállalkozott arra, hogy megkíséreljen önálló, magyar vezetésű államiságot teremteni. Személyében a Rákóczi és a Zrínyi család egyesült. Atyja, I. Rákóczi Ferenc 3
névleges erdélyi fejedelem. Anyja Zrínyi-lány, akinek második férje, Thököly Imre a tokaj-hegyaljai Habsburgellenes szegénylegény-mozgalom vezére. Az ismét szabadon választott, Budán székelő és a helyi érdekeket megfogalmazó királyság megteremtése egyébként, mint lehetőség, folyamatosan élt a török megszállás idején is a magyar politikai vezető réteg gondolkodásában. Rákóczi ennek az elképzelésnek volt egy időre a megjelenítője. Rákóczi Ferenc egyébként nem jobbágyvédő hős vagy modern nemzeti szabadságharcos, ahogy azt a 19 20. századi történetírás egyes irányzatai ábrázolni igyekeztek, hanem késő reneszánsz nagyúr, aki magyar fejedelem, illetve magyar király kívánt lenni. Okos, művelt arisztokrata, igazi főúri kedvtelésekkel. Jó szervező, erős szerelmű és sokoldalú férfi. Mindemellett vonzóan erkölcsös, nemes egyéniség. Irreálisan korabeli mércével mérve is illuzórikusan túlbecsülte családja és az erdélyi fejedelemség nemzetközi súlyát. Mindemellett rossz hadvezér volt. De kétségtelen, hogy háborúja a kor egyik alternatívájának (önálló magyar királyság) végiggondolásán alapult. Nem lehet ugyanis elvitatni, hogy egy hazai központú, Budán az adminisztrációt berendező magyar államiság sok előnnyel is járhatott volna a magyar államterület részére. A helyi érdeket a bécsinél jobban ismerő apparátussal, hivatalnokokkal; a hazai vezető réteget (fő- és köznemességet) jobban értő és kézben tartani képes állami adminisztráció a helyi társadalom előnyére is szolgálhat. (Ezt bizonyítja a csírájában kialakuló Rákóczi-adminisztráció, amennyire ez látható az állandóan hadszíntérről hadszíntérre vándorló fejedelem udvarában: a saját külügy, hadügy és pénzverés mellett a türelmes valláspolitika, ügyesnek nevezhető társadalompolitikai intézkedések.) Rákóczi egy, a helyi társadalmi konfliktusokból kinőtt mozgalom élére állt, elvállalta annak vezetését. És megkísérelte ezt a mozgalmat, nemzetközi kitekintéssel, európai politikai tényezővé emelni. Az elképzelés jó és jogos volt, de realitással csak rövid időre bírt. 1708-ra Rákóczi lehetséges szövetségesei visszahúzódásra kényszerültek, a frissen felállított hadsereg rossz ellátottsága és szervezeti gyengéi, Rákóczi hadvezéri hiányosságai a tragikus trencséni csatához vezettek. (Ahol 12 ezer kuruccal szemben ötezer császári katona aratott fényes győzelmet!) Kifulladt a mozgalom társadalmi támogatottsága is. Bebizonyosodott: a török hódoltság életformái és életcéljai visszavonhatatlanul eltűntek. Emellett pedig a jól szervezett Habsburg-adminisztráció mind a harctéren, mind a politikában (a szerbek megnyerése, a magyar arisztokrácia nagyobbik része udvarhűségének biztosítása stb.) döntő fölénybe került. Mire a szatmári békét (1711. május) aláírták, addigra az önálló magyar fejedelemség mint politikai-igazgatási keret már nem volt reális alternatíva a térség újrarendezésében. A Kárpát-medence lakosságának érdekeit, a természeti viszonyok emberhez szelídítésének programját most már azok a magyar főurak képviselték, akik elfogadva a Habsburgok és a bécsi adminisztráció realitását a császári udvaron belül igyekeztek a lokális érdekeket képviselni. Már nem Rákóczi. Ők: Pálffy János, aki a felkelést lezáró szatmári békét olyannyira méltányosan fogalmazta, vagy a császárhoz átállt, később árulónak kikiáltott gróf Károlyi Sándor, majd az államterület újraberendezésében oly kiemelkedő szerepet játszó magyar arisztokraták: Csákyék, Esterházyak és a többiek. A bécsi adminisztráció és a magyar politikai elit első kiegyezése 1711-ben reális és méltányos kompromisszum volt. Megalapozta a Kárpát-medence újratelepítését, előmozdította, hogy az elvadult táj fokozatosan kultúrtájjá alakuljon... * Az európai politikában epizód volt a Rákóczi vezette harc. De a török utáni helyi társadalmi átrendeződésben, a helyi érdekek megfogalmazásában eminens szerepet játszott. Utóéletében igaz, hogy hamis politikai hivatkozások alapanyagát képezte, de a Bécsben ülő udvari adminisztrációt emlékeztette is arra: a helyi (lokális) érdekekre figyelemmel kell lenni. És a történetírásnak is figyelemmel kell lenni mind az európai, mind a lokális szempontokra. 2. Képek 4
5
6
7
1. Nyugat-Európa és Rákóczi BARTA János, ifj. Nyugat-Európa és Rákóczi A spanyol örökösödés és Magyarország A Rákóczi-szabadságharc bármilyen felületes megközelítés esetén is elválaszthatatlan az Európában vele párhuzamosan zajló politikai eseményektől, mindenekelőtt két nagy európai háborútól: az északi és a spanyol örökösödési háborútól. Ezek alakulása döntő módon befolyásolhatta a hazai mozgalom sorsát. Tudjuk, a fejedelem követeket küldött a hadviselő felek uralkodóihoz, vezető politikusaihoz, rendre szövetséget ajánlva vagy közbenjárást kérve tőlük. A szabadságharc bukásának okai közé történetírásunk gyakran sorolja be ezen segítség elmaradását. A nyugati segítség elmaradása Rákóczi maga mindvégig bizakodó maradt a külföldi segítséget illetően. Megnyilatkozásai is azt tanúsítják, hogy hitt diplomáciai akcióinak sikerében. Emlékirataiban a következőképpen fogalmazott: egyedül az én személyem volt az, mely az én házam, az én őseim tekintélyénél fogva... a külföld keresztény uralkodóinak baráti támogatását kieszközölte. A vezetők magabiztossága nyomán a kuruc katonák is méltán vélhették úgy, hogy pénzünk, külföldi királyokkal kötéseink [szerződéseink] elegendő vagyon. A fejedelem várakozásai mégsem teljesültek. Tényleges segítséget (pénzt, katonai szakértőt) kizárólag a franciáktól kapott, de XIV. Lajos francia király (1643 1715) arra már nem méltatta, hogy politikai szerződést kössön vele. Egyáltalán, írásba foglalt politikai megegyezést I. Péter (1689 1725) Oroszországát kivéve egyetlen országgal sem sikerült kötnie.* Szárnyaló terveit, amelyekben különféle nemzetközi szövetségek létrehozását, a szabadságharcot támogató újabb hadszínterek nyitását javasolta, nem hallgatták meg. Franciaország oly kevéssé vette figyelembe javaslataimat, hogy semmit nem várhattam és remélhettem tőle írta ugyancsak Emlékirataiban. Rákóczinak XIV. Lajossal folytatott levelezése azt sugallja, hogy a Napkirály többnyire óvatosan kitért kérései elől, s ritkán tett konkrét ígéretet. A fejedelem tehát túlbecsülte XIV. Lajos hajlandóságát. Olyan ígéreteket tulajdonított a francia királynak, amelyek a valóságban a király leveleiben nem is szerepeltek. Fel kell tennünk a kérdést: elvárható lett volna-e egy idegen uralkodótól, hogy Rákóczi kívánságát teljesítse? Csak akkor hangzik válaszunk, ha érdekei egybeesnek a felkelők érdekeivel. Jó kilátások, 1703 Az 1703-ban meginduló felkelés nemzetközi kilátásai nem tűntek rossznak. A 18. század első évtizedében kirobbant két nagy európai háborúba a hatalmak mindegyike bekapcsolódott. A spanyol örökösödési háború (1701 14) tétje a spanyol Habsburgok kihaltával gazdátlanná vált világbirodalom megszerzése volt. Spanyolország a 17. század végére elveszítette nagyhatalmi állását, amerikai gyarmatai, valamint itáliai és németalföldi tartományai azonban még mindig vonzóvá tették birtoklását. Trónjáért az osztrák Habsburgok és a francia Bourbonok vetélkedtek. A Habsburgok jelöltje I. Lipót császár (1657 1705) kisebbik fia, Károly (VI. Károlyként császár 1711 40), utóbbiaké XIV. Lajos szintén a család fiatalabb ágából származó unokája, Anjou Fülöp (spanyol királyként V. Fülöp, 1700 46) volt. A két jelöltnek tehát eredetileg nem volt joga a Habsburg császári vagy a francia királyi korona öröklésére. Az utolsó spanyol Habsburg halálakor (1700) XIV. Lajos Anjou Fülöpöt mégis a francia trón örökösévé nyilvánította, ami Franciaország és Spanyolország egyesülését jelentette volna perszonálunió keretében. Döntése az európai erőegyensúly megbomlását eredményezte volna. Ez nemcsak a rivális osztrák Habsburgok, hanem a többi európai hatalom ellenállását is kiváltotta. Kitört tehát a háború. A másik európai összeütközés az észak-európai hegemóniáért tört ki. Az ún. északi háborúban (1700 21) a Baltikum feletti uralomért folyt a harc. Két terjeszkedő hatalom, Svédország és Oroszország érdekei ütköztek: XII. Károly svéd király (1697 1718) Dániát és Lengyelországot szerette volna érdekkörébe vonni, míg I. Péter orosz cár az addig svéd fennhatóság alatt álló Néva torkolatvidékén kívánt Oroszországnak tengeri kijárót szerezni. Az északi háború katonailag nem kapcsolódott a spanyol örökösödési háborúhoz, bár résztvevői keresték a nyugati kapcsolatokat. A Rákócziak és Franciaország 8
Rákóczi és a Rákóczi-felkelés helye előre ki volt jelölve az európai szövetségi rendszerekben. Mozgalmának Habsburg-ellenessége a franciák oldalára állította. De erre predesztinálta őseinek politikája is. Dédapja, I. Rákóczi György a harmincéves háborúban (1618 1648) abban a szövetségben harcolt a Habsburgok ellen, amelyhez Franciaország is csatlakozott. Zrínyi Miklós is a vasvári béke (1664) iránt érzett csalódottság miatt XIV. Lajoshoz fordult levélben (a király válaszát nem érte meg). És a bécsi francia követtel tárgyalt öccse, Péter (Rákóczi nagyapja). XIV. Lajos Zrínyi Ilona mindkét házasságát (előbb I. Rákóczi Ferenccel, utóbb Thökölyvel) támogatta, sőt talán sürgette is, mivel ettől a magyarországi Habsburg-ellenes mozgalom fölerősödését várta. Fennmaradt a kapcsolat Thökölyvel is. Ilyen családi előzmények után fordulhatott bizalommal 1700 nyarán levéllel Rákóczi XIV. Lajoshoz, amelyben a magyarországi helyzetet ismertette és támogatást kért. Ezért Bécsújhely börtönébe került, s ha felesége és a derék Lehmann börtönparancsnok segítségével meg nem szökik, minden bizonnyal a vérpadon végzi. Levelére egyébként a francia hadügyminiszter (a levelet vivő Longueval századosnak nem sikerült a király elé jutnia) udvarias, de semmitmondó választ küldött. Franciaország érdekei A 17. század második felében a franciák magatartását a magyarországi történéseket illetően egy furcsa ellentmondás határozta meg. Konkrét politikai érdekük azt kívánta, hogy bármilyen Habsburg-ellenes mozgalmat támogassanak vagy legalább pártoljanak. Így nemcsak a magyarországi elégedetleneket támogatták, hanem a törököt, azokat támadásokra biztatták. Tudatában voltak ugyanakkor annak is, hogy az európai közvélemény, keresztényi kötelezettségüknek megfelelően, a törökellenes háborúkban való részvételt várja el tőlük. Groteszk helyzetek születtek így. 1664-ben például XIV. Lajos hatezer katonát küldött Montecuccoli seregébe, akik a szentgotthárdi csatában (1664) elismerést vívtak ki vitézségükkel. Ugyanakkor a háborút lezáró vasvári békére amelyet a magyar történetírásban szégyenletesnek bélyegeznek a bécsi udvar azért kényszerült a törökkel szemben, mert a birodalom nyugati határaira francia nyomás nehezedett. Thököly sikerei például megfeleltek a franciák érdekeinek, annál kevésbé a Magyarország felszabadítására indított törökellenes háború. Buda visszavétele (1686) és a nagyharsányi győzelem (1687) után XIV. Lajos meg akarta akadályozni a felszabadító császári hadsereg további előrenyomulását, ezért 1688-ban a Rajna-vidékre támadt: katonái lángba borították Heidelberg, Mannheim és Worms városokat. Magyarország felszabadítása a török uralom alól azért húzódott el közel másfél évtizedre, mert a császári hadsereg legjobb csapatait a nyugati frontra, a franciák ellen kellett vezényelni. A török veresége 1683 és 1699 között a franciák szemében felértékelhette Rákóczi jelentőségét. A felszabadító háborúban elszenvedett veszteségek egyébként is kimerítették a Portát, amely 1699 után a franciák biztatása ellenére nem kívánt újabb háborút indítani. Nyugaton sem talált szövetségesre XIV. Lajos. Expanziója miatt már 1686-ban erős szövetség alakult a Napkirály megfékezésére, amelyhez 1688 után Anglia is csatlakozott. A Napkirály a spanyol örökösödési háborúban is arra kényszerült, hogy gyakorlatilag egyedül vegye fel a küzdelmet az ellene formálódó szövetséggel szemben. Hadai egyedül harcoltak a háború mind a négy frontján (Spanyolország, Németalföld, Németország és Itália). Csak Németországban számíthatott néhány kisebb fejedelemségre, mint pl. Bajorországra. A Habsburgok hátában Ha XIV. Lajos szövetségest keresett Bécs hátában, akkor a magyarokra kellett támaszkodnia. A kapcsolat létrejött, a szövetség azonban nem. A francia udvarban az Istentől eredeztetett, gyakorlatilag kétségbevonhatatlan abszolút hatalom elméletét fogadták el. Ez a hatalom az ellenfelet is megillette, az ellene lázadó alattvaló harca tehát jogtalannak minősült. Rákóczi hiába volt fejedelmek leszármazottja, jog szerint mégiscsak lázadó. A francia uralkodó pedig csakis egyenrangú féllel, önálló, elismert hatalmú fejedelemmel köthetett szövetséget. Rákóczi címei (herceg, főispán) ehhez nem bizonyultak elegendőnek, nem volt elegendő az sem, hogy házassága révén (a hessen-rheinfelsi Sarolta Amália hercegnővel, 1694) német fejedelmi családokkal, sőt a francia királyi ház egyik hölgytagjával került rokonságba. Az államjogi problémáknak bizonyos fokig Rákóczi is tudatában volt. Ezért sürgette az erdélyi rendeket, hogy válasszák fejedelemmé, 1704. évi megválasztása után pedig egy igen rövid és felületes látogatást kihasználva igyekezett elfoglalni a fejedelmi trónt, ami közvetlenül semmiféle hasznot (adó vagy kincstári jövedelem, katonaállítás) nem biztosított számára. A fejedelemség státusának bizonytalansága miatt hiszen Erdélyt a Habsburgok magukénak vallották, reményei mégsem teljesülhettek. Ugyanakkor a szerződés hiánya nem akadályozta meg azt, hogy a franciák anyagi és szakértői segítséget ne nyújtsanak a magyarországi felkelőknek. 9
A francia udvar némi indoklást is talált ehhez: Rákócziékban nem lázadókat támogat, hiszen a bécsi udvar törvényszegése ellen léptek fel. Ez esetben nem arról van szó, hogy lázadó alattvalókat támogatunk törvényes fejedelmük ellen... Az ország legrégibb törvényei arra jogosítják fel őket, hogy fegyvert fogjanak, amikor királyuk megsérti esküjét érvelt XIV. Lajos. A franciákkal kezdeményezett diplomáciai levélváltás végigkísérte Rákóczi szabadságharcát. A kapcsolat tartalma azonban meglehetősen egyoldalú maradt. A fejedelem Bécsújhelyről való szökésétől kezdve mozgalma bukásáig kérelmeivel ostromolta XIV. Lajost. Legtöbbször pénzt kért katonák zsoldjára, fegyverekre, posztó vásárlására. Máskor nagyszabású diplomáciai terveket tárt a Napkirály elé. Kérte közbenjárását, hogy a lengyelek támadják meg az osztrák császárt, a franciák juttassanak el néhány ezer katonát az Adrián és Horvátországon keresztül Magyarországra, vagy legalább folytassanak olyan háborút Itáliában, ami még több császári sereget von el Magyarországról. Terveiben a legkülönfélébb nemzetközi szövetségek szerepeltek (francia, lengyel, bajor, szász részvétellel). Arra biztatta a Napkirályt, hogy beszélje rá valamelyik szövetséges vagy semleges uralkodót (II. Ágost szász, Miksa Emánuel bajor választót, később Frigyes Vilmos porosz trónörököst), hogy fogadja el a magyar koronát. Rákóczi egyénisége magával tudta ragadni a vele személyes kapcsolatban álló francia követeket (Du Héron, majd Bonnac varsói követeket, egy ideig pedig a Magyarországra küldött des Alleurs márkit is), akik támogatták terveit. Francia tallérok XIV. Lajos ugyanakkor óvatosan fogadta e kéréseket, válaszai meglehetősen hűvösek voltak. A segítséget azonban, amennyiben érdekeit szolgálta, nem tagadta meg. Már 1702-ben küldött némi pénzt a Lengyelországba menekült Rákóczi és Bercsényi személyes kiadásaira, a kísérőlevélben azonban ekkor is tartózkodóan nyilatkozott: Szerencsétlenségüknek nem voltam okozója, még csak tudomásom sem volt szándékukról, ennek ellenére nem akarom magukra hagyni őket. A mozgalom kirobbanása után azonban rendes havi támogatást juttatott a felkelőknek, aminek összegét a sikerek láttán megemelte. (Ennek nagysága 1703 novemberétől 1705 májusáig havi 10 ezer tallér, attól fogva havi 16 ezer tallér volt. 1708-tól ugyan a segély akadozni kezdett, de teljesen soha nem szűnt meg. Folytatásának a Rákóczinak a száműzetésben juttatott kegydíjat tekinthetjük.) A fejedelem szárnyaló politikai tervezeteit ugyanakkor a francia udvarban továbbra sem méltányolták. (XIV. Lajos mentségére talán annyit, hogy des Alleurs követ későbbi jelentései szerint Rákóczi nem mindig a franciák szándékai szerint használta fel a kapott pénzeket. Udvarában túl nagy volt a pompa. Ugyanaz az igyekezet, amivel ország-világ előtt bizonyítani akarta fejedelmi méltóságát, fényűző kiadásokba verte.) Angol és holland közvetítés A francia elkötelezettség anyagi haszna ellenére nemzetközileg zsákutcának bizonyult Rákóczi számára. Megakadályozta azt, hogy szabadságharcához a XIV. Lajos ellen szövetkezett, Magyarország sorsa iránt korábban nemegyszer jóindulatot tanúsító hatalmak segítségét igénybe vegye. A fejedelem persze ezekkel az országokkal is igyekezett kapcsolatokat kiépíteni, esetenként nem is eredménytelenül. 1704 márciusában George Stepney, bécsi angol és J. J. Hamel-Bruyninx bécsi holland követ maguk ajánlkoztak, hogy a Rákócziék és az udvar között meginduló tárgyalásokon közvetítenek. Ajánlkozásukon már csak azért sem kell meglepődnünk, mivel elődeik alig néhány évvel korábban jelentős szerepet játszottak a karlócai béke (1699) tető alá hozásában. Akkor a nagy diplomáciai tapasztalattal rendelkező angol William Paget és a fiatal, de törökül is beszélő holland Jakob Colyer a helyszínen győzték meg a törököket arról, hogy vereségük miatt komoly területi áldozatokat kell hozniuk (le kell mondaniuk Erdélyről), a győzteseket viszont arról, hogy ne támasszanak lehetetlen követeléseket. Anglia a 17 18. század fordulóján még tevékeny részt vállalt a kontinentális politikában. Rákóczi mozgalmát egyébként az angol közvélemény ellentétes érzelmekkel fogadta. Neve még 1700. évi bebörtönzése majd szökése révén vált ismertté és népszerűvé. Felkelése ugyanakkor egyesekben (mint pl. a regényíró Defoe-ban) ellenérzést váltott ki, míg mások a bécsi udvart bírálták (mint a másik regényíró, Swift). Anglia magatartása tehát aligha lehetett közömbös Rákócziék számára. Hollandia tekintélye inkább múltján alapult. A kis ország túljutott történelmének 16 17. századi csúcspontján (az ún. holland csoda kereskedelmi monopóliumot és fejlett ipart, valamint mezőgazdaságot takart). Mégis tekintélyét igazolhatta, hogy területén rendezték a kor nagy békéltető tárgyalásait, így nem sokkal utóbb a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti béke előkészületeit is. Hollandia népében a magyar (azon belül is elsősorban az erdélyi) protestánsokkal kiépített kapcsolatok ébreszthettek rokonszenvet. 10
Az 1704 márciusában Gyöngyösön kezdett tárgyalások a császáriak és Rákóczi között azonban gyors kudarccal végződtek. Rákóczi ekkor még bízott abban, hogy hadai egyesülnek a győzelmesen előrenyomuló francia bajor sereggel. A franciák höchstädti veresége (1704. augusztus 13.) azonban új helyzetet teremtett. 1704 októberében újra megindultak a tárgyalások. Rákóczi beszélgetésük során mozgalmát az angol és holland múlt eseményeihez hasonlította. Stepney bécsi angol követ leírása szerint remélte, hogy mivel mindkét nemzet kénytelen volt erőszakos és dicsőséges módon kivívni természetes jogait és szabadságát, bizonyára jóindulattal lesznek ama nép iránt, mely most hasonló megpróbáltatásokkal küzd. Végül azonban a holland és az angol nagykövet közvetítésével folytatott bécsi tárgyalások ezúttal is eredménytelenül zárultak. A két követ magatartása ezután a fejedelemmel kapcsolatban változott, keményebbé vált, sőt igyekeztek Franciaországot is lejáratni a fejedelem előtt. Ez a királyság csak saját érdekeit képviseli. Nem feledkeztek el adott alkalommal a fenyegetésről sem annak érdekében, hogy eltérítsék Rákóczit a francia szövetségtől. Azt állították: nemzetközi szinten Magyarországot nem fogják elfogadni szabad, független országnak. A politika hatalmi érdekei a franciaellenesség tehát az ún. tengeri hatalmak álláspontjában felülkerekedett. Svéd és porosz kapcsolatfelvétel Rákóczi más irányban is megpróbált kitörni elszigeteltségéből. Már 1704 januárjában követeket indított Svédországba és Poroszországba egy magyar svéd porosz szerződés megkötését ajánlva, amely az európai egyensúlyt szolgálhatná nemcsak Ausztriával, hanem Franciaországgal szemben is. A fejedelem jó érzékkel a vallás kérdését is érvül használta fel: csakis ez a szövetség lenne képes garantálni a magyarországi protestánsok vallásszabadságát. XII. Károly svéd király bár közbenjárást ígért a bécsi udvarnál a fejedelemnek azt üzente vissza, hogy lázadóval nem köt szövetséget. Hasonlóképpen visszautasította Rákóczi későbbi közeledési kísérleteit is. A svéd király külpolitikáját bizonyos óvatosság jellemezte. Bár elméletileg a franciák oldalán állt, nem kívánt ujjat húzni a bécsi udvarral, nehogy ez gátolja oroszországi hadjáratában. XII. Károly azonban a poltavai csatában (1709) vereséget szenvedett, ami döntő fordulatot hozott az északi háborúban. XII. Károly évekre Törökországban ragadt, s csak 1714-ben tért haza. Politikai szerepe azonban végleg lezárult. I. Frigyes porosz király (1688 1717) udvarában nagyobb megértéssel fogadták a fejedelem követét, és közvetítést ígértek a megszakadt angol és holland kapcsolatok felvételéhez. Poroszország a vesztfáliai béke (1648) óta felemelkedőben volt, Brandenburg őrgrófja 170l-ben kapott királyi címet a porosz hercegségre (az egykori német lovagrendi területre) I. Lipót császártól. I. Frigyes ennek fejében segítséget ígért a császárnak a bekövetkező francia Habsburg örökösödési háborúban. Az ígéretéből ugyan gyakorlatilag semmit sem teljesített, mégis érdekei megakadályozták abban, hogy a császár ellen lépjen fel. Tudjuk, hogy amikor 1707-től a magyar szabadságharc korábbi támogatói, a franciák és a bajorok egyre kedvezőtlenebb katonai helyzetbe kerültek, Rákócziban felmerült az ötlet, hogy a porosz Hohenzollern-család valamelyik tagját hívja meg a magyar trónra. Rákóczi ajánlatát azonban aligha tekinthetjük reálisnak, hiszen a porosz király ekkor a Habsburgok szövetségese volt, s a jó viszony fenntartása érdekében nem sokkal később azt is elutasította, hogy a menekülő Rákóczinak híveivel együtt Berlinben nyújtson menedéket. A szabadságharc záró szakaszában Rákóczi a pápai udvarba is küldött követet, a bécsi udvarral jó kapcsolatokat tartó XI. Kelementől azonban érdemi segítséget vagy közbenjárást nem kapott. A pápa a magyar katolikusokat a császár iránti hűségre való visszatérésre biztatta. A többi európai államtól pedig Rákóczi még ennyi támogatást sem remélhetett. Anglia tartózkodását az is kifejezhette, hogy amikor a száműzetésbe induló fejedelem hajója Hullban kikötött, az angol hatóságok nem engedték partra szállni. Hollandia követe pedig a béketárgyaláson nyilatkozott úgy, hogy más kérdés a protestantizmus védelme és más a politika azaz Erdély ügye, amit nem kívántak támogatni. A szatmári béke (1711) után is nagy terveket dédelgető Rákóczit Franciaország ugyan befogadta, nem tagadva meg tőle a bebocsátást a fényűző versailles-i udvari életbe sem, de politikai tényezőnek többé nem tekintette. Európai egyensúly Az európai hatalmak viselkedését a Rákóczi-szabadságharc idején nem erkölcsi szempontok vagy történelmi hagyományok alakították, hanem az aktuális politikai-hatalmi viszonyok. Ezek pedig a 17. század második felében a magyarországi függetlenségi mozgalmak szempontjából kedvezőtlenre fordultak. Az európai egyensúlyhelyzetet már nem elsősorban a császári és a spanyol trónt párhuzamosan bíró Habsburgok túlsúlya veszélyeztette, hanem az expanzív politikába kezdő Franciaország. Míg a 17. századi erdélyi fejedelmek (köztük Rákóczi ősei) számos pártfogóra találhattak a Habsburg uralkodókkal szemben Nyugaton, addig Rákóczinak be 11
kellett érnie XIV. Lajos Franciaországával, amivel viszont gyengítette ősei korábbi szövetségeseinek rokonszenvét. A fejedelem diplomáciailag minden tőle telhetőt megtett, hogy elszigeteltségéből kilépjen, érdemleges eredményt azonban nem tudott elérni. Félreismerte a helyzetet, amikor a politikában erkölcsi és méltányossági tényezőket is figyelembe akart venni, s ezt partnereitől is elvárta volna. XIV. Lajos akire nem volt jellemző a szerződések betartása a magyaroktól nem számíthatott látványos segítségre, a nagy háborút befolyásoló katonai beavatkozásra, így szövetségükkel nem akarta elkötelezni magát. A spanyol örökösödési háború elhúzódása lehetővé tette, hogy II. Rákóczi Ferenc nyolc évig dacoljon a Habsburgok nyomasztó katonai fölényével, a szatmári béke kedvező kompromisszuma azonban kizárólag a belső erőviszonyok jó kihasználásán és egy ügyes tárgyalássorozaton múlt. * Vö. erre Niederhauser Emil írását e számunkban! (A szerk.) 2. Képek 12
13
14
15
16
17
1. A Rákóczi-szabadságharc és Európa. Kronológia FARKAS Ildikó A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1696. augusztus 27. I. Lipót Habsburg császár és király a Magyar Kamarát a bécsi udvari kamara alá rendeli. 1697. július Esze Tamás tarpai jobbágy és Kis Albert egykori kuruc hadnagy 1695 szeptembere óta szervez Thököly nevében ellenállást, ennek eredményeként júliusban kirobban a hegyaljai felkelés. (Egy hónap alatt a felkelést a császári csapatok leverik.) 1698. február 1. A töröktől visszafoglalt magyar területekre (Pozsega, Verőce, Valkó, Szerém megye) Bécs helytartót nevez ki, és nem állítja vissza a vármegyei közigazgatást. 1699. január 26. A karlócai békével befejeződik a török kiűzése Magyarországról. A békeszerződés értelmében a Duna-Tisza köze és Erdély is Habsburg-fennhatóság alá kerül. 1699. február 5. A bécsi Udvari Haditanács magyar ezredeket oszlat fel és szélnek ereszti a végvári katonaságot. 1699. március 3. Londonban III. Vilmos angol és XIV. Lajos francia király megállapodik a spanyol örökség felosztásáról. 1699. november II. Rákóczi Ferenc és néhány északkelet-magyarországi nemes levélben támogatást kér a francia királytól a Habsburg uralkodó ellen a helyi lakosság számára. 1699. november 1. Meghal a Habsburgok spanyol ágának utolsó tagja, II. Károly. Örökösévé XIV. Lajos unokáját, Anjou Fülöp herceget tette meg, azzal a feltétellel, hogy vegye feleségül Lipót császár egyik lányát. A Habsburgok osztrák ága, Lipót császár persze igényt tart a spanyol trónra, és háborús előkészületekbe fog. 1699. november 16. I. Lipót és III. Frigyes brandenburgi választófejedelem szerződése: Frigyes támogatja a Habsburgokat, cserébe I. Lipót hozzájárul Frigyes királlyá koronázásához (1701-től Frigyes porosz király, e néven I.). 1700 1721 Az északi háború: a svéd hegemónia ellen szövetkező koalíció (Dánia, Lengyelország, Szászország, Oroszország) támadást indít XII. Károly svéd király ellen. A svédek még ez év augusztusában legyőzik a dánokat, és győzelmet aratnak az oroszok felett is (Narva, 1700. november). 1701. február 18. (Bourbon) Fülöp, Anjou hercege megérkezik Spanyolországba, ahol királynak ismerik el. Ez a spanyol örökösödési háború kezdete Ausztria és Franciaország között (1714-ig tart). A franciákat csak a bajor és a kölni választófejedelem támogatja. 1701. augusztus Bercsényi Miklós XIV. Lajos francia királyhoz intézett emlékiratában felveti egy francia segítséggel indítandó magyarországi Habsburg-ellenes felkelés lehetőségét. (A király elzárkózik.) 1701. szeptember 7. Ausztria, Anglia és Hollandia franciaellenes szövetsége. 1701. november 7. Az áprilisban letartóztatott Rákóczi Ferenc megszökik bécsújhelyi börtönéből és Lengyelországba menekül. 1702. február 7. A bécsi Udvari Kamara elrendeli a török kiűzése után funkciójukat vesztett magyarországi várak felrobbantását. 1702. szeptember 28. A Habsburgok vezette Német-római Birodalom hadat üzen Franciaországnak. 1702 A svédek az északi háború folyamán megszállják Varsót. 1703. május 6. Rákóczit a brezáni várban kuruc felkelők keresik fel és kérik, álljon a Habsburg-ellenes felkelés élére. Rákóczi kiáltványban szólítja fel Magyarország nemes és nemtelen lakóit: fogjanak fegyvert hazájuk szabadságáért a Habsburgok ellen. Esze Tamás ezereskapitányt megbízza, gyűjtsön sereget. 18
1703. május I. Péter orosz cár visszafoglalja a svédektől a Finn-öböl vidékét, megalapítja Szentpétervárt (1712- től lesz birodalma központja). 1703. június 16. Rákóczi Naménynál magyar földre lép, és a már korábban kirobbant népi felkelés élére áll. 1703. november XIV. Lajos francia király tudatja Rákóczival, hogy az erdélyi trón jogos örökösének ismeri el, és havi pénzügyi támogatást biztosít számára. 1703. július 18. Rákóczi naményi pátensében csatlakozásra szólítja fel a magyar nemességet. 1703. augusztus 8. Rákóczi vetési pátense: a hadba vonult jobbágyok és családjuk mentesül a jobbágyszolgáltatások terhétől. 1703. szeptember október Ocskay László ezereskapitány sikeres felvidéki hadjárata. 1703. október 15. Károlyi Sándor szatmári főispán csatlakozik Rákóczihoz. Novemberben a bonchidai kuruc győzelem után az erdélyi nemesség átáll Rákóczihoz. 1703. november 22. I. Lipót megerősíti a magyarországi szerb határőrök kiváltságait. Decemberben a szerbek hűségükről biztosítják a királyt. 1704. január Rákóczi megalakítja a felkelés politikai szervezetének központi testületét, az Udvari Tanácsot. 1704. február 2. Rákóczi a lengyel rendekhez, XII. Károly svéd királyhoz és I. Frigyes porosz királyhoz küld követeket, hogy megnyerje őket egy Habsburg-ellenes szövetség tervének. 1704. tavasza Károlyi Sándor dunántúli hadjárata. 1704. április 17. Rákóczi Eger alól megindul seregével a Dunántúl visszafoglalására. (Júniusban Károlyi Sándor portyázó csapatai egészen Bécsig hatolnak.) 1704. július 8. A gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit Erdély fejedelmévé választja. 1704. augusztus 13. A spanyol örökösödési háborúban a kezdeti francia fölény után fordulat áll be: Höchdtädtnél angol osztrák seregek megsemmisítő vereséget mérnek a francia bajor seregre. Ezután 1709-ig a szövetségesek aratnak győzelmeket a franciák felett. 1704. augusztus 30. Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem Narva mellett szövetséget köt Oroszországgal az északi háborúban Svédország ellen. 1704. szeptember A császári csapatok visszafoglalják a Dunántúlt. 1705. május 5. Meghal az 1658-tól uralkodó I. Lipót. Utóda fia, I. József (1705 11). 1705. június 15. Forgách Simon tábornok elfoglalja Medgyest. Ezzel Szeben, Brassó és Fogaras kivételével egész Erdély Rákóczi kezére kerül. 1705. október 26. Rákóczi katonai támogatást kér a törököktől. 1705. szeptember 12 október 3. A szécsényi országgyűlésen a rendek szövetséggé alakulnak, Rákóczit vezérlő fejedelemmé választják és teljhatalommal ruházzák fel. Felállítják a Gazdasági Tanácsot, Besztercebánya székhellyel. Feladata a kincstári javak felügyelete és a hadellátás feltételeinek megteremtése. 1706. február 20. A horvátok Rákóczi felhívásai ellenére I. József király mellé állnak a kurucokkal szemben. (Májusban I. József megerősíti a horvát rendek kiváltságait.) 1706. március 8. A huszti országgyűlés kimondja Erdély csatlakozását a magyarországi konföderációhoz. Ezt az 1707. április 5 21. közötti marosvásárhelyi országgyűlés szentesíti, Rákóczit tekintve Erdély uralkodójának. 1706. szeptember XII. Károly svéd király legyőzi Erős Ágost seregét. Erős Ágost lemond a lengyel koronáról XII. Károly jelöltje javára, és kilép a háborúból. 19
1707. május 1 június 18. Az ónodi országgyűlésen kimondják a Habsburg-ház trónfosztását Magyarországon. Az ország igazgatását a fejedelemre és a szenátusra bízzák. 2 millió forint hadiadót vetnek ki, az adófizetésből a nemesség is részt vállal. 1707. május 15. Rákóczi Szerencsen I. Péter orosz cár követét fogadja, aki szövetséget ajánl és a lengyel trónt ígéri Rákóczinak. Szeptember 14-én Varsóban I. Péter és Rákóczi megbízottai szerződést kötnek. 1707. ősze A császári csapatok visszaveszik a kurucoktól Erdélyt. 1708. augusztus 3. A Rákóczi vezette kuruc seregek katasztrofális vereséget szenvednek Trencsénnél. (A vereség után több kuruc vezér átállt a császáriakhoz, pl. Ocskay brigadéros lovasezredével.) 1709. június Döntő fordulat az északi háborúban: Poltavánál I. Péter megsemmisíti a svéd sereget. Lengyelországból elűzik a svédek által kinevezett királyt, és Dániával együtt a lengyelek is újra bekapcsolódnak a svédek elleni háborúba. A svédek viszont megnyerik szövetségesüknek a törököket, akik az oroszok ellen lépnek hadba (1710 11). 1709. szeptember 11. A spanyol örökösödési háborút eldöntő malplaquet-i (Belgium) csatában az osztrák és szövetséges hadak legyőzik a franciákat. (XIV. Lajos még e hónapban beszünteti Rákóczi segélyezését.) 1710. január 22. A Rákóczi vezette kurucok, lengyel és svéd segédcsapatokkal, vereséget szenvednek a császáriaktól Romhánynál. 1710. tavasza Pestisjárvány és éhínség országszerte. 1710. július november A Dunántúl visszafoglalására indított kuruc hadjárat kudarccal zárul. 1710. november 14. Pálffy János, a magyarországi császári hadak szeptemberben kinevezett új főparancsnoka magánlevélben tárgyalást javasol Károlyi Sándor kuruc tábornagynak. Károlyi Rákóczi hozzájárulásával válaszol, majd 1711. január 21-én találkozik Pálffyval. Január 31-én Rákóczi is tárgyal Pálffyval. 1711. február 15. Rákóczi Lengyelországba indul, hogy I. Péterrel tárgyaljon. Megbízza Károlyit a tanácskozások folytatásával. 1711. április 17. Meghal I. József. Utóda III. Károly (1711 40). 1711. április 30. Szatmáron a szövetkezett rendek és a király képviselői aláírják a békét. Másnap, május 1-jén a majtényi síkon 12 ezer kuruc katona leteszi a fegyvert. 1711. május 13. Az ország népéhez intézett nyílt levelében Rákóczi tiltakozik a szatmári béke ellen. 1711. július 8. A Prut melletti csatában a török sereg győzelmet arat az oroszok felett. Ezzel I. Péter Rákóczinak tett ígéretei teljesíthetetlenné válnak. 1711. október 18. Anglia és Hollandia elismerik V. Fülöpöt, XIV. Lajos unokáját spanyol királynak. 1713-ban XIV. Lajos, valamint a Habsburgok szövetségesei megkötik az utrechti békét, amely megtiltja Spanyolország és Franciaország perszonálunióját. 1714-ben a francia, a spanyol király és a Habsburg uralkodó a rastatti békével lezárja a spanyol örökösödési háborút: a Habsburgok elismerik a Bourbonokat a spanyol trón örököseinek, amiért jelentős területeket nyernek. 20
1. Rákóczi és Kelet-Európa NIEDERHAUSER Emil Rákóczi és Kelet-Európa Epizód Európa történelmében Kelet-Európában 1703 táján ha a Habsburg Birodalmat nem számítjuk ide (pedig kellene) három tényleges hatalom létezett: a lengyel litván állam, az orosz állam és az Oszmán Birodalom. Ha Rákóczi érdemleges eredményeket kívánt elérni, akkor persze elsősorban a nyugati hatalmakkal kellett számolnia (amit meg is tett), a keletiekkel nem. A lengyel litván állam Igaz, a lengyel litván állammal eleinte számolni kellett, de nem mint érdemleges szövetségessel. A lengyel litván állam ugyanis nem sokkal a felkelés kirobbanása után került nehéz helyzetbe. Addig a szász választó volt a lengyel király II. Ágost néven, aki persze a fennálló viszonyokat kívánta fenntartani: a belső gyengeséget, a politikai káoszt, amihez hozzátartott, hogy ez az állam az oroszok kezén volt. A lengyel litván államban az történt, amit Moszkvában parancsoltak. 1704-ben azonban egy belső fordulat alapvetően svéd nagyhatalmi segítséggel egy lengyel főurat, Leszczynski Szaniszlót juttatta a trónra. Olyan politikust, akinek voltak elképzelései arról, hogyan kellene megreformálni Lengyelországot. Ezzel viszont nem sok hívet tudott szerezni magának, és a tény, hogy XII. Károly svéd király juttatta őt a trónra, ugyancsak nem tette kedvessé a lengyel nemesség szemében. (Az 1704- ben bekövetkezett fordulat csak az egyik mozzanata volt az 1700 óta folyó ún. északi háborúnak, melyben az ambiciózus, fiatal svéd király Dániával és Oroszországgal került viszályba, az utóbbit egy nagyobb csatában még abban az évben meg is verte.) Valamiféle lengyel kapcsolatnak egy Rákóczi számára Báthory István (1571-től erdélyi fejedelem; lengyel király 1576 86) óta voltak történelmi előzményei. A koronahetman, vagyis a lengyel államfél katonai főparancsnoka, Sieniawski és felesége (elsőrendűen az utóbbi) karolta fel Rákóczi ügyét már lengyelországi emigrációja (1701 1703) idején. A lengyel állam persze nem lehetett komoly partner. Oroszország A másik állam, az orosz, valójában éppen ekkor jelent meg az európai színen, de annak nagyon is a peremén. I. Péter 1689 óta valóban az orosz állam ura 1698-ban ugyan járt nagy küldöttséggel Nyugat-Európában (persze inkognitóban), hónapokat töltött Hollandiában, még Angliába is eljutott, de azért mégis egy távoli, barbár állam képviselőjének számított, Nyugaton aligha számoltak vele. Rákóczi sem, hiszen keveset tudott, ha egyáltalán valamit, Oroszországról. (Kárpátaljai uradalmai révén lehettek kapcsolatai a ruszin jobbágyokkal, akiket majd ő nevez gens fidelissimanak.) A későbbiekben is legfeljebb annyit tudhatott róla, hogy Péter 1706 végén 30 ezer főnyi hadsereget ajánlott fel I. József császárnak Rákóczi ellen. (A bécsi kormányzat azonban óvatos volt. Az oroszokról ott sem tudtak sokat, s az sem volt biztató.) A török birodalom A harmadik állam, az oszmán, elvben még mindig komolyan számba veendő tényező volt Kelet-Európában, csakhogy 1699 a karlócai békekötés után a Temesi Bánság kivételével minden magyarországi hódításáról le kellett mondania. Így pillanatnyilag nem tűnt könnyen mozgósíthatónak. Persze, a lengyelhez hasonlóan, Rákóczinak a törökkel is voltak hagyományos kapcsolatai. Nem is olyan távoli ősei erdélyi fejedelmekként az Oszmán Birodalom vazallusai voltak, de elég nagy önállósággal. Mindenesetre a kölcsönös barátság és támogatás volt ennek a hagyománynak a lényege, ha ez magyar részről nem is volt olyan egyértelmű, éppen a hódoltsági terület felszabadulása után. Nagyon komoly partnernek azonban mégsem tekinthette senki ezekben az években. Érdemben egyéb állam nem akadt Kelet-Európában. A két román fejedelemség oszmán fennhatóság alatt állt. A nemzetiségek szerepe 21
