A borsó a hüvelyesek családjába, azon belül a Pisum nemzetségbe tartozó, egyéves, öntermékenyülő, dudvaszárú növény. Elsődleges géncentruma Közép-Ázsia, másodlagos elterjedési területe a mediterrán térség, ahonnan hozzánk is eljutott. Évezredek óta termesztett növény. Zöldségfélének minősülő változatát, a zöldborsót nem biológiai, hanem gazdasági érettségben takarítjuk be és fogyasztjuk. A zöldborsó a világ egyik legfontosabb, legnagyobb tömegben előállított, a mérsékelt égövön az egyik legkorábban felhasználható, nagy tápértékű, hidegtűrő zöldségnövény. Jelentős mennyiségű vitamin, ásványi só és rost forrása. Markáns antioxidáns, gyulladásgátló, szívvédő és vércukorszint-szabályozó hatású, továbbá egyes tanulmányok szerint csökkenti a gyomorrák kockázatát. 1. oldal (összes: 8)
A cukorborsó hüvelyestől fogyasztható A zöldborsó nem egyetlen egységes kategória. Biológiai igényeiben, megjelenésében és a tenyészidő hossza tekintetében is eltérő változatai különböztethetők meg: a kifejtőborsó, a velőborsó és a cukorborsó. Létezik lapos hüvelyű és telt hüvelyű borsó. 2. oldal (összes: 8)
A nálunk alig ismert, de külföldön sok helyen kedvelt, Romániában is egyre népszerűbb cukorborsó hüvelyestől fogyasztható. Ennél hiányzik a hüvelyfalból a rostos belső hártya. A kifejtő- és a velőborsóénál valamivel hosszabb a tenyészideje, és sok helyen támaszrendszerrel termesztik. Két, egymástól külső megjelenésükben is markánsan eltérő változata ismert. A lapos hüvelyű (Pisum sativum var. saccharata) magvai kisebb méretűek, nem töltik ki a hüvelyt, de jól kirajzolódnak a felületé. A másik, az 1970-es években nemesített telt, hengeres alakú, vastag, húsos hüvelyű (Pisum sativum var.macrocarpon). Ennek a magvai teljesen kitöltik a hüvelyt. A telt hüvelyű cukorborsó- változatot a virágzást követő 5 7. napon célszerű szedni, amikor a hüvely 8-12 centiméter hosszú, mert ebben az állapotban a legjobb a minősége. A leszedett vastag hüvelyű cukorborsó jól tárolható, műanyag zacskóban, hűtőszekrényben 10 napig megőrzi eredeti minőségét. A kifejtőborsó és a velőborsó (Pisum sativum var. sativum) hüvelyből kifejtett zsenge magvait fogyasztjuk, amelyek akkor a legjobb minőségűek, amikor már éppen kitöltik a hüvelyt. A kifejtőborsó hőigénye kisebb, már 2-3 C hőmérsékleten csírázni kezd. Minden tekintetben igénytelen, ugyanakkor gyengébb a minősége, mert a benne lévő cukor 1-2 nap alatt átalakul keményítővé. Ez tekinthető a zöldborsó alaptípusának. A magvak éretten sima felületűek, gömbölydedek, csírázáskor a tömegük 105-110 százalékával megegyező mennyiségű vizet vesznek fel. A velőborsó a kifejtőborsóból alakult ki a 16 17. században. Hőigénye nagyobb, magvai csak 5-6 C hőmérsékleten kezdenek csírázni. A kifejtőborsónál minden tekintetben igényesebb, de jobb a minősége is. A benne lévő cukor csak 2-4 nap elteltével alakul át keményítővé, azaz tovább megőrzi a minőségét. Az érett magvak szabálytalan szögletes alakúak, a maghéj ráncos felületű, csírázáskor a magtömeg 150-155 százalékának megfelelő mennyiségű vizet vesz fel. A cukorborsó magja éretten sima vagy ráncos felületű, és sárga vagy zöld színű, illetve tarka lehet. Mintegy 1 millió hektáron termesztenek zöldborsót a világon, az össztermelés 20 millió tonna körül alakul (2016-os adat). Az öt meghatározó termelő ország Kína (12 207 787 tonna), India 4 314 000 tonna), az USA (311 870 tonna), Franciaország (233 103 tonna) és Egyiptom (194 943 tonna). Ez az öt ország állítja elő a világtermelés 90 százalékát, és ezen belül Kína és India a 88 százalékát. Magyarországon az utóbbi években 20-22 ezer hektár körül alakult a zöldborsó termőterülete, 2017-ben 22,9, 2018-ban 22,8 ezer hektár volt. A terület mintegy 80-90 százalékán teljesen gépesített technológiával, jellemzően öntözés nélkül termeltek konzervipari nyersanyagnak szánt tömegárut. Jelenleg a zöldborsó a zöldségfélékkel hasznosított összes hazai terület, mintegy 85 ezer hektár csaknem egyharmadát foglalja el. 3. oldal (összes: 8)
A világon csaknem egymillió hektáron termesztenek zöldborsót A zöldborsó a szélsőséges (szikes, sekély termőrétegű, erodált vagy pangó vizes) talajok kivételével mindenütt termeszthető, azonban csak a humuszos, középkötött, jó vízgazdálkodású, 6,5 7,5 phértékű talajok számítanak optimálisnak. Érzékeny a monokultúrás termesztésre, ugyanarra a területre csak 4 év kihagyással kerülhet vissza. Hőigénye nem nagy, a 16 18 C közötti hőmérséklet számára a legkedvezőbb, és 24 C felett abnormális mértékben felgyorsul a fejlődése, kényszerérik. A nálunk használatos Markov Hajev-féle hőigény szerinti kategorizálásban a 16 C-os csoportban szerepel. Fényigényes, hosszú nappalokat és teljes megvilágítást igénylő növény. Rövid nappalos körülmények között, rossz megvilágításban tenyészideje meghosszabbodik, virágai rosszabbul termékenyülnek. Összességében közepes vízigényű, de e tekintetben van három kritikus fejlődési időszaka: csírázáskor, közvetlenül kelés után (3-5 cm-es növénymagasság elérésekor) és a virágzásterméskötés, termésfejlődés idején. A korai vetésű borsó általában elegendő vízhez jut csírázáskor a talajban tárolt őszi-téli csapadékból. Azonban a virágzás- terméskötés idejére az esetek többségében vízhiány alakul ki, és ekkor a virágok rosszabbul termékenyülnek, a hüvelyekben kevesebb mag képződik. A korábbi vélekedéssel ellentétben tápanyagigényes növény. Szakszerűtlen vagy hiányos tápanyagellátás esetén kevesebb és rosszabb minőségű termést hoz. Tápanyagigénye tekintetében orientáló adat, hogy 1 tonna termés előállításához 18,9 kilogramm nitrogén, 5,6 kilogramm foszfor (P2O5) és 15,2 kilogramm kálium (K2O) tiszta hatóanyagra van szüksége, azaz a tápanyagokat megközelítőleg 3,1:1,1:3 arányban igényli. Itt kell megemlíteni, hogy a légköri nitrogén megkötéséhez a nedvességen kívül elegendő káliumra, foszforra és mangánra is szükség van a talajban. Utóbbiból a magas ph-értékű talajokban szokott relatív hiány kialakulni. A növény gyökerein élő rizóbium baktériumok hektáronként akár 100 kilogramm tiszta nitrogén hatóanyaggal is képesek gazdagítani a talajt egyetlen tenyészidőszak alatt. Az öntözés a tápanyagellátás függvényében a nagy termések elérésének, valamint a 4. oldal (összes: 8)
termésbiztonság megteremtésének alapvető feltétele. A tenyészidőszak kezdetén sekélyen elhelyezkedő gyökerek gyakran nem jutnak sem elegendő vízhez, sem elegendő tápanyaghoz a talajból. A borsónak nemcsak a csírázáskor, a magvak duzzadása idején, hanem közvetlenül a kelés után, a növény 5-6 centiméteres magasságának elérésekor is sok vízre és tápanyagra van szüksége, mert ekkor alakul ki a terméshordozó vázrendszer, a szár, ami csak akkor lesz nagyméretű és erős, ha ilyenkor elegendő vízhez és tápanyaghoz jut a borsó. Ezért ebben az állapotban a minél több nagyméretű és zsenge hüvely elérése érdekében célszerű öntözni és fejtrágyázni, amit érdemes legalább még egyszer megismételni, célszerűen a tömeges virágzás, a terméskötődés, a termésfejlődés idején. EB-jelentés az uniós növényifehérje-termelés fejlesztéséről Az Európai Bizottság jelentést tett közzé az uniós növényifehérje-termelés fejlesztésének kilátásairól, amelyben több olyan meglévő szakpolitikai eszközt és új javaslatot ismertetnek, amelyek hozzájárulhatnak a fehérjenövények gazdasági és környezeti potenciáljának kibontakoztatásához. A jelentés felülvizsgálja egyebek mellett a repce, a napraforgómag és a lencse kínálatának és keresletének helyzetét az Európai Unióban, és vizsgálja, hogyan lehetne tovább ösztönözni a növényi fehérjék egyszerre gazdaságos és környezetkímélő előállítását. A Bizottság javaslata szerint az új KAP keretében a nemzeti stratégiai tervekbe való bevonásukkal lehetne ösztönözni a fehérjenövényeket termesztő mezőgazdasági termelőket, és az ökorendszerek és a vidékfejlesztési programok keretében is el kellene ismerni e növények hozzájárulását a környezetvédelmi és éghajlati célkitűzések teljesítéséhez, továbbá az uniós és tagállami kutatási programokból származó kutatás és innováció, valamint a Horizont Európa program 2021-tól hét éven át érvényes költségvetésének megkétszerezésével kellene javítani a versenyképességükön. A jelentés szerint a növényi fehérjék gazdaságos és környezetkímélő előállítását piacelemzéssel, a piacot átláthatóbbá tevő, a maiaknál jobb monitoringeszközökkel lehetne ösztönözni, valamint a fehérjenövények táplálkozási- egészségi előnyeinek, illetve az éghajlatváltozás szempontjából és a környezetre gyakorolt pozitív hatásaik népszerűsítésével is, amit 2019-ben mintegy 200 millió eurós költségvetésű uniós promóciós programmal támogat az EU. Az Európai Bizottság adatai szerint Európában jelentős a növényi fehérjék kereslete, a 2016-2017-es időszakban mintegy 27 millió tonna nyersfehérjének felelt meg. Az EU önellátásának mértéke azonban nagymértékben függ a fehérjeforrástól, és emiatt évente mintegy 17 millió tonna nyersfehérjét importál, amiből 13 millió tonna szója alapú. Pozitív tendencia azonban, hogy a 2013-as KAP-reform óta megduplázódott a szója termesztési területe az EU-ban, és mára megközelítette az 1 millió hektárt. A hüvelyesek borsó, lóbab, lencse, csicseriborsó termelése, ugyancsak 2013 óta, majdnem megháromszorozódott az EU-ban. Mindig a természetes csapadékellátottság és a hőmérséklet függvényében kell öntözni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a borsó legalább annyira érzékeny a túlöntözésre, mint a vízhiányra. Az öntözés során vigyázni kell, hogy ne okozzon talajeróziót. A kézzel szedett, hüvelyesen forgalmazott zöldborsó termesztésében Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban általános gyakorlat a sorközök műanyag fóliával vagy mulccsal történő takarása, a talaj jobb víz- és hőgazdálkodása érdekében. 5. oldal (összes: 8)
A borsó rendkívül tápanyagigényes növény A borsónak ősszel, tavasszal és a tenyészidőszaka alatt juttatjuk ki a tápanyagokat. Általában a foszfor- és káliumműtrágya egészét vagy csaknem egészét, továbbá a nitrogénműtrágya legfeljebb egyharmadát ősszel, másik egyharmadát tavasszal, a fennmaradó egyharmadot pedig fejtrágyaként, a tenyészidőszak alatt ajánlott kiadni. Első alkalommal közvetlenül a kelés után, az 5-6 centiméteres növénymagasság elérésekor célszerű fejtrágyázni, mégpedig nitrogénban gazdag, a növény által azonnal felvehető komplex műtrágyával (ez az első öntözés ideje is). A fejtrágyázást érdemes legalább egyszer megismételni, a tömeges virágzás, a terméskötődés és a fejlődés idején célszerű sort keríteni rá. Nagy és jó minőségű hozamra csak akkor lehet számítani a borsótermesztésben, ha a tenyészidőszak alatt soha sem szárad ki a talaj. Másodvetés esetén nálunk ez akár hetenkénti öntözést is jelenthet. A kézi szedésű hüvelyeszöldborsó- termesztésben, amennyiben az első szedéssel kevés hüvely volt leszedhető, és ha a növények kondíciója gyenge, célszerű fejtrágyázni, mégpedig 1:2:2 arányú komplex NPK-műtrágyával. A konzervipari nyersanyag előállításával és a friss fogyasztásra szánt hüvelyes zöldborsó termesztésével kapcsolatos tudnivalókat indokolt egymástól elkülönítve tárgyalni. A gépi betakarítású konzervipari zöldborsót gabonasortávolságra (12 cm) vetik. A borsóvetés a kisebb hőigényű kifejtő típussal kezdődik február végén, március elején, akkor, amikor a talaj hőmérséklete eléri a 4-5 C-ot a vetési mélységben (5-8 cm). A vetés a velő típusúval folytatódik, amikor a talaj 7-8 C-ra melegedett. A folyamatos betakaríthatóság érdekében szakaszosan vetnek, összesen 3-5 alkalommal, hőegységszámítás alapján (általában az 1. és esetleg a 2. vetés kifejtő, a 3-5. mindig velő típusú). A hektáronkénti csíraszám 1-1,3 millió, amihez átlagosan 150-300 kilogramm vetőmag kijuttatása szükséges. Az egyenletes kelés és érés érdekében a vetés után 6. oldal (összes: 8)
hengerezni kell a területet. Meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államokban a gépi betakarítású borsót 20-25 centiméter sortávra vetik, a sorokban egymástól 3-5 centiméter távolságra helyezik el a magvakat, ezáltal lényegesen kisebb a hektáronkénti tőszám, mint a hazai gyakorlatban. Valószínű, hogy ez jobban megközelíti a növény ideális térállásigényét, mint a gabona-sortávolság. A február és április közepe között vetett borsó május vége és július közepe között takarítható be géppel, mintegy 30 munkanap alatt. Akkor kell betakarítani, amikor a hüvelyben a magvak már elérték végleges méretüket, és még zsengék. Ennek megállapítását műszeres vizsgálat teszi objektívvé. A vizsgálathoz a hazai kifejlesztésű finométer, illetve a nemzetközi gyakorlatban használatos tenderométer egyaránt alkalmas. A két műszer valamelyikével végzett mérések eredménye átszámítható másikéra. A betakarított, hüvelyből kifejtett zsenge mag türelmetlen nyersanyag, mert gyorsan veszít minőségéből, a hőmérséklet függvényében 1-2 óra alatt akár 6-8 finométerfokot is. Egyes termékek gyengébb minősége elsősorban erre vezethető vissza. A 45 finométerfokos borsó kiváló, a 45-55 fokos első osztályú, az 55-63 fokos pedig másodosztályú. Prémium minőség csak kézzel leszedett hüvelyes zöldborsó esetében várható. Tavaszi vetésének időpontja megegyezik a gépi betakarításúéval, eltérés csupán a sortávolságban (12+40 cm ikersoros, illetve 20-30 cm sima soros vetés esetében), és ebből következően a növények hektáronkénti számában van. A betakarítás 2-3 alkalommal, kézzel történik. Ilyenkor az átlagos teljesítmény naponta és fejenként 50-70 kilogramm. 7. oldal (összes: 8)
A frisspiaci kínálat időbeni kiterjesztése érdekében nyári és áttelelő termesztéssel is lehet foglalkozni. Előbbi esetben június közepe és július közepe között lehet vetni. Ez a növény számára kedvezőtlen időszak, ezért ebben az esetben csak féltermésre lehet számítani. Még intenzív művelésben, rendszeres öntözés és fejtrágyázás mellett is 30-35 százalékkal kevesebb borsó teremhet, mint tavaszi vetés esetén. Áttelelő termesztés esetén október- novemberben, vagy még később, decemberben fagymentes időben kerülhet sor a vetésre. Előbbi esetben az elvetett mag kicsírázik, utóbbiban csak megduzzad a kemény téli fagyok előtt. A legkorábbi tavaszi vetésekhez képest az október-novemberi vetés 2 hetes, a decemberi 1 hetes fogyaszthatósági előnyt ad. Október-novemberi vetésnél a szedés kezdete május 10-15., decemberinél május 15-20., a legkorábbi tavaszi vetés esetén pedig május 20-25. körül foghatunk hozzá. Hodossi Sándor professor emeritus, az MTA doktora Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar Szerző: Hodossi Sándor Közzététel ideje: 2018. 12. 12., szerda, 16:30 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2018/12/12/zoldborso-velotol-kifejtoig 8. oldal (összes: 8)