Kedves Olvasó! A Természetes EgyenSúly című online magazin 5. számát tartod a kezedben. Az anyagcseretípusok fejlődése Az emberiség a történelem során különböző klímazónákban telepedett le, ahol az éghajlattól és földrajzi elhelyezkedéstől függően rendelkezésre álló élelmiszerekkel kellett túlélniük a körülményeket - ezért a fő homeosztatikus, azaz önszabályozó ellenőrző rendszerük az évezredek alatt alkalmazkodott ezekhez a feltételekhez. Menjünk vissza kb. 200 000 évet. Elődeink (Homo Sapiens) épp kifejlődtek Kelet- Afrika füves pusztáin és megkezdték a Föld az évezredeken át tartó benépesítését. Az 5. ábra például egy ilyen vándorlási útvonalat mutat. Útjuk során természetesen nagyon különböző klímazónákba érkeztek (itt ezeket különböző színekkel jelöltük). Ezért automatikusan megváltozott az élelmiszerkínálat, amit találtak. Mivel még sem a földművelés sem az állattartás nem fejlődött ki, abból kell élniük, ami az adott helyen rendelkezésre áll és könnyen leszedhető vagy levadászható.
Annak függvényében, hogy hol telepednek le, a kínálat nagyon különböző és ezért a táplálék hatása is a homeosztatikus ellenőrzőrendszerre - a klíma függvényében - nagyon különböző. Ezt legjobban két extrém példa szemlélteti. Kb. 90 000 évvel ezelőtt egy csoport Dél- Indiába érkezett. Ezen a területen a növényzet sűrű és buja. Bár lehetséges állatokra vadászni, de a kínálat gyümölcsökből, gyökerekből és zöldségekből bőséges, s könnyebb az éhséget ezekkel a könnyen elérhető élelmiszerekkel csillapítani, a vadászattal járó veszélyek és fáradozások helyett. Tehát a táplálkozás szénhidrátban nagyon gazdag és igen fehérjeszegény, de mivel számukra ez a legkönnyebben elérhető, a letelepedők így kezdenek el táplálkozni. Hogy milyen hatása van ennek a táplálkozásnak a homeosztatikus ellenőrzőrendszerre, például az autonóm idegrendszerre? Mi tudjuk: A magas szénhidráttartalmú élelmiszer a paraszimpatikust élénkíti, így teszi azt erősebbé, aktívabbá. S bár a szimpatikus is valamennyire élénkítve lesz, de mivel lényegesen kevesebb fehérjét esznek, mint szénhidrátot, így az gyengébb marad, mint a paraszimpatikus. Hogy rávilágítsunk a lényegre, megint a mérleg képét alkalmazzuk: A paraszimpatikus a sok szénhidrát következtében aktívabb lesz (a képen ez az oldal a nehezebb), tehát a mérleg kibillen az egyensúlyból. Ha a paraszimpatikus aktívabb, mint a szimpatikus, akkor azok a területek, amelyeket a paraszimpatikus ellenőriz, erősebbek és aktívabbak de azon területek kárára, amelyeket a szimpatikus irányít.
Ha táplálkozásunkkal folyamatosan a paraszimpatikus oldalt erősítjük, akkor jobban fog dolgozni az emésztőrendszerünk, de ennek rovására a bal agyféltekénk nem tud olyan tisztán és logikusan gondolkodni, és hajlamosak leszünk a letargiára. Az alábbi táblázatban találhatók a szimpatikus és a paraszimpatikus hatás ismertető jegyei. Az egyensúlytalanság természetesen soha nem abszolút, mindig találhatók ismertetőjegyek mindkét oldalról, nincs olyan ember, akinél teljesen lefedettek az ismertető jegyek, ezért nem szabad az embernek megvezettetni magát és csak néhány jegyből egy bizonyos típusra következtetni. Egy ilyen egyensúlytalanság magától értetődően azt is jelenti, hogy a homeosztatikus ellenőrzőrendszer a homeosztatikus egyensúlyt nem tudja mindig megbízhatóan fenntartani. Ez megint kihat az anyagcsere minden lehetséges területére, nem csak arra a néhányra, amelyet már említettünk.
Amelyik anyagcsere nem jól szabályozott, az nem tud optimálisan dolgozni, így tehát nem tudja ellátni azokat a feladatokat, amelyek felelősek: a jó egészség a magasabb energiaszint a teljesítőképesség az ideális súly megtartásáért és amelyek a hosszú és egészséges élethez szükségesek. Így az egyensúlytalanság egyben azt is jelenti, hogy: csökken a vitalitás kevesebb lesz az energia alacsonyabb teljesítőképesség nagyobb hajlam betegségek kialakulására súlygyarapodás vagy túl alacsony súly De térjünk kicsit vissza a példánkhoz. Még mindig 90 000 évvel ezelőtt vagyunk, Dél- Indiában. Ez az új, helyi táplálkozás az anyagcsere egyensúlytalansághoz vezet, elősegíti a betegségek kialakulását. Egy ilyen helyzetben hosszútávon csak két lehetőség van: kihal a népesség a népesség alkalmazkodik a helyi körülményekhez Természetesen ma már csak azokat az utódokat találjuk, akik alkalmazkodtak. De milyen lehetőségei voltak az alkalmazkodásnak a népesség számára? Ha tudatosak lettek volna számukra az összefüggések, több fehérjére vadásztak, illetve halásztak volna. nem tudatos szinten pedig bekapcsolt a természetesen kiválasztó mechanizmus. Mert a népesség nem minden tagjának voltak az egyoldalú táplálkozás hatásai egyből szembetűnőek. Nem mindenkinél volt születésétől fogva a szimpatikus és a paraszimpatikus egyforma erős. Mindig voltak néhányan, akiknél a paraszimpatikus természetüknél fogva gyengébb volt. Ez alapjában véve egy nem túl jó helyzet, mert nincs egyensúlyban, de ebben az esetben mégis voltak előnyei.
Minden alkalommal, amikor ezek az emberek helyi, szénhidrátban gazdag ételeket ettek, az ő rendszerük néhány órára egyensúlyba került. Ez a veleszületett egyensúlytalanság (gyengébb paraszimpatikus) a táplálkozással összekapcsolva (ami a paraszimpatikust erősíti) egyensúlyhoz vezetett. (Erősebb szimpatikus + kevés fehérje = gyengébb paraszimpatikus + sok szénhidrát.) Ez a veleszületett hátrány az ő életkörülményeik következtében előnnyé alakult át (a táplálék választék azon a helyen.) De mit jelent ez az így létrehozott egyensúly? vitálisabbak, energiában gazdagabbak és fittebbek és összességében egészségesebbek
voltak, mint más társaik, akiknél az anyagcsere a táplálkozás miatt kibillent egyensúlyából. Ezzel nem csak jobbak lettek az esélyeik az életre. Jobb esélyeik voltak, hogy szaporodjanak és ezzel ezeket a géneket továbbadják. Ha a szaporodásról volt szó, előnyben részesítettek azokat a partnereket, akik egészségesebbek és vitálisabbak voltak. Ehhez még hozzá jön az is, hogy a homeosztatikus ellenőrzőrendszer egyensúlytalansága csökkenti a nemző és szaporodási képességet és a koraszülések, illetve a vetélések száma nő. Ez generációkon és néhány évszázadon keresztül oda vezet, hogy ezen a területen és még mindig Dél-Indiában vagyunk mindenekelőtt olyan emberek élnek, akiknél a paraszimpatikus gyengébb, mint a szimpatikus és ezzel az anyagcseréjük a tradicionális táplálékuk fogyasztásánál minden étkezés után pár órára egyensúlyba kerül és ezzel folyamatos egyensúlyban van. Az egyetlen hátrány: hogy az anyagcsere csak akkor van folyamatosan egyensúlyban, ha ők a természetes igényeiknek megfelelően táplálkoznak. Mert az autonóm idegrendszerük egyensúlytalanságának van egy szembetűnő hátránya: állandóan ki kell egyensúlyozni megfelelő táplálkozással. A táplálék hatása nélkül a rendszer nem lenne egyensúlyban. Metodic by Horisan Anyagcsere-típus mérésen alapuló, egyénre szabott, fogyást elősegítő és vitalizáló, életviteli szaktanácsadás www.metodic.hu
És ha a táplálékot úgy állítják össze, hogy az mindkét oldalra egyformán hasson, akkor ugyancsak az autonóm idegrendszer egyensúlytalansága fog fennállni. Metodic by Horisan Anyagcsere-típus mérésen alapuló, egyénre szabott, fogyást elősegítő és vitalizáló, életviteli szaktanácsadás www.metodic.hu
Sőt, ha úgy állítják össze, hogy mindenekelőtt a szimpatikust erősítse, akkor az egyensúlytalanság még nagyobb lesz: Ha ez csak ritkán történik, akkor az még nem okoz súlyos problámákat, de ha tartósan áll fenn, akkor káros. Így specifikus klímakörülmények és egyoldalú táplálékkínálat mellett egy specifikus anyagcsere típus keletkezett, és mivel ennél a típusnál a két oldal közül a szimpatikus az erősebb, ezért szimpatikus típusnak nevezzük. Folytatjuk. Metodic by Horisan Anyagcsere-típus mérésen alapuló, egyénre szabott, fogyást elősegítő és vitalizáló, életviteli szaktanácsadás www.metodic.hu